__MAIN_TEXT__

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

3. SZÁM,

2021. JANUÁR 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

A hit és cselekedet zsinórmértéke 9 771419 856007

DERENCSÉNYI ISTVÁN: „LÉTEZÉSÜNK LEGFŐBB CÉLJA ISTEN DICSÉRETE”

21003


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A te igazságoddal, erőddel, kegyelmességeddel erősítsd meg az én uraságomat, országomat, oltalmazz engem ellenségimtől, adj diadalmat az én ellenségimen, mint Dávidnak, Salamonnak, hogy a te tisztességedet oltalmazhassam, csókolhassam a te fiadat, azaz szerethessem a Krisztust, az igaz tudományt, az igaz hitet. (…) Adjad, hogy prédikáltathassam mindenütt szent Igédet, oskolákat, akadémiákat csináltathassak, lehessek jó dajkája az anyaszentegyháznak, a prédikátoroknak, mint Dávid, Josafát, Ezékiás.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

8

16

23

30

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Derencsényi István

INTERJÚ • 6. Életmentő lehet a védőoltás | Rideg Gyulával, a Bethesda Gyermekkórház lelkészével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Imádkozó közösségben | Fischl Vilmos vezércikke AKTUÁLIS • 8. Bibliai gondolatok és imádságok az Ökumenikus Imahét napjaira | Kezdődik a 2021-es Ökumenikus Imahét REFORMÁTUS ÉLET • 16. Befogadó gyülekezet a Balaton-felvidéken | A Litéri Református Egyházközségben jártunk REFORMÁTUS ÉLET • 23. Boldogok az irgalmasok | Az érdligeti gyülekezetből közvetít istentiszteletet január 17-én a Duna Televízió PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Nagy Józsefet, a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. január 17.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

I. 17. VASÁRNAP

I. 18. HÉTFŐ

I. 19. KEDD

I. 20. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Jaj nekem…” (Mik 7,1–6) Sötét, ködös, nyirkos ez a január, úgy ráül az emberre. Nem függünk az időjárástól, az évszakoktól! – mondjuk határozottan, de emberből vagyunk, és bizony hat ránk a tartós félhomály. A sötétség azonban tartósabb és nyomasztóbb, tényleg független az évszaktól. Kivesztek az országból a hívek – ezt látja Mikeás –, ezért gyümölcstelen az emberi élet, vagyis alattomos lett körülöttünk minden és mindenki, vezető és vezetett, bíró és elítélt, főrangú és alacsonyabb rangú egyaránt. Mindennel bántjuk egymást, csűrjük-csavarjuk az ügyeket, mindenből feszültség keletkezik, nem lehet bízni senkiben, még a családban sem (1–6). Döbbenetes képet tár elénk Mikeás: a legjobb, legbecsületesebb ember is olyan, mint a tüskebokor (4). Jn 5,37–47  40. zsoltár (7) „De én az Urat várom…” (Mik 7,7–20) Életünk sötétségében szólal meg Mikeás könyörgő hitvallása: „De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem.” (7) Az Urat várjuk, aki fölemel minket a sötétségből a világosságra (8), az elhagyatottságból az ővele és egymással való üdvözítő közösségre (14), a romokból az épülésre (11), a töredékességből a megváltottak teljességére (Ef 3,19). Ennek a felemeltetésnek része az, hogy bűneink következményeit el kell hordoznunk, de az Úr kezében van a perünk, nem emberekében. Nincs ennél nagyobb bizonyosság: az Úr intézi az ügyünket, életünk ügyét, az ő népének ügyét, a világ ügyét. Isten népének pedig az a boldog bizonyossága, hogy ő a büntetést és a nyomorúságot is javukra fordítja (9). Ellenségeink nem örülhetnek a bajunknak (10), hanem eljön majd az az idő, amikor az élő Istenhez járulnak a népek, és mindenki megbecsüli Isten népét (11–17). Jó ezt tudni, mert ezen a világon Isten népe lenézett, megvetett, minden korban gúny és üldözés tárgya. Mi az Urat várjuk, aki így mutatja meg szabadítását rajtunk. A próféta hitvallása bizonyosságban csúcsosodik ki: kicsoda olyan Isten, mint te? (18–20) Minden kedvünket szegő, életet elemésztő sötétség ellenére is felragyog a mi reménységünk. Az Úr legyőzte a sötétséget: Jézus Krisztusban. Jn 6,1–15  501. dicséret (12) „Uram, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni!” (Hab 1) Habakuk Jeruzsálemben prófétált Kr. e. 605–597 között, a babiloniak megtámadták a déli országrészt, és megtörtént az első fogságra vitel (2Kir 24,10–16). A próféta imádsága kérdések özöne. Így könyörög népéért, miközben hatalmas, idegen sereg közeledik feléjük, és ők tele vannak félelemmel. Habakuk először saját népének bűnei miatt kérdezi kiáltva az Urat (1–4): meddig tart még népe hitetlensége és engedetlensége? Hiszen a megmaradt országrészben erőszak, romlottság, nyomorúság rombol, miközben perek és viszályok támasztanak feszültséget mindenütt, és nem érvényesül az igazság. Isten válasza közli a prófétával az eljövendő ítélet hírét, miszerint nem lesz igaza senkinek sem, mert mindenki vétkes és egyaránt büntetést érdemel (5–11). Nagy és félelmetes nép közeledik, amely birtokba veszi azt, ami nem az övé: hajlékokat, vagyonokat, értékeket. Ez a nép önmaga szabja törvényét, erőszakos szándékkal jön, önmagát isteníti, foglyul ejt más népeket és királyokat. Nagy és félelmetes nép lesz az Isten ítéletének eszköze, mert Isten nem nézheti tétlenül a rosszat, az elnyomást, a hűtlenséget. A próféta Urára tekintve mégis kifejezi reménységét arra nézve, hogy ő majd könyörül népén (12). Aki az Úrra tekint, az reménységgel telik meg. Jn 6,16–21  300. dicséret (20) „Az Úr azonban ott van szent templomában…” (Hab 2) Jaj lesz Babilonnak, mert halálosan megfélemlít minden népet (5–6), gátlástalanul kifoszt másokat, és rakásra gyűjtve azt, ami nem az övé, tisztességtelen haszonhoz jut (7–11). Jaj lesz Babilonnak, mert vérontással és álnoksággal szerzi meg hatalmát és dicsőségét (12–14), megalázza, meggyalázza embertársát (15–16). Jaj lesz Babilonnak, mert Isten népe ellen fordult, feldúlta Libanon gyönyörűségét (17), néma, élettelen bálványokat imádott Istenként (18–19). De nekünk is jaj lesz, mert megfélemlítjük, kifosztjuk, meggyalázzuk, megöljük embertársunkat, bántjuk Isten népét, és megbántjuk az élő Istent, mert mindenben hiszünk, csak őbenne nem. Ha belegondolunk abba, hogy miket művelünk mi, emberek egyházban és világban ember ellen és Isten ügye ellen, akkor ezeket a jajkiáltásokat nemcsak értjük és jogosnak tartjuk, hanem bűnbánattal magunkra vonatkoztatjuk. Ez a bűnbánat Isten ajándéka, és rádöbbent arra, hogy mind hiábavaló, amiért mi fáradozunk, eredményeink és kudarcaink, örömeink és fájdalmaink egyaránt mulandók. Egyetlen örök

Reformátusok Lapja 2021. január 17.


| AZ IGE MELLETT |

és mindenkor változatlan dicsősége csakis az élő Istennek van (13–14), aki mindenkor ott van szent templomában (20). Ezt a bizonyosságot azzal a hittel ragadhatjuk meg, amely alázatossá formál, és ad erőt ahhoz, hogy hűséggel szolgáljunk Istentől készített őrhelyünkön(1–4). Jn 6,22–27  438. dicséret (2) „…haragodban is gondolj az irgalomra!” (Hab 3) Isten ereje ítélet és kegyelem egyszerre. Közeledését, szentségét, hatalmát úgy írja le a próféta, hogy felindulásában tapossa a földet és haragjában csépeli a népeket (3–12). Isten dicsősége olyan, mint a nap ragyogása, amely éltető világosság és melegség, de közelsége megemésztene minket (4). Isten közelsége harag, ítélet, rettenet az elhajlott világ számára, de szabadulás népe számára (13). Isten szétzúzza a bűnösök házát, de erőt és megváltást ad népének (18–19). A próféta megremeg Isten hatalma láttán, reszket az Úr haragja miatt, és fájdalom járja át csontjait (16). Sajnálja mindazokat, akik Isten ítéletének áldozataivá lesznek. Tudja, hogy Isten ítélete a rendteremtés, az új teremtés kezdete, ezért nagyon várja azt, de kéri az Urat, hogy haragjában is gondoljon irgalmára (2). Jézus Krisztusban ez lett valósággá. A próféta aláveti magát Isten hatalmának, akaratának. Habakuk egyszerre csak nyugtot (16), örömöt (18), erőt (19) kap az Úrtól. Reszketése elmúlik, és olyanná lesz, mint a szarvas, aki még a sötét erdőn át is biztosan vágtázik a magaslatok felé (19). Jn 6, 28–34  196. dicséret (13) „Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt…” (Zak 1) Isten, aki a történelem Ura is, úgy rendezte az eseményeket, hogy a perzsák Kr. e. 539-ben legyőzték Babilont, majd ezután Círus perzsa király hazaengedte a zsidókat, akiknek ekkor csak kis része tért haza. Később, Dárius király idején (Kr. e. 522–486) prófétált Haggeus és Zakariás, akik buzdították a népet a templom felépítésére (Kr. e. 515). Igen, Isten a történelem Ura, aki kezében tartja népét, de az egész világot és az eseményeket is, a történelmet pedig az őneki kedves végcéljához vezeti. Legyünk képben az aktuális eseményeket illetően, hűséggel és hittel éljünk azokban, de nehogy belevesszünk a mindennapi csatározásokba! Sokkal több bízatott ránk ennél. Zakariás látomása is ezt hirdeti nekünk: Isten „lovasai” bejárják a földet, és minden napi harci esemény ellenére azt a nyugalmat látják, amelyet Isten bizonyosan elkészített népének. Lásd azt, ami körülötted történik, szolgáld abban az Úr dicsőségét, és bele ne ragadj a mindennapokba, a csatározásokba, hanem lásd meg azt az üdvösségesen nyugalmas, krisztusi többet, amely hit által már a tiéd! Lásd meg, és azt hirdesd, éld (7–12)! Isten tehát a fogság végén jóságos szavakkal vigasztalja népét. Ő mindig evangéliumot hirdet, még az ítélet is az örömhír meghallását szolgálja népe életében. Mi sem tehetünk mást, csakis az evangéliumot hirdethetjük, amely Jézus Krisztusban teljesedett be. Jn 6,35–40  437. dicséret (14) „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni…” (Zak 2) Isten valódi, soha el nem múló örömmel ajándékozza meg népét. Ennek a forrása nem bennünk van, hanem a mi Urunkban, aki az élet és az öröm Istene, és aki segítségünkre siet, megszabadít, kihoz a sokféle szolgaság házából, és velünk, közöttünk fog lakni. Ez az öröm arra indít bennünket, hogy ne habozzunk kijönni a régiből és elindulni abba „az új városba”, az új életbe, amelyet az Úr készített nekünk. Zakariás próféta is arra buzdítja a még Babilonban maradtakat, akik komfortosan berendezkedtek a fogságban és féltek hazamenni a bizonytalanba, hogy induljanak el, fussanak ki, meneküljenek el (10–11). Bizony, kényelmesen be tudunk rendezkedni abba, ami nem tetszik Istennek és nekünk sem jó. Az Úr kihív, kiszabadít onnan, és személyes védelméről biztosít bennünket. Megépülnek majd Jeruzsálem várfalai (5–6), de a mi igazi „védőfalunk” maga az Úr (7–8). Aki minket bánt, az Urat bántja (12), hiszen mi az ő tulajdonai vagyunk (16). Örömre, reménységre, bizonyosságra hangoló, gyönyörű kijelentés ez: mi az Úr szeme fényei vagyunk (12). Az ő dicsőségének és megváltó szeretetének öröme ragyog a szemünkben, életünkön, minden nyomorúságunk ellenére is. A mai napra is ez a ragyogás adassék nekünk, amelyet meglátnak mások is, és ezáltal ők is örömöt, reménységet, bizonyosságot nyernek. Jn 6,41–51  290. dicséret

I. 21. CSÜTÖRTÖK

I. 22. PÉNTEK

I. 23. SZOMBAT

2021. január 17.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Ön kórházban dolgozik, nem orvos, de nagyobb tapasztalata van, mint a laikusoknak. Ajánlja az olvasóinknak, hogy ők is vegyék fel az oltást, ha lehetőségük lesz rá? Ez nem kérdéses, természetesen igen! Jó szívvel bátorítok mindenkit, ne hezitáljon. Különösen ajánlom azoknak, akik sok emberrel érintkeznek akár az oktatás, akár a kereskedelem területén, vagy épp a gyülekezetükben. Gyermekkorunk óta több kötelező védőoltást kaptunk, élveztük az előnyeit. A szkeptikusok azt mondják, nincs elég tapasztalat a koronavírus elleni vakcina mögött, de ez nem igaz: valamennyi korábbi védőoltással egyre nőtt az immunológiai tapasztalat, amelyre alapozni lehet. Kérem, fogadják el a szakemberek javaslatát, és feltételezzék a jó szándékot, hogy azért ajánlják az oltást, mert életmentő lehet.

Életmentő lehet a védőoltás A kórházlelkészek és a Bethesda Gyermekkórház munkatársainak nagy része is megkapta már a koronavírus elleni védőoltást. A református egészségügyi inHEGEDŰS MÁRK tézményben éjszakákon át gyógyszerészek őrizték a hűtőt, amelyben a vakcinákat tárolták. Rideg Gyula, a Bethesda kórházlelkésze azt mondja, betegek között dolgozóként kötelességének érezte, hogy felvegye az oltást. Várta, hogy megkaphassa a koronavírus elleni vakcinát? Mit érzett, amikor beoltották? Nagyon vártam, és kötelességemnek tartottam beadatni, hiszen betegágy mellett dolgozom. Előtte a laikusoknak és a szakembereknek szánt tájékoztatót is átolvastam. Az oltás másnapján még éreztem a felkaromon a szúrás helyét, ez minden: nem tapasztaltam mellékhatást. Utána megkaptam a kártyát, amely igazolja, hogy megkaptam a vakcinát. Január végén jön az emlékeztető oltás. Megkönnyebbültek a kollégáival? Milyen volt a hangulat a Bethesdában a vakcina beadásakor? Derűre okot adó fejlemény volt, hogy a saját kórházunkban juthattunk hozzá, és nem kellett oltópontra menni. A többség boldog volt a lehetőségtől. Hálás vagyok azért, hogy az intézményünk profin szervezte meg a beadását, egy percet sem kellett várni, annyira gördülékenyen ment minden. 6

Reformátusok Lapja 2021. január 17.

Hogyan változtak meg a feladatai a járvány miatt? Vannak kollégák, akik be se mehetnek a kórházukba. Itt, a Bethesdában természetes, hogy szabadon mozoghatok, és nem túlzás azt állítani, hogy – mint lelki segítő – részt veszek a gyógyításban. Az első hullám alatt fizikai munkát is végeztem: beálltam olyanok helyére, akiknek otthon kellett maradniuk. Persze emellett jutott idő arra is, hogy tartsam a lelket a kollégákban, valamint a beteg gyerekekkel és a szüleikkel beszélgessek. A nyár kegyelmi időszak volt, ekkor táborokat tarthattunk, például epilepsziás gyermekeknek és szüleiknek. A második hullámban rengeteg programunk elmaradt. De minden hétvégén tartottunk a dolgozóknak istentiszteletet, ünnepekkor úrvacsorai közösségben voltunk együtt. A katolikus munkatársaknak a templomzárás idején az áldozás lehetőségét is megteremtettük.  FOTÓ: NÉMETH SÁNDOR MINDEN ORVOS KÉRI AZ OLTÁST A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórhá­ z­á­nak szinte minden orvosa kérte és meg is kapja a koronavírus elleni védőoltást – mondja Tamásné Bese Nóra, az intézmény kommunikációs vezetője. Többségüknek már be is adták az első vakcinát. Akik még nem kapták meg, ők valamely ellenjavallt kategóriába tartoznak, például gyermeket várnak, vagy három hónapon belül igazoltan Covid–19 fertőzöttek voltak. Eddig háromszázharmincöt munkatársat oltottak be, ez a dolgozók kétharmada. A vakcinát nemcsak az orvosok és az ápolók igényelhették, hanem természetesen minden dolgozó, például a takarítók, a portások is. A református kórházban két éjszaka gyógyszerészek őrködtek a hűtő mellett, amelyben a Pfizer– BioNTech védőoltásai voltak. – Továbbra is betartjuk a szigorú óvintézkedéseket, maszkot viselünk, távolságot tartunk, de lelkileg mindenképp megkönnyebbültünk – mondja az oltásban szintén részesülő Tamásné Bese Nóra.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FISCHL VILMOS

Imádkozó közösségben A szerző a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára

A 2021. évi Ökumenikus Imahét füzete most is, mint minden évben, a Krisztus-hívők egységéért készült a keresztyén egyházak által összeállított vezérfonal alapján, és ez évben is Isten áldásának kérésével nyújtjuk át. Fontos, hogy előttünk legyen az egész imahetet ábrázoló jézusi kép, szemünk előtt megjelenhessen egy odaadással, hozzáértéssel gondozott szőlőtőke, amelynek vesszői roskadoznak az ízes, érett terméstől. A szőlőtőke maga Jézus Krisztus, a vesszők pedig a keresztyének. A vesszőszálak, amelyeken a termés érik, a Jézus Krisztussal mint szőlőtőkével való megbonthatatlan közösséget fejezik ki. A tőkén azonban nem egyetlen vessző nő, hanem több: ezek együtt a gyülekezeti közösségeink.

„Keresztyén emberként többet kellene imádkoznunk másokért és magunkért is, hogy jó és hűséges szolgái lehessünk az Istennek.”

Olyan korban élünk, amikor a globalizáció, a nyílt társadalom sokakat megtévesztő gondolata virágzik. Közben eszünkbe jut, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben – a 21. századra tekintve – sokan a keresztyénség megelevenedését jósolták Európában is. Hogy ez mennyire nem következett be, erre utal az imahetünk programját összeállító grandchamp-i szerzetesi közösség témajavaslata is. A közösség kezdete az 1930-as évekre nyúlik vissza. A francia-svájci református egyház egy nőkből álló csoportja Jézus Krisztus szavai alapján újra felfedezte, hogy ha Isten Igéjére akarnak figyelni, ahhoz elengedhetetlen a csend. Jézus is ezt kereste, amikor elvonulva imádkozott és együtt volt az Atyával. Ezek az asszonyok felismerték, hogy Jézus szava, az imádság és a csend együttesen valósítják meg a krisztusi életet – a Szentlélek ugyanis zajban, lármában nem munkálkodik. A Szentírás szavait olvasva arra a felismerésre jutottak, hogy a mai keresztyének életében nagyobb hangsúlyt kap a társadalom és annak problémái, mint a gyülekezetek összekovácsolása és lelki elevensége. Ennek megváltoztatásáért válogatták az imahét nyolc napjára az

alapigéket, hogy a szolgálatot végzők figyelmét is ráirányítsák a közösségük belső megerősítésére. Jézustól ugyanis nem általános felhívásként hangzanak el korunk globalizált világának polgárai felé a következők: „maradjatok” – „titeket” – „gyümölcsöt teremjetek” – „kiválasztott titeket” – „egymást” – „barátaim” – „tisztaság az ige által” – „szőlővesszők” – az ő öröme „bennetek”. E szavai csak a hívő közösségben válhatnak életté, ahol nem csupán adók és elfogadók vannak, hanem maga az adó is elfogadó, és az elfogadó is adó. Ez az a kapcsolat, amelyet Jézus gyakran ezzel a szóval fejezett ki: „egymást”. Időszerű tehát közösségeink belső lelki megerősödése. Történelme folyamán az egyház mindig akkor veszített súlyából, amikor a vallási élet elerőtlenedett. Aktuális tehát a biztatás a lankadt kezek (a hit), a roskadt térdek (az imádság) megerősítésére. Így lehet a jézusi úton nemcsak járni, hanem célhoz is érni. Magyarországon vajon mit adhat nekünk az Ökumenikus Imahét? – vetődik fel a kérdés. Egyrészt megerősít bennünket az a tudat, hogy összetartozunk Krisztusban itthon és szerte a világban. Másrészt új látást kapunk az imahét által, hiszen a keresztyénség sokszínű, és sok új megtapasztalásunk lehet, ha egymást megismerjük. Meggyőződésem, hogy sokkal több minden köt bennünket össze, mint amennyi elválaszt. Azt gondolom, hogy keresztyén emberként többet kellene imádkoznunk másokért és magunkért is, hogy jó és hűséges szolgái lehessünk az Istennek. A koronavírus-járvány idején felvetődik a kérdés, hogy merjünk-e találkozni és együtt imádkozni? Vajon nem veszélyes-e, ha ilyen formán vállalunk közösséget egymással az Ökumenikus Imahéten? A válaszom erre: nekünk keresztyén emberként oda kell figyelnünk a másik emberre is és magunkra is, amikor közösségben vagyunk. Amennyire fontos a mindennapi kenyér nekünk, amikor boltba megyünk, legalább annyira fontos a lelki kenyér, amikor templomba megyünk. Ne féljünk, hanem tegyünk meg mindent a biztonságunk érdekében addig, amíg lehetőségünk van rá, hiszen mindennap új lehetőséget kapunk az Istentől a megújulásra. 

2021. január 17.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Bibliai gondolatok és imádságok „MARADJATOK MEG SZERETETEMBEN, ÉS SOK GYÜMÖLCSÖT TEREMTEK.” (JN 15,5–9) Ebben az esztendőben is együtt imádkoznak a különböző felekezetű Krisztus-hívők az egységért és üldözött testvéreikért. A 2021-es Ökumenikus Imahét anyagát a fenti igevers alapján a Grandchamp-i Szerzetesi Közösség készítette. A január 17. és 24. között szervezett eseménysorozatba bárki bárhol bekapcsolódhat, a hozzá kapcsolódó programok ugyanakkor – a szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnökségének javaslata alapján – a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek betartása mellett tarthatók meg. A központi nyitó istentiszteletet január 17-én, vasárnap 17 órától tartják a budapesti Szent Istvánbazilikában. Szentbeszédet mond: Erdő Péter bíboros. Igét hirdet: Steinbach József püspök. Alábbi, az imahét programfüzetéből készített összeállításunkkal szeretnénk segíteni olvasóinkat, hogy bárhol legyenek, bekapcsolódhassanak az imaközösségbe. A teljes háttéranyagot megtekinthetik a MEÖT weboldalán: www.meot. hu, vagy egyházunk honlapján, a www.reformatus.hu oldalon.

1. NAP: ISTEN HÍVÁSA

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket…” (Jn 15,16a)

1MÓZ/TER 12,1–4; JN 1,35–51 Az út kezdete találkozás ember és Isten, a teremtmény és a Teremtő, az idő és az örökkévalóság között. Ábrahámhoz hasonlóan minket is elhívott, hogy elhagyjuk a megszokottat, és elmenjünk arra a helyre, amelyet ő készített a szívünk mélyén. Az út alatt egyre inkább önmagunkká, azzá leszünk, akinek kezdettől fogva tervezett, közben áldássá válunk szeretteink, felebarátaink és a világ számára. Isten keres minket: emberré lett Jézusban. Szeretete által megérintve indulunk útnak, és e szeretetkapcsolat állandóan megújul. Krisztus jelenlétének csendjében meghalljuk szavát: „Gyere, kövess engem! Olyan helyet adok neked, ahol a szíved nyugalomra lel.” Jézus Krisztus! Te keresel bennünket, hogy barátságodban részesíts, és mindennél teljesebb életre vezess. Adj bizalmat, hogy válaszoljunk hívásodra, hogy olyanokká legyünk, akik a világ számára jóságod tanúi. Ámen.

8

Reformátusok Lapja 2021. január 17.

2. NAP: BELSŐ ÉRÉS

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” (Jn 15,4a)

EF 3,14–21; LK 2,41–52 A találkozás Jézussal felébreszti a vágyat, hogy vele és benne maradjunk: ez a gyümölcsérés ideje. Emberként Jézusnak is időre volt szüksége a növekedéshez, az érettséghez. Egyszerű életet élt, gyakorolta zsidó hitét. Názáretben, ahol semmi látványos, rendkívüli nem történt, az Atya jelenléte táplálta. Mária is elmélkedett az Atya tettein a maga és a fia életében, apránként értette meg Krisztus titkát. Nekünk is élethosszig tartó érési időre van szükségünk, hogy megismerjük Isten szeretetének mélységét. Imádság, igehallgatás, mások segítése, a megértett dolgok gyakorlása – ezek eredményezik belső emberünk megerősödését. Szentlélek! Hadd fogadjuk szívünkbe Krisztus jelenlétét és örüljünk neki az élet titkaként. Tápláld imádságunkat, világosítsd meg igeolvasásunkat, cselekedj általunk, hogy ajándékaid gyümölcsei türelmesen növekedhessenek bennünk. Ámen.


| AKTUÁLIS |

az Ökumenikus Imahét napjaira 3. NAP: EGY TEST

„…úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12b)

KOL 3,12–17; JN 13,1–15; 34–35 Halálának előestéjén Jézus letérdelt, hogy megmossa tanítványai lábát. Ismerte az együttélés nehézségeit, a megbocsátás és egymás szolgálatának fontosságát. Péter később követte Jézus példáját, és szolgálta a hívők közösségét az ősegyházban. Jézus azt akarja, hogy átjárjon bennünket az élet és a szeretet, hogy a keresztyén közösségek egy testté legyenek. Az együttélés ma sem könnyű – néha kudarcot vallunk a hozzánk közel állók szeretésében. Sőt előfordul, hogy kapcsolataink teljesen megszakadnak. De arra kaptunk elhívást, hogy türelmesek legyünk, és kezdjük újra – számtalanszor. Annak felismerése, hogy Isten szeret minket, arra indít, hogy fogadjuk el egymást erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt. Akkor lesz igazán közöttünk Krisztus. Istenünk, Atyánk! Te Krisztus és testvéreink által nyilatkoztatod ki szeretetedet. Nyisd meg szívünket, hogy befogadjuk egymást különbözőségeinkkel együtt, és megbocsássunk egymásnak. Add, hogy egy testként éljünk együtt, hogy mindegyikünk ajándéka napvilágra kerüljön. Hadd legyünk együtt az élő Krisztus tükörképe! Ámen.

4. NAP: KÖZÖS IMÁDKOZÁS

„Többé nem mondalak titeket szolgáknak (…), azonban barátaimnak mondalak…” (Jn 15,15)

RÓM 8,26–27; LK 11,1–4 Isten kapcsolatot akar tartani velünk. Krisztusban jött el, hogy találkozzon velünk. Ő imádságban, bensőséges egységben élt Atyjával, miközben tanítványai és mindazok barátja lett, akikkel találkozott. Bevezette őket az Atyával való szeretetkapcsolatba. Az imádság lehet egyéni vagy közösségi, kifejezhet magasztalást, panaszt, könyörgést, hálaadást. Néha nem érezzük képesnek magunkat az imára. De ha Jézushoz fordulunk és arra kérjük, tanítson minket, akkor már jó úton vagyunk. Hiszen már a kívánságunk is imádság.

Amikor másokkal együtt megyünk Istenhez, az énekek, a szavak és a csend által közösség alakul. Ha más hagyományú keresztyénekkel imádkozunk, meglephet, hogy megtapasztaljuk az egységet a barátság köteléke által, amely tőle származik. Tőle, aki minden megosztottságon túl van. A formák változhatnak, de ugyanaz a Lélek köt össze bennünket. A közös imádság azonban nem ad felmentést a személyes imádság alól. Ezek egymásra támaszkodnak. Mindennap építsük bensőséges kapcsolatunkat Jézussal! Úr Jézus! Egész életed imádság volt, tökéletes egységben az Atyával. Lelked által taníts minket imádkozni szerető akaratod szerint. Hadd egyesüljenek a hívők az egész világon a dicséretben és a könyörgésben, és jöjjön el szereteted országa. Ámen.

5. NAP: MEGÚJULÁS ISTEN IGÉJE ÁLTAL „Ti már tiszták vagytok az ige által…” (Jn 15,3)

5MÓZ/MTÖRV 30,11–20; MT 5,1–12 Isten igéje, amely az áldás és a boldogság ígérete, közel van hozzánk. Ha megnyitjuk a szívünket, Isten szól hozzánk, és türelmesen formál. Ahogyan a szőlősgazda megmetszi a tőkét, úgy távolítja el ő is azt, ami akadályozza a növekedést. A rendszeres egyéni és csoportos igei meditáció megváltoztatja szemléletünket. Sok keresztyén mindennap imádkozza a boldogmondásokat. Ezek feltárják nekünk a boldogságot, amely a szenvedésen túl van: boldogok azok, akik a Lélek által megérintve már nem tartják vissza könnyeiket, és így nyernek vigasztalást. Néha már itt és most megízleljük azt az áldást, amely az idők végén teljesedik be. Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy Isten uralkodjék és igéje leheljen életet egész nap a munkába és a pihenésbe. Istenünk, Atyánk! Áldott vagy igéd ajándékáért a Szentírásban! Áldott vagy életújító hatalmadért! Segíts, hogy az életet válasszuk, és vezess Szentlelkeddel, hogy megtapasztaljuk azt a boldogságot, amelyet olyannyira szeretnél megosztani velünk. Ámen.

2021. január 17.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

6. NAP: MÁSOK ELFOGADÁSA

„…arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (Jn 15,16b)

1MÓZ/TER 18,1–5; MK 6,30–44 Ha engedjük, hogy Krisztus átformáljon, akkor szeretete növekszik bennünk, és gyümölcsöt terem. A másik elfogadása a szeretet megosztásának egyik módja. Jézus egész életében elfogadta azokat, akikkel találkozott. Figyelt rájuk, és hagyta, hogy megérintsék őt, anélkül hogy megijedt volna szenvedéseiktől. A kenyérszaporítás történetében Jézust együttérzésre indítja az éhező tömeg látványa. Tudja, hogy az embert táplálni kell, és egyedül ő elégítheti ki a kenyér iránti éhséget és az élet iránti szomjúságot. Ezt azonban nem akarja tanítványai, az általuk adható kevés – öt kenyér és két hal – nélkül tenni. Ma is arra indít, hogy legyünk munkatársai a feltétel nélküli gondoskodásában. Néha az apróságok is – a kedves tekintetünk vagy a puszta jelenlétünk – elegendők ahhoz, hogy valaki jobban érezze magát. Ha felajánljuk Jézusnak szerény képességeinket, ő minden várakozást felülmúlóan használja majd őket. Jézus Krisztus! Szeretnénk teljesen elfogadni a velünk élő testvéreket. Tudod, hogy milyen gyakran tehetetlennek érezzük magunkat szenvedéseik láttán, de te mindig előttünk vagy, és már befogadtad őket szenvedésedben. Szólj hozzájuk szavaink, erősítsd őket cselekedeteink által, és áldásod nyugodjon mindannyiunkon. Ámen.

7. NAP: NÖVEKEDÉS AZ EGYSÉGBEN

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Jn 15,5a)

1KOR 1,10–13; 3,21–23; JN 17,20–23 Halálának előestéjén Jézus azok egységéért imádkozott, akiket neki adott az Atya: „…hogy mindnyájan egyek legyenek (…), hogy elhiggye a világ...” (Jn 17,21) Minél inkább közösségben élünk, annál inkább kapcsolódunk más keresztyénekhez és az emberiséghez. Pál óva int attól a magatartástól, amely már az első keresztyének egységét is fenyegette: a saját hagyomány

10 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

abszolutizálásától Krisztus teste egységének kárára. A különbségek így a kölcsönös gazdagítás helyett megosztáshoz vezetnek. Pál szerint „…minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,22–23) Krisztus akarata kötelez az egység és a megbékélés útjának követésére, ezáltal pedig arra, hogy imádságában egyesüljünk. Szentlélek! Megelevenítő tűz és lágy szellő, jöjj és lakozz bennünk! Újítsd meg bennünk az egység iránti szenvedélyt, hogy átéljük: hozzád vagyunk kötve, és ez egyesít bennünket. Hadd egyesüljenek és tegyenek bizonyságot közösen az őket megtartó reménységről mindazok, akik keresztségükben magukra öltötték Krisztust. Ámen.

8. NAP: MEGBÉKÉLÉS A TEREMTETT VILÁGGAL

„…hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11)

KOL 1,15–20; MK 4,30–32 A kolosséi levél Krisztus-himnusza arra hív, hogy az üdvösséget adó Isten dicséretét énekeljük. Krisztus által megnyílt a megbékélés útja, a teremtett világ eljövendő rendeltetése az élet és a béke. A hit szemével látjuk, hogy Isten országa közel van: habár kicsi, alig látható, mint a mustármag, növekszik. E nyomorult világban is működik a Feltámadott Lelke. Arra bátorít, hogy fáradhatatlanul keressük az igazságot és a békét, és tegyünk azért, hogy a Föld minden teremtmény otthona legyen. Amikor a természet szenved, amikor embereket megnyomorítanak, a Lélek nem engedi, hogy elcsüggedjünk, és arra hív, hogy részesei legyünk gyógyító munkájának. A Krisztusban kapott új élet sokaknak reménysugár, a megbékélés kútforrása a világnak, és felülről jövő örömmel tölt el. Háromszor szent Isten! Hálát adunk, hogy megteremtettél és szeretsz bennünket. Hálát adunk, hogy jelen vagy bennünk és az egész teremtett világban. Hadd tekintsünk rá úgy, amint te: szeretettel. Hadd munkálkodjunk reménységgel érte, hogy az igazság és a békesség virágozzék, nevednek dicsőségére. Ámen.


| INTERJÚ |

A hit és cselekedet zsinórmértéke Az ember létezésének legfőbb célja és értelme Isten dicsérete, hiszen ez az egyetlen tevékenység fog megmaradni az örökkévalóságban is, vallja Derencsényi István, aki negyvenhat esztendőt töltött a Magyarországi Református Egyház szolgálatában, ebből negyvenkét évet a debreceni Verestemplomban. 1991-től tizennyolc évig a Debreceni Református Egyházmegye esperese, majd 2009-től egyházkerületi főjegyző és püspökhelyettes volt, most nyugdíjba vonulása alkalmából beszélgettünk. Negyvenhat esztendő hosszú idő: hogyan kezdődött ez a történet, mikor jelent meg a hit az életében? A szüleim mély hitű emberek voltak, mindennap tartottunk családi áhítatot, és már egészen korán bevontak bennünket a nővéremmel együtt. Édesapám vagy édesanyám a napi igéhez néhány mondatos magyarázatot fűzött, imádkoztak, és ha nekünk is kedvünk volt, elmondhattuk egyszerű, gyermeki imánkat. Nem volt viharos megtérési élményem, belenőttem a Krisztus-hitbe, életgyakorlattá vált. A teológia számomra nem egyszerűen intellektuális érdeklődés – a Szentírás a hit és cselekedet zsinórmértéke. Édesapja bükkaranyosi lelkész volt, aztán 1956 nyarán átkerült Oszlárra, így ön a gyermekkorát és ifjúsága nagy részét ebben a két kis borsodi faluban töltötte. Milyen emlékeket őriz erről az időszakról? Bükkaranyosban az egzisztenciális lehetőségek nagyon szerények voltak, így ötéves koromban, amikor átköltöztünk Oszlárra, az egyfajta előrelépést jelentett. Oszláron lágyabbak, segítőkészebbek voltak az emberek. Emlékeimben él a szeretetteljes, együttérző, háromszázötven fős gyülekezet emléke. A faluban osztatlan iskola működött, így egy tanító foglalkozott az alsóés egy tanító a felsőévesekkel. A hetedik és nyolcadik osztályban Tiszapalkonyán tanultam, hogy felkészüljek a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumára. Így mindennap gyalogosan vagy kerékpárral jártam át a szomszédos településre – egy kamaszfiú számára ez kalandos élmény volt. Ahogy említette, természetes volt az ön számára a hitélet. Mégis, fel tudja eleveníteni azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy lelkipásztor lesz? Bükkaranyoson történt, még ötéves korom előtt, hogy katonák érkeztek a településre, és műsort adtak elő. Az egyenruhájuk és a fellépésük tetszett nekem. Hazaérve pöttöm emberként édesanyám elé álltam, majd bejelentettem, hogy „katonaem-

ber leszek”. Ez volt az első és egyetlen elbizonytalanodásom. Nagyobb koromban a lelkészi szerepet játszottam el, babát kereszteltem – leképeztem azt a családi környezetben, ahogyan édesapámat láttam a templomi szolgálat során. Hamar kialakult és megszilárdult bennem, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. Oszláriként a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez tartoztam, de a szüleim fontosnak tartották, hogy a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanuljak tovább, amely az egyetlen protestáns középiskola volt abban az időben. Itt tanított Rózsai Tivadar (1914–1990) is, aki a 20. század utolsó harmadának legnagyobb hatású vallástanára volt. Hogyan emlékezik vissza rá, mit tanult tőle? Amikor a gimnáziumba érkeztem, vallástanárváltás volt. Akkor fejezte be több évtizedes tevékenységét Farkas Ignác, és őt követte Virág László encsencsi lelkipásztor. Vele indultunk, ő pedig mivelünk: két és fél évig tanított bennünket. Ezután egy tantestületi ülésen nyíltan tiltakozott a református gimnázium Péterfia utcai épületének állami tulajdonba kerülése ellen, ennek híre ment, és eltávolították azzal az indokkal, hogy ilyen gondolkozású ember nem lehet hitoktató, nem lehet rábízni a gyermekek vallásos nevelését. Ilyen hangulat közepette érkezett közénk Rózsai Tivadar, akit kellő távolságtartással fogadtunk, egyfajta ellenérzéssel és tiltakozással. Amikor elkezdett tanítani és hallottuk prédikálni a vasárnap délelőtti ifjúság istentiszteleten, valami megfordult bennünk. Igen hamar elfogadtatta és megkedveltette magát. Meggyőző személyisége, imponáló tudása, aktuális mondanivalója lenyűgözött bennünket, rendkívül alapos volt a teológiai ismerete, és alkalmazni tudta a szentírási igazságokat. Szenvedélyes igehirdető volt, izzott ő maga és körülötte a levegő is. Hosszú prédikációkat mondott, mégis ébren tartotta a figyelmünket. Internátusi felügyelőtanárként is dolgozott, közöttünk élt, és hatására igen sokan jelentkeztek a lelkészi pályára. Egy statisztikában olvastam, hogy az itt töltött húsz esztendeje alatt háromszáz lelkipásztor került ki a kezei közül. 2021. január 17.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Érettségi után ön is bekerült a Debreceni Református Teológiai Akadémiára, olyan időszakban, amikor nem sokan adták a fejüket a lelkészi pályára. Milyen volt ekkor a hangulat az épület falain belül és azon kívül? Gyermekkorom Magyarországában az a szólás járta: „Urak, papok, szaladjatok!” A lelkészi szolgálat társadalmi megítélése rendkívül alacsonynak bizonyult, mint életpályamodell sem tűnt vonzónak. Kezdetben nagyon beszorított helyzetben működhetett az egyház, csak a templom falain belül. Nem volt megengedett intenzíven foglalkozni az ifjúsággal, ahol nyilvánosságra jutott ennek a missziói munkának a híre, ott előbb-utóbb meggyűlt a bajuk az Állami Egyházügyi Hivatallal. Az öt évfolyamon igen kevesen, körülbelül hetvenen voltunk. Ez azonban azt eredményezte, hogy rendkívül jól ismertük egymást, és igazi közösséggé kovácsolódtunk össze, amely barátsággá nemesbült. Nagy volt a lelkészhiány, harmadév után a sikeres alapvizsgát letevő diákokat már kihelyezték exmittált teológusként a gyülekezetekbe. Minden szakmai képzettség és gyakorlati tapasztalat nélkül kerültek ki, de jobb volt így, mintha a gyülekezetek lelkipásztor nélkül maradtak volna. Nehéz körülmények között kellett helytállnunk. Hogyan telt a segédlelkészi szolgálata? 1974. május elsejétől 1975. április 30-ig Átányon, illetve Hevesen vol­tam. Átányon szép esztendőt töltöttem, sokat köszönhetek Szilva Sándor nagytiszteletű úrnak és feleségének, Anna néninek. Ezen a településen sok régi szokás megmaradt. Szombat délután a lelkész, a segédlelkész, a gyülekezeti gondnok és az egyházfi együtt elmentek az úrvacsorai jegyeket felajánló családhoz, és otthoni áhítat keretében átvették a szent jegyeket, így vitték el a parókiára, a vasárnapi istentisztelethez. Másnap az egyházfi fehér kötényt vett fel, és ő készítette elő az úrasztalát. Soha nem tapasztaltam ehhez hasonló szép hagyományt, mély nyomot hagyott bennem. Az ilyen alkalmakon valamiféleképpen jelen volt a szentségi jelleg a levegőben. Ezután a Debrecen-Nagytemplom-Keleti Egyházközséghez kerültem több mint három esztendőre, beosztott lelkészi szolgálatra. Ennek is érdekes története van: hívtak a Nagytemplomhoz, de visszakoztam, mert jól éreztem magam vidéken. Néhány hónap múlva mégis megkaptam a kirendelést, és át is helyeztek – Isten útjai kifürkészhetetlenek. Bibliaórákat és hétközi alkalmakat tartottam, sok kedves gyülekezeti taggal megismerkedtem. A Kálvin tér 8. szám alatt másfél éven keresztül együtt laktunk Vad Zsigmond lelkipásztor szolgatársammal. Az 1977–78-as szemesztert Zürichben töltöttem – előtte egyébként hosszú ideig befagyasztották a külföldi tanulási lehetőségeket, mert egyszer egy ösztöndíjas nem tért vissza Magyarországra. Egy nemzetközi diákotthonban laktam, igen színes társaság volt. A rendszeres teológia iránt érdeklődtem, ekképpen Gerhard Ebeling dogmatikaprofesszor előadásait hallgattam. Foglalkoztam környezetetikai kérdésekkel, így volt szerencsém Theodor Storm óráira is bejárni. Nagy élmény volt az ottani újszövetséges előadásait, Eduard Schweizert hallgatni – aki egyébként rendszeresen prédikált a zürichi Fraumünsterben. Olyan nagy hatású igehirdető volt, hogy mindig megtelt a templom. Mind a teológiai látásmódom, mind a világszemléletem szempontjából igen hasznosnak bizonyult ez az időszak, sikerült sok fontos teológiai alapművet beszereznem, amire itthon nem volt lehetőség. 12 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

„Az első ilyen vállalkozás az orgona felújítása és használatba vétele volt. Érzékelte a gyülekezet, hogy képesek vagyunk sok mindent megvalósítani, ha összefogunk, és ez bátorítást adott a továbblépésre. Így tudtuk ellátni a templom ablakait védőüveggel, felújítani a gőzfűtéses rendszert, kicserélni az elektromos hálózatot és kialakítani a haranghúzó rendszert. 1985 és 1989 között a templom teljes körű belső, majd 1990–92-ben a külső felújítása is végbement, ezután pedig a régi parókia rendbetétele következett. Ezek a munkálatok mind-mind a gyülekezet önerejéből valósultak meg. Szakaszosan tudtunk előre haladni, de láttuk, hogy van kézzelfogható eredménye az összefogásnak.”


| INTERJรš |

2021. januรกr 17.

Reformรกtusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Búcsúprédikációjában említette, hogy a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközségbe érkezése egyszerre az elköszönés alkalma is volt, hiszen el kellett búcsúznia a nagytemplomi gyülekezettől. 1979. január 15-én nevezték ki a verestemplomi gyülekezet helyettes lelkészének. Azóta folyamatosan ott szolgált. Ha ki kellene emelnie a legjelentősebb pillanatokat ebből az elmúlt negyvenkét évből, mit említene? Amikor megkezdtem a szolgálatot, azzal a valósággal kellett szembesülnöm, hogy nehéz anyagi helyzetbe került a gyülekezet. Az egyházi épületek lepusztult állapotban voltak, a templom fűtése nem működött, az ablakokról helyenként hiányzott az üveg, az orgona sem szólt – erről nem az elődlelkészek tehettek, hanem az akkori társadalmi állapotok. Ugyanis az egyházunkat fenntartó társadalmi réteget szétzilálták, aztán következett a tudatos elidegenítés. A gyülekezethez sokan tartoztak a parasztpolgári, nagy cívisfamíliákból, tele voltak öntudattal, tenni akarással, és ezt fel is lehetett szítani. Az első ilyen vállalkozás az orgona felújítása és használatba vétele volt. Érzékelte a gyülekezet, hogy képesek vagyunk sok mindent megvalósítani, ha összefogunk, és ez bátorítást adott a továbblépésre. Így tudtuk ellátni a templom ablakait védőüveggel, felújítani a gőzfűtéses rendszert, kicserélni az elektromos hálózatot és kialakítani a haranghúzó rendszert. 1985 és 1989 között a templom teljes körű belső, majd 1990–92-ben a külső felújítása is végbement, ezután pedig a régi parókia rendbetétele következett. Ezek a munkálatok mind-mind a gyülekezet önerejéből valósultak meg. Szakaszosan tudtunk előre haladni, de láttuk, hogy van kézzelfogható eredménye az összefogásnak. 2002-ben új parókiát építhettünk, és most elindult egy újabb, turisztikai jellegű pályázat is. Nemcsak az épület fontos, hanem azok is, akik „belakják” a teret: hogyan formálódott a gyülekezeti közösség? Összetartó, jó közösségi életünk volt és van a gyülekezetben. Minden reggel áhítat, hétközi bibliaóra, vasárnap két istentisztelet várta a híveket. Gyakoriak a szeretetvendégségek, immár hagyománnyá vált a farsangi vacsora, a gyülekezeti tábor, a kirándulás, számos közösségi alkalom megtartása. Rendszeresen látogatjuk a gyülekezet időseit és betegeit. Amikor a Verestemplomba kerültem, a presbitérium tagjai közül sokan végeztek szakipari munkákat, így a két kezükkel vettek részt az egyházi épületek körüli felújítási munkálatokban. Sok önkéntes munkával, felajánlással jutottunk mindig tovább és előrébb. A Verestemplom különleges épület: a református templomokra nem jellemző szekkók borítják a falakat. Ezek az alkotások hogyan születtek meg, és miért tartották fontosnak renoválásukat? A templombelső kifestéséhez 1936-ban kezdtek hozzá Baja Mihály lelkipásztor kezdeményezésére. Nem volt egyszerű feladata, hiszen el kellett fogadtatnia, hogy egy református temp14 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

lomot olyan dús, ornamentális, képes díszítéssel lássanak el, mint amilyenre ő gondolt. Csikesz Sándor és Révész Imre, a két nagy tekintélyű professzor támogatta ezt az elképzelést, ügyelve arra, hogy a református hitvallás felfogása szerint valósuljon meg a festés, semmiféle emberi alakot, szenteket, sőt magát az Úr Jézus Krisztust sem szabad kiábrázolni. A képek csak szimbolikusak, és ezek a szimbólumok mind a Bibliából valók. A presbitérium Harangi Jenő iparművészeti főiskolai tanárt bízta meg a munka elvégzésével. Ő a munkát oly szépen oldotta meg, hogy a belső díszítés a maga nemében páratlan lett. Fontosnak tartottam, hogy ezek a prédikáló képek megmaradjanak. Ha rájuk néz az ember, a gondolatok egész sorát indítja el benne a látvány. Nagyon szép a kupola kiképzése az úrasztala felett, tulajdonképpen érzékelteti a művész, hogy a föld barna színétől elindulva csillagvilágokon át elfáradt lelkünk hazatalál a vakítóan fehér világossághoz, Isten mennyei jelenlétének területéhez. Komoly mondanivalója van a templom belső látványának, érdemes képről képre megtekinteni. December 26-án volt a búcsú-istentisztelete. Hogyan élte meg ezt az alkalmat? Meghitt együttlét volt. Hálás vagyok a személyes hangvételű köszöntésekért, minden egyes megnyilvánulás nagy hatással volt rám. „Dicsérjétek az Urat!” – az ember létezésének legfőbb célja és értelme Isten dicsérete. Ahogy a prédikációmban is elmondtam, voltaképpen itt minden emberi tevékenységünk megszűnik, de közülük egy meg fog maradni az örökkévalóságban is. Nem lesz másra szükség, csak arra, hogy hódoljunk Isten előtt mint a menny angyalai. Minden lezárul, mindentől elbúcsúzunk: de nem búcsúzhatunk el Isten dicséretétől, az elkísér bennünket halálunk után is. Hogyan tekint a következő időszakra? Vannak hiányosságaim, elmaradásaim, ezeket jó volna pótolni. Szeretnék szépirodalmat olvasni – a folyamatos igehirdetési készülések miatt főképp szakirodalom került a kezembe. A rendszeres teológia iránt érdeklődöm, a dogmatika és etika is erősen foglalkoztat. A dogmatika azért, hogy meglegyen a teológiai gondolkodásunknak a helyes irányvonala, az etika pedig azért, hogy a helyes ismeretből helyes cselekvés születhessen. Ha rossz a gondolkozásmód, akkor nem lehet jó a cselekvés, de hiába jó a gondolkozásmód, ha nincs lefordítva a helyes cselekedet nyelvére. 2009-ben újranősültem, feleségül vettem Papp Elvirát, ő belgyógyász–háziorvos, 2019-ben ment nyugdíjba. Négy felnőtt gyermekem van: Anna a Magyar Református Szeretetszolgálati Iroda szolgálatában van, István fotóriporter, Judit általános iskolai tanító a Kisrefiben, Katinka pedig az NI Hungary munkatársa. Négy unokám született: Ádám és Dávid Anna lányom, József és Judit pedig Judit lányom gyermekei. Mind nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással, így várom, hogy velük is több időt tölthessek.  SZIRÁK SÁRA, FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A tapasztalt és bölcs lelkigondozó nem helyesel a hozzá forduló embernek, nem ad igazat neki, csak meghallgatja, kérdezi, esetleg terelgeti, hogy saját maga találjon rá élethelyzete, problémája, vitás ügye megoldására. Mert több szempontból lehet leírni, elmondani a dolgokat. A segítségért forduló természetesen a saját igazát képviseli, úgy, ahogyan ő látta és ő átélte. Legtöbbször a másikat hibáztatja a nehézségei miatt. Sok esemény elvileg közömbös, ha csupán tárgyilagosan közlik a tényeket. Egészen addig nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz, kinek van igaza, amíg nem látjuk a következményét. Fontos kérdés, hogy milyen környezetben és milyen összefüggésben történnek a dolgok, hogyan szerepelnek benne a különböző emberek. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy milyen az ember. Milyen céllal és milyen indulattal vesz részt az eseményekben, hogyan használja a tehetségét, lehetőségét, akaratát és tudását. Van-e hite és miben, kiben hisz? A harmincnyolc éve beteg ember a Bethesda-tó partján fekszik (Jn 5,1–15). Amikor Jézus meglátja, megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni. Ilyet kérdezni egy betegtől lehetne akár gúny, tapintatlanság vagy sértés is. Mindenképpen meghökkentő. De Jézus tudja, hogy mit és miért kérdez. A válaszban be is mutatkozik a beteg, panaszkodik: „nincs emberem.” (7) Ebben látja a legfőbb baját. Az irgalmasság házában, ahogyan a fürdőt nevezik, irgalmatlan a verseny, ebben ő esélytelen, mindig megelőzik. A rendszert hibáztatja, magányosságáért pedig másokat, akiket irigyel, mert mindenkinek van lehetősége, segítsége, csak neki nincs. Megszánjuk? A történet folytatására már nem mindig figyelünk, pedig ott lesz érdekes ennek az embernek a magatartása. Jézus rászól, hogy keljen föl és járjon, és ő megteszi. Engedelmesen szót fogad Jézusnak. Azonnal. Azután szót fogad Jézus ellenségeinek is, amikor azok rászólnak, és számon kérik tőle, hogy miért viszi az ágyát. Az munkának számít, márpedig szombat van, akkor nem szabad dolgozni. Ő védekezik. Nem dicsőíti Istent a csodáért, ami vele történt, amivel nem tud betelni, hogy harmincnyolc év után végre újra járni tud, hanem hárít. „Aki meggyógyított, az mondta nekem…” (11) Ő csak azt teszi, amit mások mondanak neki. Amikor majd megtudja, ki volt a gyógyítója, el is mondja Jézus ellenségeinek, hogy ő szegte meg a törvényt. Jézus figyelmezteti, hogy többé ne vétkezzen, hogy rosszabb ne történjen vele. De megtörténik a rosszabb: áruló lesz. Tudatosan vagy tudatlanságból? Félelemből vagy akaratgyengeségből? Lelkigondozói kérdés. 

IMÁDKOZZUNK!

Életbékesség Milyen jó, Uram, hogy mindennek van egy másik olvasata. Ahogyan az Teszerinted való. Add, Uram, nekem nap nap után a csodát, hogy el ne feledjem én azt soha, hogy létemből az élet békessége Veled: kiolvasható. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A vicces nevű komoly próféta Habakuk. Aki olvasta a Micimackót, és olyan szerencsés, hogy ezt Karinthy átdolgozásában tehette meg, jól ismeri Malacka sóhajtását: „Szent Habakuk!” Butuskán kedves karakter, gyermeki csodálkozás – kétségkívül viccesen hat szájából ez a furcsa név. Erről persze Habakuk próféta nem tehet. Könyve rövid, ezért csak ritkán hallunk róla, de szavainak a keresztyénség kialakulása idején nagy hatása volt. A legtöbb mai kutató Jeremiás próféta kortársának tekinti őt, aki látva a nép romlottságát, az Úr elé tárta kétségeit. Isten válasza nem vigasztalta meg, de megértette, hogy egy nagyhatalom szorításában soha nem látott fenyegetéssel kell szembenézni. Mit tehetett? Imádkozott és kijelentette: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” Pál apostol erre a gondolatra építette a Rómába írt levelet (lásd Róm 1,17), de ezt idézte a Galatákhoz írt levélben is (3,11) a hit általi megigazulás bizonyítására. A Zsidókhoz írt levél (10,38–39) ezzel a mondattal buzdított kitartásra a meghátrálás ellenében. Az apostolok cselekedeteiről írt könyv szerint Pál első missziói útján mondott első igehirdetésében már idézett Habakuk prófétától (ApCsel 13,41; Hab 1,5), és Lukács evangéliuma, valamint a Jelenések könyve egy-egy gondolata hátterében is ez a prófétai könyv állhat. De nemcsak az újszövetségi szerzők őrizték a próféta szavait, hanem a qumráni közösség tagjai is. A Holt-tenger környéki barlangokban megtalált tekercsek közül az egyik legelső szöveg egy Habakuk-kommentár volt, amelynek szerzője sorról sorra követte a könyv szövegét, és minden mondathoz megjegyzést fűzött. Az igaz emberről szóló kijelentést ez az ismeretlen magyarázó is ígéretként értelmezte, amely mindazoknak szól, akik a Tóra szerint élnek Júda házában. Őket szabadítja meg Isten fáradozásukért és hűségükért.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2021. január 17.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Befogadó gyülekezet a Balaton-felvidéken

16 Reformátusok Lapja

2021. január 17.


| REFORMÁTUS ÉLET |

HEGEDŰS BENCE

– Van, hogy a lelkésznek évek kellenek hozzá, mire megtalálja a helyét az új gyülekezetében, de mi itt az első pillanattól kezdve otthon voltunk – mondja Szabó J. Róbert lelkipásztor a litéri hívek közösségéről. Január negyedik vasárnapján az ő templomukból közvetít istentiszteletet a Kossuth Rádió. Az éteri szolgálatot örömmel váró reformátusok iskolát tartanak fenn, amelyre fontos missziói lehetőségként tekintenek, féltve őrzik gazdag történelmű templomukat, és mindig készek az adakozásra.

Halmy Gyula

Szabóné Mayer Melinda

Szabó J. Róbert és felesége, Szabóné Mayer Melinda lelkipásztorok 2013 óta szolgálnak Litéren. Már akkor érezték, hogy tudatos, élő hitű és összetartó gyülekezet él a Balaton-felvidéki településen, amikor bemutatkoztak nekik. – Az igehirdetésünk után leültünk beszélgetni velük. Készültek egy kérdéssorral is, amelyre válaszolnunk kellett. Ez pozitív élmény volt számunkra, és azonnal világossá vált, hogy ők tudatosan keresnek valakit, aki a lelkipásztoruk lehet. Amikor már hazafelé tartottunk, arról beszélgettünk, hogy teljesen olyan érzésünk volt, mintha hazaérkeztünk volna. Van, hogy a lelkésznek évek kellenek hozzá, mire megtalálja a helyét az új gyülekezetében, de mi itt az első pillanattól kezdve otthon voltunk – emlékezik vissza a kezdetekre Szabó J. Róbert, akit a tavalyi egyházi tisztújítás alkalmával a Veszprémi Református Egyházmegye esperesévé választottak. – Nyitott közösséget és gondolkodó gyülekezetet ismertünk meg, amely aktívan részt vesz a falu életében is. Többen a falu közösségének vezető pozícióiban vannak. Nem hatalomvágyból, hanem mert tenni akarnak a többiekért – mondja Szabóné Mayer Melinda.

RÉGMÚLT ÉS JELEN A feljegyzések szerint Litéren 1732 óta van református gyülekezet, amely ha nem töretlenül is, de gyarapodik. A hitéleti hullámzást jól mutatja, hogy amíg 1930-ban adakozásból orgonát építettek, néhány évtizeddel később már helyben lakó lelkész sem volt Litéren. A maroknyi megmaradt reformátushoz a közeli

Horváth Istvánné Margit

Szentkirályszabadjáról járt át a lelkipásztor. Az újbóli növekedést végül a településre újonnan beköltöző családok hozták el. – Ha azokra a családokra lett volna bízva a gyülekezet, akik gyerekkoromban itt éltek, akkor talán már nem is lenne – véli Horváth Istvánné Margit. A presbiter szerint a megmaradás és a fejlődés a Litéren letelepedő családoknak, illetve a korábban itt szolgáló, eltökélt és agilis lelkipásztoroknak köszönhető. – Most azt látom, hogy sok fiatal, rátermett értelmiségi van közöttünk. Szerintem a lelkésznek sem mindegy, hogy milyen intellektuális környezet veszi körül. A régi időkben ez hiányzott – teszi hozzá. – A litéri befogadó gyülekezet, szeretettel vagyunk az újak iránt is. Megfigyeltem, és én is teszek érte, hogyha eddig ismeretlen arc tűnik fel a templomban, akkor odamegyünk hozzá, és váltunk vele néhány szót. A Szabó házaspár is ezt a vonalat képviseli, ugyanolyan szeretettel fogadják azt, aki először van itt, mint aki már régóta a gyülekezet tagja. Ezt megérzik az idelátogatók, és köztünk maradnak – mondja Halmy Gyula gondnok. Bár Litér valóban egyre népszerűbb a beköltöző családok között, az esperes szerint mégsem jönnek tömegével új tagok a gyülekezetbe. – Emberi léptékű a gyarapodás, az a néhány ember, aki időről időre érkezik, könnyen be tud illeszkedni, és mi is hamar megismerjük őket.

HITELESSÉGGEL AZ ISKOLÁÉRT Az 1732-ben Litérre érkező reformátusok még abban az évben iskolát alapítottak, amely évszázadokon át szolgálta és szolgálja mai napig a települést. Az intézményt a múlt század 2021. január 17.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

derekán államosították, majd a rendszerváltás után önkormányzati fenntartású lett. A Litéri Református Egyházközség 2012-ben vette át az intézményt, miután az iskolakörzetesítések szele Litért is elérte, és félő volt, hogy elviszik a felső tagozatot. – Bizonytalan volt, hogy megmarad-e az iskola. Az akkori polgármester vetette fel, hogy az egyházközség átvehetné az intézmény fenntartását. Először megijedtünk, és tartottunk az anyagi részétől is, mert egy ilyen kicsi, kis költségvetésű gyülekezetnek nagy feladat egy iskola fenntartását vállalni – idézi fel az átvétel előtti aggodalmakat Halmy Gyula. – Úgy határoztunk, hogy Istenre hagyjuk a végső döntést, ha ő úgy gondolja, hogy nekünk ezt el kell vállalni, akkor megtesszük. Az átvétel előtt az önkormányzat megkérdezte az iskolába járó gyerekek szüleit, akarják-e, hogy az iskola felekezeti fenntartásba kerüljön, és hogy református vagy katolikus fenntartású intézményt szeretnének-e inkább. – Az eredmény meglepő lett: a szülők közel kilencven százaléka mondta azt, hogy legyen egyházi fenntartású az intézmény, közülük pedig hetven százalék nyilatkozott úgy, hogy református iskolát szeretne. Ez volt a végső buzdítás. Biztosak voltunk A LITÉRI REFORMÁTUS TEMPLOMRÓL benne, hogy Isten akarata szerint alakult ez a szavazás, így átvettük Ha hinni lehet a feljegyzéseknek, akkor már legalább ezer éve templom áll ott, ahol a litéri az iskolát – mondja a gondok. – A reformátusok vasárnaponként összegyülekeznek végeredmény annak is köszönhető, Istent dicsérni. A feltehetően Árpád-kori alapokra hogy az akkori lelkipásztor és az isa 13. században építettek korai gót stílusban kola igazgatója, aki a gyülekezetünk templomot, amelyet romos állapotban vettek tagja volt, egyaránt hitelesek voltak birtokba a litéri reformátusok. Az omladozó hajlékban egy több mint kétszáz éves tölgyfa az itt lakók szemében – teszi hozzá.

GYÜMÖLCSÖKRE VÁRVA

nőtt, amelynek faanyagát felhasználták az 1784-es újjáépítéskor. A litéri templom különlegessége a homokkőből készült, lépcsőzetesen kifelé táguló, oszlopszobros román kapu, amelyet 1962-ben fedeztek fel egy felújítás alkalmával. Az épület emiatt sűrűn látogatott műemlék, amelyet térítés nélkül – előzetes bejelentkezés után – bárki megnézhet.

A Litéri Református Általános Iskolának jelenleg kétszázegy diákja van, akik között már többségben vannak a református hittanra járók. Ehhez azonban évekre volt szükség. – Két éve fordult meg az arány, Isten kegyelméből – mondja Szabó J. Róbert. Hozzáteszi, hogy a faluban a katolikus vallásúak vannak többen, az iskolában viszont ez fordítva van. – Azt még nem tapasztaltuk, hogy az iskola hatására nagy tömegben jönnének be a templomba és a közösségünkbe a gyerekek és a szüleik, de azért van egy kis mag, akik a gyülekezetből mentek az iskolába, vagy épp az iskola miatt kezdtek el járni hozzánk. Mindezek ellenére ez nagy missziói lehetőség – véli a lelkipásztor. Halmy Gyula szerint még nem lehet tudni, hogy mennyire érinti meg a gyerekeket a hit az iskolában, és hogy a református szellemiségű nevelés később mit fog gyümölcsözni. – Most még a magvetés ideje van. Hétkezdő áhítattal kezdődik a hétfő, az étkezések előtt pedig közösen imádkoznak a diákok, és mindennap osztályáhítatokkal indul a reggel. Ezeket a gyerekek már megszokták, és reméljük, hogy az életük része lesz majd. 18 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

JÓKEDVŰ ADAKOZÁS

– Kis gyülekezet a miénk, a választói névjegyzékben száztizenheten szerepelnek, az aktív tagok száma harminc-negyven körül van – mondja Szabó J. Róbert, aki szerint egy református közösség hitét, ragaszkodását Istenhez az is mutatja, mennyire adakozó. – Amikor idekerültünk, roppant nehéz anyagi helyzetben volt az egyházközség. Az volt a csoda, hogy ebből szinte fél év alatt kilábalt a gyülekezet, és azóta sincsenek anyagi problémáink. Elkezdtek adakozni az emberek, és ez a mai napig tart. Horváth Istvánné Margit meglátása, hogy ehhez is fel kellett nőnie a közösségnek. – Emlékszem még arra, hogy régebben mindenki azt hitte: a lelkész valahonnan csak úgy kapja a fizetését, mint ahogy csak úgy jön valahonnan a pénz a gyülekezet költségeire. Azzal senki sem volt tisztában, hogy a lelkipásztor illetményét, annak járulékait, az épületek fenntartását abból finanszírozzuk, amit a gyülekezet tagjai adnak össze. A mi felelősségünk, hogy a lelkészünk méltó életet tudjon élni közöttünk. A litériek adakozási kedvét jól illusztrálja, hogy járványidőben is sikerült egy hónap alatt összeadniuk egymillió-háromszáz-


| REFORMÁTUS ÉLET |

– Még a tavaszi karantén alatt fogalmazódott meg a gyülekezetben, hogy jó lenne megölelni egymást, ha véget ér a bezártság. Végül augusztus huszadikán sikerült összejönnünk erre az alkalomra. Rövid áhítat, sok éneklés és együtt imádkozás után szeretetvendégséget tartottunk, majd a délutánt közös játékkal zártuk. Szeretnénk majd ezzel hagyományt teremteni – mondja Szabó J. Róbert.

EGYMÁS KÖZÖTT, VIRTUÁLISAN A találkozás öröme egészen novemberig tartott, miután az újabb járványügyi intézkedésekkel összhangban a vasárnapi istentisztelet a bibliaórával együtt visszaköltözött az online térbe. A vasárnapi alkalom a gyülekezeti terem felett lévő stúdióból, élőben szól a gyülekezeti tagokhoz, a bibliaórák pedig Skype-on keresztül zajlanak. – Az istentiszteletek élő jellegét próbáljuk megőrizni az élő közvetítéssel – magyarázza Szabó J. Róbert. Elmondja azt is, hogy az online bibliaórákon egész más közösség alakult ki, mint a személyes alkalmakon. – Van, hogy az internet segítségével tizennyolcan is ös�ISKOLABŐVÍTÉS szejövünk, vannak résztvevők Budapestről, Zánkáról, Alsóörsről, de Négyéves tervezési munka után, úgy tűnik, idén végre elkezdődhetnek a Litéri Református Brüsszelből és Németországból is Általános Iskola bővítési munkálatai. Az – érdekes közösség ez és jó hanépítkezés végén korszerű, kétszintes, hatvannégy gulatú alkalom. Persze az offline Szabó J. Róbert fős étteremmel,182 négyzetméter alapterületű bibliaóra is jó hangulatban szokott aulával, megfelelő méretű nevelőtestületi szobával, valamint négy szaktanteremmel és telni. A gyülekezet lelki érettségét szertárakkal, illetve a hozzájuk kapcsolódó bizonyítja, hogy sokszor közülük kiszolgáló helyiségekkel rendelkező épületszárny tartja valaki a bibliaórát, nem peezer forintot a templom külső-belső várja majd a következő évek litéri iskolás dig én vagy a feleségem. Ezeken festésére, illetve az is, hogy a 2020nemzedékeit. az alkalmakon nemcsak a felszínt as zárszámadás szerint tavaly több karcolgatjuk, hanem mélyenszánperselypénz folyt be az egyházkas�tó párbeszédeink vannak Istenről és a Bibliáról – mondja a szába, mint 2019-ben. – Ezek mind azt mutatják, hogy ez a lelkipásztor. közösség élni akar, és szereti az Istent. Szerintem kevés ilyen – Hálásak vagyunk ezért a gyülekezetért. Olyan embereket gyülekezettel találkozni a Dunántúlon – véli Szabó J. Róbert. gyűjtött itt össze Isten Lelke, akikben akkora érték, kincs lakoAz adakozókedv nemcsak anyagiakban mérhető, hanem zik, amely nélkül ez a közösség nem lenne az, ami – teszi hozzá odaszánásban is. Halmy Gyula például minden év elején elkéSzabóné Mayer Melinda. szíti a templom és a gyülekezeti terem takarítói listáját. – Minden héten valaki más takarít, a listán persze mi is rajta vagyunk, AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT hiszen a lelkész is ugyanúgy a közösség tagja. Aki takarítja a templomot vagy a gyülekezeti termet, az szokta hozni a virágot Január 24-én a litéri templomból szól majd Isten Igéje a Kossuth is – beszél a szolgálat e területeiről Szabóné Mayer Melinda. Rádió hullámhosszán. Halmy Gyula gondnok szerint ez nagy megtiszteltetés a kis litéri gyülekezet számára. VisszaemlékeÖLELŐNAPPAL A TALÁLKOZÁSÉRT zése szerint bár istentiszteletet még nem közvetítettek a templomból, de a harangját már hallhatták a rádióhallgatók. Persze nem csak az adakozás tölti ki a litéri reformátusok életét, – Az egy későbbi presbitériumi döntésen múlik majd, hogy bár a járványhelyzet miatti korlátozások tavaly eléggé leszűkímegnyitjuk–e a gyülekezet előtt a november 11. óta zárva tartó tették az élő találkozások lehetőségét. A százfős nyári gyerektemplomot – mondja Szabó J. Róbert. Hozzáteszi, bár még nem tábor helyett csak egy kis létszámú bibliaismereti tábort tartottudja az igehirdetés textusát, de tervei szerint a szolgálatba betak a gyülekezethez közel álló gyerekeknek, és csak egy közös vonja feleségét is, aki Igét olvas és imádkozik majd az istentiszkirándulást tudtak megszervezni. De hogy mennyire hiányzott telet elején.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD a személyes találkozás, talán az ölelőnap mutatja be leginkább. 2021. január 17.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Az elveszett hit fosztogatói

A szerző a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: MICHELPRINCE.CA

A napokban kitöltöttem egy játékos kvízt az interneten, amelyben legendás tárgyakat, ereklyéket és jelképeket kellett felismerni. Lehel kürtje és a torinói lepel mellett az egyik helyes válasz a frigyláda volt. Szép fotó is illusztrálta a kérdést, talán egy múzeumi darab vagy filmkellék fényképe. A mózesi leírásokhoz nagyon hasonló, dúsan aranyozott tárgyat ábrázolt. Titokzatos fény vette körül a lá-

dát, eszembe juttatta a gyermekkoromban látott híres Indiana Jones-kalandfilm néhány jelenetét. A történetben a második világháború előtti évtizedben a németek Egyiptomban keresik a szövetség ládáját, úgy vélve, hogy ha megszerzik, a hatalma által legyőzhetetlenné válik hadseregük. A film cselekménye szerint sikerül is a tervük – a főhős régészprofesszor minden igyekezete ellenére. Amikor a birodalmi sas és a horogkereszt jelével ellátott faládába tett ereklyét hajóra teszik, hogy Berlinbe szállítsák, titokzatos belső tűz égeti le a csomagolásul szolgáló deszkákról a ráfestett jelképeket. Később, mielőtt a Führernek átadnák a szövetség ládáját, próbaképpen egy szertartás keretei között felnyitják azt. A magas rangú katonatiszt zsidó főpapi ruhában, a hatalom ígéretétől megrészegülve felemeli a színarany fedelet, de nem az történik, amire vár: a ládából félelmetes szellemek suhannak elő, majd emésztő tűz csap ki, elpusztítva a film főgonoszait. Annak idején a film a hívők körében kisebb felháborodást keltett. Habár még csak általános

20 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

iskolás voltam, mégis jól emlékszem, hogy családunk egyik ismerőse, egy lelkipásztor fel is szólalt az alkotás ellen, mondván, hogy a Biblia nem beszél a szövetség ládájának további sorsáról, ezért merő képzelgés feltételezni, hogy a frigyláda valahol megtalálható. Másrészt nem rémisztő démonszerű alakok voltak benne – hanem a Tízparancsolat kőtáblái, emlékeztető a pusztai vándorlás mannájából és Áron kivirágzott vesszeje –, tehát az ilyen megközelítés a fantasyfilmek időnként kétes színvonalára próbálja lerángatni a Szentírásban leírtakat. Teljesen érhetők voltak az aggályai, habár közel negyven év után már talán furcsának tűnhet az ilyen fokú érzékenység. Furcsának, mert sajnos a különféle érzékenyítések korában lelki téren kezdünk elérzéktelenedni: annyiféle hitünket bántó alkotás születik, hogy már csak a legfelháborítóbbak ellen ragadunk tollat, írunk alá petíciót, fogalmazunk meg tiltakozó levelet. Egy, a fentihez hasonló, önmagában nem az istenhit, a hívő emberek kicsúfolására született, csupán világi gondolatmenetű, szórakoztatásra készült film felett ma már elsiklunk. Pedig az ilyenekre is érdemes odafigyelni. No, nem azért, hogy még többet bosszankodjunk, hanem mert akár lehet olyan mondanivalójuk is, amely inkább megerősít hitünkben. Az már gyerekként feltűnt, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatói alkotógárdája akaratlanul is Isten hatalmára mutatott azzal, hogy az ő szövetségének jelképét ilyen birtokolhatatlannak és elpusztíthatatlannak ábrázolta. Sokkal inkább arra emlékszem, mennyire örültem annak, hogy a frigyláda és jelképén keresztül Isten győzött a gonoszság, a hataloméhség felett, mint hogy a „pozitív hősök” halált megvető bátorsággal eltettek láb alól néhány rossz embert izgalmas kalandjaik során. A frigyláda a film végén egy kormányzati raktárba kerül Washingtonban. Lelakatolt fatárolóba teszik, majd betolják sok ezer hasonló közé. Ne akarja felnyitni senki. Istennek sok titka van, amelyeket nekünk nem kell tudnunk, amelyek nem tartoznak ránk, bármennyire kíváncsiak vagyunk is. Ami igazán fontos, hogy nekünk nem kell félni az emésztő tűztől, ha az ő szövetségét komolyan vesszük. 


| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Unalom helyett A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

A Biblia örök témái mellett minden korszakban adódnak olyan, emberek sokaságát foglalkoztató kérdések, amelyek néven nevezése, a velük kapcsolatos állásfoglalás felelőssége valahogy szintén a keresztyén közösség szívügyévé válik. A huszonegyedik században mintha különösen sok ilyen fogalom gyűlt volna össze: környezettudatosság, a gazdasági rendszer igazságossága, emberi tömegek befolyásolása, technika és emberi viselkedés, a tudat összefüggései. Az elmúlt év során, miközben a világjárvány kapcsán nagyon is könnyű volt biblikus képek és történetek párhuzamai mentén gondolkodni és beszélni az emberi világ helyzetéről, a pandémia okozta változásokat, mint például a személyes kapcsolatok ritkulását, az otthoni munkavégzés szokatlanságát, a strukturálatlanná váló hétköznapok nehézségeit nehezebb volt megfogalmazni, megérteni. Az egyébként is kényelmes életvitelt folytató modern ember most még jobban a négy fal közé, a képernyők elé kényszerült. Kimondatlanul is egyre jelentősebb problémává vált az önmagunkba zártság, a tétlenség. Az unalom egyre hatalmasabb problémává duzzad. Az unalom alapozza meg a „figyelemgazdaság” néhány perces tartalmakon alapuló trendjeinek sikerét, miatta válnak egyes emberek, csoportok az online és valódi térben szándékos károkozóvá. Az unalom miatt fogyasztjuk mérték nélkül a híreket, lájkolunk vagy háborodunk fel, és valószínűleg az unalom a felelős azért is, hogy egyre több ember nem fogadja el a járványhelyzet és az azt megoldani képes védőoltás egyszerű igazságait, hanem inkább a némi izgalmat és a leleplezés, az „okosabb vagyok” örömét kínáló zavaros elméletek önkéntes terjesztésével próbálják kibillent egyensúlyukat helyreállítani. Kanyargós utakat talál magának a gonosz, a hazugság: az interneten továbbadott téves tudás által okozott kárról általában az eredeti terjesztő nem értesül.

Egy álhír népszerűségét igazságtartalma helyett érdekessége, megosztó, leleplező képessége határozza meg. A terjesztők itt is sok esetben szándékolatlanul, jóhiszeműen osztják meg a kártékony tartalmakat. Ám jó, ha nem tévesztjük szem elől: a hazugság, az álhír azáltal, hogy érdekes, valami jó és fontos, isteni eredetű adottságunkkal él vissza. A fantázia, a képzelet az ember sajátja – Ádám nevet ad a teremtett állatoknak, mintegy ezzel is jelezve, ő nem közülük való. A névadás az isteni Logosz ember-léptékű működése, de egyszersmind az önálló emberi gondolkodás, képzelet bizonyítéka is. Az érdekes történeteket kitaláló ember, a „homo narrans” édesanyaként, nagyszülőként, vezetőként, tanítóként, lelkipásztorként végigkísérte az elmúlt évezredeket. Maga Jézus Krisztus is számtalanszor tanított történetek által, hasonlatai, gondolatai ma is terjednek még a keresztyénségen kívüli világban is. Így vissza is érkezünk a Biblia első többszereplős történetének dramaturgiájához: a kígyó jelképén keresztül a teremtett világban az ember által nem várt és nem is megérthető módon megjelenik a hazugság, egyaránt megfertőzve a fizikailag létező külső világ és a képzelet révén létező belső világ ártatlanságát. Nem a képzelet és a valóság áll tehát szemben, hanem az igazság és a hazugság. Nem az unatkozó, érdekes történetekre vágyó ember a rossz, elítélendő – de amit terjeszt, azt néha mégis célszerű megfékezni, és ha lehet, szellemi ellenanyaggal semlegesíteni. Minden bizonnyal segítség volna az is, ha a keresztyén közösségek, óvodák és iskolák egyre jobban megértenék: az Istennek tetsző élet része a képzelet, a játék, a szellemi értelemben vett kreativitás, a szép és érdekes mesék létrehozatala, élvezete is. A képzelet más, mint a hazugság, és ha a bennünk élő Lélekre tud hangolódni, a hazugságnak ellenszerévé, az életet gyógyító erővé válhat.  2021. január 17.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Értékszigetek

LXV. ÉVFOLYAM,

3. SZÁM,

2021. JANUÁR 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Bő egy hónapi folyamatos meggyőző munka eredményeképpen sikerült tizenöt éves előfizetőt toboroznom egyik egyházkerületi lapunk számára. Miközben azon gondolkodtam, hogy akkor ez most sok vagy kevés, elém került egy kimutatás, amelyből kiderült, hogy a mi pár száz lelkes kisgyülekezetünk bizony, az élbolyban végzett a maga évek óta tartott példányszámával, maga mögé utasítva ezer- és több ezer tagú városi gyülekezeteket is. Manapság egyre erőteljesebben tapasztalhatjuk, hogy a felekezeti kiadványok valóságos értékszigetek a folyamatosan gyorsuló világban és a sajtón belül. Akár a közszolgálatiság egyik különleges leágazásaként is meghatározható – a zárt templomok időszakában a szokásosnál is fontosabb szerepű – tevékenységük. Tavasszal például a postaládákban hagytuk egyik lapunkat, ily módon is jelezve: az egyház él, és hangunk, üzenetünk elér az otthonokig. Persze a gyorsan változó tendenciákat magunkon is megfigyelhetjük. A komoly tartalmak és egyáltalán az olvasás egyre inkább háttérbe szorulnak. Helyettük az álhíroldalak, a bulvár és a közösségi médiában elénk kerülő bejegyzések befolyásolják és kötik le a legtöbbször csak a címeket, azok közül is főleg a figyelemfelhívókat és szenzációhajhászókat követő tekintetünket. Az egyik közéleti portálon szinte heti rendszerességgel a szemem elé kerül két, a szülővárosomból származó lány, akik a határainkon túlra került partiumi város jó nevű gimnáziumában végezték tanulmányaikat, ahonnan az idők során számos elismert szakember, közéleti személyiség került ki. A két lány, a kor divatjának hódolva, nem egyetemi felvételin, hanem valamelyik nagy nézettségű tehetségkutatón indult. Szép sikerekkel. Ehhez képest róluk olvasva folyton olyan címek kerülnek elém, hogy „piros csipkés fehérneműje teljesen kilátszik a ruhájából”, vagy hogy „nadrág nélkül pózol a karácsonyfa mellett”. Khm... Ez volna a siker?! Vajon egykori neves tanáraik büszkén húzzák ki magukat a fent idézett címek olvastán, vagy pedig zavartan megállapítják, hogy annak idején ők bizony nem ilyen lovat akartak? Aztán nem sokkal ezután a kulturális közszolgálati csatornán váratlanul a szemem elé került egy, a régi, jól bejáratott műsorokat idéző műveltségi vetélkedő. Abban a pillanatban, ahogy tágra nyílt szemmel néztem, úgy éreztem, még sincs veszve minden. Van még, ahol az számít, hol született Arany János, vagy ki volt Husz János, és nem azzal akarjuk megnyerni a nézettségi versenyt, hogy a butaságot kínáljuk fel követendő példának. Kívánom, hogy minél több értékes olvasnivalóval bástyázzuk körbe életünk idei esztendejét!  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

A hit és cselekedet zsinórmértéke 9 771419 856007

DERENCSÉNYI ISTVÁN: „LÉTEZÉSÜNK LEGFŐBB CÉLJA ISTEN DICSÉRETE”

21003

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Boldogok az irgalmasok HEGEDŰS BENCE

A Duna Televízió január 17-én élőben közvetíti a vasárnapi istentiszteletet az érdligeti református templomból, ennek apropóján kerestük fel az Érdligeti Református Egyházközséget. A közösség, amelynek életét elsősorban az irgalmasság üzenete határozza meg, tízévnyi kaptató után ismét új feladatok előtt áll. A gyülekezet lelkészeivel, Literáty Zoltánnal és Literáty Zsuzsannával a nehéz kezdetekről, oázisokról és ajándékokról beszélgettünk.

Érden, a Duna utca egyik saroktelkén, közvetlenül a vasúti töltés mellett áll az érdligeti reformátusok temploma. Apró fatornya szerényen nyúlik az ég felé, százötven kilogrammos harangja onnan hívogat Istent dicsőíteni. Az érdligeti gyülekezet viszonylag fiatalnak számít: 1948 januárjában jött létre az akkori érdi gyülekezet fiókegyházaként, és tizenkét év múltán, 1960ban vált önálló egyházközséggé. A templomot szintén abban az esztendőben szentelték fel. Tíz évvel később parókiát, gyülekezeti termet és irodát magába foglaló épületrészt építettek mellé, majd a ‘90-es évek elején kivitelezett parókiabővítés és templomfelújítás után nyerte el mai formáját. Az utcafronti falon, közvetlenül a templom főbejárata mellett Uray Géza biatorbágyi képzőművész, lelkipásztor irgalmasságot ábrázoló vonalrajza fogadja a betérőket.

TÍZ ÉV Literáty Zoltán és felesége, Literáty Zsuzsanna egy évtizede szolgál Érdligeten. – Pont a televíziós közvetítés napján, január 17-én lesz a tízéves évfordulónk – mondja Literáty Zoltán, aki hitvesével együtt megterhelt gyülekezetbe érkezett akkor. – Jöttünket megelőzően öt éven belül két lelkészválasztás is történt Érdligeten. Sok volt emiatt a feszültség, felszínre kerültek a sérelmek. 2010-ben a sok bizonytalanság miatt a fiatalabb korosztály teljesen eltűnt a gyülekezetből, ötven­ éves kor alatt szinte senki sem maradt – emlékezik vissza a kezdetekre a lelkész. – A pásztor nélküli nyájat egybeterelni és megőrizni nagyon nehéz feladatnak látszott. Akik viszont tudták, hogy mit jelent a gyülekezeti közösség, meleg szívvel vártak bennünket, és egyben azt is, hogy ez újra tapasztalható valóság legyen – teszi hozzá Literáty Zsuzsanna.

AZ IRGALMASSÁG HÁZA A fiatal lelkészcsaládot Érdliget mellett egy „stabilabb” budapesti gyülekezet is meghívta, ők valamiért mégis a nagyobb kihívást választották. „Amikor először jártam Érdligeten és megláttam a gyülekezeti ház falát ékesítő gyönyörű és egyben nagyon kifejező rajzot a lehajló alakról, azonnal szíven ütött a jelentése. Ez a ház nem csak egyszerű református templom. Küldetése van: az irgal-

masság házává kell lennie. Az irgalmasság háza – héberül ez így hangzik: Bethesda. Az a ház, ahol az emberek találkoznak Jézussal. Ahol életek gyógyulnak meg hosszú évtizednyi kínok és szenvedések után. Ahol van talpra állás. Ahol mindenkinek van embere. Ahol mindenkinek van Istene. Az irgalom háza. Az irgalom egyháza” – fogalmazott első érdligeti prédikációi egyikében Literáty Zoltán. – Ennek a közösségnek ez a küldetése. Az irgalmasság házává kell válnunk, akármi volt is a múltban, van a jelenben vagy lesz a jövőben. Ez a rajz kifelé, az utca embere, a világ felé kommunikál – de nem ér semmit, ha a gyülekezeti tagok odabent nem irgalmasok egymással. Ebben érzek előrelépést. Nem vagyunk nagy gyülekezet, hivatalosan jelenleg éppen százötvenöten vagyunk. De nem is ez az elsődleges, hanem hogy akik itt vannak, azok Krisztusban a hit által közösséget alkotnak, irgalmasan bánnak egymással. Jó élmény, amikor ezt az irgalmasságot mi magunk mint lelkészcsalád is megtapasztaljuk, ahogyan ebben néhány hete, karácsonykor is részünk lehetett – osztja meg tapasztalatát a lelkész. – Miért vállaltuk ezt a kihívásokkal teli gyülekezetet? Az igazság az, hogy nem nagyon tehettünk mást. Szívünk szerint a budapesti egyházközséget választottuk volna tíz éve, minden amellett szólt. De hosszas tusakodásunk alatt Isten vezetése egyértelmű lett. Így hát megsirattuk a másik közösséget, és a legnagyobb békességgel elfogadtuk Érdligetet Isten kezéből. Ebben a tőle jövő vezetésben bízunk mind a mai napig, és ez a bizalom eddig a nehéz időszakokban is csak javunkra vált – vallja a lelkészházaspár.

OÁZISOK Egy évtized hosszú idő egy gyülekezet életében. – Legtöbbször emelkedőn kellett kaptatni, ráadásul az út néha rögös is volt. Természetes, hogy voltunk már nagyon fáradtak, néha csalódottak, de Isten a pusztában is mindig adott egy-egy oázist. Ilyenkor volt lehetőség megpihenni, rendet rakni a szívünkben és a fejünkben is az Úr Lelkének segítségével. Ilyen oázis a gyülekezet hívő magja. Ők jelentették számunkra a legnagyobb ajándékot – tekint vissza az elmúlt évekre Literáty Zoltán. – Olyan hitben megpróbált, jóval előttünk járó gyülekezeti tagokról van szó, akikre mi nagy tisztelettel nézünk fel, akik meg2021. január 17.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Természetes, hogy voltunk már nagyon fáradtak, néha csalódottak, de Isten a pusztában is mindig adott egy-egy oázist. Ilyenkor volt lehetőség megpihenni, rendet rakni a szívünkben és a fejünkben is az Úr Lelkének segítségével. Ilyen oázis a gyülekezet hívő magja.” (Literáty Zoltán) harcolták ennek a közösségnek a múltját. Az ő imádságaik és jelenlétük nélkül ez az egyházközség nem tartana itt. Sőt az az igazság, hogy jelen örömteli és hálatelt helyzetünk elsősorban ezeknek a hűségesen imádkozó embereknek köszönhető, nem pedig a mi szolgálatunknak – mondja a lelkésznő. Literáty Zoltán egy másik felüdülési lehetőséget is megemlít. – Kereken egy éve szombatféléven vettem részt Belfastban, hogy a habilitációs dolgozatomat befejezzem. Az egyházmegye és az egyetem mellett a presbitérium és a gyülekezet is örömmel biztosította ezt a pihenési lehetőséget nekem. Kiutazásomkor csak annyi lebegett előttem, hogy a kész dolgozattal térjek haza. Akkor még nem tudtam, hogy Isten teljes újraformálódást kíván nálam elérni. Pál apostol prédikálását tanulmányoztam. Habár sokat dolgoztam, hogy a dolgozat elkészüljön, mégis úgy látom, hogy a legtöbbet Isten dolgozott bennem és rajtam e két hónapban. Megerősödve, felfrissülve, hivatásomat illetően új látással érkeztem haza – osztja meg tapasztalatait a lelkipásztor, aki hozzáteszi: bízik benne, hogy Istennek ez az ajándéka a gyülekezetet is építi majd. 24 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

„A pásztor nélküli nyájat egybeterelni és megőrizni nagyon nehéz feladatnak látszott. Akik viszont tudták, hogy mit jelent a gyülekezeti közösség, meleg szívvel vártak bennünket, és egyben azt is, hogy ez újra tapasztalható valóság legyen.” (Literáty Zsuzsanna) KARÁCSONYI ISTENTISZTELET SZABADTÉREN Hogy hol tart most közösségépítésben és összetartásban az érdligeti gyülekezet, azt talán a karácsonyi és az újévi alkalmak is bemutatják. – A személyes és főleg zárt térben való találkozások korlátozása miatt szabadtéri szentesti istentiszteletet tartottunk. Korábban ha harminc ember eljött december 24én a délutáni istentiszteletre, már mondhattuk, hogy sokan voltunk. Most a rossz idő ellenére is több mint százan voltunk együtt a templomudvaron, sőt még a szomszédos utcában is álltak. Ezen annyira felbuzdultunk, hogy az újévi hálaadó istentiszteletet is szabadtéren tartottuk, amelyre szintén csaknem száz testvérünk gyűlt össze – idézi fel Literáty Zoltán.

CSODAIFI – Négy évvel ezelőtt éreztem először, hogy – szinte tőlünk függetlenül – a közösség kezd gyülekezetként működni. Ez ajándék – mondja a lelkész. A házaspár ugyancsak ajándéknak tartja a gyülekezet ifjúsági csoportját is, amelyet maguk között csak „csodaifinek” neveznek.


| REFORMÁTUS ÉLET |

így most a templomban tartják meg az alkalmat – vallja meg a lelkipásztor. Hozzáteszi: – A létszám azt is mutatja, hogy óriási szükség van az utógondozásukra, és minél több gyülekezetben lenne szükség hasonló csoportokra. Sok helyen tartanak a szenvedélybetegségekből szabadultaktól, nem szívesen nyitják meg előttük az ajtót. Számkivetettek maradnak annak ellenére, hogy az életük megtisztult. Szerintem ez nem tisztességes, ennek nem így kellene történnie. Azt mondhatom, hogy mi rengeteget kapunk az ő gazdagságukból.

ÚJ FELADATOK

– Csodáljuk ezeket a fiatalokat, akik ennyire törődnek egymással, ennyire érdeklődők, empatikusak. Ahogy ők tizenhárman egymás mellett állnak, az számunkra csoda. Nem tudjuk, hogyan lett ilyen gazdag lelkileg ez a csapat – egyértelmű, hogy ezt nem mi csináltuk, hanem kaptuk. Egyszerűen csak a legmélyebb hálával elfogadjuk őket – mondja az ifjúsági csoportról Literáty Zsuzsanna.

Úgy tűnik, hogy a gyülekezet újabb területen bizonyíthatja majd: az irgalmasság házává váltak. Az egyházközséget ugyanis nemrég azzal a kéréssel kereste meg az érdi fogyatékkal élőket ellátó szolgálat, hogy vállalja át a fenntartói feladatokat. – Úgy érzem, hogy nyitott, jólelkű és befogadó gyülekezetünk van, ezért ez a szolgálat tökéletesen beleillene a lelki profilunkba – véli Literáty Zoltán. A lelkész már most több olyan testvért meg tudna nevezni a gyülekezetből, akik – ha nem is hivatásszerűen, de szívvel-lélekkel – az ügy mellé állnának és sajátjuknak éreznék a feladatot. – Ez fontos kiindulási pont. A távlati tervünk persze az, hogy minél több testvérünk váljon érzékennyé ezen a területen. Úgy gondolom, hogy ez a szolgálat mindenképpen az épülésünkre lenne. Ha Isten nekünk szánja, akkor ez a gyülekezet életét is nagyban meg fogja változtatni. Habár a fogyatékkal élők ellátásáról még nincs döntés, egy új feladattal, az óvodával mindenképpen meg kell birkóznia az érdligeti közösségnek. – Sok dolgot át kell gondolnunk, és nem csak azért, mert intézményfenntartóvá leszünk. Azért is, mert hirtelen százötven gyermekkel és a szüleikkel kerülünk majd kapcsolatba. Jó volt, hogy a gyülekezet megelevenedett az elmúlt években – hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk erre ezt a tíz évet. Most arra kell választ találnunk, hogyan leszünk jelen ennek a százötven családnak az életében – összegzi Literáty Zoltán.

KÉKKERESZT

ISTENTISZTELET A TÉVÉBEN

A célul kitűzött irgalmasság több területen is megjelenik a gyülekezetben. Befogadták például az állandó csoportok mellett néhány éve megjelent kékkereszteseket, akik azóta már meghatározó szerepet töltenek be a közösségben. – Óriási a lelki gazdagságuk, erővel tesznek bizonyságot szabadulásukról, és törődnek egymással – jellemzi a csoportot Literáty Zsuzsanna. – Éhség, szomjúság és vágyakozás van bennük Isten Igéjére – egészíti ki Literáty Zoltán, aki saját bevallása szerint eleinte kishitű volt velük kapcsolatban: attól tartott, hogy erodáló csoporttá válnak majd a gyülekezetben. – Nem így lett. Sőt azóta már egy bibliaolvasó körrel is gyarapodtunk, így van, aki kedden és szerdán is részt vesz az alkalmakon. A keddiek a kötelező távolságtartás miatt már ki is nőtték a gyülekezeti termet,

Január 17-én vasárnap az érdligeti református templomból közvetít majd istentiszteletet a Duna Televízió. A felkérést már december közepén megkapta a gyülekezet, a közvetítés pedig napra pontosan tíz évvel azután lesz, hogy Literáty Zoltán és felesége, Zsuzsanna elfoglalta a lelkészi állásokat Érdligeten. – Megtisztelő ennek a kicsi közösségnek, hogy ezen a vasárnapon sok anyaországi és külhoni magyar testvérünkkel együtt ünnepelhetjük Isten hozzánk való szeretetét a templomunkban – mondja Literáty Zoltán, aki Pál apostol korinthusiakhoz írt második levele alapján arról prédikál majd, hogyan formálja a kegyelem a reménységhez és a pénzhez, illetve az adakozáshoz való viszonyulásunkat.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2021. január 17.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ismét egy református lelkészcsalád konyhájából kínálunk receptet olvasóink számára. „Az élethez enni kell, az evéshez meg főzni kell” – indokolja egyszerűen Viola Judit, miért tartotta fontosnak, hogy receptjeit könyvbe gyűjtse. Ezen a héten az ő kötetéből idézzük az egyben sült sertésfasírt elkészítésének módját. EGYBEN SÜLT FASÍRT

Hozzávalók: 60 dkg darált sertéshús (legjobb fele-fele arányban comb és lapocka), 2 száraz zsömle vagy két szelet fehér kenyér, 2,5 dl tej az áztatáshoz, 1 nagy fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 ek. olaj vagy olvasztott vaj, 2 tojás, só, bors, majoránna, kevés mustár, 1 csomag bacon a sütőedény béleléséhez Az olvasztott zsiradékban megfonnyasztjuk a hagymát és a fokhagymát, majd merülőmixerrel pépesítjük. A tejbe beáztatjuk a zsemléket, negyedóra múlva kicsavarjuk és a húshoz adjuk. Fűszerezzük a hagymás zsiradékkal, majd a tojások sárgájával alaposan összedolgozzuk. Amíg várjuk, hogy a fűszerek átjárják a keveréket, a sütőt 180 fokra vesszük. A szalonnaszeletekkel kibélelünk egy pástétomformát (ha túllógnak a szélén, az nem baj, mert ezekre is szükségünk lesz). A két tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a masszába forgatjuk, majd beleöntjük a sütőformába. A túlérő szalonnavégekkel betakarjuk, odakocogtatjuk a pulthoz, hogy mindenütt kitöltse a tepsit, és tűpróbáig sütjük. 6-8 percig a formában hagyjuk hűlni, majd egyetlen határozott mozdulattal a tálra borítjuk. Melegen és hidegen egyaránt finom.  FORRÁS: VIOLA JUDIT, ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019.

26 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

Mit cselekedjünk? – kérdezték Jézustól az apostolok. A válasz – János evangéliuma alapján – a rejtvény fősoraiban olvasható. Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, K, T, O, G). 13. Ebéd része. 14. Orosz hossz­ mérték. 15. Belsőség! 16. Somogy megyei fürdőhely. 17. Összetételekben szélre utal. 18. Hosszú magánhangzót jelöl. 20. Ritka férfinév. 22. Mindennapi falat. 24. Határrag. 26. A diatonikus hangsor harmadik foka. 27. Melléknévképző: a szóban forgóhoz hasonló. 28. A zenei alaphangsor 3. és 2. hangja. 29. Kossuthés Jászai-díjas színművész (Dezső). 31. Ön, németül. 33. Belül rálel! 35. Ös�szevissza rág! 36. Magatok. 38. Budapesti terület. 40. Amerikai magánegyetem New Havenben. 42. Városi közlekedési eszköz. 43. London egyik negyede. 44. Épületszint. 46. Mutatószó. 48. Némán suhogó! 49. Sapienti …, a bölcsnek elég. 50. Kettőzve: félkegyelmű. 52. Gíza névváltozata. 54. Európa Kupa, röviden. 56. Zenei félhang. 58. Műsort sugároz. 60. Zokogni kezd! 61. Pontyféle. 63. Edgar R. Burroughs kitalált hőse. 65. Konzervatív keresztyén közösség tagja az USAban. 66. Fémpénz előlapja. 68. Francia falu Pas-de-Calais megyében (RELY). 71. Rövid női név. 72. Balatoni üdülőhely. 73. USA-tagállam. Függőleges: 1. Török férfinév. 2. Zug ikerszava. 3. Ünnepélyesen beiktat. 4. A római rend ellen lázadó júdeai férfi. 5. Szintén. 6. Útmutatás. 7. Kidolgozott kéz jelzője. 8. Nitrogén és szamárium vegyjele. 9. Tragikus sorsú thébai királyné. 10. Oda-vissza: falatozna. 11. Gurítós sportág. 12. A kezdetektől. 17. Idegen levegő. 18. Éttermi felszolgáló. 19. Az idézet második része (H, T, B, A, Ü). 21. Legjobb Londonban! 23. Földbe rejt. 25. Szlovák folyó. 27. Vas vegyjele. 30. Fölülről titokban néz. 32. Magyar–szlovák határfolyó. 34. Verses formájú, nagy terjedelmű epikai műfaj. 37. Ezen a helyen. 38. Forrasztóón. 39. A közelebbihez. 41. Árusítás. 45. Nógrád megyei település. 47. Megfelel a valóságnak. 50. Gárdonyi Zoltán. 51. Több nyugati gót király neve. 53. Világszerte kedvelt amerikai almafajta. 55. Domborúan vésett ékkő. 57. Mesterember, rövid szóval. 59. Verskellék! 62. Tó jege teszi. 63. Töltődő. 64. Martin Andersen-…, dán író. 67. Hivatali rész! 69. Régi tömegmérték. 72. Aszlányi Károly. 73. Tallium vegyjele. 74. Este egynemű betűi. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Milyen fehér csöndesség ez! Messze há­ zunk télben ül.


| GYERMEKEKNEK |

Pásztorok között Jiszká, Jázon anyja nem szívesen engedte ki fiát az apjához a pusztába. – Kicsi vagy még, ráérsz megtanulni azt a nehéz életet. – Egyáltalán nem vagyok kicsi! Hamarosan betöltöm a tizenhármat. Akkortól én is olvashatok fel a Tórából a zsinagógában, mint bármelyik más férfi. Jiszká nagyot sóhajtott, mert tudta, a fiának igaza van. Hamarosan el kell engednie a kezét, mert felnő, és pásztor lesz ő is, mint az apja meg a nagyapja, meg ki tudja, hány őse. Ezért rendszerint Jázon vitte a friss kenyeret, tiszta ruhát az akolhoz, és ha már ott volt, elidőzött a pásztorok között néhány napot, hadd szokjon a pásztorélethez. Amikor megérkezett, legelső dolga volt megmutatni apjának a parittyázótudományát. Séál elismerően veregette meg a fia vállát. – Ha akarod, virraszthatsz velem ma éjszaka az akolnál. Jázon széles mosollyal nyugtázta apja ki nem mondott elismerését. Mert ha maga mellé veszi éjszakai őrségbe, akkor biztos benne, hogy Jázon parittyakövei megvédik a nyájat a ragadozóktól. Aztán mégis elbizonytalanodott egy kicsit a fiú. – Apa, szerinted lehetnek oroszlánok itt a környéken? Vagy esetleg medvék? Séál nyugtatóan simogatta meg a fia fejét. – Elképzelhető. De nem hiszem. A nagyapám apja se látott errefelé oroszlánt, medvét meg főleg nem. De azt mondják, oroszlánt még néhanap lehet látni messzi délen, Júdea pusztájában. A hegyvidékek erdőségeiben talán akad egy-két medve is. De nyugodj meg: biztosan nem fogsz találkozni velük ma éjszaka, mert alig-alig akad belőlük néhány.

– És farkas? Farkasokkal már te is megküzdöttél nemegyszer. Lehetnek itt is, a környéken? – Amikor távolabb legeltetünk, még a nyájat is képesek megtámadni – dörzsölte meg Séál a vállát ott, ahol egy farkasharapás nyomát őrizte. – De most túl közel vagyunk Betlehemhez. Nem hiszem, hogy ide elmerészkednek. Jázon kicsit megkönnyebbült, de azért harciasan emelte fel a parittyáját: – Nem baj! Csak jöjjenek! Majd én elbánok velük! – Akárcsak Dávid, igaz-e? – kérdezett vissza az apja, és Jázon lelkesen bólogatott. Hogyne tudta volna, hogy Dávid, Izráel legendás királya ugyanolyan pásztorfiú volt, mint ő maga. Hiába csúfolja Zakai meg Éhúd, a pásztorkodás igenis az egyik legfontosabb mesterség. Mert nemcsak Dávid volt pásztor, hanem Ábrahám és Izsák is, akiktől származnak. És pásztor volt Mózes, sőt maga Isten is úgy szereti a népét, mint jó pásztor a nyáját. Elmosolyodott magában, és dúdolgatni kezdte Dávid zsoltárát: – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem… Mert Jázon ugyan nem nagyon tudott odafigyelni a Könyv Házában Betuél mondókáira, a betűkre meg főleg nem, de arra nagyon is, hogy miről beszélgetnek a pásztorok a tűz mellett, a csillagfényes éjszakákon. A jó pásztorról beszéltek, aki karjába veszi és az ölébe gyűjti a bárányokat. Szelíden terelgeti a juhokat, hogy el ne fáradjanak, törődik a kicsinyekkel, meg�gyógyítja a betegeket. A jó pásztorról, aki egyszer eljön Izráel népéhez, és biztos legelőre vezeti az ő nyáját.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. január 17.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Püspökbeiktatás

Átveszi hivatalát januárban a Magyarországi Református Egyház (MRE) Tiszáninneni és Dunamelléki Egyházkerületének új elnöksége. A püspökszentelő ünnepi istentiszteleteket – a járványhelyzetre tekintettel – tavasszal tartják meg. A Dunamelléki és a Tiszáninneni Egyházkerület új elnöksége januárban veszi át hivatalát. Balog Zoltán püspököt és Veres Sándor főgondnokot január 25-én iktatják be, míg Pásztor Dániel püspök és Molnár Pál főgondnok beiktatása január 9-én volt. Egyházunk törvényeinek értelmében az egyházkerületi közgyűlésekig tartó időszakban a korábbi testületek és tisztségviselők ügyvivőként irányítják a kerületi hivatalokat. A járványhelyzet miatt a püspökszentelő ünnepi istentiszteleteket csak később, egyegy tavaszi időpontban tartják meg. Ezeket mindkét új elnökség nehéz szívvel halasztotta el, de jelen helyzetben ezt tartják felelős és biztonságos döntésnek. Az új Zsinat előreláthatóan február közepén alakul meg. Balog Zoltánt és Veres Sándort november 5-én, Pásztor Dánielt és Molnár Pált november 18-án, hat évre választották meg egyházkerületeik élére. A Dunántúlon és a Tiszántúlon a korábbi püspökök, Steinbach József és Fekete Károly folytatják szolgálatukat.  REFORMATUS.HU ÖKUMENIKUS IMAHÉT

Hálaadás kilenc évtizedért Karácsony hetében jelent meg Lenkeyné Semsey Klára kommentárja Márk evangéliumához. Magyarország első női teológiai professzora több mint négyszáz oldalas művének megírásával adott hálát Istennek azért, hogy jó erőben, lelki-szellemi frissességben megőrizte és megtartotta. A kilencvenéves szerző kéziratát a Kálvin Kiadó, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE), a Böszörményi Jenő Lelkész és Neje Emlékalapítvány és a Tiszántúli Református Egyházkerület közösen adta ki. Az egyházkerület nevében Fekete Károly püspök, a DRHE részéről pedig Baráth Béla rektor kötetének tiszteletpéldányával, otthonában köszöntötték a professzort. A Debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsa legutóbbi ülésén döntött arról, hogy Lenkeyné Semsey Klára életművét és a Kollégiumért végzett szolgálatát Bethlen Gábor-díjjal ismeri el. A díjat a járványhelyzet korlátozásai miatt később adják át.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS PÁLYÁZAT

A Bagaméri Református Egyházközség mint fenntartó a Bagaméri Református Szeretetotthon intézményvezetői munkakörére pályázatot hirdet. További információk, jelentkezés: tel.: 06-30-516-9054, e-mail: reformatusbagamer@gmail.com. A HÉT KÉPE

Január 17. Budapest – Az Ökumenikus Imahét országos nyitó istentisztelete vasárnap 17 órakor lesz a Szent István-bazilikában. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének javaslata alapján az imahét a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek betartása mellett tartható meg. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). 28 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

A megyei központi kórház betegellátó szakemberei érkeznek a koronavírus elleni vakcinákkal a Tiszáninneni Református Egyházkerület Integrált Diakóniai Központ Szerencsi Idősek Otthonába január 10-én.  FOTÓ: VAJDA JÁNOS/MTI


| EGYHÁZI ÉLET |

Börtönbüntetés a tűzgyújtóknak Vádat emeltek az ellen a három fiatalkorú ellen, akik 2019 januárjában „időtöltésből” felgyújtottak egy matracot a Ráday utcai kollégiumnál Budapesten – közölte január 5-én a fővárosi főügyész az MTI-vel. A tűz szétterjedt az épületben, és egy ember halálát okozta. Az ügyészség börtönbüntetést indítványoz a fiatalokkal szemben. A vádirat szerint az elkövetők, akik közül ketten tizenöt évesek, harmadik társuk tizenhat éves volt, 2019. január 23-án délután kitalálták, hogy felgyújtanak valamit. Ehhez acetont vásároltak, és leszakítottak egy darabot egy köztéri plakátból. A IX. kerületi Markusovszky térre érve meglátták a Ráday utcai kollégium használaton kívüli bejáratát, amelynek egy matrac volt nekitámasztva., ezt gyújtották fel az esti órákban. Mikor a matrac lángra kapott, a fiúk elszaladtak. A tűz felhevítette a bejárat fémajtaját, az pedig meggyújtotta a túloldalán levő bútorzatot, amelyről az egész épületben szétterjedtek a lángok. Az egyik kollégiumi szobában tartózkodó férfi későn észlelte a tüzet, menekülés közben a forró levegő belélegzése miatt életét vesztette. A kollégiumból, valamint a mellette lévő társasházból összesen száznegyven embernek kellett kimenekülnie, az épületet a tűz után elbontották. A rendőrök 2019. január 31-én állították elő a három fiatalkorút. Az ügyészség velük szemben társtettessel elkövetett, halált előidéző közveszélyokozás miatt nyújtott be vádiratot. Indítványozták, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztét, és a közügyek gyakorlásától való eltiltást. A törvény a bűncselekményt felnőttek esetében öttől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel bünteti, azonban a tizenhatodik életévüket be nem töltöttekre legfeljebb tíz, a tizenhatodik életévét betöltöttre legfeljebb tizenöt év szabható ki.  REFORMATUS.HU HALOTTUNK

Özv. Cserháti Kálmánné született Tóth Jolán Eszter, néhai Cserháti Kálmán korábbi kiskunlacházi református lelkipásztor özvegye életének kilencvenedik évében visszaadta lelkét Teremtő Istenének. Temetése január 15-én, pénteken 13 órakor lesz a Kiskunlacházi Református Temetőben. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

Segítség a KözelKeleti Teológiai Főiskolának Videokonferencián adták át a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE), a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Both Antal Alapítvány közös adományát december 22-én a robbanásban károkat szenvedett bejrúti protestáns teológiai főiskola közösségének. Tavaly augusztus 4-én hatalmas robbanás rázta meg Libanon fővárosát, Bejrútot. Több ezer tonna szabálytalanul tárolt vegyi anyag robbant fel és okozott pusztítást a városban. A detonációnak kétszáznégy halálos áldozata és több

mint hatezer-ötszáz sérültje volt, többek között megrongálódott a bejrúti Közel-Keleti Teológiai Főiskola épülete is. A testvéri kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a DRHE vezetősége meghallgatta a főiskola segélykérését, és az egyetem, a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány, valamint a DRHE Hallgatói Önkormányzata összefogásának eredményeképpen jelentős anyagi támogatást juttattak el nehéz helyzetben lévő testvérintézményükhöz. December 22-én videókonferencia keretében találkozott Fekete Károly püspök, Baráth Béla Levente rektor, Kustár Zoltán, a Both Antal Alapítvány elnöke és George Sabra, a bejrúti főiskola rektora. A DRHE rektora virtuálisan átadta a támogatás tényét dokumentáló adománylevelet. George Sabra köszönetet mondott az adományért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben lehetőség nyílik majd tudományos és oktatási együttműködésre is az intézmények között.  TTRE.HU 2021. január 17.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Nagy Józseffel, a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség beosztott lelkipásztorával beszélgettünk.

3

Nagy József a Nagyvárad téri Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, feladatai közé tartozik az ifjúsági munka is. A lelkészi oklevelet 2016-ban, a doktori fokozatot 2020-ban szerezte meg a Károli Gáspár Református Egyetemen. Feleségével 2018-ban házasodtak össze.

1

Volt személyes példa ön előtt, amikor a lelkészi hivatást választotta? A sárbogárdi gyülekezetbe járva nőttem fel. Az akkor hivatalban lévő lelkészházaspár a keretek megtartásában és az idősek közötti szolgálatban mutatott számomra maradandó példát. A nyugalmazott lelkészpártól a református egyházban való hűséget és a látogatások fontosságát tanultam meg. Az egyik beosztott lelkipásztor az ifjúsági munka terén járt élen, a másik pedig az igehirdetéseivel volt hatással rám.

2

Más foglalkozáson nem gondolkodott? Húszéves koromig a hivatásom megtalálása nagy vívódást okozott. Az érettségi után ipari informatikai technikusi végzettséget szereztem, majd felvettek az informatikus és a gazdaságinformatikus egyetemi szakokra. Rövid ideig rendészeti iskolában is tanultam. Dolgoztam a technikusi szakmámban, portás is voltam, és sokáig nagy vágyam volt, hogy régész lehessek. Mialatt türelmetlenül kerestem a helyemet, megszólított egy ifjúsági ének: „Én nem vagyok gyalogos katona, / Hadsereg lovasa, nem lövök célpontra. (…) Én Istennek szolgálok!” Ekkor lett belső elhívássá az, amit a gyülekezetünk egyik lelkipásztora már néhány évvel korábban felismert és megfogalmazott velem kapcsolatban. 30 Reformátusok Lapja

2021. január 17.

Mi a legnehezebb és mi a leghálásabb feladat az ifjúság körében végzett szolgálatában? Egyik kedves tanárom mondása volt, hogy jó, ha a lelkipásztor egy kert gondozásába is belekezd, mert ott biztosan láthatja a növekedést. A legnehezebb az, amikor hosszú idő után annak ellenére sem érzek az ifjúsági területen elmozdulást, hogy képességeim legjava szerint járok el. A leghálásabb tapasztalat pedig ennek az ellentéte, amikor – akár az én erőfeszítésemtől függetlenül – láthatom a mozdulást. A gyülekezetünkben a fiatal felnőttek alkalmán már megtapasztalhattuk Isten sok áldását.

4

Van olyan bibliai ige, amely jellemzi önt, vagy a mottójának tartja? Dávid szép sora közel áll hozzám: „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt 3,6) Sokszor megtapasztaltam, hogy egy nehéz nap végén a bibliaolvasás és imádság után nyugodtan feküdhettem le. Amikor nem sikerül az elalvás, gyakran gondolok erre a versre, illetve, hogy nincs okom az aggodalomra. Többször, amikor támogatásra szorultam vagy kevésnek éreztem az erőmet, személyessé vált ez az ige: „Az Úr Józseffel volt.” (1Móz 39) Számos esetben éreztem, hogy Isten a mélységeket és magasságokat bejáró mai Józsefekkel is ott van.

5

Hogyan kapcsol ki, van hobbija? Szemlélődő alkatomból adódóan feltöltődés számomra, amikor mások gondolataira figyelhetek – akár egy jó könyvön, podcaston vagy filmen keresztül. A rendőri pályára készülve sokat mozogtam, és fizikailag is jó formában voltam. Az utóbbi időben újra fontos lett és az egészségem megőrzése érdekében nélkülözhetetlenné vált, hogy – például erősítő gyakorlatok segítségével – a testemre is ügyeljek. A szemlélődéssel és a mozgással is összefügg a kedvenc időtöltésem, a séta és a kirándulás. Ezért is várom már a járvány­ügyi korlátozások végét.  HEGEDŰS BENCE


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/3. szám