Reformátusok Lapja 2021/40. szám

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2021. OKTÓBER 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Új köntösben énekes imádságaink 9 771419 856007

AZ ISTEN VILÁGA ÉNEKLŐ VILÁG

21040



| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mit adjak már néked (oh, áldott Üdvözítőm) mindez áldásaidért, melyekkel lelkem ily kegyelmesen meglátogattad? Hogy adhassak én tenéked elég hálát azokért, holott csak ki sem tudom mondani azokat? Te engemet szabadon oktalan állattá teremthettél volna, mindazáltal emberré, a te képedre teremtettél. Holott a bűn által elvesztettem képedet és énmagamat, te mindazáltal helyreállítottad bennem hasonlatosságodat Szentlelked által, megváltottad az én lelkemet szent véred által.  MEDGYESI PÁL (1605–1663?)

8

12

16

22

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Pályi Zsófia

INTERJÚ • 6. Célok, alázat, kitartás = siker | Opauszki Péterrel, a Nyilas Misi Ösztön-

díjprogram egyik nyertesével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Új köntösben énekes imádságaink | Berkesi Sándor vezércikke AKTUÁLIS • 8. Célok, tervek, döntések – összeült a Zsinat | Összefoglalónk a XV. Zsinat kétnapos üléséről EGYHÁZI ÉLET • 12. „Templomaink világítótornyok” | Felavatták az Összetartozás templomát Pesterzsébeten REFORMÁTUS ÉLET • 16. Száz éve választották püspökké Ravasz Lászlót | Literáty Zoltán és Bogárdi Szabó István gondolataival emlékezünk az egyházi vezetőre INTERJÚ • 22. Párbeszéd szavak nélkül | Fekete Zsuzsa új rovatában elsőként Derencsényi István fotóriportert ismerhetjük meg

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. október 3.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

X. 3. VASÁRNAP

X. 4. HÉTFŐ

X. 5. KEDD

X. 6. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(14) „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet…” (Kol 2,8–15)

Sokféle adósság terhelhet bennünket. Nagy nyomás lehet egy banki kölcsön. Életünk adósságai azonban sokkal nyomasztóbbak: elromlott kapcsolatok, eltékozolt évek, rossz döntések, gyengeségek… Ezek követelnek, vádolnak minket (14). Kegyelemnek vegyük, ha nyomaszt az adósság követelése. Mert ezzel már elismertük az Isten rendjét. Isten eltörölte az adósságunkat, mindazt, ami terhel bennünket; nem követel, nem vádol az Isten, pedig joggal tehetné ezt. Isten odaszegezte az adóslevelünket a keresztfára. Ez nagypéntek evangéliuma. Ez Jézus Krisztus megváltó halálának ajándéka számunkra. Nagy teher az adósság, a bűn; de halljuk meg, fogadjuk el, hogy Isten Jézus Krisztusért megbocsátott nekünk, felmentett bennünket, és miként Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, ővele együtt minket is új és örök életre keltett (11–13). Nincs adósságunk, ami vádoljon és követeljen, hiszen Krisztus diadalmaskodott minden rossz gondolat, ártó hatalmasság felett (15). Kegyelem alatt vagyunk, ha ezt meghallhatjuk és elfogadhatjuk. Ez a legfontosabb üzenet. Aki Jézus Krisztusban van, nincs kiszolgáltatva emberi követelményeknek, noha új emberként is betagolódik e világ rendjébe (8–10). Ez 24  106. zsoltár (17) „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kol 2,16–23)

Jézus Krisztus ügyét is kegyességi versennyé akarta torzítani a kísértő. Már az első keresztyének küzdöttek ezzel a problémával. Pál e tévtanítók ellen hadakozott. Ezek tették fel a kérdést: ki az igazabb keresztyén? Ezzel az emberi teljesítményre tették a hangsúlyt (16–18; 23). Minden korban más és más a feltétel, a kötöttség (20–21). E tévelygés ma is kísért bennünket, a felekezetekben is jelen van: a névleges keresztyének, a hagyományos keresztyének és a hívők. De közöttük is azonnal létrejön a polarizáció: hívők, még hívőbbek, leghívőbbek, szuperhívők, sztárhívők… E versenyben észre sem vesszük, hogy végképp nem figyelünk a Világ Világosságára, a Krisztusra, aki a valóság (17). Észre sem vesszük: e versenyben embertelenekké és istentelenekké torzultunk; embertársaink és az Úr helyett árnyékokra figyelünk, nem a valóságra (18). Így lehet a hit és maga az egyház is olyanná, ami egyre távolabb kerül az emberektől, a való élettől, a valós problémáktól. Pál kimondja: mi meghaltunk a Krisztussal együtt (20). Így ezeknek az emberi követelményeknek sem kell megfelelnünk, mert ezek csupán emberi rendelések (22), valójában azonban semmi értékük és hasznuk nincs, miközben felfuvalkodottsághoz vezetnek, és eltávolítanak az Úr kegyelmétől (23). Ez 25  459. dicséret (3) „…a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben.” (Kol 3,1–11)

Áldott legyen az Isten e szent elrejtettségért! Olyan ez, mint az életmentő bárka az özönvíz idején. Mint az akvárium a halak számára, amelyeknek ez nem rabság, hanem gondoskodó szeretet, miközben odakint életveszélyes minden. Aki Jézus Krisztusban van, burokban él. Isten megváltó szeretetének védőburka ez, amelyet soha senki nem törhet át. Az Isten védelmez minket, nála nincs hatalmasabb! (3) E védelem testet ölt házasságban, családban, gyülekezetben, egy ihletett alkotás hatása által. S egy időre való elvonulásban is, ahogy ezt Jézus is gyakorolta (Mk 6,31). Vannak védett helyek és idők, ahol és amikor ez az oltalom megtapasztalható: ház, egyház, haza, kultúra, identitás – Isten oltalmazó szárnyai. Nagy támadásoknak vannak most kitéve ezek. Saját házunk, kertünk Isten oltalmának látható jelei (Mik 4,4). Ám e védelem nem kivonulás. Azt jelenti, Isten elküld bennünket a világba, de a mindenre elégséges védelemmel küld. Szolgálatunk lényege: nagyon is kell törődni a földiekkel (2), krisztusi, gondoskodó, evangéliumi szeretettel. De nem a földiek, kudarcok határozzák meg szolgálatainkat, hanem a krisztusi bizonyosság. Az odafentiek megáldják a földieket. Isteni védelmünk mindig erőt, reménységet ad nekünk az úton. Ez 26  450. dicséret (12) „…öltsetek magatokra…” (Kol 3,12–17)

A krisztusi ember „levetkőzte” a régi embert (3,9), megöldökölte tagjaiban a régi ember bűneit (3,5). Az apostol meghatározza, miért bűnös tulajdonságok, amelyeket felsorol. Egyrészt mert ezekért haragszik az Isten, hiszen e bűnök az Isten – mindent jónak teremtő – rendjét teszik tönkre, ezért magát az emberi életet zilálják szét (3,6). Másrészt mert csak e földre irányulnak (3,5), nem keresik az Isten dicsőségét és a másik ember javát, csak az önérdeket követik (3,5–9). A krisztusi ember bármit szól és tesz, azt hálaadással, az Úr nevében teszi, mert ez valójában az Úr cselekvése őáltala (12–16). Az apostol tehát hangsúlyozza, ezek nem bennünk rejlő

Reformátusok Lapja 2021. október 3.


| AZ IGE MELLETT |

tulajdonságok. Ezek Jézus Krisztus tulajdonságai, itt az ő szeretetéről, békességéről van szó (15–17). Isten szentjeiként és szeretteiként azt a csodát éljük át, hogy Krisztus kezd el élni, szólni bennünk (12), megújítja tagjainkat. A saját erőnkből csak az említett bűnlistára futja. Csak Krisztusban, Krisztus által lehetséges megújulni, egyébként minden marad a régiben! (3,11) Könyörögjünk azért, hogy Teremtőnk képmására megújuljunk, és egyre jobban megismerhessük őt, egyre inkább ő vegyen lakozást bennünk, ő legyen az életünk Ura, ő legyen minden mindenekben! (3,11) Ez jó! Csak ez a megoldás! Ez 27  57. zsoltár (23) „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek…” (Kol 3,18–4,1)

Lélekből, azaz lelkesen tenni valamit – azt jelenti: abban ott vagyok én is, mint aki odaadóan nyitott a másik iránt. Ez az odaadás – vagy gyakran inkább annak hiánya – azonnal érezhető, amint a másik emberhez fordulok. A hivatalnok korrekt a paragrafushoz, sémához, és nem lép túl a másikért az előíráson. Az ügy megeszi az embert. Ilyen lelketlen hivatalnokokká kezdünk torzulni. Az apostoli intésben szereplő lelkesedés azonban több mint lelkünk buzgósága. Több a lelkünk érzelmi kitöréseinél, több túlbuzgóságánál is. A lelkünk intenzitásával ugyanis nem odaadóvá leszünk a másik ember számára, hanem azzal csak magunkat erőltetjük a másikra. E lelkesedés – amiről az apostol szól – akkor áldott, ha abban Isten Lelke munkál. Így az Úr eszközei lehetünk, és megörvendeztethetjük mások életét, miközben nem marad el a viszonzás (24): aki ad, maga is felüdül (Péld 11,25). Odaadó lelkületünk mozgatója azonban nem a viszonzás, hanem a hála, hiszen mi már mindent megkaptunk az Úrtól. Minden odaadó lelkület „Lélekből lelkesen”, ebből a bizonyosságból fakad. Mi már megkaptuk az örökséget, ezért minden odaadó lelkesedésünkkel az Úr Jézus Krisztusnak szolgálunk (24). Ez 28  64. zsoltár (2) „Az imádkozásban…” (Kol 4,2–6)

A hívő ember nemcsak belátja az imádság egyetlen lehetőségét, hanem gyakorolja is, ráhagyatkozik az Isten megtartó kegyelmére. A hit embere és Isten hívő népe másokat is, közbenjáró könyörgésben, az Úr megtartó kegyelmére bíz (2). Az imádságban kitartók vagyunk (2), mert a szüntelen imádságban (1Thessz 5,17) éppen azt valljuk meg: az Úr elé járulva a legreménytelenebb helyzetet is reménységben éljük meg, illetve e reménységért könyörgünk, miközben rábízzuk magunkat az Úr tökéletes akaratára, aki csakis jót akar nekünk. Az imádság nyitánya, forrása a hálaadás (2), hiszen Isten szabadítása már a miénk. Isten Jézus Krisztusban már mindent szépen elintézett. Az imádkozó közösség és ember bizonyos efelől. Az imádságunk tárgya könyörgés másokért, rendszeres könyörgés az Úr ügyéért, az evangélium hirdetéséért, a látható egyház szolgálatáért és szolgáiért, a krisztusi örömhírért (3). Szabad és kell önmagunkért is könyörögnünk, hogy hirdethessük a Krisztus titkát. S ha kell, áldozatot is tudjunk hozni a Krisztusért, mint a fogoly Pál. Aki imádkozó ember, megkapja a bölcsességet, az Úrtól való kedvességet, hogy mindenkinek helyesen tudjon felelni (5–6). Ez 29  156. dicséret (8) „…hogy (…) megvigasztalja szíveteket.” (Kol 4,7–18)

Jézus Krisztus evangéliuma bátorít (8). Szükségük van e bátorításra: Pálnak (11), testvéreinek, szolgatársainak is. Nekünk is, akiket ma érint meg az Isten Igéjének örömhíre. Nincs bátorítóbb üzenet Jézus Krisztus evangéliumánál. Csak ez az, ami igazán bátoríthat. Isten Igéjét csak úgy szabad hirdetni, hogy abban felragyogjon az evangélium, és annak végső kicsengése a bátorítás legyen. Rudolf Bohren írja: a prédikáció – és minden keresztyén bizonyságtétel – végső mércéje, hogy abban megszólal-e a hallgató számára is megragadható módon a krisztusi bátorítás: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,50) Jézus Krisztus evangéliuma testvéri közösséggel ajándékoz meg. E közösség tud a másikról, ahogy az apostol tudott a kolossébeliek dolgairól (15–17), és azok is Pál helyzetéről (7–9). E közösség akkor áldott, ha tapintatos, amelyben tudomásul vesszük: különbözőek vagyunk, együtt mégis testvérek az Úrban. A Jézus Krisztusban újjászületett életünk nem számolta fel személyiségünket, helyzetünk is különböző maradt. A testvéri közösségben nem lehetnek olyan dominanciák, amelyek ráülnek a közösségre. Ez 30  136. zsoltár

X. 7. CSÜTÖRTÖK

X. 8. PÉNTEK

X. 9. SZOMBAT

2021. október 3.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Gábor a világ legjobb mentora, többször találkoztunk, eveztünk együtt. Mindenről lehet vele beszélni: soha semmit sem szépít, kimondja az igazat. Sportolóként megérti azokat a dolgokat, amelyeket én most tapasztalok meg. Remélem, hogy még sokáig fordulhatok hozzá tanácsért. Minden „Nyilas Misinek” ilyen jó mentort kívánok.

Célok, alázat, kitartás = siker A vajdasági Zentán élő Opauszki Péter hatéves kora óta kajakozik, tizenkét évesen hatalmas akaraterővel legyőzte a leukéILLÉNYI ÉVA miát. A tizennyolc éves válogatott kajakos rengeteg munkával, óriási lemaradásból küzdötte vissza magát a korosztálya legjobbjai közé. A Nyilas Misi Ösztöndíjprogram egyik nyertesével a mentorálás fontosságáról is beszélgettünk. A kudarc nem ellenség, hanem barát, mert neki köszönhetem a fejlődést és a változást – olvastam, hogy ez a mottója. Az élsport rengeteg lemondással jár, mi motiválja? A betegségem előtt is mindig jó kajakos akartam lenni, amire minden esélyem megvolt. Szerettem edzésekre járni, de nem éreztem azt, hogy ezért mindent képes lennék feláldozni. A betegségem és a fizikai gyengeségem döbbentett rá arra, hogy mennyire fontos nekem a sport. Utólag visszagondolva nekem is nagyon különös, hogy pont az intenzív osztályon, élet-halál között lebegve értettem meg, hogy a kajak az életem. Bár sokak számára ez lehetetlennek tűnt, én ott, akkor eldöntöttem, hogy a legjobbak között szeretnék lenni, bíztam a sikerben. A Nyilas Misi-programban Kucsera Gábor világbajnok, olimpikon kajakos volt a mentora. Hogyan folyt a mentorálás? 6

Reformátusok Lapja 2021. október 3.

Mivel ösztönözné a fiatalokat a jelentkezésre, mit érdemes beleírni a pályázatba? Amikor pályáztam, még csak a céljaimat tudtam megfogalmazni, nem voltak jelentős eredményeim. Valaki ott egy komoly betegségből lábadozó fiatalembernek bizalmat szavazott, amit én köszönök, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy rászolgáljak. A most gondolkodóknak azt üzenem, hogy ne adják fel a céljaikat csak azért, mert akadályokba ütköznek. Merjenek nagyot álmodni, ne féljenek segítséget kérni, hiszen az ösztöndíjprogramban olyan lehetőségek is megnyílnak, amelyekre most még nem is gondolnak. A Nyilas Misi Újratöltve-programban többek között a tudatos pénzügyi gazdálkodás, az önmenedzsment és a karrierépítés mikéntjeit is közösen gondolják át az ösztöndíjasokkal. Önnek készült karrierterve? A pénzügyi mentorom segítségével megértettem, hogy a sport mellett a napirendemmel összeegyeztethető pénzkereseti lehetőséget kell találnom. Fontos, hogy fejlesszem magam más téren is: már van egy felsőfokú nyelvvizsgám, és most készülök az angol középfokra. Idén érettségiztem, most olyan képzéseken szeretnék részt venni, amelyek az élsport mellett végezhetők. Természetesen van karriertervem a kajaksportra vonatkozóan is. Igyekszem folyamatosan képezni magam, hogy az élsport után felkészült legyek a civil életre, amely biztosan kapcsolatos lesz a sporttal. Ön mentorként hogyan segítené a fiatalokat? A legfontosabb, hogy megismerjük a mentorált fiatalt, elképzeléseit, és ennek megfelelően mutassunk neki lehetőségeket, hívjuk fel a figyelmét arra, amire ő még tapasztalat hiányában nem is gondolt. Legyünk mellette akkor is, amikor a dolgok esetleg kedvezőtlenül alakulnak. Hiszem, hogy egyszer én is egy tehetséges fiatal sportoló mentora lehetek – akár az ösztöndíjprogramban. Jó volt „Nyilas Misinek” lenni, büszke vagyok rá és hálás, hogy az lehettem.  FOTÓ: CSORDÁS ÁDÁM/MRSZ PÁLYÁZATI LEHETŐSÉG A Magyar Református Szeretetszolgálat ösztöndíjára október 31-ig lehet pályázni a legyenfolytatas.jobbadni.hu oldalon.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BERKESI SÁNDOR

Új köntösben énekes imádságaink A szerző Kossuth-díjas karnagy

Megvallom, nem kis meghatódottsággal veszem kezembe új református énekeskönyvünket. Megszületése történelmi esemény, sokak, sokunk év­ tizedes előkészítő munkájának gyümölcse. Hetvenhárom évvel követi elődjét, ami – valljuk meg – két „éne­ keskönyv-öltőnyi” idő. Ahogy végiglapozom, újra megbizonyosodom Szokolay Sándor szavainak igazáról: „Modernség=minden eddig, plusz még valami!” Ha egy gyülekezeti énekeskönyv be akarja tölteni történelmi szerepét, a minőség legmagasabb szintjén legyen összefoglaló gyűjtemény, egyszersmind legyen nyitott az új értékek irányába.

„Aki veszi a fáradságot, átnézve ezt a mennyiségben és minőségben egyaránt meggazdagodott gyűjteményt csodálatos lelki-szellemi időutazáson vesz részt.” Aki veszi a fáradságot, átnézve ezt a mennyiségben és minőségben egyaránt meggazdagodott gyűjteményt csodálatos lelki-szellemi időutazáson vesz részt. Az Ószövetség kora, a középkor, a reformáció üzen nekünk elévülhetetlen értékeivel. A századok során minden változás között a gyülekezet éneke képviselte és őrizte a lényeget, az állandóságot: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!” Régóta vártuk már az új énekeskönyvet. Az alapokat Árokháty Béla lelkipásztor, zeneszerző, orgonaművész, himnológus rakta le. 1939-ben Szabadkán készítette el a jugoszláviai magyar reformátusok énekeskönyvét, amelyben a zsoltárok hosszú idő után visszanyerték eredeti ritmusés dallamalakjukat. Ennek nyomán alkotta meg 1948-ban a Csomasz Tóth Kálmán professzor által vezetett bizottság a máig használatban levő énekeskönyvünket. Az ezt követő évek ellehetetlenítették gyülekezeti éneklésünk megújulását. A Zeneakadémián ekkor szűnt meg az egyházzenei tanszak. Megszűnt továbbá a kántortanítói státusz: gyülekezeteink hirtelen kántor nélkül maradtak éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk. Ekkor értékelődött fel a kántorképzés Fóton, majd Debrecenben a nyári tanfolyamokkal. Tilos volt a gyülekezet, különösen az ifjúság számára táborokat szer-

vezni. Debrecenben ezek az országos háromhetes kántorképzők, nemegyszer 100-120 résztvevővel, pótolták az ifjúsági programokat. Ráadásul elképzelhető, milyen élmény volt egy kétkezi munkásnak, egy teológusnak, egy lelkészfeleségnek emberközelben lenni a tanári kar nagy tekintélyű tagjaival, Gárdonyi Zoltánnal, Csomasz Tóth Kálmánnal, Máté Jánossal, Sepsy Károllyal, Draskóczy Lászlóval, Alföldy-Boruss Csillával, Kalocsay Ferenccel és másokkal. Kezdetben hallgatóként, később tanárként ebből a „műhelyből” nőttek ki mai zenei életünk nemzetközi hírű orgonaművészei: Fassang László, Pálúr János, Karasszon Dezső, továbbá egyházzenészei: Bódiss Tamás, Vizi István, Méhes Balázs, Hargita Péter. Emellett feltétlenül meg kell említenem az augusztusi zenei heteket Tahiban, vagy Kölkedet az énekes, zenés gyermektáborokkal. A rendszerváltozás időszaka énekügyünkben is meghozta áldásos gyümölcseit. Minden egyházkerületünk megszervezte saját nyári kántorképző tanfolyamát. Bekapcsolódott Erdély, a Királyhágómellék és a Felvidék is. A Magyar Református Tanácskozó Zsinat az 1996-os világtalálkozóra énekeskönyvet készíttetett, hogy segítséget adjon a közös énekrepertoár kialakításához a Kárpát-medence tagegyházai számára. Zsinatunk 2009-es határozata alapján az összevont Himnológiai és Liturgiai Bizottság a „Hittel és cselekedettel” két füzetében fektette le a szerkesztés alapelveit és 92 új éneket, amelyet tízezer példányban csaknem száz gyülekezet kapott kézhez kipróbálásra, véleményezésre. Új énekeskönyvünk 210 új éneket közöl, 55 alig használtat kihagyott, új szerkezetet követ. Új kottaképet kapott a 150 genfi zsoltár, amelyet a Zsoltárdicséretek csoportja követ. Két nagy fejezetet képez a Dicséretek és a Bibliaköri énekek. A végén gazdag függeléket találunk. Református népünk napokon belül kézbe vehe­ ti új énekeskönyvünket. Lelkipásztorainkon, kán­ torainkon, református iskoláink igazgatóin, énektanárain, hittantanárain, kórus-, ifi-, cserkész-, táborvezetőin a sor, hogy az élettelen kottafejek erőforrássá, hangzó Igévé, kétszeres imádsággá váljanak.  2021. október 3.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Célok, tervek, döntések – összeült a Zsinat BALOGH-ZILA TEODÓRA

A missziói lelkület és gyakorlat megerősítése érdekében a lelkészi életpályamodell bevezetéséről, az egyházközségek jogi és működési rendszerének felülvizsgálatáról és a hitoktatás gyülekezetekbe csatornázó erejéről beszélt Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnöke a XV. Zsinat kétnapos ülésén Balatonszárszón. Az eseményen vitáztak az új református alkotmányról és döntöttek a diakóniai díjakról is. Összefoglalónk.

Kétnapos ülésre vonult el szeptember 24–25. között az egyház legfőbb törvényhozó szerve. Az első napon a bevezető áhítat után Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke részletezte azt a nyolcpontos programot, amelyet az elnökség még februárban határozott meg a következő hat évre. Az úgynevezett bükkszentkereszti pontokat hamarosan írásba is adják a püspökök és főgondnokok.

BÉKLYÓ HELYETT KERÍTÉS Az egyházvezető elmondta, hogy még ebben az évben szeretné lezárni az egyházi jogszabályok reformját. – Azokat a törvényeket szükséges megváltoztatnunk, amelyek jelenleg gátolják a hatékony működést. Ne béklyó, hanem kerítés legyen minden egyházi törvény – fogalmazott Balog Zoltán. A püspök arról is szólt, szükségesnek tartja, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán egyházjogi tanszék induljon, amely a későbbiekben szakmai műhelyként segíthet a minél gyorsabb jogszabályalkotásban.

GYÜLEKEZETI SZERVEZŐDÉS ÉS LELKÉSZI ÉLETPÁLYA Az egyház elnöksége a gyülekezeti struktúrában is új szerveződési formát szeretne létrehozni. A püspök példaként hozta fel a Dunamelléki Református Egyházkerület javaslatát, amely szerint létrehoznák a „gondozó és gondozott” egyházközségek jogi kategóriáit. Az új megnevezések utalnak arra, hogy melyik gyülekezet működik önfenntartó módon és melyiknek van szüksége külső erőforrásra a közösség fenntartásához. A lelkészi egzisztencia megerősítése szintén kiemelt feladata az egyház vezetőségének, mondta Balog Zoltán. A püspök szólt a közelmúltban végrehajtott 10-15 százalékos differenciált nyugdíjemelésről és a 2002-es bevezetése óta jelentősen megemelkedő lelkészi jövedelempótló támogatásról. Az egyházvezető beszélt arról a kényszerű gyakorlatról is, hogy a lelkészek számos esetben hitoktatással igyekeznek kiegészíteni jövedelmüket. A vezetőség havi 15 órában limitálná az óraszámot. – Arra kell használnunk a megemelt jövedelempótló támogatást, hogy kiváltsuk a lelkészek hitoktatását, emellett továbbra is szükséges ösztönözni a gyülekezeteket, 8

Reformátusok Lapja 2021. október 3.

hogy eltartsák lelkipásztoraikat – mondta. A püspök a közösen meghatározott nyolc pont alapján leszögezte: lelkészi életpályamodell kiépítésére van szükség.

UTAK A GYÜLEKEZETBE – A hitoktatáson keresztül szerte a Kárpát-medencében hétről hétre negyedmillió gyermekkel találkozunk, akiket jó lenne elvezetnünk a református gyülekezetekhez. Az a célunk, hogy ne az élő közösségektől függetlenül történjen a hitoktatás, hanem képesek legyünk megtalálni azokat az utakat, amelyek a hittanórákról a templomokba vezetnek – fogalmazott Balog Zoltán, aki szerint fontos, hogy befogadó közeggé váljanak a gyülekezetek. A Zsinat lelkészi elnöke elmondta, ehhez „gyülekezetek fölötti” szerveződésre is szükség van; példaként említette az egyház ifjúsági irodájának kezdeményezését, amely szerint a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó mellett évközben is minél aktívabban vonják majd be a fiatalokat az egyház életébe. Megemlítette azt is, hogy szeptembertől a református egyház szerepet vállal az Erzsébet-táborokban, ez további lehetőséget ad a fiatalok elérésére.

TARTOZUNK AZZAL, HOGY ELMONDJUK – A kommunikáció nem egyenlő a propagandával, hanem arról szól, hogy kik vagyunk Isten színe előtt, illetve hogy mit tudunk kifelé mutatni és adni – különítette el a belső és külső kommunikációt a püspök. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb a hit tanításainak tudatosítása, megismertetése a hívekkel és az egyházat kevésbé ismerőkkel is. – Tartozunk Magyarországnak azzal, hogy elmondjuk, mit gondolunk az életünk legalapvetőbb kérdéseiről – fogalmazott Balog Zoltán, aki úgy véli, a református egyháznak mértékadó módon kell kommunikálnia a szellemi-kulturális térben, míg a közéleti kérdések napi megválaszolását nem tartja elsődleges feladatnak.

REFORMÁTUS KÜLÜGYEK Püspöki beszámolójában Balog Zoltán kitért a szeptember elején Budapesten rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongres�szusra, amelyen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagjaként a protestáns egyházvezetők is találkoztak Ferenc


| AKTUÁLIS |

HAMAROSAN ÚJRA ZSINAT A szeptember 24–25-i zsinati ülés több feladata is átkerült az ősz második felére. A testület tagjai november 24-én ülnek össze újra. Akkor tárgyalják újra az új alkotmány most megvitatott részleteit, illetve az elnökség által írásba adott bükkszentkereszti nyolc pontot.

pápával. A püspök hangsúlyozta: örülhetünk az ilyen „lelki erődemonstrációknak.” A hívő emberek ugyanis igénylik az egymással való találkozást és a lelki minőséget. – Mi, reformátusok nem az oltári szentségben éljük át a találkozást Krisztussal, de együtt lehetünk minden hívő keresztyénnel abban a törekvésben, hogy Krisztusban találkozzunk egymással. Magyarország büszke lehet arra, hogy békében és egyetértésben tudott megtartani egy ilyen rendezvényt – fogalmazott Balog Zoltán. A püspök a külügyi kérdésekkel összefüggésben elmondta, az egyházi kapcsolatok az alapértékek mentén újjászerveződnek. Beszélt arról a tapasztalatáról, hogy Európában igény mutatkozik arra a kegyességre és hitbeli hűségre, amelyet a magyar reformátusok képviselnek.

LELKI KÖZÖSSÉG IS A szeptember 25-i második napon a munka kezdete előtt a döntéshozók úrvacsorával erősítették meg lelki összetartozásukat. Igét hirdetett Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök.

RÉGI ÉS ÚJ ALKOTMÁNY A Zsinat döntött arról, hogy a hatályos alkotmány szövegében szereplő világi tisztségviselők megnevezését megváltoztatják, ezentúl a presbiteri jelzőt használják helyette, az egyházközségek gondnokait pedig ezentúl főgondnokoknak nevezik, hogy érthetőbbé tegyék a tisztséget mindenki számára. A zsinati tagok új alaptörvény előkészítéséről is vitatkoztak. Szemán Ákos, a Zsinat Jogi és Egyházalkotmányi Bizottságának elnöke a tervezet bemutatásakor arról beszélt, lényegi változtatások nem történnek, azonban számos területen pontosításra van szükség. A tervezetben szerepel a már említett

„gondozó egyházközségek” fogalma, amelynek felvételét a Dunamelléki Egyházkerület javasolta a Zsinatnak.

DÍJAZZÁK A PÉLDAMUTATÁST A második ülésnapon három díj odaítéléséről döntöttek. A Juhász Zsófia-díjat Bertalan Lászlóné, a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthonának gazdasági ügyintézője, a Kiss Ferenc-díjat pedig Avar Gábor, a budapesti Hold utcai református gyülekezet presbitere kapja 2021-ben. A Dobos Károly-díjról is határozott a Zsinat: Hegedűs Istvánnak, a Gyula-Gyulavári Református Egyházközség lelkipásztorának ítélték oda. A díjazottak a november 24-i zsinati ülésen vehetik át az elismeréseket. A közgyűlés emellett ellenszavazat nélkül megerősítette tisztségében a Doktorok Kollégiumának új vezetőségét. Az egyház tudományos testülete még augusztusban választotta elnökéül Vladár Gábor egyetemi tanárt és titkárrá a már korábban is ezt a feladatot ellátó Hodossy-Takács Elődöt.

TEREMTÉSI REND ÉS NEMI IDENTITÁS Balog Zoltán püspök a tanácskozás végén közös gondolkodásra hívta a tisztségviselőket. Felvetésében méltatta a Zsinat 2004es Házasság, család, szexualitás című állásfoglalását, egyben hangsúlyozta: „Szükségünk van egy tiszta, világos, irodalmi, hitbeli és erkölcsi szempontok szerint is megfelelő dokumentumra, amely segít eligazodni ebben a komoly civilizációs kérdésben. Szeretettel, de határozottan meg kell fogalmaznunk a házasságról, családról, szexualitásról szóló református álláspontunkat.” A zsinat a Doktorok Kollégiumát bízta meg azzal, hogy dolgozzon ki egy biztos teológiai alapokon nyugvó álláspontot, amelyet a novemberi zsinati ülésen vitatnak majd meg.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA 2021. október 3.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Hosszú előkészítő munka eredményeként a Magyarországi Református Egyház Zsinata szeptember 24-én megszavazta: hetvenhárom év után új énekeskönyve van a reformátusoknak. A korábbi, 1948-as fekete könyvet nem vonták ki a forgalomból, azonban az új kötet már hivatalosan is az egyház énekeskönyve. A kiadványról Fekete Károly püspököt, a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottságának elnökét és Bódiss Tamás országos egyházzenei vezetőt, a bizottság titkárát kérdeztük.

Új énekeskönyvünk van – Emberöltőnként szükség lenne új énekeskönyvre, azaz a meglévő énekeskönyv megújítására – mond­ ja Bódiss Tamás országos egyházzenei BALOGH-ZILA előadó, aki szerint óriási igény volt az új református TEODÓRA énekeskönyvre. Utoljára 1948-ban kapott énekkönyvet az egyház, amely a maga korában forradalminak számított és liturgiai megújulást is hozott volna magával, ez utóbbi azonban a szocializmus időszakában végül nem jöhetett létre.

SZÜKSÉG VAN AZ ÚJ KÖNYVRE – Hetvenhárom év alatt nagyot fordult velünk a világ – fogalmaz Fekete Károly püspök, az egyház Liturgiai és Himnológiai Bizottságának elnöke, aki szerint az énekeskönyv az istentiszteleteken szolgálati eszköz, ezért fontos, hogy minden generáció megtalálja benne azokat az énekeket, amelyekhez igazán tud kötődni, amelyeket szívből és szívesen tud énekelni. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke úgy véli, nem csupán a nyelvi fordulatok, az éneklés és a zenei ízlés változott nagyot az előző énekeskönyv kiadása óta, hanem új témák, 10 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

kérdéskörök is bekerültek az emberek életébe, amelyekre fontos énekeskönyvünknek is reflektálnia. A püspök úgy látja, a kötet használóinak köre is átalakult: – A második világháború utáni negyven esztendő beszorított istentiszteleti élete után nagyon sok gyülekezetben aktív csoportok és bibliakörök tagjai várják, hogy kapjanak friss, üde, lendületes és kifejező énekeket. Az 1948-as énekeskönyv megjelenése után bekövetkezett az egyházi iskolák államosítása, most viszont újra vannak iskoláink, ahol az egyházi ének órarendi tárgy, és az új énekek megtanítása sokkal könnyeben történhet majd – fogalmaz.

MIBEN ÚJ AZ ÉNEKESKÖNYV? – Tudni kell, hogy a negyvennyolcas énekeskönyv merész lépést hajtott végre, amikor megpróbálta a reformációi értékeket visszaemelni a egyházzenei köztudatba, és egy korábban elhagyott énekrepertoárt mutatott be lapjain. A visszatérés azonban nem minden tekintetben sikerült – mondja Bódiss Tamás, aki úgy véli, a negyvennyolcas kötet értékeit és céljait sikerült megőrizni az új kiadványban, ugyanakkor a korábbi énekek-


| AKTUÁLIS |

„Felépítésében az énekeskönyv első fele a hagyományos törzsanyagot tartalmazza, a zsoltárokat kiegészítve egyéb zsoltárdicséretekkel, ezt követik a dicséretek, amelyek az ünnepek és az egyházi év énekei. Egy harmadik rész tartalmazza a bibliaköri énekeket, ahol a legtöbb új darab található.” hez hozzá tudták tenni azokat a darabokat is, amelyek az elmúlt fél évszázadban közismertek, szeretettek lettek egészen a mai fiatalabb korosztály énekeiig. Felépítésében az énekeskönyv első fele a hagyományos törzs­ anyagot tartalmazza. A zsoltárokat tartalmazó első rész kiegészült zsoltárdicséretekkel, ezt követik a dicséretek, amelyeknek gerince az egyházi év énekei. A harmadik rész tartalmazza a bibliaköri énekeket, ahol a legtöbb új darab található. Az elrendezésnél a készítők igyekeztek minden éneket áttekinthető módon elhelyezni. Így sokszor negyed, fél vagy akár egész oldalak is üresen maradtak, ahová bibliai igék vagy hitvallásrészletek kerültek. Az énekek számozása nyolcszáznegyvenhatig tart, a kötetben azonban hatszázhatvanhét ének kapott helyet. A szerkesztők egy-egy fejezet számozásánál meghagyták a bővíthetőség lehetőségét, ezért minden újabb rész kerek – pontosabban 1-es számmal indul. – A fejezetek belső tematikus egységeit nem kényszerítettük bele a Heidelbergi Káté szerinti feszes rendbe, ahogyan az a korábbi énekeskönyvnél látható – mondja Fekete Károly –, hanem szabadabb keretbe kerültek, hogy könnyebb legyen a szövegek gazdagságát fölfedezni. Nagyon vártuk már azt is, hogy a dallamok minden éneknél megjelenjenek – fogalmaz a püspök, aki fontosnak tartja, hogy minden tematikus résznél találhatók énekajánlások, amelyek különösen a zsoltárok használatát ösztönzik, segítik.

KÉSZÜL AZ ÚJ LITURGIA IS Fekete Károly elmondása szerint a legtöbb egyházban az énekeskönyv és az istentiszteleti rendtartás megújítása egyszerre történik. – Nálunk a liturgiai munka előrébb tartott 2015-ben, és az énekeskönyv összeállításának munkáit kellett felgyorsítani – fogalmaz a püspök. Végül mégis az énekeskönyvet adták ki hamarabb, amelynek 900–903. oldalán egyelőre négy istentiszteleti rend vázlata olvasható, amelyeket a Generális Konvent kiemelt úrvacsorás istentiszteletein és az 2015. adventi és 2016. böjti ünnepkör alkalmával már széles körben használtak. A püspök által vezetett bizottság liturgiával foglalkozó szakemberei az új énekeskönyvhöz kapcsolódó korálkönyv megjelenésekor tervezik közreadni az új istentiszteleti rendtartást.

ÁTÁLLÁS A gyülekezetek nyitottságától függ, mennyire lesz nehéz átállni az új kötetre, véli Bódiss Tamás. – Az énekeskönyv mindig életre szóló tankönyv: tudjuk, a tankönyveket lehet egyénileg is böngészni, de nagyon fontos, hogy legyen olyan tanár, aki szakavatottan vezeti a tanulókat, hogy minél jobban elsajátítsák a benne foglaltakat. Nagy szükség van most az énekeskönyvet megtaní-

tó személyekre – az egyházzenei vezető azt tanácsolja, hogy a használók először keressék meg az ismerős énekeket, amihez a régi-új számozási táblázat nyújt segítséget. Ezután az ismert dallamokra énekelhető más, új énekszövegeket érdemes megnézni. A kötetben szerepelő százhúsz új dallamot fokozatosan, eközben vagy ezután érdemes tanítani. A könyvbe az átlagnál nehezebb dallamok is bekerültek, ezért fontos mérlegelni, milyen énektudással bír az adott gyülekezet. – Lehetőleg mindig énekeljük végig az énekeket, hiszen a versszakok egymásra épülnek. Az énekeskönyv bevezetését honlap is segíti. Az enekeskonyv.reformatus.hu oldalon nem csupán digitális formában találjuk meg a kötetet, amelynek szövegében keresni is tudunk, hanem a későbbi, fokozatos bővülés során majd hangzó anyagokat is fellelhetünk, amelyek segíthetik az elsajátítást.

BECSÜLJÜK MEG EZT AZ ERŐFORRÁST Fekete Károly püspök biztat az új könyv használatba vételére, úgy véli, a kötet bevezetése lelki újjáéledést hozhat: – Megújulás ott és akkor történik, amikor helyrejön az Istennel való kapcsolatunk és Isten erőterébe kerülve megváltozik az életünk. Megérezzük, hogy figyel ránk, mi pedig mint életünk Urára figyelünk rá, és folyamatos párbeszédben vagyunk vele. Ennek az Istennel folytatott párbeszédnek szépséges része az éneklés. Az éneklés lényünk mélyebb rétegeit is megszólítja és megszólaltatja, emellett lehetőséget ad a gyülekezet aktív részvételére, közösségteremtő ereje nyilvánvaló – mondja a püspök. Fekete Károly szerint manapság nem eléggé megbecsült erőforrás az éneklés: – Napjaink hallgató, szégyenlősen dünnyögő emberei mintha kiadták volna a kezükből ezt az erőforrást. Olyan jól állunk mi erőforrás dolgában, hogy megengedhetjük ezt magunknak? Amilyen tüntetésszámba menő, vallást tevő eszköz és túlélésre gyógyító lett a határainkon túl, kisebbségben élőknek a zsoltár és a népdal, olyan nagyvonalúan dobjuk el magunktól keresztyén gyülekezetként ezt az Istentől kapott ajándékot. A gyülekezet éneke bekapcsolódás, ráhangolódás az Isten világára. Míg az Isten világa éneklő világ, addig a Gonosz ki nem állhatja a dallamot, a harmóniát, a rendezettséget.

A KÁLVIN KIADÓ KIADVÁNYA A régi, fekete énekeskönyv használatát a szeptember 24-i zsinati döntés ugyan nem helyezte hatályon kívül, ám az új kötetet hivatalos énekeskönyvvé minősítették, a vezetők pedig ajánlják a gyülekezeteknek a minél előbbi átállást. A kötetet, amelyet a gyülekezetek jelentős kedvezménnyel vehetnek meg, a Kálvin Kiadó adja ki, amelynek honlapján vagy könyvesboltjában már lehet is vásárolni belőle.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. október 3.

Reformátusok Lapja 11


| EGYHÁZI ÉLET |

„Templomaink világítótornyok” Hetvenöt éves álom teljesedett be szeptember utolsó vasárnapján a budapesti Mátyás király téren, ahol hálaadó istenHEGEDŰS tiszteletet tartott új templomáért a Pest­ BENCE erzsébet-Szabótelepi Református Egyház­ község. Az építkezés befejezéséig vezető hosszú úton reményteli és kétségbeejtő eseményekkel is találkozott a közösség. Az Összetartozás templomának szentelőjén Balog Zoltán püspök hirdette az Igét, Orbán Viktor miniszterelnök pedig személyesen köszöntötte a gyülekezetet. „A templom alapgondolata, hogy olyannak kell lennie, mintha az alja a földből nőne ki, a teteje pedig az égből ereszkedne alá” – mondta egyszer a tíz éve elhunyt Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, Makovecz Imre. Ez a gondolat a most felszentelt Összetartozás-templom megjelenésében is visszaköszön. Persze nem véletlenül: a pesterzsébeti református templom vázlatát az idős mester vetette papírra, viszont a végleges terveket – Makovecz Imre felkérésére – már tanítványa, Dósa Papp Tamás készítette el.

HETVENÖT ÉVES VÁGY A szabótelepi gyülekezet nemcsak új templomát, hanem fennállásának nyolcvanéves évfordulóját is ünnepli. A közösség tagjai annak idején egy korábban orvosi rendelőként használt családi házban gyűltek össze, amely már megalakulásuk elején sem volt túl praktikus. Budapest egyik legkisebb gyülekezetében a templomépítés gondolata már 1941-ben felmerült. Habár hozzá is kezdtek egy hajlék felépítéséhez, terveik megvalósulását a második világháború évtizedekkel elodázta, így az egyre romló állapotú imaházban maradtak. A változás 2011-ben jött el, amikor Földesi Gyula korábbi kerületi alpolgármester javaslatára a gyülekezet megkereste és megkérte Makovecz Imrét, hogy tervezzen templomot a szabótelepi reformátusoknak. Az Összetartozás templomának vázlata a híres tervező egyik utolsó munkája lett. Az építkezés kezdetére még így is több évet kellett várni: az alapkövet pontosan három éve, 2018 szeptemberében tették le, a munkálatok pedig 2019-ben kezdődtek meg. A kivitelezéshez hetvenmillió forint gyűlt össze közadakozás útján, a XX. kerületi önkormányzat négy és fél millió, a kormány pedig hatszáznegyvenmillió forinttal támogatta az építkezést, és a Fővárosi Önkormányzat is a projekt mellé állt. 12 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

A LEGNAGYOBB MECÉNÁS A közadakozásból összegyűlt hetvenmillió forint a teljes építési költség mintegy tizedét teszi ki, összegyűjtésében pedig oroszlánrésze volt az idén szintén nyolcvanesztendős Bagdy Emőkének. – Édesapám, Bagdy István itt szolgált a nehéz Rákosi-időkben. 2014-ben tudtam meg, hogy Makovecz Imre építőművészünk tervet készített a szabótelepi gyülekezet templomához, és a közösség eltökélt abban, hogy összegyűjtse az alapok lerakásához szükséges összeget. Ekkor voltam hetvenhárom éves. Azt mondtam magamnak: legyen ez nekem életfeladatom, küldetésem, életem záróköve, hitvalló őseim és édesapám iránti tiszteletből – mondja a klinikai szakpszichológus.


| EGYHÁZI ÉLET |

FELELŐSSÉG – A mi dolgunk az, hogy előkészítsük azt az utat, amelyen a mindenható, teremtő és szabadító Isten eljut az emberek lelkéig – először a miénkhez, és onnan tovább – mondta Balog Zoltán az épület szentelőjén, amelyet szeptember 26-án tartottak. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a Krónikák második könyvének ötödik fejezetéből hirdetett Igét. Kiemelte: a templomépítők, a templomban szolgálók felelőssége, hogy hívjanak és felkészítsenek Isten megjelenésére. De amikor Isten megjelenik, akkor nem szabad odatolakodniuk: félre kell állni, mert akkor már csak ő számít: – Ez az, aminek jellemeznie kell bennünket, reformátusokat: tudjunk hátralépni akkor, KIPATTANT SZIKRA amikor a találkozás Isten és ember között Az eredeti tervek szerint a templomot 2020 karácsonyán szen­ megtörténik. tel­ték volna fel, de egy sajnálatos esemény miatt majd egy évet Balog Zoltán prédikációja végén úgy csúszott a kivitelezés. Tavaly augusztusban – feltételezhetően fogalmazott: – Minden templomépítés hegesztési munkák közben – lángra kapott a templom tető­ története azt üzeni, hogy ha elkészíted szerkezete, a nagy felületen pusztító lángokat öt vízsugárral sike­rült eloltani. Személyi sérülés nem történt, viszont a tető­ a lelkedet, ha igénybe veszed Krisztus szerkezetet szinte teljesen újra kellett építeni. szolgáinak szolgálatát, ha imádságba foglalod a vágyaidat, ha énekelsz és zenélsz neki, akkor Isten szeretete és dicsősége betölti majd az életed, a házad, a napjaid. Csak tartsd tisztán, tartsd meg és tartsd üresen azt a teret, amely az ő helye. Oda ne tegyél mást. Börzsönyi János, a szabótelepi közösség lelkipásztora köszöntőjében visszatekintett az építkezés mozgalmas időszakára, amelynek most a végéhez értek. – A gyülekezet hálás szívvel veszi birtokba az épületet – mondta a lelkipásztor.

BÁSTYA ÉS VILÁGÍTÓTORONY

Bagdy Emőke lemondott egyéves jövedelméről, valamint két éven át előadásainak bevételéről a templom javára. Ám nemcsak pénzzel, hanem tettekkel is segítette a templom felépülését: közadakozási mozgalmat indított, gyűjtést szervezett, és példátlan támogatási kedvvel találkozott. – A téglajeggyel adományozók nevét egy naplóban gyűjtöttük össze, amelyet méltó helyen helyezünk el a templomban. Megőrizzük mindenki nevét, aki bármekkora összeggel hozzájárult a templom felépüléséhez. A templom az Összetartozás nevet kapta, hogy legyen minden magyar testvérünkkel való lelki közösségünknek, nemzeti egységünknek a kifejezője – fogalmaz.

A Mátyás téri templomban tartott istentiszteleten Orbán Viktor is részt vett. – Templomaink világítótornyok. Amikor új épül, növekszik a fény a világban – fogalmazott a miniszterelnök, majd így folytatta: – Az épület, amelyben állunk, annak is hírnöke, hogy létezik Pesterzsébeten olyan református gyülekezet, amely hisz a saját jövőjében. Templomot ugyanis nem egy-két évre szokás építeni. Orbán Viktor felidézte, hogy már a békés nyugaton is sokat hallani kiveszőfélben lévő keresztyén közösségekről. – Milyen jó, hogy Magyarországon ez nincs így! Mi, magyarok ezer éve templomépítő nemzet vagyunk. Minden egyes új templom bástyát jelent a nemzet szabadságáért és nagyságáért folyó küzdelemben – jelentette ki a kormányfő, és emlékeztetett: 2010 óta Magyarországon és a Kárpát-medence magyarok lakta területein százötven új magyar templom épült, és háromezernél is több hazai, illetve külhoni templom újult meg a kormány támogatásával. Orbán Viktor szavait azzal zárta: – Az Összetartozás templomában vagyunk, az összefogás pedig a jövőt jelenti. Így, a szüret idején arra gondolhatunk: a szabótelepi református gyülekezet már megmetszette a szőlőt, hogy az jövőre még több gyümölcsöt teremjen a magyarok számára.  FOTÓ: MÁTHÉ ZOLTÁN/MTI

2021. október 3.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Otthonos témát jár körbe idén a TEREMTÉS HETE HEGEDŰS BENCE

Több mint egy évtizede már, hogy Magyarországon is megünneplik a keresztyének a Teremtés hetét. Az idei esemény központi témája az otthon fogalma, amelyről közösen készítettek nemcsak online, hanem nyomtatott formában is elérhető segédanyagot az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjai. Minderről Szűcs Boglárkával, a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Műhelye referensével beszélgettünk.

Magyarországon is megünneplik a keresztyének a Teremtés hetét, immár 13 éve. Mi történik ez alatt az egy hét alatt? A Teremtés hetét mindig szeptember utolsó és október első vasárnapja között ünnepeljük. Célja, hogy ilyenkor kiemelt figyelmet szenteljünk a teremtett világ sérülékenységének, a megóvásával kapcsolatos feladatainknak, a Szentírás azon üzeneteinek, amelyek a felelősségünkről szólnak. Az ünneplés maga spirituális és gyakorlati tevékenységekben is megmutatkozik, egyrészt tehát elmélkedésekben, imádságokban, másrészt természetesen olyan akciókban, amelyek a környezetterhelésünk csökkentését célozzák. A nemzetközi ünnep idei témájáról közösen készítettek segédanyagot az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjai. Mit érdemes tudni erről a füzetről? Az eseménysorozatnak minden évben van egy kiemelt témája, amely általában az aktuálisan fókuszban levő környezeti kérdéseket érinti. Az idén még mindig a COVID–19-pandémia határozta meg leginkább az életünket, a megelőző intézkedések, szociális távolságtartás miatt időnk nagy részét otthonunkban töltöttük, amelynek ezáltal átértékelődött a szerepe, funkciója. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport ezért úgy döntött, hogy az „otthon” és annak szűkebb-tágabb értelmezései, környezete, kapcsolatrendszere legyen a téma, amely a „Hol laksz? – Isten oikoszának megújítása” címet kapta, és az otthon számos rétegét veszi számba. A Teremtés hete segédanyaga is az ünneplés mindkét aspektusát szem előtt tartva készült, hitéleti és gyakorlati ajánlásokat, liturgikus elemeket és játékos feladatokat egyaránt tartalmaz. A füzeteket a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiküldte a gyülekezeteknek nyomtatott 14 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

formában, de digitális verzióban is elérhető az okogyulekezet.hu vagy a teremtesunnepe.hu honlapon. Hogyan ünnepelhetnek a református gyülekezetek? Szervezett rendezvényeken együtt gondolkodnak keresztyén felelősségünkről az ökológiai válsággal kapcsolatban, és arról, hogy az egyházaknak milyen szerepe és hangja legyen e tekintetben. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében. 2019 óta ezeket regisztrálni is lehet egy központi honlapon, amelyet az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport kezel, így még inspirálóbb, hogy láthatóvá válik, mennyi minden történik országszerte: szabadtéri istentisztelet vagy áhítat, előadások, kirándulások, közös főzések, kiállítások, takarítás, ültetés, filmvetítések, gyermekprogramok, természetvédelmi rehabilitációs tevékenységek, bibliaórák, áhítatok. Akik nemcsak egy héten keresztül, hanem tovább is foglalkoznának a teremtésvédelemmel, mit tehetnek? A Magyarországi Református Egyháznak van egy szemléletformáló programja, az Ökogyülekezeti Mozgalom, amely 2012 óta azon dolgozik, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a problémakörre és segítsen megtalálni a híveknek, a közösségeknek, gyülekezeteknek a személyes kapcsolódást, megoldási utakat. Számos programlehetőséget biztosít, sőt önkéntesként, szakértőként is bevonjuk az embereket, és a már megvalósult jó gyakorlatoknak is szeretnénk bemutatóteret nyújtani. Maguk a Teremtés hete füzetek sem egy hétre készülnek, hanem bármilyen egyházi közösségi alkalomra jól használhatók tematikus segédanyagként, és 2009-ig visszamenőleg mindegyik elérhető az interneten.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A természet szó gazdag jelentésű, az 1862-ben megjelent A magyar nyelv szótára szerint a terem igéből származik. Elmélkedjünk erről, mert szeptember utolsó vasárnapjától október első vasárnapjáig a Teremtés hetét, pontosabban a teremtő Istent ünnepeljük. Vannak keresztyén egyházak, ahol a teremtés időszakának nevezik (Season of Creation) az őszi betakarítás és gyümölcstermés heteit, és szeptember 1-től egy hónapon át tart a megemlékezés. Hálát adnak a teremtett világért, amelyet Isten otthonunkul adott, ránk bízta, hogy műveljük és őrizzük. Hogyan élünk benne? Hogyan élünk (vissza) vele? Természetesnek, magától értetődőnek vesszük, mint ami jár nekünk? Pedig nem. A teremtett világban élő földműves és állattenyésztő igyekszik belesimulni természetes környezetébe, mert belőle él, és ki van szolgáltatva az időjárás változásainak. „Magától terem a föld…” (Mk 4,28), mondja Jézus a vetésről szóló példázatában. Tanítja, hogy a termést, a gyümölcsöt nem mi alkotjuk: csoda az, Isten ajándéka. Mi csak előkészíteni, munkálni tudjuk, és imádkozva várni, hogy eredménye legyen fáradozásunknak. A természetből rá lehet ismerni a Teremtőre. Fenséges, pazarló kézzel szórja változatos gazdagságát, és rend uralkodik benne. A természetes és a természetellenes is a természet szóból származik. A természetes világot Isten teremtette, a természetellenes dolgokat pedig mi, emberek végezzük. Sőt, fejlődő technikánk révén a természet kutatása és felfedezése közben mesterséges világot is alkottunk, amelyből sok új lehetőségünk adódik. (A felfedezés szó találóan szemlélteti, hogy nem mi, emberek teremtjük, nem kitaláljuk, hanem megtaláljuk és felfedezzük a világban már meglévőt, amely benne volt az anyagban, csak nem tudtuk.) A természet szó az ember ösztönös, lelki vonásait és erkölcsi tartását is jelenti. Ha valakiről azt mondták a régiek: nagy természete van, azt jelentette, hogy indulatos, haragos, makacs ember. A természet csúfja pedig az, aki természetellenes életmódot folytat. Ilyen a természetem – mentegetőzünk, talán Isten teremtett ilyennek. Tehetünk a természetünkért? Felelősek vagyunk azért, hogy mivé fejlődünk. A tragédiánk, hogy elszakadtunk a Teremtőtől és világától, és mesterséges környezetünkbe bezárkózva, magányosan eltorzulunk. Hogyan neveljük a természetünket? Nem készen születünk, és nem magunktól érünk Emberré. Szabad akaratunk van. De hogyan dönthetünk jóról és rosszról, ha nem ismerjük meg a Teremtő rendjét és világát, benne pedig magunkat? Ígéretünk: isteni természet részeseivé lehetünk (2Pét 1,4). 

IMÁDKOZZUNK!

Teremtés hete – 2021 Bocsáss meg, / teremtő Uram, / a rám bízottakért, / hogy cserbenhagytam őket! / A bogarakat, a madarakat, / az erdőket, mezőket. Hogy nem is csak / magára hagytam, / de öltem és pusztítottam / a rám bízott életet, / és ezzel ellentmondtam, / teremtő Uram, neked. S, ha lehetne, / visszacsinálnám, / de pusztuló világom / létének peremén / most itt állok árván, / és egyedül vagyok, és félek. Bocsáss meg, újíts meg, / teremtő Uram, kérlek! / ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Amikor elmaradt a gyász Ezékiel próféta híres jelképes cselekedeteivel Jeruzsálem ostromát és elbukását ábrázolta, ezekből a néha kimondottan bizarr jelenetekből egy csokorra valót a könyv első felében találunk (Ez 4–5; 12). Heti igénk szerint a meghökkentő tettektől soha vissza nem riadó próféta egyszer minden korábbinál messzebbre ment, feleségét, akit a halál váratlanul ragadott el tőle, nem gyászolta meg, el sem siratta (Ez 24). Honfitársai nem értették közönyét, de őket szembesítette így Isten akaratával: az Úr elvetette Jeruzsálemet, a város hamarosan ugyanígy pusztul el, és nem sirathatja el majd senki. A szakasz kérdése: miért nem volt szabad gyászolni a romok felett? Izráelnek azt kellett megértenie, hogy a pusztulás Isten igazságszolgáltatásának része, az Úr az évszázadokon át tartó szövetségszegés felett mondott ítéletet. Ha a csapás hírére mindenki gyászba borul, az mindent átértékel, ez a bűnöst áldozattá tenné, és végső soron felmentené. Isten azonban nem vár el érzéketlenséget az embertől. Igaz, a próféta összeforrt üzenetével, emberfeletti erővel uralkodott magán, de valóságos viharok dúltak lelkében. Sóhajtozott, fojtogatta a veszteség tudata, viszont nem engedett szabad utat érzelmeinek. Ugyanezt kellett tennie a nép egészének is, kifejezve, hogy megértették a rájuk hullott ítélet jogosságát. Mai lélektani ismereteink szerint az ilyen elfojtás az egészséges személyiség torzulásához vezet. Nem szabad, de nem is kell utánozni Ezékielt, aki Isten parancsára adott jelet, engedelmesen; mi megélhetjük gyászainkat. Az egész eseménysornak a Jeruzsálem elestéről tudósító hírnök érkezése vetett véget. A jövendölés beteljesedett, a próféta pedig ettől kezdve ítéletet csak az ellenség felett hirdetett, Izráel maradékának az újjászületés reménységéről szólt. De ez már másik, nem jelképes történet.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. október 3.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Száz éve választották püspökké Ravasz Lászlót Ravasz László (1882–1975) portréját szavakkal megfesteni több ok miatt is nehézségekbe ütközik. Először is annyira gazdag munkásság maradt utána, hogy annak tömör vázlatolása is kimerítené e hetilap keretét. Hatástörténete is nagyobb lélegzetvételt igényelne, továbbá Ravasz László életművének megítélése a halálát követő csaknem fél évszázadban eléggé végletesre sikerült az elfogultság és az előítélet pólusai mentén, azaz a Ravasz-kutatás sok időt és sok munkát igényel még tőlünk, őt követő nemzedékektől. Ezért öröm, amikor időről időre nekigyürkőznek tudományos konferenciák, hogy Ravasz László különösen megáldott életművéből egy-egy részt a ma élők számára feltárjanak és értelmezzenek. Így értünk el oda, hogy az 1921-ben történt püspökké választásának centenáriumán ne csak emlékezzünk és hálát adjunk, de tanuljunk tőle és általa. Ravasz László életét és munkásságát három jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk. Az erdélyi évek 1921-ig, majd a dunamelléki püspökség bő negyedszázada 1948-ban történt lemondatásáig, végül a kommunista államhatalom alatt megélt ugyancsak 27 év, benne az 56-os forradalommal. Ravasz László Bánffyhunyadon született 1882. szeptember 29-én. Édesapja tanító, anyja lelkészcsalád sarja. Tehetsége csakhamar kitűnik, különösképpen vonzódik az irodalomhoz, szenvedélyesen olvas, sőt maga is meg-megpróbálkozik az írással. Így vall: „Alighanem író vagy költő akartam lenni…” (Magamról, 11.), de nem sikerült az Eötvös-kollégiumba bekerülnie. Így teológiai tanulmányait Kolozsváron kezdi meg a századfordulón, ami aztán életének is egyik markáns fordulópontjává lesz. A nagyenyedi, Bethlen által alapított Collegium Academicumból a teológiát 1895-ben Kolozsvárra költöztették. Amíg az előbbi egyetlen világnézeti alapját a 19. századi teológiai liberalizmus adta meg, addig a kolozsvári teológiát nem jellemezte egységes szellemű képzés, hanem egymás mellett élő, sok esetben küzdelmet vívó irányzatok mentén fejlődött, köszönhetően fiatal oktatói gárdájának is. A teológia terén így jelenik meg az Erdélyben addig nem honos belmissziói irányzat, csúfnevén a pietizmus. Ravasz Lászlót ugyan csak fél évig tanította Molnár Albert gyakorlati teológiai professzor – érdekességképpen: el is tanácsolta a prédikálástól a félénk és halk hangú ifjú teológust –, mégis életre szóló hatást gyakorolt a későbbi püspökre belmissziós gyakorlati teológiájával, így intézményesíti Ravasz három évtizeddel később az egyházban a belmissziót. Alig van, aki ne ismerné szállóigévé lett programját 1933-ból: „Az egyházat missziósítani, a missziót egyháziasítani kell.” Az igazi fordulatra mégis 1909-ig kell várnia Ravasz Lászlónak, amikor fiatal teológiai professzorként John Mott amerikai metodista lelkész kolozsvári evangélizációja alkalmával megtér. „Megtérés, újjászületés, imaélet többé nem tudományos tárgy volt… hanem saját hányattatott és küszködő lelkemnek megrendítő tapasztalata.” Emlékezéseiben így vall: „…életem öntudatos beirányzása Krisztus felé, az ő keresztjébe fogózás, a neki 16 Reformátusok Lapja

2021. október 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

A kolozsvári teológiai katedrán eltöltött csaknem másfél való teljesebb átadás, a benne való mélyebb meggyökerezés. Ez évtized Ravasz Lászlót a magyar reformátusság szellemi vetáplálta és alakította teológiai gondolkozásomat, tanítói, igehirzérévé tette. Így történhetett meg, ami annak előtte még sodetői és pásztori szolgálatomat. Ezért teológiai tanulmányom hasem, miszerint az egyik egyházkerület nem kebelbeli lelkisohasem volt öncélú tudományos munka. Azért foglalkoztam pásztorai közül választott püspököt. Ravasz László püspökké teológiával, hogy alkalmasabb legyek az igehirdetésre.” (113.) választásának részleteiről Hatos Pál kiemelkedő monográfiáRavasz László írott hagyatéka rengeteg kötetet foglal magájából tájékozódhat a kedves olvasó. ba. Hatástörténetük alapján viszont kiemelkedik A gyülekezeti Püspöki tevékenységének több meghatározó területét is igehirdetés elmélete című munkája 1915-ből. Az elmúlt évszámeg kellene neveznem. Az egyik legfontosabb ezek közül a zad magyar homiletikai oktatása – hála – nem tudott szakítani misszió területe. 1941-es, 20. püspöki jelentésében beszáezzel az alapművel, sőt, a budapesti teológushallgatók sok-sok mol arról, hogy az elmúlt két évtizedben 56 új templom, 75 órát töltenek el vele tanulmányaik folyamán napjainkban is. iskola, 85 gyülekezeti ház, 71 parókia épült, illetve BudapesEbben az évtizedek ellenére is meghatározó műben egész fiten 15, míg Pest környékén 14 új anyaegyházközség alalozófiai keretrendszere jól kirajzolódik az olvasó előtt. Ravasz kult meg. Belmissziói bizottságot állított fel, egyházkerületi László sokáig kereste azt a szemléletet, amelynek segítségével missziói lelkészeket állított munkába, ki tudja fejezni teológiai tapasztalatait elindította a városmissziót és az iratis, s amit végül az az úgynevezett érmissziót. Felfedezte a médiában rejlő tékelméletben talált meg. Az értékelA Ravasz-kutatás sok időt és lehetőségeket. Volt, hogy rádiós istenmélet a „van” és a „kell” közötti feszültsok munkát igényel még tőlünk, tiszteleteit egymillióan is hallgatták ségben rajzolja meg a szubjektum útját őt követő nemzedékektől. országszerte. Ravasz László a missziaz egyre magasabb értékek irányába. Ezért öröm, amikor időről időre nekiót az utolsó mentsvárnak nevezte az A prédikátor ismeri a „van” – értsd jegyürkőznek tudományos egyház szempontjából. Ha az sem műlen, adott helyzet – hiányosságait, de konferenciák, hogy Ravasz László ködne, akkor már nincs hova menekülugyanúgy látja maga előtt a „kell”, azaz különösen megáldott életművéből ni. 1938-ban, 17. püspöki jelentéséaz idea teljességét. Végül ez hívja életre egy-egy részt a ma élők számára ben így fogalmaz: „A mai időkben nem a prédikációt, amely a szükségeket úgy feltárjanak és értelmezzenek. tudom eléggé hangsúlyozni, milyen igyekszik betölteni, hogy az úgyneveÍgy értünk el oda, hogy végtelenül fontos dolog intenzív mis�zett érték­skálán juttatja egyre előrébb az 1921-ben történt sziói munkánkkal a gyülekezeti életet az emberi szubjektumot. Prédikációtapüspökké választásának felfokozni és öntudatossá tenni. Békés nát prófétai igehirdetésnek nevezi, micentenáriumán ne csak emlékezzünk időkben az egyházi élet a hagyomável csakis olyan prédikátorok nyithatják és hálát adjunk, nyok kővedreiben századokig zavarszólásra a szájukat, akik maguk is teljes hanem tanuljunk tőle és általa. talanul fennmarad, de ha próbatétel megragadottsággal és meggyőzöttkövetkezik, a hagyományok kőkorsói séggel tudnak prédikálni. Ravasz László széjjeltörnek, odalesz az egyházi élet… Mindenféle korszakot karcos humora ebben a főművében is jelentkezik, amikor úgy elképzelhetünk, csak azt nem, amelyik az államegyház jelenfogalmaz: „Van tehát a protestáns keresztyén igehirdetőnek is legi alakulatának különösképpen kedvez. Abból a szempontlelke, és e léleknek vannak küzdelmei, harcai, válságai és diaból, hogy minket külső erők tartsanak el, a jelenlegi helyzetnél dalmai. A zengő torkú, zsíros szivű, vörösnyaku kálvinista pap, mindig csak rosszabbat remélhetünk.” ki vasárnaponkint olyanokat kurjant az örökkévaló dolgokról, Püspökként különösen sokat kellett foglalkoznia az egyház hogy lehull a templom vakolata s még a kőből faragott cívis is és az állam kapcsolatával. Megszólalásaiban bölcsességgel pislogni kezd, csak önmaga nem érez e mívelet alatt a physiés megfontoltsággal jár el. A katolikus egyház megerősödékai mivelet erőlködésén kívül semmi lelki emóciót: szánalmas, se nagy kihívást jelentett a protestáns egyházaknak az első szomorú látvány, még ha úgy füstölög is a gőgtől és az önimávilágháborút követően. Ravasz László bár teljes mértékben dattól. Ez a típus korlátoltabb annál, mintsem megértené, hogy ökumenikus szemlélettel élt és alkotott, mégis kénytelen volt neki legelső sorban össze kellene roskadnia, belső, szent taa református egyház érdekeit a katolikus „állam az államban” pasztalásokat tennie s azután megszólalni halk, alázatos hanegyházzal szemben védeni. Ezt a harcát kisebbségi harcként gon, hogy elbeszélje a benne lett csodadolgokat. Ki kell ennek élte meg mind az állam, mind pedig a „barátságtalan” katolia típusnak pusztulnia – csak a magyar kálvinizmus ki ne puszkus egyházzal szemben. tuljon vele együtt. De én hiszem, hogy a magyar kálvinizmus Bár Ravasz László Bethlen Istvánnal kifejezetten jó, Horthy nem fog e spirituális bölényekkel együtt kipusztulni. Nem, mert Miklóssal pedig jónak nevezhető, de tartózkodó kapcsolatot ha igehirdetőit eddig kibírta: nincs az a hatalom, amely úrrá leápolt, mégis kénytelen volt markáns kifejezéseket tenni saját hessen felette!” 2021. október 3.

Reformátusok Lapja 17




| REFORMÁTUS ÉLET |



egyháza érdekében a második világháborút megelőző és követő években. 1938-ban, 17. püspöki jelentésében azt írja: „Az államhatalom erősödése kívánatos, erősödésében azonban sorvad a társadalmi autonómia, s ezek között (…) az egyházi autonómia is. Ma teljes a harmónia egyház és állam vezetői között, de amelyik pillanatban szembe kerülnének egymással, az egyház egész mostani felépítménye széthullana, s újra kellene kezdenünk az ősi ellenállást. (…) Nem bocsátkozom jóslatokba az iránt, hogy egy ilyen fordulat mikor következhetik el, csak azt látom meg, hogy minden egyház, amely az állammal életre-halálra összenő, államválság idején küldő, intézményes mivoltában összeomlik.” Püspöki székfoglaló beszédében kijelenti, hogy „eszményem egy olyan egyház, amelyik az önmaga erejére van utalva”. Majd a kommunista hatalomátvétel előtt, 1947-ben, a skót modellt tartva követésre alkalmasnak írja jól ismert sorait, amelyek az Emlékezéseim függelékében (402.) olvashatók teljes terjedelemben: „…a lelki ébredéssel kapcsolatosan egyre inkább erősödik az evangéliumi egyházakban az a meggyőződés, hogy az az egyház, amelyet az állam tart el, az államnak a szolgája, s csak az az egyház lehet igazán a Krisztus szolgája, amely hívei áldozatkészségéből él. Kivilágosodott, hogy a szabadság írott malaszt, ha nem jár vele függetlenség, és a függetlenség gyökere az erkölcsi és anyagi autarkia. A magyar református egyházpolitika eszménye a maga emberségéből, hívei önkéntes áldozatából élő szabad egyház lett, amely egyedül isteni Urának, a Krisztusnak engedelmeskedik. Valljuk tehát, hogy az egyház erkölcsi függetlensége magában foglalja az egyház teljes anyagi függetlenségét az államtól, politikától, minden világi hatalmasságtól.” Ezután viszont felhívja arra is a figyelmet, hogy az állam és egyház évszázados közösségét nem lehet meggondolatlanul szétválasztani, azt csak hosszú folyamatban, jól előkészített módon lehet megtenni. Az utolsó püspöki jelentés 1948 májusában már teljesen tisztában volt az államhatalom és az egyház tarthatatlan viszonyával, s Ravasz László ezen az alkalmon lemondott püspöki hivataláról. Kálvin téri lelkipásztori hivatalában 1953. március 1-ig megmaradhatott, ahol utolsónak gondolt prédikációjában is az evangélium hirdetésére szólította fel a gyülekezetet. Mégsem ez lett az utolsó prédikációja, ugyanis az 56-os forradalom eseményei Leányfaluról újra Budapestre hívták a visszavonult és hallgatásra kényszerített püspököt, ahol a következő év húsvétjáig tudta püspökként hirdetni Isten Igéjét a Kálvin téri szószékről. Ezután újra Leányfalura tért vissza, és 1975-ben bekövetkezett haláláig a helyi gyülekezet hűséges tagjaként élt. Sírja a Farkasréti temetőben található, síremlékén a következő Ige olvasható, amely jól összefogja Ravasz László portréját: „Nekem az élet Krisztus.”  LITERÁTY ZOLTÁN 18 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

Befelé és fölfelé: Ravasz László szellemisége és építő munkájának eredményei ugyanúgy velünk élnek, mint a fájó seb, amelyet egy tévedése okozott. Bogárdi Szabó István volt dunamelléki püspökkel beszélgettünk „az előtte járók kiváló nemzedékének” egyik legjelesebb tagjáról. A két világháború között Ravasz László komoly egyházépítő tevékenységet is folytatott. Vonhatunk le olyan tanulságokat ebből, amelyeket ma is tudunk használni? Gyakorlatilag mindaz itt van velünk, amit Ravasz egyházépítő munkájából nyertünk. Az egyház élete ugyanis nem változik olyan gyorsan, mint azt a külső szemlélő látja. Ráadásul Ravasz mindig teológiai alapozással fogalmazta meg azt, amit az adott időben, helyzetben elsőrendű szükségnek tartott. Felfogása szerint az egyház élete az igehirdetésben és a sákramentumok kiszolgáltatásában gyökerezik, és ő igyekezett is a lelkipásztori szolgálatot ebbe a minőségbe fölemelni. Egy helyen például arról beszél, hogy a református egyház tékozolja a lelkeket, mert elnéptelenedett gyülekezetekben erőnek erejével tart lelkipásztort, segédlelkészt, tanítót, holott már nem élnek ott emberek. Másik oldalról pedig ott vannak az óriási létszámú gyülekezetek, ahol pedig a lelkipásztor arra kényszerül, hogy ő legyen a menedzser, az ügyintéző, és csak éppen azt nem tudja végezni, amiért megválasztották: hogy pásztora legyen a gyülekezetnek. Még ma is küzdünk, hogy megóvjuk magunkat a lélektékozlás bajaitól. Ravasz egyházlátásából egyenesen következett az is, hogy az egyháznak nemcsak alapító és fenntartó munkája van, hanem örökös ismérve a növekedés hitben, erősödés a reménységben, a szeretet munkáinak a bővülése. Az ő püspöki idejének az a paradoxonja, hogy olyan korban kezdte egyházkormányzó munkáját a Dunamelléken, amikor történelmi és társadalmi körülmények akadályozták a növekedést. Trianon után jött hozzánk, széthullott az éppen csak egyesülő és egységesülő református egyház, rengeteg gyülekezet elszegényedett, megjelentek a totalitáriánus világeszmék. Az ő nemzedéke számtalan máig ható ügyet indított el, és Ravasz László ebben a nagy munkában élen is állt. Nagyon sokakat tudott inspirálni. Gyakran elfeledjük Ravasz kapcsán, hogy ihlető ember volt. Ez nyilván páratlan személyiségéből adódott, és számunkra nagy ajándék lett. Említette a törődést a lelkészekkel. A lelkészek lelkigondozását is az elsők közt vetette fel Ravasz. Ez is az egyházszemléletéből fakadt. Ám a lelkipásztorok lelkigondozása terén nem ő volt az első, hanem, mondhatni, csupán revíziót hajtott végre. Önéletrajzában leírja, hogy a Kálvin-emlékév idején, 1909-ben, sok mindent elolvasott


| REFORMÁTUS ÉLET |

RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖKSÉGE Kálvintól és Kálvinról, és fölfedezte, hogy Kálvin idejében Genfben lelkipásztori kör működött, ez volt a XVI. században a lelkipásztorok gondozásának az elsőrendű közege. Ravasz a két világháború között nagy erővel szervezte a Dunamelléki Egyházkerületben a lelkipásztori köröket. Ha a lelkész izoláltan él, tehát bezáródik a saját gyülekezetébe és nincs a szolgatársakkal kollegiális, testvéri közössége, akkor a legjobb szakmai lelkigondozás is csak felemás eredménnyel járhat. Ravasz nem röstellte átvenni ezt a rendet a régiektől és gyümölcsöztetni. Ravasz László az első két zsidótörvényt megszavazta, később viszont a zsidóság egyik leghangosabb védelmezője lett. Hogyan viszonyuljunk ma ehhez? Fájó seb ez, és az egyik legnehezebb kérdés. Ravasz László a kibontakozó zsidóüldözés és a holokauszt rettenetes tényeinek az ismeretében már egészen másképpen ítélte meg a zsidótörvényeket, amelyek közül az első kettőt valóban ő is megszavazta. És ő ezt bűnbánattal meg is vallotta. Vagyis nem pusztán magyarázkodott, hogy milyen körülmények között kellett rádöbbennie arra, hogy itt nem valamiféle társadalmi igazságossági kérdésről volt szó. És nem mentegette magát azzal, hogy később, és sajnos későn, már cselekedett. Rá kellett jönnie, hogy óhatatlanul is egy totalitárius világhatalom borzalmas fajelméletének nyitott utat. Mindez intő példa a mi nemzedékünk számára, hogy csodálatos építő munkában, az egyház viszonylagos jó helyzete közepette és nagyszerű emberek körében is oda kell figyelnünk arra, hogy a roppant társadalmi mozgásokban könnyű elsodródni. Remélem, hogy ez a seb talán már behegedt, de sosem szabad elfelejtenünk. A kommunista hatalomátvétel után lemondatták Ravasz Lászlót. Minek köszönhető, hogy eltér a sorsa például Mindszentyétől? Nekem mindjárt az a kérdésem, mit értünk azon, hogy más a sorsuk? Én úgy látom, hogy mindegyiküknek ugyanaz lett a sorsa, kinek hogyan teljesedett be. Mindszentyt a sorsa börtönbe vezette, aztán az 1956-os kiszabadítása után izolációba, végül kényszeremigrációba. Ravasz Lászlót a sorsa leányfalusi magányba vezette, ahol titkosügynökök gyűrűjében kellett leélnie az életét. Ordass Lajos evangélikus püspököt a börtönbe vitte a sorsa, majd ‚'56 után teljes izolációba. Aligha válogathattak sokféle lehetőség között. Tették, amit tehettek. Mindszenty ellenállt, börtönbe került, koncepciós per áldozata lett. Ravasz László pedig, ahogy ő mondta, inkább bölcs volt, mint bátor, félreállt. Ekkor már özvegy, megfáradt, idős, súlyos beteg ember, aki fölmérte az erőit, hogy már nem tud harcolni. A szüleim nemzedéke Ravasz Lászlót ugyanúgy a kommunista egyházüldözés félreállított áldozatának tekintette, mint Mindszentyt. Ha

elolvassuk a Bibliában a Zsidókhoz írt levelet, láthatjuk, hogy a hit hősei közül kettővel is alig történt pontosan ugyanaz. És tudjuk, a kommunista egyházüldözés módszertanához az is hozzátartozott, hogy változatos módokon vitték végbe a rombolást. Ha azt a sors szót alkalmazzuk, úgy fogalmazhatunk pontosan, hogy az egyházuk sorsában osztoztak. Ez pedig az elnémítás és a lehetőségek megszüntetése volt. A saját pályája, püspöksége során mi az, amit Ravasz Lászlótól örökölt, vett át? A silány tanítvány ne hivalkodjon az előtte járók kiváló nemzedékével. De igyekeztem elsajátítani Ravasz kimunkált szemléletét a tekintetben, hogy kit milyen Istentől kapott képesség szerint lehet szolgálatba állítani. Törekedtem tehát a munkatársakat, a lelkészeket, a presbitereket, a gyülekezeti munkásokat, tanárokat, diakónusokat aszerint nézni, hogy mi az az Istentől kapott képességük, ami előtt teret kell nyitni, amit hagyni kell érvényesülni. Ravasz őstehetség volt, de egyúttal tehetséggondozó is. Kereste az egyház szolgálattevőiben az isteni áldásokat. Tehát nem röptette föl önmagát elérhetetlen magasságokba, hanem egy elemi iskola tehetséges tanítóját vagy egy jól prédikáló segédlelkészt ugyanúgy megbecsült, támogatott és segített, mint azokat, akik már teljes díszben ott álltak előtte. De még ennél is fontosabb, hogy amikor már búcsúzott a püspöki szolgálattól, ezt kötötte rá a kortársaira: befelé és fölfelé. A lényeg a hit, a reménység és a szeretet a dimenziójában van. Tehát a „befelé” nem azt jelentette, hogy be kell zárkózni, mert most kifelé nem léphetünk, hanem azt, hogy a legnehezebb történelmi helyzetben sem engedjük el a lényeget. A „fölfelé” pedig történeti szemlélet. Fölfelé tekintünk, a történelem urára, aki az egyháznak is ura. Amikor nehéz idők mérlegét vonja meg, így fejezi be: hiszek a kegyelemben. Ez a fölfelé. Ha holnap fölhívná valaki, hogy iskolát nevezünk el Ravasz Lászlóról, és ki kellene találni, hogy a bejárattal szemben mit írjunk föl a falra, mit mondana? Ezen sokat kell gondolkodni, hiszen annyi csodálatos ige van a Bibliában, és Ravasz László végigprédikálta szinte az egész Bibliát. De legyen az, hogy Alfa és Ómega. Ravasz mélyen hitt Jézus Krisztusban, és ezt a hitét csodásan ki is tudta fejezni. Például azt is, hogy végső soron ez az egy számít: a Krisztushoz való hűség. De csak akkor lehetséges igazán hitben és hitből élni, ha tudjuk, hogy a mi Krisztushoz való hűségünk alapja nem mi vagyunk, hanem maga a mi hűséges megváltónk, aki az Alfa és az Ómega. Én ezt írnám oda fel, még akkor is, ha ma már a két görög betűt is el kell magyarázni. De Jézus Krisztus is elmagyarázta ezt a Jelenések könyvében: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és a vég...” (Jel 1,8) Benne kezdődik minden, és őbenne érkezik el boldogító céljához is.  ULICZA TAMÁS 2021. október 3.

Reformátusok Lapja 19


| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2021. OKTÓBER 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Sorsdöntő idő „Sors bona, nihil aliud” – mondotta Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem költője. Magyarul: „Jó szerencse – jó sors –, semmi más”. Ettől függ minden, vélik ma is sokan, főként a boldogulás. Ha a sors jó hozzánk, vagyis szerencsések vagyunk, akkor boldogulunk, ha nem, akkor elbukunk. Mindez mitől függ, mégis kinek a kezében van a sorsunk? A fátum, a végzet vagy Isten, netán a mi kezünkben? A bibliai bölcs szerint az életünkben mindennek megvan a maga ideje: „…megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. (…) Megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak és megvan az ideje a táncnak. (…) Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Préd 3,1–8) Eszerint számunkra mindennek elrendelt ideje van, mintha előre megíratott volna az életünk forgatókönyve. A Bibliában a kronosz és a kairosz is szerepel: a kairosz a rendelt, a különleges idő, amely valamire adatik nekünk, a kronosz pedig a telő-múló idő, amelyben éljük az életünk. Ily módon mindennek megvan az ideje, de nekünk kell eldöntenünk, mikor és minek jött el az órája. Santiago, az öreg halász nyolc hónapon át hiába halászott, nem fogott semmit. Ez az idő számára kronosz volt, és nem kairosz, mindaddig, amíg el nem jött a nagy nap, amikor újra vízre szállt, és hatalmas zsákmányra tett szert, melynek igaz, csak a maradványaival térhetett haza. Santiagónak ez a nap már kairosz volt, a nagy halfogás ideje, elrendelt idő, amelyet az öreg halász fölismert, amikor újra kivetette a horgát. Simon Péterék is halásztak egész éjjel, és nem fogtak semmit, de Jézus szavára ismét kivetették a hálójukat. Számukra az éjszaka volt a kronosz, és a nappal a kairosz, a halfogásra rendelt idő. Ez Jézus szavaiból derült ki, amikor így szólt hozzájuk: „…vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Egyébként a Genezáreti-tavon éjjel kellett halászni, nem nappal.) Az iménti példákból is kiderül: a sorsunk, a történetünk az időben zajlik, és minden történésnek megvan a maga ideje, vagyis rendelt ideje van. Kérdés, hogy élünk-e a lehetőséggel, amikor elérkezik számunkra az a bizonyos „kairosz”, amelyben cselekednünk kell. Igaz, mindennek megvan a maga ideje, de nem mindegy, mire mondunk igent, és mire mondunk nemet. Jézus emberi természetét is a szeretet és az irgalmasság végtelen erejének dinamikája hatotta át, amely képes volt az ő és mások sorsát is megváltoztatni. Aki kezébe veszi a sorsát, majd az Isten kezébe teszi azt, az Jézus szavát meghallván, halászból, vámszedőből vagy bármi másból – tanítvánnyá lehet.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Új köntösben énekes imádságaink 9 771419 856007

AZ ISTEN VILÁGA ÉNEKLŐ VILÁG

21040

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

A püspök is ember

A szerző újságíró, történész

Ravasz László dunamelléki református püspök beiktatása: az új püspök a templomból a reformátusok Ráday utcai székházába megy (fénykép, újságrészlet, Vasárnapi Ujság)

„Ravasz László azokon az ünnepnapokon Budapest legfelkapottabb emberévé lett: divatba jött. Nem az ő személyéért, hanem az általa oly fényesen képviselt nagy és szent érdekekért. Szívből kívánjuk, hogy bárcsak mindég divatos maradna” – írta a Sárospataki Református Lapok tudósítója 1921 őszén, miután – éppen száz évvel ezelőtt – október 1-jén beiktatták tisztségébe Ravasz Lászlót. A dunamelléki püspök valóban ismert és keresett ember lett, ahogyan a korabeli cikk is fogalmazott, személye „divatossá” vált. A beiktatás eseményéről néhány hónappal ezelőtt már írtunk a Reformátusok Lapjában, és azt is

említettük, hogy az akkori legolvasottabb újságok tudósítottak az egyházi alkalomról. Ravaszról azóta is sok mindent tudunk. Általában mint jeles és tudós egyházi vezető, közéleti szereplő, valamint a kommunisták által meghurcolt, majd 1956-ban az egyházi közéletbe rövid időre, de meghatározó szereppel visszatérő református püspök él emlékezetünkben. Egy a húszas évek közepén vele készült interjúból azonban az is kiderül, hogy jó humorú, a modern dolgok iránt érdeklődő, az irodalmat kitűnően ismerő ember volt, aki még szabadidejében is beszélgetett az őt kereső újságíróval. Történt ugyanis, hogy 1926. szeptember elején a Budapesti Hírlap (a korszak egyik legjelentősebb napilapja) újságíróját „két vonat között” néhány órára fogadta a lellei nyaralóban, „nyárspolgári kék otthoni-ruhában”. „Az ország egyik legelfoglaltabb embere” és a vele beszélgető újságíró a kerti juharfa alatt ültek le a „nyugszékben”.

„Emlékekről, élményekről, gyermekkoráról, pályakezdéséről szeretnénk mindenekelőtt hallani. Mosoly, dévaj fintor fut végig arcán, nagyot kacag: szívesen beszélek ezekről, nem tudom, lesz-e bennük köszönet” – írja a szerző a püspököt idézve, majd hosszasan mutatja be Ravasz fiatalkori emlékeit az első olvasmányélményektől kezdve a magyar irodalom értékeléséig. Megismerhetjük Ravasz ifjúkori botladozásait és azt is, mit gondol a cserkészetről, valamint megtudjuk, hogy a püspök nemrég súlyos ételmérgezést kapott, „de már egészen kiheverte a bajt, arcszíne kitűnő”. Talán nehezen hisszük ma el, hogy a – cikk keletkezésekor éppen az akadémiai székfoglalójára készülő – néhai püspök szónoki pályafutása döccenőkkel indult. Az egyik, mintegy nyolcéves korában elmondott szavalatát így értékelte: „Nincs szándékom senkit tévedésbe’ hagyni: igen mérsékelt siker kísérte nagyvilági bemutatkozásomat, s aznap este, odahaza meg is jegyezte az édesanyám: »úgy látom fiam, te sem az énekeddel, sem a szónoklatoddal nem viszed sokra...«. Alig csodálható, hogy ezek után eltelt vagy hat esztendő, amíg az első nyilvános szónoki alkotásommal elő mertem hozakodni.” Ekkor „iskolai búcsúszót” kellett mondania, majd gimnazistaként újságot is szerkesztett –, az egyik vezércikkbe azonban – amint utalt rá – belebukott. Ravasz Lászlót hétköznapi emberként ismerhetjük meg a napilap írásából: a püspök „rendkívül közvetlen, kedélyes csevegő, semmi sincs benne a magasan lakó, komor tudósból, előadása, megjegyzései telve diszkrét, esszenciás humorral” – írja a szerző, akinek igen jólesett a szívélyes fogadtatás. És hogy milyen vendéglátók voltak Ravaszék? A cikk közben, majd a végén ezt is megtudhatjuk: „Gyorsan futnak a percek, közben a főtiszteletű asszony is megérkezik a gyermekekkel a tóról, ebédhez ülünk. […] Senki sem borivó a társaságban, de mivel a pesti újságíróról minden rosszaság feltehető, boglári dinka mosolyog az abrosz közepén ezúttal. [...] Az újságírót kikíséri végül a vasútra az egész család, ámbár zuhogó nyári zápor teszi kellemetlenné a háromszáz lépésnyi utat. Itt a magyar vendéglátásnak még megmaradt ódon zamata, következetessége” – értékelte a Ravasz Lászlóéknál eltöltött emlékezetes néhány órát a Budapesti Hírlap újságírója.  2021. október 3.

Reformátusok Lapja 21


| INTERJÚ |

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen.” (Pál apostol efézusiakhoz írt levele 5. rész, 15. vers)

Párbeszéd szavak nélkül

A legfeszültebb pillanatokban is jelen van, de láthatatlanul. Klisék gyártása helyett az érzelmekre hat. Egyetlen „kockában” is el tud mesélni egy teljes történetet. Képek, felejthetetlen pillanatok és egy életet átszövő bibliai ige. A következő oldalakon egy melegszívű lelkészgyerek vallomását olvashatják, aki a fotózásban találta meg a teljességet. Derencsényi István fotóriporter portréja.

Robert Capa, a magyar származású világhírű fotóriporter azt mondta, „hogyha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Megállja a helyét ez az állítás a digitális technika korában is? Igaza volt Capának. Az ember lényegét nem lehet messziről megmutatni. A fotósnak együtt kell élnie a történettel, eggyé kell válnia az őt övező atmoszférával, így a kép láttán azt érezheti a néző, hogy részese az eseménynek. Közel kell kerülnöm, láthatatlanná kell válnom, vagy ha mégis észrevesznek, fontos, hogy érezzék a szeretetemet. Amikor dolgozom, kapcsolatot teremtek azokkal, akikről a képeim készülnek. Nem tolakodom, csak figyelek, szavak nélküli párbeszédet építek fel. De hogyan? Főként sportfotókat készít, a sportolók pedig a saját küzdelmükkel vannak elfoglalva. Halk szavú vagyok, nem szeretem magam a középpontba helyezni. Számos sportolóval dolgozom több csapatnál is, úgy érzem, hogy szeretnek, és ez viszont is igaz. De hosszú út vezet az elfogadásig. Kitartásra van szükség, hiszen minden csapat zárt közösség, nem lehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra bekerülni. Azt viszont tudják, soha nem élek vissza azzal, hogy beengedtek az életükbe.

22 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

Mintha az egész a bizalomról szólna. A bizalom az egyik legfontosabb, hiszen bejárok az öltözőbe, ott vagyok velük a feszült, nehéz pillanatokban is. De azt is tudom, mikor húzódjak hátrébb, hogy ne legyek zavaró tényező. Honnan van önben ez a mély empátia? Biztos, hogy az édesapámtól örököltem! Édesapám tünemény, a mai napig is a legjobb barátom. Gyerekkoromtól fogva mindig mindent elmondtam neki. Tudtam, hogy ha titkolóznék, megtörne a bizalom kettőnk között. Mit volt a legnehezebb elmondani neki? Amióta az eszemet tudom, Loki-szurkoló (Debreceni VSC – a szerk.) vagyok. Szeretem a focit, a szüleim pedig egészen korán elengedtek az idegenbeli meccsekre is, mert tudták, hogy vigyázok magamra, nem csinálok butaságot. Akkoriban olyan volt a lelátói szubkultúra, hogy gyakran elcsattant egy-két pofon. Előfordult, hogy egy szurkolói ütközet közepén találtam magam és engem is bevittek a rendőrségre. Rögtön hívtam édesapámat, hogy a fogdán vagyok, de ne aggódjon, mert nem csináltam semmi rosszat, és ő pontosan tudta, hogy ez így van.


FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| INTERJÚ |

Azt megérzi az ember! Lehet látni az apró jelekből. Talán a gyerekkoromból fakad ez a képesség, talán a munkámból is, hiszen amikor fényképezek, embereket pásztázok, látom a rezdüléseiket, elemzem őket a fejemben. Próbálok előre gondolkodni, hogy mi történik majd a következő pillanatban. A fotózás gondolkodós műfaj? Sehová nem megyek felkészületlenül. Minden feladatnál előre átgondolom a következő lépést. A katolikus egyházi rendezvényen ismernem kell a katolikus liturgiát, a meccsen a játékszabályokat. A vízilabdában észre kell vennem, amikor a játékosok jeleznek egymásnak, hogy hová érkezik majd a labda, mert ha lepattant a vízre, már nincs esélyem; a felcsapódó víz elviszi a képet. Ezek apró dolgok, de a jó képekhez mégis a nagy egészben kell gondolkodni. Mit szeretne megmutatni a képeivel? Az érzelmeken keresztül szeretném átadni azt, hogy mi történt. Nem akarok kliséket gyártani, és nem inspirál az sem, hogy készítsek egy tucat akcióképet egy labdarúgóról labdavezetés közben. Inkább legyen egyetlen olyan jó képem, amely első ránézésre elbeszéli az egész történetet.

Mindig ilyen jó fiú volt? Inkább azt mondanám, hogy mindig át tudtam gondolni, mi a következménye annak, amit teszek. Pál eféziusiakhoz írt levelében található életem egyik meghatározó igéje: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen.” Ez az ige gyerekkoromtól fogva arra vezetett, hogy jól gondoljam meg, mit csinálok. Persze ha bántották a testvéreimet vagy a felebarátaimat, kiálltam mellettük, de ezért inkább dicséretet kaptam otthon, mintsem szidást. Azt mesélte önről az egyik testvére, hogy ha baj van, kérés nélkül is segít. Honnan tudja, hogy támogatásra van szükség?

Melyik képe az, amelyikre most is csettint, hogy ez az? Igazán beszédes az a kép, amikor kiváló vívónk, Imre Géza nyert helyzetből elvesztette az olimpiai döntőt, és egy tágabb plánból mutatom meg, ahogy a játszma után ül az üres csarnokban magába roskadva. Negyvenegy évesen olimpiai ezüstérmes lett. Lehetett volna ezerféle felvételt készíteni róla, de ez az, amelyik tökéletesen elmeséli egy elveszített arany történetét. Feledhetetlen Kozák Luca tokiói bukása is a százméteres gátfutáson. Összeroskadva zokogott, amikor a tőle néhány méterre versenyző jamaicai futó is elesett, Luca ös�szeszedte magát, odalépett hozzá és felsegítette. Luca intett felém, miközben sírva jött le a pályáról. Gyorsan kellett döntenem, hogy megcsinálom-e a képet, vagy hagyom…

2021. október 3.

Reformátusok Lapja 23


| INTERJÚ |

És kattintott? Igen, mert ott én nem lesifotós voltam. Luca debreceni, régóta ismerem őt és tudom, hogy nekem integetett. Sokszor élem át, hogy a sportolók keresnek a tekintetükkel, mert nekem akarják megmutatni, ami bennük van, legyen az akár öröm vagy fájdalom. Volt olyan kép, amely nagyon jól sikerült, mégsem publikálta a szereplők védelmében? Kérdezhetném úgy is, hogy etikai okokból. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem mutat meg az ember, például egy huszonöt kilométeres nyílt vízi úszás után a partra érkező sportoló annyira kikészül, hogy szinte az életéért küzd. Ezt lefotózom, de lehet, hogy nem mutatom meg senkinek. A fotós felelőssége, hogy mit hoz nyilvánosságra, és mit sugároz a képeivel. Vannak meghatározó jelenetek a sporton kívül is? Amikor korábban a debreceni megyei napilapnál dolgoztam, minden karácsony előtt karitatív akciót indítottunk: három nehéz helyzetben lévő családnak segítettünk. Ekkor találkoztam egy Nyírábrány melletti családdal, akik szívszorító szegénységben éltek, egyetlen szobát fűtöttek, áram nem volt, a gyerekek pedig egy hosszú földúton gyalogolva jártak iskolába. Amikor a kolléganőmmel befejeztük a riportot és kiléptünk a házukból, az egyik kislány hirtelen megragadta a kezem, és belerakott egy saját „Nekem a fotózás nemcsak munka, hanem töltekezés is egyben, kezűleg készített mikulást. Ez a pillanat mélyen megrázott. Az a hiába fárasztó, megannyi élménnyel párosul. kislány akart adni nekem, akinek Szeretem a hivatásomat.” semmije sem volt. Számomra ha­ talmas örömet jelentett, hogy a riport és a képeim segítségével drukkerek között. Sok refis is járt a focimeccsekre. Annyifélék megmutathattuk az életüket, sok emberhez eljutott a történevoltunk: gazdagok, szegények, okosak, szerényebb képestük, és segítséget kaphattak az adakozó olvasóktól. ségűek, hívők és hitetlenek, de a különbözőségeink ellenére mindig számíthattunk egymásra. A mai napig tartó barátsáHogyha elolvasok egy írást, vagy meghallgatok valamilyen gok születtek a lelátón, hiszen összeköt minket a magyarság, zenét, sokszor átjön, ha hívő ember alkotásáról van szó. Mit a lokálpatriotizmus, no meg a Loki szeretete. gondol, a fényképen lehet látni, ha hívő ember fotózta? Megfogott ez a kérdés, nem feltétlenül tudom a választ, de Már értem a pályaválasztását, de a szülei nem voltak csalóaz biztos, hogy nagyon sokat köszönhetek Istennek. Tényledottak, hogy nem lelkész lett? ges erőt adott a pályámhoz, hogy hívő ember vagyok. Más a A családom mindig engedte, hogy menjek a saját fejem után, viszonyulásom az emberekhez, és ez fordítva is igaz. Az édesés bár édesapám folyamatosan terelgetett a jó irányba, sosem apám református lelkész. Vasárnaponként az istentiszteletek erőből tette. Amikor eljött a továbbtanulásom ideje, szerették után az egyik rokonom rendszeresen elvitt magával kézilabvolna, ha diplomázom, de elfogadták, hogy nekem a fotózás dameccsekre. Tizenegyig a templomban voltunk, majd disza szerelmem. Ahogy kijöttem a gimiből, azonnal szerződést nóvágtával irány a Hódos Imre Sportcsarnok! Imponáló volt kaptam a megyei lapkiadótól. Tizennégy éves korom óta fotószámomra a hangzavar, a szurkolás. Aztán a fociultrák is befozom, és ők is belátták, hogy nem vagyok szószékre való emgadtak maguk közé, én készítettem az első képeket a szurkober. Nem szeretek szerepelni, és nem is tudnék olyan szépen lói koreográfiákról a DVSC-nél. Tudom, hogy nem ez az általábeszélni, mint édesapám. nos megítélés, de állítom, hogy nagyon sok kiváló ember van a 24 Reformátusok Lapja

2021. október 3.


| INTERJÚ |

A fotóriporterség sokszor magányos és stresszes munka. Minden hétvégén rendezvényekre jár, utazik, három olimpiát megjárt, határidőket teljesít. Hogyan tudja kipihenni magát? Nekem a fotózás nemcsak munka, hanem töltekezés is egyben, hiába fárasztó, megannyi élménnyel párosul. Szeretem a hivatásomat. Pályakezdőként én is nyomtam a gázpedált, hogy odaérjek mindenhova. Sokszor görcsösen, megfelelési kényszerrel dolgoztam, és vágytam arra, hogy megdicsérjenek. Most már nyugodt vagyok, nem akarok másoknak megfelelni, és ezzel a hozzáállással sokkal többre lehet jutni. Mi motiválja? Mit szeretne még mindenképpen „lekapni”? Az volt az álmom, hogy mint sportfotós egyszer kijussak egy téli és egy nyári olimpiára. Ezt jóval túlteljesítettem már a pályám elején. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, megélhettem például élőben Magyarország első téli olimpiai érmét. Sok embert láttam küzdeni reggeltől estig azért az egy futamért, hogy az olimpián megmérettessen, és felemelő volt látni az eredményt

a saját szememmel. A jó és rossz dolgok is hozzátettek ahhoz, hogy élettapasztalatot szerezzek és megerősödjek abban, hogy szeretek élni. Amikor jött a pandémia, és nem voltak rendezvények, a Hortobágyról készítettem képeket. Szeretem a Hortobágyot, a pásztorokat, a ménest. Előfordul, hogy csak kimegyek beszélgetni, és egy kockát sem lövök el. Olyan is volt, hogy éjszaka leterítettem egy plédet az ország legsötétebb helyén, a Pece-kút mellett, és fotóztam a nyári csillaghullást. És mire jutott a csillagokat bámulva? Nézelődni horizonttól horizontig sok kérdést felvet, például hogy mi van azután. Felfoghatatlan, amit Isten teremtett. Aztán kinéztem egy pontot, a legfényesebbet, és boldog voltam. Ha az összes képe közül egyetlen fotót mutathatna meg az egész világnak, melyik lenne az? A családomat mutatnám meg, mert hálás vagyok értük, és büszke vagyok mindegyikükre.  2021. október 3.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ezen a héten Bódiss Tamás országos egyházzenei vezető ajánlotta nekünk kedves ételét, amelyhez angliai emlékek is fűzik. PÁSZTORPITE

Hozzávalók a raguhoz: 1 hagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 15 dkg sárgarépa, 1 nagy tk paradicsompüré, fél ág friss rozmaring, 2-3 ág friss kakukkfű, 2 db friss vagy szárított babérlevél, fél kiló darált marhacomb, 10 dkg zöldborsó, 2 púpozott tk liszt, fél dl bor, 4 dl víz, 1 ek Worcester szósz. A krumplipüréhez: 1 kg krumpli, 2 dl tej, 50 g vaj, 4 tojássárga, só, bors, szerecsendió, 5 dkg sajt. A sütéshez: 2 ek zsemlemorzsa, 3-4 dkg cheddar sajt.

Egy – sütőbe is helyezhető – nagyobb ser­ penyőben olajat hevítünk, és a finomra vágott hagymát a szeletekre vágott fokhagymával együtt üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a kis kockákra vágott sárgarépát és a paradicsompürét, majd mindezt nagy lángon lepirítjuk. Hozzáadjuk a zöldfűszereket, átforgatjuk, majd rátesszük a darált húst. Miután a hús megpirult, megszórjuk a liszttel, átforgatjuk, borral és vízzel felöntjük. Sóval, borssal, Worcester szósszal ízesítjük. Kis lángon húsz percig főzzük. Ezután hozzákeverjük a borsót, és még öt percig főzzük. Eközben egy lábas sós vízben megfőzzük a kockára vágott krumplit, majd krumplinyomóval áttörjük egy tálba. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük, majd a korábban összemelegített vajjal és tejjel összekeverjük, és kevés reszelt sajtot adunk hozzá. Addig keverjük, amíg krémes nem lesz. Hogyha elkészült a húsos ragu, a krumplipürét eloszlatjuk a tetején úgy, hogy mindenhol elfedje azt. Ezután zsemlemorzsával és sajttal megszórva helyezzük 200 fokra előmelegített sütőbe. Szűk fél óra alatt készre sül.  FOTÓ: EATINGWELL.COM 26 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

Ady Endre Október 6. című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Évkönyv. 8. Az idézet első sora (S, É, K, E). 13. Keresztülmegy rajta. 14. Fafajta. 15. Processzorgyártó cég. 16. Hegedűt, brácsát, gordonkát és nagybőgőt tartalmazó zenekar jelzője. 18. Iskolai osztályzat. 20. A magasban. 21. Zenei félhang. 22. Thaly Kálmán. 24. Kellő mennyiségű. 26. Isten szava. 27. Gallium vegyjele. 28. Emléket töröl. 30. Nemesgáz. 32. Terhet kézben visz. 33. Nyilvánosan működtethető részvénytársaság, röv. 34. Vércsoport jele. 35. Rövid női név. 37. Kimerül. 39. Hollóbeszéd. 40. Izomfáradtság váltja ki. 42. Olefin egynemű betűi. 43. Fémpénz előlapja. 45. Ittrium és radon vegyjele. 46. Masírozó. 49. Forma. 50. Káté! 51. Állj!, németül. 52. Mihelyst. 54. Hevenyészett varrás. 55. Kér. 56. Szintén. 57. Nemzeti Kulturális Alap, röv. 59. Fondorlat. 61. Nátrium vegyjele. 62. Nemde a végén! 63. A Nílus angol neve. 65. Időmérők mestere. 67. Bécsi bika! 69. Nobel-díjas ír költő, drámaíró (William Butler). 71. Kis Ilonka. 73. Zöldes szín. Függőleges: 1. Ave betűi keverve. 2. Nobel-díjas perui író, akadémikus (Mario Vargas). 3. Óbudai főrabbi, egyházi író a 19. sz. elején (MÜNZ Mózes). 4. Lamartine költeménye (2 szó). 5. A váltóáram nemzetközi jele. 6. Csöpögni kezd! 7. Régi terményadó. 8. Lisztet készít. 9. Kettőzve: édesség. 10. Információ, röv. 11. Belső-Ázsia világhírű kutatója (Aurél). 12. Mennydörög. 17. One …, társas tánc. 19. Zala megyei község. 21. Az idézet második sora (Y, Ö, A, T, E). 23. Svájci festő, grafikus (Paul). 25. Északi germán eredetű női név. 28. Nemez. 29. Használhatatlanná tesz. 31. Oda-vissza: motorfajta. 32. A világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma. 33. Csillagkép, az állatöv kilencedik jegye. 34. Abba az irányba. 36. Matematikai fogalom. 38. Berlini új! 39. Álmából ébreszt. 41. Törvénytelen tevékenység. 44. … Vej, a Tang-kori Kína egyik leghíresebb költője és festője (VANG). 47. Pénztárcakímélő. 48. Rossz előjel. 51. Figyelemfelkeltő kiáltás. 53. Mestersegéd. 54. Téglát habarcsba rak. 55. Megszűnik az eső. 56. A közelebbi lapra jegyzetel. 58. Kellemes látványú. 60. Az amerikai Nagy-tavak egyike. 62. Miféle tulajdonságú? 64. Czuczor Gergely álneve. 66. Sarok. 68. Taszít. 70. Ón vegyjele. 72. Kettős betű több európai nyelvben. Az előző rejtvény megfejtése: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket!” (Zsolt 80,20)


| GYERMEKEKNEK |

Tömeg a parton Aszáf a mandulafa alatt ült, és éppen egy lenkévét próbált odahúzni magához, hogy megtisztítsa, amikor meghallotta a kiáltásokat: – Ments meg minket, Jésua! Segíts rajtunk! A lenföldektől nem messze, a magas parton hullámzott a tömeg. Az emberek a tó irányába nézdegéltek, sokan integettek, kiabáltak is. A szél elhozta Aszáfhoz is a hangokat. A fiú keze megállt, nem tudta levenni szemét a tömegről. Kébár huppant le mellé, megropogtatta a derekát, mert az igencsak megmacskásodott. Idén a len is később érett be, a kék lenvirágok lassan nyíltak el. De már lehetett aratni a lent. Ez ugyan könnyű munka volt, mert csak gyökerestül ki kellett húzni a növényt a földből, mégis megfájdult az ember dereka a sok hajlongástól. Férfiak ritkán végezték ezt a munkát, jobbára az asszonyok, fiatalok, meg a gyerekek feladata volt, mint a kendertörés, fonás, szövés is. Aszáf azonban nagyon kedvelte ezeket a munkákat, hiszen itt hasznosnak érezhette magát, csakúgy, mint a szövőszéke mellett. A földből gyökerestől kihúzott lenszálakat szárítás előtt ugyanis meg kellett tisztítani, és ezt Aszáf el tudta végezni a fa alatt ülve is. De nemcsak a tisztogatás, hanem a len magjának begyűjtése is fontos feladat volt. A lenmagban ugyanis olaj van. Nem annyi, mint az olajbogyóban, de jóval finomabb. Olyan finom, hogy akár krémet, balzsamot is lehet készíteni belőle. De a lenmag apró, és ügyes kéz kell ahhoz, hogy a kipergetés során egy szem se vesszen el. És Aszáf keze legalább annyira ügyes volt, mint amennyire béna a lába. Ám ahogy meghallotta a kiáltásokat, megállt a keze a munkában. Hiába huppant le mellé Kébár, hiába próbált vele viccelődni: – Mi az, Aszáf? Futnál velük te is? – bökött a parton szaladó embertömegre. A fiú csak felnézett a barátjára, és halkan annyit mondott: – Futnék én… Ha tehetném. Kébár elszégyellte magát, beharapta a szája szélét. Ritkán látta ilyen bánatosnak a barátját. Mert hát azt mindenki tudta, hogy aki ilyen fogyatékkal született, az nem lehet egész ember

Izráelben. Aszáfnak még szerencséje volt, hogy ügyes a keze, és kitanulhatja a takácsmesterséget. De nem fog teljes életet élni soha. Nem lesz saját háza, felesége, gyerekei. Ráadásul egész életében ott lesz rajta a bélyeg, hogy bűnös. Vagy ő, vagy a szülei. Mert a betegség a bűn következménye, főleg, ha valaki ilyen súlyos fogyatékkal születik. Ott valakinek bűnösnek kell lennie. Legalábbis így tanították a papok. Szomorú sorsuk volt hát Izráelben a fogyatékkal élő embereknek. De úgy tűnt, hogy Aszáf nem sokat törődött ezzel. A szája mindig nevetésre állt, a szeme csillogott a huncutságtól, és agyát egyre csak valami viccen törte. Kébár sokszor el is felejtette, hogy a barátja nem tud járni. De most, ahogy Aszáfra nézett, rá is ránehezedett a súly, amelyet a barátjának nap mint nap hurcolnia kell. – Azt mondják – szólt csendesen Aszáf –, hogy Jésua meggyó­ gyítja a betegeket. Még a bénákat is. Kébár felkapta a fejét: – Akkor mire várunk? – vigyorodott el, éppen úgy, ahogy Aszáf viccein szokott. Megfordult, és már intett is a többieknek: – Náhás, Misál! Gyerünk! Fogjátok meg Aszáf kosarát!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. október 3.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Megújult a mezőcsávási templom Az alapjaitól a tetőig, kívül-belül felújították a mezőcsávási református templomot a magyar és a román kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a helyi gyülekezet támogatásával, amit szeptember 26-án hálaadó istentisztelettel ünnepeltek meg – adta hírül a reformatus.ro. Nyolc évvel ezelőtt is végeztek felújítási munkálatokat a mezőcsávási műemlék templomon. Akkor a tetőt betonkoszorúval, a falakat vas átkötésekkel erősítették meg, néhány év elteltével azonban újra szükségessé vált a beavatkozás, így teljesen felfrissült, megszépült a hajlék. Az ünnepség a helyi vallásórás gyerekek énekeivel kezdődött, majd az Igét Kántor Csaba püspökhelyettes hirdette a 121. zsoltár alapján. Elmondta, a zsoltár hitvallás és bizonyságtétel, egyben válasz az Istennel járó ember kérdésére: honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van. Ő tud megsegíteni, megőrizni, megváltani minket a bűntől, minden nyomorúságunktól, és nemcsak ezt az életet, hanem az örök életet is megadja.

APRÓHIRDETÉSEK

Jakab István maros-mezőségi esperes a 122. zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetet: „Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!” Rámutatott: a felújításnál is fontosabb, hogy tele is van a hajlék. Benke János mezőcsávási lelkipásztor a 95. zsoltárt idézte: „Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” – Újra megélhettük, hogy az Úr a mi Istenünk. Mindig jóságos, gyengéden pásztoroló, szükségeinkre gondot viselő, ajándékokkal elhalmozó Atyánk – fogalmazott. Hozzátette: a gyülekezet nem tudta volna saját forrásokból előteremteni a felújításhoz szükséges anyagi hátteret, a támogatók bőkezűsége viszont felülmúlta reménységeiket. – Dolgozunk és imádkozunk azért, hogy a külső falak megerősödését lelki-szellemi megerősödés kövesse – zárta gondolatait az ünnepségen, amelyet a helyi fúvószenekar és a gyülekezet kórusának előadása színesített. 

A HÉT KÉPE

Szálláshely 5 főre Tapolca belvárosában re­for­mátus lelkészeknek, presbitereknek. Ta­­polca és Vidéke Református Társegyházközség, tapolcairef@gmail.com.

Juhász László ápoló beolt egy diákot a német–amerikai fejlesztésű Pfizer–BioNTech Comirnaty koronavírus elleni oltóanyaggal a Szegedi Kis István Református Gimnáziumban, Békésen szeptember 23-án.  FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER/MTI

28 Reformátusok Lapja

2021. október 3.


| INTERJÚ |

Közös futás egy nemes célért HEGEDŰS BENCE

Különböző felekezetű futók adhatják majd egymásnak a stafétabotot az októberi Spar Budapest Maraton Fesztivál Ökumenikus Váltó nevű versenyszámában. A futással az Ökumenikus Segélyszervezet Kapaszkodó programjára irányul majd a figyelem, a nevezéssel és a speciális mezek vásárlásával a futók anyagilag is támogatják a kezdeményezést. Az Ökumenikus Váltóról Gáncs Kristófot, az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatóját kérdeztük.

különböző egyházakból érkező emberek feIdén először lesz Ökumenikus Váltó a Spar lülemelkednek a különbségeiken, és egy jó Budapest Maraton Fesztiválon, a rendhacélért összefognak. Tulajdonképpen valami gyó program szervezésében az Ökumehasonló történik egy futóváltó esetében nikus Segélyszervezet is részt vesz. Mi is: van egy közös cél, különböző embeaz apropó? rek különböző helyről jönnek, és együtt Az Ökumenikus Segélyszervezet idén futnak, egymásnak adják az erőt, meg harmincéves, és ez plusz aktualitást ad a stafétabotot, és a végén elérik a célt. az Ökumenikus Váltónak. Nálunk a futás Nagyon szeretnénk, hogy minél több kömár évek óta benne van a segélyszervezépiskolából jöjjenek futócsapatok, vagy zet életében, rendszeresen ott vagyunk a akár egyházi egyetemről, illetve akár az egyfutóversenyeken saját önkéntes csapatokházak munkatársai, tulajdonképpen bárki, kal, a figyelemfelhívást segítő sztárokkal, aki szívesen kapcsolódik ehhez a célhoz. olimpiai bajnokokkal. Magánemberként is több munkatársunknak élete része A 36. Spar Budapest Maraton Fesztia futás, így tapasztaltuk, hogy a futók vált október 9–10. között rendezik. Milyen közös célért futhatnak a résztvevők a 36. Spar Budapest Maraton Feszerős közösséget hoztak létre az elmúlt Az Ökumenikus Váltó tagjai szomévtizedekben Magyarországon. Hogyha baton 4x2 kilométert teljesíthetnek, tiválon? Célunk konkrét és fontos. A futással – a az ember kimegy egy futóversenyre, lemíg vasárnap a maratoni távot nevezéssel és a mezek vásárlásával – az gyen szó egy félmaratonról vagy bármifuthatják le egymást váltva 11,2 lyen családi futásról, ahol több ezer vagy km – 13,5 km – 10,1 km – 7,4 km- Ökumenikus Váltó résztvevői szervezetünk Kapaszkodó nevű programját támoakár több tízezer ember gyűlik össze, es távokban. A szombati verseny gatják, amelyben több mint háromezer ott számos energikus, aktív, tenni akaró körverseny, míg a vasárnapi szám emberrel találkozhat a legkülönbözőbb résztvevői együtt rajtolnak, és azo- gyerekkel foglalkozunk rendszeresen. korosztályokból. Ezért indítottuk el a „Ne nos útvonalon haladnak a Budapest Segítjük a felzárkózásukat különböző foglalkozásokkal, gyerektáborokkal, sok-sok csak szurkolj, segíts!” kezdeményezést legszebb pontjait érintő maratoni egész évben zajló programmal. A döntés az önkénteseinkkel, akik azért állnak rajtmezőnnyel. Nevezéseket a váltóra mögött ott volt az is, hogy a járványhelyhoz egy-egy futóversenyen, hogy minél október 5-ig fogadnak el zet miatt ezek a gyerekek még inkább letöbb embert változtassanak szurkolóból a www.sparbudapestmaraton.hu/ maradtak a többiektől, mert például nem aktív segítővé. Ezt üzenjük a mezünkkel okumenikus-valtok oldalon, voltak adottak a feltételek a digitális okis: remek, ha a segítségnyújtásnak sok ahol további tudnivalók is tatásban való részvételhez. Ezért is gonszurkolója van, de még jobb, ha minél olvashatók a kezdeményezésről. doljuk, hogy a kapaszkodó, amit nyújtani többen tesznek érte. Az Ökumenikus szeretnénk, különösen fontos. Váltó szintlépés, a Spar Maraton Fesztivált szervező Budapesti Sport Iroda (BSI) külön váltót indít az Ön is fut majd a stafétabottal? Ökumenikus Segélyszervezettel közösen. Igen! A futás az én életemben is évek óta jelen van. Futottam már félmaratont, de a maraton még előttem van. Azt fontos Kiket várnak az Ökumenikus Váltó csapatába? leszögezni, hogy az Ökumenikus Váltóban a futásban most a Különböző felekezetű futókat várunk a futóközösségbe, legyeteljesítmény számít a legkevésbé. Mi nem azért leszünk ott, nek akár reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, ortodoxok, hogy megnyerjük, és hogy micsoda időket fussunk, vagy hogy katolikusok vagy más vallásúak. Arra kérjük őket, hogy fussavalakit legyőzzünk, hanem hogy együtt, egy ügyért fussunk.  nak együtt és nevezésükkel fogjanak össze egy közös célért. Ez az Ökumenikus Segélyszervezet legfontosabb üzenete is: FOTÓ: HIRLING BÁLINT 2021. október 3.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Victorné Kardos Erikát, a Nemesbikki Református Egyházközség és a Hejőbábai Református Egyházközség lelkipásztorát kérdeztük.

3

Melyek a legnagyobb próbatételek, amelyek­ kel a szolgálat során találkozik? Sokféle területet adott elénk Isten. Nemesbikken és Hejőbábán vannak óvodák, általános iskola, 60 koros életnek otthont nyújtó református intézmény, valamint hatalmas, 375 személyt befogadó állami fenntartású pszichiátriai otthon. Mind-mind reménységre okot adó szolgálati terület. „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” – írja Pál (1Kor 9,22). Szeretném, ha minden mást félretéve ez az ige lebegne a szemeim előtt az emberekkel való kapcsolatomat, szolgálatomat tekintve.

Victorné Kardos Erika 1973-ban született Megyaszón. E helységhez fűződnek általános iskolai tanulmányai és az egyházhoz tartozásának gyökerei is. A Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizett, és az újrainduló pataki teológia „történelmi évfolyamának” tagja volt. 1996 óta Nemesbikken, majd 2016 óta Hejőbábán is végzi a lelkipásztori szolgálatot. Férjével, Victor Péterrel négy gyermeket nevelnek.

4

1

Hogyan jellemezné a gyülekezeti közösségeket, amelyekben szolgál? Tudjuk, hogy a dél-borsodi „végeken” (is) kitartásra, helytállásra, hűségre hívott el bennünket Isten. A létszámot tekintve Nemesbikk és Hejőbába kicsi gyülekezeti közösségek, de van fontos feladatunk: Jézus Krisztust felmutatni . És ez nem függhet attól, sokan vagy kevesen vagyunk-e. Csupán attól, tudunk-e mindig, minden körülmények között a gyülekezet Urára tekinteni.

2

Nehéz-e a manapság Isten közelébe vonni a fiatalokat, mik a tapasztalatai? Soha nem volt könnyű. A férjemmel és a gyülekezetben kapott munkatársakkal együtt 25 éve próbálkozunk, töretlen lelkesedéssel, tartjuk meg a hittantáborokat a gyermekeknek, az óvodások és általános iskolások mellett a középiskolás, főiskolás, egyetemista korosztályt közreműködésre sarkallva. A településen élőket és az e vidékről elszármazottak gyermekeit is szeretettel öleljük be a közösségbe, de még Azonban ennél jóval többre vágyunk. Szeretnénk, hogy a „nem vagy messze Isten országától” kedves, de Jézus szerint még nem elég közelsége vele való igazi közösséggé legyen a fiatalok életében is. 30 Reformátusok Lapja

2021. október 3.

Hogyan találja meg az egyensúlyt a családi élet és lelkipásztori szolgálata között? Ha valaki számára egyik is, másik is egyformán fontos, akkor ez nem is olyan könnyű. Mint egy régi fajta mérleg: a kétkarú emelő végén elhelyezett két serpenyő egyikében a családi élet, a másikban a lelkipásztori szolgálat. A mérleg nyelve ritkán van egyensúlyban. De bármilyen nagy a teher az egyik vagy a másik serpenyőben, ha erősen áll a mérleg a szilárd alapon, megtalálja az egyensúlyt. Amolyan „billegős mérleg” vagyok én is, de az alap, Jézus Krisztus megingathatatlanul áll, megtart.

5

Mit tervez az év hátralévő részére? Együtt megélni az ünnepeket a gyülekezetekkel, az intézmények lakóival és a családdal, és velük közösen megvívni a hétköznapok harcait. Az elmúlt időszak különösen megtanított arra, hogy ajándéknak tekintsük azt, amit együtt tehetünk, amin együtt mehetünk át. Tervezünk gyülekezeti alkalmakat, amelyek kihatnak a települések lakóinak életére is. Előttünk a hejőbábai templom felújításának ügye, és pályázati lehetőségeket is keresünk a következő év táboraihoz. Mindeközben próbálom imádságban, könyörgésben hálaadással feltárni Isten előtt a kéréseket, az előttünk álló feladatokat és lehetőségeket, hogy az ő minden értelmet felülhaladó békessége őrizze meg a szívemet és gondolataimat Krisztus Jézusban.  KINCSES KRISZTINA