Misli o ilustraciji
Zgodovina ilustracije sega daleč v preteklost. Nekateri strokovnjaki tega področja se vračajo v dobo evropskega slikarstva v kodeksih, drugi do rojstva tiskanih knjig, do pojava razmnoževanja. Pomembno je razjasniti, kaj natančno razumemo pod pojmom ilustracija, saj slikovne in znakovne predstave, kot pojasnila abstraktnih misli, napovedujejo ilustracijo, ki je spremljevalka pisane besede. V sedanjem času mnogi pojmujejo ilustracijo le kot tiskarski izdelek, ki je nastal z razmnoževanjem; med časom pa se je spremenil prvotni pomen besede ilustracija (osvetliti, ponazoriti, razložiti). Večina ilustratorjev želi danes, tako kot pred enim oz. dvema stoletjema več, kot le ponazarjati. Želijo nam sporočiti svojo interpretacijo, svoje misli in osebno umetniško izpoved, zato ni naključje, da so prvi, po imenu znani ilustratorji, bili vsi izvrstni umetniki.3 Ilustracija, kot specifična veja grafike, niti v strokovnih krogih ni nedvoumno, jasno obravnavana in cenjena. Nekateri jo prištevajo k pomožnim vejam umetnosti, drugi jo smatrajo kot avtonomno umetnost, toda do problema sodobne ilustracije ne smemo biti brezbrižni ali ravnodušni. Danes obsega pomen ilustracije kompozicijo, nastalo s postopki razmnoževanja. Iz zgodovine so znane ilustracije, ki pojasnjujejo določene zgodbe, verska in literarna besedila. Potemtakem se lahko celotna srednjeveška umetnost smatra za ilustracijo življenja biblijskih svetnikov. Dandanes obsega pomen ilustracije kompozicije, nastale v prvi vrsti s postopki razmnoževanja. Njihova edina pomembna naloga je, da ilustraciji, ki ima tako pogosto drugovrstno, stransko vlogo, izborijo mesto, ki ji pripada v visoki umetnosti. Ilustratorji se že desetletja predstavljajo javnosti na mednarodnih razstavah, bienalih. Pomembno mesto zavzema že 30 let delujoči Bratislavski ilustracijski bienale BIB, na katerem so predstavljene že natisnjene knjige z originalnimi ilustracijami. Njegovi nagradi Grand Prix in Golden Apple sta deležni mednarodnega priznanja. Leta 2001 je bil ustanovljen Japonski bienale svetovne ilustracije BEIJ. Nagrada za ilustratorja leta oz. nagrada sekcije IBBY se podeljuje vsako leto za najboljše ilustrirano otroško knjigo. Ena madžarskih nagrad stroke je nagrada lepa madžarska knjiga. Na prehodnih področjih se ilustracija stika s sorodnimi zvrstmi, npr. s karikaturo, exlibrisom, risanim filmom. Obenem moramo pripomniti, da kljub vse številnejšim knjižnim sejmom in predstavitvam, ilustracija madžarske knjižne produkcije v Sloveniji zaostaja za drugimi zvrstmi likovne umetnosti.
Zahtevnejša knjižna ilustracija madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji od leta 1961 do danes
“Ti, bralec, si odgovoren za to, kakšno knjigo boš imel pred seboj, ker samo ti in tvoja merila določajo, v katero smer se bo usmeril razvoj književnosti,” tako začenja svoj splošno znani pamflet Johann Wolfgang Goethe, eden velikih mojstrov nemške književnosti. In kako prav ima, usoda dela človeških rok je v veliki meri odvisna od izraženega zanimanja.
V Prekmurju v Sloveniji, kjer živi 6.237 (podatek statističnega popisa 2003) pripadnikov madžarske narodnosti, se je ta potreba v primerjavi z ostalimi pripadniki madžarske manjšine, živečimi izven meja matične države, začela zadovoljevati razmeroma pozno, in sicer 40 let po trianonski mirovni pogodbi. Namreč do leta 1961, žal, ni bila natisnjena niti ena madžarska knjiga oziroma leta 1942 je izšla domoznanska knjiga Sándora Horvátha z naslovom Alsólendva múltja és jelene, ki pa ni bila ilustrirana. Leta 1961 je izšla pesniška zbirka Lajosa Vlaja Versek, ki obenem predstavlja začetek književnosti madžarske narodnosti v Sloveniji.
Od šestdesetih let do danes je v Sloveniji na narodnostno mešanem območju v Prekmurju izšlo blizu sto knjig. V veliki večini so to leposlovna dela, vendar med njimi najdemo tudi zgodovinske, domoznanske, jezikovne, etnografske in poučne publikacije. Le tretjina publikacij, objavljenih v madžarskem jeziku, je ilustriranih, torej komaj 30 knjig,
6
učbenikov oziroma serijskih publikacij. Od začetka šestdesetih do konca osemdesetih let je bila za izdajo madžarskih knjig odgovorna Pomurska madžarska samoupravna skupnost, ki je zastopala tudi druge interese madžarske narodnosti. Od osemdesetih let do danes je za izdajo madžarskih knjig odgovoren Zavod za kulturo madžarske narodnosti, ki sodeluje tudi z Društvom madžarskih pisateljev Slovenije.
Šestdeseta leta, začetki v črnih tonih
V šestdesetih letih so v madžarskih knjigah bile večinoma črno-bele ilustracije. Te knjige so popestrili tuši in grafike slikarjev in grafikov Zoltána Gábora in Štefana Galiča. V tem obdobju ne moremo govoriti o zahtevnejši prekmurski madžarski knjižni kulturi, umetniški knjigi, saj takratna madžarska skupnost teh pričakovanj pač ni mogla izpolniti ne materialno, ne s svojo založbeno kulturo, ne z ustrezno tehnično opremljenostjo. Prekmurska madžarska manjšina se je v šestdesetih letih morala ponovno soočiti s svojim obstankom. Zapozneli začetek ni bil preprost kljub dejstvu, da je leta 1573 v potujoči tiskarni Rudolfa Hoffhalterja prav v Dolnji Lendavi bila natisnjena knjiga pridig Györgya Kultsárja oziroma tri knjige v madžarščini. Korenine knjižne kulture so torej zelo globoke, segajo 400 let v preteklost, ponovni vzpon knjižne kulture pa je za madžarsko prebivalstvo bil vendarle izjemno težak. V tem obdobju izdane knjige še niso barvno ilustrirane, vendar niso neokusne in brez umetniške vrednosti. Črne risbe v tušu Zoltána Gábora in grafike Štefana Galiča so bile knjižnim normam in vsebinam primerne. Te knjige so tiskali v tiskarni Pomurske založbe v Murski Soboti. V tem času je Pomurska založba veljala za renomirano založbo v regiji, in kot takšna je pod svoje okrilje vzela tudi izdajo knjig madžarske narodnosti. Lajcsi Pandur je pripravil platnice za pesniško zbirko Versek (1961) in izbrana dela, ki so izšla pod naslovom Szelíd intés, avtorja Lajosa Vlaja. On je izdelal tudi ilustracije za knjigo (Versek) in portret pesnika Lajosa Vlaja. Lajcsi Pandur je v šestdesetih letih načrtoval črno-bele risbe v tušu, ki predstavljajo preprosto ilustracijsko tendenco.
Mrtvilo sedemdesetih let Knjižno bero sedemdesetih let je najpogosteje ilustriral slikar in grafik Štefan Galič. Žal, murskosoboška Pomurska založba ni izdajala madžarskih knjig v bibliofilski izdaji, ki bi iz tiskarne v posebni opremi prešle v trajno estetsko zapuščino. Knjige so bile broširane, izhajale so v nakladi 500 do 1000 izvodov z enakomernim, črnim tiskom. Te izdaje so še prenesle osnovno kritiko. Torej občinstvo v tem času ni zahtevalo nič boljšega. V tem obdobju se je pojavila generacija čakajočih na pomlad: pesnika József Varga in Sándor Szúnyogh ter prozaist Pál Szomi. Objavljeni pa sta bili tudi samostojni pesniški zbirki iz Vojvodine priseljene novinarke, Zsuzsanne Koncz Báti.
Spremembe v osemdesetih letih
Od konca osemdesetih let je čutiti rahle spremembe pri madžarskih knjižnih izdajah v Sloveniji. Zavod za kulturo madžarske narodnosti je od Pomurske madžarske samoupravne skupnosti prevzel izdajo in popularizacijo madžarskih knjig, s tem pa tudi odgovornost za podporo in uveljavljanje madžarskih literarnih ustvarjalcev, za kar je zagotovil tudi sredstva. Za izdajo madžarskih knjig so dobili finančna sredstva z Ministrstva za kulturo Republike Slovenije. Postopoma so ustvarili potrebo po vsebinsko in vizualno zahtevnejših knjigah. V književnosti madžarske narodnosti so se pojavili novi pisatelji in pesniki: Lajos Bence, János Toplák Czimmermann in Gabriella Bence Utroša, katerih dela so bila že dovolj zrela za objavo.
7
Razcvet v devetdesetih letih
Resničen preboj prekmurskih madžarskih knjižnih stvaritev se je zgodil v devetdesetih letih. Z besedami Miklósa Kisa Misztótfalusija lahko povzamemo: “Umetniško delo lahko ovrednoti le mojster, vešč umetnosti.” V prekmurski madžarski knjižni produkciji so tesno sodelovali avtorji, založnik, tehnični uredniki in tiskarji. Pesniški in pisateljski druščini so se pridružili novi ustvarjalci; na oderske deske umetnosti so stopili Albert Halász, László Göncz in Judit Zágorec-Csuka. Grafični oblikovalec tednika Népujság, László Meszelics, je v veliki meri prevzel oblikovanje madžarskih izdaj in knjig. Meszelics je profesionalni oblikovalec, kar se lepo odraža v knjižnih izdelkih, ki jih je oblikoval. Leta 1995 je Albert Halász ustanovil samozaložbo Studio Artis. V Studiu Artis so se poleg grafičnega oblikovanja ukvarjali še z izdajo knjig in s tiskarstvom. Ta samozaložba je predstavljala novo fazo v razvoju založništva v Lendavi. Albert Halász je sam oblikoval, ilustriral in urejal svoje knjige ter jih pripravljal za tisk. Z Istvánom Hagymásom sta ustvarjala tudi fotografije. V tem obdobju je predstavljalo veliko spremembo tudi dejstvo, da prekmurskih madžarskih knjig ni več izdajala Pomurska založba, temveč so izhajale pri založbi Hazánk v Győru na Madžarskem. V tem obdobju so se poleg broširanih in lepljenih knjig pojavile tudi zahtevnejše, vezane knjige s trdimi platnicami in naslovno stranjo (npr. Albert Halász: Jeles Napok, 1999, Gabriella Bence Utroša: Ki lakik a sötétben?, 1996, antologija Igét Őrizve, 1998). Te knjige so bile opremljene z barvnimi ilustracijami in fotografijami. Objavljene so bile tudi knjige v bibliofilski izdaji.
Ilustratorje madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji lahko razvrstimo v pet skupin
1. Ilustratorji otroških in mladinskih knjig
Pri ilustraciji otroških knjig ni edini kriterij umetniški aspekt. Otrokove potrebe po nenavadnem in iluziji se pogosto ne zadovoljijo z umetnikovo samoizpovedjo in njegovim avtonomnim ustvarjanjem. Upoštevati je treba tudi otrokov svet. Prav zato predstavljajo ilustracije otroških knjig neke vrste most med okusom in potrebami otroka in umetnika. To poslanstvo sta v veliki meri opravila likovna umetnika Zoltán Gábor in Štefan Galič.
Likovni umetnik Zoltán Gábor je tudi pri ilustraciji otroških knjig ohranil svoj prvotni, svojevrstni stil; poenostavljene, kubistične oblikovne strukture je spojil z oblikovanjem enostavnih geometrijskih ploskev. To je značilno za ilustracije pravljice Visszahozott szép karácsony (1994) avtorice Gabrielle Bence Utroša in za risbe v otroški knjigi Józsefa Varge Naphívogató (1974). Risbe v tušu Zoltána Gábora so imele vpliv na domišljijski svet otrok. Z njegovimi slikami je radovedni otroški svet postal nazornejši. Grafik in slikar Štefan Galič je le redko ilustriral otroške knjige. On je pripravil risbe, ki jih najdemo v knjigi otroških pesmi Sándora Szúnyogha Virágköszöntő (1987). Vrednost tega dela je dr. József Varga v lokalnem tedniku Népujság nizko ocenil: “Ilustracije, risbe niso barvne, ne vzbujajo posebnih občutkov, vtisov, torej otrokom ne dajejo zadostne inspiracije za oblikovanje lastnih domišljijskih podob. Te slike so neživljenjske in nevidne, to so preproste ilustracije, ki sugerirajo črno-beli sentimentalizem, nakazujejo le na vsebino pesmi in ne poustvarijo njenega sporočila.” Izoblikovanje okusa določene skupnosti je dolg in kompromisov poln proces – to velja tudi za knjižno kulturo Madžarov v Sloveniji, v prvi vrsti za mladinsko književnost. V Prekmurju je prva ilustrirana otroška knjiga izšla leta 1974. V naši pokrajini predstavlja začetek mladinske književnosti zbirka otroških pesmi z naslovom Naphívogató (1974) avtorja Józsefa Varge. Od takrat je postala književnost, namenjena otrokom, številnejša, pestrejša po zvrsteh in oblikah in tudi več avtorjev se ji je posvetilo. Leta 1995 je József Varga izdal izbrane otroške pesmi Hang-bona, leta 1998 pa knjigo pravljic Az ellopott tündér,
8
ki jo je ilustrirala Alenka Bošnak-Miklavžin. Gabriella Bence Utroša je leta 1996 izdala pravljico Ki lakik a sötétben? Ilustracije otroških knjig je potrebno vrednotiti kot sestavni del pravljic. Dobra ilustracija namreč dviguje vrednost besedila. To potrjuje dejstvo, da ilustracija ni sama sebi namen, temveč vedno služi nečemu. V pravljicah prekmurskih madžarskih otroških knjig so ilustracije celostranske, razprostirajo se na polovici strani ali so posejane med besedilom, marginalne, pojavljajo pa se tudi zaključni ornamenti, grafično označena poglavja in okvirji.
V knjižni produkciji madžarske narodnosti v Sloveniji je izšlo sorazmerno malo ilustriranih pravljic, največ iz peresa Józsefa Varge in Gabrielle Bence Utroša. In zakaj je v pravljicah pomembna ilustracija? Ker se njena vloga spreminja s starostjo otrok. Razmerje med sliko in besedilom se sčasoma prevesi v prid besedila. Čim mlajši je otrok, tem pomembnejša je zanj »berljivost slik« oziroma naloga ilustracije je, da ponazori in oživi literarno stvarnost in nudi popolno bralno doživetje. Sabina Šinko je pripravila barvne ilustracije za knjigo pravljic Gabrielle Bence Utroša A kis makk története és más mesék (2003), v kateri “berljivost slik” v popolnosti izpolnjuje poglavitno nalogo slikanice, njeno celostno ponazoritev.
2. Ilustratorji leposlovnih del
Koliko ustvarjalcev, toliko pogledov, izvedb in rešitev. Pri leposlovnih delih je ključnega pomena besedilo, ilustracija pa le krasi, razlaga in dopolnjuje. Po mojem mnenju lahko ilustracije teh del razvrstimo v pet skupin:
2.1 Ilustracije z dekorativno funkcijo
Prvotna funkcija ilustracije je pravzaprav dekoracija, katere naloga je očarati bralca. Temu poslanstvu ilustracije se je najbolj približal Štefan Galič s svojimi lesorezi, ki jih je uporabil kot ilustracije v pesniški zbirki Józsefa Varge Élni. Barvne fotografije Istvána Hagymása na naslovnici pesniške zbirke Judit Zágorec-Csuka z naslovom Viharverten (1997) vzbujajo v bralcu predvsem vizualno občudovanje, v manjši meri pa interpretirajo zbirko. Pomemben okras knjige je platnica, ki primarno vpliva na bralca. Platnice pesniške zbirke Ikonok (1996) je pripravil sam avtor, Albert Halász. Z računalnikom narejena barvna grafika že na prvi pogled izžareva slikovno privlačnost. Podobno pozornost vzbuja platnica pesniške zbirke Lajosa Benceja z naslovom Létlelet (1989), ki jo je načrtoval Štefan Galič. Ustrezne platnice so “obraz knjige”, krasijo jo tako, da odkrivajo ali dajo slutiti njeno vsebino, vzbudijo radovednost bralca, da knjigo sprejme. Ilustracije z dekorativno funkcijo je za štirijezično knjigo Ferija Lainščka Posončnice (Napraforgóalkonyat), ki jo je v madžarščino prevedla Judit Zágorec-Csuka, ustvarila Cvetka Hojnik.
2.2 Interpretativna ilustracija
Interpretativna ilustracija je razmerje ilustracije in besedila, v katerem ilustrator z likovno-umetniškimi sredstvi poustvari literarno besedilo in na ta način posreduje njegov pojavni svet. Takšne ilustracije so se pojavile v pesniški zbirki Zsuszanne Báti Koncz Kettőnk évszakai (1979) in pesniški zbirki Sándora Szúnyogha Halicánum üzenete (1975), ki ju je z lesorezi in grafikami opremil Štefan Galič. Podobno je svojo pesniško zbirko Flaggelláns énekeskönyv (1991) z interpretativnimi ilustracijami okrasil János Toplák Czimmermann. Na ta način je Zoltán Gábor ilustriral knjigo Versek (1961) Lajosa Vlaja. Podobne ilustracije je pripravil Péter Orbán za roman Józsefa Varge A lendvai vár kapitánya (2001) in za pesniško zbirko Judit Zágorec-Csuka Kiűzve az Édenből (2003).
9
2.3 Ilustracije z dopolnjevalno funkcijo
Ilustracije z dopolnjevalno funkcijo nadgrajujejo misli, ki jih posreduje besedilo, ali ustvarijo, izhajajoč iz besedila, ozračje, ki zrcali slikarjevo razumevanje, njegov pogled. Slika ali fotografija ustvari vzdušje, občutje besedila in ne posreduje obvezno njegove vsebine. Take so ilustracije Istvána Hagymása, objavljene v pesniški zbirki Alberta Halásza Mosolymorzsák (1991).
2.4 Ilustratorji pesmi s poudarjeno zunanjo obliko, konstrukcijo
Nenavadne, nevsakdanje so ilustracije pesmi s poudarjeno zunanjo obliko in risbe v slogu haiku-zena. Edini, ki goji to vrsto ilustracije v Prekmurju, je János Toplák Czimmermann. Pri teh ilustracijah ni tradicionalnega, linearnega oziroma prirednega razmerja med sliko in besedilom. Za njegove ilustracije je značilno prepletanje, združevanje in povezovanje različnih slogovnih prvin. Besedilo in slika sta v nenavadni harmoniji. János Toplák Czimmermann je s svojimi haiku-zen risbami okrasil pesniški zbirki Létlelet (1980) in Viharverten (1997) avtorjev Lajosa Benceja in Judit Zágorec-Csuka. Pri teh ilustracijah je na svojevrsten način združil različne tehnike: imitacije fotografij, risbe s svinčnikom, tuše, fotokopije, risbe, narejene s flomastrom, in korekturne risbe. Prav zaradi tega temeljijo te ilustracije na intuiciji, spontanosti in neposrednosti. Svoje delo opisuje János Toplák Czimmermann tako: “V ustvarjenih slikah se odraža osebno istovetenje zavesti s predmetom.” Slikarski haiku se poda ilustracijam pesniških zbirk, saj je prvotno lirska, pesniška stvaritev oziroma slikarska lirika. János Toplák Czimmermann je s povečavami, pomanjšavami ilustracij, njihovim klasičnim ali modernim vstavljanjem v okvir vinjete, s prenosom pozitivnega v negativno stanje in obratno ustvaril svojevrsten stil v krogu ilustratorjev madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji. Svoje slikarske haikuje je ustvaril v osemdesetih letih, jih pozneje preoblikoval in uporabil tudi kot ilustracije.
2.5 Pesniška, pisateljska ilustracija
Prepletanje pisatelja, pesnika in ilustratorja v eni osebi lahko obrodi različne rezultate. Najbolj posrečen primer je, če ilustracije h knjigi pripravi sam pesnik, pisatelj. Taki primeri so tudi v Prekmurju. Pesnik, narodopisec Albert Halász je sam ilustriral platnice svojih knjig in pripravil fotografije, zemljevide zanje: pesniški zbirki Ikonok (1996), cor-kór /kór-kör (1993), raziskava Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken (1999). Pesnik János Toplák Czimmermann je z risbami okrasil svojo pesniško zbirko Flaggelláns énekeskönyv (1991) tako, da je uporabil tudi svoj portret. V samozaložbi izdano knjigo Obrazi učitelja likovnega pouka, Štefana Huzjana, (soavtorica Olga Paušič) prav tako krasijo avtorjeve ilustracije.
3. Ilustratorji učbenikov
Pri razvijanju čuta za estetiko imajo poglavitno vlogo ilustrirane knjige, pa tudi učbeniki. Otrokom, ki še ne znajo brati, nadomešča besedilo slika, zato mora biti ilustracija v vseh pogledih popolna, tako glede kvalitete papirja, kot v umetniški izdelavi. Jasno je, da mora umetnik pri oblikovanju primerne ilustracije prisluhniti pedagoškemu in umetniškemu čutu. Zato ni nenavadno, neobičajno, da v Prekmurju pedagogi in učitelji likovnega pouka ilustrirajo učbenike. Janez Perša, učitelj likovnega pouka na DOŠ 1 Lendava, je v sodelovanju z učiteljicami razrednega pouka ilustriral madžarska delovna zvezka A betűk világa (1993) avtorice Magde Bazsika in Írunk és olvasunk avtorice Marije
10
Fehér (1993). V Ljubljani živeči učitelj likovnega pouka, László Hermann, pa je ilustriral učbenik za 7. razred (Szomi Béla: Fizika za 7. razred, 1990).
4. Ilustratorji serijske publikacije Muratáj
Leta 1997 je serijska publikacija za literaturo, umetnost, družbene vede in kritiko Muratáj praznovala deseto obletnico izhajanja. Izhaja dvakrat letno. V začetku je vsebovala le malo ilustracij, danes pa so skoraj v vsaki številki ilustracije prekmurskih ali drugih zamejskih Madžarov oziroma reprodukcije grafik, fotografij, slik umetnikov iz Madžarske. Izmed prekmurskih umetnikov spadajo v krog ilustratorjev Muratája: Štefan Galič, István Hagymás, Endre Göntér, Albert Halász, Zoltán Gábor in mnogi drugi. Likovni umetnik Endre Göntér slik in ilustracij ne ustvarja zgolj zaradi pustega občudovanja, njegove stvaritve imajo tudi sporočilo. Njegov vodilni motiv je spogledovanje s preteklostjo, hrepeni po minulih časih, ki so bili za naše kraje usodni. Za izgubljeno idilo se izrazito čuti želja po brezčasnem in večnem, piše o njem umetnostni zgodovinar Janez Balažic. “V resničnosti opravlja reinkarnacijo, torej oživlja zgodovinske dogodke ali pokrajine.”
5. Ilustratorji stripov
Strip ima svojo zgodovino, ta je stara že več kot sto let. Stripi imajo svojo estetiko in širok krog porabnikov, zlasti mladostnikov, ki so otroci vizualne kulture. Pravi mojster te zvrsti v Sloveniji je kipar, ilustrator risanih filmov Miki (Nikolaj ) Muster, ki je po narodnosti Madžar. Njegova mati je rojena na Madžarskem. Umetnik je z družino dolgo časa živel v Murski Soboti. Miki Muster od leta 1973 neutrudno riše stripe. Večino stripov je ustvaril po predlogi svetovno znanih mladinskih romanov. Od njegovih 24 stripov je 12 objavljenih, od tega sta dva prevedena tudi v madžarščino (Rajzolt mesék, Törökök, törökök (1996) in Máglyára, rokopis slednjega je pripravljen za tisk). V začetku je Muster svoje stripe publiciral v časopisih, nato pa jih je izdal v obliki zvezkov in knjig. Petnajst let je kot svobodni umetnik živel v Nemčiji, v Münchnu je delal za studija risanih filmov Bavaria in Schmidt, pri katerih je risal animirane filme, karikature, stripe in risane filme.
Mustrovi stripi učijo na zabaven način ali poučno zabavajo. Ustvaril je svojevrstno mitologijo. Njegove komične zgodbe so zelo zanimive, toda precej stereotipne. Njegovi stripi so filmski in skrivnostni. Besedilo je strnjeno in ekspresivno. Tudi bralec, ki ne pozna jezika, bo razumel zgodbo. Slike so enostavne, ne pretirano dlakocepske in podrobne. Svoje stripe je risal sam, sam je napisal tudi spremljajoče besedilo in scenarij. Njegovi stripi se še vedno uvrščajo med zvrsti vizualne kulture, čeprav videokasete in računalniki postopno napovedujejo njihov zaton.
Povzetek
V strokovnem delu z naslovom Ilustratorji madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji od leta 1918 do danes sem predstavila delo ilustratorjev madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji in v Prekmurju, kjer živi madžarska manjšina. To delo rahlo nakazuje tudi tendence prihodnosti, kajti ilustracije madžarskih knjig še niso doživele popolnega razcveta, niso še dosegle svojega vrha, čeprav lahko med njimi najdemo presenetljivo lepo ilustrirane knjige. Menim, da se bodo s hitrim razvojem tehnike in z vračanjem strokovno podkovanih likovnih umetnikov, grafikov v Prekmurje odprle nove možnosti na področju knjižne ilustracije. Od začetka devetdesetih let je omogočeno izobraževanje v srednjih šolah za likovno umetnost in na visokošolskih ustanovah na Madžarskem. Mladi prekmurski grafiki in likovni umetniki (Péter Orbán,
11
Szilvia Rozsmán, Csilla Tomka) se bodo kaj kmalu vrnili domov, pričakujemo, da z željo po ustvarjanju in prezentaciji svojega talenta. Upam, da bodo imeli možnost ustvarjati, da jih bodo opazili uredniki, založbe, likovni umetniki. Mladi morajo ustvariti novo, kvalitetnejšo umetnost in preseči štiridesetletno ustvarjalno bero. Kakorkoli že, prihodnost knjižne ilustracije vidim v toku in razvoju knjižne kulture, saj se mi še zmeraj nekako zdi, da stopicamo na začetku poti. Svoje misli bom zaključila z Goethejevimi besedami: “Ti, bralec, si odgovoren za to, kakšno knjigo boš imel pred seboj, ker samo ti in tvoja merila določajo, v katero smer se bo usmeril razvoj književnosti.” Okus, potrebe in želje bralcev lahko razvijamo. V prvi vrsti pa je to naloga pisateljev, pesnikov, ilustratorjev, oblikovalcev, grafikov, založb, urednikov, umetnostnih zgodovinarjev. Po mojem mnenju je ta ugotovitev ključnega pomena tudi za obstoj manjšine.
1 Dr. Szabó Lilla: Magyar könyvillusztráció Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig, ünnepi megnyító beszéd, 2001. április 18., OSzK, Budapest.
2 P. Szabó Ernő: Vizuális anyanyelv határok nélkül. Magyar könyvgrafikai kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Magyar Nemzet. 2001. április. 21. 15. p.
3 D. Udvardy Ildikó: Könyv és kép. Magyar Napló. 2003. február. XV. évf. 2. sz. 34. p.
12
Gondolatok az illusztrációról
Az illusztráció története messzire vezet. A témával foglalkozó szakemberek egy része az európai kódexfestészetig, mások a könyvnyomtatás kezdetéig, a sokszorosítás megjelenéséig tekintenek vissza. Az is kérdés, hogy mit értünk pontosan illusztrációnak, hiszen a képi, jelképi megjelenítés, mint az elvont gondolat illusztrálója megelőzi az írott szöveget kísérő illusztrációt. Manapság legtöbben csak a nyomdai termékekben, sokszorosított eljárással készült munkákat tekintik illusztrációnak, ugyanakkor a szó eredeti jelentése (megvilágítani, szemléltetni, megmagyarázni) is módosult időközben. Az illusztrációt készítő művészek többsége ma és már egy-két évszázaddal ezelőtt is többet akart a puszta szemléltetésnél. Saját értelmezését, gondolatát, személyes művészi mondanivalóját akarta közölni velünk. Nem véletlen, hogy az első, név szerint is ismert illusztrátorok mind jeles művészek.6 Az illusztráció, mint a grafika speciális területe szakmai körökben sem esik egyértelmű megítélés alá. Egyes alkalmazott, mások autonóm művészetnek tartják, bár ez a probléma a kortárs illusztráció szempontjából egyáltalán nem közömbös. A történeti korszakokban ismertek a meghatározott történeteket, vallási, irodalmi szövegeket megvilágító illusztrációk. Így akár az egész középkori művészet, mint a Biblia a szentek életének illusztrációjaként is felfogható. Az illusztráció fogalma manapság elsősorban a sokszorosított eljárásokkal készült kompozicíókat öleli fel. Egyetlen igazán fontos szerepük, hogy az olyan gyakran másodrendűként kezelt illusztrációt visszahelyezzék az őt megillető magas művészet közegébe. Az illusztrátor szakma évtizedek óta nemzetközi kiállításokon, biennálékon mutatkozik be a nyilvánosságnak. Különösen jelentős az immár 30 éve működő Pozsonyi Illusztrációs Biennálé, a BIB, ahol már nyomtatásban megjelent könyvek és annak eredeti illusztrációi szerepelnek. Díjai, a Grand Prix és a Golden Apple nemzetközi elismerésnek örvendenek. 2001-ben jött létre a Japán Világillusztrációs Biennálé, a BEIJ. Az „Év illusztrátora”-díját, vagyis az IBBY nemzetközi szekciójának díját, évente ítélik oda a legjobban illusztrált gyermekkönyv illusztrátorának. A magyarországi szakmai díjak egyike a „Szép Magyar Könyv”-díj is. Az illusztráció határterületein olyan rokon műfajokkal érintkezik, mint például a karikatúra, az ex libris vagy a rajzfilm. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a könyvvásárok és bemutatók gyarapodása ellenére, a kiállítások és az értékelő publikációk számát tekintve a szlovéniai magyar könyvkiadásban az illusztráció elmarad a többi képzőművészeti műfaj mögött.
Az igényes szlovéniai magyar könyvillusztrálás útja 1961-tól napjainkig
„Te vagy a felelős, olvasó, azért, hogy milyen könyvet tesznek eléd, mert te vagy, és a te igényeid szabják meg azt, hogy a könyv milyen irányban fejlődik” – így kezdi a német könyvművészet egyik nagy mestere, Johann Wolfgang Goethe egy híressé vált röpiratát. És mennyire igaza van, hiszen minden emberi munkatermék sorsát nagy vonalaiban az iránta jelentkező igények szabják meg. A Muravidéken, Szlovéniában, ahol 6.237 (2003-as statisztikai adatok szerint) főnyi magyar ajkú nemzetiség él, ez az igény a többi határon túl élő magyar nemzetrészhez képest, egy kicsit megkésve, a trianoni békeszerződés után legalább negyven évvel később jelentkezett. 1961-ig sajnos nem jelentek meg nyomtatásban magyar könyvek, illetve 1942-ben látott napvilágot Horváth Sándor Alsólendva múltja és jelene című helytörténeti műve, amely azonban nem volt illusztrálva. 1961-ben került ki a nyomdából Vlaj Lajos Versek című kötete, ami egyben a muravidéki, vagyis a szlovéniai magyar irodalom kezdetét is jelentette.
A 60-as évektől napjainkig közel száz magyar nyelvű könyvet adtak ki Szlovénia magyarlakta területén – a Muravidéken. Többnyire ezek szépirodalmi alkotások, de találunk köztük történeti, helytörténeti, nyelvészeti, néprajzi, ismeretterjesztő kiadványokat is. A megjelent magyar nyelvű könyvek egyharmada van illusztrálva, tehát alig
14
30 könyv, tankönyv, illetve folyóirat. A 60-as évek elejétől a 80-as évek végéig a magyar könyvek kiadásáért a Muravidéki Magyar Önigazgatási Érdekközösség felelt, amely a magyar nemzetiségi érdekképviseletet is felvállalta. Ettől kezdve napjainkig a magyar könyvek kiadásának felelőségét a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) vette át, amely együttműködik a Szlovéniai Magyar Írók Társaságával is.
A 60-as évek, a kezdetek fekete tónusban
A 60-as években többnyire fekete-fehér nyomtatásban jelentek meg az illusztrált magyar könyvek. Ezeket Gábor Zoltán festőművész, grafikus tusrajzai és Gálics István festőművész, grafikus grafikái díszítették. Ebben az időszakban nemigen lehetett beszélni igényes muravidéki magyar könyvkultúráról, művészi könyvről, hiszen ezeknek az elvárásoknak nem tudott eleget tenni az akkori magyar közösség, sem anyagiakban, sem igényes kiadási kultúrával, de megfelelő technikai felkészültséggel sem rendelkeztek. A muravidéki magyarságnak a 60-as években újra szembe kellett néznie az újrakezdéssel és a talpon maradással. A megkésett kezdet nem volt könnyű, annak ellenére, hogy már 1573-ban Hoffhalter Rudolf vándornyomdász Kultsár György prédikációit, illetve három magyar nyelvű könyvét éppen Alsólendván nyomtatta ki. A hagyományok nagyon messzire vezethetők vissza, de a négyszáz éves könyvészeti múlttal bíró magyar közösség nehezen teremtett újra könyvkultúrát magának. Az ekkor megjelent könyvek még nincsenek színesen illusztrálva, de nem dísztelenek. Gábor Zoltán fekete tusrajzai és Gálics István grafikái a könyvek méreteihez és tartalmukhoz illő illusztrációnak számítanak. Ezeket a könyveket Muraszombatban a Pomurska Založba Kiadó nyomdájában nyomtatták. A Pomurska Založba a muravidéki régió rangos kiadójának számított akkor, és felvállalta a magyar nemzetiség könyvkiadását is. Pandur Lajcsi Vlaj Lajos Versek (1961) című verseskötetéhez, majd a Szelíd intés című vállogatott gyűjteményes kötetéhez készített borítótervet. Vlaj Lajos Versek című kötetéhez belső illusztrációnak ő készítette el Vlaj Lajos költő portréját. Pandur Lajcsi fekete-fehér tusrajzaival a 60-as években kialakult egyszerű illusztrálási vonulatot képviseli.
A 70-es évek pangása
A 70-es évek könyvterméséből a legtöbbet Gálics István grafikus, festőművész illusztrált. Sajnos a muraszombati Pomurska Založba Kiadó nem adott ki bibliofil magyar könyveket, amelyek maradandó, esztétikailag is igényes kivitelezésben kerültek volna ki a nyomdából. A könyveket fűzve, 500–1000 példányszámban nyomtatták, egyenletes, fekete festékezéssel. Ezek a kiadványok az elemi kritikát még elbírták. Tehát az olvasóközönség sem igényelt ennél többet. Ebben az időszakban jelentkezett a Tavaszvárás-nemzedék: Varga József és Szúnyogh Sándor költők, Szomi Pál prózaíró. A Vajdaságból hozzánk települő Báti Zsuzsa újságíró pedig két önálló verseskötettel is jelentkezett.
Némi változás a 80-as években
A 80-as évek végétől tapasztalható némi változás a szlovéniai magyar könyvkiadásban. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet átvette a Muravidéki Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösségtől a magyar könyvkiadást és a könyvek terjesztését, ezenkívül felvállalták a magyarul írók kibontakozásának támogatását is. Ehhez anyagi kereteket is biztosítottak. A magyar könyvkiadásra a Szlovén Művelődési Minisztériumtól kaptak pénzt. Fokozatosan megteremtették a művészi könyv iránti igényt is. A szlovéniai magyar irodalomban új írók, költők is jelentkeztek: Bence Lajos, Czimmermann Toplák János és Bence Utroša Gabriella, akik igényelték műveik kiadását.
15
Kibontakozás a 90-es években
A 90-es évek hozták meg az igazi kibontakozást a muravidéki magyar könyvművészetben. Misztótfalusi Kis Miklós szavaival élve: „A mesterművet csak ahhoz értő mester tudja értékelni.” A muravidéki magyar könyvkiadásban egymásra találtak a szerzők, a kiadó, a technikai szerkesztők és a nyomdászok. Új alkotókkal bővült az írói, költői csoportosulás; ekkor jelentkezett Halász Albert, Göncz László és Zágorec-Csuka Judit. A Népújság szerkesztőségében dolgozó Meszelics László formatervező, technikai szerkesztő vette át többnyire a magyar kiadványok és könyvek formatervezését. Ô már szakemberként kezdte el a könyvtervezést, s ennek látható eredményei is voltak. 1995-ben Halász Albert magánkiadót alapított Studio Artis néven. A Studio Artisban nemcsak formatervezéssel, hanem könyvkiadással is foglalkoztak, illetve a könyvek nyomdai gondozását is ellátták. Ez a magánvállalkozás új mozzanatott jelentett Lendván. Halász Albert saját könyveit tervezte, illusztrálta és rendezte sajtó alá. Hagymás Istvánnal együtt fotóillusztrációkat is készítettek.
Ebben az időszakban nagy változást jelentett az is, hogy a muravidéki magyar könyveket nem a muraszombati Pomurska Založba Kiadónál nyomtatták, hanem Magyarországon a győri Hazánk Kiadóban. Ekkor a fűzött, vagyis a ragasztott könyvek mellett megjelentek az igényesebb, vagyis a kötött és keménytáblás, címlapos könyvek (pl. Halász Albert: Jeles napok, 1999, Bence Utroša Gabriella: Ki lakik a sötétben?, 1996, Igét Ôrizve, antológia, 1998). Ezek a könyvek színes illusztrációkkal, fotóillusztrációkkal voltak ellátva. Megjelentek a bibliofil szépségű könyvek is.
A szlovéniai magyar könyvillusztrátorokat öt meghatározó csoportba oszthatjuk:
1. Gyermek- és ifjúsági könyvek illusztrátorai:
A gyermekkönyvek esetében a művésziség az illusztrációnak nem az egyetlen kritériuma. A gyerek rendkívüliség- és illúzióigényét sok esetben nem lehet csak a művész önkifejezésével, autonóm alkotásával kielégíteni. Figyelembe kell venni a gyerekek világát is. Ezért a gyermekkönyvek illusztrálása hidat jelent a gyermek ízlése és a művészi ízlés között. Ezt a küldetést leginkább Gábor Zoltán és Gálics István festőművészek töltötték be. Gábor Zoltán festőművész a gyermekkönyvek illusztrálásánál is megőrizte eredeti stílusát, a leegyszerűsített, kubisztikus formaalkotást ötvözte az egyszerű síkokból építkező formatervezéssel. Ez jellemző Bence Utroša Gabriella Visszahozott szép karácsony (1994) meséinek az illusztrálására is és Varga József Naphívogató (1974) gyermekkönyvének a rajzaira is. Nagy hatással voltak a gyermekek képzeletvilágára Gábor Zoltán fekete tusrajzai. Képeivel szemléletessé tette a kíváncsi gyerekek világát. Gálics István grafikus, festőművész ritkán illusztrált gyermekkönyveket. Nevéhez fűződik a Szúnyogh Sándor Virágköszöntő (1987) című gyermekverskötetében található rajzok elkészítése. Ezt a munkát dr. Varga József a Népújságban gyenge illusztrációnak minősítette: „Az illusztrációk, rajzok nem színesek, nem keltenek különösebb hatást, nemigen inspirálják a gyerekeket belső képek kialakulásához. Ezeket a képeket világtalannak lehetne nevezni, hiszen egysíkúak, fekete-fehér szentimentalizmust sugallnak, csupán jeleznek a versek tartalmára, de nem teremtik újjá a vers mondanivalóját” (Varga, 1987).
Az ízlés hosszú, kemény kompromisszumokkal teli fejlődése egy közösségnek – ez érvényes a szlovéniai magyarság könyvkultúrájára is, ezen belül főleg a gyermekirodalmára. Muravidéken 1974-ben jelent meg az első illusztrált gyermekkönyv. Varga József Naphívogató (1974) című gyermekverskötetével kezdődik a gyermekirodalom vidékünkön. Azóta ez a terület műfajaiban, alkotóiban is bővült, színesedett és fejlődött. 1995-ben jelent meg Varga József Hang-
16
bona válogatott gyermekverskötete, majd 1998-ban Az ellopott tündér meséskönyve, amelyet Miklavžin-Bošnak Alenka illusztrált. 1996-ban adta ki Bence Utroša Gabirella Ki lakik a sötétben? című meséskönyvét. A gyermekkönyvek illusztrációit a meséskönyvek részeként kell értékelni. A jó illusztráció emeli a szöveg értékét is. Ez azt bizonyítja, hogy az illusztráció sosem öncélú, hanem szolgál valamit. A meséskönyvekben való elhelyezkedésük alapján a muravidéki magyar gyermekkönyvek illusztrációi egész oldalasak, vagy egész képtáblák, féloldalasak, elszórtak a szövegben, marginálisak, de akadnak köztük záródíszek, fejezetlécek és keretek is. A szlovéniai magyar könyvkiadásban viszonylag kevés illusztrált meséskönyv jelent meg, pedig Varga József és Bence Utroša Gabriella már publikálnak. Hogy miért fontos az illusztrált meséskönyv? Mert éppen az életkor előrehaladásával változik az illusztráció szerepe. A képi megjelenítés arányai eltolódnak a szöveg javára. Minél kisebb a gyermek, annál inkább a képek „olvashatósága”, vagyis az illusztrálás töltené be a meséskönyvek fő feladatát a szemléltetést, az irodalmi élmény teljes befogadását. Sabina Šinko Bence Utroša Gabriella A kis makk története és más mesék (2003) című meséskönyvéhez készített színes illusztrációkat, amelyben a „képek olvashatósága” teljes mértékben betölti a meséskönyv fő feladatát, a teljes szemléltetést.
2. Szépirodalmi művek illusztrátorai:
Ahány alkotó, annyi látásmód és megoldás. A szépirodalmi műveknél a szöveg a meghatározó, az illusztráció inkább díszít, értelmez és kiegészít. Ezen alkotásoknál véleményem szerint öt csoportba sorolhatók az illusztrációk:
2.1 A díszítő jellegű illusztráció
A díszítés a legősibb funkciója az illusztrációnak, amelynek az a feladata, hogy gyönyörködtessen. Ez leginkább jellemző Gálics István fametszeteire, amelyeket illusztrációként felhasznált Varga József Élni című versesköteténél. Hagymás István színes fotóillusztrációja Zágorec-Csuka Judit Viharverten (1997) című verseskötetének címlapján inkább gyönyörködtetéssel kelti fel az olvasó érdeklődését, mintsem értelmezéssel.
A könyvek egyik nagyon lényeges dísze a borító, hiszen elsődleges hatást fejt ki az olvasóra. Halász Albert Ikonok (1996) című verseskötetének borítóját maga a szerző készítette. A számítógépen készült színes grafika már az első látásra megnyerő képi hatást fejt ki. Hasonlóképpen figyelemfelkeltő Bence Lajos Létlelet (1989) című verseskötetének borítója is, amelyet Gálics István tervezett. A megfelelő borítók „a könyvek arcélei” – úgy díszítik a kiadványt, hogy felfedik, vagy sejtetik annak tartalmát és kíváncsivá teszik az olvasót a mű befogadására. Díszítő jellegű illusztrációkat készített Cvetka Hojnik Feri Lainšček Posončnice (Napraforgóalkonyat) című négynyelvű kötetéhez, amelyet Zágorec-Csuka Judit fordított magyar nyelvre.
2.2 Az értelmező jellegű illusztráció
Értelmező jellegű illusztrációnak tekintjük azt a kapcsolatot a kép és a szöveg között, amikor az illusztrátor a képzőművészet eszközeivel újrafogalmazza a szöveg közvetítette jelenségvilágot. Ilyen illusztrációk jelentek meg Báti Koncz Zsuzsanna Kettőnk évszakai (1979) című verseskötetében és Szúnyogh Sándor Halicánumi üzenet (1975) című verseskötetében is, amelyeket Gálics István illusztrált színes fametszeteivel és grafikáival. Hasonlóképpen értelmező jellegű illusztrációval díszítette saját verseskötetét Czimmermann Toplák János is, a Flaggelláns énekeskönyvét (1991), valamint Vlaj Lajos Versek (1961) című kötetéhez Gábor Zoltán készített ilyen illusztrációkat. Ilyen jellegű illusztrációkat
17
készített Orbán Péter is Varga József A lendvai vár kapitánya című regényéhez (2001) és Zágorec-Csuka Judit Kiűzve az Édenből című verseskötetéhez (2003).
2.3 A kiegészítő jellegű illusztráció
Kiegészítő jellegű illusztrációnak számítanak azok az illusztrációk, amelyek a szöveg által közvetített gondolatokat továbbviszik, vagy a szövegből fakadóan olyan hangulatokat teremtenek, amelyek visszatükrözik a képzőművész egyéni látásmódját. A kép, vagy a fotogramma hangulatot teremt a szöveghez és nem okvetlenül a szöveg által közölt tartalmat adja vissza. Ilyen illusztrációknak számítanak Hagymás István fotogrammái, fotóillusztrációi is, amelyeket Halász Albert Mosolymorzsák (1991) című verseskötetében adott közzé.
2.4 A képversek illusztrátorai
Különös, nem mindennapi illusztrációnak számítanak a képversek és a haiku-zen rajzok, amelyeket Czimmermann Toplák János képvisel a Muravidéken. Ezeknél az illusztrációknál a kép és a szöveg közt nem hagyományos lineáris, vagyis mellérendelő viszony van, hanem éppen ellenkezőleg. Az ő illusztrációira a stíluselemek vegyítése és integrálódása érvényes. A szöveg és a kép egészen kivételes módon harmonizál egymással. Czimmermann Toplák János haiku-zen rajzaival díszítette Bence Lajos Létlelet (1980) és Zágorec-Csuka Judit Viharverten című verseskötetét (1997). Ezeknél az illusztrációknál sajátos módon vegyítette a különböző technikákat: a fotografika imitációkat, ceruzarajzokat, tusrajzokat, a fénymásolatokat, a filctoll- és korrektúra rajzokat. Illusztrációi éppen ezért az intuícióra, a spontaneitásra, a közvetlenségre épülnek. Mindezt Czimmermann Toplák János így írja le: „A tudat személyes azonosulása a tárggyal visszatükröződik a megalkotott képekben.” A képzőművészeti haiku sikeres lehet a verseskötetek illusztrálásában, mert lényegéből eredendően lírai-költői alkotás, vagyis képzőművészeti líra. Czimmermann Toplák János ezeknek az illusztrációknak nagyításával, kicsinyítésével, klasszikus, vagy modern vinyetta-keretekbe helyezésével, pozitívból negatívba, vagy ellenkező helyzetbe állításukkal egyéni stílust teremtett a szlovéniai magyar könyvillusztrátorok körében. C. Toplák képzőművészeti haikuit a 80-as években készítette, amelyeket később átalakított és illusztrációkként is felhasznált.
2.5 A költői, írói illusztráció
Az író, a költő és az illusztrátor találkozása is többféle kimenetelű lehet. Egyik legszerencsésebb formája az, ha az illusztrációkat maga a költő, az író készíti a könyvéhez. Erre a Muravidéken is vannak példák. Halász Albert költő, néprajzkutató saját műveihez készített borítót és illusztrációkat, fotóillusztrációkat és térképeket: Az Ikonok ( 1996), A cor-kór /kór-kör című versesköteteihez (1993), valamint a Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken című tanulmánykötetéhez (1999).
Czimmermann Toplák János költő a maga rajzaival díszítette a Flaggelláns énekeskönyv című verseskötetét (1991), felhasználva saját portréját is. Štefan Huzjan rajztanár magánkiadásban megjelent Obrazi című kötetében (társszerző Paušič Olga) szintén saját illusztrációit használta fel díszítő elemként.
18
Összegzés
A szlovéniai magyar könyvillusztrátorok 1918-tól napjainkig című dolgozatomban ismertettem a magyar könyvillusztrátorok munkásságát Szlovéniában és a Muravidéken, ahol a magyar nemzetiség él. Ez a dolgozat egy kicsit a jövőbe is mutat, hiszen a magyar könyvek illusztrálása még nem érte el kibontakozásának a tetőfokát, noha már akadnak meglepően szépen illusztrált könyvek. Úgy gondolom, hogy a technika rohamos fejlődésével és a szaképzett grafikusok, képzőművészek visszatérésével a Muravidékre, új lehetőségek nyílnak a könyvillusztrálás terén is. A 90-es évek elejétől lehetővé vált a magyarországi képzőművészeti közép- és felsőszintű tanintézetek látogatása. A hamarosan hazatérő muravidéki fiatal grafikusok, képzőművészek (Orbán Péter, Rozsmán Szilvia, Tomka Csilla) várhatóam meg akarják mutatni tehetségüket és alkotni szeretnének. Remélem, cselekvő helyzetbe kerülhetnek, a szerkesztők, kiadók, képzőművészek felfigyelnek rájuk. A fiataloknak új minőséget kell teremteniük a felmutatott képzőművészeti értékek mellé, amelyek négy évtizeden keresztül alakultak ki. Mindenképpen a fejlődés folytonosságában látom a könyvkultúra, a könyvillusztráció jövőjét, mert még mindig úgy tűnik, hogy a kezdetek kezdetén vagyunk.
Goethe szavaival zárom gondolataimat: „...mert a te igényed szabja meg olvasó, hogy milyen könyvet tesznek eléd, te vagy a felelős ezért... ”. Az olvasók ízléseit és igényeit is lehet fejleszteni. Ez pedig az írók, a költők, az illusztrátorok, a formatervezők, a grafikusok, a kiadók, a szerkesztők, a könyvterjesztők, a művészettörténészek feladata volna elsősorban. Véleményem szerint kisebbségi léthelyzetben ez fokozottan érvényes megállapítás, talán létkérdés is.
4 Dr. Szabó Lilla: Magyar könyvillusztráció Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig, ünnepi megnyító beszéd, 2001. április 18., OSzK, Budapest.
5 P. Szabó Ernő: Vizuális anyanyelv határok nélkül. Magyar könyvgrafikai kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Magyar Nemzet. 2001. április. 21. 15. p.
6 D. Udvardy Ildikó: Könyv és kép. Magyar Napló. 2003. február. XV. évf. 2. sz. 34. p.
20
BIBLIOGRAFIJA BIBLIOGRÁFIA
Rojena je 8. avgusta 1971 v Murski Soboti. Otroštvo je preživela v Lendavi, kjer je obiskovala osnovno šolo. Maturirala je na naravoslovno-matematični gimnaziji v Murski Soboti. Leta 1999 je diplomirala na Oddelku za grafično oblikovanje Fakultete za arhitekturo v Ljubljani. Njen mentor je bil Janez Suhadolc. Živi v Ljubljani, ukvarja se z grafičnim oblikovanjem. Zaposlena je kot grafični oblikovalec na Ministrstvu za okolje in prostor Republike Slovenije v Ljubljani. Njene prve ilustracije so bile objavljene v otroški reviji Kelepelő. Ilustrirala je številne prekmurske knjige in učbenike. Njena dela odsevajo zahtevnost, odlično obvladovanje likovnega prostora in domiselnost. Izjemno talentirana ilustratorka je v prekmurska madžarska literarna dela vnesla sveže barve in nov, drugačen stil.
1971. augusztus 8-án született Muraszombaton. Gyermekkorát Lendván töltötte, ahová általános iskolába is járt. Majd Muraszombaton a természettudományi-matematikai tagozatú gimnáziumban érettségizett. 1999-ben Ljubljanában az Építészeti Egyetemen szerzett oklevelet formatervezői szakon. Mestere Janez Suhadolc professzor volt. Jelenleg grafikai formatervezéssel foglalkozik Ljubljanában. A Szlovén Köztársaság Területrendezési Hivatalában, a Környezetvédelmi Minisztériumban dolgozik mint grafikai formatervező. Első illusztrációi a lendvai Kelepelő c. gyermeklapban jelentek meg. Számos muravidéki magyar könyvet és tankönyvet illusztrált. Munkái igényességet és kiváló térben való elrendezést, ötletességet sugallnak. A muravidéki magyar irodalmi alkotások nagyon tehetséges illusztrátora, új színeket, stílust hozott könyvművészetünkbe.
• Varga József: Hang-Bona. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1995. (ill.)/(ilustr.)
• Bence Utroša Gabriella: Ki lakik a sötétben? Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996. (ill.)/(ilustr.)
• Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1997. (ill.)/(ilustr.)
• Varga József: Az ellopott tündér. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1998. (ill.)/(ilustr.)
Učbeniki/tankönyvek:
• Aldela Miklósné és mások: Barangoló. (Tankönyv a magyar nyelv mint második nyelv tanulásához 5. osztály.) Ljubljana, Zavod Republike Slovenije za šolstvo, 1997. (ill.)/(ilustr.)
• Andrássy Attila: Magyar nyelvkönyv 1. (A kéttannyelvű középiskola első osztálya számára a magyar mint második nyelv tanulásához.) Ljubljana, Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete, 1999. (ill.)/(ilustr.)
• Aldela Miklósné és mások: Kerek perec 4. osztály. Tankönyv a magyar nyelv mint második nyelv tanításához. Ljubljana: Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete, 2000. (ill.)/(ilustr.)
• Aldela Miklósné és mások: Regélő 6. osztály. Tankönyv a magyar nyelv mint második nyelv tanításához. Ljubljana: Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete, 2000. (ill.)/(ilustr.)
22
Alenka Bošnak-Miklavžin (Murska Sobota 1971 – )
Bošnak-Miklavžin Alenka (Muraszombat 1971 – )
Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1997. Illusztráció/ilustracija: Alenka Bošnak-Miklavžin
János Czimmermann Toplák (Friesach (Avstrija) 1985 – )
Grafični oblikovalec in ilustrator je rojen 26. januarja 1958 v Friesachu na avstrijskem Koroškem, kot otrok disidentov iz takratne Jugoslavije oziroma slovenskega Prekmurja. Starši so se kasneje vrnili v Gornji Lakoš. Leta 1973 se je vpisal na Umetnoobrtno srednjo strokovno šolo v Zagrebu, ki jo je na oddelku za grafično oblikovanje zaključil z odličnim uspehom. V sedemdesetih letih je svoja dela predstavil v Zagrebu, Gornjem Lakošu, Dolnjem Lakošu in Lendavi. V osemdesetih letih se je udeleževal temerinškega likovnega tabora TAKT, prejemal številne nagrade, aktivno sodeloval v umetniški skupini Komuna XXI in društvu Lindau. Leta 1987 je Új Symposion objavil njegove ilustracije. Leta 1991 je luč sveta zagledala njegova pesniška zbirka z naslovom Flagelláns énekeskönyv. Kot svobodni umetnik živi in ustvarja v Gornjem Lakošu. S svojimi deli je prisoten na razstavah doma in v tujini. Za njegov stil je značilno nenehno improviziranje in analitično raziskovanje. Njegovo knjižno ilustracijo zaznamuje odločna grafična poteza. S stiliziranim znakovnim sistemom simbolov ustvarja vizualno atmosfero o sporočilu posameznega literarnega dela. Je utemeljitelj haiku-zen stila v prekmurski likovni umetnosti.
Czimmermann Toplák János (Friesach (Ausztria) 1958 – )
Formatervező, illusztrátor. 1958. január 26-án született Friesachban, az osztrák Karinthiában, Jugoszláviából, a szlovéniai Muravidékről disszidáló szülők gyermekeként. Szülei később visszatértek Felsőlakosba. 1973-ban beiratkozott a zágrábi Iparművészeti Szakközépiskolába, ahol kitűnő eredménnyel fejezte be a grafikus-formatervező szakot. A 70-es években mint diák számos csoportos kiállításon állította ki alkotásait Zágrábban, Felsőlakosban, Alsólakosban és Lendván. A 80-as években a temerini TAKT képzőművészeti tábor tagja, és díjakat nyert, majd a Kommuna XXI. elnevezésű művészcsoportban és a Lindau egyesületben aktívan tevékenykedett. 1987-ben megjelentek illusztrációi az Új Symposionban. 1991-ben látott napvilágot verseskötete Flaggelláns énekeskönyv címmel. Jelenleg Felsőlakosban él és alkot, szabadfoglalkozású művész. Alkotásaival jelen van a hazai és külföldi tárlatokon. Stílusára jellemző az állandó kísérletezés és az analitikus útkeresés. Könyvillusztrációi határozott grafikai vonalvezetéssel készülnek. A szimbólumok stilizált jelrendszerével vizuális atmoszférát teremt egy-egy irodalmi mű mondanivalója köré. A haiku-zen stílus megteremtője a muravidéki képzőművészetben.
• Bence Lajos: Létlelet. Versek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösség és a Szlovéniai Magyar Írócsoport, 1989. (ill.)/(ilustr.)
• Czimmermann Toplák János: Flaggelláns énekeskönyv. Versek. Lendva, Szlovén Írócsoport, 1991. (rajz, grafika)/ (risba, grafika)
• Zágorec-Csuka Judit: Viharverten. Versek. Lendva, Magyar Nemzeti Művelődési Intézet, 1997. (ill.)/(ilustr.)
• Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai On(l)táriójóba. Útleírás. Lendva Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. (fotóill.)/(fotoilustr.)
24
Czimmermann Toplák János: Flaggelláns énekeskönyv. Versek. Lendva, Szlovén Írócsoport, 1991.
Rajz, grafika/risba, grafika: Czimmermann Toplák János
Zoltán Gábor (Lendava 1922 – )
Slikar, grafični oblikovalec, ilustrator. Rojen je v Lendavi leta 1922. Srednjo umetnoobrtno šolo je obiskoval v Zagrebu in Budimpešti. Leta 1949 je diplomiral, leta 1951 pa postal magister na zagrebški likovni akademiji. Nekaj časa je živel v Parizu in na Dunaju. Sodeloval je na mnogih samostojnih in skupinskih razstavah doma in v tujini. Je dobitnik številnih odlikovanj, spominskih plaket in priznanj. Med drugim se ukvarja tudi z grafičnim oblikovanjem, oblikoval je več kot 600 platnic za knjige. Objavil je več člankov, potopisov, vzgojnih razprav, likovno-umetniških kritik, leposlovnih esejev in prevedel nekaj leposlovnih del v hrvaščino in madžarščino. Zoltán Gábor živi v Zagrebu, je član Združenja hrvaških likovnih umetnikov. Leta 1982 je izdal esej Postagalamb, leta 1990 pa študijo o razvoju pisave Ápis nyomán. Leta 1995 je objavil delo Elmondom, ki v štirinajstih črticah poroča o študijskem potovanju po Franciji. Njegov stil je uglašen z otroškim predstavnim svetom, medtem ko je narava antropomorfizirana. Za njegove ilustracije leposlovnih del je značilno poenostavljanje, tako so predmeti postavljeni na dvodimenzionalno ploskev. Z izpostavitvijo značilnih potez ustvarja posebne, zanimive, deformirane ljudi in popredmetene figure. Njegove slike vsebujejo elemente humorja. Gábor Zoltán (Lendva 1922 – )
Festőművész, formatervező, illusztrátor. 1922-ben született a Szlovéniában, Lendván. Iparművészeti középiskolában tanult Zágrábban, majd Budapesten. 1949-ben oklevelet, 1951-ben pedig magiszteri fokozatot szerzett a zágrábi Képzőművészeti Akadémián. Egy ideig Párizsban, majd Bécsben élt. Hazai és külföldi önálló, valamint közös tárlatokon vett részt. Számos kitüntetés, emléklap és elismerés birtokosa. Iparművészeti grafikával is foglalkozik, több mint 600 könyv borítólapját tervezte meg. Számos cikket, útleírást, neveléstannal foglalkozó tanulmányt, képzőművészeti bírálatot, szépirodalmi esszét és szépirodalmi műfordítást jelentetett meg horvát és magyar nyelven. Gábor Zoltán Zágrábban él és tagja a Horvát Képzőművészek Egyesületének. 1982-ben adták ki Postagalamb című esszékötetét, 1990 az Ápisz nyomán című írástörténeti tanulmánykötetét. 1995-ben jelent meg Elmondom című műve, amelyben tizennégy karcolatban számol be franciaországi tanulmányútjáról. Stílusa az olvasó gyermek képzeletére hangolódik, a természetet antropomorfizálja. Szépirodalmi művekhez való illusztrációira az egyszerűsítés, a tárgyakat síkban való elhelyezés jellemzi. Egy-egy lényeges vonás kiemelésével különleges, mókás-torz ember- és tárgyfigurákat teremt. Képeinek van humora.
• Vlaj Lajos: Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1961. (ill.)/(ilustr.)
• Petőfi Sándor: Apostol. Kétnyelvű kiadás (szlovén nyelvre fordította: Jože Hradil). Murska Sobota, 1973. (ill.)/(ilustr.)
• Varga József: Naphívogató. Gyermekversek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1974. (ill.)/(ilustr.)
• Bence Utroša Gabriella: Visszahozott szép karácsony. Lendva, Könyvkiadó Kft. Győr, 1994. (ill.)/(ilustr.)
26
Petőfi Sándor. Apostol. Murska Sobota, 1973. Illusztráció/ilustracija: Gábor Zoltán
Štefan Galič (Lendava 1944 – Lendava 1997)
Likovni umetnik, grafik, ilustrator. Rodil se je 19. januarja 1944 v Lendavi. Po končani gimnaziji v Murski Soboti se je vpisal na Oddelek za likovno pedagogiko Pedagoške akademije v Mariboru. Študij je nadaljeval na ljubljanski Akademiji za likovno umetnost, kjer je diplomiral leta 1971. Kasneje je delal grafično specialko pri profesorju Riku Debeljaku in profesorju Marjanu Podobniku. Kot likovni umetnik in grafik je sodeloval na mnogih samostojnih in skupinskih razstavah doma in v tujini, prav tako je bil udeleženec številnih mednarodnih bienalov, kjer je dobival nagrade in priznanja. Najprestižnejša med vsemi je velika nagrada Grafičnega bienala v Ljubljani (1989) oziroma nagrada za grafično kakovost na 4. grafični razstavi v Wakayami na Japonskem. Galič je nekaj časa delal kot likovni pedagog na osnovni šoli v Genterovcih in Dobrovniku, kasneje pa na Dvojezični srednji šoli v Lendavi. Televizija Slovenija je o njem posnela dva filma: Kako nastaja grafični list in Iz korenin rodne zemlje. Umrl je leta 1997 v Lendavi. Za ilustracijo je izbral najstarejšo grafično tehniko – barvni lesorez, katerega neprekosljivi mojster je v Sloveniji. Tako okraševanje knjig so poznali že v srednjem veku. Njegove grafike odsevajo harmonijo in toplino, sledi spretnih rok odražajo mojstrovo duhovnost in svetovni nazor. Dela neposnemljivega mojstra barvnega lesoreza lahko najdemo v galerijah od Pariza do Tokia, od Ljubljane do Lendave.
Gálics István
(Lendva 1944 – Lendva 1997)
Festőművész, grafikus, illusztrátor. 1944. január 19-én született Lendván. A muraszombati gimnázium befejezése után beiratkozott a Maribori Pedagógiai Akadémia képzőművészeti szakára. Tanulmányait a Ljubljanai Képzőművészeti Akadémián folytatta, ahol 1971-ben festőművészi diplomát szerzett. Később Riko Debeljak és Marjan Podobnik professzoroknál grafikára szakosodott. Mint festőművész és grafikus számos hazai és külföldi önálló és közös tárlaton vett részt, de gyakran közreműködött különböző nemzetközi biennálékon, ahol több díjat és elismerést kapott. A legjelentősebb a szlovén Grafikai Biennálé Grand Prix Nagydíja (1989), valamint a japán Wakayamában megtartott 4. Grafikai Kiállításon megkapta a grafikáért járó minőségi díjat. Gálics egy ideig képzőművészeti oktatóként dolgozott a dobronaki és a göntérházi általános iskolákban, majd pedig a lendvai Kétnyelvű Középiskolában. A Szlovén Televízió Hogyan készül a grafikai lap és a Szülőföld gyökereiből címmel filmet készített róla. 1997-ben hunyt el Lendván. Az illusztráció képzőművészeti műfajaként a legrégibb díszítést választotta – a színes fametszetet, amelynek utánozhatatlan mesterévé vált Szlovéniában. Ez a díszítés már a középkorban ismert volt. Grafikái harmóniát és melegséget tükröznek. A mester szellemiségét és lelkivilágát fejezik ki, rajtuk hagyva fürge keze nyomait. Utánozhatatlan mestere lett a színes fametszeteknek, melyek megtalálhatók a világ galériáiban Párizstól Tokióig, Ljubljanától Lendváig.
• Szúnyogh Sándor: Halicánumi üzenet. Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1975. (fedélborító, ill.)/(platnica, ilustr.)
• Báti Konc Zsuzsa: Kettőnk évszakai. Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1979. (fedélborító, ill.)/(platnica, ilustr.)
• Szúnyogh Sándor: Hóvágy. Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1985.
• Szúnyogh Sándor: Virágköszöntő. Gyermekversek. Újvidék, Pomurska založba, Fórum Könyvkiadó, 1987. (fedélborító, ill.)/(platnica, ilustr.)
• Varga József: Konokhit. Versek. Lendva, Szlovéniai Magyar Írócsoport, 1992. (fedélborító, ill.)/(platnica, ilustr.)
28
Ilustracije v serijskih publikacijah/illusztrált folyóiratai:
• Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1997.
• Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 1993., 1.-2. sz. Lendva, Szlovéniai Magyar Írócsoport, 1993/1994. [grafika]
Szúnyogh Sándor: Halicánumi üzenet. Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1975. Fedélborító, illusztráció/platnica, ilustracija: István Gálics
János Göncz (Mostje 1934 – )
Naivec, slikar, ilustrator je rojen leta 1934 v Mostju. Končal je meščansko šolo v Lendavi, maturiral in se izučil za orodjarja. Od leta 1968 je bil na začasnem delu v različnih nemških mestih, od leta 1973 do upokojitve se je ustalil v Dekendorfu, ki je postal njegov drugi dom. Leta 1976 je skupinsko razstavljal z lendavskimi amaterskimi likovniki. Tudi v Nemčiji je ob različnih priložnostih predstavil javnosti svoje naivno slikarstvo. Göncz je avtodidakt, zato zahteva presoja njegovih del drugačna merila in kriterije. Njegove slike predstavljajo tradicionalno, kmečko življenje, zlasti priložnostna opravila, način življenja skupnosti in njene navade, pojavljajo pa se tudi okoljevarstvene in ekološke teme. Za delo, ki nosi naslov „Narava vrača udarec” je leta 1993 prejel prvo nagrado stuttgartskega umetniškega društva. Dela in živi v Mostju. Njegove slike z močnimi in kontrastnimi barvami poudarjajo idiliko vasi.
Göncz János (Hidvég 1934
– )
Naiv, festőművész, illusztrátor. 1934-ben született Hidvégen. A polgári iskolát Lendván végezte, itt is érettségizett, majd kitanulta a szerszámkészítő szakmát. 1968 óta Németország különböző városaiban vendégmunkásként dolgozott, majd 1973-tól nyugdíjazásáig Denkendorf lett második, választott szülőföldje. 1976-ban a lendvai amatőr képzőművészekkel mutatkozott be egy csoportos kiállításon. Németországban többször alkalma volt naiv festményeit a közönség elé vinni. Göncz autodidakta művész, ezért képeinek elbírálása is másfajta mércét követel. Képein megjelennek a hagyományos paraszti életmód nem mindennapi foglalatossági és a közösségi életmód szokásai, de megjelennek környezetszennyezéssel és a természetvédelemmel kapcsolatos témák is. A természet visszaüt című alkotásával 1993-ban a stuttgarti művésztársulat első díját érdemelte ki. Jelenleg Hidvégen él és alkot. Képein megtalálhatók a falusi idill jelenetei, néha erős kontraszttal, harsány színekkel vegyítve.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva, Studio Artis Kiadó és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (ill.)/(ilustr.)
• Naptár ’97. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996.
• Göncz János: Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001. (színes ill.)/(barvna ilustr.)
30
Göncz János: Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001.
Színes illusztráció/barvna ilustracija: Göncz János
Endre Göntér (Dobrovnik 1949 – )
Likovni umetnik, grafik, ilustrator. Rodil se je 19. februarja 1949 v Dobrovniku. Diplomiral je na Pedagoški akademiji v Mariboru pri profesorjih Lajcsiju Pandurju in Maksu Kavčiču. Od leta 1978 je član Zveze društev slovenskih likovnih umetnikov, od leta 1992 pa tudi Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije. Dela kot tehnični urednik in grafični oblikovalec pri regionalnem tedniku Vestnik, ki izhaja v Murski Soboti. V Vestniku so bile objavljene tudi njegove karikature in ilustracije. Je znan prekmurski karikaturist. Njegove značilne karikature, risbe in ilustracije so imeli priložnost spoznati tudi bralci Népújsága in Muratája. Udeležil se je številnih likovnih kolonij, samostojnih in skupinskih razstav v Sloveniji in tujini. Dela in živi v Murski Soboti. Za Göntérjevo slikarstvo je značilno naslanjanje na preteklost, hlepenje po nostalgičnosti izgubljene idile, tema izgubljenega doma, doživetje inkarnacije preteklosti. Kot človek, ki čuti prabit, stika v slikarskih vizijah po brezčasnem in brezpredmetnem.
Göntér Endre (Dobronak 1949 – )
Festőművész, grafikus, illusztrátor. 1949. február 19-én született Dobronakon. A Maribori Pedagógiai Akadémia képzőművészeti szakán szerzett diplomát, mesterei voltak Pandur Lajos és Maks Kavčič professzorok. 1978-ban felvették a Szlovén Képzőművészek Szövetségébe, 1992-től tagja a Murántúli és Prlekiai Képzőművészek Egyesületének. A Muraszombaton megjelenő regionális hetilapnál, a Vestniknél dolgozik mint grafikai szerkesztő, formatervező. A Vestnikben számos karikatúrája és illusztrációi jelentek meg, ismert karikaturista a Muravidéken. A Népújságban és a Muratájban is megismerhették az olvasók a jellegzetes karikatúráit, rajzait, és illusztrációit. Számos művésztelepen vett részt, önálló és közös tárlatokon állított ki Szlovéniában és külföldön. Muraszombatban él és alkot. Festészetére jellemző a múlt felé fordulás, az elveszett idill nosztalgiájának a megragadása, az elveszített otthon tematikája, a múlt inkarnálásának az élménye. A növekvő veszélyeztetettség szemlélődése is megjelenik képein. Az ősérzés birtokosaként, az időtlent és a térnélküliséget fürkészi festői látomásaiban.
• Brezglavjeki: Zgodbe iz Prekmurja. Lejegyezte: Dušan Rešek. Ljubljana, Kmečki glas, 1995.
Ilustracije v Muratáju in Naptáru/illusztrációi a Muratáj folyóiratban és a Naptár évkönyvben:
• Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. 90, 2. sz. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1991. (ill.)/(ilustr.)
• Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. 99, 2. sz. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000. (ill.)/(ilustr.)
• Naptár 1993. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1992. 101-105. p. (ill.)/(ilustr.)
32
Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. 99, 2. sz. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000. Illusztráció/ilustracija: Göntér Endre
István Hagymás (Novi Sad 1955 – )
Fotograf in književnik. Rodil se je 25. avgusta 1955 v Novem Sadu. Leta 1982 je diplomiral na Medicinski fakulteti v Debrecenu. Študij psihiatrije je končal v Ljubljani. Trenutno živi v Lendavi in dela kot psihiater v Murski Soboti. S fotografijo se ukvarja od leta 1972. Je član Debrecenskega studija mladih fotografov. Svoje znanje je nadgradil s študijem umetnostne zgodovine v Debrecenu, kjer je obiskoval predavanja umetnostnega zgodovinarja Gábora Papa. Umetniške fotografije je razstavljal na številnih samostojnih in skupinskih razstavah na ozemlju nekdanje Jugoslavije. Od leta 1993 objavlja strokovne razprave, eseje in knjige v Sloveniji, na Madžarskem in v Jugoslaviji. Številne kataloge, koledarje in razglednice so izdali z njegovimi umetniškimi fotografijami (Galerija Dote Debrecen, Népujsag-Top Print Lendava). Preprostost in arhaična čistost njegovih fotogramov se dopolnjujeta z izrazito miselno noto in postopnim razpletom simboličnega pomena predmetov. S fotografijami poustvarja pomenski svet besedila. Očara nas z barvnimi fotoilustracijami, predvsem s tistimi, ki jih najdemo na knjižnih platnicah, saj vzbujajo v bralcih radovednost in željo po sprejemu estetskega doživetja in simboličnega obsega. Njegove fotografije dajejo leposlovnim delom posebno vzdušje. Fotograme imenuje „slike svetlobe” oziroma ”praslike”. Njegove ilustracije so dopolnjevalnega značaja, dvojno kodirane stvaritve, ki odsevajo abstraktno vizualizacijo.
Hagymás István (Újvidék 1955 – )
Fotóművész, író. 1955. augusztus 25-én született Újvidéken. Orvosdoktori diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett 1982-ben. Pszichiátriai tanulmányait Ljubljanában végezte az Orvostudományi Egyetemen. Jelenleg Lendván él, pszichiáterként Muraszombaton dolgozik. 1972-től kezdett el fényképezéssel foglalkozni. Tagja a Debreceni Fiatal Fotósok Stúdiójának. Művészettörténeti tanulmányait Debrecenben folytatta, Pap Gábor művészettörténész előadásaira járt. Művészi fotóival Magyarországon és az egykori Jugoszlávia területén számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. 1993-tól jelennek meg írásai, tanulmányai, esszéi és könyvei Szlovéniában, Magyarországon és Jugoszláviában. Katalógusokat, naptárokat és képeslapokat adtak ki Hagymás István művészi fényképeiből (DOTE Galéria Debrecen, Népújság – Top Print Kiadó Lendva). Egyszerűség, archaikus tisztaság jellemző fotogrammáira, amelyeknek erőssége a gondolati töltés és a dolgok rejtett értelmének a kibontása. Színes fénykép-illusztrációival gyönyörködtet. Főleg a könyvborítókon látható fotóillusztrációi ilyenek. Elsődleges hatást fejt ki az olvasóra és kíváncsivá teszi őt az esztétikai élmény befogadására. Újrafogalmazza a szöveg közvetítette jelentésvilágot is. A szépirodalmi művekhez ad hangulatot, szimbolikus mélységet a fotóival. A fotogrammákat „fény-képeknek” is nevezte, vagyis „ősképeknek”. Illusztrációi kiegészítő jellegűek. Kettősen kódolható műalkotások – elvont vizualitást tükröznek vissza.
• Halász Albert: Mosolymorzsák. Versek. Lendva, Szlovéniai Magyar Írócsoport, 1991. (fekete-fehér fotogrammák)/ (črno-beli fotogrami)
• Smej, Štefan: Mura. Murska Sobota, Podjetje za informiranje, 1994. (fotóill.)/(fotoilustr.)
• Zágorec-Csuka Judit: Viharverten. Versek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1997. (fedélborító, fotóill.)/(platnica, fotoilustr.)
• Mlinarič, Tine: Dnika. Murska Sobota, Zveza kulturnih organizacij, 1998. (fotóill.)/(fotoilustr.)
• A millennium szobrásza Zala György. Szerk. Borbás György. Budapest, Kossuth Kiadó, 1999. (színes fotóill.)/(barvna fotoilustr.)
34
Halász Albert: Mosolymorzsák. Versek. Lendva, Szlovéniai Magyar Írócsoport, 1991. Fekete-fehér fotogrammák/črno-beli fotogrami: Hagymás István
Albert Halász (Gornji Lakoš 1969 – )
Pesnik, pisatelj, urednik, ilustrator. Rojen je 5. februarja 1969 v Gornjem Lakošu. Leta 1994 je diplomiral iz madžarskega jezika in književnosti in iz etnologije na univerzi Eötvös Lóránt v Budimpešti. Po vrnitvi domov je od leta 1994 do 1997 bil zaposlen na Zavodu za informiranje, bil je novinar Népújsága. Po tem je ustanovil založniško podjetje Top Print, ki se je kasneje preimenovalo v Studio Artis, v katerem dela kot vodja grafičnega studia. Od leta 1998 je programski direktor madžarskih RTV programov slovenske nacionalne televizije. Leta 2000 je na etnološkem oddelku budimpeštanske univerze Eötvös Lóránt pridobil doktorski naslov. Do sedaj je izdal tri samostojne pesniške zbirke in dve študiji. V madžarščino je prevedel roman slovenskega pisatelja Ferija Lainščka Ki jo je megla prinesla. Ilustriral je lastne knjige in izdaje nekaterih drugih avtorjev. V Népújságu je objavljal članke s fotografijami. V razpravah in člankih se ukvarja z različnimi temami. V prvi vrsti raziskuje narodopisje, objavil pa je tudi članke o prekmurski literaturi, šolstvu in kulturi. Je prekmurska znana, dejavna osebnost in živi v Lendavi. Zelo rad uporablja računalniško grafiko. Njegove grafike imajo interpretativno funkcijo, razlagajo vsebino sveta besedila. V ilustracijah je začutiti osebno noto in fini umetniški okus. Za njegove slike je značilna široka odprtost in carstvo fantazije. Ilustracije nakazujejo vsebino knjige, poustvarijo literarno besedilo in tako posredujejo njegov pojavni svet.
Halász Albert (Felsőlakos 1969 – )
Költő, író, szerkesztő, illusztrátor. 1969. február 5-én született Felsőlakoson. 1994-ben Budapesten az ELTÉ-n szerzett magyar nyelv és irodalom szakos előadói és néprajz szakos diplomát. Hazatérve Lendvára 1994-től 1997-ig a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, a Népújság újságírója. Majd egyéni vállalkozó lett, megalapította a Top Print kiadót, amelyet később Studio Artisnak nevezett el. A grafikai stúdió vezetőjeként tevékenykedett. 1998-tól a Szlovén Rádió és Televízió Magyar Műsorok Stúdiójának programigazgatója. 2000-ben Budapesten az ELTE bölcsészkarán néprajztudományi doktori fokozatot szerzett. Eddig három önálló verseskötete és két tanulmánykötete jelent meg. Magyarra fordította Feri Lainšček szlovén író regényét Akit a köd hozott címmel (1996). Saját és mások köteteit is illusztrálta. Maga készítette fotókkal közölték cikkeit a Népújság hasábjain. Tanulmányainak és cikkeinek témái számos területet felölelnek. Elsősorban a néprajzot kutatja, de jelentek meg cikkei a muravidéki irodalomról, oktatásról és kultúráról is. A Muravidék ismert alkotó személyisége, Lendván él. Előszerettel alkalmazza a számítógépes grafikát. Grafikáinak értelmező szerepük van, érthetővé teszik a szövegvilág tartalmát. Illusztrációi egyéni hangról, kifinomult művészi ízlésről vallanak. Képeire jellemző a végtelen nyitottság, és fantáziadússág. Sejtetik a könyvek tartalmát és újrafogalmazzák a szöveg közvetítette jelenségvilágot.
• Halász Albert: cor-kór /kór-cor. Lendva, Magyar Nemzetiségi Közösség, 1993. (fedélborító, ill.)/(platnica, ilustr.)
• Halász Albert : Ikonok. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996. (fedélborító, ill., számítóg. grafika)/ (platnica, ilustr., rač. grafika)
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva, Studio Artis Kiadó és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (fotóill.)/(fotoilustr.)
Illusztrációi a Muratájban: (fotóillusztrációk)/(fotoilustracije)
• Muratáj Irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat. 97, 1. sz. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1997. 33. p., 57. p., 80. p., 105. p.
36
Halász Albert: Ikonok.
Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996.
Fedélborító, illusztrációk, számítógépes grafika/ platnica, ilustracija, računalniška grafika: Halász Albert
Herman (Gornji Lakoš, 1961 – )
Likovni pedagog, ilustrator. Rojen je leta 1961 v Gornjem Lakošu. Leta 1987 je diplomiral na likovnem oddelku Pedagoške fakultete v Ljubljani. Delal je kot likovni pedagog, trenutno pa deluje kot samostojni kulturni umetnik.
Ukvarja se z grafičnim oblikovanjem in slikarstvom. Sodeloval je na številnih skupinskih razstavah v Sloveniji, razstavljal pa je tudi sam. Živi v Ljubljani.
Hermán László (Felsőlakos 1961 – )
Rajztanár, illusztrátor. 1961-ben született Felsőlakosban. 1987-ben szerzett diplomát a ljubljanai Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán. Rajztanár lett. Jelenleg önálló alkotóként tevékenykedik. Grafikai tervezéssel és festészettel is foglalkozik. Több csoportos kiállításon vett részt Szlovéniában, de önálló kiállításai is voltak. Jelenleg Ljubljanában él.
•Berglez, Ciril: Illins Inland. Verseskötet. Ljubljana, (magánkiadás), 1986. (ill.)/(ilustr.)
•Szomi Béla: Fizika za 7. razred. (Tankönyv.) Ljubljana, Založba MATH, 199O. (ill.)/(ilustr.)
38
László
Szomi Béla: Fizika za 7. razred. (Tankönyv.) Ljubljana, Založba MATH, 199O. Illusztráció/ilustracija: Hermán László
Cvetka Hojnik
(Murska Sobota 1963 – )
Cvetka Hojnik se je rodila leta 1963 v Murski Soboti. Leta 1997 je diplomirala na Oddelku za tekstilstvo, študijskega programa oblikovanje tekstilij in oblačil na Naravoslovnotehniški fakulteti Univerze v Ljubljani. Specializirala se je na vzporednem študiju Akademije za likovno umetnost in Naravoslovnotehniške fakultete v Ljubljani. Njeno delo izraža posebno ustvarjalno energijo, neobičajno senzitivnost barv in kompozicije, obenem pa nudi izvirne slikarske in oblikovalske rešitve. Z odlično diplomsko nalogo je potrdila svojo trdoživost, likovno izvirnost in umetniško moč. Številne samostojne in skupinske razstave doma in v tujini potrjujejo, da gre tudi v mednarodnem merilu za uspešno ustvarjalko, ki v likovni umetnosti išče nove misli in oblike. Živi in ustvarja v Lendavi. Leta 1998 je v Londonu osvojila 3. nagrado za izviren umetniški navdih in dosegla 3. mesto v skupinskem tekmovanju, za kar je prejela nagrado Intermedia Quilts, the National Patchwork Championships. Od leta 2002 je članica Društva likovnih umetnikov Avstrije. Ilustrirala je naslednja dela:
Hojnik Cvetka (Muraszombat 1963 – )
Cvetka Hojnik Muraszombatban született 1963-ban. 1997-ben diplomált Ljubljanában a Természettudományi és Műszaki Egyetem textil szakán, a ruha- és textiltervezési szakosztályon. Majd specializálta magát a Képzőművészeti Akadémia és Természettudományi és Műszaki Egyetemen stúdiumai alapján. Munkáin érezhető egy különleges alkotói energia, különös érzékenység a színek és a kompozíció iránt, de ez mellett még nem hiányoznak az alkotásaiból az eredeti festői és formatervezői megoldások sem. Kitűnő diplomamunkájával kifejezte szívósságát és a képzőművészeti eredetiségének különlegességét, művészi erejét. Számos önálló és csoportos kiállításai hazai és nemzetközi viszonylatokban azt bizonyítják, hogy sikeres alkotó, aki keresi a képzőművészetben az új eszméket és az új formákat. Lendván él és alkot. 1998-ban Londonban elnyerte Nagy-Britannia a Kíváló Művészi Ihletért járó 3. díját, és 3. helyezést ért el a csoportos megmérettetésben, amelyért az Intermdiata Quilts, the National Patchwork Championships díjat kapta. 2002-től tagja az ausztriai Képzőművészek Társaságának. A következő műveket illusztrálta:
•Lázár Beáta: Ich lerne deutsch, Lendava, Delavska univerza, 1995. (ill.)/(ilustr.)
•Feri Lainšček: Posončice, (Napraforgóalkonyat), (négynyelvű: szlovén-horvát-német-magyar versesköte, magyarra fordította Zágorec-Csuka Judit). Murska Sobota, Franc-Franc. (színes ill.)/(barvna ilustr.)
40
Feri Lainšček: Posončice, (Napraforgóalkonyat). Murska Sobota, Franc-Franc, Színes illusztráció/barvna ilustracija: Cvetka Hojnik
Štefan Huzjan (Lenti 1944 – )
Učitelj likovnega pouka, ilustrator. Rodil se je 7. novembra 1944 v Lentiju na Madžarskem. Leta 1963 je maturiral na učiteljišču v Murski Soboti in leta 1972 zaključil šolanje na Visoki pedagoški šoli v Čakovcu. Od leta 1981 dela na lendavski dvojezični osnovni šoli kot učitelj likovnega pouka, učil pa je tudi tehnični in glasbeni pouk. Je član lendavskega umetniškega društva Lindau. V okviru društva Lindau je razstavljal na samostojnih in skupinskih razstavah. Ustvarja predvsem risbe v tušu. Živi in dela v Lendavi. Aktiven je na mnogih umetniških področjih: piše pesmi, komponira glasbena dela, slika in poje. Bogastvo form in oblik se kaže v črno-belih risbah v tušu in ilustracijah s skrivnostno, globoko vsebino.
Huzjan Štefan (Lenti 1944 – )
Rajztanár, illusztrátor. 1944. november 7-én született Lentiben. 1963-ban érettségizett a Muraszombati Tanítóképzőben. Rajztanári oklevelet 1972-ben szerzett Csáktornyán a Tanárképző Főiskolán. 1981-től az I. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában rajztanárként dolgozik, de pályafutása során tanított technikát és zenét is. Tagja a lendvai LINDAU Képzőművészeti Egyesületnek. A Lindau szervezésében számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt. Tusrajzokat készít. Lendván él és alkot. Sokféle művészeti ágban tevékenykedik, verseket ír, zenét szerez, fest és énekel. Gazdag formaalkotással készültek el a fekete-fehér tusrajzai, illusztrációi, amelyeknek rejtett és mély tartalmuk van.
• Huzjan Štefan: Obrazi. (társszerző Olga Paušič) Lendva, (magánkiadás), 1996. (ill.)/(ilustr.)
• Huzjan Štefan: Podaj roko svetlobi – Nyújts kezet a fénynek. Lendva, (magánkiadás, magyarra fordította ZágorecCsuka Judit), 2003. (ill., grafika)/(ilustr., grafika)
• Huzjan Štefan: Éltek - élnek. Lendva, (magánkiadás), 1996. (ill.)/(ilustr.)
42
Huzjan Štefan: Podaj roko svetlobi – Nyújts kezet a fénynek. Lendva, (magánkiadás), 2003. Illusztráció, grafika/ilustracija, grafika: Štefan Huzjan
Suzanne Király Moss (Čikago (ZDA) 1937 – )
Suzanne Király Moss se je rodila leta 1937 v Čikagu v Združenih državah Amerike. Maturirala je v Texasu, nakar se je vpisala na likovno akademijo The Art Students League v New Yorku. Njeno otroštvo zaznamuje nenehno gibanje, potovanje in osamosvajanje. Ko je zbrala dovolj denarja, se je podala na pot v Evropo in poslušala nekaj semestrov na zagrebški likovni akademiji. Akademijo je končala na Dunaju leta 1967 in se lotila magistrskega študija. Ob tem se je izučila tudi restavratorstva. Po študiju se je poročila z lendavskim kiparjem Ferencem Királyem. Kratek čas sta živela v ZDA, vendar sta se po šestih mesecih vrnila v Lendavo. Od takrat živi v Lendavi, je članica Zveze društev slovenskih likovnih umetnikov in Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije. Življenje je posvetila slikarstvu. Njene slike in značaj zaznamuje živa paleta barv, ki odraža njen odnos do eksistencialnih problemov in vprašanj o nastanku sveta, zanima jo tudi kozmologija, rojstvo, bivanje in smrt človeka oziroma prehod iz predmetnega v duhovni svet. Vse to izraža z igrivostjo barv in s simboli, izhajajočimi iz abstrakcije. Rada ima spontanost. V osemdesetih letih so njena dela ustrezala takratni slikarski transavantgardi in zametkom nove dobe, znotraj tega pa je razvijala svoj kreativni in abstraktni, avtonomni slikarski rokopis. Za njeno ilustracijo so značilni vplivi, ki izvirajo iz duha dunajske secesije in nadrealizma. V njenih ilustracijah se slika, grafika, kolaž in risba pojavljajo kot živi likovni elementi s prostorskim učinkom.
Király-Moss Suzanne (Chichago (USA) 1937 – )
Suzanne Király-Moss az Amerikai Egyesült Államokban Chichagoban született 1937-ben. Texasban érettségizett, majd New Yorkban beiratkozott a The Art Students League képzőművészeti akadémiára. Gyermekkora az állandó mozgás, utazás, ugyanakkor az önállósodás jegyében zajlott. Amikor sikerült összegyűjtenie elegendő pénzt egy európai utazásra, akkor néhány szemesztert a zágrábi Képzőművészeti Akadémián töltött. Képzőművészeti tanulmányait Bécsben fejezte be 1967-ben, majd később Bécsben magiszteri címet is szerzett. Kitanulta a restaurálás fortélyait is. Tanulmányai befejezése után férjhez ment Király Ferenc lendvai szobrászművészhez. Rövid időre férjét elvitte Amerikába, de hamarosan visszatértek. Jelenleg Lendván él. Tagja a Szlovén Képzőművészek- és a Muravidéki és Prlekiai Képzőművészek Egyesületének is. A festészetnek szentelte az életét. Festményeire jellemző az élénk színvilág, mint amilyen a természete is. Képzőművészeti kifejezésmódját mindvégig az önnön intim világának mélységéből építkező filozófia határozza meg, kifejezi viszonyát a világ keletkezésének egzisztenciális kérdései iránt, érdekli a kozmológia, az ember születése, léte és halála, valamint annak átmenete az anyagi világból egy új, szellemi világba. Mindezt a színek játékával, az absztrakcióból eredő szimbólumaival fejezi ki. Szereti a spontaneitást. A 80-as években a művei a festői transzavantgárd és új arculat kezdeményezéseinek feleltek meg, ezen belül pedig önnön kreatív figurális és absztrakt nyelvezetének autonómiáját fejlesztette. Illusztrációira is jellemző a bécsi szeceszió szellemiségének és a szürrealizmusból eredő hatása. A kép, a grafika, a kollázs, a rajz mint térbeli hatással élő képzőművészeti elemek tűnnek fel illusztrációiban is.
• Bence Lajos: Napraforgó papagáj, gyermekversek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1991.
• Dr. Edith F. Bondi: Ask mrs. Bear. Murska Sobota, Pomurska založba, 1994.
44
Bence Lajos: Napraforgó papagáj, gyermekversek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1991. Illusztráció/ilustracija: Suzanne Király-Moss
Ferenc Király (Dolnji Lakoš 1936 – )
Šolanje je končal na zagrebški likovni akademiji. Opremil je platnice številnih prekmurskih knjig. Od leta 1971 do 1976 je bil oblikovalec Naptára, almanaha Madžarov v Sloveniji. On je ustvaril tudi njegovo grafično podobo. Nekaj časa je bil grafični oblikovalec Lendavskih zvezkov. Od leta 1973 je urejal in opremljal likovno-umetniške kataloge za Galerijo–Muzej Lendava.
Király Ferenc (Alsólakos 1936 – )
Zágrábban végezte a tanulmányait a Képzőművészeti Akadémián. Számos muravidéki könyvnek készített borítótervet. A Naptárnak, A szlovéniai magyarok évkönyvének volt a formatervezője és borítótervezője 1971-tól 1976-ig. A kiadvány grafikai kivitelezését is ő végezte. A Lendvai Füzetek grafikai szerkesztője is volt. 1973-tól képzőművészeti katalógusokat is tervezett a Lendvai Galéria-Múzeumnak.
• Szúnyogh Sándor-Szomi Pál-Varga Jószef: Tavaszvárás. Versek és elbeszélések. Murska Sobota, Pomurska založba, 1972.
46
Szúnyogh Sándor-Szomi Pál-Varga Jószef: Tavaszvárás. Versek és elbeszélések. Murska Sobota, Pomurska založba, 1972.
Illusztráció/ilustracija: Király Ferenc
László Meszelics (Murska Sobota 1966 – )
Grafični oblikovalec in tehnični urednik tednika Népújság. Rodil se je 1966 v Murski Soboti. Leta 1985 je končal srednjo šolo za oblikovanje, nakar se je vpisal na študij vizualne komunikacije. Trenutno dela kot tehnični urednik tednika Népújság. Od leta 1996 oblikuje Naptár, almanah madžarske narodne skupnosti v Sloveniji, od leta 1990 pa tudi Muratáj. V okviru založniške dejavnosti Zavoda za kulturo madžarske narodnosti je tehnično uredil in oblikoval številne knjige in izdaje. Kot tehnični urednik je preoblikoval celostno podobo časopisa Népújság, njegovo naslovnico in notranjo obliko. V Prekmurju se je uveljavil z opremljanjem madžarskih knjig, saj je dvignil raven oblikovanja platnic in notranje tipografije. Meszelics je eden redkih, ki z vizualnim oblikovanjem dosežejo likovno popolnost sporočila, v formalnem in vsebinskem pogledu pa izraznost v prepoznavnem avtorskem rokopisu. Umetniška osebnost se odraža tudi v njegovih delih. Meszelicsevo knjižno opremo odlikujeta suverena in subtilno zasnovana semantičnost platnic in skladno nadgrajen notranji tipografski ustroj, ki dokazuje dovršen, dosleden in enovit pristop. Prepoznavni in samostojni osnovni elementi so v harmoniji z barvno lestvico in tipografskimi prvinami, ki zavestno ustvarjajo sugestivne platnice oziroma celostno opremo knjig. Grafično oblikovanje je disciplina, ki povezuje več ved in pogojuje mnoga znanja, umetniška in tehnološka. Meszelicsa odlikujejo tako likovna nadarjenost in poznavanje likovnih zakonitosti kot spekter širokih družbenih znanj. Oblikoval je naslednje knjige: Meszelics László (Muraszombat 1966 – )
Tervezőgrafikus, a Népújság technikai szerkesztője. 1966-ban született Muraszombaton. 1985-ben fejezte be Ljubljanában a Tervezőgrafikus Középiskolát, majd beiratkozott a Képzőművészeti Akadémia vizuális kommunikáció szakára. Jelenleg a Népújság technikai szerkesztője. 1996-tól tervezi a Naptárt, a szlovéniai magyarok évkönyvét. 90-es évek elejétől a Muratáj tervezőgrafikusa. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet keretein belül működő könyvkiadási folyamatban számos magyar könyvnek, kiadványnak volt a technikai szerkesztője, borítótervezője. Mint technikai szerkesztő átformálta a Népújság címlapját és tematizálta a hetilap belső formáját is. A muravidéki közegben a magyar könyvek borítóterveivel tűnt ki, hiszen új elképzelésekkel és formatervezéssel látta el a magyar könyvek borítóját és belső tipográfiáját. Meszelics László azok a ritka tervezőgrafikusok közé tartozik, aki a vizuális kultúrát Muravidéken formai és tartalmi szempontok tekintetében átlagon feletti nívóra emelte a képzőművészeti kifejező erő és mondanivaló egészében. Művészi egyénisége a munkáin is érezhető. Meszelics László borítóterveinek a szemantikájára jellemző a szuverén és szubtilis alkotókészség, amely párhuzamosan épül a könyvek tipográfiájára. Ez bizonyítja a teljes, következetes és egységes formatervezési koncepcióját. Az önállóan szervezett alapelemei harmonizálódnak a könyvek színskálájával és tipográfiai elemeivel, amelyek tudatosan szuggesztívvé teszik a könyvek borítóit, illetve az egész könyvet. A formatervező-grafikus pálya egy olyan szakterület, amely több szakterületet rejt magába és sokféle tudást igényel, mind művészi, mind technikai szempontból. Meszelics László formatervezésére jellemző a képzőművészeti területen kifejezett tehetség megnyílvánulása és a szakmai titkok ismerete, valamint a széleskörű ismeretszerzés és a gondolati mélység egységes kifejezése.
Ô készítette a következő kötetek borítótervét:
• Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000. (grafika)
• Bence Lajos: Ráolvasások, versek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000. (grafika)
• Bence Utroša Gabriella: Ki lakik a sötétben? Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996. (grafika)
48
• Bence Utroša Gabriella: Mégis harangoztak. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (grafika)
• Göncz János: Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001. (grafika)
• Göncz László: A muravidéki magyarság 1918-1941. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001. (grafika)
• Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996. (grafika)
• Göncz László: Ôrségi végeken – Na robovin őrséga/Göncz László, Nagy Zoltán, (a fotóillusztrációkat Meszelics László és Igor Kolenko készítették). Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1998. (grafika)
• Szomi Pál: Így kezdődött, próza. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000. (grafika)
• Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1995. (grafika)
• Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996-1998. (grafika)
• Dr. Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996. (grafika)
• Zágorec-Csuka Judit. Gábor Zoltán festőművész portréja. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2002. (grafika)
• Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai On(l)tárijóba. Útleírás. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. (grafika)
• Szabó Mária: Régi magyar lakodalmi szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (grafika)
• Szabó Mária: Így játszottunk mi, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (grafika)
• Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2002. (grafika)
49
Szomi Pál: Így kezdődött, próza.
Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2000.
Grafika: Meszelics László
Miki (Nikolaj) Muster (Murska Sobota 1925 – )
Kipar, ilustrator stripov, producent risanih filmov. Rojen je 22. novembra 1925 v Murski Soboti, kjer je bil oče zdravnik. Leta 1953 je v Ljubljani končal Akademijo za likovno umetnost, smer kiparstvo. Leta 1952 je izšel njegov prvi strip. Do sedaj je objavil 44 stripov z lastnim besedilom in risbami, zgodba teh se naslanja na znane teme mladinskih romanov. Dva stripa je prevedel tudi v madžarščino. Poleg stripov je med leti 1955–1970 svoje risbe redno objavljal tudi v dnevniku Slovenski poročevalec. Leta 1973 se je zaposlil v Münchnu v studiu risanih filmov Bavaria in Schmidt, kjer se je kot svobodni umetnik ukvarjal z risanimi filmi, stripi, produkcijo risanih filmov in risanjem. Leta 1989 se je vrnil v Ljubljano, kjer živi še danes. V Sloveniji, kjer velja za mojstra stripa in priznanega umetnika, je pripravil 45 samostojnih razstav. S svojimi stripi buri in drami domišljijo bralcev, z risbami pa želi zabavati in pritegniti zanimanje. Njegove zgodbe so pogosto humoristične. Besedilo je zgoščeno in ekspresivno. Risbe so preproste, uporablja številna filmska izrazna sredstva. Je tudi avtor barvnih nadaljevank.
Muster Miki [Nikolaj] [Muszter Miklós] (Muraszombat 1925 – )
Szobrász, képregény-illusztrátor, rajzfilm producer. 1925. november 22-én született Muraszombaton, ahol édesapja orvos volt. 1953-ban fejezte be Ljubljanában a Képzőművészeti Akadémiát, szobrászként szerzett oklevelet. 1952-ben jelent meg első képregénye. Saját szövegével eddig 44 képregényt rajzolt világhírű ifjúsági regények alapján. Két képregényét magyar nyelvre le is fordította. A képregényeken kívül 1955-1970 között rajzait napilap közölte rendszeresen (Slovenski Poročevalec). 1973-ban Németországban, Münchenben helyezkedett el a Bavaria és a Schmidt rajzfilmstúdióknál, ahol rajzfilmek, képregények, rajzfilmprodukciók rajzolásával foglalkozott mint szabad művész. 1989ben tért vissza Ljubljanába, ahol jelenleg is él. Ezidáig 45 önálló kiállítása volt Szlovéniában, ahol a képregény mesterének tartják, elismert művész. Képregényeivel mozgósítja az olvasók fantáziáját. Képeivel szórakoztatni akar és hajszolja az érdekességeket. Gyakran humorosak a történetei. Szövege tömör és expresszív. Rajzai egyszerűek, számos filmbeli kifejezőeszközzel él. Színes sorozatai is vannak.
• Muszter, Miki: Törökök, törökök. Rajzolt mesék. Vrhnika, Galerija 2, 1996. (rajz)/(risba)
• Muster, Miki: Dogodivščine Zvitorepca, Lahkotnika in Trdonje, Turki, Turki. Vrhnika, Galerija 2, 1996. (rajz)/(risba)
• Muszter, Miki: Máglyára. (kiadásra készen álló képregény magyar nyelven)
51
Muszter, Miki: Törökök, törökök. Rajzolt mesék. Vrhnika, Galerija 2, 1996.
Rajz/risba: Miki Muster
Peter Orban (Murska Sobota 1981 – )
Grafik, oblikovalec. Rodil se je 25. januarja 1981 v Murski Soboti. Leta 1995 je z odličnim uspehom končal osnovno šolo v Lendavi in uspešno opravil sprejemne izpite na Umetniški in poklicni šoli ter gimnaziji v Sombotelu, kjer je leta 1999 tudi maturiral. V Sombotelu so ga poučevali: reklamna grafika Károly Bonyhádi in Tamás Sellyei oziroma slikovna grafika Éva Foki in Ferenc Masszai. Njegov profesor risanja je bil Csaba Tóth. Trenutno je študent zaključnega letnika Madžarske likovne fakultete na smeri oblikovne in reklamne grafike. Njegovi profesorji so: György Oláh, János Miklós Kádár in Attila Auth. Od leta 1993 ga zanimata računalniška tehnika in eksperimentiranje z različnimi risarskimi in oblikovalskimi programi. Razen tega ima rad stripe in risane filme. Najbolj ga je zanimala animacija, vendar so, žal, to smer na sombotelski šoli ukinili. Kasneje bi se rad ukvarjal z animacijo in risanjem pravljičnih figur. Med njegova dela sodijo platnice knjig Pedagoškega zavoda Železne županije iz leta 1998. Leta 1999 je za sombotelsko samoupravo pripravil grafični del internetnih strani. Njegovo delo je tudi platnica brošure Učiteljske višje šole in logotip šolskega časnika Unicornis oziroma časopisa Žabe. Je avtor logotipa županijske knjižnice Berzsenyi Dániel. Med leti 1994-1996 je risal stripe za Népújság in otroški časopis Kelepelő. Leta 1999 je pripravil prezentacijo ilustracij za učbenike. Je odprt do vsega novega, saj v svojih delih poleg tradicionalih metod uporablja moderne računalniške tehnike.
Orbán Péter (Muraszombat 1981 – )
Grafikus, formatervező. 1981. január 25-én született Muraszombaton. 1995-ben kitűnő eredménnyel fejezte be az alapfokú tanulmányait Lendván. 1995-ben felvételt nyert a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolába és Gimnáziumba, ahol 1999-ben érettségizett. Szombathelyen Bonyhádi Károly és Sellyei Tamás (alkalmazott, illetve reklámgrafika), valamint Foki Éva és Masszai Ferenc (képgrafika) tanították. Rajztanára volt Tóth Csaba. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem másodéves hallgatója tervező- és reklámgrafika szakon. Tanárai: Oláh György, Kádár János Miklós és Auth Attila. 1993-tól folyamatosan érdeklődik a számítástechnika iránt, kísérletezik különféle rajz- és szerkesztőprogramokkal. Ezenkívül szereti a képregényeket és a rajzfilmeket. Eredeti érdeklődése az animáció volt, de, sajnos, a szombathelyi szakközépiskolában megszünt ez a szak. Élete későbbi szakaszában szívesen foglalkozna animációval, mesefigurák rajzolásával. Szakmai munkái közé tartoznak a Vas megyei Pedagógiai Intézet részére 1998-ban készített borítótervek. 1999-ben a szombathelyi önkormányzat részére készített grafikákat az Internetoldalra. Pályamunkái közé tartozik a Tanárképző Főiskola részére készített kiadványborító- és logo terve az Unicornis főiskolai lapra, valamint a Békák című lapra. Az ő készítése a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár logója. 1994 és 1996 között a Népújság és a Kelepelő gyermeklapba rajzolt képregényeket. 1999-ben tankönyvekre készített prezentációs illusztrációkat. Nyitott természetű, hiszen alkotásainál a hagyományos technikák mellett a modernebb tehcnikákat is alkalmazza, főleg a számítógépes grafikát.
• Ingatlanos poénok. Mareco Ingatlan Rt., 2000. (borítóterv és 13 illusztráció)/(platnica in 13 ilustracij)
• Varga József: A lendvai vár kapitánya. (Regény.) Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001. (borítóterv és 8 illusztráció)/(platnica in 8 ilustracij)
• Zágorec-Csuka Judit: V ognjenem kresu. (Versek szlovén fordításban.) Muraszombat, Solidarnost, 2001. (borítóterv)/(platnica)
• Zágorec-Csuka Judit: Slepci na zemljevidu. (Versek szlovén fordításban). Muraszombat, Franc-Franc kiadó, 2003. (borítóterv, ill.)/(platnica, ilustr.)
53
•
Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből. Versek barátaimnak. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. (borítóterv, ill.) /(platnica, ilustr.)
Učbeniki/tankönyvek: • Aldea Miklósné, Dávid Mária, Dr. Kármán Lászlóné, Szende Virág: Kitekintő, Tankönyv és munkafüzet a 8. osztályos tanulók számára a magyar nyelv mint második nyelv tanításához. Ljubljana, Szlovén Köztársaság Oktatási Intézete, 2003. (borítóterv, 160 ill.) /(platnica, 160 ilustr.)
Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből. Versek barátaimnak. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. Borítóterv, illusztráció/platnica, ilustracija: Orbán Péter
Lajcsi Pandur (Lendava 1913 – Maribor 1973)
Lajcsi Pandur se je rodil leta 1913 v Lendavi. Sodi v tako imenovano medvojno generacijo. Med drugo svetovno vojno je poučeval likovni pouk v Lendavi. Likovno akademijo je končal v Zagrebu. Čeprav je po letu 1945 živel v Mariboru, je ostal zvest lendavski, domači grudi. To dokazuje njegov izbor tem. Pandurja navdihujejo na Murski ravnici živeči preprosti, vaški ljudje. Počitek, žetev, kmečka dvorišča in kmetje na koruznih poljih so teme, ki so ga ustoličile kot romantičnega slikarja, ki velikopotezno govori evropski slikarski jezik z realističnim dialektom. Spremljevalci Pandurjevega slikarstva so v neusmiljenih življenjskih okoliščinah trpeči mali ljudje. Slikar je umrl leta 1973 v Mariboru.
Pandur Lajcsi (1913 Alsólendva – 1973 Maribor)
Pandur Lajcsi Lendván született 1913-ban. A két háború közötti korosztályhoz tartozik. Zágrábban végezte el a Képzőművészeti Akadémiát. A második világháború alatt Lendván rajztanárkodott. A háború után szülővárosától távol, Mariborban élt, hű maradt minden lendvai, hazai röghöz. Ezt igazolják félreérthetelenül témaválasztásai is. A murántúli Pannon síkságon élő falusi, egyszerű emberek életéből merít ihletet. A pihenők, az aratók, a parasztudvarok, a kukoricaföldön dolgozók témái avatták Pandurt a Muravidék romantikus festőjévé, aki a nagyvonalú európai festőnyelvet beszéli realista dialektussal. Pandur festészetében a könyörtelen életviszonyokkal vívódó “kis-ember típus” a pannon reminiscenciák karakterábrázolásának állandó kísérői maradnak. Pandur Lajcsi, festőművész 1973ban halt meg Mariborban.
• Vlaj Lajos: Szelíd intés. Murska Sobota, Pomurska založba, 1968. (boritó)/(platnica)
• Vlaj Lajos: Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1961. (boritó)/(platnica)
55
Vlaj Lajos: Szelíd intés. Murska Sobota, Pomurska založba, 1968.
Boritó/platnica: Pandur Lajcsi
Janez Perša (Lendava 1939 – )
Likovni pedagog in ilustrator. Rodil se je leta 1939 v Lendavi. Slikarsko in grafično smer oblikovne strokovne srednje šole je končal v Ljubljani. Zaposlil se je v oglaševalskem podjetju LIK v Ljubljani. Leta 1962 se je kot učitelj likovnega pouka zaposlil na Dvojezični osnovni šoli I. v Lendavi. Leta 1972 je zaključil študij likovne pedagogike na Visoki učiteljski šoli v Mariboru. Veliko njegovih učencev je dobilo nagrade na različnih tekmovanjih. Trenutno živi v Lendavi, je upokojeni pedagog. Ilustrira tudi učbenike. Njegov stil je privlačen. Z barvnimi risbami želi pritegniti pozornost otrok na strani učbenika. Bistvo učbenikov in učno snov podaja z vizualnimi sredstvi, pri tem imajo levji delež ilustracije. Njegove ilustracije so všeč zlasti učencem nižjih razredov.
Perša Janez (Lendva 1939 – )
Rajztanár, illusztrátor. 1939-ben született Lendván. Ljubljanában fejezte be a formatervezői szakközépiskola grafikusi és festészeti szakirányát. Azt követően a LIK elnevezésű reklám-propaganda vállalatnál helyezkedett el Ljubljanában. 1962-ben az I. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola rajztanára lett. 1972-ben levelező szakon szerzett rajztanári oklevelet Mariborban a Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán. Számos tanulójának díjazták a rajzait. Jelenleg Lendván él, nyugalmazott pedagógus. Tankönyveket is illusztrált. Stílusa megnyerő. Színes rajzaival kelti fel a gyerekek figyelmét a tankönyvek hasábjain. A tankönyvek lényegét, a tananyagot vizuális eszközökkel fejezi ki, ehhez ad az illusztrációival hangulatot. Főleg az alsós tanulók kedvelték meg az illusztrációit.
• Bazsika Magda: A betűk világa. Magyar nyelvű munkafüzet. Ljubljana, Zavod Republike Slovenije za šolstvo in šport, 1993. (ill.)/(ilustr.)
• Fehér Mária: Írunk és olvasunk. Munkafüzet írás és olvasáshoz. Ljubljana, Zavod Republike Slovenije za šolstvo in šport, 1993. (ill.)/(ilustr.)
• Szabó Mária: Így játszunk mi. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. (ill.)/(ilustr.)
57
Fehér Mária: Írunk és olvasunk. Munkafüzet írás és olvasáshoz. Ljubljana, Zavod Republike Slovenije za šolstvo in šport, 1993. Illusztráció/ilustracija: Perša Janez
Sabina Šinko (Maribor 1968 – )
Likovna pedagoginja, scenografka, ustanoviteljica in režiserka lutkovnega gledališča Pupilla. Rodila se je leta 1968 v Mariboru. Trenutno živi in dela v Lendavi. Likovno pedagogiko je končala na fakulteti v Mariboru. Njena diplomska naloga je bila scenografija lutkovne predstave Pepelka, avtorice Darke Čeh v Lutkovnem gledališču Maribor. Leta 1993 je v Lendavi ustanovila lutkovno gledališče Pupilla, ki je s petimi predstavami (Eleonor Farjeon: Ko si kraljična zaželi luno, Veronika Marék: Slike in fotografije, Ion Creanga: Dani Prekla, Feri Lainšček: Belerofont in pegaz, Pavel Polak: Gospod pokukajva v zaboj ali Igra o rdeči kapici, Žabe) nastopilo po celi Sloveniji, na mednarodnih festivalih v Avstriji in na Madžarskem. Sodeluje tudi s sombotelskim lutkovnim gledališčem. Za predstavo Lászla Rumija A páfrány virága je pripravila lutke in sceno. Poleg tega slika tudi na svilo. Do sedaj je imela šest samostojnih razstav. S knjižno ilustracijo se je začela ukvarjati nedavno. Trenutno je zaposlena na Dvojezični osnovni šoli I. v Lendavi, predava pa tudi na Pedagoški fakulteti v Mariboru, in sicer predmet gledališka in lutkovna scenografija. Ilustrirala je številne gledališke liste, plakate in kataloge. Za Šinkojevo je značilen poln, koloristični utrip, življenjskost in zasanjanost, vibracije in klasična dostojanstvenost, ki se na poslikani svili enakovredno prepletajo. Čustvenosti in barvitosti polne, mehko vibrirajoče forme so vse prej kot enostavne. Vzvalovane findesieclovske linije so kot izraz neprestanega življenjskega valovanja, svojevrstna uporaba barv, razkošna ornamentika in razgibana ikonografija, polna arhetipskih zgodb in sporočilnosti, ki tudi danes niso izgubile aktualnosti, so stalnice njenega ustvarjanja.
Šinko Sabina (Maribor 1968
– )
Rajztanár, díszlettervező, a Pupilla Bábszínház létrehozója és rendezője. 1968-ban született Mariborban. Jelenleg Lendván él és alkot. Mariborban fejezte be a Pedagógiai Egyetemen a rajztanári szakot. Darka Čeh: Hamupipőke a Maribori Bábszínházban című darabjának díszletervezése volt a diplomamunkája. 1992-ben hozta létre Lendván a Pupilla Bábszínházat, amelynek a díszlettervezője és egyben rendezője is. Öt különböző bábelőadással (Eleonor Farjeon: Amikor a hercegnő megkívánja a holdat, Veronika Marek: Képek és fényképek, Ion Creanga: Dani Prekla, Feri Lainšček: Belerofont és Pegazus, Pavel Polak: Az Úr betekint a ládába, vagy a Játék Piroskáról, Béka) szerepeltek Szlovéniaszerte, és nemzetközi színházi fesztiválokon Ausztriában és Magyarországon. A szombathelyi Bábszínházzal is együttműködött, Rumi László: A páfrány virága című darabjához készített bábokat és díszletet. Ezenkívül intezíven fest, főleg selyemre. Eddig hat önálló kiállítása volt. Könyvillusztrálással nem olyan régen kezdett el foglalkozni. Jelenleg az I. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában dolgozik és a maribori Pedagógiai Egyetem külső munkatársa a színházi és a bábszínházi nevelés, oktatás területén. Számos színházi lapot, plakátot és katalógus illusztrált. Sabina Šinko művészetére jellemző a gazdag színvilág, az életszerűség és az álomvilág. Ezek a vibrációk és ennek a klasszikus méltósága a selyem anyagon egyenlően váltakozik. Formavilága teli van érzésekkel és színekkel, amelyek könnyedén vibrálódnak. A formáinak hullámzása, az élet állandó hullámzásait vetítik elénk. A színeket egyéni módon használja. A képeire jellemző a gazdag ornamentika és az archetipus történetekkel és üzenetekkel változatos ikonográfia, amelyek ma sem veszítették el aktualitásukat, hiszen alkotói tevékenységének meghatározó ismertetőjelei.
• Milan Vincetič: Žensko sedlo. Murska Sobota, Franc-Franc, 2002 (Zbirka Križpotja) (színes borító és ill.)/(barvna platnica in ilustr.)
• Bence Utroša Gabriella: A kis makk története és más mesék, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. (színes borító és ill.)/(barvna platnica in ilustr.)
59
Bence Utroša Gabriella: A kis makk története és más mesék, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003.
Színes borító és illusztráció/barvna platnica in ilustracija: Sabina Šinko
Kazalo: Tartalom:
Ilustratorji madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji: Uvod ................................................................................................................................................... 5
A szlovéniai magyar könyvillusztrátorok: Bevezető ....................................................................................................................................................... 13 Misli o ilustraciji 6 Gondolatok az illusztrációról 14
Zahtevnejša knjižna ilustracija madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji od leta 1961 do danes 6–7
Az igényes szlovéniai magyar könyvillusztrálás útja 1961-tól napjainkig ................................................................................................. 14–15 Šestdeseta leta, začetki v črnih tonih ....................................................................................................................................................................................... 7
A 60-as évek, a kezdetek fekete tónusban ......................................................................................................................................................................... 15 Mrtvilo sedemdesetih let 7
A 70-es évek pangása 15
Nekaj sprememb v osemdesetih letih 7 Némi változás a 80-as években ................................................................................................................................................................................................ 15 Razcvet v devetdesetih letih ......................................................................................................................................................................................................... 8 Kibontakozás a 90-es években .................................................................................................................................................................................................. 16 Ilustratorje madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji lahko razvrstimo v pet skupin
A szlovéniai magyar könyvillusztrátorokat öt meghatározó csoportba oszthatjuk
1. Ilustratorji otroških in mladinskih knjig 8–9
1. Gyermek- és ifjúsági könyvek illusztrátorai 16–17
2. Ilustratorji leposlovnih del .................................................................................................................................................................................................... 9–10
2. Szépirodalmi művek illusztrátorai .................................................................................................................................................................................. 17–18
3. Ilustratorji učbenikov ............................................................................................................................................................................................................ 10–11
3. A tankönyvek illusztrálása 18–19
4. Ilustratorji serijske publikacije Muratáj 11
4. A Muratáj c. folyóirat illusztrátorai 19
5. Ilustratorji stripov ............................................................................................................................................................................................................................. 11
5. A képregények illusztrátorai .................................................................................................................................................................................................... 19
Povzetek .......................................................................................................................................................................................................................................... 11–12
Összegyés 20
Bibliografija 22–60
Bibliografia 22–60
CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana
75.056(497.4=511.141) 655.533(497.4=511.141)
ZÁGOREC-Csuka, Judit
Ilustratorji madžarskih knjižnih izdaj v Sloveniji = #A #szlovéniai magyar könyvillusztrátorok /Zágorec-Csuka Judit ; (prevod v slovenski jezik Tanja Simonka, Livija Horvat ; izbor slikovnega gradiva Tanja Šimonka). - Lendava : Galerija-Muzej = Lendva : Galéria-Múzeum, 2003
ISBN 961-91217-0-8
127254016
