Adásidő 2022/2

XII. ÉVFOLYAM II. SZÁM 2022. nyár INGYENES A KATOLIKUS EGYHÁZ Hivatalos Segélyszervezetének lapja

A MENEKÜLT családok sem tétlenkednek

Nagy segítség a legkisebbeknek

TVENEDIK útjáról Ö tért vissza az OM E gy menekültbefogadás története

IMPRESSZUM ADÁSIDŐ - A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének lapja Kiadja: Katolikus Karitász A szerkesztőség címe: 1519 Budapest Pf.: 239 Telefon: 06/1/372-0910 Fax: 06/1/372-0914 E-mail: adasido@caritas.org.hu Honlap: www.karitasz.hu Felelős kiadó: Écsy Gábor, Katolikus Karitász országos igazgató Szerkesztő: Dauner Bálint, Megyeri Márta, Wittmer-Besze Erika, Zagyva Richárd Tördelés, nyomdai előkészítés: eSCom Kft., www.escom.hu Arculat, layout: Kohán József Címlap fotó: Vermes Tibor Fotók: Büki László, Szabó Csaba, P. Tóth Nóra, Vermes Tibor, karitász önkéntesek Nyomda: VIRTUÓZ Kft. ISSN: 2062-6584

AJÁNLÓ

6.

Éjjel-nappal, ha kell

9.

Nem is vagyok zeneszerző

A kiadvány az EMMI támogatásával jelenik meg.

12.

Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei a Keleti Pályaudvaron és BOK csarnokban

20.

Szent Márton egyházmegyéje újra összefogott

Köszöntő A háború kitörésétől kezdve hazai és kárpátaljai karitász csoportjaink önkénteseinkkel közvetlenül - embertől emberig – segítenek a menekülteknek. Közvetlenül segítünk a hazánkba érkezőknek a határmenti barabási menekültponton, a budapesti BOK-csarnokban, Győrben és Szombathelyen a pályaudvaron valamint Kárpátalján a menekült szállásokon, a kórházakban, az ingyenkonyhákon, az árvaházakban és a magukra maradt kisgyermekes családoknak és időseknek is.

A Karitász támogatásai számokban: • a barabási bázison április végéig közel 12500 menekültet támogattunk • a BOK-csarnokban az első szolgálat óta megközelítőleg 6000 menekültet láttunk el • országszerte jelenleg is legalább 1000 fő van elszállásolva a Karitász csoportjainak támogatásával (egyházmegyei segítséggel, plébániákon, közösségi házakban, magán szállásokon, családoknál) A Karitász fontosnak tartja, hogy ne csak a Magyarországra érkező menekülteket támogassa, hanem azokat a belső menekülteket is, akik Ukrajnában szeretnék átvészelni ezeket a nehéz időket. Ezért továbbra is támogatjuk a határon túli Karitász szervezeteket.

Az elmúlt hetekben összesen több, mint 130 millió forint értékű anyagi és tárgyi támogatás jutott el Kárpátaljára. Naponta két teherautónyi főzéshez szükséges alapvető élelmiszert viszünk nekik, hogy a szegénykonyhákat működtetni tudják ebben a nagyon nehéz időszakban is. Az egyházmegyei Karitászok és az Esztergom-Budapest Főegyházmegye felajánlásaiból eddig már 4 mikrobusz került a Munkácsi Egyházmegyei Karitászhoz, amit a tartós élelmiszerek és az elkészült ételek szállításához tudnak használni. Így tudunk leggyorsabban, közvetlenül ott segíteni, ahol a legjobban rászorulnak a Kárpátalján élők.

A Katolikus Karitász további céljai: • budapesti Integrációs Központ létrehozása a hos�szútávú munka támogatására (albérlet, munka, pszicho-szociális segítségnyújtás) • rövidtávú, legalább 3 hónapra szóló szállások szervezése további 500 családnak • megélhetési segítség adása utalványokkal 1000 család számára • további segélyszállítmányok eljuttatása Kárpátaljára (tartós élelmiszer, gyógyszer, kötszer) • újabb szállító járművek eljuttatása Kárpátaljára, az ingyenkonyhák működtetéséhez (két mikrobusz)

ADÁSIDŐ 3

Hírek Győri Karitász az autizmussal élőkért Az április másodikával, az autizmussal élők világnapjával kapcsolatos programsorozat Győrben komoly hagyományokra tekint vissza. Idén a kék sétával, színes programokkal és jótékonysági koncerttel megtartott rendezvénysorozatban a Győri Egyházmegyei Karitász is részt vett, segítve az autizmussal élők ügyét. A Győr belvárosában közösen megtett kék séta után a Győri Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében gyűltek össze az érdeklődők, akik a Győri Egyházmegyei Karitász megváltozott munkaképességű dolgozója, Pápai Attila által előre elkészített kék papírvirágokkal is foglalatoskodhattak. A rendezvénysorozat a győri Szentlélek-templomban 17 órakor tartott jótékonysági koncerttel folytatódott, majd este a Jedlik Ányos Híd kék fényekbe öltözésével zárult.

Győri Egyházmegyei Karitász

Nagy segítség a legkisebbeknek

– Félidejéhez érkezett a „Fókuszban a gyermek” projekt Körülbelül egy évvel ezelőtt indította útjára 17 egyházi, karitatív- és civilszervezet azt a közös projektet, melynek célja Magyarország 66 hátrányos helyzetű településén a gyermekek életkörülményeinek javítása, a szegénység gyermekekre mért hatásainak mérséklése intenzív, komplex szociális munkával és családkíséréssel. A „Fókuszban a gyermek” nevet viselő, Európai Uniós támogatással megvalósuló program fő célcsoportja a várandós édesanyák, a 0-3 éves korú gyermek és családjuk. A koragyermekkori fejlődést középpontba helyező 2 éves projekt elvi kiindulási pontja az a gyermekvédelmi törvényben is rögzített elv, miszerint „a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjanak a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeik növeléséhez.”

A program egyik legintenzívebb eleme a Jelenlét Pontokon és a családok otthonaiban történő családmentori kísérés, de a projektben a rászoruló családok segítséget kaphatnak élet- és lakókörülményeik javításához, emellett gyermek4 HÍREK

szemészeti szűrőbusz, bűnmegelőzési, áldozatsegítési és adósságkezelési, oktatási-módszertani és integrációfejlesztő játszóbusz alprogramok segítik a leghátrányosabb helyzetű települések kisgyermekes családjait.

A Katolikus Karitász 7 Baranya megyei kistelepülésen valósítja meg a programot. A szervezet Drávaiványi, Kis�szentmárton, Lúzsok, Piskó, Sósvertike, Téseny és Vejti településeken dolgozó munkatársai a kora gyermekkori fejlődést középpontba helyezve, a településeken élő családok egészével foglalkozva törekednek a gyermekek esélyeinek növelésére, életkörülményeik javítására és a szegénység gyermekekre mért hatásának mérséklésére. 4 családmentor nap mint nap figyelemmel kíséri a településen élő kisbabák mindennapjait, segíti a várandós kismamákat és édesanyákat abban, hogy a megszülető gyerekek kedvezőbb feltételekkel indulhassanak az életben. A program keretében minden várandós kismama (akinél ezt a védőnő is indokoltnak látja) magzatvédő vitamint kap, a megszülető babák pedig egy olyan babacsomagot, amelyben megtalálhatók a legszükségesebb higiéniás és babagondozási termékek. A nehéz anyagi körülmények közt élő kismamákat olyan kórházi kismama csomaggal tudjuk segíteni, amelyben mindazon kellékek megtalálhatók, amelyekre a kórházban töltött idő alatt szükségük lehet. A program azonban nem csak tárgyi adományokkal segíti a legkisebbeket, hanem olyan szakemberek bevonásával is, akik a családok mellett állnak. A kistelepülések Jelenlét Pontjaira rendszeresen mozgásfejlesztő szakemberek érkeznek, akik figyelemmel kísérik a babák mozgásfejlődését, segítenek az édesanyáknak az egészséges fejlődést támogató mozdulatok elsajátításában, szükség esetén pedig további fejlesztéshez juttatják a babákat. A családon belüli erőszak és más krízishelyzetek szakszerű segítése érdekében egy áldozatsegítésben jártas kollégához lehet fordulni, nagymértékű tartozás-felhalmozás esetén pedig adósságkezelésben jártas szakemberek segítik az itt élő családokat.

A projekt fontos célkitűzése, hogy a hátrányos helyzetű településeken élő családok egymás felé is nyitottabbak legyenek, a közösségek később saját erőforrásaikra támaszkodva tudják megadni a kisgyermekeknek azt, ami most a segélyszervezetek közbenjárásával valósul meg. A program keretében kollégáink a Jelenlét Pontokon olyan baba-mama klubfoglalkozásokat szerveznek, ahol az édesanyák megoszthatják egymással örömeiket és nehézségeiket, együtt és egymástól is tanulhatnak a takarékos háztartásvezetés vagy a gyermekgondozás feladatairól. A program kölcsönzési szolgáltatást is biztosít: a rászoruló

családok gyakran nem engedhetik meg maguknak, hogy beszerezzék azokat a (különösen koraszülött) babák érkezése kapcsán szükséges eszközöket, amelyekkel egészségesebbé vagy biztonságosabbá tehetők az első hónapok.

Ezek olyan csecsemőgondozási eszközök mint például babamérleg, légzésfigyelő, hordozókendő vagy autós gyermekülés.

Decsi-Bíró Adrienn felzárkóztatási projektkoordinátor Katolikus Karitász

Afréka a Váci Egyházmegyei Karitász önkéntese Az Ukrajna területén zajló háború gyökeresen változtatta meg a Váci Egyházmegyei Karitász plébániai önkénteseinek és munkatársainak mindennapjait is. A Váci Egyházmegyei Karitász kialakította az ukrajnai menekülteket segítő szolgálatát, amelyet egyre több család keres meg kisebb-nagyobb kérésekkel.

Az elmúlt napokban folyamatosan emelkedik azoknak az embereknek a száma, akiket plébániai közösségek, karitász önkéntesek fogadnak be a háború idejére. A Karitász mindezek mellett a szálláshelyeken befogadott emberek részére is biztosít olyan segítséget, amelyekhez máshol nem jutnak hozzá. Sokszor az ételérzékenység, speciális diéta szükséglet kielégítése, vagy egy gyógyszer, szemüveg biztosítására van szükség. Mindezek a távoli otthontól elszakadt családok, idős emberek, gyerekek és kismamák számára megoldhatatlan problémának tűnhetnek.

Az egyházmegye plébániái, a katolikusközösségek és

jótékony támogatók, vállalkozások adományaiból eddig minden ember számára jutott megfelelő segítség, aki a Karitászhoz fordult. A Váci Egyházmegyében egyelőre szálláshelyekből is van elegendő, hála az önzetlen emberek és az egyházi intézmények által nyújtott segítségnek.

Az egészségügyi ellátás biztosítására hozott állami intézkedések mellett is elkerülhetetlen a gyors orvosi segítség a Vácra, vagy a környező településekre érkező, még nehezen tájékozódó emberek számára. Ebben nyújt nagy segítséget dr. Fodor Réka háziorvos, az Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítvány képviselője, aki dr. Csókay Andrással együtt több afrikai orvosmissziót vezetett már. Afréka, ahogy a doktornőt a legtöbben ismerik, most minden szerdán felveszi a lángoló kereszttel ellátott piros felsőt, hogy a Váci Egyházmegyei Karitász önkénteseként segítse az Ukrajnából Vácra érkezett segítséget kérő menekülteket.

Váci Egyházmegyei Karitász

Kiscsibék a Jelenlét Ponton

– új háztáji gazdálkodást segítő modellprogram indult Kisszentmártonban

A kisszentmártoni Jelenlét Pont egyik melléképületében pár nappal húsvét után óriási az izgalom, a hangzavar és a sürgés-fogás: reggel kibújtak az első kiscsibék azokból a tojásokból, melyeket a Katolikus Karitász munkatársai helyeztek el a Felzárkózó Települések program keretében vásárolt nagyteljesítményű keletető gépben.

A segélyszervezet még tavaly határozta el, hogy a rászoruló családok háztáji gazdálkodásának segítése érdekében egy 600 tenyésztojás keltetésére alkalmas keltető és bújtató gépet vásárol, majd a tenyésztojásokból kikelt naposcsibéket a környéken élő rászoruló családokhoz juttatja el adományként azzal a céllal, hogy a kiscsibéket az udvarokban nevelve egészségesebb étel juthasson a családok asztalára. A családok nem csupán anyagi értelemben, hanem saját befektetett munkájuk, a kicsi szárnyasok gondozása által az öngondoskodás révén lépjenek egy lépést előre.

ADÁSIDŐ 5

A kibújt kis pelyhesek néhány órányi meleg lámpa alatt „Február 24-én már gondoltam arra, hogy nekünk itt feltöltött idő után már el is indulnak azokhoz a családok- adatunk lesz. 25-én már egyeztetést tartottunk a püspök hoz, akik korábban vállalták azt, hogy eleinte viszonylag atyával és az egyházmegye vezetésével a kialakult helyzetmeleg helyiségben (a kis csivitelőknek az első 10 napban ről, ahol mindenkinek meghatározták a feladatát. Nap állandó meleg hőmérsékletre van szükségük), majd udva- mint nap 5 munkatársunk dolgozik a raktárban, önkénrukban gondozzák és nevelik az állatokat, míg azok akár tesek általában hétvégente jönnek. A háború kezdete óta folyamatosan érkeznek az adományok. Megindító szátojónak, akár vágásra alkalmassá válnak.

A Katolikus Karitász munkatársai remélik, hogy a most momra a kiszolgáltatottság látványa, ami ezeken az emindított modellprogram sikeres lesz, és a családokhoz jut- bereken látszik. Nem is volt kérdés számomra, hogy csináltatott adomány olyan hosszabb távú folyamatokat indít el juk. Éjjel-nappal, ha kell.” – nyilatkozott dr. Oláh Tamás a nehezebb helyzetben élő családok körében, mely által a igazgató, aki munkatársaival és az önkéntes segítőkkel a jövőben akár maguk válhatnak háztáji tojás eladóvá vagy kezdetektől a menekülők mellett állt. tenyésztővé.

Decsi-Bíró Adrienn P. Tóth Nóra felzárkóztatási projektkoordinátor Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász Katolikus Karitász

Éjjel-nappal, ha kell A nyíregyházi egyházmegyei karitász központja továbbra is funkcionál a barabási fogadópont raktáraként is. Innen viszik az utánpótlást a határátkelőhöz, ha ott már fogyóban van valami. Ide adományok is érkeznek, a beérkező és innen elszállított adományok arányának mérlege jelenleg elbillen az elszállított adományok felé, ezért is fontos, hogy aki tud, a továbbiakban is „segítsen, hogy segíteni tudjunk” – kérik a karitászos munkatársak. Örömteli minden beérkező szállítmány. Nyíregyházára immár másodízben érkező kutyás mentőcsapat Hamburg­ ból a közelmúltban tartós élelmiszert, édességet, tisztálkodási szereket, takarót hozott. További adományok főként Nyugat-Európából érkeztek.

A fogadópontnál való jelenlétet a munkatársak és önkéntesek az országos karitász koordinálásával heti beosztás alapján biztosítják. A Nyíregyházi Egyházmegye legaktívabb egyházközségi karitászcsoportjai, önkéntesei – Nyírszőlős, Máriapócs, Nyírtura, Nyírkáta, Kálmánháza – már sokszor teljesítettek 12 órás szolgálatot. Munkájukért hálás köszönet!

A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász által segített, a megye területén elszállásolt menekültek száma jelenleg nyolcvan fő. Az ő ellátásukról is gondoskodik az egyházmegyei karitász. Hetente visznek nagyobb mennyiségű élelmiszert magukkal, hogy élelmezésük biztosított legyen. Őket azonban nem csak az élelmiszeradományokkal segítik a munkatársak. Van, akivel papírokat kell intézni, van, akit fejlesztő foglalkozásra, vagy épp a sürgősségire kell kísérni – nagypénteken is.

6 HÍREK | A SZERETET SZOLGÁLATÁBAN

Ötvenedik útjáról tért vissza az Orvosmisszió

50. prevenciós szűrését végezte a Katolikus Karitász Orvosmissziója a határon túli magyarság körében az elmúlt hétvégén. A Misszió önkéntes orvosai a délvidéki Hajdújárásban több mint 120 szűrővizsgálatot végeztek.

A gyermekek számára fogászati, szemészeti és ortopédiai szűrést, míg a felnőtteknek vérnyomás, vércukor és EKG, továbbá nőgyógyászati rákszűrést és ultrahang vizsgálatot is tartottak. Az Orvosmisszió rendszeresen szűri a Ferences Rend által fenntartott – szociálisan nagyon nehéz helyzetben lévő gyermekek felzárkózását végző – Lurkóházak, valamint a környező települések gyermekeit.

A 2017-ben Kárpátalján indult Orvosmisszió az elmúlt közel öt esztendőben ötven külhoni misszióban Kárpátalja, Délvidék és Erdély 23 településének óvodáiban és iskoláiban dolgozott, kapcsolódva a kormány kárpát-medencei óvodafejlesztési programjához és elvégezve közel 5000 gyermekvizsgálatot és több mint 3000 felnőtt prevenciós szűrést, továbbá közel ezer nőgyógyászati rákszűrést. A vizsgálatok eredményeképpen a Karitász több mint 900 szemüveget és 1100 lúdtalpbetétet juttatott el az elcsatolt területeken élő gyermekeknek.

Kecskés László programkoordinátor Katolikus Karitász

A szeretet szolgálatában Barabás „Az egész nép ezt ordította: Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Lk 23,18 Valahogy ezek a sorok jöttek fel - a passiójátékot és az Írás szavait idézve – amikor a határátkelőhöz értünk Barabáson március 14-én, az ünnepnap előtt.

A segítés kulcsa az, hogy annak az igényeire kell fókuszáljon, akinek a segítségre van szüksége. Ez így első látásra egy egyértelmű gondolat, de ha a mélyére nézünk, látjuk, hogy hol vannak a buktatói. A legnagyobb segítségre mindig krízisben van szükség. Krízisben pedig az alapvető beidegződéseink, ösztönös reakcióink kerülnek előtérbe. A segített válságban van, a segítő fárad a támogatás nyújtása során. Ebből egyenes út vezet oda, hogy legnagyobb jószándék és segíteni akarás mellett is feszültségek keletkeznek, és ezek kezelése kulcskérdés lehet a segítség hatékonyságában. Ilyenkor kell mindig felülemelkednünk a konkrét szituáció érzelmi áradatán, és arra koncentrálnunk, hogy célunk az, hogy jelen esetben a háború elől menekülőnek adjunk meg mindent, amit megadhatunk.

Eszközök ehhez az étel, ital, pihenéshez és tisztálkodáshoz szükséges dolgok, amik jórészt adományokból gyűltek össze, és a segítőszervezetek összehangolt munkájának köszönhetően bőséggel rendelkezésre álltak Barabáson.

Ezúton is köszönjük mindenkinek az eddigi adakozásokat és bíztatok mindenkit arra, hogy figyelemmel kísérve, hogy mikor mire van jobban szükség, lehetőségeihez mérten az elkövetkező hetekben is vegyen részt az adakozásban. A menekültek ellátásának nagyon fontos pillére, hogy tudunk adni mindenből, amire szükségük van. Ez nem csak fizikai szükségleteik szempontjából jelentős, hanem lelki biztonságérzetüket is növeli. Akik elindulnak, mind elveszítették eddigi életük biztonságát. Vannak, akik már lerombolt otthonukból jöttek el, vannak, akik épp a határra érkezve kapják hírét, hogy a még épen maguk mögött hagyott lakásuk bombatalálatot kapott. Senki sem lehet biztos abban, hogy több marad meg neki abból, mint amit abba a bőröndbe csomagolt el, amivel korábban nyaralni utazott. Ha éhségét csillapítjuk, ha lehetőleg pihenni tud, és ha gyermekeinek egy-egy édességgel mosolyt csalhatunk az arcára, ezzel egy cseppnyi biztonságot, erőt is adunk neki.

A másik eszközünk az emberi segítség. A tolmácsok révén akár anyanyelvükön (mi most 90 százalékban már ukrán ajkúakkal találkoztunk), akár angolul tudunk velük beszélni, és természetesen bevetjük az internet adta

lehetőségeket, hogy megértsük egymást. Nagyon fontos a szervezettség, mert ez is növeli a legfontosabbat, a biztonságérzetet. Ha kell is várakozni, de van, ki megmondja a menekültnek, hogy hamarosan lepihenhet, és tud vele beszélgetni arról, hogy merre megy majd tovább, és el tudja neki mondani, hogy szerveződik az útja, ez legalább olyan fontos, mint az étel, amivel fogadni tudjuk őt a segítőponton. Az önkéntesek és a segélyszervezetek is sokfelől érkeznek, elengedhetetlen, hogy a kialakított rendbe illeszkedve vegyenek részt a feladatokban. Nagyon fontos minden felajánlás, és nagyon sok múlik azon, hogy ezeket hogyan hasznosítjuk. Van olyan cég, aki oda tudott adni egy kisbuszt, sofőrt nem tudott hozzá adni.

Van olyan önkéntes, aki járművet nem tud hozni, de vállalja, hogy vezet. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy kell üzemanyag a járműbe, és hogy szervezetten kell gondoskodni arról, hogy megfelelő helyen és időben történjen tankolás. Ez nem csupán elmélet, ez Barabás, március idusán. Én magam is meg kellett oldjam a lelkes segítségnyújtásban elsodródásból keletkezett helyzetet, hogy a sofőr csak vitte-vitte a következő fordulót, mikor megtelt az autója, de este 8-kor úgy adta át éjszakába az autót, hogy az alig ment már el a következő benzinkútig. Ilyenkor nem a hibást kell keresni. Az alap itt is a célunk, a menekültet kell segítenünk, a helyzetet ennek jegyében megoldanunk, és természetesen odafigyelnünk arra, hogy ez a helyzet újra ne álljon elő, mert hátráltatná segítségnyújtásunkat. Itt utalnék vissza arra, hogy krí­ zishelyzetben beidegződéseink könnyen uralkodnak el rajtunk. Sose feledjük el, hogy mindenki, aki most részt vesz ebben a feladatban, annak közös a célja, és segíteni akar. Ebbe egyéniségét hozza, tisztelnünk kell egymásban a szándékot, a jóakarást és ezt kell összehangolnunk a közös cél érdekében. Fáradtan ez nehezebb.

Beszámolómmal nem szerettem volna impressziókeltő lenni. Nem akartam megjeleníteni a könnyes szemeket, az összeomlott családokat. Pedig ez is része volt az ott tapasztaltaknak. Egyszerűen azt gondoltam kifejezni, hogy segíteni kell, segíteni fontos, mindenkinek azzal a készséggel és eszköztárral, amije van. Akár szakemberként, akár önkéntesként, akár támogatóként.

Caritas Christi Urget Nos! Szücs Attila András Pécsi Egyházmegyei Karitász ADÁSIDŐ 7

Ezerarcú szeretet A háborúból Pannonhalmáig Március 20-án hívott fel egy önkéntes ismerősöm Beregsurányból, hogy találkozott egy nagyon kedves ukrán családdal, akik menedéket keresnek Magyarországon a háború végéig. Szinte azonnal igent mondtam, pedig akkor, Szent Benedek atyánk előesti vigíliáján még közel sem állt minden készen fogadásukra. Vasárnap este kilenc óra után érkeztek meg hozzánk. Megszeppenve szálltak ki az autóból. A fiatal anyuka, Alena, a nagymama és a három gyermek. Akkor már harmadik napja utaztak. Rettenetesen fáradtak voltak. Csak arra vártak, hogy le tudjanak zuhanyozni és végre ki tudják magukat aludni.

Másnap reggel a Google Translate és egy tolmács, Anastasia segítségével már többet megtudtunk egymásról. Kapulivkából érkeztek. A „széles Dnyeper” partjáról, egy kicsiny faluból. Kapulivka, Nikopol városa mellett van, Ukrajna dél-keleti részén, Pannonhalmától 1600 km-re.

Gondoljunk csak bele! Akkora utat tettek meg egy többnyire ismeretlen ország ismeretlen városa felé, mintha mi nekiindulnánk és Franciaország túlsó felén kötnénk ki!

Mielőtt elindultak, már több napja rakéták csapódtak be környékükön. Indulásuk előtt nem sokkal pedig az orosz hadsereg elfoglalta Enerhodar városát, ahol Európa egyik legnagyobb atomerőműve van. Az atomerőmű melléképületeinek egyikét szintén kisebb rakétákkal lőtték és felgyújtották! Európa nagy része attól rettegett, hogy valami történik az atomerőművel. Alenától és családjától ez mindössze 15 km-re volt.

Azt is megtudtuk, hogy Alena dajkaként dolgozott a helyi óvodában, Inna, a nagymama pedig ügyintéző volt a helyi iskolában. Csak egyetlen nagy bőröndöt és néhány kis táskát tudtak magukkal hozni. A három napig tartó utazás alatt a zsúfolt vonaton próbáltak aludni, illetve egyszer a földön egy étteremben. Az apának, Viktornak pedig ott kellett maradnia, hiszen a férfiak nem menekülhettek el a hadkötelezettség miatt Binzberger Ákos plébános atya, az egyházközségi képviselőtestület és az egyházmegyei Karitász, Lőrincz Pál atya vezetésével azonnal segített mindenben. Ákos atya és a képviselőtestület felajánlotta szállásként a pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldogasszony plébánián található krí­ zisszállást a család számára. Így már kedden el is kezdhettük a költözködést. Mivel semmilyen bútoruk nem volt, mindent össze kellett szedni számukra. Lettek ágyak, edények, evőeszközök, lett mosógép, szárítóállvány, lábtörlő, 8 EZERARCÚ SZERETET

étkezőasztal, székek. Rengeteg segítség és felajánlás a kisváros polgáraitól. Olyan volt, mintha egyszerre dobbanna minden szív, egyszerre akarna mindenki segíteni, akihez eljutott a család érkezésének híre. Alena sokszor könnyekig meghatódott, amikor kapott valami apróságot a lakásba. Minden szükséges használati tárggyal felszereltük a lakást egyetlen hét alatt.

A segítségnyújtás ezután is szinte folyamatosan, az élet minden területéről érkezett. Az óvodai közétkeztetést üzemeltető vállalkozótól kezdve, a Pedró Pékségen át a Pausa cukrászdáig mindenki segített.

Közben beszéltünk Alenával az otthon maradt rokonokról is. Megemlítette, hogy nővére, Szása és az ő két kislánya, Janina és Marta még a háborús övezetben vannak, Marganetsben. Azt mondtuk neki, hogy szóljon testvérének, hogy megpróbálunk nekik is Pannonhalmán keresni szállást és akkor legalább egy városban tudnak élni. Így Szása is elindult lányaival, az ismeretlen felé. De a háború várható borzalmai elől megmenekültek. Ők április 2-án, szintén egy három napos vonatút után érkeztek meg Budapestre. A fővárosból már autóval hoztuk el őket Pannonhalmára. A találkozásnál egymás nyakába ugrottak a testvérek. Végül nekik is találtunk egy lakást Pannonhalmán, Juhász-Laczik Albin atya jóvoltából.

Hogy mi fog történni a következő két-három hónapban azt lehetetlen megmondani. De annyi biztosnak látszik, hogy a pannonhalmi emberek, a Karitász és a plébánia segíteni fognak mindenben a befogadott családoknak.

Dobszay Balázs Pannonhalmi Főapátság Karitász Szervezete

Nem is vagyok zeneszerző …és most mégis kompon állok. Ébrenlétem 25. összefüggő, aktív óráinak végszava a tiszaadonyi kompon, már a szálláshoz visszafelé menet, miután elszállítottuk Záhonyba és feltettük a Budapestre tartó vonatra a műszakunk által fogadott utolsó 7 menekültet.

Egy idős asszony, két gyermek és 4 korombeli, vagy nálam fiatalabb nő. Az idős asszonyon kívül mindegyik nő egy akkora bőrönddel indult meg, hogy még mi is roskadoztunk a súlyuk alatt. És mégis -függetlenül attól, hogy mennyire nehéz volt egy-egy csomag-, a súlyuk lehangolóan jelentéktelen volt azokhoz a dolgokhoz képest, amit hátra kellett hagyniuk. A gondolataim akaratlanul is oda vándoroltak, hogy ha nekem kellene egy bőröndbe összeszednem az életem legfontosabb dolgait, azokat, amik a túlélésemhez feltétlenül kellenek és azokat, amiket nem tudnék pótolni ott, ahova menekülnöm kellene, mennyi dolog lenne, amit hátra kellene hagynom. És akkor még csak az anyagi dolgokról beszéltünk. Érkezésemkor a tapasztaltabb önkéntestársaim mondták, hogy a napokban viszonylag kevesen érkeztek. „A vihar előtti csend.” - így jellemezte a nappali műszak egyik vezető alakja, aki kötelességtudatból éjfélig talpon maradt velünk. Ha nem is a viharból, de a mennydörgésből jutott nekünk tegnap - fél 2-kor két busszal 41 menekült érkezett első körben. Jellemzően fiatal nők, idősebb, 60 fölötti férfiak, akiket már nem hívtak be és 18 év alatti fiúk, akiket még nem és akiket több esetben az anyjuk menekített, hogy ne is kerülhessen erre sor.

A nyelvi gátak miatt nem sokat tudtam velük beszélni, miközben enni, inni adtunk nekik és lehetőségeinkhez mérten elláttuk őket, de a tekinteteik, viselkedésük mindennél beszédesebb volt.

Ott volt a szőke fiú, talán 17, a felnőttkor peremén. Erős és magas, de a hirtelen nyúlt kamaszokra jellemző esetlenséggel mozgott, miközben gondosan próbált ügyelni arra, hogy határozottnak tűnjön. Viszont azokban a pillanatokban, amikor senki nem volt a közelében, lefoszlott róla ez a kép és láttam az elveszett, kétségbeesett gyereket, aki időnként félve a telefonjára nézett. Talán az apjától, vagy az apjáról várt híreket, aki nem jött, vagy nem jöhetett át velük a határon.

Egy másik hasonló korú, vékony fiú a macskájával együtt menekült. A szürke cica sokkal kezesebb volt, mint a fehér, amit egy szőke kislány hozott át a határon és akit öten próbáltunk meg elkapni, amikor az pánikolva, kezeink felék kapkodva menekülni próbált. A fiú kezében szinte folyamatosan ott volt a szürke macska és megállás nélkül simogatta. Nem tudom, hogy melyiküknek volt rá jobban szüksége.

A menekültek végig közel maradtak egymáshoz, egymásban kerestek menedéket és időnként felcsilingelt egy-egy ritka kacagás, ahogy próbálták elütni az időt addig, amíg tovább tudtak indulni. A gyerekeket látszólag kevésbé viselték meg a történtek - játszottak egymással és a menedéken elhelyezett játékokkal és az egyetlen kisfiút is, aki bömbölni kezdett sikerült megnyugtatni, amikor a kezébe adtam egy púderkék, matrózsapkás plüssfókát.

A melegedőhely falait a menekülteknek és menekültek által készített gyerekrajzok díszítik. Egy negyvenes, melírozott hajú nő a 6-7 éves kislányát ölelgetve zokogott az egyik kép előtt, amire az van írva (a tökéletes tükörfordítás lehetősége és igénye nélkül): „Harkov a legjobb város és még egyszer haza fogunk jönni.”

Viszont ami beleégett az elmémbe, az egy 25 körüli nő tekintete, aki látszólag család nélkül érkezett. Szemei körül hatalmas karikák, a tartása végig lehetetlenül merev. A többiekkel ellentétben nem kereste egyszer sem a szemkontaktust. Mozgott, itt volt közöttünk, de nem volt jelen és enni, inni sem láttam. Nagyon remélem, hogy a társai oda fognak figyelni rá és Horvátországban, ahová együtt tovább indultak busszal, megkapja a lelki támogatást, amire szüksége van.

Torma Tamás naplója (részlet) Kalocsa-Kecskemét Főegyházmegyei Karitász ADÁSIDŐ 9

Elvett életükből csak egy bőröndnyi ruha maradt

Az Ófehértói Szent Erzsébet Karitász befogadott menekült családjai

Az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta a 2600 lelkes Ófehértó élete is megváltozott, hiszen a háború elől menekülő családok érkezésével volt, hogy 2-3 hétre kétszáz fővel is megemelkedett a település lélekszáma. A helyzet napról napra változik, jelenleg 85 fő tartózkodik a szabolcsi faluban, de további családok érkezését is jelezték már. Legtöbb család a kétórányira lévő kárpátaljai Csongor községből érkezett, akiknek rokonai, ismerősei közül többen már az elmúlt években áttelepültek Ófehértóra az ukrajnai politikai helyzet nehézségei miatt.

A leveleki plébániához fíliaként tartozó egyházközség, Ófehértó Szent Erzsébet Karitász Csoportjának munkatársai, Szabó Jánosné Anikó nyugdíjas óvodavezető, karitászcsoport vezető, és Csordás Istvánné nyugdíjas védőnő – Csordás Gábor atya, az egyházmegyei karitászigazgató édesanyja – számoltak be arról, mit jelent ez a változás Ófehértó életében, hogyan élnek a befogadott családok.

A háború negyedik napjától érkeztek az emberek Ukrajnából Ófehértóra, voltak, akik 1-2 éjszakát töltöttek a közösségi házban és a művelődési központban kialakított

10 EZERARCÚ SZERETET

szálláshelyeken, de sokan itt várják meg a háború végét, és lesznek, akik végleg itt is maradnak.

A helyi egyházközség közösségi házához érkezve éppen Lengyel József plébános atyának örvendeztek, aki a leveleki asszonyok jóvoltából egy adag süteménnyel édesítette meg az ott tartózkodó két bajba jutott család napját.

Azt mondják, József atya majdnem minden reggel bekopogtat, felajánlásokat hoz, érdeklődik, segítséget, lelki bátorítást nyújt. Az asszonyok a konyhában ebédfőzéshez készülődnek, a gyerekek online órán folytatják az otthon megkezdett iskolai évüket, a családok férfi tagjai pedig dolgoznak. A településre érkező férfiak szinte azonnal munkát vállaltak. Nem válogattak, az építkezéseken, a helyi fatelepen, gyümölcsösben akad munka mindenkinek. A két család Csongorban mezőgazdasági munkából él, csak reménykednek, hogy időben el tudják kezdeni otthon a veteményezést. Ha elmarad a vetés, akkor idén nem számíthatnak termésre, oda az egész évük.

Most sincs szinte semmijük, csak a remény, hogy újra hazatérhetnek. Napjaikat az otthonmaradt nagyszülők miatti mérhetetlen aggódás tölti ki, az elvett életükből csak egy bőröndnyi ruha maradt és a mindenre „nemtudom” válasz. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy megszakadt a kapcsolatuk a jövőjükkel. Semmi nincs, csak a segítő kéz jelene, a befogadás megnyugvása, fájdalmak és apró örömök.

A két család a mintegy 2 órás utat 17-20 óra alatt tette meg, éhesen, átfagyva, mindenüktől megfosztva, reménytelen lélekkel, kiszolgáltatottan érkeztek Magyarországra, ahol szeretettel fogadták őket, igyekezvén feledtetni, csitítani lelkükben a fájdalmat, hacsak néhány órára is, és megmutatva, hogy az élet ott van, ahol szeretet van, ahol együtt a család.

„Amikor a közösségi házhoz érkező családokat fogadtuk, azonnal összeszedtünk néhány dolgot, amire gondoltunk, hogy hirtelen szükségük lehet. Kiraktunk mindent az asztalra, kijöttek a konyhába, de nem nyúltak semmihez, hanem visszamentek a szobába, leültek szorosan egymás mellé a kanapéra, és csak sírtak és sírtak. Azt hittük megszakad a szívünk, persze mi is velük sírtunk.

Nagyon nehezen oldódtak fel. Semmit nem kérnek, és mindenért nagyon hálásak. Mára már szinte családtaggá váltunk egymás számára. Minden nap mi is itt vagyunk, reggelente, amikor megérkezünk, a gyermekek már rohannak elénk, átölelnek, otthon érzik magukat” – fogalmaz Szabó Jánosné Anikó, majd azt is elmondja, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász szervezete felajánlotta a családoknak a közétkeztetésben való az is sokat jelentett, mert bár fontosak a ruha és más tárrészvételt, de senki nem élt a lehetőséggel, mondván, az gyi adományok, de legszükségesebb, hogy legyen mit enni” asszonyok otthon vannak, meg tudnak főzni családjaik- – veszi át a szót a beszélgetésünkkor Csordás Istvánné ra. Dolgos, szorgalmas, becsületes, tisztességes emberek Erzsike néni, majd elindulunk, hogy meglátogassuk a családokat. Útközben Erzsike néni azt is elmondja, hogy kerültek Ófehértóra.

Anikó azt is elmondta, a helyi emberek látják, hogy segí- tagja egy közel 3000 fős országos védőnői zárt Facebook tik a bajba jutottakat, és ők is bekapcsolódnak, felajánl- csoportnak, így a felhívásnak köszönhetően a helyi adoják támogatásukat. A vállalkozók, a boltosok is ösztö- mányraktár tele van csecsemőknek, kisgyermekeknek nözve érzik magukat, de az orvossal, a gyógyszerésszel való eszközökkel, a babakocsiktól kezdve a cumisüvegig is kialakult már egy bizalmi kapcsolat, soron kívül ellát- minden megtalálható. ják őket. Hasznosnak tartják a Facebook megosztásokat, (…) szélesebb körbe tudják a kéréseiket továbbítani. Amikor Megváltozott a település élete, szinte minden az adomosógépigényüket feltették a Facebook oldalukra, egy mánygyűjtésről, az adakozásról, a segítségadásról szól fél órán belül ott volt a mosó-szárító gép. De az inter- és a benne rejlő szeretet megtapasztalásáról. Senki nem netes felületen a karitász munkájáról is elismerően be- tétlenkedik, még az Ófehértón tartózkodó családok as�szélnek, önzetlen segítséget, emberséget tapasztalnak szonyai is bekapcsolódnak a karitatív szolgálatba, idejük szolgálatuk mögött. A karitászvezető azt is hozzáteszi, nagy részében az egyházmegyei karitász központban segítenek a folyamatosan érkező adományok szétválogahogy megháromszorozódott a karitatív tagok létszáma tásában, a napi 70-80 úti csomag elkészítésében, amelyet a településen. Most lehet igazán önkénteseket toborozni, Barabásra, a határhoz érkező menekült emberek részére mert az ember megtapasztalja a másokért hozott áldoszállítanak. zatnak a lélekre gyakorolt áldásos hatását. „Felkészülten vártuk a családokat. Már a háború másnap- Nagyböjti időt élünk. Előttünk mennek a kereszthordoján tudtuk, hogy mit kell tennünk. Kétórányira vagyunk zó, gyászoló családok és mi nem tehetünk mást, mint cirenei Simonként segítünk terhük hordozásában, mert a határon túli Csongor településtől, várható volt, hogy ide visszavonhatatlanul egyek vagyunk Isten szeretetében, is fognak érkezni a háború elől menekült családok. Nem „…így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valatétlenkedtünk. Simon József, Ófehértó polgármestere szamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt badkezet adott a karitász munkatársainak, azt mondta, örül valamennyi” (1Kor 12,26). a menekültek fogadása, segítése elsőbbséget élvez minden egyéb feladatnál. Azóta is éjjel-nappal elérhető, ebben a A teljes tudósítás olvasható a Debrecen-Nyíregyházi kérdésben közösen hozunk döntéseket, segít, támogat, jaEgyházmegye honlapján: www.dnyem.hu vaslatokat tesz. Azonnal elkezdtük az adománygyűjtést, Kovács Ágnes a boltokban adománygyűjtő dobozt helyeztünk ki a „bajÖröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi ba jutottak részére” felirattal, így ha csak egy liter olajat, egyházmegye 1 kg cukrot, vagy egy ásványvizet helyeztek el benne, már

ADOMÁNYVONAL Hívjon, hogy segíthessünk!

Hívása 500 Ft támogatás a rászorulóknak

ADÁSIDŐ 11

Útravaló Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei a Keleti Pályaudvaron és BOK csarnokban AZ IRGALMASSÁG TESTI CSELEKEDETEI: 1. az éhezőknek ételt adni, 2. a szomjazóknak italt adni, 3. a szegényeket ruházni, 4. az utasoknak szállást adni, 5. a betegeket és 6. a börtönben levőket látogatni, 7. a halottakat eltemetni.

A háború kitörésekor a Szent Erzsébet Karitász Központban végeztük a Főegyházmegyei karitász koordinációs munkát, indítottuk a dm pelenka programot, a LAK6 programot, a gyógyszertámogatási programot, a covid miatt osztottunk fertőtlenítőszert, szájmaszkokat, és készültünk két év kihagyás után a nagyböjti karitászos lelkigyakorlatra.

Persze, ezen kívül is voltak események, mert Központi Irodánk másfél év után új helyre költözött. Még szinte át sem értek a dobozaink, amikor 12 ÚTRAVALÓ

AZ IRGALMASSÁG LELKI CSELEKEDETEI: 1. a bűnösöket meginteni, 2. a tudatlanokat tanítani, 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, 4. a szomorúakat vigasztalni, 5. a bántalmakat békével tűrni, 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, 7. az élőkért és holtakért imádkozni.

jött a hír, a háború hallatára a Szent Erzsébet Karitász is kapcsolódott az összefogáshoz, de jött rögtön a felkérés, hogy a többi segélyszervezettel közösen mint a Karitatív Tanács tagjai a pályaudvaron fogadjuk a háború elől menekülőket, mert az országos központ munkatársai a barabási határon fogják a menekült befogadó bázist felállítani.

Miután a Nyugati pályaudvar Királyi Váróterme tele volt segélyszervezetekkel, Csorba Gábor, állandó diakónus karitászigazgató úrral a Keleti

pályaudvari Karitász Segítségpont felállítása mellett döntöttünk, ahol akkor még csak a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai teljesítettek szolgálatot.

Felvettük a Keleti pályaudvaron a kapcsolatot a Védelmi Bizottság, Katasztrófavédelem és Pályaudvar illetékeseivel, és kialakítottuk a karitász standunkat. Az első napra a Szent Erzsébet Karitász Központ raktárában lévő készletekkel (kb. 5560 csomag) indultunk neki a szolgálatnak, és néhány munkatárssal.

Ekkor jött az első mély megtapasztalás: megvalósult a 21. században a csodálatos kenyérszaporítás története. Jöttek az adományozók, a felajánlók, az önkéntesek. A nap végén több csomagunk volt, mint a nap elején. Így biztosak lehettünk abban, hogy másnap, amikor újra nyitunk, lesz nyitó készlet, amit tudunk adni a menekülteknek.

Ez az adományozás, ez a nagylelkűség folyamatosan érezhető volt a Keleti pályaudvaron, ahol március 20-ig voltunk jelen minden nap reggel 8.00 órától este 8.00 óráig. Volt, aki szendvicset készített, volt, aki élelmiszert vagy tisztálkodási szereket vásárolt.

Volt, aki a szabad idejéből jött segíteni, vagy szabadságot vett ki, hogy segíthessen. Megható volt az a segítési szándék, ami érzékelhető és kézzel fogható volt nap mint nap.

A Keleti pályaudvari Karitász Segítségpont megnyitásánál és lebontásánál is jelen voltam és tapasztalhattam, hogy mennyire nagy szükség volt ránk. Több tizenkétórás műszakot végigvittem, részt vehettem a szolgálat kialakításában, majd átszervezésében is a Keleti pályaudvarról a BOK csarnokba.

Megvalósult, amit az irgalmasság cselekedetei közül ismertem: adtunk az éhezőknek ételt, a szomjazóknak inni adtunk, a szegényeknek ruhát adtunk, takarót hálózsákot, kabátot (főleg a márciusi mínuszokban volt nagyon

fontos), az utasoknak igyekeztünk szállást adni.

Nagyon sok támogatást kaptunk atyáktól, önkéntesektől, egyetemi és főiskolai hallgatóktól, középiskolai diákoktól, idősebb és fiatalabb karitászosoktól, névtelen adományozóktól, plébániáktól, pékségektől, katolikus iskoláktól, cserkészektől, regnumosoktól, az MKK-tól (Műegyetemi Katolikus Közösség), a JÖSz-től (Joghallgatók Önképző Szervezete). Jött látogatónk a Vatikánból, az érsekségről, más egyházmegyékből. Jó volt megélni, hogy a Karitász egy hálózat.

Adtunk: szendvicset, innivalót, csoki szeletet, müzlit, édességet, bébiételt, pelenkát, intim higiéniai termékeket, sampont, fogkefét, fogkrémet, fájdalomcsillapítót, kedves szót, mosolyt. Néha csak kézzel-lábbal magyaráztunk, igyekeztünk megértetni magunkat, és megérteni, hogy mire van szükség. Napi szinten általában 1500-2600 fő menekültet láttunk el.

Külön gyöngyszeme volt a Keleti pályaudvari szerveződésnek a Gyermeksarok, melyet munkatársunk, Szabó Csaba kezdeményezésére alakítottunk ki. Az elején néhány kis székkel, és egy kis gyerekasztallal kezdtük a szervezést, majd a Gyermeksarok működtetésére teljesen önszerveződő Facebook csoport jött létre.

Láttunk meggyötört arcokat több napos utazás után, amikor egy finom

étel láttán kis mosoly jelent meg az arcokon. Megilletődött gyermekeket is sokszor láttunk, ahogy alig merik elfogadni a feléjük nyújtott banánt, gyümölcsöt, kis plüss játékot és ekkor megvalósult a szomorúakat vigasztalni cselekedete.

Március 21-től már a BOK-csarnokban folytattuk a szolgálatot a Karitatív Tanács tagjaival közösen 12 órás váltott műszakokban. A BOK (korábban SYMA csarnok) Tranzitváró a Fővárosi Kormányhivatal kérésére került kialakításra, ahol nagyobb területen tudják igénybe venni a szolgáltatásokat a menekültek. Itt rendezettebben, szervezettebben kapnak segítséget. Az összefogás, együttműködés lenyűgöző, a segélyszervezetek csapatai egymást segítve, egymásnak átadva a műszakokat szervezik meg az ellátást. Van tisztálkodási lehetőség, nyugodt körülmények között fogyaszthatják el a meleg ételt, lehet pihenni, meg lehet várni a szállítást, vagy a szállásra szállító önkénteseket.

Felsorolni is nehéz, hogy kik vesznek, vettek részt a segítségnyújtásban, nagyon sokan reflektorfényben vannak, de még több az olyan segítő, aki anonim marad. Szorgos kezek a raktárban, a plébániákon, akik rakodnak, pakolnak, rendszereznek.

Ezúton is szeretnénk megköszönni annak a sok, háttérben tevékenykedő Karitász Munkatársnak, Önkéntesnek és hozzátartozónak a szolgalátát, imáját, felajánlását, akik hozzájárulnak, hogy hiteles tanúi legyünk Krisztusnak napjainkban egy nem mindennapi helyzetben.

Közben a lelkiekre is figyeltünk, március 5-én Spányi Antal püspök atya vezetésével lelki délelőttöt tartottunk a Rózsák terén, majd március 24-én Békeima koncertet szerveztünk a Szent István Bazilikában Mohos Gábor püspök atya védnöksége alatt.

Isten áldása kísérje mindenki szolgálatát és életét, akik bekapcsolódtak valamilyen módon a menekültek segítésébe! Deo gratias!

Márton Andrea szociológus, szakmai irodavezető Esztergom-Budapest Főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász

ADÁSIDŐ 13

Visszatekintő Hogyan vezet Isten avagy Isteni Gondviselés Baráth Ferenc vagyok, Ukrajnából érkeztem, nemzetiségem magyar. Nem a háborúból, hanem a háborútól menekültem, pontosabban - Isten így menekítette át az ő népét a határon akkor, amikor már emberileg szinte lehetetlen volt. És mintha a Vörös tengert ketté nyitotta, igy jöttem át ötvened magammal, családommal is fiammal. Otthon maradt sikeres vállalkozásom és a családi házunk. „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

(Mt 19, 29) Két hét menekültszállás után, amit együtt töltöttünk Isten népével a Paposi Kultúrházban, elkerültem családommal Nyírmadára, ahol szeretettel befogadtak és a mai napig is ott élünk a Római Katolikus Plébánia épületében. Így tudtam találkozni Csordás Gábor atyával, akinek elmondtam, hogyan hordozott Isten idáig, és hogy nem szeretnék tétlenül várakozni. Isten megmutatta, hogy él és uralkodik. Imában kértem a munkát, és hiszem, atya is imádkozott és így ajánlotta fel a munkát az Egyházmegyei Karitásznál. Itt egy szeretetcsapat vett körbe, Gábor atya, Gertrud és László személyében. „Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11, 23-24) Ezekkel a szavakkal szeretnék köszönetet mondani, és mindenkit bátorítani merje rábízni életét Istenre.

Baráth Ferenc karitász munkatárs Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

14 VISSZATEKINTŐ

Egy jó szó

Élmények, gondolatok a győri Segítség Pontról A február 24-én kitört ukrajnai háború más segélyszervezetek mellett a Győri Egyházmegyei Karitászt is komoly feladat elé állította. Miközben kivesszük részünket a határmenti szolgálatból, az adományszervezésből és szállításból, régiós szintű együttműködés eredményeként március 5-étől 24 órás Segítség Pontot állítottunk fel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régiójával közösen a győri vasútállomás közelében, hogy a háború elől menekülőket fogadhassuk, illetve információt és tájékoztatást adhassunk számukra.

Szervezetünk felhívására a legkülönbözőbb élethelyzetű emberek mozdultak meg: örömmel üdvözöltük rendszeresen segítő önkénteseinket, lelkes tagokat plébániai csoportjainkból, illetve újonnan jelentkezett önkénteseinket.

Az első hétvége 4 órás beosztása nagyon gyorsan megtelt, és azóta is folyamatosan bővül. A Ponton számos váratlan helyzet adódhat, ezért tolmácsolási és alap-egészségügyi lehetőséget biztosítunk a menekülteknek, önkénteseink pedig pozitív hangulatban, áldozatkészen segítenek megoldani a felmerülő feladatokat. Amikor egy-egy munkatársunk kilátogat a helyszínre, már sorolják is a Ponton lezajlott eseményeket, megosztva a szomorú és felemelő

történeteket. Egy-egy tekintetből, megjegyzésből érezhető, őket is megérintik a tapasztaltak, ugyanakkor lelkesedésük, állhatatosságuk erőt ad számunkra is. „Ahányszor szolgálatot vállaltam, minden alkalommal jól éreztem magam a ponton, mert a kollégák és az önkéntes segítők maximálisan támogatók és kedvesek voltak. Örülök, hogy sok új munkatársat, önkéntest ismerhettem meg. Sajnos az időnkénti szervezetlenség nem a Karitász hibája, hanem az egész helyzetből adódik” – osztja meg élményeit Csendes Viktória, a jánossomorjai karitász csoport vezetője. „Számomra nagyon sokat jelentett az eddigi segítségponti szolgálat. Szinte türelmetlenül vártam, hogy mehessek „ügyelni.” Életem során mindig sok emberrel volt kapcsolatom, és most az elmúlt hetek ismét lehetőséget adtak arra, hogy ez újra kiteljesedjen. Nagyon kedves, szeretetreméltó kollégákkal ismerkedhettem meg, mind a Karitász, mind a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, önkéntesei személyében. Soha nem unatkoztunk: jókat beszélgettünk és sokszor volt feladatunk. Nagyon jó érzés töltött el bennünket, hogy segíteni tudtunk. Azok a csodálatos gyermeki mosolyok, hálás tekintetek, amiket az ideérkező menekültektől kaptunk, örök emlékként maradnak meg szívünkben.

Sajnos azért szomorúság is eltöltött bennünket, hiszen ezt a háborús helyzetet mi nem tudjuk befolyásolni, meg nem történtté varázsolni, de talán adhattunk egy csöppnyi, segítőkész, kedves pillanatot a hozzánk forduló menekülteknek” – fejti ki a tapasztaltakat Király Péter, az öttevényi karitász csoport vezetője. „Az elmúlt hetekben főként éjszaka végeztem önkéntes szolgálatot. Eleinte sokan érkeztek, az éjszakaiak többsége tovább utazik Nyugat-Európa felé. Mivel a legfőbb gondot az jelenti, hogy nem tudnak idegen nyelveket, tanácstalanok voltak. Ukrán- és orosztudásom révén örömmel segítettem ezért nekik a tolmácsolásban, jegyvételben, szállás-

keresésben. Ez sok félreértést eloszlatott, többek között a hatóságokkal való kapcsolattartásban is. Nehéz megélni az általános bizonytalanságot, együttérzek a menekültek kiszolgáltatottságával; ritka köztük az angolul beszélő. Főként asszonyok érkeznek gyerekekkel, és az ő itteni munkába állásuk különösen nehézkes. A győriek nagyon segítőkészek, sokféle adományt és segítséget kaptunk. Csodálatos látni, hogy többen éjjeli, hajnali szolgálatot vállalnak, egyfajta nagyböjti jócselekedetként. Sok helyen megfordultam, de a szeretet és szolidaritás ekkora megnyilvánulásával még nem találkoztam” – hangsúlyozza Miskolci László, aki a munkácsi karitász munkatársaként családjával együtt menekült Győrbe. Összefogásunkban részt vesznek a Győri Szeminárium papnövendékei is, akik tanulmányaikon és liturgikus elfoglaltságaikon túl időt szakítottak arra, hogy vállaljanak néhány órányi szolgálatot a Segítség Ponton. Lelki segítségnyújtást nem csupán itt végeznek, hanem a menekültek ideiglenes győri szállásán is, ahol beszélgetéssel, néhány nyugtató, biztató szóval próbálják enyhíteni a menekült családok veszteségből és a bizonytalanságból fakadó fájdalmát.

Mivel a beérkező adományok rendkívüli terhelést jelentenek győri központunknak, örömmel tapasztaltuk, hogy felhívásunkra sok önkéntes jelentkezett, hogy kevésbé látványos, ám rendkívül fontos háttérmunkával segítse tevékenységünket. Az Apor Vilmos Házban így segítő kezek rendezik a beérkező tartósélelmiszert, tisztálkodási szereket, takarókat és plédeket, illetve a Katolikus Karitász évenként visszatérő segélyprogramjaihoz szükséges eszközöket.

Hálásan köszönjük önkénteseink önzetlen munkáját, valamint partnereink és adományozóink támogatását!

Győri Egyházmegyei Karitász

ADÁSIDŐ 15

Egy menekültbefogadás története, avagy ukrán-magyar lelkigyakorlat 11 napban Különleges tapasztalat, amikor az ember legyőzi a kétségeit, és túllépve önmagán olyat tesz, ami egyáltalán nem komfortos a családnak. Ukrán anyuka és kisfia befogadásának lelki története a befogadó édesanya naplójából.

IGENT MONDUNK Napok óta nyitva van a térkép. Napok óta böngésszük Ukrajna országának icipici betűs helységeit. Mérjük a távolságokat, nézzük a lebombázott városokról békeidőben készült képeket, és próbáljuk elhelyezni a hírekben szereplő történéseket. Hetekig olvasgattuk a segítő oldalakat. Játszottunk és vesződtünk a gondolattal, hogy csinálnunk kéne valamit. De konkrét lépéseket nem mertünk tenni.

A múlt heti romantikus délutánunk témája is a háború volt. Aztán döntöttük Gáborral: igent mondunk a menekültek befogadására. Megkérdeztük a fiúkat, és ők is egyetértettek. Hétvégén kipakoltuk a dolgozószobát.

Gellért felajánlotta az emeletes ágyát. Szétszedtük, lehoztuk, összecsavaroztuk. A cuccok nagy részét áthordtuk a hálóba. Kiürült a kisszoba, vendégszoba lett belőle.

Jó lenne, ha jönnének! De a befogadó oldalra még mindig nem mertünk regisztrálni. A félelmünk erősebb volt a hitnél.

Az e heti romantikus órákat a Keletiben töltöttük. Ízlelgettük a lehetőséget, szippantottunk a sorsfordító helyen a sorsfordító levegőből. Ott tényleg sorsok, életek dőlnek el. Anyukák tömege 1-2-3 gyerekkel nekiindul a teljes ismeretlennek. Ráhagyatkoznak az idegen emberek jóságára, a világ segítségnyújtására, az Isten kegyelmére mindez azon a helyen kézzelfogható. Mély érzések lebegnek ott. Ott könnyen bele lehet kerülni a háborúba. Ott azonnal megcsap, rád ül és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy rajtad is áll ezeknek az embereknek a sorsa.

A hírekből olvasva messze van a háború: ha nincs kedvem, nem olvasom őket. A Keletiben viszont minden nap jelen van, mert csak jönnek a sorsok, jönnek, és egyre jönnek. Az idős házaspár, a sokgyerekes anya, a csontsovány apuka. Macskák, kutyák, hörcsögök soknapos utazásban. Nincs megállás. Lesz megállás? Mikor?

Vettünk egy nagy levegőt, és leadtuk a telefonszámunkat a szálláskeresést segítő önkénteseknek. Koraeste hívtak, hogy jönne egy anyuka egy kisfiúval. Két ismeretlen ember menekül a háború elől, és tőlünk kérnek befogadást.

16 VISSZATEKINTŐ

Mindezt a 21. században. Őrület! Komplett őrület. Közben kegyelem is.

IDEGENEKRE VIGYÁZUNK Alla és Hleb most nálunk vannak. Nem tudtam még fölfogni, és nem tudok elég hálás lenni azért, hogy be mertünk ugrani az ismeretlenbe. Teljesen bizonytalan minden. Ők mennének haza a legelső vonattal, mert szerető család várja őket otthon, de egyelőre úgy tűnik, nincs visszaút a térségbe, ahol folyton szólnak a szirénák.

A kisfiú igazi gyerek, ragyogó arccal játszik a kisteknősökkel, közben az anyuka arcán látjuk, hogy épp hol tart a front. Őket befogadva bekerültünk mi is a háborúba.

Máshogy aggódunk, mint eddig. Icipici félcenti a térképen a biztonság, jaj, csak az a fél centi maradjon meg, és ne menjen odébb a tank, a bomba, a rakéta, meg a harci csapat, ne találja el az ottmaradt családot! Csak az a fél centi, az a húsz kilométer maradjon nekik békés!

Fölfoghatatlan dolgok történnek az életben. Alla sok gyönyörű képet mutat nekünk a boldog nagycsaládról, állatkerti sétákról, tengerparti nyaralásról, cicákat ölelő nagymamáról, lovagoló unokatestvérről. A soknapos utazás során magával hozta a történetét, a fényképeit, az egész életét - mint ahogy ezt teszi a többmillió másik ember is: jelenleg mindez csak a szívekben tud megbújni.

Két ilyen szívbe bújtatott életet vigyázunk mi most a családunkkal, az icipici szoba menedékében. Kézzel-lábbal, rajzzal és fordítógép segítségével beszélgetünk. Reméljük, nem tart sokáig. Ha jól értettem Alla szavait, meghívást kaptunk hozzájuk Ukrajnába. Szeretnénk meglátogatni őket. Ugye hamarosan nekiindulhatunk?

KÜSZKÖDÜNK Túl vagyunk a romantikán, hogy menekültet fogadtunk, hű de király tett. Alla és Hleb normális emberek, ez jó.

Hihetetlen mértékben - és érthetetlenül - visszahúzódnak a 9 nm-es szobába, mi hívjuk ki őket enni, sétálni, focizni. Igazából hálás vagyok azért, hogy nem ülnek rá az életünkre. Az viszont nem könnyű, hogy semmit sem segít az anyuka. A helyzet most olyan, mintha napok óta vendégeink lennének. Mindig kell lennie normális ebédnek, és – mivel vendégek - szégyellem, amikor több napig ugyanazt esszük (mert én egyébként hétköznap nagy adagokat szoktam főzni). Azt, hogy Alla nem segít, ráfoghatom arra, hogy - mivel a szüleivel laktak - nem ért hozzá. Meg arra is, hogy sokkhatás alatt vannak. De ami a legfurcsább, hogy szerda óta nem húzta el a sötétítő függönyt! Mondtam neki mosolyogva, hogy nyugodtan elhúzhatja, de azt mondta, jó ez így.

Kommunikációban fejlődünk, de nem egyszerű, nem nyitott ember (vagy nép?). Eddig semmit sem kérdezett tőlünk, még azt sem, mit dolgozunk. A gyerekeinkhez még sosem szólt. Vagy fél tőlünk? Mi már mindent tudunk róluk, de a beszélgetés, érdeklődés egyoldalú.

Ezt sem mindig egyszerű megélni. Mi a fiúkkal együtt próbálunk orosz szavakkal, mondatokkal kedveskedni nekik, ők eddig egyetlen magyar szót sem mondtak.

Vannak nagyon adott helyzetek (pl. memóriajáték, amin a képek neveit oroszul és magyarul is kimondjuk), azokkal sem élnek. Igazából az együttműködés hiányzik. És nem a hála, de az érzés, hogy mindez nem természetes, és nem szolgálók vagyunk, hanem befogadók. Bár végül is nagyböjti „nyelésnek”, önmeghaladásnak jó ez… Persze mindezt betudhatjuk a sokkhatásnak, a honvágynak is.

Mindezen túl jó kis páros ők, jólnevelt, cuki kisfiú, akinek nagyon ízlik a magyar konyha. Otthon rosszevő volt, az anyuka folyton csodálkozik, hogy mindent megeszik, lelkesen, és nagyon sokat! Látszik, hogy nagyon-nagyon mennének haza, nincs maradásuk, a két kis táska – bennük ruhákkal, mindennel - becipzározva várja, hogy bármelyik pillanatban indulhassanak. A lelke folyton az otthoniakkal van. Alla Munkácson bérelhető lakást néz maguknak, van is kósza remény, hogy megürül egy, aminek én nagyon örülnék, mert látszik, hogy menne, menne. Igaz, hogy az is 1000 km lenne az otthonától, de számára az legalább Ukrajna…

BIZALMAT KAPUNK Mi a bizalom? Elhagyni a szerető nagycsaládot, mert retteg a kisgyerek a szirénáktól. Elmenni a helyről, ami mindig az otthont jelentette. Hét napig utazni, félelem elől menekülve, tornatermekben megaludva, vonatokon várakozva, kisgyerekre mosolyogva. Átszelni az

országot, a hatalmas Ukrajnát, ismeretlen helyeken járva. Rettegő és szomorú emberek között zötykölődni, és csak menni, utazni végtelennek tűnően. Idegen országba átsodródni a határon, elhagyni Ukrajnát az életben először, mert muszáj. Átszállni a sokadik vonatra, ami visz valahova.

Bizalom az idegen, zsúfolt pályaudvaron szállást kérni valakitől, akit nem ismerünk. Remélni, hogy nem csak a tornaterem az opció. Várakozni a padon, miután megvan az ígért: lesz hova menni. Kihez? Hova? Milyen emberekhez? Mindenféle bizonyosság nélkül biztatni a gyereket: nagyon jó lesz!

Idegen emberek autójába beszállni, velük elmenni valahova, az ismeretlen ország ismeretlen városába. Idegen emberek idegen házába belépni. Életükbe betagozódni.

Kutyájukat simogatni, fürdőszobájukat használni, ételüket fogyasztani. Hinni a nyugalmukban, hinni a jószándékukban, és hinni a másnapban.

Bizalom a gyerek fogszabályzóját elhozni, és hinni, hogy az a következő átállításra hazaér. Bizalom a kistáskát a szobában hagyni, amiben benne van a múlt és a jövő, és az egész jelenlegi élet. Bizalom odaadni az útlevelet az ügyintézésekhez, az útlevelet, ami az egyetlen kapocs az otthon felé, az egyetlen létező irat, ami az idegen országban igazolást adhat.

ADÁSIDŐ 17

Ukrán vendégeink 11 Magyarországon töltött nap után, szombaton elutaznak. Visszamennek az ismeretlenbe, számukra idegen városba, idegen lakásba, bizonytalan körülmények közé. Értetlenség és megértés egyszerre van bennem, közben végtelen nagy aggódás is, hogy fognak boldogulni ott, ahol most nagyon nem könnyű az élet. De a hazaszeretetnek nagy példája ez. Hatalmas belső kényszer feszíti őket, hogy otthon legyenek. Szívemből kívánom, hogy sikerüljön nekik.

Ui: Az asztalunkon megjelenő - sárga és kék poharakból összeálló - ukrán zászlónak nagyon-nagyon örült az ukrán kisfiú! ÖRÖMÖT LÁTUNK Amióta megvettük a vendégeinknek a vonatjegyet, ami vis�szaviszi őket Ukrajnába, teljesen megváltoztak! Még pár napig nálunk vannak, de Alla mosolyog, meglepetésből fölmos, a kisfiával kimennek a kertbe, és órákat töltenek ott.

Hihetetlen lelki teher lehetett nekik az idegen környezet és az országtól való elszakadás…

BÚCSÚT MONDUNK Különleges kapcsolat az, amikor megjelenik a házadban két idegen, életük egyik legnehezebb 11 napját együtt töltitek, aztán el kell búcsúznotok. Tegnap reggel elmentek az ukrán vendégeink. Könnyes búcsú volt. Tényleg aggódunk értük, mert egy számukra teljesen ismeretlen ukrán városban kerestek lakást, hogy ott vészeljék át az időt a háború végéig.

Nagyon menni akartak. Még mindig messze vannak az otthontól, de legalább Ukrajnában... Alla és Hleb, Isten áldjon Titeket!

Békési Erika karitász önkéntes Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

Ft ADOMÁNYOZZON ONLINE A MENEKÜLŐK SZÁMÁRA! WWW.KARITASZ.HU 18 VISSZATEKINTŐ | TÁRSALGÓ

TÁRSALGÓ

Bizalom hinni, hogy hamar vége lesz a háborúnak. Bizalom azt gondolni, hogy Kárpátalján minden rendben van, és ott jobb lesz meghúzódni, mint a magyar családnál, mert az legalább Ukrajna. Bizalom visszamenni oda egy kisgyerekkel, és hinni, hogy a nagycsaládtól elválasztó 1000 kilométer sokkal kevésbé fájó, mint a jelenlegi 1300.

A menekült családok sem tétlenkednek Több mint egy hónapja tart az orosz-ukrán háború, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye karitász szolgálatának súlypontja az elmúlt egy-két hétben áttevődött a nyíregyházi karitász központba, illetve a menekülteket befogadó településekre.

Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgató atyával a jelenlegi feladatokról, teendőkről beszélgetünk.

Hogyan alkalmazkodik ehhez a helyzethez egyházmegyénk karitász szervezete?

Továbbra is jelen vagyunk a határon, de a helyzet sok háttérmunkát is ad a nyíregyházi karitász központunkban, amelyben egyházmegyénk önkéntesei dolgoznak.

Minden nap 10-12 fős önkéntes csapat,

köztük a helyi egyházközségek hívei válogatják, rendszerezik a gyakran kamionokkal érkező adományokat.

Az önkéntesek között a menekültek is felajánlják segítségüket hetente több alkalommal.

A menekült családok nem tétlenkednek. Azért jönnek önkénteskedni, hogy valamennyit visszaadjanak abból, amit kaptak. Készítik a szendvicseket, a csomagokat a határhoz érkező honfitársaiknak. A kárpátaljai Beregújfaluból menekült át a családjával Baráth Ferenc, akinek munkájára most már munkatársként számíthatunk a karitász központban. Fél órával azelőtt jöttek át a határon, hogy az ukrán kormány a sorköteles férfiaknak megtiltotta az ország elhagyását. Ferenc komoly vállalkozást hagyott maga mögött.

A karitász az egész egyházmegye területén segíti a családok további életét.

Nem csak a határon fogadjuk a menekülteket, hanem azoknak az életét is segítjük, akik itt vannak elszállásolva, és úgy tűnik, egyelőre itt maradnak. Jelenleg 17 csoportunk áll közvetlen összeköttetésben

olyanokkal, akik helyben telepedtek le. Hajdú-Bihar megyében is egyre többen vannak. Sokan azért nem utaznak tovább, mert reménykednek, hogy ha véget ér a háború visszatérhetnek hazájukba. Éppen ezért továbbra is segítjük őket adományokkal is. A menekült családok szégyellik elfogadni azt a felajánlásunkat, hogy közétkeztetésen keresztül biztosítsunk számukra meleg ételt. Azt mondják, egész életükben ellátták a családjukat, otthon vannak, és nem fogják azt várni, hogy mások főzzenek rájuk. Nekünk egyszerűbb lett volna kifizetni a közétkeztetés díját, de így mindent össze kell szednünk, ami szükséges a főzéshez, adott esetben tűzhelyet, konyhai eszközöket alapanyagokat stb. Ez nagyobb szervezést igényel, de emberileg fontos tiszteletben tartani a kérésüket, hogy az asszonyok ne érezzék magukat fölöslegesnek.

Most tartalékolunk, telítjük a raktárainkat, mert nem tudjuk meddig tart a háború. Ha majd visszatérhetnek a családok, akkor is szükségük lesz élelmiszer adományokra, hiszen ott most gyakorlatilag semmi sincs. A pénzadományokból élelmiszer utalványokat is osztunk ki a családoknak.

Rengeteg adomány érkezik külföldről is Ausztriából, Németországból, Spanyolországból. Az is nagy áldás, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye éppen egy évvel ezelőtt vette birtokba a 70 m2-es kiszolgálóhelyiségekkel ellátott 3000 m2-es raktárépületet, ami az egyházmegyei karitász központja lett. Éppen egy évvel ezelőtt költöztünk be. Nagy segítséget jelent ez a hatalmas raktárépület, amely mára már megtelt, most egy külső helyiséget is igénybe veszünk, hogy azok az adományok, amelyekre most nincs szükség (nyári holmik, bútorok), ne foglalják a helyet. Elosztó bázisa lettünk a Munkácsi Egyházmegye Szent Márton Karitász szervezetének is.

Jelenleg minden lakható állapotban lévő épületünkben vannak családok.

Volt, ahol teljesen be kellett rendezni az épületet, de helyi szinten ehhez is sok segítséget kaptunk. A lelkigyakorlatos házainkba is beköltöztek már, a borbányai házban fürdőszobával ellátott szobákban tudjuk őket elhelyezni közös konyhahasználattal. Mindent megteszünk, hogy a gyermekek minél kevesebbet érezzenek meg családjuk nehéz helyzetéből. Játszószobákat alakítunk ki, ahol önkéntes óvónők, pedagógusok is segítségünkre vannak, de nagyon népszerű volt a nyíregyházi Vadasparkban tett ingyenes látogatásunk is.

Azt is tapasztaljuk, hogy a helyi vállalkozók, őstermelők munkával is ellátják az embereket. Munkaközvetítéssel is foglalkozik a karitász ebben a helyzetben? Hogyan?

Egyrészt személyes ismeretségen keresztül keressük a lehetőségeket a cégeknél, vállalkozóknál, ők szintén nyitottak és mindent megtesznek, hogy munkalehetőséget biztosítsanak. A kistelepüléseken gyakorlatilag már egy férfi sincs otthon, mindenki kapott munkát gyümölcsösökben, építkezéseken. A családok nem válogatnak, minden munkát elfogadnak. Megkezdődnek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, a még több munka a nőknek is biztosít munkalehetőséget. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet mindenkinek, akik valamilyen formában segítik a menekült családok életét, hogy önzetlen, tevékeny, szolgáló szeretetükkel példát mutatnak, jelenvalóvá teszik emberségünk legalapvetőbb feladatát, amely minden ember lelki épülésére szolgál!

A teljes interjú elolvasható a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján: www.dnyem.hu Kovács Ágnes Öröm-hír sajtóiroda/DebrecenNyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc megyéspüspök atya az első napokban kérte a plébániákat az üresen álló épületek fogadóképessé tételére. Hol tudunk még családokat elhelyezni?

ADÁSIDŐ 19

Határtalan SZERETET Szent Márton egyházmegyéje újra összefogott A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász március végén második alkalommal indított segélyszállítmányt Kárpátaljára. Ezúttal 2 kamiont és 8 mikrobuszt töltött meg adományokkal, számos nagylelkű felajánlónak, cégnek, szervezetnek köszönhetően. Az ukrán háborús helyzet mellett a horvátországi földrengés károsultjairól sem feledkezett meg a karitász. Sziszekbe, Szombathely horvát testvérvárosába 2 kamionnyi segélyszállítmányt vittek az újjáépítéshez.

A kamionok megpakolásában rengetegen segítettek, már reggeltől karitász munkatársak, önkéntesek, polgárőrök, de még a helyi sajtó tudósítója, Tánczos Mihály is kivette részét az adományok kamionra rakásából. A kamionok közül az egyik a TDK Hungary Components Kft. járműve, ők ajánlották fel az Ukrajnába rendszeresen közlekedő kamionjukat, valamint két autónyi adományt is adtak. A másik kamion a Dominó Trans Kft. járműve, akik szintén díjmentesen vállalták a segélyszállítmány célba juttatását.

Nyolc mikrobusz is tele lett az ukrajnai háború bajbajutottjainak életkörülményeit jobbá tevő adományokkal. A karitász udvarán felsorakozott autók közül kettőn színes szalag díszlett, ezeket a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász kapta, Munkácson és Tiszakeresztúron fognak 20 HATÁRTALAN SZERETET

szolgálatot teljesíteni az ottani egy- rekkel, bébiételekkel, és a Tiszakeházmegyékben, de a karitász tulaj- resztúri Görögkatolikus Egyházmedonában maradnak. Az egyik kis- gyei Karitász nagy raktárába fog buszt a Graz-Seckau-i Egyházmegye megérkezni, ahonnan a helyi kari(7 mFt), egy japán társaság (1.5 mFt), tászcsoportok munkatársai, önkénvalamint a Hajdúdorogi Egyházme- tesei fogják eljuttatni a családokhoz, gye közös felajánlásából, a másikat idősekhez. A mikrobuszok többsége a Temesvári Egyházmegye felaján- is Tiszakeresztúrra fog érkezni, ahlásából tudta megvásárolni a Szom- hoz a 116 gyermekhez, akiknél két bathelyi Egyházmegyei Karitász. hete jártak a szombathelyi karitász (Kárpátalján két nagy egyházme- munkatársai. Ott tapasztalták meg, gye van, az egyik a munkácsi szék- mi minden hiányzik a gyerekek elhelyű római katolikus egyházmegye, látásához, mindennapi étkezésüka másik a görögkatolikus egyházme- höz. Ehhez járul hozzá a kisbuszok gye Tiszakeresztúron és környékén.) szállítmánya.

Az adományok gyűjtésében ismét „Nagyon sok gyerekintézmény, óvomegmozdult a Szombathelyi Egy- da, iskola is hozzájárult ahhoz, hogy házmegye minden plébániai ka- a gyerekeknek tudjunk játékokat, füritászcsoportja. Ahogy Tuczainé zeteket, ceruzákat vinni, valamint az Régvári Marietta karitász igazgató önkormányzatok is idehozták hozsorolta, a két kamion tele van mat- zánk az összes adományukat, így tudracokkal, élelmiszerekkel, ruhával, tunk megrakni két 22 tonnás kamiont tisztálkodási szerekkel, tisztítósze- és 8 mikrobuszt” - mondta igazgatónő.

Nagylelkű felajánlást kapott a karitász Rákász Gergely orgonaművésztől is, aki Győrben tartott jótékonysági koncertet, aminek teljes bevételét - 600.000 Ft-ot - felajánlotta a Kárpátalján élő, és az oda menekült családok megsegítésére. Ebből 6 aggregátort tudott vásárolni. „Kárpátalján azt kérték, mivel az áramellátás nagyon akadozik és valószínű, többször lesznek hosszabb áramkimaradások, ha tudunk, aggregátorokat vigyünk. A Metró Áruház segítségünkre sietett, és több mint 20 aggregátort rendelt be, amiket mind megvásároltunk. Ezenkívül nagyon sok kenyérsütő gépet viszünk ki, részben lakossági gyűjtésből, másrészt ezt is a Metró jóvoltából. Ma reggel másfél millió forintért mindent meg tudtunk vásárolni, valamint vettünk egy raklap lisztet és egy évre való élesztőt is, hogy az ottani konyhának tudjunk adni, valamint hogy a gyerekintézményekbe legalább a reggelihez és vacsorához, valamint a főzelékekhez egy-egy szelet kenyeret tudjanak sütni a gyerekeknek. Szörnyű állapotok vannak a konyhán, ezért ma reggel nagy edényeket is vásároltunk, hogy az ottani ellátást is tudjuk egy kicsit segíteni” ismertette a legfontosabb és legszükségesebb beszerzéseket igazgatónő.

Brigitte Kroutil-Krenn, a stájer karitász külföldi kapcsolatokért felelős koordinátora beszédében kiemelte, tiszta szívből örül annak, hogy a szombathelyi és a grazi egyházmegyei karitász mennyire példaértékűen együtt tud működni, amikor erre szükség van.

Dr. Székely János megyéspüspök beszédét a Jelenések könyvéből ismert, a háborúról szóló látomássorozattal indította. Az Apokalipszis négy lovasa a végítélet egyik előjeleként szerepel a könyvben, a Háború, a Betegség, az Éhínség és a Halál megtestesítői. „Minden háborúnak négy arca van.

Ezt éli át most Ukrajna, ezt éli át rengeteg katona mind a két oldalon. Halottak, sebesültek, elpusztuló otthonok, rengeteg kegyetlenség, ami után jön az éhezés. Egyre inkább halljuk azokat a híreket, hogy lassanként nincsen semmi, nincs áram, nincs gáz, nincs ennivaló az üzletekben és

éheznek az emberek. Ennek enyhítésében akar segíteni a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. Azt gondolom, hogy ámulattal látjuk azt a rengeteg adományt, ami összegyűlt. Öröm látni, hogy megnyílik a magyar emberek szíve. Örömmel áldom meg ezt a nagylelkű adományt, amely most Kárpátaljára megy” mondta a főpásztor.

Nemcsak Kárpátaljára, hanem Horvátországba is vitt segélyszállítmányt a karitász. A mai nap során Dabason pakolják meg a Galambos Trans és a Voleisped egy-egy 22 tonnás kamionját, akik szintén ingyen

viszik Sziszekbe a Gravitáció Kft. felajánlását. „Szent Quirin egyházmegyéjét se felejtettük el, hiszen egy évvel ezelőtt volt a földrengés karácsonykor, de tudjuk, hogy 5000 ház megsérült, amit egyik pillanatról a másikra nem lehet felépíteni. Így hát minden olyan építőanyag-felajánlást, amit a Szombathelyi Egyházmegye kap, odairányítunk!” - mondta Tuczainé Régvári Marietta.

Büki László Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

ADÁSIDŐ 21

Ifjú szívvel Amíg lesznek rászorulók, mi ott leszünk Csapatunk a Caritas, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói szervezete, aminek keretein belül karitatív tevékenységeket végzünk. Amikor tudomást szereztünk az Ukrajnában kitört háborúról és a hazánkba érkező rengeteg menekültről, tudtuk, hogy mindent meg akarunk tenni, ami tőlünk telik, hogy segítsünk a rászorulók helyzetén. Ennek érdekében kezdetben gyűjtésekhez csatlakoztunk, majd felvettük a kapcsolatot a Katolikus Karitász csapatával, annak érdekében, hogy önkéntesként vegyük ki a részünk a menekültek megsegítéséből.

Amikor először mentünk ki a Keleti pályaudvarhoz, elsősorban a menekültek száma volt az, ami lesokkolt minket. Az állomás csarnoka, ahol máskor csak néhány vonatjához siető utazó húzza bőröndjét, tele volt menekültekkel. Nőkkel, akik próbálják családjukat biztonságos helyre juttatni, és bizakodnak, hogy férjeik és fiaik is épségben átvészelik a háborút, gyerekekkel, akiknek normál körülmények között iskolában lenne a helyük és nem értik, hogy miért is kellett eljönniük otthonról, valamint kimerült idősekkel. Nagyon megrázó volt látni, hogy ezeknek az embereknek, egy bőröndben minden holmijukkal, hazájukat elhagyva kellett elindulniuk a bizonytalanba. Néhányan a hátrahagyott családtagokat próbálták elérni, néhányan síró gyerekeket vigasztaltak.

Nem egy szívszorító pillanatnak lehettünk tanúi.

Csapatunkkal a Szent Erzsébet Karitász pultjánál hamar munkához is láttunk. Szendvicseket, csokikat és vizet osztottunk a csarnokban lévő rászorulók között, fogadtuk az adományokat és rendszereztük azokat. A pultnál fogadtuk a segítségkérőket, elláttuk őket élelmiszerekkel, tisztálkodási eszközökkel, gyógyszerekkel, útbaigazítást adtunk nekik, hogy eljussanak valahova, ahol meg22 IFJÚ SZÍVVEL

szállhatnak vagy távolabbi úticéljukhoz, valamint ott segítettünk, ahol éppen szükség volt ránk. Így ment ez heteken keresztül, előbb a Keletiben, majd a BOK Csarnokban. Ez idő alatt egy nagyon jó közösség alakult ki az önkéntesek között. Sok jó embert ismertünk meg, valamint mi, a Pázmány Caritas is összekovácsolódtunk az itt eltöltött idő alatt. Felemelő volt látni, hogy mennyi ember van, aki adományok hozatalával vagy idejét- és energiáját nem kímélve, önkéntesként veszi ki részét a segítségnyújtásból.

Reméljük, hogy minél hamarabb vége lesz a háborúnak és nem kell több embernek elhagynia otthonát. Jelenleg úgy látszik, hogy egyre kevesebb menekült érkezik hozzánk. Nem tudjuk, hogy a háború alakulásának tükrében ez a helyzet változni fog-e, azt viszont megígérhetjük, hogy amíg lesznek rászorulók, akiknek szüksége lesz segítségre, mi ott leszünk.

Borbély Gergő önkéntes Esztergom-Budapest Főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász

Adni mentem, de kaptam is Számos közhely von valamiféle bizonytalan összefüggést az egyetemista lét és a szabadidő sokasága között.

Záróvizsgák előtt álló joghallgatóként ezt az inget nehezen tudom magamra venni, ugyanakkor ilyen nehéz időkben az emberben folyamatosan él a tettvágy. Az elmúlt hónapban ez a tettvágy vezérelt arra, hogy szakkollégiumi közösségem (Joghallgatók Önképző Szervezete Szakkollégium) tagjaival együtt megpróbáljunk minél több alkalommal önkéntesként részt venni a Karitász áldozatos munkájában.

Már február végén, március elején is többször segítettünk az akkor még a Keleti pályaudvar egyik várótermében kialakított ponton, ahol lehetőségünk volt megdöbbenni a civil összefogás és lelkiismereti hívás erejéről.

Hallgatói közösségünk különböző módon igyekezett segíteni: voltak, akik alapanyagokat szereztek be szendvicsekhez, mások ezek elkészítéséért és elszállításáért feleltek. A folyamat végén volt a Karitász-sátor, ahol a vezetőkkel egyeztetve igyekeztünk szükség szerint rendelkezésre állni és fogadni, ellátni a menekülteket. Március végén a pályaudvar helyett a BOK csarnok lett kijelölve menekültfogadó állomásként, a költözést követően a segítségnyújtás spontán jellege is megváltozott, hiszen az új tranzitzónában a szeretetszolgálatok már egymást váltva, szigorú beosztás szerint látják el tevékenységüket, előzetesen regisztrált önkéntesek közreműködésével. Ilyen körülmények között igazi megtiszteltetést volt számunkra, hogy a Karitász tudomást vett rólunk mint közösség, és lehetőséget adott a szolgálat folytatására.

Első szolgálatunkat a március 24-ről 25-re virradó éjszaka láttuk el. A helyszín óriási előrelépés volt a pályaudvari váróteremhez képest. Noha nincs tapasztalatom arról, hogy hogyan is kellene kinéznie egy olyan csarnoknak, amely menekültek ideiglenes tranzitzónájaként szolgál, de valahogy pont így képzelném el. A földre helyezett filc-padlószőnyeg sokkal barátságosabb légkört teremt egy hideg betonburkolathoz képest, a csarnok jól elkülönített szekciókra van osztva, minden információ három nyelven megtalálható, a pályaudvarokra és a reptérre induló buszokról pedig a budapestiek számára megszo-

kott kijelző tájékoztat. A tisztaságról folyamatosan gondoskodnak, továbbá több száz fekvőhely is található, egy eltakart, elsötétített teremrészben.

Az este 8-tól másnap reggel 8-ig terjedő szolgálatot legtöbben 6 órás váltásokban láttuk el, de voltak olyanok is, akik mind a 12 órát egyhuzamban töltötték. Egészen éjfélig egészen intenzív volt a forgalom, az éjszaka csendesebb, de nem végig, hiszen a hajnalhoz közeledve már el kell kezdeni készülődni a hajnali 4-es vonattal Kijevből érkezők fogadására. A szolgálat teljesítése közben nehezen tudtam elgondolkozni a velem szembejövő valóságon, legfeljebb csak pillanatnyi megdöbbenésre jutott idő. Ilyen benyomás ért akkor, amikor megtudtam a tolmácsoktól, hogy az itteni emberek egy jó részével már oroszul kell, hogy beszéljenek, mivel Ukrajnának a háború által leginkább érintett keleti részéből menekültek, ahol az orosz nyelv is meghatározóbb. Ez a tény számomra többlettartalommal töltötte meg az egyébként üres és kétségbeesett tekinteteket. Az a tudat, hogy a csarnokban lévő emberek egy része valószínűleg nem csak filmekből látott háborút – mint én –, oda vezetett, hogy nagyon sok dolgot átértékeltem a saját életemben is, valahogy sok olyan apró dolog lett értékesebb, amelyekről eddig nem, vagy kevésbé vettem tudomást.

Túl a belső gondolataimon, azt éreztem, hogy meg kell próbálnom kihozni a legtöbbet azokból az apró interakciókból, amelyek egy menekült és köztem zajlanak. A szendvicsek kiadásáért feleltem, de úgy gondoltam, hogy megpróbálok a szendvicseken túl jó érzéseket is átadni.

Ez a gyerekeknél könnyebb volt, a felnőttek pedig jót szórakoztak azon, ahogy megpróbálom kimondani az orosz vagy ukrán szavakat, amelyek a szendvicsek tartalmára vonatkoznak. Néhány esetben – például a májkrém esetében – ez megmosolyogtató mutogatásokban nyilvánult meg, de ez is volt a cél, és nagyon örültem annak, amikor egy szomorú arc legalább egy pillanatra boldogabbá vált. Összességében tehát úgy tudnám összefoglalni a szolgálat alatti élményeimet, hogy adni mentem, de kaptam is, hiszen elképesztően jellemformáló tud lenni az önkéntes tevékenység. Végső soron pedig szeretném megköszönni a Karitász kollégáinak önzetlen munkáját és áldozatos munkáját, akik arcáról mindvégig reménykeltő lelkiismeretet lehetett leolvasni.

Teleki Lóránt önkéntes Esztergom-Budapest Főegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász ADÁSIDŐ 23

Kibővült a látóköröm és a saját problémáim eltörpültek A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász adományokat vitt Barabásra, az előzetes igények felmérése alapján többek között meleg takarót, almát, banánt, csokit és nápolyit is. Sinkovicsné Máté Hortenzia igazgatóhelyettes Hangával, egy 16 éves lánnyal beszélgetett.

Miért gondoltad úgy, hogy szívesen elmennél a határra önkénteskedni? Úgy gondolom, hogy a másokon való segítés nincsen korhoz kötve. Egy tizenhat éves ugyanúgy tud segíteni, mint egy negyven éves. Itt most egy dolog fontos: hogy segítsünk ezeknek az embereknek, úgy ahogyan tudunk, mindenki a maga módján.

Te mivel tudtál a Bázison segíteni?

Rengeteg feladat volt, a szendvics készítéstől kezdve, a papírmunkán át a játékok pakolásáig. Nincsen szabályozva, hogy ki mit csinál, mindenki azt a munkát végzi, ami éppen akad. Én kipróbáltam magam „recepciósként”, akinek feladta, hogy jegyezze az újonnan érkező menekülteket, és az adományok pakolásában is részt vettem.

Milyen hangulat volt a Karitász Bázison?

Jobb volt, mint vártam. Aggódtam, hogy nagyon nyomott lesz a légkör, de az önkéntesek kedvesek és befogadók voltak, a menekültek többsége is nyitott volt. Még mosolyogtak is.

24 IFJÚ SZÍVVEL

Volt-e valami, ami különösen megérintett?

Leginkább az, hogy az emberek mennyire segítőkészek és összetartóak tudnak lenni nehéz helyzetekben. Jó volt látni, hogy mennyi segítő önkéntes gyűlt itt össze és mennyire önfeláldozóak és tettre készek voltak, legyen bármiről szó.

Menekültekkel tudtál beszélgetni?

Csak pár szót. Nem beszélek oroszul és ukránul sem, közülük pedig sokan az angolt nem beszélték jól. Emellett érhető módon voltak visszahúzódóbb családok is, akik valószínűleg nem is vágytak volna a társaságunkra. A nyitottabbakkal viszont a jó nyelvérzékkel rendelkező emberek tudtak beszélgetni.

Mi volt az összbenyomásod? Hasznosnak érezted magad? Esetleg máskor is eljönnél, ha szükség lenne további segítségre? Összességében nagyon jól éreztem magamat, sokat adott ez az egy nap is. Segíthettem másokon, ezáltal új embereket ismerhettem meg- leginkább az önkéntesek közöttígy nem is lehet okom panaszra. Kibővült a látóköröm és a saját problémáim eltörpültek annak láttán, hogy mennyire sok ember van nálam nehezebb helyzetben. Én nem tudhatom, hogy hasznos voltam-e, ezt nem én látom, de remélem mások úgy gondolják, igen. Szívesen eljövök máskor is, mivel nincs olyan, hogy valaki túl sokat segített, segíteni mindig lehet. Bátorítok minden fiatalt is, hogy segítsenek, ott, ahol tudnak, mert a világnak szüksége van ránk.

Sinkovicsné Máté Hortenzia igazgatóhelyettes Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász

ÖRÖMHÍR

MINDENKINEK! ..............................

BÁRHOL ÉS BÁRMIKOR

MOBILON IS! ..................... .........

EGYHÁZMEGYEI CÍMLISTA Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász 4405 Nyíregyháza, Tábor utca 1/E Tel.: (30) 116-5737 Vezető: Ft. Csordás Gábor igazgató e-mail: karitasz@dnyem.hu honlap: www.keletkaritasz.hu Egri Főegyházmegyei Karitász 3300 Eger, Szaicz Leó út 7.

Tel./Fax: (36) 518-602 Vezető: Ft. Árvai Ferenc igazgató e-mail: eger.caritas@gmail.com honlap: karitaszeger.hu Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitászközpont Központi iroda: 1033 Budapest, Szentendrei út 69.

Székhely: 1071 Budapest, Damjanich utca 48.

Tel.: (1) 351-1977, Fax: (1) 478-0896 Vezető: Csorba Gábor igazgató e-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu honlap: www.karitaszkozpont.hu Győri Egyházmegyei Karitász 9025 Győr, Kandó Kálmán u. 10.

Tel.: (96) 283-038 Vezető: Lőrincz Attila igazgató e-mail: gyorcaritas@gmail.com honlap: www.gyorikaritasz.hu Hajdúdorogi Főegyházmegyei Karitász 4025 Debrecen, Petőfi tér 8.

Tel.: (30) 4485-328 Vezető: Ft. Jaczkó Dániel igazgató e-mail: karitasz@hd.gorogkatolikus.hu Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Karitász 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1.

Tel.: (78) 462-166 Vezető: Cselik Beatrix igazgató e-mail: karitasz@asztrik.hu

VÍZSZINTES: 1. Bosco Szent János beküldendő gondolatának első része. 13.

Peremtenger Ausztrália északkeleti részén. 14. Mária templomba … (Tiziano festménye). 15. Vízelvezetőt készít. 17. Kacat. 18. Kajak közepe! 19. Norvég, vatikáni, spanyol és kambodzsai autójelzések. 20. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus röv. 22. Régebbi nevén olaszkáposzta. 23. Egészen friss. 24.

Ciprusi labdarúgócsapat. 25. Dőlés. 27. Elő ellentéte! 28. Határrag. 29. Bérbe kivesz, ford. 30. Stroncium és nióbium vegyjelei. 31. Vasúti határátkelőhely Bács-Kiskun megyében. 33. Azonosak! 34. Személyes névmás ford. 36. Nyirokszerv, vérraktár. 37. Ruhát vízzel tisztít. 39. Svéd, magyar és német autójelzések. 41. Izrael egyik legnagyobb királya volt. 44. Látta az esetet. 45. Oktatás.

46. Lousiana röv. 47. Fagylalt németül. 48. Reinkarnáció nagy része! 49. Helyi Esélyegyenlőségi Program. 50. Nagy László. 51. Visszavon! 52. Akadémiai Adattár röv. 53. Csaknem teljesen kapros! 54. Harap az állat. 56. Albán tenger!

58. Angol köszönés. 59. Alkotásra ösztönöz. 62. Női név.

FÜGGŐLEGES: 1. Skandináv nyelv. 2. Himnuszunk zeneköltője. 3. Zavart kofa! 4. Nem mozdul. 5. Rónay László. 6. Üres dóm! 7. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége folyóirata. 8. Gyermeke gyermekei. 9. Erkölcsileg magasrendű. 10. Üres kút! 11. Női név. 12. Elérnek. 13. Bibliai menyegző jelzője. 16. Pál utcai áruló. 20. Fordított peron! 21. Kossuth-díjas színésznő, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke. 25. Régies nyugta. 26. Női név. 27.

Férje. 29. Talál. 32. Visszarámol! 34. A beküldendő gondolat második, befejező része. 35. Thaiföld németül. 37. Kutakodik más szóval. 38. Nemzetközi vészjelzés. 40. Dezoxiribonukleinsav. 41. Isa betűi. 42. Lukas népies hangzással. 43. A hűség városa. 45. Róma folyója. 46. Álcáz, palástol. 48. A hét törpe egyike ford. 49. Nagykanizsai helytörténész volt (István). 53. Mondabeli vezér a III. században, Attila hun király apósa. 55. Kevert sír! 57. Fazék. 58. A Hilton bejárata! 60. Pálfiszeg határai! 61. Fegyvert népiesen elsüt. 62. Páratlan voks!

Megfejtés: ..........................................................................................................................

A megfejtéseket névvel és címmel ellátva július 31-ig várjuk az adasido@caritas.org.hu e-mail címre, vagy a 1519 Budapest, Pf.: 239-es címre!

Az Adásidő legutóbbi számának megfejtői közül a nyertesek postán kapták meg a nyereményüket.

Gratulálunk!

26 REJTVÉNY

Kaposvári Egyházmegyei Karitász 7400 Kaposvár, Füredi u. 65-67.

Tel.: (30) 353-8008 Vezető: Feketéné Szabó Márta igazgató e-mail: kaposvarikaritasz@gmail.com Miskolci Egyházmegyei Karitász 3526 Miskolc Szeles u. 59.

Vezető: Ft. Csejoszki Szabolcs igazgató e-mail: karitasz@mi.gorogkatolikus.hu Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.

Vezető: dr. Oláh Tamás igazgató e-mail: karitasz@nyirgorkat.hu Pannonhalma Egyházmegyei Karitász 9090 Pannonhalma, Vár u. 1.

Tel./Fax: (96) 470-072, (20) 205-9211 Vezető: Ft. Lőrincz Pál osb igazgató e-mail: karitasz@osb.hu Pécsi Egyházmegyei Karitász 7621 Pécs, Janus Pannonius u. 4.

Tel./Fax: (72) 532-207 Vezető: Besenczi Zsolt igazgató e-mail: karitasz@pecs.egyhazmegye.hu honlap: www.pecsi-karitasz.hu Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász 6723 Szeged, Csongor tér 8.

Tel.: (20) 823-3779 Vezető: Ancsa-Molnár Hajnalka irodavezető e-mail: szegedikaritasz@gmail.com honlap: www.szegedcsanadikaritasz.hu Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász 8000 Székesfehérvár, Lövölde út 28/a Tel.: (22) 506-828, Fax: (22) 506-829 Vezető: Nagy Lajosné Krisztina igazgató e-mail: albacaritas2016@gmail.com honlap: www.karitaszszekesfehervar.hu Szombathelyi Egyházmegyei Karitász 9700 Szombathely, Hollán E. u. 14.

Tel./Fax: (94) 318-560 Vezető: Tuczainé Régvári Marietta igazgató e-mail: szombathelyikaritasz@gmail.com honlap: www.karitaszszombathely.hu Váci Egyházmegyei Karitász 2600 Vác, Hattyú u. 1.

Tel./Fax: (27) 814-174 Vezető: Kovács Gábor igazgató e-mail: caritas@vaciegyhazmegye.hu honlap: http://caritas.vaciegyhazmegye.hu Veszprém-Főegyházmegyei Karitász 8200 Veszprém, Damjanich János u. 3/A Tel.: (88) 428-638 Vezető: Ft. Szijártó László igazgató e-mail: iroda@karitaszveszprem.hu honlap: www.karitaszveszprem.hu

HOSSZÚTÁVÚ SEGÍTSÉG A HÁBORÚ ELŐL MENEKÜLŐKNEK! CSATLAKOZZON ÖN IS AZ UKRAJNAI HÁBORÚ ÁLDOZATAINAK TÁMOGATÁSÁHOZ!

CSATLAKOZZON

ÖN IS!

➧ ➧ ➧ HÍVJA

A

KATOLIKUS KARITÁSZ

ADOMÁNYVONALAT! A 1356-OS ADOMÁNYVONAL HÍVÁSÁVAL 500 FORINTTAL KAPCSOLÓDHAT BE AZ ÖSSZEFOGÁSUNKBA.

VÁR A NYÁR!

A tanév után 10 hét alatt több ezer gyermek nyaral ingyen a Karitász táborainkban.

Támogassa Ön is munkánkat, hogy minél több családnak segíthessünk közösen a nyár hasznos eltöltésében és a pihenésben.