TÖK, CUKORKA, PULYKASÜLT
A halloween és a hálaadás története
FINOM ADVENTI HANGULAT 24 ötlet a várakozáshoz
GASZTROFILM
Főszerepben az ízek és a lélek
10+1 KÉRDÉS
Sárközi Ákoshoz
Gasztropszichológia Magazin II évfolyam 2 szám
2024. október 14. Szöveg: Czecz Fruzsina / Geiger Bianka / Mics Ildikó / Tóth-Tatai Lilla
Design: Acsay Kata
Kapcsolat: www.gasztropszichologia.hu, info@gasztropszichologia.hu
KÖSZÖNTŐ
Hangoló a negyedik számhoz
KITEKINTŐ
Az ősz ünnepei
MI FÁN TEREM?
A kakaó útja a bean-to-bar csokoládéig
NEKEM A CSOKOLÁDÉ...
Ti mondtátok
Interjú Bodon Judit dietetikussal
Mics Ildikó: Celofán
FILMEK HŰVÖS ESTÉKRE
Főszerepben az ízek és a lélek
GASZTROADVENT
24 jóízű pillanat a várakozáshoz
VILLÁMINTERJÚ
10+1 kérdés Sárközi Ákoshoz
Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.
„Jól hallottam, a csokiról fogsz valakivel beszélgetni?!” - kukkant ki a szobájából a nagyobbik fiam, mikor szólok, hogy legyenek szívesek csendben maradni, telefonálok. Igen, igen, a csokoládéról készítek interjút. Hálás feladat, legalábbis elsőre annak tűnik Aztán kiderül, hogy a csokoládénak milyen sok rétege van (és itt nem a kekszre, mogyoróra, karamellkrémre gondolok )
Ebben a telefonbeszélgetésben Bodon Judit dietetikussal jártuk körül az édességekben rejlő örömöt és szorongást, az így született cikket az 9. oldalon találjátok.
Öröm és szorongás: pont ez a kettősség az oka, hogy a csokoládét választottam fő tematikának. Ez az étel előkelő helyet foglal el az ízek palettáján, jól ismeri a lelket, és a lelkünk is jól ismeri őt
A közelgő ünnepek alatt kifejezetten nagy szerephez jut, legyen szó házi sütésről vagy bonbon formájú gasztroajándékról. Bízom benne, hogy a Gasztropszichológia Magazin írásai után néhányan máshogy gondolkodnak majd a csokiról - és úgy általában az édességekről
A fókusztémán kívül természetesen most is készültünk egyéb csemegékkel, például kitekintünk az aktuális szezon angolszász ünnepeire, jön gasztronovella és gyerekeknek szóló adventi kártyák is.
Jó szórakozást a cikkekhez, és ragyogó őszi-téli napokat kívánok, szeretettel:
tanácsadó szakpszichológus, a magazin szerkesztője
„Nálunk mindenszentek van, nem amerikai halloween!” - hangzik gyakran a kritika az egyik oldalról. A másik oldalon pedig eközben lelkesen szervezik a rémisztő bulikat és csokigyűjtő körutakat. Pedig a két tábor akár barátságban is élhetne egymás mellett, mert a halloween nem a tengerentúlról ered, és nem kötelező megünnepelni... A novemberi hálaadás viszont egyértelműen Észak-Amerikából származik, és jelentősége ott még a karácsonyt is túlszárnyalja. Lessünk be az őszi angolszász hagyományok mögé!
A halloween gyökerei többezer évre, egy ősi kelta ünnepre nyúlnak vissza. A Samhain fesztivált október 31-én tartották, ez volt a kelta újév előestéje. Azt az időszakot jelképezte, amikor a nyár véget ért, és beköszöntöttek a sötétebb, hidegebb hónapok. A nép hite szerint ezen az estén elmosódtak a határok a földi világ és a túlvilág között. A halottak szellemei
visszatértek a földre, hogy megzavarják a mindennapi életet, elpusztítsák a termést, vagy betegségeket hozzanak. Samhain idején tüzet gyújtottak a rossz szellemek elűzése érdekében, és maszkokat viseltek, hogy ne ismerjék fel őket az ártó lények. Répába fenyegető arcokat vágtak, és a küszöbön hagyták őket, ezzel is védve magukat és az otthonukat.
A kereszténység terjedésével azonban a hittérítők igyekeztek kikoptatni a köztudatból a régi ünnepeket, így inkább azokhoz igazították a keresztény jeles napokat.
A pogány Samhainból All Hallows' Eve, vagyis mindenszentek előestéje lett. Később ennek a szónak a rövidített, skót változata, a Hallowe’en terjedt el, amit ma már aposztróf nélkül használunk.
A kezdeti ijesztő répák után az ünnep egyértelmű jelképe a töklámpás, azaz a Jacko'-lantern lett Egy ír legenda szerint a lámpással egy Jack nevű részeges kovácsra emlékezünk Mikor az ördög magához hívta Jacket, neki esze ágában sem volt vele tartani Ravasz módon elérte, hogy a gonosz felmásszon egy almafára, a fa oldalára pedig keresztet rajzolt, hogy megijessze az ördögöt.
Ő az ágak fogságában ígéretet tett arra, hogy ha a kovács leengedi, soha többé nem fogja kísérteni a lelkét A fáról leérve azonnal eltűnt, és valóban nem járt vissza kísérteni. Amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt A mennybe részeges és bűnös élete miatt nem mehetett, az ördög pedig annyira haragudott rá, hogy még a pokolba sem engedte be. Egy, a pokol tüzéből meggyújtott, izzó fadarabbal azonban megszánta a kovácsot, aki a parazsat egy marharépába tette Úgy tartják, azóta Jack így jár-kel az éjszakában, lelke pedig a lámpácska fényénél keresi a megnyugvást. Amikor az ír bevándorlók Amerikába érkeztek, megőrizték a lámpás hagyományát. A répát viszont tökkel helyettesítették, mert azon a vidéken ez a zöldség könnyebben elérhető volt
A töklámpás mellett a halloween legismertebb része a trick or treating, amikor a gyerekek különféle jelmezekben házról házra járnak, és édességeket kérnek. Ha pedig nem kapnak, azzal fenyegetnek, hogy valami csínyt követnek el vagy megijesztik a lakókat
A szokás a középkori Európából ered, ahol az All Souls' Day (halottak napja) alkalmával szegény emberek "léleksüteményt" kaptak a házaktól, cserébe azért, hogy imádkozzanak az elhunytak lelkéért. Ezt a hagyományt soulingnak nevezték, és később Amerikába is eljutott.
Az édességgyűjtés modern formája az 1930-as években vált népszerűvé az Egyesült Államokban, de igazán a második világháború után terjedt el
Amikor megszűnt a cukorhiány, az édességgyártók kihasználták az alkalmat, hogy népszerűsítsék termékeiket halloween környékén. A cukorkaosztás így tehát gyorsan összefonódott az ünneppel
Október 31-éhez az ajtóban kínált édességeken kívül más ételek is kapcsolódnak Bár ezek elsőre nem mindig tűnnek ehetőnek Testrészeket formázó nassolnivalók, „vérben” tocsogó desszertek, „pókhálóval” bevont tálcák jellemzik a halloween bulik konyhapultját.
Az őszi szezon másik kitüntetett napja az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökje, Kanadában október második hétfője Hálaadás Köszönet a sok munkával gondozott és betakarított terményért De vajon honnan ered ez az ünnep, és miért vált ilyen fontossá?
Az eszünkkel tudjuk, hogy az agyvelő tortából csak málnazselé folyik ki, a levágott ujj pedig leveles tésztába csomagolt virsli és ketchup, de a látvány mégis meghökkentő. Borzongató és szórakoztató egyszerre, tehát tökéletesen eléri a célját. Miért esnek jól ezek a furcsa ételek? Mert apró bátorságpróbaként szolgálnak Átélhetjük, hogy legyőztünk egy kis adag félelmet vagy undort. Részünkké válik (hiszen megesszük), és falatozás közben miénk lesz a védettség érzése is. Ezen a rémisztő őszi éjszakán jöhet bármi, rajtunk nem foghat ki! Sőt, még ki is nevetjük a nehézségeket - ha már a hétköznapokban jelen lévő sokféle fenye-getést nem vehetjük ilyen könnyedén...
A hagyomány egészen a XVII. századig nyúlik vissza, ugyanis 1620 szeptemberében a Mayflower nevű hajó Angliából az Újvilág felé indult. Eredeti célja a Hudson folyó torkolata (azaz a mai New York) volt, helyette azonban a Cape Cod kikötőben (a mai Massachusetts területén) sikerült lehorgonyozni Az utasok többsége az európai vallásüldözések elől menekülve vágott neki az embertpróbáló, kéthónapos útnak Az év további részét a hajó fedélzetén töltötték, de a hideg miatt csak az utasok fele élte túl a telet.
A tavasz beköszöntével a telepesek partra szálltak, és felfedezték a kikötő környékét. Kölcsönösen megdöbbenhettek, mikor először találkoztak az őket fogadó indiánokkal… Az őslakos wampanoag törzs tagjai megtanították az újonnan érkezőknek a halászat, a vadászat, a kukoricatermesztés és a juharszirup kinyerésének fortélyait
A bőséges termés learatása után 1621 novemberében a telepesek vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Hálát adtak Istennek, amiért túlélték a megpróbáltatásokat, és megköszönték, hogy új otthonra leltek. Így zajlott tehát a történelem első Hálaadás napi vacsorája - legalábbis ez a legelterjedtebb történet az ünnepről. A békés evészet mellett az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az évek során tízezrek vesztették életüket az őslakosok és a gyarmatosítók közti harcokban.
A hálaadás mai formája egyértelműen a családról, a szeretetről és a közös étkezésről szól.
A karácsonyhoz hasonló volumenű ünnepre összegyűlnek az egymástól távol élő rokonok
A hatalmas, egészben sült pulyka, a krumpli és a sütőtök elmaradhatatlan része a menünek. Sokatmondó, hogy az éves észak-amerikai vörösáfonya fogyasztás 20%-a is ehhez az ünnephez köthető, enélkül a gyümölcsös öntet nélkül ugyanis nem telhet el hálaadás.
A pulyka olyannyira kötelező elem, hogy T-daynek (T, mint turkey) azaz pulykanapnak is hívják november negyedik csütörtökjét
A szokás eredete valószínűleg az a bizonyos 1621-es ünnepség, ami előtt vadpulykavadászatot tartottak a vacsora résztvevői. Azóta is sok szárnyas élete ér véget a sültestálon, de mindig akad olyan szerencsés, aki megmenekül
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke minden novemberben megkegyelmez egy hálaadás napi pulykának, aki életben maradhat és nem kerül felszolgálásra.
Sőt, egyenesen kitüntetik, és elnyeri az „Egyesült Államok Pulykája” címet.
F
1963 november 19-én kegyelmet ad egy hálaadásnapi pulykának a Fehér Házban
Fotó: Harvey Georges, forrás: wjctorg
Állítólag Abraham Lincoln volt az első, aki fia kérésére megkegyelmezett egy pulykának. John F. Kennedy-ről azonban nemcsak állítólag, hanem biztosan tudható, hogy megesett a szíve egy madáron Ez volt az első, fotókon dokumentált pulykakegyelem, ami azóta is hagyomány a vezetők között.
Ez az ünnep tehát sajátos történelmi helyzetben született, egy jókora adag fájdalom és veszteség is kapcsolódik hozzá Mégis, az alapjai kifejezetten szépek
Gyűljünk össze mindazokkal, akik fontosak, és az év vége felé közeledve összegezzünk! Mondjunk köszönetet azért, amink van, játsszunk, szórakozzunk, élvezzük a különlegesen finom ételeket!
A Thanksgiving egyben a téli ünnepi időszak kezdetét is jelzi A hálaadás napi parádé ikoni-
kus esemény, a legnagyobb felvonulás a Macy's áruház előtti Thanksgiving Day Parade szokott lenni New York utcáin. Hatalmas léggömbökkel, zenés kocsikkal, táncosokkal, híres művészek fellépésével ünnepel a tömeg, személyesen és a tévéképernyők előtt. A parádé a Macy's áruház előtt ér véget, hivatalosan is megnyitva ezzel a karácsonyi szezont. A boltok megkezdik a karácsonyi dekorációk felállítását és az ünnepi bevásárlások előkészületeit. A felvonulás utáni nap a fekete péntek (Black Friday), amikor óriási akciókkal vásárolhatunk az üzletekben és online. Számos család hálaadáskor állítja fel az otthoni karácsonyfát is - műfenyőből, hogy kibírja december végéig...
Azőszazazévszak,amikoravilágkicsit megnyugszik,ésszámbaveszi,eddig mitértel.Változásthoz,demegnyugtatatóanlassúátmenettel,nemkapkodó pánikban.
SarahIvensangolíró,újságíró
Kakaófán!Bárhosszúazút,mireegykakaófatermésénekmagjából,vagyisakakaóbabbólcsokoládélesz,megérimegvárniavégeredményt.Nemhiábahívjákaz„istenek eledelének”(TheobromaCacao),amelyráadásul5000éveazemberéleténekrésze.
Gyerekként,degyakranmégfelnőttkéntsem vagyunktisztábanvele,egyeskedvencételeink hogyankészülnek,hogyanjutnakelhozzánka boltokpolcairavagyatányérunkra Acsokoládépontegyilyenpélda.Imádjuk,ajándékba adjukéskapjuk,ezzelünneplünkvagyéppa bánatunkat enyhítjük vele Mégis, ha belegondolunk, fogalmunk sincs, hogy készült, honnanjönezazillatos,édesfinomság
Enneklegfőbbokaahosszú,tíznélistöbb lépésbőlállófeldolgozásifolyamat,illetveaz ipariforradalomutánkialakulótömeggyártás. Egyszerűentúlmesszekerülavégtermékakiindulóponttól,nincskapcsolatatermesztőésa fogyasztóközött Vannak,akikazthiszik,a csokoládéígy,ebbenaformájábannőafákon, BelgiumbanésSvájcban.Pedignemislehetnénkmesszebbavalóságtól.
Az1980-90-esévekbenazUSA-banindultel egyfajtamozgalom,amelynekazvoltacélja, hogylerövidítsékeztafolyamatotésvisszanyúljanakagyökerekhez.Megszülettekazelső olyancsokoládék,amelyeketközvetlenüla kakaóbabokbólállítottakelőházimódszerekkel,aziparitömeggyártássalszembefordulva.Abean-to-barkifejezésszószerintezt jelenti.Akészítőszinteateljesfeldolgozási folyamatotkontrollálnitudjaapörköléstőla finomításonátareceptúrakialakításáig.Ezta kakaófarmon megelőzi még a fermentálás (teháterjesztés)ésaszárítás.
Acsokoládéiparbanhasználtelnevezésekterén amainapignincsegység Mindenkészítősaját kénye-kedvére alkalmazza őket, még a világ legnagyobb csokigyárai is. A kézműves, prémium,artizánszavakkiüresedtek,helyüketátvette a specialty, craft, de ezek is nagyon képlékenyekésnehézlaikuskénteligazodniközöttük
Tulajdonképpenmindencsokoládékakaóbabbólkészül,ráadásulazipariéscrafteljáráslépései megegyeznek, csupán a gépek méretében, a felhasznált kakaóbabok minőségében és a hozzáadott adalékanyagokban különböznek. Utóbbiak jelentős minőség- és ízbeli különbséget jelentenek viszont. Ezért ne a címkék, szlogenek, hívószavak alapján válasszunkcsokoládét,hanemnézzünkkicsita címkemögé!
MIÉRT ÉRDEMES CRAFT BEAN-TO-BAR CSOKOLÁDÉTVÁLASZTANI?
Az elsődleges különbség, akármennyire szubjektív is, az ízgazdagság és az ebből fakadó felejthetetlen ízélmény. Míg az ipari tömegtermelésben, amely a világon eladott összes csokoládétermék 99%-át jelenti, az ún. „bulk cacao”, azaz a jellemzően Ghánában, Elefántcsontparton termesztett tömegkakaó adja a csokoládék alapját, a craft bean-to-bar készítők (≤1%) a jóval ritkább „fine flavour”, vagyisnemeskakaófajtákatvásároljákmegés ezekből többnyire területszelektált csokoládékat készítenek, azaz nem vegyítik a különbözőtermőhelyrőlszármazókakaókat.
A kakaóban 600-nál is több aromakomponens található (több, mint a vörösborban!), akkor mégis mi átlagfogyasztók miértcsaka„csokis”íztismerjük?Hiszen egy jó minőségű étcsokoládéban fellelhetünk egészen komplex gyümölcsös, virágos,mogyorós,fűszeresízjegyeketis, akárcsakaborokban,specialtykávéban,szálas teában, whisky-ben, kézműves sörökben, stb. Nem kell attól félni, hogy nem elég kifinomult azízlésünkehhez.Márkétazonoskakaótartal-
mú étcsokoládé összehasonlításával is fel tudjuk fedezni az ízek komplexitását. Érdemes minél többfélét megkóstolni és fokozatosan érezni fogjuk a különbséget a bolti tömegtermékek és a craft csokoládék között.
Mivel a kakaó kizárólag a trópusi övben terem meg, a termesztés és főleg a kakaóbabok szállítása nagy ökológiai lábnyommal rendelkezik. Az ipari termelés következtében több helyen is gondot okoz az invazív monokultúrás termesztés. Ennek ellensúlyozására a nemes kakaót termesztő farmerek olyan agroerdészeti módszereket választanak, amellyel nem ártanak, hanem sokkal inkább hozzájárulnak a változatos ökoszisztéma fennmaradásához és növekedéséhez. Fakivágás helyett változatos növényvilágot telepítenek, amely segíti az őshonos állatvilág elszaporodását is, valamint a szén-dioxid kibocsátást is ellensúlyozni tudja
A kakaó beszerzése a másik nagy különbség a két irányzat között. Míg a nagy gyárak sok különféle piaci szereplő közreműködésével jutnak kakaóbabokhoz, a craft bean-to-bar készítők igyekeznek közvetlenül a kakaófarmtól vagy a központi fermentáló üzemből vásárolni, figyelembe véve az etikus kereskedelmi szempontokat Azáltal, hogy az ellátói lánc ennyire lerövidül, a csokoládékészítő által a ka-
kaóbabokért kifizetett összeg teljes egészében a kakaófarmerhez jut, míg a másik esetben a sok köztes szereplő között felaprózódik és a kakaófarmerhez csupán a kiskereskedelmi ár néhány százaléka jut vissza. Az így kialakuló helyzet tovább nehezíti az amúgy is mélyszegénységben élő farmerek életét. A közvetlen kereskedelem tehát jobb megoldás, még a fairtrade árnál is magasabb összeget kapnak a kakaóért ezáltal a farmerek.
Végül fontos különbség az is, hogy az ipari tömegtermelésben a gyárba beérkező kakaóbabokat válogatás nélkül vegyítik (eltérő termőhely, minőség, méret, ízjegyek), jellemzően magas hőfokon pörkölik, majd cukor és vaníliaaroma hozzáadásával fedik el az ízjegyekben tapasztalható hibákat.
Hatovábbikakaóshírekre isvevőlennél,vagyakár csokikóstolóraneveznél be,keresdLillátitt: www.kakaonagykovet.hu
Ezzel szemben a craft csokoládékészítők az adott kakaóbabhoz leginkább passzoló pörkölési profilt választanak, de mindenképp jellemző az enyhébb pörkölés az ízjegyek komplexitásának megőrzésére Az összetevők listája is rövid, mindössze kakaó és cukor kell egy jó étcsokoládéhoz (inkább több kakaó és kevesebb cukor).
Végsősoron, akárhonnan nézzük is, csak nyerhetünk vele, ha a mennyiségi csokoládéfogyasztásról áttérünk a minőségi csokoládék tudatos ízlelésére. Felejthetetlen ízélményben lesz részünk és egyúttal jót teszünk a kakaófarmerekkel és a környezetünkkel is Ráadásul már számos magyar manufaktúrát is támogathatunk a vásárlásunkkal
Tóth-Tatai Lilla csokoládészakértő, International Chocolate Awards zsűritag
MIK A
etikus fenntartható bio kisüzemi minimalista természetes alacsonyabb cukortartalmú komplex ízvilágú innovatív kreatív
AMagazinkészítéseközbenszóbanésaközösségioldalakonmegkérdeztük:kinekmitjelenta csokoládé?Kihogyanfejeznébeamondatot: „NEKEMACSOKOLÁDÉ...”
Ímenéhányválasz.Vanköztükolyan,amineked isismerős?
Nekemacsokoládé
Nekemacsokoládé olyan,mintegy jóbarát./Edina/
Nekema csokoládé amenedékem egynehéznap után.
/Margó/ csakegymunkaeszköz.
/Dávid/
bNekemacsokoládéa arátnőmmosolyához vezetőút./Kristóf/
Nekem a csokoládé... ...a boldog gyerekkor. (Dorka)
Nekema csokoládé valegritkábban ágyottédesség.
/Nóra/
Nekem a csokoládé a függőségem. /Zsófi/
Nekemacsokoládé veszély. /Johanna/
Nekem a csokoládé leginkább a gyerekeimnek adott meglepetés. /Fanni/
Nekem a csokoládé 80%-nál kezdődik. /András/
Nekem a csokoládé alapélelmiszer. /Franciska/ Nekemacsokoládé...
Nekem a csokoládé a saját készítésű bonbonom. /Petra/
Egy édesség, különösen egy csokoládé nem csak akkor jó, ha finom – lehet izgalmas, jövőbe mutató, fenntartható is. Nem beszélve arról, hogy jó alapot adhat a közös gondolkozásra, kísérletezésre, mert bizony az étellel lehet, sőt, kell játszani!
A food design elvei mentén egy jó csoki nemcsak az ízével hat, hanem azzal is, miből készül, milyen élmény a fogyasztása és milyen háttértörténetet rejt. Ehhez pedig néha hasznos kilépni a hagyományos receptúrák világából és kipróbálni valami igazán újat Így történt, amikor a hidegen sajtolt olajakat, magliszteket, magkrémeket gyártó Grapoila összefogott a soproni Harrer Chocolat manufaktúrával. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a maglisztekkel négy tejmentes (és növényi alapú) tábla született!
Igen ám, de vannak egészséges, finom maglisztek – vajon hogy működnek a csokoládéban? Az olajos magvakat és a csokit egyébként is gyakran párosítják, tehát nem újdonság, hogy jól dolgoznak együtt. Miután a Grapoila csapata megismerte a soproni Harrer Chocolat műhelyt és vezetőit, Harrer-Abosi Beatrixot és Karl Harrert, váratlan dolog történt: kettejük több évtizedes tapasztalata a bean-to-bar csokoládék világában is új ajtókat nyitott. Kiderült, hogy a maglisztek finomságuknak köszönhetően tökéletesen alkalmazhatók csokikészítéshez növényi alapú receptúrák esetén, tejpor helyett. A maglisztek a mechanikus olajsajtolás melléktermékéből, a pelletből maradnak, tulajdonképpen zsírtalanított, 100%-os magőrlemények.
Számos kísérletezés zajlik a szakmában, hiszen egyre nő a kereslet a vegán irányra, de a tejcsokoládék és fehércsokoládék kínálata még kezdetleges. A gyártók jellemzően zabtej- vagy kókusztejport használnak a termékekhez
A Harrer Chocolat műhelyének hála, létrejöttnégyvegán/tejmentes„fehércsokoládé”: a tökmagos, napraforgómagos, sárgabarackmagosésmákostábla. Avegánfinomságokat„ökocsokoládénak” ishívják,hiszenkészítésüksoránteljesülaz upcycling,azazértéknövelőújrahasznosításelve–akóstolássalnemcsakboldog,de környezettudatosisleszel!
Bodon Judit dietetikus volt az első Magyarországon, aki „Intuitív Étkezés Tanácsadó” oklevelet szerzett. Megszólalásaiból, írásaiból egyértelmű, hogy milyen pozitív és türelmes az étkezési változásokkal kapcsolatban. Vajon a csokoládé sem billenti ki a nyugalmából? Mindjárt kiderül…
Mit szól egy dietetikus, ha meghallja a csokoládé szót?
Nem tudom, más dietetikus mit szól, de rólam legyen elég annyi, hogy a csokoládé világnapján van a születésnapom Karmikus a kapcsolatunk. (nevet) Komolyra fordítva a szót, a leggyakrabban azzal a véleménnyel találkozom, hogy csokit enni bűn Pontosabban: bűnös élvezet, amit csak ritkán, különleges alkalmakkor szabad átélni A másik szemlélet a lázadás „Nekem ne mondja meg senki, mit egyek, akkor és annyi csokit eszem, amennyit akarok”. A hivatalos, szakmai álláspont pedig az, hogy szabad csokit fogyasztani, de csak egy-két kockát, és csak magas kakaótartalmút, hiszen abban van több antioxidáns. Ez véleményem szerint egy fals engedély. Azt sugallja, hogy ha teljesíted a feltételeket, úgy nem lesz bűn csokoládét enni Én pedig azt gondolom, hogy sosem bűn csokoládét enni, ez önmagában egy abszurd gondolat. Ráadásul a felállított elvárások, szabályok életszerűtlenek, hiszen jellemzően nem egy-két kocka 70-80%-os étcsokit szeretnénk enni, amikor édességre vágyunk.
Még sosem találkoztam senkivel, aki az antioxidánstartalom miatt bontott ki egy tábla csokit, és ez nem probléma. Ugyanakkor ha hitelt adunk ezeknek a hamis feltételeknek, akkor könnyen megjelenhet bűntudat, önmagunkkal való elégedetlenség, egyfajta dacos lázadás, amiért nem csak egy-két kocka, és nem 70%-os csokit eszünk.
Szerintem kevés élelmiszerhez kötődik annyi vacillálás, alkudozás, mint a csokoládéhoz. Gyerekként a szüleinkkel üzletelünk, a Mikulásnak ígérgetünk. Felnőttként magunkkal üzletelünk és magunknak ígérgetünk.
Ha valaki szereti a csokit, de nem elégíti ki ezt a vágyát, hanem téves hiedelmek miatt korlátozza a csokifogyasztását, akkor könnyen előfordulhat, hogy elkezd egyre inkább sóvárogni a csoki után. A csokoládéból tiltott gyümölcs lesz, viszont néha-néha engedményeket ad magának: például születésnap, fáradtság, menstruáció
a k, k p „ a duplát edzek”, „ma kihagyom a vacsorát”, „majd holnap nem reggelizek”, „hétfőtől újra diétázom”. E korlátozó tévhitek miatt eltorzul a viszonyunk egy teljesen hétköznapi élelmiszerhez, gyakorlatilag mi magunk generáljuk a vágyakozást, a sóvárgást, és így nem tudunk rá semleges szemüvegen át tekinteni.
Túlmisztifikáljuk a jelentőségét?
Igen, a véleményem az, hogy a csokoládénak egyértelműen helye lehet az étrendben. Korlátozó gondolatok, félelmek nélkül, szabadsággal. Ettől a gondolattól rendszeresen megijednek a klienseim, hiszen úgy érzik, hogy ha engedélyt adnának maguknak a csokievésre, akkor folyton csak azt ennék. Ez szerintem egy generált, nem valid félelem. Ha valaki így érez, akkor bátran képzelje el, hogy csak csokit eszik, napokig, hetekig. A kíváncsiabbaknak javaslom, hogy bátran próbálják ki, hogy holnaptól egyenek CSAK csokoládét. Bármennyit, bármikor, bármilyen fajtát.
Nem életszerű, hogy ezt hetekig, hónapig tudnánk csinálni, még akkor sem, ha fejben így képzeljük. Ebben a folyamatban nem az a cél, hogy megundorodjunk a csokitól, hanem, hogy mindeközben kezdjünk el figyelni a testünkre: hogy van a gyomrunk, milyen az emésztésünk, milyen érzet alakul ki a nyelőcsövünkben, szájüregünkben, és vegyük észre, amikor a testünk azt üzeni, hogy sósra, roppanósra, másra vágyunk. Több kliensem meglepődött, amikor először megtapasztalta, milyen az, amikor egyértelműen, valóban zöldséget kíván. Vagy akár azt is, hogy korábban nem tarthatott otthon csokit, mert mindet megette egy ültő helyében, most viszont tényleg elég, kielégítő neki pár falat, és előfordulhat, hogy sokáig érintetlenül marad a csoki. Nem azért, mert tilos enni belőle, vagy bűn, hanem mert így találja meg az egyensúlyi helyét az étrendben.
Érdemes figyelni, tanulni ezeket a jelzéseket, ráhangolódni a szervezetünk üzeneteire és bízni bennük. Úgy tapasztalatom, hogy ha valaki eljut ebbe a harmonikus fázisba, sokszor azon kapja magát, hogy akár ehetne is édességet, de megesik, hogy nem kér és ez nem jár veszteségérzéssel.
Remek énerősítés lehet ez az állapot. Féltem valamitől, kipróbáltam, beleengedtem magam - és nem dőlt össze a világ. Sőt, inkább kinyílt és biztonságosabb lett!
Igen, szép felismerés és új élmény, hogy létezik (és elérhető!) egyensúly az evésben. Ehhez nagyfokú önbizalom szükséges: elhiszem, hogy erre képes vagyok, elhiszem, hogy velem is meg tud történni, nem csak másokkal. Ez egy tartós állapottá alakul, amit a klienseim a velem való munka után is fenn tudnak tartani. Már nyugodtan vesznek otthonra édességet, mert tudják, nem rohanják le azonnal a konyhaszekrényt, amint nassolnivaló kerül bele. Ebben a habituációs, azaz hozzászokási folyamatban a mindful eating technika sokat segít. Ez azt jelenti, hogy minden érzékszervünket bekapcsoljuk. Nincs más, csak a csoki és én. Megszimatolom, körbeforgatom a számban, a teljes figyelmemet ráirányítom. Akár hangosan is meg lehet fogalmazni az élményt: miért szeretem ezt a fajta csokoládét? Mert édes? Mert kesernyés? Mert roppanós? Mert krémes? Ez a fajta tudatos étkezés nagyon hasznos eszköz a félelmek leépítéséhez.
Ez a technika a teljesebb élmény és a lelki „jóllakottság” mellett a fizikai telítettség tudatosítását is megkönnyíti.
A legtöbben azért mellőzik (vagy szeretnék mellőzni) a csokit, hogy ne hízzanak el. Ha mindful módon étkezünk és meg is tudjuk fogalmazni, mi mindent ad nekünk ez az édesség, észrevesszük, hogy az első pár kocka valóban megadja az élményt, de az intenzitás fokozatosan csökken. Meg tudunk-e állni ott? Abba tudjuk-e hagyni az evést, amikor már nem
éljük át igazán a roppanósságot vagy krémességet, ami a legnagyobb élvezetet adta?
A válasz igen, abba tudjuk hagyni Lehet, hogy nem az első, és nem is a második próbálkozásra, de ha megismerjük a testünk jelzéseit, szépen lassan sikerülni fog. Ez egy tanulási, összecsiszolódási folyamat Megtapasztaljuk, hogy telítődtünk, és csak azért nem esszük
A maradékot nyugodt szívvel eltesszük, hogy később újra megadja az intenzív élvezetet, és újra értékelni tudjuk a folyékony karamellt a csokikocka közepén… Természetesen ezt a viselkedést nem érdemes diétává alakítani. Hiszen a tudatos jelenlét az evésben azt is jelenti, hogy van, hogy egy bonbont kívánunk, van, hogy hármat Van, hogy otthagyjuk a fél csokiszeletet, van, hogy jólesően megesszük Nem fejben döntjük el, hogy két kockánál többet ma nem ehetünk.
A munkád során hogyan látod a csokoládé útját? Tapasztalsz változást az évek-évtizedek alatt abban, hogy hogyan tekintünk a csokira, hogyan fogyasztjuk, mit kapcsolunk hozzá?
Ahogy előretörtek a low-carb étrendek (például a paleo vagy a ketogén diéta), az édességek, köztük a csokoládé is ezek áldozatául esett.
Sőt, „tilossá” vált minden, amiben van hozzáadott cukor, így megteremtve az édesítőszeres termékek óriási piacát. Természetesen ezeknek a termékeknek is meg lehet a helyük bizonyos étrendekben, de nem a hagyományosnak tekinthető termékek teljes feláldozása árán
Abból is látszik, mekkora igény van a csokira, hogy hányféleképpen próbálják helyettesíteni a gyártók a fő „ellenséget”, a cukrot. Igyekeznek megoldani, hogy senkinek ne kelljen lemondani az édes nassolás élményéről.
Így van, de a gyártóknál már csak a fogyasztók dolgoznak erősebben a helyettesítésen… Sajnos még mindig tartja magát az a tipp, hogy ha valaki csokit kíván, akkor helyette egyen inkább répát, rágcsáljon magvakat, és akkor majd „eltereli a figyelmét” az édességről. Ez tapasztalataim szerint nem így működik. Lehet, hogy egy darabig ropogtatjuk a répát, és még békében is vagyunk ezzel, de ha mindig répát eszünk csoki helyett, akkor egy idő után tele lesz vele a hócipőnk, hiszen nem azt esszük, amire valójában vágyunk.
Nem éljük meg az elégedettséget, hiány- vagy veszteségérzet alakulhat ki. Az is jó stratégia, ha megkérdezzük magunktól, hogy miért kívánjuk a csokit, és valóban erre van-e valóban szükségünk. Ha a válasz egyértelműen igen, akkor bárhány kiló répát vehetünk, ez inkább csak fokozza a csoki iránti vágyunkat.
Ezért is fontos, hogy kialakuljon a semleges viszony, amit korábban említettem. Ez segíthet abban, hogy tisztán értékelhessük, valóban csokoládéra (kekszre, pudingra, kakaóscsigára) van-e akkor és ott szükségünk, vagy esetleg valami másra (másfajta ételre vagy akár másfajta megnyugtatásra).
És ha úgy értékeljük, hogy akkor és ott valóban a csoki adja meg nekünk azt, amit keresünk, akkor meg tudjuk, meg merjük enni. Bűntudat nélkül.
Az édességfogyasztás ugyanis nem helyettesíthető sem ízélményben, sem a hozzá kapcsolódó érzésekben. És ezzel, véleményem szerint, semmi baj nincs
Vera emlékezett rá, hogy két kicsorbult lépcsőfok vezet az édességbolt utcaszint alatti bejáratához, arra is, hogy odabent nyikorog a padló, édesfűszeres aroma keveredik átható kávéillattal, és a hátsó pultnál kimérve árulják a macskanyelvet.
Móricra is emlékezett, ahogy az ajtónyitást jelző csengettyűt meghallva előrehajol a kasszából, és seszínű haját zavartan kisöpri gyűrött homlokából. Móric mindenkit gyanakvással méregetett, az idegeneket, akik nem számítottak a bejárat előtti alattomos lépcsőfokokra, ezért gyakorta nekiestek az ajtónak, kaján vigyorral fogadta.
Vera a kirakatot nézte, nem zavarta, hogy szitál a hó, a csillogó papírba csomagolt bonbonok látványától összefutott a nyál a szájában. Próbálta felidézni az utolsó alkalmat, amikor itt jártak, de főleg az illatok maradtak meg benne, és hogy Hilda a kávégépnél akkor is Mama táskájába csúsztatott tíz deka macskanyelvet, amikor Mama lesütött szemmel szabadkodott, most nem telik rá, sajnos. Forró csokira viszont mindig futotta, minden hónap második hétvégéjén, akkor is, amikor Papa már nem lakott velük. Vera szerette volna, ha Mama is megiszik egy habos kapucsínót, Hilda mesterien készí-
tette, de Mama azt mondta, nem tenne jót a gyomrának, túl sok a sava Amíg Papával kávéztak, sose mondott ilyet. Sietnie kell, figyelmeztette magát Vera, az első érdeklődőt délre egyeztette az ingatlanos Jó lenne, ha még karácsony előtt sikerülne eladni a házat, akkor eljönnének ide Sárival, megünnepelnék Egyre sűrűbb pelyhekben hullt a hó, a sétálóutca macskakövein ilyenkor csak óvatosan lehet közlekedni. Arra gondolt, hogy jobb volna elkerülni az utca végén a főteret, semmi kedve átvágni a karácsonyi vásáron
De fogalma sem volt, merre induljon, nem látta maga előtt a várost, noha minden utcáját ismerte, mégis elveszve állt, egyedül a házak között kanyargó, szűk lépcsősor jutott eszébe, de azon nem akart felkapaszkodni a hegyre Lecövekelt az utca közepén, egy darabig nézett maga elé, aztán visszafordult, és elindult az édességbolt irányába
Móric ezúttal is kíváncsian hajolt ki a kasszából, orrán lecsúszott a szemüveg, megfogyatkozott haját már nem volt értelme hátrasimítani Szikárnak és sápadtnak tűnt, a gyanakvás kikopott a tekintetéből. Miután Vera rámosolygott, összevont szemöldökkel, ámulva annyit kérdezett: csak nem? De igen, nevetett Vera, és gondolkodás nélkül átölelte Móricot A mozdulattal saját magát is meglepte, soha nem tett ilyet előtte, zavarában körbeforgott a boltban, jé, ugyanúgy nyikorog a padló, mint régen, mondta, de rögtön el is szégyellte magát Nem akarta megbántani Móricot, aki le sem vette róla a szemét, sőt, úgy látszott, mintha elérzékenyült volna, de Vera ebben nem volt biztos, nem mert hosszan ránézni Hilda?, kérdezte, és ugyanazon lendülettel elindult a hátsó pult felé. Móric rövid krákogás után szólalt meg: elment, úgy
értem, meghalt, hallottam, hogy Verácska anyja is nemrég, nyugodjanak békében! Verácska, nyugodjanak békében, ismételgette Vera, össze nem illő szavak, merengett, Verácskának a Mama hívta, a Verácska az a Mama, elevenen, gesztenyebarna bubifrizurával, farmerben, kosztümkabátban, mályvaszínű rúzzsal A Mama sehol sem nyugszik békében, erre mindenki mérget vehet, a Mama fut tovább, szervez, levegőért kapkod, káromkodik, Bob Marley Could you be loved-jére táncol, ha senki nem látja Sajnálom, nem tudtam, hogy Hilda , suttogta Vera, és amikor a hátsó pult a látóterébe került, megtorpant
Néhány csillogó sztaniolba csomagolt bonbo árválkodott egy fonott kosárban, a tálcán kíná kézműves pralinék, szaloncukrok, színes, illato drazsék eltűntek, mintha soha nem is lettek voln Dermedten állt, azt gondolta, ha nincs kókuszo fehér csokis szaloncukor, ha már ennyi se jut gyerekkorából, akkor semmi sincs
Ha nincs trüffelkrémes, mákos-áfonyás, diós-nara csos szaloncukor, tejcsokoládés karamella cuko gyönggyel, amit Hilda elegáns mozdulattal csörgő celofánzacskóba csomagol, akkor semmi sincs. D mindegy is, mert Hilda sincs, a házuk se lesz ham rosan, és Gábor sincs fél éve, pont úgy nincs, ahog a Papa, csak ő sokkal régebb óta nincs, van, de nincs, ezt bezzeg ki merte mondani.
Nem érzékelte, meddig sírt, először diszkréten, aztán tiszta erőből, végül kimerülve, hangtalan rázkódással; évek óta nem bőgtem így, évek óta, még a Mama halálakor sem, szipogta arcát törölgetve. Móric levegőt venni is elfelejtett. Vera ülve maradt, hátát nekidöntötte a polcnak, megint leesett egy csokoládé, utánanyúlt, mexikói paradicsomos-málnás, van egy lányom, nézett fel Móricra, és felderült az arca Pasim az nincs, nem tudtam megtartani, csakúgy, mint a Mama, vágott egy grimaszt, majd sóhajtozva feltápászkodott. Azt terveztem, eljövünk ide Sárival, itt túl lehet élni
Elfogytak, Verácska, az a pult két éve üresen áll, hallotta Móric rekedt hangját.
Elfogytam, mondta magának Vera, piszkosul elfogytam, pedig olyan erős akartam lenni, mint a Mama Úgy érezte, nem bír továbbmenni Valójában nem is akart Leült a mexikói, madagaszkári csokoládék polca elé, egy tonkababos étcsoki mellé pottyant, de ő oda se nézett, talpával a padlón körözött, majd a deszkák közötti résekből rugdalta ki a finom szemcséjű port És amikor a szemcsék felhővé álltak össze, és azt képzelte, elbújhat a felhő mögött, zokogni kezdett
Móric elmosolyodott, Vera még sosem látta ilyen gyermekien nyíltnak a tekintetét. A férfi kilépett a kassza mögül, a komódhoz ment, kulcsra zárt ajtaját kinyitotta Titkos rekesz, mormolta, és egy doboz macskanyelvet tett a pultra Megint lehajolt, a rekeszből csörgős celofánzacskót húzott elő, és a macskanyelvet a zacskóba pakolta. Vera igyekezett megjegyezni Móric mozdulatait, görnyedt hátát, tarkójához tapadó haját, remegő ujjait Móric nem engedte fizetni, ajándék Sárinak, mondta, és visszasietett a kasszába.
Odakinn elállt a havazás, két vékony vízcsepp gurult lefelé az ajtó üvegén, Vera megvárta, míg lecsorognak, csak utána nyomta le a kilincset
Mics Ildikó
Nehogy lehangoljon a hűvös időjárás és a korai napnyugta! Készíts be egy kis nassolnivalót, egy bögre forralt bort, és indulhat az otthoni mozi! Olyan - kevésbé ismert - gasztrofilmeket ajánlunk, amikben az ételek mellett a lélek is főszerepet kap. Hiszen pont ezért szeretjük az ilyen alkotásokat: miközben a finomságokban gyönyörködünk, az érzelmeink, emlékeink is előtörhetnek. Sőt, talán még egy kis konyhai inspirációt is kapunk.
AZÉLETÍZEI(TheHundred-FootJourney): EgyindiaicsaládFranciaországbaköltözik, aholéttermetnyitnak.Csakegy„apró” problémaadódik:azutcatúloldalánmár működikegyMichelin-csillagosfrancia étterem.Megkezdődikaharcavendégek ésegymásfigyelméértis.
BABETT LAKOMÁJA (Babette’s Feast): Babett komoly családi veszteségek után elszökik a polgárháború által feldúlt Franciaországból. Egy kis, mélyen vallásos dán faluba érkezik, két nővérnél lesz házvezetőnő. A puritánságot egy olyan fenséges vacsora töri meg, ahol a helyiek végre újra belekóstolhatnak az élvezetekbe.
A film receptje: történelem, hagyományok, merészség, és olyan ételek, amik rég bezárt kapukat is képesek kinyitni.
Afilmreceptje:kulinárisélvezetek,kultúrák találkozása,hit,versenyszelleméskétcsipetnyiszerelem.Ja,ésHelenMirrenmint tökéletesfőszereplő.
TAMPOPO:Kultikusjapánfilmegy özvegynőről,akimegpróbáljaa lehetőlegmagasabbszintreemelni aramenfőzőtudását.Bővenvan mitfejlődnie,deszerencséresegítőiisakadnakbőven.AmozihatásáraszámosramenezőtTampoponakneveztekelvilágszerte,utalva afőszereplőre.
Afilmreceptje:küzdelem,humor, szüntelengyakorlás,meglepően szenvedélyesjapánokés(nem meglepően)rengetegramenleves.
CSÁBÍTÓFŰSZER(ATouchofSpice):
EgyIsztambulbanélőgörögkisfiú, Faniszboldog,felszabadultéletehirtelenmegváltozik,mikorkiújulnaka görög-törökkonfliktusok.Költözniük kell.Azonbanvan,amitanehézhelyzetsemképeselvenni:anagyapa fűszerekrőlszólótanításait,aszeretetetésaragaszkodást.
Afilmreceptje:politika,férfiasság, nőiesség,emlékek,különlegesdallamokésszinteérezhetőillatok.
Havalakikiemelkedőensikeresa szakmájában,nemvalószínű, hogyamagánéleteisfényes... ÍgyvanezMartha-val,ahamburgikonyhafőnökkelis.Ráadásulatestvérebaleseteutánhirtelenmégtöbbfeladatszakada nyakába.Egyúj,olaszkolléga révénviszontegyretöbblazaság ésörömkerülakatonáskonyhába.Igen,azamerikai„Ízlésekés pofonok”kísértetiesenhasonlít erreasztorira,deezazeredeti!
Afilmreceptje:alázatosmunka, magunkköréépítettfalak,érzékek,hódításésételköltemények. Megazelmaradhatatlanbasilico!
TORTILLALEVES(TortillaSoup):
Egy,márnyugdíjbavonultmesterszakácsapaéshárom,teljesen különbözőlányaéletébőlkapunk ízelítőt.Aztánbekerülaképbe mégvalaki,akimiattújraegyre ízletesebbfogásokkészülneka házban...
Annyibiztos,hogyamexikóitűza kommunikációbanésazízekben issokszorvisszaköszön.
Afilmreceptje:generációktalálkozása,változás,vonzalom,ésa családiasztalösszehozóereje.
EZERÍZŰSZERELEM(TheLunchbox): Mumbai-banazételkiszállításmaga akáosz,azottélőkésdolgozókviszontátlátjákarendszert.Kivéve azonanapon,amikorvéletlenül rosszcímrevisznekegyebédet. Vannak-eegyáltalánvéletlenek? Ezttalánmégazaférfiésnősem tudja,akiklevelezésbekezdenek azösszecseréltételhordókmiatt.
Afilmreceptje:társasmagány, meglepetés,titok,izgalom,remény ésegyújabbpéldaarra,hogyaszívhezazételekenkeresztülisvezethetút.
Hogy mi a legjobb az ünnepekben?
Kétségtelenül a várakozás.
A készülődés.
Az elsuttogott kis titkok.
Az öröm tehát, amivel érkezik.
Lovász Andrea költő, műfordító, szerkesztő
Szép a csillogó fa is, az ajándékcsomagok is, a szentestére terített asztal is. De ahogy a Kis Herceg rókájától megtanultuk, a legfontosabb a szívünk díszbe öltöztetése. Az út, ami elvezet egy várva-várt eseményhez. Mutatunk 24 gyerekbarát (de akár felnőtt társaságban is használható) gasztroötletet, amivel még finomabb lehet a karácsonyi készülődés. Ha INNEN kinyomtatod és kivágod a kártyákat, az adventi naptár kis zsebeibe vagy a Mikulás csomagba is bújtathatod őket. Kellemes időtöltést, türelmes várakozást!
GASZTROADVENT
ÁTVISZÜNK EGY TÁLCA SÜTIT A SZOMSZÉDBA
GASZTROADVENT
MONDJ EGY SZÍNT!
ELMEGYÜNK A PIACRA, ÉS VESZÜNK HÁROMFÉLE ÉTELT EBBEN A SZÍNBEN!
GASZTROADVENT
MEGKERESSÜK AZ
INTERNETEN, MELYIK ORSZÁGBAN MIT ESZNEK KARÁCSONYKOR
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MEGHÍVJUK A BARÁTAIDAT EGY ÜNNEPI UZSONNÁRA
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MEGTERVEZZÜK, IDÉN MI LEGYEN A KARÁCSONYI MENÜ
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
EHETEŐ ALAPANYAGOKBÓL KÉSZÍTÜNK ADVENTI DEKORÁCIÓT
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
VICCES FOTÓKAT
KÉSZÍTÜNK EGYMÁSRÓL
SÜTÉS KÖZBEN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
FŐZÜNK VALAMIT, AMIT MÉG SOSEM KÉSZÍTETTÜNK
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
SZALONCUKORRA
KÖTÖZÖTT
JÓKÍVÁNSÁGOKAT
REJTÜNK EL VALAHOL
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MA FINOM FORRÓ ITALT FŐZÜNK ESTÉRE
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
ÉTELEKKEL ÉS
ITALOKKAL JÁTSZUNK BARKOCHBÁT
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MA SEMMIT NEM
VÁSÁROLUNK, CSAK AZ
ITTHONI DOLGOKBÓL FOGYASZTUNK
GASZTROADVENT
SEGÍTÜNK EGY ÉTELOSZTÁSON
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MA HÁZIMOZIT RENDEZÜNK ÉS
GASZTROFILMET NÉZÜNK
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MA ÖTFÉLE ZÖLDSÉGET VAGY GYÜMÖLCSÖT
ESZÜNK. NYUGI, A KONZERV ÉS ASZALT IS ÉR!
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
CSOMAGOLÁSMENTES BOLTBA MEGYÜNK ALAPANYAGOKÉRT
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
ELŐKERESÜNK EGY NAGYON RÉGI RECEPTET ÉS MEGPRÓBÁLJUK ELKÉSZÍTENI
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
KÓSTOLUNK VALAMIT A KARÁCSONYI VÁSÁRBAN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
LERAJZOLJUK, HOGYAN JUTOTT AZ ASZTALUNKRA
A MAI VACSORA, EGÉSZEN AZ ELSŐ LÉPÉSTŐL
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MA KIVÉTELESEN A DESSZERTET ESSZÜK MEG ELŐSZÖR
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
EHETŐ-IHATÓ AJÁNDÉKOKAT KÉSZÍTÜNK KARÁCSONYRA
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MEGTANULUNK EGY SZALVÉTAHAJTOGATÁSI MÓDOT, AMIT MAJD HASZNÁLUNK AZ ÜNNEPI TERÍTÉKEN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
MEGTANULJUK EGY ÉTEL VAGY ITAL NEVÉT ÖTFÉLE NYELVEN
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
GASZTROADVENT
FŰSZERSZIMATOLÓ BAJNOKSÁGOT TARTUNK, BEKÖTÖTT SZEMMEL
GASZTROPSZICHOLÓGIA MAGAZIN
Tizenéves korától süt-főz, ma már olyan magas magas szinten, hogy a Michelin csillagos Borkonyha és a Michelin kalauz által ajánlott Textúra étterem kötődik a nevéhez. Többek között neki köszönhetjük, hogy Magyarországon megismertük a fine dining fogalmát, de még abba is bele tud csempészni egy kis játékosságot és humort. Mint ahogy egy interjúba is. Vendégünk néhány villámkérdésre: Sárközi Ákos.
1.ÉDESVAGYSÓS?
Édeséssós,mindakettőtimádom.
2.LEVESVAGYDESSZERT?
Leves,desajnosutánadesszertis.
3.MELYIKTÖRTÉNELMIKORKONYHÁJÁBA UTAZNÁLVISSZA(VAGYELŐRE)SZÍVESEN?
Egyfáraókonyhájanagyonizgalmaslehet...
4.MIAZ,AMITMINDIGTARTASZAHŰTŐDBEN, KAMRÁDBAN?
TejföltésTúróRudit
5.MIALEGKEDVESEBBÍZ-EMLÉKED?
Anyukámjugoszlávkrémese!Klasszikuscsaládi receptünkvolt,amainapigrajongokérte Egyszerűpiskótatésztadiódarabokkal,főzöttvaníliakrémmeléscsokiöntettel
6.MIVOLTAZEDDIGILEGNAGYOBBKONYHAI BAKID?
Sokilyenvolt...Tanulókéntpéldáulösszekevertemazalapanyagokat,ésvéletlenülvadhúsból főztemgulyástaszemélyzetnek.
Sárközi Ákos - Fotó: Pintér Árpád
7.HABÁRKITMEGHÍVHATNÁLVACSORAVENDÉGNEK,KITVÁLASZTANÁLÉSMIT KÉSZÍTENÉLNEKI?
Csakisanyukámat,ésakedvencételét főzném:töltöttkáposztát
8.VANOLYANÉTKEZÉSISZOKÁSOD,AMIT MÁSOKFURCSÁNAKGONDOLNAK?
Szerintemnincs!Cukrotésborsotmindenki teszatúróstésztára,nem?(nevet)
9.MELYIKAKEDVENCKONYHAIFELADATOD?
Magaazalkotás,dehaegykisrészfeladatot kellválaszatni,imádokspárgátpucolni.
10.MIRETANÍTTÉGEDASÜTÉS-FŐZÉS?
Lehet,hogyközhely,deúgygondolom,akifőz, harmóniátteremt.
+1:AMAGAZINBANMOSTACSOKOLÁDÉ VOLTAFÓKUSZBAN.TEMILYEN VISZONYBANVAGYVELE?
Mindenformábanésízbenjöhet.Sós ételekhezisfantasztikusanfellehethasználni
„Amikor nyolcadikos koromban el kellett döntenem, hol tanuljak tovább, először teljesen elbizonytalanodtam. A fotózáson kívül semmihez sem éreztem igazán mélyről jövő vonzalmat. A szüleim sem próbáltak befolyásolni, csak az volt a fontos nekik, hogy jól érezzem magam. Átgondoltam a lehetséges szakirányokat, és nem akartam olyan helyre menni, ami teljesen ismeretlen és idegen. És mivel az ételhez csak jó érzések és családi élmények, szép emlékek kapcsolódtak, biztonsági játékosként olyan iskolát választottam, ahol egy nekem ismert és szeretett terepen mozoghatok: a konyhában.”
