Egyházmegyék Szeged
Lelki megerősítés
önkéntes karitászos mivoltunkban
Február 12-én lelki napra gyűltek össze a karitász önkéntesek Szegeden, a tarjánvárosi közösségi házban. A programot Laurinyecz Mihály atya vezette, témája a lelki megerősítés volt önkéntes karitászos mivoltunkban. Az idei évben reflektorfénybe kerül az önkéntesség, és maga a karitász is a jubileum miatt. Ehhez még számunkra egyházmegyei szinten hozzáadódik a pasztorális útiterv, a Megújulva Megújítani (megujulva. hu), mely szerint idén a megtérés évét élhetjük. Ezen év során különösen is Krisztusra, lelki életünk megújítására, hitünk újrafelfedezésére,
újraalapozására figyelünk. Mindezekre kezdtünk el hangolódni ezen a régiós napon. A szokatlanul kellemes napfényes téli napon jó volt újra találkozni, beszélgetni a rég nem látott kedves ismerősökkel. Az első előadásban a megállás volt a középpontban. Fontos a megállás, melynek célja, hogy fel tudjuk dolgozni a minket ért él-
ményeket, mérleget készíthessünk, és így rátekintve jobban lássuk az irányt, vagy akár módosítsuk is azt, ha szükséges. Az előadóval pontról pontra végigmentünk a megállás módjain és különböző megvizsgálandó szempontokon, melyeket volt idő és lehetőség az Isten színe előtt, Szentségimádás keretében is átelmélkedni. Ilyen átelmélkedésre ajánlott kérdések voltak többek között: Mikor volt nagyobb megállásom, elcsendesedésem, amikor át tudtam tekinteni nagyobb időszakot? Mi indított a szolgálatra, mit vártam? Mit vártak tőlem? Mi lett tevékenységem hatása, gyümölcse? Változott-e időközben a motivációm? Mi ad erőt? Válaszainkkal a nap folytatásában egymást is gazdagíthattuk a kiscsoportos megosztásban. Számomra érdekes volt a meghívások, motivációk sokszínűsége. Volt, akire plébánosa bízta a feladatot, de volt olyan is, aki betegágy melletti szolgálatában érezte meg, hogy hasonló önkéntes tevékenységre van meghívva. De a kezdeti bizalom és megszólítottság a hétköznapi helytállásra már nem mindig ad elegendő erőt. Ekkor bizonyul - a csoportunk tagjai szerint - a legerősebb megtartó erőnek a hi-
tünk. Fontos még a karitász csoportunk segítő, szeretetteljes légköre, az időnkénti megállások, visszatekintések és közös tervezések. A nap második felébe tekinthettünk rá a karitászra, mint a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetére. Mitől több a Katolikus Karitász, mint más segélyszervezet? Más szervezetekre nézve megjelent a karitász, mint „Isten akarata szerint bekapcsolódás Isten szerető művébe.” Hogy állunk mi ezzel? Éreztük-e már, hogy Jézus nélkül semmit sem tehetünk? Mindent vele, általa és neki. „Amit, legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40) Misi atya megerősítő szavai kísérhetnek: karitatív szolgálatunkat Jézus alapította és Ő kíséri. Isten szeretete az alapja, és Jézus bizalmából indult. Ő megbízott minket, ránk bízta a nélkülözőket… Hogy élünk ezzel a bizalommal? Tudunk százszoros termést hozni? Megállhattunk és elgondolkozhattunk mindezeken e régiós napon, de visszük tovább, és remélhetőleg életünket és szolgálatunkat gazdagítják személyes válaszaink és elhatározásaink. Megyeri Márta a Szeged-Csanádi Egyházmegye Karitász igazgatója
Nagyobb összefogás – beköszöntő helyett A Szeged-Csanádi Egyházmegyében 13 éven keresztül találkozhattak az Összefogás – Karitász hangja c. kiadvánnyal. A most kezében tartott lap azt jelenti, hogy az összefogás kitágult, az egész országot felölelővé vált. Bízom benne, hogy ez a lehetőség megerősíti a területünkön folyó karitász munkát is. Tervünk az idei évi programokat, találkozásokat kiemelten az önkéntességben és karitászos mivoltunkban való megerősítésre fordítani. Adásidő 14