Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

4. SZÁM,

2021. JANUÁR 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Tegyük vonzóvá értékeinket! HOPPÁL PÉTER A MAGYAR KULTÚRÁRÓL

21004


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Bocsásd meg minekünk, s kegyelmezz meg nemzetünknek, és ne fizess minekünk a mi álnokságaink szerint, hanem inkább a te véghetetlen nagy irgalmasságodból nemzetünkben letelepített anyaszentegyházadat igaz istentiszteleteddel egyetemben az ördögöknek és e világi istenteleneknek dühössége ellen tartsd meg mindvégiglen.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571–1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

8

6

29

16

INTERJÚ • 6. Végigsöpört a járvány a református idősotthonokon |

Beszterczey Andrással, egyházunk Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Élő reménység | Rózsa Katalin vezércikke AKTUÁLIS • 8. „Öröm lenne látni a másik arcát” | Egészségügyben dolgozó egyházi tisztségviselőket kérdeztünk az oltásokkal kapcsolatos tapasztalataikról REFORMÁTUS ÉLET • 16. Hittel, hűséggel, humorral | Látogatóban a Dobos Károly-díjas Tóth Árpád bácsalmási lelkipásztornál GONDOLATOK • 20. Cancel Culture | Nagy Károly Zsolt publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 29. Csodálkozzunk rá Isten szeretetére! | Az idei Ökumenikus Imahét nyitó istentiszteletének üzenete PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Dajka Sándorné vámospércsi presbitert

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. január 24.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

I. 24. VASÁRNAP

I. 25. HÉTFŐ

I. 26. KEDD

I. 27. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(4) „…díszes ruhába öltöztetlek téged.” (Zak 3) Menthetetlenül bekoszolódik az életünk ebben a világban, kívül-belül, az élet minden területén, a legszentebb hivatásban is. Jósua főpap koszos ruhában állt az Úr angyala előtt, és a Sátán vádolta őt. A gonosz joggal, de mindig vádol és reménytelen helyzetünkbe bebetonoz, így szinte természetessé válik a bűn, vagy a másik véglet szerint örök lelkiismeret-furdalás gyötör. A Sátán úgy is vádol, hogy mi folyton egymást vádoljuk és egymásra mutogatunk, másokat sározunk be, de bűnbánatot nem tartunk (1). Van szabadulás ebből a helyzetből? Az egész „per” az Úr színe előtt folyik. Ő elküldte angyalát, aki szót emelt a főpap védelmében, és megdorgálta a vádlót az Úr nevében. Ezután tiszta ruhába öltöztette Jósuát, és a koszos göncöt kidobatta. Isten nem hagy bennünket a bűnben, betegségben, halálban, hanem kiragad a gonosz hatalmának elemésztő lángjai közül, megtisztít, vétkeinket elfedezi, azokról többé meg nem emlékezik (Zsolt 32,1; 51,11–12), és az újjászületés fürdőjében részesít bennünket (Tit 3,5). Jn 6,52–59  27. zsoltár (7) „Áldás, áldás szálljon rá!” (Zak 4) Az Úr áldása nélkül olyanok vagyunk, mint az autó motor nélkül, a vitorlás hajó vitorla nélkül, az internet hálózati kapcsolat nélkül. Az Úr áldása nélkül hiába minden erőlködés. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget (Zsolt 127,2). A próféta látomása szimbolikus, és éppen erre a nélkülözhetetlen isteni áldásra mutat rá. Az arany gyertyatartó lámpásait hétszer hét, azaz negyvenkilenc csatornán keresztül látszólag egy felülre elhelyezett olajtartó táplálja. A látomás lényege az, hogy az olajat nem emberkéznek kell utántölteni, mert arról az Úr gondoskodik. Az ő áldása, amelyet Lelke által közöl népével, kiapadhatatlan (1–3). Ez az áldás nem erővel és hatalommal, hanem az Isten Lelkének áldott munkája által szolgál, és minden akadályt, minden gúnyolódást felszámol, amelyet Isten országának megvalósulása elé gördítettek. Isten megépíti az ő országát, arra rákerül az azt befejező, a mindent teljessé formáló „zárókő”, és azon semmi és senki nem vehet diadalt (6–10). Ehhez a kifogyhatatlan áldáshoz az Isten, adott korokban, elhívott, szentlelkes emberi eszközöket is felhasznál, mint a templom újraépítése idején felhasználta Jósua főpapot és Zerubbábel helytartót. Ő minden időben küld lelki és világi vezetőt, hogy véghez vigye akaratát és közölje áldásait (11–14). Ma is ebből az áldásból élünk. Jn 6,60–65  231. dicséret (8) „Ez a gonoszság!” (Zak 5) Mindig elromlik, megromlik, tönkremegy, bekoszolódik az, amibe belefogunk. Minden elgonoszul. Az elején még van lelkesedés, lendület, aztán támad a kísértő, előjönnek az emberi gyarlóságok, és nemcsak alábbhagy a lendület, elromlik az, ami szépnek indult, hanem elviselhetetlenné lesz, halálos konfliktusokká torzul. Isten népe hazatérhet a fogságból, és máris újra ott leselkedik a veszély, hogy nemcsak megfakulhat a lelkesedésük, hanem azonnal fenyeget az Isten szerető és megváltó szövetségének megszegése is. Hányszor bukott már el az Isten népe, és hányszor kapott új esélyt! Most, amikor ismét megkapják az újrakezdés lehetőségét, máris arra kell figyelmeztetnie Istennek őket, hogy űzzék messze a hitetlenséget, az engedetlenséget, ne szegjék meg a törvényt, hanem a templom és a város megújulásával együtt újuljanak meg ők is, mert csak így lehet teljes az életük. A mi életünk csak torz árnya annak, amit Isten szánt nekünk. Elgonoszul itt minden, mert az Úr nélkül eleve gonosz is, csak lepleződik egy ideig. Egyedül ő képes bennünket újjászülni. Az újjászületés az Isten megváltó jelenléte az életünkben – nem tökéletesség, de áldás és áldott élet mások számára is (Jn 3,7). Jn 6,66–71  154. dicséret (13) „Ő fogja felépíteni az Úr templomát…” (Zak 6) Isten ígérete szerint eljön majd az a férfi, aki maradéktalanul felépíti az Úr templomát. Mi itt csak építkezünk, de soha nem épülnek fel maradéktalanul a dolgaink. Sőt, előbb-utóbb mindenen eluralkodik valamiféle romlás, halál. Isten ígérete arra vonatkozik, hogy a Sarjadéknak nevezett férfiú nemcsak a jeruzsálemi templomot építi fel, hanem ő lesz az, aki trónra lép és uralkodni fog, őbenne mutatja meg Isten üdvözítő, életet kiteljesítő uralmát, amely legyőzi a romlást és a halált is. Ez az ígéret Jézus Krisztus eljövetelében, halálában és feltámadásában teljesedett be. De Isten ennél sokkal többet tesz: hiánytalanul felépíti életünk templomát, ahogy egyszülött Fia testének templomát is harmadnapra felépítette (Jn 2,19). Ez az ígéret túlmutat a

Reformátusok Lapja 2021. január 24.


| AZ IGE MELLETT |

jeruzsálemi templomon, mert az Isten országának eljövetelére, annak kiteljesedésére utal. Isten nagy méltóságra emelte Fiát, és nagy méltóságra emeli az ő népét is, de ez a megváltott ember méltósága, amely alázatos és szolgáló élettel ajándékoz meg bennünket, mint akik hit által már itt megélik ezt a teljességet (9–13). Jn 7,1–13  335. dicséret (5) „…az én kedvemért tartottatok böjtöt?” (Zak 7) Mit teszünk az Úrért, és mit teszünk magunkért még akkor is, ha az Urat emlegetjük? Bizony, a mérleg a mi javunkra billen. Persze nem azzal van a baj, hogy önmagunkra gondunk van, hiszen aki nem figyel magára, és nem szereti – áldott határok között – önmagát, az másoknak sem tud adni. Ám, ha mindig minden csak rólunk szól, még a legszentebb ügyre hivatkozva is, az nyomorúságos képmutatás. Küldöttek érkeztek Bételből Zakariáshoz, hogy megkérdezzék tőle: most, hogy újjáépül a jeruzsálemi templom, meg kell-e tartani azokat a böjtöket, amelyeket a templom pusztulása miatt tartottak (1–3)? Zakariás határozott, prófétai válasza rámutat arra, hogy a böjtöt és az evés-ivást is önmagáért tartotta Isten népe. Szertartásaik kiüresedtek, mert semmiféle vallási szertartásnak, böjtnek vagy ünneplésnek sincs értelme addig, amíg az nem társul emberszeretettel (4–10). A hiteles élet nem tökéletes, de példaadó élet. Nem az Istenembert kell utánoznunk, azt nem tudjuk ebben a töredékes testben megvalósítani, hanem az Isten emberét kell követnünk, akiben felragyog a Krisztus, böjtben és bővelkedésben egyaránt. Jn 7,17–24  378. dicséret (23) „…hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8) Isten beteljesítette ígéretét, népe visszatért Jeruzsálembe, amely igaz és szent város lesz. Visszatérünk a tévelygésből az Úrhoz, az igaz és szent életre, amelyben ő megteremtett bennünket. Ez életünk valódi iránya (1–3). Isten megszabadítja népét minden nyomorúságból, bárhol éri az őket a világban, de ez a szabadítás túlmutat ezen a világon, az örök létre (7–8). Isten biztatja népét: legyenek erősek, ő beteljesíti ígéretét, megáldja és áldássá teszi őket mások számára (1Móz 12,3). Eddig nem voltak biztonságban, nem ért semmit, amit kerestek. Az Úr nélkül nincs biztonság, és semmit nem ér, amink van (9–13). Isten jogosan határozott engedetlen népének megbüntetéséről, de végső határozata a szabadító irgalom, amelyet megmutatott a Jézus Krisztusban. Isten határozata örök és megmásíthatatlan, ezért ne féljünk, és mi se hirdessünk mást, csak ezt a szabadító irgalmat (14–15), amelynek látható áldásai lesznek Isten népe életében (16–17). Boldog örvendezéssé válik az élet az Úrban. Ez a boldog örvendezés odaát kiteljesedik (18–19). E példákat látva eljönnek más népek minden nemzetből, és követni akarják az Urat, mert látják, hogy mit jelent, ha velünk van az Isten (20–23). Jn 7,25–30  303. dicséret (8) „…megvédjem azoktól, akik arra járnak.” (Zak 9) A történelem Ura hol ezt, hol azt emeli ki. A perzsák legyőzték a babilóniaiakat, aztán Babilont a makedón Nagy Sándor kényszerítette térdre, aki leigázta az akkori világot, amiről Zakariás is említést tesz a mai igeszakaszban (1–7). De nem is kell ennyire visszamenni az időben. Elég egy ötven évvel ezelőtti híradót megnézni, és azt látjuk, hogy rég eltűntek már az akkori szereplők és problémák, de az alapproblémák mindig ugyanazok, noha a változó világ köntösében jelennek meg. E világban az egyik mindig le akarja győzni a másikat, hogy még többet halmozhasson fel magának (3). Az Úr azonban szemmel tartja az embereket (1), és nem engedi azt, hogy a birtokosok és a birodalmak gőgje túllépjen egy határt. Ez az intés nekünk is szól. Mindig az minősít egy embert, hogy miként viselkedik másokkal, amikor ő van „birtokon belül”, a másikkal szemben, amikor ő ül a nyeregben. Hogyan viselkedsz hivatalnokként, szakemberként, tanárként, orvosként, vezetőként azzal, aki hozzád fordul segítségért? A hívő ember is mindig ilyenkor vizsgázik a hitében. Az Úr szemmel tart minket, és egyszer megítéli és megalázza birtokos, másokat felzabáló gőgünket, egyénenként és birodalmanként egyaránt (6–7). Az Úr háza mellett táborozva megvédi népét azoktól, akik arra járnak (8). Ő elküldi a Megváltót, a békesség fejedelmét (9). Jn 7,31–36  293. dicséret

I. 28. CSÜTÖRTÖK

I. 29. PÉNTEK

I. 30. SZOMBAT

2021. január 24.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Végigsöpört a járvány a református idősotthonokon Hamarosan megkezdik a koronavírus elleni védőoltás beadását a Diakóniai Iroda által fenntartott intézményekben. Azokban a református idősotthonokban és szociális HEGEDŰS intézményekben, ahol megjelent a vírus, MÁRK átlagosan a lakók háromnegyede átesett a fertőzésen – többségük tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel. A munkatársak heroikus áldozatvállalását bérpótlékkal ismerik el. A részletekről Beszterczey Andrást, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük.

Mekkora az igény a vakcina iránt? Mikor kezdődhet az oltás? Nincs százötven fősnél nagyobb intézményünk, ezért várhatóan egy-két héten belül megkezdik lakóink és munkatársaink beoltását. Előbbiek csaknem kilencven százaléka, utóbbiak kétharmada kérte a vakcinát. A Diakóniai Iroda ötvennyolc szolgálatot tart fenn. Azokban az intézményekben, amelyekbe bejutott a vírus, a lakók háromnegyede átesett a Covid–19-en. Aki beteg volt, nem most kapja meg a védőoltást. Sokan közülük tünetmentesek voltak, lélegeztetőgépre és kórházi kezelésre csak néhány esetben volt szükség. Tíz gondozottunk hunyt el koronavírus-fertőzésben. Több munkatársunknál súlyos lefolyású volt a betegség, de kórházi kezelésre csupán néhány esetben volt szükség. Egyébként még négy olyan intézményünk van, ahol egyetlen lakó vagy munkatárs sem volt koronavírusos. 6

Reformátusok Lapja 2021. január 24.

Hogy bírják a dolgozók ezt az időszakot? Adódtak nehézségek, amikor egyszerre sok munkatárs került hatósági házi karanténba vagy kapta el a koronavírust. A kiesőket pótoltuk – hálás vagyok a kollégáknak, mert mindenhol készségesen beálltak mások helyére, és elvégezték a szükséges munkát. Volt, hogy takarító, mentálhigiénés szakember vállalt ápolási feladatot. Mindenkinek névre szóló levélben köszöntem meg az áldozatos munkát. Amelyik intézményünkben a vírus miatt pluszmunkát kell végezni, ott bevezettük a Covid-pótlékot, amely havonta ötvenezer forint pluszt jelent az ott dolgozóknak, amíg fennáll a vírushelyzet az adott otthonban. A százszázalékos táppénz lehetősége a szociális szférában dolgozóknak is jár? Igen, ha a munkavállaló bizonyítani tudja, hogy a munkahelyén kapta el a vírust. Ez elég nehéz feladat. Tapasztalataim szerint ezzel nem élnek a munkatársaink, ha mégis, minden segítséget megadunk nekik. Igazságos lenne minden koronavírusos munkatársnak automatikusan megadni a teljes összeget? Igen, hiszen nehéz bizonyítani, hogy hol fertőződött meg valaki. Emiatt karácsonykor magasabb hűségjutalmat, átlagosan másfél havi bért kaptak a munkavállalóink. Meggyőződésem, hogy azzal tudjuk a kollégáinkat a legjobban motiválni, ha éreztetjük velük, hogy nemcsak ők segítenek másoknak, hanem nekik is jár segítség. Végül térjünk vissza az oltásra. Ha lehetősége lesz rá, beadatja magának? Természetesen igen. Úgy látom, hogy nagyobb a kockázata a fertőzés szövődményeinek, mint a vakcinának. Bízom azokban, akik kifejlesztették. Persze azt is tudom, hogy ez most óriási üzlet, viszont az oltásellenes hangokat nem tartom megalapozottnak. A természettudományban, és ebből következően most a vakcinában is, isteni gondviselést látok.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

MÁR MINDEN LAKÓ VÉDETT A LEGNAGYOBB REFORMÁTUS IDŐSOTTHONBAN A lakók többsége átesett a Covid–19-en, a többiek pedig már megkapták a védőoltást a Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában, amelyet a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség tart fenn. Az ország legnagyobb református idősotthonában a dolgozók védettsége is nyolcvan százalék fölött van: a fertőzésen átesettek még nem kaphatnak oltást, rajtuk kívül csaknem száz dolgozó kérte a vakcinát. Sőt, azok közül, akik első körben nem igényelték, tizenöten már jelezték: mégis felvennék az oltást, mondja Vári Zoltán intézményvezető. – Az első oltást én kaptam meg, hogy bátorítsam a többieket – teszi hozzá.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

RÓZSA KATALIN

Élő reménység A szerző kórházlelkész

Mindannyiunknak vannak elképzeléseink az új esztendőre nézve. Mindannyian készítünk terveket, és közben reménykedünk abban, hogy ez az esztendő jobban alakul majd, mint az előző. Sokan így is fejezték ki reménységüket, hogy „boldogabb új esztendőt” kívántak. Ebben a kívánságban benne volt az a tény, hogy ez az elmúlt esztendő a világjárvány miatt is sok bajt, nyomorúságot hozott. Mindannyiunknak hiányzott a baráti, testvéri találkozás, egy-egy kézfogás, ölelés, hiányoztak a közös ünnepek, a templomi alkalmak, és még sorolhatnám. Ahhoz viszonyítva ez még nem is volt olyan súlyos, mint azoknak a nyomorúsága, akik elveszítették a munkájukat, vagy az, hogy sok

„Nem az a baj, hogy vannak terveink, elgondolásaink, hanem az a baj, ha számításainkból kihagyjuk Istent.”

idős testvérünktől búcsút kellett vennünk. Sokakban megfogalmazódott a reménység, hogy ennél már csak jobb jöhet ebben a már nem is annyira új esztendőben. Az igazság azonban az, hogy úgy vagyunk ezzel, mint azok a régen élt testvéreink, akiknek Jakab apostol azt írja levelében, hogy „azt sem tudjátok, mit hoz a holnap” (Jak 4,14). Olyan emberekről van itt szó, akik terveket készítettek, számításokat végeztek, és azt remélték, hogy számításaik bejönnek, nyereséges lesz a vállalkozásuk. Az apostol azt üzeni nekik: „Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Nem az a baj, hogy vannak terveink, elgondolásaink, hanem az a baj, ha számításainkból kihagyjuk Istent. Reménység nélkül nem is lehet igazán élni, de szeretném hangsúlyozni, hogy reménység és reménység között óriási különbségek vannak. Mindannyian ismerjük Csokonai szép versét: „Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak Remény, kit teremt magának a boldogtalan, s mint védangyalának, bókol untalan.” Ebben a versben megtalálható az a nagy igazság, hogy a boldogabb új esztendőt, a boldogabb életet remélő ember kivetíti a jövőbe elgon-

dolásait, ő maga teremt valamit, amiben aztán törvényszerűen csalódni fog. Egészen másfajta reménység az, amelyről Pál apostol ír a római levélben: „…a reménység pedig nem szégyenít meg….” (Róm 5,5) Azaz, Pálnak olyan reménysége van, amelyben nem fog csalódni. Az apostol reménysége ugyanis nem saját elképzeléseinek, hanem Isten ígéreteinek megvalósulására irányul. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv 27. fejezetében olvasunk arról, hogy Pált Rómába viszik egy hajón, amely nagy viharba kerül. Olyan nagy a baj, hogy a hajó felszerelését is a tengerbe dobálják, hogy mentsék az életüket, de a végén eljutnak oda, hogy „elveszett megmenekülésünk minden reménye” (ApCsel 27,20). Ekkor azonban fontos, életmentő üzenetet kapnak. Pál megszólal: „…azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.” (27,22) A hajó összetörik, de Pálék megmenekülnek. Az apostol reménysége nem emberi elképzeléseken alapul, hanem Isten ígéretein. Ismerjük az Úr ígéreteit a Szentírásból. Egyszer egy testvérünk azt mondta: „Én már csak statisztikai alapon is hiszek az Istenben, hiszen ha végigolvasom a Bibliát, azt látom, hogy Isten minden ígéretét szóról szóra teljesítette. Hogyne teljesítené azokat is, amelyek a jövőre vonatkoznak!” Valóban nem tudjuk azt – különösen ebben a járványidőszakban –, hogy mit hoz a holnap. Azt azonban tudjuk, hogy Immánuél, azaz velünk az Isten. Azt tudjuk, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38–39). Kívánom minden kedves Testvéremnek, hogy ez legyen a reménységünk, nemcsak ebben az esztendőben, hanem életünk minden napján, hogy elmondhassuk, amit szép dicséretünkben szoktunk énekelni: „Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad, s az örök menny fénykörébe bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, elszáll vándor életed, üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited.” (RÉ 426,4)  2021. január 24.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

„Öröm lenne látni a másik arcát” KOCSIS JULIANNA

Koronavírus-fertőzés – idestova egy éve a mindennapjaink része, kicsik és nagyok egyaránt kénytelenek vagyunk e kellemetlen, ijesztő és sajnos gyakorta halálos kimenetelű betegség köré szervezni a létezésünket. Megtanultunk alaposan kezet mosni, helyesen maszkot viselni – és felismerni a mosolyt mögötte. Rutinná vált, hogy kínosan ügyelünk a másfél-kétméteres távolságtartásra a buszon, a villamoson, a boltban, és kellemetlenül érint, ha kénytelenek vagyunk közelebb menni egy idegenhez. Zavartan ökölpacsizunk a korábban oly természetes kézfogás helyett, és csak szigorú óvintézkedések mellett – akkor is rettegve – merjük megölelni idős szeretteinket.

Nem folytatjuk a kényelmetlen felsorolást – valószínűleg minden olvasónk hozzátehetné a maga rossz tapasztalatait, sokan talán a mérhetetlen gyásszal kezdenék. Mindenki szeretné, ha az alattomos ragály véget érne, és e nehézség nélkül élhetnénk egyébként sem mindig könnyű, ám ajándékba kapott életünket. Sajnos azonban a betegségre jelenleg nincs gyorsan és mindenkire egyformán ható, megbízható gyógymód. Sőt, a tapasztalatok és a kutatások arra figyelmeztetnek, a gyógyultaknál is előfordulhatnak hosszú távú szövődmények, mi több, bizonyos idő elteltével sajnos újra megfertőződhetnek. Az egyetlen biztos, tényleges védelem a vakcina, amelynek megjelenését hatalmas várakozás övezte. Amikor viszont világunk különböző szegleteiből érkezni kezdtek a biztató hírek, amelyek szerint több ország – köztük Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Kína is – megtalálta a megoldást, hirtelen felbukkantak – vagy legalábbis hangosabbak lettek – a kétkedő, a vakcinák hatásosságát, biztonságosságát kétségbe vonó hangok. A keletről érkező oltásokat sokan csípőből elutasítják, mondván, hogy azok pusztán politikai nyomás hatására, pénzszerzés okán születtek. De a nyugatról érkezőket sem kímélik: a közösségi média kommentszekciója csak úgy hemzseg a különböző összeesküvés-elméletektől. Mindezek a megnyilvánulások odáig vezettek, hogy – az egyébként kifejezetten oltáspárti – Magyarországon a felmérések szerint a közelmúltig az átlag lakosság körében rendkívül alacsony, alig húszszázalékos volt az oltási hajlandóság.

Az elmúlt évben éjt nappallá téve fáradozó egészségügyi dolgozók többsége döbbenten áll a gyakran kifejezetten agresszív, támadó és számonkérő oltásellenes közlések előtt. Egyre több szakember igyekszik eloszlatni a valótlan állítások által kiváltott félelmet. Mindannyian hangsúlyozzák: ahhoz, hogy az életünk visszatérjen a normális kerékvágásba, az ország népességének legalább hatvan százalékát be kell oltani. Lapunk utánajárt, hogyan vélekednek a Magyarországi Református Egyház (MRE) egészségügyben dolgozó tisztségviselői, mit tanácsolnak ők, kinek és mit higgyünk el, és leginkább: vegyük-e fel bármelyik rendelkezésre álló oltást, vagy ne siessük el a dolgot.

NAGYOBB BIZTONSÁGBAN Az MRE Bethesda Gyermekkórházában a munkatársak jelentős részét már beoltották. Habár az egészségügyi dolgozók számára sem kötelező az oltás, itt szinte a dolgozók mindegyike igényelte

„Az egészségipar olyan fejlett genetikai és járványtani ismereteken alapul, az oltóanyagok gyártásának olyan évszázados hagyománya és rutinja van, amelyekből adódóan egy világjárvány esetében fokozott tudományos érdeklődéssel szűk egy év alatt kifejlesztett vakcina teljesen reális dolog.” (Velkey György) 8

Reformátusok Lapja 2021. január 24.


| AKTUÁLIS |

a vakcinát. – Összesen hatszáz kollégánk van, és közel négyszázan már meg is kapták a vakcinát. Több mint százan egyelőre nem juthatnak hozzá, mert vagy betegek voltak az elmúlt időszakban, vagy várandósok, vagy éppen más oltást kaptak a közelmúltban. A számarányokat tekintve azonban az orvosok közül szinte mindenki és a munkatársak jelentős többsége kérte, és már meg is kapta – avat be Velkey György. Az intézmény főigazgatója hozzáteszi: a vakcinázás jól szervezetten, gond nélkül folyt a kórházban, és azóta is mindenki jól érzi magát. – A lehetségesnek leírt oltási reakciók közül egy-kettő megjelent néhány munkatársunknál – én is lázas lettem és fájt a fejem az oltást követő napon. Ezeken az átmeneti kis mellékhatásokon kívül más kellemetlenséget nem „Ha nem oltatják be magukat elegendően, nem lesz meg tapasztaltunk. Jó érzés tudni, hogy a kívánt védettségi szint a népességben, és továbbra is fokozott az első oltás után egy hónappal óvintézkedésekkel kell élni az életünket (…). Az egyéni felelősség már mindenki jelentősen védett lesz. Ez segíti a munkánkat is, himellett a közösségnek is tartozunk tehát felelősséggel.” szen így sokkal nagyobb bizton(Molnár Pál) ságban dolgozhatunk – mutat rá Velkey György. A főigazgató által leírt reakciók bármely más vakcina esetétóiparra is – azokat az őrületes tempójú fejlesztéseket, ameben is jelentkezhetnek, a szakember szerint ezektől nem kell lyek ezekben a különleges tudományos-technikai világokban tartani. – Komolyabb mellékhatás az anafilaxiás sokk lehet, vannak, az általános emberi tudással nehezen látjuk át. amely gyors túlérzékenységi reakció. Ez más injekciók esetéELHANYAGOLHATÓ KELLEMETLENSÉG ben is előfordulhat: egy adott kémiai anyagra jelentkezhet érzékenység. Ha a segítség kéznél van, kezelhető, nem kell tőle Teljes mértékben osztja kollégája véleményét Molnár Pál belmegijedni. Az oltási rend szerint az oltást követő félórában ott gyógyász is. A Tiszáninneni Református Egyházkerület főkell lenni az oltópontnál, hogy ha ilyen jelentkezik, akkor ellásgondnoka hangsúlyozza: százezer esetre jut egy komolyabb sák – erre a helyszínek fel vannak készülve. De ezek igen ritkák, oltási szövődmény – a már említett anafilaxiás sokk, ez pedig és hangsúlyozom: nem oltásspecifikusak, hanem bármely, az igen alacsony kockázati küszöb. Az esetleges fejfájás, láz, pici ember szervezetébe bejutó kémiai anyagtól előfordulhatnak. duzzanat vagy fájdalom a szúrás helyén szerinte elhanyagolható kellemetlenség – főleg ha azt nézzük, hogy milyen REÁLIS IDŐTÁV védettséget ad a vakcina. Hiszen aki elkapja a koronavírust, rendkívül veszélyes állapotba kerülhet: nem lehet előre megVelkey György arra is kitér, hogy a fejlesztésre szánt, sokak áljósolni, hogyan reagál a fertőzésre az adott beteg szervezete. tal rövidnek ítélt idő sem indokolja a félelmet. – Az egészség­ A szakemberben nincs kétség az oltás biztonságossága és ipar olyan fejlett genetikai és járványtani ismereteken alapul, hatékonysága felől. – Azt persze egyelőre nem tudjuk bizaz oltóanyagok gyártásának olyan évszázados hagyománya tosan, meddig ad védettséget a betegséggel szemben: csak és rutinja van, amelyekből adódóan egy világjárvány esetében menet közben derül majd ki, hogy körülbelül fél évig-e vagy fokozott tudományos érdeklődéssel szűk egy év alatt kifejtovább. Egyelőre úgy tűnik, hogy – akárcsak az influenza eselesztett vakcina teljesen reális dolog. Egy-egy oltóanyag kifejtében – az oltást bizonyos időközönként meg kell majd újítani lesztése és utána hatósági befogadása, ellenőrzése igen kö– fogalmaz Molnár Pál. rültekintően végzett minőségbiztosítási folyamat. Akik ezeket végigcsinálják, azok garantáltan használható készítményeket AZ EGYÉN ÉS A KÖZÖSSÉG hoznak forgalomba. A klinikai vizsgálatok is az mutatják, hogy ezek hatásosak, eredményesek, a mellékhatási profiljuk elHabár a főgondnok is számos kételkedéssel szembesül rendelenőrzött és vállalható mértékű – fogalmaz a főigazgató, aki lésein, úgy látja, mégiscsak egyre többen kezdenek hajlani a véugyanakkor megérti, hogy ez sokaknak talán hihetetlennek dőoltásra. – Ha nem oltatják be magukat elegendően, nem lesz tűnik. – Az orvostudomány világának újdonságai nehezen értmeg a kívánt védettségi szint a népességben, és továbbra is hetők meg a nem ilyen szakterületen dolgozók számára. De fokozott óvintézkedésekkel kell élni az életünket – marad a ugyanez igaz az űrkutatásra, a mikroelektronikára vagy az aumaszkhasználat, a távolságtartás, a szabad mozgás korláto2021. január 24.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

zása, és ezek minden kellemetlen, negatív hozadéka. Az egyéni felelősség mellett a közösségnek is tartozunk tehát felelősséggel – hangsúlyozza Molnár Pál, aki szerint a csak részleges tájékoztatásnak is szerepe van abban, hogy többen bizonytalanok az oltást illetően: sokakat zavar, hogy egyelőre nem ismert a pontos időpontja, menetrendje annak, hogy aki a www.vakcinainfo.gov.hu oldalon regisztrál az oltásra, pontosan mikor és hol jut hozzá. A szakember szerint az idősek körében még kevésbé közismert, hogyan megy majd végbe a folyamat. – A jelenleg rendelkezésre álló vakcinák a gyártók szerint az eddig felbukkant koronavírus-mutációk esetében is hatékonyan védenek – biztat Molnár Pál, aki teljes mellszélességgel kiáll a vakcinázás mellett. Úgy gondolja, hogy a médiában az utóbbi hónapokban megjelent negatív hangvételű híreknek elbizonytalanító hatásuk volt a lakosságra nézve, és megjelentek a politikai tőkét kovácsolók is. A főgondnok meggyőződése, hogy aki találkozott súlyos koronavírusos beteggel, annak egyértelmű: semmilyen bizonytalanságot nem lenne szabad gerjeszteni a vakcinával kapcsolatban.

minden munkatársa is hozzájusson. – Várjuk azt a pillanatot, amikor egymás között – az orvosi szobában, a napi megbeszélések idején, a nővértartózkodóban – már nem kell maszkban lennünk. Merthogy a hétköznapjainkban tavaly március óta a munkaidőnk nyolc vagy tizenkét órájában folyamatosan, szünet nélkül maszkot kell viselnünk. Öröm lenne alkalmanként látni a másik arcát – fogalmaz Szabó Miklós. A szakembert sokkolták az alacsony oltási hajlandóságról szóló adatok. – Magyarország az elmúlt években híres volt a magas átoltottságáról, erős volt a fegyelem, az elkötelezettség a védőoltások iránt: a kanyarót, diftériát, gyermekbénulást mint szintén járványos betegséget például már nehéz tanítani, hiszen nem tudunk ilyen pácienseket mutatni. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi vezetett ahhoz, hogy míg tavaly év elején, a koronavírus-járvány megjelenésekor ebben az országban magas volt a bizalom és a hajlandóság az oltás iránt, egy év alatt oda jutottunk, hogy a jelenlegi mérések mindös�sze húsz százalékot mutatnak.

FÉLELEM AZ ISMERETLENTŐL Szabó Miklós szerint e bizalmatlanságot az elmúlt év eseményei eredményezték. – Megrendítő volt megtapasztalni, hogy van egy, az életünket egyik pillanatról a másikra megváltoztató külső hatás. Több százezer ember elveszítette a napi munkáját, a kényszerű kormányzati döntések korlátozzák a mozgási szabadságunkat. Ezek a dolgok szinte mindenkit elbizonytalanítanak. A „nem tudom, hogy mi fog történni” érzés a legmagasabb szintű frusztráció: az ismeretlent, a nem tudást a legnehezebb elhordozni. Ilyenkor esendővé válunk, és meginoghat a bizalmunk az alapellátási intézményekben, fogékonyabbak vagyunk a – merek így fogalmazni – szektás elképzelésekre – mondja a gyermekgyógyász, aki mindezek ellenére bizakodó.

„Minden egyes nap növeli a vakcinára nyitott emberek számát. (…) Bízom abban, hogy az egyszerű, hétköznapi tapasztalat és a világ visszarendeződése mindenkit bátorít majd arra, hogy ne higgyen a részletekből álvalóságot összerakó álhíreknek.” (Szabó Miklós)

MASZK NÉLKÜL Egy-két napig egészen enyhe fájdalmat érzékelt az oltás helyén, más mellékhatást viszont Szabó Miklós gyermekgyógyász sem tapasztalt. A Zsinat egészségügyi képviselője nagyon várta, hogy megkapja a vakcinát, ahogyan azt is, hogy 10 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

– Most már világszerte több tízmillió embertársunk van, aki részesedett az oltásban és abban a biztonságban, amelyet ez jelent. Minden egyes nap növeli a vakcinára nyitott emberek számát. Egyre többen látják majd, hogy mi, akik az egészségügy frontvonalában dolgozunk, a védőoltás felvétele után is élünk, sőt: nem vagyunk betegek, és talán valamilyen szinten szabadabban is mozgunk. Bízom abban, hogy az egyszerű, hétköznapi tapasztalat és a világ visszarendeződése mindenkit bátorít majd arra, hogy ne higgyen a részletekből álvalóságot összerakó álhíreknek.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| INTERJÚ |

Őrizzük örökségünket, és tegyük vonzóvá értékeinket! T. NÉMETH LÁSZLÓ

– Küldetésünk van a világban: keresztyénségünk, magyarságunk, reformátusságunk megőrzésének és továbbadásának a felelőssége – fogalmaz Hoppál Péter, a Zsinat új világi képviselője, karnagy, országgyűlési képviselő. A presbiter-kultúrpolitikussal a magyar kultúra napja alkalmából beszélgettünk.

„Hoppál Péter a szellemi önvédelem fekete öves mestere” – szólt némi éllel az egyik hetilap cikkének címe néhány évvel ezelőtt. Mit gondol erről a megállapításról? Tanárként, apaként az egyházban és a közéletben feladatomnak tekintem, hogy centiméterről centiméterre mindig továbbtoljam azt a kordont, amely mögé bezártak bennünket – most éppen a globalizmus körülményei – a legfontosabb alapértékeinkkel és identitásunkkal kapcsolatban. Vagyis fontos, hogy tágítsuk az identitásterünket. Már nagyapáink korában is szükség volt identitás-honvédelemre, mostanra ez átalakult szellemi önvédelmi, kulturális honvédelmi láthatatlan mozgalommá. Szerintem sokan vagyunk, akik a magunk helyén, a társadalmi, egyházi feladatvállalásunkban ennek az értékharcnak önkéntes honvédeiként szolgálunk. Miért kigúnyolandó bizonyos körökben a nemzeti kultúra említése? Ez jól megszervezett módszertan a velünk szemben állók oldaláról. Ők kevesen vannak, szűk réteget képeznek. A normalitást követő, az alapértékeket az életük berendezkedésében fontosnak tartó nagy tömegekkel szemben kisebbségben vannak ezek a nagyon hangos és profi közösségi médiával megszervezett csoportok, amelyek totalitárius eszköztárral próbálják meg elhitetni, hogy az ő véleményük többségi akarat. Az effajta szélsőségeket mindig elutasította a magyar társadalom mértékadó, csendesebb többsége, hiszen a Kárpát-medence állandóan kultúrák találkozási pontja volt. A népi kultúrában is megtalálhatók a különböző nemzetiségek karakterlenyomatai. A magyar néplélek nem az elutasításra szocializálódott, hanem az együttélésre. Egyáltalán nem igaz, amit megpróbálnak kényszeresen ránk bizonyítani, hogy a magyar történelmi, kulturális identitás szélsőséges és idegengyűlölő. Az agresszív, globális véleménydiktatúra, amely a hagyományos, magyar keresztyén

önazonosságunkat szeretné felülírni, megpróbál ránk sütni mindenféle bélyeget, amelyekből semmi nem igaz. Mit kell ahhoz tenni, hogy az évszázadok alatt kialakult szellemi és lelki közösségünk megmaradhasson? Három feladatunk van: a nemzetben gondolkodás tudatosítása, az oktatási és kulturális intézményrendszer megerősítése, valamint a közösségépítés. A nemzet sokkal többet jelent, mint a tízmilliós ország. Az értékközpontú Alaptörvényünkben is szerepel, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő” magyar nemzettársaink iránt. Ez nagyon fontos kiindulópont, ezért mindenkire kiterjedő vállalássá kell tenni. Másrészt olyan intézményrendszert kell kialakítani, amelyben a közös műveltségi gyökerek megerősíthetők, az identitásmagvak elvethetők, plántálhatók és növelhetők. Az egyén szerepének és jogainak mindent megelőző felértékelésével szemben a közösségek szerepét kell hangsúlyoznunk. Hiszen ha összekapaszkodunk, akkor többet érünk a legnagyobb veszélyekkel szemben. Tehát a közösségeket is meg kell erősítenünk: a családokat, a településeket, az egyházi vagy kulturális önazonosságot megélő csoportokat. A magyar közművelődés a világon egyedülálló kétszáz éves örökség, amelyre más nemzetek csodálattal tekintenek. Az elmúlt évtizedben megindult a modernizálása, aktualizálása, ami az ágazati kultúrpolitika „kulturális alapellátás” programjának célja. Mi ez a program? Balog Zoltán akkori miniszterrel, mai dunamelléki püspökkel hirdettük meg 2014-ben, én még kulturális államtitkárként. A cél az, hogy a kulturális kincseket minél szélesebb társadalmi rétegek számára akadálymentesítsük, és öntevékeny, művelődő közösségeket hozzunk létre, valamint olyan kulturális produktumokat alkossunk, amelyek közösségi élményeket nyújtanak. 2021. január 24.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJรš |

12 Reformรกtusok Lapja

2021. januรกr 24.


| INTERJÚ |

Egyik korábbi előadásában azt mondta, hogy a reformáció közművelődési forradalom volt, hiszen új kultúrát hozott létre és ebbe széles rétegeket vont be. Feltétlenül így van. Ötszáz éves örökségünk van, amely nemcsak a protestánsok, hanem az egész magyar közösség öröksége. Többségében római katolikus nemzet vagyunk, de a reformáció kulturális identitáslenyomata a teljes magyarságban megtalálható. Milyen értelemben? Az anyanyelvi kultúra elterjesztését egyértelműen a reformáció tűzte zászlajára Magyarországon. A három részre szakadt országban szükségképpen elhozta azt a helyzetet a 16. században, hogy felgyorsult a magyar nyelvű kultúra megte-

Néhány évvel ezelőtt Balatonszárszón úgy fogalmazott, hogy a kultúra állandó szellemi útkeresés. Mit jelent ez? A kultúra értékmérője a műveltség, soha nem lehetünk elégedettek a saját műveltségi szintünkkel. Folyamatosan keresnünk kell az önművelés különböző lehetőségeit, mindig törekedjünk arra, hogy előrébb lépjünk a műveltségünkben. A hosszú élet nem kizárólagosan genetikai és környezeti tényezők függvénye. Domináns hatása van a kulturális jegyeknek. Aki idős emberként is minden este úgy tér nyugovóra, hogy végiggondolja a napját, imádságban megbeszéli az Úristennel, hogy mit végzett el, majd számba veszi, milyen feladatai vannak még, és azokra elkéri az áldást, annak feladattudata van. A feladattudat és a feladatvégzés a hosszú élet titka, ezért soha nem szabad feladni a szellemi kapacitásunk pallérozását.

„Az egyén szerepének és jogainak mindent megelőző felértékelésével szemben a közösségek szerepét kell hangsúlyoznunk. Hiszen ha összekapaszkodunk, akkor többet érünk a legnagyobb veszélyekkel szemben.” remtése, a magyar nyelvű irodalom robbanásszerűen terjedt. A későbbi nagy gondolkodóink mindannyian leírták, akkor is, ha nem protestánsok voltak, hogy ha a magyarság akkoriban nem áll a reformáció oldalára, és ez nem oltja be az egész ország területének lakosságát, akkor már nem is beszélnénk magyarul. Megható olvasni, amikor köztiszteletben álló római katolikus gondolkodók – Illyés Gyulától Nemeskürty Istvánig – köszönik meg a „református kultúra” megtartó erejét. Tehát hit és kultúra összekapcsolódott? A 16. század végi Magyarországon olyan szellemi egység jött létre, amely a keresztyén magyar identitás szolgálatát jelölte meg a jövő feladataként, és ezt bibliai küldetésének tekintette. Párhuzamot vont a magyar nép hányattatásai és a zsidó nép ószövetségi történetekből ismert szabadságtörekvései között. Ez a párhuzam új közköltészeti műfajokat hozott létre, és a korabeli költők és históriás énekek kimondták, hogy amint a zsidó népet egyben tartotta a hite, nyelve és egységes kultúrája, úgy a magyarokat is a magyarsághoz és a keresztyénséghez való ragaszkodásuk fogja átsegíteni a kríziseken. Az egységes magyar műveltség szándéka és igénye nagyon erős reformációi hagyatékunk, amelyben a hit és kultúra igénye kéz a kézben jár. Többször is felhívta rá a figyelmet, hogy a kultúra felemel, gyarapít és megtart. Gondolom, ezért is fontos a kulturális értékek megőrzése és átadása. Valóban így van. Nagyon fontos, hogy a kultúrához mindenki hozzájuthasson, és ezért ennek az akadálymentesítését minden régi és új eszközzel el kell végeznünk. A kulturális javak magasabb életminőség megéléséhez segítenek hozzá.

A magyar kultúrán belül beszélhetünk magyar református kultúráról? Mindenképpen. Vannak olyan, a magyar református keresztyén hagyományunkhoz tartozó kincseink, amelyeket úgy azonosítunk, mint a teljes reformáció által átjárt magyar identitáson belül a mai napig jól meghatározható külön arcéleket. A rebellis, az éppen fennálló hatalmat kritikával szemlélő viselkedés tipikusan református. Erre jó példa: nálunk a felszentelt püspök egyik feladata, hogy ha kell, egyházunk törvényeit a világi törvények ellenére is képviselje. Ez igen fontos küldetés, és a magyar református keresztyén identitást is jól összefoglalja. Természetesen a református értékeinkből fel tudunk sorolni irodalmi, zenei, képzőművészeti, népművészeti gyöngyszemeket is. De nem hagyható figyelmen kívül az építészeti eszköztár sem, gondoljunk csak például a református vidékek népi építészetére, a templombelsőkre vagy a mennyezetkazettákra. Erőteljes a zsoltáros hagyományunk is, amely mindig meghatározó volt a magyar kultúrában. Alkotóművészeti és művészetelméleti elemei is vannak tehát a magyar református kultúrának. Azért az mégiscsak megállapítható, hogy a református kultúra lényege sokkal inkább a tartalom, mint a forma. Igen, mert a reformátusság a formákba és a dogmákba belemerevedés helyett az élő Isten-ember kapcsolatot hirdeti. A formalizáltság háttérbe szorulása nem hátrány manapság, amikor a vizualitás egyre nagyobb szerepet kap a társadalom széles rétegeinek életében? A vizualitás sok-sok pszichológus szerint a gyermekek életében alapvető fejlődéslélektani kérdés. Vajon olvasunk-e 2021. január 24.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

még gyermekeinknek esténként meséket? Mesélünk-e bibliai és családi történeteket? Kifejlődik-e ezáltal a kreativitásuk? Ha a gyerek felügyelője a mesecsatorna lesz, akkor nem kell használnia a képzelőtehetségét, készen kap meg mindent. A tévé és az internet korában ezért a képzelőerőt kétszeresen is fejleszteni kell. Ha a református családok gyermekeit bibliaolvasással, meseolvasással neveljük, akkor ők nem hiányolják majd a templomi vizualitást, nem igénylik, hogy kész kliséket kapjanak meg, hanem felnőttkorukban is kreatívak és a közösségben aktívak lesznek. A Baranyai Református Egyházmegye gyülekezetei zsinati tagnak választották. Ha Baranya nevét hallja, elsők között mire gondol? Pécs és Baranya a választott otthonom és szűkebb hazám. Anyai ágon többgenerációs pedagógus- és lelkészcsalád vagyunk, Pápáról származik a család azon ága. Feleségem is pápai származású, osztálytársak voltunk a gimnáziumban. Édesanyám lelkészlányként Pécsett végezte a zenei tanulmá-

héz is a felelősségvállalás, akkor is kiemelten fontos feladat. Mostanában az evangéliumokat újraolvasva abban erősödöm meg, hogy a bibliai időkben is harccal kellett kiállni az értékekért, az identitásért, és csak felelősségvállalással vezetett az út a megmaradás irányába. Országgyűlési képviselő, miniszteri biztos, karnagy, egyetemi oktató, presbiter, kántor, zsinati tag, a Pécsi Református Kollégium Igazgatótanácsának elnöke, a Református Közéleti és Kulturális Központ alapítványának kuratóriumi tagja. Hogyan tudja ellátni ezt a sok feladatot? Hatékony koordinációval, motivációval és inspirációval, kiváló munkatársakkal és támogató családdal. Kevés új dolgot vállalok, de például a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány céljai által sokat frissíthetünk a talán kicsit becsontosodott egyházi életünkön. A tradíciók szeretete, megtartása mellett a mai posztmodern világ kérdéseire választ adni képes egyházi közeg lehet csak vonzó a fiataljaink és az útkeresők számára.

„Az egységes magyar műveltség szándéka és igénye nagyon erős reformációi hagyatékunk, amelyben a hit és kultúra igénye kéz a kézben jár.” nyait, így volt kötődésem a városhoz. Feleségemmel mindketten Pécsre jártunk egyetemre, hamar otthonra találtunk a kertvárosi gyülekezetben, majd a református gimnáziumban kezdtünk tanítani. Pécs három gyermekünk szülővárosa. Itt váltam tanárrá, kóruskarnaggyá, itt lehettem a református kollégium főigazgatója, egyetemi oktató, majd itt választottak meg tizenkét éve országgyűlési képviselőnek. Nagyon fontos kötődés számomra a „reformáció bölcsője” hagyaték is, büszkén képviselem a baranyai református identitást. Baranya a protestáns értékek megalapozásában úttörő volt, hiszen Sztárai Mihály, Szegedi Kis István és mások munkássága egész Magyarországra kisugárzott. Sztárai százhúsz gyülekezetet alapított itt, valamint a Hercegszőlősi Kánonok későbbi beiktatása szintén a közös református hagyomány fontos része. Felelősséget érzek azért, hogy az ötszáz éves reformációi örökség zsinórmértékéhez igazítsuk mai feladataink teljesítését. A felelősség kifejezést említette. Lelkészunokaként, presbiterként, művésztanárként, politikusként miben látja a saját maga felelősségét a mai világban? A felelősség vállalása manapság mintha kerülendő magatartásforma volna. Ezért mind ez, mind az értékeink melletti kiállás lassacskán szélmalomharcnak tűnhet. Mindezzel együtt ki kell tartanunk amellett, hogy küldetésünk van a világban. Akkor is, ha néha hibázunk vagy rossz álláspontra helyezkedünk. Ez keresztyénségünk, magyarságunk, reformátusságunk meg­őrzésének és továbbadásának felelőssége. Ha ne14 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című írásában talán a szeretet és az ismeret szavak szerepelnek a leggyakrabban. Ebben is ott vannak a protestáns hagyományok. Mire gondoljunk e két szó kapcsán manapság? A szeretet az Újszövetség legfontosabb üzenete. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16). Ady Endre a Karácsony című versében fogalmazza meg örökérvényűen a keresztyénség üzenetét: a legfőbb küldetés az ember számára „imádni az Istent, és egymást szeretni”. A szeretet Krisztustól kapott bibliai és reformációi örökség, egyben magyarságunk öröksége. Az ismerettel kapcsolatban ne feledjük, hogy évszázadokon át nekünk, reformátusoknak nem nagyon volt más lehetőségünk, mint a szellemi javak létrehozása és felhalmozása. A tudás a legfontosabb értékünk, amit tovább tudunk adni. Kölcseyék nemzedéke a magyar művelődés ügyét tűzte zászlajára, Arany és Petőfi korszakával kiegészülve ők alakították ki a ma ismert nemzeti identitást. Azt mondják, a 19. század második felében a Magyar Tudományos Akadémia tagságát tekintve leginkább úgy nézett ki, mint egy kálvinista kollégium. Ez nem volt véletlen. A magyar kultúra napja alkalmából nagyon is releváns arról beszélnünk, hogy a magyar reformátusság hogyan járult és járul hozzá napjainkban is az egyetemes magyar identitás fenntartásához. Történelmi felelősségünk és küldetésünk van, amit hitvalló őseink és saját családi felmenőink kiválóan teljesítettek. Ezért vagyunk ma itt. Szükséges megőrizni az örökségünket, és vonzóvá kell tenni értékeinket!  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A csalódás fájdalmas életérzés. A reménységünk meginog, néha össze is törik egy nagyon várt esemény miatt, ha az másként történik meg, vagy éppen elmarad. Minden találkozással kapcsolatban vannak elképzeléseink, elvárásaink, és ha nem teljesülnek maradéktalanul, akkor csalódottak leszünk. Emberektől és saját magunktól is elvárunk sok mindent, és ha nem valósul meg az elképzelésünk, nem sikerül megvalósítani, amit elterveztünk, kudarcot érzünk, elszomorít. Kisebb-nagyobb csalódást minden emberi kapcsolatunkban tapasztalunk. Már kicsi gyermekként tanulgatnunk kell, hogyan lehet elviselni, túlélni és felülemelkedni rajta. Attól kezdve, hogy kialakul az önálló akaratunk, felismerjük a vágyainkat és álmainkat és azok teljesülésében reménykedünk, azokért dolgozunk és küzdünk, gyakran csalódunk is. A csalódás érzése tehát kikerülhetetlenül hozzátartozik az élethez. Kétféle oka, gyökere lehet a csalódásnak. Egyrészt a mi elvárásaink téves volta, a hamis önismeretünk vagy emberismeretünk. Jobbat és többet képzelünk és feltételezünk magunkról és másokról, a valóság pedig kiábrándító. Nem vagyok olyan tökéletes, mint azt hinni akartam magamról, és a másik ember sem olyan ideális, mint amilyennek mutatja magát. Másrészt éppen a kisgyermek példáján nyilvánvaló és igazolható, hogy amit pillanatnyi élvezetére, örömére kér és vár, annak megvalósulása gyakran nem volna helyes, sőt kifejezetten káros lenne az egészségére vagy a személyisége fejlődésére nézve. A legizgalmasabb és legfontosabb kérdés: lehet Istenben is csalódni? Lehet. Jézus tanítványai sokan voltak addig, amíg látták a csodáit, ettek a megsokszorozódott kenyérből, és remélték, hogy megváltoznak az életkörülményeik. De egy ponton, az evangéliumok őszinte leírása szerint, csalódottan elmaradtak mellőle. „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (Jn 6,66) Miért akkor? Mit vártak Jézustól? És mi mit várunk Jézus Krisztustól? Gyakran úgy tűnik, hogy csak kenyeret – nem is kicsi darabot, ha szimbolikusan értjük az életkörülményeinkre nézve –, gazdagságot, jólétet, biztonságot, hosszú és egészséges életet, szabadságot, felhőtlen emberi kapcsolatokat, egyszóval ideális, probléma- és konfliktusmentes állapotokat: édent itt, a földön. Óhatatlanul csalódunk. Dolgoznunk kell azért, hogy értsük és elfogadjuk, Jézus mást és többet hozott. Azt, hogy megtanuljunk kijózanodni az illúzióinkból, megtanuljunk reálisan látni és megbocsátani a tévedéseinket. Jézus „kemény beszéde” nem kenyérmorzsákat, hanem önmagával az örök életet kínálja. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, szentnek hitt szavainkat és azok jelentését tiporják sárba a hangosak, töltik meg más értelemmel, és mi csak kapkodjuk a fejünket csendben. Ugyan, mi értelme van szólni? Örülünk, ha saját gyermekeink világát meg tudjuk tartani épen. Urunk, nem szeretnénk hallgatásunkkal teret adni kétezer éves lelki fundamentumok lerombolásának, de szólni sem könnyű, ezért kérünk, taníts minket beszélni! Minél több szavunk legyen, ami a te beszéded, minél több cselekedetünk legyen, amelyek téged tükröznek. Nem parttalan szócséplés a mi feladatunk, de az erős, hittel mondott tiszta szó igen. Add szavaidat a szánkba, hogy azok megtérésre hívjanak, hiteles életünk nyomán új életek fakadjanak! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az igaz mennyei kenyér János evangéliumának jellegzetessége, hogy sokat foglalkozik Jézus személyével. Már az elején feltűnik, hogy a többi evangéliumtól eltérően nem azt írja le, hogy Jézus hol és milyen körülmények között született. János számára az a fontosabb, hogy „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14). Később pedig gondosan lejegyezte, amikor Jézus az Atyával való kapcsolatáról és küldetéséről beszélt. Ehhez tartoztak az „én vagyok” kezdetű mondások is: én vagyok a jó pásztor, én vagyok az igazi szőlőtő, én vagyok az út, az igazság és az élet, én vagyok a világ világossága, én vagyok a feltámadás és az élet, én vagyok az élet kenyere. Mindezek csodálatos képek, amelyekben Jézus önmagáról beszél. Nem az a fontos, hogy az emberek mit mondtak róla, hanem hogy ő mit mondott önmagáról. Voltak, akik azért jöttek Jézushoz, mert ettek a megszaporított kenyérből, nekik mondja Jézus, hogy a mennyei Atya még a pusztában adott mannánál is többet, mennyei kenyeret ad az övéinek. A mennyei kenyér az Ige, amellyel mindig élhetünk, de Jézus a halálára készülve arra utal hangsúlyosan, hogy az ő megtöretett teste lesz az úrvacsorában az életre vezető mennyei kenyérré. Az egyháztörténelemben, főleg a reformáció idején, sokat vitatkoztak arról, hogy az úrvacsorában hogyan lesz igaz, amit Jézus mond: „ez az én testem”. Az emberi értelem mindent meg akar magyarázni, de Kálvin óvott ettől, amikor azt mondta, hogy az úrvacsora lényege hit által történik: ez „a Krisztussal való titokzatos közösség”. A járványos időben is lehet naponta táplálkozni az írott Igével, csak elő kell venni. Ha pedig reménység szerint vége lesz a járványnak, éljünk újra hálásan az úrvacsorával!  GYŐRI ISTVÁN

2021. január 24.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Hittel, hűséggel, humorral

A Magyarországi Református Egyház Zsinata évente odaítéli a Dobos Károly-díjat. A kitüntetést a lelkészi szolgálatot régóta, a kevesen is hűséggel, kis gyülekezetekben, elsősorban kistelepüléseken munkálkodó lelkipásztor kaphatja. Adományozásának feltétele, hogy a jelölt gyülekezeti lelkészi szolgálati ideje legalább húsz év legyen. 2020-ban a Dobos Károly-díjat Tóth Árpád bácsalmási HEGEDŰS BENCE lelkipásztornak adományozták a gyülekezetét megőrző, építő tevékenysége, a szórványosodó határ menti közösségek iránti hűséges odaadása, valamint példamutató emberi és hitbeli magatartása elismeréseként. A díjazottal elhívásáról, munkájáról és az elismerésről beszélgettünk. Már a délutáni sötétségben érkezünk meg a déli határon fekvő Bácsalmásra és parkolunk le a reflektorokkal kivilágított református templom mellé. Tóth Árpád lelkipásztor érkezik üdvözlésünkre. Kezét kézfogásra nyújtva mondja, hogy még novemberben átesett a koronavírus-fertőzésen, így nincs mitől tartanunk, majd beljebb invitál. A templom végében lévő, lelkészi hivatalként is szolgáló helyiségben kínál hellyel bennünket a negyvenegy éve a településen szolgáló elöljáró, majd beszélgetni kezdünk arról, miért is lett Isten szolgája, és hogyan került, illetve miért maradt négy évtizeden át Bácsalmáson.

engedték ki az udvarra sétálni. Teljesen összetört. Sokat imádkozott azért, hogy az Úr szabadítsa ki ebből a helyzetből. Fogadalmat tett: ha fiúgyermeke születik – abban az időben még nem volt ultrahangos vizsgálat, így ezt nem tudhatta előre –, az Úrnak ajánlja. Ugyanúgy, mint egykor Anna (1Sám 1,11). Végül édesapámnak sikerült elintéznie, hogy kiengedjék a börtönből. Ő Baranyából Debrecen mellé, egy határ menti kis faluba ment tanítani. Itt édesanyámat házi őrizetbe helyezték: naponta többször is ellenőrizték őt a rendőrök, de legalább együtt lehettek. A bátyám is ott született – mondja Tóth Árpád.

FOGADALOM

BEZÁRT KAPUK

Tóth Árpád messziről indítja elhívásának történetét. 1950-ben anyai nagyszüleit és gyermekeiket, köztük a lelkipásztor akkor még csak tizenhét éves édesanyját a Hortobágyra deportálták Baranya megyéből – pont aznap hajnalban, amikor a szülei összeházasodtak volna. Édesapja a hivatalos utat kijárva, különböző kérvények és beadványok írásával próbálta megmenteni jegyesét, de folyamatosan falakba ütközött. Végül merész tettre szánta el magát: eltökélte, hogy megszökteti menyas�szonyát. A Hortobágyra utazott, magát a belügyminiszter titkos követének kiadva jutott be a munkatáborba, ahonnan hasonló szerencsével sikerült megszöktetnie későbbi feleségét. A fiatal pár Debrecenből Budapestre utazott, ahol legalább ennyire kalandos körülmények között először polgári, majd egyházi szertartás szerint is egybekeltek. – Édesapám egy kis baranyai faluban tanított, ide utaztak vissza vonattal, ahol kilenc hónapig sikerült édesanyámat rejtegetni, miközben folyamatosan kereste őt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH). De egyszer anyám kicsit bátrabb volt a kelleténél, és kiment az udvarra – valaki meglátta és feljelentette. Az ÁVH lecsapott, és édesanyámat, aki ekkor már áldott állapotban volt a bátyámmal, visszavitték Debrecenbe, és börtönbe zárták. Szigorított felügyelet alá került: naponta mindössze húsz percre

Az évek teltek, a lelkipásztor bátyja pályaválasztás elé került. A pécsi egyetem jogtudományi karára jelentkezett, de helyhiány miatt nem jutott be. – Tudtunk édesanyánk fogadalmáról – ez is közrejátszhatott abban, hogy döntését megváltoztatva bátyám sikerrel felvételizett a teológiára. Nem sokkal később a családfőt – azzal az indokkal, hogy „nem él pedagógushoz méltó életet” – elbocsátották. Hat géppisztolyos rendőr felügyelete alatt lakoltatták ki a családot a szolgálati lakásból. Egy „párttitkár rokon” megpróbálta meg�győzni az édesapát, hogy vegye rá a fiát: hagyja ott a teológiát, és folytassa a tanulást a pécsi jogi karon. – Édesapám a bátyámra bízta a döntést, aki a teológián maradt, és el is végezte azt. Egy fogadalom és annak következménye, amelynek terhét én egész középiskola alatt hordoztam: a vallásosságom miatt sok fricskát kaptam többek között az osztályfőnökömtől. Érettségi után derült ki, hogy az orosztanárom is figyelt engem. A teológiára jelentkezés előtt Tóth Árpádnak más elképzelése volt a továbbtanulást illetően. Végül, ahogy ő fogalmaz, Isten minden más kaput bezárt előtte, de más is közrejátszott a döntésében. – A kilakoltatás után egy őszi napon hazaérkezésemkor cetli várt a konyhaasztalon, a következő üzenettel: „Édesapádat

16 Reformátusok Lapja

2021. január 24.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„A hit és a humor – ez tart engem karban. A legnehezebb helyzetnek is próbálom a vicces oldalát megfogni.”

2021. január 24.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

letartóztatták, elvitték a rendőrök, megyek utána. Légy jó, édesanyád.” Letaglózva olvastam. Ha nem voltam is tisztában mindennel, tudtam: nem babra megy a játék. Ez volt az a pillanat, amikor úgy igazán őszintén tudtam imádkozni. Mélyről és belülről jött. Ez az esemény erősített meg abban, hogy hol a helyem és mi a feladatom a világban.

olyanok is, akik ilyenkor ledermednek – magyarázza Tóth Árpád. Felidézi, hogy a templomrenoválás közben megszólította az egyik gyülekezeti tag: „Hagyja az egészet, tiszteletes úr, mert ha mi kihalunk, nem lesz itt már senki, nem lesz gyülekezet.” – Mondtam neki: Erzsike néni, én hiszem, hogy az Úristen mindig ad majd fiakat. Lesz itt gyülekezet a későbbiekben is!

MIÉRT ÉPPEN BÁCSALMÁS?

„EGY LÉLEKÉRT SE ÉRJEN VÁDJA TÉGED...”

– A kilencedik félévben, december elején magához hívatott a Bácsalmásé a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye püspöki titkár. „Úgy ismerlek téged, hogy szeretsz és tudsz is dollegnagyobb körzete: 2019-ig tizenöt település tartozott a gozni. Van egy gyülekezet, ahol ilyen emberre lenne szükség” – szórványhoz, Jánoshalma önállósodása után már csak tizenmondta Gyuri bácsi, én pedig nem kérdeztem semmit. „Vállalod?” kettő. Van olyan gyülekezet, ahol csak a három nagy ünnepen, Vállaltam, pedig nem is tudtam, mire másutt havonta vagy kéthetente, A VÁROS ELSŐ EMBERE mondok igent – idézi fel Tóth Árpád. és akad olyan is, ahol minden héten Hetekkel később tudta meg, hogy a tartanak vasárnapi istentiszteletet. Tóth Árpád a rendszerváltás után, 1990-től kezdve tizenkét éven keresztül Bácsalmás titkár Bácsalmásra gondolt. Ha az istentiszteletek miatt nem polgármestere is volt a lelkészi szolgálat mellett, – Ha azt mondták, hogy ide, akis, a hittanórák végett mindegyik te2010-től kezdve pedig mint alpolgármester vesz kor ide, nyugtáztam a parancsot – lepülést hetente meg kell látogatni. részt a településvezetés munkájában. A köztes az Úr jó katonája szerettem volna és – A szórványban nem könnyű dolidőben képviselőként munkálkodott a városért. szeretnék ma is lenni. Közeledett a gozni: folyton úton lenni, ügyeket húsvét, Gyuri bácsi pedig azt mondintézni, kapcsolatot tartani, szerta, hogy indulhatok is. Arra kértem, hogy ne kelljen még kikölvezni – ha valaki rosszul osztja be az idejét, különösen nehéz. töznöm a kollégiumból, hadd végezzem el az utolsó félévet. Több mint hetven hittanos csoportunk van. Egy ember nem is Azt mondta, rendben, de akkor Budapestről kell lejárnom héttudná megoldani ezt a feladatot, így most öten hitoktatunk végente – mondja Tóth Árpád. A lelkipásztor negyvenkét évvel a körzetben. Mi, reformátusok olyannyira kisebbségben vaezelőtt, 1979 húsvétján kezdte meg a szolgálatot Bácsalmágyunk itt, hogy még az egyért is elmegyünk – ahogyan azt az son és a hozzá tartozó tizenöt szórványgyülekezetben. ige is mondja. A területen harmincötezer ember él, a reformátusok aránya pedig mindössze két százalék. NÉGY ÉVTIZED Tóth Árpád évente több mint harmincötezer kilométert vezet a falvak között ingázva. Ez negyvenegy év alatt akkora Az elmúlt esztendők alatt Tóth Árpádot több helyre is hívták távolságot jelent, mintha harminchatszor megkerülte volna a szolgálni, de ő végül mindig úgy döntött, hogy Bácsalmáson Földet, vagy kétszer elvezetett volna a Holdig és vissza. marad. – Számomra fontos a hűség: amikor hullámvölgyben voltunk, nem akartam ilyen állapotban itthagyni a gyülekezeA NYUGDÍJ KÜSZÖBÉN tet, amikor jól mentek a dolgok, akkor pedig azért nem akartam máshova menni. A lelkész nem érzi, hogy jelentős mérföldkövek szegélyeznék Miután egyre jobban megismerte a bácsalmásiakat, arra julelkészi pályáját, szerinte inkább a folytonosság jellemzi. – tott, rendbe kellene hozni a málló vakolatú templomot. – SzePersze a hullámhegyek és -völgyek elgondolkodtatnak, próreztem állványt, a gyülekezetben pedig voltak kőművesek, akik bálom megfejteni azok okát és a miértjét, mégis folytonosjöttek segíteni. Láttam, hogyan dolgoznak – én is meg akarságot érzek. Szerintem sokkal többet kaptam, mint amennyit tam tanulni a mesterséget. Volt, hogy szabadidőmben egyeadtam, és ez az Úr kegyelme. dül dolgoztam a templomon: kézzel kevertem be az anyagot, Tóth Árpád idén márciusban betölti a hatvanötödik életévét: felvödröztem, és vakoltam a templom oldalát. Aztán egyedül eléri a nyugdíjkorhatárt. – A gyülekezeten múlik, hogy marakörbemeszeltem az egészet. Egyszer le is estem, pontosabdok-e. A közösség jogát a lelkészválasztásra teljes mértékben ban leugrottam az állványról, mert eldőlt. Szerencsésen földet tiszteletben tartom – mondja az elöljáró, majd hozzáteszi: – értem, az ütődöttségem nem innen származik – mondja tréHa a gyülekezet nem zsuppol ki, maradok még, amíg van benfálkozva. nem tűz. A református nyugdíjtörvény szerint a lelkészek hat– A hit és a humor – ez tart engem karban. A legnehezebb vanöt éves kortól kérhetik a nyugdíjazásukat, hetvenévesen helyzetnek is próbálom a vicces oldalát megfogni. Ha akad pedig muszáj nyugállományba vonulniuk. humoros történet, amely az igei üzenet mélyebb megértését Tóth Árpád hálás Istennek azért, hogy 2019-ben befejezősegítheti, akkor beépítem a vasárnapi prédikációba. Vannak, dött a bácsalmási templom külső-belső felújítása, hogy megakik veszik az adást és mernek nevetni, de még mindig vannak újult a katymári imaház és az ottani parókia, és hogy hama18 Reformátusok Lapja

2021. január 24.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Én csak teszem a kötelességemet, azt, amire felszenteltek és amit a lelkiismeretem szerint el kell végeznem. Szeretnék minden tekintetben – a szavaimmal, és ami fontosabb: a cselekedeteimmel – az Úr Jézus Krisztus nyomdokában járni.”

rosan a kunbajai imaház felújítása is elindulhat. – Szeretnék rendezett állapotokat az utódomra hagyni, ezekkel a munkálatokkal ez az álmom is teljesül.

DOBOS KÁROLY-DÍJ Már tavaly júniusban eldőlt, hogy a zsinati alapítású Dobos Károly lelkészi díjat 2020-ban Tóth Árpádnak adományozzák. – Nem szeretek reflektorfényben lenni. Végzem a munkámat, és nem várok érte elismerést. Úgy érzem, többet is tehetnék, tehettem volna. Nem vagyok megelégedve magammal. Én csak teszem a kötelességemet, azt, amire felszenteltek és amit a lelkiismeretem szerint el kell végeznem. Szeretnék minden tekintetben – a szavaimmal, és ami fontosabb: a cselekedeteimmel – az Úr Jézus Krisztus nyomdokában járni – vallja Tóth Árpád, aki habár tudta, hogy az egyházmegyei közgyűlés felterjesztette a díjra, nem számított arra, hogy ennek lesz folytatása.

– Bán Béla esperes úr közölte egy lelkészi munkaközösségi ülésen, hogy elnyertem a díjat. Nem sokkal később zsinati értesítést is kaptam, amelyben a gratuláció mellett a bankszámlaszámomat kérték, ahová a díjjal járó pénzösszeget átutalhatják. Nem adtam meg. Helyette megkérdeztem, hogy mivel én csak a kötelességemet végeztem, amiért nem érdemlek semmilyen díjat, szabad-e átadnom a gyülekezetnek ezt az összeget. Végül a gyülekezet számlaszámát adtam meg, ahová hamarosan meg is érkezett a pénz. Tóth Árpád szerénységét mutatja, hogy a bácsalmási közösség nem is tudja, hogy a negyvenkét éve szolgáló lelkipásztoruk díjat kapott – így azt sem, hogy miért utalt át ősszel az egyházkerület háromszázezer forintot a gyülekezet számlájára. – Nem csak mondom, komolyan is gondolom, hogy nem tettem semmi különöset. Csak hittel, hűséggel és humorral próbálom élni az életemet, és szolgálom Istent, ahogy tudom.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2021. január 24.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

FEKE GYÖRGY

Időtöltésből börtönbüntetés?

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Vádat emeltek az ellen a három fiatalkorú ellen, akik két évvel ezelőtt „időtöltésből” felgyújtottak egy matracot a Ráday utcai kollégiumnál. Az ügyészség börtönbüntetést javasol a halált előidéző közveszélyokozás miatt – számolt be az MTI a kollégiumtűz legújabb fejleményéről. A református médiumok részletesen tudósítottak az oltás éjszakájáról, a „hontalanná” vált intézmények és diákok szorult helyzetéről, gyászáról, a megsegítésükre kibontakozó összefogásról, valamint arról is, hogy a tervezés és a bontás után elkezdődött az épület újjáépítése. Most viszont – már amennyire a nyomozás eredményei lehetővé teszik – idézzük fel azt az estét a vádlottak szemszögéből. Három kamasz, akik közül ketten tizenöt évesek, harmadik társuk tizenhat éves volt, „2019. január 23-án délután kitalálták, hogy felgyújtanak valamit. Ehhez acetont vásároltak, és leszakítottak egy darabot egy köztéri plakátból. A IX. kerületi Markusovszky térre érve meglátták a Ráday utcai kollégium a tér felé eső, használaton kívüli bejáratát, amelynek egy matrac volt nekitámasztva. A fiúk elhatározták, hogy ezt gyújtják fel. Azért, hogy ne legyenek járókelők a környéken, az esti órákban követték el tettüket. A matrac azonnal lángra kapott, a fiúk elszaladtak. A tűz felhevítette a bejárat fémajtaját, az pedig meggyújtotta a túloldalán levő bútorzatot.” A következményeket jól ismerjük: a lángok szétterjedtek, a kollégiumból, valamint a mellette lévő társasházból összesen száznegyven embernek kellett kimenekülnie, az épületet a tűz után el kellett bontani. Az egyik kollégiumi szobában tartózkodó férfi későn észlelte a veszélyt, majd menekülés közben a forró levegő belélegzése mi-

20 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

att életét vesztette. A kíváncsiságból gyújtogatókat nyolc nappal később állította elő a rendőrség. Az ügyészség indítványozta, hogy a bíróság ítélje őket fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre, és tiltsa el őket a közügyek gyakorlásától. A két fiatalabbra a jogszabályok szerint legfeljebb tíz, az idősebbre tizenöt év szabható ki. Időtöltésből börtönbüntetés – ennek a történetnek a kezdete és lehetséges kimenetele malomkövekként szorongatják a lelkemet. Elszomorít az esetleges veszélyekkel nem számoló gondatlanság és annak tragikus következménye. Ahogy az is, mindezért milyen súlyos árat fizethetnek ezek a felnőtt életüket épp csak elkezdő fiatalok. Mennyire súlyosat? Lehet itt bármiféle árról beszélni? – kérdezhetik joggal. Igaz ugyan, hogy számszerűsíthető, milliárd forintokban mérhető károkat okoztak az egyháznak, de be lehet-e árazni a füstté lett emlékeket, ezrek szellemi otthonának elvesztését, a lángok elől menekülők lelki traumáját? A gyászoló család veszteségét biztosan nem. Ezt a terhet egy életen át cipelni még a bezártságnál is súlyosabb ár lehet. Sokan gyászolnak valamit abból, ami 2019. január 23-án a „Ráday 28”-ban megsemmisült. A most következő tárgyalás felszíthatja ki-ki veszteségérzését, keserűségét és igazságtétel iránti vágyát. Nem is várható el, hogy két év alatt begyógyuljon minden seb. Talán ökölbe szorított kézzel vagy görcs­be rándult gyomorral követjük majd az eseményeket. Míg az ítéletre várunk, vegyük észre Jézust is a tárgyalóteremben, aki – ahogy egykor a házasságtörő asszony mellett – a porba ír. A szeméből mi is azt olvashatjuk ki: nem szeretné, hogy fájdalmunkat kőként hajítsuk a vádlottak padja felé. Egyedül övé az ítélet, és ő mégis azért jött, hogy könnyítsen terheinken, hogy gyógyítson. Ez azt is jelenti, hogy nem kell érzéseinkért szégyenkezve eloldalognunk, hanem szabadok lehetünk arra, hogy – akár jóvátételi eljárás keretében – megismerjük ennek a három fiatalnak az életét, gondjait, motivációit, érzéseit, megismertessük velük a sajátjainkat, valamint a kiszabott büntetéstől függetlenül átéreztessük velük Jézus felszabadító mondatát: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” 


| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Cancel Culture

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Azt hiszem, sok igazság van abban, amit Széchenyi István mondott, hogy „ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit”. Ez azonban csak része a problémának, hiszen a temető nem a holtakról és a holtaknak „szól”, hanem az élőkről az élőknek. Bár temetőben járva a sírjeleket nézve gondolatainkat a múltra fókuszáljuk, szemünk mégis a jelent nézi. Az pedig, hogy a múltban meddig látunk el, sajátos módon azt is sokszor befolyásolja, hogy a jövőben hol húzódik a láthatárunk. Sok fáról mondják, hogy a koronája nagyjából akkora, mint a gyökérzete a földben – valami ilyesmiről lehet szó itt is.

Egyszer kutattam egy faluban, ahol a temető nagyon kicsi volt. Három oldalról szántó vette körül, a negyediken a templom állt. Mivel új sírokat nem nagyon tudtak ásni, kialakult az a szokás, hogy a kihalt családok elhanyagolt sírjait újra használatba vették. Ilyenkor egy zsákba gyűjtötték a régi holtak maradványait, és a régi fejfával, kőkereszttel, mikor mivel együtt az új sír aljára, a koporsó alá tették. Azt, hogy van-e bizonyítható összefüggés a két jelenség között, akkor nem kutattam, de érdekes volt, hogy ebben a faluban a múlt irányába csakúgy, mint a jövő felé a „látótávolság” érezhetően kisebb volt, mint a szomszédos falvakban, ahol a rátemetésnek ez a technikája legfeljebb a családokon belül volt szokásban. Az emlékezet szisztematikus felszámolása a jövőbe vetett bizalom hiányával, a kilátástalan-

sággal, az életlehetőségek korlátozottságának tudatával párosult – annak ellenére, hogy a statisztikai adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatták, vagyis a falu inkább tűnt életképesnek, mint kihalásra ítéltnek. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy nemzetünk jövője a holtak iránti – már így is néha szinte kultikus – tisztelet elmélyítésétől függ. Halottainknak nem a maradványai fontosak, hanem az, ami belőlük bennünk megmarad, nem a hagyatékuk kérdéses, hanem az, hogy abból mi válik bennünk örökséggé. Ugyanígy nem a puszta sírjelek a fontosak – hogy a „megváltatlan” sírhelyek gránitobeliszkjeit esetleg el tudjuk adni a sírkövesnek –, hanem az, hogy felfedezzük-e, hogy a sírjelek az elhunytak olyan ikonjai, amelyeken keresztül szűkebb-tágabb közösségünk léte kontinuitásának titkaira nyílik rálátásunk. A talmud szerint a sírfeliratok olvasgatása gyengíti az emlékezetet, de a zsidók közt vannak olyan hószednek („lelkes”) nevezett kegyes férfiak, akik a zsidó temetőket járják, és fekete festékkel újrafestik a feliratot a megkopott sírköveken. Az idegenekén is. Mert a nevek adott történetekre emlékeztetnek, és a jelenlét emlékét őrzik. Épp ilyesmikről morfondíroztam, amikor nem olyan régen egy református temetőben jártam. Sokszor megfordulok ott, kutattam is a sírjeleit. Van ott egy tumba, egy 18. század végi koporsó alakú sírjel. Hosszú ideje ismerem, vannak közös történeteink. Egykor máshol állt, de eredeti helyéről elmozdították, a temető egyik bejáratához került, és így emlékműből műemlék lett. Néhány éve még ki tudtam olvasni a feliratát, egy régi református család kevéssé nevezetes tagjának emlékét őrzi. Ma már az egészet zuzmó borítja, eső veri, fagy repeszti, még a faragott virág is hervadt az oldalán. Lassan alakját vesztett kődarabbá válik – de arra még jó, hogy a temetőből kifelé menet cipőnkről a sarat levakarjuk az élein. Valaki legalábbis láthatóan így gondolta. Tanulság? Nem keresem. (Talán veszek egy üveg fekete festéket.) Csak az jutott eszembe, milyen sok szó esik mostanában arról, hogy ilyen-olyan „liberális” vagy „posztmodern” politikai mozgalmak el akarják törölni a múltunkat, de ahogy látom, eltöröljük azt mi magunk is. De ha nem, hát lábtörlőnek használjuk.  2021. január 24.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Szeretik egymást

LXV. ÉVFOLYAM,

4. SZÁM,

2021. JANUÁR 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007

„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.” (1Thessz 4,9) Isten egyik legnagyszerűbb találmánya a földi életben a boldog házasság. Mégis, a bűn rontása talán ezen a ponton érzékelhető legjobban. Ezért is feltűnő, amikor egy párról első pillantásra látjuk, hogy „ezek szeretik egymást”. Ilyen párosról írok most. A sikeres mérnök és a beteg gyermekekkel foglalkozó konduktor „egymásra találtak”. Házasságot kötöttek, de akkor még igazából fogalmuk sem volt Istenről. Barátaik révén jutottak el egy evangélizációs hétre, amely úgy megragadta szívüket, hogy együtt adták át életüket az Úrnak. Felnőttkonfirmáció és keresztség után vágy ébredt a szívükben, hogy házasságukra is kérjék Isten áldását. Nem azért, mert ez szokás. Nem másokat utánozva. Ösztönösen átélték, hogy ha Jézus belép egy ember vagy egy házaspár életébe, elkezdi rendezni az elmaradt dolgokat, illetve építi a jövőt. Egyik nyáron részt vettek egy családos csendeshéten. Ott hallották először, hogy minden házasság gondozásra szorul. Életre szóló barátságokat kötöttek ezen a héten más párokkal, és bekapcsolódtak annak a gyülekezetnek az életébe. Negyedik gyermeküket várva elérkezett az ideje „adósságuk” törlesztésének. Isten különös alkalmat készített számukra a templomi házasságkötésre. Csendes, meghitt esküvőt szerettek volna. Polgári házasságkötésük tizenegy éve volt. Elérkezett újra a családos hét alkalma. Megbeszélték a lelkipásztorral, hogy a hét keretében a közelben lévő templomban szeretnék esküjüket elmondani, és Isten áldását kérni további útjukra. Szolid elképzeléseikkel szemben hatalmas meglepetés fogadta őket, amikor a hét utolsó napján a templomhoz érkeztek. Lelki testvéreik – mintegy negyven házaspár – sorfalán keresztül vonulhattak be a gyönyörűen feldíszített, jól ismert térbe. A szertartás alatt a héten összeállt alkalmi kórus szolgált. Művész barátjuk gyönyörűen orgonált. Meghatódottan néztek körül. Látták az arcokat, és érezték azt a szeretetet, amely emberektől nem tanulható. Hallgatták az Úr üzenetét a fent idézett ige alapján. Egyszerre hallották és átélték. Megértették, a sok-sok apró részletet hogyan gyúrta össze Isten egy nagy egésszé. Az áldás után a patak partján száz pezsgőspohár koccant össze. A baráti, testvéri párok különleges ajándékkal készültek: nászutat szerveztek számukra a hétvégére, egy közeli külföldi városba. Természetesen azt is megoldották, hogy a három gyermekük – a negyedik még az édesanyja hasában volt – ezen a hétvégén barátaik családjaiban szétosztva itthon maradt. Boldogan vallották átélt élményeik örömében: „Az Úr iskolájában tartalmas, kiemelkedő munka folyik, és nincs tandíj. Azt Jézus Krisztus mindnyájunk helyett kifizette.”

ÁRA: 400 FT

Tegyük vonzóvá értékeinket! HOPPÁL PÉTER A MAGYAR KULTÚRÁRÓL

21004

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):...........................................................

 VÉGH TAMÁS

Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| AJÁNLÓ |

A 21. század és az online bonyodalom Ritkán szoktunk dokumentumfilmet ajánlani a Reformátusok Lapja olvasóinak, most mégis megtesszük. Az elmúlt évben olyan kiemelkedő alkotás jelent meg, amely azóta is foglalkoztatja a fiatalokat és időseket egyaránt. A Társadalmi dilemma című film a huszonegyedik század nagy találmányát, a közösségi médiát mutatja be. Nem is akármilyen szempontból. A piacvezető platformok volt vezetőit szólaltatja meg arról, hogy miért érdemes óvatosnak lennünk, amikor használjuk ezeket a felületeket. Az átlag magyar ember mit sem sejtve regisztrál egy-egy ilyen oldalon. Hamarosan ezen keresztül tartja a kapcsolatot ismerőseivel, esetleg vasárnaponként a gyülekezete istentiszteleti közvetítését is ennek segítségével nézi. A közösségi média világa azonban könnyen beszippanthat bárkit. Főként a fiataloknál látjuk, hogy szinte le sem teszik az okostelefonjukat, de a többi generáció is ki van téve ennek a veszélynek, az ő körükben is folyamatosan növekedik az online jelenlét. Kevesen tudják, hogy ezek a felületek olyan algoritmusokat használnak, amelyek manipulatív eszközöket is bevetnek a figyelmünk minél hosszabb megragadására. Ráadásul mindezt üzleti érdek motiválja, hiszen minél több időt töltünk ezeken a felületeken, annál több reklámot tudnak általunk értékesíteni. A hirdetők borsos összegeket fizetnek azért, hogy elnyerjék a figyelmünket. Mielőtt azonban teljesen a gonosz találmányának tartanánk ezeket a felületeket, ne felejtsük el, hogy ugyanezt teszi a legtöbb médium. A televízió, a rádió vagy épp a magazinok is hasonló módszerekkel működnek. A legnagyobb különbség, hogy amíg például egy újságot akkor veszünk a kezünkbe, amikor kedvünk van hozzá, addig az okoseszközök folyamatosan személyre szabott értesítésekkel bombáznak minket. A telefon rezeg, csörög, villog, így minduntalan ma-

gára akarja terelni a figyelmünket, miközben megzavarja az éppen aktuális tevékenységünket. „A barátod új fotót töltött fel”, „meghívót kaptál egy eseményre”, vagy „x. y. ajánlást küldött egy oldal kedvelésére”. A lényeg, hogy koppints és kattints olyan sokat, amennyit csak lehet. Veszélyes ez a világ? Bizonyára. Mégis olyan mértékben átszőtte a társadalmunkat, hogy egyes munkahelyeken meg is követelik, hogy ez legyen a kommunikáció eszköze. A koronavírus pedig a gyülekezeti élet számos területét kényszerítette ilyen platformokra. Mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat és a gyermekeinket az online függőségtől? Több módszer is elképzelhető, viszont kezdő lépésként kifejezetten jó ötletnek tűnik, ha közösen megnézzük velük a Társadalmi dilemma című filmet, és utána nagyot beszélgetünk róla. Az alkotás szerteágazó módon mutatja be az online felületek veszélyeit, mégis olyan alternatívát kínál, amellyel egészséges keretek közé lehet szorítani a médiahasználatot. Ideje kikapcsolni az értesítéseket, és felállítani bizonyos szabályokat önmagunk számára. Miért, hogyan és miként tegyük meg mindezt? Ezekre a kérdésekre találunk válaszokat a filmben.  VÍGH TAMÁS, FOTÓ: NETFLIX Társadalmi dilemma (The Social Dilemma), amerikai dokumen­tum­film, 94 perc. Megjelenés: Netflix, 2020. 2021. január 24.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

PETRŐCZI ÉVA

ULRICH ZWINGLI (1484–1531)

Könyörgés, pestis idején (A betegség kezdetén) E nagy bajban segíts, Uram! Itt a halál a kapuban. Krisztus, maradj velem, hatalmad ezt legyőzheti, Érted kiáltok én, hogy vigyázzon ránk Valaki. Húzd ki sebemből a kínzó nyilat, amely nyugodni egy percre se hagy. Te döntsd el, sorsom halál vagy élet legyen, mindkettő isteni kegyelem. Bármiként tégy, én elviselem, eszközöd maradok, épen, s törékenyen. Ha lelkemet e földről elragadod, tedd, hogy ne nőjön ezáltal a gonosz, ne lássam, hogy a hívők arcán a ragyogás megfogyatkozott. (A betegség közepén) Nyugalmat adj, Uram, nyugalmat! Növekszik a betegség bennem, a fájdalom, s félelem elragad, a halál csókja most minden eddigi szenvedésnél jobban megkínozott; De bármiképpen is segítsen tovább engem a derék világ, hogy boldogan haladhassak tovább, ha nem segítesz Te, Uram, gyógyulásom csak felemás! (Petrőczi Éva fordítása)

24 Reformátusok Lapja

Ulrich Zwingli könyörgése, a betegágyból Ulrich Zwingli híres szobra körül gyakran barangoltunk 1990 nagyon távoli tavaszán, svájci szolgálataink alkalmából, amikor többek között a zürichi magyar gyülekezet vendég előadói voltunk. Az 1484-ben született svájci reformátorról jóval kevesebbet tud a világ, mint Luther és Kálvin életéről és munkásságáról, bár megérdemli az utókor figyelmét és szeretetét. Hála azonban a számos, Svájcban peregrináló egykori vendégdiáknak, ő Magyarországon és Erdélyben egyaránt megbecsült személyiség. 1884-ben, születésének négyszázadik évfordulóján például négy magyar nyelvű tudományos mű is megjelent róla. Közülük a talán legnépszerűbb a Brassóban született Székely Istváné, aki Székelyudvarhelyen, Pesten (itt kezdte meg teológiai tanulmányait) és Utrechtben tanult, és húsz esztendőn keresztül, 1881-től 1901-ig a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium vallástanára volt. Máig időszerű művének címe: Zwingli Ulrik élete és a helvét reformáczió megalapítása. Többek között ez a könyv is hírt ad arról, hogy Zwingli a kantonok egy részét tudta megnyerni a reformáció ügyének, továbbá arról, hogy az 1519-es zürichi pestisjárvány idején, számtalan, félelmet nem ismerő beteglátogatás után elkapta a gyilkos kórt. Nem volt ugyan különösebben erős fizikumú ember, de meg nem rendülő hitének köszönhetően és talán annak, hogy ekkor még csak harmincöt esztendős volt, hosszas szenvedés után felgyógyult. Életének nem a pestis vetett tehát véget, hanem az, hogy 1531-ben részt vett a kappeli csatában, ahol a svájci reformációt támogató és ellenző kantonok haderői csaptak össze. Ebben az ütközetben esett el, igazi athleta Christiként, Krisztus katonájaként. Gazdag írói hagyatékának ritkán emlegetett darabja az itt fordításomban, vagy inkább szövegváltozatomban olvasható Pestlied, azaz Pestisdal, amelynek mondanivalójához, szellemiségéhez ragaszkodtam, a mondanivaló teljes kibontása érdekében azonban szabályosabb, megkomponáltabb versformába tettem át a betegágyi kínok között papírra vetett sorokat. A szövegre egészen véletlenül bukkantam rá egy, a tizenhetedik század közepén Baselben orvosdoktori fokozatot szerzett nevezetes erdélyi gyógyító, tanárember és író, Pápai Páriz Ferenc „járványügyi tanácsairól”, svájci kapcsolatairól szóló tudományos előadáshoz gyűjtögetve néhány újabb anyagot. Így bukkantam rá az itt olvasható költemény régi és modernizált német, továbbá angol változatára. A Zwingli-vers szellemisége visszaköszön a magyar és angol puritán irodalomban is, hiszen Lewis Bayly The Practice of Piety-je és Medgyesi Pál magyar változata, a Praxis pietatis a betegség idején mondott imádságok fejezeteiben ugyanúgy különíti el a gyötrelmes kórok különböző szakaszaiban mondott könyörgéseket, mint a zürichi reformátor. Végül néhány szó az itt látható Zwingli-portréról. Szerzője Hans Asper, aki egy ideig az Albrecht Dürer műhelyében tanult Hans Leu tanítványa volt. A svájci reformáció és elsősorban a zürichi képíró „krónikásának” tekinthetjük őt, megörökítette a város magisztrátusát és több alkalommal magát Ulrich Zwinglit is. Aspert a késő gótika egyik mestereként tarják számon, szülővárosa, Zürich és más svájci városok múzeumaiban számos képével találkozunk. Itt közölt portréja alapján, valamint pestis-versét felidézve, Zwingli nem csupán a hit embere volt, de a huszonegyedik századi emberek számára ugyancsak rendkívül fontos nyugalomé is, amely voltaképpen a hit egyik gyümölcse és a testi-lelki gyógyulás egyik legfontosabb segítője. 

2021. január 24.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Honnan ered az érdeklődése a romológia, a „cigány témák” iránt? Még gimnazista koromban olvastam Holdosi József egyik regényét. Aztán találkozhattam is a szerzővel, ez az élmény nagy hatással volt rám. Szombathelyen ismerkedtem meg Jónás Tamással – alig húszévesek voltunk akkor, tele álmokkal. Itt, a városban tartottunk először az országban szemináriumot a cigány irodalomról. Hetente találkoztunk mi, hallgatók, szövegeket olvastunk, főleg magyarországi cigány szerzőktől. Ebből a témából írtam a főiskolai, majd az egyetemi szakdolgozatomat, az OTDK-mat, és ez lett a szűk kutatási témám a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában. Mitől cigány a cigány irodalom? Ha a hétköznapi szóhasználatot vesszük, akkor roma alkotók műveit szoktuk ennek tekinteni, de a cigány irodalmon nem cigányok által írt szövegeket értjük csupán – benne van ebben a fogalomban az irodalmi szövegek cigány reprezentációja is. Például hogy Jókai regényeiben vagy a 18. századi közköltészetben milyen cigány figurák jelennek meg, vagy miként kerül a cigány betűsor Kertész Imre, Esterházy Péter vagy éppen Tompa Andrea regényeibe.

Közös világban

Beck Zoltán a 30Y rockzenekar frontembereként ismert, azt viszont kevesebben tudják róla, hogy a Pécsi Tudományegyetem Romológia tanszékének adjunktusaként több évtizedes akadémiai karrier is áll a háta mögött. Nemrég vendégelőadóként látogatott el a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégiumba (WISZ), ennek apropóján beszélgettünk a cigány irodalomról és a párhuzamos karrierjei közötti összefonódásokról. Hol érzi magát otthonosabban: a színpadon vagy adjunktusként a katedrán? Mindkettő otthonos számomra, és mindkettő kockázatot rejt magában. Alapvetően egyik esetben sem célom, hogy otthonosabban érezzem magam benne, viszont úgy gondolom, hogy minden nyilvános megszólalásnak van tétje. Egy diákok előtt zajló egyetemi előadás esetében az, hogy megtudjunk valamit közösen a világról, egy koncertnél pedig az, hogy létre tudunk-e hozni közösen egy világot.

Megjelenik a művészetében az a terület, amelynek élete egyik nagy részét szenteli? Nem tematikusan, de megjelenik. Például nagyon szívesen vettem részt több alkalommal a 371 csillag előadásaiban (a roma holokauszt során meggyilkolt csecsemőknek emléket állító színdarab – a szerk.), vagy ott van a Karaván Színház, amely egyfajta színi tanoda roma és nem roma fiatalok számára – az alapítványban kurátor vagyok. Itt tudok segíteni zenészként is, például a nyári alkotótáborokban együtt készülünk egy-egy nap erejéig. Vagy például Horváth Zoltán Kanizsa Csillagai nevű zenekarából kinőtt GypSyndrome egyik albumán a 30Y Azt hittem, érdemes című dala is szerepel átdolgozásban. És ha kimondottan a 30Y dalaira gondolunk? A zenekar ideológiai világa alapvetően a társadalmi igazságosságról beszél, ebben a tekintetben pedig, ha nem közvetlenül is, de folytonosan jelen van egy olyan társadalom képzete, amely szolidáris és egyenrangú tagokból áll. Egyet azonban fontos megjegyezni: nem akarom szándékosan kézben tartani azt, amit csinálok. Ilyen tekintetben nagyon hamisnak hallanék egy olyan gesztust, ahol az alkotói akarat alkalmazott művészi akarat lenne, amely valamely ideológia direkt és közvetlen szolgálatába áll. Nem tudom például elképzelni, hogy a 30Y megrendelésre, cigány zenészekkel együtt játssza újra valamelyik dalát, mert éppen azt hoznám létre, ami ellen beszélek.  DEZSŐ ATTILA, FOTÓ: WIKIPEDIA

A teljes interjú elolvasható a Wáli István Református Cigány Szakkollégium honlapján. 2021. január 24.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ezen a héten az Egyesült Államokban, Lorainben szolgáló Tóth Péter lelkipásztor és felesége, Brigitta konyhájából hozunk egy süteményreceptet olvasóinknak. Amikor a tengerentúli egyházi és kulturális rendezvényeken hagyományos ételeket szolgálnak fel, néhány pillanatra mindenki otthon, saját nagymamája, édesanyja asztalánál érezheti magát. SZILVALEKVÁROS PAPUCS

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 dkg zsír (lehet fele zsír, fele vaj, vagy aki nem szereti a zsírt, használhat csak vajat), 1 kis csomag száraz élesztő vagy 2 dkg friss élesztő, 2 evőkanál porcukor, egy kis doboz tejföl, csipetnyi só. Töltelék: szilvalekvár. Félelmetesen egyszerű sütemény, néhány hozzávalóval röpke fél óra alatt (na jó, picit több) kész van. Az élesztőt elkeverjük a tejföllel, majd a többi hozzávalót hozzáadjuk és összegyúrjuk. A tésztát kinyújtjuk, majd pogácsaszaggatóval (olyan jó közepes méretű legyen) kiszúrjuk a tésztát, és fél evőkanálnyi lekvárt teszünk a kiszaggatott körök közepére. Összehajtjuk kétfelől, és középen erősen összecsípjük, hogy sütés közben ne nyíljon szét. Nem hasonlít papucsra, inkább masnira. Közben 180 fokra felmelegítjük a sütőt, kivajazott vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe szépen egymás mellé rakjuk őket (nem kell keleszteni a tésztát), és tíz-tizenkét percig sütjük. Melegen porcukrot szórunk rá.  FORRÁS: SÜTÉS, FŐZÉS, MNC MAGYAR NÉPFŐISKOLAI COLLEGIUM, 2020.

26 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

Az imahét választott témája János evangéliuma alapján. Vízszintes: 1. Az idézet első része (R, K, Z, R, B). 13. Európa Kupa, röviden. 14. Hirtelen felfénylik, majd elsötétül. 15. Idegen Aliz. 16. Panthera …, az oroszlán rendszertani neve. 18. Orosz férfinév. 19. Maláj tőr. 20. Végtag része. 22. Tar. 24. Ellentétes kötőszó. 25. Pál apostol korábbi neve. 26. Telefonon rendel. 27. Heveny. 29. Olimpiai bajnok lengyel labdarúgó (Grzegorz). 31. Amely tárgyak. 33. Francia területmérték. 34. Továbbá. 36. Magányos ember. 38. …-szigetek, szigetlánc a Csendes-óceánban. 40. Telítetlen oldalláncú aromás szénhidrogén. 42. Földre helyezne. 44. Xie …, kínai asztaliteniszező, Klampár Tibor egyik ellenfele (SAIKE). 45. Szándék. 47. Galla Miklós. 48. Lop betűi keverve. 49. Rágcsáló kisállat. 51. Védelmez. 53. Orvos, pszichológus, akadémikus (Mária). 55. Hurkajelző. 57. Vízparti madár. 59. Igen páros betűi. 60. Épületszint. 62. Ezen a helyen, népiesen. 63. Akta része. 64. Költemény. 66. Szülő megszólítása. 68. Elárusító helyiség. 70. Vas megyei község lakója. 72. Kós Károly. Függőleges: 1. Cukoripari melléktermék. 2. A farkasfalka vezére Kiplingnél. 3. Savmaradék! 4. Francia divatcég. 5. Némán jelölő! 6. Moszkvics-típus. 7. Szervezeti egység. 8. Etalon része! 9. Hadisten a római mitológiában. 10. Erzsébet névváltozata. 11. Szegő Gizi karikaturista szignója. 12. Kén és szén vegyjele. 17. Hibából tanul. 19. Becézett női név. 21. Több nyugati gót király neve. 23. Idegen női név. 24. Faragatlan. 26. … sapiens, értelmes ember. 28. Khon …, város Thaiföld északi részén (KAEN). 30. Földfelszín. 32. Arab ország. 34. Az idézet második része (Y, M, Ö, T). 35. A társasági élet helyisége. 37. Eszméletét veszti. 39. Járandóság kiutalását megakadályozza. 41. Javaslat. 43. Tragikus sorsú hegymászó (Zsolt). 46. Fekvőbútor. 50. Szürke mókus prémje. 52. Az utolsó magyar királyné. 54. Pékáru. 56. Ritka férfinév. 58. Pillangó. 61. … Wilander, korábbi világelső svéd teniszező. 62. Tan. 63. Illetve, röviden. 65. Dürer-metszet! 67. Veszprém megyei község. 69. Félig zöld! 70. Vitray Tamás. 71. Ifjúsági Magazin, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.


| GYERMEKEKNEK |

Pásztorvita Jázon apja, Séál általában a két bátyjával meg a sógorával együtt őrizte a nyájat. Ismerte hát a pásztorokat Jázon kicsi gyerekkorától fogva, hiszen a nagybátyjai voltak. Főleg Hebiált, anyja öccsét kedvelte, akinek mindig valami turpisságon járt az esze. Simeont és Ohadot is ismerte jól, csodálta erejüket és ügyességüket, de ők közel sem voltak olyan jókedvűek, mint Hebiál. Most is egész este csak morgolódtak, hogy a császár felforgatja egész Júdeát, még Galileából is csődül a nép, mintha valami ünnep volna. – Szégyen, ami itt folyik, szégyen! – morogta Simeon, miközben rakott a tűzre, hogy ki ne aludjon éjszakára. – Megcsúfolja a népünket Augustus. Mert tudod, mire megy ki ez az összeírás? Ugye, tudod? – kérdezte Hebiált. – Persze, hogy tudom – nevetett a pásztorlegény –, újabb adót akar kivetni a császár. Erre megy ki mindig minden! – Te csak ne nevess! – intette le Hebiált Simeon. – Nincs mit nevetni ezen. Igaz izraelita nem fizethet adót a császárnak. – Miért ne fizethetne? – kérdezett vissza nevetve Hebiál, és még mondani akart valamit, de Simeon és Ohad azonnal letorkolták: – Mert nem vagyunk a császár rabszolgái! Azért! – kezdte Simeon. – Nem tartozunk neki semmivel – tromfolt rá Ohad is. – Isten a mi egyetlen vezetőnk. Ő vezet minket győzelemre. – De ki ellen akartok ti győzni? – nevetett megint Hebiál. – A rómaiak ellen? Akkor bolondok vagytok, mondhatom. – Nem mi fogunk győzni – heveskedett Simeon –, hanem Isten. Elküldi majd a Messiást, aki győzelemre vezet minket. – És elzavarja a rómaiakat? Vagy visszavonja az adót? –

kérdezte gúnyosan Hebiál. De választ nem kapott, mert Simeon azonnal rávetette magát. Eszelős dühében már a kése után nyúlt, amikor Jázon apja közéjük vetette magát. Erősen fújtatott a két férfi, de Séál lehiggasztotta őket. – Nehogy már a Messiás miatt vesszetek össze! – Nem miatta – vágott vissza Ohad. – A rómaiak miatt! – Jó, jó, a rómaiak… – próbálta csitítani őket Séál. – Tényleg kényelmetlen ez az összeírás. Felbolydult az ország. De akkor is. Nem kéne emiatt vérre menni. Hiszen mind tudjuk, mit mondott Ézsaiás a Messiás országáról… Simeon és Ohad kicsit összébb húzta magát, és Jázon nagyon jól tudta, hogy miért. Mert Ézsaiás szerint a Messiás békességet hoz majd a földre. Amikor eljön az uralma, a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. – Megszületik a gyermek, meglátjátok – biztatta rokonait Séál. – Nem kell sokáig várnotok. – És nem is akárhol születik meg – vigyorodott el Hebiál –, hanem a mi kis városunkban, Betlehemben. Jázon elmosolyodott. Azért csak van valami haszna Betuél okításának, mert szinte azonnal eszébe jutottak Mikeás próféta szavai: te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. – Ámen – suttogta magában a fiú. – Úgy legyen. Persze jó lenne, ha az a kisgyermek minél hamarabb megszületne – gondolta Jázon. – Mert a békesség nagyon elkélne az emberek között.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN 2021. január 24.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

FELVÉTELI

A Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet elsősorban református vallású gyerekek számára a 2021 őszén induló általános iskolai első osztályába. Az iskoláról és a felvétel részleteiről tájékoztatást adunk a nyílt napon, amelyet 2021. február 3-án, szerdán 7.40 órai kezdettel tartunk a jelentkezők szüleinek. Ezen a napon 7.40 órakor megjelenik iskolánk honlapján és Facebook-oldalán egy link, amely segítségével az érdeklődők bepillanthatnak iskolánk hétköznapjaiba, valamint láthatják a jövendő 1. osztály két tanító nénijét felvételről tanítani. Ez a link a továbbiakban is folyamatosan elérhető lesz. Ugyanebben az időpontban megjelenik egy Zoom-meeting linkje is, amellyel élő tájékoztatóba lehet bekapcsolódni 11.00 órától (egyszerre 100 fő). Ha azt tapasztaljuk, hogy 100-nál több érdeklődő szeretne csatlakozni, akkor 13.00 órakor ismét tartunk egy élő tájékoztatót ugyanazon a linken. Kérjük, rendszeresen nézzék honlapunkat és Facebook-oldalunkat! A jelentkezéshez szükséges adatlap letölthető az iskola honlapjáról, illetve beszerezhető az iskola portáján és a nagyobb budapesti és főváros környéki református gyülekezetek lelkészi hivatalában. Az iskola címe: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. Az adatlap beküldési határideje: február 15.

PÁLYÁZAT

A Bagaméri Református Egyházközség mint fenntartó a Bagaméri Református Szeretetotthon intézményvezetői munkakörére pályázatot hirdet. További információk, jelentkezés: tel.: 06-30-516-9054, e-mail: reformatusbagamer@gmail.com.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. 28 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

Tűzifával segít a Szeretetszolgálat Adományokat gyűjt és tűzifát oszt a rászorulóknak a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a tartósan hideg idő beköszöntével. A karitatív szervezet tűzifaprogramjához bárki csatlakozhat a 1358-as adományvonal felhívásával vagy felajánlással az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül. Az enyhe időjárású december és az év fordulója után a január jelentős lehűléssel folytatódott. A nappali maximum hőmérséklet nulla fok alatt maradt, míg éjszaka akár mínusz húsz fok is volt az ország egyes tájain. Éppen ezért különösen fontos, hogy a következő időszakban segítséget nyújtsunk mindazoknak, akiknek nélkülözniük kell az otthon melegét. Az MRSZ januárban tűzifaprogramot hirdetett, amely által azoknak a rászoruló nagycsaládosoknak, gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, időseknek, beteg hozzátartozójukat otthon ápolóknak szeretne segíteni, akik fával fűtenek.

A NÉBIH tűzifaadományának köszönhetően mintegy száz rászoruló család részére már megkezdődhetett a téli tüzelő kiosztása, azonban az ország több pontján nagy szükség van a további segítségre. Az akcióhoz bárki csatlakozhat segítőként a 1358-as adományvonal felhívásával (minden hívás 500 forint) vagy az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül. A cél kétmillió forint összegyűjtése, amelyből ötven családnak lesz meleg az otthonában január–február hónapban. – Az ünnepek után is számtalan segélykérő levél érkezett hozzánk, éppen ezért fontos, hogy az év első hónapjaiban se feledkezzünk meg a nehéz helyzetben élőkről – hívja fel a figyelmet Lutár Balázs, az MRSZ igazgatóhelyettese. – Szeretetszolgálatunk évek óta meghirdeti tűzifaprogramját, hogy a leghidegebb hónapokban segítséget tudjunk nyújtani az arra rászorulóknak. Bízunk benne, hogy támogatóink segítségével idén is sikerül a nélkülöző háztartásokban biztosítani az otthon melegét – tette hozzá. A szakember kitért arra is, hogy a tartósan hideg időben kiemelten fontos, hogy odafigyeljünk a környezetünkben lakó, egyedül élő idős emberekre. Nemcsak az utcán, hanem a fűtetlen lakásokban élők is veszélyben lehetnek. Bajt jelezhet, ha több napja nem füstöl a kémény vagy hosszú ideje nem láttuk a megszokott időben szomszédunkat. Figyeljünk egymásra!  FORRÁS: JOBBADNI.HU


| EGYHÁZI ÉLET |

Csodálkozzunk rá Isten szeretetére! FARKAS ZSUZSANNA

– Isten szeretete túlmutat a földi életen, amelynek minden mozzanatát az örök élet tágasságába helyezi – fogalmazott Steinbach József dunántúli református püspök az idei Ökumenikus Imahét Szent István-bazilikában tartott nyitó istentiszteletén. A nyolcnapos, közös imádság témáját ez alkalommal a svájci Grandschamp-i Közösség nővérei állították össze, a központi gondolata pedig az Isten szeretetében maradás.

„Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt fogtok teremni” – hangzik a 2021-es Ökumenikus Imahét mottója a Jn 15,5–9 versei alapján. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia három évvel ezelőtt döntött arról, hogy az imahét nyitóvasárnapja egyúttal az üldözött keresztyénekért való imádkozás vasárnapja is legyen, ezért az alkalom résztvevői együtt könyörögtek üldözött testvéreinkért.

JELLÉ LESZ A VILÁGBAN – Isten szeretete az a példa, amelyet nekünk utánoznunk kell. Legyünk hűségesek ehhez a szeretethez, szeressük egymást úgy, ahogy az Atya szeret bennünket – fogalmazott Erdő Péter bíboros a Jn 15,1–17 verse alapján. Mint mondta, a tanítványoknak különös módon kell szeretniük egymást: nemcsak a teremtettség, hanem a keresztség alapján is. – Ez a belső szeretetközösség lesz jellé a világ számára – hangsúlyozta az esztergom-budapesti érsek, hozzátéve: – Ameddig nem jutunk el a teljes egységre a hitben, gyakorolhatjuk a szolidaritást, különösen az üldözött keresztyénekért. Ők megvalósítják a vértanúság ökumenizmusát, imádkozzunk értük!

MEGELÉGEDETTSÉG ÉS MEGÚJULÁS – Ezen az estén, nehéz időket élve, különösen szükségünk van arra, hogy rácsodálkozzunk Isten megtartó szeretetére, mert ő nemcsak beszél a szeretetről, hanem szabadító jótetteivel

cselekszik értünk – mondta az imahét mottójának üzenetével összecsengő 103. zsoltár alapján prédikáló Steinbach József dunántúli püspök. – Először megbocsát, megújít, meggyógyít lélekben és testben, végül megvált bennünket. Szeretete túlmutat a földi életen, amelynek minden mozzanatát az örök élet tágasságába helyezi. Ezeket végiggondolva érthető meg az idei ökumenikus imahét mottója – fogalmazott az egyházi vezető. Mint mondta, a 21. század elején rengeteg inger és zaj vesz körül bennünket, amelyekre orvosságul a Grandschamp-i Közösség azt üzeni: lassuljunk le, töltekezzünk fel Isten szeretetében, és ezután térjünk vissza közösségünkbe. Ugyanerre figyelmeztet a 103. zsoltár is, amikor azt mondja, hogy meg kell állnunk, és meg kell ismernünk Isten szeretetét, mert saját erőnkből nem tudunk az eszközeivé válni és országát építeni – csak így tudunk gyümölcsöket teremni. Az alkalmon szolgált Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára, Frank Hegedűs anglikán esperes, Khaled A. László metodista szuperintendens, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Kondor Péter evangélikus püspök, Magyar Péter Marius ortodox esperes, Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert pünkösdi egyházelnök. Sapszon Zoltán karnagy vezetésével közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és Virágh András Gábor orgonaművész.  FOTÓ: LAMBERT ATTILA / MAGYAR KURÍR

2021. január 24.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Dajka Sándorné vámospércsi presbitert kérdeztük.

Dajka Sándorné Magdolna több mint húsz éve a Vámospércsi Református Egyházközség presbitere. Hiszi és vallja, hogy az élet minden területén az Istennek kell az első helyen állnia.

pasztalni. Régen, amikor még nem tértem meg igazán, sok mindent nem értettem. Édesanyám mindig azt mondta: „Fiam, titeket is nagyon szeretlek, de az Istent jobban. Először ő, aztán ti.” Akkor ezt nem értettem, de ma már igen, és tudom, hogy miről beszélt akkor. Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy elfogad engem olyan bűnösnek, amilyen vagyok, és felkarol. Kialakította az életemet, nem nélkülözök. Mindenben érzem az Urat, az ő jelenlétét.

4

1

Gyermekkorában vagy csak később alakult ki a kapcsolata Istennel, az egyházzal, a gyülekezettel? Gyermekkoromtól kezdve jártam templomba. Apai nagyszüleim baptisták voltak, jártunk oda is, meg ide, a református gyülekezetbe is. Anyai nagymamám 1970 körül csatlakozott a református közösséghez, attól kezdve ő mindig részt vett a gyülekezet életében, én elsősorban inkább ünnepekkor tartottam vele. Az én életemben 1996 volt az a fordulópont, amely közelebb hozott a gyülekezethez, azóta járok rendszeresen templomba.

2

Mi okozta a változást 1996-ban? A férjemmel ekkor váltunk el, nehéz időszak volt ez számomra, igen megviselt. Nagy törés volt ez az életemben, és ennek kapcsán megfogadtam, hogy ha Isten átsegít ezen, akkor végig kitartok mellette. Azt kértem tőle, segítsen nekem, hogy ép elmével tudjam átvészelni ezt az időszakot. Megsegített, és azóta is a tenyerén hord, mindent megad, amire szükségem van.

3

Milyen segítséget, támaszt talált Istenben a lelki próba idején? A mai napig is ha feljövök ide, a templomba, megnyugszom. Olyan csendesség és békesség ül itt a szívemre, amilyet máshol nincs módom megta30 Reformátusok Lapja

2021. január 24.

Ön szerint hogyan változott az elmúlt időszakban a presbiteri szolgálat? Ma is szükség lenne arra, hogy jobban jelen legyünk a mindennapokban is az Úr háza és a gyülekezet dolgai körül. Úgy gondolom, az is fontos lenne, hogy többet legyünk együtt, beszélgessünk, együtt gondolkozzunk. Fontos, hogy összetartsanak a presbiterek, és szerintem ebben még erősödhetne a mi közösségünk. Arra esküdtünk fel, hogy támogatjuk a lelkészt mindenben, amiben csak tudjuk. Feladatunk lenne, hogy terheket vegyünk le a válláról, de ez nem mindig úgy sikerül, ahogyan szeretnénk. Azt gondolom, hogy még sokat kellene fejlődnünk ebben is. Gyülekezetépítés szempontjából is nagyobb részt vállalhatnánk a feladatokból. Fontos lenne nagyobb súlyt fektetni arra, hogy bevonjuk a fiatalokat: többet kellene velük beszélgetnünk, hogy szeressenek a közösségünkbe jönni.

5

Van olyan ige, amely meghatározza a mindennapjait? Pál apostol levelében van egy számomra nagyon kedves rész: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Ez az ige vezet a mindennapjaimban. Érzem, hogy mindennap ad erőt nekem az Isten. Nem győzök neki hálát adni. Nincs olyan estém és reggelem, hogy ne köszönjem meg a meleg házamat és azt, hogy békességben lehetek. Nekem semmim nem lenne, ha ő nem adta volna. Nagy hálával tartozom neki. Mindig kérem, hogy adjon bölcsességet, hogy az emberek előtt is nyíljon meg a szám, hogy vallást tudjak tenni az ő dicsőségéről.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/4. szám  

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded