| INTERJÚ |
csúzást. Nehéz a hozzátartozóknak, akik egy kiszolgáltatott testet találnak az ágyon, kommunikációs nehézségekkel. Nagyon nehéz, mégis fontos, hogy legyen lehetőség a találkozásra, hiszen a haldokló akkor is hall bennünket, ha már nem tud válaszolni.
Ünnep a tragédiában Több olyan nap is volt december elején, amikor nyolcpercenként meghalt valaki koronavírus-fertőzésben MagyarorszáHEGEDŰS gon. A második hullámot már az egész orMÁRK szág megérzi. Hogyan lehet így karácsonyt ünnepelni? Hogyan lehet feldolgozni, hogy sok ezer ember helye üresen marad az ünnepi asztal körül? Bodó Sára református lelkész, a Tiszántúli Egyházkerület lelkigondozói koordinátora segít azoknak, akik most ünnepelnek, ugyanakkor gyászolnak is. Nehéz karácsony az idei. A koronavírus-járvány miatt már annyi a beteg és a halálos áldozat is, hogy szinte minden családban, ismerősi körben, gyülekezetben van érintett. Valóban, a gyász mindig nehéz, és nagyban befolyásolja az, hogy hogyan veszítettünk el valakit. Az különösen nehéz, ha valaki hirtelen hal meg, és nem tudtunk elköszönni tőle. Sok beteg fekszik a kórházakban zsúfolt Covid–19-osztályokon, kiszakítva a családjából, elidegenített környezetben, sőt, az orvosok és ápolók arca sem látszik a védőruha és maszk miatt. A betegeket nem lehet látogatni, de a haldoklókhoz beengedik a hozzátartozókat. Miben segít ez? Ilyenkor igazán fontos lenne az érintés – kérdés, hogy ez most mennyire lehetséges egy koronavírusos betegeket kezelő osztályon. A jelenlegi helyzet aligha segíti a szép, igazi elbú8
Reformátusok Lapja 2020. december 20–27.
Amikor először marad üresen valakinek a helye a karácsonyi családi asztalnál, az különösen fájó. Mit tanácsolna azoknak a családoknak, akik gyász mellett ünnepelnek majd? Rítust kell teremteni, amely segít emlékezni, ugyanakkor segít, hogy tudjunk a karácsonyi csodára is gondolni, és őszintén békés karácsonyt kívánni egymásnak. Gyújtsunk meg egy szál gyertyát, meséljünk történeteket az elhunyt szerettünkről, így emlékezve rá. Ez közösséget teremt közöttünk. Mondjuk el, mit köszönhetünk neki, majd egy rövid imádsággal adjunk hálát az életéért, esetleg énekeljük el a kedvenc énekét. Fújjuk el a gyertyát, majd folytassuk a karácsonyi ünneplést. Ez a szertartás segíthet abban, hogy elkezdjünk megtanulni együtt élni a hiánnyal, és így ünnepelni. Mivel a temetéseken ötvenfős korlátozás van, lehetnek, akik nem tudnak elmenni egy-egy búcsúztatóra. Az is előfordulhat, hogy valaki hatósági házi karanténban van, és nem hagyhatja el az otthonát. Miért fontos a temetés, és hogyan lehet pótolni, ha kimaradunk belőle? A temetés azért fontos, mert közösen fordulunk Istenhez, akitől vigasztalást várunk, akihez imádkozunk, együtt éneklünk. A nyitott sírnál közösen mondjuk el az Apostoli Hitvallást, aminek elképesztő ereje van. Ha nem tudunk részt venni egy temetésen, akkor annak időpontjában, hasonlóan ahhoz, amit a karácsonyi ünnepre javasoltunk, gyertya mellett emlékezzünk. Imádkozzunk, majd mondjuk el a hitvallást... … amelynek utolsó két gondolata gyász esetében különösen is erőt adhat: „Hiszem (...) a test feltámadását és az örök életet.” Ez a reménységünk. Nem vitás, hogy ezt hisszük. A hitvallás hatósugarában lenni mindig sokat jelent. KARÁCSONYKOR IS IMÁDKOZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓKÉRT – Nem tehetjük meg, hogy ne gondoljunk az egészségügyben dolgozó ápolókra, orvosokra, takarítókra – mondja Bodó Sára. Szerinte a járvány kezdetekor megtapasztalt szép akcióknak vissza kell térniük, mert ezek segítették, bátorították az egészségügyi ellátásban dolgozókat: – Ezeket a gesztusokat újra meg kell tennünk, karácsonykor is. Üzenjük meg, hogy tudjuk, milyen nagy teher van rajtuk, milyen óriási szolgálatot vállalnak értünk, emberekért. Imádkozzunk értük a hétköznapokban és karácsonykor is!
