Adásidő 2023/1

IMPRESSZUM

ADÁSIDŐ - A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének lapja

Kiadja: Katolikus Karitász

A szerkesztőség címe:

1519 Budapest Pf.: 239

Telefon: 06/1/372-0910

Fax: 06/1/372-0914

E-mail: adasido@caritas.org.hu

Honlap: www.karitasz.hu

Felelős kiadó: Écsy Gábor, Katolikus Karitász országos igazgató

Szerkesztő: Dauner Bálint, Megyeri

Márta, Wittmer-Besze Erika, Zagyva Richárd

Tördelés, nyomdai előkészítés: eSCom Kft., www.escom.hu

Arculat, layout: Kohán József

Címlap fotó: Dénes Balázs

Fotók: Merényi Zita, Vermes Tibor, Dénes Balázs, karitász önkéntesek, bigstockphoto.com

Nyomda: VIRTUÓZ Kft.

ISSN: 2062-6584

A kiadvány a Belügyminisztérium támogatásával jelenik meg.

15

21.

Törekszünk arra, hogy hosszútávon segítsünk

Személyes felelősség és jószolgálat - Beszélgetés Dolhai Attilával

12.

Most már én tudok segíteni

8. Pillanatfelvételek a romok között

Köszöntő

Eszközök az Úr kezében

Az elmúlt év nyomott hagyott a történelemben, de az emberi szívekben és a Karitász közösségén is. Amikor a háború egy évvel ezelőtt kitört Ukrajnában, az első hónapokban menekültek milliói kerestek más országban otthont és intézményeink, önkénteseink, egyházmegyei és plébániai szervezeteink is teljes erővel próbáltak enyhíteni mások szenvedésein. Akik részt vettek ebben, mind munkájuk és egyéb kötelességeik mellett tették. De a menekültek ellátása nem állt meg később sem, Integrációs Központ nyílt a hosszabb távú támogatás céljából, a befogadott családok ellátása azóta is zajlik és a határmenti segítőpont mellett a budapesti is üzemel még a mai napig. Nem kis feladat volt és nagyon elfáradtunk, nem tagadhatjuk. De tudjuk mindannyian, hogy az Istenbe vetett hitünk, a küldetéstudatunk, és a másokért vállalt munka és áldozat megerősít bennünket és hogy az Úr általunk is építi országát. Ahogy a háború elszenvedőinek, nekünk is reményt adhat a reménytelenségben, hogy a szeretet változtathat a szenvedésen, az emberi sorsokon. Az új évet ebben a szellemben, megerősödve és új lendülettel kezdhettük, miközben nem állt meg az élet a többi szociális feladatunk esetében sem.

A felzárkózást segítő programok bővülnek, indulnak a tavaszi segélyakciók, működnek az intézmények és emellett folytatjuk a menekültek támogatását reményeinkkel ellentétben még valószínűleg hosszabb távon.

Február 6-án aztán újabb katasztrófa felől hallottunk és megrendített mindannyiunkat a Törökországot és Szíriát érintő földrengés. Ilyenkor nincs mérlegelés, bírjuk-e, menni kell és tenni kell valamit, ez a hivatásunk. Egy napon belül összeállt a Katolikus Karitász mentőmissziója, akik képzett kutató-mentőkkel és hat kutyával egy héten keresztül keresték a túlélőket és akikre nagyon büszkék vagyunk, hogy a veszélyes körülmények között is mások életét próbálták menteni. Mindeközben elindult a humanitárius segélyezés szervezése és közben előttünk áll a Tartós Szeretet nagyböjti élelmiszergyűjtés, a mindennapi feladataink, amely áldozatvállalásként is megnyilvánulhat a húsvétra való készületünkben.

Különleges évnek indult ez is, de ennek ellenére ne felejtsük soha, hogy hitünk része a rászorulókért végzett tevékeny szeretet minden körülmények között, és emlékezzünk az evangélium szavaira is: „nevetek fel van írva a mennyben” Lk 10,20.

Zagyva Richárd országos igazgatóhelyettes Katolikus Karitász

Hírek

Az ünnepek elmúlnak, a szeretet megmarad

Az év legnehezebb, és leghidegebb időszaka január utolsó két hete, hiszen az ünnepek alatt elfogy az embereknek a pénzük, sok esetben ebben az időszakban nem jut kenyér az asztalra, és bármilyen segítség jól jön. Az ünnepek előtt karitász csoportunk megkereste a helyi vállalkozókat és magánszemélyeket, hogy támogassák kezdeményezésünket: „Az ünnepek elmúlnak, a szeretet megmarad” Így csoportunk február elejéig 500 adag meleg ételt, 60 kg almát, 150 db buktát, 50 db fonott kalácsot és 100 db kis dobozos gyümölcslevet osztott ki hátrányos helyzetű nagycsaládok, beteg idős emberek, válsághelyzetben lévő várandós anyák és a hajléktalanok részére.

A melegételek főzéséről és kiszállításáról a Napkelte Panzió gondoskodott. Karácsonykor ötven hátrányos helyzetű gyermeket ajándékoztunk meg új játékokkal és tartós élelmiszerrel. Ekkor láttuk, hogy kis gyermekes családnál nem volt sem áram, sem víz a lakásban, és itt nagy segítséget jelent a meleg étel. De mások is boldogan és meghatódva köszönték meg az ebédet, jelezvén, hogy számukra nagy segítséget jelentett az ünnepek utáni hetekben. Köszönjük mindazok támogatását, akik szívből, önzetlenül segítenek a rászoruló embertársaikon.

Borné Balogh Erika, csoportvezető Napkor Szent Erzsébet Karitász Csoport Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

Életmentés után az újrakezdést kell segíteni

A mentési munkálatok után hosszútávú segítségnyújtási programját is elkezdete a Karitász, mellyel a törökországi és szíriai földrengés áldozatait fogja támogatni. A Törökországban dolgozó kutató-mentő csapat hazaérkezésével a segítségnyújtás nem állt meg, még február közepén elindult az első humanitárius segély. A 4 tonnás adomány több mint 2000 doboz higiéniai egységcsomagot, 420 darab hálózsákot és 3 dararab nagyméretű, 12 négyzetméteres sátrat tartalmaz, amely az otthontalanná vált áldozatok ideiglenes elhelyezéséhez járult hozzá. Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója a humanitárius segélyszállítmány indításakor fogalmazta meg, hogy: „az első napokban a túlélők után kutató mentőcsapatok munkája került a fókuszba, de ezzel párhuzamosan elkezdődött és várhatóan a következő hónapok hosszú távú feladata lesz az otthontalanná váló és mindenüket elvesztő áldozatok segítése”. Az első nagyobb szállítmány Törökország Budapesti Nagykövetségének segítségével, repülővel jutott ki a földrengés által érintett területre.

Katolikus Karitász

Új vezető a Székesfehérvári Egyházmegyei

Karitász élén

Nyolc éve dolgozom a Katolikus Karitásznál. Pedagógus vagyok, két lányom születése után önkéntesnek jelentkeztem a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász Központba. Álláskeresésem idején adventkor a rádióban hallottam a Karitász tevékenységéről egy érdekes riportot. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a spájzunk tele volt lekvárral, befőttel, így felhívtam a legközelebbi Karitász Központot, hogy szükség van-e ilyesmire. Egy kedves női hang szólt bele és mondta, hogy szeretettel várnak. Amikor bevittem a házi készítésű finomságokat,

Visszatekintő

elbeszélgettünk a kolléganővel (szerencsére még mindig velünk dolgozik), és karitászos lelkülete, hozzáállása anynyira magával ragadott, hogy önkéntesnek jelentkeztem. Ez azonban nem tartott sokáig, mert ő felajánlotta, hogy szívesen dolgozna tovább félállásban, hogy én is kaphassak egy félállást. Egy fél évig így dolgoztunk együtt, aztán született harmadik gyermekünk, Nimród. Vele is otthon maradtam az óvoda elkezdéséig, majd igazgatóhelyettesként tértem vissza a Karitászhoz. Nagy Lajosné Krisztina igazgatónővel együtt dolgozva nagyon sok mindent tanultam a professzionális, ugyanakkor Krisztus követésében gyökerező szeretetszolgálatról. Ez a hivatás, bár sokszor nehéz a rászoruló emberek élethelyzete, a megfelelő támogatási forma megtalálása miatt, de nagyon szép is egyben. Vezetőként sem szeretnék a sok papírmunka miatt elszakadni az embertől, a másiktól, a szükséget szenvedőtől. Hiszek a személyes odafordulás fontosságában, az embertől emberig történő kapcsolódásban.

dr. Sinkovicsné Máté Hortenzia, igazgató Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

Ahol szeretet van, ott van Isten

Segítségnyújtás a téli

hidegben

Az adományozásnak sok féle módja van: tárgyi, illetve saját szabadidőnk felajánlása önkéntes szolgálattal, egyegy idős meglátogatása otthonában, illetve kórházban. Csoportunk önkéntesei a személyes szeretet mellett a tárgyi adományozást is szorgalmazzák.

Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy vannak köztünk olyanok, akiknek a téli időszak a legnehezebb hónapok beköszöntét jelzi. Számos család él köztünk, akiknek ezen hónapok nem az önfeledt örömöt, hanem a félelmet, a szorongást jelenti: lesz-e elég tüzelőanyag.

Csoportunk önkéntesei igyekeztek kályhával és szénnel támogatni a szükségben szenvedőket.

Legutóbbi támogatásunk az energiaválság okozta nehézségek csökkentése érdekében tüzelőanyag, azaz diószén formájában valósult meg. Településünkön mintegy 960 kg diószenet adtunk át tizenkét család részére, amelyet saját forrásból valósítottunk meg. A nagycsaládosok mellett támogatni tudtunk egyedülálló időseket is. Bízunk abban, hogy hozzájárultunk rezsiköltségük csökkentéséhez.

Hajdu Henrietta, csoportvezető

Zalavégi Szent György Karitász Csoport

Veszprém Főegyházmegyei Karitász

Már csak két nap van hátra és újból itt a karácsony. Nagy a sürgés-forgás a házban. Egymás kezébe adják a fürdőszoba kilincsét a lakótársak... Mindenki frissen borotvált és illatos. Néhány perc múlva azok az emberek, akiket pár hónappal ezelőtt talán még sokan elkerültek volna az utcán, most ápoltan, csinos ruhájukba öltözve szállnak be a szürke kisbuszba. „Emlékszem, tavaly karácsonykor még az utcán kódorogtam és nagyon magányosnak éreztem magam. Néztem a lakások, házak ablakaiban a színesen villódzó fényeket és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha én is a családommal lehetnék. A lányommal és a kicsi unokámmal. De csak a szállóra tudtam bemenni, ahol néhány ismerős arc köszöntött és volt egy kis meleg étel is. Emlékeimben így él a múlt év vége, amikor még álmodni sem mertem arról, hogy egyszer én is úgy élhetek majd, mint régen. Segítettek rajtam. Újra van önbizalmam, lett munkahelyem, van némi megtakarított pénzem és reményem, hogy talán most egy új életet kezdhetek.”

Különös gonddal készülünk minden évben a közös vacsorára az általunk működtetett befogadó ház lakóival. Természetesen tudjuk, hogy nem adhatjuk meg nekik azt az egységet és szeretetet, amit egy családban ilyenkor megélhetünk, de igyekszünk a melléállásunkkal, a bizalmunkkal, a kedvességünkkel megéreztetni velük, hogy számunkra nagyon fontosak.

„Mindig nehezek az ünnepek. - mondja Laci. Ilyenkor eszünkbe jutnak azok az idők, amikor még szeretteinkkel ünnepeltünk. A vidám nevetések, a finom illatú ételek, a karácsony meghitt pillanatai. Sajnos számunkra ez most nem adatik meg. Mindnyájan a Szent Lázár Ház lakói vagyunk már több hónapja, illetve van, aki már több, mint egy éve itt él. A ház adja most meg számunkra azt a biztonságot, ami ugródeszka lehet a jövő elkezdéséhez. Itt biztos fedél van a fejünk felett.”

Ajándékkal is készülünk ilyenkor. Mindenkinek jut egy kis édesség, kávé, de mégis inkább egy aprócska, lélekmelengető műsor megszervezésével szeretnénk karácsonyi hangulatot teremteni vendégeinknek. Most meghívtunk olyan volt lakókat is, akik már jó ideje kiköltöztek a házból és azóta is sikeresen, felelősségteljesen élik életüket. Erőt ad és motivál, ha vannak példák előttünk.

„Azon kevesek közé tartozom, akiknek megadatott még ez az utolsó lehetőség. A kórházban már azon gondolkodtam, ha kiengednek, véget vetek az életemnek. Már semmi értelmét nem láttam, hogy tovább éljek. Mindent elvesztettem, amit lehet. Nem maradt már több esélyem. Most meg itt ülök egy szépen terített ünnepi asztalnál. Szinte olyan, mint egy álom. Csak nehogy megcsípjen valakinem akarok felébredni.”

Norbinak van egy 15 éves lánya, akit nagyon szeret. Boldog lenne, ha egyszer rendeződne kapcsolatuk. A múltat ugyan már nem tudja megváltoztatni, de bízik benne és szeretne tenni azért, hogy egyszer majd újból elfogadja őt és igazi apaként nézzen rá.

Az utcai élet nagyon megviseli az embereket. Nemcsak a fizikális hiányok okoznak súlyos veszteséget életükben, hanem a kitaszítottság érzése is, amely a testnek és a léleknek is sorvadást okoz. Minél gyorsabban jelen tudunk lenni az emberi életutak visszafelé haladásában, annál nagyobb eredménnyel tudjuk visszafordíthatóvá tenni, az ilyenkor elinduló negatív irányú, testi-lelki roncsolódást. Zoli nagyon fiatalon elvesztette a szüleit. Rengeteget dolgozott, mégis sok-sok évet töltött az ég alatt egyedül, magányosan. Kérésemre, hogy meséljen a tavalyi karácsonyáról, elmosolyodik. „Tavaly az ünnepet pont még a börtönben töltöttem, mert az összegyűlt szabálysértéseimet kellett leülnöm. Nem használtam maszkot az utcán, amikor kötelező volt, illetve a kijárási tilalom alatt elfogtak a rendőrök, mert tíz óra után kint voltam. Aztán amikor kijöhettem, agyvérzést kaptam az utcán. Itt lábadoztam a házban. Mára már teljesen rendbejöttem. Rengeteg időt elpazaroltam, de most újra dolgozom. Van munkahelyem, amit nagyon szeretek. A jövőre nézve új terveim születtek. Ikertestvéremmel is rendeződik a kapcsolatom, nemrég nagybácsi lettem.”

Az idei karácsony nagyon sokat jelentett számunkra. Nagyon meghatott bennünket a gyermekek műsora. Finom vacsorát kaptunk és kellemesen elbeszélgettünk a gyönyörű karácsonyfa mellett. Rég volt már, hogy társaságban, szépen terített asztal mellett ünnepelhettünk. Hálával telt szívvel hagytuk el a Karitász központját.

Kaposvári Egyházmegyei Karitász

Tanuljunk egymástól!

Egyházmegyei karitászok tapasztalatcseréje Vácon

Január végén Vácon találkozott három szlovákiai egyházmegye - a Nyitrai, a Trencséni és a Zsolnai - karitászigazgatója Kovács Gáborral, a Váci Egyházmegyei Karitász vezetőjével, hogy a lehetséges határmenti együttműködésről egyeztessenek és egymás jó gyakorlatait megismerjék. 2022 őszén egy sárospataki háromoldalú - szlovák, ukrán, magyar - karitászvezetői találkozón merült fel először, hogy a Váci Egyházmegyével határos szlovákiai egyházmegyék karitász szervezetei szívesen együttműködnének a magyarországi társszervezettel. A mostani váci találkozás az első ismerkedésre és a további közös tervek megfogalmazására adott lehetőséget. Ezen részt vett Juraj Barat a nyitrai, Igor Strycek a trencséni, Peter Bircak a zsolnai egyházmegyei karitászok igazgatója. Jákóczy László, a pozsonyi karitász munkatársa kísérte el őket és volt segítségükre a fordításban. A Váci Egyházmegyei Karitász részéről Kovács Gábor igazgató és Simon Kázmér igazgatóhelyettes fogadta a vendégeket. A szlovák egyházmegyei karitászok működésében a hangsúly az intézményfenntartáson és a szociális ellátás biztosításán van, ez jelentősen eltér a magyarországi gyakorlattól. Ezt a munkát nagyon jó szakmai színvonalon - házigondozást, idősellátást, hospice ellátást is biztosítva végzik, mély hittel és közösségi szemlélettel. A magyarországi karitász fő jellemzője az önkéntesség. A szlovák kollégákat nagyon érdekelte az, hogy az egyház keretein belül hogyan lehet a szeretetszolgálatot önkéntes hálózaton keresztül működtetni és ezt az önkéntes tevékenységet hogyan lehet plébániai és egyházmegyei irányítással támogatni.

A találkozón áttekintették, hogy a Váci Egyházmegyében hogyan alakult az elmúlt 3 évtizedben az önkéntesség, hány csoport van, hogyan működik együtt az egyházmegyei központ a plébániákkal, milyen programokat bonyolítanak le, melyek ezeknek a sajátosságai. Két nagyon eltérő profilú karitász csoport tudott bemutatkozni: a Nógrád megyei kistelepülésen, Karancsságban működő helyi szervezet, a Bárka Karitász Csoport vezetője Oláh Borbála egy új, fiatal generáció megjelenéséről beszélt, akik a táborokat, közösségi programokat szervezik. Őt követte Juhász Bence, a Csömöri Szent Rita Karitász Csoport vezetője, aki a budapesti agglomerációban található tízezer fős településen végzett innovatív munkájukat mutatta be a vendégeknek. Mindkét csoport ugyanazon értékek és alapelvek mentén dolgozik, de más technikával gyűjtik az adományokat és másként sietnek a rászorulók segítségére.

Kovács Gábor igazgató elmondta, hogy két fő irány rajzolódott ki a további együttműködésre. Lelki közösségi programokat fognak szervezni, amiben sokat tudnak tanulni a szlovákiai partnerektől. Vannak közös ünnepeik is, amelyeket együtt készíthetnek majd elő: ilyen például a szlovák búcsú Mátraverebély-Szentkúton, amely általában egybeesik a Váci Egyházmegyei Karitász önkénteseinek

zarándoklatával. A közeljövőben fókuszban azonban elsősorban az önkéntesség fejlesztése lesz. A következő találkozót az egyik szlovák egyházmegyei központban tervezik, ahol azt fogják átnézni, hogy a központ munkatársai és az önkéntesek hogyan, milyen módszerekkel segítik a rászorulókat, milyen képzéseket biztosítanak ehhez és mindezekből milyen tapasztalatokat lehet átadni.

Váci Egyházmegyei Karitász

Hitben és további szolgálatra megerősítve

A szociális munka, vagy nevezzük általánosabban, az emberekkel való foglalkozás sosem könnyű. Szerencsés az, aki ezt a keresztény felebaráti szeretet alapján végzi, de szükség van arra, hogy újra és újra töltekezzünk és a helyes mértékre állítsuk magunkat. Hogyan is töltsük fel lelki energiáinkat ahhoz, hogy a sokszor igen nehéz sorban lévő rászorulóink számára megfelelő segítségnyújtó állapotban legyünk? Rendszeres lehetőség áll a keresztény felebaráti szeretet alapján szociális tevékenységet végzők számára, ha csak a heti szentmiséken való részvételre gondolok. Ezek az alkalmak mindig igazítanak a segítő nézőpontján, rámutatnak arra az isteni mértékre, amire nekünk is törekedni kell az emberekkel végzett segítő munkában. Nem mindennapi lehetőség volt, hogy részt vehettem a székesfehérvári egyházmegye, a távoli Fatimába szervezett zarándoklatán. Zarándokolni persze közelebbi helyszíneken is lehetséges, de Fatimának érdekes magyar vonatkozásai is vannak.

Egyik legnagyobb élmény volt a Fatimái olajfák hegyén végig járni a Calvárió Húngaro-t, ahogy a világon mindenki ismeri és nevezi. Büszkeséggel tölti el az embert, hogy az a sok ezer zarándok, akik megtöltik a jelenések helyszínének hatalmas terét is, a „Magyar Keresztút” néven nevezett helyet is végig járják. Megvalósításának története átmelegíti a magyar katolikus zarándok szívét-lelkét, és maradandó élményt ad.

1953-ban alapították meg az un. Fatimai Magyar Kálvária Mozgalmat, mely célul tűzte ki egy keresztút és kálvária megvalósítását. Ennek a mozgalomnak a keretében a külföldre menekült magyarság akarta kifejezni a Magyarok Nagyasszonyába vetett hitét és azt a vágyát, hogy Mária kieszközli Magyarország feltámadását. Soksok külhonban élő lelkipásztor szervezte a pénzgyűjtést és a világ minden táján élő magyar családok adakoztak a megvalósításért. Az ügy elindításában a Spanyolországba menekült Kardos Illés csanádi lelkipásztort kell megemlíteni, valamint a munkálatokat végig koordináló Kondor Lajos verbita szerzetest, aki ötvenöt évig élt Fatimában, a magyarok papja volt és gondoskodott arról, hogy magyar nyelvű prospektusokat találjanak a zarándokok. A Calváró Húngaro stációinak alsó részén olvashatók clevelandi, New York-i, chicagói, torontói és még számos helyről adakozók nevei. A keresztút valamikor sáros útjai mind azokkal a kis fehér kőkockákkal vannak kirakva, amit Portugália minden gyalogos útján látni. Az olajfák hegyét birtokló gazdák szívesen adták át telkeik szükséges részét erre a nemes célra. A keresztút végén lévő dombon áll a Szent István kápolna, belsejében a magyar szentek képeivel díszített berakásos ablakok, Prokop Péter pap-festő munkája. Az ember egész különleges hangulatba kerül túl a szép elmélkedésen, s ennek a széleskörű összefogásnak a megtapasztalásán.

Végezetül még egy szívszorító meglepetés, a XV. stáció, a lajosmizsei hívek adományából készült és 1992-ben avatták fel, amikor Magyarország valóban feltámadt… Ez a szépséges keresztút vezetett át a Fatimai gyerekek, Jácinta, Lúcia és Francisco ma is megtekinthető puritán szülőházai megtekintéséhez, ami megmutatta, hogy az isteni üzenetek sokszor egyszerű, tiszta gyermek lelkeken keresztül érkeznek hozzánk.

Érdekes, pompás, gyönyörűséges templomokban csendült fel az út során, magyar nyelven minden nap a szentmise, aki tehette teli torokból zengte a szép miseénekeket. Ez is hozzá tartozott ahhoz a jó érzéshez, hogy az ember nem egy közönséges társas turistaúton vesz részt, hanem komoly lelki töltekezéshez is lehetőséget kap a különleges helyszíneken. Mert jártunk a lisszaboni születésű, tehát portugál Padovai Szent Antal szülőhelyén, a felette épült templomban is volt szentmisénk, voltunk Santiago de Compostellában, az El Camino zarándokút végcéljának katedrálisában, megnéztük a hatalmas talapzaton álló Jézus Krisztus szobrot. Nekünk, magyaroknak, akiket végig dúlt török és tatár, csak legfeljebb romok felett elmesélt történetek jutnak a múltunkról, itt Portugáliában, olyan katedrálisokban, monostorokban jártunk, amik már akkor is álltak és működtek, és a híres kék csempe, az „azsulejo” azóta is fent van a falakon, amikor nálunk például Mátyás király uralkodott… Köszönet illeti a zarándoklat tervezőjét, szervezőjét, és vezetőjét Hajdú Ferenc helynök atyát, és Spányi Antal püspök atyát, aki meghívta az egyházmegye dolgozóit, munkatársait erre a lelki megerősítést is szolgáló utazásra.

Nagy Lajosné Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

Határtalan SZERETET

Pillanatfelvételek

a romok között

Az épület, amely előtt a Katolikus Karitász missziós csoportjának tagjai állnak, nem sokkal ezelőtt egy olyan háromemeletes ház volt, amely szépen beilleszkedett a környezetébe, a sugárút lapos tetejű ingatlanai közé. Néhány nappal ezelőtt minden megváltozott, a földrengés ezt a környéket sem kímélte: ma már sarkaiból kifordult beton torzó. Igaza lett azoknak, akik az állították, hogy van még életben maradt lakosa: a mentőcsapat szólításaira egy vékony női hang válaszol időnként valahonnan a magasból. Két födém közé szorulva várja a segítséget egy fiatal lány, akinek hozzátartozói görcsösen egymásba kapaszkodva várják, hogy szorult helyzetéből kiszabaduljon. A járdán szépen sorakoznak a mentésnél használni tervezett gépek és berendezések. A környéken élők fáért indultak, hogy legyen mivel kiácsolni a bajbajutotthoz vezető szűk folyosót. A mentéshez csatlakoznak az izraeli önkéntesek is, akiknek technikai segítsége jól kiegészíti mindazt, amivel a Karitász mentőcsoportja rendelkezik. A keresőkutyák pihennek, hiszen az ő segítségükre most nincs szükség, a kapcsolatot sikerült létrehozni. Egy madár repked a házfal mellett, mintha táncolna. Még nem döntötte el, hogy a régi helyét keresse, vagy építsen egy újat.

Jelentés a táborból

A török fürdő magyar találmány itt, a kahramanmarasi kutató-mentők táborában, a név ne tévesszen meg senkit. Nem kellett hozzá más, csak egy kis fantázia és egy konténer, amelyben kialakítottuk, egy zuhanyfülke, ahol az ember szabadon öntözheti magára a findzsában kimért fürdővizet. A bojler esetünkben egy mosógép dobja, ebben rakunk tüzet, hogy a felette lévő kondérban levő víz felmelegedjen. A vizet egy közelben álló tűzoltó autóból nyerjük, a teához pedig palackozott vizet használunk.

A társaság jelentős része a környező hegyek felé vette az irányt, ahol a hírek szerint az összedőlt emeletes házakból kopogással hívják fel a figyelmet magukra a bent rekedt túlélők. Az autók gyorsan megtelnek, a táborban csak a tartalék marad: ők a riasztásig takarítanak, rendet tesznek. A táborvezetőségéből időnként felbukkannak, szemlét tartanak, hány négyzetméter maradt még a folyamatosan érkező külföldi mentőcsapatoknak.

Talán nincs is olyan szeglete a világnak, ahonnan ne érkeztek volna önkéntesek, hogy segítsenek. Éjszaka egy szemüveges férfi összeroskadva fogadta, hogy az összedőlt épület alatt rekedt hozzátartozók megmentésére nincs reális esély: a romok között több kutya is dolgozott, egyik sem jelzett. Az olasz mentők még egy speciális szonárt is bevetettek. A búvárharangra emlékeztető, 10 cm magas szerkezet állítólag felerősíti a betonfalak közé rekedt emberek szuszogását is, ám a kutatás most nem hozta meg a várt eredményt. Ezután egy fejkendős lány kezd el sírni, amikor a mentők beültek az autókba és távoztak. Keserves zokogása sokáig megmaradt fülemben. A hegyekbe utazó csapat közben visszaért és kiderült, hogy a csapatnak holttesteket kellett lehozni a magasból. Eszembe jut Ildi, a kutyás mentő, aki néhány nappal ezelőtt arról mesélt nekem, hogy nem csak az élő ember fontos, hanem az is, hogy a hozzátartozók visszakapják azokat, akikkel már soha nem tudnak találkozni.

„Higgyék el, van ott valaki” - Asya története

Asya néhány nappal ezelőtt a családjával nézte a tv-t, szerette a sorozatokat, alig várta, hogy elinduljon a főcím. Hűvös volt és betekerte magát egy takaróba, lábát felhúzta maga alá a kanapén. Még fel sem fogta a tompa morajlást, elkezdett mozogni az épület, a kanapé ferdén lecsúszott és nekiütődve megállt a szoba túlsó végében a virágpolc mellett. Minden felfordult, lehet el is vesztette eszméletét. Mikor magához tért, csak a csend volt körülötte és a sötétség. A feje fölött kitapogatott egy faldarabot, hideg volt, ez egy kicsit magához térítette. Erőt vett magán, de nem tudta megfejteni, az elmúlt percek szörnyűségeit. A kiabáló édesanyját, az Allah-hoz fohászkodó édesapját nem látta, nem is érezte, hogy ott lennének körülötte.

A Katolikus Karitász mentőcsoportja a rendőrök és civilek kérésére állt meg a ház előtt. A valamikor jobb napokat látott, masszív betonból készült lapos tetős épület megrogyott, mintha térdre vagy hasra esett volna. A legtöbb fal megmaradt, az emeletek egy helyen összecsúsztak. „Higgyék el, hogy van valaki bent” - könyörgött egy kötött sapkás idős ember a magyar önkénteseknek, akik szétszéledtek, és megpróbáltak minél több helyen felkapaszkodni az épülettorzó legmagasabb pontjára. Így váltak láthatóvá azok a hasadékok, amelyek bejutási lehetőséget adtak az épület belseje felé. A vékony testalkatú

barlangászok a legnagyobb nyíláson keresztül indultak el és kisvártatva jelezték, hogy valahonnan a mélyből segélykérő hangot hallottak. Az épület előtt leparkoltak az izraeli mentők, furcsa berendezéssel siettek a romhalmaz tetejére, majd nemsokára egy képernyőn megmutatták a magyaroknak, hogy lent hol helyezkednek el emberi testek (senki nem érti azóta sem, hogyan tudtak a 20-30 cm vastag falakon át beröntgenezni). A fél méterszer fél méteres járat lassan készült el, nagy mennyiségű törmeléket, betondarabot kellett eltávolítani. Az utcán álldogáló civilek gyorsan a magyarok segítségére siettek, néhány fenyőfát kivágtak, hogy legyen mivel kitámasztani a barlangászok feje fölötti födémet. A televíziókészülék újabb nehézséget jelentett, erre a járat kiszélesítésekor találtak rá: útját állta a kutatóknak, eltartott egy darabig, amig csavarhúzóval, pajszerrel szétszedték. Asya már régóta fülelt, mikor meghallotta az egyre inkább közeledő zajokat, megfeszült teste elernyedt. Az elmúlt három és fél napban szembesült a félelemmel, a kiszolgáltatottsággal, a reménytelenséggel, mindennel, amihez a legtöbb embernek egy emberöltönyi idő is kevés. A szomjúsággal nem törődött már, az éhség sem foglalkoztatta, a hideg ellen megvédte az a pléd, amivel betakarózott tv nézéskor. Az alatta levő, épen maradt kanapé átvette testének hőmérsékletét és vissza is adta, ennek köszönhette, hogy nem fagyott meg.

A MENTŐMISSZIÓ SZÁMOKBAN

A Katolikus Karitász a Budapest Mentőszervezettel együttműködésben indította mentőmisszióját február 7-én reggel. A csapat 36 órás utazás után 31 fővel, köztük 2 orvossal, 3 szakápolóval, 6 kutyavezetővel és 6 képzett keresőkutyával csatlakozott a túlélők felkutatásához február 8-án éjszaka.

A 92 órán át tartó művelet során csúsztatott váltásban, az önkénteseket 2-4 egységbe szervezve, folyamatosan dolgoztak, kiváló együttműködésben a török és más nemzetek mentőerőivel. 26 kárhelyszínt, köztük 6 települést vizsgáltak át kutyákkal, kézi erővel, technikai eszközökkel, drónos felderítéssel kutatva a túlélők után és egy élő személyt emeltek ki a romok alól. A keresés során több, mint 50 holttestet találtak meg és 6 elhunyt személyt is kiemeltek a romok alól. A csapat tagjai február 13án este épségben tértek haza Budapestre. A törökországi földrengés területén dolgozó kutató-mentő csapat hazaérkezésével a segítségnyújtás nem állt meg, még február közepén elindult az első 4 tonnás humanitárius segélyszállítmány a térségbe.

Marosi Antal A mentőmisszó tagja Katolikus Karitász

Az isteni kegyelem

és gondoskodás

kíséri munkánkat

Ha valamire nem tudod a megoldást, dobd fel az égbe! Higgy benne, hogy érkezni fog a válasz.

2022. március elején érkeztem a Karitász Barabási bázisára. A legfőbb feladatunk a település határában található határátkelőn érkező menekültek fogadása, és tovább utazásuk segítése volt. Az akkori állapotokat az első szolgálatom is jól példázza, tizenkét óra alatt nagyjából kétszáznegyven embert szállítottam a barabási határátkelőtől a bázisunkra. Az érkezők gyermekek, anyák, fiatal nők és idős házaspárok voltak, akik a háború borzalmai elől menekültek el otthonaikból, hátrahagyva az addigi életüket, otthonukat, férjeiket, fiaikat, akiket besoroztak addigra.

Féltek és bizalmatlanok voltak, nem hitték el, hogy csak velünk kell jönniük, nem kell fizetni azért, hogy elvigyük őket az átkelőtől. Szorongásuk a bázison enyhült, ahol meleg teát, levest, szendvicset kaptak, le tudtak ülni, megpihenhettek. Önkénteseink mindenben igyekeztek nekik segíteni, hogy tovább tudjanak utazni és abban is, hogy az ott töltött időben pihenhessenek egy kicsit. Sokan hosszú idő után itt érezték magukat először biztonságban. Bőrönddel csak azok érkeztek, akiknek volt idejük összepakolni, de sokan voltak, akik a frontvonal elől menekültek egy kis táskával, vagy annyival sem.

Egyik nap az érkezők mesélték, hogy átkelésre vár egy fiatal édesanya, egy vékony kabátban, az egy hónapos gyermekével. Szerencsére a magyar oldalon a határőrök segítették az átkelésüket, így gyorsan a bázisra tudtuk őket szállítani, ahol közös összefogással azonnal el tudtuk látni őket, mindketten kaptak meleg ruhát, babakocsit, tápszert, pelenkát, és a körzeti orvos is odasietett, hogy megvizsgálja őket. Ezt követően egy külön szállásra vittük őket, amit kimondottan kisgyermekes anyáknak tartottunk fent, és végre melegben, nyugalomban lehettek. A lány mesélte, úgy menekültek el, hogy arra futott a babával, ahonnan nem lőttek. Annyi ideje volt, hogy a zsebébe tegye a papírjaikat és a telefont.

Írásomat Árvai Ferenc atya, egri karitászigazgató sokszor ismételt gondolatával indítottam, és ahogy visszagondolok, az isteni kegyelem és gondoskodás kíséri a munkánkat folyamatosan.

Amikor szükség volt valamire, az hirtelen meg is érkezett, hol adomány formájában, hol határőrök figyelmességében, hol pedig azok az emberek érkeztek közénk, akik segíteni tudtak.

Utóbbira példa, amikor egy anyuka három gyermekével szeretett volna eljutni Salzburgba a családfőhöz. Egy óra múlva egy férfi adománnyal érkezett Ausztriából. Miután az önkéntesek kipakolták az autóját, felajánlotta, hogy ha valaki Salzburg felé szeretne menni, szívesen elviszi őket. A válasz is megérkezett, a család pedig az édesapához.

Az egyik szállítmányban volt néhány bőrönd, amit pont aznap hoztak, amikor egy idős hölgy madzagokkal összekötözött bőrönddel érkezett. Amikor megláttam, felajánlották neki, hogy tudunk adni új bőröndöt. Önkénteseink segítettek átpakolni neki. Sosem fogom elfelejteni a hölgy hálás arcát, és hogy magyarul köszönte meg a segítséget.

Az elmúlt egy évben mindenkinek tudtunk segíteni, de talán a legtöbb, amit adhattunk, az a szeretet és kedvesség volt. Sokszor voltunk fáradtak, sok önkéntes fordult meg nálunk, de Isten mindig adott erőt folytatni. Embert próbáló időszak volt ez mindannyiunk számára, de mindig kaptunk válaszokat, amikor nem tudtuk a megoldást.

Hunyadi Mátyás Segítségpont Vezető Katolikus Karitász Barabás

Tevékeny szeretet a BOK-csarnokban

Az elmúlt időszakban a menekülteket a Budapesti Olimpiai Központ csarnokában is fogadják a Szent Erzsébet Karitász Központ munkatársai és önkéntesei. Ketten is vállalkoztak arra, hogy megosszák tapasztalataikat.

Kurczina Terézia SJC és Safarekné Szabó Éva tapasztalatait adjuk közre.

Terézia SJC: A Jézus Szíve Társaságához tartozva Elöljárómtól értesültem arról, hogy a Karitász és a szerzetesi együttműködés keretében minket is szívesen látnak a segítők között. Azonnal megszólítva éreztem magam, s hamarosan megkezdhettem szolgálatomat. Első ottlétemtől fogva minden alkalommal Alapítónk, Bíró Ferenc jezsuita atya felénk intézett gondolata lüktetett a szívemben, mellyel így biztat bennünket: „Vigyünk szeretetet embertársaink életébe, mert ezzel a mennyországot terjesztjük itt, a földön.”

A poklot megjárt, hozzánk érkező menekültek a fizikai szükségletek ellátása mellett személyes figyelemre, együttérző, szolgáló szeretetre, kedves szóra, vigasztalásra is vágynak. Velük találkozva átértékelődött bennem a segítségnyújtás többféle változatának sorrendje. Szükséges és jó az adományokkal való támogatás, de szemtől szemben látva őket közelebb jött hozzám fájdalmuk, kiszolgáltatottságuk, s hála tölt el minden apró gesztusért, amit tehetek. Kálváriájukat közvetlenül tapasztalva saját hétköznapi nehézségeim, gondjaim eltörpülnek. A végtelenségig kimerült családanyák megtört tekintetű gyermekei egy-egy mosoly, simogatás után felcsillanó szemmel ölelik magukhoz a felkínált plüssfigurákat, mohón kapnak az édességek után. A legkisebbeket látva kibújik belőlem csecsemő- és kisgyermekgondozói végzettségem, amit a bizonytalanság állapotában lévő szülők azonnal észrevesznek, s nagy bizalommal adják karomba csöppségeiket. Őket dédelgetve Istenhez emelem családjaik fájdalmát a szívem mélyében születő fohászok által, s szüleikben a kicsik homlokára rajzolt kereszt láttán felcsillan a remény. A reverendában, papi civilben megjelenő atyáktól is áldást kérnek, imájukból bátorságot, kitartást nyernek útjuk folytatásához.

Mindnyájukat testvérként fogadjuk, s legnagyobb csodálkozásomra az évtizedek óta nem használt, iskoláskorban tanult orosz szavak is előbukkannak emlékeimből, melyeket kimondva nem egyszer megmosolyogtatom őket. Természetesen tolmácsok is szolgálnak közöttünk, illetve egyik karitászos önkéntes társam orosztanár volt, így a nyelvünket nem beszélők mellett rajtuk keresztül is számtalan tragédiának vagyunk kísérői.

Szolgálataim idejében sok lehetőség kínálkozik hitemről, elkötelezettségemről való tanúságtételre, más segélyszervezetekből és Karitászunkból érkező munkatársak, önkéntesek feladatainak, világnézetének megismerésére, velük való tapasztalatcserére, melyek mindnyájunkat gazdagítanak.

Hálás vagyok, hogy ebben a nehéz helyzetben a Gondviselés jóvoltából pici részt kaphatok a rászorulók megsegítéséből, ami által nap mint nap közelebb kerülhetek Istenhez.

Mivel a Karitász az Anyaszentegyházunk látható arca, nagy megtiszteltetés számomra, hogy gyengeségeim ellenére Krisztust képviselhetem ebben a szolgálatban, s a nehéz, egyedi helyzetekben folyamatosan tapasztalhatom a Szentlékek működését.

Éva: Orosz szakos tanári diplomám van, s úgy éreztem, hogy akár tolmácsolással, akár étel-, és tisztasági eszközök osztásával segíteni tudnék a menekülteknek. Mivel a Kőbányai Szent László Plébánia katolikus közösségének aktív tagja vagyok, áprilisban jelentkeztem önkéntes munkára. Vélhetően a nyelvtudásomnak köszönhetően hamarosan szolgálatba is állhattam. Az orosztudásomnak nagyon jó hasznát vettem, sok embernek tudtam segítségére lenni nemcsak munkával, hanem együttérző, jó szóval is. Sokan közülük elmesélték a sok fájdalmat, amit a háború okozott nekik, valamint az óvóhelyen, vagy a pincéjükben töltött napok, hetek eseményeit. Mélyen együttérzek a menekülőkkel, de nem okoz lelki nehézséget a fájdalmuk meghallgatása, pedig ettől tartottam leginkább. Úgy érzem, ebben a hitem is segített. A jó Isten ilyen helyzetekben erőt ad és megsokszorozza az ember lelki erejét. Balogh Attila atyától és Dr. Kovács Zoltán plébános atyától, a családomtól és a barátaimtól is lelkesítő támogatást kaptam a segítő tevékenység folytatásához.

A tizenkét órás szolgálat fárasztó, de a tekintetekből kifejeződő hála és köszönet kárpótol a nehézségekért. Amikor nincs jelen tolmács a beléptető kapunál, de szükség van a nyelvtudásomra, szívesen vállalom a fordítást is. Személyes véleményem, hogy a bajbajutott emberek segítésével sikerül elvinnünk ebbe a háborúval sújtott világba a keresztény vallás legfontosabb üzenetét, a szeretetet. Jelentős erőt adnak a számomra kedves karitász munkatársak és az önkéntesek. Szolgálatom során a legnagyobb erőt a Szentírásból merítem, s ez a gondolat lebeg a szemeim előtt: „…amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

Kurczina Terézia SJC, Safarekné Szabó Éva karitász önkéntesek Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ

Nehéz, nehéz, de köszönjük

A háború okozta borzalmak testet öltenek a rászorulók személyében, akik hátrahagyva családtagjaikat, ingóságaikat, hazájukat a túlélés reményében, de teljesen összezavarodva, tanácstalanul próbálnak meg az új helyzethez alkalmazkodni („Hogyan tovább? Hol fogunk élni? Mit eszünk? Van-e munkalehetőség? Mi van az otthoniakkal?”).

Lidia és férje, Alekszij egy ukrán nyugdíjas házaspár, akik a bombázások elől, Severodoneckből még az első hullámmal, március elején érkeztek hazánkba. A bombák elpusztították otthonukat, semmijük nem maradt. Nem volt más választásuk, csak menekülni. Bodajkra kerültek, ahol egy panzióban élnek azóta. A nyugdíjukat Ukrajnából csak több hónapos csúszással kapták meg, így elég nehéz anyagi körülmények közé kerülve keresték fel a Székesfehérvári Karitász Központot. Mivel csak ukránul és oroszul beszéltek, én próbáltam meg segítségükre lenni. A több évtizede eltemetett orosz tudásom kezdett előbújni a mélyből és úgy-ahogy sikerült megértenünk egymást. Kaptak ruhákat, tartós élelmiszert és kérelmeztük a vásárlási utalványt is. A kérelem pozitív elbírálása után, a mai napig rendszeresen visszatérnek hozzánk, hol egy esernyőt, hol egy nadrágot, hol egy járást könnyítő botot kérve. Mindig engem keresnek név szerint, bár manapság már a Google fordító is meg tudná könnyíteni a nyelvi nehézségeket. A személyes odafordulást azonban nem helyettesítheti...

Az orosz tudásom szépen alakul, hiszen ilyenkor mindig elbeszélgetünk kicsit az aktualitásokról: időjárásról, egészségről/betegségről, és az isteni gondviselésről. Lidia és Alekszij még mindig nehéz körülmények között él és valószínűleg ez nem is nagyon fog változni a közeljövőben, ennek ellenére a hála minden beszélgetésünkben megfogalmazódik nemcsak a Karitász irányába, hanem a Jóisten felé is: nehéz, nehéz, de köszönjük. Ha igazán befelé tekintünk és bízunk a gondviselésben, mindig találhatunk valamit, amiért hálásak lehetünk. A hálás ember nem arra koncentrál, amije nincs, hanem arra, amije van, ha még oly csekély is.

Sinkovicsné Máté Hortenzia, igazgató Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

Most már én tudok

segíteni

Stejfán Álexiná Kárpátaljáról menekült hazánkba és a Szombathelyi Egyházmegye fogadta be. Ma már a Karitász munkatársa és ő segít a bajbajutott honfitársainak. Interjúnkban vall arról, miként érzik magukat nálunk, lehet-e feledni a fájó emlékeket és hogyan változott meg Kárpátalja a háború kitörés óta.

Ameddig béke volt, addig Ukrajnában mivel foglalkoztak? Matematika- fizika szakon végeztem, később doktoráltam. 22 évig egyetemen dolgoztam, elsősorban kutatási területen. Két évig tanítottam is, majd igazgatóhelyettesként vettem részt az irányításban. Férjem magyar, ennek köszönhetően könnyebb volt idejönni. Amikor kitört a háború, férjem nem akart ingázni a magyarországi munkahelye és a Kárpátalján élő családja között. A gyereknek is nyugalmat szerettünk volna. Így eljöttünk. A szüleim otthon maradtak, ők ragaszkodtak a házhoz, amit építettek. Nekünk is ott van a ház, a nyaraló. Ezeket apám csinálta. Anyám mikrobiológusként dolgozott. Nekik ez az életük. Félnek otthagyni mindent, mert attól tartanak, hogy betörnek a házakba. De ha már veszélyes lesz a helyzet, akkor muszáj lesz idejönniük. A háború elején jobb volt a helyzet, de egyre több ember menekült, menekül más régióból hozzánk. Mára más lett ott minden.

Nehéz szívvel hagy ott az ember mindent. Az a pillanat sokszor az eszébe jut amikor becsukják a kaput és távolodnak a szülőktől?

Persze. De ezt nem lehet elmagyarázni, főleg, ha tudod, hogy nincs hova visszamenni. Nem lehet elképzelni, mi van annak a családnak a szívében amelyik ezt átéli. Akik idejönnek, nekik kb. két hónapig tart a rehabilitáció. De amit átéltek, az mélyen beléjük vésődik.

Hogyan tudtak beilleszkedni?

Nagyon hálás vagyok Mariettának és az Egyházmegyei Karitásznak. Munkát ajánlottak, itt dolgozhatok, nem az utcán vagyok. Fizetést kapok, ami anyagilag segítséget nyújt a családunknak. Nekem elfoglaltságot ad, kikapcsolom az agyam, nem az otthoni dolgokon rágódom. A lányomat is ebbe az irányba terelem, hogy munka, tanulás, ez csak segít továbbmenni. Ha az ember bezárkózik, depressziós lesz, betegség jön, öngyilkosság. Muszáj dolgozni, tanulni. Az elején a kollégák látták rajtam, hogy kicsit

depressziós voltam. A munka terápia is volt, kihúzott ebből. És most már ott tartok, hogy én tudok segíteni az ukrán menekülteknek, amikor látom, mire van szükségük. Tudok segíteni, látom, hogy van eredmény, és ez örömöt ad nekem. Be kell valljam, hogy megszerettem ezt a munkát, és a Karitászt, bár nehéz volt az otthoni munkámat elhagyni, és elfogadni, hogy ez egy más szintű munka. Szeretek itt lenni.

Hogyan tud segíteni a honfitársainak?

A Karitász jóvoltából pl. segítettünk egy otthonmaradt szomszédunknak, aki vak, és négy unokát nevel, mert a szülők meghaltak. A Karitász vett aggregátort nekik. Magyarországon nyugodtabb az élet. A gyerekek járhatnak iskolába, óvodába. A felnőtteknek próbálunk munkát találni, ebben is segít a Karitász. Itt, ami nagy probléma, az a nyelvtudás. Nekem könnyebb volt, mert én egy keveset beszélek magyarul: anyukám magyar családból származik, engem gyermekkorban megtanított a magyar nyelvre. De azoknak, akik nem beszélnek magyarul, azoknak sokkal nehezebb.

Az otthoniakkal tudják tartani a kapcsolatot?

Sokszor van áramszünet. Naponta max. 3-4 órán át van áram. Messengeren, Viberen tudunk beszélni.

Tudnak haza csomagot küldeni?

Némelyik család küld csomagokat. Nekem Marietta segít, hogy ha egyszer-kétszer hazamegyek, akkor tudjak vinni azt, amire szükség van. Nagyon hálás vagyok Mariettának és a Karitásznak is, hogy kérdés nélkül segítenek ebben.

Milyen érzés átlépni a határt? Kárpátalján nincs háború, de a nyomokat az a régió is magán viseli.

Megváltozott a kép. Már semmi nem a régi, a menekülők miatt. Ungvár egy 120 ezres város volt. Most kb. 300 ezer ember él itt. Mindenki saját problémákkal küzd: az egyik nagy gond természetesen a munkanélküliség. Amit még észrevettem, amikor karácsonykor otthon voltam az az, hogy sok a mentálisan sérült ember. Lehet, a helyzet miatt bolondultak meg. Nem tudnak kimenni az utcára, magukban beszélnek, a kukában kaparásznak. Nem könnyű látvány.

Hány ukrán családdal tartja a kapcsolatot Szombathelyen és hogyan tud segíteni nekik?

Akivel én személyesen találkozom, ők az Annunciáta házban élnek. Korábban laktak a Ferences Rendházban is, de onnan el kellett ősszel jönniük az ott élőknek. Az Annunciáta házban most 8 ukrán család lakik, más és más sorssal és élettörténettel. Az egyik családban pl. az anyukának sikerült egy helyi varrodában munkát találni. Ő Ukrajnában is varrónőként dolgozott. Nagyon boldog volt, hogy ilyen állást találtunk számára. Megszerették a munkahelyén. A fia is dolgozik. De a nagymamának néhány hete infarktusa volt. Látszik, hogy ez a helyzet megterheli az embereket. Egy másik család három gyermekkel menekült ide. Az egyik óvodás, kettő

gyerek iskolás. Ők is elkezdték az iskolát, ahol még foglalkoznak is velük külön. Él itt olyan család, amelyiknek az egyik fele Németországba utazott, másik fele itt maradt. Lakik aztán itt egy idős néni, akinek a három fia ott harcol a háborúban. A férje nyugdíjas, ő nem lett katona. Mindennap aggódik, hogy mi a helyzet velük. El tudja ezt képzelni?

Hogyan került a Karitászhoz, hogyan lett munkatársuk? Amikor én idejöttem Kárpátaljáról, a férjemmel együtt elmentünk a polgármesterhez. Sajnos a férjem akkor vesztette el az állását, az utcán voltunk. Javasolták, hogy kérjünk segítséget a Karitásztól. Az Annunciáta házban mutattak nekünk egy szobát, hogyha nekünk megfelel, szeretettel fogadnak minket. Egyértelmű volt, hogy elfogadtuk. Nekem azóta nagyon megtetszett ez a hely. Aztán jöttek-jöttek az ukránok, és a Karitász munkatársai kérték, hogy fordítsak, segítsek intézkedni. Egyre többször volt szükség a segítségemre, míg végül én is karitászos lettem. Egy megállapodásnak köszönhetően a grazi Karitász fizeti a bérem.

Hosszútávra tervez?

Igen. A lányom is itt van, most már nem lenne jó visszamenni, törés lenne a számára. Nagyon sok segítséget kapunk Székely János püspök atyától, a Karitásztól is. Persze érzem és tudom, hogy pl. a ház, amiben élünk nem a sajátunk. Remélem, Isten segít és lesz saját házunk, amiben még jobban érezzük magunkat. Mert más, ha tudom, hogy az enyém: akkor nyugodtabb vagyok, bátrabban megyek tovább. Az ukránok családok is ezt érzik: mi van, ha nem sikerül a munka, a gyereknek a tanulás. Nagy a pszichés nyomás rajtuk, hiszen nincs hova menniük, elvesztették a munkahelyüket, sokan az otthonaikat is. Akkor hogyan tovább? Ezzel küszködünk mindennap.

Ha a jövőre tekintünk, mondjuk két év múlva: lezárul a háború, mindenki fellélegzik. Mit gondol, hogy lehetne újrakezdeni?

Az egyik családdal erről beszélgettem nemrég. Azt mondta a feleség, ha vége a háborúnak, akkor sem mennének vissza. Itt szeretne dolgozni. Ők maradnának itt és van még olyan család, akik szintén nem mennének vissza. Mi sem. A többiek visszamennének, de a munka nagy kérdés, ahogy az is, hogy van-e hová visszamenni.

Molnár Péter Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

fel van írva a mennyben” Lk

10,20

Egy éve kezdődött az ukrajnai háború, melynek első pillanatától a menekülőket támogatjuk. A határnál az első hónapokban jöttek a legtöbben. Az első időszakban naponta több százan érkeztek, és mára már átlépte a 12.000-ret a barabási segítségponton jelentkezők száma. A Budapesti Olimpiai Központban kialakított tranzitváróban május közepe óta 9000 fő kapott tőlünk segítséget. Szállásainkon, melyek plébániák, közösségi házak, magán lakások, lelkigyakorlatos központok épületeiben voltak és vannak, több ezren töltöttek el rövidebb-hoszszabb időt. Jelenleg 567 fő a Karitász támogatásával működő helyeken tud tartózkodni.

A hosszútávú segítségnyújtás érdekében júniusban Budapesten Integrációs Központot nyitottunk, ahol már 1855 család vett részt ügyfélfogadáson, ebből lakhatásivagy megélhetési-, integrációs támogatást 1293 család, a többi család egyéb támogatást kapott (tárgyi eszköz, babacsomag, információs támogatás, stb.) Utalványnyal 1221 családot támogattunk, legalább 60.000.000 Ft értékben. Albérleti támogatást, vagy lakhatási hozzájárulást kapott 106 család összesen 406 fő. Iskolakezdési támogatást (hátizsák, tanszerek és utalvány) 50 család, 91 gyermeke vehetett át, míg nyári táborban heti turnusokban 50 gyermek nyaralt Balatonakalin a Karitász Táborban. A budapesti karácsonyi rendezvényen 45 család, összesen 194 fő vett részt.

A háború kezdete óta összesen több, mint 300 tonna tartós élelmiszert, higiéniás eszközt, fertőtlenítő szert, aggregátort, fűtő panelt vittünk ki Kárpátaljára. Továbbá három járási kórházat orvosi műszerekkel, eszközökkel, műtősruhával, sebészeti csavarokkal támogattunk. Ezek mellett a Munkácsi Egyházmegyei Karitász munkáját 6 kisbusszal és szállításra alkalmas járművel segítettük.

Ezek együttes értéke több mint 500.000.000 Ft.

Hálásan köszönjük a menekülő családok és a Kárpátalján lévő magyarok és belső menekültek nevében mindazoknak a támogatását, adományát, önkéntes munkáját, akik nélkül nem tudtunk volna Embertől emberig segíteni.

Katolikus Karitász

„Nevetek

Ezerarcú szeretet

Törekszünk arra, hogy hosszútávon segítsünk

Tizenéves kapcsolatoknál lehet hagyományról és biztonságról beszélni. Az, ahogyan a dm és a Karitász együttműködik, sokkal több ennél. Hittner Krisztina Saroltával, a dm pr csoportvezetőjével beszélgettünk az idei Együtt a babákért program kapcsán.

Több mint tíz éve támogatja a dm a Karitászt. Hogyan kerültünk látókörbe, miért épp a Karitász?

Nemzetközi központunk kezdett együtt dolgozni az osztrák Karitásszal a program keretein belül. A cél az volt, hogy ezen együttműködés mintájára megbízható hazai szervezetet találjunk. Nagy szervezetet kerestünk a professzionalitás jegyében, figyelve arra, hogy a pénz mégse tűnjön el egy nagy kalapban. Számított, hogy nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, a kölcsönös megértés, a hasonló értékek képviselete is fontos volt a döntésben. A dm 263 üzletével a Karitászhoz hasonlóan szinte az ország minden pontján jelen van. Az, hogy helyben vagyunk, azt is jelenti, hogy az emberekkel találkozunk, vásárlóinkra egyénileg figyelünk. Helyi szinten szeretnénk segíteni ezzel a programmal is, de megítélni azt, hogy ki a rászoruló, nem egyszerű, és nem is a mi kompetenciánk. A Karitász tapasztalata számunkra garancia, hogy azok a családok kapnak segítséget a programban, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Így a pelenkára fordított pénz olyan kiadásokra mehet, amik szintén a mindennapjaikhoz kell: nagyobb gyermekek nevelésére, télen fűtésre, iskolai kiegészítő foglalkozásokra. A program ezzel nemcsak a legkisebbek mindennapjait támogatja, hanem tágabb értelemben az egész családot, a gyermekek jövőjét.

A Karitász tizenhat egyházmegyei központjában több százan dolgoznak. Hány alkalmazottja van a dm-nek? Mekkora szervezet?

Jelenleg 263 üzletünkben, két raktárunkban és két központi irodánkban összesen több mint 3300 főt foglalkoztatunk. Társadalmi felelősségvállalásunk mottója: Együtt egymásért. A Karitászhoz hasonlóan mi is hiszünk az Embertől emberig történő segítségnyújtásban.

A dm üzletek helyi szinten meghatározott éves termékadományozási kerettel rendelkeznek, amelyet a környékbeli kezdeményezéseknek, szervezeteknek adhatnak saját hatáskörben. Társadalmi felelősségvállalásunkban kiemelt jelentősége van a fenntarthatóságnak, törekszünk arra, hogy hosszútávon segítsünk.

Az elmúlt évek alatt háromezernél is több család gyermekének lett szimbolikus keresztszülője egy-egy dm bolt. Van még hasonló programja a cégnek?

Nap gyermekei edukációs programunk idén lesz 13 éves. A program célja, hogy játékos edukáción keresztül megtanítsa a gyermekeket a helyes napvédelemre és naptej csomaggal is hozzájáruljon az óvodások védelméhez. A programmal a tavalyi évben 65.000 gyermeket értünk el.

Hogyan kapcsolódik a kis gyermekes családok támogatása a drogéria más céljaihoz? Mit tesz még a lánc a társadalom más tagjaiért?

Támogatási stratégiánk fontos eleme a kisgyermekes családok és a rászorulók támogatása, az Együtt a babákért programon keresztül célunk, hogy e két csoport metszetét tudjuk elérni. Emellett fontos célunk az egészégvédelmi edukáció szintén elsősorban kisgyermekek körében. A fenntarthatóság kezd része lenni a mindennapoknak, melynek a lényege számunkra a szemléletformálás mind a vállalaton belül, mind azon kívül. Eszközei pedig az edukáció és a szortiment folyamatos bővítése: fenntartható termékekkel, innovációkkal. A termékeinkkel alapvető célunk vásárlóink fogyasztói igényeinek nemesítéset. Bio sajátmárkát elsőként vezettünk be a hazai piacon, továbbá drogérialáncként Magyarországon a dm vezette be elsőként az utántöltő állomásokat, melyek jelenleg 24 üzletben működnek országszerte. A hazai márkáknak is fontos szerepe van a kínálatunkban, az állomásokon egy magyar márka termékeit lehet utántölteni: mosószert és öblítőt. Ezért meg kellett küzdeni, hiszen a szabályozás komoly ezen a területen is. Osztrák gépeket telepítettünk, ugyanakkor a mosógél egy magyar ökomárka terméke. Jó, hogy ezt a kettőt össze tudtuk kapcsolni.

Immár negyedik éve szerveztünk nemzetközi szinten a Black Friday helyett Giving Friday-t, ahol a kapok helyett az adokon van a hangsúly. Azon a bizonyos fekete pénteken a teljes forgalom 5 %-át jótékony célra ajánljuk fel. Ez 2022-ben több mint 26,5 millió forintot jelentett, amelyet az Ökológia Mezőgazdasági Kutatóintézet és a Zöld Kör Egyesület közös biogazdálkodást népszerűsítő projektjeinek ajánlottuk fel.

Hogyan segített a dm az ukrajnai háború elől menekülőknek?

Fontosnak tartjuk, hogy gyorsan reagáljunk a környezetünket érő történésekre. Az ukrajnai háború kapcsán 10 milliós forint értékű azonnali termékadományban részesítettük a rászorulókat, valamint a nyár folyamán 50 millió forint értékben támogattunk három projektet a hazánkba érkező ukrajnai családok megsegítésére. Az egyik projektben a Katolikus Karitásszal tudunk együttműködni, a Balatonakaliban megrendezett gyermektábort támogattuk, ahol ukrán és magyar gyermekek közösen szerezhettek maradandó élményeket.

Mik a legnagyobb kihívásai idén a dm-nek?

A nagyvállatok kihívásai hasonlóak lehetnek a civil szervezetek, de akár az egyének aktuális kihívásaihoz. Mi is küzdünk az energia árak emelkedésével, a munkaerő megtartásával. A kihívásokkal teli környezetben a vállalati filozófiánk, melynek alapja a párbeszéd alapú kultúra, a példamutatás és a fogyasztók igényeinek nemesítése fontos iránymutatást ad a nehezebb időkben is. Sok hazai beszállítónk van, főleg a natúr kozmetikai, babaápolási és élelmiszer területén, a háztartásban is igyekeztünk találni.

Szoktak-e a kollégák önkénteskedni? Van-e a dm-nek ilyen programja?

Egy nap másokért elnevezésű önkéntes programunkon keresztül minden kollégánk egy évben egy napot önkéntes munkával tölthet. A kollégák örömmel mennek, gyakran közösen egész osztályok, üzletek segítik a helyi ügyeket.

A dm Magyarország és Katolikus Karitász tizenhárom évvel ezelőtt kezdte meg Együtt a babákért néven mai napig tartó együttműködését, fél évre elegendő pelenkával támogatva a kisgyermekes nehéz helyzetben élő családokat. Az elmúlt évek során több mint 3000 család számára nyújtottak segítséget, és a támogatottak köre idén ismét 263 családdal bővült. Így a tizenhárom év mérlege: közel 3200 támogatott család és 6 millió darab pelenka 230 millió forint értékben valamint megszámlálhatatlanul sok mosoly.

Wittmer-Besze Erika

Katolikus Karitász

Jó helyre került a pelenka

A Székesfehérvári Egyházmegyében évente több mint négyszáz doboznyi pelenkát tudunk kiosztani. Minden rászoruló kismamának nagy segítséget jelent mindez a baba gondozásában, hiszen a szülők az erre szánt összeget másra, életszínvonaluk, lakhatási körülményeik javítására tudják fordítani. Sokszor nehéz megállapítani vagy rászorulóként bizonyítani a rászorultsági alapot, de ha valaki kisbabával családok átmeneti otthonába kényszerül, megkérdőjelezhetetlen, hogy krízishelyzetben van és nehéz élethelyzetbe került. Brigittát, a mosolygós, kedves anyukát még pocakosan ismertem meg Érden, az egyik anyaotthonban.

És most várja a negyedik gyermekét…

Igen, J.-vel nem sokkal a szakítás után találkoztunk és egymásba szerettünk. Sajnos azonban a lakhatási körülményeink megoldatlanok voltak, a megélhetés bizonytalan, saját lakásra semmi kilátásunk nem volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a családok átmeneti otthonába költözünk, hogy a pici már komfortosabb, biztosabb helyre születhessen. Nagyon nagy segítség nekünk minden támogatás. Örülünk a pelenkának is, legalább erre nem lesz gond.

Azóta eltelt 6 hónap, most nyugodtabban tudják élni a mindennapjaikat, a kis József már öt hónapos. Brigitta párja szorgalmasan dolgozik. Alkalmi munkákból próbál annyit félretenni, gyűjtögetni, hogy albérletbe költözhessenek. Szeretnének mindketten még szakmát tanulni, hogy még jobb munkalehetőségre tehessenek szert, egy közös, saját otthonról álmodnak, ahol boldogan, biztonságban élhetnek.

Egy biztos: a vidám, izgő-mozgó kis József örömöt, reményt hozott a fiatal pár életébe. A pelenka adomány ismét jó helyre került és segíthet, hogy anyagilag egy reményteljesebb jövőre lehessen kilátása a családnak… Sok sikert Brigitta!

Borbélyné Somogyi Szilvia Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

Egyházmegyei karitászok összefogása egy hatfős családért

Mióta élnek Érden?

Mindig is Érden éltem, egy hatgyermekes családba negyedik gyermekként érkeztem. Nehéz körülmények között éltünk, mindenből kevés jutott. Később szakmát tanultam, majd társra találtam, mint a legtöbb fiatal lány.

Hogyan indult a közös életük?

Albérletben éltünk, hét év alatt három gyönyörű gyermekünk született, de sajnos nem tudtuk a családot egyben tartani, a kapcsolatunk idővel megromlott.

Mi történt a gyerekekkel?

Elmentem, de sajnos nem volt hova magammal vinnem a gyerekeket. Nem tudtam és nem is akartam őket a megszokott környezetükből kiszakítani, így végül az édesapjukkal maradtak. Azóta is rendszeresen látogatom őket, szerencsére jó a kapcsolatunk.

Egy édesanya négy kiskorú fiával és a beteg nagymamával két egyházmegyei karitász határán él. Ilona tizenegy éve került a Győri Egyházmegyei Karitász látókörébe. Akkor első, nem tervezett terhessége alatt kísérték folyamatosan, támogatták élelmiszerrel és babaruhával. Négy gyermek születése után az édesapa tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben elhunyt. A család sorsát nehezíti az idősödő nagymama betegsége és középsúlyos állapotú demenciája.

A lakbérből és a rezsiszámlákból jelentős hátralék halmozódott fel, mire a fiatalasszony szembesült ezzel és kézbe vette édesanyjától a lakhatásuk rendezését.

A Pannonhalmi Karitász bevonása az Együtt a babákért pelenka programban való részvételük kapcsán történt. Ők tartós élelmiszerrel, mosószerrel és vegyi áruval, valamint egyéb adományokkal támogatták őket. A család emellett a Győr Marcalvárosi Családsegítő Szolgálat ügyfele is. Lakbér- és vízszámla tartozásuk felhalmozódása a család lakhatását fenyegette, így a Családsegítő és a két egyházmegye összefogására, közös segítségnyújtásra volt szükség.

A vízdíjhátralékot a szolgáltató havi törlesztőrészletekkel követeli kiegyenlíteni, amiből kettőt átvállalt a Pannonhalmi Karitász. Ennek egyik részlete a Családok a Családokért Egyesület (Csacsa) továbbított adománya volt. Az Egyesülettől rendszeresen érkezik pénzadomány, melyet a Pannonhalmi Karitász közvetít a leginkább rászoruló családok megsegítésére.

A régi, rossz állapotú, tűzveszélyes kályhájuk helyett a Katolikus Karitász Kandalló programja keretében kaptak új kályhát. A Pannonhalmi Egyházmegye saját forrásból szerzett be tűzifa brikettet, melyből egy mázsányit Ilona és édesanyja vehetett át, akik meghatódva fogadták az adományt. Karácsony előtt is megilletődött a fiatalaszszony, amikor átvette a részükre összeállított nagy értékű tartós élelmiszert, tisztálkodószert és a gyermekeknek az Angyalbatyut tartalmazó csomagot.

Őszintén hálásak a Karitász gondoskodásáért. Az édesanya törekvően, nagy szeretettel gondozza, neveli, négy félárva gyermekét, és szeretetben él az édesanyjával is.

Bár öten élnek egy szobában, de immár egy jól funkcionáló kályha melegénél… A szervezetek – a két egyházmegyei karitász, a családsegítő, és a Csacsa Egyesület – példaértékű összefogásával komplex segítségnyújtás valósult meg. „Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek” Mt 25,40.

Pannonhalmi Karitász

Aki lélekben mindig

borosjuli

Jelenlét-díjat kapott Dr. Boros Julianna

Olvasom, hogy mennyire lehetetlen a társadalmi mobilitás, hogy mennyire meghatározó az, hogy milyen családba születünk. Hogy szüleink iskolai végzettségét nem igen haladjuk meg, hogy gyermekeinknek kijelölt útja van az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon is. És a mondatokat súlyos, évekre visszamenő számsorokkal, statisztikákkal támasztják alá. S amit a számok mutatnak, annak gyakran hajlamosak vagyunk megkérdőjelezés nélkül hinni.

S aztán berobban hozzám Juli, aki épp most utazott több órát, hogy Budapesten személyesen segítsen nekünk. Benéz, beköszön, mintha minden nap tenné, pedig biztos nem találkoztunk már hónapok óta, még az online térben sem. Elnézést kér, mert azonnal eszébe jut, hogy a lovat, amit olyan hosszú ideje szeretett volna nekem megmutatni, még nem találta meg. Valahol a raktárban van, de az is lehet, hogy valami hiba folytán, véletlenül már elajándékozták. Mert időnként összegyűjtik a családban azokat a dolgokat, amik másoknak több örömet okoznának, jobban kellenének. Ja, hogy a ló egyben egy Junior Príma Primissima díj? Másodlagos kérdés. És hogyan kapcsolódik ez a két bekezdés? Ebben minden megvan, minden benne van, ami Dr. Boros Juliannáról először eszembe jut, annak kapcsán, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2023-ban Jelenlét-díjat ad számára. Mert nézzük csak meg, a statisztika szerint hol kellene lennie Julinak, aki bár Dr.-t visel a neve előtt, a leghitelesebben mégis csak borosjulinak lehet nevezni (igen, így egyben, s nem, nem a tiszteletlenség váltja ki a kisbetűt, hanem az a mérhetetlen alázat, amit, ha akarna sem tudna sosem letagadni). A Tolna megyei mözsi cigánytelepen nevelkedett romungro családban. Szülei egész életükben közfoglalkoztatottak voltak, édesapja nyolc, édesanyja hat osztályt végzett. Szóval, a számok alapján borosjuli most ugyanitt, ugyanígy nevelné gyermekeit. De ő már a kezdetekkor megszakította ezt a kört, hiszen családjukban ő volt az első, aki évismétlés nélkül végezte el az általános iskolát, sőt felső tagozatban, magyartanárának bíztatására tanulmányi versenyeken is részt vett. S aztán ez a tanári bátorítás, az első sikerek voltak a hajtóerői annak, hogy a középiskolában és az egyetemen számos tanulmányi ösztöndíj birtokosa lett. Szociálpolitika szakon végzett, majd lett egyetemi tanár, doktorált, sőt legutóbb még romológia és romológiatanár szakon is szerzett egy mesteri fokozatot. Így került a lehető legmesszebbre azoktól az alapoktól, ahol maradnia kellett volna a statisztika szerint. És ez nemcsak azt a kitartást és erőt mutatja meg, amit borosjuli magénak tudhat, hanem még azt a rengeteg pluszt is tartalmazza, amit párhuzamosan tanulmányaival azokért végzett, akik a leghátrányosabb helyzetben vannak.

Így Dr. Boros Julianna, munkaidőben egyetemi felvételire készített fel hátrányos helyzetű fiatalokat, tanoda projekt főmunkatársa volt, roma származású állami gondozott fiatalok és velük dolgozó szakemberek számára szervezett tréningeket és programokat, hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét segítő pályázati programok munkatársa volt. Továbbá tevékenykedett telepfelszámolási program roma mentoraként, oktatási szakértőként városi anti-szegregációs terv kidolgozásában, vidékfejlesztési programokban. Sőt közoktatási esélyegyenlőségi szakértőként és kísérleti esélyegyenlőségi program szakmai vezetőjeként dolgozott, oktatási ágazati mentorként részt vett “A tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása” című program megvalósításában, s napjainkig segíti a pécsi roma szakkollégium munkáját.

Így mondhatnám, magától értetődő, hogy munkájára felfigyelt a Máltai Szeretetszolgálat, s amikor először adható a Jelenlét-díj nem szervezeten belüli kollégának, rögtön Juli lett az, aki megkapta. S őt ismerve megy majd a többi közé, a raktárba. Borosjuli pedig megy a többiek közé, akikért él, akik eddig, és biztosan ezután is számíthatnak és számítani fognak rá. Szeretettel gratulálunk, s reméljük, még sokat tanulhatunk Dr. Boros Juliannától borosjuliról és arról, hogy mennyire hasznos a számok könyörtelenségét néhány emberi példával megváltani.

Hiszen ki tudna nála hitelesebb módon jelen lenni, mint ő, aki lélekben mindeközben az a borosjuli maradt, aki nem tud és nem akar számok alapján azon a helyen maradni, amit társadalmilag kijelölni látszik a számára. S milyen nagy reménység ez mindazoknak az életében, akik ismerik őt, akik látják nap mint nap, hogy a munkának van eredménye, s az általános iskola nem az út vége, hanem csak a kezdete annak. Nagy öröm, hogy Juli a Karitásznál feladatot vállalt, s ő lett 2020-ban a Végtelen lehetőség - Sellyei járási modellprogram szakmai vezetője. Jól ismeri a környéket, s életet adóak azok a találkozások és együttműködések, melyeket kollégáival a szociális- és közösségi terek létrehozása és működtetése mellett alakítottak ki. Dr. Boros Julianna jelenleg a Katolikus Karitász tíz, Baranya megyei Felzárkózó településének regionális szakmai vezetője, miközben borosjuli a legnehezebb körülmények közt élő családok otthonaiba ellátogatva mutatja meg, miként lehet megvalósítani az embertől emberig érő segítségnyújtást, a bizalom kialakítását, ösztönzi a családokat az együttműködésre és öngondoskodásra. Ő az, aki a legjobban tudja, miként kell figyelni kollégáira, hogy ők erősségeiket és képességeiket minél inkább kibontakoztathassák.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Jelenlét Programokat kiemelkedő elkötelezettséggel és szakmaisággal megvalósító kollégáit évek óta a Jelenlét-díj elismerésben részesíti. A díjat évente két fő veheti át. 2023-tól – mivel a Jelenlét alapú programokat most már sok más szervezet is megvalósítja – ezt a díjat már nem csak máltai kollégák kaphatják, hanem két más partnerszervezeti munkatárs is.

Wittmer-Besze Erika Katolikus Karitász

Társalgó

Hogy teljesen önálló életet élhessenek

Támogató szolgálat indult év elején a Győri Egyházmegyei Karitásznál, mellyel a győri és a pannonhalmi járás fogyatékossággal érintett lakosságát kívánjuk segíteni. A szolgálat célja azok segítése, akik számára komoly nehézséget jelent a megfelelő színvonalú életminőség fenntartása. Varga-Horváth Orsolyát, a szolgálat vezetőjét kérdeztük a célokról.

Mindenekelőtt mondj néhány szót magadról!

A győri Széchenyi István Egyetem szociális munka szakán végeztem 2014-ben. Korábbi munkaköreimben elsődlegesen családgondozóként dolgoztam. A Karitásszal eleinte önkéntesként kerültem kapcsolatba 2011-ben, és szimpatikus volt számomra az a lelkiség, amivel végzik a munkájukat.

Hogyan jött a Támogató szolgálat ötlete?

Az a tapasztalat, hogy a Támogató szolgálatra régiónkban nagyon nagy szükség van, még úgy is, hogy más szervezetek már működtetnek hasonló szociális alapszolgáltatást. A túljelentkezés ugyanis jelentős. A szolgálat indulása óta sok olyan fogyatékossággal érintett személlyel kerültünk kapcsolatba, akik sokszor csak egészen minimális támogatást igényelnek, hogy teljesen önálló életet élhessenek: akadálymentesen utazhassanak, dolgozhassanak, tanuljanak vagy kikapcsolódjanak. Szolgálatunkkal az ő életüket szeretnénk segíteni. Mivel a Győri Egyházmegyei Karitászhoz is egyre több hasonló igény érkezett az elmúlt években, ráadásul győri központunkban két műhely is található, ahol megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatunk, kézenfekvő módon érkezett a gondolat egy ilyen szolgálat felállítására és működtetésére.

A Támogató szolgálatot jelenleg a Győr Egyházmegyei

Szent Erzsébet Caritas Alapítvány működteti a Győri Egyházmegyei Karitász égisze alatt; a két segítőből és egy sofőrből álló csapathoz hosszabb előkészítő munka után idén január 1-től csatlakoztam szolgálatvezetőként.

Miképp működik az induló szolgálat?

Támogató szolgálatunk alapvetően három részből áll. 1. Tájékoztatást, valamint tanácsadást nyújtunk azon fogyatékossággal érintett személyek számára, akik megismerkednének támogató szolgálatunk által biztosítható szolgáltatásokkal. 2. Szállító szolgálatot működtetünk

speciálisan kialakított, kerekesszékes személy szállítására is alkalmas gépjárművel, melynek révén a rászoruló eljuthat többek között a munkahelyére, oktatási intézménybe, illetve az őt ellátó alap- és szakellátást biztosító szociális és egészségügyi szolgáltatóhoz. 3. Személyi segítést nyújtunk két segítőnkkel, akik a rászoruló személy aktív közreműködésével segítséget nyújtanak személyi higiénés, életviteli vagy életfenntartási szükségletek kielégítéséhez, a társadalmi életben való teljes jogú részvételhez, pl.: bevásárlás, hivatalos ügyek intézése, gyógyszer felíratása, beszélgetés, otthoni gondozás. Fontos megemlíteni, hogy a tájékoztatás kivételével szolgálatunk térítési díjköteles; ezzel az önköltség és az állami normatíva különbözetét fedezzük.

Milyen célokat fogalmaztatok meg?

Mint minden újonnan induló szolgálat, ez is magában hordozza a felelősséget és a lehetőséget. Célunk, hogy minden hozzánk forduló személynek magas színvonalú segítséget tudjunk nyújtani. Segíteni szeretnénk ezen túl a Karitász rászorulókkal kapcsolatos tevékenységét. A Győri Egyházmegyei Karitász másfél éve alapította meg a Szent Katalin idősgondozási programját; itt szintén fontos kapcsolódási és szakmai fejlődési lehetőségeket látok. Természetesen szeretnénk együttműködni a régiónkban működő társszervezetekkel és szociális intézményekkel is.

Paksa Balázs Győri Egyházmegyei Karitász

Kérjük, ha Ön vagy valamely családtagja, rokona, ismerőse ilyen jellegű segítségre szorul, jelezze azt munkatársainknak az alábbi elérhetőségeken: +3696/283 038, tamogatoszolgalat@gyorikaritasz.hu

Személyes felelősség és jószolgálat –Beszélgetés

Dolhai Attilával

A karitatív szerepvállalás fontosságáról beszélgettünk Dolhai Attila Jászai Mari-díjas színművésszel.

Miért fontos neked a karitatív szerepvállalás?

Egyrészt ez egy öröklött, szüleimtől látott, tanult dolog, csakúgy, mint a vallásom. A mi családunk szigorúan katolikus elvek szerint élt, a szüleimnek természetes volt, hogy ehhez a jótékonyság, a segítségnyújtás, a felajánlás is hozzátartozik. Édesanyám aktív, oszlopos tagja lett a kistarcsai Karitásznak. Amikor pedig nehezebb időszak volt az életükben, és ezen túljutottak, az első volt, hogy felajánlást tettek valamilyen jótékony célra, kifejezve ezzel hálájukat, kötelességüket. Mivel gyerekként ezt láttuk, ezt szívtuk magunkba, számunkra is magától értetődővé vált, de a példa önmagában nem elég. A személyes megtapasztalás hoz igazán fordulópontot az ember életébe! Amikor valaki először belekóstol abba, mit is jelent az önzetlen segítség, a jótett élménye, szinte megdöbben, milyen felszabadító boldogságot tud ez adni. Igazi hitélethez hozzátartozik az is, hogy a templomi és otthoni Jóistennel való kapcsolat mellett az emberi kilép a gyakorlatba, és megéli a krisztusi önzetlenséget, szeretetet. Akik ezt még nem élték át, feltétlenül ki kell próbálniuk!

Milyen hatással volt ez az életedre, a szakmádra?

Sokunk életében egy kérdés, hogyan, hol beszélhetünk a hitünkről. Társaságban, idegenek előtt ez tabu vagy nem tabu? A társadalom mennyire fogadja el, ha vallásunkat felvállaljuk, a Jóisten jelenlétét hirdetjük? Hétköznapi emberként mit kezdjek ezzel a művészvilágban? A NEK meghívása viszont felszabadított: nem csak szabad volt, de kellett a hitemről beszélni! Megkönnyebbülés volt elmondani, a vallás hogyan épül be az életembe. S ha bennünket boldogít az evangélium, akkor nem kötelességünk ezt továbbadni másoknak is?

A kongresszus záróeseményén kérdeztem meg tőled, hogy lenne-e kedved a Katolikus Karitász munkájában is részt venni. Azóta több segélyprogramban vettél részt személyesen.

Valóban! Emlékszem, mennyire megérintett, ahogyan a Katolikus Karitász decemberi eseménysorozatáról beszéltél! Nagy örömmel fogadtam a hívást, mert már az Angyalbatyu név is annyira megérintett, olyan szépnek és bensőségesnek találtam. Egyben erősen kötődik a vallásossághoz, de azért kis játékosság, huncutság is van benne. Semmi sem mutatja jobban, mekkora hatással volt rám ez a program, mint az, hogy egy évvel később, a tavalyi Angyalbatyu indulására megszületett az Angyalbatyu dal!

Elárulsz egy kis kulisszatitkot, hogyan született ez a dal?

Örömmel látjuk, halljuk, hogy egyre többször kerül publikusan is szóba a hited, hiszen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke is voltál. Életem egy nagyon fontos és nehéz pillanatában kaptam a meghívást erre a feladatra. Ekkor még a pandémia nehéz időszakát éltük, és nálam ehhez kapcsolódott még egy komoly hangszalag betegség is. Éreztem, hogy valaminek változnia kell, változni fog! Már lemondani készültem szeretett szakmámról, hivatásomról, amikor megcsörrent a telefon, hogy legyek a NEK hírnöke. A mai napig kiráz a hideg, ha erre a pillanatra gondolok! Úgy éltem meg, mint egy üzenetet a Jóistentől! Nagyon erős megerősítése volt ez annak, hogy folytatnom kell a hivatásomat, de azzal a különbséggel, hogy a Jóisten felé fordulva is hallattatni kell a hangomat.

Már a 2021 karácsonyán éreztem, hogy ez a gyűjtés megérdemel egy zenei aláfestést. Amikor ismét készülődni kezdtünk a következő Angyalbatyu programra, egymás után bukkantak fel gondolatok, ötletek a fejemben. Zenébe, dalba kívánkozott ennek a programnak a jelentése. Láttam magam előtt az idős és gyermeki angyali kezeket, ahogyan csomagokat készítenek és ahogyan egy ilyen csomag boldoggá tesz valahol egy kisgyermeket.

Ezt szeretnénk minden programunkban mi is, segíteni, boldogabbá tenni, szeretetet, reményt adni és köszönjük, hogy ezekben Te is aktívan részt vettél. Ahogy ezeknek a feladatoknak, ennek a dalnak is küldetése van? Mindenképp! Hiszem, hogy egy dal könnyebben jut el az emberek szívéhez, mint a szavak. Megérint, felnyitja a szemünket, jóságra sarkall. Megírni, előadni ezt a dalt, megszólítani az embereket, számomra Szolgálat. Olyan, mint egy Szentmisén szolgálni: egyszerre adni a Jóistennek és az embereknek.

Zagyva Richárd Katolikus Karitász

A szeretet szolgálatában

XVI. Benedek, a karitász-pápa

Hálát adunk Istennek, hogy XVI. Benedek pápa személyében olyan pápát kaptunk, aki rávilágított az Egyházban a Karitász fontosságára - mint annak alapfeladatára. Az égből segítsen bennünket, hogy iránymutatásai szerint tudjuk tenni a jót az Egyház nevében és az Evangélium szellemében. Tanításaiban nagyszerű elmélkedési anyagot kaptunk a karitász munkához, ami hűs forrásként felfrissít, eligazít és erőt ad a karitász munkához.

XVI. Benedek pápa első enciklikája (körlevele) egyrészt a szeretet keresztény fogalmáról, másrészt az egyházi szeretetszolgálat szerepéről elmélkedik. Teljes címe: XVI. Benedek Deus caritas est kezdetű enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és minden krisztushívőnek a keresztény szeretetről. A dokumentumot 2005. december 25-én, karácsonykor írta alá Benedek pápa, és 2006. január 25-én, Pál apostol megtérésének ünnepén hirdették ki latinul, és hét másik – hivatalosan lefordított – nyelven (angolul, franciául, németül, olaszul, lengyelül, portugálul és spanyolul). Deus caritas est, magyarul annyit tesz: az Isten szeretet. Néhány bíztatás és tanítás a karitász-pápától ebből az enciklikából:

„Nagy Elődöm, II. János Pál pápa a szociális enciklikák trilógiáját hagyta ránk: Laborem exercens (1981), Sollicitudo rei socialis (1987), s végül a Centesimus annus (1991). Így a mindig új helyzetekkel és problémákkal szembesülve egy katolikus szociális tanítás bontakozott ki, melyet összefoglalóan az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa 2004-ben Az Egyház szociális tanításának kompendiuma című kötetben tett közzé.”

„Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és jelentőségteljes.

Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről beszélni, amellyel Isten tölt be minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.”

„A szándékom az, hogy néhány alapelemet vizsgáljunk meg alaposan, hogy ezáltal a világban fölélesszük az embereknek az isteni szeretetre adott gyakorlati válaszát.”

„Ha a szeretet mélyen gyökerezik az emberben, akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg – ahogyan Isten is tesz velünk.”

„A szeretet által tanuljuk meg, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel nézzük, hanem Isten szemével is, Jézus tekintetével.”

„A szeretet gyakorlása az özvegyek és árvák, a rabok, a betegek és mindenféle szükséget szenvedők iránt éppúgy a lényegéhez tartozik, mint a szentségek szolgálata és az evangélium hirdetése. Az Egyház éppúgy nem hanyagolhatja el a szeretetszolgálatot, mint a szentségeket és az Igét.”

„A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése.”

„A szeretetre – a karitászra – mindig szükség lesz, még a legigazságosabb társadalomban is. Nincs olyan igazságos államrend, mely fölöslegessé tehetné a szeretet szolgálatát.”

„Mindazoknak, akik az Egyház karitatív szervezeteiben dolgoznak, nem csupán hozzáértően kell végezniük az éppen szükséges teendőket, hanem a szívükkel kell úgy odafordulniuk a másikhoz, hogy az megérezhesse emberi jóságukat.”

„Isten és az ember legjobb védelme éppen a szeretet. Az Egyház karitatív szervezeteinek feladata, hogy ennek tudatát erősítse képviselőiben annak érdekében, hogy tetteikkel, szavaikkal, hallgatásaikkal és példájukkal Krisztus hiteles tanúi legyenek.”

„Ami a munkatársakat illeti, akik az Egyházban a felebaráti szeretetet konkrétan gyakorolják, a lényeges dolgokat már elmondtuk. Nem követhetnek világmegváltó ideológiákat, hanem a hitet kell követniük, mely a szeretetben tevékeny (vö. Gal 5,6). Ezért elsősorban olyan embereknek kell lenniük, akiket megérintett Krisztus szeretete, akiknek a szívét Krisztus a maga szeretetével megnyerte, s akikben fölébredt a felebarát iránti szeretet. Jelmondatukat a második korintusi levélből kell venniük: „Krisztus szeretete sürget minket” (5,14).”

XVI. Benedek pápa egy másik írását, 2013-ban írt nagyböjti körlevelét is áthatotta a karitász gondolata. Ebből idézzük: „A keresztény létünk abban áll, hogy folyamatosan felmegyünk az Istennel való találkozás hegyére, majd onnan leereszkedünk, és magunkkal hozzuk az onnan fakadó szeretetet és erőt, hogy magának Istennek a szeretetével szolgáljuk testvéreinket.

A szeretet (karitász) maga léptet be minket Isten szeretetébe, amely Krisztusban mutatkozott meg; e szeretet által tudunk személyesen és egész létünkkel csatlakozni ahhoz az önajándékozáshoz, ahogyan Jézus teljesen és fenntartások nélkül az Atyának és embertársainak adta önmagát.

A keresztség (sacramentum fidei) megelőzi az eucharisztiát (sacramentum caritatis), azonban arra irányul, amely a keresztény út teljességét jelenti. Ehhez hasonlóan a hit megelőzi a szeretetet, de csak akkor bizonyul igazinak, ha a szeretet koronázza meg.

Előfordul, hogy a „szeretet” (karitász) kifejezést úgy próbáljuk körülírni, hogy az szolidaritást vagy egyszerű humanitárius segítséget jelent. Fontos azonban emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő.

A hit által tudjuk befogadni az Úr és Mester parancsolatát; a szeretet pedig megadja a boldogságot, ha gyakorlatra váltjuk. Minden a hit alázatos befogadásából indul ki („tudjuk, hogy Isten szeret bennünket”), de mindennek a szeretet igazságára kell eljutnia („tudni szeretni Istent és a felebarátot”), amely örökké megmarad mint valamennyi erény beteljesedése (vö. 1Kor 13,13).”

Ft. Árvai Ferenc igazgató Egri Főegyházmegyei Karitász

Hittel, közösségben, szeretetben

Mohácson, az Árpád-házi Szent Erzsébet

Katolikus Karitász Csoportjánál jártunk

„Éheztem és ennem adtatok” (Mt 25,35) – olvassuk a Szentírásban Jézus utolsó ítéletről szóló tanításában, melyet a Pécsi Egyházmegye Mohácson működő Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász Csoportjának önkéntesei maguk is nagyon komolyan gyakorolnak mindennapjaikban. A közösség életét és munkáját Martina Erzsébet csoportvezető mutatja be, aki aktív nyugdíjasként vesz részt a szolgálatban, mellékállásban pedig hat unokája veszi körbe.

Milyen múltra tekint vissza Mohácson a Karitász? Városunkban sokáig próbálkoztak azzal, hogy létrehozzanak egy működő csoportot, de az igazi elindulás 2014-ben történt. Az akkori plébánosunk nyitott volt az ötletre. Elhívta az Egyházmegyei Karitász igazgatóját, akivel átbeszélték az alapokat, majd az atya támogatása mellett részt vehettem a Katolikus Karitász egyhetes képzési táborában, ahova az ország minden részéből, minden egyházmegyéből delegáltak aktív önkénteseket, csoportvezetőket. Számomra minden új volt, de nagyon nyitott voltam a tanulásra. Amikor hazajöttem, akkor az ott hallott alapelvek szerint nagy erővel elkezdtem a szervezést és egy tizenöt fős csapattal megalakult az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász Csoport.

Milyen feladatai voltak kezdetben ennek a helyi csoportnak?

Fejest ugrottunk a munkába, mert láttuk, hogy nagyon sok a feladat. Folyamatosan jöttek a kérések, megkeresések, problémák, de nem csak Mohácsról, hanem a környező településekről is, ahogy kezdett a hírünk elterjedni. Szétosztottuk egymás között a feladatokat, de így is nagyon sok volt a munka és nem igazán tudtuk még, hogyan csináljuk. Eleinte az Egyházmegyei Karitász Központhoz kapcsolódva láttuk el a feladatokat, majd egyre több országosan működő programba kapcsolódtunk be. Szem előtt tartottuk, hogy minek találjunk ki új dolgokat, ha vannak, amik jól működnek? Így mi is elindítottuk az „Együtt a babákért – dm pelenka programot”, a „Tartós szeretetNagyböjti élelmiszergyűjtést”, a „Zöldellő kertek” programot, és részt vettünk a „Legyen öröm az iskolakezdés”, és a „LAK6” programban, adventben pedig a „Tárjátok ki a szíveteket” programon keresztül segítettünk. Aztán szép lassan kialakultak a saját helyi adománygyűjtő programjaink is, egyre többen kezdtek el helyben adományozni.

Milyen helyszínen kezdtetek el dolgozni? Milyen lehetőségeitek voltak?

A legfontosabb volt, hogy támogatást kaptunk a munkánkhoz a plébánostól: használhattunk egy épületrészt egy használaton kívüli plébánia épületben. Aztán egyszer csak olyan dolog történt, amire igazán nem számítottunk... Egy Mohácsról Amerikába elszármazott hölgy felajánlott adományként egy ingatlant, ami régen étteremként működött és a város főutcáján helyezkedik el. A kérése az volt, hogy közösségi célra használja az Egyház. Bacsmai László plébános atya megszervezte, hogy ez az ingatlan legyen a Karitász házunk a városban, hiszen

ennél nemesebb közösségi célt nem lehetne találni. Hatalmas összefogással sikerült felújítani, rendbe tenni az ingatlant, és azóta ott működik a szolgálatunk, 371 m2-en. Van közösségi terünk, szociális irodánk, adományosztó helyiségünk. Ide tudjuk az adományainkat raktározni, de sok szép esemény helyszíne is itt van. Csoporttalálkozókat, összejöveteleket, Karitász-képzéseket és lelkigyakorlatokat is szoktunk szervezni.

Jelenleg miben teljesedik ki a csoport által végzett szeretetszolgálat?

Az előbb említett programok mindegyikét nagy szeretettel végezzük, az erőforrásainkhoz mérten. Ehhez még hozzájön az „Öngondoskodó Háztartások – Szép Otthonok” program, ami nagyon sok feladatot ad nekünk, de hatalmas segítség azoknak, akik részt tudnak venni benne. Ami még viszonylag új, de szép munka, az az élelmiszermentés. Minden nap a helyi Penny Marketből elhozzuk a még fogyasztható pékárut, zöldség-gyümölcsöt, vegyes élelmiszert, majd kiosztjuk a helyi- és környékbeli rászoruló családoknak. Nagy segítség, hogy az iskolabuszt igénybe vehetjük erre a célra. Minden évben bekapcsolódunk az egyházmegyei zarándoklatba, amikor több százan mennek gyalogosan Mohácsról Bátára. Ilyenkor csoportunk végzi az egyik pihenőponton a vendéglátást. De az adventi időben a roráté misék utáni agapékon is szolgálunk. Mintegy 320 angyalbatyu-ajándékcsomagot juttattunk el idén karácsonykor is a nélkülöző gyermekekhez. Segítettünk az Ukrajnából érkezett menekülteknek is, akik a környékünkön szerettek volna ideiglenesen vagy hosszabb távra letelepedni. Most is támogatunk menekülni kényszerült családokat tartós élelemmel.

Ezek szerint a napi teendők sokszor túlmutatnak Mohács határain is?

Mohács mellett Dunaszekcső, Bár, Kölked, Újmohács, Majs, Udvar, Sátorhely, Kanda is hozzánk tartozik, mint a Mohácsi plébánia fíliái. De együttműködünk a helyi önkormányzat szociális osztályával, a Családsegítő Szolgálattal és a Védőnői Szolgálattal is. Ez is kell ahhoz, hogy jól tudjunk segíteni.

2024-ben lesz tíz éves a csoport. Bizonyára számos emlékezetes segítségnyújtásra volt alkalom az elmúlt években. Van közöttük olyan, amelyik valami miatt kiváltképp emlékezetes?

Egy háromgyermekes anyuka keresett meg minket, aki a negyedik gyermekével volt várandós. Egy hónappal azelőtt halt meg a férje Covid-fertőzésben, és nagyon nehéz helyzetben voltak. Bár sikerült egy házat venniük családi összefogásnak köszönhetően, de az ingatlanban nem volt vezetékes víz, így a mindennapokat szinte lehetetlen volt megoldaniuk. Azonnal szervezésbe kezdett a csoportunk. Bevontuk a családot a „Szép Otthonok Programba”, majd a „LAK-6 Program” segítségével sikerült bevezetni a vizet a telekre. Persze szükséges volt hozzá az is, hogy vállalták, a földmunkát a család elvégzi. Majd a plébániai Karitász saját forrásból segített, hogy a házba is bevezessék a vizet, így komfortos lett az otthonuk, az azóta megszületett pici baba is jobb körülmények közé érkezett. Ezen a családon nemcsak tárgyi adományokkal tudtunk segíteni: a serdülő gyermekek nyáron a Balatonakaliban megrendezett Karitász táborban vehettek részt, ami hatalmas élmény volt számukra. Egyik csoporttársunk, aki hitoktató, azóta rendszeresen tartja a gyerekekkel a kapcsolatot, akik így talán szentségek vételéhez is járulhatnak majd egyszer.

Nem kevés feladat, amit felsoroltál. Hogy bírjátok energiával? Hogyan töltekeztek?

Jelenleg huszonkét állandó önkéntesből és tíz-tizenöt alkalmi segítőből áll a csapatunk. Sokszor veszünk részt közösen szentmisén, havonta van egy csoportgyűlésünk, ahol a közös lelki életen és szakmai megbeszélésen túl megünnepeljük a születés- és névnaposainkat is. Plébánosunk, Bacsmai László atya is részt vesz ezeken az alkalmakon, van, hogy ő főzi a halászlét. A káplánunk, Fekete Zoltán atya is sokszor csatlakozik hozzánk. A legfontosabb, hogy a Karitászban hittel, közösségben, szeretetben tudunk együtt lenni és így segíteni másokon.

Besenczi Zsolt igazgató

Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász

Útravaló

Az emberi életnek nincsen semleges pillanata

Vajon jó hír-e számunkra a hamuval való meghintéskor elhangzó figyelmeztetés? „Ember emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel!” A szembesülés lehet ijesztő, ha csak a test szerint gondolkodunk, de ha a lélek szerint, akkor örömhír. Az Egyház hamvazószerdán még ezt a másik intelmet is szokta mondani a meghintéskor Keresztelő Szent János szavait ismételve: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Mk1,14.

Ezen utóbbi meg is jelöli az irányt a cél felé, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy ne a test szerint, hanem a lélek szerint éljünk. A test múlandó, földi, a lélek viszont örök, mennyei. A megtérés a kulcs, a megoldáshoz eljutni, az Úr Krisztushoz. Ő maga a megoldás, Ő a cél, Ő az élet, méghozzá az örök és boldog élet. Mindenki, aki Őbenne él, Őhozzá tartozik, részese lesz ennek az éltes életnek. Az Egyház éppen arra figyelmeztet a hamvazószerdai liturgiában, hogy a megtérés mindnyájunknak szükséges. Megtérés nélkül tényleg csak por és hamu vagyunk, megtérés nélkül az életünk értelmetlen, céltalan. Márpedig, ha nincs végső célunk, akkor a mai napunknak sincs célja és értelme. Bizony sokan léteznek így körülöttünk, ami sok esetben alig nevezhető életnek. Hozzájuk is küldetésünk van.

Arra is tanít az Egyház, hogy megtérni nem csak egyszer kell, hanem a megtérés egy folyamat, egészen a halálunkig tart. Hol előre megyünk, hol visszacsúszunk, mert gyengék, megosztottak vagyunk. Ez a megosztottság azonban még javunkra is válik, mert mindig új életet kezdhetünk Krisztusban. A keresztény ember nem bűntelen, viszont a legjellemzőbb vonása éppen az, hogy fel tud állni, ha elesik, meg tud újulni, tud újra kezdeni, tud bocsánatot kérni és éppen ezért meg is tud bocsátani. Éppen ezzel kapcsolódik a leginkább az Atyához: „bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Újra itt a szent idő a megújulásra Krisztusban, a megtérésre, visszatérésre (mint a tékozló fiú). Segítenek minket ebben is az Egyház kincsei, a szentségek. Végezzük el a szentgyónásunkat, hagyjunk több időt az imádságra! Ezek a lelki üzemanyagaink, amikkel a szeretetszolgálatunk motorja üzemel.

A karitászosok két jellemzője, az ima és a tevékeny szeretet. Most legyünk még buzgóbbak mindkettőben! Az ima által egészen szoros, titokzatos kapcsolatba kerülünk az Úrral és az Ő Szentlelke megerősít abban, hogy jól tudjunk szeretni. Jól szeretni pedig nem jelent mást, mint az embertársaink legfőbb javát, az üdvösségüket szolgálni, előmozdítani. A tevékeny szeretet útján segítjük testvéreinket, felebarátainkat a megtérésre, hogy ők is lássák és magukénak vallják a végső emberi célt, ezáltal legyen értelme minden napjuknak.

Nagy küzdelem számunkra, hogy a rászoruló embertársaink önbecsülését, az öngondoskodásra való motivációjukat elősegítsük. Sokszor ez szélmalomharcnak tűnik, de nem az. Minden tettünknek megvan a következménye, így a jótetteinknek is. A mi napunknak is azáltal lesz értelme, hogy másoknak segítünk és imádkozunk értük. Gyakran imádkozzuk az Üdvözlégy Mária imádságot és

kérjük benne a Szűzanyát magunkért és másokért, hogy „imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján.” Ugyanis, két fontos pillanat van az életünkben. Ezek olyannyira fontosak, hogy Isten anyjának, az Egyház anyjának, az angyalok és mindenszentek királynőjének, a világ győzedelmes királynőjének, a Boldogságos Szűzanyának közbenjárását kérjük minden egyes Üdvözlégy elimádkozásakor ezen pillanatokra. Ugyanis, a halálunk pillanatában dől el a sorsunk: üdvösség vagy kárhozat. A most pillanata pedig a bennünk levő szeretetről való tanúságtétel ideje (amit teszek, mondok, azt önzetlen szeretetből teszem-e), azok a pillanatok, amikor apróbb vagy nagyobb döntéseinkkel Krisztus mellett vagy éppen vele szemben tesszük le a voksot. Megvalljuk-e Őt az emberek előtt, hogy Ő is megvalljon Atyja előtt vagy sem? Kamatoztatjuk-e az Istentől kapott ingyenes ajándékokat, talentumainkat, vagy éppen eltékozoljuk azokat?

A helyzet az, hogy ez minden emberre vonatkozik, hívőkre, nemhívőkre, Isten tékozló gyermekeire, a tévelygőkre, útkeresőkre, ateistákra és Isten nyílt vagy álcázott ellenségeire egyaránt. Az embernek mint teremtménynek nincsen más alternatívája, akár tudja akár nem, akár hisz benne, akár nem, akár elfogadja, akár nem, akár boldogan fut az Úr elébe, akár menekül előle. Isten, azaz a Szeretet meghívása az életre, számunkra nem csak lehetőség annak elfogadásra és viszonzására, hanem egyben felelősség is. Feleletet, választ kell adnunk Isten hívására, melynek keretében a „nem” válasz is válasz, azaz elutasítás. Az emberi életnek tehát nincsen semleges pillanata. Gondolattal, szóval, cselekedettel, a jó megtételével, vagy éppenséggel annak elmulasztásával, minden egyes pillanat a döntés pillanata, amivel felkészülhetünk az utolsó

pillantunk IGEN-jére. Nehogy megtévesszük magunkat és másokat! Az élet nem pontgyűjtő akció, ahol a jó és a rossz pontokat gyűjtjük, melyet majd az Úr mérlegre tesz és majd amerre billen, arra dől a sorsunk. Se nem magasugrás, ahol a cél, hogy megugorjuk a ránk szabott szintet. Ha így lenne, bizonyára elbuknánk, mert mi magunkat nem tudjuk objektív módon megítélni, s amikor mégis igyekszünk ezt megtenni, pl. egy-egy lelkiismeret-vizsgálat, szentgyónásra való készülés során, ha őszinték vagyunk, akkor a lelki tükörben való szembesülés már önmagában kétségbe ejtene mindnyájunkat. Isten igazságossága ugyanis porrá zúzna minket.

Ő viszont szeret, szereti gyermekét, akivel vágyva vágyta megosztani a Szentháromság belső boldogságát, örömét. Ezt mondta az Úr az első Nagycsütörtökön: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.” (Lk 22,15.) Jézus szereti Egyházát, melynek Ő maga a feje, ahol megmarad a világ végezetéig, amin keresztül táplál szent Testével és Vérével, éltet, megszentel, sőt az igazságtételt, az áldozatot Ő maga vállalta helyettünk. „Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte.” (Kol 2,14)

Irgalmassága olyan fokú, hogy maga bűnhődik helyettünk, végzi el az igazság szerinti elégtételt a keresztfán, így téve eleget annak, hogy Ő egyszerre igazságos és irgalmas. Igazsága megmarad, de az irgalmassága felülmúlja ezt. Ezért nem pontszerzések a pillanatok döntései, hanem előkészületek az utolsó pillanatra. Számunkra fontos minden döntésünk, hogy jól döntsünk az utolsó pillanatban. A jó döntés pedig az őszinte és önzetlen szeretetből fakad, a tiszta szív gyümölcse, hiszen csak a tiszta szívűek látják meg az Istent. (vö. Mt 5,8) Isten azonban – és ebben a Szűzanya segítsége felülmúlhatatlan – várja az utolsó pillanatban is a hozzá megtérőket. A reggeltől estig dolgozó szőlőmunkások bére sem volt több, mint azoké, akik az utolsó órában álltak be a munkába (vö. Mt 20,1-16). Ahogy Jézus mondja: „Így lesznek az elsőkből utolsó és az utolsókból elsők.” (Mt 20,16) Fáradhatatlanul dolgozzunk azon, hogy mindenki ott legyen a mennyei hazában velünk együtt! Jézus is így tett és tesz a világ végezetéig: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17) Ezzel a lelkülettel éljük meg a Nagyböjtöt, a Nagyhetet, a Szent Három Napot, a Húsvétot! Mindegyikünk tegyen tanúságot Arról, Aki értünk meghalt és feltámadt! Minden számít. Minden pillanat, minden gondolat, szó, cselekedet, minden hálaadás, minden ima, minden szeretetmegnyilvánulás. Közösségben vagyunk az Úrral és az Úrban egymással. Számíthatunk rá, mert Ő tudja, hogy mire van szükségünk. „A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2)

Csorba Gábor állandó diakónus igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Jó tudni

Digitális méregtelenítés Budapesten

A digitális világ életünk szerves részévé vált: ügyes-bajos dolgainkat okostelefonon intézzük, közösségi oldalakon tartjuk a kapcsolatot, online hallgatunk zenét, filmet nézünk, vagy akár ismeretlenekkel társasjátékozunk. A digitális világ önmagában nem rossz tér. Rengeteg lehetőség rejlik benne, képes megkönnyíteni az életünket, színesíteni a lehetőségeinket. Ami károssá válhat, az, ahogyan ebben a térben mozgunk, ahogy azt használjuk. Egyensúlyt kell találni az offline és az online világ között. Ebben segít a budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat Digitális Detox programja.

A programban bárki részt vehet, aki használ bármilyen eszközt, amivel az internetre lehet csatlakozni, és úgy érzi, túl sokat van a digitális világban. Azokat is várjuk, akik nem tudják, sok-e az az idő, amit az interneten töltenek, ezért szeretnének jobban rálátni erre.

Aki eljön hozzánk, először egy szakemberrel találkozik, akivel tud beszélni a számítógép és okoseszköz használatáról. A beszélgetés végén megkapja a Digitális Detox munkafüzetet, amelyet a budapesti RÉV Szolgálat munkatársai állítottak össze. A munkafüzet tíz fejezetből áll, tíz napra tartalmaz olyan instrukciókat, melyeket követve lépésről-lépésre csökkenteni lehet a telefon/számítógép

használatát. Az adott napi instrukció mellett a munkafüzetben különböző életterületeket érintő gyakorlatok is találhatók. Ezek között önismereti feladatokat, problémamegoldó és stresszcsökkentő technikákat találunk, amit a résztvevő a program után is beépíthet a mindennapjaiba. A munkafüzet segít a program alatt tapasztalt érzések és gondolatok lejegyzésére.

A tíznapos Digitális Detox, vagyis méregtelenítés akkor kezdődik, amikor a résztvevő készen áll arra, hogy a munkafüzet instrukcióit követve eltávolodjon a digitális világtól. Ez a folyamat van, akinek nehéz, és van, akinek könnyű. A program munkatársunkkal való beszélgetéssel fejeződik be. Fontosak az egyéni megélések és tapasztalatok, választ kaphat arra, hogy túlságosan bevonódott-e a virtuális világba. Amennyiben úgy dönt, hogy szeretne ezzel a kérdéssel hosszabban és részletesebben is foglalkozni, erre is lehetőség van.

A munkafüzetet Csörgő Blanka, Nagy-Bányai Bíborka, Nagy-Kapás Rita Szilvia és Tóth Balázs szerkesztette. A Digitális Detox programban való részvétel és a munkafüzet térítésmentes.

Tóth Balázs intézményvezető RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, Budapest

Szívvel, szakértelemmel –már több, mint

70 éve

Szeretetszolgálat, Karitász, Máltaiak - nemcsak a nem hívők, hanem a hívek között is sokszor van kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy melyik katolikus egyházi szervezetnek pontosan mi is a küldetése, feladata. Először is, le kell szögezni, hogy minden egyházi intézmény célja közös: szolgáló szeretettel fordulni embertársaink felé. Van, aki a bajban lévőket segíti, van, aki a nehéz sorsúakat karolja fel, mások lelki, szellemi téren támogatják a hozzájuk fordulókat. A Katolikus Szeretetszolgálat is ennek a nagy családnak a tagja, és már több, mint 70 éve a szociális szféra kiemelt szereplője.

A 2000-es évektől kezdve intézményünk egyre meghatározóbb tagja lett a hazai szociális szakmai szférának.

Ma Magyarországon több idősotthont tartunk fent,

melyekben a folyamatos orvosi és mentálhigiénés ellátás mellett a legtöbb helyen demens részleget is biztosítunk. Budapest és környéke, Csákvár, Jászberény, Székesfehérvár, Parád: a részletes lista a honlapon megtalálható: szeretetszolgalat.hu. Az egyre bővülő időseket ellátó intézményhálózat mellett Ipolytölgyesen megnyílt a Szent Erzsébet Otthon a fogyatékkal élő embertársaink számára, Csákváron a Szent Vince Családok Átmeneti Otthona, valamint a daganatos betegek lelki gyógyulására szolgáló bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthon is a Szeretetszolgálat intézményeinek sorát gyarapítja.

Módszertani tájékoztatója (ma: Módszertani futár címmel, havonta megjelenő online magazin) fontos információforrása a katolikus és a világi szociális intézményekben dolgozóknak egyaránt. 2014 óta a Szeretetszolgálat bekapcsolódott a kormány szociális ágazatának évenkénti egyeztetésébe is, valamint átvette több, korábban állami fenntartású intézmény üzemeltetését is. A szervezet jelenleg is részt vállal a szakmai területen az ágazatirányítással való együttműködésekben, fejlesztésekben, több országos hatáskörű bizottságban felkért szakértőként vagyunk jelen.

A szolgáló szeretet – amely működésünket alapvetően jellemzi – az intézményeink fenntartásán és működtetésén túl társadalmi küldetést is ad számunkra, ezért 2018-ban elindítottuk a Természetes Gyermekáldás projektet, amely a Belügyminisztérium támogatásával valósulhat meg. A projekt fő célja a magyar társadalom termékenységtudatosságának és egészségtudatosságának előmozdítása, ennek keretében jött létre többek között a

cikluskovetes.hu honlap, illetve indult orvos- és védőnőképzés, amely Magyarországon egyedülálló módon a természetes családtervezést, valamint a női ciklus változásait helyezi fókuszba. A Szeretetszolgálat a uspace.hu oldallal, valamint a podcast-csatorna elindításával a magyar középiskolás korosztályt szólítja meg, segítve ezzel a családi életre való felkészülést. Fontos és meghatározó esemény volt 2017-ben a demencia.hu weboldal létrehozása, valamint a Demencia Információs Óra (DIÓ-program) elindítása, amely felkarolja, összefogja az demenciában érintett személyeket, családokat, közösségeket. Bővebb információkért látogassanak el a szeretetszolgalat.hu weboldalra, vagy kövessenek minket a közösségi média oldalunkon is (facebook.com/katolikusszeretetszolgalat).

dr. Vajda Norbert főigazgató Katolikus Szeretetszolgálat

Legyünk nagyok

Együtt a babákért programunk keretében ismét fél évre elegendő pelenkával segítünk 260 kisgyermekes családot, így a szülők a pelenkára szánt összeget életszínvonaluk növelésére fordíthatják.

Az elmúlt tizenkét évben több mint 3300 család számára könnyítettük meg a babás hétköznapokat.

A szegénység első pillantásra nem mindig látható. Van, ami sokak számára teljesen hétköznapi, másoknak szinte elérhetetlen. Ilyen lehet a naponta szükséges pelenka is.

VÍZSZINTES: 1. „Dicséret és hála Teremtő Istenünknek, akinek végtelen bőkezűségéből…” − az idézet folytatásának, Loyolai Szent Ignác beküldendő gondolatának első része. 13. Gyümölcsöt szárító. 14. Víztaszító. 15. Nagyközség a Csornai járásban. 17. London városrésze! 18. Autó egyneműi. 19. Részben falból! 20. Porszívómárka. 22. Fed. 23. Rónay László. 24. Üzemi minőségellenőrzés. 25. A középkorban a király gazdaságának vezetője, fordítva. 27. Komáromban tartózkodik! 28. A végén stabil! 29. Csaknem teljesen anyagilag! 30. Másként óhajt. 31. Könnyű hamu névelővel. 33. Izomkötője. 34. Visszaad! 36. Határtalan telek! 37. Erődítmény. 39. Azonos betűk. 40. Ilyen hal a békaporonty. 42. Gondozás más szóval. 44. Evangélium jelzője. 45. Görög kocsma. 46. Pózna vége! 48. Zavart raj! 49. Sarkig kinyitná. 50. Dollár fele! 51. Csecsemősírás. 52. Magot hint. 53. Chris …, brit rockgitáros-énekes. 54. Előtag, jelentése: szokványoson kívüli. 55. Csigafajta. 57. Páratlan lakat! 59. Gyógyító szent neve. 60. Bibliai ítélet: … döntés. 63. Ingerel.

FÜGGŐLEGES: 1. Észrevesz. 2. Ruhát készítő mester. 3. A Pál utcai grund őre. 4. Gólya közepe! 5. Állóvíz. 6. Páratlan kohó! 7. Angol olaj. 8. Középen ondolált! 9. Idegen férfinév, fordítva. 10. Kén és oxigén vegyjelei. 11. Adónem. 12. Ínyenc. 13. Osztrák és svéd autójelzések. 16. Nátrium, asztácium, oxigén vegyjelei fordított sorrendben. 20. Mindegy: … megy. 21. Hadrianus császár egykori mauzóleuma Rómában. 24. A beküldendő gondolat második, befejező része. 25. Oxigén elavult kifejezéssel, fordítva. 26. Kevert íze! 27. Fejtegetés jellege lehet. 29. Emberszabású majom angolul. 32. Szemével érzékelné. 35. „A” cimborái. 37. Bolgár tengerparti város. 38. Ára betűi. 41. Após. 42. Kevert tea! 43. Visszaterel! 45. Mások tudta nélkül. 46. Fordított kötőszó. 47. Népi hosszmértékegység. 49. Méteráru. 50. Vevőre talál fordítva. 54. Damoklész nevében áll. 56. Olasz, luxemburgi és norvég autójelzések. 58. Páratlan tanok! 59. Ere betűi. 61. Juttat. 62. Időszámításunk előtti. 63. Horány határai!

Megfejtés: ..........................................................................................................................

A megfejtéseket névvel és címmel ellátva 2023. április 30-ig várjuk az adasido@caritas.org.hu e-mail címre, vagy a 1519 Budapest, Pf.: 239-es címre!

Az Adásidő legutóbbi számának megfejtői közül a nyertesek postán kapták meg a nyereményüket. Gratulálunk!

EGYHÁZMEGYEI CÍMLISTA

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

4405 Nyíregyháza, Tábor utca 1/E

Tel.: (30) 116-5737

Vezető: Ft. Csordás Gábor igazgató

e-mail: karitasz@dnyem.hu

honlap: www.keletkaritasz.hu

Egri Főegyházmegyei Karitász

3300 Eger, Szaicz Leó út 7.

Tel./Fax: (36) 518-602

Vezető: Ft. Árvai Ferenc igazgató

e-mail: eger.caritas@gmail.com

honlap: karitaszeger.hu

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitászközpont

Központi iroda: 1033 Budapest, Szentendrei út 69.

Székhely: 1071 Budapest, Damjanich utca 48.

Tel.: (1) 351-1977, Fax: (1) 478-0896

Vezető: Csorba Gábor igazgató

e-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

honlap: www.karitaszkozpont.hu

Győri Egyházmegyei Karitász

9025 Győr, Kandó Kálmán u. 10.

Tel.: (96) 283-038

Vezető: Lőrincz Attila igazgató

e-mail: info@gyorikaritasz.hu

honlap: www.gyorikaritasz.hu

Hajdúdorogi Főegyházmegyei Karitász

4025 Debrecen, Petőfi tér 8.

Tel.: (30) 4485-328

Vezető: Ft. Jaczkó Dániel igazgató e-mail: karitasz@hd.gorogkatolikus.hu

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Karitász

6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1.

Tel.: (78) 462-166

Vezető: Cselik Beatrix igazgató e-mail: karitasz@asztrik.hu

Kaposvári Egyházmegyei Karitász 7400 Kaposvár, Füredi u. 65-67.

Tel.: (30) 353-8008

Vezető: Feketéné Szabó Márta igazgató e-mail: kaposvarikaritasz@gmail.com

Miskolci Egyházmegyei Karitász

3526 Miskolc Szeles u. 59.

Vezető: Ft. Csejoszki Szabolcs igazgató e-mail: karitasz@mi.gorogkatolikus.hu

Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.

Vezető: dr. Oláh Tamás igazgató e-mail: karitasz@nyirgorkat.hu

Pannonhalma Egyházmegyei Karitász 9090 Pannonhalma, Vár u. 1.

Tel./Fax: (96) 470-072, (20) 205-9211

Vezető: Ft. Lőrincz Pál osb igazgató e-mail: karitasz@osb.hu

Pécsi Egyházmegyei Karitász 7621 Pécs, Janus Pannonius u. 4.

Tel./Fax: (72) 532-207

Vezető: Besenczi Zsolt igazgató

e-mail: karitasz@pecs.egyhazmegye.hu

honlap: www.pecsi-karitasz.hu

Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász

6723 Szeged, Csongor tér 8.

Tel.: (20) 823-3779

Vezető: Ancsa-Molnár Hajnalka irodavezető

e-mail: szegedikaritasz@gmail.com

honlap: www.szegedcsanadikaritasz.hu

Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász 8000 Székesfehérvár, Lövölde út 28/a

Tel.: (22) 506-828, Fax: (22) 506-829

Vezető: dr. Sinkovicsné Máté Hortenzia igazgató

e-mail: iroda@karitaszszekesfehervar.hu

honlap: www.karitaszszekesfehervar.hu

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász 9700 Szombathely, Hollán E. u. 14.

Tel./Fax: (94) 318-560

Vezető: Tuczainé Régvári Marietta igazgató

e-mail: szombathelyikaritasz@gmail.com

honlap: www.karitaszszombathely.hu

Váci Egyházmegyei Karitász

2600 Vác, Hattyú u. 1.

Tel./Fax: (27) 814-174

Vezető: Kovács Gábor igazgató

e-mail: caritas@vaciegyhazmegye.hu

honlap: http://caritas.vaciegyhazmegye.hu

Veszprém-Főegyházmegyei Karitász

8200 Veszprém, Damjanich János u. 3/A

Tel.: (88) 428-638

Vezető: Ft. Szijártó László igazgató

e-mail: iroda@karitaszveszprem.hu

honlap: www.karitaszveszprem.hu

REJTVÉNY

SZEMÉLYES SZERETETTEL MÁSOKÉRT

VÉSZHELYZETI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS