Reformátusok Lapja 2022/32. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

A Biblia érzelmi stabilitást ad az életnek

SIPOS AJTONY LEVENTE

LELKÉSZ A VÁLTOZÓ

VILÁGRÓL

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu):

Dóka Viktória (doka.viktoria@reformatus.hu)

Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Arany Lajos (arany.lajo@reformatus.hu)

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Hurta Hajnalka

ELEINK FOHÁSZAI

Nincs, Uram Isten, a te népednek Fejedelme, nincs őt segítő, s őriző Pásztora, ki a rajtunk uralkodó szolgák kezéből kimentene bennünket. Megvalljuk, Uram, hogy vétkeztek a mi Atyáink, s ők elmúltanak, de mi is az ő álnokságaik nyomdokát követjük, mert sovány életünknek csaknem minden idejét a gonoszságban töltöttük el, azért következett ránk mind e sok nyomorúság! Ó, elesett árvák édes Atyja! Az erőtlenek örök istápja! nem tudunk hová lenni, hanem csak terád néznek a mi szemeink.  SZÖLLŐSI

INTERJÚ • 6. Új kezdet – táborozz! | Református gólyatábort tart a szegedi egyetemi gyülekezet, ahol a hangsúly az ismerkedésen és az elmélyülésen lesz

INTERJÚ • 8. Megszólal egy halk és szelíd hang | Farkas Gergely lelkipásztor elhívásról, csodákról, zenéről és a prédikációkról

CSALÁDI ÉLET • 12. Időnként meg kell újulni – negyven év házasság margójára | Bodnár Péter és Bíró Mária tekintenek vissza négy évtizedes házasságukra

GONDOLATOK • 21. Hogy a szellem be ne rozsdásodjon... | A 200 éve elhunyt Teleki

Sámuel öröksége

EGYHÁZI ÉLET • 22. Otthon, Éden otthon | Séta a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának kertjében

PORTRÉ • 30. Névjegy | Ismerjék meg Tóth Dénes lelkipásztort, aki huszonegy éve szolgál Sajókeresztúron!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

MIHÁLY (17. SZÁZAD VÉGE)

HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

VIII. 7. VASÁRNAP

(22) „Nem láttam templomot a városban…” (Jel 21,9–27)

Ezékiel próféta utolsó látomásában az újraosztott ország új fővárosa rajzolódik ki, ahol minden törzsnek saját kapuja lesz, neve pedig: „Ott van az Úr!” (Ez 48,30–35) A jelenések könyve végén is a szent város képe válik láthatóvá, falak és kapuk, a város szabályos négyszögként magasodik (16). Micsoda látvány! Ott ragyog a látnok előtt, akár a jáspis (11), mintha még az alapokat is drágakövek ékesítenék (18–19), a kapuk gyöngyből, az utcák színaranyból készültnek tűnnek (21). De nemcsak az megkapó, amit János lát – az is nehezen felfogható, amit nem lát! Az új Jeruzsálemben nem áll templom. Dávid városa az Úr hajléka nélkül? Ez már nem Dávid földi városa, ez a település az Úré, „telve Isten dicsőségével” (11). Itt nem épít templomot földi király, itt már nem kell prófétáknak róniuk az utcákat és tereket, hogy megtérésre hívják azt a keveset, akik hajlandók meghallgatni őket. Ide nem tör be többé pusztító, itt nem lesz több újjáépülés sem, és ennek a városnak a tövében senkit nem fognak többé megostorozni, tövissel koronázni, megfeszíteni. Ehelyett ott lesz maga a Mindenható Isten és a Bárány. Nem lesz sötétség, és a kapuk sem lesznek bezárva soha többé. Vágyaink helye ez. Eszt 9,1–19  33. zsoltár

VIII. 8. HÉTFŐ

(6) „…Ezek az igék megbízhatók és igazak…” (Jel 22,1–7)

A mennyei Jeruzsálem látomása után az olvasó szeme előtt egyetlen kérdés lebeg: mikor lesz meg mindez, Uram? Erre a ki nem mondott kérdésre a válasz meglehetősen csüggesztő, ha tudomásul vesszük, hogy már két évezred eltelt a könyv ígéreteinek megfogalmazása óta, a válasz mégis ez: hamarosan. Hamarosan meg kell történniük mindezeknek. Mi viszont türelmetlenek vagyunk, különösen, amikor háborúk zaját halljuk, járványok nyomorúságát éljük át, és naponta ordítják felénk ezernyi csatornából a félelmetes, bár nem teljesen világos szavakat: válság felé rohan a világ! Lehet, hogy mindez igaz, és a világ hatalmasai tényleg csak vakon tapogatóznak, de az is lehet, hogy hibát hibára halmoznak. Mindez azonban csak a jelenvaló, látható világ keretei közt érvényes. Mi, akik végigolvastuk A jelenések könyvét, egy másik világ felé fordítjuk tekintetünket az utolsó fejezethez érve. Nem csüggedünk, és a „hamar” szó miatt sem kesergünk, amely végső soron azt jelenti: „majd”. Mi az Élet Urára tekintünk, aki igaz Igéjét adta nekünk. Ő erősít meg ma is: minden ígérete igaz. Nekünk ez a bizonyosság elég. Várunk, reménykedő szívvel. Ha kell, még kétezer évet, mert tudjuk, boldog, aki „megtartja e könyv prófétai igéit” (8).

Eszt 9,20–32  104. zsoltár

VIII. 9. KEDD

(11) „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is…” (Jel 22,8–21)

Botrányos megjegyzés: a gonosz maradjon gonosz. Vajon komolyan gondolja ezt a szerző? Tényleg nem akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen, ahogy nagy hatású elődje, Ezékiel próféta hirdette (Ez 18,23; 33,11)? A jelenések könyve nem általános érvényű felszólítást közöl, hanem rögzíti: a mennyei Jeruzsálemben nincs semmi istenellenes, ott nincs elvetemültség. Isten magához vonzza az övéit, és ettől kezdve minden ember valódi arca tárul fel, a gonosz sem rejtegetheti tovább önmagát. Minket is foglalkoztat: meddig érdemes reménykedni a sötét, ördögi, pusztító lelkek megtérésében? Lehet, az apostol már nem bízott ebben. Sokat látott, sokat tapasztalt ember volt, aki túllépett Ezékiel váradalmán. Számunkra ez mégis egy utolsó, nagy megtérésre hívás: dönts. Dönteni kell igaz és hamis, tisztaság és tisztátalanság, a megtérés és a világ bűvölete között. Mindkét út előttünk áll. Mérlegre kell tenni az életet: vajon hova tartozom? Ha így olvasom ezeket a sorokat, feléled bennem a vágy, hogy életemben Krisztus ügyét tegyem az első helyre. Könyvét nem pecsételte le, minden Igéje hozzáférhető ma is; és ígérte: „...hamar eljövök.” (20) Szüntelen várjuk őt!

Eszt 10  486. dicséret

VIII. 10. SZERDA

(21) „…És látta Isten, hogy ez jó.” (1Móz 1,1–25)

A teremtéssel megszületett az élhető világ. Ennek alapja az egyértelmű határok megvonása, sötétség és világosság, a víz és a szárazföld elkülönítése. Látszólag monoton ez a történet: Isten parancsol, megtörténik, megállapítja, hogy az alkotott dolog jó, és a következő napon ugyanez ismétlődik. Mégsem unalmas leírás ez, a szemünk előtt lassan kibontakozik a csodálatosan sokszínű világ, ahol mindennek megvan a maga helye, és minden nyüzsgésben, mozgásban van. A Biblia első mondata hirdeti: Isten teremtette a világot. Teremteni – olyan héber ige ez, amelynek alanya a Bibliában mindig Isten, soha más. Teremteni csak Isten tud; az ember vagy valamely természeti erő képtelen erre. Mi „csinálni” tudunk, esetleg „alkotni”, de teremteni nem vagyunk képesek. A teremtésben nem csupán létrejön valami, hanem értelmet is kap mindaz,

amit az Úr létrehozott. Talán emiatt lehetetlen, hogy az ember teremtővé váljon. Technikai fejlődés, digitalizáció, újító törekvés: mindez munkáinkat jobbá teszi, de a teremtő rangjára ember nem emelkedhet. Rombolni – azt tudunk. Kezdtük a teremtett világ pusztításával, folytattuk a természetes rend felrúgásával, majd elfeledkeztünk a határokról, márpedig ezek nélkül nincs élhető világ. 1Kor 1,1–17  133. zsoltár

(27) „…a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

(1Móz 1,26–2,4a)

Miben emlékeztet az ember Istenre? Értelmünk hasonlít valamelyest? Vagy néha képesek vagyunk helyes erkölcsi döntéseket hozni? Mindebben lehet bizonytalanságunk, de azt tudjuk, hogy mi nem vagyunk Istenhez foghatók. A „maga képmására, Isten képmására”, vagy (a Károli-fordítás szerint) az „ő képére, Isten képére” teremtetett az ember, de sajnos egyik fordításunk sem jelzi, hogy a héber eredeti mondatban két különböző szó áll, így mi, magyar olvasók, azt hihetjük: a bibliai szöveg nyomatékosítani akarja, az ember pontosan olyan, mint amilyen Isten maga! A szöveg értelme azonban nem ez. Az idézett vers ezt mondja: Istenhez hasonló lettél, de vigyázz, nem olyan vagy, mint ő, csupán hozzá hasonló! Az ókori keleten szokásban volt, hogy a királyok birodalmuk távoli pontjain felállíttatták szobraikat, jelezve, ők akkor is uralkodnak, ha épp távol vannak. Képmásuk által voltak jelen. Hasonlóról szól az ember Isten képére történő teremtése is. Senki nem tévesztette össze a szobrot az uralkodóval; az ember sem keverhető össze Istennel, aki felelősséggel felruházott teremtménynek alkotott bennünket. Az Úr élhető világot teremtett, ránk bízta, mi pedig... Az a legkevesebb, ha megvalljuk: nem voltunk jó gazdák. 1Kor 1,18–31  230. dicséret

(25) „…meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,4b–25) Új, a Szentírás első oldalain eddig még nem szereplő kifejezéssel találkozunk ebben a szakaszban: „Nem jó...” (18). Eddig csak ennek ellenkezője fordult elő: Isten valamennyi alkotását jónak ítéli a szöveg, most viszont az Úr a magányos emberre tekint, és látja, ez így nem jó. Aztán jön a mély, Isten adta álom. Az Úr kivesz valamit Ádámból, aki majd magához tér, meglátja társát, Isten alkotását, és már tudja: véget ért a magány ideje. Ádám szavaiból éppúgy, mint Isten szándékából férfi és nő ősharmóniája árad, még akkor is, ha se Isten, se a nő nem szól egy szót sem. A férfi megkönnyebbült öröme, test a testből felismerése olyan, mintha Ádám nem is tudná biztosan, felébredt-e már, vagy még álmodik. Csodálatos békesség árad ezekből a sorokból. Kiszolgáltatottan, sérülékenyen, mégis harmóniában és nyugalomban élt az ember életadó urával, a szégyen érzése nélkül. Egy darabig. Az a mély intimitás, amely az együtt teljes emberpár és Isten között fennállt, mindazt nyújtotta, amit a bűneset tragédiája óta keresünk. A bűn által még meg nem rontott emberi természetben csak tiszteletre méltó elemek voltak, ahogy Kálvin mondta, minden gyalázatosság ezután következett. 1Kor 2,1–5  466. dicséret

(9) „…az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3) „Hol vagy?” Csak két szó, de magában hordozza a tragédiát, a bűneset igazi katasztrófáját: nem akarunk Isten előtt lenni. A maga feje után megy az ember, és hiába szólongatja az Úr! Isten szól: hol vagy? Ő keresi az embert, a teremtő a teremtményt. Az ember, majd Isten népe bujkál, rejtőzködik, az Úr pedig felé nyújtja a kezét, keresi fáradhatatlanul. A másik itt felbukkanó, soha nem szűnő emberi tulajdonság a felelősség áthárítása. Az ember evett (6), szó nélkül. Ott állt felesége mellett, és vele együtt cselekedett, majd hárított: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem…” (12) Ő tehet mindenről. Értjük, túlságosan jól. Egyrészt az asszony tehet mindenről, másrészt Isten, mert minek is alkotott asszonyt, aki segítőtárs lehetne, de lám, bajba sodor... Csak egyvalaki nem tehet semmiről: én. Én, az ember, ártatlan vagyok, sőt, inkább áldozat volnék! A körülmények, a többiek, mások áldozata. Vajon elszakadunk valaha ettől a gondolkozástól? Megengedjük egyszer, hogy Isten ránk találjon? És ha ez megtörténik, képesek leszünk kimondani: Uram, a bűnös én vagyok. Bocsáss meg engedetlen szolgádnak, akiért fiadat adtad! Hiszem, hogy ő akkor majd kinyújtja kezét felém, újra, és rádöbbenek: nem kellett volna elbújnom előle. 1Kor 2,6–16  368. dicséret

VIII. 11. CSÜTÖRTÖK

VIII. 12. PÉNTEK

VIII. 13. SZOMBAT

Augusztus 1-31. között Hodossy-Takács Előd igemagyarázatait olvashatják.

sem. Ez lesz az első ilyen tábora az egyetemi gyülekezetnek. A korábbi nyarakon inkább szolgáltunk különböző táborokban, például a Csillagponton az általunk működtetett Trinity Kávézóban üdítettünk fel sokakat. Idén viszont szeretnénk inkább befelé fordulni és jobban koncentrálni az eddigi és az újonnan érkező tagokra.

Mire számíthat az, aki jelentkezik a táborba?

Egyfelől utolsó rápihenésnek szánjuk ezt a tábort a nyár végén, így nem lesz nagyon feszes a tempó. Szeretnénk teret adni az ismerkedésre, az elmélyülésre egymással és az Istennel való kapcsolatban. Másfelől kicsit elcsendesedünk, hogy meghallhassuk Isten szavát arról, hogyan viszonyul az Úr az új kezdetekhez. Mert a Biblia is teli van új kezdetekkel: az Isten is újat kezd újra és újra, akár az egyénnel, akár a közösséggel. Azt keressük majd közösen, hogyan hat ez most a mi életünkre, hogyan támaszkodhatunk a Szentírás biztos üzeneteire életünk nagy csomópontjainál, amikor nekünk is újat kell kezdeni.

ÚJ KEZDET – TÁBOROZZ!

HEGEDŰS

BENCE

Első évkezdő táborát tartja idén a 15 éves Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet. Az Új kezdet elnevezésű rendezvényre az oktatási intézmény új hallgatói mellett a felsőbb éves hallgatók jelentkezését is várják a szervezők. Szeretnének teret adni az ismerkedésre, az elmélyülésre az egymással és az Istennel való kapcsolatban, mondta el lapunknak Damásdi Péter egyetemi lelkész a hagyományteremtő együttlétről.

Miről szól majd a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet Új kezdet tábora?

Mindenkinek új kezdet lesz ez a tanév, a tábor pedig az év újranyitásáról szól. Új kezdet a régi egyetemistáknak és a gólyáknak egyaránt. Kifejezetten olyan tábort szeretnénk, ahol együtt lehetnek a már egyetemisták, gyülekezetünk tagjai, illetve a gimnáziumokból, középiskolákból, református gyülekezetekből érkező fiatalok. Új kezdet lesz a tanév nekünk is, ugyanis hamarosan elkészül Szegeden az egyetemi gyülekezet közösségi háza is, közvetlenül az egyetem mellett, amelyet majd be kell laknunk és arra használnunk, hogy minél több embert elérjünk, és minél erőteljesebben jelen legyünk az egyetem életében.

Felfogható ez református gólyatábornak is?

Tulajdonképpen igen. Szeged speciális helyzetben van, mert nincs igazi kampusza, minden karnak saját épülete és hallgatói önkormányzata van, és minden kar önmaga szervezi a gólyatábort. Az időpontot sikerült úgy kiválasztanunk, hogy nem ütközik egyik kar gólyatáborával

A tábor helyszíne rendhagyó módon nem Szeged, hanem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sima. Több gyülekezeti tagunkban is felmerült, hogy szívesen részt venne akár egy túlélőtúrán is, de mivel azt nem mindenki bírná, így ebben a „fapadosabb” szállásban maradtunk, és innen indulunk majd túrázni a környező hegyekbe, például a közeli Boldogkőváraljára. A túrázás, vándorlás alapja szintén a Biblia és Jézus, aki együtt vándorol velünk.

Úgy tudom, a táborozók maguk gondoskodnak majd saját étkezésükről.

A táborhelyünktől a legközelebbi kisbolt is tizenöt kilométerre van, így előre be kell vásárolnunk. Tapasztalatom szerint az egyetemistáknak fontos, hogy közösségként gondoskodjunk magunkról, így az étkezésünkről is. Amellett, hogy ez a közösségépítés szempontjából is hasznos, olcsóbb is, mintha más főzne ránk.

A tábor jelentkezési felhívásában szerepel az is, hogy a jelentkezők járuljanak hozzá az étkezéshez, amivel tudnak: egy láda almával, egy fél disznóval, egy zsák hagymával. A felajánlás nem kötelező, de szívesen veszünk bármilyen hozzájárulást. Ezeket bibliai agapé jelleggel, mint ahogy az Újszövetségben is, beadjuk a közösbe.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Időpont: 2022. augusztus 24-28.

Helyszín: Simai Ifjúsági Tábor, illetve egy családi üdülő. Részvételi díj: 7000 Ft/fő az egész táborra.

Jelentkezni az egyetemi gyülekezet weboldalán lehet: uniref-szeged.hu.

ÚJ KEZDET – ÉVKEZDŐ TÁBOR

A nagyotmondás álarca

Véget ért a nagyotmondás korszaka! – olvastam nemrégiben. Az egymásra sorjázó járványok, háborúk, aszályok, gabonaválságok, az energia-éhezés és kényelmi állapotunk megingása semmissé teszik korunk ígérgetéseit és ambícióit, amelyekkel népszerűséget, befolyást, közhatalmat lehetett szerezni. Csak nagyokat kellett mondani. És persze elhallgattatni minden óvást a magabiztosság ellen. Korunk megjátszott közönye, valójában megvetése a keresztyénséggel szemben döntő módon a valóság gyűlöletéből fakad. A révület még a gondolatát sem viselheti

A panaszaink – és a lázadásaink is – abból fakadnak, hogy voltaképpen nem tudjuk igazán, kicsoda Isten.

a józanságnak. Űzzük el a mértékletességet –házaltak a nagyotmondás ügynökei a törvényhozóknál, aztán a végtelenre nyitott gazdasági növekedés és ikertestvére, a nyitott társadalom elvezetnek majd a béke-boldogság világába. Mintha emberiség elleni bűntett lenne például azt mondani, hogy a férfi férfi, a nő nő, vagyis hogy a nemi identitás egyben korlát is. Pedig már a válságok előtt látható volt, hogy az identitások kiszorítósdija folytonos összeütközéseket hoz, sőt, az egyes emberben is meghasadást idéz elő: az evidenciák rémületes gyorsasággal izzanak fel és hunynak ki az önmegvalósítás kohójában. Magát égeti el az ember, hogy a télből is nyarat csináljon. A boldogság szükségállapot lett, amelyhez a nagyravágyás szolgáltat statáriumot. Ám ebben az önkéntes Gulág-szigetvilágban az egyéni részboldogságok nem adódnak össze közös nagy boldogsággá, ahogy egykor a kommunista rabszolgatáborok kényszermunkája sem adódott össze világmegváltó végeredménnyé. És, persze, nagyotmondás volt az is, hogy véget ért volna a történelem.

Mégsem olyan nagy baj, ha rájövünk, hogy felülcímkézték a portékát, hamis szavatossági időt tüntetve fel. (A paradicsomkerti bűneset óta

tudható, hogy az ördög hamis védjeggyel kísért.) Tehát nem baj, ha rádöbbenünk, hogy a nagyotmondás voltaképpen álarc, a mulandóság miatti szorongásunkat leplezzük vele. S végképp nem baj, ha a nagyotmondással együtt elillan istenkedésünk is. Ugyanis az ember teremtmény, ezért véges, tehát csak akkor lehet boldog, ha a Teremtővel, a Végtelennel tiszta kapcsolatban áll. Szabad is, de csak akkor nem játssza el ezt, ha a szabad Isten igazságából, jóságából, szépségéből nyer ihletet a tiszta élethez. Az ember okos, de csak akkor bölcs is (homo sapiens), ha Istenre hallgat; bölcsesség nélkül üres okoskodás, Lélek nélkül ostoba szellemeskedés a sok szép jóakarat. Krisztus áldozata nélkül pedig megszűnik az igazmondás (sőt, az igazmondás értelme is elvész), és helyére tör az áltatás. Az ember nagyszerű, de csak akkor, ha a mindig nagyobb Istentől fogadja el léte korlátait. Amikor Jób perelni kezdett Istennel, mert földönfutó lett, meghaltak a gyermekei, betegség támadta meg, otthagyta a felesége, az egyik barátja ezt mondta neki: Isten nagyobb az embereknél (Jób 33,12). Ha azért mondta, hogy elhallgattassa, akkor hazugsággá tette az igazságot, és nem vigasztalta a szenvedőt. A mondat mást jelent. Szent Gergely magyarázata szerint ebben az állításban Isten örök tulajdonságai, vagyis jósága, igazságossága, bölcsessége is benne foglaltatnak. Vagyis Istennek sem jósága, sem igazsága, sem bölcsessége nem szűnik meg akkor, ha mi, történetesen, nyomorúságba esünk. A panaszaink – és a lázadásaink is – abból fakadnak, hogy voltaképpen nem tudjuk igazán, kicsoda Isten. Isten mindig nagyobb – folytatták a magyarázatot a középkoriak. S mindig abban nagyobb, amiben a leginkább hasonlítunk hozzá. De Isten nem nagyotmondó, hanem igazmondó. Ha tehát vádol a szívünk a boldogság-karámba kényszerített, nagyotmondásokkal tönkretett világért (Madách szavával: íme, ennyit érsz magadban!), jó tudnunk: Isten nagyobb a mi szívünknél (1Jn 3,20) – ez a kegyelem szava. Most csak egy korszak ér véget. De új, vagyis másfajta idő csak akkor kezdődhet, ha Istenhez kötjük magunkat, hogy megízlelhessük a mulandóban azt, ami örökkévaló. Igazat mondj, ne nagyot! 

A szerző a Budahegyvidéki Egyházközség lelkipásztora, volt püspök

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

FEKETE ZSUZSA

„Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.”

(A királyok első könyve 9. fejezet, 3. vers)

A megszokott sablonokon túl szólítja meg az embert Farkas Gergely lelkipásztor, aki eldöntötte, hogy soha nem szeretne unalmasan beszélni a szószéken sem. Gyerekkori csodás gyógyulása meghatározta az egész életét. A Dunántúli Református Egyházkerület elnökségi tanácsosáról úgy tartják, hogy megbízható és lelkiismeretes vezetője a püspöki hivatalnak, aki inkább kérdez, mint kijelent. Komoly szolgálata mellett szabadidejében Quimby- és 30Y-koncertekre jár, de nemcsak a jó zenét, hanem a kifinomult ízeket is kedveli, ráadásként barista, azaz kávéfőzőmester.

Megszólal egy halk és szelíd hang

Húzott már lapot 19-re?

Sem vakmerő, sem szerencsejátékos nem vagyok, szeretek biztonságos életet élni, mert tudom, hogy tétje van a dolgoknak. Ha mélyebben belegondolok a kérdésbe, a habitusomhoz képest merészségnek nevezhető, hogy a gyülekezeti szolgálatot feladva Pápára költöztünk, és évek óta a püspöki hivatalban szolgálok.

Mit ért azon, hogy tétje van a dolgoknak?

Nem mindegy, hogyan élek; nem tehetek és mondhatok akármit, mert mind Istennek, mind a másik embernek számítanak a tetteim. Bár szeretem a szabadságot, de csak keretek között. A pasaréti gyülekezetben cseperedtem fel. Minden nyáron Neszmélyen táboroztunk, ahol a kerítésen belül szabadon játszhattunk, de nem mehettünk ki, és ez nem is hiányzott. A keresztyénséget úgy fogom fel, hogy elköteleztem magam Isten ügye mellett. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad, hanem azt, hogy mindent megtehetek, amire Isten vezet, ez tesz igazán szabaddá és visz az élet teljessége felé.

Kik hatottak a leginkább önre?

Fiatalkoromban megragadott lelkipásztorunk, Cseri Kálmán igehirdetésének a tisztasága és nemes egyszerűsége, de nem kell messzire menni Pasaréttől: Bogárdi Szabó István püspököt, a budahegyvidéki gyülekezet lelkészét hallgatva is meghatározó felismerésekben volt részem. Szeretem, hogy folyamatosan kérdéseket tesz fel, hatalmas tudás birtokosa, és mindemellett jó humorérzéke van.

Ha már a kérdéseket említette, úgy tartják önről, hogy inkább kérdezni szeret, pedig elnökségi tanácsosként akár megmondóember is lehetne. Dehogyis! A tisztségem annyit jelent, hogy tanácsosként ott vagyok az ügyek közelében az előkészítéstől a végrehajtásig, amit sok dialógus és kérdésfelvetés kísér, megtisztelő, hogy ennek részese lehetek. Sosem gondoltam, hogy nálam lenne az igazság. Nemrégiben Szombathelyen prédikáltam: a szeretet himnuszával párhuzamosan Jeremiás próféta elhívása volt az ószövetségi Ige, és arra gondoltam, biztosan van

olyan idő, amikor ki kell mondani a fontos dolgokat, ugyanakkor Pál apostol azt írja a szeretet himnuszában, hogy „töredékes a prófétálásunk”, és én elfogadom, hogy töredékességben élünk. Sosem tudhatjuk, hogy valakinek a tetteiben, töredékességében mi lehet az ő saját igazsága. Az egyik falunapon történt, hogy egy kigyúrt, tetkós cigány ember odament a színpadhoz, és azt mondta a fellépő zenészeknek: „Most eljátsszátok nekem a Republictól a 67es utat!” Nem volt mit tenni, eljátszották. Később megtudták, hogy ennek a férfinak két nappal azelőtt halt meg a fia, akinek ez volt a kedvenc dala. Szóval, tudjuk az igazságot? – kérdezem. Ugyanakkor hiszem, hogy ismerhetjük az igazságot, a feltámadott, Igéje és Szentlelke által közöttünk levő Jézus Krisztust, aki valóságosan jelen van, és szeretete és igazsága szerint cselekszik a mi töredékességeinkben.

Vannak a 21. században próféták?

Nem vagyok „próféta alkat”. Tudom, hogy szükség van rájuk, de nehezen ismerem fel őket. A prófétasággal kapcsolatban Illés

története áll hozzám a legközelebb. Miközben a Hóreben a félelmei és kétségei között meghúzódik a barlangban, jön az égzengés, a tűz, és ebben az eszeveszett zajban, ahol a vihar még a sziklákat is megszaggatja, egyszer csak megszólal egy halk és szelíd hang, amelyet meghall, és ennek a hangnak engedelmeskedve végzi tovább prófétai szolgálatát. Más prófétái is vannak Istennek, és milyen jó, hogy vannak, de hozzám ő áll a legközelebb!

Megkérdezhetem, hogy kinek a szelíd hangjára hallgat?

Számomra, más szolgatársaim és barátaim mellett, akik ezen a hangon szólnak, Steinbach József püspök úr kiemelten ilyen ember, aki krisztusi lelkülettel, szeretettel, bölcsességgel végzi emberfeletti erőt kívánó szolgálatát.

Úgy tudom, hogy nem a teológián akart továbbtanulni, viszont azt érezte, hogy Istennek ez a terve. Miből tudta, mit akar az Úr?

A történet a neszmélyi konfirmáció utáni ifitáborhoz nyúlik vissza. Megtérésemkor volt egy mély imám, kértem Istent, hogy bocsássa meg a bűneimet, és tényleg azt éreztem, hogy átadtam neki az életem. Gyerekkoromban gyakran fájt a bal oldalam, végül nyolcadikban intenzív osztályra kerültem veseproblémákkal. Egyik este bejött az orvos, én éppen rádiókabarét hallgattam, így inkább hagyott rádiózni, nem zavart. Később tudtam meg, hogy akkor voltak bent a szüleim nála. Hívő katolikus orvosként azt mondta nekik, hogyha nem történik valami csoda, akkor ki kell venni a vesémet, úgyhogy

nem maradt más esély, imádkozzanak! Mindenki imádkozott értem, és másnapra megfordult az állapotom. Csoda történt. Nem kellett megműteni. Nem sokkal ezután kimentünk a szentendrei lengyel piacra a szüleimmel, ahol csúnyán nyaggattam édesapámat, hogy nagyon szeretnék egy walkie-talkie-t – egy számomra voltaképpen teljesen felesleges eszközt. Teljesítette a kívánságomat, megvette nekem a játékot, hozzátéve, hogy azért, mert „olyan szépen kérted”. Belém hasított a mondata. Bocsánatot kértem és megbocsátottak, mégis maradt valami, ami bántott.

Számomra szívfacsaró, hogy egy tizennégy éves gyerek a bűnei bocsánatáért esedezik, miközben mit tudhat még a bűnről!

Néztünk ebben az előbb említett ifitáborban egy Jézus-filmet: amikor keresztre feszítik Jézust, egy katona veri be a szöget a kezébe. Most is emlékszem rá, hogy azt kérdeztem magamtól: ha én lennék az a katona, tudnék-e nemet mondani, vagy elég kifogás lenne az, hogy parancsra teszem a kínzást. Ebből éreztem meg, hogy mi lehet a bűn, mert lehet, hogy én is megtettem volna, amit a katona. Visszatérve az Isten akaratára vonatkozó kérdésére: voltak olyan pillanatai az életemnek, amikor konkrétan éreztem a vezetését, de tudtam azt is, hogy én is jelen vagyok az Isten számára.

Bibliaolvasás közben hol találta meg a leginkább a saját történetét?

Illésben és Pilátusban, mert mindkettőjükben közös szál az őrlődés és az igazságkeresés kérdése. Reményik Sándor versében Pilátus Jézusról gondolkodva felteszi magának a kérdést: „Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!”

Ez a vers tökéletesen bemutatja a hatalommal felruházott Pilátus vergődését, és akkor újra megkérdezhetjük: mi az igazság? Ha van kedve, nézze meg a 30Y együttes éhezők jóllakottak című klipjét, annyi minden benne van. Készek vagyunk-e szembenézni magunkkal, és abból mi marad? A szöveg utolsó, tragikus mondata: „Nem hallom a hangod, én is elhagytalak”, vagy pedig meghallani Isten szavát, őszintén megnyílni előtte, alázattal félretenni az egónkat, hogy szeretetével és igazságával cselekedjen bennünk, általunk.

Ha már zene: mi fogta meg a kedvenc zenekaraiban?

Sokszor éltem meg, hogy kimondják helyettem, amit érzek, mert én nem tudom sem megfogalmazni, sem kimondani. Az általuk megénekelt történetek az én történeteim is. A zene mindig jó hatással van rám, koncertre pedig azért szeretek járni, mert áthat az energia, ami árad a színpadról. Júniusban van a születésnapom, a fiam,

NÉVJEGY

Farkas Gergely 1976-ban született Budapesten. Lelkészi oklevelét a Károli Gáspár Református Egyetemen szerezte. Két évig szolgált segédlelkészként a Budapest-Baross téri Egyházközségben, majd tíz éven át a bálványosi és a kőröshegyi gyülekezetben. 2011-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki hivatalának vezetője, elnökségi tanácsos. Nős, egy gyermek édesapja. Az ÉnTe című könyve két éve jelent meg.

Domi lebeszélte a hátam mögött, hogy a 30Y együttes köszöntsön a Müpában adott koncertjükön, de valamiért elmaradt ez a köszöntés. Két nappal később azonban Beck Zoli, a zenekar frontembere küldött nekem egy születésnapos videóüzenetet a VOLT fesztiválról. Ezzel pedig szép barátság kezdődött el.

Azt mondta egyszer, hogy soha nem szeretne unalmasan prédikálni. Ha nem találkozik az emberek hátterével, amit mondok, akkor az legfeljebb ismeretterjesztés, de nem prédikáció. Igyekszem úgy átadni a kapott üzenetet, hogy az az ismerős háttérben, ismerős, de igényes nyelven – adott alkalommal az üzenetet építő finom humorral – és ne felesleges archaizálással szólaljon meg.

Ha csak egyetlen fontos üzenetet fogalmazhatna meg a szószéken, mi lenne az? Ha röviden beszélhetnék, ezt mondanám: „Biztos, hogy Isten szeret.”

„Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!” – A királyok könyvéből ezt az Igét hozta a beszélgetésünkre.

Ez az Ige számomra bizonyosság, hogy Isten valóban megbocsátotta a bűneimet, befogadott és élő kapcsolatom van vele. A Szentlélek temploma a testem, a gyerekkori betegségemmel, amelyből kihozott Isten, hiszen meghallgatta az imádságomat. Miután abban a bizonyos nyári táborban imádkoztam, ezt az Igét olvastam, és azóta is elkísér.

Egy egészen más téma: azt mondták a barátai, hogy szeret utazni. Az utazáson sokat stresszelek: beraktam-e mindent, megvan-e a repülőjegy, találunk-e parkolóhelyet, megfelelő lesz-e a szállás, és még sorolhatnám. Tulajdonképpen a nyaralásban azt a pillanatot élvezem a legjobban, amikor hazaérünk. Mostanában sokat beszélnek az „úton levés” szépségéről, ez másik aspektus. Volt egyszer egy különös utazásunk, amikor megállapodást kötöttünk a fiammal. Ő repülni szeret, én kávézni: ötezer forintért tudtunk repülőjegyet venni Londonba, reggel mentünk, este jöttünk, közben egy körsétával ellátogattunk a neten kinézett nyolc kávézóba.

Ez az interjú is egy kávézóban készül, nem véletlenül, hiszen ön nemcsak református lelkész, hanem barista is. Mi olyan érdekes a kávéban, hogy Londonig repül érte?

Szeretem az ízeket. Számomra a finom kávé öröm, a krisztusi „több az élet” egyik „elemelkedése”. Azért is, mert bár vannak szabályok, mégsem

lehet mérnöki pontossággal elkészíteni, hanem benne van az alkotás és az a szabadság, amelyről a beszélgetésünk elején szó volt.

Mit szól ahhoz, hogy a fia pilóta akar lenni?

Néha a repülőterek világáról úgy érzem, hogy benne van a varázs, de valójában elég földhözragadt helyek, mint Mos Eisley a Csillagok háborújában. Aztán tízezer méterrel a föld felett egy csőben repülve mindig elgondolkodom, hogy ez nem normális állapot. Szeretném azonban, hogy Domi olyan hivatást válasszon, amelyben boldog, és Isten szerint való módon kiteljesedik.

Lelkész barátaival, Bella Péterrel és Szakács Gergellyel podcastokat készítenek, miért tartják fontosnak, hogy meg-

osszák a gondolataikat ilyen módon is az emberekkel?

Azt gondoltuk, talán érdekelhet másokat is, amiről beszélgetünk, hiszen sajátos keresztyén nézőpontból szemléljük a világot. A podcast olyan műfaj, amely megadja azt az illúziót, hogy csak hárman beszélgetünk, bizalmi légkör alakul ki köztünk, de valójában bárki hallhatja az egészet. Azért is szeretem a podcastot, mert adódik bőven tér és idő, hogy kifejtsük a gondolatainkat, alaposan körbejárjunk egy-egy témát, és ez harmonizál a habitusommal. Megállapodtunk a többiekkel abban, hogy soha nem lesz öncélú a beszélgetésünk. Nem gondoljuk, hogy a podcasttal hatalmas dolgot vinnénk véghez, de örülünk, hogy fontos dolgokról beszélgethetünk, ez erősíti a barátságunkat is. Bármit teszünk, csak egy a kérdés: az Isten ügyét szolgálja-e.

 FOTÓ: REFORMATUS.HU

Az interjúban szóba került az interneten hallható Kerengő című podcast, amelyet Farkas Gergely, Szakács Gergely és Bella Péter szerkeszt. A három református lelkipásztor azokat a témákat feszegeti, amelyek éppen foglalkoztatják őket. Beszélgettek már – a többi között – arról, hogy a nyári fesztiváldömpinghez mit tudnak hozzátenni a keresztyének, mit kezdhetünk a háborús időszakban a félelmeinkkel, mi a célja az új református énekeskönyvnek, lehet-e jó következménye egy trágár szónak a templomban, vállalható-e egy keresztyénnek a mai közéleti és a politikai kommunikáció minősége, miért kívülről akarják megszabni, hogy mit lehet az egyháznak és mit nem.

A beszélgetéseknek van egy fontos alapszabálya: az adásokba egyvalaki hozza a témát, a másik utánaolvas, a harmadik pedig „vak”, vagyis nem tudja, hogy miről lesz szó. A podcastot nem csak vallásos hallgatóknak ajánlják. Meghallgatható a Spotifyon, az iTuneson és minden nagyobb podcastalkalmazáson.

KERENGŐ PODCAST

IDŐNKÉNT MEG KELL ÚJULNI – negyven év házasság margójára

HEGEDŰS BENCE

Negyven éve rövid cikk jelent meg a Reformátusok Lapjában arról, hogy három testvér egyszerre kérte Isten áldását házasságára a dögei református templomban. A hármas esküvőt még különlegesebbé tette, hogy a három pár három tagja lelkészi szolgálatra kapott elhívást. Egy évvel később hármas keresztelőt tartottak, mert mindegyik családban született egy-egy kislány. Bodnár Péter és felesége, Bíró Mária jövőre negyvenévi demecseri szolgálatukért is hálát adhatnak.

Mindig is hármas esküvőt szerettek volna?

Marika: Akkor már a két másik pár hoszszabb ideje együtt járt, ami akkoriban viszont még nem jelentett együttélést. Ők már akkor elhatározták, hogy közös esküvőt tartanak. Akkor egyszer apósom megkérdezte, hogy…

Péter: „Hát, fiam, akkor nem gondolnád, hogy ti is összeházasodtok?” Úgy szoktam viccesen mondani, hogy azért házasodtunk össze, mert így gazdaságosabb volt. A mi családunknak így a három esküvő helyett csak egy alkalmon kellett részt vennie.

Marika: Bár már gyerekkorunk óta ismertük egymást, ekkor már hat hónapja volt annak, hogy kapcsolatunk barátságból szerelemmé alakult át.

A menyasszonynak fel kellett adnia az „álomesküvőjét” emiatt?

Marika: Nem volt semmi, amit fel kellett volna adnom. Viszont mivel az eredeti szakmám ruhaipari üzemmérnök, és a sógornőimet is ismertem már gyermekkoruk óta, így belementek abba, hogy én tervezzem meg a menyasszonyi ruhákat. Három egyforma ruhában álltunk oda az úrasztala elé, egyforma volt a menyasszonyi csokrunk is, ahogy egyformák voltak a fiúk öltönyei is.

Mire emlékeznek a nagy napból?

Péter: Az akkori tanácselnök vállalta a polgári szertartás lebonyolítását, ami akkor egyáltalán nem volt szokás. Le is gépelte a beszédét, amit utána megkaptunk, úgyhogy az is megvan még.

Elkezdett esni az eső, ahogy a polgári szertartásról sétált át a tömeg az ezerfős dögei templomba, amely meg is telt. Nagy Kálmán, a későbbi kunsági esperes prédikált, nemrég találtuk meg a hanganyagot magnókazettán, amelyet a feleségem átmásolt digitális formátumra, most épp egy hangmérnök dolgozik rajta. A három pártól három lelkipásztor kérte ki az esküt. Nem mulatós lakodalmunk volt, helyette lelkészek és ismerősök tettek bizonyságot. Este tizenegy órakor öltöztek át menyecskeruhába az asszonyok.

Marika: Megegyeztünk abban, hogy nem lesz tánc. A menyecskeruhánk is egyforma volt.

Azokat is ön tervezte?

Marika: Igen, kékpöttyös menyecskeruhát. Másnap pedig indultunk nászútra.

Hatan, együtt?

Marika: Egyszerre mentünk nászútra, de minden pár más-más helyre. Mi Jósvafőn töltöttünk el egy hetet, útközben Vencsellőn még elmentünk templomba. Az esküvő napja után pont egy évvel egyszerre tartottuk a három kislány keresztelőjét, ugyanis mind a három helyen egy-egy kislány született két héten belül. Utána még három másik gyermek is született mind a három családban.

Péter: Ez tizenkét gyermek. Hamarosan megszületik a három helyen a huszadik unoka is. Nekünk kilenc van.

Marika: A 118. zsoltárból vett idézet állt az esküvői meghívón: „Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.”

Ez lett házasságuk mottója is?

Péter: Igen, ez végigkísért bennünket, mert voltak nehéz idők a negyven év alatt. Négy

gyereket felnevelni a ‚80-as években, a ‚90es évek elején nem volt egyszerű dolog.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a negyvenévnyi házasságnak?

Péter: A gyermekek születése nagyon fontos dolog volt, akárcsak a Titus Hitéleti Alapítvány megszületése, de nehéz kiemelni konkrét eseményeket, mert egész életünket átszőtték az Úristen kisebb-nagyobb csodái. A gyermekeinkkel sok időt töltöttünk együtt. A nyári szabadságaink például egy öreg lakókocsiban teltek, volt évfolyamtársak parókiaudvaraira kéredzkedtünk be éjszakánként. De jártunk le vele Balatonszárszóra is. Ez volt a legnagyobb érték, amit akkor a gyermekeinknek adni tudtunk.

Marika: Emlegetik azóta is. A minőségi idő nagyon fontos volt a gyermekeink nevelése alatt.

Hogyan ismerkedtek meg?

Marika: Mindkettőnk szülei első generációs ébredési emberek voltak, az ötvenes években jutottak hitre. Rajtuk keresztül mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Nekem Péter az első szerelmem volt, csak ő ezt hatévesen nem viszonozta.

Péter: Aztán fordult a kocka, és sokáig úgy is maradt. Volt egy másfél-két éves időszak, amikor reménytelenül szerelmes voltam Marikába. Akkor nem is reméltem, hogy majd ez valamikor össze fog jönni. De sokat kértem az Úristent, és egyszer csak megadta. Dögében közös ifjúsági körbe jártunk, majd engem Kisvárdára rendeltek ki exmisszusnak a teológia utolsó két

évében, miközben Marika Budapestre került a Könnyűipari Műszaki Főiskolára, de hétvégente hazajárt, vasárnap délutánonként pedig, amikor az én szolgálatom volt, mindig jött kántorizálni. Ez pedig a mai napig megmaradt, mert most is ő a kántor (is) a demecseri gyülekezetben, ahol harminckilenc éve szolgálunk együtt. Elég színes volt az életünk.

A hármas esküvő azért is emlékezetes, mert három lelkipásztor is állt az úrasztala előtt: Bodnár Irén és férje, Szűcs László Tamás, valamint ön, Péter. Néhány év elteltével viszont Marika is elvégezte a teológiát, nem is akárhogy. Marika: Az eredeti szakmám ruhaipari üzemmérnök, a teológiára az első két gyermekünk születése után iratkoztam be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eleinte nem sok kedvem volt újra tanulni, úgy éreztem, eleget ültem a könyvek fölött a főiskolán. Aznap reggel, amikor menni kellett volna Debrecenbe beadni a teológiai jelentkezést, a napi Igén keresztül Isten is üzent: „Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19,6a) Erre nem tudtam mást mondani: „Hát, Uram, akkor tanulok tovább.” Ekkor már – bár én még nem tudtam – a harmadik gyermek, Márta ott volt a pocakomban. Ő szintén lelkész lett. Szokta is mondani, hogy ő kétszer járt teológiára. Máté fiunk szintén a lelkészi szolgálatot választotta.

Nappali tagozaton végezte el a teológiát? Levelezőn, de a görögöt és a hébert ugyanúgy kellett tanulnom, mint a többi

teológusnak, akik nappali képzésre jártak. A hat év alatt egyszer sem halasztottam vizsgát, és közben két gyermeket szültem.

Azt szokták mondani, hogy a házaspárok egy idő után elkezdenek hasonlítani egymásra. Önök is ezt tapasztalták? Hogyan változtak meg negyven év alatt, voltak olyan szokások, amelyeket elhagytak a másik kedvéért?

Péter: Rajtam volt mit faragni, és ma is van. Családi örökség, hogy eléggé türelmetlen vagyok, szeretném, ha mindig minden azonnal meglenne, a feleségem pedig mindig próbál lassítani. Ő értelmiségi családból jön, az én szüleim tsz-tagok voltak. Első generációs lelkészek vagyunk. A mai napig előfordul, hogy Marika átolvassa a prédikációmat igehirdetés előtt. Amúgy valóban sok mindenben elkezdtünk hasonlítani. Kitaláljuk egymás gondolatait, legyen szó a szolgálatunkról vagy a családunkkal kapcsolatos dolgokról.

Marika: A férjem nagyon komolyan veszi Pál apostolnak a római gyülekezetnek írt intelmét: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat!” Emiatt ő sokkal megbocsátóbb, hamarabb túllép dolgokon, mint én. Hamarabb képes odatartani a másik orcáját. Én nem ilyen vagyok, de az ő hatására érzek változást magamon ebben. Hogy sokszor ugyanazt gondoljuk, az a kegyelmi háromszög miatt lehet, mindketten Istenhez kapcsolódunk. Ez nem a mi különleges képességünk, nem a mi érdemünk, mint ahogy az életben semmi sem az.

Péter: Nem ugyanaz a szeretetnyelvünk. A feleségemé a minőségi idő, erről ismertek is vagyunk, hogy ha valahol megjelenek, a legtöbbször a feleségem is velem van.

Marika: Vagyis viszel magaddal, és sokszor Pál apostolra hivatkozol, aki a korinthusiaknak írt első levelében azt kérdezi: „Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?”

Péter: Valóban. Visszatér ve Marika szeretetnyel vére: ma sem telik el úgy egy hét, de van, hogy egy nap sem, hogy ne ülnénk le együtt társasjátékozni vagy valamilyen kvízt megoldani közösen.

Marika: Én mindig is sze rettem játszani, most már ő is szeret. Nálunk a közös társaso zás családi hagyománnyá lett.

Van kedvenc társasjátékuk?

Marika: Most az Elbűvölő Magyarország című kvízjátékkal játszunk sokat, a másik kedvenc pedig a Múlt-kor: a kocka el van vetve kvízjáték. De nem mindig csak ezekkel játszunk.

Péter: Játszunk kockajátékokat vagy malmozunk is, de abban a feleségem mindig megver.

Hogyan befolyásolta házasságukat az, hogy mind a ketten a lelkipásztori szolgálatot választották?

Marika: Azt látjuk, hogy ahol a házaspár egyik tagja nem lelkész, ott sokkal nehezebb. Leginkább abból adódóan, hogy a világi állásban dolgozó fél hétfőtől péntekig van inkább elfoglalva, míg a lelkész inkább hétvégén. Szerintem könnyebb együtt szolgálni, és jó is, hogy együtt szolgálhatunk.

Péter: Azt is elmondhatjuk: nehéz volt, hogy nem lehet szétválasztani a szolgálatunkat és a privát életünket. A lelkészi munkában nem tehetjük meg, hogy este bezárjuk a boltot, és minden gond ott marad. Állandó készenlétben kellett lennünk.

Ugyanakkor közös úton haladtunk, ami nagyon sokat jelentett. Sokat lehettünk együtt, ami nekem különösen fontos volt, bár a feleségem szerint azért, mert van egy ikertestvérem, és az anyaméhben eltöltött közös kilenc hónap miatt szeretem azt, ha mindig van velem valaki.

Mire tanítja meg az embert negyven év házasság?

Marika: Például arra, hogy két ember igazi boldogsága is csak az Úristentől jöhet. Ha Isten hiányzik a kapcsolatból, ha nincs meg a kegyelmi háromszög, akkor nem lesz boldog a házasság. Természetesen automatikusan sem lesz boldog két, hitben élő ember házassága, erre több példát is láttunk az ismeretségi körünkből. Egyénileg és közösen is meg kell lennie a kapcsolatnak Istennel, és akkor valóban ott lesz a boldogság is.

Péter: Megtanít a hűségben való elmélyedésre is, ami a jó házasság alapja is. Nemcsak a házassági hűségre tanít, nevel bennünket az Úristen, hanem a munkánkhoz, a szolgálatunkhoz való hűségre is. De engem tanít a türelemre is, illetve arra, hogyan egészítsük ki egymást. Valószínűleg ezért is működött és működik most is, pedig voltak nehézségek és próbatételek a négy évtized alatt.

Mire gondol?

Péter: A feleségem eddig nem említette, de tavaly márciusban stroke-ot kapott, elég súlyos állapotba került. Nehezen tudott beszélni. A pandémia idején került kórházba, és egyre csak rosszabbul lett. Már járni sem tudott, etetni kellett. Elképzelhetetlenül szörnyű körülmények között volt, éjszaka a szobatársai nem hagyták pihenni, így még inkább leromlott az állapota.

Marika: Aztán hazakerültem, Péter gondoskodott rólam: öltöztetett, etetett, és tulajdonképpen a mai napig segít a min-

dennapi teendőkben, mert még gyenge a kezem, a lábam, tornáztatni kell őket. Az, hogy egy ilyen esemény után életben maradtam és fel is épülhettem, visszaállhattam a szolgálatba, az mindenképpen Isten csodája. Péter rólam való gondoskodásában szintén a hűség mutatkozott meg, az ő szeretetnyelve amúgy is a gondoskodás, most is hűségesen és rendületlenül visz gyógytornászhoz és gyógymasszőrhöz is.

Gyermekeik már jó ideje elköltöztek otthonról. Hogyan élték meg a „kirepülésüket”?

Marika: Sokszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy a felnőtt gyermekek elköltözése után a házaspárnak kiüresedik az élete. Aranyos volt a legkisebb lányunk, Lídia, amikor elkerült főiskolára, és hosszú évek után először maradtunk újra kettesben a férjemmel: az első hétvégi hazalátogatásakor megkérdezte, hogy milyen volt, hogy bírtuk ki. Mi pedig mondtuk, hogy jó volt kettesben, örültünk egymásnak. Azért nem volt ez tragikus számunkra, mivel – értsük jól – nem a gyerekek voltak az életünk értelme. A gyermeknevelés jó időszak volt, akkor az Úristen rajtuk keresztül hozott boldogságot az életünkbe. De fokozatosan kerültek el itthonról, többek között ezért is nem okozott traumát, mint más házaspárok életében, akik utána már nem tudnak egymással mit kezdeni, és inkább elválnak. Hatvan éve ismerjük egymást, de nem unjuk meg a másikat. Természetes az, hogy időnként meg kell tudni újulni a házasságban egymás iránt. Imádkozunk azért, hogy ahogy mindkettőnk szüleinek házassága, úgy a miénk is világító és az Úr kegyelmét, szeretetét felmutató élet lehessen minél több házaspár előtt ebben a világban!

 FOTÓ: ZELENKA ATTILA/ARCHÍVUM

Eszter

könyve érdekes és tanulságos olvasmány, amelyben győz a jó és vereséget szenved, meglakol a gonosz. Szívesen olvasunk ilyen történeteket, mert személyes életünkben túl sok a baj és az ellenségesség, és gyakran nem látjuk, sőt hiába várjuk a jó diadalát, nagyobbnak látszik a rossz hatalma. Sok aggodalom és félelem ül rajtunk a háború nyomasztó árnyékában, együttérzünk a menekülőkkel, osztozunk velük. A világjárvány csak nem múlik, újra és újra erősödik a támadása, és a gazdasági változások aggasztó költségeit is latolgatnunk kell. Ki tudja, mi lesz holnap? A katasztrófákról, árvizekről és tűzesetekről szóló híreket hallva örülünk, ha valami olyanról elmélkedhetünk, aminek tudjuk, hogy jó lesz a végkimenetele minden életveszély és gyűlölet ellenére. Üdítő reménységet ad minden happyendes elbeszélés.

Eszter királyné szép és kedves, története izgalmas, szerepe kockázatos, életveszélyes, és kiszolgáltatott helyzetében megindító az az áldozat, amelyet népéért vállal, és amilyen bölcsen él vele. A feszültséggel teli jelenetekről filmet lehetne forgatni, ha nem lenne félretett irodalmi mű. De az. Elfogadottsága sem egyértelmű. A zsidóság azonban évente örömmel megünnepli Purim idején (a púr akkád szó, többesszámban sorsvetést jelent). Minden zsinagógában fölolvassák, hogyan szabadultak meg őseik a babiloni fogság után perzsa ellenségüktől, és hangos tetszésnyilvánításokkal és ellenséges közbekiáltásokkal dramatizálják az eseményeket.

Nem Eszter, ez a zsidó árvalány akart királyné lenni a Perzsa Birodalomban, származása révén nem is álmodhatott ilyet, mesés módon mégis kiválasztják erre a szerepre, és ő helytáll benne. Hatalmát nem saját céljaira fordítja, hanem népe szolgálatára, Isten terve megvalósítására. Nagybátyja, Mordokaj üzenete kiemelkedő mondanivalót hordoz, megfelelő értelmezéssel lefordíthatjuk a magunk helyzetére: „Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre (…). Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszt 4,14) Ki tudja, nem azért állított-e Isten téged is abba a családba, környezetbe, munkahelyre, hogy rajtad keresztül mutassa meg szabadítását és hatalmát a többieknek?

Válságok, veszteségek, testi és lelki sebesülések közben gyakran föltámad a kérdés bennünk: Uram, miért? Hát, jó dolgunkban is meg kellene kérdeznünk: Istenem, miért adtál gazdagságot vagy hatalmat, miért kegyelmeztél meg nekem, miközben mások nehezebben élnek? Miért kerültem ilyen helyzetbe, és mit tegyek, hogy kedves legyek előtted? 

IMÁDKOZZUNK!

Felséges Isten! Szárazságtól, aszálytól megsárgult mezőink, zörgő torzsákkal teli kertjeink szomjazzák az esőt; erdőtüzektől megbarnult levelű, fekete törzsű, csonka fák sírnak az égi áldásért! Könyörülj, Istenünk! Kiapadt vízforrásokkal, pocsolyává silányult gyönyörű tavakkal, mocsarasodó folyókban elpusztult állatokkal könnyek nélkül sír a természet utánad, Istenem! Könyörög ez a teremtett világ, hogy ne tekints az emberi mulasztásokra, bűnökre – mi csak elvenni és kizsákmányolni tudtunk –, hanem a te alkotásodra, erre a világra, amelyre egyszer azt mondtad, hogy „igen jó”. Számlálhatatlanul sok a vétkünk, Urunk! Könyörülj bűnbocsánatodra és áldásodra szomjazó, a hanyagságtól, nemtörődömségtől cserepesre aszott életünkön is! Ámen  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Teremtés

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében” – mondjuk sokszor az Apostoli hitvallás első mondatát a hívő közösség tagjaként a gyülekezet közösségében. Új énekeskönyvünk istentiszteleti részében a Nicea-konstantinápolyi hitvallást is megtaláljuk, amely első mondata szintén a teremtő Istenbe vetett hitet fogalmazza meg: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, menny nek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.”

Ezek a hitvallások a többi keresztyén hitvallással együtt a vallástétel nyelvén a teremtésről szóló bibliai elbeszélést és vallástételt foglalják össze. A teremtéstörténet sem valamilyen érdekes, misztikus, kissé távoli érdekesség, ókori emberek sajátos élet- és világfelfogásából eredő, az évszázadok óta ismereteiben bővülő modern emberiség tudásától idegen fantáziálása, hanem élő hitvallás, mivel a Teremtőhöz és a teremtéshez közünk van. A teremtéstörténet olvasása, a gyülekezeti közösségben elmondott hitvallás erre figyelmeztet és figyelmeztessen mindannyiunkat, különösen akkor, amikor az emberiség viharvert és nyomorult történelmének évezredeit és hasonlóképpen nehéz jelenét is szemügyre vesszük.

A Teremtő Isten akarata jó, értelmes, az általa teremtett világ rendezett egész, szép és megbonthatatlan egységet képez. Mindent és mindeneket megelőz a teremtő szó és erő, a káoszból és annak ellenére alkotó isteni mindenhatóság, az embert férfiúvá és nővé, saját képmására és hasonlatosságára teremtő isteni szeretet és hűség, a gondviselés kegyelme. A bűn, az engedetlenség, az elszakadás, a küzdelmes történelem csak ezután következik. A teremtéshit, a Teremtőbe vetett hit elsődlegessége és elsősége az Úristen változhatatlan voltára és hűségére irányítja figyelmünket, és eltörli félelmeinket.  PAP FERENC

TikTok, globalizáció és az igazság

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

A bizonytalanság az új igazság. Szubjektív érzések és személyes nézőpontok alapján újraértelmeztük, mi a helyes és a helytelen. A világ inog a lábunk alatt, elvesztette stabilitását. Sipos Ajtony Levente gyülekezetvezető lelkipásztor szerint mindannyian részesei vagyunk korunk pszichologizált személyiségkultúrájának, idegenkedünk mindenféle külső tekintélytől, és szeretjük azt hinni, saját identitásunk urai vagyunk.

Mi alapján tájékozódhatunk a korunkat jellemző bizonytalanságban?

A világ jelenlegi állapotához mi is hozzájárultunk, sokunk életvitele pontosan ugyanolyan, mint a kortársainké. Elszakadtunk a krisztusi látásmódtól, már nem vagyunk elégedettek, ha van ruhánk, ennivalónk, lakásunk. Sok mindent eltorzítottunk, és megszokott életformánkká vált a környezet kihasználása. Valamenynyi történelmi korban, a mostanihoz ha-

sonló kiszámíthatatlan időszakokban a bibliai bölcsesség lehet segítségünkre a Példabeszédek könyvének negyedik fejezetéből: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Napjaink krízisei, kétségei között a gondolataink, érzéseink akkor kerülhetnek a helyükre, ha újra kinyitjuk a Szentírást, megnyugszunk a tanításában, és elfogadjuk a világ eseményeinek egyetlen érvényes narratívájaként. Érthető, ha elfog

bennünket az utolsó idők közeledésének félelme, és felfigyelünk A jelenések könyvére, amelyet a 21. században méltatlanul elhanyagoltunk, pedig sokat meríthetünk belőle. Szívünk békességre lel, ha tudjuk, a világ eseményei mögött Jézus Krisztus áll, és mindig mennyei döntés előzi meg a földi eseményeket. A világban feltartóztathatatlanul és ellenállhatatlanul egyetlen végső hatalom irányít, Jézus Krisztus. Nap mint nap értesülünk tragikus történések-

ről, egészen közel hozzánk háború zajlik, amire évtizedek óta nem volt példa. A harcok, járványok, természeti és gazdasági katasztrófák nyomán eluralkodik bennünk a fenyegetettség és a félelem bizonytalansága, amely rávetül az életünkre. A Biblia lapjain Jézus megingathatatlan hatalmáról olvasunk, és tanításától ki is józanodunk, amire korunknak szüksége van. Isten személyével kapcsolatban elterjedt nézet, hogy csak általunk pozitívnak tartott tulajdonságokat aggathatunk rá: jóság, szeretet, gondviselés. A jelenések könyvét olvasva rájövünk, ezek sztereotípiák, Isten ennél sokkal több, Jézus Krisztus kormányzásának módja, döntéseinek indoka pedig messze meghaladja értelmünket, és beteljesületlenül hagyja elvárásainkat. Miközben „levetett saruval” állunk meg Isten szuverenitása előtt, bepillanthatunk Krisztus eszköztárába és a folyamatba, ahogyan a világhatalmakat, uralkodókat engedi cselekedni. A modern teológia fel

NÉVJEGY

Sipos Ajtony Levente 1971-ben született Nagykátán. A Budapesti Teológiai Akadémián végzett, majd a Budapest-Budahegyvidéki Egyházközségben egy évig segédlelkészként, azután Gyúrón két évig beosztott lelkészként szolgált. Kampenben (Hollandia) politikai etikát tanult. 2001 óta a soltvadkerti református gyülekezet lelkipásztora. Nős, hét gyermek édesapja.

hogy az antikrisztusi hatalom, bármenynyi követőre talál is, Krisztussal teljesen ellentétes értékeket képvisel. Az elmúlt két évtized során gyökeres változásoknak lehettünk tanúi a társadalom erkölcsi értékrendjében, filozófiájában, vallásában és művészetében. A felfordulás olyan mélyreható, hogy nagyszüleink nemzedéke aligha gondolta volna, hogy ez bekövetkezhet. A Szentírásból származó eszmények és erkölcsi normák iránti tisztelet, elfogadás az idősebb generációval együtt kihal. Ma már világosan látszik, hogy a magát progresszívnek tartó emberi gondolkodás új korszakba lépett, amelyet keresztyén teológusok új pogányságként jellemeznek. Jézus követése és a keresztyén értékrend egyik korban sem vált többségi állásponttá, és ezt A jelenések könyve is megerősíti. Történelmi példák bizonyítják, hogy a hitvalló keresztyénség elválaszthatatlan az üldöztetéstől. Nagy Konstantin császár felismerte a keresztyénség

akarta oldani a jóság és az ítélet között fennálló vélt feszültséget azzal, hogy igyekezett megkülönböztetni az Ószövetség és az Újszövetség Istenét, az elsőt haragvó, a másodikat szerető Istenként elénk állítani. Jézus önmagát az Ószövetség Istenével azonosította, sőt elmondta, amit az Atya tesz, azt cselekszi ő is. Tehát A jelenések könyve borítja a Jóisten-teológiát. Isten a trónon ül, magához hívja a Bárányt, odaadja neki a tekercset, mert egyedül ő méltó, hogy feltörje a pecséteket.

Mit érthetünk meg A jelenések könyvéből?

Olvasunk természeti csapásokról, háborúkról, ökológiai katasztrófákról és a korábban működő törvényszerűségek felborulásáról. Ha az Úr angyalai megfújják a trombitákat, járványok törnek ki. Az embereket különböző gyilkos, démoni eszmék kerítik hatalmukba, érthetetlen elméletekben kezdenek hinni. A bekövet-

kező események során elpusztulnak az istentelenek és a hívők is, de az Úr számontartja az övéit. Az időmeghatározások – hónapok, hetek, napok – azt mutatják, hogy Isten szabja meg, mi mennyi ideig fog tartani, tehát az események nem parttalanul zajlanak. Számomra ez felemelő és nyugalmat ad. Lehet, hogy senki nem ismeri a nevemet, senki nem tudja, hogy létezem, de egy helyen fel van írva a nevem. A jelenések könyve esetében nem egyetlen eseménysorról beszélünk, hanem ismétlődésről. A könyvben szereplő fontos szimbólumok a történelem során lehetőséget adtak a hívőknek, hogy értsék az eseményeket. Krisztus követői újra meg újra felismerték az Antikrisztust az adott időszak valamelyik elnyomó hatalmában, így az első században a császár személyében, a reformáció korában a római pápában, a 20. században a sztálini és hitleri rémuralomban. A közös valamennyiben,

stabilizáló erejét, és olyan kiváltságokban részesítette, amelyeket az ősi római vallás papjai élveztek. A keresztyénség kultúra- és történelemformáló erővé vált, és az évszázadok alatt hozzászoktunk, hogy meghatározza az értékrendet, az életet. Ezeknek az időknek azonban vége, a keresztyén vélemény már csak megtűrt, sőt egyre inkább üldözött álláspont lesz.

Mi eredményezte napjaink kulturális válságát?

A felvilágosodás és az általa előkészített francia forradalom hadat üzent a megelőző évszázadok államvezetési és társadalomszervezési gyakorlatának, és új világrend létrehozását tűzte ki célul. Ezt a belőle kifejlődő liberalizmus és marxizmus részben meg is valósította, de mára fenntarthatatlanná vált. A marxizmus bebizonyította, egy eszmének nem kell igaznak lennie ahhoz, hogy mindent felforgas-

„Ha valaki nem tudja elviselni Isten létezésének gondolatát, az igazság fogalmának sincs helye a világképében.”

son. Igaz ez a liberalizmusra is, amelyről azt gondoltuk, hogy jobb. Napjainkra a két eszmerendszer összekapcsolódott és új formát öltött, bár mindkettő emberképe téves alapokon áll. Idealisztikus szemlélettel közelítettek az emberhez, nem vizsgálták soha a gonosz valódi eredetét és természetét. A problémát az Isten nélküli világmagyarázat okozza, amely nem tűri, hogy megkérdőjelezzék. A liberalizmust sem lehet belülről kritizálni. Az alternatíva nélküli ideológiák diktatúrához vezetnek, hiszen egy történetté egyszerűsített értelmezést kényszerítenek mindenkire. A filozófiatörténet évszázadaiból meg kellett volna már tanulnunk, hogy lehetetlen megismerni az igazságot Isten létezésének elismerése nélkül. A Teremtő a szükséges kiindulópont. Isten és az igazság elválaszthatatlanok egymástól. Minden gondolat az igazság lényegéről visszavisz bennünket Istenhez, Jézus Krisztushoz. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Ha valaki nem tudja elviselni Isten létezésének gondolatát,

az igazság fogalmának sincs helye a világképében. A végső igazság objektív valóság, tehát rajtunk kívül létezik, és ugyanaz marad függetlenül attól, hogy mi hogyan érzékeljük. Olyan állandó, mint ahogy Isten változtathatatlan. Pál rómabeliekhez írt levelének első fejezetében háromszor is olvassuk, hogy akiknek Isten nem kell, azokat kiszolgáltatja: szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét; gyalázatos szenvedélyeiknek, ahol felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel; megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. A tisztátalanság a szexuális bűnre, a gyalázatos szenvedély a szexuális bűn súlyosbodására, kifejezetten a homoszexuális bűnre utal. A megbízhatatlan gondolkodás még mélyebbre süllyed. A szó, amelyet ennek leírására használ –adokimosz – azt jelenti: ítélőképesség nélküli, annyira eltorzult, hogy nem képes különbséget tenni a magától értetődő természetes és természetellenes között. Érvelése csúcspontjaként Pál huszonhárom vétket sorol fel, amelyek egyre inkább elterjednek a társadalomban, míg végül az egész kultúra telítődik velük. Ha az ember elhagyja Istent, akkor Isten viszonzásul elhagyja az embert. Az Istent elvető világ Isten ítéleteként értelmetlenségbe torkollik és szétesik. Ez a lényege a mai kulturális krízisnek.

A technikai vívmányok segítettek, hogy szinte azonnal részesei legyünk a világ eseményeinek, viszont elszigetelődtünk még azoktól is, akikhez közel állunk.

A globalizáció a modern kultúra alapvető fontosságú eleme: a virtuális világ és a

közösségi média azt az érzést közvetíti, hogy a nagy egész része vagy, mindenhol ott lehetsz, és mindannyian összetartozunk. Kifejezetten pozitív, hogy ha valahol visszaélés történik, arról azonnal értesülünk, és az egész világ felzúdul. Ugyanakkor azt hiszem, a mostani generációnak még nem sikerült a globális és a lokális egyensúlyát megtalálni. A globális krízis elől, amelyet most már a hétköznapjainkban is érzékelünk, az emberek rögtön a lokalitásba menekülnek. Tehát az válik fontossá, ki a férjed, a feleséged, a gyerekeid. A lelkészek a gyülekezet tagjait személyesen ismerik, az életünket lokális szinten építik. A helyi közösségben nem a TikTokon, Instagramon keresztül vagyunk jelen, hanem személyesen. Ha valaki csak a globális média vagy a virtuális közösség tagjaként határozza meg az identitását, az nem tudja helyesen értelmezni önmagát, a világot. A közösségi médiában könnyen elhisszük, hogy a virtuális hálón keresztül ott vagyunk a fősodorban, elsőként értesülünk a politika eseményeiről, látszódunk, számítunk, mi is fontosak vagyunk, odafigyelnek arra, amit teszünk. A TikTok-generáció persze most alaposan felhívja a figyelmünket, hogy baj van, hiszen egyre extrémebb dolgot kell tenni ahhoz, hogy „lássanak”. Szükségünk van a személyes beszélgetésekre, mert Isten az embert kommunikációra és szoros kapcsolatok építésére teremtette. Isten is kommunikál, a Biblia is médiaeszköz. A Mindenható azonban nekünk adta Szentlelkét, aki dekódolja az üzenetét, tehát összeköttetésben vagyunk vele. Az Úr azt mondja, gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal, vagyis a szeretet valóságos megnyilvánulása a cselekedet, amely csak akkor történhet meg, ha kilépünk a virtuális világból. Lehet a szeretet kifejezése, ha lájkot vagy emojit küldünk, de ez nem közösség, nem a gyászoló ember átölelése, beletekintés a másik szemébe, olvasás a gesztusaiban. Isten adott nekünk kegyelmi ajándékokat, amelyeket a jelenléti közösség megélé-

„A jelenések könyve borítja a Jóisten-teológát.”

séhez biztosított, nem otthoni gyakorlásra, hanem a többiek javára. Ezért a koronavírus-járvány idején használt digitális istentisztelet és úrvacsora vakvágány. Egyik lelkésztársam egyenesen azt állítja, hogy a keresztyénség egyetlen létezési formája a helyi gyülekezet. Isten és az ember együtt voltak az Édenben.

A bűn miatt elűzte Ádámot és Évát, de megígérte nekik, hogy Krisztusban újra együtt lesznek. A jelenések könyvében a Mindenható megvigasztalja az övéit.

Észre sem vesszük, és az egyházzal együtt idomulunk a világhoz, már a templomban is a személyes boldogságunkat keressük.

Mi, keresztyének, talán meg sem fogalmazva, azért megyünk templomba, hogy jól érezzük magunkat, esetleg a barátokkal való találkozásért, a felemelő énekekért, egy jó prédikációért. Az imáink, a személyesek és a közösségiek egyaránt, általában a nyomorúság enyhítésére összpontosítanak, nem pedig az Isten mélyebb megismerésére. Hajlamosak

vagyunk olyan gyülekezetet választani, amely tetszik nekünk, és nem feltétlenül a teológiai meggyőződés dönt. Az egyház sok helyen kiszolgálja az emberek boldogságigényét, és azok a közösségek, amelyek érzelmi alapokon szerveződnek, még nagyon sokáig népszerűek lesznek. E tekintetben a protestantizmus, különösen a református, presbiteriánus kegyesség, amely intellektuális beállítottságú, nagy hátrányban van. A református egyháznak azonban nincs más útja, hiszen Isten maga is intellektuális, és az embert is annak teremtette, értelmesen beszél velünk. Úgy alkotott meg minket, hogy gondolkozva mondatokat fogalmazzunk és megértsük a mély öszszefüggéseket. Isten nem megérzéseken vagy az érzésvilágunkon keresztül befolyásol bennünket, hanem az értelmünkre hat. Szükséges, hogy az emberek gondolkodjanak, pedig felgyorsult világunkban éppen erre nincs elég igény és idő. A legtöbb lelkész kínlódik, hogy mivel járjon az emberek kedvében. Az istentisztelet alatt a résztvevők rövid idő után az óráju-

kat nézegetik, mert nem kapnak gyors, új impulzusokat, és a koncentráció csökken. Ha Isten rövid mondatokkal, tweetekkel akart volna velünk kommunikálni, megtette volna. De ha meg akarjuk érteni a Mindenható gondolatait, akkor egyszerűen le kell ülnünk, el kell olvasnunk, amit mond, figyelni rá. Ez az emberi kapcsolatokban is így működik. Korunk leszoktatja az embereket a gondolkodásról, az imádságról, hiszen az imádság is intellektuális cselekmény. Nem csak sóhaj (persze néha az is), nem érzés, nem lebegő meditáció. Aki nem tud gondolkozni, az beszélni sem tud, vagyis képtelen megfogalmazni a gondolatait, az érzéseit. Ha nem olvassuk a Bibliát, nem tudunk róla beszélni Istennel. Mindez deformálódott, összezsugorodott keresztyénséghez vezet. A hívő ember öröme az Istennel való kapcsolatból, megértett igazságának elfogadásából fakad. A folyamatos boldogság- és jólétkeresés nem bibliai út. Az Igének való engedelmesség rendszerességet, érzelmi stabilitást ad az életnek.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

„Ha valaki csak a globális média vagy a virtuális közösség tagjaként határozza meg az identitását, az nem tudja helyesen értelmezni önmagát, a világot.”

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

A Biblia érzelmi stabilitást ad

életnek

Bethlen Gábor megelevenedő szobra

További

Tel.: 06-30-396-8208

1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu

 Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot

MEGRENDELŐLAP

………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:

Név:......................................................................................... Cím:.............................................................................................

Telefon (nem kötelező):...........................................................

Aláírás:...................................................................................

Rövid idővel a Magyar Református Egység Napja és Deáki Árpád életteli szobrának leleplezése után értékes ajándékot kaptam, amely hozzásegített ahhoz, hogy az általunk többször meglátogatott, szeretett erdélyi városban, Gyulafehérvárott Bethlen Gábor fejedelem „leléphessen a szobortalpról”, s egyénisége egy kevésbé közismert vonására, a humorral átszőtt méltóságra is felfigyeljünk. 1890-ben Acsády Ignác történész és szerzőtársa, Gindely Antal a Magyar Történelmi Életrajzok egyik kötetében tette közkinccsé Bethlen tetteit és erényeit, ebben többek között ez olvasható: „De udvarának legszebb ékessége a szellemi értékek kultusza volt. Irodalom, művészet, közoktatás nem olyan módon talált oltalmat, mint valami középkori kényúrnál… ő az első magyar uralkodó, aki a szó modern értelmében kultúrpolitikát csinált, …mert tudta, hogy az államok hatalma népük műveltségén, polgárosodásuk tökéletesedésén nyugszik.” Ez a pontos leírás egészült ki számomra, röviddel az Alba Julia-i események után, amikor Losonczy Attila író, művelődésszervezőtől, a József Attila Emlékhely vezetőjétől megkaptam ajándékba Törésvonalak (Kortárs Kiadó, 2022) című új novelláskötetét, amelynek egyik darabja az „és pernyét könnyezett az Úr” címet viseli. Ebben az írásban nem egy akadémiai levelező tag jellemzi a fejedelmet, mint Acsády, hanem életének tanúja, az öreg Bence mesél róla: „Az első békekötéskor (1622, nikolsburgi béke) Ferdinánd császár egyik kegyeltjét, Montenegro generálist küldte Bethlenhez tárgyalni. A generális végig dölyfösen viselkedett fejedelmünkkel, így az elhatározta, leckét ad neki jó modorból. Midőn nagy csinnadrattával megkötötték az áhított békét, a két hadvezér a lovát léptetve elindult egymással szembe a mezőn, ahogy ilyenkor szokás. Bethlen úr kiemelte a lábát a kengyelből, mint aki leszállni készül a nyeregből. Montenegro ezt látva úgy gondolta, megmutatja, hogyan kell elegánsan leugrani a lóról, és fél pillanattal később a császári főtiszt már ott állt a lova mellett, mint a cövek. A fejedelem akkor a nyeregben kihúzta magát, s így, magas lóról okította ki a császári főtisztet, hogy fejedelemként kizárólag önvédelemből nyúlt a fegyverhez, és bármikor megteszi, ha szükséges. [Lám, ilyen a keresztyén casus belli, fényévekre az ártatlanok lemészárlásától! P. É.] Montenegro csak állt ott, de híján volt bármiféle frappáns feleletnek! Mit tehetett ezután? Szégyenszemre elkullogott! Úgy hírlik, később kegyvesztetté vált, Ferdinánd császár annyira megharagudott rá e csúfság miatt!” Az anyai ágon döntően református származású, részben kunszentmiklósi szerző szavai nyomán jutott eszembe: az „összmagyar” református középiskolások számára hirdessünk tollforgató versenyt (bármely műfajban!) Bethlen Gáborról, a Tündérkert bölcs uráról!  PETRŐCZI ÉVA

A szerző történész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, a Szabad Föld hetilap szerkesztő-újságírója

Hogy a szellem be ne rozsdásodjon...

Mostanában egyre többet olvasok és vásárolok elsősorban társadalomelméleti és természettudományos írásokat. Persze olcsóbb lenne, ha könyvtárba járnék, hiszen az olvasóik érdekeit és igényeit szem előtt tartó, elkötelezett nagyobb bibliotékákban a legújabb és a korábbi irodalom egyaránt hozzáférhető. Ez utóbbin akkor töprengtem el, amikor egy egykori könyvgyűjtő tudós évfordulójára lettem figyelmes: 200 éve, 1822. augusztus 7-én hunyt el az 1739-ben, az erdélyi Gernyeszegen született Teleki Sámuel.

a bázeli tanárának, hogy továbbra is szeretne a tudománnyal foglalkozni, és amint ideje engedi, ismét időt szán majd a matematikára. Ennek azért is érezte szükségét, mert mint a levélben írta, „szellemem majdnem berozsdásodott tíz hónapos tétlenségtől senyvedve”. Bernoulli baráti válaszában megnyugtatta és biztatta Telekit: „Saját magában fog új erőforrásokra találni, ugyanis választékos könyvtárral bír, nem beszélvén a természet mindenki előtt nyitott, nagy könyvéről; főleg ezt a hatalmas művet kell tanulmányoznia, mely jobb tanítómester, mint az összes tudományos-művészeti akadémia.”

Az erdélyi gróf a szó szoros értelmében maradandót alkotott: gondoljunk csak a marosvásárhelyi könyvgyűjtemény, a Teleki-téka megalapítására. De számos munkája mellett elkészítette Janus Pannonius műveinek kritikai kiadását, elmélyült a természettudományokban, és keresztyén emberként célul tűzte ki az erdélyi protestáns közoktatás megújítását. A kancellári tisztséget is betöltő Teleki Sámuel – bár már kisgyermekkorában is tudott olvasni – igazi bibliofillé négy évig tartó külföldi (Bázel, Utrecht, Leiden, Párizs) tanulmányútján vált, amely alatt már tudatosan gyűjtötte a köteteket.

A könyvtár állományát használta Bolyai Farkas. Gárdonyi Géza csak az egriek szeretete miatt nem költözött oda. Elismerően szóltak a gyűjteményről európai, sőt más kontinensekről érkező érdeklődő olvasók is.

Telekinek világhírű tudósok lettek a levelezőpartnerei. Legkedvesebb professzora Daniel Bernoulli természettudós volt. Teleki – aki nagyon kedvelte a matematikát – 1764-ben, hazatérése után leírta

A tudós kancellár munkásságáról nemcsak a későbbi utókor, hanem már a kortársak is hálásan nyilatkoztak. Halála után egy héttel így emlékezett rá a Magyar Kurir: „A’ minden virtusokkal tündöklő férjfiú, ki a’ Haza’ polgári igazgatásában bébizonyitott bölcseségére nézve mind azon Nagyok közt, kik valaha vele egy pályát futottak, az elsők közzül való: az Anyaszentegyházhoz ’s az iskolákhoz mutatott számtalan jótéteményeire nézve hasonlíthatatlan; a ’Nemzeti Cultura’ előmozdítására, a ’Tudományok’ virágoztatására s a ’Tudósok’ becsülésére ’s jutalmazására csupán a ’dicső Marczibányi, Festetics, ’s Széchenyi, – mind, mind elhúnyt csillagainkkal páros.” Az egykori népszerű lap nekrológja a könyvtáralapító munkát is magasztos szavakkal méltatta: „Maga az a gazdag Könyvtár, melly különösen a Régiségekre, a’ Természet-Históriáira és a’ Szép-mesterségekre tartozó ritka Gyűjteményekkel gazdagítva, Marosvásárhelyen a’ Nemzet örökségének felszenteltetett, halhatatlan tanúja leszen mindenkor az ő nemes lelkének ’s az emberiség közhasznára bölcsen használt életének.”

Teleki Sámuel olyan korban élt, amikor hazánkban is egyre népszerűbbé vált a tudomány művelése és továbbadása. Természetesen ehhez szükség volt olyan támogatókra, mint a tudós gróf, aki mindig kiállt hite és hazája mellett, valamint hivatásának tekintette a világ könyvek általi megismertetését. Tanulhatunk, ahogyan felénk mondják, a régi öregektől: olvassunk könyveket – akár a könyvtárakból, amelyeket ránk hagytak eleink, akár a saját polcunkról, amelyeket mi adhatunk tovább az utánunk következő nemzedéknek. 

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Illusztráció: MTI

OTTHON, ÉDEN OTTHON

DÓKA VIKTÓRIA

Ha komolyan vesszük a Szentírás lapjait, a kert az a hely, amelyet az Úr nekünk szánt – vallja Egeresi Gábor lelkipásztor, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának igazgatója, aki szerint Isten arra kért bennünket az Éden kertjében, hogy vállaljunk felelősséget a természetért, óvjuk és ápoljuk azt. Sok problémánk abból adódik, hogy posztmodern emberként nem vesszük elég komolyan a fenntarthatóságot. Sárospatakon, a múzeum bibliai kertjében sétálva ismerkedünk a mediterrán növényekkel és elmélkedünk az embernek szánt otthon fogalmáról.

A fotósunk első dolga, hogy megkóstolja a füge termését. Kissé éretlen még a gyümölcs, de jót ígér. A látogatók a kert minden terméséből ehetnek, mintha csak az Édenben lennénk.

– A bibliai kertet Győri István professzor teológusok segítségével ültette az 1990-es évek második felében, ügyelve arra, hogy olyan fajtákat válasszanak, amelyek viszonylag jól viselik a helyi éghajlatot. A szubmediterrán klímát a kertet körbeölelő épületek többé-kevésbé megteremtik a növényeknek. Északról védett a kert a széltől és fagytól, délről és nyugatról körbeéri a nap – mutatja Egeresi Gábor.

– Az emberiség viselettörténete fügefa mellett kezdődött. Amikor az első emberpár, Ádám és Éva evett a jó és rossz tudásának a fájáról, felnyílt a szemük,

és meztelenségüket fügefalevéllel igyekeztek eltakarni – eleveníti fel a lelkész, aki arra a megjegyzésünkre, hogy milyen kicsik a levelei a ruházkodáshoz, azt is hozzáteszi, hogy léteznek

nagyobb levélzetű fügék is. Ez a növény az újtestamentumban is visszaköszön, Jézus elszárított egy fát, miután nem talált rajta termést. – Folytonossága van ennek a növénynek. A virágkezdemények már ősszel megjelennek, azokból

Egeresi Gábor lelkész-történész igazi „pataki diák”, a gimnáziumot és a teológiát is itt végezte, a mesterfokozatot Princetonban szerezte meg. Nyíregyházán és Miskolcon történelemtanári és történész bölcsészképesítéseket nyert. Negyedik éve igazgatja a múzeumot, irányította annak teljes körű felújítását. Olaszliszkán lelkész. Nős, két gyermek édesapja. Boldog embernek tartja magát, mert mindkét munkája egyben a hivatása és szenvedélye is.

Vezérigéje: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.” (1Jn 2,3)

lesz kora nyáron az első termés. A füge évente akár kétszer is érlel gyümölcsöt, a Szentföldön lehettek olyan fajták, amelyek háromszor is teremtek – magyarázza. A kertben jelenleg közel negyvenféle bibliai növényfajta található. – Az elmúlt három évben megújult a kollégium, a belső udvar, az épületek és a kert is, a renoválások alatt kevesebb figyelem jutott a mediterrán növények teleltetésére, ezért néhány elpusztult. A jövőben szeretnénk több fajjal gazdagítani a kertet, azok téli elhelyezését igyekszünk most megoldani – teszi hozzá a múzeumigazgató.

A kertben sétálva mintha a Kárpátok egy ligetkéjében találnánk magunkat, égbe törő, fenyőkre hasonlító fák magasodnak az apróbb növények között. –Ezek a cédrusok. Fontos szerepet töltöttek be a Közel-Keleten, a föníciai városok hajóinak készítésénél. Salamon templomát libanoni cédrusból építették. Jelenleg tizenöt-tizennyolc méter magasak lehetnek, impozáns látványt nyújtanak, de sokat fognak még nőni – részletezi Egeresi Gábor. A kertben rózsák, liliomok, citrombokor, a Magyarországon őshonos mandula is helyet kap. A földön fonnyadásnak

induló feketeeper-szemek hevernek az egyáltalán nem epernek kinéző fa tövében. – Szomorú eperfa, közel százéves. Háborúba buzdító Igénél találkozunk vele a Bibliában: „Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.” A növények fel- és megismerését információs táblák segítik, amelyeken magyar, latin nevüket és egy hozzájuk kapcsolódó Igét olvashatunk – mutatja idegenvezetőnk.

– A Biblia korában az emberek természeti környezetben éltek, nem volt szükséges elmagyarázni nekik, hogyan néznek ki és mire valók a növények. A látogatók többsége talál olyan különlegességet a

kertben, amelyet korábban nem ismert, vagy nem tudta, hogy szerepel a Bibliában. Mint például a ruta, amely fűszer növény, és a gyógyászatban is fontos szerepe volt Jézus idejében. A Károli-fordítás szerint a Lukács evangéliumában szerepel, hogy a zsidóknak tizedet kellett adniuk belőle: „De jaj néktek, farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátrahagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” Sétálva, Igéket ol-

vasgatva a kertben akár a Szentföldön is érezhetné magát az ember – fűzi hozzá. Példázatokban nincs hiány a kertben. A búza és a szőlőtő szinte egymás mellé van ültetve, bár a konkoly kiszáradt. – Nehéz pótolni, nem nagyon árusítják. Ne tévesszen meg minket, amit jelképez, az jelen van az életünkben. Jézus példázatában az ellenség veti a búza közé a konkolyt, életünk nyomorúságai a gonosz erő, az ellenség műve. Ezt a szimbólumot nem értelmezhetjük a búza nélkül. 150-200 évvel ezelőtt a gabonát életnek is nevezték, nem csak vidékünkön. Az olaszliszkai gyülekezet 1810-es éveiből való jegyzőkönyvében olvasható: „Három éve nem tudtunk a Kollégiumnak segítséget adni, de most az Isten megsegített bennünket, és egy szekér életet küldtünk be a Kollégiumba.” Szimbiózisban éltek a gyülekezetek itt, Északkelet-Magyarországon a pataki kollégiummal, és a búza, amely minden évben meghozza a maga ötven- vagy százszoros termését, ahogy a példázatban, akkor az életet jelentette. Szomorúak vagyunk az aszály miatt, nehéz helyzetben vannak a gazdálkodóink is országszerte. Szimbolikus jelentősége van azonban, hogy az Úristen gondoskodott annyi búzáról, hogy ne éhezzen az ország. Ez az irántunk tanúsított kegyelmének a jele – vallja Egeresi Gábor.

Csodás szőlőfürtök lógnak a veszszőkön. – A Biblia egyik legfontosabb növényét kevésbé gyümölcséért, inkább nedűjéért termesztették az izráeliták. Szakrálisan is jelentős. Az úrvacsorai bor Jézus értünk kiontott vérét jelképezi. Itt, Tokaj-hegyalján, ahol a szőlőkultúra több száz éves múltra nyúlik vissza, különösen

fontos növényünk, ezért izraeli fajta helyett helyi kedvencet ültettünk, furmintot – magyarázza a múzeumvezető.

A kert csendjét madarak éneke teszi még meghittebbé. Nyáron itató, télen a három méter magas, monumentális

talán boldogabb emberekké válunk. A természet segít megtalálni a harmóniát, az egyensúlyt az életünkben. Itt, a bibliai növények között sétálva, az Igéken elmélkedve megpihenhet, feltöltődhet az ember, és lelki munícióval térhet haza – vélekedik a lelkész-múzeumigazgató, aki azt is hozzáteszi: – Az édenkertben minden megvolt, ami a létfenntartáshoz szükséges. Ádám és Éva harmóniában lehetett a természettel, egymással és az Úrral. Akármilyen városlakó legyen

etető csalogatja az énekesmadarakat a díszkertbe, az élelemről a múzeum munkatársai gondoskodnak. Mókusuk is van.

A gimnazista diákoknak olykor tanórákat is tartanak a parkban, és múzeumpedagógiai foglalkozások is zajlanak benne.

A Bibliában Mózes könyve szerint az ember első lakóhelye az Éden kertjében volt. – Azt az Úr ültette be az emberpárnak, mi viszont olyan otthonokban lakunk, amelyeket mi építünk fel magunknak. Természetes közegünk valójában a kert. Igaz, az ember építészete is lenyűgöző, körülöttünk a barokk Berna-sor, a főkollégium klasszicista épülete, Makovecz Imre tervezésében a patinás sarki épület, a Repositorium, ezek között fekszik a park, kiemelve szépségüket. Túlzásnak hathat az olvasónak, de ha komolyan vesszük a Szentírás lapjait, a kert az a hely, amelyet az Atya nekünk szánt. „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” Már akkor arra kért, hogy vállaljunk felelősséget a természetért, óvjuk és ápoljuk környezetünket. Sok problémánk abból adódik, hogy posztmodern emberként nem vesszük elég komolyan a fenntarthatóságot. Nagyszüleink idejében természetes volt, hogy mindent újrahasznosítottak. Ezt újra kell tanulnunk. Időnként talán fájdalmas a lecke időnként, mert külső körülmények kényszerítenek rá, de ha megtanuljuk,

az ember, vágyik eredeti közegébe, a természetbe, jelentsen ez akár csak egy kis kertet, nem feltétlenül az őserdőt.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA

Sárospatakon történelmi hagyományai vannak a kerttelepítésnek. Lorántffy Zsuzsanna több kertet is fenntartott, többek között Gyulafehérváron, Borsiban, de a legszebb kertje Sárospatakon a Gombos volt, erre volt a legbüszkébb a fejedelemasszony. Férjével váltott levelezésében mindig beszámolt a kert állapotáról, egyik hadjárata során a pataki kertből gránátalmát küldött férjének, I. Rákóczi Györgynek és a mellette harcoló uraknak. A fejedelemasszony több növényt is meghonosított Ausztriából és Nyugat-Magyarországról Erdélyben.

PÓTFELVÉTELI A KRE PK-RA

a 2022/2023-as tanévre HITÉLETI KÉPZÉSEK

A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara felvételt hirdet alábbi hitéleti alapképzési szakjaira nappali és levelező munkarendben: református hittanoktató, kántor, közösségszervező.

Az érdeklődők a jelen eljárás keretében is jelentkezhetnek állami ösztöndíjas képzési formára, a felvételnek nem feltétele emelt szintű érettségi.

Jelentkezni közvetlenül az intézménynél lehet: www.kre.hu/hiteletifelveteli Képzési helyszín: Nagykőrös Jelentkezési határidő: 2022. 08. 18.

TOVÁBBKÉPZÉSI SZAKOK OKLEVÉLLEL RENDELKEZŐK SZÁMÁRA

Pedagógus szakvizsga szakirányú továbbképzési szak (választható ismeretkörök/szakirányok: Gyakorlatvezető óvodapedagógus szakirány; Gyakorlatvezető tanító szakirány; Tehetségfejlesztés, tehetséggondozás szakirány; Fejlesztő, differenciáló pedagógia szakirány); Gyógytestnevelés az óvodában, iskolában szakterületen pedagógus szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzési szak; Tehetségfejlesztő pedagógus szakirányú továbbképzési szak (2 félév); Gyógypedagógus szakvizsga; Diaszpórában magyar nyelvet és kultúrát tanító szakember szakirányú továbbképzési szak (2 félév); Protestáns köznevelési vezető pedagógus szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzési szak.

További információk: www.pk.kre.hu

Új hitéleti szakirányú továbbképzési képzésünk:

Református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak

A képzés időtartama: 4 félév.

Az oklevél megszerzéséhez a hallgató a képzés alatt 120 kreditet teljesít.

Jelentkezni közvetlenül az intézménynél az alábbi nyomtatvány kitöltésével lehet:

Károli Gáspár Református Egyetem – Pedagógiai Kar továbbképzési jelentkezési lap (kre.hu).

Jelentkezési határidő: 2022. 09. 01.

Képzési helyszín: Nagykőrös

Tanító szakhoz tartozó műveltségi területek (részismereti képzés): ember és társadalom; ének-zene; idegen nyelv (angol, német); informatika; magyar nyelv és irodalom; matematika; technika, életvitel és gyakorlat; természetismeret; testnevelés és sport; vizuális nevelés

Az egyes szakterületi csoportokat megfelelő számú jelentkező esetén indítja az intézmény.

További információk: https:pk.kre.hu

Jelentkezni közvetlenül az intézménynél az alábbi nyomtatvány kitöltésével lehet: Károli Gáspár Református Egyetem – Pedagógiai Kar továbbképzési jelentkezési lap (kre.hu).

Jelentkezési határidő: 2022. 09. 01.

Képzési helyszín: Nagykőrös

További információkért keressék fel az alábbi weboldalt, valamint telefonon munkatársainkat! www.pk.kre.hu, e-mail: pk.tanosztnk@kre.hu, +36-53-347-251, +36-30-564-9331

MÚLTIDÉZŐ

Református Élet, II. évfolyam, 30–31. szám 1935. augusztus 3.

Az írországi tüzek

(ismeretlen szerző)

Az ember nem akar hinni a szemének, amikor az újságok híradását olvassa. A század elején a felsőbbrendű, modern ember gúnyos sajnálkozásával utalt a sötét középkor örökre letűnt emlékei közé minden vallási háborúságot. S ma ismét tele vannak a lapok véres vallási villongások hihetetlen híreivel. [...] A villongások tüze átcsap Skóciába is, és közben a kontinensen itt is, ott is üldöztetések középpontjába kerülnek katolikusok és protestánsok egyaránt.

Ugyanekkor Moszkvában a vörös materializmus fanatikus hívőinek tábora harcot hirdet a horogkereszt vallása ellen, s rettenetesen igaza kezd lenni Aldous Huxley-nak, aki éppen a közelmúltban egyik érdekes nyilatkozatában a „transzcendentális vallások”-kal szemben az úgynevezett „pozitív vallások” kategóriájába osztotta be a nemzeti szocializmust és a kommunizmust, melyek a tömeg lelkesedését és energiáját kimondottan földi, anyagias célok megvalósításáért tüzelik fel. A világhírű angol író azt jósolja, hogy ezek olyan pusztító, véres háborúkat hozhatnak a nyakunkra, amelyekhez képest semmiségek voltak a transzcendentális vallásokból eredő középkori harcok és villongások. S e pillanatban nem nagy vigasztalás az írónak az a vallástétele, hogy hite szerint ezek a „pozitív vallások” csak ideiglenesek, míg a transzcendentális vallás forrásai kiapadhatatlanok, éppen mert elvonatkoztatott, s így erőmerítést jelent.

Az a század, amelyet olyan sokan a vallás halála századának hirdettek, rettenetes hamis vallások csataterévé vált. [...]

De a legfontosabbat ne felejtsük: nem ismeri Krisztust, és nem szolgálja őt az, aki templomokat gyújt fel és embereket tesz földönfutóvá hitükért. És rossz tanítványa Krisztusnak, aki fegyverrel akar érvényt szerezni az ő ügyének. 

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Ü, R, Á). 13. Elveszti az eszméletét. 14. Zala megyei falu. 15. Tűvel, cérnával dolgozik. 16. A Micimackó szerzője (Alan Alexander). 18. Norma …, 1979-es amerikai filmdráma. 19. Kakasdísz. 20. Urán és tellúr vegyjele. 21. Nézőtér része. 24. Vadmalacszelet! 26. Zárt terű hőcserélő. 28. Lengyel iparváros. 31. Aján Tamás sportdiplomata monogramja. 33. Egymást követő betűk az angol ábécében. 34. Örökítőanyag. 36. Éneklőszócska. 37. Papírmérték. 38. Rátalál. 41. Csinosító szerek összessége. 43. Tan. 44. Olimpiai bajnok öklöző (Zsolt). 45. Ingamozgást végez. 46. Rövidített aláírás. 48. Körültekintő. 50. Klasszikus kötőszó. 51. Ruténium vegyjele. 52. Tiszta páratlan betűi. 54. A zenei alaphangsor 3. és 8. hangja. 55. Kodály Zoltán névbetűi. 56. Lengyel ferences rendi szerzetes, vértanú (Maximilian). 58. Spanyol falucska a francia határ közelében (ARRES). 61. Rámutatást kifejező szó. 63. A Balatonba torkolló Veszprém megyei patak. 65. Orosz gépkocsimárka. 67. Szatyor. 69. Tat betűi keverve. 70. … Boleslav, cseh iparváros. 72. Londoni méret! 73. Twin …, népszerű amerikai televíziós sorozat. 75. Katonai szállítóoszlop.

Függőleges: 1. Kenyai sziget és város. 2. Előkelő. 3. Psziché. 4. Kilenc páratlan betűi. 5. Nagypál Gábor vajdasági színész monogramja. 6. Körbe-körbe jár. 7. Forma. 8. Játékpénz. 9. Távirati ü. 10. … Gardner, amerikai színésznő. 11. Francia szociológus, szociálpszichológus (Gabriel TARDE). 12. Dinamikus memória kettős portolású változata (videómemória). 17. Értékes gondolat lényege. 19. Városi közlekedési eszköz népszerű neve. 22. Félig zárt! 23. Rövidítés zeneművek címében. 25. Az idézet második része (Ő, G, É, K, Z). 27. Zenei kifejezés: gyorsan. 29. Francia matematikus, csillagász és fizikus (Pierre-Simon de). 30. Betört ablak darabkája. 32. Minősítő eljárás. 35. Durva felületű. 37. Egykori betűvető. 39. Részben megmintáz! 40. Több pápa neve. 41. Pióca eleje! 42. Felett páros betűi. 47. Zéró. 49. Tárológödör. 52. Nagy méretű. 53. Japán politikus, miniszterelnök (Kakuei). 56. Baranya megyei község. 57. Igekötő. 59. Ruca egynemű betűi. 60. Tülök anyaga. 62. A mostani időpontig. 64. Útszakasz. 66. Ebben az évben. 68. Mázol. 71. Hangtalan leütés! 73. Kiejtett betű. 74. Sárdy János operaénekes névbetűi.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat.” (Zsolt 49,8)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kicsinyeiknek azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezt teszik a tó partján élő békák is. S mint ahogy náluk szokás, szájról szájra adják tovább mindazt, amit megtudtak.

A VÉRRÉ VÁLT FOLYÓ

– Errrcsike! Errrcsike! Gyerrre te is ugrrrálni! – kiáltott oda Edömér Ercsikének, a szépséges békalánynak, aki a szomszédos tavirózsa széles levelén napozott.

– Ugyan, hagyd! – rántotta meg a vállát Nemere, Edömér barátja. – Nem foglalkozik velünk. Erik valami horrortörténettel kábítja. Teljesen el van ájulva tőle.

– Horrortörténettel? –csodálkozott Edömér, mert Eriket egyáltalán nem olyannak ismerte, aki ijesztgetné a lányokat. Egyébként is, már igencsak kinőtt az ijesztgetős korból. Talán egy hónappal is idősebb lehetett náluk, úgyhogy nem tartotta poénnak, hogy vízbe lökdösse a lányokat, vagy jól lefröcskölje őket. Helyette inkább elegánsan odaúszott hozzájuk, és hosszan beszélgetett velük. Legszívesebben a Bibliáról, az emberek szent könyvéről mesélt. Mert Erik felmenői között volt levelibéka is. Azt meg mindenki tudja, hogy a levelibékák tudós népség, még azt is képesek megmondani, milyen időjárás várható. Erik leveli őse valami paplakban szolgált, egy befőttesüvegben lakott az ablakpárkányon, a nappaliban. Úgyhogy gyakran hallotta a bibliai történeteket, amelyeket a lelkész mesélt a gyerekeinek. Csak aztán a leveli ős meglátott az ablakból egy csinos kis varangyot, és amikor lehetősége volt, meg sem állt a tó partjáig. De a bibliai történeteket nem felejtette el. Elmesélte a gyerekeinek, az unokáinak, aztán azok is továbbadták. Úgyhogy Erikről nehezen volt elképzelhető, hogy rémtörténetekkel ijesztgesse a lányokat.

– Tényleg horror? – kérdezte újra Edömér két guggolás közben, mert gyorsúszó versenyre készültek, arra melegítettek be Nemerével.

– Ja, ja, olyasmi – bólogatott Nemere. – Rögtön az elején azzal kezdi a sztorit, hogy volt valami hatalmas folyó, messze

délen, de akkora, hogy tán az a világ leghosszabb folyója. Vagy majdnem a leghosszabb. De ez mindegy is, mert akármilyen hosszú volt is, a vadvízi úszóversenyeknek befellegzett, mert egyszer csak vérré vált a víz a folyóban.

– Vérrrrréééé? – brekegte undorodva Edömér. – Hát ez nagyon undi…

– Az bizony – válaszolt Nemere. – Én is itt sokalltam be. Mert mi az már, hogy egy egész folyó vérré változik? Ez még horrorfilmnek is kemény, nemhogy valóságnak. Mert képzeld – hajolt Edömér füléhez Nemere, mintha csak suttogni akarna, persze ugyanolyan hangosan brekegett, mint az imént –, azt mondja Erik, hogy mindez valóban megtörtént. Valami Mózes idejében, Egyiptomban. De mindegy is – legyintett végül –, én ebből úgysem hiszek el egy szót sem! Még hogy vérrel teli folyó! Teljességgel lehetetlen. Sokkal értelmesebb dolog gyorsasági úszóversenyt rendezni, mint ilyen ostoba történeteket hallgatni.

– Úgy, úgy, ahogy mondod – kontrázott rá Edömér, és már ugrott is be a tóba, hogy egy erős lábtempóval Nemere elé vágjon.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

A Baranyai Református Egyházmegye fenntartásában működő Pécsi Református Kollégium pályázatot hirdet teljes munkaidejű középiskolai iskolalelkészi–vallástanári állásra.

Feltételek:

- református lelkészi oklevél,

- lehetőleg: középiskolai vallástanári oklevél,

- büntetlen előélet.

Illetmény: a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (pedagógus-bértábla) szerint. A munkakör fő tevékenységként tartalmazza a hit- és erkölcstanórák tartását és az iskolalelkészi szolgálat ellátását az intézmény gimnáziumában. Szükség esetén segítséget nyújtunk a lakhatásban.

Előny: a területen szerzett gyakorlat, nyelvtudás, szakmai ajánlás.

Az álláshely betölthető: augusztus 16-tól a Munka törvénykönyvben kikötött próbaidővel. (A lelkészi szolgálat megkezdéséhez a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének kirendelő okirata és a Baranyai Református Egyházmegye esperese által kiadott díjlevél szükséges.)

Érdeklődni lehet: Kovách Péter intézményi lelkipásztornál a kovach.peter@refipecs.hu címen.

Jelentkezés: augusztus 10-ig fényképes önéletrajz, diplomamásolatok és erkölcsi bizonyítvány beküldésével a Pécsi Református Kollégium, 7630 Pécs, Engel János József utca 15. postacímre. A pályázati dokumentációt elektronikusan is várjuk az alábbi címekre: molnar.peter@ refipecs.hu, kovach.peter@refipecs.hu és foigazgato@ refipecs.hu

ISKOLALELKÉSZI–VALLÁSTANÁRI ÁLLÁSRA

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

HARCSA PÉKNÉ MÓDRA

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

ÁLLÁS • A Kisújszállási Református Egyházközség főállású orgonista–kántori állást hirdet. Amit kínálunk: garantált bérminimum, cafeteria, szolgálati lakás teljes rezsiköltség-térítéssel. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: kisujszallas@reformatus.hu. EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30 7288161, info@harangontode.hu.

SZÁLLÁSHELY • Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773as telefonszámon.

SZÁLLÁSHELY • Református vendégszobák Tapolcán 5 főre, reftapolca.hu.

TRADICIONÁLIS HARANGOK

Ki ne ismerné a csülköt pékné módra készítve? Méltán híres és közkedvelt étel, viszont nyáron talán kicsit nehéz, és elég időigényes is. Én sokszor készítem a péknéféle köretet más hússal, kicsit megvariálva, így most a harcsás változatot mutatom meg.

Hozzávalók 4 főre: 600 g harcsafilé, 100 g bacon, 50 g füstölt szalonna, 100 g sertészsír, 0,3 l alaplé, 1 kg apró újburgonya, 500 g hagyma, 500 g lila hagyma, 100 g koktélparadicsom, 2 fej fokhagyma, szárított kakukkfű, majoranna, őrölt kömény, só, színes bors.

Elkészítés:

A burgonyát alaposan megmossuk, félbe vagy negyedbe vágjuk, és sós vízben felrakjuk főni. Amikor felfőtt, tíz percig főzzük, majd elzárjuk, és még legalább egy órán át állni hagyjuk a forró vízben.

Ezalatt a harcsát feldaraboljuk, sózzuk és betekerjük a szalonnába.

A sertészsíron megpirítjuk a leszárított burgonyát, majd kiszedjük. Egy serpenyőben kipirítjuk a felkockázott szalonnát. Hozzáadjuk a felcikkezett hagymákat és a zúzott fokhagymát. Felöntjük az alaplével, és hozzáadjuk a fűszereket. Amikor kellően megpuhultak a hagymák és besűrűsödött a lé, hozzádobjuk a megpirított burgonyákat és a koktélparadicsomokat. Közben egy másik serpenyőben megsütjük a harcsánkat.

Én tálalásnál snidlingvirággal díszítettem.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona

pedagógus munkatársakat keres 2022. augusztus 15-i munkakezdéssel az alábbi szakon: férfi kollégiumi nevelő. Vallástanári végzettség előnyt jelent. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Érdeklődni az igazgato@refi-papa.hu címen vagy a 06-30-327-3214-es telefonszámon lehet.

Cím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10.

Miért döntött úgy, hogy lelkipásztor lesz?

Nem annyira az én döntésem volt ez, inkább Istennek a hívása. Ebben Istennek az eleve rendelését, a predesztinációját látom a leginkább. Kora gyerekkoromtól fogva hitét gyakorló, református családban nevelkedtem, és hiszem, hogy ő hozta Felsőnyárádra Kocsis Attilát és feleségét, Asztalos Anikót, akik lelkészházaspárként gyermekkorom meghatározó személyei voltak. Az első indíttatást és a személyes kapcsolatot Istennel az ő nevelésük révén kaptam. Az, hogy lelkipásztor legyek, mégsem fogalmazódott meg bennem, nem is gondoltam, hogy alkalmas lehetek erre a szolgálatra, de mindig ámulattal néztem a lelkipásztorokat, főleg, ha egy-egy nagyobb ünnep alkalmával többen is bevonultak a templomba.

Hogyan került mégis a teológiára?

Először a jogi pálya felé kacsingattam, szerettem volna ügyvéd lenni, de Isten úgy alakította az életemet, hogy bezárta azokat az ajtókat, amelyeken én át akartam menni, és kinyitotta azokat, amelyeket ő ki akart tárni előttem. Végül a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végeztem a tanulmányaimat.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor kinyílt a teológiára vezető ajtó?

REFORMÁTUS

Tóth Dénes

NÉVJEGY

Tóth Dénes negyvenhét éves, nős, két fiúgyermek édesapja. 1999-ben végzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológia szakán, 2001 óta szolgál önálló lelkészként Sajókeresztúron. Szabadidejében szívesen olvas, a Biblia mellett leginkább történelmi témájú könyveket vesz a kezébe.

Összetett dolog volt, Isten különböző személyeket küldött, hogy az utamat ebbe az irányba tereljék. A hitbeli fordulat – bár szüleim hitben neveltek –harmadikos gimnazistaként ért el, amikor nehéz élethelyzetbe kerültem. Az akkori istenhitemet valahogy úgy fogalmaztam meg, hogy Isten létezik, ő az alkotó, de nem szól bele az életünkbe, nem lehet vele közvetlen kapcsolatunk. Ettől függetlenül mindig is kértem őt imádságban. És azt láttam, hogy amikor kérem, akkor egy szempillantás alatt megoldódnak azok a problémák, amelyekbe belekerültem. Ezek után éreztem, hogy Isten gondviselése velünk van, személy szerint velem is. Fontos ezeket a megtapasztalásokat mélyen őrizni a szívünkben. Azóta is voltak nehézségeim az életemben, de azokat már azzal a hittel éltem meg, hogy Isten mindezekben velem van, és ad elég erőt, hogy elvégezzem a feladatomat. Személyes vezérigém is erről szól: „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)

Huszonegy éve Sajókeresztúr parókus lelkésze. Szolgált előtte máshol is?

Először Nyíregyházán voltam segédlelkész Sípos Kund Kötöny esperes úr mellett, akitől elég jó „kiképzést” kap -

tam, ennél alaposabban meg keményebben talán nem is lehetett volna segédlelkészt felkészíteni a szolgálatra. Ettől függetlenül még egy beosztott lelkészi évet eltöltöttem Nyíregyházán. Szükség is volt rám, meg nem is láttam még akkor, hogy merre kellene továbbmennem, de már bennem volt az önálló gyülekezeti lelkészség keresése. 2001-ben kerültem Keresztúrba, ahol helyettes lelkészként kezdtem a szolgálatot, de a gyülekezet nagyon hamar megválasztott állandó lelkipásztorának. 2010 óta Szirmabesenyőn is ellátom a lelkészi feladatokat helyettesként.

Nemcsak két gyermekét, hanem feleségét is Isten ajándékának tartja. Miért?

A keresgéléseim után valahogy úgy adta nekem őt Isten, mint Izsáknak Rebekát. Nemhogy hosszas ismeretségünk nem volt előtte, korábbi, még látásból való ismeretségünk sem. Ő volt az, aki felvette velem a kapcsolatot, amely hamar szeretetteljessé és boldoggá vált. Valahogy mindig az jut eszembe, ahogy hozza Ábrahám szolgája Rebekát Izsáknak, aki amikor meglátja őt a mezőn dolgozva, azt érzi, hogy minden rendben van, őt adta neki az Isten. Bevallom, nekem nem kellett az ujjamat sem mozdítanom, pedig korábban mindenféle erőlködés, próbálkozás hiábavalónak bizonyult. Isten tudja, ki kell nekünk, és tudja, mi az, ami a javunkat szolgálja. Ezt el kell fogadni. Teljes élet- és munkakapcsolatban vagyunk egymással, ugyanis adminisztrátori szolgálatot végez mellettem a Magyar Református Szeretetszolgálat programjában.  HEGEDŰS BENCE

A REFORMÁTUSOK SZÁRSZÓI

KONFERENCIÁJÁNAK ZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT KÖZVETÍTI A KOSSUTH RÁDIÓ

AUGUSZTUS 14-ÉN, VASÁRNAP DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL A BALATONSZÁRSZÓI REFORMÁTUS

TEMPLOMBÓL

IGÉT HIRDET:

HELLA FERENC esperes, református lelkipásztor

TARTSON VELÜNK A RÁDIÓN KERESZTÜL IS!