Alfons Mucha (GML, 2011) by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Alfons MUCHA

04 .02. –04. 04. 2011 Lendavski grad | Lendvai vár | Lendava’s Castle Slovenija | Szlovénia | Slovenia

Alfons Mucha Igralka je bila nad njim tako navdušena, da je zanjo še leta kasneje ustvarjal plakate, med drugim za Medejo, Damo s kamelijami, Gismondo, scenografijo in celo kostume, ob tem pa se uspešno loteval naslovnic knjig in revij, ilustracij, reklamnih sporočil, različnih plakatov, predlog za uporabne predmete in seveda portretov. Bil je mojster litografije in risbe, njegov motivni svet pa so naselili predvsem nadzemsko lepi ženski liki in narava v svoji neokrnjeni, skoraj rajski podobi. Kot večina pripadnikov gibanja, ki je prezirala materialistični svet in sledila Wildovi Modri ptici², ki prepeva o čudovitih in nemogočih stvareh, ki se nikoli ne bodo zgodile, ki jih ni, a bi morale biti, se je tudi Mucha ogibal upodabljanja akta in nevarnosti, da zaide v poudarjanje vulgarne čutnosti in naturalizma. Njegove ženske, ki so postale simbol art nouveauja in zaradi brezčasnega šarma še danes očarajo generacije mladih, so vilinsko mile, ovite v lahna oblačila, ki jih guba veter in tako ustvarja igrive domišljijske draperije, ali pa so odete v oprave starodavnih svečenic in boginj, njihove dolge razpuščene ali v umetelne frizure spete lase pa oblikuje nemirna secesijska linija, suverena v potezi, a vendar filigransko lahkotna in prefinjena. Čeprav so vsi poznali gotske lepotice, usodne ženske prerafaelitov, Botticellijeve antične junakinje pa naravnost oboževali, so te umetnike navdihovale resnične ženske. Bile so njihove sopotnice, ljubimke, prijateljice, večinoma izobražene ekstravagantne dame iz visoke družbe, ki so odigrale vlogo nesmrtnih muz. V Muchovem svetu, v katerem najdejo svoje mesto tudi portreti, postanejo prispodobe in alegorije, posebej izvirne v povezavi z naravo, ki je druga priljubljena tema sloga art novueau. Stilizirani cvetovi, med katerimi je posebej priljubljena perunika, imenovana kar cvet modernega sloga – pogosto jo najdemo tudi na plakatih Alfonsa Muche, so odraz velikega zanimanja za botaniko. Fin de siècle je v panteonu svojih idealističnih predstav ustvaril tudi pravo govorico cvetja, ki skozi simbolne pomene posameznih rož pojasnjuje pogosto enigmatske, skrivnostne, sanjske podobe in celo ezoterične privide. Ti prizori se navezujejo na hortus conclusus, iz srednjeveške tradicije izvirajoč ikonografski motiv zaprtega vrta v katerem so, odmaknjeni od »umazanega« zunanjega sveta bivali Marija z Jezusom otrokom ali svetniki, redkeje posvetna devica s samorogom. V našem primeru so sanjavi pejsaži, ki jih enkrat barva pomlad, drugič prikriva sneg ali pa jih v vznemirljiv somrak potaplja bližina noči, prispodoba nedosegljivega sveta, ki ga ni, pa bi moral biti, edina domovina idealistov in vsaj začasno pribežališče vseh tistih, ki jih je bizarnost življenja zlomila.

Razstava del enega največjih umetnikov iz obdobja fin de siècla Alfonsa Muche je za Slovenijo pomemben dogodek. Ne samo zato, ker se prvič srečujemo z mojstrom, ki je v Parizu konec devetnajstega stoletja soustvarjal umetniški slog art nouveau, temveč tudi zaradi soočanja z lastno dediščino iz tistega obdobja, o kateri še danes nismo dovolj odkrito spregovorili. Umetniško gibanje, poimenovano tudi kot secesija, jugendstil, liberty, nova umetnost, je bilo tako na vsebinski kot formalni ravni izjemno raznorodno, v različnih obdobjih svojega ustvarjanja so mu pripadali nekateri največji umetniki dvajsetega stoletja, zato ima le malo skupnih potez. Za obdobje, ki je z nenavadno strastjo in osupljivo domišljijo v panteonu historicizma iskalo vrata v moderni svet in je svoj vrhunec doživelo v devetdesetih let devetnajstega stoletja, potem pa za skoraj šestdeset let utonilo v pozabo, je značilna predvsem velika zagledanost v umišljeno, očem nevidno stvarnost, ki jo obvladujejo pravila¹ v funkciji Lepote, h katerim se umetnik vedno znova vrača, ko so obveznosti vsakdanjega sveta pretežke. Tudi nekaj ničejanskega in platonističnega duha je bilo v teh stremenjih mladih avtorjev, ki so se razočarani nad materializmom v takratni družbi in zatohlim akademizmom sočasne umetnosti, znova obrnili k idealom gotike in zgodnje renesanse, v svet duhovnosti in domišljije. Kljub določenemu odporu v javnosti, v prvi vrsti zaradi popularizacije slikarstva skozi reproduktivne tehnike, vključevanja novega stila v skoraj vse pore vsakdanjega življenja in uporabe dosežkov industrijske revolucije, so imeli vodilni protagonisti art nouveauja v svojem času več sreče v prisvajanju kulturnega prostora kot le nekaj starejši impresionisti, saj so pričeli posegati v popularno kulturo, hkrati pa sta jih izrazit individualizem in predanost domišljiji povezovala s slikarstvom simbolizma. Zanj je bilo značilno sopotništvo umetniško in osebnostno močnih avtorjev s področja literature, glasbe in gledališča, po svoje pa mu je bil naklonjen tudi čas. Po obdobju racionalizma in pozitivizma je družba spet občutila potrebo po duhovnem, nadnaravnem, po ekstazi in bogovih, po davnih mitih in magiji. V findesièclovskem Parizu, ki je bil središče vrvenja različnih idej, ekstravagantnih družabnostih, izdajanja novih in novih manifestov, bohemske dekadence, odkrivanja podob florentinskega neoplatonizma, prerafaelitov in romantikov, se je leta 1887 znašel češki slikar in grafik Alfons Mucha. S plakati za gledališke predstave z glavno zvezdo Sarah Bernhardt, eno od znamenitih muz art nouveauja, je v trenutku povzročil pravo senzacijo in postal eden od soustvarjalcev novega sloga, v začetku imenovanega celo Muchov stil. 2

njeno svetovljansko usmerjenost spoznavali umetniška gibanja pomembnih evropskih središč, zlasti Pariza. Za mnoge umetnostne zgodovinarje je bila umetnost fin de siècla najbolj zaničevana in prezrta v vsej zgodovini zahodnoevropske umetnosti. Njeno resnično vrednost so potrdila šele šestdeseta in sedemdeseta leta prejšnjega stoletja, ko so predvsem študijske razstave francoskih simbolistov in belgijskih imaginarnih slikarjev navdušile najmlajšo generacijo. V dediščini protagonistov zadnjega velikega slogovnega gibanja v Evropi, med katere sodi tudi Alfons Mucha, so mnogo mlajši kolegi poleg izvirne uporabe tehnologije in modernih formalnih rešitev opazili tudi brezčasen svet brezmejne domišljije, v katerem so hitro našli navdihe za umetnost svojega časa, predvsem v stripu in psihadeličnih vsebinah pop kulture. Sopotnik francoskih simbolistov, pesnik, umetnostni kritik in slikar Albert Aurier je nekoč zapisal: »Devetnajsto stoletje, ki je v svojem otročjem navdušenju hvalilo popolno premoč znanstvene dedukcije z izjavo, da vse skrivnosti izginejo pred mikroskopom ali skalpelom, očitno počasi spoznava nesmiselnost takšne samozavesti. Človek je namreč še vedno obdan z istimi skrivnostmi, istimi nevarnimi, nejasnimi neznankami, ki so vse mračnejše in vse bolj preteče, odkar se je uveljavila moda, da se jih zanemarja.«³

Alfons Mucha je zagotovo najbolj znan in prepoznaven po svojih plakatih, ki jih je ustvarjal s pomočjo grafične tehnike litografije, manj po portretih, šele v zadnjem obdobju pa tudi po monumentalnih slikah z zgodovinsko in mitsko tematiko. Slovanska epopeja, serija dvajsetih podob velikega formata, ki govori o zgodovini češkega naroda in Slovanov, je danes shranjena v Moravskem Krumlovu in je njegovo življenjsko delo, zanjo je porabil vrsto let, o njej je sanjal že od mladih dni. Na prvi pogled tako drugačen svet pripovedi, v kateri se prepletajo miti in zgodovinska dejstva vendarle sijajno dopolnjuje raznolik, novim tehnikam in vsebinam naklonjen avtorski opus. Če je vračanje v lastno preteklost in iskanje narodne identitete v umetnosti fin de siècla komaj opazno pri narodih, ki so od nekdaj določali širše obvezujoča slogovna gibanja po vsej Evropi, je genius loci posebej pomemben segment v razumevanju likovne umetnosti ob koncu devetnajstega stoletja pri slovanskih narodih. Zavedanje o lastni, tisočletja stari zgodovini in posebni, lokalno obarvani kulturi, ki zmore obstajati tudi brez nekritičnega prevzemanja vseh romanskih in germanskih vzorov, je bilo v tesni povezanosti s prizadevanji za vzpostavitev nacionalnih držav slovanskih narodov in ga je z neprikritim ponosom poudarjala tudi umetnost. Motivi iz bogate zapuščine ljudske ustvarjalnosti so pomemben element secesije, ki je tendence te nove umetnosti združevala na področju Avstro-Ogrske. Slovanska epopeja je nedvomno pomembna za razumevanje izvirnosti in posebnosti Muchovega prispevka k razvoju art nouveauja v mednarodnem prostoru, kjer v modernih, z reproduktivno tehniko ustvarjenih delih, kljub bližini francoskih in belgijskih simbolistov, vselej ohranja vsaj daljne reminiscence na domovino. Prezreti ne moremo niti njegovega občudovanja in spoštovanje češke ženske, saj je v alegoričnih upodobitvah na znamenitih plakatih uspel uveljaviti poseben tip slovanske lepotice. V tem pojmovanju findesièclovske umetnosti bi se morali prepoznati tudi Slovenci, ki smo se predvsem po zaslugi sijajnih ilustratorjev lahko umestili v raznovrstno, a v osnovi prelomno gibanje ob koncu devetnajstega stoletja, ki je ob impresionizmu ustvarilo pomemben most med historicizmom minulega stoletja in modernizmom prihodnjega. Razstava Alfonsa Muche iz zbirke dr. Zdeněka Třímala je odlična priložnost, da obudimo spomin na zapuščino naših vesnanov, še posebej zato, ker letos mineva natanko sto let od izida prvih slovenskih pravljic s sijajnimi ilustracijami Gvidona Birolle. Pa tudi na nekdanjo povezavo s praško akademijo, kamor so še pred Zagrebom hodili študirat slovenski likovni umetniki in skozi

Judita Krivec Dragan

1 Philippe Jullian, The Symbolists, Phaidon, London 1973. 2 Idem. 3 Idem.

Alfons Mucha híres múzsái egyikének főszereplésével rendezett színi előadás plakátjával egy csapásra valódi szenzációt okozott, és az új korszak egyik társalkotójává vált, és a kezdetekben a stílust róla nevezték el. A színésznő olyan lelkes volt, hogy még később is évekig alkotott számára plakátokat, többek közt a Médeiára, a Kaméliás hölgyre, Gismondára, szcenográfiát és színpadi jelmezt, emellett pedig sikeresen alkotott könyv- és folyóiratborítókat, illusztrációkat, reklámszövegeket, különböző plakátokat, használati tárgyak tervezetét és persze portrékat. A litográfia és rajz mestere volt, motívumvilágát pedig csodaszép női alakok és az érintetlen, szinte édeni természet megábrázolása uralta. Mint a materialista világot megvető mozgalomhoz tartozók zöme, akik követték Wilde Kék madarát,² amely csodás és képtelen, soha meg nem történő, nem létező dolgokról énekel, de amelyeknek feltétlenül létezniük kellene, Mucha is kerülte az aktfestést és a vele járó veszélyt, hogy a vulgáris érzékiségre és naturalizmusra fektesse a hangsúlyt. Nőalakjai, amelyek az art nouveau szimbólumává váltak, és időtlen bájuk miatt még ma is el tudják kápráztatni a fiatalok nemzedékét, tündérien kedvesek, lenge, széltől ráncolt, játékosan ábrándos drapériák látszatát keltő öltözetet, vagy az ősrégi papnők és istennők öltözetét viselve, miközben hosszú, elengedt, vagy ügyes frizurába font hajukat a szecesszió nyugtalan, szuverén vonala formálja filigrán, de kifinomult könnyedséggel. Habár mindannyian ismerték a gótikus szépségeket, a preraffaeliták végzetes asszonyait, Botticelli antik hősnőit pedig szinte imádták, ezeket a művészeket valódi nők ihlették. Társaik, szeretőik, barátnőik, többnyire művelt, extravagáns, a felsőbb társadalmi réteghez tartozó nők voltak, akik a halhatatlan múzsák szerepét töltötték be. Mucha világában, amelyben portrék is megtalálhatók, hasonlatokká és allegóriákká válnak, a természettel való összefüggés különös eredetiségében, amely az art nouveau irányzat második kedvenc témája. A stilizált virágok, amelyek közt a nőszirom, az úgynvezett modern stílus virága a leggyakoribb, és gyakran fordul elő Alfons Mucha plakátjain is, a botanika iránti nagy érdeklődést tükrözik. A fin de siecle idealista elképzelései panteonjában valódi virágnyelvet teremtett, és az egyes virágok szimbolikus jelentése által nyújt magyarázatot a gyakran enigmatikus, titokzatos álomképekre és ezoterikus látomásokra is. Ezek a jelenetek a Hortus conclususra is vonatkoznak, a középkori tradíciókból eredő zárt kert ikonográfiai motívumára, amelyben a „piszkos” külvilágtól elvonulva élt Mária a kisded Jézussal vagy szentekkel, ritkán a világi szűz leány az egyszarvúval. Esetünkben az álombeli

Alfons Mucha, a fin de siecle korszak egyik legnagyobb művészének a kiállítása fontos eseménynek számít Szlovéniában. Nemcsak azért, mert először találkozunk a mesterrel, aki a 19. század végén Párizsban társalkotója volt az art nouveau művészeti stílusnak, hanem az akkori korszak saját örökségünkkel való szembesülése miatt is, amelyről még ma sem szóltunk elég nyíltan. A szecessziónak, júgendstílusnak, liberty style-nak nevezett művészeti mozgalom úgy tartalmi, mint formai szempontból igen sokszínű volt, hiszen a huszadik század legnagyobb művészei hódoltak neki tevékenységük különböző korszakaiban, azért csak kevés közös vonása van. Erre a korszakra, amely a historizmus panteonában szokatlan szenvedéllyel és megdöbbentő képzelőerővel kereste a modern világba nyíló bejáratot, és a huszadik század kilencvenes éveiben élte meg csúcsát, majd majdnem hatvan évre a feledésbe merült, főleg a képzeletbeli, szemnek láthatatlan valóság iránti rajongás a jellemző,¹ és a Szépség szerepét betöltő szabályok uralják, amelyhez a művész állandóan visszatér, amikor a mindennapi élet kötelezettségei túl nehéznek bizonyulnak. A fiatal művészek törekvéseiben volt valami nietzschei és plátói szellem is, akik az akkori társadalom materializmusa és fülledt akadémizmusa feletti csalódottságukban újra a gótika és korai reneszánsz eszményeihez fordultak, a lelkiség és képzelet világához. A közvélemény bizonyos ellenvetései ellenére, elsősorban a festészetnek a reproduktív technikák okozta popularizációja miatt az új stílusnak a közélet szinte minden pórusába való bevonása következtében, és az ipari forradalom termékeinek az alkalmazása miatt, az art nouveau vezető protagonistáinak saját korukban több szerencséjük volt a kulturális tér meghódításában, mint a csak valamivel idősebb impresszionistáknak, hiszen a népszerű kultúra felé fordultak, egyben pedig kimondott individualizmusuk és a fantázia iránti hódolatuk festői szimbolizmussal egyesítette őket. A korszakot egyrészt az irodalom, zene és színház világának művészeti és az egyén személyiségének szempontjából erős szerzők követték, másrészt pedig az idő is kedvezett neki. A racionalizmus és pozitivizmus időszaka után a társasdalom újra szükségét érezte a szellemiség, természetfeletti, extázis és istenek, ősi mítoszok és a mágia iránti csodálatnak. Alfons Mucha, cseh festő és grafikus 1887-ben a fin de siecle korát élő Párizsában találta magát, amely különböző eszmék, extravagáns társadalmi élet, egyre újabb manifesztumok, bohém dekadencia, firenzei neoplatonizmus, preraffaeliták és romantikusok alakjai feltárásának a korát élte. Sarah Berhardt, az art nouveau 4

impresszionizmus mellett jelentős hidat alkotott a múlt század historizmusa és a jövő modernizmusa között. Alfons Mucha kiállítása dr. Zden k Třímal gyűjteményéből kitűnő alkalom arra, hogy felelevenítsük azon szlovén festők, grafikusok és illusztrátorok emlékét, akik a 20. század első felében programszerűen törekedtek a lemenőfélben lévő grafika és illusztráció, valamint szlovén népművészet megőrzésére (ú.n. „vesnani”), főleg azért, mert idén múlik Gvidon Birolla pompás illusztrációival ellátott első szlovén mesék megjelenésének pontosan száz éve. Továbbá a Prágai Akadémiával való kapcsolatról sem szabadna megfeledkeznünk, ahol Zágrábot megelőzően folytattak tanulmányokat a szlovén képzőművészek, és világpolgári beirányítottsága által ismerkedtek a jelentős európai központok, főleg Párizs művészeti irányzataival. A legtöbb művészettörténész számára a fin de siecle a leglenézettebb és legkevesebb tiszteletet kiérdemlő művészeti irányzatnak számított az egész nyugat-európai művészetben. Valódi értékét még csak a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben ismerték el, amikor a legifjabbb nemzedék nagy lelkesedéssel fogadta főleg a francia szimbolisták és belga imaginárius festők tanulmányi kiállításait. Európa utolsó nagy stílusbeli mozgalma protagonistáinak hagyatékában, amelyek közé Alfons Mucha is tartozik, a sokkal fiatalabb kollégák az eredeti technológia alkalmazása és a modern formai megoldások mellett a végtelen képzelőerő időnélküli világát is megfigyelték, amelyben gyorsan találtak ihletet saját koruk művészetére, főleg a képregényekben és a pop kultúra pszichadelikus tartalmaiban. A francia szimbolisták kortársa, költő, műkritikus és festő, Albert Aurier valamikor a következőket jegyezte fel: „A tizenkilencedik század, amely gyermeki lelkesedésében a tudományos dedukció teljes fölényét dícsérte azzal a kijelentéssel, hogy a mikroszkóp vagy szike előtt nincsenek titkok, nyilván felismerte az effajta önbizalom értelmetlenségét. Az embert ugyanis még mindig ugyanazok a titkok, ugyanazok a veszélyes, titokzatos ismeretlenek övezik körül, amelyek egyre sötétebbek és egyre veszélyesebbeb, amióta az ezek elhanyagolását sürgető törekvések divatja kezdett érvényesülni.”³

tájképek, amelyek hol a tavasz színeiben pompáznak, hol a hó fedi őket, vagy nyugtalan alkonyatba süllyeszti a közeledő éjszaka, hasonlatok arra az elérhetetlen világra, amely nem létezik, de lennie kellene, az idealisták egyedüli hazája és legalább ideiglenes menedéke mindazoknak, akiket letört az élet bizarrsága. Alfons Mucha leginkább plakátjairól ismert és felismerhető, amelyeket litográfia segítségével alkotott, kevésbé portréiról, utolsó korszakában pedig monumentális festményeiről is történelmi és mítoszi tematikával. A Szláv eposzt, amely 20 monumentális festményből álló ciklus, és amely a cseh nép és a szlávok történelmét tárja fel, ma Moravsky Krumlov-ban őrzik, és életművének számít, hiszen évek hosszú során alkotta, és már fiatalon megálmodta. Első látásra olyan eltérő mesevilág, amelyben mítoszok és történelmi tények fonódnak össze, viszont csodálatosan egészíti ki egy változatos, az új technikáknak és tartalmaknak kedvező szerzői opus. Amennyiben a fin de siecle művészetében alig észlelhető a saját múthoz való visszatérés és a nemzeti identitás keresése a nemzeteknél, amelyek valamikortól meghatározták egész Európában a tágabb elkötelezettséget igénylő stílusbeli mozgalmakat, a genius loci a szláv nemzeteknél különös jelentőséggel bíró szegmentumnak számít a képzőművészet megértésénél a tizenkilencedik század végén. Saját többezeréves történelmi múltjára és a helyi kultúra sajátosságaira való ráébredés, amely a román és germán példák minden kritikától mentes átvétele nélkül is létezhet, szoros öszszefüggésben volt a szláv népek nemzeti államainak megalakulására tett törekvésekkel, és azt a művészet is nyílt büszkeséggel vallotta. A népi alkotómunka gazdag hagyományából eredő motívumok fontos elemei a szecessziónak, amely az Osztrák-Magyar Monarchia területén összekapcsolta az új művészet törekvéseit. A Szláv eposz kétségtelenül nagy jelentőséggel bír Mucha hozzájárulásának eredetisége és különlegessége megértéséhez az art nouveau nemzetközi terén, ahol a modern, reproduktív technikákban megalkotott művekben a francia és belga szimbolisták közelsége ellenére is mindig megőrzi legalább a távoli reminiszcenciákak a hazára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a cseh nő iránti csodálatát és tiszteletét sem, hiszen allegorikus alkotásaibna és híres plakátjain sikerült érvényre juttatni a szláv szépség különös típusát. A fin de siecle művészet ilyen jellegű felfogásában nekünk, szlovéneknek is fel kellene ismernünk magunkat, hiszen főleg csodálatos illusztrátoraink érdemei által helyet kaphattunk ebben a sokszínű, de alapjában fordulópontot jelentő mozgalomban a tizenkilencedik század végén, amely az

Judita Krivec Dragan

1 Philippe Jullian, The Symbolists, Phaidon, London 1973 2 idem 3 idem

Alphonse Mucha Neoplatonism, Pre-Raphaelites and Romanticism. Mucha’s poster advertising star actress Sarah Bernhardt’s theatrical appearance -- she was among the celebrated muses of Art Nouveau --, instantly caused a huge sensation and he became a co-creator of the new style, even named the Mucha Style at the start. The actress was so enthusiastic over his work that he designed posters for her for years to come, among others for Medee, La Dame aux Camelias, Gismonda, as well as stage sets and costumes. Along the way he also designed book and magazine covers, illustrations, advertisements, posters, suggestions for useful items and, of course, portraits. He was a master lithographer and draftsman; his world of motifs was populated primarily by ethereal, beautiful female figures and nature in a pure, almost paradisiacal form. Like most members of the movement who spurned materialistic environs and followed Wilde’s² Blue Birds, which sing of wonderful and impossible things that will never take place, that do not exist, but should, Mucha also shunned representing the nude for fear of its straying into vulgar sensuality and naturalism. His women, who became Art Nouveau symbols and whose timeless charm even today delights generations of the young, are fairy-like, wrapped in soft garbs creased by the wind to create playfully fanciful drapery, or they are dressed like ancient priestesses and goddesses, their long, disheveled or skillfully braided hairdos shaped by undulating Secessionist lines, boundless in stroke, but nevertheless with a filigree lightness and refinement. Although these artists were well acquainted with Gothic beauties, the fateful PreRaphaelite women and Botticelli’s antique heroines, nevertheless, they worshiped naturalness and were inspired by real women. Their partners, lovers, friends, predominantly educated, extravagant ladies from high society, played the role of immortal muses. Within the scope of Mucha’s works, including his portraits, women became parables and allegories, particularly authentic when paralleled with nature, Art Nouveau’s second favorite theme. Stylized flowers favoring the iris, which has been named the flower of modern styles -- we often see them in Alphonse Mucha’s posters -- expressed a great interest in botany. In the pantheon of its idealistic presentation, fin-de-siècle art created a proper flower language that explained the often enigmatic, mysterious, dream images and even esoteric visions in the symbolic meanings given to different flowers. Those scenes relate to hortus conclusus -- a traditional iconographic motif stemming from the Middle Ages: an enclosed garden where Maria lived with the baby Jesus, or with saints;

To exhibit works by Alphonse Mucha, one of the foremost 20th century fin-de-siècle artists, is a very significant event for Slovenia. Not only because it is our first meeting with this master, an artist who helped to create the Art Nouveau style in Paris at the end of the 19th century, but also because it brings us face to face with our own heritage of that period, about which we as yet have not sufficiently begun to discuss openly. That artistic movement, also referred to as Secession, Jugendstil, Stile Liberty or New Art, was exceptionally heterogenous on both contextual and formal levels, and taking into account that even many big 20th century artists belonged to it during various stages of their creativity, it did not have a lot of common features. For an age that sought a door to the modern world with exceptional passion, had an astonishing fantasy for the historical pantheon, experiencing its peak in the 19th century’s last decade, and then slipped into oblivion for nearly 60 years, its major characteristic was its enormous infatuation with an imaginary, invisible reality governed by principles that served the function of Beauty¹, and to which the artist returned again and again when everyday obligations became too trying. There was something of a Nietzschesque and Platonic spirit as well in those aspiring young artists who, disappointed by their contemporary society’s materialism and the stuffy academicism of its artists, reverted to Gothic and early Renaissance ideals, to a time of spirituality and imagination. Although the public showed a certain hostility, Art Nouveau’s leading protagonists, mainly due to their popularizing painting through reproduction techniques, injecting new styles into nearly every pore of everyday life and the practical success of the industrial revolution, had more luck claiming cultural space in their own days than did some older Impressionists, for they were beginning to encroach upon popular culture; furthermore, their pronounced individualism and surrender to imagination linked them to symbolistic painting. They were known to keep company with artistically and personally strong authors whose fields were literature, music and theater, and somehow, the times also seemed to be on their side. After a rationalistic and positivistic era, society again felt the need for the spiritual and transcendental, for ecstasy and gods, for ancient mythology and magic. In 1887 the Czech painter and graphics artist, Alphonse Mucha, found himself in fin-de-siècle Paris, a center teeming with diverse ideas, extravagant sociability, newer and newer manifests being published, Bohemian decadence, unveiling images of Florentine 6

illustrations, into that differentiated, but basically decisive movement at the end of the 19th century that created, alongside Impressionism, an important bridge between Historicism in the past century and Modernism in the next. The Alphonse Mucha exhibition, from the collection of Dr. Zden k Třímal, is a splendid opportunity to awaken memories affirming the legacy of our own Vesna group*, particularly because this year commemorates exactly 100 years since the first Slovene book of fairy tales, with its excellent illustrations by Gvidon Birolla, was published. And also to recall former connections with the Prague academy where, even before they began to attend the Zagreb academy, Slovene artists went to study and, owing to its cosmopolitan orientation, became acquainted with artistic movements in important European centers, especially in Paris. Throughout the entire history of Western European art, fin-de-siècle art was the most despised and widely ignored by historians. Its real value was confirmed only in the 1960s and 1970s, when the mainly study exhibitions displaying French Symbolists and Belgium imaginary painters enthralled the youngest generations. The legacy left by the protagonists of Europe’s last big stylistic movement, to which Alphonse Mucha belongs, led many junior colleagues to realize that, alongside original applied technology and modern formal solutions, a timeless sphere of unrestrained fantasy existed, from which they quickly found inspiration for their own art, mostly in comic strips and the psychedelic content of the Pop culture. Supporter of the French Symbolists, poet, art critic and painter, Albert Aurier, once wrote: “After having proclaimed the omnipotence of scientific observation and deduction with childlike enthusiasm, and after asserting that for its lenses and scalpels there did not exist a single mystery, the nineteenth century at last seems to perceive that its efforts have been in vain, and its boast puerile. Man is still walking about in the midst of the same enigmas, in the same formidable unknown, which has become even more obscure and disconcerting since its habitual neglect.“³

less frequently, the temporal Virgin and the Unicorn, far removed from the “desecrated” outer world. In our example, the dreamy landscapes, once with springtime colors, another time covered with snow, or a disquieting twilight drowning in approaching night, allegorize that inaccessible realm that does not exist, but should. They are the only homes idealists have and are, at least temporarily, sanctuaries for all those who have been broken by the bizarreness of life. Alphonse Mucha is certainly best known and recognized for his lithographic posters, less so for portraits and the monumental paintings with historical and mythological themes made during his later phase. His Slovanska Epopej (Slav Epic) -- a series comprising 20 large canvases that address the Czech history and the Slavic people, kept today in Moravsky Krumlov, was his magnum opus. It was the dream of his youth and he needed a good number of years to complete it. At first sight it is such an assorted world of fables where myths and historical facts intermingle; however, they magnificently and favorably complement the diversity of new techniques and content in the artist’s opus. If returning to one’s past and seeking national identity in fin-de-siècle art is barely noticeable in nations that had always defined their broader ties with stylistic movements throughout Europe, the genius loci of a specially important segment for understanding the fine arts at the end of the 19th century is to be found in the Slavic nations. Their awareness of their own thousand year history and distinctly locally-colored cultures that managed to exist without uncritically espousing all Roman and Germanic patterns, was closely bound to endeavors to establish national Slavic states, and was emphasized in art with undisguised pride. A rich heritage of motifs gleaned from popular creativity is an important element of the Secession, and it united new art tendencies in the Austro-Hungarian region. The Slovanska Epopej is without a doubt crucial to understanding the originality and specialness Mucha’s contribution provided toward Art Nouveau’s development on the International scene, inasmuch as in the modern reproduction techniques he used for his creative work, and despite the nearness of French and Belgium Symbolists, he always preserved at least a distant reminiscence of his homeland. Nor must we overlook his admiration and respect for the Czech woman, for in the allegorical presentations seen in his notable posters, he successfully evokes a certain type of Slavic beauty. Within the concept of fin-de-siècle art, we should also be able to recognize those Slovenes who we can place, thanks above all to their exquisite

Judita Krivec Dragan

1 2 3 *

Philippe Jullian, The Symbolists, Phaidon, London 1973 idem idem A group of early 20th century Slovene painters influenced by Vienna’s Secession. Transl.

Portret deklice | Leányarckép | Portrait of a Girl 1910, mešana tehnika | vegyes technika | mixed technique, 76x58 cm

EliĹĄka 1932, olje-platno | olaj-vĂĄszon | oil-canvas, 121x81 cm

Slovanski epos (študija) | Szláv eposz (tanulmány) | The Slav Epic (study) 1916, olje-karton | olaj-karton | oil-paperboard, 27x35 cm

Slovani (študija) | Szlávok (tanulmány) | The Slavs (study) 1930, akvarel, olje-karton | akvarel, olaj-karton | watercolor, oil-paperboard, 23x43 cm

Gledališki kostumi | Színházi jelmezek | Theatre Costumes 1890, litografija | litográfia | lithography, 30x22 cm

Gledališki kostumi | Színházi jelmezek | Theatre Costumes 1890, litografija | litográfia | lithography, 22x30 cm

Histoire de Moucheron Xavier Marmier: Contes des Grand´méres 1892, mešana tehnika | vegyes technika | mixed technique, 39x27 cm

Marie-Thérèse à Presbourg Charles Seignobos: Scénes et Épisodes de l´Histoire de l´Allemagne 1892, mešana tehnika | vegyes technika | mixed technique, 41,5x30,5 cm

Lefèvre-Utile - Gaufrettes Vanille (grafika na embalaži za piškote | grafika kekszes dobozon | graphic for biscuits packaging) 1896, litografija | litográfia | lithography, 21x18 cm

Cocorico 1902, litografija | litogrรกfia | lithography, 30x23 cm

LÂ´Estampe Moderne-Salambo 1897, litografija | litogrĂĄfia | lithography, 54x41 cm

LÂ´Estampe Moderne-Salome 1897, litografija | litogrĂĄfia | lithography, 54x41 cm

Gismonda 1894, litografija | litogrรกfia | lithography, 216x75 cm

Dama s kamelijami | A kaméliás hölgy | La Dame aux Camelias 1896, litografija | litográfia | lithography, 208x77 cm

Job 1896, litografija | litogrรกfia | lithography, 55x42 cm

Lorenzaccio 1897, litografija | litogrรกfia | lithography, 103x37 cm

Samaritan | A szamaritรกnus | La Samaritaine 1897, litografija | litogrรกfia | lithography, 173x58 cm

Medeja | MĂŠdeia | Medee 1898, litografija | litogrĂĄfia | lithography, 206x76 cm

Jutranje prebujanje (Deli dneva) / Reggeli ébredés (Napszakok) | Morning Awakening (Time of Day)

Sijaj dneva (Deli dneva) / Nappali ragyogás (Napszakok) | Brightness of Day (Time of Day)

1899, litografija | litográfia | lithography, 108x41,5 cm

Večerno sanjarenje (Deli dneva) / Esti álmodozás (Napszakok) | Evening Reverie (Time of Day)

Nočni počitek (Deli dneva) / Éjjeli pihenés (Napszakok) | Night’s Rest (Time of Day)

1899, litografija | litográfia | lithography, 108x41,5 cm

Avtoportret | Önarckép | Self-Portrait (Paris)

Marie Mucha, Jaroslava & Jiří (Zbiroh)

1898, fotografija | fotó | photo, 32x24 cm

1919, fotografija | fotó | photo, 30x24 cm

Gaugin - Mucha - Marold - Annah (Paris) 1896, fotografija | fotó | photo, 32x24 cm

Model | Modell | Model (Paris)

1899, fotografija | fot贸 | photo, 32x24 cm

1901, fotografija | fot贸 | photo, 30x24 cm

Model | Modell | Model (Paris)

Model Miss Reichl | Modell Miss Reichl | Model Miss Reichl (New York)

1900, fotografija | fot贸 | photo, 32x24 cm

1908, fotografija | fot贸 | photo, 30x24 cm

Izdajatelj Kiadó Publisher

Za izdajatelja A kiadásért felel For the Publisher

Spremno besedilo Kisérőszöveg Text

Prevod v madžarščino Magyarra fordította Hungarian translation

Prevod v angleščino Angolra fordította English translation

Lektura Lektorálták Language editors

Galerija-Muzej Lendava

Franc Gerič

Judita Krivec Dragan

Bence Utroša Gabriella

Suzanne Király-Moss

Ivanka Bratkovič

Fotografija Fotó Photography

Dubravko Baumgartner

Grafično oblikovanje Katalógusterv Graphic design

Dubravko Baumgartner

Tisk Nyomda Printed by

Naklada Példányszám Copies

Leto Év Year

Digifot, Lendava

300

2011

Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva, Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1, 9220 Lendava - Lendva, Slovenija Tel: +386 (0)2 578 92 60, Fax: +386 (0)2 578 92 61, E-mail: info@gml.si, www.gml.si

Razstavo so podprli | A kiállítás támogatói | Supported by:

SIMPLY CLEVER

DA VANJ NALOŽIMO 114 LET ZGODOVINE, SMO RABILI PRECEJ VELIK PRTLJAŽNI PROSTOR. Ko skupaj sešteješ več kot stoletje razvoja in izkušenj, rezultat ne more biti majhen. Kot novi Škoda Superb Combi – avto, ki je vsota naših največjih idej. Na primer radodarnega prtljažnega prostora z do 1.865 litri prostornine. Ali zmogljivega motorja 3.6 FSI, ki ga podpirata avtomatski DSG menjalnik in 4x4 pogon. Je tudi vsota številnih premišljenih dodatkov, kot so panoramsko strešno okno in peta vrata, ki se odpirajo in zapirajo s pritiskom na gumb. Seznanite se s temi in še mnogimi drugimi idejami na testni vožnji.

Novi ŠkodaSuperb Combi. Vsakdo raste z uspehom.

www.skoda.si

Že od 20.990 €. Kombinirana poraba goriva in izpusti CO2 za model Superb Combi: 5,9–10,2 l/100 km, 155–237 g/km

Galerija-Muzej Lendava Galéria-Múzeum Lendva