Reformátusok Lapja 2021/38. szám

Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2021. SZEPTEMBER 19. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

AZ ÉLET LÉNYEGE AZ ÖSSZETARTOZÁS 9 771419 856007 21038



| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kicsoda gondolkodhatnék Terólad, és meg nem útálná ez egy szempillantásig tartó hiábanvalóságot e földön? Nem mondhat ki Tégedet a teremtett nyelv, sem az értelem nem foghat meg Tégedet! Melly igen elámulok még csak a Te felőled való gondolkodásban is – mennyivel inkább nem ámulnék el és nem részegedném meg a Te kimondhatatlan és méltóságos édességeddel, mikoron részesítetem Teveled!  BÖKÉNYI PHILEP JÁNOS (1652)

6

12

22

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. És hálát adok annak, aki engem megerősített... | Ferenczi Andreával, a Ká-

roli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusával beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Útkeresésben van-e az európai keresztyénség? | Köntös László vezércikke REFORMÁTUS ÉLET • 12. Nem nosztalgia, hanem hálaadás | Negyvenéves a Református Iszákosmentő Misszió AKTUÁLIS • 16. Küzdelmes száz év áll Királyhágómellék mögött | Megalakulásának századik évfordulóját ünnepli a Királyhágómelléki Református Egyházkerület EGYHÁZI ÉLET • 22. A gyógyulás háza | Bemutatjuk a tiszavasvári református gyülekezetet PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Ruszka Sándort, a Kézdivásárhelyi Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IX. 19. VASÁRNAP

IX. 20. HÉTFŐ

IX. 21. KEDD

IX. 22. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(21) „…amely képes életet adni…” (Gal 3,19–29)

Ki képes életet adni? Ki képes úgy életet adni, hogy megőrzi, óvja az életet? Ki képes visszaadni az életet? Hányféleképpen arat körülöttünk a halál… Ez az emberlét legnagyobb gondja. Isten törvénye nem képes életet adni (21). Nem képes életet adni a törvény és tudomány, és senki emberfia sem. Életet adni egyedül az Isten maga képes. Isten törvénye arra képes rámutatni, hogy gyarlók vagyunk. Isten törvényének magasra tett léce arra késztet, hogy folyamatosan felfelé tekintsünk, a feladat nagyságára, belátva a magunk erőtlenségét, és még feljebb tekintsünk, a mi Urunkra. Isten törvénye nevel, alázatban tart, rendet tart és hitre segít. A törvény Jézus Krisztusra vezérlő mester (23). Aki azonban Jézus Krisztusban van, az olyanná lett, mint aki repülőre szállt, de olyanra, amely biztosan megérkezik. Aki Jézus Krisztusban van, nagyobb távlatokat lát be, az életet nyert. Merjük komolyan venni ezt a nagyobb távlatot, örökségünk távlatait: a repülőről nézve mit számít már a földi világban magasra tett léc, onnan nem látszanak a különböző népek, nemzetek. Persze, a repülőgépnek le kell szállnia a földre, de aki abban utazott, az már látta az igazi távlatokat. Ez 13  78. zsoltár (3) „…amikor kiskorúak voltunk…” (Gal 4,1–7)

Kiskorúak vagyunk (1). Kiskorúan milyen szolgai módon élünk! Valójában mindig a rabjai leszünk valaminek. Ez az ember nyomorúsága: elromlik körülöttünk, közöttünk minden, foglyai leszünk mindennek, szenvedélynek és kegyességnek, elnyomásnak és szabadságnak egyaránt: kiskorúságunk befolyásolhatóvá tesz bennünket. Aki kiskorú, az felelőtlen, megbízhatatlan, önállótlan, kicsinyes, irigy, önző, állandóan másoktól függ, és másoknak akar megfelelni. A kiskorú kiszolgáltatott, szolga, a világ minden elemétől függ (3), miközben ennek nincs is tudatában. Valójában az is kiskorú, aki a másikat kiskorúságban tartja. A kiskorúra vigyázni kell, saját érdekében, vezetni, nevelni kell. Örömhírt olvasunk itt, hogy ez a kiskorúság csak egy ideig tart, az apa, az Atya által megszabott ideig (2). Amikor ugyanis eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló kiskorú világból, megváltson és nagykorúvá érlelje életünket, hitünket, kegyességünket (4–5). Isten akarata érvényesült ebben a szabadításban, ebben a nagykorúsításban (7). Urunk, csak tetőled várjuk ezt a nagykorúságot! Urunk, szabadíts meg bennünket minden kiskorúságtól, hogy a te Lelked által az istenfiak szabadságában élhessünk! (6) Ez 14  504. dicséret (11) „…féltelek titeket…” (Gal 4,8–11)

Megrendítő, féltő szeretet tör fel az apostol szívéből. Úgy félti Galácia tartomány gyülekezeteit, mint apa a saját gyermekét. Ez a féltő szeretet a testi, lelki, hitbéli egészség iránt érzett imádságos aggodalom. E féltő szeretetnek mégis van emberi oldala is, amelyben ott gyötör a kétség: mi lesz azokkal, akiket az Isten ránk bízott? Ilyenkor az ember magát is odagondolja: Mi lesz velünk? Merre halad a világ? Beleveszünk a hiábavalóság átkába? (11) Az apostol bizonyos a hitében, de elbizonytalanodott a szolgálatának, fáradozásának eredményességét illetően, amikor a galáciai gyülekezetekre tekintett. Gyötrő érzés: amikor fáradoztam, jól tettem-e, amit tettem, van-e a munkámnak, az életemnek látható eredménye? Nem szabad a látható eredményekre tekinteni! „…buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58) Tegyük, amit tenni tudunk, naponta kérve az Úr vezetését, erejét, bölcsességét; a többi nem ránk tartozik. Ezek után bele ne keseredjünk abba, hogy mi nem sikerült, illetve mit kellett volna másként tenni! (11) Ez 15  10. zsoltár (15) „Hova lett a ti boldogságotok?” (Gal 4,12–20)

Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben boldogok vagyunk. Isten ajándéka minden ilyen valóság, a men�nyei világ előíze. Ezt tapasztalta meg az apostol is, amikor a galaták között szolgált. Pál valójában távolabbi helyekre igyekezett az evangéliummal, de útközben beteg lett – az Isten megállította őt Galáciában –, és az ott lakók áldozatos szeretettel vették körül az apostolt. Pál pedig, gyógyulása közben, szólt a galatáknak az evangéliumról is, és ők nyitott szívvel fogadták az Úr megváltó szeretetének örömhírét (12–14). Amikor Pál meggyógyult, továbbment, hogy máshová is vigye az evangéliumot. Aztán történt valami… Mindig történik valami. A zavartalan boldogság pedig eltűnik. Pál is ezt kérdezi: Hova tűnt a ti boldog szeretetetek, amellyel úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust? (14–15) Az

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 19.


| AZ IGE MELLETT |

ember nem nyugszik addig, amíg nem dob követ az állóvízbe. Egy idő után újat és jobbat, mást akar. Az ember gyarló parázna. Jöttek Galatába máshonnan, mások, akik megingatták a galatákat, becsmérelték Pált. Pál önzetlenül, Krisztus ügyéért szolgált, beleadta teljes életét, hogy kiformálódjon a galaták között a Krisztus. Isten formálja ki közöttünk a Krisztust, de kezdjük el megbecsülni azokat, akik ezért fájdalmasan odaadó, önzetlen és szent buzgósággal fáradoznak! (17–18) Ez 16,1–34  180. dicséret (31) „…a szabad asszony gyermekei vagyunk.” (Gal 4,21–31)

Sára reménytelen meddősége ellenére szülte meg gyermekét, Izsákot, aki Isten ajándéka volt. Így születünk mi is újjá (27). Ez az új élet az Isten ajándéka. A mi életünk meddő. A meddő pedig, minként Sára, csak isteni csoda által tud szülni. Isten ajándéka, hogy a testben is Lélek szerint élhetünk (29). Az Isten Lelke által vezetett új életet mint Isten gyermekei (28) reménységben, szabadon éljük meg (31). „…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság!” (2Kor 3,17) A hit emberének üdvbizonyossága van, ez reménységgel és örömmel tölti el az életét, mások – számára törvényeket állító – kegyessége nem befolyásolhatja. A hit embere Jézus Krisztusban van, ezért már e világban az örök élet örömét, szabadságát éli. A hit embere is köteles betartani az e világi rend minden törvényét, hiszen a szabadság csak a rendben virágzik ki. Ez a szabadság még a halál világában él, de már a haláltól megszabadultan: ajándék, de naponkénti imádságban újból el kell kérni. Hágár üldözte Sárát, végül Sárának végleg szakítania kellett Hágárral, hogy szabadságát megélhesse. Naponta ki kell könyörögnünk, hogy az Isten gyermekeinek szabadságában éljünk. Ez 16,35–63  354. dicséret (4) „Ha törvény által akartok megigazulni…” (Gal 5,1–6)

Milyen cél hajt minket, amikor valamit akarunk? Az apostol szűkíti ezt a területet: „Ha megigazulni akarunk…” Akarunk-e igazul élni, jobbá lenni? Kegyelem alatt van az, akinek e kérdés fontos, aki tisztán akar állni Isten előtt, tisztábban akar élni ebben a világban. Ugyanis, aki számára mindez problémává lesz, abban az Isten Lelke munkál, miközben az ilyen ember belátja a maga hiányosságait, és eleve az Isten megbocsátó, megtisztító kegyelmére hagyatkozik, mert rádöbben: „az egész törvényt nem tudja megtartani” (3). Vagyis nem tud maradéktalanul Isten tökéletes rendjében élni. Aki kegyelem alatt van, elfogadja, hogy Isten őt minden gyarlósága ellenére tisztának tartja a Jézus Krisztus tisztaságáért, érdeméért. Az ilyen ember nem a saját erőfeszítésével akar, hanem az Isten Lelke indítja őt (5). Állandó kísértésünk, hogy elfeledkezzünk Isten ajándékairól, és mi magunk akarjunk. Erről azt mondja az apostol: ilyenkor Krisztustól elszakadtunk, a kegyelemből kiestünk (4). Ha mi magunk akarunk, akkor a legnagyobb emberi közösségben és a legnagyobb szabadságban is egyedül maradunk, szolgák vagyunk (1–2). Ez 17  495. dicséret (10) „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban…” (Gal 5,7–15)

Szépen indult és haladt eddig minden, most pedig gond és baj mindenütt. Miért? Az apostol hangsúlyozza, hogy életünk futásában az Úr az, aki szólít, aki hív bennünket, biztat és irányban tart (8). Az ő szavára figyeljünk! Ez manapság életmentés, hiszen annyi hatás, hívás, szólongatás érhet el bennünket, amelyben könnyen megzavarodhatunk, hogy merre menjünk. Ezek között sok a kísértés is, amely eltéríthet, félrevezethet bennünket. Sok bántó akadály is támadhat, amely kedvünket szegi, erőnket veszi, és megfáradhatunk a futásban. Az apostol és a galáciai gyülekezetek között feszültség alakult ki: félrevezetők, lázítók támadtak a gyülekezetben, akik magát az apostolt is vádolták (8–12), miközben a gyülekezeteken belül is ellenségeskedés támadt. De jó ebben a pusztító zűrzavarban (13) meghallani Pál szavát: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban!” (10) A bizalmatlanság elsorvaszt, magányossá tesz, megkeserít. Aki bízik az Úrban, az a másik emberben is bízik, csalódása ellenére is. Ez a bizalom megoldhatja azt, ami emberileg megoldhatatlan. E bizalomban a szabadító Úr cselekszik. A bizalom gyógyít, örömöt és reménységet ad, felelőssé tesz a másik iránt. Ez teszi késszé bennünk azt a csodát, hogy erőt nyerjünk, és bizalommal meghalljuk annak szavát, aki örökkévaló szeretettel hív bennünket (8). Ez 18  465. dicséret

IX. 23. CSÜTÖRTÖK

IX. 24. PÉNTEK

IX. 25. SZOMBAT

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Azoknál pedig, akikre személyiségvonásként jellemző a hála, tehát általában véve is hálásak, magasabb a jóllét szintje.

„És hálát adok annak, aki engem megerősített...” Hálát adunk az Úrnak. Hálaadó istentisztelet. A hála része a keresztyén liturgiának, de persze tudjuk, hogy az ember nem mindig érzi át. FeILLÉNYI ÉVA renczi Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa az 50. zsoltár („Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki figyel az útra, annak mutatom meg Isten szabadítását”), illetve az eredeti héber kifejezés, a „jésa” kapcsán (amely a szorultságból, testi, lelki tehertől, vélt vagy valós ellenségtől való szabadulást is jelenti) a hála felszabadító hatását kezdte tanítványaival vizsgálni. Mióta foglalkoznak a hála személyiségre tett hatásának kutatásával? Idestova öt éve vizsgáljuk a hála lelki, mentális és fizikai egészséggel való összefüggéseit, amire az inspirációt az említett zsoltárból merítettem. Az elmúlt években több mint száz hallgató kapcsolódott be a kutatásba. A hálanapló-vezetés alkalmas eszköznek bizonyult várandós kismamáknál a szubjektív jóllét növelésére, ami, jól tudjuk, hatással van a magzat egészséges fejlődésére. A hálatételek napi és rendszeres számbavétele, illetve lejegyzése bővíti a tanárok gondolkodási-cselekvési repertoárját, mobilizálja és gyarapíthatja személyes erőforrásaikat. Nagycsaládosoknál a hála rendszeres gyakorlása szintén védőfaktornak bizonyult. 6

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 19.

Több kutatás is kimondta már, hogy ha rendszeresen átéljük a hála pozitív érzését, az a testi egészségünkre is jó hatással van. Erősíti, fejleszti a lelki küzdőképességet, segít megbirkózni a megrázkódtatásokkal. Hogyan fejleszthető a hála a bizonytalanság korában? Például hálanapló vezetésével, amelybe kezdetben talán csak az egyszerű, mindennapi dolgokat jegyezzük le, amelyek örömöt szereztek és elégedetté tettek. Később aztán egyre több szépség tárul fel a teremtett világból, természetesnek vett készségeinket elkezdjük méltányolni, kapcsolatainkat árnyaltabban látni és értékelni. A hálanaplóírás segít észrevenni és rögzíteni az élet azon aspektusait, amelyek felett a mindennapok során legtöbbször átsiklanánk, vagy nem fűznénk hozzájuk különösebb érzelmeket. Küldhetünk hálalevelet is valakinek, akinek a kedvességét, gondoskodását, szeretetét, támogatását, életünkre gyakorolt hatását még nem köszöntük meg. Egy idő után pedig az „emlékező én” jobb információforrás lesz a „tapasztalt én” örömszerzésében.

A hála kifejezése keresztyén életünk tengelye az áldozatvállalással együtt. A hálaadásra Jézus tanított bennünket, az evangéliumok tanúsága szerint gyakran köszönetet mondott az Atyának. A világban annyi mindenért lehetünk hálásak, csak legtöbbször természetesnek vesszük a hétköznapi csodákat. A gyarló ember Istentől leginkább kér, s ha kap, elfelejti megköszönni. Ön miért a leghálásabb az életében? Életem azon pillanatáért, amikor egzisztenciálissá vált a viszony köztem és Isten között, amikortól fogva nem hivatkozhatom többé arra, hogy Isten rejtőzködik. A kegyelemért, hogy nemcsak azt látom, hogy nincs remény, hanem azt is, hogy csak remény van. Az Istennel és a Bibliával való kapcsolatomért, mert ennélfogva tudhatom, ki vagyok, és ettől a kapcsolattól függ az is, hogy kivé leszek.  „HÁLÁVAL ÁLDOZOM” Eucharisztia = hálaadás. A hála köszönetnyilvánítást jelent, isteni ajándék. Biblikusabban így fogalmazhatunk: a hála az Istenben és ajándékaiban való tudatos/ított és kifejezésre is juttatott öröm. „Mid van ugyanis, amit ne kaptál volna?” (1Kor 4,7) „Ha pedig úgy kaptad”, miért nem vagy hálás? Az Eucharisztikus Világkongresszus kapcsán jártunk utána a hála emberileg kutatható vonatkozásainak.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Útkeresésben van-e az európai keresztyénség? A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs igazgatója

Hallom, némelyek szerint a mai európai keresztyénség útkeresésben van. Ez nekem új. Eddig úgy tudtam, hogy a keresztyénségnek állandó üzenete van, amely üzenetet annak közvetítői úgy fogadtak el és adnak tovább, mint Istentől kapott üzenetet. Ebből formálisan is az a következtetés, hogy ha némelyek szerint a keresztyénség útkeresésben van, akkor maga Isten az, aki változik, s ma nem azt üzeni, amit tegnap üzent. Mintha tehát maga Isten lenne az, aki útkeresésben van, s azon töprengene, hogy mit is mondjon a ma emberének.

„A keresztyénség arról az Istenről hirdet üzenetet, aki Jézus Krisztusban úgy jelentette ki magát, mint aki állandó, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Az útkereső keresztyénség képzete tehát már önmagában ellentmondás, mi több, súlyos krízistünet.” Persze, az ilyen nézetek ma ismerősek lehetnek, elég csak Robert Wright 2009-ben kiadott könyvére utalni, amely ezzel a bombasztikus címmel jelent meg: The Evolution of God (Az Isten fejlődése). Hiába, no, némelyek szerint még az Isten is progresszív. Csakhogy a keresztyénség arról az Istenről hirdet üzenetet, aki Jézus Krisztusban úgy jelentette ki magát, mint aki állandó, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Az útkereső keresztyénség képzete tehát már önmagában ellentmondás, mi több, súlyos krízistünet. A keresztyénség ugyanis nem keresi az utat, hiszen az adott. Egyetlen dolga van, hogy az Istentől elfogadott üzenetet az egyetlen útról tolmácsolja. Az persze lehetséges, hogy a keresztyén üzenet végső és egyetlen igazságában némely keresztyén elbizonytalanodott, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy maga a keresztyén üzenet állandó, kortól és időtől független. „Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő

akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,16–18) Egészen röviden ez az üzenet arról szól, hogy ez a világ úgy, ahogy van, önmagában veszendő, mert az ember javíthatatlan. Bűnös, és ezért végső jövője, vagyis üdvössége megszerzéséhez Istenre szorul. Az ember végső nyomorúságának, vagyis valódi és állandó léthelyzetének a felismerése ezért alapvető ahhoz a felismeréshez, hogy az üdvözítő Isten megváltó szeretete a válasz az önmagában vett emberi sors végzetes kilátástalanságára. Ez kifejezetten erős, meghökkentő üzenet egy olyan világban, amelyik a jólét burkában él és el van telve önmagától. A keresztyénség a rá bízott örök üzenettel nincs útkeresésben, legfeljebb lehetnek olyanok, akik szerint ezen az erős üzeneten könnyíteni kellene, s valahogy hozzáigazítani a happy kultúra idiotizmusához, az önmegváltásban bízó egyén fals illúzióihoz. Nem véletlen, hogy a mai kulturális-ideologikus küzdelmektől zajos nyugati világban folyik a harc a keresztyénség kisajátításáért is, el egészen odáig, hogy némelyek megkérdőjelezik az Írás értelmezésében évezredek alatt kikristályosult alapigazságokat is. Így lesz a Megváltó Jézus Krisztusból a nagy humanista, aki egy átértelmezett szeretetfogalom jegyében az e világi haladás, „progresszió” és az ember teremtette üdvösség zászlóvivőjévé válik. Csakhogy ez nem a keresztyénség útkeresése, hanem némelyek vakmerő kísérlete arra, hogy a hihetetlenül erős keresztyén üzenetet a ma embere számára emészthetővé tegyék, abban a reményben, hogy majd így népszerűbb lesz a keresztyénség. De, mint látjuk, ez messze nem így van. Ha a keresztyénség azt üzeni, hogy keresi az utat, vagyis keresi önmagát, akkor ezzel valójában felszámolja önmagát. Az út adott. Nem az utat kell keresni, hanem vállalni kell, hogy ez ma sem a fősodor útja. De ki mondta azt, hogy a keresztyénségnek a tetszésindexet kell követnie?  2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A református egyház vezetőivel is találkozott Ferenc pápa Ferenc pápa magyarországi látogatása megerősít bennünket az Isten kimondhatatlan ajándékában, Jézus Krisztusban, keresztyén hitünkben, kultúránkban, rendünkben és keresztyén szolgálatunkban – mondta Steinbach József dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke szeptember 12én a Szépművészeti Múzeumban, ahol Ferenc pápa a MEÖT és a zsidó közösségek képviselőivel találkozott. Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjére érkezett Budapestre. A kongresszust lezáró úgynevezett statio orbis, vagyis a városért és a világért bemutatott szentmise hagyományosan a katolikus rendezvénysorozat legünnepélyesebb eseménye. A katolikus egyházfő a szentmise előtt találkozott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának delegációjával is. A találkozón Ferenc pápa azt mondta: az elszigeteltség és részérdekek helyett az egység hídjait építő emberek és közösségek szükségesek, mindenki vallásszabadságának tiszteletben tartásával, valamint egységet szorgalmazott az antiszemitizmus ellen. Az alábbiakban idézzük Steinbach József dunántúli református püspök beszédét, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanács a tagegyházai nevében köszöntötte a katolikus egyházfőt. „Nagy tisztelettel köszöntöm Őszentsége Ferenc pápát Magyarországon! Teszem ezt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tizenkét tagegyháza nevében. Öröm számunkra, magyarországi keresztények számára, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Magyarországon rendezték meg. Az eucharisztia – amelyben ott szerepel a »kharisz«, a kegyelem és öröm kifejezés is – hálaadást jelent. Lényegét a második korinthusi levél 9. fejezetének 15. versével tudjuk a legtömörebben összefoglalni, ahol az apostol így fogalmaz: »Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!« Valóban, hála legyen az Isten kimondhatatlan ajándékáért, aki a feltámadott Jézus Krisztus, aki az Ószövetségben ígéret, az Újszövetségben beteljesedés, aki meghalt és feltámadott, aki ígérte a végső reménységet, mindenek helyreállítását. Hála legyen az Isten világot és embert megtartó és megváltó szeretetéért. Hit által megtapasztaljuk, hogy Jézus Krisztusban – a feltámadott Úrral való szentlelkes közösségben – a »túlnani« teljessége betölti az »innenit«, földi életünk minden percét. Minden eucharisztia, minden hálaadás valójában az Isten színe előtt való konkrét hálaadás, az Isten egyetlen, kimondhatatlan, emberi értelemmel felfoghatatlan ajándékáért, a megváltó Jézus Krisztusért; hálaadás azért a szeretetért, 8

Reformátusok Lapja 2021. szeptember 19.


amellyel Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ez az ajándék kötelez bennünket, hogy mi is megajándékozzuk egymást ezzel az isteni szeretettel, hogy vigyázzunk egymásra, becsüljük meg az életet, Isten teremtési rendjét, óvjuk a lakott földet, imádkozzunk és cselekedjünk egymásért, hogy értelmes, szép életet éljünk, ahol minden emberi élet kiteljesedhet az Isten dicsőségére és a másik ember javára. Őszentsége Ferenc pápa magyarországi látogatása megerősít bennünket az Isten kimondhatatlan ajándékában, Jézus Krisztusban, keresztyén hitünkben, kultúránkban, rendünkben és keresztyén szolgálatunkban. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai részéről mennyei erőt és áldást kérünk Őszentsége Ferenc Pápa életére, szolgálataira, valamint közös, hitvalló keresztyén bizonyságtételünkre és szolgálatainkra, amire vár a világ.” A Szépművészeti Múzeum Márványcsarnokában lezajlott találkozón a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa delegációjának tagja volt mások mellett: Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa.  REFORMATUS.HU/MTI/REFDUNANTUL.HU/VATICANNEWS.VA

FOTÓ: NEB.HU

| AKTUÁLIS |

Református hitvalló hősök történeteit is tartalmazza az az angol nyelvű kötet, amelyet Áder János köztársasági elnök Ferenc pápának ajándékozott az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárónapján. A könyv a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szakmai közreműködésével készült angol nyelvű kiadvány, amely a Heroes Among Us. 50 True Stories of Brave Hungarians in the 20th Century címmel jelent meg a napokban. Előszavában az államfő az olvasók figyelmébe ajánlja a múlt századi totális diktatúrák magyar hőseit bemutató életpályákat. A könyvben ugyanis a vérkorszak embermentőiről szóló írások találhatók, amelyek a náci, illetve kommunista hatalommal való szembeszállást mutatják be. Az olvasók 1956-os forradalmárokat és szabadságharcosokat, anyaországbeli, valamint erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és felvidéki magyar papokat, politikusokat és értelmiségieket ismerhetnek meg belőlük, a bemutatott életutakat a határhelyzetekben tanúsított kockázatvállalás és bátor helytállás köti össze. A kötetben számos református is szerepel, többek között Soos Géza, Gulyás Lajos, Dobos Károly, Szabó Imre, Kiss Sándor, Arany Bálint, Sass Kálmán. Az angol nyelvű kiadvány 300 példányát vihették magukkal haza a kongresszusról tudósító újságírók és a kiemelt vendégek.

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

„Isten jókedvében teremtette Szatmárt”

Idén is Nagyecsed adott otthont az immár évtizedes múltú Szatmár Határok Nélkül református találkozónak: szeptember 11-én megtelt a Tiszántúl harmadik legnagyobb temploma. A határon túli gyülekezetekből háromszázan érkeztek az eseményre. – Megköszönöm a Jóistennek, hogy hetvenegy évesen itt lehetek – fogalmazott a szatmárnémeti Láncos templom egyik presbitere, Illés Jenő, aki huszonhét éve tölti be a tisztséget, és a határon túli Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke. Az találkozó ünnepi istentiszteletén Fekete Károly a 90. zsoltár 16. és 17. verse alapján úgy fogalmazott: – Vágyunk méltóságot adó tettekre, vágyunk rá, hogy Isten jóindulatot tanúsítson irántunk, és vágyunk arra, hogy maradandót tudjunk alkotni.

EL KELL SZÁMOLNUNK A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy Isten jóindulata felénk ragadós: – Át tud ragadni ránk, hogy mi is jóindulattal forduljunk a környezetünkhöz. Úgy helyez vissza emberi méltóságunkba, hogy ennek kihatásai vannak. Ilyen lehet akár egy normális intézkedés vagy egy emberhez méltó, családbarát törvény is, amely megkönnyíti az életet, mert jóindulattal, emberre figyeléssel hozzák meg – hangsúlyozta az elöljáró, majd 10 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

2001. szeptember 11. New York-i eseményeire emlékezve felidézte: az új évezred nagy rombolással kezdődött. Fekete Károly szerint akkor nemcsak tornyok omlottak össze, hanem a lelkünkbe költözött a félelem amiatt, hogy mi lesz kezeink munkájával. Isten előtt ugyanis ezzel is el kell számolnunk, nemcsak a templomban töltött órákkal, az imádság vagy éppen az „imátlanság” idejével. – Törekedjünk maradandót alkotni, merjünk következetesen Isten rendelése szerint élni! – hangzott a felhívás.

„ORANDO ET LABORANDO” Balog Zoltán a 126. zsoltár alapján a közösségi lét egyedülálló kiváltságára emlékeztetett: – Azok várhatják a megígért fordulatot, azok fognak ujjongva együtt örülni, akik előtte könnyezni is


| AKTUÁLIS |

együtt tudnak a világban jelen lévő sok sírnivaló láttán, nem maradnak közömbösek mások baját szemlélve. Ezért a fordulatért érdemes élni és dolgozni. De nekünk dolgos, szorgos magyaroknak meg kell tanulni a Debreceni Református Kollégium jelmondatát: „Orando et laborando” – Sion sorsának jobbra fordításáért először össze kell tenni a kezünket. Mert a megfordulás, a megtérés az együtt imádkozással kezdődik, sőt, az „együtt” az imádság

beteljesülésének a feltétele – mutatott rá a dunamelléki püspök, és hozzátette: – A világjárvány felértékelte a közösséget, és újra emlékeztetett, hogy az élet lényege az összetartozás, az együttlét – családban, gyülekezetben, egyházban és nemzetben.

JÉZUST HELYEZNI A KÖZÉPPONTBA Az ünnepség keretében adták át a szatmári térség szülöttéről, a 17. századi püspökről elnevezett Milotai Nyilas István-díjat. Az emlékérmet azok kaphatják meg, akik sokat tettek a szatmári református közösségért. Az elismerést ebben az esztendőben Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter, a Magyar Református Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete kapta. Novák Katalin beszédében úgy fogalmazott, hogy az elismerés magyarságára és reformátusságára fogja emlékeztetni: – Ha ezt a két dolgot rögzíteni tudom magamban, akkor tudni fogom, melyik úton induljak el, melyik döntés a helyes, melyik érdeket kell kiszolgálnom, hová kell állnom – mondta, lapunknak nyilatkozva pedig hozzátette: – Hitvalló reformátusként számomra különösen fontos az, hogy református testvérek érezték elismerésre

érdemesnek azt a szolgálatot, amelyet családokért felelős miniszterként végzek. Ha a középpontba Jézus Krisztust helyezzük és így végezzük a mindennapi szolgálatunkat, akkor nehéz irányt téveszteni. Akkor sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy a döntéseink helyesek lesznek – még akkor is, ha abban a pillanatban ezt kevesen ismerik fel.

FELÉRTÉKELŐDIK A TÉRSÉG A ragyogó nyári idő a találkozó további, szabadtéri programjainak is kedvezett. A templom mögötti téren felállított sátorban imasétán vehettek részt az érdeklődők, és idén először Szólj be a papnak! programot is szerveztek Szabó Béla lelkipásztor vezetésével. Emellett hagyományőrző előadások, játszóház, kézműves foglalkozások, keresztyén zenekarok bemutatkozása színesítette a kínálatot. Zárásként este a nagyecsedi származású Homonyik Sándor adott koncertet. Az eseményen Csűry István is jelen volt. – Én is szatmári vagyok, és nagyon szeretem a szatmári embereket. Érzékenyek vagyunk egymás iránt és a világra, amelyben élünk. A szatmári istenkeresésben nemes, gyermeki egyszerűség, őszinte és tiszta ragaszkodás van. Ezek a vidékek a puritanizmus nagy helyei, és én is úgy tartom, hogy ebbe a világba új puritanizmust kell meghirdetni és elhozni, amely arról szól, hogy tisztábban kell látni, érteni, keresni az Istent – fogalmazott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke arról, miért jön el évről évre a Reformátusok Szatmárért Egyesület által kezdeményezett találkozóra. Fülöp István, az egyesület elnöke pedig azt mondta: a találkozóval az a céljuk, hogy egységbe fogják a szatmári régiót önálló földrajzi, történelmi, néprajzi és kulturális egységnek tekintő, együtt gondolkodó személyeket, és újra életre keltsék a trianoni országhatár által szétszabdalt történelmi Szatmárt. Szalay Kont, a társszervező – magyarországi – Szatmári Re­ for­mátus Egyházmegye esperese meggyőződését fejezte ki, hogy Szatmár táplálója a magyar megmaradásnak. Szerinte zűrzavaros világunkban felértékelődik a térség, mert stabilitást mutat. – Gyönyörű ez a mi vidékünk az iható vizével, a tiszta levegőjével, a csertölgyesekkel, a vadállatokkal, a műemlék templomainkkal, amelyek hét-nyolszáz év történetét őrzik. Isten – úgy gondolom – jó kedvében teremtette Szatmárt. Az egymással találkozni vágyó reformátusokat jövőre is vis�szavárja az ország egykori „fővárosa” – idén éppen négyszáz éve, hogy Bethlen Gábor a mai nagytemplom helyén álló ecsedi várba vitette a Szent Koronát. Kovács Lajos polgármester szerint a település a következő találkozóig is hűen őrzi a reformációt és a Biblia kiadását elkötelezetten támogató Ecsedi Báthori István országbíró, mecénás szellemi-lelki örökségét, hiszen a róla elnevezett általános iskolában és gimnáziumban a város és a fenntartó gyülekezet közösen folytatja a tehetséggondozás évszázados hagyományait.  KOVÁCS ZOLTÁN, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 11


| REFORMÁTUS ÉLET |

Nem nosztalgia, hanem hálaadás Negyvenéves a Magyarországi Reformá­tus Egyház Iszákosmentő Misszója, amelyről Tahitótfaluban emlékeztek meg a gyógyulULICZA TAMÁS tak, vagy ahogy ők mondják, a szabadultak. Erre az alkalomra mi is meghívást kaptunk, meghallgathattuk több egykori alkoholista tanúságtételét, és beszélgethettünk többek között Némethné Balogh Katalin misszióvezetővel. Áldás, békesség! Jó napot! – kiáltunk rá az első emberre, akit meglátunk a látszólag üres tahi református konferencia-központban. A férfi visszaköszönve söpröget tovább, de közben egész közel hozzánk feltűnik egy idősebb hölgy és egy „szelíd motoros” ifjú lány, aki lábbal hajtós kismotorján száguldozik. A hölgytől megtudjuk, hogy csak látszólag üres a tábor, a többiek már fent vannak a templomnál. Jelképesnek is tekinthető, hogy a szobáktól és az ebédlőtől egy fák közé rejtőző lépcsőn kell felmenni egy domboldalban, hogy eljussunk a templomhoz. Fent már gyülekeznek a templom előtt a résztvevők a következő programra, amely négy tanúságtevő részvételével egyfajta megemlékezés a négy évtizede működő Iszákosmentő Misszió korábbi éveiről.

ISTEN SZABADÍTÁSA 1981 novemberében a Berekfürdőn iszákosoknak rendezett első konferencián alakult meg a Református Iszákosmentő Misszió (RIM), amelynek titkára Siklós József lett. A lelkipásztort hatvanéves korában nyugdíjazták, a házaspár Gyömrőre költözött, a titkári teendőit innen látta el egészen az 1983-ban bekövetkezett vasúti balesetéig, amely után két héttel meghalt, de a RIM máig az ő lelkiségét követi. Ezután Balog Zoltán lelkipásztor vette át a misszió vezetését. „Álljatok meg a hitben!” című könyvében így ír erről: „Mi úgy gyógyítunk, hogy a Biblia által hirdetjük az egyetlen lehetőséget, Isten szabadítását. Nagyon nagy öröm látni, tapasztalni, ahogy emberek szabadulnak a szörnyű állapotból.” 1981 óta a gyülekezeti munka mellett segítőként vett részt a szenvedélybetegekért végzett szolgálatban. 1982-ben Balog Zoltán cserépfalui lelkész és felesége, Tapolyai Margit bükkszentkereszti nyaralójukat a misszió tevékenységének folytatására az egyház rendelkezésére bocsátották. Balog 12 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

Zoltán 1984-től dolgozott a misszió vezetőjeként, felesége segítségével. 1993-ra újraszervezte a Kékkereszt-mozgalmat, amely ma már kiemelten közhasznú keresztyén szervezetként működik, és Dömösön 40 férőhelyes kórházat, szociális intézményt működtet a szenvedélybetegek gyógyítására, utógondozására és prevenciós feladatok ellátására. Azóta országszerte több helyszínen alakultak gyógyító csoportok. Feleségével együtt nyugdíjasként is, szinte haláluk pillanatáig végezték szolgálatukat. Mindketten 2006-ban hunytak el egy hónap különbséggel. Ma lányuk, Némethné Balogh Katalin vezeti a missziót.

FÉLTEM AZ ALKOHOLISTÁKTÓL Némethné Balogh Katalinnal a fák alatt ülünk le a templom mellett egy padra beszélgetni. Szavaiban megelevenednek a mis�szió történetének korai napjai. Édesapám cserépfalui lelkész volt, nyugdíjba akart menni, már megvette Cserépfalun a házat, amelyet majd valahogy fölújít, hogy ott fog lakni, és aztán eladta, mert Isten ezt a missziót mutatta neki – meséli. Siklós Józsi bácsi, aki már azelőtt sok


| REFORMÁTUS ÉLET |

meggyógyít. És ő erre rácsodálkozott, hogy veszem én a bátorságot. És elindult a józanodásban. Tehát nem egy élettörténet van bennem, hanem sok-sok élet egy-egy mozzanata. Arra a kérdésre, hogy mit mondana valakinek, aki most betoppanna, azt feleli – Nagyon örülök, hogy itt vagy. Jó helyre jöttél. És kíváncsi lennék rá, hogy mi hozta ide. Volt egy as�szony, akivel telefonon egy óráig beszélgettem az Alagi téri központban, már az összes családi esküvőt megbeszéltük, mire kimondta, hogy alkoholista. Istentől való pillanat volt. Elmondja, szerinte az is fontos kérdés, hogyan éli meg a szolgálatot az ember családilag. A férje is Dömösön szolgál, és van három gyermekük. Az Isten nagy csodája, hogy megtartott minket, mert azt látjuk, hogy az egyházban és a lelki szolgálatban dolgozók sokszor megterhelődnek. És hogy fogja-e valamelyik gyermeke vezetni 25-30 év múlva a missziót? Most nem úgy tűnik. Egy édesanya sok mindent képzel, érez, gondol, vágyik rá, azért én ezt próbálom visszafogni. Hogyha Isten úgy akarja, akkor úgy lesz. Az én életem egy kicsit erre minta, hogy édesapám mindenkire gondolt, de rám nem. De elfogadott. Az utolsó három évet együtt szolgáltuk, és ez számomra különös ajándék volt.

SZENVEDÉSEK ÉJSZAKÁJA

éven át szenvedélyesen segített szenvedélybetegeknek, hívta édesapámat, amikor elindult a misszió. De Józsi bácsi három évet volt a misszióban, duplán élte az életét, óriási lelkesedéssel, szenvedéllyel, hittel kereste az utakat, és tragikusan meghalt. Elmondta, hogy Józsi bácsi felesége, Margit néni, aki mindenben támogatta, ma is él, és még mind a szívében, mind a hitében nagyon friss. Azt is elmondta, hogy náluk a családban a gyerekek is bekapcsolódtak abba, amit a szülők végeztek. Valami engem vonzott ide, pedig szó szerint féltem az alkoholistáktól. Épp a Dunaalmási Szeretetotthon helyettes vezetője voltam, amikor egyszer csak szabadságot vettem ki és eljöttem ide, Tahiba egy gyógyítóra. Én nagyon szerettem a diakóniát, de valahogy mégis kötődtem az iszákosmentőhöz is, talán mert itt felelősség nélkül lehettem, és mégis szolgálhattam. Egyébként amióta a misszióba érkeztem, nem élek alkohollal, hogy őszintén mondhassam, szabad nem inni alkoholt. Nekem egy időben evésfüggőségem volt. Tehát ahogy ők alkoholt fogyasztottak, én pótcselekvésként ettem. És amikor itt megismertem az alkoholistákat egészen közelről, akkor fedeztem föl, hogy ugyanazok az élményeim, kényszereim voltak a lelkemben, amelyek az ő lelkükben. Egy „különleges történetet” sem tud kiemelni, azt mondja, egy-egy mozzanat óriási csoda, például amikor például azt adta Isten, hogy merte mondani valakinek: hiszem, hogy Isten téged

Szinte még be sem lépünk a templomba, mégsem érezhetjük magunkat idegennek. Mindenki kedves és vendégszerető, hamar a kezünkbe nyomnak egy papírt az énekekkel, amelyek elhangzanak majd. Nem érződik semmi hivatalosság, az egész esemény inkább olyan, mint egy nagy családi összejövetel. Hamar ránk is szólnak némi magázódás után, hogy itt mindenki tegez mindenkit. De már el is csendesedik a terem, ahogy az első beszélő kisétál, és beszélni kezd. Én 1988-ban kerültem Mátraházára, édesanyád fogadott azon a magas lépcsőn – meséli Márkusné Láng Ilona Némethné Balogh Katalinhoz fordulva. – Nekem nagyon sok szenvedést okozott az alkohol, de hosszú évekig tartó mélység után ott Isten véget vetett a szenvedések éjszakájának. Nem voltam nagyon vallásos, de ott, Mátraházán történt, hogy hazataláltam Istenhez. A megtérés hazatérést is jelent – emlékezik Márkusné Láng Ilona. Elmondja, mennyire büszke arra, hogy harminchárom év után is megvan a kis papír, amelyen az első igéjét kapta: „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy az Úr, az én Istenem!” (Jer 31,18) Még a megtérésünk is Istentől van. Nem mi döntjük el, hogy megtérünk, hanem ő keres meg minket. A mai igém pedig az, ami végül is történt az életemben Mátraháza óta: „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3) 2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 13


| REFORMÁTUS ÉLET |

Szeretett volna egy társat, és pont Tahitótfaluban találkozott 1989 szeptemberében Gáborral, az esküvőjüket is ott tartották. Majd a teológia elvégzése után együtt lettek lelkészek. – Olyan csodás, hogy Isten egy ilyen életből, amilyen a mienk volt, kiemelt, és emberré tett. Ha néha elbizonytalanodom, hogy az ő akarata-e az, ami velem történik, mindig visszanézem az utat, amelyet bejártam, és elmúlik a kétely. Attól, hogy valami nehéz, nem azt jelenti, hogy nem az ő akarata. Istennel járni néha nehéz, de gyönyörű – vallja Márkusné Láng Ilona.

MÁSNAK IS KELL A SZABADÍTÁS Következőként Jancsicz Ferencné Ági áll ki elénk, és elmondja: kettő helyett beszél, mert a férje nyolc év szabad élet után súlyos betegségben meghalt. Férje, Feri húsz év alkoholizmus után került Dömösre egy szórólap nyomán. Jó szívvel emlékszik arra, hogy a telefont felvevő Nagy Laci érezhette a férje hangján, hogy ez „most vagy soha” pillanat, és megengedte, hogy egy már zajló gyógyító alkalomra becsatlakozzon. – Én nem voltam alkoholista, de nemcsak az alkoholista embernek, hanem egy alkoholista feleségének is szüksége van szabadításra. Sokáig azt hittem, én vagyok ilyen erős, hogy vittem a család dolgait. De aztán rájöttem, hogy Isten adta az erőt. A férjem azt mondta egyszer az Alagi téren: a kocsmák ugyanott vannak, a munkám ugyanaz, a feleségem ugyanaz, mégsem érzem, hogy be kell mennem a kocsmába. Ez a kegyelem. Zoli bácsira úgy emlékezett, hogy amikor az ember belépett Dömösre, végtelen, feltétlen szeretetet tapasztalt. Én addig azt hittem, a hit az emberek butítására való, hogy elfogadják a sorsukat, de Zoli bácsi művelt emberként hitt. Margit néni finoman erőszakos rábeszélése nélkül pedig nem töltöttem volna egy hetet Dömösön. Mert én csak le akartam adni a Ferit, mint egy csomagot, és majd visszaadják nem alkoholistaként. Bár az Úr végzi a szabadítást, de emberek segítik a végrehajtását, és őket dicséri most. „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) Amikor Margit néni nagyon beteg volt, ezt a zsoltárt kérte, hogy olvassam neki – idézi fel történetüket Jancsicz Ferencné Ági.

MÁSODIK ÉS HARMADIK SZÜLETÉSNAP – Ateistaként kerültem Dömösre 1995-ben – mondja Marosfalvi Ferencné Dóra. – Zoli bácsi azt mondta, könnyű dolga van az ateistákkal, mert nem kell kigyógyítania őket a vallásos hülyeségeikből. Én sokáig próbáltam fogást találni a Biblián. Mert olyan szép a menyasszony, hogy nem lehet igaz. Gyuri bácsi feleségét, Ildikó nénit rendelte mellém Isten, ő csinálta velem végig azt az első csütörtök estét, amikor letettem minden szennyesem az Úr elé, és legördült az a bizonyos kő – emlékezik az asszony. 14 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

Elmeséli a csodát, hogy gyógyító alkalom közben fel kellett mennie Budapestre, útközben az Árpád hídnál el kellett mennie egy söntéspult előtt, ahol látott egy sört valaki kezében, de nem tudta, és azóta sem tudja felidézni a sör ízét. Akkor tudta, hogy megszabadult. – Korábban az orvosok hiába mondták, csak Istennek hittem el, hogy lehet az ital nélkül is élni magyarázza. 2020 januárjában lecsapott rá a rák, de augusztusra már megkapta a gyógyulását igazoló leleteket. Nem tudok elég hálás lenni Istennek ezért a második, illetve harmadik születésnapért.

ÜRES POHÁR Benedeczky Attila azzal kezdi, ő nem az alkohol miatt került a misszióba. Gyuri bácsi fia, Laci invitált ide, miután egy gyülekezetbe jártunk, hogy mutat nekem olyan helyet, amilyet még nem láttam. Bükkszentkereszten járt először, ahol Zoli bácsi és Margit néni a saját nyaralójukat ajánlották fel missziós célokra. Margit és Aranka nénit ismerte meg elsősorban. – Margit néni őszintén, természetesen beszélt a hitéről, láttam, hogy Krisztusban él. Azt vallotta, szabad nem tökéletesnek lenni, a keresztyén nem azt jelenti, hogy valaki tökéletes. Sokan próbálnak ilyen pózban tetszelegni. De náluk láttam ezt a teljes póznélküliséget – emlékezik. A misszióban gyakran emlegetik azt a mondást, hogy Isten a poharat egy másikra cseréli, Benedeczky Attila elmondja: az ő pohara üres volt. Sokat hallgatott nagy prédikációkat bölcs gondolatokkal, de nem töltötték meg. Itt éreztem azt, hogy megteltem élettel. Ők is olyan emberek, mint én, az én üres poharam nem más, mint az ő teli poharuk. Mind ugyanarra szomjazunk: Krisztusra – mondja. Elvégezte a teológiát, és segédlelkészi szolgálatát a missziónál töltötte, ami elmondása szerint valódi gyakorlati teológia volt. Sokat tanult Zoli bácsi prédikációiból, aki „az evangéliumot a legképzetlenebb, Bibliát legkevésbé ismerő embereknek is úgy adta át, hogy rögtön megérezték, Isten hogyan van jelen az életükben”.

HÁLAADÁS AZ AJÁNDÉKOKÉRT A misszió tagjai ebédre is vendégül látnak minket, és néhány asztal melletti és padon ülős beszélgetés után az autóba ülve elindulunk Budapest felé. Az autóban természetesen a hallottakról beszélgetünk, és fülünkben cseng Némethné Balogh Katalin mondata a misszióról: „Nekünk az elmúlt 40 év nem nosztalgia, hanem hálaadás az ajándékokért”.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A szégyen természetes érzés, amely a helyes normákon nevelődött embert helyes életvitelre segíti és megóvja attól, hogy rosszat tegyen. A szégyen a lelkiismeretünk műszere, amely kijelöli a határokat, ha eltévednénk vagy túl mes�szire mennénk. Az egészséges szégyenérzet fájdalmas, mégis szükséges, jó, hogyha feltámad lelkünkben, amikor bűnt követünk el. Külső testi jele lehet az elpirulás. A szégyent legtöbbször akkor érezzük, amikor felismerjük, hogy illetlenül vagy helytelenül viselkedtünk, akaratlanul is megbántottunk valakit, tolakodó vagy túlzott szerénységből tartózkodó, visszautasító volt a magatartásunk. Szégyent érzünk egy-egy sikertelenség esetén is: amikor kudarcot vallunk, alul maradunk valamilyen megméretésben. Különösen fájdalmas érzés a szégyen, ha jó szándék vezérel minket, mégis csalódást okozunk, vagy nekünk kell csalódnunk másokban, mert gúnyolnak és csúfolnak valamiért, amiről nem tehetünk. Gyakran szorongunk és szégyenkezünk akkor is, ha a meggyőződésünkért vagy a hitünkért bántanak bennünket. Legyen bátorítás a zsoltáros imádsága: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt 25,2–3) A kísértésekben, a gonosszal való küzdelemben tehát védelmez minket a szégyenérzet, hogy el ne tántorodjunk a jótól, emberi kapcsolatainkban és hitvallásunkban. Azonban lehet akadályozónk is, amely elbizonytalanít. Van mérgező szégyen is, amelyet gyermekkorunkban élhetünk át úgy, mint amely rombol, amely elől kínunkban elmenekülnénk, elbújnánk, mert teljesen összetöri önbizalmunkat, és tehetetlennek érezzük magunkat, ha nem kapjuk meg a jóvátétel esélyét. John Bradshow könyve erről szól. Címe: A mérgező szégyen gyógyítása (Casparus Kiadó, 2015). A szerző már az előszóban leszögezi határozott álláspontját: semmilyen más érzelmünk nem befolyásolja az identitásunkat, méltóságunkat és becsületünket olyan erősen, mint a szégyen­ érzet. Elönthet és eluralkodhat rajtunk annyira, hogy alábecsüljük és leértékeljük magunkat. Megmérgezi jellemünket, egész életünket, súlyos torzulások, szenvedélybetegségbe menekülés is következhet belőle. A vallásosság ezen csak ront, ha kóros bűntudat gyötör, mert Isten előtt is szégyelljük magunkat, és állandóan az ítéletétől és a kárhozattól rettegünk. A gyógyulás útja: a Jézus Krisztus kegyelméhez térés, ő nem szégyelli a gyarló embert. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Köszönöm, Uram, hogy amikor a hegyek mégsem akarnak a tengerbe ugrani szavamra, amikor a mustármagnyi hit is elérhetetlen cél számomra, te akkor vagy a legközelebb hozzám! Amikor Péterrel együtt csak tagadásra telik tőlem, amikor Jézust akarok kiáltani, de csak Barabbás jön ki a számon, te nem tárod szét tehetetlenül, lesajnálóan a kezed! Amikor titkaim ólomsúlyként húzzák le a szívemet, és nem tudok jobbat, csak kerülni pillantásod, te akkor sem fenyegetsz feltartott mutatóujjal, csak vársz rám. Köszönöm, hogy te nem távolodsz el tőlem, messze kerülni tőled csak saját döntésből lehet! Uram, nincs már bennem vak remény, tudom, hogy nélküled csak bolyongok e pár évtizedben! Veled akarok élni, téged mindig tisztán látni, erősíts, szentelj meg ebben, kérlek! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Csendben várni Zajtól és harsogó hangoktól telített világunkban – amely arra kényszeríti az embert, hogy még hangosabb és harsogóbb legyen – egyre inkább kiveszőben van a halk és szelíd hang, a csend. A csend, amely megállásra, befelé fordulásra késztet. Amely nem akar még több impulzust adni, hanem éppen az a célja, hogy kiszakítson a napi rohanás ritmusából, hogy önmagunkba nézzünk, és önmagunkon túl meglássuk azt a valakit, aki életnek és halálnak, kezdetnek és végnek egyedüli Ura. Heti bibliai szakaszaink sorában olvassuk Jeremiás próféta siralmait. Siratja az elpusztuló Jeruzsálemet és a jeruzsálemi templomot, amely pusztulás Isten büntetése népének engedetlensége miatt. E rombolás leírása mellett a próféta egyúttal reménységet és megújuló jövendőt is vizionál és prófétál az eljövendő nemzedéknek, azt írva: „Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) E prófétai ígéret és intés több üzenetet is hordoz, hiszen egyrészről azt üzeni, bármit tesz is az ember, nem történik addig semmi, amíg el nem jön az az idő, amelyet az Úr rendelt, amelyen be kell következnie a szabadulásnak. Ez nem emberi akarattól, szándéktól, lehetőségektől függ, hanem egyedül Isten kezében van. Másrészről azt üzeni: hiába vagyunk türelmetlenek, hiába emeljük fel kiáltó szavunkat, az Úr majd akkor adja a szabadulást, amikor elismerjük, hogy emberi erőlködésünk végére értünk. El kell ismernünk lehetetlenségünket és tehetetlenségünket ahhoz, hogy Isten csendben és szelíden megszabadíthasson. Ahogyan Jézust elküldte ebbe a világba, aki szelíd volt és alázatos (Mt 11,29), amikor megkorbácsolták és keresztre feszítették, nem nyitotta meg az ő száját, hanem néma maradt (Ézs 53,7–8; ApCsel 8,32), és három nap csend után feltámadt a halálból.  SZETEY SZABOLCS

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

Küzdelmes száz év áll a Királyhágómellék mögött HEGEDŰS BENCE

Keserédes évfordulót ünnepel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület: kényszerű megalakulásának századik évfordulójáról emlékeznek meg Nagyváradon szeptember 17–18. között. A jeles esemény fényében felidézzük, hogyan jött létre az először szintén Tiszántúli Egyházkerületnek nevezett új egyházi egység Románia területén, valamint az elmúlt évtizedek fontos eseményeit, küzdelmeit is.

ban. A rendelet részben egyezett a Nagybányai „Az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum és Nagyszalontai Egyházmegyék elképzeléaláírása után a megcsonkított Magyarorsével, amelyek még a kormányzati rendeszág új határain kívülre került református let előtt maguk fordultak ezzel a kéréssel egyháztestekkel megszakadt minden az Erdélyi Református Egyházkerület kapcsolat. Az elszakadt református igazgatótanácsához. A román kormány gyü­ lekezetek és egyházmegye-törerendeletével az Erdélyi Református dékek a trianoni békeszerződés aláíráEgyházkerület azért nem értett egyet, sáig még reménykedtek, hogy valamimert nem vállalhatta a felügyeletet az lyen formában fenntartható a hivatalos azt visszautasító egyházmegyék felett. kapcsolat és az egyházi közigazgatás az anyakerületekkel” – helyezi képbe az AZ ÖNÁLLÓSÁG FELÉ olvasót Visky István református teológus A Váradi Biblia A Magyar Református Egyház az elcsatolt réA rangidős esperes, Sulyok István nagyváradi szeken című tanulmányában. lelkipásztor 1920. október huszadikára gyűlést híAz elszakított területeken – Erdélyben, a Királyhágómelvott össze, hogy a nyolc egyházmegye döntsön az önállóléken, a Felvidéken, Kárpátalján, Jugoszláviában és az Őrvidéság vagy Erdélyhez csatlakozás kérdésében. Az egyházmegyék ken – a központi egyházigazgatás törvénykezése 1920 közevezetői nem voltak egységes állásponton, sőt, az egyesülést pétől kezdve gyakorlatilag megszűnt, és „az elcsatolt részek szorgalmazó egyházmegyék nem is ismerték el a gyűlést, ezért reformátusai egy addig történelmükben soha nem tapasztalt Sulyok István december 14-ére kerületi közgyűlést hívott össze kihívással szembesültek: az önállósággal” – olvasható Visky Nagyváradra, amire a Zsinat 1920. szeptember 19-i határozata István írásában. A teológus hozzáteszi, hogy az egyedüli kiértelmében lehetősége is volt. A decemberi közgyűlésen megvétel az Erdélyi Református Egyházkerület volt, amelyik addig jelent küldöttek kimondták az új, román területen lévő Tiszánis meglehetős önállóságot élvezett, és az elcsatolás után is túli Református Egyházkerület megalakulását, megtervezték megőrizte szervezeti és intézményi integritását. az egyházkerület pecsétjét, ideiglenes vezetésével pedig Sulyok István esperest, valamint Domahidy Elemér gondnokot bízták KISZAKADVA meg. Az új, önálló egyházkerület megszervezése egyáltalán nem tetszett a román hatóságoknak, ezért a nagyváradi közA mai Királyhágómelléki Református Egyházkerület a függetgyűlést és annak határozatait nem ismerték el. len erdélyi fejedelemség kezdete óta a debreceni székhelyű Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott. Trianon után TÖRVÉNYEN KÍVÜL a Tiszántúlról nyolc egyházmegye került román igazgatás alá összesen százötvenhárom anyaegyházközséggel: a Nagybányai „A beállt ex lex állapot feloldására Domahidy főgondnok 1921. Egyházmegye tizenkilenc egyházközsége, a Nagykárolyi Egymárcius 21-én Debrecenbe utazott. A sebtében összehívott házmegye tizenhat, az Érmelléki Egyházmegye harmincnégy, a anyakerületi intézőbizottság hivatalosan felhatalmazza a Bihari Egyházmegye harminc, a Nagyszalontai Egyházmegye hunagyváradi közgyűlés által megválasztott vezetőséget az új szonkilenc és a Bánsági Egyházmegye huszonöt egyházközsége. kerület képviseletére, és azokat az ideiglenesen átruházott A román kormányzat még 1920-ban elrendelte, hogy a hatáskör alapján illetékeseknek tekinti, valamint felszólítTiszántúlból kiszakadt nyolc egyházmegye felett az Erdélyi Reja az erdélyi kerülethez csatlakozni akaró egyházmegyéket, formátus Egyházkerület gyakorolja a kormányzati jogokat, amíg hogy »az egység megóvása céljából, tehát a legmagasabb az egyházmegyék helyzete nem rendeződik valamilyen formáelvi szempontból, azonnal csatlakozzanak a megszállás alatt 16 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.


| AKTUÁLIS |

pedig féllegálisan működött az egyházkerület, ugyanis II. Károly román király hivatalosan csak 1939. november 23-án – a megváltozott nemzetközi viszonyok következtében – ismerte el jogi személynek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet.

KOMMUNIZMUS ALATT

A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumterme

A második világháborút megelőző bécsi döntések értelmében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéinek és egyházközségeinek nagy része újra Magyarországhoz került, ám a világháború után ismét Románia része lett a Partium. Ekkor Nagyváradi Református Egyházkerület néven szerveződött újjá a kerület. Az újraszerveződés utáni választások eredménye szerint megválasztott Csernák Béla püspököt és Thúry Kálmán főgondnokot a román állam nem ismerte el. Az 1948-as bolsevik hatalomátvétel az erdélyi reformátusság, köztük a királyhágómellékiek legsötétebb évtizedeit hozták el: az egyház minden vagyonát elvesztette, államosították iskoláit, szociális intézményeit. Az egyházi élet a vasárnapi templomi szolgálatokra korlátozódott, amit szigorúan ellenőriztek. A kommunista diktatúra kiteljesedése közben több református lelkészt is letartóztattak, az egyházkerület életét pedig folyamatosan megfigyelte az államhatalom a Securitate beépülő ügynökei segítségével.

A SZABADSÁG ÍGÉRETE alakult rész-egyházkerülethez«” – írja tanulmányában Visky István. Felidézi, hogy a debreceni állásfoglalás után az erdélyi kerület igazgatótanácsa a román vallásügyi minisztériumhoz intézet feliratában is önálló püspökség létrehozását tartotta célszerűnek a Tiszántúli Református Egyházkerülettől elcsatolt részek helyzetét tekintve. A román kultuszminisztérium furcsa „kompromisszumos” megoldást választva nem ismerte el az új kerületet, ellenben a nagyváradi esperest megbízta „az egyházi fennhatóság nélkül maradt parókiák adminisztrálásával”, így Sulyok István nem püspökhelyettese, hanem „csak” adminisztrátora lett a hivatalosan nem is létező egyházkerületnek, ami a minisztérium határozatának értelmében nem használhatta magára vonatkozóan a Tiszántúli Egyházkerület megnevezést. A Tiszántúltól elszakadt egyházmegyék végül 1921. augusztus 16-án alakuló közgyűlést tartottak Nagyváradon, amely kimondta, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerülettől Romániához csatolt területen lévő egyházmegyék „Királyhágómelléki Református Egyházkerület” elnevezéssel új egyházkerületet alakítanak, emellett elrendelték az első kerületi választásokat is. Ennek eredményét az 1922. február 23-i kerületi közgyűlés szentesítette: a püspök Sulyok István, a főgondnok Domahidy Elemér lett. Ám hiába választott püspököt és főgondnokot a Királyhágómellék, az egyházi választás eredményét a kultuszminisztérium 1926-ig nem ismerte el, az utána következő egy évtizedben

„1989 decemberében a temesvári református gyülekezet hősies helytállásával kitört a romániai forradalom. Ez a Ceausescu-féle diktatúra leverését jelentette. Ezek után az események után mindkét kerület – a királyhágómelléki és az erdélyi is – visszanyerte korábbi nevét. Tőkés László temesvári lelkész választott püspöke lett az Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek” – írja a meghatározó történelmi eseményről az egyházkerület honlapja. Tőkés László 2009-ig volt püspöke a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, őt először megbízott püspökként, majd választott vezetőként Csűry István követte. Az egyházkerületi oldal szerkesztői kiemelik, hogy a trianoni békeszerződés utáni időben, elsősorban az utóbbi évtizedekben szenvedte el a Partium és Erdély népe 450 éves történelme legsúlyosabb veszteségét. A rendszerváltás után a Romániai Református Egyház folyamatosan küzdött a szabad vallásgyakorlásért, napjainkban pedig a kommunizmus alatt államosított oktatási és szociális intézmények visszanyeréséért folytatnak harcot.  A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKEI Sulyok István (1921. október 3. – 1942. január 1.) Csernák Béla (1946. november 27. – 1947) Arday Aladár (1948. május 23. – 1961. szeptember 16.) Búthi Sándor (1962. január 1. – 1967. március 15.) Papp László (1967 – 1989. december 22.) Tőkés László (1990. március 26. – 2009. június 19.) Csűry István (2009. november 19. – )

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 17


| KITEKINTŐ |

Egy gazdasági fórum és az egyház A lengyelországi Economic Forum évente megrendezett néhány napos konferenciája talán a legnagyobb szabású rendezvény, amelybe életem során belekóstolhattam: jóval ezer fölötti, rangos és kevésbé ismert résztvevői körrel, akik hatvan-hetven országot képviselnek, egészen biztosan egyedülálló a régióban. És mivel a gazdaság nem légüres térben működik, először is európai léptékben gondolkodnak, továbbá a konferencián több nagy témakörön belül sok kisebb – nem csak kifejezetten közgazdasági – témában tartanak panelbeszélgetéseket, azaz négy-öt meghívottat kérdez a téma moderátora egy órán át. Persze jogosan vetődik fel a gondolat, hogy ennyi idő alatt, sőt, az egész rendezvény három napja alatt sem lehet világmegváltó megoldásokra jutni – nem is ez a cél. (A világmegváltás amúgy is egyszer s mindenkorra megtörtént.) Azonban a világnézetek és gondolatok ütköztetése a legjobb kiindulási alap új keretek formálására, az országon belüli és a nemzetközi együttműködések sikerei pedig – ne legyenek illúzióink – sokszor múlnak személyes kapcsolatokon, ezek kiépítésére pedig kiváló lehetőséget nyújt egy-egy ilyen találkozó. Ennek fényében érdemes látni annak jelentőségét, hogy egyházi témájú panel is szerepelt a programban (persze, Lengyelországról lévén szó, ez talán kevésbé meglepő, mint más ország esetében lenne), és azt, hogy ezen négy lengyel –katolikus – résztvevőn kívül egyetlen külföldi – ráadásul református – meghívottként egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke, Balog Zoltán kapott szót. Sok idő ugyan nem jut egy óra keretében egy megszólalóra, mégis lényeges adatok hangozhattak el arról, hogyan igyekszik a jelenlegi magyar kormány kereteket teremteni az egyházak részére, azon felismerés által indíttatva, hogy a lakosság jelentős hányadát képviselő vallási intézmények alapvetően hozzájárulhatnak az egész társadalom lelki jóllétéhez, egészséges fejlődéséhez – amennyiben küldetésükhöz hű tartalommal tudják megtölteni azokat. Ös�szecsengett ez a wroclawi Pápai Teológiai Fakultás intézetvezetőjének, Andrzej Tomkónak legfőbb mondanivalójával is: az egyháznak az egyénre, az emberre kell összpontosítania, min18 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

den körülményt ennek kell alárendelni, nem elfeledkezve arról, hogy az emberért folyik a harc minden színtéren. Az Alsó-Sziléziai Nemzeti Régió hivatalának munkatársa, Krzysztof Bramorski, maga is római katolikus, részben a lengyel egyház nyelvezetének avíttságát jelölte meg problémaként, és hogy az aktuális kérdésekre sokszor nem vagy lassan reagál – szerinte ezek miatt is látják sokan torzan az egyház intézményét. Jaroslaw Grabowski, a lengyel katolikus hetilap főszerkesztője is úgy látta, torz a kép az egyházról, az Istenről: a feladat a mai emberben helyre tenni ezt a képet, hogy valódi választása legyen Isten követésére – hogyan él vele, az ezután már az egyén döntési szabadsága. A kép kitisztítása egyfajta visszatérés a gyökerekhez, azaz re-formáció, és ezzel a magyar püspök is egyetértett, pontosítva a kérdést azzal, hogy a reformáció nem progresszió, a nyelvezetet szükséges habár a korhoz igazítani, a mondanivalót és a tartalmat nem. Talán sikerül érzékelni ebből a néhány mondatos, szubjektív beszámolóból is, milyen természetességgel hangoztak el ezen a beszélgetésen e világi, társadalomszervezési, közéleti fogalmak között evangéliumi szavak is. És ha már szubjektív, hadd tegyem hozzá: pontosan így látom az egyház szerepét a világban, mint amely nem vonhatja ki magát a mindenkori társadalmak és egyének legégetőbb aktuális kérdései alól, de ha a rábízott mondanivalót képviseli, kiderül, azért sem teheti, mert az aktuális kérdésektől végső soron mindig az örök válaszokhoz, a személyes Válaszhoz vezet az út.  REGÉCZY-NAGY ENIKŐ


| AJÁNLÓ |

A Bárka – film készült a református táborról „Ma Magyarországon tizenötezer gyermek él nevelőszülőknél. De ennél sokkal többen vannak, akik a mélyszegénység miatt társadalmunk perifériájára szorultak. Hogyan lehet esélye egy kirekesztettségben élő gyermeknek egészségesen felnőni, majd teljes életet élni? Kinek a felelőssége, hogy lehetőséget, figyelmet és bátorítást kapjanak azok a gyermekek, akiknek ez nem adatik meg?” A fenti, a film.barkatabor.hu oldalon olvasható kérdésekre is keresi a választ a Magyarországi Református Egyház Bárka tábora – és tesz is azért, hogy ne csupán válaszok, hanem segítő tettek is szülessenek. A tábort és céljait pedig most a shoeshine.hu alkotói által készített rövidfilmen keresztül ismerhetjük meg. A Bárka tábor alapítói és munkatársai 2018 júniusa óta nyújtanak nyaranta több ezer, periférián élő gyermeknek ingyenes táborozási lehetőséget – azon túl pedig valami sokkal fontosabbat: esélyt és figyelmet. A táborban együtt eltöltött idő alatt az elfogadás, a hit, a fejlesztés és a pozitív megerősítés eszközeivel olyan szeretetteljes közeget igyekeznek kialakítani, amelyben a mindennapi, társadalmi élethez nélkülözhetetlen szociális kompetenciákat ismerhetnek, illetve szerezhetnek meg a gyermekek. A program, amely eredetileg négyéves időtartamra nyert el európai uniós pályázati forrásokat, a pályázati feltételek és a rendelkezésre álló anyagi helyzet alapján 2022-ben véget érne. A szolgálat azonban, amelyet betölt, hiánypótló, hatalmas igény mutatkozik rá, ezért a főszervező Zsinati Hivatal Pályázati Irodája azon dolgozik, hogy legyen folytatása. Ennek egyik eszközét a közösségi finanszírozásban látják. – Amikor 2020 elején realitássá vált, hogy közösségi finanszírozási programot indítunk, felmerült a kérdés, hogyan közvetítsük jól ezt a lehetőséget az embereknek. Hiszen sok jó kezdeményezés van – nehéz kitűnni közülük, nehéz megmutatni, miért érdemes mégis a Bárkát támogatni. Arra jutottunk, hogy ennek jó eszköze lehetne egy rövidfilm. Tudtuk, hogy a shoshine.hu csapata szociálisan érzékeny tematikákkal is foglalkozik – fogalmaz Gőbel Gergely, a Bárka tábor projektvezetője, és hozzáteszi: a filmes csapattal 2020 februárjában jelölték ki az irányt, ami után rövidesen el is kezdték a forgatást. A stáb célja az volt a filmmel, hogy személyes találkozások és közösségi élmények által őszinte, hiteles képet alkossanak

a Bárka munkásságáról, a táborozók rendkívül izgalmas formálódásáról. „A forgatás során valódi és nyitott karaktereket kerestünk. Olyan gyerekeket, akiknek történetét kísérve részletesebb és őszintébb képet kaphatunk a Bárka misszió esszenciájáról és értékeiről. Így ismerhettük meg Lakatos Pétert, aki idővel filmünk főszereplőjévé vált. Stábunk több turnust meglátogatva kísérte az ország minden pontjáról érkező tábori közösség mindennapjait. Rövidfilmünk segítséget kíván nyújtani abban, hogy minél többen megismerhessék a Bárka tábor társadalmi szerepvállalását, a szervezők munkájának gyümölcseit, hogy mindannyiunk támogatása révén ez a hiánypótló misszió még sok éven át fennmaradhasson” – olvashatjuk az alkotók szavait a film weboldalán. Annak érdekében, hogy a Bárka történetét minél többen megismerhessék, a tábor szervezői és a film alkotói szeptember 25-én 20 órától filmbemutatóval egybekötött online támogatói estre hívnak minden kedves érdeklődőt. Az élő közvetítés a Bárka tábor és a shoshine.hu közösségi oldalain, a YouTube videómegosztó csatornán, valamint a film.barkatabor.hu oldalon lesz ingyenesen követhető.  ÖN IS SEGÍTHET! A Bárka tábor a résztvevők számára ingyenes, de ehhez támogatók segítségére van szükség. A szervezők olyan partnereket keresnek, akikkel a Bárka tábor és a nehéz sorsú gyermekek életének megváltoztatása közös ügy lehet. A legkisebb támogatás is számít. A Bárka bankszámlaszáma: 10702019-19024048-56200007 (CIB).

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 19


| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az örökség Józsi bácsi kora ifjúságától kerékpárversenyző volt, többszörös magyar bajnok. Jóval túl a nyolcvanon is napról napra rótta biciklijével a kilométereket. – Amikor meghallotta, hogy gyermekkora szeretett egyházi iskolájának gyülekezetébe új lelkipásztor érkezett, az elsők között kereste fel. Elmondta, hogy felejthetetlen éveket töltött ebben az iskolában. Most azért jött, hogy megkérdezze: elfogadná-e a gyülekezet, ha lakását – mivel senki rokona nincs – örökségként ide hagyná. A lelkipásztor örömmel mondott igent. Napokon belül elkészítették a végrendeletet. A lelkipásztor hívta az istentiszteletekre Józsi bácsit, de ő határozottan elhárította a hívást: – Azt már mind ismerem, amit itt mondanának nekem. – Akkor legalább az iskola konyhájáról hadd adjunk ebédet, akár itt fogyasztja el, akár elviszi – kérlelte a lelkész. Ezt megpróbálta Józsi bácsi, de hamarosan belátta, hogy biciklis vándor életmódjában nem tud a menzakoszthoz alkalmazkodni. Teltek-múltak az évek. Józsi bácsit ritkán láttuk, akkor is a kerékpárján suhant a városi forgatagban. Egyszer aztán eljutott a gyülekezet az óvodaalapítás gondolatához. Nem volt egyszerű a kérdés, mert ugyan hatalmas, modern óvodát hozott létre a kerületi önkormányzat, ahova az úgynevezett lakásóvodákból átvitték a gyermekeket, de a felszabaduló szükségóvodákból pénzt szerettek volna szerezni. Így hiába kopogtatott a gyülekezet vezetősége a polgármester ajtaján, a válasz ez volt: vegyék meg. – De honnan vegyünk akkora összeget?! „Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) – Bebizonyosodott ebben az esetben is. Minden próbálkozásuk csődöt mondott, amikor egy váratlan pillanatban, egy kerületi ünnep alkalmából az új polgármester megszólította a lelkipásztort: – Még mindig szeretnének óvodát nyitni? – Nagyon szeretnénk! – Akkor minél hamarabb adják be a kérelmet az önkormányzathoz, mert most az egyik lakásóvodát át tudnánk adni. A gyülekezet boldogan vette birtokba a régóta várt óvodát. A három csoport hamarosan meg is telt a gyermekekkel, óvónők és dadák is kerültek a gyülekezet tagjai közül. De a lelkes birtokba vevők valamivel nem számoltak: az épületet fel kell újítaniuk, és a teljes óvodai berendezést is be kell szerezniük. Elképzelésük sem volt, honnan teremtik elő ezt az összeget. A legnagyobb tanakodás közepette jött a jelzés, hogy Józsi bácsi meghalt, a gyülekezet álljon helyt, hiszen a végrendeletben az is szerepelt, hogy a temetést mindenestől vállalja. Ezzel együtt a lakás birtokba vételi joga is rájuk szállt. Az eladott lakás ára szinte forintra fedezte az óvodafelújítás és -berendezés költségét. Azóta az Urat dicsőítik gondoskodó szeretetéért, és hálás szívvel emlékeznek a jószívű örökhagyóra, akinek „adománya” a legjobbkor jött és a legjobb célra ment.  VÉGH TAMÁS

LXV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2021. SZEPTEMBER 19. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

AZ ÉLET LÉNYEGE AZ ÖSSZETARTOZÁS 9 771419 856007 21038

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Az élet élni akar A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja

Fotó: Kalocsai Richárd

Magyarország fővárosa e hónapban két fontos nemzetközi eseménynek is otthont ad, amely a nagyvilág figyelmének, érdeklődésének fókuszába helyezi hazánkat. Az egyik a „szeretet népszövetségének” is nevezett eucharisztikus kongresszus, amelyet 1938 után másodszor rendeztek Budapesten. A demográfiai csúcsra pedig ugyanitt már negyedik alkalommal kerül sor szeptember 23–24-én. Az egymáshoz közeli időpont és helyszín mellett még valami összeköti ezt a két találkozót. Ha egyetlen szóban kellene megjelölni ezt az egyszerre e világi és transzcendens, személyes és közösségi fogalmat, értéket – ez az élet.

Azt aligha kell magyarázni élő hitű Krisztus-követőknek, hogy az eucharisztia (oltáriszentség), illetve az úrvacsora az élet forrása. Hisz tudjuk, Jézus kijelentette magáról, hogy ő a feltámadás és az élet; ő az út, az igazság és az élet; ő az életnek kenyere. A nagypénteki kereszthalála előtti éjszakán példát mutatott, egyben utasította tanítványait az úrvacsorával való méltó élésre: hogy egyék a kenyeret – az ő testét – és igyák a pohárt – az ő vérét. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon” – tanította Jézus már a kapernaumi zsinagógában (Jn 6,54– 56). Ezt ma sem könnyű felfogni, mert az eucharisztia, az úrvacsora misztérium, az Úristen titka. A mi dolgunk a kinyilatkoztatott Ige megtartása. Nem dolgunk azonban mások szemében a szálkát nézni, és igazságot tenni abban, hogy a különböző keresztény/keresztyén felekezetek

hogyan értelmezik, miként hiszik és követik a jézusi tanítást. Annak örüljünk, mert ez az egyetlen reménységünk és vigasztalásunk, hogy a teremtő Atya az életet adta, a megváltó Fiú az életét adta, a megszentelő Szentlélek pedig az új életet adja nekünk. Így az élet a Szentháromság-Isten csodája, misztériuma, ajándéka. A mi küldetésünk, feladatunk az életet őrizni, védeni, kiteljesíteni, továbbvinni és továbbadni. Személyes, családi, nemzeti tekintetben egyaránt. Az élet lesz a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs középpontjában is. Ez a szinte már hungarikumnak számító konferencia ugyanis az életpárti, gyermek- és családbarát gondolkodók, politikusok, egyházi vezetők, tudósok, szakértők nemzetközi fóruma, szellemi és gyakorlati műhelye, amelyen kétévente megvitatják a demográfiai próbatételeket, valamint a családokat, a gyermekvállalást érintő aktuális kérdéseket. Miért van erre szükség? Mert mintha Európa-szerte sokan elfelejtették volna Fülep Lajos református lelkész és filozófus csaknem száz éve közzétett tézisét, hogy a nemzet létében a család a funda­ mentum. A magyar miniszterelnök az előző demográfiai konferencián arra az ősi igazságra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi élet véges, ezért a legutóbbi időkig természetes és általános volt, hogy az emberek felnőve megpróbáltak életük e világi folytatásáról gondoskodni. Az utóbbi évtizedekben azonban nagy, kedvezőtlen változás történt: a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és a népességfogyás, amely általános európai jelenség, és amely bennünket sem került el. Ezért a magyar nemzeti, kereszténydemokrata kormányzat 2010 óta gyermek- és családközpontú társadalom- és gazdaságpolitikát folytat, amelynek fő célja, hogy minden magyar nő legalább két gyermeket hozzon világra élete folyamán. Ha sikerül ismét – az egyházak segítségével – evidenciává tenni, hogy teljes emberré csak házasságban válhat a nő és a férfi, és a gyermek nem eszköze, hanem célja az életünknek, akkor jó esélyünk van a népesedési fordulatra. 

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 21


| EGYHÁZI ÉLET |

A gyógyulás háza BALOGH-ZILA TEODÓRA

Egy tipikus magyar sebeket magán hordozó városban élő hitű közösség él. Bár Tiszavasvári reformátussága apropó nélkül is megérdemelné, hogy bemutassuk, cikkünk a Kossuth Rádióban szeptember 19-én innen közvetített rádiós istentiszteletre is fel kívánja hívni a figyelmet, amelyen Szvoren Attila lelkész hirdeti majd az Igét.

Tiszavasvári közepén nagy fehér református templom áll, szemben vele a parókia és a gyülekezeti ház, a kapuban a lelkész integet. – Itt jelentős múltú gyülekezet él, nagy lelki hagyatékkal, lelki kincsekkel – mondja Szvoren Attila lelkipásztor rögvest a bemutatkozás után, miközben a gyülekezeti terem felé kalauzol bennünket.

MISSZIÓRA VÁRÓ TENGER – Azt szeretnénk, hogy ha valaki belép a templomunkba, azt érezze, hazajött és mindig is ide tartozott – fogalmaz Szvoren Attila. – Megvannak azok a családok, akik már hosszú ideje a közösség tagjai, szüleik, nagyszüleik is ide jártak. Jó rájuk támaszkodni, tudva, ismerik a gyülekezet múltját, de közben arra is törekednünk kell, hogy újjáépítsük a közösséget, hiszen sokan kikoptak az egyházközség életéből – mondja a lelkész, aki szerint a tizenkétezres város magában hordozza Magyarország szinte minden problémáját. A múlt században hozták létre az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. A szocializmusban rengeteg munkással működő nagyvállalat a rendszerváltás után kezdett el leépülni. A város lakosságának java része a szocializmussal, majd a rendszerváltás 22 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

utáni hanyatlással együtt elfordult a hittől. – Ez megmutatkozik a társadalmi temetések arányában, a templomi esküvők csekély számában – a lelkipásztor úgy látja, a tiszavasvári reformátusok nagy múltú közössége és impozáns temploma úgy áll a város közepén, mintha egy misszióra váró tengerben álló sziget lenne. – Ugyanakkor jelen van a cigányság kérdése – folytatja Szvoren Attila –, Tiszavasváriban nagy arányú a roma lakosság. Ráadásul településünk hosszú időn át a politikai csatározások miatt híresült el. – De vasárnap mindenki­ nek ott a lehetőség, hogy eljöjjön és belekapaszkodjon abba az ígéretbe, amelyet Isten mondott: én vagyok a te gyógyítód. És ő valóban gyógyít. Mi ezt tapasztaljuk a gyülekezet közösségében – fogalmaz a lelkipásztor.

RAGACSOS, MINT A MÉZ A gyógyulást tapasztalta meg 2007-ben Hamvas Attila is, aki ma már három éve gondnoka a közösségnek. Vele már a gyönyörű fákkal és bokrokkal teli templomkertben állunk meg beszélgetni. – Először egy keresztszülői felkérés, majd egy haláleset miatt tértünk be feleségemmel a templomba, aztán itt ragadtunk, mint a mézben – mondja mosolyogva az egyébként méhészke-


| EGYHÁZI ÉLET |

déssel foglalkozó Attila. Felmenői között több presbiter is volt, ám a család később eltávolodott a hittől. – Amikor visszataláltunk a református egyházhoz, tevőlegesen elkezdtünk részt venni a gyülekezeti munkában, és mivel mindig itt forgolódtunk, jelöltek presbiternek, később pedig gondnoknak. Van egy kemény mag a közösségben, akikre mindig lehet számítani. Mostanában több fiatal is becsatlakozik, hogyha például a templom körüli munkáról van szó – fogalmaz. Erre pedig nagy szükség van, hiszen a városban ugyan majdnem háromezren vallják magukat reformátusnak, az egyházközség névjegyzékében csupán négyszázkilenc egyháztag szerepel, míg vasárnap délelőtt hatvan-hetven ember indul istentiszteletre.

KEMÉNY MAG A póttagokkal együtt huszonöt főből álló presbitérium nem csupán a családi napok, a kertrendezés vagy a generációs tábor megszervezésében segít. Tiszavasvári egyházi tisztségviselői úgy segítenek a lelkészükre háruló adminisztratív munkában, hogy felosztották egymás között a hivatali időt: mindig más ül be fogadni a betérőket. A gyülekezetet öt éve vezető lelkész felesége, Szvoren-Zabolai Enikő is segíti férje munkáját, bár jelenleg inkább a háttérből, hiszen ideje nagy részét az öt kisgyermek ellátásával tölti.

KIS KÖZÖSSÉG, NAGY FELADAT

Tiszavasvári református templomának története a 13. századba nyúlik vissza, amikor a mesterségesen emelt dombon kőtemplom épült. Ez az egyhajós francia-román stílusban épült templom, amelyet temető vett körül, a 16. században került a kálvini hitre tért egyházközség birtokába. A templom mai alakját – többszöri átépítés után – 1788–89-ben kapta meg. 12 regiszteres orgonáját 1865-ben Jónás István váradi orgonaművész készítette. 1996–98ban Sepsi Károly orgonaművész tervei alapján Szabó Árpád orgonaépítő mester átépítette, kibővítette. A ma már kétmanuálos, 15 regiszteres, 874 sípból álló hangszert két éve újították fel.

A lelkipásztor feladatairól beszélgetve megtudjuk, Szvoren Attila látja el a közeli Szorgalmatos missziói egyházközségének vezetését is. A 2002-ben önálló községgé váló Szorgalmatos maroknyi református gyülekezete ebben az évben nagy feladatot kapott: szeptembertől átvette a helyi általános iskola fenntartását. – Igyekszünk felnőni a feladathoz. A projektbe félve vágtunk bele, hiszen bár a szülők rokonszenveztek a reformátussággal, egy egyházi iskola elfogadása, megszavazása nagyon komoly lépés. Végül Isten eloszlatta a félelmeinket: a szavazás során a szülők kétharmada döntött a református fenntartásba kerülés mellett.

KÖNYVELŐBŐL HITOKTATÓ A szorgalmatosi iskolában kezdett el tanítani szeptembertől Hamvasné Nagy Annamária, a gyülekezet a hittanoktatója. Ko-

rábban mérlegképes könyvelőként dolgozott, de ahogyan hite erősödött, új elhívást érzett magában, és jelentkezett a Sárospataki Teológiai Akadémia hitoktató szakára. Szeptemberig a gyermek-istentiszteletekért és a hittanórákért felelt, most azonban nagy hasznát látja könyvelői múltjának, hiszen az egyházi fenntartásba kerülő szorgalmatosi iskola gazdasági ügyeit is ő intézi. Tiszavasváriban vasárnaponként tíz-tizenöt gyermek vesz részt a gyerekistentiszteleteken, de nagyobb ünnepekkor harmincan is vannak. –Szvoren tiszteletes úrék nagy lelkesedéssel érkeztek, a gyermekmunka területén is számos tervük volt, de imádkozni kellett, hogy Isten küldjön még munkatársakat. Azóta már kettőt is kaptunk, mindketten a sárospataki teológia hallgatói – teszi hozzá Annamária.

REND A LELKE...

A boltíves templomajtón végül Tóth Miklósné Juci nénivel lépünk be. Ő a gyülekezet harangozója, és a templom rendjének mindig mosolygó őre. – Apukám is presbiter volt, 1996 óta én is, de nem a hagyomány, a hitem húz a templomba – osztja meg velünk Juci néni. Fitos István a nyomában lép be a fehér épületbe most is. Pista bácsi segít feltenni az énekeket, ő is végigfutja szemével a templomteret, aztán a hangosítással kezd el bíbelődni. Kedvence az orgona – a több száz éves lépcsőn felbaktatva elárulja, nagyon szereti a zenét, most sincs sok ideje, mert épp beiratkozási időszak van a zeneiskolában, ahol három éve tanul zongorázni. Amikor megkérdezzük az idős férfit, miért fontos neki ez a templom és a gyülekezet, hirtelen szűkszavúvá válik, elkomolyodik. – Ide járnak a lelki barátaim, akikkel értjük egymást – mondja kicsit később elérzékenyülve. Nem faggatjuk tovább.

RÁDIÓS KÖZVETÍTÉS Nehezen lépünk ki a hűvös templom és zöldellő templomkert kapuján. Amikor búcsúzás közben arról kérdezzük a tiszteletes urat, hogyan készül a szeptember 19-i közvetítésre, mosolyogva mondja, örül a lehetőségnek. – Abban bízom, hogy a rádió hullámhosszain keresztül is a gyógyulás helyévé válhatunk – mondja.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 23


| INTERJÚ |

Magyar „tanfészek” Wittenbergben

A reformáció ötszázadik évfordulójára jelent meg Coetus Ungaricus című, a wittenbergi magyar diáktársaságról szóló kötete. Akkor már tudhattuk, hogy lesz németországi kiadása is a műnek, amely várhaT. NÉMETH tóan interjúnk megjelenése idején lát napvilágot. A szerzővel, Szabó LÁSZLÓ András irodalomtörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusával a wittenbergi református diákok életéről, a hordókban hazahozott könyvekről és Melanchthon házáról is beszélgettünk.

Négy évet kellett várni a wittenbergi magyar diáktársaságról szóló könyvének németországi megjelenésére. Sok mun­ kát kellett elvégeznie a magyar kiadás után? Jelentős és ismert német kiadóm lassan haladt a munkával, talán azért is, mert folyamatosan rengeteg kéziratot kapnak. A reformáció ötszázadik évfordulóján indult a sorozatuk, amely már több magyar szerzőt is megjelentetett. Egyik szerkesztőjükön keresztül jutottam el hozzájuk. Sorrendben éppen a 79. számú az én kötetem, ebből látszik, hogy valóban sok könyvet adtak ki ebben a sorozatban. Az előszó végén azt is jeleztem, hogy 2018-ban lezártam a kéziratot. Bár az anyagot némileg átdolgoztam a német kiadásra, az egész könyvet nem alakítottam át, és nyilván a legújabb szakirodalom már nem kerülhetett bele. Ez is mutatja, hogy minden tudományos munkát abba kell hagyni valahol, hiszen a megjelenés után is újra meg újra kerülnek elő addig nem ismert adatok.

Európa nagy részéből érkeztek ebbe a német városba. A beiratkozási adatokból kiderül, hogy a frissen alapított egyetem a 16. század első felében gyorsan a legdivatosabb és legnagyobb német felsőoktatási intézménnyé vált. Hol tartanak ma a magyar és a német reformáció kapcsolattörténetével foglalkozó kutatások? Németországban most jelent meg egy nagy, összefoglaló kötet az 1502-ben alapított és az 1810-es évekig működő wittenbergi egyetemről. Ebben a német kutatók belülről nézik az egész intézmény történetét, én pedig – mondhatni, külső szemlélőként – szűkebb szakaszt vizsgálok: az 1555 és 1613 közötti éveket, amikor a magyar diáktársaság működött az egyetemen. A kötet első részében sokat írok a korabeli Wittenbergről is.

Mit jelent professzor úr számára, hogy a korábban Magyarországon megjelent könyvét Németországban is kiadják egy tudományos sorozat köteteként? A kutatók számára mindig nagyon fontos, hogy valamilyen világnyelven is megjelenjen a munkájuk. A könyv témája, a magyar–német kapcsolatok érdekesek lehetnek a német olvasók számára is. Munkám recepcióját könnyíti, hogy több évtizede sokat publikálok német tudományos kötetekben.

Miért fontosak ezek az elemzések? Azért, mert egyházunk történetéről szólnak. A református lelkészek képzése a reformáció első évtizedeiben Wittenbergben zajlott. Amikor a 16. század közepén megalakult a magyar református egyház, akkor szükség volt további lelkészképző intézményekre. Ezek részben a kollégiumok voltak, például Debrecenben, Sárospatakon, Gyulafehérvárott. Ezek a lelkészképzők a mai fogalmaink szerint legfeljebb főiskolai szintet jelentettek. Az ott szerzett végzettség elég volt arra, hogy kisebb eklézsiákban dolgozzanak lelkészként, de szükség volt képzettebb emberekre is. Magyarországon viszont nem volt egyetem, ezért a tehetséges diákokat kiküldték Wittenbergbe.

A magyar–német viszony vizsgálata tehát hálás téma. Igen, mindig arrafelé irányultak a legfontosabb kapcsolataink. A német terület jelentette a legközelebbi nagyhatalmat, ezért talán az ottani kultúra befolyása volt a legerősebb Magyarországon. Ez különösen igaz a protestáns hatásokra. Mivel a reformáció Wittenbergből indult, nagyon sokáig a svájci irányzatot követő magyar diákok is oda mentek. Protestáns peregrinusok egyébként

A kötetből az is kiderül, hogy a diáktársaságok létrejöttét tiltották Wittenbergben, a magyar diákok mégis megalakíthattak egy ilyen társulást. Philipp Melanchthon már fiatalon, 1518-ban az egyetem professzora lett. Különösen érdeklődött a történelem iránt, és őt is – mint általában a németeket – mindig nagyon érdekelte, hogy Magyarországon mi történik a törökökkel kapcsolatban.

24 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.


| INTERJÚ |

Melanchthon jó viszonyba került a magyar diákokkal, ezért segítségével a tiltás ellenére létrehozhatták a diáktársaságukat. Wittenbergben a professzorok fizetéskiegészítésként diákokat fogadhattak be az otthonukba bérlőként. Melanchthon emeletes házában is sok magyar diák lakott. Így egy kis „tanfészek” jött nála létre. A külföldi tanuláshoz a tehetség mellett pénz is kellett. Kik voltak a vándordeákok támogatói? Főúri és jómódú polgári mecénások vagy városok támogatták őket. A wittenbergi élet drága volt. A leggazdagabb magyar református főnemesek a saját birtokukon úgy biztosították a folyamatos lelkészi szolgálatot, hogy fizették jövőbeni prédikátoraik tanulmányait. Egy idő után természetesen már hazahívták őket. Volt, aki maradt volna még, de jönnie kellett. Előfordult, hogy a főnemes a fiát küldte ki, és vele ment egy házitanár, aki maga is diák volt, de olyan hallgató is akadt, aki saját költségén tanult Wittenbergben. A most német nyelven is megjelenő könyvben 439 diák adatai szerepelnek. Ők a diáktársaság tagjai voltak. Az egyetemen ennél még jóval több magyarországi hallgató tanult. Sok ismert, kiemelkedően tehetséges személyt említhetünk közülük, az egyházalapító generációból: például Melius Juhász Pétert és Károlyi Gáspárt. Kisebb falvakból ugyancsak érkeztek diákok. A diáktársaság érdekes tagja volt többek között Esterházy Tamás. Az Esterházyak akkor még evangélikus középbirtokosok voltak, de Esterházy Tamás belépett a többségében református tagokból álló magyar diáktársaságba. A kint tanuló diákok emlékkönyvet vezettek, amelybe a tanáraik és diáktársaik írtak, a fennmaradtak, mint például Esterházyé, máig sok fontos információt kínáló egykori úti vásárfiák. Mit tudhatunk meg ezekből az emlékkönyvekből? Fény derül belőlük a diákok személyes kapcsolataira. Külön értéke egy-egy emlékkönyvnek az irodalmi idézet vagy valamilyen kép. De nemcsak az emlékkönyvüket hozták haza, hanem sokszor szekérderéknyi teológiai munkát is. A megmaradt könyvjegyzékekből kiderül, hogy e kötetek kilencven százalékát Wittenbergben vásárolták meg, és azokat aztán haza is kellett hozni. A könyvek mérete miatt ez nem volt könnyű, kereskedőkkel szállíttatták hordókban. Emiatt a könyvgyűjtő teológusok sokszor kerülhettek adósságba. Az egyik witten-

bergi könyvkiadó például egyenesen Magyarországra küldte a fiát, hogy behajthassa a tartozást. Milyen nyelven olvastak, beszéltek Wittenbergben? Az egyetemen latinul tartották az előadásokat. Bár a városban a német nyelvet használták, a magyar diákok nem nagyon tudtak németül. Amikor visszatértek Magyarországra, hogyan fogadták őket? Jó lehetőségeik voltak, mert ők akkor már az értelmiség magasabb rétegéhez tartoztak. Először még tanári állást kaptak, majd lelkészként helyezkedtek el valamelyik nagyobb gyülekezetben. Aki onnan hazajött, jó karrierre számíthatott. Közülük kerültek ki az esperesek, püspökök és a kollégiumok tanárai. Attól kezdve viszont, hogy kiéleződtek a reformátusok és az evangélikusok közti ellentétek, a reformátusok Wittenberg helyett már Heidelbergbe jártak. Tudtommal kutatásait Németországban végezte. Milyen tudományos műhelyekben? Igen, főleg Halléban és Wittenberg­ ben. A wittenbergi evangélikus egy­ házközségben megtalálható anya­ könyvek nagyon jó források. Az egye­ tem régi iratait és levéltárát Halléba vitték. A mikrofilmen tárolt anyakönyveket még a könyvtárban kutattam, azóta már az interneten is elérhetők. Az ottani munkához az is sokat hozzátett, hogy találkozhattam olyan pályatársakkal, akik szintén ezzel a korszakkal és kifejezetten a wittenbergi egyetemmel foglalkoznak. Mostani egyetemi hallgatói hogyan tekintenek a 16. századra? Nehéz nekik régi dolgokat tanítani, mert többségük a jelenkor után érdeklődik. De minden évfolyamban akad egy-két diák, akiket, Istentől kapott kegyelmi ajándékként, megfog ez az időszak is. Mit tanulhatunk ma a reformáció korának diákjaitól? Mi, magyar reformátusok – képletesen szólva – egy nagyobb gyülekezet része vagyunk, mindig szoros kapcsolatban voltunk más országokkal, például Svájccal, Hollandiával, Németországgal, de Angliával és Skóciával is. A magyar diákok az évszázadok során folyamatosan mentek nyugatra, ez az ös�szeköttetés – bizonyos történelmi időszakok kivételével – a mai napig él ösztöndíjak formájában.  2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ezen a héten az elővigyázatosságra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. A járvány újabb hulláma sajnos az ajtón kopogtat, amellett, hogy vigyázunk magunkra, adjunk hálát az életünkért és azokért az orvosokért, kórházi dolgozókért, akik eddig és ezután is értünk dolgoznak. Ezen a héten a Bethesda Református Gyermekkórház által kiadott recepteskönyvből hozunk egy gyógyteareceptet, amelyet Velkey György főigazgató ajánlott az olvasóknak. MEZEI GYÓGYTEA

Hozzávalók: frissen szedett kakukkfű, menta, citromfű, levendula, zsálya, esetleg orbáncfű és galagonya, vagy más általunk ismert gyógynövények

A frissen szedett gyógynövényeket csokorban kiakasztom száradni szellős helyre, ahol nem tűz a nap. Néhány hét után a nem felhasználható részeket eltávolítom, majd apróra vágom, és egy közepes lyukú fémszitán átmorzsolom, hogy homogén teakeveréket kapjak. Egyénre szabva összekeverem és kimosott, kifertőtlenített, felcímkézett befőttesüvegekbe töltöm. Egy kávéskanálnyi teakeveréket nem lobogó, de forró vízzel felöntök, majd egy kis mézzel, esetleg citrommal fogyasztom.  FORRÁS: RECEPTRE ÍRVA, MRE BETHESDA GYERMEKKÓRHÁZA, FOTÓ: PEXELS.COM

26 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

A galatákhoz írt levélből idézzük Pál apostol szavait. Vízszintes: 2. Az idézet első része (N, A, E, I, Y). 13. A rendanghoz hasonló indonéz étel (KALIO). 14. Francia területmérték. 15. Mérgező elem. 16. Dél-afrikai gépkocsi jelzés. 17. Szájtátva nézés. 20. Tarifa egynemű betűi. 21. Indium vegyjele. 22. Dal. 23. Orosz férfinév. 25. Ügyintéző, röviden. 26. Olimpiai bajnok birkózó, edző (András). 28. Amely módon. 30. Nemes érzés. 32. Lepke része! 34. Karamell-darab! 35. Földdarab. 36. Klasszikus idő. 39. Csillagászati távolság. 41. Urán és tellúr vegyjele. 42. Erőtlenné tesz. 43. … Gardner, USA-beli filmcsillag. 44. Mozdony közlekedik rajta. 46. Növényevő hal. 48. Córesz eleje! 49. Időegység. 51. Szulák Andrea. 52. Egyszerű szerkezettel megakaszt. 54. Sírásra késztet. 56. Állatot ellát. 58. Zuhogni kezd! 59. Nemes ital. 61. Folyadéktároló tartály. 63. Biztató szó. 64. Nagyhatalom. 66. Dél-amerikai sivatag. 68. Órahang. 69. Úrhatnám. 71. Vissza: Ókori nép tagja. 72. Szélesre táró. Függőleges: 1. Az idézet második része (A, Z, J, B, L, T). 2. Szalagcsokor. 3 Kis Ilona. 4. Nikkel vegyjele. 5. Eger várát védte (István). 6. Japán motormárka. 7. Portéka. 8. Mottó. 9. Ovidius ragadványneve. 10. Birtokában van! 11. Szent, röviden. 12. Visszajön. 18. Baranya megyei község. 19. Bútordarab. 22. Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilm-rendező (József). 24. Német középhegység Bajorország, Hessen és Türingia területén (RHÖN). 27. Kenyér születési helye. 29. Hegyről levált szikladarab. 31. Vasúti felépítmény része. 33. Csecsebecséket áruló vásározó. 35. Töltött sütemény. 37. Belül vetít! 38. Vendégmarasztaló. 39. Fizika egynemű betűi. 40. Esztendeje. 45. Nyári ruhadarab. 47. Terméketlen talaj. 49. Naponta ismétlődő műsor TV-ben, rádióban. 50. Cselgáncsszőnyeg. 53. Zavaros. 54. Berlini vörös! 55. Kettőzve: afrikai dob. 57. Női név. 60. Csecsemő. 62. Még jó! 65. Idegen Anna. 67. Iparosok érdekvédelmi társulása. 68. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röv. 70. Osztályvezető, röviden. 73. Fordított kettős betű. 74. Sertéslak. Az előző rejtvény megfejtése: Az ősz latinkönyves tógásdiákja már bevonult zordon kollégiumába.


| GYERMEKEKNEK |

Néhány véka árpa Sifra még jóval később, idős korában sem felejtette el: aznap az utolsó mérő árpából merített, hogy megőrölhesse. Alig néhány véka árpa kotyogott a kőedény alján. – Talán kitart aratásig… – gondolkodott magában. Persze nem az ő gondja, az anyjának és az apjának kell a kenyérre valóról gondoskodnia. De Sifra már elmúlt tizenkét éves, és ha az Úr megengedi, akkor jövőre férjhez is adják Pashúrhoz. Mint minden lány, ha megházasodik, a férje házába fog költözni. De hiába lesz már asszony, néhány évig nem vezet saját háztartást, mert az ott Pashúr anyjának a feladata. Értenie kell mégis mindenhez, hiszen hamarosan eljön a nap, amikor felépítik a saját házukat, ahol neki kell majd okosan gazdálkodnia. Például tudnia kell, hogy mennyi gabonára lesz szükség abban az évben, még akkor is, ha későn érik be az árpa. Mert idén is ez történt. Már közeledett a páska, de az árpa nem nagyon akart kalászt mutatni. Pedig ilyenkor már kezdődik az árpa első aratása. Nem véletlenül nevezték a régiek Ábib hónapjának, ami azt jelenti: kalász. De most még zöldek voltak a kalászok, nem igazán akart beérni a gabona. Sifra merített a hombárból. Ha jól számolja, két-három hétre való gabonájuk maradt. Talán elég lesz aratásig. Elégnek kell lennie, mert nemigen van más. A búza rég elfogyott, és hát ilyen szegényeknek, mint ők, csak ünnepnapon kerül búzakenyér az asztalára. Sifra tudta azt is, hogyan kell a búzából édes süteményt készíteni, formára sütöttet, mézeset, olyat, amilyet a gyerekek kapnak purimkor. A hétköznapokon azonban leginkább árpakenyeret ettek, és ha kifogytak az árpából is, akkor következett a köles, végül a cirok, amely igazán csak kásának megfőzve ehető, annak se nagyon. De most még – Istennek hála – van árpa, lehet belőle kenyeret sütni, ha nem is olyan foszlós, mint amit búzából készítenek. Ha jól megkel, finom az is, csak kicsit tömörebb a tésztája. Sifra mégis jobban kedvelte a kelesztetlen lepénykenyeret, amelyet egészen vékonyra nyújtottak, úgy sütötték

meg. Biztos volt benne, hogy csukott szemmel is megismerné – ezer kenyér közül is – azt a lepényt, amelyet az anyja sütött. Az ő lepénykenyerei frissen puhák, omlósak voltak, mert a tésztába mindig tett egy kis olajat. Gyorsan kiszáradtak ugyan, de ez se baj, mert akkor meg olyan ropogósak lettek, hogy szinte pattanva törtek el. Ha kimentek a mezőre dolgozni, az anyjuk mindig ilyen kovásztalan lepényt sütött, azt vitték magukkal. Ebéd idején letelepedtek a vadfügefák tövébe, elővették a kenyereket, és elrágcsálták. Sokszor csak úgy magában, de leginkább forrásvízbe vagy vizezett borba mártogatták, hogy jobban felpuhuljon. Ebédidőben sokat ugratták egymást, főleg a gyerekek és a fiatalok. A legnagyobb mókamester persze Aszáf volt. Be nem állt a szája, és addig beszélt, amíg mindenki az oldalát nem fogta a nevetéstől. Sifrának most mégis elkomorult az arca, és könnybe lábadt a szeme, ahogy Aszáf eszébe jutott. Nem akart rágondolni, leguggolt inkább a földre, és forgatni kezdte a kézimalmot, hogy mihamarabb készen legyen az őrléssel.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Indul a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram Szeptember 11-től lehet jelentkezni a Magyar Református Szeretetszolgálat Nyilas Misi Ösztöndíjprogramjára. Az alapítvány ebben az évben is ötven fiatal tehetséget kíván támogatni, hogy szociálisan hátrányos helyzetük ellenére legyen lehetőségük kibontakozni. Miután augusztus végén közel ezerkétszáz diákot segített tanszeradománnyal a Magyar Református Szeretetszolgálat Kárpát-medence-szerte, az őszi időszakban a tehetséggondozás kerül az alapítvány fókuszába. Az évente meghirdetett Nyilas Misi Ösztöndíj programra olyan Kárpát-medencében élő, magyar nyelvű oktatásban résztvevő, 5-12. évfolyamos diákok jelentkezhetnek, akik valamely művészeti ágban, sportban, természet- vagy bölcsészettudományban kiemelkedően tehetségesek, mindemellett szociálisan hátrányos helyzetűek. A programban részt vevő diákok számára az anyagi támogatás mellett mentorok is segítenek. Emellett

a Nyilas Misi Újratöltve elnevezésű program résztvevőivel együtt a tudatos pénzügyi gazdálkodás, az önmenedzsment és a karrierépítés mikéntjeit is megtanulhatják az ösztöndíjas fiatalok. Az ösztöndíjra október 31-ig lehet jelentkezni a legyenfolytatas.jobbadni.hu oldalon keresztül. A beadott pályázatok közül a szakmai zsűri november folyamán választja ki a 2022-es év támogatott tehetségeit. Ebben az évben a támogatási időszak megújul: már nem tanévhez, hanem naptári évhez kötött az ösztöndíj, így a támogatást elnyerő fiatalok a teljes következő évben részesülnek a száz-százezer forintos anyagi támogatásban és választott mentoruk támogatásában. A nehéz körülmények között élő ifjú tehetségeket bárki támogathatja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as adományvonalának felhívásával, vagy ha elküldi az ADOMANY szót SMS-ben. Adományozni az alapítvány 10702019-8500889851100005-ös bankszámlaszámán (közlemény: ösztöndíj) és az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül is lehet. 

A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). Hitben járó 56 éves hölgy Krisztust követő társát keresi, aki elköteleződésre, Isten szerinti szeretetközösségre vágyik, aranyforgo@gmail.com.

Résztvevőkről készül fotó szeptember 11-én Nagyecseden, a Szatmár Határok Nélkül református találkozón. Az eseményen körülbelül ezren vettek részt – közülük háromszázan a határon túlról érkeztek –, akiket ünnepi istentisztelet, hagyományőrző előadások, játszóház, kézműves foglalkozások, keresztyén zenekarok, valamint Homonyik Sándor-koncert várt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

28 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.


| EGYHÁZI ÉLET |

Ahol angyalok dolgoznak Kishegyesi út 156. Nem lehet eltéveszteni, a csodálatos épületen minden arra járó szeme megakad. Hát ha még tudná az utca embere, hogy milyen szolgálat folyik a falak között: országosan is egyedülálló, európai szintű, református fejlesztő-nevelő munka halmozottan sérült értelmi fogyatékos gyermekek és fiatalok között. Szeptember 10-én pénteken tartották az új épület átadóünnepségét, mi is a helyszínen jártunk. Az Immánuel Otthon és Iskola a Debreceni Református Nagytemplomi Egyházközség fenntartásában működik immáron harminc éve. Korábban egy helyszínen, a Pacsirta utcai épületben várták a tanulókat. Ám a fejlesztési lehetőségek gyarapodásával és az intézményt megkereső családok számának növekedésével egyre sürgetőbb lett a bővülés, amely most valósulhatott meg. Az új épületben hetven, a Pacsirta utcában ötven tanulóval kezdődött el a 2021/22-es tanév. Igével Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szolgált az 1Kor 6,19-20 alapján. – Ma a megtestesülés csodáját ünnepeljük. Az álomból, a gondolatból így lesz elképzelés, majd épület és otthon. Az igazi megtestesülés: a test, amelyben Isten lakozik – fogalmazott az elöljáró, és hozzátette: – A test tökéletlensége nem akadály Isten lelkének kiáradására. Balog Zoltán felelevenítette Győri Zsófia és Kulcsár Tamás kontakttáncát, amelyet a Reformáció 500 ünnepségsorozat keretében látott: – Tamás és Zsófia táncában a test és a lélek harmóniában volt együtt, a test tökéletlenségével együtt, hiszen Isten nem csak velünk van, hanem bennünk is. A köszöntők után Győri Zsófia igazgató játékos formában, a gyermekeket és fiatalokat bevonva mesélte el az intézmény létrejöttének történetét. – A Kishegyesi úti épületben hat-

vannyolc munkatárssal, tizennégy tanteremmel, tornateremmel, sószobával, játszóudvarral, Ayres- és Snoezelen-terápiás szobákkal, hydro- és gyógymasszázzsal indult el a munka. Az építkezés másfél milliárd forintból valósult meg. Boldogok vagyunk, hálásak Istennek, hogy megajándékozott bennünket, és köszönjük azoknak, akik segítésével mindez létrejöhetett – mondta Győri Zsófia. A munkálatokat egy kisfilmben tárták a közönség elé, majd Papp László, Debrecen polgármestere osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. – Az Immánuel Otthon a gondoskodó Debrecen egyik legfontosabb intézménye, ahol nem is hétköznapi emberek, hanem angyalok dolgoznak. Amikor itt vagyok, mindig bejárom ezt az utat, a megrendüléstől a szomorúságon át eljutok a felismerésig, hogy az Immánuel Otthon világa tele van szeretettel, figyelemmel, törődéssel és örömmel, amelyhez nincs fogható. Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter személyes történettel szólt a jelenlévőkhöz: egy ismerős családnak azt javasolták sérült gyermekük megszületésekor, hogy tegyék be otthonba, mert annyi nehézséget fog okozni. De a család nem így határozott: gyermekük nem tud járni, nem tud beszélni, de tud mosolyogni. – Most is ott volt a zánkai Erzsébet-táborban, és láttam videókat és képeket, amelyek a boldogságát tükrözik. Az emberi életet védelmeznünk kell, és segítséget kell nyújtanunk, akkor is, ha csak kevéssé szembetűnő, akkor is, ha teljesen látható az élet és a test tökéletlensége – fogalmazott a miniszter. Novák Katalin elmondta, a magyar kormány anyagi támogatást nyújtott az otthon bővítéséhez. Az ünnepség végén Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke megáldotta az új épületet és a jelenlévőket, akiknek a szalagátvágás után lehetőségük nyílt bejárni az intézmény új épületét.  SZIRÁK SÁRA, FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN 2021. szeptember 19.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkipásztort ismerhetjük meg. a katekézisből írt tanítóképzős szakdolgozatom védésén: folytatásra biztatott, és úgy láttam, ezt a teológián tehetem meg. Tíz évvel később egy konferencián nyilvánosan is megköszöntem ezt neki.

Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkipásztor az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági előadója, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) elnöke. Sepsiszentgyörgyön született, sokáig zenésznek készült, végül a KántorTanítóképző Főiskola elvégzése után a kolozsvári teológiára vezetett az útja. Házas, egy fiú és egy lány édesapja.

3

Milyen formában maradt meg a zene az életében? Gyerekzenekart alapítottunk Kézdivásárhelyen, de ez az ifjúsági munkának is mindig része. Voltam már kórusvezető, évekig tanítottam egyházzenét, a közelmúltban pedig az IKE énekeskönyvén munkálkodtunk sokat. Lelkes csapat gyűlt össze erre a munkára, nagy élmény minőségi református zenekart alkotni.

1

Sokat foglalkozik fiatalokkal, gyerekekkel. Mi a legmegkapóbb ebben a munkában? Sepsiszentgyörgyön is tanítottam a segédlelkészi évek alatt, Kézdivásárhelyen pedig hat évig voltam iskolalelkész. Mindig próbatétel az új nemzedékekkel foglalkozni, hiszen lépést kell tartani velük, feladatok elé állítanak, formában tartanak. Ösztönöznek, hogy új témákkal foglalkozzak, újragondoljam a mondanivalómat. A fiatalokkal nem lehet belekényelmesedni a szolgálatba, el kell engedni a megszokott frázisokat. Csak akkor távolodnak az egyháztól, ha az is távolodik tőlük. Így ha én közeledek, ők is közelednek hozzám. Ehhez azonban adottság is kell, nyitottnak kell lenni az ő világukra. Ha rögtön prédikálni kezdenék, az olyan lenne, mintha nem készíteném elő a földet a vetésre. Előbb legyünk egy közösségben, ismerjenek meg, és eljön a pillanat, amikor az igei üzenetet is elfogadják.

2

Mi vezette a zenészi pályáról a teológiára? Gyerekkoromban hegedűvel kezdtem, majd megtanultam gitározni, orgonán, zongorán játszani. Konzervatóriumban szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, végül azonban a kántor-tanítóképzőre esett a választásom, és kántorként is szolgáltam Marosvásárhelyen. A teológiára a magyarországi professzor, Fodorné Nagy Sarolta irányított 30 Reformátusok Lapja

2021. szeptember 19.

4

Hogyan jött létre az IKE énekeskönyve? Úgy éreztük, ideje újragondolni a rendszerváltás utáni évtizedeket, a felgyűlt énekanyagot. Egyszersmind nyitottunk is a fiatalok világára: bővíthető telefonos alkalmazást, YouTube-csatornát hoztunk létre. A lelkipásztorokból, kántorokból álló nyolctagú szerkesztőbizottságban mindenki tapasztalt zenész, és arra is figyeltünk, hogy Erdély különböző térségeit képviseljék a tagok. Az idén megjelent kiadvány az első ifjúsági énekeskönyv, amelyet az igazgatótanács és a Zsinat is hivatalosan elfogadott.

5

Mennyire összetett feladat Kézdivásárhelyen szolgálni? A gyülekezeti szolgálat új feladatokat, próbatételeket hozott, de tudatosan figyelünk arra, hogy a zsúfoltabb program ne menjen a család rovására. A gyülekezetben több területen kell egyszerre megfelelni, és nem könnyű mindenben minőségileg és emberileg jelen lenni. De hála Istennek, nagyon jó, támogató főgondnokunk és presbitériumunk, gyerekszolgálatot irányító csapatunk van. Személyes vezérgondolatom Vlagyimir Viszockij Énekes a mikrofonnál című verséből való: „…hogyha nem szívemből zenélek, / Felhangosítja a hazugságomat.” Bármit végzek, igyekszem szívből tenni.  BEREKMÉRI GABRIELLA