__MAIN_TEXT__

Page 1


L á s z l ó Kos t y á l :

Tavajoč po notranjih pokrajinah Igorja Banfija

V

zgodovini dvodimenzionalnih umetniških zvrsti je slikanje narave prisotno že tisočletja. Upodobljena krajina je seveda dolgo časa služila predvsem za nakazovanje naravnega okolja, v katerega so bile postavljene osebe ali dogodki, na upodabljanje krajine kot samostojne teme pa na začetku slikarstvo še ni moglo računati. Upodobljene osebe so se v posameznih obdobjih na slikah kar zlile s pokrajino, v drugih obdobjih pa so v primerjavi z zgolj nakazanimi krajinskimi elementi močno prevladovale. Karakterno žanrsko osamosvajanje upodabljanja naravnega okolja oziroma krajine se je kazalo v nizozemskem slikarstvu 17. stoletja, v tem obdobju postane namreč krajina subjekt oziroma „glavni akter”. Njegova osrednja vloga je lahko seveda dokaj raznolika, kar pa ni posledica barvitosti krajine same, ampak predvsem pestrosti funkcij, ki so jih ji pripisovali. Pokrajina je lahko spokojna in viharna, privlačno vabljiva in strah vzbujajoča, vedra in turobna, enolična in razgibana, lahko je naslikana – če omenimo le nekatere od številnih možnosti – z naturalistično zvestobo, realističnim zrcaljenjem bistva, impresionističnim poudarjanjem lokalnih barv in svetlobe, postavljanjem atmosferskih vplivov v ospredje, izpostavljanjem razpoloženjskih elementov ali morda celo z ekspresivnim preoblikovanjem njene vsebine. Krajina je lahko stvarna ali fiktivna, v slednjem primeru lahko dejanska stvarnost služi zgolj kot osnova za upodabljanje posameznih elementov ali detajlov pejsaža. Takšna je tudi notranja pokrajina, v kateri je njena vloga deloma ali pa v celoti izrazno sredstvo za čustva, razpoloženja in za verbalizmom skrivajočega se notranjega sveta umetnika. Tudi na pejsažih in vedutah Igorja Banfija se srečamo z notranjimi pokrajinami. Najbrž bi bilo nesmiselno razglabljati oziroma iskati, kje v stvarnosti se razprostira upodobljena, povečini ploska in neobljudena, včasih hribovita, spet drugič umetna krajina, katere arhitekturni fragmenti lahko spominjajo tudi na katero od urbanih sredin. Te krajine niso prizorišča življenja ljudi iz krvi in mesa, temveč prizorišča klatenja nemirnega človekovega duha. Zanje so ob ploskem površju, ravnem horizontu in le malokdaj valujočih gričih značilni bledo svitanje, uporaba ozkega spektra barv, monotonija in neobljudenost, saj življenja na njih ni mogoče zaznati. Grmičevja in drevja na teh pejsažih ni, mestoma jih kot neke vrste odtis nadomeščajo gorjače, podobne količem v vinogradih. Pusta goličava vzbuja v nas včasih vtis zasneženosti, nad njo plavajo težki oblaki. Tudi opazovalca slike zmrazi, skorajda „sliši” tišino, škripanje svojih praznih korakov na kamnitih tleh, v drobovju čuti mrzel veter, ki reže do kosti.

Poskuša ugibati, ali je pokrajina res mrtva ali pa spi le svoj zimski sen. In medtem ko tavajoč skozi duhovnost obupano išče nekaj oprijemljivega, naenkrat osupne. Pred njim se pokaže fragment vhodnih vrat ali ograje iz kovanega železa. Mestoma gre za železno palico, ki je na koncu zvita kot polž, za obokasto odprtino, vhodna vrata ali pa za detajl okrižja, ki se nahaja v podnožju ali na vrhu stebra, ponekod pa celo za cela železna vhodna vrata. Kljub temu da gre zgolj za nežive fragmente, lahko ti elementi, ki imajo simbolični pomen, postanejo akterji. Okrižje, najsibo še tako umetelno, zapira, ločuje oziroma omejuje. Njegova simbolična moč je izjemno intenzivna, z umestitvijo v neobljudeno pustoto pa se ta še dodatno stopnjuje. Med pregrade zaprt ego ne more planiti na dan iz temačne praznine, ki ga obdaja. Toda položaj ni popolnoma brezupen. Okrižja so morda fragmentarna prav zaradi tega, da bi se jim bilo še mogoče izogniti. Stojijo morda pred nami le kot žugajoča možnost in nas še ne bodo ogradila? Morda pa… mar nismo mi tisti, ki postavljamo okoli sebe ograje iz lepega kovanega železa, iz dopadljivih detajlov? Mar ni odvisno zgolj od nas, ali se bomo obdali z okrižji, izza katerih bomo lahko nedotakljivi opazovali kljub neobljudenosti prostran, mestoma s svitajočo se svetlobo prežet zunanji svet, ki izžareva upanje? Železno okrižje (ali njegov fragment), sicer tujek v okolju, pa je seveda mogoče pojmovati tudi na drugačen način. Kot umetelen produkt rokodelske umetnosti lahko simbolizira svojega ustvarjalca in njegovo znanje, ki je mojstrovina – umetnina – stvaritev – umetniško delo. Njegov izdelovalec je umetnik ali Umetnik, torej v našem primeru slikar, ki slika sliko, toda posplošeno ga lahko imenujemo kar Umetnik. Izstopa iz pustote, ki ga obdaja in se tudi oddalji od nje. V horizontalno determiniranem svetu zastopa ponosno vertikalo. Njegov namen je omejiti pustoto, skupaj z drugimi pa jo namerava ograditi. Predstavlja pravzaprav „glas vpijočega v puščavi”, toda v nasprotju z bistvom metafore lahko glas pustoto tudi napolni. Slikarska umetnost Igorja Banfija je v osnovi psihološko obarvana. Zaradi subjektivnosti njegovega sistema simbolov jo je mogoče pojmovati na mnogotere načine, toda te možnosti se v določenem pomenu gibljejo v vzporednih ravninah. Z besedami je mogoče opredeliti le njegove poglavitne usmeritve, za njimi pa se razprostira cela paleta finih odtenkov. Toda ne glede na to, s katere strani si prizadevamo dokopati se do bistva, bomo z umetnikovo pomočjo prej ko slej prišli do sebe.

1


Kos t y á l L á s z l ó :

Banfi Igor belsô tájain bolyongva

A

természeti tájábrázolás évezredek óta kíséri a síkművészetek történetét. Hosszú ideig persze elsősorban a képen látható személyek vagy cselekmény természeti környezetét jelezte, s nem tarthatott igényt önálló témaként történő megjelenítésre. A képi szereplők egyes korokban belesimultak a tájba, máskor viszont abszolút primátust élveztek a valóban csupán jelzés értékű táji elemekkel szemben. A természeti miliő leképezésének karakteres műfaji önállósulása a 17. századi holland festészetben zajlott, s a tájképeken ekkortól válik az ábrázolás alanyává, vagyis „főszereplőjévé”. Az eljátszott főszerep persze meglehetősen sokféle, s ez nem elsősorban a magának a tájnak a változatosságából fakad, sokkal inkább a neki tulajdonított funkciók sokszínűségének. A táj lehet békés és viharos, vonzó és félelmetes, derűs és borús, egyhangú és változatos, lehet naturalista hűséggel, lényegének realista visszatükrözésével, a lokálszínek és fények impresszionista hangsúlyozásával, az atmoszferikus hatások előtérbe helyezésével, a hangulati elemek kidomborításával, esetleg expresszív átfogalmazásával megfestett, hogy csak néhányat említsünk a számtalan lehetőség közül. A táj lehet valós vagy fiktív táj, utóbbi esetben legfeljebb egyes elemei, vagy részletei számára szolgál alapul a látott valóság. Ilyen a belső táj is, ahol a táj szerepe részben vagy teljesen a művész verbalitáson túli belső világának, érzéseinek, hangulatának kifejezése. Banfi Igor tájképein is ilyen belső tájakkal találkozunk. Alighanem fölösleges lenne keresgélnünk, hogy a látott, többnyire lapos és sivár, olykor hegyes, máskor mesterséges, esetleg építmény-fragmentumaival valamely településre utaló tájai a valóságban hol is találhatók. E tájak nem a hús-vér emberek, hanem a nyugtalan emberi lélek vándorlásainak színterei. A sík felszín, egyenes horizont, ritkábban hullámzó dombok mellett sápadtan derengő fény, kevés szín, egyhangúság, a látható élet hiánya jellemzik. Bokrok, fák nincsenek, helyenként, mint lenyomatok, szőlőkarónak látszó husángok pótolják őket. A föld kopár, néha behavazottnak tűnik, fölötte súlyos felhők úsznak. A néző maga is megborzong, féligmeddig „hallja” a csendet, lépéseinek üres csikorgását a köves talajon, zsigereiben érzi a csontig ható hideg szelet. Találgat, hogy a táj valóban teljesen halott-e, vagy csupán téli álmát alussza. S ahogy e lelki bolyongás közepette kétségbeesetten keres valamilyen fogódzót, hirtelen visszahőköl. Egy kovácsolt vaskapu, vagy kerítés részlete áll előtte. Egy, a végén csigavonalba hajló vaspálca, egy íves kapunyílás vagy egy lábazaton, esetleg oszlop tetején álló rácsrészlet, máskor egy

teljes vaskapu. Élettelen fragmentumok csupán, mégis a képek jelképiségük révén szereplővé váló elemei. A rács, legyen mégoly míves is, bezár, elválaszt, korlátoz. Szimbólum-értéke rendkívül erőteljes, s egy sivár pusztaságba helyezve különösen az. A korlátok közé zárt ego nem tud kitörni az őt körülvevő homályos ürességből. A helyzet azonban nem teljesen reménytelen. A rácsok talán azért is töredékesek, hogy még meg lehessen kerülni őket. Talán csak fenyegető lehetőségként állnak előttünk, de még nem zárnak be minket. Vagy talán… mi építjük e korlátokat szépen kovácsolt vasból, tetszetős részletekből saját magunk köré? Talán csak rajtunk múlik, hogy rácsokkal vesszük-e körül magunkat, amelyek mögül immár védettségbe zárva szemlélhetjük a sivársága dacára tágas, helyenként derengő fényeivel reményt sugárzó külvilágot? A környezetidegen vasrács (vagy töredéke) persze értelmezhető ettől eltérően is. Mint egy kézműves mesterség igényesen kivitelezett terméke, jelképezheti alkotóját, s annak tudását is. Műremek – remekmű – műalkotás – művészeti alkotás. Készítője: művész. Vagy: a Művész, tehát esetünkben a képet festő, de akár általánosítható Művész. Kimagasodik az őt körülvevő sivárságból, el is különül tőle. A horizontálisan meghatározott világban a büszke vertikalitást képviseli. Célja a sivárság korlátozása, többedmagával pedig, potenciálisan, annak körülzárása. Lényében ő a pusztába kiáltott szó, de a metafora értelmével ellentétben e szó akár még be is töltheti a sivárságot. Banfi Igor festészete alapvetően pszichológiai jellegű. Jelképrendszerének szubjektivitása miatt többféleképpen értelmezhető, de ezek a lehetőségek bizonyos értelemben párhuzamos síkokon mozognak. Fő vonulata fogalmazható csupán szavakba, ezek mögött rengeteg finom árnyalat húzódik. Bármely irányból is közelítsük azonban a lényeget, a művész segítségével előbbutóbb önmagunkhoz fogunk eljutni.

2


L á s z l ó Kos t y á l :

Wandering the inner landscapes of Igor Banfi

I

n the history of the two-dimensional art, painting of nature has been present for centuries. The depicted landscape long served mostly to show the natural environment with people and events, whereas the landscape as an independent theme was not known in those early days. In some periods, the people on those paintings somehow merged with the landscape, in other periods, the people prevailed over its merely indicated features. Landscape showed first independence from genre compositions in Dutch paintings of the 17th century, when it became the subject or the „main object”. Its basic role can be heterogeneous, which is not the consequence of its colours but mainly of variety of functions attributed to it. The landscape can be tranquil or stormy, tempting or awe-inspiring, cloudless or gloomy, monotonous or agitated, painted with - to only mention some of the many possibilities - naturalistic accuracy, realistic mirroring of the essence, impressionist emphasising of local colours and light, stressing impacts of the atmosphere, exposing elements of mood, or even expressive transformation of its contents. The landscape can be real or fictitious, in the latter case serving only as a basis for creation of separate elements or details of it. The inner landscape is like this, its role being the means of expression for feelings, moods and the hidden inner world of the artist. Landsapes and vedutes of Igor Banfi also contain the artist’s inner world. It would proably be absurd to try and find the real whereabouts of the mostly flat and uninhabited, some times hilly, other times artificial landscape with architectural fragments resembling urban neighbourhoods. They are not scenes of life of normal people from flesh and blood, but scenes of roaming restless human spirits. They show flat surfaces, level horizon and only rare hills with characteristic faint dawning, use of restricted colour spectrum, monotony and uninhabitedness; no life can be found in them. There are no bushes or trees on the landscapes, partially they are substituted by sticks, resembling vineyard posts. Barren land implies snow-covered ground with clouds floating above it. It makes the viewer shiver, almost „hearing” the silence, sounds of his own steps on stony ground, cold wind in the guts, chilling to the marrow. The viewer tries to guess whether the landscape is really dead or just deep in winter sleep. And while roaming through the spirituality, looking for something to cling to, he is astonished when a fragment of the front door or a wrought iron fence appears in front of him. Sometimes, it is an iron club, curved at the end, an arched opening, front door or a detail of a cross, placed to the base or top of a pillar, at times even whole iron front door. Despite the fact

these are merely inanimate fragments, the elements that have a symbolic meaning can become active. Window bars, no matter how skilfully done, close, divide and limit. Their symbolic power is exceptionally intense, made even more intense by placement in uninhabited waste land. The ego, closed behind the fence can not escape the dark emptiness surrounding it. Yet the situation is not hopeless. Window bars may be fragmented to allow avoiding them. Perhaps standing in front of us only as a threatening option and we are not being enclosed just yet? Or perhaps – are we not the ones building beautiful wrought iron fences with beautiful details around us? Does it not depend on us whether to surround ourselves with bars to be able to observe the spacious outside world lighted with dawning light and radiating hope, despite sparsity of population? The iron window bars (or their fragment), alien in this environment, can be also seen differently. As a skilful product of handicraft they can symbolize their creator and his knowledge, which is a masterpiece - a work of art – a creation. Its creator is an artist – an Artist – in this case a painter, painting a picture. He distinguishes himself against the barrenness surrounding him and distances himself from it. He represents a proud vertical in this determined world. His intention is to limit the barrenness and fence it together with the others. In a way, he represents „the voice of one crying in the wilderness”. In contrast with the metaphor, this voice can fill the barrenness. The artistry of Igor Banfi is in its essence psychological. Due to the subjectivity of his system of symbols it can be seen in many ways, the possibilities moving in parallel levels. Only his main directions can be defined with words, with a whole pallette of fine shades unfolding behind them. Regardless of the side we strive to reach the essence from, with the artist’s help we will find ourselves sooner or later.

3


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2006, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 120 cm

4


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2006, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 120 cm

5


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 65 x 85 cm

6


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 65 x 85 cm

7


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 70 x 100 cm

8


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 70 x 100 cm

9


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 140 cm

10


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 140 cm

11


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 140 cm

12


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 140 cm

13


Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2007, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 120 cm

14


I g o r B a n fi akademski slikar specialist Igor Banfi se je rodil leta 1973 v Murski Soboti. Študiral je na Akademiji za likovno umetnost v Ljubljani – smer slikarstvo, kjer je leta 1997 diplomiral pri prof. Andreju Jemcu. Podiplomski študij je končal leta 2000 pod mentorstvom prof. Lojzeta Logarja. Je član Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije in Zveze društev slovenskih likovnih umetnikov. Banfi Igor 1973-ban született Muraszombatban. 1997-ben diplomát szerzett a ljubljanai Képzôměvészeti Akadémia festészeti szakán, Jemec Andrej professzornál. 2000-ben elvégezte a festőművészeti szakképzést (magisztérium) Logar Lojze professzornál. Tagja a Muravidéki-Prlekiai Képzôměvészek Egyesületének és a Szlovén Képzôměvészek Szövetségének. Igor Banfi was born in 1973 in Murska Sobota. He graduated at the Academy of Fine Arts in Ljubljana in 1997 with a diploma in painting (Prof. Andrej Jemec), where he also completed his Master’s degree in 2000 (Prof. Lojze Logar). He is a member of the Association of Fine Artists of Prekmurje and Prlekija and the Union of Slovenian Fine Artists Associations. Samostojne razstave: Önálló kiállításai: Individual exhibitions:

Izbrane skupinske razstave: Válogatott csoportos kiállításai: Selected group exhibitions:

1994 1995 1996

1995 1996 1998

1997 1998 1999 2000

2001

2002 2003 2005 2006 2007

Galerija v gradu, Murska Sobota Galerija zdravilišča Moravske Toplice Galerija zdravilišča Banovci Galerija zdravilišča Moravske Toplice Galerija Mak, Maribor Galerija Zavarovalnice Triglav, Murska Sobota Galerija Luna, Novo Mesto Klub Cankarjevega doma, Ljubljana Galerija Ilirija, Ljubljana Galerija Kolinska, Ljubljana Galerija Murska Sobota, Murska Sobota Bežigrajska galerija, Ljubljana Galerija ARS, Ljubljana Razstavni salon Tehniške fakultete, Maribor Galerija Mercator (Galerija Ars Fra-Ma), Ljubljana Galerija Hest 35, Ljubljana Galerija Gasspar, Piran Galerija Družina, Ljubljana Galerija Media Nox, Maribor Knjižnica Prežihov Voranc, Ljubljana Galeria „La Roggia”, Portdenone (I) Galerija Mercator (Galerija Ars Fra-Ma), Ljubljana Galerija-Muzej Lendava

1999 2000 2001 2002 2003 2004

2005 2006

2007

Nagrade in priznanja: Díjak és elismerések: Awards an recognition: 1998 2004

GRAND PRIX Panonija ‘98, Centar za kulturu Čakovec (HR) Posebno priznanje občinstva na razstavi 2. Drava Art Anale Koprivnica, Galerija Koprivnica (HR)

15

Galerija Novi Vinodolski (HR) Galerija Murska Sobota, Murska Sobota Poart za mir ‘98, Predsedstvo R. Slovenije, Ljubljana Panonija ‘98, Centar za kulturu Čakovec (HR) Likovna kolonija Primož Trubar ‘99, Galerija Zavarovalnice Triglav, Murska Sobota Likovna kolonija Izlake ‘99, Kulturni dom Izlake, Izlake Novi člani ZDSLU, Galerija ZDSLU, Ljubljana Novi portreti F. Prešerna, Galerija Družina, Ljubljana Majski salon, Galerija Riharda Jakopiča, Ljubljana Likovna kolonija Nova Gorica, Nova Gorica Rastava članov DLUPP, Galerija Murska Sobota ArtEUphoria, Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2. Drava Art Anale Koprivnica, Galerija Koprivnica (HR) 12. Likovna kolonija Izak, Lipovci, Galerija grad Beltinci Sympat 2004, Galeria Limes, Komarno (SK) I Salmi, Sesto al Reghena, Salone Feresteria Abariale, Internazionale d’Arte Sacra (I) 8. mednarodna likovna kolonija Križanke, Ljubljanski grad 8. mednarodna likovna kolonija Križanke (prenos razstave), Pretorska palača, Koper Dela nastala na mednarodnih likovnih kolonijah v Monoštru, Vodnikova domačija, Ljubljana Razstava članov DLUPP, Galerija-Muzej Lendava Collezione Artisti Uniti per Rosso Malpelo, Castelo di Sperlinga, Sperlinga (I) Galerie dans Mairie du 9e arroudissement Paris, Paris (F) Artita 2007, Galerija Gasspar, Piran 1st International Art Workshop Antalya, Muzesi Antalya (TR) Art Gallery Reneissance Antalya, Antalya (TR) Likovna kolonija Skopje 2007, Muzej na grad Skopje (MK) Galerie KUL, Bruck am MUR (A) Galerie Zentrum Graz, Graz (A)


I g o r B a n fi Katalog izdal / Kiadó / Publisher Za izdajatelja / A kiadásért felel / For the Publisher Spremna beseda / Kísérôszöveg / Text

Galerija-Muzej Lendava Franc Gerič Kostyál László

Prevod v angleščino / Angolra fordította / English translation

Sandra Vida

Prevod v slovenščino / Szlovénre fordította / Slovenian translation

Helena Zver

Fotografije / Fotó / Photography Oblikovanje / Katalógusterv / Design Barvni izvlečki / Színrebontás / Color separation Tisk / Nyomda / Print Naklada / Példányszám / Edition Leto / Év / Year

Miha Valenčič Dubravko Baumgartner Atelje za črko in sliko, Murska Sobota Tiskarna S-print d.o.o. 500 2007

Partner projekta / Együtműködő partnerek / Partners

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 75(497.4):929Banfi I. BANFI, Igor Igor Banfi / [spremna beseda Kostyál László ; prevod v angleščino Sandra Vida, prevod v slovenščino Helena Zver ; fotografije Miha Valenčič]. - Lendava : Galerija-Muzej, 2007 ISBN 978-961-91217-9-5 234863360

Reprodukciji na platnici / A borítón lévő reprodukciók / Reproductions on the cover:

Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2005/06, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 120 cm Ograje - vrata / Kerítések - ajtók / Fences - Doors 2005/06, olje-mešana tehnika na platnu / olaj-vegyes technika vásznon / oil-mixed technique on canvas, 90 x 120 cm


Profile for Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Igor BANFI  

Katalog / Katalógus / Catalog (2007)

Igor BANFI  

Katalog / Katalógus / Catalog (2007)

Profile for gmlendava
Advertisement