Reformátusok Lapja 2021/49. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

49. SZÁM,

2021. DECEMBER 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Otthon a hajléktalanok között 9 771419 856007

LIEBSZTER MÁRIA: „A SZERETETBŐL, AMIT KAPOK, MUSZÁJ VALAHOGY TOVÁBBADNOM MÁSOKNAK.”

21049

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ó, fényes egekben lakozó, onnan mindenekre vigyázó, minden igaz úton járókat vezérlő, s reám is fáradhatatlanul gondot viselő édes jó Istenem! Én szegény Izrael házából eltévelyedett, bujdosó juhod, megvallom teelőtted, hogy jövevény bujdosó vagyok, amiképp az én Atyáim is voltak. Ó, én bujdosó atyáimnak imádságaiknak meghallgató Istene, hallgasd meg a te bujdosó szolgád imádságát! Ó, Uram, ki megáldod az embernek házából kimenetelét és bemenetelét, áldd meg az én házamból utamra való kimenetelem.  SZŐNYI NAGY ISTVÁN (1632–1709)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

12

16

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Adj vért, adj életet! | Csali Annamáriával, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetőjével a véradás fontosságáról beszélgettünk EGYHÁZI ÉLET • 8. „…midőn a szívbe bészáll…” | Martoni Molnár Sándor írását ajánljuk REFORMÁTUS ÉLET • 12. Biblia, műveltség, élmény | Hittanoktatás egyházi és állami fenntartású iskolákban INTERJÚ • 16. „Tisztább lélekkel tudjak odaállni Jézus születése elé” | Vendégünk Tarpai Viktória, a Déryné Társulat Jászai Mari-díjas színművésze GONDOLATOK • 21. Megtenni, amit lehet | Ablonczy Bálint gondolatait ajánljuk EGYHÁZI ÉLET • 22. Otthon a hajléktalanok között | Liebszter Máriával, a keresztyén szellemiségű éjjeli menedékhely vezetőjével beszélgettünk.

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2021. december 5.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 5.

VASÁRNAP Advent 2. vasárnapja

XII. 6.

HÉTFŐ

XII. 7.

KEDD

XII. 8.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(4) „Ujjongva örüljünk veled…” (Énekek 1) Ujjongva örülni azt jelenti: az ember megtapasztalja azt a csodát, amikor semmi nem veszélyezteti boldogságát, nem nehezedik életére sem félelem, sem gond. Az ujjongó öröm a hiánytalan boldogság kifejezése. Vőlegény és menyasszony ezzel az örömmel vágyódnak egymás után (7–8). Édeni állapot ez a boldogság: Isten eredeti gondolata az emberről. Hova tűnik el ez az öröm? Mert ez az ujjongó öröm e világban az embernek csak ritka és rövid ideig való tapasztalata. Az ember persze próbálja megteremteni, átélni az örömöt, miként itt a vőlegény és a menyasszony ujjongó örömmel tekintenek egymásra. E kísérletek áldottak, de nem elégségesek, mert valami alapjában elromlott, amit az ember nem képes rendbe hozni. Az ujjongó öröm csoda, Isten megváltó cselekvése. Ez az öröm csakis ővele, általa lehet a miénk. Ez az öröm hitben már a miénk, jobb a bornál, a szerelemnél, jobb minden emberi próbálkozásnál (4). Az Úr megváltó szerelme azonban örömteli áldássá teszi földi életünk minden rezdülését, borát, szerelmét (4).

1Pt 1,1–9  85. zsoltár (15) „Fogjátok meg a rókákat…, mert pusztítják szőlőinket…” (Énekek 2) A rókák feldúlják virágzó szőlőnket. A rókát kölyökkorában kell elkapni, később már nehéz megakadályozni pusztítását (15). A férfi és nő egymáséi, így teljesedhet ki az életük (16). Viszont e virágzó szőlőskertet ravasz kísértések veszélyeztetik, mint a róka a szőlőt, ezért a veszélyt még „kölyökkorában” kell elhárítani, később lehetetlen. Isten és az ő népe közösségét az Ige gyakran hasonlítja házassághoz, mert mindkettő szent és áldott viszony, amelyben kivirágzik az emberi élet. Isten és népe közösségének szőlőskertjét is folyton rókák akarják feldúlni. Manapság is számos kísértés fenyegeti hitünket. Isten azért vállalt üdvözítő közösséget népével, hogy népe által sokan ismerhessék meg az Úr megváltó szeretetét, vagyis Isten népének virágzó szőlőskertje az üdvösséges életöröm borát adja minden népnek. Mennyi róka dúlja fel ezt a szőlőskertet: mennyi bálvány, kísértés, megfáradt szolgálat, hiteltelenné lett élet gyengíti Isten népét, emiatt az emberek is máshol keresik az öröm borát, nem az Úrnál. E pusztítás azonban rettenetes, hiszen eljön majd az idő, amikor hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak! (17) Ekkor vagy olyan vágyakozással hívjuk az Urat, mint itt az epekedő szerelmes a párját, vagy elvesztünk. Isten azonban azt akarja, el ne vesszünk (Jn 3,16). Eljött értünk, ahogy szerelmesének hívására megérkezett annak párja (17). Mi lesz velünk, ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak? Csak az Úr, az örökké hűségesen szerelmes Krisztusunk segíthet rajtunk! Csak ő!

1Pt 1,1–12  306. dicséret (1) „…kerestem őt…” (Énekek 3) A menyasszony nem tudott megnyugodni, amíg meg nem találta vőlegényét (1–4). Az egész fejezet a nyugtalan kereséstől a megtalálás öröméig vezet; olyan isteni rendben van kijelölve a nő és a férfi helye, szolgálata, hogy kettejük találkozásában kiteljesedjék az élet. A teljes Írás összefüggésében kimondhatjuk, amit Augustinus megfogalmazott: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg az Úrban meg nem nyugszik.” Minden más földi vágyakozásunk is valójában az Urat keresi, de ez a keresés gyakran leragad az időlegesnél, mindig újat, többet akar, soha nem tud betelni. „Kerestem, de nem találtam!” – kiált fel a menyasszony (2). Egész életünk ez, élő hit nélkül: keresünk, találunk, de amit találtunk, már a megragadása után nem számít; újra keresünk, jó esetben – isteni kegyelemből – újra találunk, aztán hálátlanul megint más kell…

Mindig csak találunk, nem „megtalálunk”, ezért e „találás” olyan, mintha nem találtunk volna semmit. Az üdvözítő fordulat akkor történik meg, amikor az Úr érkezik hozzánk, mint mindenek királya és mint mégis szerelmes vőlegény, aki minden akadályt, árnyat (2,17) legyőz (1). Salamon király érkezésének leírásában az Úr érkezését látjuk (6–11), aki eljött az első karácsonyon, magához ölelt bennünket megváltó szeretetével nagypénteken, és soha nem enged el húsvét után.

1Pt 1,13–21  308. dicséret (7) „Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.” (Énekek 4,1–5,1) Így kiált fel a vőlegény menyasszonya láttán (7). Az Úrtól való ez a látás, nemcsak emberi lelkesedés, hanem Szentlélektől való felismerés, amely megdobogtatja az ember szívét, amikor az Istentől neki rendelt kedvesére tekint, hívja magához (7–8). Ezért bezárt kert a vőlegény kedvese mindenki más számára (12).

Az egyetlen párunk iránti lelkesedésünk, hozzá kapcsolt kizárólagosságunk az Úrtól való. Mégis gyakran megfárad a lelkesedés, elmúlik a „csak ő” kizárólagossága. Mennyi házasság, egykori nagy szerelem

Reformátusok Lapja 2021. december 5.

| AZ IGE MELLETT |

szürkült meg így. Nagy baj ez, mert Isten Lelke nemcsak támasztja, hanem megtartja a szerelmet, megérleli, s örök hűséggel ajándékozza meg. E földi, örök hűséget és szerelmet csak hitben élhetjük meg, az Úrtól kapjuk, akire egyedül érvényes: szép, hibátlan, tökéletes (7). Az Úrba vetett hit, az ő színe előtt megélt házasság soha nem veszíti el a szentlelkes, kizárólagos ragaszkodást. Mi nem vagyunk hibátlanok, de az Úr tökéletes, és segít bennünket, hogy a múló idő ellenére is a legszebbnek lássuk kedvesünket. Jézus Krisztus olyan szép, semmi hibája nincs, feltámadott, hogy minket is krisztusivá formáljon, a házasságban is (7).

1Pt 1,22–25  310. dicséret (2) „…szerelmesem kopogtat!” (Énekek 5,2–16) A vőlegény zörget menyasszonya ajtaján, kedvesen, mint alázatos, fáradt vándor kér bebocsátást. A menyasszony vonakodik beengedni: lefeküdt már, fáradt. Végre ajtót nyit, de már elkésett: a vőlegény nincs sehol. Ekkor döbben rá a veszteségre, és kétségbeesve keresi az éjszakában vőlegényét. Megalázások sora kezdődik, a város őrei megverik, parázna nőnek tartják (5–7). A mennyasszony Jeruzsálem leányaihoz kiált: legyenek segítségére, s ha találkoznak szerelmesével, mondják el neki, menyasszonya szereti őt, betege e szerelemnek, mert az ő vőlegényénél nincs szebb (8). A Jelenések 3,20 képét e jelenet ihlette: Jézus ott áll az ajtó előtt, szolgai formában zörget, bebocsátásra vár. El ne késsünk, mint itt a menyasszony (6), mert sok nyomorúság ér bennünket, ha az Istentől kijelölt időt nem vesszük komolyan (5–7). Áldott legyen az Isten, hogy tart még a kegyelmi idő, a zörgetés ideje, a mi megváltó Urunk határtalan szerelme, és az ő kegyelme elvégzi azt, hogy ne tétovázzunk, hanem ajtót nyissunk, és vele közösségben életünk üdvösséges teljességre jusson, megmenekülve minden sötét gyalázattól.

1Pt 2,1–12  312. dicséret (2) „…hogy gyönyörködjék a kertekben...” (Énekek 6) A menyasszony nem keresi tovább a vőlegényt, mert már bizonyossága van: nem hagyta el, a kertben van, gyönyörködve munkálkodik (2). A kép többféleképpen érthető: a vőlegény hozzáillő környezetben van, illatos, gyönyörű virágok között; virág nyílik ott, ahol ő van; a kertjében gyönyörködik. A vőlegény jelenléte, az üdítő kert, a gyönyörködés lehetősége összetartoznak. Elfelejtettünk gyönyörködni! A modern ember megfáradt hitének vagy éppen hitetlenségének egyik jele: nem tud elidőzni, észrevenni, rácsodálkozni, gyönyörködni, hálát adni. A menyasszonynak már bizonyossága van: a vőlegény távolléte ideiglenes volt. A tartós, örök állapot az, hogy a vőlegény és a menyas�szony egymáshoz tartoznak (3). Ha a menyasszony találkozni akar vőlegényével, tudhatja, hol kell keresnie: a hozzá méltó környezetben, édeni kertben, jó illatban (2). A megtalált „vőlegény” ismét megajándékoz bennünket a gyönyörködés képességével: gyönyörködni az Úrban, az ő Igéjében (Zsolt 37,4); gyönyörködni egymásban, az élet apró rezdüléseiben. Isten eszközei vagyunk, általunk ő kertté formálja a pusztaságot (Ézs 35,1).

1Pt 2,13–17  313. dicséret (7) „Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!” (Énekek 7) A vőlegény és a menyasszony szerelme Isten ajándéka. A testi szerelem is az Úr ajándéka. A vőlegény és a menyasszony csakis egymáséi (11). A menyasszony szépségét sokan észrevehetik, mert a szépségben gyönyörködni Isten ajándéka. A szép örömöt nyújt, az örök élet örömére készít, mert az Isten maga teljességgel szép, és a mennyei világ is hiánytalanul szép. Merd észrevenni, aki, ami igazán szép! A hit észreveszi a szépséget, Isten színe előtt. Ezért a vőlegény nyíltan dicséri menyasszonya szépségét, hálát ad ezért. Ám tegyünk különbséget az ige alapján! Sokan csodálhatjuk a nő szépségét (1), de csak az dicsérheti nyíltan, akié a szép menyasszony (1–8), és csak ő élhet szépségének valóságával (9–13). Vannak azonban olyan szépségek, amelyeket mindannyian csodálhatunk, amelyeknek gyönyörűségét megfogalmazva mások figyelmét is felhívjuk Isten szépségére, az ő szépséges ajándékaira, ezáltal másokat is örömre hangolunk (1–8). A vőlegény és a menyasszony szép közössége az örök élet előíze, hű szerelmük bizonyossága a mi gyönyörűséges, megváltó Urunkkal való üdvösséges közösségnek, amit hamarosan maradéktalanul megélhetünk majd.

1Pt 2,18–25  314. dicséret

XII. 9.

CSÜTÖRTÖK

XII. 10.

PÉNTEK

XII. 11.

SZOMBAT

2021. december 5.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

AB Rh-negatív vércsoportúként – amely a legritkábbnak számít – felelősségem van abban, hogy ha tudok, segítsek másoknak. Itthon a biztonságos vérellátáshoz évente ötszázezer egység vérre van szükség, ehhez pedig mintegy félmillió önkéntes véradóra.

Kimondhatjuk, hogy a véradás az önfeláldozó szeretet jelképe?

A véradás az önkéntesség egyik legszebb formája, hiszen önszántunkból és önmagunkból adunk, életmentés céljából.

A vérnek óriási jelentősége van a betegellátásban, mert élő anyagként semmi mással nem pótolható. Nem csak akut helyzetekben fontos, a legnagyobb mennyiségben a különböző daganatos megbetegedések kezeléséhez használják a vérkészítményeket. A véradásnak is vannak feltételei, többek között a minimum ötvenkilós súlyhatár, én többnyire ezzel küzdök.

Ezért aztán több év kihagyással kerülhetett sor a harmadik véradásomra a Szeretethídon. Valamiért most nehezebben is jött le az a 4,5 deciliter vér, de nem adtam fel, és a vérellátós nővér is nagyon segítőkész volt, fogta a tűt a karomban, hogy végig tudjam csinálni.

Több református gyülekezet szervez rendszeresen véradást, és az MRSZ-nél is sokan rendszeresen adnak vért. Ezzel is a „jobb adni” mottót erősítik?

Az MRSZ-nél több kollégám is rendszeres véradó. A véradás igazi közösségi élmény tud lenni: kijelölnek egy napot, és együtt mennek el vért adni. Most először volt véradás a Szeretethíd nyitó eseményeként. Az apropót az adta, hogy a koronavírus miatt csökkent a véradók száma, ezzel nemcsak a hazai betegellátást szerettük volna segíteni, hanem újból felhívni a figyelmet az önkéntesség ezen formájára. Nagy öröm volt, hogy a Millennium Házába szervezett eseményen mindössze néhány óra alatt negyvennégyen adtak vért, közülük négyen első alkalommal. Balog Zoltán püspök úr rendszeres véradóként szintén segítő karját nyújtotta az eseményen.

Adj vért, adj életet!

Az emberiség ősrégi és megújuló élménye, hogy ha a vér elfolyik, akkor az élet megszűnik. Innen ered a vér és az élet fogalILLÉNYI ÉVA mának összekapcsolása. Magyarországon először 1954. november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak, a Magyar Vöröskereszt javaslatára ez a nap a magyar véradók napja lett. Csali Annamária, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) kommunikációs vezetője önkéntes véradó, a Szeretethíd véradó alkalmának kezdeményezője, szervezője.

A véradók napján azokat ünnepeljük, akik önként vesznek részt mások segítésében, és azokat is, akik szervezik ezeket a véradásokat. A véradó kicsit az életét is „odaadja” ismeretlen embertársának. Önnek miért lett fontos a véradás?

A véradással először végzős gimnazistaként találkoztam, akkor még nem túl nemes cél vezérelt minket, csak a matematikaóra alóli mentesség. Néhány évvel később a Magyar Vöröskereszt kommunikációs vezetőjeként kerültem ismét kapcsolatba a véradással, és az akkori munkám fontos részévé vált ennek népszerűsítése. Vitathatatlanul fontos ügyről van szó, hiszen egyetlen véradással három embernek tudunk segíteni. Második véradásomnak már felnőtt fejjel, kellő háttértudással vágtam neki. Ekkor már pontosan tudtam, hogy 6

Reformátusok Lapja 2021. december 5.

Akarva-akaratlanul eszembe jutott a jelkép: Krisztus vére és lelke által mossa el az ember minden tisztátalanságát. A Krisztus vérével való megmosatás a bűnök bocsánatát jelenti.

A bibliai nyelvben a vér a lélekkel kapcsolódik össze: Jézus vérére van szükségünk ahhoz, hogy szellemi életünk legyen.

Nem véletlen, hogy több gyülekezetünk évente akár több alkalommal is szervez véradást. Emiatt és a szeretethidas véradó alkalom sikerén felbátorodva merült fel bennem, hogy milyen jó lenne ezeket a kezdeményezéseket összefogni. Szervezhetnénk református véradó napokat a feltámadás ünnepéhez kapcsolódva, és közösen nyújthatnánk segítő karunkat egy jó ügyért. A véradásra mint a segítségnyújtás egyik formájára is érvényes a jézusi parancs: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”  FOTÓ: NEMÉNYI MÁRTON/MRSZ

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

GAÁL SÁNDOR

Időzavar, zavaros idő helyett…

A szerző a Nyírségi Református Egyházmegye esperese

„…amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4/a) Ez a bibliai időpont-meghatározás befolyásolja a földi, számítható időnk józan beosztását és generálja azt az aktivitást, amellyel ki kell töltenünk a törvényszerűen elmúló időt.

Krisztus eljövetele és az általa elvégzett megváltás a sarokpontja annak, ami addig elmúlt, hiszen az ígértek benne és általa beteljesültek. Ugyanakkor ez ad a hátra levő időnek értelmet és tartalmat, mert ígérete arra is kiterjed, hogy a mostani időnk nemcsak lezáródik, hanem visszajövetelével kiteljesedik mindaz, amit értünk cselekedett.

2021 adventjében ennek igen komoly fegyelmező ereje van. Hiszen a földön jelenleg zajló események olykor magasra emelik az életünket azokkal a vívmányokkal és lélegzetelállító lehetőségekkel, amelyek megállíthatatlanul képződnek.

„Adventet tartani azt jelenti, hogy fegyelemben élünk, hogy a kegyelem lehetséges megnyilvánulásaival idejében indulunk, érkezünk.”

Másodpercnyi idő alatt beláthatatlan távolságra jut el az információ, sokszorosára nőtt a mobilitási sebesség, káprázatos találmányok töltik ki, s egyben foglalják el az ember alkalmi, múló idejét. Olykor kiszorítva onnan magát az embert, az embertársat, Istent. Ugyanakkor pusztító erővel jelenik meg egy világjárvány, a nemzetek, népcsoportok irányított vándorlása. A felborult teremtési rend újabb erőforrásokhoz, legalitáshoz jut, és az eredeti embernek adott szabadság helyett elszabadít a megírt élhető életrend kereteiből. Eldurvult jogigény a teremtésben adott nem megváltoztatására, az ösztön szabadjára engedése a jó rend helyét elfoglalva. Pedig az idők teljessége azt jelenti, hogy a számítható időnkben jelent meg az Isten annak érdekében, hogy az azt megelőző múltat, az akkori rövidnek mondható jelent és a még előttünk álló, nem ismert hosszúságú jövőt meghatározza, értelmesen, értékelhetően élhetővé tegye. Mert az idők teljessége azt jelenti, hogy Isten pontosan érkezett Jézus Krisztusban. Késés és sietés nélkül. Jól időzítve, alkalmas időben. Mint amikor a megszü-

letés nem tartható már vissza, s a végső elmenetel pillanatai nem késleltethetők. Jézus közénk jövetele a helyet, a környezeti kultúrát, az akkori világtörténelmi eseményeket tekintve jól kiszámított volt.

Ezért írja ezt az apostol: az idők teljességében. Betelt az idő az addigi emberi múltra nézve, és kinyílt az azt követő jövőre vonatkozóan is.

Mit jelent ez nekünk? Azt, hogy a mi mérhető időnk, az, amit ő a lehetőségeinkre szánt és rendelkezésünkre bocsátott, változatlanul Isten uralma alatt van. Azt jelenti, hogy minden időszakasz annak az Isten-megjelenésnek, a megváltásnak valóságában nyer értelmet. És ez nemcsak elgondolkodtató, hanem elkötelező ereje is van.

Ennek az Isten-megjelenésnek és világot megfordító megváltáseseménynek a függvényében kell bánnunk a szabad akaratunk komolyan vételével, annak Isten uralma alá rendelésével. Felrázó Reményik Sándor verssora, amelyet levélként címzett a protestáns teológusokhoz: „Elkéstetek, elkéstetek vele, Az Igével, ki élet kenyere”. Adventet tartani azt jelenti, hogy fegyelemben élünk, hogy a kegyelem lehetséges megnyilvánulásaival idejében indulunk, érkezünk. Nemcsak küldünk valamit, hanem adunk. Nem üzenünk, hanem megjelenünk, személyesen mondjuk el. Nemcsak az ápoltatásról gondoskodunk, hanem lehetőleg ápolunk. Nem kifizetünk, hanem az időnkből, magunkból adunk. Vádló és emésztő dolog elkésni.

Minden késés mögött ott húzódik az elsietés ténye. Valahol máshol vagyok még ahhoz képest, ahol lennem kellene és lehetne. Másokkal vagyok ahhoz képest, akiknek szüksége van rám, vagy akikre nekem van szükségem. Ez tartalmi vonalon időzavar és az élet dolgainak zűrzavara. Mennyivel jobb idejében, a múló, éppen ezért kényes és érzékeny természetű időben ott lenni. Isten ott volt. Itt volt. Az, ami Jézus megérkezésével történt, az valóban alkalmas, betelt időben történt.

Ahogy jobban ki sem fejezhető: az idők teljessége.

Időzavarunk, zavaros időnk gyógyítója lehet, ha értjük és kizárólagos igazodási pontként tartjuk az idők teljességét és annak tartalmát minden következményével együtt: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4)  2021. december 5.

Reformátusok Lapja

7

| EGYHÁZI ÉLET |

„...midőn a szívbe bészáll…”

Bod Péter, Erdély szülöttje, a magyarigeni gyülekezet tudós prédikátora az advent üzenetét, legfontosabb bibliai tanítását így foglalta össze a 18. században: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa vagyon: először, midőn testben megjelent, másodszor, midőn a szívbe bészáll, és megérinti az embert, harmadszor, midőn halálunk óráján magához vesz, és negyedszer, midőn eljön – ítéletre.” „Amikor a szívbe bészáll, és megérinti az embert” – írja Bod Péter Jézus Krisztus azon eljöveteléről, amikor az embert a személye legmélyén, a teljes egzisztenciáját tekintve érinti.

Isteni érintés ez, amiről egy történet jut eszembe, amit olvastam valahol: bejáró munkások, dolgozók Kanadában, a metró egyik szerelvényén tanúi voltak egy megindító, de meglehetősen feszültségteljes jelenetnek. Egy fiatal férfi magából kikelve borzalmas dolgokat kiabált, rettegést keltve a többi utas között. Megfagyott a levegő, senki sem tudta, ilyenkor mit lehetne tenni. Néhány pillanat múltán egy hetven év körüli idős asszony felállt az ülésről, kilépett a ledermedt utasok sorából, odament a még tomboló, lassan mégis csendesedőben levő férfihez. Annyit tett, hogy odalépett a férfihoz, és gyengéden megérintette, megsimogatta. A többi utas legnagyobb megdöbbenésére abban a pillanatban az a férfi elnémult, majd lerogyott a vonat padlójára. Könnyek csillogtak a szemeiben. Csak bámult csendesen maga elé, majd halkan ennyit mondott: „Köszönöm... Köszönöm, néni…” Majd felállt, és csendben eltűnt a metrón gomolygó tömegben. Később az idős hölgy beismerte, hogy félt. Sokak szerint persze okosabban tette volna, ha nem megy oda ahhoz a tomboló alakhoz; de ő vállalta a szeretet kockázatát. Az érintést. Ezt mondta: „Én is anya vagyok, és annak a fiúnak érintésre volt szüksége. Arra, hogy megsimogassam.”

Amikor Jézus Krisztus a szívbe beszáll, akkor az ember a szeretet, a tökéletes, az isteni szeretet érintését tapasztalja. Ennek a szeretetnek olyan simogatását, amely egyszerűen semmihez sem fogható. Én magam emlékszem erre a különös adventuszra, harminchárom évvel ezelőttről. Arra, amikor Jézus Krisztus az én szívembe is megérkezett. Az érkezésére, az érintésére, az ezzel járó szabadságnak, felszabadulásnak arra a soha nem tapasztalt simogató valóságára, amit ott, akkor először éltem meg addigi életem során. Olyan boldogságot jelentett az az első adventusz, az az első érintés, amilyet azóta sem tapasztaltam. S hogy miért volt az az

8

Reformátusok Lapja 2021. december 5.

| EGYHÁZI ÉLET |

„Amikor Jézus Krisztus a szívbe beszáll, akkor az ember a szeretet, a tökéletes, az isteni szeretet érintését tapasztalja.

Ennek a szeretetnek olyan simogatását, amely egyszerűen semmihez sem fogható.”

érkezés olyan simogató? Azért, mert én szabadultam akkor.

A bűnből szabadultam ott. Nehéz erről beszélni, és egyre nehezebb magáról a bűnről a mai kultúránkban. Mégis, a bűn miatt lett egy idő után olyan szorító szükséggé bennem ez az isteni érkezés, hogy jöjjön Jézus, hogy szabadítson. Mert akkor már tudtam, hogy ki ő. Minden megvolt már, ami ésszel megtudható róla. Csak távol éltem tőle.

Hogy mit kaptam azon a nyári estén, amikor Jézus az én szívembe is megérkezett, csak később értettem meg. Akkor még nem tudtam, hogy ez az ő adventusza megoldotta a nagybetűs bűn, és megoldotta a kisbetűs bűnök problémáját is a számomra. Mi a nagybetűs bűn? John Blanchard, a nagyszerű brit teológus írja: „A halál alapvető értelme nem a befejezés, hanem az elválasztás. A Biblia kétféle halálról beszél, testi és lelki halálról; az első a test elválása a lélektől, a második pedig a lélek elválása az Istentől. Ez a kulcsa annak, hogy megértsük, mi történt Ádámmal és Évával, a világ első emberpárjával. Abban a pillanatban, ahogy vétkeztek, meghaltak lelkileg. Megszakadt az Istennel való kapcsolatuk. Mi több, a bűnbeesés első pillanatától fogva a testük betegségnek, pusztulásnak, romlásnak és végül a fizikai halálnak lett kitéve. Isten büntetése a bűn miatt így lett teljes és végleges.” (John Blanchard: The Man Who Made the Millennium)

A nagybetűs bűn a lelki halál állapota. Távol lenni, távol élni Istentől. Ahogy én éltem akkor. Úgy éltem Isten világában, mintha Isten nem is létezne, sok mindent tudtam róla, de ez nem volt hatással a mindennapjaimra. Egy voltam Ádám árvái közül. Fertőzött, elveszett ember. Ahogy az előbb idézett teológus írja: „Azután, hogy Ádámot megfertőzte a bűn, gyermekeket kezdett nemzeni, ahogy az 1Móz 5,3-ban olvassuk: »fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására«. Onnantól fogva Ádám romlott természete úgy áradt át minden nemzedékre, mint a méreg, amely megfertőzi a patak forrását.” Ádám árvájaként nekem sem volt kapcsolatom Istennel, és az a fertőzés, az a távolság, mint lelki állapot, amit tőle, Ádámtól örököltem én is, ezerféle erkölcsi bűn formájában, furcsa így mondani: kisbetűs bűnök formájában, mint a nagybetűs bűn következményei keltek életre bennem. Hogyan kelt, és hogyan kel ma is életre mindez?

A hatásait tekintve leginkább a leprához hasonlítanám. Olyan a bűn, mint a lepra. A Lukács 5,12–14-ben olvassuk: „Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.”

Olyan a bűn, mint a lepra. Lassan jön, és először fájdalom nélkül. Tulajdonképpen velünk él, és el egészen addig, ameddig nincsenek következményei, szinte észre sem vesszük. Legyintünk rá: ugyan! Aztán egy idő múlva, miután az Isten nélküli élet következményei kiteljesedtek rajtunk, belátjuk: nem tudunk mit kezdeni vele. Egyszerre csak világossá válik az, amiről nem is gondoltam, hogy köt, hogy fog, hogy nem ereszt.

Megpróbálok tenni ellene! Igyekszem szabadulni, gyógyulni. És egyszer csak jön a jeges felismerés: nem megy! Nem tudok tőle szabadulni! S ehhez még az a sunyi, nehéz felismerés is társul, hogy hiába mondogattam: nem probléma, nem jelent gondot! És mégis… Nem vagyok ura az életemnek! Valaki parancsol nekem? Ki parancsol nekem? Rádöbbenek, hogy amiről egy ideig nem vettem tudomást, az mára nyilvánvaló, gen�nyedző valóság, mint a lepra. És szenvedek tőle, és szégyellem, titkolom, utálom magam. Vergődöm a láncaim között. Ki, kicsoda segíthet rajtam? Ez a bűn megkötöző mechanizmusa.

2021. december 5.

Reformátusok Lapja

9

| EGYHÁZI ÉLET |

tett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viAmikor azonban Jézus Krisztus megérkezik, megáll az ember selte, a mi fájdalmainkat hordozta. (…) Pedig a mi vétkeink miszívénél, és eljön a vele való nagy találkozás ideje, ama másoatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, dik adventusz személyes csodája, akkor megszűnik a távolság hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk is, megoldódik a nagybetűs bűn az életemben, és megszűnik meg.” (53,3kk) Miért nem lett Jézus leprás az érintéstől? Nem a kisbetűs bűnök láncszerű szorítása is rajtam. A kell szorítápusztán azért, mert ő Isten volt. Hanem mert pontosan azért sa. Többé már nem kell ezt vagy azt tennem. Nem parancsol a jött, hogy ezeket a betegségeket magára vegye. A sebeimet, a bűn. Nem kell vergődnöm benne! Ez a felszabadulás az emberi fájdalmaimat, azt, ami köt, ami bénít: egy rossz családi minélet legnagyobb csodája! Magam ezt úgy éltem meg, mint a tából hozott rettenetes romlást, az elutasítottságból, a szetörténetbeli leprás. Hiszen hogy ment ő Jézushoz? Földre borethetetlenség tudatából származó sebeket. Az elhagyatottrult, és ezt mondta: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” ság, egyáltalán – a bűn által adott és kapott sebeket, amiket Mi minden van ott e mögött a mondat mögött! Egy teljes élet; hordozok, ami bénít, kötöz! Ott érint az evangéliummal, ahol ha az ember így közelít, való igaz, Jézus az ilyen alázatra, bizasebes vagyok, ahol foltok vannak, szürke, gennyedző sebek lomra az ő semmihez sem hasonlítható érintésével felel. Az a szívemen, a lelkemen. Az igazság az ember tudott Jézusról. Ahogy én pedig ez: ő magára vette ezeket és magam is tudtam az értelmem rej„Mi történik akkor, amikor Jézus elhordozta azért, hogy nekem ne tekeiben róla sok mindent. Csak a megérinti az ember életét? kelljen tovább hordoznom! Ne kelljelenléte nem volt személyes. A szíjen tovább együtt élnem a sebeimvem volt távol tőle. Ez változott meg Az a kéz oda nyúl, ahová kell. mel, a szorító nyomással, a megköakkor, midőn a szívembe beszállt, és Oda ad érintést, ahol valami tözöttséggel! Ő hordozta el ezeket ő maga érintett meg engem. helyettem! Mivel pedig ő a MessiMi történik akkor, amikor Jézus sérült bennünk, ahol valami ás, ezt ő valóságosan megtette és megérinti az ember életét? Az a kéz elveszett vagy törött.” megteszi! Ez az igazság! Ez Jézus oda nyúl, ahová kell. Oda ad érintést, Krisztus második adventuszának ahol valami sérült bennünk, ahol valaBod Péter szerinti igaza is. Az evangélium. Ami akkor szabadít mi elveszett vagy törött. Oda, ahol beteg vagy, sérült, béna vagy fel, ha megkapom hozzá a kegyelmet, és elhiszem, és a szívem elesett. Oda ad ez az érintés ajándékot, ahol a legnagyobb az ínmélyéig engedem annak a bizonyosságát, hogy Jézus elhorség; ott vág szét megbonthatatlannak látszó kötelékeket, ahol dozta, nekem nem kell már többé hordoznom! Ez a hit, ez a a legnagyobb a megkötözöttség. Oda ad, ahol nekünk nincsen: bizonyosság valósággal szabaddá tesz. békességet, gyógyulást, reménységet. És a pokol mennyországVégül ezt mondja Jézus a leprásnak: „menj el, mutasd meg gá, a szomorúság örömmé, a bukás győzelemmé, a reménytelen magadat a papnak, ajánld fel az áldozatot magadért, ahogy Móember reménytelivé lesz. Láncok hullanak le erre az érintésre! zes előírja – bizonyságul nekik.” Kiknek? Azoknak, akiknek meg Ahogy az az elkeseredett ember ott, a kanadai metrón, a megkellett tudniuk, hogy Jézus a Messiás! Akik kételkedtek benne, érintett ember is csak ezt mondhatja: köszönöm, Uram! Mit köakik nem hitték el, hogy ő a Felkent, a Szabadító, akinek hatalma szön meg? A jelenlétet. A lakozást. Azt, hogy ennek következtévan! Sosem tudom könnyek nélkül hallgatni, amikor nyári heteben a kétségei bizalommá fordulnak át, a félelmei elcsitulnak, és inken fiatalok és felnőttek, jó családból származók és mélyről bizalom születik benne. Ugyanarra, amire nézve addig azt gonjöttek, kötözöttek és betegek rendre előállnak, és elmondják, dolta: lehetetlen, most azt mondja: miért lenne lehetetlen? Hihogy a leprához hasonló kötelek között éltek, de Jézus ma is szen Jézus érintésére hitté formálódik a hitetlenség. Reménnyé Szabadító Úr, akinek hatalma volt őket is szabaddá tenni, érina reménytelenség, egésszé a töredezettség. Teljesen új fejezet teni! Ő az, aki nem restelli még őket sem a barátainak nevezni. kezdődik. Helyreáll a teremtés rendje: az ember visszakerül oda, Sőt: szeretett fiainak, gyermekeinek, szeme fényének. Nem tuahonnan kiesett. Nincs többé távolság! Megszületik a jelenlét dom megindultság nélkül hallgatni ezeket a beszámolókat, mert csodája. Ezzel együtt isteni erők áradnak szét az ember életéezek mind bizonyság – nekünk. Kiknek? Nekem, akiről ugyanez ben, és megszűnik a bűn hatalma, szorítása egy nálánál nagyobb a dicsőséges Jézus szaggatta le a köteleket! S nekik, azoknak, erőt képviselő személy, Jézus Krisztus jelenlétében. Ez történik akik még fagyoskodnak a köteleik között, a bűneik, a korlátaik, a második adventusz, Jézus szívbe érkezésével, az ő semmihez a hozott nyomorúságaik között. Nekik. Mindazoknak, akiknek e sem mérhető érintésével. Milyen ez az érintés? sorok olvastán megmelegszik a dermedt lelkük. Bizonyság ez Jézus odament, és megérintette azt a leprás embert, de az arról, hogy van megoldás! Van Szabadító, aki kész érinteni az érintésétől Jézus mégsem lett leprás. Ellenkezőleg: a lepra ő sebeiket is! Hiszen ilyen ő, ilyen Jézus Krisztus! Ilyen az, „mitisztult le arról az emberről. Ézsaiásnál ezt olvassuk a Messidőn a szívbe bészáll, és megérinti az embert”.  MARTONI MOLNÁR ásról: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megveSÁNDOR, FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM 10 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

| EGYHÁZI ÉLET |

Felfelé mindig vezet út Ökumenikus imádságot tartottak vasárnap a Szent István-bazilikában a koronavírus-járvány áldozataiért és mindazokért, akik a járványban küzdenek a betegséggel, vagy annak következményeivel. Az eseményen református részről Balog Zoltán dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke szolgált, az evangélikusokat Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke képviselte, míg a katolikus „házigazda” Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke volt.

FELFELÉ MINDIG VEZET ÚT Balog Zoltán a zsoltáros szavaival imádkozva kezdte: „Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban. Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg Uram, mert reszketnek tagjaim. Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet. Ámen.” (Zsolt 6,2–5a) Ezután a püspök Jób könyvéből olvasta a második részt, amelyben a Sátán rosszindulatú fekélyekkel veri meg Jóbot, ő mégis feddhetetlen marad, és hű az Úrhoz. „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell tudni fogadni” – mondja Jób ebben a helyzetben a feleségének. Jób három barátja pedig elment hozzá, és hét nap és hét éjjel ültek mellette szó nélkül osztozva a fájdalmában. Ehhez kapcsolódva Balog Zoltán emlékeztetett minden keresztyén testvért, hogy amikor ledönt a betegség, megállít a veszteség, jön a pusztulás, elnyel a halál, és nincs tovább hova előremenni, akkor az igaz barátok, mint Jób barátai, együtt szenvednek a szenvedővel. Arra intett: nekünk, keresztyéneknek most ez a feladatunk, amikor betegekkel, gyászolókkal, nélkülözőkkel találkozunk: „sírni a sírókkal”, hogy ha majd eljön a gyógyulás, az új kezdet, a megvigasztalódás ideje, akkor együtt tudjunk örülni. A püspök

szerint „ez a különös idő, amibe az egész világ került”nekünk, keresztyéneknek azt üzeni, hogy maradjunk együtt. Feladatunk együtt maradni a másik emberrel, a közösségben, akkor is, ha most sokkal több választ el, mint egyébként. „Ne engedd szembefordítani magad azokkal, akik potenciális veszélyforrások, mert másként gondolják, másként viselkednek ezekben a nehéz időkben. Felebarát, ember, testvér. Vállald a terhét, fogd meg a kezét, ha másként nem lehet, telefonon is lehet kezet fogni, üzeneten keresztül is lehet őrizni a közösséget” – mondta Balog Zoltán. Hozzátette, hogy a mi dolgunk nemcsak önmagunk őrzése, de mások segítése is, ezért mutassuk meg együtt a világnak Isten szeretetét, minden látszat ellenére. „Van, amikor nincs tovább előre, de felfelé mindig vezet út.

Ez az advent azt üzeni, minden advent azt üzeni, hogy emeljétek fel a fejeteket, ti, akik a sötétségben, a félhomályban, a szürkeségben ültök, emeljétek fel fejeteket, nyissátok ki szemeteket, nyissátok meg életeteket, mert a teremtő és szabadító Isten ebben az adventben is tud olyan ajándékot adni, amely kiemel a bajból, a nehézségből. Közel van, érkezik – adventus –, következik az Úr érkezése. Csak vedd észre, indulj el te is, ha nem megy előre, akkor felfelé” – zárta igehirdetését a püspök.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 11

| REFORMÁTUS ÉLET |

Biblia, műveltség, élmény

ILLUSZTRÁCIÓ

A gyermekekben sokszor olyan komoly kérdések is rejtőzködnek, amelyeket jó, ha feltehetnek a keresztyén pedagógusoknak, nevelőknek. A hittannak az is célja lehet, hogy a gyermekeink olyan környezetben nevelkedjenek, amelyben megélik az építő együttlét élményét, a kölcsönös tiszteletet ILLÉNYI ÉVA és a személyes felelősségvállalás fontosságát. Mi a feladata a hitéleti nevelésnek? Tanítsunk-e hittant az óvodákban? Ki tanítson hittant?

A nemzeti köznevelésről szóló törvény 2013. szeptember 1-jétől az általános iskolák első és ötödik évfolyamán, a hat évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamon kötelezően választható tantárgyként bevezette a hit- és erkölcstant. E rendelkezés sok vitát váltott ki a közéletben, de még egyházon belül is, hiszen a megnövekedett feladatok olykor rendkívüli terhet róttak lelkészeinkre, hitoktatóinkra. Azonban sokan meglátták a feladat pozitív hozadékát is: örüljünk, hogy gyermekünk a hittanoktatás révén megismerkedik egy hatodik érzékszervvel, amellyel el lehet igazodni a nem látható világban is.

– A Baár–Madasban, lévén egyházi iskola, nincs választási lehetőség, itt nyolcadik osztályig mindenkinek órarendi református hittanórája van. Kilencediktől már felekezeti választással katolikus és evangélikus hittanra is van lehetőség.

A tanulóink többsége rendszeresen gyülekezetbe járó családok gyermekei, akik azért választják ezt az intézményt, mert fontos nekik a hit, amihez hozzátartozik a hittan is – mondja Bölcsföldiné Türk Emese, a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon vallástanára.

A Gyömrői Református Egyházközségben két hitoktató szolgál, néhány órában Kisturi Eszter, a gyülekezet beosztott lelkésze is hitoktat az állami fenntartású Fekete István Általános Iskolában és a Weöres Sándor Általános Iskolában.

12 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

– Nálunk már óvodában is elérhető a hitoktatás, így az iskolába induló gyermekek és családjaik a már kialakult szimpátia alapján szívesen választják a református hittant az erkölcstannal szemben. Mi átlagosan 9-10 gyerekkel foglalkozunk az iskolában, ezzel a csoportlétszámmal nemcsak oktatni, hanem mélyíteni is tudjuk az ismereteket a hitbeli és személyes kapcsolatokon keresztül. Etikán megtanulja a gyerek a szabályokat, a társadalmi normákat, hittanon viszont ezek értelmet is nyernek Isten gondviselő szeretetében. Egy nem hívő gyereknek is lehet szeretetben és egymás elfogadásában olyan pluszt kínálni hittanórán, ami miatt emberként többé válik, vagy épp elindul a hit útján. Éppen ezért számomra sokkal hangsúlyosabb a tanmenetnél, hogy megértsem a gyerekeket, és hitben megformált válaszokat keressek az életük kihívásaira. Ha épp nagy konfliktus van közöttük, akkor rugalmasan félreteszem például Ábrahám elhívását, és megnézzük, hogy mit tanít a konfliktusokról a Biblia – mondja a fiatal hitoktató.

Az iskolai vallásoktatás a hívő növendékeket segíti abban, hogy jobban megértsék, mit mond a keresztyén üzenet az adott kultúrában meglévő életszemléletről, a fő erkölcsi problémákról, amelyekkel a mai emberiség találkozik. Azok a tanulók viszont, akik a vallásos kételkedés vagy a keresés útján vannak, az iskolai vallásoktatásban felfedezhetik, hogy

| REFORMÁTUS ÉLET |

valójában mi a Jézus Krisztusba vetett hit, milyen válaszokat ad az egyház a kérdéseikre. A református tanintézményekben tanulók a hittanórát ugyanúgy megkapják, mint a szaktantárgyakat. De lehet-e, kell-e egy lapon emlegetni a hittant például a matekórával? – teszem fel a kérdést az oktatóknak.

– Biztos nem, mégis egy lapon vannak az órarendben. Most épp teológushallgatók töltik iskolai gyakorlatukat intézményünkben, és pont arról beszélgettünk, hogyan válik el a kettő. A hittan több, más, mint egy szaktantárgy. A legkisebbeket a bibliai történetek nagyon be tudják vonzani, szeretik az éneklést, a közös játékot, az alkotást, ami szintén része a hittanórának – válaszolja kérdésemre a református tanintézmény hittantanára.

miatt; ráadásul az én órámon is a többiek figyelmének elterelése a célja. Ilyen esetben szoktam azt érezni, hogy a tankönyv könnyen válhat akadállyá, ezért szívesen félreteszem, és inkább egy füzetben vezetünk a diákokkal órai naplót, amit kidíszítenek. Közben én azért imádkozom, hogy ha felnőttként kezükbe akad majd a színes hittanos füzet, akkor az emlékek, az olvasottak hatására a templomba is eljöjjenek – magyarázza a fiatal hitoktató. – Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek nem tanulják meg a Tízparancsolatot vagy az ünnepköröket, vagy ne ismernék Luther Mártont.

Lehet-e a hittan élménypedagógia, amely a nem keresztyén gyereket játékosan közelebb viszi a hithez? A frissen végzett hitoktató hol tud segítséget kérni, olyan segédanyaghoz hozzájutni, Kell-e számonkérni vagy osztályozni hitamelyből fel tud úgy készülni, hogy ne csak tanórán? Van megtanulható ismeretanyag: az előre megírt tankönyvet használja? Mia Biblia könyveinek felsorolása, a tíz palyen szempontokat kell figyelembe venrancsolat, Pál apostol missziói útjai stb., de ha csak annyiban merül ki a számon- „Egy nem hívő gyereknek is lehet sze- nie a hittanoktatónak a 21. században? kérés, hogy a diák fel tudja sorolni a tízretetben és egymás elfogadásában Mit kell figyelembe vennie a hittankönyv írójának ahhoz, hogy igazán érdekes és parancsolatot, akkor nem teszünk többet, olyan pluszt kínálni hittanórán, ami hatékony segédanyagot készítsen? – temint magolásra késztetjük a gyermeket, miatt emberként többé válik, vagy szem fel a kérdést a vallástanároknak. a megtanulható ismeretanyag nem válik épp elindul a hit útján.”

– Azt tudom mondani – és ezt elsőszámukra alkalmazható tudássá.

(Kisturi Eszter) sorban a saját, 2014-ben, a hetedikesek – Az oktatási rendszer elvárja az oszszámára írt hittankönyvemre mondom –, tályzást, a naplóban kell félévi és évvégi hogy most, 2021-ben egészen mást írnék – mondja Bölcsföldiértékelést írnunk. És ez nem csak a református iskolákban van né Türk Emese. – Hét év alatt én is, a gyerekek is sokat változígy – mondja a Baár–Madas tanára. – Az, hogy ezt milyen mótak, főleg most, a karanténos, online világban. Ezért is készülök don tesszük meg, nyilván a vallástanár személyiségétől függ. sokkal többet egy tanórára, átformálom a tanmenetet az adott Van, aki nagyon szigorúan veszi a bibliaismeretet, de van olyan osztály aktuális életére, az ő problémájukra. A Református is, aki sokkal inkább szeretné azt, hogy ebben már ne stres�Pedagógiai Intézet honlapján folyamatosan bővülnek, aktualiszelődjenek a gyermekek. Egy csoportos témazáró is alkalmas zálódnak az óratervek, a segédanyagok, amelyek támogatást az értékelésre. Például az egyháztörténet-dolgozatnál az volt jelenthetnek a hittanoktatóknak. A karantén idején sok, a gyea feladat, hogy mindenki ceruzával kezdje a témazárót, ráírta a rekek által akár egyedül is feldolgozható hittanórai online anyag nevét, és utána a felénél le kellett tenni a ceruzát, tollat kellett született, amit én kényszerhelyzetnek gondolok, mert a hittan kézbe venni, és kicserélni a padtárssal, és a másik munkáját nem online műfaj, minden korosztálynál fontos a személyes jefolytatva kiegészíteni. Az egyháztörténetben is sokszor van lenlét és a közösen megélt hitélmény – teszi hozzá a Baár–Mailyen: valaki elkezd valamit, és a másik fejezi be; egy-egy ilyen das hittantanára. módszernek másfajta üzenete is van, nem csak a számonkérés – magyarázza a református tanintézmény tanára.

A hittanórák jelenthetnek-e esélyt a lelki ébredésre, a ke– Kezdő lelkipásztorként sokszor úgy érzem, hogy még keresztyénség megújulására? A lelkészek sokszor azonnali vés a pedagógiai tudásom, és ez komoly kihívást jelent egyeredményre vágynak, fiatalokat akarnak látni a templomok egy órán, például ha van sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek padsoraiban, az istentiszteleteken, a gyülekezeti eseményea csoportban – mondja Kisturi Eszter gyömrői hitoktató. – De ken, de erre sok esetben éveket kell várnunk. más kihívások is nehezítik a tudás átadását, a gyerekek élet– A lelkipásztorok jól ismerik Pál apostol mondatát: „Én ülkörülményei: családi betegség, szülők közötti konfliktus, vagy tettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” Azt akár válás, mozaikcsaládi háttér; iskolai kiközösítés, vagy a tudni kell, hogy van, aki elülteti, a másik majd gondozza, és az tudat, hogy az adott diákot egy tanár sem tudja kezelni, már aratás nem biztos, hogy nálunk lesz. El kell hinnem, hogy amit mindenki lemondott róla, és a társai is kiközösítik viselkedése 2021. december 5.

Reformátusok Lapja 13

| REFORMÁTUS ÉLET |

én most hitelesen csinálok, mert nekem ebben elhívásom van, akkor lesz gyümölcse – válaszolja kérdésemre az egyházi intézmény pedagógusa. – Sokszor csak azt látjuk, hogy sok színtéren meg lehet szólítani a gyerekeket, de egyre több eszközt kell bevetni ebben a megszólításban. És ha igyekszünk is hitelesen tenni ezt, akkor is előfordulhat, hogy nem fogja most elfogadni, és nem lesz ott a templomban, de később visszajöhet, fiatal felnőttként, ha öröme van, ha házasodik, vagy keresztelőre készül, vagy ha a nehézsége miatt jön segítségért – mondja Bölcsföldiné Türk Emese.

– A tanévnyitóra, a tanévzáróra vagy a karácsonyi istentiszteletre talán még hajlandó a szülő elkísérni a gyermekét, de a konfirmálásához már nem járul hozzá. Amíg a szülő nem áll a gyerek mögött, addig én csak elszórom a magot és reménykedem, hogy az élet szele nem fújja ki azt a magot a jó földből. Remélem, hogy minden évfolyamról lesz három olyan hittanosom, aki felhív azzal: „Eszter néni, én most házasodok, összeadna?” A hittanosokkal – a karantén óta – vannak messengercsoportjaim, ott később is megtalálnak. Van olyan gyerek, aki már írt nekem, mióta elment az iskolából. A célom, hogy utakat építsek az egyházhoz – mesél a nehézségekről a gyömrői lelkipásztor.

A balatonszárszói zsinati ülésen Balog Zoltán püspök hangsúlyozta: hatalmas mis�A tanárhiány legjellemzőbb mutatója a sziós lehetőség, hogy a lelkipásztorok betöltetlen álláshelyek száma. Ezt kíjelen vannak az iskolákban, de a gyülevülről inkább csak onnan érzékeljük, kezeti feladataiktól veszi el az időt az a ha álláshirdetést olvasunk. Nagyon 15-20 hittanóra, amelyet hetente tarsok iskolában keresnek hitoktatót, valtanak. Valóban kiválthatók a lelkészek lástanárt. Miért jó ma Magyarországon a hitoktatásból? Mi a jobb, ha a lelkész hittantanárként dolgozni? – kérdezem vagy ha a hittantanár „irányítja” a gyerbeszélgetőtársaimat. mekeket a gyülekezetekbe? – kérdezem – Ha az ember tudja, hogy erre van elbeszélgetőtársaimat. hívása, akkor örömteli minden esemény.

– Az, hogy ki mennyire találja meg a Amikor a legkisebbek elém futnak és hangot a gyerekkel, és tud jó hittanórát „...van, aki elülteti, a másik majd megölelnek azzal, hogy „de jó, lesz hittartani, sokkal inkább függ a személytől, gondozza, és az aratás nem biztos, mint a végzettségtől. Ha a lelkész sok hogy nálunk lesz. El kell hinnem, hogy tanóra”, már felemelő. Az is nagyon jó, órában tanít hittant, és még lelkipászto- amit én most hitelesen csinálok, mert amikor a nagyok megosztják a kérdéseiket, vagy éppen flegmán válaszolnak, és ri feladata is van, akkor valószínű, hogy nekem ebben elhívásom van, akkor azt mondják: „Ennek mi értelme van?” a gyülekezeti feladatát helyezi előtérbe. lesz gyümölcse.”

Később, amikor tizenkettedikes, köszöÉn 23 éve tanítok, és a héten volt olyan (Bölcsföldiné Türk Emese) nőlevelet ír, hogy az én órám volt az, ahol hittanórám, amelyre két órát készültem; mindent meg lehetett beszélni – válaugyanezt a lelkész a gyülekezeti munkászolja kérdésemre a Baár–Madas tanára. ja mellett nem tudja megtenni. Azt mindenképpen megérzik – Nekem annál szebb nem volt, mint amikor öt héten keresza gyerekek, hogy ki szereti őket, ki hiteles abban, ahogy jelen tül beszélgettünk a gyerekekkel az ötödik parancsolatról: „Tiszvan köztük, akárki a tanár – mondja Bölcsföldiné Türk Emese. teld apádat és anyádat” – osztja meg a gyömrői állami iskola – Én szeretem a hittant, az iskolai közeget – mondja Kisturi hittantanára. – Akkor értettem meg, hogy nekem itt a helyem, Eszter gyömrői lelkipásztor, aki ezzel együtt nem titkolja, hogy amikor a gyerekeknek el tudtam mondani, hogy ugyanezt éltem anyagi vonzata is van annak, hogy oktat, a megélhetése is fonmeg monori lányként, amit ők most. Az én szüleim is ingáztak, tos. – Az iskolai rendszer sokszor évekig nem mondja a gyefeszültek voltak, ugyanabban az anyagi helyzetben éltünk, de rekeknek, hogy értékes és fontos vagy, ha épp nem éltanulóról felnőttként látom, milyen nehéz volt ez nekik. És az a pillanat, van szó. De Krisztuson keresztül én újra és újra elmondhatom. amikor láttam, hogy a gyerekek megértik, „anyának nehéz, azért Tudniuk kell, hogy szeretve vannak, értékesek, van egy Isten, aki ilyen”, mindennél többet ér. Nem egy okos felnőtt válaszolt akkor megérti, hallja és látja őket – teszi hozzá Kisturi Eszter. – Az nekik, hanem az a gyerek, aki ott ül az ablakban és várja a szüleit, állami hitoktatásban gyakori, hogy a gyerekeket nem érdekli a gondolkodik, hogy hol van anya, mikor jön haza, hogy baja lett-e, hittanórai tananyag. Éppen ezért nekem úgy kell készülnöm az vagy csak késik a vonat. Ennél mélyebb kapcsolódást nem tuóráimra, hogy először azt keressem meg, mi tudja annyira kibildok elképzelni, az én gyermekkori élményanyagom az ő jelenlegi lenteni a gyereket, hogy akarjon bekapcsolódni az óra menetéélményanyaguk. Nekem ezért kell Gyömrőn állami intézménybe. Van olyan csoport, ahol ez a figyelem természetessé válik ben hitoktatnom. És ha egy hetedikes eljön a hitoktatója lelhárom hét alatt, de van olyan, ahol fél év is kevés hozzá. Nagyon készszentelésére, akkor szerintem felesleges több elismerésre sokszor hiába jár református hittanra a gyerek, ha a szülő nem vágynom – teszi hozzá mosolyogva a fiatal lelkipásztor.  támogatja a gyülekezeti jelenlétét – magyarázza a fiatal lelkész.

14 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

IMÁDKOZZUNK!

Megszentelt szó címmel jelent meg halála után Kiss Domokos lelkész összegyűjtött prédikációinak második kötete (Szabó Miklós Alapítvány, 2009). Találó volt a cím, mert igehirdetései irodalmi, költői művek is voltak, gondosan fogalmazott mondatok. Olvasva is érződik, hogy nem spontán született, hanem a fejében és a szívében alaposan megforgatott, válogatott, megszentelt szavak. Tartalmilag és formailag is igényes beszédek, egykor a rákospalota-újvárosi gyülekezetben hangzottak el. Adottság, tehetség kérdése, hogy valaki szépen tud beszélni? Vagy idő- és energiaigényes munka az, amíg valaki megformálja és kicsiszolja a mondanivalóját? A szép beszéd csak a sokat olvasott, klasszikus műveltségű, írói vénájú emberek kiváltsága? Vagy lehet utánozni, törekedni arra, hogy magunk is igényesek legyünk saját beszédünkre? Bizony, lehet és kell is tudatosan figyelni, megválogatni, mielőtt kicsúsznának a szánkon az ostoba, káros, bomlasztó szavak. Szeressük magyar nyelvünket! Élvezzük gazdagságát, képi világát, és tanuljunk azoktól, akik jól közvetítik nekünk!

Mitől lesz megszentelt a szó? Nemcsak attól, hogy templomban, szószékről vagy az úrasztala mellől hangzik, és pap vagy lelkész mondja, mint szent beszédet a Szentírásból vett textus alapján. Megszentelhetjük a szavakat akkor is, amikor embertársainkkal beszélünk.

Legyen ez adventi elköteleződésünk, hogy jobban figyelünk arra, mikor, mit, hogyan és kinek mondunk! Lehet, hogy először a hallgatást kell megtanulnunk. Nem a bezárulást, csak a hallgatást, másokra figyelést, mielőtt megszólalnánk. Zakariás pap története tanulságos, nekünk talán kibírhatatlan próba lenne: kilenc hónapon át némán kellett várnia fia születését, mert nem tudott hinni Isten küldöttének szavában, Isten ígéretében, hogy meghallgatta imádságát. Elakadt a szava. De aki sokáig tud hallgatni, annak hangsúlyos lesz a mondanivalója, amikor megszólal. Az apa Istent dicséri és áldja, nem is csak a saját gyermekéért, hanem népe üdvözítőjéért, aki fényt hoz a sötétségbe (Lk 1,5kk).

A szent szó azt jelenti, valami vagy valaki számára elkülönített. Gyakran hozzáértjük azt is, hogy megtisztított. A Példabeszédek bölcsessége is arra figyelmeztet, hogy az Istenre figyelő embernek ha nem mindig szent is, de hiteles és tiszta a beszéde: „Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget” (10,11), „…az eszes ember vigyáz a beszédre.” (19. v) „Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni” (32. v), „…és aki értelmes, az higgadt lelkű” (17,27). 

Ami megmarad Köszönöm, Uram, hogy te nem szégyelled ádventi koszorúink alkalmi gyertyalángjait!

Hogy megértsünk, de legalább megérezzünk belőled valamit.

Ami az ünnepi kellékek elpakolása után is a lélekben megmarad.

És hajlandó vagy még ebben a pislogó fényben is felfedni nekünk önmagad.

ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jézus, az „élő kő” Péter apostol olyan időben írt, amely sok mindenben hasonlított a mai korhoz: üldözések, de még inkább a tévtanítások veszélyeztették a gyülekezetet. Ezért figyelmeztet, hogy ne keressenek más alapot, mert az Úr Jézus az egyedüli alap, még ha a környezetük megveti is. „…az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett.” (1Pt 2,6) Ezt az igét először a zsoltáros fogalmazta meg. Abban az időben nem voltak előregyártott téglák és betonelemek. A nagyobb épületeket kőből építették, az építők még igazi kőművesek, kőfaragók voltak, minden követ megnéztek, megfaragták, elég erős-e, nincs-e repedés benne. Különösen erős és tartós köveket kerestek a sarkokra alulra, ahol két fal terhét kellett hordozni. A zsoltáros felmegy a jeruzsálemi templomba, és ujjongva beszél a templom szépségéről. Abban is az Úr munkáját látja, hogy a sok megvetett, értéktelennek gondolt kő között mégis sikerült alkalmas szegletkövet találni. „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.

Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” (Zsolt 118,22– 23) Később Jézus ezt az igét önmagára vonatkoztatja, amikor elmondja a gonosz szőlőművesek példázatát, akik megölték a gazda követeit, majd a fiát is (Mt 21,33–45). Jézus ezzel a maga sorsáról beszélt. Őt sem ismerték fel, de a halálból való feltámadása által Isten fiának bizonyíttatott, aki erre rááll, annak a hite alapja, aki beleütközik, annak megbotránkozás. Szép énekünkben ezt énekeljük: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma.” Karácsonyra is készülve vallhatjuk: „Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, ki fekszik itt, a jászolban! Ez a gyermek bizonyára az Úr Jézus, Isten fia!” Ha életünkben ő a sarokkő, ő az alap, akkor boldog lesz az ünnepünk, és boldogok lesznek mindennapjaink is!  GYŐRI ISTVÁN

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

„Tisztább lélekkel tudjak odaállni Jézus születése elé” ILLÉNYI ÉVA

A kárpátaljai Nagymuzsalyon született, tizenévesen lett gyerekszínész, amikor a Gyilkosság a székesegyházban című előadás betlehemes keretjátékában Vidnyánszky Éva, a beregszászi színház gyerekstúdiójának pedagógusa kiválasztotta Mária szerepére. A beregszászi társulat tagjai már tinédzserként magukkal vitték ukrajnai, lengyelországi, oroszországi és anyaországi színházi fesztiválokra. Játszott Csokonai, Molnár, Madách, Móricz, Tersánszky, Tamási, Sütő, Hobo, Csehov, Goldoni, Osztrovszkij, Shakespeare, Viripajev darabjaiban. Vendégünk a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházból induló Tarpai Viktória, a Déryné Társulat Jászai Mari-díjas színművésze.

Meg kell osztanunk az olvasókkal, hogy a tegeződésünk oka nemcsak az, hogy mindketten kárpátaljaiak vagyunk, de az is, hogy álltunk már egy színpadon, dolgoztunk együtt, legutóbb Csehov Ványa bácsi előadásában. A művészi utad a filmszerepekkel, a színpadi jelenléttel, a tévéjátékkal, a Déryné Társulat kiemelkedő színésznőjeként mintha most ért volna célba. Sokáig tiltakoztál az ellen, hogy itt, a fővárosban élj, valahogy mégis idetaláltál.

Régebben kimondottan nem szerettem a fővárosban élni.

Amikor 2002-ben először kerültem huzamosabb időre Budapestre – a Pesti Magyar Színiakadémián tanultam –, az nekem tényleg kínszenvedés volt. Havonta egyszer tudtam csak hazamenni. Volt néhány nagyobb törés is ebben a pár évben.

Másodéves akadémistaként egyszer csak összecsomagoltam, annyit mondtam anyukámnak a telefonban, hogy én most hazamegyek. Végül visszajöttem Budapestre, befejeztem az akadémiát, de továbbra sem szerettem itt élni. Hazamentem és a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházban dolgoztam.

Volt egy kis mellékvágány…

Ha nem lépünk meg valamit, akkor nem tudhatjuk, hogy az jó lesz-e vagy sem: így indultam én el Angliába dolgozni, ami nem jött össze. Két évre itt ragadtam Budapesten, bejárónő lettem, akkor még kevésbé szerettem a fővárost. Utána vis�szakerültem a beregszászi színházba, végül pedig a Déryné Társulathoz csatlakoztam, és most az életem nagy részét itt élem. Ez más életforma, de megszerettem a budapesti életet.

Az évek alatt lettek kapcsolataim, de a legszorosabb barátom mégis a Beregszászból induló Szűcs Nelli kolléganőm és az Erdélyből származó Forró Melinda, akit A Sátán fattya című

film forgatásán ismertem meg. Amikor legutóbb Nagymuzsalyban jártam, vágytam vissza Budapestre, de ott volt az a biztonságos gondolat is, hogy ez az otthon: nekem a kettő egy kerek egész.

A beregszászi színházban nem a legjobb körülmények között dolgoztatok, mondhatjuk azt is, hogy sokszor éhbérért jártátok a hazai színpadokat, de a nemzetközi fesztiválokra is nagy sikerrel vittétek az előadásokat. Emlékszem, amikor Vácott próbáltál, sokszor előfordult, hogy a hatórás munka után beültél az autódba és irány Nagymuzsaly, hogy másnap Beregszászban játszhass. El tudod képzelni, hogy egyszer csak újra a beregszászi színpad legyen az otthonod?

Beregszásztól nem szakadtam el, ha bármikor lehetőség adódik arra, hogy szerepet kapjak az otthoni színpadon, élni fogok vele. Legutóbb Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház művésze rendezett ott koncertelőadást Fedák Sáriról, amelybe engem is felkért négy magyarországi népzenésszel együtt. Amikor ott bemegyek a színházba, visszajönnek az érzések, a korábbi mondatok, mintha el se jöttünk volna. Sokat beszélgettünk már a honfitársaimmal arról a lehetőségről, hogy mindenki fogja magát és visszatér. De azt most is tudjuk, hogy a legfontosabb feladatunk: hazagondolni, „hazasegíteni”, amivel csak tudunk. Életed meghatározó állomása a Nagy Zoltán Mihály A Sátán fattya című regényéből készült monodráma, majd a Zsigmond Dezső rendezte azonos című film főszerepe, amellyel bejártad Európát és Amerikát, a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon pedig elnyerted a legjobb női színésznőnek járó díjat.

„A kamasz keresztgyerekeimnek is szívesen mesélek ezekről az eseményekről, tudniuk kell, honnan jöttünk, kik vívtak a szabadságunkért.”

16 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

| INTERJÚ |



EMLÉKEZZÜNK A „MÁLENKIJ ROBOTRA”!

Nagy Zoltán Mihály A Sátán fattya című művéből készült film az 1944. novemberi kárpátaljai történésekkel kezdődik, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül mutatja be az eseményeket. Beregszilasról útnak indul néhány asszony, leány, hogy élelmet vigyen a „háromnapos munkára” behívott hozzátartozóknak. Azóta tudjuk, a „málenkij robot” sokkal tovább tartott három napnál. Tóth Eszter, a 16 éves fiatal lány is köztük van, akit öt orosz katona megerőszakol. A lány teherbe esik, és megszüli a gyermeket, a Sátán fattyát. Ez megváltoztathatatlanul tönkreteszi nemcsak az ő, de környezete életét is.

Vannak szerepek és olyan történetek az életemben, amelyek hozzám nőttek, lelki barátság köt az adott szereplőhöz. Nagyon sokszor eszembe jutottak mondatok, pillanatok a monodrámából. És a film csak még jobban erősítette bennem a kötődést. Maga a téma is nagyon erőteljesen kárpátaljai vonatkozású. Azóta is gondolkodom rajta, hogy újra előveszem A Sátán fattyát önálló estként. Másfajta világ a filmezés, másként mozgat meg. A Los Angeles-i díj nagyon jólesett, hihetetlenül büszke voltam Halász Gábor operatőrünkre, az ő munkáját is elismerték. A film stábjával sok közönségtalálkozóra elmentem Fehérgyarmattól Vásárosnaményon át a kárpátaljai nézők elé, mert iszonyatosan megrázó, ugyanakkor szívet melengető élmények értek ezeken a rendezvényeken. Volt olyan hetven feletti bácsi, aki odajött hozzám és könnyes szemmel köszönte meg a beszélgetést, neki az édesapja még térden ülő gyerekként mesélt a szolyvai eseményekről, de igazából soha nem dolgozták fel a traumát.

Egy másik néző azt mesélte, hogy ő a nagymamáját mindig szomorúnak látta. Hetvenöt év után a film által kimondatott végre az, amit sokáig titkolni kellett, vagy csak nagyon csendben lehetett elmesélni. Rég megérdemelt emléket állítottunk ezzel a filmmel az elhurcoltaknak. Kárpátalján sokfelé létesítettek emlékhelyet, de nagyon kevesen élnek azok közül, akik még tudnak mesélni a „málenkij robotról”. Pedig fontos téma, akárcsak az 1956-os, az 1848-as forradalom vagy a trianoni békeszerződés. Örülök, hogy hozzájárulhatok a történelem megismertetéséhez, magam is vallom: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.”

A kamasz keresztgyerekeimnek is szívesen mesélek ezekről az eseményekről, tudniuk kell, honnan jöttünk, kik vívtak a szabadságunkért.

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

A LEGJOBB NŐI SZÍNÉSZNŐ sok minden zsigerből elindult. A téma Aki járt mostanában Beregszászban Tarpai Viktória dolgozott többek között ma is aktuális: elvándorlás, a kisebbsévagy a beregszászi járásban, látta, olyan neves rendezőkkel, mint Árkosi gi kiszolgáltatottság elleni küzdelem. hogy esténként egyre kevesebb házból Árpád, Valerij Fokin, Viktor Rizsakov, Közben annyi szépség és gyönyörűség szűrődik ki a fény. Elvágyódnak on­nan Jaroslav Fedorishin, Vidnyánszky van benne, ami nem csak a szövega magyarok?

Attila. A Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján kiérdemelte a ben mutatkozik meg: az örök szereÉn azt gondolom, hogy nem, csak a kénylegígéretesebb fiatal színész számára lem, az abban való hit. Tizenévesek is szer viszi el őket külföldre. Édesapám, alapított Teplánszky Kati-díjat Az megnézték az előadást, volt olyan, aki most töltötte be a 60. életévét, Tiszaújüvegcipő című előadásban nyújtott háromszor is, mert olyan emberi gonvárosban dolgozik, édesanyám ötvenhat alakításáért. A Zsigmond Dezső rendezte dolatokat és érzéseket boncolgat a évesen itt van vele. Azért jöttek el, mert A sátán fattya című film főszerepéért a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon dráma, amelyeket ők is megélnek. Ez két nyugdíjból egyszerűen nem tudtak elnyerte a legjobb női színésznőnek járó az előadás olyan kitartást, küzdelmet, otthon megélni, munka mellett is nehedíjat. 2021-ben kiemelkedő színészi hitet fogalmaz meg, amelyből a minzen boldogulnának. Édesapám mindig tevékenysége elismeréseként megkapta dennapokban is tudok táplálkozni. Van mondja, hogy ha adódik Beregszászban a Jászai Mari-díjat. benne egy gyönyörű ima, Bódi Vencel olyan lehetőség, amiből meg tudnak ADVENT A HARGITÁN A KÖZELJÖVŐBEN: december 20., Szécsény, 18 óra, fogalmazza meg a mai életet: „Miért élni, abban a pillanatban hazamennek. december 21., Sárospatak, 19 óra, éppen a mi gyermekeinket juttatod Gondolkodtunk a nagymuzsalyi házunk december 22., Tokaj ,19 óra. szélfútta bogáncsok sorsára?” Sütő eladásán, de én ragaszkodom hozzá, András szövegvilága lenyűgöző, én és ameddig megtartható, addig biztos, sem gondoltam volna, hogy ennyire fogják érteni és szeretni hogy a miénk marad. Ezzel sok család van így Kárpátalján. napjainkban is az Advent a Hargitánt. Hihetetlen boldogság, ha az idősebbek, a fiatalok úgy mennek el az előadásról, hogy Nem olyan régen beszélgettem egyik kollégáddal, Trill Zsoltkaptak valamit – ahogy nőként én is sokat kapok ettől az előatal, a Nemzeti Színház színészével, ő arról mesélt, hogy bár dástól. A vastaps Sütő Andrásnak is szól, aki igazán értette a valóban sokan eljöttek a helyiek közül és valahol külföldön női lelket. Én nem választottam le az elszakított területeket, dolgoznak, mégsem hiányoznak az emberek az istentisztelea beregsurányi vagy a tiszabecsi határ is csak fizikai határ. tekről, nem ürültek ki a templomok.

Most is elszorult a torkom, mert tényleg nem tudom kivenni Amikor hazamegyek, én is igyekszem elmenni az istentisza mindennapjainkat belőle. Legutóbb online kellett megélni a teletre. Nyilván cserélődnek az emberek, hisz mulandók vakarácsonyt és a húsvétot a húgommal és a családjával. Nekem gyunk, de örömmel látom, hogy karácsony vagy más ünnep már csak egy nagymamám él, és az, hogy nem tudok bármialkalmával, mindenki igyekszik hazajönni a világ minden tájákor kimenni a szeretett nagyszüleim sírjához egy szál virággal, ról, mind a fiatalok, mind a középkorúak. El szoktam menni a nagyon megvisel. beregszászi református templomba is istentiszteletre, és ott tényleg boldogan látja az ember, hogy a hatalmas templomNagymuzsalyban milyen az adventi időszak? ban bőven vannak hívek.

Az emberek ott is arra törekszenek, hogy elkészüljön az adventi koszorú, amit mind a mai napig kézzel készítenek, vagy A nagyközönség a koronavírus-járvány előtt a salgótarjáa mézeskalács és a beigli. Meghatározó nagymamám hájas, ni Zenthe Ferenc Színházban láthatott először, Sütő András szilvalekvárral töltött, porcukorral megszórt süteménye. Ő Advent a Hargitán című előadásában, Árvai Réka szerepében. igyekezett bevonni minket a sütésbe, mindig mondta: „ezt kiMilyen volt határon túliként egy határon túli történetbe lencfelé kell tűrni, lyányom, de nem mindegy, melyik irányba belehelyezkedni? tűröd”, és az a szilvalekvár került a hájas tésztába, amit az Most is játsszuk az előadást, az adventi időszakban, de játüstben főztünk. Amikor az anyai nagymamám még élt, mindig szottuk augusztus végén is, az Esztergomi Várszínházban. együtt volt a család, ezt a hagyományt visszük tovább. Kicsit Holnapután Palotáson leszek ismét Réka, decemberben feldíszítjük a házat, mindeközben próbálok arra is figyelni, hogy Szécsényben, Tokajban és Sárospatakon, januárban pedig Bubelül is „kitakarítsam” magamat, hogy tisztább lélekkel tudjak dapesten játsszuk az előadást. Amikor elkezdtük a próbafoodaállni Jézus születése elé. Szenteste templomba megyünk. lyamatot, mindenki arról a régi nemzeti színházas Adventről Nagymuzsalyban a hegy tetején, szép helyen van a tempbeszélt, és persze akarva-akaratlanul, de sokan elkezdenek lom. És amikor vége az istentiszteletnek, egyik kolléganőm hasonlítgatni a korábbi szereplőhöz. Óriási nyomás volt rajtam, édesapja, Ottó bácsi mindig elmond egy gyönyörű karácsonyi hiszen az előadást évekig Kubik Annához kötötték. Ez különököszöntőt. Utána együtt éneklünk a harang lábánál, és ezzel sen összetett női szerep, mert egy személyben négy nőt kell elindul az ünnep.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ megfogalmazni, az ő érzéseiket, gesztusaikat. Féltem tőle, de

18 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

| EGYHÁZI ÉLET |

Szolgálat mérhető szempontok mentén A lelkészi életpályáról, az egyház szervezeti felépítésének változásairól, az egyházalkotmány módosításáról, a Kárpát-medencei reformátusság helyzetéről, valamint a járványhelyzetről beszélt elnöki beszámolójában Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának berekfürdői ülésén, november 23-án.

A járvány súlyosbodása miatt online ülésezett a zsinat, azonban az elnökség és az egyházkerületek vezetősége, valamint néhány meghívott a berekfürdői Megbékélés Házából kapcsolódott be az ülésbe. A tanácskozás kezdetén az „engedelmes cselekvés boldogsá­gáról” szólt Püski Lajos, a deb­ recen-nagyerdei református gyülekezet lelkipásztora, aki a Jak 1,19–27 alapján hirdette Isten Igéjét.

A lelkipásztorok javadalmazásának változásával összefüggésben Balog Zoltán fontosnak nevezte, hogy a gyülekezetek minden tőlük telhetőt megtegyenek lelkipásztoraik eltartása érdekében. „A lelkészek anyagi biztonsága érzékeny pontja az egyházi életünknek, és ebben a kérdésben lehetőséget kaptunk a helyzet rendezésére Magyarország Kormányától” – fogalmazott.

NE KERESSÜK A JÁRVÁNYBAN ISTEN BÜNTETÉSÉT! Elnöki beszámolója kezdetén Balog Zoltán emlékeztetett, hogy a járványhelyzet súlyosbodásával oltakozásra buzdított a református egyház elnöksége, azonban az oltást nem tették kötelezővé az egyházi intézményekben. A püspök tanulságosnak nevezte, hogy a lakosság egyharmada bizalmatlan az állami rendelkezésekkel szemben akkor is, ha azok konszenzuson alapulnak. A zsinat lelkészi elnöke azt kérte, hogy „testvéri szívvel beszélgessenek azokkal, akiknek valamilyen belső okból ellenállásuk van az oltással szemben”.

JÖVEDELEMNÖVEKEDÉS A lelkipásztorok és a hitoktatók jövedelmének növekedésével kapcsolatban az egyházi vezető a zsinati tagok előtt is megismételte: a hitoktatók bére legalább harminc százalékkal emelkedik a jövőben. A lelkipásztorok javadalmazásának változásával összefüggésben fontosnak nevezte, hogy a gyülekezetek minden tőlük telhetőt megtegyenek lelkipásztoraik eltartása érdekében. „A lelkészek anyagi biztonsága érzékeny pontja az egyházi életünknek, és ebben a kérdésben lehetőséget kaptunk a helyzet rendezésére Magyarország Kormányától” – mondta. Szólt arról is, hogy a lelkészi életpálya kidolgozásán a négy egyházkerület egységesen dolgozik a biztonság, a kiszámíthatóság, valamint az átláthatóság kritériumai alapján.

Vannak, akik attól tartanak, hogy az állami pénzforrások elfogadása valamifajta lelki függéshez vezet a mindenkori kormányzattól. Ez azonban belső szabadság kérdése, a támogatást pedig el kell fogadni. A volt kommunista országok közül a magyarországi egyházak nem kaptak teljes kárpótlást. Bár az

egyházak visszakapták az iskoláik és intézményeik egy részét, az azok fenntartását biztosító földeket, erdőket és egyes ingatlanokat nem juttatták vis�sza – magyarázta.

SZERVEZETI ÁTALAKÍTÁSOK, ÚJ VEZETŐK

A püspök tájékoztatott arról, hogy januártól megújul az egyházstruktúra: a zsinati hivatal önálló egyházi jogi személ�lyé alakul, vezetője Mező István Mózes lesz. A szeretetszolgálat, a diakónia és az egészségügy a jövőben Czibere Károly vezetésével működik, míg a pedagógiát, az oktatást és a katekézist Bruckner László irányítja majd. Balog Zoltán hangsúlyozta: a szervezetek átalakításában a missziói szempont és lelkület az elsődleges. A felsőoktatásról szólva Balog Zoltán arról beszélt, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem a negyedik legjobb az országos rangsorban, azonban nagy hiányosságok vannak az egyetem lelki programjában, ezért új, a területért felelős rektorhelyettest neveztek ki Balla Péter teológiai professzor személyében. A püspök az egyházismereti órákkal és az egyetemi lelkészséggel a korábbinál hatékonyabban szeretné megszólítani az egyházi kötődéssel nem rendelkező hallgatókat is.

KITEKINTÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉRE A határainkon túli reformátusság helyzetéről szólva Balog Zoltán példátlannak nevezte, hogy Erdélyben „rabosítják a püspököket”. Az egyházvezető a Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaszolgáltatási perére utalva azt mondta: megkérdőjelezhető jogi eszközökkel akadályozzák Romániában a kárpótlást, amire a nemzetközi közvélemény figyelmét is sikerült felhívni.

A püspök elnöki beszámolójában felhívta a figyelmet arra, hogy a kárpátaljai lelkészeknek nincs nyugdíjuk. Mint mondta, egy tízéves akció keretében tudta segíteni őket a magyarországi egyház, mostanra azonban elfogyott az erre fordítható összeg. Balog Zoltán arra kérte a magyarországi lelkipásztorokat, hogy karácsonykor ajánlják fel jövedelemkiegészítésük tizedét a kárpátaljai lelkészek nyugdíjára a magyarországi lelkészi nyugdíjintézeten keresztül.  FORRÁS: REFORMATUS.HU 2021. december 5.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

49. SZÁM,

2021. DECEMBER 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A parókia kályhája „Ezt a kályhát ne tessék lebontani. Hadd maradjon meg.

Hátha szükség lesz még rá.” Beköltözésünkkor kérte ezt a gondnok asszony a parókia egyik szobájában megbúvó csinos cserépkályhával kapcsolatban.

A kályha tehát maradt. Persze mindvégig úgy gondoltam, már soha nem lesz rá szükség. Minek is? Modernek vagyunk, központi fűtéssel, gázkazánnal. A régi fűtőalkalmatosság nem sok vizet zavart. Az ajtó mögötti sarokban strázsált tovább, talán arra várva, hogy jönnek még idők, amikor gondos kezek tüzet gyújtanak benne, és aztán a kémény kürtőjén keresztül magasba szökik a füst. Fel a kéménybe, és azon át az égbe. Jelezve mindenkinek, hogy kályha duruzsol ebben a házban. És íme, visszatért a kályhák igazsága és becsülete.

De ezek az idők sehogy sem akartak eljönni. Mostanáig. A nyugat-európai energiakrízis ugyanis Erdélybe is beköszöntött. Felsrófolta az energiaárakat. Gondterhelten néztem a számlák egyre ijesztőbb végösszegeit. És akkor eldöntöttem, nem várunk tovább, felújítjuk a derék fűtőalkalmatosságot. Lássuk, mire képes. Tud-e még meleget varázsolni a házban, füstöt eregetni a kéményen át?

Megbeszéltem a szakival, hogy amikor ráér, eljön. Közben megvásároltam a piszkafát, a hamulapátot, a parázs kiszedéséhez a fémvedret. Néhány ügyes presbiter felvágta a rossz időkre félretett fahulladékot, és szépen felrakosgatták a fal mellé, ahogy régen volt szokás.

Miközben figyeltük a nyugati energiaválságot, az egyik kereskedelmi rádióban hallottunk egy rövid riportot, amelyben egy fiatalember elbeszélte, hogy gyerekként két évig fűtetlen otthonban élt. A szüleitől a nagymamájához került, akinek nem volt munkája, ezért nemsokára áram nélkül maradtak. Anélkül pedig ma már elképzelni sem tudjuk az életünket. Okkal.

Bárhogy füleltem, sehogy sem hallatszott ki a hangjából a keserűség és a panasz. Ez volt talán a legfőbb tanulság a panaszkodás társadalmában élve. Amikor öt perc áramszünet, internetkimaradás, sorban állás és egyáltalán, öt perc bármi miatt kiakadunk.

A fiatalember pedig szépen, nyugodtan, megmagyarázhatatlan kiegyensúlyozottsággal elsorolta, hogy mentek Ponciustól Pilátusig. Eredmény nélkül. Így hát felöltöztek.

Felvettek mindent. Nyáron pedig gödröt ástak. Az élelemnek. A stúdióban elakadtak a hangok. Döbbent csendben hallgattam én is, vezetés közben. A megszokásból is siránkozók szégyenkező döbbenete volt ez a csend.

Jut eszembe, a parókia kályhája türelemmel vár, mi pedig hamarosan kipróbáljuk. Visszautazunk egy kicsit az időben, lássuk, mit mesél nekünk jókedvű duruzsolása. 

ÁRA: 400 FT

Otthon a hajléktalanok között 9 771419 856007

LIEBSZTER MÁRIA: „A SZERETETBŐL, AMIT KAPOK, MUSZÁJ VALAHOGY TOVÁBBADNOM MÁSOKNAK.”

21049

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

FÁBIÁN TIBOR

Aláírás: ...................................................................................

ReformátusokLapja Lapja 2019.

2021.január augusztus 6. 8.

20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Megtenni, amit lehet

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

Illusztráció: jobbadni.hu

Sírva kapaszkodik a kilencéves kislány anyja kezébe, de az ötvenöt éves férfi a másik irányba húzza, és lassan kisétál a gyerekkel a kapun. Az egyik nagy nemzetközi hírcsatornán a minap levetített afganisztáni riport nemcsak a lányos apák, de minden jóérzésű ember számára döbbenetes. Az éhező nagycsalád ugyanis végső kétségbeesésében készpénzért eladta egyik gyermekét. Szabályos üzleti tranzakciót látunk, amelynek végén a lefátyolozott kislánynak egy sporttáskányi ruhával felmálházva kell búcsút vennie szüleitől és testvéreitől.

A tudósítás az ázsiai országot sújtó katasztrófa jelképe lehetne. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO október végi jelentése szerint a közel negyvenmilliós ország több mint fele, 22 millió ember éhezik. A gyerekek különösen veszélyeztetettek.

Hiába vonják meg gyakran a szülők saját szájuktól a falatot, becslések szerint több mint hárommillió öt év alatti gyerek élelmezése megoldatlan. Számítások szerint 2022 közepére a helyiek 97 százaléka (!) kevesebb mint napi két dollárból él majd. Szárazság, háború, koronavírus, gazdasági visszaesés – a csapások külön-külön is megviselnék Afganisztánt, de így együtt gyakorlatilag kezelhetetlen helyzetet eredményeznek. Miután az amerikai hadsereg augusztus végén kivonult, elapadtak a nemzetközi támogatások, és a táliboktól tartva számos segélyszervezet beszüntette tevékenységét.

Gondolhatjuk, hogy ez nem a mi problémánk, ám a 2015-ös (és most a lengyel–belarusz határon Lukasenko minszki diktátor által tudatosan

előidézett) migrációs válság, illetve a Kínából elindult koronavírus-járvány megmutatta: nincsen a világnak olyan távoli pontja, amelynek katasztrófája ne befolyásolná a mi hétköznapjainkat is.

Az ENSZ még a tél előtt összehangolt globális cselekvést sürget, mert az ország már így is a földkerekség legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának helyszíne. Aki teheti, menekül az éhség és a fanatizmus elől: a legtöbben a szomszédos Pa­ kisz­tántól és Irántól kérnek oltalmat. E két országban jelenleg több mint kétmillió menekült él, élelmezésük, oktatásuk, gyógyításuk egyre nagyobb terheket ró az anyagiakban szintén nem dúskáló államokra.

Ezért indított gyűjtést november elején a Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Szeretetszolgálat a Pakisztánban élő afgán menekültek megsegítésére. A tájékoztatás szerint a „Tehillim Segítő Kezek” szervezet ezer, Pakisztánban élő afgán menekült családnak igyekszik ételt, menedéket és ruházatot adni. A november elejéig összegyűlt adományok mintegy 70 család ellátására elegendők, a cél, hogy további 900 családnak segítsenek.

A Tehillim Segítő Kezek keresztyén szervezet, amely a pakisztáni nagyvárosban, Karacsiban található református egyházhoz kötődik. A tizenötmilliós gigapoliszban ők végzik a misszió – a sokszor fundamentalista muszlim közegben korántsem veszélytelen – munkáját. Ha valakik, akkor a Tehillim munkatársai tudják, kiknek és hogyan kell segíteni. Karacsiban él ugyanis a világ egyik legnagyobb, 300 ezer főt számláló afgán menekült közössége. Táboruk közelében épült fel az első, 2009-ben felszentelt református templom.

A kicsi keresztyén gyülekezet pedig mindent megtesz, hogy másokon segítsen – nekünk, az összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban és kényelemben élő európai keresztyéneknek kötelességünk a nehéz körülmények között helytálló hittestvéreink támogatása. „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” – mondta a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor. Ne bénítson minket a tudat, hogy segítségünk csak csepp a tengerben.

Talán éppen a magyar reformátusok adománya segít majd egy családnak annyit, hogy ne kelljen, mint valami állatot, pénzért eladnia egyik gyermekét.  2021. december 5.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma, 3. fejezet,16. rész)

Otthon a hajléktalanok között

A hajléktalanok már mindennek elhordták, becsapták, meglopták, megrongálták az autóját, de hosszú szolgálata alatt annyi mindent megélt, hogy mindezt nem veszi magára. Liebszter Mária, a református hajléktalanmisszió mellett működő keresztyén szellemiségű éjjeli menedékhely vezetője azt szeretné megmutatni a nehéz sorsú embereknek, hogy van kiút a kilátástalannak tűnő helyzetekből.

A hajléktalanellátásban dolgozóként mit tesz, ha kéregetőkkel találkozik az utcán?

Az elesett időseknek néha adok pénzt, és elmondom, hol találnak segítséget. Ők eleve a rokkantságuk, betegségük miatt is mélyen vannak, és nem képesek magukról gondoskodni, azonban a fiatalok munkaképesek, nekik még vannak lehetőségeik. Ha már szóba hozta az utcán kéregetőket, elmondom – bár nem vagyok rá büszke –, hogy felbosszant, ha koszos, büdös, elhanyagolt hajléktalanokkal találkozom az utcán vagy a tömegközlekedésen, mert tudom, számos lehetőségük van arra, hogy gondozott, tiszta ruhában járjanak, és ne kelljen az utasoknak a busz egyik végéből a másikba menekülniük, amikor fölszállnak. A munkatársaimmal azoknak tudunk utat mutatni, segíteni, akiknek szándékukban áll változtatni.

Hogyan lehet emberileg utat mutatni?

Szerencsés helyzet, hogy olyan éjjeli menedékhelyen dolgozom, ahová naponta visszatérnek az emberek, így rendszeres kapcsolat alakulhat ki. Azt mindig megérzik a kliensek, ha valaki szeretettel fordul feléjük, és ez nem valamiféle gagyogós, bugyuta szeretet, hanem ahogy egykori lelkipásztorunk, Orosz Feri bácsi fogalmazott, keményebb szeretet.

Azt tudom, hogy önt Smirglinek hívta, ez volna az említett „keményebb szeretet”?

Valóban elvárom a lakóinktól, hogy tiszták, ápoltak, rendezettek legyenek. Amikor kilépnek a szálló ajtaján, ne lássák a járókelők rajtuk, hogy hajléktalanok. Ez nekik is tartást ad, hiszen megérezhetik, hogy a többséghez tartoznak, akik végzik a dolgukat, dolgoznak, tanulnak, családban élnek. A tisztaság mellett elvárom a normális beszédet, hiszen magam is tisztelettel és szeretettel fordulok a klienseink felé. Előfordul, 22 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

hogy valaki megköszöni a gondoskodást, és ilyenkor tiszta szívemből mondom, hogy ne nekem köszönje, mert föntről kapom az erőt.

A hajléktalanellátásban gyakran találkoznak koszos, agres�szív, részeg emberekkel. Hogy képes őket szeretni?

Nem vehetem át a másik ember indulatát, mert abban a pillanatban elveszítem vele a kapcsolatot, és odalesz az önbecsülésem is. A durvaságra csak még nagyobb durvaság lehet a válasz. Igyekszem kifelé nyugalmat sugározni, így egy idő után higgadtabban tudunk beszélgetni. A szeretetet azonban nem csak szavakkal lehet kifejezni. Az is szeretet, amikor nagyszerű, elhivatott kollégáim megkeresik a megfelelő méretű ruhát valakinek, vagy a nappali melegedőben letesznek a betérők elé egy tál ételt, akkor is, ha részegek és mocskos szavakkal illetnek minket.

Mi jár a fejében, ha durván szidalmazzák?

Huszonöt éve végzem ezt a szolgálatot, úgyhogy már nem lehet szavakkal megsérteni. Az szokott eszembe jutni, hogy ezt a mondatot én már megkaptam, engem már mindennek elhordtak, nem tudnak újat mondani. Tényleg mindent végigcsináltam a hajléktalanokkal: előfordult, hogy becsaptak, megloptak, megrongálták az autómat. Nemrégiben végigkarcolták a szolgálati autónkat is, amellyel a teajáratra visszük a friss ételt és a takarókat az utcán élőknek. Mindezt bosszúból tették a kliensek, mert azt kértük tőlük, hogy előbb egyenek, aztán kint igyák meg a bort, ne a szállón. Ez az eset elkeserített, mert az elmúlt negyed században nem volt hasonlóra példa.

Ezt úgy értsem, hogy rossz irányba változtak a hajléktalanok, nem hálásak a gondoskodásért?

| INTERJÚ |

„Ahogy hozzám odafordultak annak idején a keresztyén testvéreim, úgy igyekszem tenni én is, és olyan embereken segítek, akiket régen kikerültem volna.”

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Nem a háláról van szó, ezt senki nem várja el. A negatív tendenciát az okozhatja, hogy tíz-húsz éve a hajléktalanok még hoztak magukkal valamit a régi életükből; akár egy emlékfoszlányt arról, hogy asztalnál ettek, család volt körülöttük, ágyban aludtak, vagyis nem a hajléktalanságba születtek bele.

Ez fontos alap volt, amire lehetett építkezni, és visszavezetni őket a normális életbe. Most sokan élnek az utcán, akik állami gondozásból jöttek, vagy már a szüleik is hajléktalanok voltak.

Ha volt is valamijük, elszedték, ellopták tőlük, velük foglalkozni jóval keményebb dió. Sokszor a fejünkhöz vágják, hogy belőlük élünk, én pedig próbálom elmagyarázni, hogy a mi adóforintjainknak köszönhetően kapják a szociális ellátást, mi pedig nem belőlük, hanem értük élünk.

Nyugdíjasként dolgozik, mi motiválja arra, hogy még huszonöt év után is mindennap bemenjen a hajléktalanszállóra? Ragyog az arca, ahogy erről az irgalmatlanul nehéz szolgálatról beszél.

Belső motor hajt, szeretem a körülöttem lévő embereket, tisztelem a fiatalabb munkatársaimat, akik a hajléktalanok

Mióta nem iszik?

Huszonöt éve nem iszom alkoholt. A történetemet a hajléktalanoknak is el szoktam mesélni, mert csak ezzel együtt lehetek hiteles. Persze előfordul, hogy később a fejemhez vágják: „Te rohadt alkoholista, te beszélsz nekem?” Lehet, hogy egyszerűbb lenne eltitkolni, ami történt, de azért szólok őszintén a nehézségeimről, hogy megmutassam az embereknek: van kiút!

Itt ül előttem egy asszony, aki ateista volt és alkoholista, most pedig tisztán él, hisz Istenben és a hajléktalanoknak szenteli az életét. Mi volt a fordulópont?

Amikor bezárultak mögöttem a kapuk, a főnököm és a bátyám elvittek egy orvoshoz, aki történetesen egy keresztyén doktornő volt, és elküldött a Kékkereszt szenvedélybetegekkel foglalkozó alkalmára. A csoportot Balog Zoltán püspök édesapja vezette, és Zoli bácsi mindig úgy magyarázta az Igét, hogy abból az sült ki, Isten szereti az alkoholistákat. Így hát újra és újra elmentem, míg végül a református iszákosmentő dömösi otthonában kötöttem ki, ahol egy gyógyító héten vettem részt. Úgy készültem

„A mai napig a telefonomban tartom Orosz Feri bácsi képét, mert belőle folyamatosan békesség sugárzott, és emlékezni akarok a mentalitására.” iránt érzett felelősségteljes szeretettel teszik napról napra a feladatukat. Nincs bennük fásultság, nem fáradnak meg a segítésben. Amikor hosszú idő után leszálló ágba kerültem, elmentem egy cursillóra (egy egyházi lelkiségi mozgalom hétvégéje – a szerk.), amely megerősített abban, hogy milyen nagyszerű, amit Isten tesz velünk, hiszen úgy szerette ezt a világot, hogy az egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen. Ezen az igén sokszor elsírom magam, mert ez a hatalmas szeretet szinte elképzelhetetlen, és a szeretetből, amit kapok, muszáj valahogy továbbadnom másoknak. Krisztus sem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem azért, hogy ő szolgáljon. Ennek tudatában teszem a dolgom.

Hosszú utat járt be eddig a mondatig, hiszen úgy tudom, hogy nem volt köze az egyházhoz, a hithez.

Nehezen beszélek erről, mert félek, hogy az emberek leragadnak ennél a pontnál. Rendezvények szervezésével foglalkoztam fiatalon, közben az alkohol rabjává váltam, mert Isten nélkül éltem, és a könnyebbik végét fogtam meg az életnek. Jézus Krisztus azonban megszabadított az italtól, hitre jutottam, utána jöttem a hajléktalanellátásba dolgozni. Vallom, hogy mindent Jézusnak köszönhetek: az életemet, a barátaimat, a páromat, a munkámat és az életem minden egyes szegmensét. Viszont, ha a korábbi életemről beszélek, még keresztyén emberek is gyakran csak legyintenek rám, hogy „ez egy alkoholista és kész”.

24 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

rá, mint egy nyaralásra, gondoltam, hogy lesz ismerkedési est, esetleg tánc, vittem csillogó ruhát is, de egészen más fogadott.

Körbeültünk és bemutatkoztunk egymásnak az Ige mellett.

Egészen más légkör volt, mint amiben korábban éltem, és éreztem, ahogy fokozatosan lemegy rólam a borzasztó nyomás.

Olyan nyugalom és békesség költözött belém, hogy az alkohol eszembe sem jutott. Azonban ez nem tündérmese, a hitre jutás jóval bonyolultabb kérdés volt. Nem ment egyszerűen a megtérés és a megszabadulás sem, és egy idő után visszaestem.

Sokkal jobban kínlódtam, mint előtte, azt hittem, elpusztulok.

Tényleg úgy érezte, hogy meghal?

Azt gondoltam, hogy elhagytam Istent, ezért nincs bocsánat, és nem tudtak meggyőzni az ellenkezőjéről, mert nem hittem el, hogy egy hozzám hasonló hűtlent magához ölel. Közben megismertem a férjemet, aki szintén mindenben próbált segíteni, és akkor Márkus Gábor lelkipásztor és a felesége, Ica elhívtak egy szenvedélybetegeknek szóló gyógyító alkalomra Szarvasra. Ott azt mondták nekem: „Mari, maga tudja, mi a dolga, hátraarc, tegye, amit tennie kell!” Jót tett nekem ez a közeg, és hatott ez a mondat is. Gyorsan felhívtam a férjem, hogy a tervezettnél tovább, két hétig maradok. Azt felelte: „Mari, mindegy meddig maradsz, csak gyógyulj meg, és gyere haza!” Akkor már nem volt bennem reszketés, hogy visszaeshetek. Tudtam, hogy egyszer s mindenkorra megszabadított a szenvedélybetegségtől Jézus Krisztus. Ez az erős bizonyosság

| INTERJÚ |

azóta is tart, és az sem zavar, ha isznak a közelemben, mert megerősödtem belülről Jézus Krisztus által, és ezért örökké hálás leszek. A hajléktalanoknak is mindig azt mondom, hogy este lefekvéskor szedjenek össze tíz dolgot, amiért hálásak Istennek azon a napon. Ha mindennap hálát adnak, akkor folyamatosan meglelik az örömöt az életben.

Mi volt a legjobb az elmúlt huszonöt évben?

Az apró dolgok tesznek igazán boldoggá, például amikor rendbe jön egy kliensünk élete. Ne nagy ívű, milliomos pályafutást képzeljenek el, hanem azt, hogy egy hajléktalan munkát szerez, albérletbe költözik, eltartja magát, emberi kapcsolatokat létesít, megbékül a családjával. Az pedig külön boldogság, ha hitre jut valaki. Legutóbb is volt egy ilyen eset, és mindannyian elsírtuk magunkat a boldogságtól, hiszen mi keresztyén munkatársi gárda vagyunk, és megható látni a csodát, amit Isten tesz az emberek életében.

Néhány éve egy szentestét önökkel töltöttem az Üllői úti hajléktalanszállón, és úgy tűnt, mindannyiuk számára természetes, hogy a hajléktalanokkal ünnepelnek december 24-én.

Nem érzi ilyenkor azt, hogy még az ünnepét is beáldozza?

Mi a hajléktalanok között otthon vagyunk, nem kényszerből töltjük velük a karácsonyt. Együtt szolgáljuk ki őket, közösen főzünk velük, és olyanok is vannak, akik már megtalálták a boldogulásukat, de visszajönnek szolgálni. A munkatársak gyerekei is szívesen jönnek, csacsognak a szálló lakóival, és jól érzik magukat.

Nem mondta még a férje, hogy legyen már végre egy közös karácsony?

Nem mondott soha ilyet. Olykor bejön a szállóra, és beszélget a hajléktalanokkal, mint ember az emberrel, sőt, ha arról van szó, hogy valakinek segíteni kell költözködni, pakolja a holmit, hozza-viszi a saját autójával.

Vagyis kapott egy feleséget egy tucat hajléktalannal együtt?

Ervin elfogadta, hogy az egész életünk összekapcsolódik a munkámmal. Talán azért sem tudom letenni ezt a szolgálatot, mert az évek alatt az életünk szerves részévé vált. Gyakorta aggódom az emberekért, felveszem hétvégenként is a telefont, ha egy-egy nehezebb helyzet van, azonban ott van a másik oldal is, mert végtelenül gyakorlatias és problémamegoldó vagyok. Mindig azt mondom a lakóknak is, ne az óriási problémát lássuk, hanem tegyük meg a következő kis lépést a megoldás érdekében. A mai napig a telefonomban tartom Orosz Feri bácsi képét, mert belőle folyamatosan békesség sugárzott, és emlékezni akarok a mentalitására.

Miért ennyire fontos a békesség?

Sokszor türelmetlen vagyok, hajtanám a dolgokat, hogy gyerünk, csináljuk, ezért mindig vissza kell kapcsolnom és figyelmeztetni magam a megállásra, az elcsendesedésre, mert a belső békémet meg kell őrizni ahhoz, hogy hitelesen tudjak szolgálni.

Hogyan merít erőt, amikor valami kudarc éri?

A kudarcokat sosem a hajléktalanok okozzák, mert tudom, tőlük mire számíthatok. A nehézségekben az ad erőt, hogy a keresztyén közösség tart és hordoz engem, és ha elbuknék, tudom, hogy nem engednének lehullani. Ahogy hozzám odafordultak annak idején a keresztyén testvéreim, úgy igyekszem tenni én is, és olyan embereken segítek, akiket régen kikerültem volna. Ez minőségileg már más élet. Sokan azt mondják, szégyellnivaló, hogy hajléktalanszállón dolgozom, de ahol így gondolkodnak, az nem az én társaságom, legyen ott bármilyen guru, híres ember, igazgató vagy menedzser. Az én világom, az én otthonom a hajléktalanok között van, és hiszem, hogy nem véletlenül.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. december 5.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Karácsony közeledtével a téli, borongós napokhoz illő, az otthonunkat mennyei illattal beborító receptek jutnak a háziasszonyok eszébe. Darvas Krisztina, a Kálvin Kiadó munkatársa is ilyen sütemény elkészítésére biztatja Olvasóinkat: ALMÁS-DIÓS-FAHÉJAS, GYORS TORTARECEPT

Vészi Endre Téli zene című költeményéből idézünk két sort

Hozzávalók a tésztához: 11 dkg vaj, 15 dkg cukor, 2 tojás, 1 vaníliás cukor, 20 dkg liszt, 1,5 tk sütőpor, csipetnyi só, 2,5 dl joghurt/tejföl.

A töltelékhez: 4 alma, 2 tk fahéj, 10 dkg dió, 10 dkg (barna) cukor.

A töltelék előkészítése: az almát meghámozzuk, lereszeljük (vagy kis kockákra vágjuk). A diót apróra vágjuk, serpenyőben kissé megpirítjuk, a cukorral és fahéjjal összekeverjük.

A tészta készítése: a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a többi hozzávalót is. (Ha túl sűrű, kis tejjel hígítható.)

Egy kisebb tepsit vagy egy körülbelül 26 cm-es tortaformát kivajazunk, a fele tésztát beleöntjük, 5-6 percig 180 fokos sütőben elősütjük. Kivesszük, a tésztát édes morzsával megszórjuk, az almát egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd megszórjuk a fahéjas, diós cukor felével. Mehet rá a tészta másik fele és a tetejére a maradék diós, fahéjas keverék.

180 fokos, előmelegített sütőben körülbelül 30-40 perc alatt megsütjük. Ha kihűlt, porcukorral meghintve tálaljuk. Érdemes rögtön dupla adaggal készíteni!  FOTÓ: ABROSZRA-VALÓ

26 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

Vízszintes: 1. Az idézet első sora (G, K, L, N). 13. A Genfi-tó környékén palackozott francia ásványvíz. 14. Bolgár pénz. 15. … iacta est, a kocka el van vetve (Iulius Caesar). 16. Zenei kifejezés: lassítva adandó elő, rövidítve. 17. Polcról eltávolít. 19. Csomót bont. 20. Rövid angol férfinév. 21. Házhellyel rendelkező. 23.

Moszkvics-típus. 25. Kemencetégla. 26. Máj termeli. 27. Jegyzékben van! 28.

A Majna jobb oldali mellékvize. 30. Kinyer páros betűi. 31. Asztalosszerszám.

33. Izráel királya Illés idejében (névváltozat.) 35. Cukrásztermék. 38. Tennivaló. 40. Csődör. 41. Városi erdő, névelővel. 42. Batu kán birodalma (2 szó). 45.

Cinnel bevon. 48. … and Stripes, az USA zászlójának beceneve. 49. Igekötő. 51.

Urán, nitrogén és kén vegyjele. 52. Éless Béla. 54. Bánat része! 55. Fertőtlenített ivóvíz jelzője. 57. Téli sport nyári edzéslehetősége. 59. Nagyrabecsülés. 60.

Prazeodímium vegyjele. 61. Parlag része! 62. Kiránduló. 64. Érzősejt. 66. Pest megyei város. 68. Heves megyei falu lakója. 69. Madridi képtár.

Függőleges: 1. Bibliai próféta siralmai. 2. Szezon. 3. … Blas (Lesage). 4. Város a Krím-félszigeten. 5. Oda-vissza: falatozna. 6. Villanyárammal működő. 7. Mosolyog. 8. Francia férfinév. 9. ÉAS. 10. Feltéve. 11. Dél-Afrikában honos fűfaféle nemzetségneve. 12. Kalandos életű bajai szabólegény (András). 17. Amerikai színész és rendező a némafilm korszakából (Harold). 18. Mexikói forradalmár (Emiliano). 22. Lemezkiadó angol cég betűneve. 24. Fent levő helyről elemelő.

25. Termetes. 26. Helyes páros betűi. 29. A skandináv mitológia harci pörölyös alakja. 31. Velencében bérel csónakot. 32. A Naprendszer hetedik bolygója, angolul. 34. Részekre tagolás. 36. Kereset. 37. Steven Lisberger 1982-es sci-fi kalandfilmje. 39. Sejt. 43. Horvát és osztrák gépkocsijelzés. 44. Állami bevételt befizető. 46. Szakmai nyelv. 47. Az idézet második sora (J, Z, Y, Ő). 50. Menyas�szony. 53. Nagy élettapasztalatú egyén. 55. Női név. 56. Vasúti alagútjáról híres új-zélandi település. 58. Tabula …, tiszta lap. 59. Gabonát betakarít. 60. Idegen összetételekben gyermekre utal. 63. Közlekedési területhez kapcsolható. 65.

Nóta. 67. Antonov felségjele. 69. Postafiók, röv.

Az előző heti rejtvény megfejtése: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8)

| GYERMEKEKNEK |

A szentélyben – Igeeeen! Ez az! – kiáltotta volna szíve szerint Jisma, és ha teheti, fel is ugrik a magasba örömében. De nem tehette, mert a szentély előtt nagy tömeg gyűlt össze, hogy részt vegyenek a napi áldozat bemutatásán. Az áldozati bárányt már levágták, vérével meghintették az oltár szarvait. A tömeg persze még várt, mert most következett a sorsolás meg az illatáldozat. De valójában ez már közel sem volt olyan látványos, mint amit az égőáldozati oltárnál végeztek a papok.

A szolgafiú azonban a szertartásnak éppen ezt a pillanatát várta: „Válaszd Zakariást, Uram, válaszd őt!” – könyörgött magában. És amikor tényleg a gazdájára esett a sorsvetés, majdnem felkiáltott örömében.

A három pap eltűnt a szentélyben, azután kettő visszajött. Csak Zakariás maradt benn, és mindenki tudta, hogy addig ki nem lép onnan, amíg az illatáldozatnak használt tömjén utolsó morzsája el nem parázslik.

Addig pedig imádkozik az Úrhoz, hogy bocsássa meg a népe bűneit. „De hátha most nem… Hátha most magáért imádkozik…

Meg a feleségéért… Meg egy gyermekért – gondolkodott Jisma. – Nem sokat… Csak egy kicsit” – kapott észbe, mert eszébe jutott, hogy Zakariásnak most egészen más a dolga.

Türelmetlenül várta, hogy gazdája kijöjjön a szentélyből, és az Úr áldását adja a népre. De hiába várt. Mert az idő egyre telt, és a pap nem jelent meg. Lassan a tömeg is türelmetlenkedni kezdett: – Mikor jön már? Ilyen sokáig nem füstölöghet a tömjén… – elégedetlenkedett valaki Jisma háta mögött.

– Ugyan – hallott a fiú egy másik hangot –, amióta nyakunkon vannak a rómaiak, azóta a füstölő se a régi. Lehet, hogy meg se tudták gyújtani rendesen…

– Vagy valami más baj lehet – okoskodott egy harmadik –, mert tudjátok, nem bírja mindenki elviselni az Úr jelenlétét.

A tömegben többen bólogattak. Mert több történet is kerengett Izráelben, hogy a bűnös életű papok bizony szörnyethalnak, ha megjelenik nekik az Úr.

– Ugyan már! – kiáltott valaki. – Zakariás nem olyan! Tudja mindenki, hogy milyen szentéletű ember.

– Cöcö, azt mindenki mondhatja – vágott vissza egy másik, és Jisma már előre félt, hogy megint elkezdik a szócséplést, vajon miért nincs Zakariásnak gyereke. Ám ekkor megjelent a pap fenséges alakja a szentély bejáratánál. A tömeg lélegzet-visszafojtva várta, mit mond. De Zakariás nem szólalt meg, csak a kezével integetett a nép felé.

– Megnémult. Nem tud beszélni – kiáltotta valaki.

– De mi történhetett? – zúgolódtak sokan.

– Látomása volt – súgták egyre többen Jisma körül. – Valamit kijelentett neki az Úr.

De Jisma ebben nem volt annyira biztos. Szívét összeszorította a félelem. Mert mi van, ha Zakariás megfogadta a tanácsát, és tényleg önmagáért imádkozott? És megbüntette Isten… Ezért lett néma… Miatta. Sírni tudott volna, és átkozta magát, hogy miért tanácsolt ilyen ostobaságot a gazdájának.

Csak akkor nyugodott meg, amikor végre személyesen is találkozott Zakariással. Mert az öregember arca boldog és nyugodt volt. A fiú pedig biztos lehetett abban, hogy nem történhetett semmi rossz a szentélyben.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Szálláshely 5 főre Tapolca belvárosában református lelkészeknek, presbitereknek. Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség, tapolcairef@gmail.com.

Gyászol a zuglói gyülekezet November 23-án, 45 évesen eltávozott az élők sorából a gyülekezet egyik lelkipásztora, Szőke Noémi.

A Felvidéken született lelkészcsaládban, házasságkötése után a pennsylvaniai Pittsburgh teológiai egyetemén folytatta tanulmányait, majd öt évig a felvidéki Bodrogszentesen és a hozzá tartozó leányegyházakban szolgált férjével együtt, itt született meg két gyermekük. Első magyarországi gyülekezete a szatmári Cégénydányád, Gyügye, Szamosújlak társegyházközségekben volt. Innen hívta meg a zuglói gyülekezet férjével, Szőke Jánossal.

Tevékeny életet élt, jó szervezőkészséggel áldotta meg mennyei Atyánk. Zuglót nagy veszteség érte, mert ha kellett, hitoktatott – értett a gyermekek nyelvén –, gitározott, esketett, temetett, igét hirdetett, ünnepi alkalmakat szervezett fáradhatatlanul. Sokan ragaszkodtak hozzá. Mindig igényesen látta el a munkáját. Felvételt nyert a doktori iskolába, kisdoktori dolgozatát elkészítve sikeres szigorlati vizsgát tett Debrecenben. Még várt rá a disszertáció megírása és megvédése. Szinte hihetetlen halálának híre!

Szeretetre méltó egyénisége messze túlnőtt a szószék keretein, sokak számára jelentett felüdülést békességet sugárzó személyisége, szívből jövő szavai. Családjának, szeretett lányának és fiának is fontos támaszt jelentett. Isten felülről jövő békességét kívánjuk férjének, Szőke Jánosnak, a gyászoló hozzátartozóknak, a zuglói gyülekezetnek az úri imádság ismert szavaival: „legyen meg a te akaratod...” (Mt 6,10). Temetéséről később intézkednek.  KOVÁCS MIHÁLY

A HÉT KÉPE

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com 28 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

A Maros Megyei Múzeum restaurátorai felbontják a Marosvásárhelyi Református Kollégium 1908-ban elhelyezett alapkövében talált időkapszulát a Ma­ ros Megyei Múzeum épületében november 22-én.  FOTÓ: KISS GÁBOR/MTI

| MOZAIK |

„A fiatal tudós egy partitúra hangjegye” „Isten a világmindenség harmóniájának karmestere. A tudós csupán az Univerzum című zenemű partitúráját lapozgatja” – idézte Hoppál Péter kulturális alapellátásért felelős miniszteri biztos Teller Ede természettudós szavait a Szegedi Kis István kutatói ösztöndíjak átadóünnepségén, november 24-én.

A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) 2018-ban alapította a Szegedi Kis István-ösztöndíjat fiatal kutatók részére azzal a céllal, hogy segítse a korai magyar protestantizmus egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatását. Idén negyedik alkalommal indították útjára az ösztöndíjprogramot. A pályázatíróktól azt kérik: valamiféle nóvumot mutassanak be a kutatásuk során, ezt publikálják, és a pályaművek kötődjenek a reformáció korához.

Az idei díjazottak egyike a 21 éves Éliás János, a Debreceni Egyetem negyedéves angol–történelem szakos hallgatója, ez már a második ösztöndíjas ciklusa. Büszkén beszélt arról, hogy szülővárosa, Karcag hagyományosan református település: ott 1769-ig csupán reformátusok laktak, napjainkban is még a többséget képviseli a református közösség. Dolgozatának témája a szűkebb értelemben vett Nagykunság: Karcag, Kisújszál-

lás, Kunhegyes, Kunmadaras és Túrkeve, valamint Kunszentmárton református egyházközségeinek és iskoláinak története, azon belül is a diákság prozopográfiája (bizonyos csoportok vizsgálata különböző adattárak segítségével).

A díjazottak nívós sorát emeli Arató György történész és levéltáros, aki jelenleg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a tudományos titkára. Doktori témája és egyben az ösztöndíjra benyújtott tématerve: a 18. század közepének felekezeti, társadalmi szembenállásai. Reformációtörténet-kutatásának két fontos kérdése van. Az egyik: miképp magyarázható, hogy bár a reformáció a 16. században hódított a magyar társadalomban, két évszázadon belül megfordult a folyamat, és az ország visszanyerte a római katolikus felekezeti többségét. A másik kérdés: a reformált felekezetek és azok tagjai hogyan tekintenek önmagukra, ha nincsen mélyebb teológiai vagy történeti műveltségük, képzettségük.  FÜLÖP-P. P. ANNA

Áldás, békesség! Kedves Olvasónk!

Köszönjük, hogy hűségesen olvassa a Reformátusok Lapját, és előfizetésével hozzájárul, hogy a magyar református közösségnek hétről hétre színvonalas hetilapja jelenjen meg. Hűségét szeretnénk megköszönni és felajánlani azt a lehetőséget, hogy ha még ebben az évben megújítja előfizetését, vagy új előfizetést vásárol, a jövő évi 500 forintos ár helyett kedvezményesen 450 forintért juthat hozzá a Reformátusok Lapjához.

A világpiacon drasztikusan – több száz százalékkal – emelkedett a papír ára, valamint jelentősen növekedtek a nyomdai és postaköltségek is, emiatt szükséges a lap árának megváltoztatása 2022-ben.

Mindennap azon dolgozunk, hogy egyházunk és gyülekezeteink életéről átfogó beszámolókat, hitmélyítő írásokat, riportokat, interjúkat olvashassanak. Örülünk, hogy Ön is a Reformátusok Lapjából tájékozódik keresztyén közösségünk fontos híreiről, eseményeiről.

Bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk a Reformátusok Lapja hasábjain. Kérjük, fizessen elő lapunkra, és ajánlja református testvéreinek újságunkat! Köszönjük. Isten áldását kívánjuk Önre és Családjára!

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK SZERKESZTŐI CSAPATA

Eladó orgonák

rövid telepítési határidővel, 3 napos szervíz, felújítás, hangolás stb.

29 év tapasztalattal

Tel.: 06-70-284-3200 facebook.com/orgonaszerviz orgonaszerviz.hu KÉRJE AJÁNLATOMAT!

NYÍLT NAP

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara nyílt napot tart december 9-én 9 órától a II. Csopaki utca 6. alatti épületében. A nap folyamán az érdeklődők tájékoztatást kapnak a kar képzéseiről, valamint bepillantást nyerhetnek a hallgatók mindennapjaiba. Részletes tudnivalók: kre.hu/htk.

2021. december 5.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Pap Ákos magyarvalkói lelkipásztorral beszélgettünk. kezdeményezés egyik szépsége volt, hogy összeszokott a három lelkészcsalád. Hetente állítottunk össze egy-egy alkalmat, amiben mindenki a tehetségéhez mérten vállalt feladatokat. A tavaszi nagy vesztegzár idején kezdődött a videók készítése, és év végéig kitartott.

Pap Ákos 2007-ben fejezte be tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, ezután mesterképzést végzett Amszterdamban, majd Désen szolgált segédlelkészként, és már több mint tíz éve a magyarvalkói gyülekezet lelkipásztora Kalotaszegen.

Házas, három lány és egy fiú édesapja.

3

1

Milyen Magyarvalkón szolgálni?

Tíz év ittlét után azt hiszem, nem lehet egy szóban válaszolni erre a kérdésre. Különleges, hogy van egyfajta ősi tudás az emberekben arról, mit jelent egyháztagnak lenni, templomba járni, közösen dolgozni, temetést rendezni. Ez magával hozza azt is, hogy fontosak a hagyományok, ami persze pozitívum, de nehezíthet is a helyzeten.

A változások elfogadásához például több türelem kell, de ha engedjük a kalotaszegi embernek, hogy megismerjen, akkor könnyebben megnyerjük a bizalmát. Magyarvalkón is van egy erős, ragaszkodó mag, akikkel jól lehet együtt dolgozni.

Az elmúlt négy évben a 13. századi templomunk felújítása is megmozgatta a gyülekezetet. Szép is lett az eredmény, de a legszebb benne számomra az, hogy használjuk is.

2

Tavaly, a vesztegzár idején YouTube-on köz­ vetített vallásórákat lelkésztársaival. Ho­ gyan indult a kezdeményezés?

Hover Zsolt magyargyerőmonostori és Szabó Mihály magyarbikali lelkészekkel és feleségeikkel a Kalotaszegi Egyházmegye kevésbé használt YouTube-csatornáját élesztettük fel. Tudtuk, hogy a kisebbeknek hiányoztak a vallásórák, és szerettük volna, ha hasznosan töltik a képernyő előtti időt. A 30 Reformátusok Lapja

2021. december 5.

Milyen a nagycsaládos élet?

Kalandos, lelkesítő, de nagy kihívás is egyben. A gyerekeim apává neveltek. Zsuzsa egyéves, Ágoston három, Sára hét és Lilla kilenc. Mellettük megtanultam, hogyan lehet megszólítani a kisebbeket, illetve az ő egyszerű látásmódjukon keresztül szemlélni dolgokat. Nagy előny, hogy a szolgálatomból adódóan itthon lehetek, így feleségemmel ketten vállaljuk a nevelés szépségeit és nehézségeit. Elhatároztuk, hogy most a család­ alapítás, a növekedés az első, eszerint alakítjuk az életünket, hozzuk meg mindennapi döntéseinket.

Sokat lendít a nevelésben a környezet, a közel háromhektáros gyümölcsös, ahol a gyerekek megélhetik a természetközelséget, szabadságot.

4

Mi inspirálja a szolgálatban?

Mostanában kísér egy zsoltármondat: „Rajtad kívül másban nem gyönyörködöm e földön.”

(Zsolt 73,25b) Ez a rajtad kívül az, ami nekem sokat segít, mert ráirányítja a figyelmem arra, hogy mindig Istenben maradjak. Hatalmas erőforrás, hogy a gondjaimat Isten elé vihetem reggeli imádságaimban. Állandó segítségem a feleségem is, aki mindenben támogat, s aki nélkül én magam is, a szolgálatom is szegényebb volna.

5

Nemrég az egyházkerületi lelkészértekezleti szövetség alelnökének választották.

Miért vállalta a szolgálatot?

Olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akikkel bármit meg tudok beszélni, és ez engem is inspirál.

Nem könnyű a lelkészeknek, de segít, ha van kihez fordulni, aki megért és meghallgat. Bízom benne, hogy ha az elnökségben jól együtt tudunk dolgozni, ezzel másokat is biztatunk, hogy merjenek jobban egymás felé fordulni.  BEREKMÉRI GABRIELLA