Issuu on Google+

Lendvai Kepe Zoltán - S. Sebestyén József

Lyndvamuseum 4

© 2012 Galerija-Muzej Lendava | Galéria-Múzeum Lendva

L y n d v a m u s e u m

4

Alsólendva vára Grad Dolnje Lendave


LY N DVA M USEU M 4


LYNDVAMUSEUM 4

Periodiko založil in izdal | A múzeumi folyóiratot kiadja Galerija-Muzej Lendava | Galéria-Múzeum Lendva Bánffyjev trg – Bánffy tér 1, 9220 Lendava – Lendva Odgovorni urednik | Felelős szerkesztô Franc Gerič Urednik muzejske periodike | A múzeumi folyóirat szerkesztôje Zoltán Lendvai Kepe Uredniški odbor | Szerkesztôbizottság Mira Unger Franc Gerič Zoltán Lendvai Kepe Prevodi | Fordítások Szilvia S. Rozsmán (v angleščino) Anikó Vass (v nemščino) Helena Zver (v slovenščino) Jezikovni pregled | Nyelvi lektorálás Ivanka Bratkovič (slovenščina) Mária Kepéné Bihar (madžarščina) Suzanne Király-Moss (angleščina) Fotografije | Fényképek Dubravko Baumgartner Zoltán Lendvai Kepe József S. Sebestyén Grafično oblikovanje | Grafikai tervezés Dubravko Baumgartner Peter Orban Tisk | Nyomda Digifot d.o.o., Lendava Naklada | Példányszám 500


Lendvai Kepe Zoltán - S. Sebestyén József

Alsólendva vára Grad Dolnje Lendave

Lendva | Lendava 2012


Ajánlás A régészeti leletek mellett Kultsár György prédikátor és tanító három Alsólendván kiadott könyve a legrégebbi, kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a lendvai vár évszázadok óta kultúrateremtő és kultúraterjesztő szerepet játszik e vidék életében. Dr. Monok István A magyarországi főnemesség könyves műveltsége a XVI-XVII. században című munkájában is rámutat arra, hogy a Zrínyi, az Esterházy, a Nádasdy, a Batthyány, a Thurzó és a Révay családok mellett az alsólendvai Bánffy családnak is komoly szerepe volt abban, hogy a XVI. és XVII. század vészterhes, háborúságoktól és járványoktól sújtott évtizedeiben a Dunántúlon „nem hallgattak a múzsák”, a kulturális élet valamennyi intézménye fennmaradhatott, sőt esetenként még virágzott is. Ezeket - a nemcsak származásukban, hanem legtöbbször szándékaikban is - nemes családokat a történelem viharai lesöpörték az élet színpadáról. Kit előbb, kit később. Vannak, akiknek maradtak vérszerinti örökösei és vannak, akiknek nem. Váraik, ősi fészkeik is hol jobb, hol rosszabb időket láttak. A fraknói várban ma az Esterházy család művészeti gyűjteménye és levéltára kapott helyet, valamint kutatóközpontként is működik. A körmendi kastély a Batthyányiak évszázadai című impozáns állandó kiállítással tiszteleg az egykori tulajdonosai előtt. Sárváron a Nádasdyak vára gondosan felújítva mutatja be a XVI-XIX. századi nemesi életmód minden kellékét és a Nádasdy huszárbandérium történetét. Az alsólendvai Bánffy család vára, amely még Mátyás királlyal is találkozott, volt már laktanya, iskola, sőt tégláiból épült újjá Dobronak egy része is. 1972 óta a Lendvai Galéria és Múzeum intézményének nyújt méltó helyszínt. Az elmúlt 40 esztendő lelkes törekvései mellett is, összehasonlítva Fraknóval, Körmenddel, Sárvárral bőven van lemaradásunk a Bánffy család tiszteletének ápolásában. A várdombnak és a várudvarnak a teljeskörű régészeti feltárása és rendbetétele még mindig várat magára. Az egykori bástyák helyén ma szakadék és egy befejezetlen betonfal éktelenkedik. A várat körbesétálni nem csak lehetetlen, de életveszélyes is. Az épület helyiségeinek több mint a fele felújítatlanul és kihasználatlanul áll. Olyan, mintha a lendvai várnak nem igazán volna mecénása, mintha igazán senki sem érezné a magáénak, sem a többség, sem a kisebbség. Pedig lehetne benne a galéria és a művésztelepek mellett nemzetiségi múzeum, a Bánffy család történetét és jelentőségét bemutató gyűjtemény, vagy akár kutatóközpont is. Most, hogy Lendva városának első írásos említését ünnepeljük, a 820. évforduló alkalmat szolgáltathat a számvetésre is, vajon hogyan sáfárkodunk az 1192 óta felhalmozott értékekkel? Az 1645. esztendőben férfi ágon kihalt Bánffyak öröksége nem csak a vérszerinti utódokat kötelezi... Ha letekint az égből egykori várára Bánffy Miklós, a nagylelkű mecénás, vajon mit gondol rólunk?

Kepéné dr. Bihar Mária 4


Posvetilo Poleg arheoloških najdb v Dolnji Lendavi so tri objavljene knjige pridigarja in učitelja Györgya Kultsárja najstarejši in najoprijemljivejši dokaz za to, da ima lendavski grad že stoletja pomembno vlogo ustvarjalca in promotorja kulture v življenju naše pokrajine. Dr. István Monok v knjigi z naslovom A magyarországi főnemesség könyves műveltsége a XVIXVII. században (Knjižna kultura madžarske aristokracije v 16. in 17. stoletju) nakaže, da je imela ob rodovinah Zrínyi, Esterházy, Nádasdy, Batthyány, Thurzó in Révay tudi dolnjelendavska rodovina Bánffy pomembno vlogo pri tem, da v viharnih, z vojnami in epidemijami prepredenih desetletjih 16. in 17. stoletja v Prekodonavju »muze niso obmolknile«, ampak so se lahko ohranili vsi instituti takratnega kulturnega življenja, včasih pa so se lahko celo razcveteli. Omenjene plemiške rodovine, ki niso bile plemenite le zaradi svojega izvora, ampak povečini tudi zaradi svojih intenc, so zgodovinski viharji odpihnili s prizorišča življenja. Ene prej, druge kasneje. Nekatere imajo krvne dediče, druge jih nimajo. Tudi njihovim gradovom oziroma starodavnim gnezdom so bili časi ponekod naklonjeni bolj, drugod manj. V forchtensteinskem gradu sta dobila svoj prostor umetniška zbirka in arhiv rodovine Esterházy, v njem pa deluje tudi raziskovalni center. Körmendski dvorec se svojim nekdanjim lastnikom poklanja z veličastno razstavo z naslovom Stoletja Batthyányijev. Skrbno obnovljen dvorec Nádasdyjev v Sárvárju prikazuje rekvizite plemiškega življenja v obdobju od 16. do 19. stoletja in zgodovino Nádasdyjevega huzarskega banderija. V gradu dolnjelendavske rodovine Bánffy, ki se je srečala celo s kraljem Matijo Korvinom, sta bili v preteklosti vojašnica in šola, z njegovo opeko je bil celo obnovljen del Dobrovnika. Od leta 1972 deluje v njem institucija Galerija-muzej Lendava. V primerjavi s Forchtensteinom, Körmendom ali Sárvárjem kljub vnetim prizadevanjem v preteklih štiridesetih letih precej zaostajamo v izkazovanju in negovanju spoštovanja do rodovine Bánffy. Celostna arheološka izkopavanja grajskega griča in dvorišča ter njuna ureditev še vedno niso opravljeni. Na mestu nekdanjih trdnjav se danes nahajata prepad in nedokončan betonski zid, ki kazi pogled na grad. Ne samo, da ni mogoč sprehod okoli gradu, ampak bi bilo takšno početje celo življenjsko nevarno. Več kot polovica prostorov v grajskem poslopju ni obnovljena in izkoriščena. Zdi se, kot da lendavski grad nima pravega mecena, kot da ga nihče ne čuti povsem za svojega, ne večina in ne manjšina. Čeprav bi v njem ob galeriji in likovnih kolonijah lahko dobili svoje prostore še narodnostni muzej, zbirka s prikazom zgodovine in pomena rodovine Bánffy ali pa celo raziskovalno središče. Ob praznovanju obletnice prve pisne omembe mesta Lendava ponuja 820-letnica priložnost za pregled tega, kako smo ravnali z vrednotami, ki so se kopičile od leta 1192. Dediščina rodovine Bánffy, ki je leta 1645 izumrla po moški veji, ne zavezuje le krvnih sorodnikov… Kaj neki si misli o nas velikodušen mecen Nikolaj Bánffy, če z višav pogleda na svoj nekdanji grad?

dr. Mária Kepéné Bihar 5


Alsólendva vára Lendva város, történeti nevén Alsólendva, a Mura folyó alsó szakaszának sík vidékén fekszik, közvetlenül a Zalai-dombság délnyugati tövében, a magyar és a szlovén nyelvhatár találkozásánál. A város és vidéke 1920-ig Magyarországhoz tartozott, majd a trianoni döntések révén a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. A történelem folyamán Lendva település neve különböző nyelveken, különböző változatokban szerepelt, magyarul leggyakrabban, mint Alsólendva, Alsólindva vagy Lindva, szlovénul Dolnja Lendava vagy Lendava, horvátul és szerbül Donja Lendava, németül Unter Limbach, latinul pedig mint Lyndwa inferior. Itt mindjárt érdemes tisztázni, hogy szinte egy évezreden keresztül két Lendva létezett, mégpedig a történeti Zala vármegyei Alsólendva és a történeti Vas vármegyei Felsőlendva. Alsólendvát (Dolnja Lendava) 1952-ben nevezték át, a tőle északnyugati irányba mintegy 50 kilométerre fekvő Felsőlendva (Gornja Lendava) településsel együtt.1 Azóta viseli Felsőlendva (Gornja Lendava) szlovénul a Grad2 nevet, Alsólendva (Dolnja Lendava) pedig szlovénul a Lendava, magyarul pedig a Lendva nevet. 1 2

SAVNIK, Roman 1980. 295. A Grad szlovén jelentése „vár”, amely elnevezés a település fölött lévő várkomplexumra utal.

Lazarus secretarius (Lázár deák): Tabula Hungariae. Magyarország első nyomtatott térképe, 1526-1528. Lazarus secretarius: Tabula Hungariae. Prvi tiskani zemljevid Kraljevine Madžarske, 1526-1528. Részlet | Izrez: Alsolindua.

6


Grad Dolnje Lendave Mesto Lendava, znano kot nekdanja Dolnja Lendava, se razprostira na ravninskem območju ob spodnjem toku reke Mure, neposredno pod jugozahodnim vznožjem Zalskega pogorja, na stičišču madžarske in slovenske jezikovne meje. Mesto z okolico je do leta 1920 spadalo k Ogrski, po trianonski pogodbi pa je bilo tudi to območje priključeno Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev. Skozi zgodovino se je mogoče z imenom naselja Lendava srečati v različnih jezikih in različicah, v madžarskem jeziku se je najpogosteje pojavljalo kot Alsólendva, Alsólindva ali Lindva, v slovenskem kot Dolnja Lendava ali Lendava, v hrvaškem kot Donja Lendava, v nemškem jeziku kot Unter Limbach, v latinščini pa kot Lyndwa inferior. Na samem začetku velja razjasniti dejstvo, da sta tako rekoč celo tisočletje obstajali dve Lendavi, in sicer Dolnja Lendava v zgodovinski Zalski županiji in Gornja Lendava v zgodovinski Železni županiji. Dolnjo Lendavo so hkrati z Gornjo Lendavo, ki leži 50 kilometrov severozahodno od nje, preimenovali leta 1952.1 Od takrat se Gornja Lendava imenuje Grad,2 Dolnja Lendava pa v slovenskem jeziku Lendava, v madžarskem pa Lendva. Strateški pomen naselja z okolico je izhajal predvsem iz dejstva, da je tukaj od nekdaj obstajal prehod čez Muro, za katero so značilni močni tokovi. Pokrajina je bila v starem veku del Rimskega cesarstva, v okviru njega pa del province Gornja Panonija oziroma Pannonia Superior. Skozi njo je potekala znamenita starodavna jantarjeva pot, ki je vodila iz Italije preko Panonije do Baltika. Med pomembnima mestoma v provinci, Poetovio (Ptujem) in Savario (Sombotelom), sta na desnem in levem bregu Mure nastali naselji Halicanum (Sveti Martin na Muri)3 in Lygano (Dolnja Lendava).4 V stoletjih Kraljevine Ogrske je predstavljala Dolnja Lendava vrata države, skozi katera je vodila pot proti Štajerski in Italiji. Ko so Turki leta 1600 zavzeli Nagykanizso, je začela postajati vloga Dolnje Lendave kot mejne utrdbe čedalje pomembnejša. Po trianonski pogodbi leta 1920 in priključitvi južnoslovanski državni tvorbi je postala pomemben mednarodni mejni prehod in politično ter kulturno središče Madžarov v Sloveniji oziroma t. i. prekmurskih Madžarov. Torej ni naključje, da je bila na jugozahodni strani gričevja, ki ga podobno kot otok obdajajo Mura, Ledava in Velika Krka, zgrajena utrdba, ki je kljub številnim prezidavam in poškodbam, ki jih je utrpela, vse do danes najizrazitejši simbol mesta in tega območja nasploh. Poti do Lendave in gradu vodijo danes iz petih smeri. Z Madžarske vodi pot v mesto s severne in vzhodne smeri. S severa vodi pot v Lendavo iz Sombotela preko Körmenda in Zalalövőja, z vzhoda pa se cesti, ki peljeta iz Zalaegerszega in Keszthelya, združita pri Novi 1 2 3 4

SAVNIK, Roman 1980, 295. Ime naselja Grad je povezano z grajskim kompleksom nad naseljem. Sveti Martin na Muri, v madžarskem jeziku Muraszentmárton, naselje na Hrvaškem z večinskim hrvaškim prebivalstvom. Ime naselja Lygano se je domnevno ohranilo v imenu bližnjega srednjeveškega naselja Riganóc (1335: Liganuch) in še v danes obstoječem ledinskem imenu vinogradov. Leta 1335 zabeleženo geografsko ime se je fonetično verjetno glasilo Liganovci.

7


A település és környéke stratégiai jelentősége elsősorban abból adódott, hogy az erős sodrású Mura folyón itt mindig is létezett átkelőhely. Vidékünk az ókorban a Római Birodalom, ezen belül is Felső-Pannónia, azaz Pannónia Superior tartomány része volt. Itt haladt el a nevezetes, ősi Borostyánkő-út, amely Itáliából Pannónián át a Baltikumba vezetett. A tartomány két fontos városa Poetovio (Ptuj) és Savaria (Szombathely) között jöttek létre vidékünkön a Mura folyó két oldalán Halicanum (Muraszentmárton)3 és Lygano (Alsólendva)4 települések. A korai középkorban „határvidék” volt ez a tájék. A gyepű, amely a magyar honfoglalás után a 11. század végére a magyar állam határainak megszilárdulásával megszűnt, őrzött határrá alakult át. Az itt húzódó középkori határrendszernek az emlékét kicsit odébb, a hajdani magyar-stájer (ma szlovén-osztrák) határon megépült védősánc és a rajta létesített átkelő „Német kapu” neve őrzi. A Magyar Királyság későbbi évszázadaiban Alsólendva az ország egyik kapuja volt Stájerország és Itália felé. Miután a törökök 1600-ban elfoglalták Nagykanizsát Alsólendvának, mint végvárnak a szerepe méginkább növekedett. Alsólendva az 1920. évi trianoni döntések révén és a délszláv államalakulathoz való csatolása után jelentős nemzetközi határátkelőhellyé vált, valamint a szlovéniai vagy az úgynevezett muravidéki magyarság politikai és kulturális központjává. Nem véletlen tehát, hogy a Mura, a Lendvavíz és a Kerka folyókkal körbevett szigetszerű domb délnyugati oldalán kialakításra került egy erődítmény, amely a sok átalakítás, csonkítás és rongálás ellenére is mindmáig a legmeghatározóbb jelképe a városnak és a vidéknek. Lendvát és várát ma öt irányból lehetséges megközelíteni. Magyarországról észak és kelet irányából vezet út a városba. Északról Szombathelyről Körmenden és Zalalövőn át vezet út Lendvára, keletről pedig egyrészt a Zalaegerszegről, másrészt a Keszthelyről érkező út Nován és Lentin keresztül Lendvába torkollik. Délkelet irányából Nagykanizsáról és Letenyéről lehet megközelíteni a várost. A déli út a Muraközből, a mai Horvátország területéről érkezik, mégpedig Zágráb,5 Varasd6 és Csáktornya7 irányából. Lendváról nyugat felé Szlovénia belsejébe vezet azon út, amely Cserencsócnál8 kettéágazódva egyrészt a vendvidéki Belatinc9 és Muraszombat10 irányába tart, másrészt pedig a stájervidéki Ljutomerbe,11 Ormosdra12 és Ptujba.13 Az ötödik út Lendváról északnyugati irányba tart

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Muraszentmárton = horv. és szlov. Martin na Muri. Többségében horvát lakosságú település Horvátországban. Lygano település neve valószínűleg a közeli Riganóc (1335: Liganuch) középkori település és ma is létező szőlőhegy elnevezésében őrződött meg. Az 1335-ben feljegyzett földrajzi név hangalakja Liganovci lehetett. Zágráb = horv. és szlov. Zagreb. Varasd = horv. és szlov. Varaždin. Csáktornya = horv. és szlov. Čakovec. Cserencsóc = magy. Cserföld, szlov. Črenšovci. Többségében vend, azaz szlovén lakosságú település Szlovéniában. Belatinc = szlov. Beltinci. Többségében vend, azaz szlovén lakosságú település Szlovéniában. Muraszombat = szlov. Murska Sobota. Többségében vend, azaz szlovén lakosságú település Szlovéniában. Ljutomer = ném. Luttenberg. Többségében szlovén lakosságú település Szlovéniában. Ormosd = szlov. Ormož, ném. Friedau. Többségében szlovén lakosságú település Szlovéniában. Ptuj = magy. és ném. Pettau, lat. Poetovio. Többségében szlovén lakosságú település Szlovéniában.

8


A Magyar Királyság I. katonai felmérési térképe, 1782-1785. Vojaški zemljevid Kraljevine Madžarske, 1782-1785. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. | Madžarski vojnozgodovinski inštitut in muzej, Arhiv zemljevidov.

9


A Magyar Királyság II. katonai felmérési térképe, 1819-1869. Vojaški zemljevid Kraljevine Madžarske, 1819-1869. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. | Madžarski vojnozgodovinski inštitut in muzej, Arhiv zemljevidov.

Hetés tájegységet érintve Dobronak,14 Muraszombat és Regede15 felé. Ezen út Göntérháza16 településnél elágazik Bántornya17 irányába. E település Árpád-kori temploma Aquila János 14. századi freskóit és az alsólendvai Bánffy család egyes tagjainak utolsó nyugvóhelyét rejti magában. A Regede felé tartó főút Dobronaknál újra kettéágazik. Ezen mellékút az Őrségbe vezet. Muraszombatnál az út egyrészt Regede felé, másrészt több irányba elágazódva a Vendvidék szeres települései felé tart.

14 15 16 17

Dobronak = szlov. Dobrovnik. Magyar történelmi mezőváros, mai lakosságának jelentős része magyar nemzetiségű és az ún. vegyesen lakott területhez tartozik Szlovéniában. Regede = szlov. Radgona, ném. Radkersburg. Mura-menti, stájerországi város, Alsólendvától északnyugati irányban mintegy 45 kilométerre. 1919 után a várost kettéosztották, így lett a Jugoszláviához tartozó rész neve Gornja Radgona, az Ausztriához tartozó rész neve pedig Bad Radkersburg. Göntérháza = szlov. Genterovci. Többségében magyar lakosságú település az ún. vegyesen lakott területen Szlovéniában. A Hetés tájegység egyik jellegzetes falva. Bántornya, népiesen Tornisa, vagy Turniscse = szlov. Turnišče, többségében vend, avagy szlovén lakosságú település Szlovéniában, Lendvától mintegy 15 kilométerre északnyugati irányba.

10


Alsólendva és vidéke. Magyar Kir. Honvéd Térképészeti Intézet, 1941. Dolnja Lendava z okolico. Inštitut za vojaške zemljevide Kraljevine Madžarske, 1941.

11


Alsólendva látképe. Magyarországi várak, erődök és városok látképei 1660-1664-ben. Montecuccoli tábornagy hagyatéka. | Panorama Dolnje Lendave. Panorame gradov, utrdb in mest Madžarske v letih 1660-1664. Iz zapuščine maršala Montecuccolija. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. | Madžarski vojnozgodovinski inštitut in muzej, Arhiv zemljevidov. G. I. h 403. 63942.

Lendva és vidéke természeti adottságai Lendva és vidéke a keleti szárazföldi, a nyugati óceáni és a déli mediterrán áramlatok terében fekszik. Az évi csapadékmennyiség 800 milliméter körül van, ennek fele a növények tenyészidejébe esik. Éghajlata kontinentális. Az évi középhőmérséklet 9,9 Celsius-fok, a leghidegebb a január hónap, átlaga -1,5 Celsius-fok, a júliusé, a legmelegebbé pedig 20,3. Az évi napsütéses órák száma összesen 1790, a levegő relatív páratartalma pedig 75% körüli. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az éghajlat legfőbb jellemzője a szélsőségektől mentes kiegyensúlyozottság.18 18

Zbornik občine Lendava. 1981. 99.

12


in vodita v Lendavo preko Lentija. Iz jugovzhodne smeri je mogoče priti do mesta preko Nagykanizse in Letenya. Južna cesta vodi do mesta iz Medžimurja, z območja današnje Hrvaške, in sicer iz smeri Zagreba,5 Varaždina6 in Čakovca.7 Iz Lendave vodi proti zahodu cesta v osrednjo Slovenijo, ki se v Črenšovcih8 razcepi na dvoje, ena od njiju pelje proti osrčju Prekmurja, Beltincem9 in Murski Soboti,10 druga pa proti Štajerski, v Ljutomer,11 Ormož12 in Ptuj.13 Peta cesta vodi iz Lendave v severozahodni smeri preko pokrajine Hetiš proti Dobrovniku,14 Murski Soboti in Gornji Radgoni.15 Ta cesta se v naselju Genterovci16 odcepi proti Turnišču.17 V turniški cerkvi, ki je bila zgrajena za časa dinastije Árpádov, se nahajajo freske Janeza Aquile iz 14. stoletja in grob nekaterih članov dolnjelendavske rodovine Bánffy. Cesta, ki vodi proti Gornji Radgoni, se pri Dobrovniku spet odcepi. Po stranski cesti lahko pridemo v pokrajino Őrség. Pri Murski Soboti se cesta ponovno odcepi, ena vodi naravnost proti Gornji Radgoni, druga pa se razcepi v več smeri in vodi proti razkropljenim vasem na Goričkem.

Naravne danosti Lendave in okolice Lendava z okolico se nahaja na območju vzhodnih suhih, zahodnih oceanskih in južnih sredozemskih vetrov. Srednja letna količina padavin je okoli 800 mm, polovica teh zapade v vegetacijskem času. Podnebje je celinsko. Letna srednja temperatura je 9,9 stopinje Celzija, najhladnejši mesec je januar, katerega povprečna temperatura znaša -1,5 stopinje Celzija, najtoplejši mesec pa je julij z 20,3 stopinje Celzija. Povprečno število sončnih ur na leto je 1790, vsebnost relativne vlage v zraku pa se giblje okoli 75 %. Če povzamemo navedeno, bi lahko rekli, da je najpomembnejša značilnost tukajšnjega podnebja uravnoteženost brez izstopajočih skrajnosti.18 S hidrološkega vidika spada Lendava z okolico k porečju reke Mure. Skozi pokrajino tečejo tri reke, več potokov in izvirov. Vodotoki, in sicer Mura19 z južne, Ledava20 z 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

V madžarskem jeziku Zágráb. V madžarskem jeziku Varasd. V madžarskem jeziku Csáktornya. V madžarskem jeziku Cserföld, ljudsko Cserencsóc. V madžarskem jeziku Belatinc. V madžarskem jeziku Muraszombat. V nemškem jeziku Luttenberg. V madžarskem jeziku Ormozsd, v nemškem jeziku Friedau. V madžarskem in nemškem jeziku Pettau, latinsko Poetovio. V madžarskem jeziku Dobronak, nekdaj trg. Pretežni del prebivalstva sestavljajo pripadniki madžarske narodnosti in spada k t. i. narodnostno mešanemu območju v Sloveniji. V madžarskem jeziku Regede. Mesto ob Muri na Štajerskem, oddaljeno 45 km od Dolnje Lendave v severozahodni smeri. Po letu 1919 so mesto razdelili na dva dela, del mesta, ki je pripadel Kraljevini SHS, se imenuje Gornja Radgona, njegov avstrijski del pa Bad Radkersburg. V madžarskem jeziku Göntérháza. Naselje z večinskim madžarskim prebivalstvom na t. i. narodnostno mešanem območju v Sloveniji. Ena od značilnih vasi v pokrajini Hetiš. V madžarskem jeziku Bántornya, ljudsko Tornisa. Nahaja se okoli 15 km severozahodno od Lendave. Zbornik občine Lendava. 1981, 99. Hrvaško Mura, nemško Mur, v prekmurskem narečju Müra. Potok Ledava se madžarsko imenuje Lendvavíz, pod vplivom slovenščine po letu 1920 pa so ime spremenili v Lendva patak.

13


Alsólendva vára. Anonimus, 17. század. Grad Dolnje Lendave. Anonimus, 17. stoletje.

Lendva-vidék vízrajzilag a Mura vízgyűjtő területéhez tartozik. A környéket három folyó szeli át, valamint számos patak, ér és forrás csordogál itt. A Mura19 délről, a Lendvavíz20 nyugatról, a Kerka keletről, a Kebele-patak21 pedig északnyugatról szinte szigetszerűen körbeveszi azt a háromszög alapú dombot, amelynek oldalai körülbelül nyolc, kilenc illetve tíz kilométeresek. E háromszög alapú domb északi tövében Lenti, déli fokán Tornyiszentmiklós, legmeredekebb délnyugati oldalán pedig Lendva település terül el. Ez a domb, amelynek legmagasabb pontja 334 méter, Magyarországon Tenke-hegy, Szlovéniában pedig Lendva-hegy név alatt ismeretes. Lendva város főutcája a domb tövében húzódik és a Bécset Zágrábbal összekötő ősi postaút, valamint a Lendváról Nagykanizsára vezető út részeiből alakult ki. Közvetlenül a település alatti síkságon a Lendvavíz vájta ki a medrét, amely a mai Ausztria területén ered Kapfenstein település határában és a Tótsági hegyekből22 kapja vizét. A Lendvavíz Dobronaknál ér a magyar nyelvterületre, itt Hetés délnyugati és déli határát is jelenti. E vízfolyás Lendva környékén magába fogadja a Kebele-patak és a Fekete-ér vizét, majd Kerkaszentkirály határában a Kerka folyóval egyesül és Muraszemenyénél a Murába ömlik. A Lendvavíz olykor még a 20. században is mocsárrá alakította Lendva déli, 19 20 21 22

Mura = szlov. és horv. Mura, ném. Mur, vendül, azaz muravidéki szlovén dialektusban Müra. A Lendvavíz elnevezés szlovén hatásra napjainkra hivatalosan Lendva patakra (potok Ledava) változott. A Kebele-patak mellékvizei a Szentgyörgyvölgyi- és a Nemesnépi patak. Tótsági hegyek = szlov. Goričko. Vendvidéki dombság az Őrségtől nyugatra.

14


zahodne, Velika Krka z vzhodne in Kobiljski potok21 s severozahodne strani, obdajajo gričevje trikotne oblike, katerega stranice merijo okoli osem, devet oziroma deset kilometrov, kot da bi šlo za kakšen otok. Ob severnem vznožju tega trikotnega gričevja se razprostira Lenti, na južnem izstopajočem delu Tornyiszentmiklós, na njegovi najstrmejši jugozahodni strani pa Lendava. Gričevje, katerega najvišja točka se nahaja na 334 metrih nadmorske višine, je na Madžarskem znano pod imenom Tenke-hegy, v Sloveniji pa kot Lendavske gorice. Glavna ulica v Lendavi poteka ob vznožju griča, izoblikovala pa se je iz posameznih delov starodavne poštne poti, ki je povezovala Dunaj z Zagrebom in vodila iz Lendave v Nagykanizso. Na ravnici, ki se nahaja neposredno pod naseljem, si je izdolbla strugo Ledava, ki izvira pri naselju Kapfenstein v Avstriji, voda pa se vanjo steka z gričev na Goričkem.22 Na madžarsko jezikovno območje priteče pri Dobrovniku, kjer tvori tudi jugozahodno in južno mejo pokrajine Hetiš. V omenjen vodotok se v okolici Lendave izlivajo tudi vode Kobiljskega potoka in Črnca. Ledava se na območju Kerkaszentkirálya izliva v Veliko Krko, ta pa se pri naselju Muraszemenye izliva v Muro. Ledava je južne, zahodne in severozahodne obronke Lendave včasih, še celo v 20. stoletju, spreminjala v močvirnato območje, ki se je v zgodovini izkazalo kot izjemno dober obrambni pas. Toda že v 19. stoletju je povzročalo močvirje več škode kot koristi. Zato je „spoštovana plemenita županija” leta 1826 opravila regulacijo potoka na tri klaftre širokem in 2800 klafter dolgem odseku med Dolnjo Lendavo in Hetišem. Z izkopom tega kanala je postalo uporabnih okoli 1800 oralov zemlje, ki je prej ni bilo mogoče uporabljati.23

Pomembnejši dogodki v zgodovini Lendave in okolice Ko govorimo o širšem območju Lendave z okolico, imamo v mislih zahodni in jugozahodni del nekdanje Zalske županije, kljub temu da nekateri viri to območje omenjajo kot Južno Zalo. V stoletjih pred zemljiško odvezo oziroma odpravo tlačanstva je obsegala območje dolnjelendavskih plemiških posesti, od druge polovice 19. stoletja do leta 1920 pa dolnjelendavski okraj. Od trianonske mirovne pogodbe naprej se nanaša izraz Lendava z okolico samo na območje Občine Lendava,24 na katerem živijo prekmurski Madžari. Arheološke najdbe pričajo, da sta bili tako zgodovinska Lendava z okolico kot okolica naselij Salomvár, Csonkahegyhát, Németfalu, Nagylengyel, Zebecke in Nova v sosednjem Göcseju, poseljeni že v kameni dobi.25 V Zalaváru so odkrili arheološke najdbe iz neolitika, v Becsvölgyu in pri Dolnji Lendavi26 iz bakrene dobe, pri Csáfordu, Nagykanizsi in Dolnjem Lakošu27 iz bronaste dobe, v Andráshidi in Cserszegtomaju pa iz železne dobe. V 1. stoletju našega štetja so Prekodonavje oziroma Panonijo zasedli Rimljani. Sledi 21 22 23 24 25 26 27

V Kobiljski potok se steka tudi Ivanjševski potok, katerega pritok je Nemesnépi patak. Goričko se razprostira zahodno od pokrajine Őrség, oz. Stražne krajine na Madžarskem. BENCZE, Géza (ur.) 1986, 45–46. Vsebina: Antal Póka: Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása. Območje občine Lendave se je v 20. stoletju večkrat spremenilo. TÓTH, János 1965, 7. ŠAVEL, Irena 2008. ŠAVEL, Irena 1999.

15


nyugati és északnyugati határát, ami a történelem folyamán kiváló védőövezetet jelentett. A 19. században azonban ez már több kárral, mint haszonnal járt. Ezért 1826-ban 3 öl szélességű és 2800 öl hosszúságú szakaszon Alsólendva és Hetés között a „Tekintetes Nemes Vármegye” szabályozást hajtott végre. Ennek a csatornának a kiásatása körülbelül 1800 holdnyi, addig hasznavehetetlen területet szabadított fel.23

Lendva-vidék történelmének főbb eseményei Lendva-vidék tágabb környezetén a történelmi Zala vármegye nyugati és délnyugati térségét értjük, annak ellenére, hogy egyes forrásokban ez a vidék, mint Dél-Zala szerepel. A jobbágyfelszabadítás előtti évszázadokban az alsólendvai uradalom területét, a 19. század második felétől 1920-ig pedig az alsólendvai járást foglalta magába. A trianoni döntések utáni időszaktól Lendva-vidék alatt már csak a szlovéniai magyarság Lendva Községhez24 tartozó területét értjük. A régészeti leletek tanúsága szerint a történeti Lendva-vidéke és a szomszédos Göcsejben Salomvár, Csonkahegyhát, Németfalu, Nagylengyel, Zebecke és Nova környéke már a kőkorszakban is lakott volt.25 A neolitikum korszakából Zalaváron, a rézkorból Becsvölgyén és Alsólendvánál,26 a bronzkorból Csáfordon, Nagykanizsán, Alsólakosban,27 a vaskor időszakából pedig Andráshidán és Cserszegtomajon kerültek elő régészeti leletek. Időszámításunk első évszázadában a Dunántúlt, azaz a Pannóniát a rómaiak szállták meg. Római települések nyomaira Göcsejben elsősorban Zalalövőn (Leontium) és Alsólendván bukkantak a régészek, de a római kor nyomai megtalálhatók Zalaegerszeg, Nova és (Lendva)Hosszúfalu határában is. Már említettük, hogy a római korban, de valószínűleg már évszázadokkal előtte is, a híres Borostyánkő-út a mai Lendva területén át vezetett. A népvándorlás időszakából Lendva-vidék és Göcsej területére vonatkozóan csak gyéren találunk régészeti vagy történeti adatokat. Kisebb hun kori települések és egyéb leletek Zalaszentgróton, Kilimánon és Nagykanizsa környékén bukkantak elő, az avar korból pedig Pókaszepetken, Kehidán, Hahóton, Zalaszentbalázson és Nagykanizsa környékén ismeretesek.28 Az avar korra, 6. századra tehető a vendek letelepítése a Kárpát-medence nyugati részére,29 a Mura keleti oldalára.30 Érdekességként megemlítendő, hogy a hunok és Atilla király, az avarok, valamint a magyarok és Mátyás király, nemcsak a szomszédos Stájervidék néphagyományában, de az egész szlovén nyelvterületen megtalálhatóak.31 23 24 25 26 27 28 29 30 31

BENCZE Géza (szerk.) 1986. 45-46. Benne: Póka Antal: Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása. Jugoszláviában a község (szlov.= občina) több település egy közigazgatási egységét jelentette és jelenti ma is Szlovéniában. A község (szlov. = občina) tehát formailag önkormányzat, területileg pedig leginkább a járásnak felel meg. TÓTH János 1965. 7. ŠAVEL, Irena 2008. ŠAVEL, Irena 1999. MÜLLER Róbert 1971. GÖNCZ László 1996. 26. „Tü mo” című időszaki kiállítás, Pokrajinski Muzej Murska Sobota. http://www.tu-mo.si/ LUKÁCS István 2001.

16


rimskih naselbin so arheologi odkrili predvsem v Zalalövu (Leontium) v sosednjem Göcseju in Dolnji Lendavi, vendar je sledi rimske dobe mogoče najti tudi v Zalaegerszegu, Novi in na obronkih Dolge vasi. Omenili smo že, da je znamenita jantarjeva pot v rimski dobi, verjetno pa tudi že stoletja pred tem, vodila preko današnjega lendavskega območja. Za Lendavo z okolico in pokrajino Göcsej obstaja zelo malo arheoloških ali zgodovinskih podatkov iz obdobja preseljevanja ljudstev. Manjše naselbine in druge najdbe iz obdobja Hunov so odkrili v Zalaszentgrótu, Kilimánu in v okolici Nagykanizse, iz avarskega obdobja pa so znane najdbe iz Pókaszepetka, Kehide, Hahóta, Zalaszentbalázsa in okolice Nagykanizse.28 Naselitev Slovanov v zahodnem delu Karpatskega bazena29 oziroma na levem bregu Mure je mogoče prav tako postaviti v avarsko obdobje, tj. v 6. stoletje.30 Kot zanimivost velja omeniti, da Huni in kralj Atila, Avari in Madžari ter kralj Matjaž (Matija Korvin) niso prisotni le v ljudskem izročilu sosednje Štajerske, ampak v izročilu celotnega slovenskega jezikovnega območja. 31 Območje nekdanjih zgodovinskih županij, Šomodske, Železne in Zalske, je v obdobju naseljevanja Madžarov pripadalo plemenskemu poglavarju Bulcsu. Göcsej je imel v tistem obdobju vlogo stražne krajine.32 Reka Mura je veljala takrat zaradi visokega vodostaja in močnih tokov ter več kilometrov širokega močvirnatega območja za idealen mejni pas, saj celo v najostrejših zimah redkokdaj zmrzne. Na tem območju se je nahajal prvi obroč mejnoobrambnega sistema Madžarske države. Živa meja, ki je z neprehodnimi gozdovi in močvirji odlično varovala osrednja ravninska območja države, je lahko bila tudi več deset kilometrov širok pas, v katerem so se na višjih predelih, ki jih niso ogrožale vode, nahajale naselbine mejnih stražarjev. Tudi na zahodni meji so kot stražarje verjetno naselili Sekelje in Pečenege. Dejstvo je, da lahko v hetiškem, göčejskem in őršéškem dialektu in življenjskem slogu zaznamo zelo očitne podobnosti z njimi. Na antropološko podobnost s Sekelji je postal pozoren Lajos Bartucz.33 O tukajšnji naselitvi Pečenegov pa priča tudi več krajevnih imen, npr. Zalabesenyő, Bak in Kalócfa.34 Naselja Besenyő, Bak in Szentadorján so obstajala že za časa vladavine kralja Štefana Svetega. Že med vladavino dinastije Árpádov pa se omenjajo naselja Csatár, Kökényesmindszent, Dobron, Kislengyel, Lenti, Lickó, Milej, Nova, Dolnja Lendava, Oltác, Petrikeresztúr, Salomvár, Sárd, Teskánd in Zalaegerszeg. Ob državni cesti Varaždin–Bratislava (madžarsko: Pozsony, latinsko: Posonium) so se razprostirala številna naselja že v 13. stoletju. Dokazano je, da je v Lendavi in okolici že v 14. stoletju obstajala gosta mreža naselij in zaselkov.35 Po domnevah Jánosa Tótha je bilo v Göcseju v tem času že več naseljenih in zapuščenih krajev.36 Tako kot ostala naselja je tudi življenje in živino njihovih prebivalcev varoval skrbno oblikovan pas stražne krajine z gradovi. Po nekaterih domnevah sega prva pisna omemba naselja Dolnja Lendava v leta 28 29 30 31 32 33 34 35 36

MÜLLER, Róbert 1971. GÖNCZ, László 1996, 26. Razstava z naslovom „Tü mo”. Pokrajinski Muzej Murska Sobota. http://www.tu-mo.si/ LUKÁCS, István 2001. TÓTH, János 1965, 7 in HOLUB, József 1929, 10–20. BARTUCZ, Lajos 1913, 15. GYÖRFY, György 1959, 167. LENDVAI KEPE, Zoltán 2005, 237. TÓTH, János 1965, 7.

17


Als贸lendva v谩ra. | Grad Dolnje Lendave. Justus van der Nypoort, 1686.

18


Hahold lovag. Képes krónika. Hasonmás kiadás, Budapest, 2003. 30. Vitez Hahold. Ilustrirana kronika. Budapest, 2003. 30. Reprint.

870–875, zaslediti pa jo je mogoče v delu Conversio Bagoariorum et Carantanorum37 v različici Lindolveschirichun.38 V omenjenem delu iz 9. stoletja je zapisano, da so pod vladavino slovanskega kneza Pribine (†861) zgradili cerkev, ki so jo posvetili pod salzburškim metropolitom Liupramom (†859),39 torej med letoma 840 in 859. Največja pomanjkljivost pri istovetenju krajevnega imena Lindolveschirichun z Dolnjo Lendavo je, da zaenkrat ne poznamo nobenih arheoloških najdb ali drugih podatkov, ki bi verodostojno potrdili omenjeno domnevo. Vsekakor moramo upoštevati tudi dejstvo, da je mogoče ime Lindolveschirichun na osnovi njegovega izvora enačiti tudi z imenom številnih drugih naselij na območju današnje Slovenije in Avstrije, pa tudi to, da obstajata dve Lendavi, Dolnja in Gornja, ki sta ena od druge oddaljeni približno 50 kilometrov.40 Ime Dolnja Lendava se je v pisnih virih enopomensko pojavilo prvič leta 1192 v zvezi 37 38 39 40

Avtor spisa Spreobrnitev Bavarcev in Karantancev je bil predvidoma salzburški nadškof Adalwin (umrl je 14. maja 873), naslovnik pa Ludvik Bavarski, vzhodnofrankovski vladar. Vsekakor je treba omeniti, da izvirnik rokopisa vse do danes ni bil odkrit, najstarejši, do danes znan prepis tega spisa izvira iz 11. stoletja. KOS, Milko 1936. KERMAN, Branko 1994, 12–17. Salzburški nadškof Liupram ali Liuprammus je umrl 14. oktobra 859. Prvi del krajevnega imena Lindolveschirichun pojmujejo nekateri kot nemško besedo „Linde”, ki pomeni lipo, ali „Lindbach«, ki pomeni lipov gaj, drugi pa kot izpeljanko iz nemškega lastnega imena „Lindolf”. Beseda „ves” v prekmurskem narečju pa pomeni v slovenskem jeziku »vas«. Beseda „chirichun” izvira iz nemške besede „kiricha, kirchen”, ki je po pomenu enaka južnoslovanskim besedam „cerkev, cerkva, cirkva, crkva”. Krajevno ime Lindolveschirichun torej nekateri pojmujejo kot mešanico nemškega in slovanskega jezika, njen pomen pa bi naj bil »Cerkev v vasi Linde (Lindolf, Lindbach oziroma Lendava)«.

19


A történelmi Somogy, Vas és Zala vármegyék területét a magyar honfoglaláskor Bulcsu horka nemzetsége kapta meg. Göcsejnek ebben az időszakban az őrvidék szerepe jutott.32 A mindig bővizű és erős sodrású Mura, amely még a legzordabb teleken is nagyon ritkán fagy be, több kilométer széles vizenyős árterületével abban a korban ideális határsávot jelentett. Itt helyezkedett el a gyepű határvédő rendszerének első gyűrűje. Ezen élő határ, amely az erdők és mocsarak átjárhatatlansága miatt kiválóan védte az ország központi sík területeit, több tíz kilométeres övezet is lehetett, amelynek vízmentes kiemelkedésein a határőrök települései helyezkedtek el. Valószínű, hogy a nyugati végeken is székely és besenyő határőröket alkalmaztak. Tény, hogy szembetűnő hasonlóságokat találni az őrségi, göcseji és hetési tájnyelvben és életmódban. A székelyekkel való antropológiai hasonlóságra Bartucz Lajos figyelt fel.33 A besenyők letelepedésére több helységnév is utal, mint például Zalabesenyő, Bak, Kalócfa.34 Szent István idején már léteztek Besenyő, Bak, Szentadorján települések. Az Árpád-korban pedig említik már Csatár, Kökényesmindszent, Dobron, Kislengyel, Lenti, Lickó, Milej, Nova, Alsólendva, Oltác, Petrikeresztúr, Salomvár, Sárd, Teskánd, Zalaegerszeg településeket. A varazsd-pozsonyi országút mellett már a 13. században egymás után sorakoztak a települések. Lendva-vidéken a 14. században már sűrű település- és szórványtelepülés-rendszer megléte bizonyított.35 Tóth János szerint a Göcsejben ekkor több mint száz település és puszta létezett.36 Mindezeket a településeket, valamint lakóiknak életét és jószágát a gondosan kialakított gyepűgyűrű és várövezet védte. Egyes nézetek szerint Alsólendva település elnevezése először a 870-875 körül jelent meg írott forrásban, a Conversio Bagoariorum et Carantanorum37 című munkában Lindolveschirichun változatban.38 Az idézett 9. századi műben az áll, hogy Lindolveschirichun településen Pribina (+861) szláv fejedelem idejében templomot építettek, amit Liupram (+859)39 salzburgi érsek idejében szenteltek fel, tehát valamikor 840 és 859 között. A Lindolveschirichun településnév Alsólendvával való azonosításának legnagyobb hiányossága, hogy mindeddig semmilyen régészeti lelet vagy egyéb adat nem került napvilágra, amely hitelesen megerősítené ezen feltételezést. Mindenképpen szem előtt kell tartani azt is, hogy egyrészt a Lindolveschirichun szó eredetének magyarázata kapcsán számos más település is szóba került a mai Szlovénia és Ausztria területén, másrészt pedig azt is, hogy Lendvából kettő van, Alsó- és Felsőlendva, egymástól mintegy 50 kilométernyi távolságra.40 32 33 34 35 36 37 38 39 40

TÓTH János 1965. 7. és HOLUB József 1929. 10-20. BARTUCZ Lajos 1913. 15. GYÖRFFY György 1959. 167. LENDVAI KEPE Zoltán 2005. 237. TÓTH János 1965. 7. A bajorok és karantánok megtérése című mű szerzője feltehetően Adalwin (meghalt: 873. május 14.) salzburgi érsek volt, címzettje pedig Német Lajos kelet-frank uralkodó. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a kézirat eredetije mindmáig nem került elő, a mű máig ismert legrégebbi átírása a 11. századból való. KOS, Milko 1936., KERMAN, Branko 1994. 12-17. Liupram vagy Liuprammus salzburgi érsek 859. október 14-én halt meg. Lindolveschirichun településnév első részét egyesek a német „Linde”, azaz hársfa, vagy „Lindbach”, azaz „hársfapatak”, mások pedig a „Lindolf” német személynév alakjából értelmezik. A „ves” szó vend nyelven falut jelent, akárcsak a szlovén „vas”. A „chirichun” szó pedig a német „kiricha, kirchen” szóból ered, akárcsak a délszláv „cerkev, cerkva, cirkva, crkva”. Egyesek tehát a Lindolveschirichun településnevet német és szláv nyelvkeverékként kissé erőltetetten úgy értelmezik, hogy „templom Linde (Lindolf, Lindbach, azaz Lendva) falvában”.

20


s pravdo „vrlega viteza” Hahóta, ki je - zanj je pričal zalski okrajni glavar Štefan - zmagal v pravdi proti Parisu, sinu župana Ivana.41 Dolnja Lendava je odtlej pa vse do leta 1645, ko je umrl zadnji moški potomec dolnjelendavske rodovine Bánffy, najznamenitejše veje rodovine Hahót-Buzád,42 in celo kratko obdobje po njegovi smrti, krepila vlogo osrednjega mejnega gradu. Pod vladavino madžarskega kralja Ladislava Kumana je bilo mesto sedež hrvaško-slavonskega bana in zalskega okrajnega glavarja Nikolaja Hahóta. Leta 1366 je naselje, ki se tedaj omenja že kot oppidum, od Ludvika I. Velikega dobilo pravico prirejati vsakoletni semenj, in sicer na praznik apostolov svetega Simona in Jude.43 Iz listine o delitvi premoženja iz leta 1389 izvemo, da je naselje, ki se omenja kot civitas, obsegalo 23 celih, 2 polovični in 4 četrtinske hube.44 Med tlačani, ki so našteti v listini, najdemo čevljarja, izdelovalca puščic, konjederca, tkalca, mesarja, ostrivca mečev, kuharja, zlatarja, trgovca, krojača in kolarja. Viri pričajo tudi o večjem številu vodnih mlinov v 15. in 16. stoletju, ki so večinoma obratovali na Ledavi in so bili pretežno v cerkveni lasti.45 V darilni listini kralja Matije Korvina z dne 17. maja 1469 pa je prvič omenjena lendavska carina. 46 O ugledni vlogi rodovine Bánffy v srednjeveški Kraljevini Ogrski priča tudi podatek, da je kralj Vladislav I. z listino 28. junija 1441 sinu Štefana Bánffyja iz Dolnje Lendave, Pavlu, podelil pravico do kovanja denarja v Dolnji Lendavi, oziroma v naselju Bolondóc. V ozadju velikodušnega daru tiči verjetno dejstvo, da je bil Pavel Bánffy zvest vladarju, zahvaljujoč pravici do kovanja denarja pa je lahko učinkoviteje branil Gornjo Ogrsko.47 Nikolaja Bánffyja, ki je živel v grajskem dvorcu nad mestom, je kralj Matija Korvin v družbi kaloškega metropolita Györgya poslal v Neapelj urejat zadeve, povezane s svojo poroko.48 Matija Korvin ga je imel za brata,49 zato ne preseneča, da je aristokratski rodovini Bánffy leta 1483 podelil baronski naziv.50 Omeniti velja še, da so bili tudi Bánffyji podporniki reformacije, zaradi česar so za časa Nikolaja Bánffyja IV. v njegovem dvorcu opravljali pomembno literarno in nabožno dejavnost Gáspár Ráskai, Ferenc Tőke, György Orbonai Rácz, György Kultsár, István Beythe in številni drugi madžarski reformacijski znanstveniki in pridigarji. Od leta 1573 je obratovala v Dolnji Lendavi tiskarna Rudolfa 41 42 43 44 45 46

47 48 49 50

WERTNER, Mór, 1898, 19–33. FEJÉR, György, 1829–1844. III/1. 277. VÁNDOR, László, 1994, 59. „Hoholdo, militi religioso, duo praedia Lindua et Fenetü adiudicat. A. 1192. p. 277. A. 1193. p. 289.” Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/INDEX 1./Index Tomi II./Comites Palatini. TÓTH, Sándor 1995, 94. Oppidum Lyndua. 1403., MOL DL 8902. (MOL DL: Magyar Országos Levéltár, Diplomáciai Levéltár = Madžarski državni arhiv, Diplomatski arhiv). MOL DL 7467. GÖNCZ, László 1996, 61. „Kralj Matija Korvin županu Posoniuma Nikolaju Dolnjelendavskemu, sinu Štefana, sina Štefana za zasluge, zlasti še, ker je od svoje zgodnje mladosti sodeloval v različnih bojnih pohodih madžarske države, v kraljevem bojnem pohodu proti moldavskemu vojvodi Štefanu v Moldaviji, kjer je bil ranjen v nogo, nato se je viteško boril proti krivoverskim Čehom na Moravskem, uspešno uveljavljal interese države v poslanstvih tako pri papežu in kralju Apulie v ponovni donaciji daruje njemu in njegovemu bratu Jakobu in Pavlu, sinu Štefana Dolnjelendavskega in njegovemu sinu Janezu gradove v Zalski županiji v Lendavi in Lentiju z vsemi pripadajočimi naselji ter carinami v trgih Lindwa (Lendva, Lendava), Hwzzywfalw (Hosszúfalu, Dolga vas), Dobronok (Dobronak, Dobrovnik), Chezteregh (Csesztreg), Kwthws (Kutas) in Zemenye (Muraszemenye) …” MOL DL 16853. MOL DL 44313. BONFINI, Antonio 1995, 795 (4. 3. 250). BONFINI, Antonio 1995, 883 (4. 8. 55). TANTALICS, Béla 1997a, 177. Vir: MOL DL 33437.

21


Az alsólendvai Bánffyak családfája. Rodovnik rodovine dolnjelendavskih Bánffyjev. MOL P1288. Jankovich család levéltára. | Arhiv družine Jankovich.

22


Hahold lovag ábrázolása az alsólendvai Bánffyak családfáján. Vitez Hahold na rodovniku rodovine dolnjelendavskih Bánffyjev. MOL P1288. Jankovich család levéltára. | Arhiv družine Jankovich.

23


Az oklevelek tanúsága szerint Alsólendva neve egyértelműen 1192-ben bukkan fel először egy Hahót nevű „jámbor lovag” pere kapcsán, akinek István zalai főispán tanúskodása segítségével sikerült megnyernie egy pert Iván comes fia, Páris ellen.41 Ettől kezdve egészen 1645-ig, amikor a Hahót-Buzád nemzetség legnevezetesebb ága, az Alsólendvai Bánffy család utolsó férfitagja is meghalt,42 sőt még azt követően is egy rövid ideig, Alsólendva mint végvári központ erősödött. Kun László király idejében Hahót Miklós horvát-szlavón bán és Zala vármegyei főispán székhelye volt a város. 1366-ban I. (Nagy) Lajos királytól Szent Simon és Júdás napjára, azaz október 28-ra, vásárjogot kapott a már oppidumként említett település.43 Egy 1389-es birtokmegosztási iratban a civitasként szereplő település 23 egész, 2 fél és 4 negyed telket foglalt magába.44 A felsorolt jobbágyok között találunk vargát, nyílkészítőt, pecért, takácsot, mészárost, kardcsiszárt, szakácsot, aranyművest, kereskedőt, szabót és kocsigyártót. A források a város határában a 15-16. században több vízimalomról is szólnak, amelyek főként a Lendvavízen működtek és zömében egyházi tulajdonban voltak.45 Mátyás király egy, 1469. május 17-én kelt adományozási okleveléből pedig először említették a lendvai vámot.46 A Bánffy családnak a középkori Magyar Királyságban betöltött rangos szerepét mutatja az is, hogy 1441. június 28-án kelt oklevelében I. Ulászló király alsólendvai Bánffy István fia Pálnak Alsólendva mezővárosban vagy Bolondócon pénzverési jogot adományozott. A nagylelkű adomány hétterében valószínűleg az állt, hogy Bánffy Pál hűséges embere volt az uralkodónak és a pénzverési jognak köszönhetően jobban el tudta látni a Felvidék védelmét.47 A város fölött magasodó várkastélyban élt alsólendvai Bánffy Miklós, akit Mátyás király az esküvője dolgában György kalocsai érsekkel Nápolyba küldött.48 Mátyás testvérének tekintette őt,49 így nem meglepő, hogy 1483-ban a főúri család bárói rangot kapott.50 Fontos még megemlítenünk, hogy miután a Bánffyak is a reformáció pártfogóivá váltak VI. Bánffy Miklós ideje alatt az udvarában Ráskai Gáspár, Tőke Ferenc, Orbonai Rácz György, Kultsár György, Beythe István és számos református tudós és prédikátor folytatott fontos irodalmi és vallási tevékenységet. Itt működött 1573-tól Hoffhalter Rudolf nyomdája, amely az első nyomda volt a vármegyében. Ebben az alsólendvai nyomdában

41 42 43 44 45 46

47 48 49 50

WERTNER Mór 1898. 19-33., FEJÉR György 1829-1844. III/1. 277., VÁNDOR László 1994. 59. „Hoholdo, militi religioso, duo praedia Lindua et Fenetü adiudicat. A. 1192. p. 277. A. 1193. p. 289.” Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/INDEX 1./Index Tomi II./Comites Palatini. TÓTH Sándor 1995. 94. Oppidum Lyndua. 1403., MOL DL 8902. MOL DL 7467. GÖNCZ László 1996. 61. „Mátyás király Alsolyndwa-i István fia István fia Miklós pozsonyi ispán érdemeiért, főleg mivel kora ifjúságától részt vett az ország különböző hadjárataiban, az István moldvai vajda ellen vezetett királyi hadjáratban Moldauia-ban lábán megsebesült, majd az eretnek csehek ellen Morauia-ban vitézül küzdött, a pápához és Apulia királyához vezett követségekben az ország érdekeit sikerre juttatta, újadományba adja neki, testvérének: Jakabnak, Alsolyndwa-i István fia Pálnak és ennek fiának: Jánosnak a zalamegyei Lyndwa és Nempthy nevű várakat, összes tartozékaikkal, a Lindwa, Hwzzywfalw, Dobronok, Chezteregh, Kwthws és Zemenye mezővárosokban lévő vámokkal … .” MOL DL 16853. MOL DL 44313. BONFINI, Antonio 1995. 795 (4. 3. 250) BONFINI, Antonio 1995. 883 (4. 8. 55) TANTALICS Béla 1997a. 177. Forrás: MOL DL 33437.

24


Hoffhalterja, ki je bila prva tiskarna na območju Zalske županije. V njej so bile leta 1573 in 1574 natisnjene tudi tri izjemno pomembne knjige pridigarja Györgya Kultsárja.51 S priključitvijo Dolnje Lendave in okolice h Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev leta 1920, nato pa k Jugoslaviji in k Sloveniji, so le te postale prve knjige natisnjene na ozemlju omenjenih držav.52 Tudi v turških časih so se zgodile bistvene spremembe v življenju mesta. Grad v Nagykanizsi, ena od največjih utrdb v južnem Prekodonavju, ki je imel ključni pomen v obrambi pred Turki, je 22. oktobra leta 1600 prišel v turške roke. Turki so na svoje roparske pohode proti Štajerski odhajali mimo Dolnje Lendave po radgonski cesti,53 zato ne preseneča, da je bilo prebivalstvo teh krajev prisiljeno priznati njihovo oblast. Lokalno prebivalstvo je moralo plačevati davke tudi Turkom, kljub temu da dolnjelendavskega in lentijskega gradu nikoli niso zavzeli.54 V nevarnosti polnem obdobju, v 16. in 17. stoletju, se je središče blagovne menjave iz Nagykanizse preselilo na bolje varovane sejme v Dolnjo Lendavo, kar je dalo razvoju mesta dodaten polet.55 Po izumrtju rodovine Bánffy leta 1645 so dolnjelendavske posesti z dedovanjem po ženski veji pripadle rodovini Nádasdy. Obdobje Nádasdyjev je trajalo vsega petindvajset let, saj so Ferenca Nádasdyja zaradi sodelovanja v zaroti Wesselényi 30. aprila 1671 na Dunaju usmrtili. Dolnjelendavsko gospostvo je prešlo pod krono. Takrat so potomci ženske veje rodovine Bánffy, in sicer rodovine Révai, Szunyoghi, Perneszy in Pongrácz, pa tudi Pál Esterházy sprožili pravdo za posesti. Omeniti je treba, da je Pál Esterházy v tem času že posedoval osmino gospostva v Dolnji Lendavi in Nemptiju.56 Uspelo mu je skleniti pogodbo z državno zakladnico in za plačilo v višini 102.500 forintov je dobil v last omenjeni posesti. Od kralja Leopolda I. je leta 1690 prejel tudi darovnico.57 Državna zakladnica je 4. julija 1691 na novo pridobljeno posestvo zapisniško predala Esterházyjevim pooblaščencem. O predaji so pripravili 30 strani obsegajoč zapis v 44 točkah, v katerem je navedeno, kako bi bilo mogoče donosneje gospodariti. Med drugim je zapisano, da bi bilo treba čim prej naseliti opuščene hube in prepovedati njihovo uporabo tlačanom, ki so pobegnili in svojo zemljo ter vinograde obdelovali iz daljave, da bi tako izigrali veleposestnika.58 Turke so iz Nagykanizse pregnali leta 1690.59 S tem so se umirile razmere tudi v Lendavi in okolici. Pokrajina je zaradi protiturške osvobodilne vojne veliko trpela, predvsem zaradi bremen oskrbovanja cesarske vojske, ki je šla skozi pokrajino med vojnimi pohodi. Gospostvo je v letih 1689 in 1691 poslalo Zalski županiji popis o tovrstni škodi.60 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60

TANTALICS, Béla 1988. 26. LENDVAI KEPE, Zoltán - NAGY, Zoltán (ur.) 2009. Mesto ob Muri na Štajerskem, ki leži 45 km od Dolnje Lendave v severozahodni smeri. Po letu 1919 so mesto razdelili na dva dela, del mesta, ki je pripadel Kraljevini SHS, se imenuje Gornja Radgona, njegov avstrijski del pa Bad Radkersburg. TANTALICS, Béla 1997a, 16. DANKÓ, Imre 1991, 684. Nempti, Nemphti oziroma Lenti. CSAPODY, Csaba 1933, 11. TARJÁN G., Gábor, é.n. 11. TANTALICS, Béla 1997b, 19. HÓMAN, Bálint – SZEKFŰ, Gyula 1939, 368. Po domnevah zgodovinarja Gyule Szekfűja je bila Dolnja Lendava z okolico osvobojena izpod turške oblasti že leta 1683. TANTALICS, Béla 1997b, 20. Vir: MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P108 R38 690.10.169.

25


Hahót-Buzád nemzetség címere. Tristanus comes 1255. évi pecsétje. Grb rodovine Hahót-Buzád. Pečat comesa Tristanusa iz leta 1255.

Az alsólendvai Bánffy család címere. Bántornya, 1383-1389. Grb rodovine dolnjelendavskih Bánffyjev. Turnišče, 1383-1389. Fotó | Foto: Lendvai Kepe Zoltán.

26


Az alsólendvai Bánffy család címere. Bánffy Kristóf, 1622. Grb rodovine dolnjelendavskih Bánffyjev. Kristóf Bánffy, 1622.

A Hahót nemzetség címere a Magyar Országos Levéltár palotájában. | Grb rodovine Hahót v palači Madžarskega državnega arhiva. Fotó | Foto: Szelényi Károly. In: Érszegi Géza (szerk. | ur.): Archivum Regni – Regnum Archivi. A Magyar Országos Levéltár palotája. Veszprém-Budapest, 2005. 40.

Az alsólendvai Bánffy család címere. | Grb rodovine dolnjelendavskih Bánffyjev. Bátorfi Lajos (szerk. | ur.): Adatok Zalamegye történetéhez. I. Nagykanizsa, 1876. 244.

V obdobju narodne vstaje pod vodstvom Ferencza Rákóczija naša pokrajina ni imela pomembnejše vloge, toda prebivalstvo je zaradi pogostih bojnih pohodov kljub temu veliko trpelo. Mesto je priznalo oblast Ferenca Rákóczija II. leta 1704. Legendarni vojvodov general Vak Bottyán (Bottyán Slepi) je Dolnjo Lendavo določil za svoj zimski kvartir.61 Na začetku 18. stoletja je tod pustošila kuga. Iz zapisov je razvidno, da je leta 1710 ostala ajda preminulih nepožeta, poleti 1711 pa zaradi kuge niso želi v Lentiju.62 Obdobje napoleonskih vojn in gospodarskega vzpona zaradi dviga cen žitaric na območju Lendave z zgodovinskega vidika še ni raziskano. Ena najpomembnejših posledic revolucije in boja za svobodo v letih 1848 in 1849 je bila zemljiška odveza. Overjanje zemljiških knjig z oceno stanja je v Zalski županiji potekalo med leti 1853 in 1864. V hetiških vaseh v okolici Lendave je bila izmera opravljena oktobra 1855, delitev pa je potekala maja 1858.63 Tlačanske odvisnosti je bilo konec in nastale so v samooskrbo usmerjene zasebne kmetije. Zakon je odpravil le obveznosti, ki so izvirale iz rustikalne zemlje. Ta zemljišča so prešla v last osvobojenih tlačanov. Zakon pa se ni ukvarjal z določanjem značaja preostalih zemljišč in njihovih prihodnjih lastnikov. Bivši tlačani običajno niso imeli dovolj sredstev, da bi odkupili ta zemljišča.64 Zemljišča, ki so imela alodialni pravni status, npr. krčevine, vrtnarstva in gozdovi, so ostala v lasti nekdanjega zemljiškega gospoda. Dolnja Lendava je v drugi polovici 19. stoletja doživela pomemben gospodarski razcvet. Leta 1867 je postala središče največjega okraja Zalske županije, posledica tega pa je bila, 61 62 63 64

GÖNCZ, László 1996, 84. PIVAR, Ella 1983, 96. SIMONFFY, Emil 1968, 134. TANTALICS, Béla 1997b, 27.

27


jelent meg 1573-ban és 1574-ben Kultsár György prédikátor három jelentős könyve is.51 Ezek a könyvek Alsólendva és vidéke 1920. évi Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához és végül Szlovéniához való csatolásával, az első nyomtatott könyvek lettek az említett országok területén.52 A török idők is jelentős változásokat hoztak a város életében. A Dél-Dunántúl kulcsfontosságú és egyik legnagyobb erődje, Nagykanizsa vára 1600. október 22-én került török kézre. Stájerországi portyázásaikra a törökök Alsólendvát megkerülve a regedei53 úton vonultak, így nem meglepő, hogy a térség lakossága behódolni kényszerült nekik. Annak ellenére, hogy Alsólendva és Lenti vára sosem került török kézre, a vidék lakossága kénytelen volt a töröknek is adót fizetni.54 A 16-17. századi veszedelmekkel teli időszakban az árucsere súlypontja Nagykanizsáról áttolódott a védettebb Alsólendva vásáraira, ami további lendületet adott fejlődésének.55 A Bánffy család 1645. évi kihalása után az alsólendvai birtokot nőági leszármazás révén a Nádasdyak örökölték. A Nádasdy időszak mindössze huszonöt évig tartott, miután a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt Nádasdy Ferencet 1671. április 30án Bécsben kivégezték. Így az alsólendvai uradalom a kincstárra szállt. Ekkor a Bánffy család nőági leszármazottai, a Révai, Szunyoghi, Perneszy és Pongrácz családok és Esterházy Pál is keresetett indítottak a birtokért. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ekkor Esterházy Pál már bírta Alsólendva és Nempti56 uradalmaknak egynyolcadát. A kamarával neki sikerült szerződést kötni és 102500 forint ellenében megkapta a két uradalmat. I. Lipót királytól 1690-ben adománylevelet is kapott.57 A kincstár a megszerzett birtokot jegyzőkönyvileg 1691. július 4-én adta át Esterházy megbízottainak. Erről 30 oldalas, 44 pontba szedett feljegyzés készült, amely számba vette, hogyan lehetne jövedelmezőbben gazdálkodni. Többek között fontosnak tartották a puszta telkek mielőbbi betelepítését, eltiltva használatuktól azokat a jobbágyokat, akik elszökve, távolból művelték földjeiket és szőlőiket, kijátszva ezzel a földesurat.58 A török kiűzésére Nagykanizsáról 1690-ben került sor.59 Ezzel békésebb viszonyok teremtődtek Lendva-vidéken is. A vidék a török ellenes felszabadító háború miatt is sokat szenvedett, főleg az átvonuló császári katonaság ellátásának terheitől. Erről az uradalom 1689-ben és 1691-ben kimutatást küldött Zala vármegyéhez.60 A Rákóczi szabadságharcban vidékünknek jelentősebb szerep nem jutott, ennek ellenére a lakosság sokat szenvedett a gyakori hadjáratok miatt. A város 1704-ben hódolt be II. Rákóczi Ferencnek. A fejedelem legendás hírű tábornoka Vak Bottyán Alsólendvát 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60

TANTALICS Béla 1988. 26. LENDVAI KEPE Zoltán – NAGY Zoltán (szerk.) 2009. Regede = szlov. Radgona, ném. Radkersburg. Mura-menti, stájerországi város, Alsólendvától északnyugati irányban mintegy 45 kilométerre. 1919 után a várost kettéosztották, így lett a Jugoszláviához tartozó rész neve Gornja Radgona, az Ausztriához tartozó rész neve pedig Bad Radkersburg. TANTALICS Béla 1997a. 16. DANKÓ Imre 1991. 684. Nempti, Nemphti, azaz Lenti. CSAPODY Csaba 1933. 11., TARJÁN G. Gábor é.n. 11. TANTALICS Béla 1997b. 19. HÓMAN Bálint - SZEKFŰ Gyula 1939. 368. Szekfű Gyula történész szerint Alsólendva vidéke már 1683ban felszabadult a töröktől. TANTALICS Béla 1997b. 20. Forrás: MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára P108 R38 690.10.169.

28


Alsólendvai Bánffy János, Magyarország nádora 1530 és 1534 között. Dolnjelendavski János Bánffy, podkralj Madžarske med leti 1530 in 1534. Nemzeti Múzeum, Budapest.

29


Nádasdy Ferenc, Magyarország nádora 1667 és 1670 között. Ferenc Nádasdy, podkralj Madžarske med leti 1667 in 1670.

is kijelölte téli szálláshelyéül.61 Az 1700-as évek elején pestis pusztított ezen a vidéken. Följegyezték, hogy 1710-ben a meghaltak hajdinája kint veszett, 1711 nyarán pedig Lentiben nem arattak a dögvész miatt.62 A napóleoni háborúk időszaka és az erre a korszakra jellemző gabonakonjunktúra Lendva-vidék történelemkutatásában fehér foltnak számít. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb következménye a jobbágyfelszabadítás volt. A régi állapotot feltüntető „felmérési birtokkönyvek” hitelesítése Zala megyében 1853 és 1864 között történt. A Lendva vidéki hetési falvakban a felmérés 1855 októberében, a kiosztás pedig 1858 májusában zajlott.63 A jobbágyi kötöttségek megszűntek és kialakultak a saját tulajdonú, önellátásra törekvő paraszti gazdaságok. A törvény csak az úrbéri földek után járó szolgáltatásokat törölte el. Ezek a területek lettek a felszabadított jobbágyok tulajdonai. Mellőzték a maradvány földek jellegének és a jövendő tulajdonosoknak a meghatározását. A jobbágyok a maradvány földek váltságát általában nem tudták kifizetni.64 Az allodiális jogállású földek, mint például az irtások, kertészségek és erdők megmaradtak az egykori földesúr tulajdonában. Alsólendva életében a 19. század második felében jelentős gazdasági fellendülés következett be. 1867-ben Alsólendva lett a központja a legnagyobb Zala megyei járásnak, amelynek következtében járásbíróságot, telekkönyvi, közjegyzői, főszolgabírói hivatalt kapott. A város jelentős gazdasági, kereskedelmi és kulturális centrummá fejlődött a 61 62 63 64

GÖNCZ László 1996. 84. PIVAR Ella 1983. 96. SIMONFFY Emil 1968. 134. TANTALICS Béla 1997b. 27.

30


da je dobila okrajno sodišče, zemljiškoknjižni urad, notariat in urad glavnega voljenega sodnika. Mesto se je ob Nagykanizsi in Čakovcu razvilo v pomembno gospodarsko, trgovsko in kulturno središče tega geografskega prostora. Razvoju industrije je sledilo oblikovanje sistema bank in hranilnic in leta 1873 so v mestu odprli prvo hranilnico. Od leta 1890 pa je bila Dolnja Lendava vključena v svetovni gospodarski in trgovinski obtok z železnico. Meščanska šola je bila ustanovljena leta 1872, vajeniška pa leta 1891. Druga za drugo so nastajala različna gospodarska in civilna društva: bralno, gasilsko, obrtno in pogrebno društvo ter društvo za boj proti peronospori in trtni uši. Leta 1903 je bil v mestu ustanovljen nogometni klub, ki velja za najstarejšega na ozemlju današnje Slovenije. Znamenita dežnikarna je bila ustanovljena leta 1904, tiskarna in tednik pa leta 1889. Dolnjelendavski sejem govedi je bil regionalnega pomena. Veliko obrtnikov in trgovcev je v mestu odprlo delavnice in trgovine, v mestu in v nekaterih okoliških naseljih je pričelo delovati več opekarn in parnih mlinov. Do začetka prve svetovne vojne se je v mestu izoblikovala tudi precej velika judovska skupnost. Slednja je leta 1866 je začela

Benjamin Block: Esterházy Pál, Magyarország nádora 1681 és 1713 között. Benjamin Block: Pál Esterházy, podkralj Madžarske med leti 1681 in 1713. Déri Múzeum, Debrecen.

31


térségben Nagykanizsa és Csáktornya mellett. Az ipar fejlődése magával hozta a bank- és hitelszervezet kiépülését is, így 1873-ban takarékpénztár nyílt a városban. 1890-től pedig vasútvonal kapcsolta Alsólendvát a világ gazdasági és kereskedelmi vérkeringésébe. A polgári iskolát 1872-ben, az ipari tanonciskolát pedig 1891-ben alapították. Sorra alakultak meg a gazdasági és civil egyletek: az olvasó, a tűzoltó, az iparos, a temetkezési, valamint a peronoszpóra és filoxéra ellen védekező. A városban 1903-ban alakult labdarúgócsapat, amely a mai Szlovénia területén a legrégebbinek számít. Nevezetes ernyőgyára 1904-ben jött létre, nyomdája és hetilapja 1889-ben. Az alsólendvai marhavásár regionális jelentőségű volt. Számos kisiparos és kereskedő nyitotta meg itt műhelyét és boltját. A városban és néhány környékbeli településen több téglagyár és gőzmalom létesült. Az első világháború előestéjére jelentős zsidó közösség is kialakult a városban. A ma is álló zsinagógájuk építésébe 1866-ban kezdtek. Alsólendván a kiegyezés után sajátos polgári kultúra fejlődött ki, pezsgő gazdasági és kulturális élettel, valamint a parasztság polgárosulása is megindult. A város virágzása az egész vidékre átsugárzódott.65 Az I. világháború végén a Szerb Királyság katonasága 1919. augusztus 12-én és 13-án szállta meg a Lendvát és a környékbeli magyar falavakat.66 A megszállt magyar községekben nagy létszámú katonai erő teljes harci készültségben foglalt hadállást. Idővel kialakult a hivatalos határ is az újonnan létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Trianon utáni Magyarország között. Az elcsatolt Lendva-vidékiek új állama 1919-től 1929-ig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság lett, amely átnevezve Jugoszláv Királysággá 1941 áprilisáig gyakorolta hatalmat ezen a területen.67 Ebben az időszakban a hatalom megtett mindent, hogy megbontsa az Alsólendva környéki színtiszta magyarlakta vidék etnikai egységét.68 Az elcsatolt muravidéki falvak 1941. április 16-án, amikor a magyar katonai egységek bevonultak Alsólendvára, ismét visszakerültek Magyarországhoz. A visszaemlékezők szerint ennek minden magyar nagyon örült, hiszen húsz év után újraéledtek a mesterségesen megszakított rokoni és baráti kapcsolatok. Ám mindez csak négy évig tartott. Az 1945. évi hadműveletek április 2-án elérték Alsólendva vidékét is. Az előretörő szovjet csapatok a vidék lakosságát szinte az utolsó készletekig kifosztották. Ebben az évben újra visszaállították az úgynevezett trianoni határt.69 Hathatós szovjet segítséggel a II. világháború után mindkét országban kommunista pártok kerültek hatalomra és vették át az ország irányítását több, mint négy évtizedre. Az egypártrendszer Magyarországon 1989-ben, Jugoszláviában pedig 1991-ben dőlt meg. 1991-ben ugyanis a soknemzetiségű Jugoszláviában háború tört ki, amelynek egyik következménye Szlovénia önállósulása lett. A 21. század jelentős változásokkal köszöntött be a szlovéniai magyarság életébe is. 2004. május 1-én Szlovénia és Magyarország az Európai

65 66 67 68 69

ŠIMONKA, Tanja (szerk.) 2003., LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.) 2008. GÖNCZ László 2000. 45., ZSIGA Tibor 1996. 76. A Muravidék mesterségesen alkotott fogalom, amely nem azonos a teljes Mura-menti területtel. Napjaink szóhasználatában a magyarok lakta szlovéniai őrségi, hetési és Lendva-vidéki településeket nevezik muravidékinek. KOVÁCS Attila 1997. 28-30. GÖNCZ László 2006.

32


graditi sinagogo, ki stoji še danes. Po avstro-ogrski spravi se je v Dolnji Lendavi razvila specifična meščanska kultura z živahnim gospodarskim in kulturnim življenjem, pričela pa se je tudi urbanizacija kmečkega prebivalstva. Razcvet mesta se je zrcalil v razvoju celotne pokrajine.65 Ob koncu prve svetovne vojne, 12. in 13. avgusta 1919, je Lendavo in okoliške madžarske vasi zasedla vojska Kraljevine Srbije.66 V okupiranih madžarskih vaseh so številčno okrepljene enote zasedle bojne položaje v polni pripravljenosti. Sčasoma se je izoblikovala tudi uradna meja med novonastalo Kraljevino Srbov, Hrvatov in Slovencev in potrianonsko Madžarsko. Lendava z okolico je bila od leta 1919 do 1929 vključena v Kraljevino Srbov, Hrvatov in Slovencev, ki se je kasneje preimenovala v Kraljevino Jugoslavijo, ta pa je imela oblast na tem območju do aprila 1941.67 V tem obdobju je oblast storila vse, da bi razbila etnično homogeno madžarsko skupnost v Dolnji Lendavi in okolici.68 16. aprila 1941, ko so madžarske vojaške enote vkorakale v Dolnjo Lendavo, so bila tukajšnja madžarska naselja ponovno priključena Madžarski. Ljudje, ki se še spominjajo tistih časov, pravijo, da je bilo veselje Madžarov nepopisno, saj so po dvajsetih letih lahko ponovno oživele umetno prekinjene sorodstvene in prijateljske vezi. Toda to je trajalo štiri leta. Vojne operacije so 2. aprila 1945 dosegle tudi Dolnjo Lendavo in okolico. Napredujoče sovjetske enote so krajevnemu prebivalstvu odvzele še zadnje zaloge. Istega leta je bila ponovno vzpostavljena t. i. trianonska meja.69 Z učinkovito sovjetsko pomočjo sta po drugi svetovni vojni prišli v obeh državah na oblast komunistični partiji, ki sta prevzeli vodenje države za več kot štiri desetletja. Na Madžarskem je bil enopartijski sistem zrušen leta 1989, v Jugoslaviji pa leta 1991. Leta 1991 je namreč v multietnični Jugoslaviji izbruhnila vojna in Slovenija se je osamosvojila. Na začetku 21. stoletja je prišlo do znatnih sprememb tudi v življenju Madžarov v Sloveniji. 1. maja 2004 sta Slovenija in Madžarska postali polnopravni članici Evropske unije,70 čemur je leta 2007 sledilo članstvo v schengenskem območju. Zahvaljujoč slednjemu so starodavne poti, ki povezujejo vasi na obeh straneh meje, postale ponovno prehodne brez nadzora. Prekmurski Madžari lahko zatorej povedo o sebi, da so v 20. stoletju živeli v šestih državah, in sicer na začetku stoletja v Kraljevini Madžarski, čemur sta po trianonski pogodbi sledili Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev ter Kraljevina Jugoslavija. Po ponovni priključitvi Madžarski so znova postali državljani Kraljevine Madžarske. Po drugi svetovni vojni so pripadali komunistični, t. i. novi Jugoslaviji, po propadu slednje pa so postali prebivalci samostojne Republike Slovenije.

65 66 67

68 69 70

ŠIMONKA, Tanja (ur.) 2003. LENDVAI KEPE, Zoltán (ur.) 2008. GÖNCZ, László 2000, 45. ZSIGA, Tibor 1996, 76. Madžarski izraz za Pomurje, oziroma „Muravidék” je umetno izoblikovan pojem, ki ne pokriva celotnega območja porečja Mure. Izraz Muravidék v madžarščini uporabljamo danes za območje goričkih in hetiških naselij z madžarskim prebivalstvom ter za Lendavo z okolico, torej za naselja v Sloveniji, v katerih živijo Madžari. KOVÁCS, Attila 1997, 28–30. GÖNCZ, László 2006. LENDVAI KEPE, Zoltán 2005b, 215–226.

33


Unió teljesjogú tagjaivá váltak,70 majd 2007-ben megtörtént a schengeni övezethez való csatlakozásuk is. Ennek köszönhetően a határ két oldalán lévő falvak közötti ősi utak minden ellenőrzés nélkül újra szabadon használhatóak. A szlovéniai magyarok így elmondhatják magukról, hogy a 20. században hat államban éltek, nevezetesen a század elején a Magyar Királyságban, majd a trianoni döntések után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban és a Jugoszláv Királyságban. A visszacsatolás éveiben újra a Magyar Királyság állampolgárai lettek. A második világháború után a kommunista, úgynevezett új Jugoszláviához tartoztak, majd ennek szétesése után az önálló Szlovén Köztársaság lakosai.

Az alsólendvai vár71 Alsólendva vára a város fölötti dombon épült, amelynek tengerszint feletti magassága 266 méter. Az északi szélesség 46,566666 fok és a keleti hosszúság 16,452777 foknál, azaz az északi szélesség 46 fok, 34 perc, 00 másodperc és keleti hosszúság 16 fok, 27 perc, 10 másodpercnél (46° 34′ 00″ N, 16° 27′ 10″ E) található. A Lendvára déli vagy nyugati irányból érkező utazó már messziről találkozik a város fölé magasodó hófehérre meszelt, vörös cseréptetős várkastély jellegzetes látványával. A szőlőhegyek ölelte hegyfokon a város háztetői fölött emelkedő, a többször átépített erősség máig impozáns maradéka uralja a tájat. A vár tornyából kitekintő láthatja a Mura völgyének alsó szakaszát, a folyón túl a horvátországi hegyeket, szép időben pedig idelátszanak a Keleti-Alpok csúcsai is. A Hahót-Buzád nemzetség tagjai a 12. század utolsó negyede és a 13. század vége közötti időszakban fontos szerepet játszottak a nyugati végek településeinek fejlődésében. A 12. század második felétől a Hahót-Buzád nemzetség Zala megyei birtokain 19 erődítmény mutatható ki, amelyek között szerepel az alsólendvai vár is. Építtetői voltak, egyebek között a mai Horvátország területén lévő Csáktornya72 és Stridóvár,73 a magyarországi Lenti, Buzádsziget és Pölöske, a mai Ausztria területén lévő Feketeváros,74 valamint a mai Szlovénia területén lévő Alsólendva és Bántornya75 erődítményeinek. A nemzetség legkorábbi várai közül Magyarországon többet is feltártak, azok viszonylag egyszerű erődítmények voltak. Alaprajzuk általában kör alakú, mintegy 25 méter átmérőjű volt, amelyet cölöpfal vett körül. A cölöpfalon kapu volt, amely előtt híd ívelte át a várat körülvevő széles árkot. Az árkon kívül még külső sáncok is övezték az erődítményt. Az ily módon védett területen belül torony állt, amely ritkábban kőből, téglából, gyakrabban 70 71

72 73 74 75

LENDVAI KEPE Zoltán 2005b. 215-226. A fejezet a Szlovén-Magyar Kormányközi Tudományos és Technikai (TéT) Megállapodás keretében támogatott projekt (1997-1998), Lendva várával foglalkozó kutatócsoport szakmai megállapításain alapszik. (Lendva vára-Lendavski grad). A kutatócsoport tagjai: Káldi Gyula építész, Branko Kerman régész, Parditka János statikus, Sebestyén József építész, Szekér György építész-művészettörténész, Tornai Mátyás építész hallgató és Vándor László régész, s később Veöreös András építész voltak. (GML archívuma). Csáktornya = horv. Čakovec. Stridóvár = horv. Štrigova. Feketeváros = ném. Purbach am Neusiedler See. Bántornya = szlov. Turnišče.

34


Dolnjelendavski grad71 Grad v Dolnji Lendavi je bil zgrajen na vzpetini nad mestom na nadmorski višini 266 metrov. Nahaja se na 46,566666 stopinje severne zemljepisne širine in 16,452777 stopinje vzhodne dolžine oziroma na 46 stopinjah, 34 minutah, 00 sekundah severne širine in na 16 stopinjah, 27 minutah, 10 sekundah vzhodne zemljepisne dolžine (46° 34′ 00″ N, 16° 27′ 10″ E). Popotnik, ki prihaja v Lendavo z zahodne ali južne smeri, že od daleč uzre značilno podobo dvorca s snežno belimi zidovi in rdečo opečnato streho, ki se dviga nad mestom. Na griču, ki ga objemajo Lendavske gorice, še vedno obvladuje pokrajino pod sabo impozantna zgradba večkrat prezidane utrdbe, ki se dviga nad strehami mestnih hiš. Kdor se skozi okno grajskega stolpa zazre v daljavo, lahko vidi dolino reke Mure ob njenem spodnjem toku, hrvaške hribe onkraj reke, ob jasnem vremenu pa seže njegov pogled vse do vrhov Vzhodnih Alp. Člani rodovine Hahót-Buzád so imeli v zadnji četrtini 12. stoletja in v 13. stoletju pomembno vlogo pri razvoju naselij ob zahodnem mejnem pasu Madžarske. Od druge polovice 12. stoletja je mogoče na zalskih posestvih rodovine Hahót-Buzád dokazati obstoj 19 utrdb, med katere sodi tudi dolnjelendavski grad. Med drugim so bili naročniki gradnje utrdb v Čakovcu72 in Štrigovi73 na ozemlju današnje Hrvaške, v naseljih Lenti, Buzádsziget in Pölöske na Madžarskem, v naselju Purbach am Neusiedler See74 na ozemlju današnje Avstrije ter v Dolnji Lendavi in Turnišču75 na ozemlju današnje Slovenije. Na Madžarskem je bilo raziskanih več zgodnejših gradov omenjene rodovine, ki so bili sorazmerno enostavne utrdbe. Njihov tloris je imel praviloma obliko kroga s premerom okoli 25 metrov, obdajalo pa jih je leseno obzidje. V palisadi so bila vrata, pred njimi pa je bil speljan most čez širok obrambni jarek, ki je obkrožal grad. Utrdbo so razen jarka obkrožali tudi zunanji okopi. Znotraj tako zavarovanega območja se je dvigal stolp, ki je bil najpogosteje zgrajen iz lesenih tramov, redkeje iz kamna ali opeke. Na vprašanje, ali je v Dolnji Lendavi že v 12. stoletju ali celo pred tem obstajala utrdba oziroma kakšen natančno je bil grad, ki so ga zgradili do sredine 13. stoletja, bomo odgovor dobili šele po natančni arheološki raziskavi grajskega griča. Iz doslej znanih zgodovinskih podatkov je razvidno, da je v 13. stoletju v Dolnji Lendavi utrdba nedvomno že obstajala. Naselje je že v prvi polovici 13. stoletja postalo središče posesti dolnjelendavske veje rodovine Hahót-Buzád. Prvi dolnjelendavski grajski gospod, ki ga poznamo po imenu, je bil Hahót III., ki je v listini, ki se je ohranila iz leta

71

72 73 74 75

Poglavje temelji na strokovnih ugotovitvah projekta Lendavski grad/Lendva vára raziskovalne skupine, ki je proučevala lendavski grad v sklopu Slovensko-madžarskega medvladnega Znanstveno-tehničnega sodelovanja (1997–1998). Člani raziskovalne skupine so bili: inženir gradbeništva Gyula Káldi, arheolog Branko Kerman, statik János Parditka, inženir gradbeništva József Sebestyén, inženir gradbeništva in umetnostni zgodovinar György Szekér, študent gradbeništva Mátyás Tornai in arheolog László Vándor, kasneje pa še inženir gradbeništva András Veöreös. (Arhiv Galerije-muzeja Lendava). Čakovec, v madžarskem jeziku Csáktornya. Štrigova, v madžarskem jeziku Stridóvár. Purbach am Neusiedler See, v madžarskem jeziku Feketeváros. Turnišče, v madžarskem jeziku Bántornya.

35


N

Az alsólendvai vár 18. századi átépítéséhez készített felmérés, 1766. A déli várfal és a városba vezető lépcsőzet. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Južno grajsko obzidje ter stopnišče v mestno jedro. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

36


N

Az alsólendvai vár 18. századi átépítéséhez készített felmérés, 1766. Az alsó udvar földszintje. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Nivo pritličja spodnjega dvorišča. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

37


N

Az alsólendvai vár 18. századi átépítéséhez készített felmérés, 1766. Az alsó udvar emeleti szintje. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Nivo prvega nadstropja stolpa spodnjega dvorišča. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

38


N

Az alsólendvai vár 18. századi átépítéséhez készített felmérés, 1766. A felső udvar földszintje. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Nivo pritličja zgornjega dvorišča. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

39


N

Az alsólendvai vár 18. századi átépítéséhez készített felmérés, 1766. A felső udvar emeleti szintje. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Nadstropje glede na zgornje dvorišče. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

40


Az alsólendvai vár meg nem valósult 1766. évi felújítási tervei. Načrt neuresničene prenove dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417.

41


N Az alsólendvai vár meg nem valósult 1766. évi felújítási terve. Földszint. Načrt neuresničene prenove dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Pritličje. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1416.

42


N Az alsólendvai vár meg nem valósult 1766. évi felújítási terve. Emelet. Načrt neuresničene prenove dolnjelendavskega gradu iz leta 1766. Nadstropje. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára. | Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1416.

43


N

Az alsólendvai vár 1769-ben készített felmérése. Az építmények alaprajza. Tloris dolnjelendavskega gradu iz leta 1769. Tloris vseh objektov. MOL P108 Rep38 R No.847 et E.7.

44


1272, samega sebe imenoval „dominus de Lindau” oziroma gospod Lendavski.76 Leta 1278 pa je Hahótov sin, magister Štefan, dobil v dar za svojo zvestobo „castris Lindua et Nemphty”, gradova v Lendavi in Lentiju.77 Lendavski grad so po vsej verjetnosti tudi v tem obdobju večkrat prezidali in obnovili. Znano je, da je moral Štefan Hahót Lendavski v 13. stoletju po pohodu Mongolov in obleganjih češkega kralja Otokarja II. popolnoma prenoviti utrdbo. Kasneje, na začetku 14. stoletja, si je lendavski grad, last Štefana Hahóta, prilastil Janez Kőszegi78. Toda po posredovanju kralja Karla Roberta je grad od rodovine Šalomvari, ki je bila v službi rodovine Kőszegi, ponovno prešel v posest magistra Nikolaja.79 Sklicevanje na to vsebuje tudi listina madžarskega kralja Ludvika I. Velikega, ki jo je leta 1343 v Višegradu izstavil posestniku gradu „Also Lendva” Nikolaju, sinu Štefana Hahóta.80 O zapletih, povezanih s posedovanjem gradu, pričata tudi ponarejeni listini iz 1322 in 132381 z imenom kralja Karla Roberta, oziroma kraljev Karla Roberta in Ladislava IV. in podatek, da je kralj Ludvik Veliki leta 1378 zaradi zaslug bana Nikolaja ponovno potrdil posestno pravico v korist njegovih potomcev, magistrov Štefana, Janeza, Nikolaja in Ladislava (Bánffyja) za „njihov grad z imenom Lyndwa in vseh pripadajočih dobrin”, ter v škodo Nikolaja, sina „Nicolai de Falkasi”, ki je zatrjeval, da izvira iz rodovine Buzád in je v pravdi zahteval razdelitev v listini naštetih posestev.82 Leta 1381 pa sta Ladislav in Nikolaj Bánffy sklenila dogovor pred vasvárskim kapitljem, da naj lastninski delež gradov Lendava in Lenti ter njunih pritiklin preide na moško vejo dlje živeče strani, če bi katera od družin morebiti umrla brez potomcev.83 Na osnovi verodostojnih dokazil in dosedanjih raziskav predvidevamo, da je bilo jedro srednjeveškega lendavskega gradu v zadnji četrtini 13. stoletja že verjetno zgrajeno iz trdnih materialov, vendar brez celostnih arheoloških raziskav lahko le domnevamo, da je bil sestavljen iz bivalnega stolpa, kapelice in obrambnega zidu, ki ju je obdajal. Od navedenih delov gradu se je do danes ohranil le del zidovja kapelice, ki je bilo vključeno v kasnejši stavbni kompleks. Gotovo pa je, da je bivalni stolp stal na severni strani zgodnjega gradu. V stoletjih, ki so sledila, so grad večkrat razširili in do 16. stoletja je bil z grajskim kompleksom pozidan ves grajski grič. Grajsko dvorišče je bilo z vseh strani obdano s stavbami in nasproti bivalnega stolpa, ki je takrat že stal, so na strani, ki gleda proti mestu, zgradili večnadstropni stolp, ki stoji še danes in predstavlja osrednjo os zgradbe. Pri gradnji gradu so od vsega začetka uporabljali predvsem opeko. Na območju gradu so doslej odkrili le nekaj srednje- in novoveških klesanih fragmentov iz kamna.84 V pisnih

76 77 78 79 80 81 82 83 84

MOL DL 279072. Če lahko verjamemo sklicevanju na Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/INDEX 1./Index Tomi II./Comites Palatini. Zbirka dokumentov iz časa dinastije Anjou VII. 225. (23. maj 1323) Dokument Karla Roberta z dne 3. aprila 1330. MOL DL 2599. MOL Codex Dipl. 31. I. MOL DL 37364., MOL DL 2103. MOL DL 6548. MOL DL 105946. Raziskave Józsefa Könyökija iz decembra 1884. KÖH, Zbirka načrtov K 604.

45


N

Az alsólendvai vár meg nem valósult 1769. évi felújítási tervrajza. Emelet és földszint. Načrt neuresničene prenove dolnjelendavskega gradu iz leta 1769. Nadstropje in pritličje. MOL P108 Rep38 R No.847 et E.7.

46


Az alsólendvai vár meg nem valósult 1769. évi felújítási tervrajza. Keleti oldal. Načrt neuresničene prenove dolnjelendavskega gradu iz leta 1769. Vzhodna stran. MOL P108 Rep38 R No.847 et E.7.

47


Az alsólendvai vár lebontott udvari kapujának feliratos köve, 1716. Kamen iz porušenih grajskih vrat z napisom in z letnico 1716. Lendvai Galéria és Múzeum. | Galerija-muzej Lendava.

pedig fagerendákból épült. Hogy Alsólendván létezett-e erődítmény már a 12. században vagy előtte, illetve pontosan milyen volt a 13. század első felére megépült vár, arra csak a várdomb teljes régészeti feltárása után adható megnyugtató válasz. Az ismert történeti adatok alapján a 13. században Alsólendván bizonyosan létezett erődítmény. A település már a 13. század első felében a Hahót-Buzád nemzetség alsólendvai ágának birtokközpontjává vált. Az első név szerint ismert alsólendvai várúr III. Hahót volt, aki egy 1272-ből fennmaradt oklevélben „dominus de Lindau”-nak, azaz Lendva urának nevezte magát.76 1278-ban pedig Hahót fia István mester kapta jutalmul hűséges szolgálataiért „castris Lindua et Nemphty” (Lendva és Lenti) várát.77 A vár minden bizonnyal ebben az időszakban is több átépítésen és felújításon ment keresztül. Tudvalévő, hogy a 13. század folyamán, a tatárjárás, valamint II. Ottokár cseh király ostromai után alsólendvai Hahót Istvánnak teljesen fel kellett az erődöt újítania. Később, az 1300-as évek elején Lendva várát Hahót Istvántól Kőszegi János foglalta 78 el. Károly Róbert jóvoltából azonban Lendva vára 1330-ban a Kőszegiek szolgálatában álló Salomváriaktól visszakerült Miklós mester birtokába.79 Erre való hivatkozást tartalmaz Nagy (I.) Lajos király „Also Lendva” vára birtokosa, Hahót István fia Miklós részére 1343-ban Visegrádon kiállított oklevele is.80 A vár birtoklása körüli bonyodalmakra utal két, Károly Róbert, illetve IV. László és Károly Róbert királyok nevére hamisított

76 77 78 79 80

MOL DL 279072. Ha hihetünk a hivatkozásnak: Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/INDEX 1./Index Tomi II./Comites Palatini. Anjou kori Okmánytár VII. 225. (1323. május 23.) Károly Róbert 1330. április 3-án kelt oklevele. MOL DL 2599. MOL, Codex Dipl. 31. I.

48


N

Alsólendva vára délnyugati bástyájának alaprajza. Bergh Károly rajzának részlete, 1862. Tloris jugozahodnega dela grajskega obzidja. Detajl risbe Károlya Bergha, 1862. KÖH, Tudományos Irattár. Rómer-hagyaték, 193. | Arhiv znanstvenih del. Zbirka Rómer, 193.

virih iz 15. stoletja je ohranjenih več imen grajskih upraviteljev,85 ohranila se je tudi inventarizacija iz 17. in 18. stoletja, iz šestdesetih let 18. stoletja pa razpolagamo s tlorisom celotnega srednjeveškega gradu, vendar lahko posamezne faze njegove gradnje potrdi le celostna arheološka raziskava, ki bi jo bilo treba opraviti čim prej. O zunanjih obrambnih objektih iz obdobja od 13. do 15. stoletja je danes le malo znanega. Nekateri viri navajajo iz lesenih kolov postavljeno palisado, katere ostanke so odkrili pod vhodnim stolpom s portalom na mestni strani. Gradnjo zunanjih obrambnih obzidij in stolpov, od katerih so se do danes ohranile le razvaline, lahko uvrstimo v obdobje od 16. do 17. stoletja, kajti po turški zasedbi Szigetvára in (Nagy)Kanizse leta 1600 sta dolnjelendavski in sosednji lentijski grad dobila še pomembnejšo vojaškostrateško vlogo. V prvih desetletjih 20. stoletja je bilo še vidno grajsko obzidje, ki je bilo zaradi obnove v turških časih zgrajeno iz opeke in deloma iz kamna. Ob koncu 16. in na začetku 17. stoletja so Turki večkrat napadli mesto in grad. Znano je, da so grad najsiloviteje oblegali leta 1603. Varovala ga je vojska z 800 vojaki, imeli so 12 topov, na obrobju mesta pa je na napadalce čakalo še 500 konjenikov in vojakov pešcev. Pomemben element obrambe je bila tudi utrdba, ki je stala na mestu današnje kapele Svete trojice, kjer je bilo nameščenih 80 oboroženih vojakov. Vsekakor velja omeniti, da dolnjelendavski grad nikoli ni padel v turške roke. 85

Benedek Elles in Benedek Bucha. MOL DL 92665. Ladislav, sin Tamása Kereczenija, MOL DL 16004.

49


N Alsólendva várának alaprajza, kúttal a felső udvar közepén. Könyöki József, 1884. Tloris dolnjelendavskega gradu z vodnjakom sredi zgornjega dvorišča. József Könyöki, 1884. KÖH, Tervtár K603, K604. | Zbirka načrtov K603, K604.

50


Alsólendva várának védműveit részletesen ábrázoló fametszet a 19. század második feléből. (Részlet.) Obrambni zid dolnjelendavskega gradu. Lesorez, druga polovica 19. stoletja. (Detalj.)

Na prihodnost in razvoj mesta Dolnja Lendava je neugodno vplivalo izumrtje rodovine Bánffy po moški veji leta 1645. Po smrti žene Krištofa Bánffyja avgusta 1645 je dolnjelendavsko gospostvo, z nasledstvom po ženski veji, podedovala rodovina Nádasdy. Ko so Ferenca Nádasdyja leta 1671 zaradi sodelovanja v zaroti Wesselényi usmrtili in mu zasegli posesti, je dolnjelendavsko gospostvo prešlo v državno zakladnico. V zadnjih desetletjih 17. stoletja se je stanje gradu zelo poslabšalo, s prenehanjem turške nevarnosti je namreč grad izgubil svoj vojaški pomen. Nekaj let kasneje je nekdanje dolnjelendavske posesti rodovine Bánffy od dedičev po ženski liniji prevzel palatin Pál Esterházy. Ko je knez Pál Esterházy prevzel gospostvi v Dolnji Lendavi in Lentiju, s tem pa tudi lendavski grad, je bil slednji v neuporabnem stanju. Zaenkrat ni nedvoumnega vira o tem, da bi se po naročilu kneza v prvih desetletjih 18. stoletja lotili obnove gradu ali pa njegove ureditve do te mere, da bi bilo mogoče v njem bivati. Ohranjen kamnit fragment z napisom 1716 in dokument o napisu z letnico, ki jo poznamo iz podatkov, ki jih je zbral József Könyöki leta 1884,86 ne dokazujeta, da bi že takrat naročili izvedbo nekaterih gradbenih del na gradu. Iz leta 1766 znan gradbeni načrt 86

Könyöki, József: Zbiranje podatkov in posnetek stanja decembra 1884. ... portal dvorišča (…) nad njimi je naslednji napis: C.T.A. ESZTORAS.DEG.P.I.N.F.S.C.R.M. Conf. Gen. Incl.Com.Szalad.PS.Z.S.A.C. 1716.” KÖH, Zbirka načrtov K 603, K 604.

51


Az alsólendvai vár tornya Mária-képpel. Képeslap részlete, 20. század első fele. Stolp dolnjelendavskega gradu s stensko sliko Device Marije. Detajl razglednice iz prve polovice 20. stoletja. Lendvai Galéria és Múzeum | Galerija-muzej Lendava

birtoklást igazoló oklevél is 1322 és 1323-ból,81 és hogy 1378-ban Nagy Lajos király ismét megerősítette Miklós bán érdemeire tekintettel leszármazottainak (Bánffy) István, János, Miklós és László mestereknek „Lyndwa nevezetű váruk és az ahhoz tartozó összes javak”ra vonatkozó birtokjogát, az oklevélben felsorolt birtokok megosztásáért perelő és magát Buzád nemzetségből valónak állító „Nicolai de Falkasi” fia Miklóssal szemben.82 1381-ben pedig Bánffy László és Miklós egyezséget kötött a vasvári káptalan előtt, hogy az esetleg magtalanul elhaló fél tulajdonrészei Lendva és Lenti váraikban és tartozékaikban a tovább élő fél fiúágára száljanak.83 A hiteles ábrázolásokból és az épület eddigi kutatásából rekonstruálható középkori lendvai vár magja a 13. század utolsó negyedében már szilárd anyagból lehetett megépítve, de átfogó régészeti kutatás hiányában egyelőre csak feltételezhető, hogy egy lakótoronyból, kápolnából és az azt övező védőfalból állhatott. Mindebből ma csak a kápolna falainak egy része maradt meg, a későbbi épülettömbbe foglalva. Annyi azonban bizonyos, hogy a lakótorony a korai vár északi részén állt. Az elkövetkező évszázadokban a várat többször bővítették és a 16. századra a hegy egész területét beépítették. Az udvar köré minden oldalról épületeket emeltek és a 81 82 83

MOL DL 37364., MOL DL 2103. MOL DL 6548. MOL DL 105946.

52


Az alsólendvai erődítmény várkapuja és a keleti várfal. Képeslap 1941-1945 közötti időszakból. Grajska vrata dolnjelendavskega gradu in vzhodno obzidje. Razglednica iz obdobja med leti 1941 in 1945. Lendvai Galéria és Múzeum | Galerija-muzej Lendava

Az alsólendvai vár felső udvara, a kapuval a háttérben. Képeslap 1941-1945 közötti időszakból. Zgornje dvorišče dolnjelendavskega gradu, z grajskimi vrati v ozadju. Razglednica iz obdobja med leti 1941 in 1945. Lendvai Galéria és Múzeum | Galerija-muzej Lendava

53


Lendva látképe, 1960-as évek. Fénykép. Panorama Lendave okoli 1960. Fotografija. Lendvai Galéria és Múzeum. | Galerija-muzej Lendava.

már álló lakótoronnyal átellenben, a város felé eső oldalon megépült a ma is álló, az épület középtengelyét alkotó többemeletes torony. A vár építéséhez a kezdetektől fogva főleg téglát használtak. A vár területén eddig a középkorból és az újkorból mindössze néhány kőfaragvány került elő.84 Írott források a 15. századból ugyan több várnagy nevét is megőrizték,85 fennmaradt néhány inventárium is a 17-18. századból, az 1760-as évekből pedig ismert a teljes középkori vár alaprajza, kiépítésének egyes szakaszait azonban csak egy mielőbb elvégezendő, átfogó régészeti kutatás tisztázhatja. A 13-15. századi várat övező külső védművekről ma még keveset tudunk. Bizonyos adatok fából épült palánkra utalnak, ennek a maradványai a város felőli oldalon lévő kaputorony alatt kerültek elő. A ma csak romjaikban látható külső várfalak és tornyok építési ideje a 16-17. századra tehető, ugyanis Szigetvár majd (Nagy)Kanizsa 1600. évi török általi elfoglalása után az alsólendvai és a szomszédságában lévő lenti várnak még fontosabb hadászati szerep jutott. A 20. század első évtizedeiben még látható volt a várfal, amelynek téglából és részben kőből való kialakítása a török időkben végzett korszerűsítés eredménye. A 16. század végén és a 17. század elején a várost és a várat a törökök többször megtámadták. Ismereteink szerint az 1603-as török ostrom volt a legerőteljesebb. A 84 85

Könyöki József felmérései 1884 decemberéből. KÖH Tervtár K 604. Elles Benedek és Bucha Benedek, MOL DL 92665., Kereczen-i Tamás fia László, MOL DL 16004.

54


A lendvai vár északi szárnyának metszetrajza. | Prerez severnega traktu lendavskega gradu. A Szlovén-Magyar Kormányközi Tudományos és Technikai Megállapodás keretében végzett felmérés, 1998. Projekt Slovensko-madžarskega medvladnega Znanstveno-tehničnega sodelovanja, 1998.

55


N A lendvai vár periodizációs kutatási alaprajza, 1998. Periodizacijska raziskovalna risba lendavskega gradu, 1998. A Szlovén-Magyar Kormányközi Tudományos és Technikai Megállapodás keretében végzett felmérés, 1998. Projekt Slovensko-madžarskega medvladnega Znanstveno-tehničnega sodelovanja, 1998.

56


z deli za prezidavo gradu, po katerem naj bi grad, ki je bil v slabem stanju, prezidali tako, da bi bilo mogoče v njem bivati, pa kaže na to, da napis iz leta 1716 ne predstavlja letnice gradnje, ampak letnico, ko je novi lastnik prevzel posesti.87 To potrjuje tudi pismo Antala Tarnóczija z dne 26. oktobra 176688 knežjemu nadzorniku. Iz tega obdobja je ohranjena pomembna inventarizacija, ki vsebuje podroben popis vseh grajskih poslopij in prostorov ter njihove stvarne opreme. Omenjen seznam je priloga te knjige.89 Redkokdaj se zgodi, da se poleg inventarizacij ohranijo tudi risbe opravljenih meritev in gradbeni načrti, ki bi uporabnikom v kasnejših obdobjih omogočili vpogled v posamezne dele zgradbe, okoliščine njihove gradnje in v prezidave. Toda dolnjelendavski grad je doletelo srečno naključje. Ohranila sta se namreč načrta prezidav gradu iz leta 1766 in 1769, in sicer v več različicah. Na podlagi posnetkov stanja, ki so jih pripravili kot dopolnilo k načrtom, pa si lahko izoblikujemo verodostojno sliko srednjeveškega gradu, ki je obstajal do konca 17. stoletja.90 V Madžarskem državnem arhivu obstaja pismo Miklósa Esterházyja iz leta 1767, v katerem naroča svojemu upravniku Pálu Eötvösu, naj naroči izdelavo načrtov za obnovo večjega števila njegovih gradov, med njimi tudi za dolnjelendavskega.91 Pál Eötvös je kot preudaren, dober gospodar v svojem odgovoru z dne 3. februarja 1769, upoštevajoč kriterije obnove, naštel argumente za način obnove in podal pripombe na meritve in načrte eisenstadtskega92 arhitekta Josepha Riegerja.93 Ugotovil je, da je bil prejšnji gradbeni načrt (1766), pod katerim je podpisan Johann Hofmann, izdelan brez vsakršnega poznavanja lokacije in posledično neizvedljiv, saj mere veličastne baročne palače v treh nivojih z notranjim dvoriščem, ki naj bi nadomestila srednjeveški grad, tako rekoč presegajo velikost grajskega griča.94 Pál Eötvös je menil, da bi bila odločitev za gradnjo popolnoma novega dvorca nesmiselna, saj knez svojega lendavskega posestva nikoli ne bi uporabljal v rezidenčne namene. Za opravljanje funkcije središča, iz katerega se upravlja gospostvo, bi bila upravičena le delna obnova, od kril poslopij, ki zapirajo dvorišče, bi bilo dovolj s prezidavo urediti le dve, jugozahodno in severozahodno krilo, ki sta bili v razvalinah, pa bi bilo mogoče do konca porušiti. Novejši projekt je ob uporabi zidov grajskega dvorca predvidel popolno rekonstrukcijo dveh kril in delno, barokizirano rekonstrukcijo jugovzhodnega oziroma severovzhodnega krila, brez nekdanjega „starega stolpa”. Dvorišče dvoetažnega dvorca, katerega zgradba bi naj dobila obliko črke U z navznoter obrnjenima vrhovoma, bi ostalo z jugovzhodne strani odprto. 95

87 88 89 90 91 92 93 94 95

Dva tlorisa. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1416. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P108 R38 F14491A 135. 1–15. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417, 1. in MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P108 Rep. 38. R. No. 847 et E, 7. l. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P108 Rep. 38. R. No. 847 et E. Eisenstadt, madžarsko: Kismarton. Po trianonski mirovni pogodbi je mesto pripadlo Avstriji. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P108 Rep. 38. R. No. 847 et E. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, T 2 No. 1417. MOL Arhiv knežje veje rodovine Esterházy, P 108 Rep. 38. R. No. 847 et E.

57


A lendvai vár hasznosítási terve. | Načrt uporabnosti lendavskega gradu. A Szlovén-Magyar Kormányközi Tudományos és Technikai Megállapodás keretében végzett felmérés, 1998. Projekt Slovensko-madžarskega medvladnega Znanstveno-tehničnega sodelovanja, 1998.

58


Še posebej zanimiva je za način obnove navedena nadaljnja obrazložitev, ki bi lahko bila celo misel kakšnega varuha kulturne dediščine, ki navaja, da je grad na grajskem griču postavljen tako, da za rušitev predvideni krili nista vidni ne s tržnice in ne z glavne ceste, niti od drugod v okolici, vidni sta le drugi dve krili. Izhajajoč iz tega bi dvorec navidezno še naprej ohranil dotedanjo obliko. Na koncu je bila udejanjena tretja, še danes vidna različica, ki jo lahko zaradi preureditve obstoječih zgradb v udobnejše za bivanje, označimo kot vmesno rešitev. Obnovljeni sta bili jugozahodno in severozahodno krilo starega grajskega poslopja, in sicer tako, da so na dvoriščni strani zgradili odprt arkadni hodnik s košarastimi loki, v nadstropju nad njim pa zaprt hodnik za dostopanje do prostorov. Novo, obokano, oprožno baročno stopnišče, ki se začne od zgornjega nivoja kleti, so zgradili v južnem kotu severozahodnega krila. Prezidana, veličastna stavba, kronana z zahtevno baročno strešno konstrukcijo slikovite mansardne strehe, prekrite s strešniki, je v osemdesetih letih 18. stoletja verjetno že stala, toda doslej še nismo našli pisnega vira o tem, kdaj je bila dokončana. Prezidava tlorisne podobe glavne stavbe sedeža upravljanja posesti v obliki črke L, ki je opazna tudi pri prezidavi gradu v Lentiju, je že v 19. stoletju pritegnila tudi pozornost domoznanca Kálmána Dervaricsa, ki je raziskoval zgodovino Dolnje Lendave. Domneval je, da lahko omenjeno naročilo priča o posebnem spoštovanju in vdanosti cesarju Leopoldu I., ki je rodovini podelil knežji naslov. Tudi z dolnjelendavskim gradom je povezanih več znanih in manj znanih zgodovinskih legend, od katerih jih največ obuja prav spomine na turške čase. Eno od najbolj priljubljenih je Károly Toma96 zapisal na naslednji način: „Kapitan lyndavskega gradu je imel hčer, v katero je bil zaljubljen Mihael Hadik. Toda imel je tekmeca, in sicer turškega mladeniča. Zaradi tega je prišlo do dvoboja med njima; dvobojevalca sta se borila na travniku, boju pa je bilo priča tudi dekle, ki ju je opazovalo z grajskega okna. Naenkrat opazi, da je eden od mladeničev padel. Mladenka je mislila, da je padel Hadik – toda boja v resnici ni izgubil Hadik, ampak Turek – zato ni hotela več živeti in se je vrgla skozi grajsko okno. Pri priči je umrla. Zato je grajski kapetan dal zazidati okno, s katerega je skočilo dekle, in naročil, naj nanj z zunanje strani naslikajo Marijino podobo, ki je v celoti črne barve in je na grajskem oknu ohranjena še danes, in ker je črne barve, jo imenujejo tudi črna Marija. Okno pa imenujejo temno okno. Na obe strani okna so namestili po eno luč, ki ju v spomin na ta dogodek – baje vsako soboto zvečer – prižgejo še danes.” Obstoj nabožne podobe Črne Marije v lendavskem gradu se ni ohranil le v legendi, ampak jo je v svoji knjigi o Marijinih romarskih mestih, ki je izšla leta 1696, omenil tudi Pál Esterházy.97 V omenjenem zapisu je navedeno, da je dolnjelendavski grad nekdanje rodovine Bánffy leta 1686 zgorel v požaru, toda grajska kapelica in Marijina podoba, podobna čudodelni sliki Črne Marije iz Czestochowe, sta ostali nepoškodovani. Domnevamo lahko, da je ta čudež navdihnil odločitev, na osnovi katere je grajski gospod naročil, naj naslikajo podobo Device Marije na grajskem stolpu, in sicer nad najvišjima oknoma, da bi prebivalci Dolnje Lendave in njene okolice, podobno kot dotlej, živeli pod zavetništvom Device Marije. Podoba Device Marije, ki krasi grajski stolp, je ohranjena tudi na starih dolnjelendavskih razglednicah. Na fotografijah, ki so nastale med drugo svetovno vojno, je mogoče še razločno videti 96 97

Madžarski etnografski muzej, Arhiv podatkov 10272/2. Zbral: Károly Toma, 1914. ESTERÁS, Pál 1696.

59


várat 800 fős csapat védte 12 ágyú segítségével, a város határain pedig 500 főnyi lovas és gyalogos várta a támadókat. A védelem fontos részét képezte a mai Szentháromság kápolna helyén álló erődítmény is, amelyben 80 fegyveres állomásozott. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az alsólendvai vár sosem került török kézre. Alsólendva város jövőjére és fejlődésére hátrányosan hatott a Bánffy család 1645. esztendőben férfiágon bekövetkezett kihalása. Bánffy Kristófné 1646 augusztusában bekövetkezett halála után az alsólendvai birtokot nőági leszármazás révén a Nádasdyak örökölték. Amikor pedig a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért Nádasdy Ferencet 1671-ben kivégezték és birtokait elkobozták, az alsólendvai uradalom a koronára szállt. A 17. század utolsó évtizedeiben a vár állapota sokat romlott. A török veszély elmúltával pedig katonai jelentőségét is elvesztette. Néhány esztendővel később a leányági örökösök közül Esterházy Pál nádor jutott a Bánffy család egykori alsólendvai birtokához. Amikor herceg Esterházy Pál megszerezte az alsólendvai és lenti uradalmat és ezzel a lendvai várat, az már nem volt használható állapotban. Arra nézve, hogy a 18. század első évtizedeiben a herceg megbízásából hozzákezdtek volna a vár felújításához, vagy legalább használhatóvá tételéhez, egyértelmű adat eddig nem került elő. A megmaradt 1716-os évszámot tartalmazó feliratos kőtöredék és a Könyöki József 1884. évi adatfelvételéből ismert évszámos felirat86 nem igazolja, hogy valamilyen építkezést már akkor elvégeztettek volna a várban. Az pedig, hogy csak 1766-ból ismert egy, amúgy nem kivitelezett tervrajz, amely a romos vár használhatóvá tétele céljából készült arra utal, hogy az 1716-ból származó feliratok nem az építkezés megörökítésére, hanem a birtokbavétel megjelölésére szolgálhattak.87 Ezt erősíti meg Tarnóczi Antalnak a hercegi felügyelőhöz írott, 1766. október 26-án kelt levele is.88 Ebből az időszakból egy jelentős inventárium maradt ránk, amely tartalmazza a vár minden épületrészének és helyiségének részletes leltárát, tárgyi ellátottságát. Ezen inventáriumot a kötet melléklete tartalmazza.89 Ritka eset, hogy az inventáriumok mellett felmérési rajzok és építési tervek is fennmaradnak, hogy tudósítsanak a későbbi korok használói számára egy-egy épületrészről, valamint építésük és átalakításaik körülményeiről. Ez a szerencsés eset áll fenn az alsólendvai vár esetében. Megmaradtak ugyanis a vár átépítési tervei 1766-ból és 1769-ből, mégpedig több verzióban is. A tervekhez készített felmérési rajzok alapján pedig hiteles kép alkotható a középkorban kiépített és a 17. század végéig fennálló várról.90 A Magyar Országos Levéltárban megtalálható herceg Esterházy Miklós levele 1767ből, amelyben megbízta Eötvös Pál nevű intézőjét, hogy készíttessen terveket több, köztük az alsólendvai várának felújítására.91 Eötvös Pál, megfontolt, jó „gazda” módjára az 1769. február 3-iki keltezésű válaszlevelében az újjáépítés mikéntjének szempontjaira 86 87 88 89 90 91

Könyöki József adatfelvétele és felmérései 1884 decemberéből. „… udvar kapuja (…) fölött következő felirat van: C.T.A. ESZTORAS.DEG.P.I.N.F.S.C.R.M. Conf. Gen. Incl.Com.Szalad.PS.Z.S.A.C. 1716.” KÖH Tervtár K 603, K 604. Két alaprajz, MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, T 2 No. 1416. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, T 2 No. 1417. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, P108 R38 F14491A 135. 1-15. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, T 2 No. 1417, 1. és MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, P108 Rep. 38. R. No. 847 et E, 7.l. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára P108 Rep. 38. R. No. 847 et E.

60


Lendva vára az egykori uradalmi magtárral. Lendavski grad z nekdanjo žitnico dolnjelendavskega gospostva. Fotó | Foto: S. Sebestyén József, 2008.

okno s fresko, na fotografijah iz šestdesetih let 20. stoletja pa je ni mogoče več opaziti. Zavetnico Dolnje Lendave so oblastniki enopartijskega komunističnega režima zazidali. Podoba je bila domnevno kopija s pavlinskim redom povezane, t. i. Črne Marije, kar je verjetno, saj je bila rodovina Bánffy velikodušen podpornik pavlincev. Zazidano okno na grajskem stolpu bi bilo treba na vsak način odkriti in se prepričati, ali je fresko z upodobitvijo svete Marije še mogoče restavrirati. Grajski dvorec je ostal vse do leta 1918 v lasti rodovine Eszterházy. Člani družine v gradu niso stalno prebivali, v njem so se predvsem zadrževali upravniki posesti. Med leti 1872 in 1896 je v gradu delovala meščanska šola. Po prvi svetovni vojni so grad uporabljali v različne namene. V njem je bila vojašnica jugoslovanske vojske, nato pa do konca šestdesetih let 20. stoletja šola. Zunanji obrambni zid in objekti so, čeprav s prezidavami, dočakali v nekdanjem obsegu konec druge svetovne vojne. Od pomembnih in atraktivnih obrambnih objektov iz preteklosti je danes ohranjen le še en pomembnejši del, in sicer spodnji del stolpa na jugovzhodnem vogalu, na mestni strani. Velik del obrambnih zidov dolnjelendavskega gradu je namreč jugoslovanska komunistična oblast leta 1947 naročila porušiti, da bi opeko iz obrambnega zidu uporabili pri obnovi Tüskeszera, dela Dobrovnika, ki je zgorel v požaru. Stolp jugozahodnega portala, skozi katerega je vodila pešpot v mesto, pa so porušili leta 2009. Zaradi nestrokovnih posegov in z namenom, da bi se preprečili nadaljnje poškodbe, je Zavod za varstvo kulturne dediščine Republike Slovenije še isto leto ustavil dela. 61


figyelemmel felsorolta az újjáépítés módjára vonatkozó indokait, valamint a Joseph Rieger kismartoni92 építőmester felméréseihez és terveihez megjegyzéseket fűzött.93 Megállapította, hogy a korábban (1766), a helyszín ismeretének teljes hiányában elkészült, Johann Hofmann szignálta építési terv megvalósíthatatlan, hiszen a középkori vár helyére nagyszabású, háromszintes, zártudvaros barokk palota méretei szinte meghaladták volna a várdomb kiterjedését.94 Eötvös Pál véleménye az volt, hogy a teljesen új kastély megépítése értelmetlen döntés lenne, hiszen a herceg soha sem fogja rezidencia céljára használni lendvai birtokát. A birtokközpont funkció ellátására csak a részleges helyreállítás indokolt, elegendő az udvart közrezáró épületszárnyak közül kettőt átalakítva rendbe hozni, a romos délnyugati és északnyugati szárnyat pedig vissza lehet bontani. Az újabb terv a várkastély falainak felhasználásával két szárny teljes és a délkeleti, illetve az északkeleti szárny részleges – az egykori „öregtorony” nélküli – barokkizált visszaépítésével számolt. A kétszintes, beforduló végű U alakú épületnek szánt kastély udvara délkelet felől nyitva maradt volna.95 Különösen érdekes, akár egy „műemlékvédő” gondolata is lehetne a megújítás módjára vonatkozó felhozott további indok, miszerint a vár a hegyen olyanformán helyezkedik el, hogy a felszámolandó két szárny sem a piac felől, sem a postaútról, sem az egész környékről nem látható, csak a másik kettő. Ennél fogva a kastély látszólag továbbra is megtartaná addigi formáját. Végül is egy harmadik, a ma is látható változat valósult meg, amely a meglévő épületek lakályosabbá tételével egy köztes megoldásnak tekinthető. A régi várépületből a délnyugati és az északnyugati szárnyat újították meg úgy, hogy az udvar felé eső oldalukra a földszinten nyitott, kosáríves árkádok kerültek, fölöttük az emeleten a helyiségek megközelítésére szolgáló zárt folyosóval. A „felső” pinceszintről indított, új, boltozott, hevederes barokk lépcsőházat az északnyugati szárny déli sarkában építették meg. Az újjáalakított, impozáns, igényes barokk fedélszékes, cserépfedésű manzárd tetővel „koronázott” épület az 1780-as években már állhatott, de hogy mikor készült el pontosan, arra írásos adat eleddig nem került elő. Az uradalmi központ főépületének L alakú alaprajzi elrendezése, amely a Lenti vár átépítésénél is megfigyelhető, már Dervarics Kálmánnak, Alsólendva 19. századi helytörténészének is feltűnt. Úgy vélte, hogy ez a megrendelő külön utasítására, a családnak hercegi címet adományozó I. Lipót császár iránti tiszteletről tanúskodhat. Az alsólendvai várhoz is számos közismert és kevésbé ismert történeti monda fűződik, közülük legtöbb éppen a török időket idézi meg. Az egyik legnépszerűbbet így jegyezte le Toma Károly:96 „A lyndvai vár kapitányának volt egy leánya, kibe szerelmes volt Hadik Mihály. Azonban volt egy vetélytársa, s ez egy török ifjú volt. Így párbaj keletkezett köztük; a párbajozók a réten viaskodtak s ennek a leány is szemtanúja volt, amennyiben ő a vár ablakából nézte őket. Egyszerre csak látja, hogy az ifjak közül az egyik elesik. A leány azt hitte, hogy Hadik esett el – azonban nem Hadik, hanem a török maradt a vesztes -, ezért nem akart tovább élni s kiugrott a vár ablakából. Azonnal meghalt. Azért az ablakot, amelyiken a leány kiugrott, a vár kapitánya 92 93 94 95 96

Kismarton = ném. Eisenstadt, a trianoni döntések után Ausztriához tartozik. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára P108 Rep. 38. R. No. 847 et E. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, T 2 No. 1417. MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 108 Rep. 38. R. No. 847 et E. Néprajzi Múzeum, Etnológiai Adattár 10272/2. TOMA Károly gyűjtése, 1914.

62


A Lendvai Galéria és Múzeumnak helyett adó lendvai vár. Lendavski grad, sedež javnega zavoda Galerije-muzeja Lendava. Fotó | Foto: Lendvai Kepe Zoltán, 2010.

Zaradi porušenja pretežnega dela obrambnih objektov je dolnjelendavski grad v precejšnji meri izgubil svoj nekdanji značaj. Odstranitev grajskih zidov je načela že tudi sicer labilno geološko strukturo grajskega griča. Prišlo je do erozije zemlje, ki se je zaradi neustreznega odvajanja meteornih voda še naprej stopnjevala in ogrožala strukturno stabilnost majhnega platoja in strmih pobočij grajske vzpetine. Po delno opravljenih oziroma nedokončanih izkopavanjih v južnem predprostoru grajskega dvorca se je izkazalo, da se dno temeljnih zidov nahaja samo 40 centimetrov pod nivojem sedanje površine. Površina terena je mestoma uničena vse do temeljev. Tudi v starodavnih zidovih grajskega dvorca je nastalo več razpok. S sredstvi, ki so bila pridobljena na razpisu v sklopu Znanstveno-tehničnega sodelovanja med Madžarsko in Slovenijo, so bile v letih 1997 in 1998 izdelane arhitekturna ocena stanja, natančna gradbeno-historična raziskava, predlog namembnosti ter proučitve stabilnosti in geološko-mehanske proučitve okolice ohranjenih zidov, ki obkrožajo grad. 98 98

Projekt Lendavski grad/Lendva vára je potekal v sklopu Slovensko-madžarskega medvladnega Znanstvenotehničnega sodelovanja v letih 1997–1998 (Arhiv Galerije-muzeja Lendava).

63


befalaztatta s kívül egy Mária képet festetett, amely egészen fekete s még ma is megvan a vár ablakán s miután már fekete, azért fekete Máriának is nevezik. Az ablakot pedig sötét ablaknak. Az ablak mellé két oldalt egy-egy lámpa tétetett s ez ennek az emlékére – állítólag minden szombaton este meg van gyújtva még ma is.” A Fekete Mária szentkép meglétét a lendvai várban nemcsak a legenda őrizte meg, hanem Esterházy Pál 1696-ban megjelent Mária kegyhelyekről szóló könyve is említést tesz róla.97 Az említett írás úgy tudja, hogy a néhai Bánffy család alsólendvai vára 1686-ban leégett, de a várkápolna és benne a czestochowaihoz hasonló Mária-kép sértetlen maradt. Elképzelhető, hogy ezen csodás esemény volt a megihletője azon elhatározásnak, hogy a vár ura Szűz Mária ábrázolását festette meg a vár tornyán, a két legfelső ablaka feletti részre, hogy Alsólendva és vidéke lakói, ahogyan addig is a Boldogasszony oltalmában éljenek. A vár tornyán díszelgő Boldogasszony képet a régi alsólendvai képeslapok is megőrizték. A második világháború alatt készült fényképeken még világosan látható a freskót tartalmazó vakablak, de az 1960-as évek fotóin már nem észlelhető. Alsólendva Patronáját a kommunista egypártrendszer hatalmasai befalazták. A kép a pálos rendhez kötődő úgynevezett Fekete Mária kegykép másolata lehetett, ami azért is valószínű, mivel a Bánffyak nagylelkű támogatói voltak a pálosoknak. A vár tornyának befalazott vakablakát feltétlenül fel kellene tárni és megbizonyosodni róla, hogy a Szűz Máriát ábrázoló freskó helyreállítható-e még. A várkastély egészen 1918-ig az Esterházy hercegi család tulajdonában maradt. A család tagjai a várat tartósan nem lakták, többnyire csak az uradalom tisztviselői tartózkodtak benne. 1872 és 1896 között a várban polgári iskola működött. Az I. világháborút követően különböző célokra használták. Volt benne jugoszláv laktanya, majd az 1960-as évek végéig iskola. A külső védművek, ha átalakításokkal is, de a II. világháború végét még épségben megérték. Az egykori jelentős és látványos védművekből ma már csak a város felé néző oldalon áll jelentősebb rész, mégpedig a délkeleti sarkon lévő torony alsó része. Az alsólendvai vár védőfalainak nagy részét a jugoszláv kommunista hatalom ugyanis 1947-ben lebontatta annak érdekében, hogy tégláit felhasználják a tűzvész áldozatává vált Dobronak egyik településrészének, a Tüskeszernek újjáépítésére. A délnyugati, városba vezető gyalogkapu tornyát pedig 2009-ben bontották le. A szakszerűtlen beavatkozások miatt és a további rongálások megszűntetése érdekében a Szlovén Köztársaság Örökségvédelmi Hivatala még ebben az évben leállította a munkálatokat. A védművek nagyrészének lebontása következtében az alsólendvai vár egykori jellegét jórészt elvesztette. A várfalak megsemmisítése megbontotta a várhegy amúgy is labilis geológiai szerkezetét. A fellépő talajeróziót a csapadékvíz megfelelő elvezetésének hiánya tovább növelte, veszélyeztetve a várhegy kis platója és a meredek lejtői szerkezeti állékonyságát. A várkastély déli előterében részlegesen elvégzett és befejezetlen feltárások után az alapfalak alja csupán 40 centiméterre található a jelenlegi talajfelszín alatt. A terepszint helyenként az alapozási szintig lepusztult. A várkastély ősi falai is több helyen megrepedtek. A magyar és a szlovén állam Tudmányos és Technikai (TéT) együttműködés keretében elnyert pályázati támogatásból 1997-ben és 1998-ban sor került a várkastély építészeti felmérésére, részleges építéstörténeti kutatására, hasznosítási tervjavaslatok 97

ESTERÁS Pál 1696.

64


A lendvai vár délnyugati tornyának maradványai. Ostanki jugozahodnega dela obzidja lendavskega gradu. Fotó | Foto: S. Sebestyén József, 2004.

A lendvai vár délkeleti lejtőjének beton támfalai. Podporni betonski zidovi jugovzhodnega dela obzidja lendavskega gradu. Fotó | Foto: Lendvai Kepe Zoltán, 2012.

65


A lendvai vár manzárdtetőterében kialakított kisplasztikai gyűjtemény. Mansardno podstrešje lendavskega gradu z zbirko male plastike. Lendvai Galéria és Múzeum. | Galerija-muzej Lendava.

elkészítésére, valamint a megmaradt körítőfalak környezetének állékonysági és talajmechanikai vizsgálatára. 98 Ezt követően 2000-ben és 2001-ben a Magyar Állam támogatásával elkészültek a várdomb déli és délkeleti lejtőjének talajszerkezet-megerősítési tervei, amelynek első két szakaszát kivitelezték. A talajszerkezetet erősítő „kutakat” összekötő délkeleti felső támfal azonban a tervektől eltérően épült meg. Ugyanakkor a megkezdett kivitelezés nem fejeződött be, nem készült el a lejtők földfeltöltése és a tervező által előírt tereprendezés sem. A várdomb város felé eső délkeleti lejtője ma még meredekebb és felette egy túlépített beton támfal éktelenkedik. Az épület felhasználást tekintve a lendvai vár mára ismét történeti értékéhez méltó szerepet kapott, ugyanis 1972 óta a Lendva-vidék és a szlovéniai magyarság múltjának őrzője, valamint a képzőművészet végvára lett. A vár felújított helyiségeiben ma a Lendvai Galéria és Múzeum helytörténeti, néprajzi és képzőművészeti gyűjteményei tekinthetőek meg. A várkastély még ebben a megtépázott állapotában is Lendva város és a vidék jelképe. Az épület helyiségeinek mintegy fele még felújításra és tartalomra vár. Az elmúlt évek tapasztalataiból okulva elmondható, hogy az alsólendvai vár teljeskörű felújítása meghaladja a helyi önkormányzat és a szlovéniai magyarság anyagi lehetőségeit. Csak a legmagasabb szintű szlovén és magyar államközi összefogás mentheti meg a további pusztulástól. 98

Szlovén-Magyar Kormányközi TéT Megállapodás keretében támogatott projekt (1997-1998): Lendva váraLendavski grad. (GML archívuma).

66


Nato so v letih 2000 in 2001 bili ob podpori Republike Madžarske izdelani projekti za utrditev geološke strukture južnega in jugovzhodnega pobočja grajskega griča, prvi fazi tega projekta sta bili tudi izvedeni. Na jugovzhodni strani zgrajena zgornja podporna stena, ki naj bi povezovala pilote za utrditev geološke strukture, ni bila izvedena v skladu s projektom. Izvedbena dela, ki so se sicer začela, niso bila končana, predvideno nasutje pobočja z zemljino ni bilo izvedeno, prav tako pa tudi ureditev terena, ki jo je predvidel projektant. Jugovzhodno pobočje grajskega griča, ki gleda proti mestu, je danes še bolj strmo, pogled nanj pa kazi tudi betonski podporni zid pretiranih dimenzij. Lendavski grad si je z namembnostjo znova pridobil svoji častitljivi zgodovinski preteklosti dostojno vlogo, saj je od leta 1972 čuvar kulturne dediščine prebivalcev Lendave in okolice ter Madžarov v Sloveniji, oziroma utrdba likovne umetnosti. V obnovljenih grajskih prostorih so danes na ogled domoznanske, etnološke in likovne zbirke Galerijemuzeja Lendava. Grajski kompleks je celo v tem ranjenem stanju simbol Lendave in okolice. Približno polovica prostorov gradu še čaka na obnovo in novo vsebino. Izkušnje iz preteklih let kažejo, da celostna obnova dolnjelendavskega gradu presega finančne zmožnosti lokalne in madžarske skupnosti v Sloveniji. Pred nadaljnjim propadanjem ga lahko reši le slovensko-madžarsko meddržavno sodelovanje na najvišji ravni.

Gálics István lepkegyűjteménye a lendvai várban. Zbirka metuljev Štefana Galiča v lendavskem gradu. Lendvai Galéria és Múzeum. | Galerija-muzej Lendava.

67


Lendva látképe. | Panorama Lendave. Fotó | Foto: Lendvai Kepe Zoltán, 2009.

68


Resümee Die Geschichte des Schlosses Die älteste bis jetzt entdeckte Schriftquelle über Lendava (Alsólendva, Lendva) ist die Schenkungsurkunde aus dem Jahr 1192. Schon damals war Lendava Hauptsitz der Famile Bánffy, die aus dem Hahold-Zweig der Familie Hahold-Buzád stammt. Diese hat entscheidend die Entwicklung in dieser Gegend geprägt, denn sie war eine der stärksten und einflussreichsten Familien des damaligen Ungarischen Reiches. Daraus ist zu schließen, dass es schon Anfang des 12. Jahrhunderts eine Schlossfestung gab, höchstwahrscheinlich auf der Anhöhung, wo das heutige Schloss steht. Haholdis – im 14. Jh. in Lindvay Bánffy umbenannt – die Bánffys von Lendava – hatten bedeutende Funktionen im ungarischen Regierungssystem und dank dieser einflussreichen Familie gestaltete sich in Lendava ein reiches geistig-kulturelles und politisches Leben. Die Stadt war in dieser Zeit eines der einfluss-reichsten Zentren des damaligen Komitats Zala. Damals wurden am Miklós Bánffys Hof von Lendava so herausragende Gäste empfangen wie Matthias Korvin, seine Mutter Elisabeth Szilágyi und die künftige Ehefrau des Königs, Prinzessin Beatrix. Die Zeit der Reformation war in dieser Gegend abwechslungsreich und stürmisch. Der Herrscher von Lendava János Bannfy wandte sich vom Kaiser Ferdinand ab, wurde Anhänger des ungarischen Königs János und trat dem protestantischen Glauben bei, was im folgenden kultur-historischen Ereignis resultierte. Miklós, der Sohn von János Bánffy hat den Buchdrucker Rudolf Hoffhalter nach Lendava geholt, der zwischen 1572 und 1574 auf dem Schloss von Lendava drei wichtige Bücher des protestantischen Prädigers György Kultsár druckte. Das bekannteste ist zweifellos die Postille, deren Faximile seit 2001 im Museum zu besichtigen ist, einige Originale werden in verschiedenen Bibliotheken Europas aufbewahrt. Gegen Ende des 16. Jh. wurde auch Lendava von Türken bedroht. Die Türken wollten das Schloss selbst und die Militärfestung auf dem Hügel Szentháromság (=Heilige Dreifaltigkeit), welche die strategisch wichtigsten Punkte waren, erobern. Die zweifellos bedeutendste Schlacht war die Schlacht im Jahre 1603. Die Türken brannten damals die Kirche des Heiligen Johannes nieder und verwüsteten die ganze Stadt. Das Schloss wurde in der 2. Hälfte des 18. Jh. umgebaut und die damalige Form blieb großteils bis heute erhalten. Das Schloss wird durch ein Mansardendach, starke Stützpfeiler und einen L-förmigen Grundriss gekennzeichnet. Das Schloss wurde von einer Mauer umgeben, auf südlicher Seite durch zwei Ecktürme (Basteien) gestärkt, die jedoch in den 1947 niedergerissen wurden.

69


Summary A short history of the (Lower) Lendava castle Historians agree that before the 12th century, a fortress stood in place of Lendava’s present castle. However, the circumstances of its shape and construction are lost in the obscurity of history. In the second half of the 12th century, the Hahót-Buzád family (clan) was in possession of 19 fortifications in the Zala region, among which was also this very castle. The oldest known written source of Lendava, dating from the Middle Ages, is a deed from 1192 showing that the property entered as Lendava belonged to the Hahót (Hahold) family. Already by the beginning of the 13th century, Lendava had become the economic center of the Hahót-Buzád family estate. It is certain that the castle was often rebuilt and renovated after the 13th century Mongolian invasions and the siege of Ottokar II, King of Bohemia. The first (Lower) Lendava Stephen (Stephen Hahót I), had the building completely restored. It is important to note that for almost three centuries the Hahót clan, later the (Lower) Lendava Bánffy family, ranked among the most prestigious Hungarian aristocratic families. They occasionally served as governors of Slavonia and Croatia, Zala County Lord Lieutenants, Cup-Bearers, Gentleman carvers, Ushers, Masters of the Horse, Lords of the Treasury and Seneschals. János Bánffy VI reached the highest dignity of the Hungarian Kingdom in the family hierarchy when the Hungarian king, John Zápolya, appointed him Palatine. In the light of the foregoing, it is understandable that the Bánffy family name is linked to the development of the medieval town. On Sts. Simon and Jude Day, October 28, 1366, Louis I, King of Hungary, gave the same marketing rights to (Lower) Lendava as he had to the town of Buda. In 1378 Lendava was regularly called oppidium, signifying a country market town. In 1389 the term, civitas, was included. Among the town’s serfs, shoemakers, arrow makers, flayers, weavers, butchers, ironsmiths, cooks, goldsmiths, merchants, tailors and cartwrights could be found. There were a number of mills in operation, and the town even had its own doctor and an independent court of justice. The presence of so many industries clearly suggests that (Lower) Lendava was the center of a wide geographical area. In the 15th century, the rise of the (Lower) Lendava Bánffy family continued parallel to that of the town. The 6th Nicholas Bánffy was very devoted to King Matthias. That may have been because in 1477 the King raised the hereditary ranks of the counts. In 1474, King Matthias sent Nicholas the 6th to Naples to fetch his fiancé, Beatrice. On November 24, 1474, Princess Beatrice of Naples, escorted by King Matthias´s mother, Elizabeth Szilágyi, spent the night in Lendava’s castle. On August 28, 1480, King Matthias himself spent a night there. The spread of the Reformation affected Lendava, resulting in various signifant culture-historical consequences. The Bánffys converted to Protestantism. In 1573 a printing press was established in the town which was very important to Hungarian Protestants at that time. Nicholas Bánffy the 6th assured a location and possibilities for 70


Rudolf Hoffhalter’s printing press from which numerous publications were issued in the workshop. Among them were Preacher György Kultsár’s three well-known books in Hungarian, the best known being the Postilla. Following the battle of Mohacs, the Turks become a big threat to the area. The (Lower) Lendava castle played an important role after the occupation of Szigetvár and (Nagy) Kanizsa. The Turks were attacking the castle and the town regularly by the end of the 16th and the beginning of the 17th centuries. As far as we know, the worst one was the Turkish siege of 1603. An 800-strong defense army with 12 cannons protected the castle, while 500 cavalry and infantry soldiers awaited the attackers at the town’s borders. One very important defense point was today’s Chapel of the Holy Trinity where 80 soldiers were stationed. In any case, it is worth mentioning that the (Lower) Lendava castle was never taken over by the Turks. The dying out of the Bánffy family adversely influenced the town’s future development, beginning in 1645 with the death of Christopher Bánffy, and, a year later, that of John, his only surviving son. After Christopher Bánffy’s wife died, in August 1646, the Nádasdy family inherited the Lendava estate through female lineal descendants. The Nádasdy period lasted only 25 years, without any major historical events. However, because of Ferenc Nádasdy’s involvement in the Magnate conspiracy, he was executed in 1671, and the Crown took possession of the Lendava estate. A few years later Palatine Paul Esterházy aquired the Bánffy estate. King Leopold I donated the castle to the Esterházy family, and in gratitude they rebuilt it in an “L” shape in the eighteenth century, together with reconstructions of the bastions. Outlying walls were destroyed in 1947 by Yugoslav communists. (Lower) Lendava already had a school in the 16th century. One was also active in the castle until a new civic school building opened its doors, namely, from 1872 until 1896. The castle building was used as Yugoslav Army barracks during the two World Wars, but after the Second World War an elementary school functioned there once more. Since 1973, the fortified castle has provided a worthy home for the Gallery-Museum.

71


Melléklet | Priloga Az alsólendvai vár leltára az 1720. és 1721. évből99 Inventar dolnjelendavskega gradu iz leta 1720 in 1721

Inventarium vinorum Also Lendvensis Vina Domesticae Cultura

Várbéli öregh Pinczében Anni 1720. 1 Vas Sub No 1 Gulyás Majorság 2 Vas Sub No 2 Idem - - 3 Vas Sub No 3 Idem - - 4 Vas Sub No 4 Idem - 5 Vas Sub No 5 Idem - 6 Vas Sub No 6 Idem - 7 Vas Sub No 7 Idem - 8 Vas Sub No 8 Idem - 9 Vas Sub No 9 Idem - - 10 Vas Sub No 10 Idem - - 11 Vas Sub No 11 Idem - 12 Vas Sub No 12 Vármelléki Majorban 13 Vas Sub No 18 Idem - - 14 Vas Sub No 20 Idem - - 15 Vas Sub No 23 Kerti Szőlő Majorban

Ako 12 ½. Ako 10. Ako 13. Ako 10. ½ Ako 10. ½ Ako 13. Ako 12. Ako 11. ¼ Ako 10. ¼ Ako 10. Ako 10. ¼ Ako 10. Ako 12. Ako 12. Ako 11.

Alsó Lendvai Városi Keö Pinczeben 16. Vas Sub No - 94 17 Vas Sub No 95 18 Vas Sub No 96 19 Vas Sub No 97 20 Vas Sub No 98 21 Vas Sub No 103 22 Vas Sub No 104 23 Vas Sub No 117 24 Vas Sub No 124 25 Vas Sub No 134 26 Vas Sub No - 140. 27 Vas Sub No - 146

Ako 3. ¾ Ako 6. Ako 10. ¾ Ako 11. Ako 13. Ako 10. ¼ Ako 10. ½ Ako 7. ¾ Ako 3. ¾. Ako 7. ¾. Ako 8. Ako 10.

99

- - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - -

MOL Esterházy család hercegi ágának levéltára P108 R38 F14491A 135. 1-15.

72


- 155. - 166. - 169. - 172.

- - - -

- - - -

- - - -

Ako 8. ¾ Ako 5 Ako 3. ¾. Ako. 3.

Lendvai Várbéli öreg Pinczében 32 Vas Sub No - 179. 33. Vas Sub No - 180. 34. Vas Sub No - 181. 35. Vas Sub No - 182. 36. Vas Sub No - 183. 37. Vas Sub No -187. 38 Vas Sub No - 188 39. Vas Sub No 192 40. Vas Sub No. 217.

- - - - - - - - -

- - - - - - - - -

- - - - - - - - -

Ako. 10. ¼ Ako 10. ¾ Ako 10. ½ Ako 12. ¼ Ako 12. ¾ Ako 10. ½ Ako 12. Ako 12. ¾ Ako. 10. ¾.

Item Lendvai Várbéli Kis Pinczeben. 41 Vas Sub No 269. 42. Vas Sub No 277.

- -

- -

- -

Ako 2. ¾ Ako 7.

Item Lendvai Várbéli öreg Pinczeben. 43 Vas Sub No 287. 44 Vas Sub No 290.

- -

- -

- -

Ako 3. ¾ Ako 3. ¾.

Lendvai Városi Kü Pinczében. 45. Vas Sub No - 291. - 46. Vas Sub No. - 292. - 47. Vas Sub No - 293. - 48. Vas Sub No - 301. - 49. Vas Sub No 302. 50. Vas Sub No - 313. - 51. Vas Sub No 318. - 52. Vas Sub No 324. - 53. Vas Sub No 345. - - 54. Vas Sub No 355. -

- - - - - - - - - -

- - - - - - - - - -

Ako 3. ¾ Ako 3. ¼ Ako 4. ¾ Ako 11. Ako 10. ¾ Ako 17. ½ Ako. 12. Ako. 12. Ako. 4. ½ Ako. 8. ¾

Item Lendvai Várbéli Öreg Pinczében. 55. Vas Sub No 356. 56. Vas Sub No 357. 57. Vas Sub No 358. 58. Vas Sub No 359. 59. Vas Sub No 360. 60. Vas Sub No 361.

- - - - - -

- - - - - -

Ako 8. Ako 8. ¾ Ako 9. Ako 8. ¾ Ako 9. Ako 6. ¾

28 29 30. 31.

Vas Sub No Vas Sub No Vas Sub No Vas Sub No -

- - - - - - 73


Vas Sub No 362. - Vas Sub No 363. - Vas Sub No 366. - Vas Sub No 367. - Vas Sub No. 368. - Vas Sub No. 369. - Vas Sub No 370. - Vas Sub No 374. - Vas Sub No 375. Vas Sub No 376. - Vas Sub No 381. -

- - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - -

Ako 6. ½ Ako 6. ½. Ako 3. ½. Ako 3. ½. Ako 4. ½. Ako 4. ½. Ako 6. ½. Ako 5. Ako 3. ¾. Ako. 3. ½. Ako 2. ¾.

Item Lendvai Városi Kü pinczében 72. Vas Sub No - 391. - 73. Vas Sub No 400. - 74. Vas Sub No 401. 75 Vas Sub No 408. 76. Vas Sub No 410. 77. Vas Sub No 413.

- - - - - -

- - - - - -

Ako 4. ¼. Ako 3. ½. Ako 3. ¾ Ako 4. ½. Ako. 8. ½. Ako 4.

61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71.

Summa 631. ¾.

Nemzetes Winter András Actualis Feö Porkoláb Uram Kezéhez (...) Elsőbenis a Várbéli Kápolnábon. Boldogh Aszszony képe az Oltár közepében No 1 100 Kelhe cum patena - - No 1 Bursa101 - - - No 2. Pala102 - - - - No 2. Kelhe alá való Kész keszkenyő - No 1 Varatlan - - - - No 2.

100 Kehely paténával. A paténa az ostya befogadására szolgáló, lapos kis tányérka, melyen felajánlják a kenyeret és az átváltoztatás után is azon tartják Krisztus testét. Régen klasszikus formájában sekély mélyedéssel a kehelyre illett, annak tartozéka volt. 101 A korporále befogadására alkalmas, négyzet alakú, keményített tasak, amely a miseruha anyagából készült. Használata ma már nem kötelező. Így nevezik azt a nyakba akasztható, rendszerint selyemből készült tasakot is, melyben betegellátáskor az Oltáriszentséget viszik. 102 Palla. A szentmisében eredetileg az oltárra készített adományokra ráterítették a felső oltárterítő egy részét, hogy a kánon alatt védjék a rovaroktól és a portól. Később kisebb négyzet alakú kartonnal keményített kehelyfedő lett belőle, melyet csupán a kehelybe öntött és átváltoztatott bor megóvására tettek fel. Az új előírások szerint használata akkor szükséges, ha valóban annak a veszélye forog fenn, hogy rovarok szállhatnak a kehelybe.

74


Velum103 avagy Kelhre való Szines Keszkenyő No 2. Fekete - - - - No 1 Abrosz - - - - No 3. Antependium104 - - - - No 1 Ampolnákra105 való Keszkenyő - No 1 Missale106 - - - - No 1 Vánkos - - - - No 2. Crucifixus107 - - - No 1. Gyertya tartó - - - No 2. Ólom ampolna Tányerostul - - No 2. Öreg - - - - No 2. Töröt Csöngetö - - - No 1 Aspersorium108 - - - No 1 Szentölö viztartó föld edény - No 1 Egész Gyertya - - - No Fél Gyertya - - - No Hoszu padszék - - - No 6. Az Auditoriumban. Karszék - - - No 2. Az várbéli Palotábon Eöreg Olmáriom - - No 1 Pinczetok109 - - - No 1 Abban öveg lábos öveg pahár - No 8. Rosolisnak valok110 - - No 4. Lábatlan muzér öveg - No 3.

103 Vélum. A miséző kelyhet a felajánlásig, majd az áldoztatás után borító kehelytakaró. Színe és anyaga megegyezik a miseruháéval. 104 Az oltárnak a néppel szemben levő oldalát borító terítő, melyet gazdagon díszítettek. 105 Ampolna: szentmisén használatos kancsócskák, a bor és a víz számára. Rendszerint betű jelzi tartalmukat: „A”=Aqua (víz), „V”=Vinum (bor). Az ampolnákat tálcára helyezték. Mind a tálca, mind az ampolnák díszes kiképzésűek voltak. 106 Misekönyv. 107 Feszület. 108 Hordozható szenteltvíztartó. Fémből, ritkán elefántcsontból készített kis kanna a szenteltvízzel való meghintéshez. Tartozéka az aspergile. 109 A pincetok, elsősorban utazáshoz használt, rekeszekre osztott fedeles láda volt, amely a borral töltött palackok, az ún. pincetokba való palackok védelméül szolgált. A többnyire nemes fából készített ládák mívesen megmunkált alkalmatosságok voltak, tulajdonosaik ízlésének megfelelően díszítettek, kovácsolt vasalással, bőrrel, ritkábban bársonnyal borítottak. Belsejüket puha anyagokkal, néha bársonnyal bélelték, nehogy az üvegek összetörjenek. 110 Rozsólis: fűszerekkel, gyümölcsökkel, mézzel és tejjel ízesített, igen változatos jellegű likőr vagy szeszes ital, amely gyakran pálinkából készült, és egyes fajtái az ágyas pálinka elődjének tekinthetők.

75


Karafina födelestül111 - - No 3. Pohárszékben lábos öveg ép No 5. Item azon kivül törött - - No 2. Öveg Födel - - - No 2. Karafina ép - - - No 5. Karafinahoz való födel - No 2. Törött Karafina - - No 2. Paraszt apateka öveg - No 2. Savanyu vizes öveg - - No 3. Tokai Boros öveg - - No 12. Öveg Lámpás - - No 1. Réz Gyertyatarto - - No 2. Hanvévő ép112 - - No 1 Törött - - No 1 Paraszt Gyertyatarto - No 1 Kavenak való asztall - No 1 Asztal kis párostul - No 8. Tráncsérozó kis parostul No 1 Kis vella - - No 3. Törött Kés - - - - No 2. Abrosz - - - No 2. Asztall keszkenyö - - No 6. Peknek való kendö melyre az Semlét szokta rakni No 4. Asztal szünyeg - - - No 1. Ablakra való zöd poszto - No 6. Asztal egész - - No 1 Féll asztal - - No 2. Instrumentum - - No 1 Ostábla egészben - - No 1 Hoszu pipa szár - - No 3. Vörös Karszék - - No 1 Paraszt Karszék - - No 8. Toronybéli Szobábon. Ablakra való zöd poszto - No 4. Asztalra való szünyeg - No 1 Asztal egész - - No 1 Agy - - - No 1 Karszék - - - No 5. 111 Főleg nyakas üvegre, hosszú nyakú borosüvegre utaltak vele, amely a kancsót helyettesítette. A gazdagabb kivitelűek csiszolt üvegből készültek, ezüst kiöntővel és fogantyúval voltak ellátva, sőt zenéltek is. Más ivóedényt is jelenthetett ez a szó (korsó, palack, butykos), különösen pedig kis olajos és ecetes palackokat, melyeket fa vagy ezüst szerkezetű tartóban ebédkor az asztalra szoktak tenni vagy körülhordozni. 112 Hamuvevő, azaz koppantó.

76


Az audientia Házbon. Spanisi bont (?) - - - No 2. Asztall - - - No 1 Agy - - - No 2. Karszék - - - No 3. Méltóságos Groff hálo házabon. Almárium - - - No 1 Ablakra való zöld poszto - No 4. Ablakra való fejér firhong - No 8. Asztal szünyeg - - No 2. Nehai Grubánovics Ur Ládájo - No 1 Karszék - - - No 6. Ejszakáro való olom edény - No 1 Skatula melynek egyikében Selem eresztö Bogarak öres házok vagyon No 2. Huszon négy heján való farsángra való Csöngetök lora - No 2. Leányok házábon Agy - - - No 1 Pörgö rokka - - No 1 Liányok házo mellett való Szobábon. Agy - - - No 1 Asztall - - - No 1 Falban valo Olmariom Olmos plevel és sorkok No 1 Az uj Kapu fölöt valo Szobábon Agy - - - No 1 Secretarius Ur Szobajabon. Asztall fiokostul - - No 1. Az vörös Toroniban. Urfiaknak való ágy - No 2. Dészkábul való Ládo árnyekszék No 1 Torony alat való Szobábon. Asztall - - - No 1 Hoszu szék - - - No 1

77


Szakács Házabon Agy - - - No 2. Hoszu Táblo - - - No 1 Az Konyhában Hoszu táblo - - - No 1 Prafectus Ur Szobájábon Agy - - - No 1. Asztall - - - No 1 Hoszuszék - - - No 1 Palota elött való Ambitusban113 Falban való Lampás ép No 1. Az Ambth114 házbon. Az belső rekesztésben avit asztal No 1 Szék - - - No 1 Az második rekesztésben vagy házbon. Aszta - - No ½. Hoszu támosztó Szék - No 1 Az külsöben ágy - No 1 Exactor Jakasics Uram Házábon. Asztall egész - - No 1 Féll asztall - - No ½. Agy - - - No 2. Szék - - - No 4 Falban való Ólmarium - No 1 Közönséges Gyertya tarto hanvevöstül No 1. Középsö Gradicson. Töröt Öreg Lampás - No 1. Alsó Kapu fölöt való Házbon. Agy - - - No 2. Asztal egész - - - No 2 Táll - - - - No ½. Tisztartó Ur Szállásán. Asztall egész - - - No 1 113 Ámbitus: oszlopos, egyik oldalán nyitott tornác. 114 Ámbitus.

78


Féll asztall - - No 2. Karszék - - - No 4. Hoszu támosztó Szék - No 1 Más Olmáriumban fiokostul egy fiok heján - No 1. Az Bástyoházbon. Asztall - - - No 2 ½. Agy - - - No 1 Karszék - - - No 4 Hoszutámosztu Szék - No 1 Parasztszék - - No 1. Az Vasas Botban. Ruha dörgölö - - No 1 Tömlöcz fölött. Agy - - - No 1 Kapu között Öreg vass - - No 5. Kisseb öreg vass - - No 1 Rudas vass ép - No 4. Törött rudas vass - - No 1 Belincsek - - - No 4. Lakatok épek - - No 7. Lakatok töröttek - - No 17 Az uj kapun Török lakat ép No 1 Szakállos - - - No 9. Mosárocska - - No1 Kulcsár Uram kezénel lakatok No 2. Lámpás az Kapuhoz - No 1 Uj Kapun Láncz - No 2. Medve Láncz - - No 1 Medvére való Colare115 No 2. Szelindékre116 való Colare No 2 Szelindékre való Láncz No 1 Darab Láncz - - No 1 Csakány - - - No 4 Vass Lapátt - - No 2. Item Lapátt töröt - - No 2. Széles Kapa jó - - No 2. 115 Nyakörv. 116 Véreb.

79


Töröt széles Kapa - - No 1 Medve fogo - - - No 2 Csiga karika vasastul No 1. Talicska Kerék vasas - - No 1 Vasas Talicska - - No 1 Ostyasütö vass - - No 1 Cséve furó - - No 1 Csévében való vass karikák No 12. Cséve Macska - - No 1 Mész keverö hargass lapát No 1 Item más csak fél - No 1 Billeg Sütö vass - No 2. A várnáll Bak pavo - - No 3. Nyöstén pavo - - No 2. Die 7 Jan Anno Millesimo Septingentesimo Vigesimo Secundo.117

Anno Millesimo Septingentesimo Vigesimo Secundo. Die 4 Mensis February.118 Ujobban inventálván a Várbeli Mobiliakot, itt Also Lendván a fölebb specifikált Mobiliakon kivül találtotik.

Egy Originalis egész és egy fél vasas Posoni Köböl. No 2. Item Vasass Köböl - - No 8. A Kápolnábon Uj Láda - No 1. Az Oratorimban ablakokra valo olmozot Kapcsok No 13. Szalufábon való öreg vass szegh. No 9. Küfalhoz ablak ragaszto vass pántok No. 56. Egészbül maradot ablakra valo Sorkok - No 5 Ablak Szegletire valo vasspántok No. 36. Ajtora valo hargas Kulcsok No 2. Az oratorium ablakan vas rostél No 1 Konyhán vass nyárs - No 1 Vass Lább - - No 2. Item vadászo hálok ujak Kötelekel, egy a kit a Méltóságos Uraság Mustranok küldött No. 1 Azon kivül Ujdon - - No 4. 117 1722. január 7. 118 1722. február 4.

80


Kötelek nélkül uj hálok No 5. Item petesházán a hálókötönél spaget - - No 5. 119 Item az Ambt házon vas ajto No 1. Ablakra való Vass Táblo - - No 1 Vörös Tornyon lévő Gombnak rudgya melyis meg éget 105 No 1. Ablakra való vass Táblo - No 3. Item a Kápolna alatt lévő Bott ajtaján vasbul - No 1 Várbéli egy törött harang vagyon a városi Szent Egy házbon 202 fontos fastul - No 1 Item másálo vass hatt másaig, és 25 funtig való mértekre a pondussabol együt - No 1. Öreg Agyuban valo vass Globis No 31. Kasoss lógó Kocsi - - No 1 Lévén az Uraságnok egy Dekretuma, mellyet még Nehai Gludovácz Máttyás akkorbéli Tisztató, Türjei Pra’postnak, Pintár Albertnek pro tempore Concedalt. No 1. Bor vonyó Kötél ad orgias Cir 20. No 1 Fölleb nevezett Kocsihoz ládo - No 2. Fa Tanyér - - - No 20 Stukaturnak való Drott funt. No 2. Item petesházi háló kötönel sonak nélkül 2 vadászo hálo ad orgias 9. No 2. Item halászni való hálo folére romladozot ad orgias 16. No 1 A várnok also piarczán a kifolyo kut előtt egisz Töll fabul való halltartó Bárko No 1. Anno 1721 Die 7. Juni in Allodio Also Lendvensis adinventoris.

119 Ambitus.

81


Irodalom | Literatura | Literatur | Literature BALAŽIC, Janez 1992 K podobi lendavskega gradu. In: Stopinje. 82-86. BARTUCZ Lajos 1913 Göcsej és Hetés népének anthropologiájáról. Ethnographia XXIV. 9-19. BÁTORFI Lajos (szerk.) 1876 Adatok Zalamegye történetéhez. I. Nagykanizsa. 244. BENCZE Géza (szerk.) 1986 Zala megye leírása a reformkorban két korabeli forrás alapján. Zalai Gyűjtemény 23. Zalaegerszeg. BONFINI, Antonio 1995 A magyar történelem tizedei. Budapest. CSAPODY Csaba 1933 Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 6. Budapest. CZAKÓ Károly 1940 Az alsólindvai Bánffy-család. In: Magyar Családtörténeti Szemle 6. 25-31, 57-59, 83-89. DANKÓ Imre 1991 A magyar vásárok néprajza. In: NAGYBÁKAY Péter (szerk.): Magyar Néprajz III. Kézművesség. Budapest. 637-702. ÉRSZEGI Géza (szerk.) 2005 Archivum Regni – Regnum Archivi. A Magyar Országos Levéltár palotája. Veszprém-Budapest. 40. ESTERÁS Pál 1696 Mennyei Korona... H.n. FEJÉR György 1829-1844 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus et civilis. Buda. GÖNCZ László 1996 Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva. 82


2000 2006

Sajátos események a Mura mentén 1919-ben. In: GÖNCZ László (szerk.): A Mura mente és a trianoni békeszerződés. Pokrajina ob Muri in trianonska pogodba. Lendavski zvezki – Lendvai Füzetek 17. Lendva- Lendava. 33-50. Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941-1945. Lendva.

GÖNCZ László (szerk.) 1994 Lendava Lendva 1192-1992. Študije o zgodovini Lendave. Tanulmányok Lendva történelméből. Lendavski zvezki. Lendvai Füzetek. Lendava-Lendva. GYÖRFFY György 1959 Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest. HOLUB József 1929 Zala megye története a középkorban. Pécs. HÓMAN Bálint – SZEKFŰ Gyula 1939 Magyar történelem V. Budapest. HORVÁTH Sándor 1942 Alsólendva múltja és jelene. Alsólendva. KERMAN, Branko 1994 Halicanum, Lindolveschirichun ali Lendava? In: GÖNCZ László (szerk.): Lendava-Lendva 1192-1992. Študije o zgodovini Lendave. Tanulmányok Lendva történelméből. Lendavski zvezki. Lendvai Füzetek. Lendava Lendva. 12 17. KOS, Milko 1936

Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Razprave Znanstvenega društva v Ljubljani 11. Ljubljana.

KOVÁCS Attila 1997 A lendvavidéki magyarság a demográfiai adatok tükrében 1910-1991 között. (Szakdolgozat). JPTE, Pécs. LENDVAI KEPE Zoltán 2005a Adalékok Hetés településnéprajzához. In: BÁRKÁNYI Ildikó – FODOR Ferenc (szerk.): Határjáró. Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére. Szeged. 235-255. 2005b EU-FÓRIA, avagy az Európai Unióhoz való csatlakozás a muravidéki magyarok és szlovének körében. In: KLAMÁR Zoltán (szerk.) Etnikai kontaktzónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében. Aszód. 215-226. 83


LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.) 2008 Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo Lendave. Obrtništvo Lendave I. Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása. Lendva ipartörténete I. Lyndvamuseum 2. Lendava – Lendva. LENDVAI KEPE Zoltán – NAGY Zoltán (szerk.) 2009 Kulcsár György: Az ördögnek a penitenciatartó bűnössel való vetekedéséről és a kétségbeesés ellen a reménységről való tanúság. Kosanje hudiča s kesanim grešnikom in nauk, ki govori o upanju zoper obup. (AZ ÖRDÖGNEC A PENITENCIA TARTO Bünössel való vetekedéséről: es az kétségbe essés ellen az Reménségröl való tanusság: IRATTATOT: Az Also Linduai KULTSAR GIÖRGY Mester által. NYOMTATTATOT Also Linduán: Rodolphus Hoffhalter által. M.D.LXXIII. esztendöbe). Fakszimile kiadás mellékelt tanulmányfüzettel magyar és szlovén nyelven. Lendva –Budapest. LUKÁCS István 2001 A megváltó Mátyás király színeváltozásai a szlovén néphagyományban és szépirodalomban. Budapest. MÜLLER Róbert 1971 Régészeti terepbejárások a göcseji „szegek” vidékén és településtörténeti tanulságaik. A Göcseji Múzeum Kiadványai 30. Zalaegerszeg. PIVAR Ella 1983

Az alsólendvai uradalom állapota a XVIII. században. Naptár '84. A szlovéniai magyarok évkönyve. Murska Sobota. 95-105.

SÁNDOR Imre 1913 Az első Bánffyak. In: Genealógiai Füzetek. 32-38. SAVNIK, Roman (szerk.) 1980 Krajevni leksikon Slovenije IV. Podravje in Pomurje. Ljubljana. SIMONFFY Emil 1968 Adatok a paraszti birtokviszonyok vizsgálatához Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. Kilenc falu történeti statisztikai vizsgálata. Agrártörténeti Szemle 1968. 1-2. 131-179. ŠAVEL, Irena 1999 2008

Oloris. Bronastodobna naselbina pri Dolnjem Lakošu. Bronzkorszakbeli település Alsólakosnál. Murska Sobota-Lendava. Pri Muri. Razstava o arheološkem najdišču pri Lendavi. Murska Sobota.

84


ŠIMONKA, Tanja (szerk.) 2003 Dolnja Lendava v obdobju meščanstva 1867-1945. Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945. Lendava-Lendva. SZATLÓCZKI Gábor 2001 Ulászló király zalai és vasi hadjárata. Keszthely. TANTALICS Béla 1997a Szijártóháza története. Lenti. 1997b Zalaszombatfa története. Lenti. 2009 A Bánffy család szellemi hagyatéka. Lenti. TARJÁN G. Gábor É.n. Lendvai századok. Zalaegerszeg. TÓTH János 1965

Göcsej népi építészete. Budapest.

TÓTH Sándor 1995 Adatok az alsólindvai Bánffy család történetéhez. Naptár '96. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. VÁNDOR László 1994 A Hahót-Buzád nemzetség birtokközpontjainak kialakulása Zala vármegyében. Lendvai Füzetek. 58-63. Lendva. WERTNER Mór 1898 A Buzád-Hahót nemzetség. In: Turul 16. 19-33, 59-65. ZSIGA Tibor 1996

Muravidéktől Trianonig. Lendva.

Név nélkül 1991

Zbornik občine Lendava. Lendava.

Rövidítések | Kratice MOL DL

Magyar Országos Levéltár, Budapest. Diplomáciai Levéltár. Madžarski državni arhiv, Budimpešta. Diplomacijski arhiv.

KÖH

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest. Zavod za varstvo kulturne dediščine, Budimpešta. 85


Tartalom | Kazalo | Inhaltsverzeichnis | Table of Contents

Ajánlás 4 Posvetilo 5 Alsólendva vára 6 Grad Dolnje Lendave 7 Lendva és vidéke természeti adottságai

12

Naravne danosti Lendave in okolice

13

Pomembnejši dogodki v zgodovini Lendave in okolice

15

Lendva-vidék történelmének főbb eseményei

16

Az alsólendvai vár

34

Dolnjelendavski grad

35

Resümee 69 Summary 70 Melléklet | Priloga: Az alsólendvai vár inventáriuma az 1720. és 1721. évből Inventar dolnjelendavskega gradu iz leta 1720 in 1721 72 Irodalom | Literatura | Literatur | Literature 82 Rövidítések | Kratice 85


Köszönjük támogatóink nagylelkű segítségét Zahvaljujemo se vsem, ki so podprli projekt


CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 930.85(497.4Lendava) LENDVAI, Kepe Zoltán Alsólendva vára = Grad Dolnje Lendave / Lendvai Kepe Zoltán, S. Sebestyén József ; [prevodi Szilvia S. Rozsmán, Anikó Vass, Helena Zver ; fotografije Dubravko Baumgartner, Zoltán Lendvai Kepe, József S. Sebestyén]. - Lendva : Galéria-Múzeum = Lendava : Galerija-Muzej, 2012. - (Lyndvamuseum ; 4) ISBN 978-961-6695-17-6 1. Sebestyén, József S. 261194240



Lyndvamuseum 4