Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

5. SZÁM,

2021. JANUÁR 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Amikor Isten Ausztráliába küld 9 771419 856007

MARAFEJEVA NELLIT MELBOURNE-I TAPASZTALATAIRÓL KÉRDEZTÜK

21005


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

De oh, édes Jézusom, vajon ki nevében adjam be keserves könyörgő levelem? Eszembe jutott, hogy a te nevedben kell annak meglenni, mert hazudni nem tudó bizony mondásoddal konfirmáltad, hogy valamit akképpen kérek én is, nyomorult mételyes juhod, a többi hívekkel együtt, megadod énnekem is. A te áldott nevedben kérem azért az imádság lelkét édes Atyádtól, s úgyis tartsd reménykedésemet édes Krisztusom, mintha te bocsátottál volna engemet őhozzá követségbe.  CZEGLÉDI ISTVÁN (1620–1671)

11

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

24

16

INTERJÚ • 6. A legjobbak között a Károli | Czine Ágnes rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettest kérdeztük a részletekről REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Egymás terhét hordozzátok… | Kovács Mihály vezércikke INTERJÚ • 11. Egy lépéssel Isten után | Géresi Róberttel, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új püspökével beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. Nemzedékről nemzedékre | Háromszáz éves a Törökszentmiklósi Református Egyházközség GONDOLATOK • 21. Trianon és Munkács | Ablonczy Bálint publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 24. Népegyház vagy szubkultúra? | Különleges beszélgetés jött létre az Ökumenikus Imahét keretében PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Barthos Gergelyt, a hévizgyörki gyülekezet lelkipásztorát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. január 31.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

I. 31. VASÁRNAP

II. 1. HÉTFŐ

II. 2. KEDD

II. 3. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(8) „…mert megváltottam őket…” (Zak 10) A megváltás mindenestől Isten cselekvése, hiszen neki gondja van hűtlen népére is (3–5). Zakariás leírása szerint is itt mindenben Isten a cselekvő. A megváltás ebben az összefüggésben megszabadítást jelent, amelynek során Isten megszabadítja népét a bálványoktól és a hűtlen pásztoroktól (2–3), majd harcban megerősítve (4–5) hazahozza őket a fogságból. Így szétszórt népét egyesíti az Úr (10), akik hatalmassá lesznek a népek között (12). A megváltás – amelynek itt e világi dimenziói vannak – azonban sokkal több ennél. Azt jelenti, amit Jézus Krisztusban hozott el számunkra az Isten. Ő úgy gondoskodik népéről, hogy Júda házából elküldi a Megváltót, aki felékesíti életünket, és mint az épületet a sarokkő, megszilárdítja azt. Azért kell megváltás, mert a mi életünk halálosan inog, és ha sárba tapossuk is ellenségeinket (5), és ha mi leszünk is hatalmassá a népek között (12), életünk akkor sincs megoldva, amíg van önzés, bűn, betegség, halál, amíg csak a másik fölé kerekedve, látványos e világi áldásokban tudjuk elképzelni a megoldást. A megváltás valóságos szabadulás a bűnből, halálból, gonosz hatalmából. Isten szabadítása által a megváltás az öröklét, az ő eredeti gondolata szerint. Jn 7,37–39  63. zsoltár (9) „Nem legeltetlek titeket!” (Zak 11) Bele tudunk-e még remegni ezekbe a döbbenetes kijelentésekbe: Isten – a jó pásztor (Jn 10,11) – nem legeltet minket többé (9), nem szán meg, nem ment meg többé bennünket (6). Mi marad nekünk, ha az Úr elhagy bennünket? A kárhozat az Istentől való elhagyatottság kifejezhetetlen állapota. Levágni való juhok lettünk hűtlenségünk miatt, és a magunk helyén, pásztorként is hűtlenekké torzultunk, miközben meguntuk az örök pásztort (8). Az Úr nélkül kárhozatos az életünk, ki vagyunk szolgáltatva a hatalomnak és egymásnak. Darabokra szaggatjuk a ránk bízott országot és egymást (6). Végül kiderül, hogy levágásra való juhok vagyunk az Úr megváltó kegyelme nélkül (9). Döbbenetesen kifejező kép, amelyet Zakariás itt felvillant előttünk. Isten eltörte az irántunk való jóakaratát, mint a pásztor a botját (10–13), azaz felbontotta velünk kötött szövetségét, és eltörte az egymás iránti egyetértés „botját”. Ennek nyomán egymásnak esett Isten népe, Izráel és Júda (14). Gondoljunk bele, milyen szakadozott az Isten népe is. Milyen lenne akkor a világ? Isten üdvözítő jóakarata nélkül miben lehetne egyetértés? Az Úr nélkül minden szétesik. Az ő szeretete nélkül nem egymás pásztorai, hanem egymás farkasai vagyunk (15–17). Tartsunk bűnbánatot! Csak a megváltó Úr könyörülhet rajtunk. Jn 7,40–53  452. dicséret (5) „Istenükben, a Seregek Urában van az erejük…” (Zak 12) Isten oltalmazza népét (8–9). Ha minden nép, ha a gonosz minden serege összefogna ellenünk, akkor sem tudnak legyőzni minket (3). Zakariás próféta képe szemléletes és beszédes: beleszakad, aki meg akar emelni bennünket és ki akar mozdítani bennünket hitünkből (3). Jézus Krisztusban szilárdak, rendíthetetlenek, mozdíthatatlanok vagyunk (1Kor 15,58). Jeruzsálem, azaz Isten népe sértetlenül megmarad a maga helyén (6) az ő megtartó kegyelme által. Nem mi vagyunk erősek, hanem az Úr ereje ad tartást, szilárdságot, hűséget hívő életünknek (5). Rendkívüli helyzetekben úgy tűnhet, hogy elpusztíthatnak minket, de legyőzni akkor sem tudnak bennünket. Urunk nem engedi el a kezünket. Ez az örömhír Isten népére és az egyes hívő emberre egyaránt igaz. Ő oltalmazza népét, hogy népe oltalmazhasson másokat (8–9). Ez a bizonyosság nem gőggel, hanem alázattal tölt el bennünket (5). Isten hívő népe mozdíthatatlan a hitében, de krisztusi szeretettel nyitott mások iránt. A fanatikus mozdíthatatlanság halott hitre és nem az élő Úr Lelke által vezérelt hitre utal. Ez a bizonyosság bűnbánatra vezeti Isten népét. Ez a bűnbánat a kezdete és a vége a hívő életnek, azaz annak kerete. Isten népe a bűnbánat és a könyörület lelkével megáldott nép, aki Jézus Krisztusra tekintve maga is irgalmas másokhoz (10–14). Jn 8 1–11  223. dicséret (1) „Azon a napon forrás fakad…” (Zak 13) A víz éltet, felüdít, tisztít. Jézus Krisztus az élet vize, aki örök életre és teljes életre itat bennünket (Jn 4,10– 14). Ez a víz a templomból fakad. Több prófétai látomás szól erről, gondoljunk csak Ezékielre és Jóelre (Ez 47,1; Jóel 4,18). Ez a templom Jézus Krisztus (Jn 3,21). Csak ő éltet, testben, lélekben, hitben, csak ő üdíti és frissíti fel megfáradt életünket igazán, csak ő öntözi meg sokféleképpen eltikkadt, rossz közérzetünket, hogy annak pusztasága megelevenedjen, csak ő tisztít meg minket, akik folyton bekoszolódunk. Ha itt megtépáz-

Reformátusok Lapja 2021. január 31.


| AZ IGE MELLETT |

va kiszáradunk, és abba netán belehalunk is, ő akkor is az élet vize, minden élet forrása (Zsolt 36,10). A megtisztulást, a bűn és vétek végleges lemosását emeli ki a próféta ezek közül, amikor minden halálos bálványunktól megszabadulunk az Úr irgalma által (2–3). Isten ítélete a megtisztulást szolgálja, és a másik oldala mindig a kegyelem (7–8). Az Úr azonban nem leli kedvét a verésben, a „maradékot” megtisztítja. Bizony, megtisztulunk, segítségül hívjuk az ő nevét, ő pedig meghallgat bennünket. Az Úréi vagyunk, népe vagyunk, ő pedig Istenünk (9). Üdvösségünk reménységre szól (Róm 8,24). Jn 8,12–20  489. dicséret (9) „Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten…” (Zak 14) Ez a végső, üdvözítő megoldás eljött a Jézus Krisztusban. Őbenne elkezdődött az a megváltó, gyógyító folyamat, amelynek végén Isten lesz minden mindenekben (1Kor 15,28). Isten maradék népe számára hit által mindez már valóság. A próféta gyönyörű képekkel írja le: az Úr völgyet hasít a hegyből, hogy népének menedéket nyújtson, majd síksággá tesz mindent, hogy egyértelműen kiemelkedjen az Úr városa, az Úr jelenléte, az ő igazsága és megváltó szeretete. Isten népét nem bántja többé a forróság és a fagy, a szomjúság és a szárazság, nem lesz többé háború (3–11). Világossá lesz, hogy az Úr az egyetlen Isten, mindenek királya (8–9), és őhozzá járulnak mindenhonnan a népek (16–19). Nem arról van itt szó, amit egy gyarló, politikai-messiási váradalom festett le, hogy Isten majd igazat ad népének, kiemeli őket, a többiek pedig elevenen megrothadnak (12), és aki megmarad, az Isten népének kultusza, vallása szerint él, egyébként elpusztul (19). Nem lesz itt igaza senkinek sem, mert nincs igaz ember egy sem (Róm 3,10). Csakis az Úrnak lesz igaza akkor, és pontosan így lesz jó, mert csak ez az egyetlen megoldás. Jn 8,21–29  468. dicséret (4) „Tegye a kezét az égőáldozat fejére…” (3Móz 1) Az Úr parancsolata részletesen szabályozta az áldozatok bemutatásának rendjét (3Móz 1–7). Isten rendelése rámutat arra, ami Jézus Krisztusban mint tökéletes engesztelő áldozatban lett teljessé. Benne Isten minden bűnünkért eleget tett (Zsid 7,28), a gonosztól megszabadított és üdvösséggel, teljes és örök élettel ajándékozott meg (1–2). Az égőáldozat sajátossága, hogy teljesen el kellett égetni (9). Isten teljesen odaajándékozta önmagát nekünk a Jézus Krisztusban. Az égőáldozat evangéliumi mozzanata az, amikor az égőáldozatot bemutató rátette kezét a feláldozandó állat fejére (4). Az eredeti szövegben ez a kifejezés azt jelenti: rátámaszkodni. Ahogy az áldozatot bemutató ember rátámaszkodott a helyette bűnhődő, halált elszenvedő, hibátlan állatra, úgy kell nekünk ráhagyatkozni a mi Urunk Jézus Krisztusra, az ő megtartó kegyelmére, mindenkor, mindenben. Ő biztos támasz, vihart lecsendesítő, halált legyőző, örök életet és új életet ajándékozó Úr. Jn 8,30–36  467. dicséret (2) „…ezt a részt emlékeztető áldozatként…” (3Móz 2) Az ételáldozat a gondviselő Isten iránti hálaadást fejezte ki a termésért. Isten az, aki testben és lélekben táplál bennünket. Ő az, aki ételt és italt ajándékoz nekünk, egzisztenciát, és ő az, aki nem enged bennünket beleragadni a kenyérgondokba, hanem ennél sokkal többel ajándékoz meg bennünket: mennyei örömmel, reménységgel, hittel. Kár, hogy a jóléti társadalomban ezt egyre többen elfelejtjük. Vegyük észre, hogy mennyi mindenünk van! Adjunk hálát ezekért (2)! Az ételáldozat, a hálaadás mellett Isten segítségül hívását is kifejezte. Az Istennek felajánlott, emlékeztető része ugyanis könyörgés is volt további áldásaiért. Nem mintha neki emlékeztetésre lenne szüksége (2), önmagamat kell emlékeztetnem arra, hogy el ne feledkezzem az Úrnak semmiféle jótéteményéről (Zsolt 103,2). Az ételáldozat ugyanakkor kifejezte az Isten ügye és annak látható közössége iránti hűséget úgy, hogy az ételáldozatból csak egy marék lisztet füstölgettek el a papok az oltáron (2), ami pedig megmaradt az ételáldozatból, az a papokat illette a szolgálatukért. Az ételáldozatból nem hiányozhatott a só (13), amely Isten megváltó, szerető szövetségének jele volt. Ahogy a só megízesíti az ételt, tartósítja azt, úgy ízesíti, tartósítja életünket az örökkévaló Isten, aki megváltó szeretetével ölelt körbe bennünket a Jézus Krisztusban. Jn 8,37–47  173. dicséret

II. 4. CSÜTÖRTÖK

II. 5. PÉNTEK

II. 6. SZOMBAT

2021. január 31.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

beért mára. Ne feledjük, olyan egyetemek vannak a lista első felében, amelyek akár több száz éves múltra tekintenek vissza, míg a Károli Gáspár Református Egyetem csak huszonnyolc éves.

A legjobbak között a Károli Javított tavalyi helyezésén, így a hetedik legjobb lett a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) a HVG Diploma 2021 rangsorában. Kiemelkedően magas a tudoHEGEDŰS MÁRK mányos fokozattal rendelkező tanárainak aránya, akik ráadásul hűségesek az intézményhez, sokan közülük évtizedek óta a KRE-n tanítanak. Az egyetem református ösztöndíjat is alapított, a gyülekezetükben aktív hallgatók félmillió forint támogatást kaphatnak. Február 15-ig még lehet jelentkezni az egyetemre. Czine Ágnes rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettest kérdeztük a részletekről. Mit jelentenek a Károli-egyetemnek a különböző intézményi rangsorok, listák? Hitelesnek tartja azokat? Minden évben várjuk ezeket a rangsorokat, az egyetemek és a felvételizők is figyelik, hogy mely intézmény, melyik szak milyen helyet foglal el azokban. A rangsor hiteles, hiszen az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Információs Rendszerének és az Emberi Erőforrások Minisztériumának elküldött statisztikai adatok alapján készült. A HVG Diploma 2021-es összesített rangsora szerint a Károli a hetedik legjobb egyetem, míg tavaly a tizedik helyen végzett, holtversenyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel. Mi történt? Minőségi ugrás az idei helyezés, nagyon örülünk a látványos előrelépésnek. Úgy látom, az elmúlt évek, évtizedek munkája 6

Reformátusok Lapja 2021. január 31.

A Károlin listavezető a Bölcsészettudományi Kar (BTK), valamint a Szociális és Egészségtudományi Kar a tudományos fokozattal rendelkező tanárok arányában. Az Állam- és Jogtudományi Kar első az oktatók kiválóságában, a BTK is negyedik ebben a mutatóban. Ezek meggyőző adatok arról, hogy a református egyetemen felkészült tanárok várják a hallgatókat. Mi a titkuk? Objektív adatok ezek is. Oktatóink kilencvenhét százalékának van tudományos fokozata, ráadásul a Hittudományi Karon ez a szám száz százalék. A nálunk oktatók folyamatosan képzik magukat, publikálnak, kutatnak. Számos tanárunk a Magyar Tudományos Akadémia által adható tudományos fokozattal is bír. Az egyetemnek van megtartó ereje, és ez minden karra érvényes. Sok oktató évtizedek óta nálunk tanít. Nagy jelentősége van egyébként a minden karunkon működő kutatóműhelyeknek, ahol együtt kutathatnak a hallgatókkal, és egymást motiválják. Vannak olyan mutatói az egyetemnek, amelyeket a lista nem tud mérni, de fontosak a Károlinak? Hiába van egyre több hallgatónk, még mindig a családias hangulat jellemzi az egyetemet. Fontos számunkra a református keresztyén erkölcsiség, a közösség, a hit és annak megtartó ereje. Február 15-ig lehet jelentkezni a felsőoktatási intézményekbe. Miért ajánlja a Károlit a most felvételizőknek? A statisztikai adatok mellett fontosnak tartom elmondani, hogy oktatóink nemcsak szakmai értelemben kiválóak, hanem azért is, mert szívügyüknek tekintik a tehetséggondozást. Intézményünkben koncentrált, alapos elméleti tudást és mellé gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek a hallgatók. Felhívom a figyelmet az ösztöndíjainkra is, kiemelten a Református Ösztöndíjra, amelyet azért alapítottunk, hogy a nem hitéleti képzésben részt vevő, de hitük iránt elkötelezett, gyülekezetükben aktív református hallgatóink felsőoktatási tanulmányait támogassuk. Az ösztöndíjat elnyerők tíz hónapon keresztül havonta ötvenezer forint támogatást kapnak.  BŐVEBBEN A REFORMÁTUS FELSŐOKTATÁSRÓL Megjelent a Magyarországi Református Felsőoktatási Tájékoztató. Ez a több mint százoldalas kiadvány a négy hazai református felsőoktatási intézményt, azok képzéseit, életét mutatja be, segítve ezzel a felvételizőket a választásban. A tájékoztató megtalálható a reformatus.hu portálon.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Egymás terhét hordozzátok… A szerző nyugalmazott esperes

Egyszer egy kisebb társaságban arról beszélgettek, hogy mi jellemzi az embert. Az élénk eszmecserét két fogalom uralta: a beszéd és a munka, mert csak az ember tudja megértetni magát beszéd által, és képes munkálkodni, sőt alkotni is. Amikor mindenki elmondta a témához fűződő gondolatait, a társaság egyik tagja még egy szót fűzött az elhangzottakhoz: felelősség. Pál apostol is erre a fogalomra mutat rá a címben idézett szavak által (Gal 6,2). Miközben a hit által való megigazulást hangsúlyozza, annak a mindennapokban megmutatkozó gyakorlati fontosságára, azaz egymás terheinek hordozására is felhívja a figyelmet.

„A keresztyén ember számára a közös tehervállalás nem társadalmi program vagy jótékonysági akció, hanem bizonyságtétel.” Ezekben a napokban számunkra különösen is hangsúlyos ez az igei üzenet, mert minél tovább tart a bizonytalanság, annál inkább nő a feszültség. Ennek következménye, hogy egyre jobban foglalkoztat önmagunk sorsa. A megpróbáltatások, nehézségek azonban arra is figyelmeztetnek, hogy közösségben, az egymásra utaltság tudatában könnyebb elviselni a terhet. Ennek a teherhordozásnak az alapja annak bizonyossága, hogy minket is hordoz valaki, az Úr, ezért lehetünk képesek másokat is hordozni. A keresztyén ember számára a közös tehervállalás nem társadalmi program vagy jótékonysági akció, hanem bizonyságtétel. Ezért az egymás terhe hordozásának nem célja, hanem oka van. Ebben benne van annak felismerése, hogy a mi Urunk is hordozott minket. „…gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9) Az ő áldozatvállalása arra késztet minket, hogy hálából ugyanúgy hordozzuk mi is mások terhét. Ebből fakad, hogy ezt csak élő hit által lehet gyakorolni. Az egymás terhének hordozása annak az élő hitnek a kisugárzása, amely észreveszi a segítségre szorulót, a bajban lévőt, és szavak helyett-mellett jócselekedetekkel fordul a másik

ember felé. Így válik a hit édestestvérévé a szeretet, ily módon töltve be Jézus parancsát (Jn 13,34). Az egymás terhe hordozásának feltétele is van: önmagunk terheinek a hordozása. A címben idézett bibliai vers után arról szól az apostol, hogy „mindenki a maga terhét hordozza” (Gal 6,5). Felületesen értelmezve úgy tűnik, mintha a Galata levél 6. részében szereplő két igevers (2 és 5) ellentmondana egymásnak, de ez csak látszólagos. A két ige ugyanis kétfajta teherről szól. Vannak terhek, amelyeket nehéz egyedül vinni. Sokan roskadoznak egy-egy ilyen teher – váratlan betegség, gyász, munkanélküliség, kisebb-nagyobb kudarcok, hitbeli megingás, kétely – alatt, amelyek megkeseríthetik az életünket, ha nincs egy házastárs, egy barát, egy testvér, egy gyülekezet, aki segítene azok elhordozásában. Vannak azonban egyénre szabott terhek is, amelyeket kinek-kinek magának kell elhordoznia. Ezek lehetnek az emberi különbözőségeinkből eredő nehézségek, szakmai jellegű problémák, napi munkáinkkal járó gondok és még sok minden más. Ezek olyan tartozékai az életünknek, mint egy utazónak a hátizsák vagy bőrönd. Ezeknek súlyát nekünk kell hordoznunk, naponkénti csendességünkben elkérni hozzájuk az erőt, és amikor a magunkéhoz megkaptuk, akkor vehetjük át a mások terheit. E teherhordozásnak áldása annak boldogító tudata, hogy tudtam, tudok segíteni másokon. Fontos vagyok valaki számára, és Isten eszköze lehetek az ő szolgálatában. Ennek a szolgálatnak helyszíne a szűkebb-tágabb környezetünk. Itt akar felhasználni minket a mi Urunk, ezért legyünk készek meghallani az ő megszólító szavát. Valaki egyszer szerénységből megpróbált kitérni e megszólítás elől, így védekezve: „Én csak jelentéktelen kis csavar vagyok abban a gépezetben, amelyet társadalomnak neveznek. Mit tudok én tenni?” Lelkipásztora azonban így válaszolt: „Nem csavar, hanem mint sokan mások, láncszem vagy Isten kezében. Te is azáltal vagy, hogy tart valaki, és e kapcsolat arra indít, hogy te is kapcsolatban légy másokkal.” Ez tart össze népeket, nemzeteket is – ne térjünk hát ki előle! Hordozzuk egymás terheit és a magunkét is, így töltve be a Krisztus törvényét.  2021. január 31.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Amikor Isten Ausztráliába küld KOCSIS JULIANNA

Mi indít egy fiatal nőt arra, hogy előbb Kijevbe, onnan Budapestre, később pedig a világ másik felére, Melbourne-be utazzon? Hogyan lesz eszközzé egy magyar lány világi hivatása az Isten Igéjének hirdetésében a déli féltekén? Lehet-e közösséget formálni világjárvány idején? Marafejeva Nelli válaszai annak a hosszú útnak az eredményei, amely nem nélkülözi a kalandos fordulatokat, a kételyt, a bizonytalanságot és Isten humorát sem. A fiatal tanárnő 2019-ben öt, 2020-ban pedig hat hónapig volt a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) önkéntese Ausztráliában, Melbourne-ben, és mindenkinek azt ajánlja: amint és ameddig teheti, utazzon.

Marafejeva Nelli azt mondja, mindig is szeretett kirándulni, és minden lehetőséget igyekszik megragadni, hogy barangoljon a világban, diákként ugyanis erre ritkán volt alkalma. A Budapesten élő, kárpátaljai származású magyar mint idegen nyelv tanár nem retten meg a magányos utaktól sem, úgy véli, azokból lehet csak igazán sokat tanulni. – Az Ungvári Nemzeti Egyetemen voltam diák, és sajnos e téren igencsak korlátozottak voltak akkoriban a lehetőségeink: kimozdulás szempontjából talán a Debrecenben töltött részképzés ideje volt az egyetemen töltött öt évem fénypontja. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy a húszas éveiben, amíg még nincs családja, menjen, lásson világot, mert ez megváltoztat, új perspektívákat nyit, új utakat mutat.

„HÁROM ÚT VAN ELŐTTEM…” A KCSP-vel, illetve annak testvérprogramjával, a Petőfi Sándor Programmal először Beregszászban találkozott, ám a magyar fővárosban született meg a döntés: ő is megpályázza az ösztöndíjat. – A budai gyülekezetbe jártam, és a házi csoportunk egyik tagja szintén Petőfi-ösztöndíjjal ment el néptáncot taní8

Reformátusok Lapja 2021. január 31.

tani Erdélybe. Őt látva én is szerettem volna élni a lehetőséggel. De mivel Budapestre költözésem előtt négy évig tanítottam Kijevben magyart idegen nyelvként, úgy éreztem, hogy a szórványból „kihoztam a lehető legtöbbet” – kicsit távolabbra szerettem volna tekinteni. Úgyhogy 2019-ben megpályáztam a KCSP-ösztöndíjat – idézi fel a kezdeteket Nelli. A jelentkezéskor három célországot kellett megjelölni – ami nem jelentette azt, hogy végül „álmai országába” is kerül. – Ez azon múlt, hogy az adott közösség azt keresi-e, amit én képességek, készségek szintjén nyújtani tudok. A legkelendőbb kategóriák a néptánctanítás, a cserkészet és a magyar mint idegen nyelv oktatása – magyarázza. A 2019. évi pályázatban északi és déli féltekés programok közül is lehetett választani, az előbbire kilenc, míg az utóbbira csak hat hónapra utazhattak ki a résztvevők. – Amerikát, Portugáliát és Ausztráliát jelöltem be. Portugáliához kedves szilveszteri élmény kötött: eltöltöttem ott egy hosszú hétvégét, és minden olyan szép volt, akár egy képeslapon, az emberek pedig rendkívül barátságosak voltak. Amerikába eljutni mindig is nagy ál-


| AKTUÁLIS |

mom volt – talán az angol nyelv iránti szeretetem miatt. Ausztráliát pedig azért jelöltem be – az esélytelenek legnagyobb nyugalmával –, mert a déli féltekén van, oda pedig lehetett hat hónapra is utazni kilenc helyett – fogalmaz Nelli. Baba-mama körön 2019-ben Csapatépítő bowlingozás a nagyifisek egy részével

Ünnepi vacsora a felnőtt tanfolyam résztvevőivel a Korona Csárda magyar étteremben

RÁADÁS KANYAROK A tanárnő bizakodó volt, a pályázat beadása és a sikeresnek tűnő személyes meghallgatás után azonban várólistára került, és ez kissé kedvét szegte. – Azt hittem, mi megbeszéltük az Úrral, hogy akkor én megyek, és ő támogat ebben. Ez a csalódás arra ösztönzött, hogy újragondoljam, mihez szeretnék kezdeni az időmmel, ha mégsem tölthetem külföldön az előttem álló évet. El is mentem egy állásinterjúra, amely jól sikerült: felvettek a munkára. Már július volt, tehát az ösztöndíjprogram már elkezdődött. Ekkor hívtak fel a szervezők azzal, hogy Ausztráliába, Melbourne-be keresnek egy embert – és holnapig meg kellene hoznom a döntést: megyek-e vagy sem. Akkoriban sokat mosolyogtam Isten humorán: megvárta az összes kérdésemet, a csalódás feldolgozási folyamatának végét, adott néhány ráadás kanyart az úton, és csak azután nyújtotta felém a lehetőséget – emlékezik vissza Nelli mosolyogva. A hirtelen sokk után döntött: – Elmentem Melbourne-be, és ott voltam öt hónapig.

BLOGOLÁSTÓL A BIZALOMIG Persze azért izgult, és sok kérdés foglalkoztatta: vajon milyen lesz az a tengerentúli közösség, ahová készül? Tud-e nekik segíteni? Mi van, ha valami baj történik? Hiszen tizenötezer kilométer távolból nem ugorhat csak úgy haza az ember, és ő senkit sem ismer Ausztráliában. – Még itthonlétem alatt megkeresett Makkai Márta, az öt melbourne-i magyar iskola egyikének igazgatója, hogy beszélgessünk, ismerjük meg egymást. Hála neki, már nem az egészen ismeretlenbe indultam. Kiderült, hogy Márti hitoktató – ahogyan az is, hogy kicsit kutakodott utánam, és rátalált a TeSó blogon (a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet blogja, amely a www.teso.blog oldalon olvasható – a szerk.) megjelent bejegyzéseimre. Kifejezetten örült annak, hogy keresztyén blogba írok: mint kiderült, az iskolájuk – a Bocskai Magyar Iskola – egyházi, református intézmény – mondja Nelli. Ausztráliában körülbelül hetvenezer magyar él, akiknek többsége az ’56-os kivándorlók leszármazottai, másod- és harmadgenerációs magyarok. Ezekkel a gyermekekkel és unokákkal foglalkozott Nelli Melbourne-ben. Az öt helyi magyar vonatkozású intézményből háromban tanított, és felnőttcsoportot is vezetett.

KÖZÖSSÉGRE TEREMTVE Nelli szerint sokat formált a jellemén, hogy tizenévesen szilárd közösségekbe tartozott – eleinte a szülővárosa, Beregszász református ifjúsági csoportjába, később, egyetemistaként pedig az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet alapító csapatába. 2021. január 31.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

A Kőrösi Csoma Sándor Program célja a diaszpóra magyarságának megszólítása, valamint a diaszpóra közösségi és kulturális életének megszervezése, a magyar nyelvismeret fejlesztése és szinten tartása a kiérkező ösztöndíjasok segítségével. A Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdeményezése egyre népszerűbb, ugyanakkor a világjárvány sok tervet keresztülhúzott. Az aktuális helyzetről és pályázati lehetőségekről a www.korosiprogram.hu oldalon lehet tájékozódni.

Röviddel Ausztráliába érkezése után megfogalmazódott benne, hogy jó lenne, ha a rábízott, többnyire angol nyelvű közegben mozgó fiatalok is megtapasztalnák ezt. Hamar rá kellett jönnie azonban, hogy ezt nem egyszerű megvalósítani. – A családok ott húsz-harminc kilométerre élnek egymástól, emiatt ritkán engedik tömegközlekedéssel utazni a gyermekeket, akik ráadásul délután háromig-fél négyig iskolában vannak – mondja Nelli. Abból indult ki, hogy a közösségi média jó terep lehet a tinik eléréséhez. Csakhogy ők más felületeket részesítenek előnyben az idősebbek körében jól bevált Facebook helyett: a Snapchat, az Instagram, a TikTok és a többi online platform a tanárnő számára nem voltak komfortosak. Ekkor sietett a segítségére Csanády Adél, a háromgyermekes anyuka, aki úgy érezte: a kezdeményezés fontos, jót tesz majd a gyerekeknek, ezért körbetelefonálta az érintettek szüleit, hogy segítsen a toborzásban. – Úgy éreztem, valaki végre segítő kezet nyújtott. Hiszen a programok szervezésében , az ifivezetésben otthonosan mozogtam, de az idegen szokásrendszerben az idegen emberek elérése döcögősen ment – vallja meg Nelli. Az első ifin végül vele együtt négyen voltak, a református templom lelkészi irodájában gyűltek össze. Ekkor arra is rá kellett döbbennie, hogy ifivezetési tapasztalatai sem működnek a megszokott módon. Amennyire természetes ugyanis a magyarországi vagy a kárpátaljai ifikben, hogy előkerül a gitár, énekelnek, Istenről is viszonylag könnyen beindul a beszélgetés, épp annyira volt mindez szokatlan az ausztráliai fiataloknak. – A programot önismereti ifjúsági foglalkozásokként hirdettük, a pszichológiának is helye volt a beszélgetéseken. Az önismereti rész is nehezen ment: nem voltak hozzászokva, hogy magukról beszéljenek, hogy valaki a belső világukról kérdezze őket. Rájöttem, hogy nulláról kell építkezni, az eredeti elképzeléseimet nem tudom megvalósítani – mondja Nelli. Lassan azonban megtört a jég: érkezni kezdtek a visszajelzések a szülőktől, hogy a gyermekeknek tetszik a program, ezért folytatni akarták. – Életem egyik legnagyobb áldása, hogy 2019 novemberének végén tíz tagja volt az ifinknek – mondja Nelli.

PÜSPÖKI AJÁNLÁS A következő esztendő fordulatot hozott. Makkai Márta már augusztusban jelezte az ösztöndíjasnak, hogy szívesen látnák a következő évben is az iskolában, ám ő ekkor még határozott nemleges választ adott. 10 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

– Úgy éreztem, rettentő távol vagyok a szeretteimtől, és nem láttam tisztán: szükség van-e ott továbbra is rám – idézi fel Nelli. A megerősítés októberben, a harmincadik születésnapján érkezett, amikor az egyházi iskolások meglepetésbulit szerveztek neki. Rájött, hogy lett egy közössége, amelynek tagjai szeretik. – Tudtam, hogy bajban vagyok, mert vissza akarok jönni – mondja nevetve. Makkai Mártával együtt keresni kezdték a módját, hogyan térhetne úgy vissza a következő évben, hogy a szolgálati helye kifejezetten a református iskola legyen. Rájöttek, hogy a KCSP-n belül egyházi ösztöndíj is van – ahhoz viszont püspöki ajánlás kell. Abban az évben, 2019 végén ünnepelték a melbourne-i gyülekezet alapításának hetvenedik évfordulóját, az ünnepségre Fekete Károly tiszántúli püspök is hivatalos volt. Az elöljáró kintléte alatt megismerkedett az ösztöndíjassal, megbizonyosodott afelől, hogy szükség van rá, így szívesen adott ajánlást a következő évi pályázathoz. Nelli tehát ismét pályázott, és 2020. március 1-én – még a koronavírus-világjárvány kirobbanása előtt – már ismét Melbourne-ben volt, immár egyházi ösztöndíjasként.

MINDENKIT VISSZAVÁRNAK A pandémia persze rányomta a bélyegét a munkájára: a digitális világban jóval nehezebb közösségi életet szervezni. Ennek ellenére sikerült újabb ifjúsági csoportot indítania a kistinik számára, és Makkai Mártával közösen néhány felnőttel is tartottak online foglalkozásokat, amelyeken fontos szerep jutott a szemlélődő imádságnak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a felnőttek körében sem divat a hitről beszélgetni. – Szerettük volna, ha van számukra olyan hely, ahol nem kell összerezzeni, ha elhangzik Jézus neve – mutat rá a tanárnő. A koronavírus-járvány és családi okok miatt Nelli végül két hónappal korábban, szeptemberben hazautazott, ám a programot online végigvitte: november végéig folyamatosan tanított, és vezette a már kialakult csoportokat. Azt mondja, azt a fajta nyitottságot és feltétlen elfogadást, amelyet a közösség lelkészétől, Dézsi Csabától tapasztalt, itthon is szívesen látná. – Ha valaki ott megbotlik, visszavárják a közösségbe. Ezt sem itt, Magyarországon, sem Kárpátalján nem éreztem még igazán.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| INTERJÚ |

Egy lépéssel Isten után FEKE GYÖRGY

HEGEDŰS MÁRK

Kibernetikát tanult, majd bútorgyárban dolgozott, végül lelkipásztor lett. Géresi Róbert tizenkét év főjegyzői szolgálat után lett püspöke a felvidéki reformátusoknak. Azt mondja, a magyar és a szlovák gyülekezeteknek egyaránt vezetője szeretne lenni. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) új püspökével beszélgettünk.

Szlovákiában jelenleg kijárási és gyülekezési tilalom van, istentiszteleteket sem tarthatnak január 1-től. Megkezdhette már a szolgálatát, vagy a jelen helyzetben van ennek valamiféle jogi, esetleg protokolláris akadálya? Az anyaországhoz hasonlóan a felvidéki református egyházban is hatévente történik a tisztújítás, de különbség, hogy ez nálunk egyszerre zajlik a gyülekezetekben, az egyházmegyékben és az egyetemes egyházban. Vagyis 2021. január 1-től megújultak a presbitériumok, az egyházmegyék és az egyetemes egyház vezető testületei is. Törvényeink szerint február végéig kell esküt tenniük az új tisztségviselőknek, ám úgy látjuk, a járványhelyzet nem teszi lehetővé, hogy ez a szokott módon, ünnepi istentiszteleteken történjen. Egyházunk vezetősége ezért úgy határozott, hogy a beiktatás rendhagyó mó-

don, az eskü szövegének aláírásával történjen meg mindegyik szinten. Már folyamatban van ennek a megvalósítása. Önnek személyesen fontos, hogy püspökként elmondhassa esküjét? Semmiképp sem szeretném a hagyományos eskütételt kihagyni az egyház életéből. Minden gyülekezet, testület, tisztségviselő számára fontos esemény, hogy közösségében hitvallást tesz arról, vállalja Isten dicsőségének szolgálatát. Nekem is. A járványos időszak lecsengése után, ha gyülekezési szabadságunk lesz, akkor mind a háromszáztíz gyülekezetben, kilenc egyházmegyében és az egyetemes zsinaton is szeretnénk megtartani az eskütétellel egybekötött istentiszteleteket. 2021. január 31.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Huszonöt éve szolgál Abaújszina, Migléc és Perény gyülekezeteiben. Szokatlan, hogy valaki negyed évszázadon át kitartson első szolgálati helyén. Mikó Jenő akkori püspök helyezett ki ide 1995. szeptember 1-jével, két évtizede már megválasztott lelkészként szolgálok. Mindhárom kedves közösség, egyszerűen megtaláltam itt a helyem, soha nem merült fel bennem, hogy elmenjek. Mindegyik gyülekezet tagjaival, presbitereivel jól tudunk együtt dolgozni. Tervezi, hogy püspökként is marad? A lelkészi szolgálatom alatt más gyülekezetből is megkerestek, de nem gondoltam és most sem látom úgy, hogy másfelé kellene indulnom. Hálát adok Istennek, mert úgy érzem, a helyemen vagyok. Itt szeretném szolgálni az ő dicsőségét és egyházunkat. Szolgálata kezdetétől vállalt országos tisztségeket is: hosszú ideig a Fiatal Reformátusok Szövetségének (Firesz) elnöke, tizennyolc éve a Zsinat és a Zsinati Tanács tagja, két cikluson át főjegyző is volt. Mindegyik rengeteg energiát, munkát, lemondást igényelt. Mi motiválta erre? Számomra ez mindig is természetes volt. Prágai teológiai tanulmányaim alatt, 1992-ben alapítottuk meg a Fireszt, a ‘90es évek első felében a Szentlélek nagyon sok felvidéki fiatalt érintett meg, számos lelkészünk, gondnokunk, gyülekezeti tagunk közülük került ki. Örülök, hogy Isten kegyelméből ennek a megújulásnak a részese lehettem. Számomra is meglepő, hogy első zsinati ülésen a Zsinati Tanácsba is beválasztottak. Sohasem lemondásnak éreztem ezt, hanem a keresztyén életemből, hitemből, Istenbe vetett bizodalmamból fakadó lehetőségnek. Az Úr mindig adott erőt az éppen következő feladathoz, nem terhelt túl. Gondolt arra, amikor 1996-ban zsinati tag lett, hogy egyszer ön lesz a püspök? Egyáltalán nem, mindig csak a következő lépést láttam magam előtt. Amikor a Fireszben szolgáltam, a Református Újságban volt ifjúsági munkát segítő mellékletünk Egy lépés címmel. Azóta is így látom a hitélet dolgait. Mindig egy lépést kell megtenni, ahhoz kell elkérni az erőt. De azt meg is kell tenni, és bízni abban, hogy ő velünk van áldásával. Főjegyzőként már ez látszott a következő lépésnek, vagy bátorították? Szívesen szolgáltam volna tovább főjegyzőként. Amikor Fazekas László – akinek még lehetősége lett volna egy ciklusra – nyilvánosságra hozta, hogy befejezi püspöki szolgálatát, felmerült a kérdés, ki legyen az utódja. Megszületett az egyházban a gondolat, hogy engem jelölnek, bennem pedig az elhatározás, hogy vállaljam, ha bizalmat szavaznak nekem. Hosszan érett, nem volt egyszerű döntés, de nem volt kényszerpályán 12 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

sem az egyház, sem én. Ahogy eddig tettem, úgy ezután is örömmel fogok szolgálni. Hálára és alázatra indít az Úr és a gyülekezetek bizalma, az a reménységem, hogy meg tudok felelni nekik. Biztosan lesznek hibák, vétkek a szolgálatban, de abban bízom, hogy Isten megváltó kegyelme velünk lesz. A teológia előtt műszaki karon tanult. Miért arrafelé indult, és hogyhogy meggondolta magát? A királyhelmeci magyar tanítási nyelvű gimnázium diákjaként műszaki beállítottságú voltam, tanáraim és én is reál területen képzeltük el a jövőmet. A rendszerváltás előtti utolsó években még nehéz volt bejutni a nívós egyetemekre, de engem elsőre felvettek a Pozsonyi Műszaki Egyetemre, ahol kibernetikát tanultam. A Bodrogközben akkoriban még nem volt lehetséges a kiterjedt ifjúsági munka, csak a nagyvárosokban tudtak titkos összejöveteleket tartani. Bekerültem Mikó Jenő pozsonyi lelkész ifjúsági közösségébe, amely átfordította gondolkodásomat. Nevezhetjük ezt megtérésnek is? Középiskolás koromban sem voltam ateista, foglalkoztattak a lét kérdései, tudatos hitmegélésem azonban még nem volt azokban az években. Krisztus elfogadása folyamat volt. Fokozatosan hitre jutottam, és úgy döntöttem, más irányba, a lelkészi pálya felé indulok el. A környezetem nem értette, mert nem így ismertek, végül, ha nehezen is, de elfogadták a döntésem. Egy másik érdekesség az életrajzából: fél évig segédmunkás volt egy bútorgyárban. A rendszerváltás előtt senki sem lehetett munkanélküli, így míg lélekben a felvételire készültem, a szülőfalumhoz közeli gyárban dolgoztam, ahol főleg íróasztalokat készítettünk. Nagyon tanulságos időszak volt, megtanultam, hogy a palástos lelkészhez egész máshogy viszonyulnak az emberek, mint a hívő munkatárshoz. Ilyenkor az emberekben kevesebb a megfelelési kényszer. Milyennek látja a felvidéki református lelkészek helyzetét, megbecsültségét, leterheltségét, utánpótlását? Sokat foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel az elmúlt évtizedben, nemcsak egyházvezetői szinten, hanem megyei lelkészkörökben is. A ‘80-as években száznegyven-száznyolcvan lelkipásztor szolgált egyházunkban, a rendszerváltás után megnőtt az érdeklődés e hivatás iránt, a 2000-es évek elején már a kétszázhúszat is elérte a számuk. Azóta viszont ismét csökkenést tapasztalunk. Ennek több oka lehet, például a társadalom jobban megbecsülhetné a lelkészeket, de az is valószínű, hogy a mai életmód mellett riasztó az életre szóló elköteleződés. Szeretnénk megfordítani ezt a tendenciát, ezért először is imádkoznunk kell gyülekezeteinkben, másrészt meg kell erősítenünk a már létező lelkészi életpályamodellt.


| INTERJÚ |

„Amikor a Fireszben szolgáltam, a Református Újságban volt egy az ifjúsági munkát segítő mellékletünk, Egy lépés címmel. Azóta is így látom a hitélet dolgait. Mindig egy lépést kell megtenni, ahhoz kell elkérni az erőt. De azt meg is kell tenni, és bízni abban, hogy ő velünk van áldásával.” Múlik ez a lelkészek fizetésén? Azon is. Egyházunk lehetőségei 1949 óta az állami támogatásokhoz kötöttek. Ez évtizedekig korlátozta a mozgásterünket, csak a parókiális szolgálatokat végző lelkipásztorokat fizethettük meg, állami bértáblázat alapján, minimálbér körüli díjazással. Missziói, diakóniai, egyetemi és ifjúsági lelkészi állásra nem volt keret. Lehet ezen változtatni? Az új törvény nagyobb mozgásteret ad, nem csak helyhez között lelkészeket alkalmazhatunk. Forrásaink lényegesen nem növekedtek, viszont szabadabban használhatjuk fel azokat. Belső adakozásaink segítségével próbálunk építkezni, de korlátozottak a lehetőségeink. Egy tévéinterjúban azt mondta, százezer reformátussal számol. Máshol azt nyilatkozta, hogy hangsúlyos belmisszióra van szükség. Ennyi embert érnek el, vagy az a cél, hogy őket megtalálják?

Az előző népszámlálások alkalmával százezer körül mérték azok számát, akik magukat reformátusnak mondták. Mi ötvenezer emberről tudunk, akik már betagozódtak a gyülekezeteinkbe. Amikor belmisszióról beszéltem, arra gondoltam, hogy a Covid–19 negatív hatásai miatt az elkövetkező hetekben, hónapokban, években meg kell erősítenünk a meggyengült közösségeket. De ahogy Bogárdi Szabó István egyszer fogalmazott: a népszámlálási eredmény azt jelenti, mennyi meghívót kap az egyház. Szeretnénk mindenkit elérni, aki reformátusnak vallja magát, sőt, ezen túl is minél több embernek hirdetni az evangéliumot. Mi is tapasztaljuk az elvándorlást, igyekezünk figyelemmel kísérni a lakosság mozgását. Jelenleg is két templomunk épül, Bősön és Tornán. Népszámlálási kampányuk szlogenje: „Reformátusságunk érték.” Mit értenek ezen? A felvidéki magyarság kampányával – „Magyarságunk érték” – összhangban találtuk ki. Valóban úgy gondoljuk, hogy a hithez, Krisztushoz tartozás olyan érték, amely meghatározza az életünket. Jézus is kincsként hivatkozik rá. Ily módon keresztyén 2021. január 31.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

hitünk, reformátusságunk megvallása összecseng a felvidéki magyarság céljaival is. Kárpát-medencei program keretében huszonnégy helyszínen ezer óvodai férőhelyet hoznak létre. Tervezik iskolák alapítását is? Református iskola valóban kevés van a Felvidéken, az elmúlt harminc évben hetet tudtunk alapítani, de volt olyan is, amelyet egy idő után nem lehetett fenntartani. Az óvodaprogram célja nem csupán a felekezeti nevelés, hanem az egész felvidéki magyar intézményhálózat erősítése. Jó lenne, ha ez visszahatna az iskoláinkra is, ha helyben lesz igény református intézményre, azt tudjuk támogatni, de nem akarunk feszültséget kelteni.

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ SZÁMOKBAN Gyülekezetek száma: 320 Templomok száma: 310 Lelkészek száma: 207 Presbiterek száma: 4000 Nyilvántartott gyülekezeti tagok: 60 257 Reformátusok a népszámlálás szerint: 97 026 Intézmények száma: 21 Iskolai hitoktatást látogatók száma: 5000 Lelkészi átlagfizetés: bruttó 700 euró (~250 ezer forint) Keresztelők száma évente: 850 Házasságkötések száma évente: 280 Temetések száma évente: 1250

Felvidéken a püspöknek és a főgondnoknak egyaránt két helyettese van: egy-egy főjegyzőt a hét magyar, egyet-egyet a két szlovák egyházmegye választ. Tizenkét év tapasztalatával hogyan készül a közös munkára? Helyetteseim személyéről nagyon bölcsen döntött az egyház. Rákos Loránt egyrészt pontosan látja gyülekezeteink helyzetét, másrészt kitűnő jogi ismereteivel már eddig is segítette egyházunkat. Bízom benne, hogy baráti és szolgatársi viszonyunk töretlenül folytatódik. Ján Semjan pedig szintén nagyon tapasztalt lelkipásztor, aki korábban is részt vett az egyház igazgatásában. Bölcs és megfontolt ember, aki azon munkálkodik, hogy tudjunk közösen szolgálni és Krisztusról bizonyságot tenni a Felvidéken. Mindkettejükkel folyamatos kapcsolatban vagyunk, próbáljuk úgy szétosztani egymás között a feladatokat, hogy ez leginkább egyházunk működését szolgálja.

Legtöbb olvasónk akkor hallott először a szlovák reformátusokról, amikor az SZRKE rájuk tekintettel 2009-ben nem, csak 2012-ben csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz. Milyen a viszonya a magyar és a szlovák gyülekezeteknek? A felvidéki szlovák református közösségek nem Trianon után és nem nyelvváltással jöttek létre, hanem évszázadok óta része voltak a Kárpát-medencei református egyháznak. Természetes volt, hogy az 1920 utáni egyházszervezetnek ők is tagjai lesznek. Az elmúlt száz év történései, a régiónkban kiéleződött társadalmi ellentétek rányomták a bélyegüket az egyházi életre is, voltak időszakok, amelyek megnehezítették a közösség megélését, ahogy voltak békés és nyugodt perió14 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

dusok is. A diktatúra által elnyomott helyzetből szabadulva természetesen felmerültek az addig kibeszéletlen kérdések. A tíz évvel ezelőtti nehezebb időszak volt, de azon már túl vagyunk. Mind a magyar, mind a szlovák közösségek közösen kívánják járni azt az utat, amelyre Isten hív bennünket, hogy Krisztust hirdessék a saját anyanyelvükön. Ön elmegy Igét hirdetni szlovák nyelven a szlovák egyházmegyékbe? Hogyne, hisz a magyar és a szlovák gyülekezetek püspöke is vagyok. Ez természetes része az életünknek, mindig is így volt. A szlovák közösségek az egyházon belül lényegesen kisebbségben vannak mind lélekszámban, mind lehetőségben. De ragaszkodnak ahhoz, hogy a püspök osztozzon örömeikben, szolgálatukban, gyászukban.

Fazekas Lászlótól is megkérdeztük korábban: lehet ez a kettős kisebbségi létélmény a megbékélés eszköze? Ezzel minden felelősségteljes gondolkodónak egyet kell értenie. Nem szabad árkokat ásnunk, hanem be kell temetnünk azokat. Ne kendőzzük el a negatívumokat, de a megbékélést kell szolgálnunk. Legyünk őszinték, de tudjunk egymásnak megbocsátani történelmi sérelmeinkért, ha Istentől elfogadjuk azt, hogy ő megbocsátja a vétkeinket. Szlovákiában kis közösség vagyunk, a magyar identitású állampolgároknak viszont a legnagyobb szervezett közössége. A felvidéki magyarság számára is jó, ha a szélsőséges nacionalizmus háttérbe szorul. A közös utak keresésére kérem majd a politikusokat is, ha lesz rá lehetőségem. Hivatalba lépésével a Generális Konvent Elnökségének is tagja lett. Mit jelent önnek az egységes Magyar Református Egyház? Mindig is nagyon örültem annak, hogy a Kárpát-medencei reformátusság kinyilvánította egységét. Fontos számunkra a tudat, hogy lényegesen többen vagyunk, mint itt, a határnak ezen az oldalán. Ugyanakkor gyülekezeteinkben eddig is megvolt az összetartozás tudata, nem kellett azt kialakítani, hisz sok szállal kapcsolódunk egymáshoz. Eddig is nyomon követtem az együttműködés ernyőszervezetét, örülök, hogy mostantól része lehetek. Szeretném, ha a magyar reformátusok összetartozás-tudata erős lenne, és mindannyiunk ügyét szolgálná a Kárpát-medencében és azon túl.  FOTÓ: KRCHO JÁNOS, SZARVAS LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Orosz rulettnek nevezte a napokban valaki a koronavírus-járványt, illetve az azt terjesztő vírust. Orosz rulett – vakmerő „szerencsejáték”, amikor a hatlövetű forgótáras pisztolyba csak egyetlen golyót tölt valaki, és úgy céloz vele. Nem lehet tudni, hogy melyik találata lesz halálos. Az esély egy a hathoz. Aljas és kegyetlen szórakozás az, ha valakire így fogják rá a fegyvert. Őrült tett, ha kétségbeesésében, bizonytalanságában, az öngyilkosság gondolatának fogságában egy ember önmagára céloz vele vaktában, a véletlenre vagy a szerencsére bízva életét. Talán ilyen ez a világjárvány most? Nem tudjuk, hogy ki és mikor kapja meg a fertőzést, ki hordozza és kinek adja tovább. Nem tudjuk, ki marad tünetmentes, mert utólag sem mindig derül ki, hogy átesett-e a fertőzésen. Nem tudjuk előre, hogy aki megkapta, annak csak enyhe betegséget okoz, vagy halálos kimenetelű lesz számára. Nem tudjuk biztosan, mennyire és meddig lesz védett, idővel újra megbetegszik-e. Aki kórházba kerül, rákerül a lélegeztetőgépre? Ki az, aki hetek múlva visszatér az egészségesek közé, és ki az, aki nem? Talán saját erőnlétünktől, óvatosságunktól, a kezelésektől vagy a hitünktől függ? A középkori pestisjárványba (1347 és 1352 között) az európai lakosság egyharmada, más becslések szerint kétharmada halt bele. Nem volt védőoltás. Azok maradtak életben, akiknek az immunrendszere erősebbnek bizonyult a vírusnál, vagy csodaképpen nem találkoztak vele. Kik élték túl a ragályt? És ma nehezebb a helyzet? Nem azonnal láthatók a tünetek, és vannak tünetmentes fertőzők is, így azt sem tudjuk, hogy pontosan kit, milyen találkozásokat kellene vagy lehetne kerülni. A védőoltások tömeges beadásáig marad a védekezés, a járványügyi előírások szigorú betartása: a maszk szabályos viselése, a távolságtartás és a tömeges összejövetelek elkerülése. Keresztyén hitünk szerint nincsenek véletlenek. Abba a hitbe, hogy a teremtő és gondviselő Isten hordozza a mindenséget, nem fér bele a véletlen. Ő nem szerencsejátékos, vallotta Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus. Isten tudja – és csak ő tudja –, hogy mikor és ki a következő, akinek ez a próba adatik, és azt is, hogy kinek fejeződik be így a földi életútja. Életünk az ő kezében van, ezért nincs más reménységünk, mint benne bízni. Ő tudja, mi a terve velünk (Jer 29,11–13). A mi dolgunk, hogy tegyük meg azt, ami rajtunk áll! Nem orosz rulett, hanem Isten kegyelme az, hogy élünk: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3,22) 

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei fény Bennem a reménység mint gyertyaláng, dereng. Te pedig mennyei fénnyel ragyogsz, Istenem, odafent. Ami az enyém, ami én vagyok, hagyom, elengedem. Ragyogásodra bízom az életem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Senki, Uram Amióta az első emberpár engedett az „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5) ígéret csábításának, azóta szüntelenül azt mérlegeli, mi a jó és mi a rossz. Védettekből vádlottakká, vádlottakból vádolókká lettünk (1Móz 3,12–13). Önmagunk erkölcsi szintjének értékét mások erkölcsi megítéléséhez mérjük, ezáltal erősítve magunkban a hamis képet, hogy nem vagyunk mi olyan rossz emberek. Heti bibliai szakaszaink sorában a házasságtörő nő történetét olvashatjuk, akit úgy hoznak oda a farizeusok és az írástudók Jézus elé, hogy a „tettestársa” nincsen sehol. Egyedül vádolnak valakit olyannal, amit egyedül nem lehet elkövetni. Erkölcsi jogalapot érezve kérdezik Jézustól: „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” (Jn 8,5) Jézus teljes mértékben látja, hogy ezeknek az embereknek mi van a szívében, nem véletlenül mondja nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) Nem meglepő, hogy mindenki otthagyja, mert kiderül, hogy bizonyos tekintetben ők sem különbek az általuk vádolt asszonynál. Jézus kérdésére: „…hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” (Jn 8,10), az asszony válasza: „Senki, Uram” (Jn 8,11), és ez túlmutat az egész jeleneten. Amikor mi vádolunk másokat, vagy bennünket vádolnak mások, jó, ha nem felejtjük el, hogy egyedül csak Isten az, aki megítélhet és elítélhet bennünket. Jézus sem ítéli el ezt az as�szonyt, de nem is helyeseli tettét, hiszen azt mondja neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Ez az a kegyelem, amely naponként erőt adhat nekünk is a keresztyén életben. Ne felejtsük el Jézus kijelentését: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)  SZETEY SZABOLCS 2021. január 31.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Nemzedékről nemzedékre HEGEDŰS BENCE

Fennállásának 300. évfordulóját ünnepli a Törökszentmiklósi Református Egyházközség. A neves alkalom remek apropó volt ahhoz, hogy összegyűjtsék és közszemlére tegyék a gyülekezet tárgyi emlékeit, amelyek sokszor a város első relikviái is egyben. A helytörténeti kiállítás a pandémia elmúltával az új gyülekezeti látogatóközpont része lesz majd a levéltárral, a könyvtárral és a kávézó-könyvesbolttal együtt. A tárlatról és a nagykunsági gyülekezet múltjáról Szabó József lelkipásztorral beszélgettünk.

Valóságos református negyed épült ki az elmúlt évtizedekben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Törökszentmiklóson, az 1789ben épült református templom körül. A hajlék közvetlen szomszédságában található többek között az egykori kántori lakásból kialakított lelkészi hivatal a gyülekezeti teremmel, a másik oldalán a Bethlen Gábor Református Általános Iskola és Óvoda egyik épülete áll. A Kossuth utca másik oldalán pedig a valamikori rektori lakás, a város legrégebbi iskolaépülete található, amely szintén a református oktatási intézményhez tartozik. Az egyházközségnek a kommunizmus évtizedei előtt két parókiája is volt, amelyeket a hetvenes-nyolcvanas években kisajátítottak, majd lebontottak. Az északi, nagy méretű parókia helyén most a város buszállomása működik. Az állomás mellett található a református iskola két tornaterme, a hagyományőrző egyesület háza, illetve az egykori könyvesbolt, amelynek egyik helyiségében rendezték be a helytörténeti kiállítást. A tervek szerint a 2005 óta működő és a pandémia miatt bezárásra ítélt könyvesbolt épülete a járványhelyzet elmúltával gyülekezeti látogatóközpontként kaphat új feladatot. 16 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

A GYÖKEREKET KERESVE Szabó József 1984 óta szolgál feleségével, Szabóné Csökmei Edittel együtt Törökszentmiklóson. Az eltelt harminchat év alatt nem csak arra volt gondja, hogy az egyházi épületek megújuljanak és gyarapodjanak, hanem arra is, hogy összegyűjtse a háromszáz éves gyülekezet tárgyi emlékeit is. – Ahhoz, hogy egy lelkipásztor megértse a gyülekezetét alkotó embereket és közelebb tudjon hozzájuk kerülni, ismernie kell a múltjukat is – véli Szabó József, aki szerint rendkívül fontos a református közösségek életében, hogy a tagok megtalálják gyökereiket, megismerhessék, honnan származnak. A gyökérvesztett emberek számára ez kapaszkodó lehet. Mi most már meg tudjuk mutatni az itt élőknek, hogy „nézd, az őseid milyen értékeket tudtak hozzátenni az egész közösség életéhez”. Ez a helytörténeti kiállítás arra is alkalmas, hogy a helyiek, akik nem feltétlenül tagjai a gyülekezetnek, megtudják, hogy dédszüleik és más felmenőik mivel gazdagították a református közösség és az egész város életét.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Rendkívül fontos a gyülekezetek életében, hogy a tagok megtalálják és megismerhessék a gyökereiket.” A lelkész szerint ez többeket arra indít, hogy őseik nyomába lépjenek. – Tervezzük, hogy emlékművet állítunk a háromszázadik évfordulóra az egykori rektori lakás udvarán. Az egyik gyülekezeti tagunk azonnal felajánlotta, hogy őseinek emlékére hálaáldozatként vállalja ennek költségeit.

NEM TUDTÁK VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI A helytörténeti kiállításon bemutatott tárgyak egytől egyig a református egyházközség tulajdonát képezik. Felkutatásuk sokszor nehezen ment, de az is előfordult, hogy meglepő helyekről kerültek elő a gyülekezeti emlékek. – A templom padlásán, az akkor nem használatos bejárataiban, különböző szekrényekben, fiókokban, zsákokban, raktárhelyiségekben voltak „eldugva” különböző tárgyak – emlékezik vissza Szabó József, akinek nagy segítségére volt Sütő Zoltán, a gyülekezetben több mint hatvan évig szolgáló orgonista-kántor is, aki még emlékezett arra, hol érdemes keresni az egyházközség „kincseit”. Azok a tárgyak – többek között évszázados ónkannák és ezüst úrvacsorai kelyhek –, amelyeket nem sikerült az államo-

sítás után biztonságba helyezni, a megsemmisítés és eltűnés elől különböző múzeumokhoz kerültek. Ezeket az emlékeket kisebb-nagyobb küzdelem árán sikerült visszakérni és vis�szakapni az intézményektől. – Egy tárgy azon a helyszínen tud igazán érvényesülni, ott értékmegőrző a fenntartása, ahonnan származik és ahová kötődik – vallja a lelkipásztor, aki egyben művészettörténész is. – Valóban szépen mutat együtt húsz úrasztali kanna egy egyházkerületi vagy országos gyűjteményben, de a helyiek még nagyobb becsben tartják, főleg ha olvassák rajta a dédszüleik neveit és feliratait. A harminchat esztendős szolgálat alatt azt tartottam fontosnak, hogy ezeket próbáljam megkeresni, ös�szeszedni, rendszerezni, hogy visszaadjam az egyházközség múltját, amelyet az előző rendszer mindenképpen el akart törölni – mutat rá Szabó József.

KÁVÉZÓ ÉS LÁTOGATÓKÖZPONT A Törökszentmiklósi Református Egyházközség helytörténeti kiállítása szerves része a készülő látogatóközpontnak, amelyet a tizenöt éven át működő, de a pandémia miatt bezárt

Az egykori rektori lakást, Törökszentmiklós legrégebbi iskolaépületét a rendszerváltás előtt a parókiákhoz hasonlóan le akarták bontani, hogy egy nyolcemeletes épületet húzzanak fel a helyére, korlátozva ezzel a református templom láthatóságát. A bontásra végül nem került sor, most a Bethlen Gábor Református Általános Iskola, Óvoda legkisebb diákjai használják. A tervek szerint a ház kertjében áll majd a gyülekezet 300. évfordulójára készülő emlékmű.

2021. január 31.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

könyvesbolt épületében rendeztek be. – A könyvesbolt átalakul református kávézóvá és könyvesbolttá, amelyhez szorosan kapcsolódik majd a kiállítóterem a helytörténeti anyaggal. Ami még érdekessé teszi a központot, az a levéltár, ahol helytörténészek mellett tulajdonképpen bárki kutathat a település és az egyházközség múltjában. Ezek mellett kialakítunk még egy könyvtárat is, amely tükrözni fogja az egyházközség háromszáz éves történetének könyvi anyagát is. Szeretnénk arra biztatni a törökszentmiklósi ifjakat, hogy a látogatóközpontban helyet kapó kiállítás, levéltár és könyvtár segítségével kutassák tovább a város és a gyülekezet történelmét – mutatja be a készülő projektet Szabó József. A tervek szerint a látogatóközpont különböző rendezvényeknek, konferenciáknak, megbeszéléseknek és gyűléseknek is helyet ad majd. – Emellett találkozási pont lehet a fiatalok számára is, akik beülhetnek egy kávéra, beszélgethetnek, és közben megismerhetik a református egyház által kínált szellemi termékeket – mutat rá a lelkipásztor. Szabó József szerint a pandémia elmúltával azonnal meg tudják majd nyitni a látogatóközpontot, mert már megvannak az engedélyeik, és felvették az intézményt működtető munkatársakat is.

KÁVÉSKANNÁBÓL KERESZTELŐKANCSÓ „Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre” – ezzel a 100. zsoltárból vett igeszakasszal nyitotta meg a helytörténeti kiállítást még tavaly december végén Szabó József. A megnyitót a járványhelyzet miatt az tárlóban két másik anyakönyvvel és egy kointerneten és a helyi televízióban közverabeli bélyegzővel együtt. Szintén ebből a títették. A lelkész szerint igyekeznek minA kiállítás egyik legérdekesebb korból származnak az öt-hat literes, ónból den alkalmat megragadni, hogy hálát adjanak és legértékesebb darabja ez készült úrvacsorai kannák vagy az 1724-ben Istennek az elmúlt háromszáz esztendőért, az 1729-re datált keresztelő kancsó. A virágmotívummal készült, több mint két méter hosszú úraszhogy megtartotta a gyülekezetet és olyan díszített kancsó valójában egy tali terítő is. fejlődés részesei lehettek, amely a korábbi törökkori kávéskanna, amely Sokan nem tudják, hogy a reformátusok világban elképzelhetetlen volt. – Teljes isegy hagyatékból kerülhetett a szakrális tárgyai korábban világi használatkolarendszert tudtunk felépíteni, bölcsődét is gyülekezet birtokába. ban voltak. Példaként a lelkész egy keresznyithatunk, és tudunk gondoskodni az idősetelőkancsóra mutat, amely valójában egy inkről is. Ha Isten megsegít, akkor voltaképpen török időkből ránk maradt kávéskanna. A kiállítás egyik lega bölcsőtől az érettségiig helyben tudjuk tartani a fiataljainkat értékesebb darabja pedig hagyatékból került annak idején az – mondja a lelkész. egyházközséghez, és úgy szakralizálták. Ezekre a világi eszA helytörténeti kiállításon a legrégebbi tárgyak az 1720-as közökre utólagosan véstek rá szövegeket és az adományozók évekből származnak. Ebben az időben kezdett újra benépesülni neveit. – Kevés volt az olyan tárgy, mint például ezek az 1740az 1686-ban elpusztult város. Ekkor az Almássy grófi család rees években készült ezüst és aranyozott úrvacsorai kelyhek, formátus vallású jobbágyai költöztek az akkor már romos állaamelyeket kifejezetten egyházi felhasználásra készítettek – potú templom közelébe. Ebből a korból származik az egyház és mutatja Szabó József. egyben a város első anyakönyve is, amely helyet kapott az egyik 18 Reformátusok Lapja

2021. január 31.


| REFORMÁTUS ÉLET |

JÓTEVŐK ARCKÉPCSARNOKA A tárolók és vitrinek felett a gyülekezet korábbi lelkipásztorairól készült fényképek mellett helyet kaptak azoknak a jótevőknek a fotói is, akik nagy áldozatokat hoztak az egyházközségért. Például megismerhetjük Kicsi Bálintné Bottlik Erzsébet portréját. Ő az első világháború után harangot öntetett a törökszentmiklósi református templom számára, majd halála után az egész vagyonát az egyházközségre hagyta. Az asszony nevét most a gyülekezeti fenntartású idősek otthona őrzi. Mások mellett látható portré Sánta Sámuelről is, aki az 1882es toronygombot saját költségén bearanyoztatta. A gombot és a benne lévő időkapszulát a templomtorony felújításakor találták meg az egyik sarokban, félredobva. A benne elhelyezett újságok egy része és a harminckét évig Törökszentmiklóson szolgáló Vadai Ferenc lelkipásztor levele szintén megtekinthető a helytörténeti kiállításon. A falakról letekintenek a látogatóra a híres törökszentmiklósi Polgár család tagjairól készült fényképek is. Ők szintén nagy adományokkal támogatták a gyülekezetet, például a templom 1889-es, századik évfordulójára készült úrasztali terítővel, amely szintén a kiállítás anyagát képezi. A család egyik

híres tagja volt Polgár Mihály, a Dunamelléki Egyházkerület egykori püspöke is, aki Törökszentmiklóson nevelkedett.

LELKÉSZELŐDÖK ÉS MEGISMERÉS Az egyik falon lista olvasható a törökszentmiklósi gyülekezetben szolgált harminchét lelkész és segédlelkész névsorával. Eszerint Szabó József a huszonötödik lelkész az „egyes álláson”, míg a „második álláson” felesége, Szabóné Csökmei Edit a tizenkettedik. Rajtuk kívül csak Marton József, illetve Veres István szolgált hosszabb ideig a gyülekezetben. Előbbi negyvenhárom évig, míg utóbbi ötven esztendeig volt lelkipásztor Törökszentmiklóson. A helytörténeti kiállítás még nem nyerte el végső formáját. Hamarosan még három tárlóval egészül ki, amelyekben az 1720-ban indult fiú-, majd leányiskola emlékeit mutatják be a közönségnek. – Ezeknek a tárgyaknak a többsége a gyülekezet tagjai előtt még jórészt ismeretlenek, sokkal most fognak először találkozni. Igaz, néhányat már korábban kiállítottunk a templomban, de ott csak rövid ideig voltak láthatók – árulja el Szabó József, aki szerint a kiállítás anyaga nemcsak a gyülekezet tagjainak, hanem bármelyik törökszentmiklósi lakosnak érdekes lehet, akit érdekel a város három évszázados múltja.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

„Egy tárgy azon a helyszínen tud igazán érvényesülni és ott értékes a fenntartása, ahonnan származik és ahová kötődik.”

2021. január 31.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Kitartóan az imádkozásban

Szinte a megjelenése óta figyelemmel követem az egyik ismert keresztyén blogon tavaly tavas�szal elindult imaláncot. Amikor kitört a járvány, úgy vélem, sokunk szívét félelem szorította ös�sze. Mi lesz most? Mit hoz a jövő? Hogyan tudjuk elkerülni, hogy mi is áldozatul essünk, szeretteink megbetegedjenek? Hogyan tudjuk folytatni a megszokott életünket? A hívő ember első gondolata az imádkozás. Mi mást is tehetnénk amellett, hogy igyekszünk betartani a szabályokat? Hiszen egy ilyen megfoghatatlan, mindent megváltoztató dolog, mint a világjárvány a természeti katasztrófákhoz hasonlít: tehetetlenül nézzük a pusztítást. Próbálunk biztonságosabb helyre menekülni előle, kérve, hogy az Úr menekítsen ki, őrizzen meg, adjon erőt az elviselésében. Azt mondja a kicsit sarkosan fogalmazó mondás, hogy zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták. Valóban, sokszor hallani nem hívő emberek szájából is a sóhajt: „Jaj, Istenem!” Mintha „alapból” belénk lenne kódolva, hogy ha baj van, őt hívjuk. És ez valóban így van, hiszen mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy Teremtőnkkel szoros kapcsolatban legyünk. Az már egyéni döntésünk kérdése, hogy ez csupán ösztönös felkiáltás lesz, vagy szívből jövő fohászkodásként szól mennyei Atyánkhoz. Emlékszem, évekkel ezelőtt egy vasárnapon elgondolkodtam azon, hogy vajon minek kell történnie ahhoz Magyarországon, hogy ne legyen megtartva az istentisztelet. Volt már rá példa, hogy valahol a lelkipásztor mielőtt bement volna a templomba a prédikációját elmondani, rosszul lett és meghalt. Vagy éppen a távoli, aprócska szórványban a rendszeresen részt vevő egy-két ember megbetegedett, és üres templomba vagy imaházba érkezett a lelkész. Ilyen nem várt események előfordulhatnak, de azt, hogy az egész országban senki ne menjen istentiszteletre, elképzelhetetlennek tartottam. Aztán jött a pandémia, és a furcsának tűnő gondolat valósággá lett. Valami új, félelmetes dolog kezdődött, és a végkifejletet egyedül csak az Úr tudja. Mi csak reménykedhetünk és imádkozhatunk. A fent említett imaláncban bárki részt vehetett és vehet a mai napig világszerte. Ahhoz, hogy lás20 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

suk, hányan és merrefelé könyörgünk a járvány megszűnéséért és gyógyulásért, csak meg kell jelölnünk egy térképen, hol kulcsoltuk imádságra a kezünket. Örömmel láttam, hogy a szűkebb környezetemben kik vannak velem közösségben virtuálisan: a kedves utcabéli református család, a gyülekezetünkből egy tanárnő, az ő unokahúga, a helyi plébánia épületében pedig egész kis imacsoport fohászkodott, és hiszem, hogy imádkozik továbbra is. Nézem a világtérképen a rengeteg imára emelt kezet jelképező kis sárga-kék ikont. Olyan, mint a homok és a tenger találkozása – közel hatvanhétezer imádkozó ember. Az elején szinte napok alatt lettünk félszázezren, aztán az elmúlt hónapokban kissé lelassult a szám növekedése. Mintha megfáradtunk volna a könyörgésben. Nemrég elhatároztam, hogy mindennap elmondom az imalánc ajánlott fohászát – nem is lehetne szebben, jobban megfogalmazni szívünk kéréseit e helyzetben, mint ahogy ott le van írva. Később azt vettem észre, hogy inkább személyes gondok vagy hozzám közel álló személyek miatt imádkozom, és a járványról egyre kevesebbet beszélgetek Istennel. Sok dologban kell még kitartást tanulnom. Pedig Isten azt üzeni Pál apostolon keresztül, hogy „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16). A különböző vakcinák megjelenésével felcsillant a remény, hogy előbb-utóbb kilábalunk a ragályból. Szakértők, orvosok, lelkipásztorok biztatnak minket minden felületen, hogy oltassuk be magunkat, így téve azért, hogy mihamarabb folytathassuk a „normális” életet, megölelhessük egymást, közel ülhessünk testvéreinkhez a templomban, láthassuk a másik arcát, szabadon mehessünk bárhová és bármikor. Ha egyszer majd hivatalosan kimondják, hogy vége a járványnak, ugye nem felejtünk el hálát adni Istennek, hogy megszabadított? 


| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Trianon és Munkács

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

Jankovich Mihály József azt hihette 1919. szeptember 11-én, hogy az összeomlott világ darabjaiból végre elkezdhet valami újat építeni. A munkácsi főgimnázium igazgatója intézménye tanévnyitóját vezette, amikor egy csehszlovák tisztviselő kihívta az ünnepségről, és lesújtó hírt közölt vele. A korábbi ígéretekkel szemben minden tanintézményben azonnali hatállyal megszüntetik a magyar nyelvű oktatást, és leváltanak minden tanárt, aki nem tudja vagy nem akarja vállalni a ruszin nyelven való tanítást. A döntést közölték a tornateremben összegyűlt diákokkal és szüleikkel, akik a döbbent csend után felálltak

és elénekelték a Himnuszt. Méltósággal teli gesztusukkal egyszerre tiltakoztak az önkényes lépés ellen és búcsúztak a magyar nyelvű oktatástól. A történetet Király Zoltán néhai lelkipásztor Trianoni trauma Munkácson, különös tekintettel az 1920-as évek helyi nyelvjogi küzdelmeire című posztumusz kötetében olvastam. A Benke György és Király Ildikó szerkesztette, a Berzsenyi Könyvkiadó által Kaposváron megjelentetett kötet 2018ban látott napvilágot, de aktualitásából semmit sem veszített. Az 1981-ben elhunyt Király Zoltán egykori bodroghalászi tiszteletes a szemtanú hitelességével és a történész alaposságával mondja el nekünk, milyen is volt Trianon alulnézetből. Az 1920. június 4-én aláírt békeszerződésre hajlamosak vagyunk pontszerű eseményként tekinteni, pedig – bizonyíték rá a kötet – az átmenet hosszú és küzdelmes volt. Mint Jankovich igazgató példá-

ján láttuk, az utódállamokban a magyar intézmények felszámolása már bőven a békeszerződés előtt elkezdődött, és az utóvédharcok elhúzódtak a húszas évek közepéig. Király Zoltán könyvének legnagyobb erénye éppen e folyamat bemutatása. Szépen kibomlik, ahogy egy összetett identitású városban magyar katolikusok, reformátusok, zsidók fognak össze az anyanyelvű oktatás fenntartásáért. Tizenhatezer aláírást gyűjtenek össze az iskolák érdekében, a petícióhoz magyar öntudatú ruszinok és németek is csatlakoznak. A városba látogató cseh belügyminiszternek valósággal menekülnie kell, amikor semmitmondó politikusi frázisokkal akarja leszerelni az iskolájukhoz ragaszkodó munkácsiakat. Számunkra is példa lehet, ahogy a tiltakozások hiábavalóságát látva a közösség összefog a gyerekek magyar nyelvű oktatásáért. Előbb az egyetlen felekezeti jellegű intézmény, a katolikus zárdaiskola lesz – felekezeti különbség nélkül – a munkácsi magyar fiúk és lányok otthona. A szülők pedig havonta összeadnak kétezer koronát a négy tanító bérére. Nem sokkal később pedig már a gimnazistakorúak oktatásáért szerveződik az összeesküvés. Király Zoltán diákként élte végig, ahogy házaknál, titokban gyűltek össze a „katakombagimnázium” tanulói. Nem iskolatáskában, hanem újságpapírba csomagolva hordták tanszereiket. Gyerekőr­ szemek figyelték a kapualjakból, közelít-e rendőr az államrendet nyilvánvalóan végveszélybe sodró latin- vagy számtanórák helyszíne felé. A vizsgákat egyik osztálytársuk szüleinek vidéki tanyáján tették le, a bizonyítványokat pedig az átcsempészett jegyzőkönyvek alapján – magyar kormányzati engedéllyel – a miskolci gimnáziumban állították ki. Sokáig persze nem lehetett ezt a földalatti oktatási rendszert fenntartani, de a munkácsi magyar nyelvű „katakombagimnázium” mutatja, még a legreménytelenebb helyzetben is lehet cselekedni. A sárospataki teológián végzett Király Zoltán visszaemlékezésében olvashatunk még az 1938 és 1944 közötti rövid magyar világról, Munkács történetéről, és verseit is megosztja velünk – a legmaradandóbbak mégis a közösségi helytállásról, polgári öntudatról és áldozatvállalásról szóló részek. Van mit tanulni a korabeli munkácsiaktól azokban az időkben is, amikor nem szorulunk katakombákba.  2021. január 31.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

A tanítvány

LXV. ÉVFOLYAM,

5. SZÁM,

2021. JANUÁR 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Pál apostol jutott eszébe, aki ezt írta a rómaiaknak: „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) Meg volt győződve róla, hogy a járvány nem Isten büntetése, nem is az ördög cselvetése, hanem a meggyötört természet sóhaja, jajszava, figyelmeztetése, hogy ne pusztuljon el a világ. Tudta jól, hogy az új esztendőnek másnak kell lennie, hogy okosabban kell ezután élni, és persze másként. Hóseás próféta jutott eszébe, aki így biztatja népét: „Szántsatok magatoknak új szántást”, vagyis éljetek másként, mint eddig. Az okosok már régóta hirdetik, hogy „új szántásra” lesz szükség. Eközben baljós sejtelmei támadtak, ugyanis biztos volt benne, hogy az embereket nem fogja érdekelni más, csak az, hogy az életük visszatérjen a régi kerékvágásba, az örökös rohanásba és a szüntelen fogyasztás fárasztó, mégis oly élvezetes hajszolásába. Ettől elkeseredett és dühös lett, aztán belátta, hogy semmit sem tehet, felelős sem lehet az egész világért, csak annak egy darabjáért, amely éppen rábízatott. Ebben az új évben igenis, új életet kell kezdeni, mert az új bort új tömlőbe kell tölteni – idézte magában Jézus szavait. A régi, görcsös megfelelni akarás helyett bátorítás szükséges gyógyírként a lélek sebeire. Az új bort új tömlőbe tölteni nekem azt jelenti – morfondírozott magában –, hogy tanítványként élek, az Isten borából iszom, és másokat is megitatok, akik szomjaznak. Ez a bor Isten jósága, irgalma, a Názáreti Jézus vére, amely kiontatott értünk a bűnök bocsánatára. Az igazi szeretet ugyanis nem más, mint az odaadás, önmagunk odaajándékozása. A mi meggyötört világunk azonban nem a szeretet, hanem a tartozik, sőt követel parancsának kénytelen engedelmeskedni, mert jobbára csak követelünk tőle. Ezért sóhajtozik és várja sóvárogva Isten fiainak a megjelenését. Új világot építeni, a Teremtő munkájában részt venni, munkatársának lenni érdemes. Szolgálni, óvni egymást és a természetet. Lehet, hogy már késő, mert a járvány ugyan föltartóztatható, leküzdhető, de sok folyamat már nem fordítható vissza. Akkor sem lehet és szabad másként élnünk, mint okosan, takarékosan, szeretettel, megbecsülve magunkat és egymást. Ilyen elszántan gondolt az új évre. Tudta, hogy keveset tehet, de amit lehet, azt meg kell tennie, mint a történetbeli ifjúnak, aki egy szerzetes mellé szegődött tanítványnak, és megkérdezte, mi lesz a dolga a világban. „Fogd ezt a kosarat és hozz vizet a patakról!” – mondta neki a mester. A fiú elcsodálkozott, de nem szólt semmit, többször is megmerítette a kosarát, de mire fölért vele, a víz kifolyt belőle. „Hiába igyekeztem, semmire se mentem, mindössze néhány csepp vizet sikerült gyűjtenem” – mondta panaszosan. „Az bizony lehet – válaszolt a szerzetes –, de nézd meg a kosaradat, hogy milyen tiszta lett!”  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Amikor Isten Ausztráliába küld 9 771419 856007

MARAFEJEVA NELLIT MELBOURNE-I TAPASZTALATAIRÓL KÉRDEZTÜK

21005

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| AJÁNLÓ |

Változat a 42. zsoltárra PETRŐCZI ÉVA

Az Isten után vágyakozó lélek zsoltárát, a Szenci Molnár-féle Psalterium egyik legtöbbet énekelt, legköltőibb darabját 1635-ben Londonban meglehetősen módosított szöveggel és a hozzá csatlakozó képpel ismerhette meg a világ. Hála Francis Quarles Emblemes (Kép-szöveg együttes) könyvének, amelyben a fő mondanivalóval megegyező, de sok helyütt „dúsított” szöveg illusztrátora William Simpson grafikusművész volt, aki 1635-től 1646-ig publikált.

Quarles életútja gyakran eszembe jut ilyenkor, Bálint naphoz közeledvén, hiszen ez a később híressé vált szerző 1613 februárjában épp e jeles párválasztó ünnep táján kezdett megismerkedni ezzel a műfajjal, Angliában és a távoli Németországban. Akkor még nem képekkel „egybeszőtt”, vallásos versek szerzőjeként, hanem úgy, mint Elizabeth Stuart hercegnő pohárnokainak egyike, Elizabeth és V. Frigyes esküvőjének (a Protestáns Liga e 17. századi csúcseseményének) színes, olykor színpadias londoni, majd heidelbergi forgatagában. Éppen tizenkét esztendővel később Francis Quarles e szavakkal bocsájtotta útjára képekkel gazdagított, hitépítő verseinek gyűjteményét: „Az embléma nem egyéb, mint néma rejtvény. Ne tévesszük szem elől mindazokat a változatokat, amelyek mind-mind áldott Megváltónkat ábrázolják, számos különböző alakban. Ő a Szentírásban hol a magvető alakjában jelenik meg, hol halászként, hol pedig mint orvos. S miért ne tennénk ezt nyilvánvalóvá nem csupán a fül, de a szem számára is? A betűk használata előtt az Istenről való ismereteinket a képeknek köszönhettük. És valóban, mi egyebek az egek, a föld, sőt, minden teremtmény, mint dicsőségének kiábrázolásai és emblémái? Mi egyebet mondhatnék; teljék ugyanannyi gyönyörűséged az olvasásban, mint nékem az írásban. Isten legyen veled, olvasó. Francis Quarles.” A Quarles-féle zsoltárváltozat olyan könyörgéssel kezdődik, amelyben a szerző nem a múzsák, inkább a vallásos költészetben legfontosabb ihletadó, a zsoltáros király, Dávid segítségét kéri. A fokozás kedvéért a második versszak nem a szomjazó szarvas ismert képével indul, hanem a szomjúhozó föld és virágok sokkal csekélyebb szenvedésének felidézésével. A továbbiakban már magával a szenvedő szarvassal, pontosabban az Isten kegyelme után sóvárgó emberi lélekkel találkozunk. A zsoltár mellett közölt kép azonban eltér az e zsoltár mellett felbukkanó illusztrációktól. William Simpson rajzán nem a

szomjas és nem is a vadász sebezte szarvas látható, hanem egy erőteljes, ugrásra kész állat, amelyet szinte hátaslónak ábrázolt Simpson. A szarvas hátán egy diabolófrizurás leányka ül, könnyű selyemköntösben. Ő nyilvánvalóan a „híves patak” vizére sóvárgó emberi lelket testesíti meg. Vele pontosan szemközt a kínzó szomját oltó forrás – ezúttal valóságos szökőkút – vize árad, és a kút közepéről egy kisgyermek, talán maga a gyermek Jézus tárja ki karját a hozzá igyekvő felé. Szokatlan és sokak szemében valószínűleg legfeljebb egy nagyon régi gyerekkönyv valamelyik képéhez hasonlító megközelítése ez a negyvenkettedik zsoltár világának. Pedig jóval több annál! Ráadásul semmiképpen nem hűtlen, hamis vagy méltatlan zsoltárértelmezéssel találkozunk itt. Hiszen nincs igazabb, őszintébb a gyermeki szomjnál és a feltétlen gyermeki hitnél. Aki a mostani nehéz időkben megnyugtatásra, vigaszra vágyik, a Szentírás mellett – ha csak online is – virtuálisan fellapozhatja akár Francis Quarles bölcs és hitben gazdag Emblémáinak szövegét, és megszemlélheti a versek mondanivalóját erősítő képeket.  2021. január 31.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

Népegyház vagy szubkultúra? HEGEDŰS BENCE

Különleges beszélgetéssel jelentkezett az Ökumenikus Imahéthez kapcsolódóan a Szólj be a papnak! vitasorozat. Az online eseményen Balog Zoltán református püspök, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, illetve Deák Viktória Hedvig magyar domonkos rendi főnöknő válaszoltak a népegyházzá válással, a keresztyén értékrend közvetítésével, valamint az állam és az egyház viszonyával kapcsolatos kérdésekre.

A járványügyi intézkedések miatt egy ideje már csak online nézhetők a Szólj be a papnak! vitaestek, amelyeken rendszerint három felekezet papjainak, lelkészeinek tehet fel kérdéseket a közönség. A témák igen változatosak: az egyház és a szexualitás kapcsolatától kezdve a templom és a metálzene viszonyán keresztül egészen a papi cölibátusig. Az eseménysorozat legutóbbi, az Ökumenikus Imahéten tartott rendezvénye nem véletlenül kapta a Szólj be a püspöknek! címet, ugyanis a Facebookon élőben közvetített vitaesten három egyházi vezető, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Balog Zoltán református püspök, illetve Deák Viktória Hedvig magyar domonkos rendi főnöknő ült egy asztalhoz, a beszélgetést pedig a sorozat ötletgazdája, Berecz Péter moderálta. A közönség az interneten keresztül tehetett fel kérdéseket a beszélgetés résztvevőinek.

EGYHÁZI JÖVŐKÉP Népegyház vagy szubkultúra – a kerekasztal-beszélgetés indító gondolata arra utalt, milyen jövőképük van a keresztyén egyházaknak a 21. században. Berecz Péter felvetése szerint jelenleg minden infrastruktúra rendelkezésre áll a népegyházi léthez, mert az egyházaknak számos oktatási, szociális és egészségügyi intézménye van, nem is beszélve az egyre több felújított templomról, miközben a szubkultúrákra jellemző jegyeket is magukon viselik a felekezetek gyülekezetei. 24 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

A moderátor felidézte Balog Zoltán korábbi hasonlatát: koncentrikus körökhöz hasonlította a népegyházat, amelynek közepén az aktív hívőkből álló mag található. A mellette lévő kört alkotják azok, akik nagyobb ünnepeken eljárnak templomba, vagy templomi esküvőt tartanak, a külső körön pedig azok vannak, akik például felajánlják az adójuk egy százalékát az egyháznak. Berecz Péter rákérdezett, hogy a belső, hívő mag működése lehet-e szubkulturális olyan értelemben, hogy markánsan és hangsúlyosan más életet tud felmutatni a többségi társadalomnak. Kocsis Fülöp szerint a szubkultúra mint szó nem helyénvaló ebben az esetben, mert az inkább a „kultúra alattit” jelenti, de azok, akik a magban vannak és amit ők képviselnek, az nem szubkultúra. Fabiny Tamás véleménye szerint a népegyháznak lehet pozitív és negatív jelentése is. – Van, aki úgy tekint a népegyházra, mint valami vágyott entitásra, és szerintük az volt az igazi, amikor tömegek voltak a templomokban – mint a két világháború között. Mások szerint ez csak külsőség volt, és ezt a népegyházat inkább ne sírjuk vissza – mondta az elnök-püspök. Balog Zoltán viszont úgy látja, a hiteles keresztyénség mindig kisebbségben volt. – Minden megújulási mozgalom arról szólt, hogy vonuljunk ki – de nem azért, hogy megőrizzük a saját tisztaságunkat, hanem hogy a masszának, a magát keresztyénnek tartó tömegnek mutassuk meg, milyen az igaz keresztyénség – fogalmazott a dunamelléki püspök.


| REFORMÁTUS ÉLET |

ÖKUMENÉ Az egyik néző azt kérdezte, mekkora esélyt látnak arra a jelenlévők, hogy néhány évtized múlva az egyházak egy nagy felekezetté „olvadjanak” majd össze. Abban mindegyik résztvevő egyetértett, hogy efféle egyesülésre nem sok esély van a következő évtizedekben, de kisebb léptékű közeledést nem tartanak kizártnak – szerintük a felekezeti sokszínűség csak javára van a hitéletnek. Balog Zoltán szerint a legnagyobb baj az, hogy a különböző egyházak nem tudják együtt ünnepelni az eucharisztiát, így „a legteljesebb testvéri közösségből, amelyet Jézus megünnepelt az utolsó vacsorán, kizárjuk egymást”. – Az nekem is fáj, hogy az eucharisztiában nem vagyunk egyek, de az majd a parúziában, Krisztus eljövetelében megvalósul, amikor már minden emberi gátat, akadályt, különbséget fel tudtunk oldani, és egyek leszünk, ahogy Jézus azt elgondolta. De addig is bizonyos dolgokban egyek vagyunk: vannak átfedések, egységet kereső pontok, és jó, hogy különbözőek vagyunk – tette hozzá Kocsis Fülöp. Fabiny Tamás szerint azonban nemcsak az eljövetelkor, hanem már korábban is megvalósulhat az úrvacsorai közösség, mert Jézus Krisztus is ezt akarta.

KERESZTYÉNSÉG ÉS KULTÚRA Az egyik néző arra volt kíváncsi, miként lehet a 21. század nyelvén megszólítani a fiatalokat, illetve van-e szükség keresztyén filmgyártásra vagy könnyűzenei tartalmakra. Deák Viktória Hedvig meglátása szerint magának a hitnek és Isten szavának van egyfajta vonzása, amely túlmutat az emberi erőfeszítésen. A nővér úgy véli, hiánycikk a keresztyén, illetve keresztyének által készített film, így ezeknek az alkotásoknak biztosan van helyük a mai világban is. Fabiny Tamás úgy véli, egy film lehet rossz, hiába készíti keresztyén ember, és lehet kiemelkedő akkor is, ha nem keresztyén készítette. – Ha a kettő összetalálkozik, akkor az még nagyobb ajándék – tette hozzá az evangélikus püspök. Balog Zoltán szerint azonban létezik harmadik kategória is, amikor tudatosan keresztyén módon akarunk beszélni a történelemről, antropológiáról vagy a világ teremtéséről. „A mi feladatunk bemutatni, hogy a történelemben is munkálkodik Isten, aki nem mindig a győztesekkel és nem mindig a vesztesekkel van – és nem is mindig minket igazol” – hívta fel a figyelmet a református püspök. Ezzel a gondolattal egyetértett Deák Viktória Hedvig is. – Nekünk, keresztényeknek hatalmas feladatunk lenne, hogy olyan tankönyvek szülessenek és olyan szemlélettel tanítsunk, amely átadja ezt a keresztény kultúrát. Sokkal proaktívabbaknak kellene lennünk – mutatott rá a rendfőnök.

ISTEN ÉS A CSÁSZÁR A beszélgetés egyik utolsó közönségkérdése az állam és az egyház kapcsolatára vonatkozott, felidézve azt a bibliai történetet, amikor Jézust a császárnak megfizetendő adókról kérde-

zik. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” (Mk 12,17) Fabiny Tamás meglátása szerint Jézus e szavait sokszor félreértelmezik, mert a legtöbben úgy gondolják, ez azt jelenti, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ezzel szemben Isten sokkal többet kap, mint a császár, ugyanis míg a földi uralkodó csak egy, a képmásával díszített fémdarabot kap, addig Isten megkapja az istenképű embert tetőtől talpig, mindenestől. Balog Zoltán szerint akkor tud jól együttműködni az állam és az egyház, ha különbséget teszünk a kettő között, és ha nem olvad bele az egyház az államba, illetve fordítva. – Vallom, hogy a mostani országvezetés azért áll az egyházi intézmények mellé, mert az a tapasztalat, hogy ha azt keresztények vezetik, hitelesen, akkor jobbá válik. Minél keresztényebb módon vagyok állampolgár, az annál jobb az államnak is – mondta Kocsis Fülöp, azonban figyelmeztetett is: – Vigyázni kell, mert ha közel kerülünk a hatalomhoz, az bennünket is megront. Az örömteli, ha az állam felismeri, hogy saját érdekében vagy a polgártársak érdekében érdemes az egyházakkal együttműködni, de mondjuk ki, hogy óriási veszély ránk nézve. Hatalmaskodáshoz vezethet, és hitelét veszítheti az egész, amit ezekkel az intézményekkel képviselni akarunk.

REFORMÁTUSOK ÉS A KERESZT A beszélgetés végén néhány személyre szabott nézői kérdést továbbított a résztvevőknek Berecz Péter. Balog Zoltántól például azt kérdezték, mi a véleménye arról, hogy a reformátusoknál felvetődött a kereszt mint szimbólum használata. – Arra senki se számítson, hogy a templomaink tornyán minden csillagot keresztre cserélünk majd, de fontos, összetartozást erősítő dolog ez, és nem akarunk ebből kimaradni. Jelzi, hogy van identitásunk, tartozunk valahova, és vállaljuk a szolidaritást azokkal, akiket emiatt üldöznek. Bátorítani szeretnénk a mieinket, hogy nyugodtan használják a keresztet – foglalta össze. Az alkalom végén Kocsis Fülöp hangsúlyozta: – Arra törekszem, hogy a papnevelésben részt vevő fiatalemberek krisztusi emberekké váljanak. Hogy ők maguk Krisztussal olyan személyes kapcsolatot építsenek ki, amely majd átsugárzik rajtuk. Az a legfőbb dolog szerintem, hogy a jövő papsága minél inkább krisztusközpontú legyen gondolkodásában és életében. Ettől várok igazi megújulást – fogalmazott az érsek-metropolita. Deák Viktória Hedvig szerint fontos lenne a jövő nemzedékében egyfajta intellektuális igényességet kialakítani. – Legyenek olyanok, akik nem elégednek meg olcsó válaszokkal, felszínességgel, akik mernek kérdezni, és jó kérdéseik vannak – mutatott rá a rendfőnök. Fabiny Tamás inkább a világiak, a laikusok megerősítését tartaná fontosnak, „hogy a nyilvánosság előtt is hiteles életet éljenek”, Balog Zoltán református püspök pedig a hiteles keresztyének helyzetbe hozását tartja kiemelkedő célnak.  FOTÓ: MAGYAR KURÍR 2021. január 31.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Megszokott sorozatunkat ezen a héten fánkrecepttel folytatjuk. Az ehhez az időszakhoz jól illő étel elkészítésének módját egy tengerentúli református lelkészné, Tóth Péterné Brigi konyhájából kölcsönöztük. FÁNK, MELEG KAKAÓVAL

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg friss élesztő (vagy porélesztő), 3 dl langyos tej, 5 dkg olvasztott vaj, 2 evőkanál cukor (édesszájúaknak 3 kanálnyi is jó), pici só, 2 tojássárga és jó sok olaj a sütéshez. Töltelék: lekvár, porcukor. A hozzávalókat ös�szegyúrjuk (előzőleg nagyjából 1 dl meleg cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, állni hagyjuk tíz percig), meleg, száraz helyen, letakarva, jó másfél-két órát kelesztjük. Kelesztés után kinyújtjuk, nagyobb pohárral kiszaggatjuk, közben egy nagy edényt bő félig olajjal megtöltünk, alacsony-közepes lángon melegítjük (nem szabad nagy lángon, mert akkor a forró olajban a tészta rögtön megég, és belül nyers marad). A kiszaggatott fánkok közepén ujjunkkal egy kis mélyedést benyomunk, beletesszük az olajba, szépen, szellősen, mert meg fognak még nőni a fazékban is. Először fedő alatt sütjük, utána megfordítjuk, és a másik oldalát fedő nélkül. Ez csak esztétikai szempontból fontos, hogy szép, szalagos legyen a fánkunk. A nagyon szuper háziasszonyok vagy épp mesterszakácsok azt is mondják, ha jó a fánktésztánk, magától is megfordul az olajban. Nekem ez még nem sikerült, de bátran lehet próbálkozni. Kiszedjük egy tányérra a fánkokat, leitatjuk róla papírral a felesleges olajat, majd porcukrot szórunk a tetejére. Téli napon meleg, habos kakaóval a legfinomabb.  FORRÁS: SÜTÉS, FŐZÉS, MNC MAGYAR NÉPFŐISKOLAI COLLEGIUM, 2020.

26 Reformátusok Lapja

2021. január 31.

Ady Endre Farsangi dal című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (V, E, Ü, U). 14. Közbe kotyog. 15. Lopja a napot. 16. Nemesi cím. 17. Európai vulkán. 19. Kis vízfolyás. 20. Majdnem méla! 21. Vonatkozó névmás. 22. A „Fekete gyémántok” nőalakja. 24. Testfelépítéshez tartozó. 26. Hivatali helyiség. 27. Ón vegyjele. 28. Háziállat. 29. Első osztályú, röv. 30. Egyiptomi istenség. 31. Hajójavító műhely. 33. Köztudott. 35. Gumibelső! 37. Fordítva: titulus. 38. Repülőgép megérkezik. 40. Felsülés. 42. Akarat egynemű betűi. 43. Holland gépkocsijelzés. 44. Szállítómunkás, régies szóval. 45. 100%-ig megtölthető. 47. Férfinév. 49. Igevégződés. 50. Kezdődik az epizód! 51. Tiltószó. 52. Lakodalmasáról híres Pest megyei nagyközség. 54. Ázsiai főváros. 56. Orosz hosszmérték. 57. Bróm és kálium vegyjele. 58. Égi betűi keverve. 59. Német város Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. 61. Előidéz. 63. Madridi János! 64. Vele szemben. 66. Vasalóval lyukat csinálna a ruhán. Függőleges: 1. Francia katolikus pap világi címzése. 2. Útsáv autópálya mellett. 3. Helyre tesz. 4. Férfinév. 5. Himfy névjele. 6. Kisebb gyárral kapcsolatos. 7. Kabarészerző (Károly). 8. Kilenc páratlan betűi. 9. Tova. 10. Rövid gondolkodási idejű sakkjátszma. 11. Fut. 12 … Nielsen, dán némafilmcsillag. 13. Alá betűi keverve. 18. Egykori budapesti szálloda. 21. Kozák méltóság. 23. Sűrű, tömött sorokban közlekedő. 24. Az idézet második sora (E, K, J, B). 25. Zenei félhang. 26. Ezen a helyen. 27. A tarokk legerősebb ütőkártyája. 30. Barlangi részlet! 32. Arab férfinév. 33. Locus … a Deo factus est, ezt a helyet Isten készítette. 34. Titkon kitanulja. 36. Az idézet harmadik sora. 39. Felém. 40. Némán berakó! 41. Osztrák város a Duna partján. 44. Nemzetközi kamionjelzés. 46. Ivóeszköz. 48. Francia színész (Jean). 50. Óangol férfinév változata (ERIANN). 53. Orozza. 54. Mérgező elem, félfém. 55. Dél-amerikai aranynyúl. 56. Út menti fasor. 57. Férfi becenév. 60. Középen balra! 62. Noé egyik fia. 63. Jemeni részlet! 65. Házőrző. 67. Gazdasági társaság, röv. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek.


| GYERMEKEKNEK |

Mennyei seregek Jázon szerette a csillagfényes éjszakákat kint, az állatok mellett. Persze nem volt mind olyan mozgalmas, mint a mai este. A kisfiú értette jól, miért haragosak a nagybátyjai. Az egész várost felbolygatta a népszámlálás, egy tűt nem lehetett leejteni, annyian érkeztek a városba. A császár rendeletének megfelelően jöttek sokan, akiknek a családja Betlehemből származott. A szálláshelyek mind megteltek, és aki csak tehette, befogadott egy-egy rászorulót. Náluk is meghúzta magát egy család, akik Joppéból, a tengerparti városból érkeztek. A betlehemi nyüzsgéshez képest főleg nyugalmasnak és csendesnek tűnt az éjszaka a pusztában. Most az apja volt soron az őrködéssel, így az akol bejáratánál kerestek helyet maguknak éjszakára. Az akol valójában nem volt más, mint egy körbeépített kőkerítés, amely megvédte az állatokat attól, hogy elcsellengjenek éjszaka, vagy ragadozó törjön rájuk, hiszen az akolba csak a bejáraton keresztül lehetett bejutni. Ott pedig Séál őrködött a pásztorbotjával, és persze Jázon is a parittyájával. Most, hogy leszállt az éj, Jázon már nem volt annyira biztos benne, hogy a nagy sötétségben bármi hasznát tudná venni a parittyának. A hold keskeny sarlóként lebegett a puszta fölött, halvány fénye sejtelmes sötétségbe vonta a környező dombokat. Jázon minden idegszálát megfeszítve figyelt, fülelt. Felkapta fejét a legkisebb ágreccsenésre is, meghallotta, ha a bozótosban valamelyik éjszakai madár átröppent egyik ágról a másikra. Ám a nagy figyelésben eléggé kifáradt, és azon vette észre magát, hogy le-lecsukódik a szeme. Oda is vackolódott az apja mellé, majd szép lassan az ölébe hajtva a fejét elaludt. – Szólj, ha jön az oroszlán… – motyogta félálomban.

Az apja megcirógatta az arcát nagy, kérges pásztorkezével, amely annyi kisbárányt segített már a világra, hogy Jázon megszámlálni sem tudta volna őket. De nem jött az oroszlán. És farkas, medve, sakál se. Még csak ébresztgetni sem kellett, Jázon is felébredt rögtön a hatalmas fényességre, ami egyszerre körülvette őket. De nemcsak ő, hanem nagybátyjai is sorra felébredtek. Csak Hebiál húzta a lóbőrt, hangosan horkolva, mintha mi sem történt volna. – Kelj fel! – rázogatta Simeon. – Ránk ragyogott az Úr dicsősége! – Mi, mi van? – kérdezte álmosan Hebiál, de ahogy kinyitotta a szemét, szólni sem tudott a meglepetéstől. – Mert olyan lesz azon a napon a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye… – hebegte, de többet nem nagyon tudott szólni, mert hirtelen az Úr angyala jelent meg előttük. Az angyal fenséges volt, Isten dicsősége ragyogta körbe. A pásztorok alig mertek ránézni, foguk összekoccant a félelemtől. – Ne féljetek – szólalt meg az angyal –, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen megsokszorozódott a fény, mennyei seregek sokasága jelent meg, Istent dicsérve: – Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. január 31.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Bóna Zoltán Pro Unitate in Christo díjat kapott Az ökumenikus imahét debreceni záróalkalmán, január 24-én a Református Nagytemplomban adta át a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány Pro Unitate in Christo díját Bóna Zoltán református lelkésznek, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) volt főtitkárának, a Theologiai Szemle szakfolyóirat főszerkesztőjének. Bóna Zoltán 1991 és 1998, illetve 2005 és 2011 között töltötte be a MEÖT főtitkári tisztségét. Szolgálati idejére esett a MEÖT átszervezése, amelyben különös jelentőséget kapott a római katolikus egyházzal és az egyházi jellegű társadalmi szervezetekkel való együttműködés – tudhattuk meg a díjazottról Kustár Zoltánnak, az alapítvány kuratóriumi elnökének méltatásából. 2015-ben, a lap fennállásának kilencvenedik évfordulóján Kránitz Mihály római katolikus teológus, a Pro Unitate in Christo díj első kitüntetettje köszöntő írásában a Theologiai Szemlét egyenesen „a keresztény egység magyarországi hajtómotorjának” nevezte – és ez mindenekelőtt főszerkesztője, Bóna Zoltán ökumenikus nyitottságának és elkötelezettségének köszönhető – hangzott el a laudációban. Bóna Zoltán lapunk kérdésére elmondta: nagy megtiszteltetés számára a díj, hiszen az a szándék és szellemiség, amelyet az alapítvány képvisel, közel áll mindahhoz, amit az életében igyekezik megvalósítani – gondolva itt a református lelkipásztori, illetve az ökumenikus szolgálatokra. – A Mi Urunk Jézus Krisztusnak egy egyháza van. A legfontosabb, hogy az ökumené ne csupán ráadás legyen az egyházi életünkben, hanem tudatosítsuk, hogy különböző felekezetű Krisztus-hívők alkotják a társadalmunkat. A hétköznapi, keresztyén missziónak magától értetődően van ökumenikus karaktere. Krisztus szeretete, kegyelme lefordítható egyfajta nyitottságra is, amellyel a

másik felekezetűre testvérként tekinthetünk és így közelíthetünk hozzá – emelte ki a lelkipásztor. A Pro Unitate in Christo díjat olyan személynek lehet adományozni, aki a felekezettudomány, illetve az ökumenikus teológiai tudományok művelésében kimagasló eredményeket ért el, és hozzájárult a történelmi felekezetek közötti érdemi teológiai párbeszédhez, kapcsolataik elmélyítéséhez, a kölcsönös megismeréshez és megbecsüléshez.  SZIRÁK SÁRA, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

A HÉT KÉPE

Átadták a Fuss pont most! jótékonysági futás keretében összegyűlt adományokat január 23-án Erdélyben, a magyarfülpösi református Szivárvány Ház Szórványkollégiumban. A Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapítója által szervezett program eredményeként az intézményben nevelkedő gyermekek száz pár sportcipőt kaptak.  FOTÓ: KISS GÁBOR 28 Reformátusok Lapja

2021. január 31.


| EGYHÁZI ÉLET |

Megalakult a Dunamelléki Egyházkerület új közgyűlése – A bűnbocsánat következménye, hogy meg tudjuk egymást hívni – gyülekezeteinkbe, egyházunkba, keresztyénségünkbe – az őszinte egymás felé fordulás fontosságára emlékeztetve köszöntötte a Dunamelléki Református Egyházkerület alakuló közgyűlésének résztvevőit január 25-én Balog Zoltán ősszel megválasztott püspök. A 2020 őszén tartott tisztújításon a kerület presbitériumai Balog Zoltánt, a Budapest-Hold utcai Református Egyházközség lelkipásztorát és Veres FARKAS ZSUZSANNA Sándor korábbi főgondnokot választották a püspöki és a főgondnoki tisztségekre a 2021 és 2026 közötti időszakra. Habár a Baranyai Református Egyházmegye még nem alakult meg, a teljes egyházkerület alapító tagjai határozatképes létszámban voltak jelen, így az egyházkerületi közgyűlés létrejöhetett. A testület a választás eredményét tudomásul vette, a megválasztott tisztségviselők életére Isten áldását kívánta. Emellett köszönetet mondott azok munkájáért, akik előremozdították a választások sikerét, valamint elmarasztalták azokat, akik nem tekintették erkölcsi kötelességüknek a részvételt és nem, vagy érvénytelenül szavaztak.

KÖSZÖNET A MEGHÍVÁSÉRT Balog Zoltán szűk körben, a közgyűlés tagjai előtt tette le püspöki esküjét. A vírushelyzet arra kényszerítette a közgyűlést, hogy a beiktatást és a püspökszentelést elválasszák: a szentelést a tervek szerint április 5-én, húsvéthétfőn tartják Nagykőrösön, ekkor hangzik el a püspöki székfoglaló beszéd is. Míg Szabó István, az egyházkerület leköszönő püspöke Zakariás könyve 4. fejezete első hat versének felolvasásával nyitotta meg az egyházkerületi alakuló közgyűlést, Balog Zoltán a könyv 3. fejezete alapján mondta el köszöntő gondolatait: „Nem vagyok főpap, nem is leszek. Egyetlen főpapunk van: Jézus Krisztus. Ez a látomás mégis nekünk és nekem szól, mert Isten szolgálatára választottatok.” Mint mondta, leginkább azért érzi személyesnek az ige sorait, mert „piszkos ruhát” vi-

sel, mint a főpap a látomásban. De az angyal ma is azt mondja, hogy közössége vegye le azt róla. – Elvettem bűnödet, és ha az én utaimon jársz, felügyelhetsz udvaraimra, és megengedem, hogy az itt állók között járj – így szól az Úr. Jézus volt, aki magára vette szennyes ruhánkat, ő az, aki egy nap alatt eltörli az ország összes bűnét – hangsúlyozta Balog Zoltán. Hozzátette: ha valóban elfogadtuk a bűnbocsánatot, akkor meg tudjuk hívni egymást saját „szőlőnkbe”, az életünkbe. – Itt jön az ítélet, amit szeretném, ha velem együtt mind meghallanátok: ameddig nem tudjuk egymást meghívni, addig bűnben vagyunk. A bűnbocsánat következménye, hogy meg tudjuk egymást hívni – gyülekezeteinkbe, egyházunkba, keresztyénségünkbe – emlékezetetett a püspök, kérve, hogy hívjuk meg egymást és menjünk el egymáshoz: – Köszönöm, hogy az elmúlt évtizedekben Szabó István püspöknél én mindig találtam helyet, és ha én hívtam, ő is szívesen jött az én „szőlőmbe”. Köszönöm azoknak, akik engem eddig meghívtak, és azoknak is, akik ezután fognak.

SZEMÉLYI DÖNTÉSEK A közgyűlés megalakította az egyházkerületi tanácsot, amely a közgyűlések közötti időszakokban hivatott döntéseket hozni. A Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője, azaz püspökhelyettese Somogyi Péter, a Budapest-Fasori Református Egyházközség lelkipásztora lett, világi főjegyzője – vagyis az egyházkerületi főgondnok helyettese – pedig Bor Imre, a Zsinat világi tagja. Egyházjogi jogtanácsosnak Nagy Lászlót, ügyvédi jogtanácsosnak Szólláth Bernadettet választották.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. január 31.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek - rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Barthos Gergely hévízgyörki lelkipásztort kérdeztük.

Barthos Gergely tizenkét éve szolgál Hévízgyörkön. 2012-ben Istentől társat is kapott. Felesége hitoktató, a gyermekek és az asszonyok közti szolgálatban segíti a lelkipásztor munkáját. Házasságukat négy gyermekkel áldotta meg az Úr, így élik a lelkészcsaládok közel sem unalmas napjait.

1

Mikor és hogyan érezte az elhívást, hogy lelkipásztor legyen? Már kisgyermekkoromban, ha megkérdeztek, azt válaszoltam, hogy lelkipásztor leszek. Látszólag sima út vezetett a teológia elvégzéséhez és a szolgálat megkezdéséhez. Valójában óriási lelki harcok, bukások után Jézus Krisztus megváltó szeretetének csodálatos megtapasztalása állított a helyemre. Ebben a szeretetben élek azóta, és ebbe hívogatok másokat is.

2

Hévízgyörk vidéke változatos képet nyújt meredek partjaival, lapos dombjaival, sík területeivel. Milyen itt élni, szolgálatot teljesíteni? Aszódról, a Galga mente „fővárosából” származom, a teraszunkról látni lehetett a hévízgyörki templom tornyát. Mondhatni hazajöttem. Szeretem ezt a vidéket, az itteni embereket, de sokkal fontosabbnak tartom, hogy ott legyek, ahova az én Uram küld. Ha a helyemen vagyok, áldott vagyok és áldás lehetek a rám bízottaknak is. Meggyőződésem, hogy az elvégzett szolgálat minősége elsősorban az Úrral való személyes kapcsolat minőségétől függ. Természetesen ez csak a vetés munkája, „Isten az, aki a növekedést adja” (1Kor 3,7).

3 30 Reformátusok Lapja

Ha három szóban kellene jellemeznie a gyülekezetét, mit említene?

2021. január 31.

Élő, befogadó, szolgálatkész. Élő, mert miután 2008-ban engem életre keltett az Úr, tovább folytatta ezt a munkát a gyülekezetben is. Nagy áldás látni, ahogy emberek új életre születnek. Befogadó, mert folyamatosan érkeznek újak, akik lelki otthonra és szeretetteljes közösségre találhatnak nálunk. Szolgálatkész, mert az aktív közösségi élet része az odafigyelés egymásra, a segítés, gyülekezeti szolgálat. Egy példát is hadd említsek. Az elmúlt években helyhiánnyal küzdöttünk. Egyre több kisgyermekes család érkezett hozzánk, így az istentisztelettel párhuzamosan két csoportban is foglalkoztunk a gyermekekkel, az ifiseknek is kellett egy saját „kuckó”. Mivel ehhez nem voltak megfelelő helyiségeink, úgy döntöttünk, hogy nagy átalakításba kezdünk. A lelkészi lakás számára beépítettük a parókia felső szintjét, az alsó szinten pedig termeket alakítottunk ki. Ezeknek a munkáknak a nagy részét a gyülekezeti tagok végezték, Isten dicsőségére.

4

Melyik a legkedvesebb igéje? Nincs kedvenc igém, mert „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos…” (2Tim 3,16). Szolgálatomban és a magánéletemben, valamint a kettő egységében hamar hangsúlyossá vált, hogy „mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13), és itt a legfontosabb a „Krisztusban”, csak utána jön az „erő”, illetve a „minden”.

5

Honnan merít erőt és motivációt szolgálatához? Nagy a baj, ha ez már kérdés, tapasztalatból tudom. Ahogy a fenti igében is olvasható, az erő, erőm Krisztusban van, az ő szeretetéből fakad. Amit ő bízott rám, ahhoz lesz erőm is. A belefáradás rendszerint ott kezdődik, amikor mást csinálok, mint ami a feladatom. A motiváció pedig abból ered, hogy megkaptam egy mindenkit érintő halálos, azaz kárhozatra vivő betegség, vagyis a bűn ellenszerét Jézus Krisztus keresztje által, és szeretném, ha minél többekhez eljutna és megmenekülnének. Azt hiszem, ezekben a napokban nem kell ennek a jelentőségét külön magyarázni.  SZIRÁK SÁRA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/05. szám  

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded