__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

44. SZÁM,

2020. NOVEMBER 1. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Hűségre építkeznek

ÖSSZETARTÓ, CSALÁDIAS KÖZÖSSÉGBEN AZ ARNÓTI REFORMÁTUSOK

9 771419 856007 20044


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, örök Isten, én mennyei szerelmes Atyám, mikor meggondolom a te jóvoltodat, melyet elejétől fogva mutattál hozzám, és egyszersmind álnokságaimat, melyekkel az ég ellen és teellened vétkeztem, elszégyenlem magamat, és a szégyentől láttatik az én orcám elfedeztetni. Mert melyik az a parancsolatod, melyet által nem hágtam? Oh, édes Uram, vétkes állapottal állok itt teelőtted, minden te szent parancsolatodnak megszegésében bűnös vagyok én.  MEDGYESY PÁL (1604–1663)

8

9

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

12

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Szőnyi István

INTERJÚ • 6. Reménykedhetünk Isten kegyelmében | Felkészült a gépi lélegeztetésre a nyíregyházi Sóstói Szivárvány Idősek Otthona – Vári Zoltán intézményvezetővel beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Só, gyertya, hegyen épített város | Kovács Mihály vezércikke AKTUÁLIS • 9. Választ az egyház | Bemutatjuk a Tiszántúli Egyházkerület jelöltjeit RE-KONSTRUKCIÓ • 20. Ige | Köntös László rovata GONDOLATOK • 21. Mélyebbre hajolva | Kocsis Julianna publicisztikája PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Keresztyén Károlyt, az Újlétai Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. november 1.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XI. 1. VASÁRNAP

Halottak napja

XI. 2. HÉTFŐ

XI. 3. KEDD

XI. 4. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(7) „…a jókedvű adakozót szereti Isten.” (2Kor 9,6–15) Isten jósága, jókedve arra indít minket, hogy jókedvűen adjunk másoknak. Amit kaptunk, annak csak kicsiny része a miénk, a többit azért kaptuk, hogy továbbadjuk, vagyis az nem a miénk. A jókedvű adakozó a hálatelt szívű adakozó, akinek gondja van a szeretteire, a látható egyház fenntartására, a szentek – azaz a testvérek – szükségeire. De a jókedvű adakozó nemcsak a hozzá hasonlók szükségeit hordozza, hanem másokét is (12). Ki az az ember a szeretteiden, a testvéreiden kívül, aki egészen más, mint te, és mégis rád bízta őt az Isten, hogy jókedvűen cselekedj érte? Nem vár sokat az Úr, nem a világ összes baját bízta rád: egy ilyen embered legyen mindig! A jókedvű adakozó hálából ad és nem jutalomért, mert a jutalom, az üdvösség – azaz „minden” (1Kor 3,21) – már eleve az övé Jézus Krisztusban. Aki jókedvűen ad, az még jobb kedvű lesz, mert az isteni természet részesévé lesz ezáltal. Próbáljuk csak ki! Aki jókedvűen ad, az másokat is jókedvre hangol, azaz általa mások is megtapasztalják az Isten gondviselő szeretetét, és dicsőítik az Urat. Aki kapott, az nem az adakozót dicséri majd, hanem az Urat. Ha adunk, ne mi várjunk dicséretet, emlegetést! (13–14) 2Sám 21,1–14  107. zsoltár (1) „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket…” (2Kor 10,1–11) Gyerekkori házunk utcájában az egykori lakók közül szinte mindenki meghalt. Az édesanyám házával szembeni épületet is új lakók vették meg, minden családtagnak külön autója van. Teleparkolják az előttünk húzódó utcaszakaszt, és nemhogy nincs esélyem megállni, még a házunk közelében sem, ami ennél nagyobb probléma, hogy azóta egyszer sem tudtam beállni az udvarunkba, mert nem tudok ráfordulni a nagykapunkra. Ez évek óta gond. Többször udvariasan kértem őket, jelezve a problémát, ám olyan választ kaptam, amelynek sem a tartalmát, sem a hangnemét nem részletezem itt. Átélem a teljes tehetetlenséget. Mit tegyek? A krisztusi szelídséggel semmire sem megyek. Legyek erélyesebb, ami ilyen helyzetben szintén kockázatos? Veszekedjek, pereskedjek? Ez Pál apostol dilemmája is, amelyet őszinte nyíltsággal részletez ebben az igében. A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérleli a korinthusiakat, de nem lát eredményt (1). Ezért felveti az erélyesség lehetőségét, amellyel nem szeretne élni, mert minden emberi erélyességben ott a kísértés, hogy az a gonosz játékszerévé lesz: testi hadakozássá (2). Az apostolnak azonban bizonyossága van, amelyet könyörgésként naponta megfogalmazhatunk: e testben élve sem hadakozhatunk test szerint, hanem várunk az élő Isten hatalmas cselekvésére. 2Sám 21,15–22  33. zsoltár (17) „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék…” (2Kor 10,12–18) Sok küzdelme volt az apostolnak Korinthusban az ottani gyülekezettel. A helyzet tipikus: az apostol vitte nekik az evangéliumot, és az így létrejött gyülekezetben máris alakult egy belső mag, amely a saját maga belső körét tartotta igazán Krisztushoz tartozónak, másokat nem (10,7–11). Valamint ez a csoport a gyülekezet valódi születését is magának tulajdonította. Ezek önmagukat ajánlgatva, önmagukkal dicsekedtek, a maguk mértéke szerint, valójában lenézték Pált: erőtlen alkatát, görög mérték szerint szánalmas beszédét, de ezek szerint a hitét is (10,9–12). Az apostol egyrészt megfelel a lekicsinylő minősítésekre, mert szó nélkül hagyni alaptévedéseket: bűn. Válaszában hangsúlyozza, hogy neki és a vele lévőknek üdvbizonyossága van, hogy ők is a Krisztuséi (10,7). Ezzel nem mondja azt Pál, hogy csak ők a Krisztuséi, de ők is. Feleletében azt is kiemeli az apostol, hogy az ő mértékük az az isteni mérték, amely alázattal ismeri a saját határait, de az Úr által számára kijelölt feladatot is ismeri, sőt, annak is tudatában van, hogy minden eredmény kegyelem – a hit terén különösen –, Isten ajándéka, ezért nincs mivel dicsekedni, de hálával meg lehet említeni azt, amit általuk végzett el az Úr (12–14). 2Sám 22,1–25  18. zsoltár (3) „…úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.” (2Kor 11,1–15) A korinthusiak a Pál által hozott evangélium mellett más evangéliumra, más Krisztusra, más lélekre is nyitottak voltak. Már az első keresztyének idején ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, amelyekkel ma küszködünk. Ahol hirdetik Jézus Krisztust, az ő evangéliumát a Lélek által, ott azonnal „idegen hatalmak” is munkálni kezdenek, amelyek abban is megmutatkoznak, hogy maguk a hívők is versengésbe kezdenek: az én evangéliumom az igazi, a másiké hamis; én vagyok az igazi hívő, meg még ő, ezek meg nem azok. Valaki egyszer azt mondta nekem egy lelkészre: „Az csak ezüst, nem arany…” Ennek a megkülönböztetésnek persze nagyon is lehet alapja. De mi a kritérium, amellyel azt mondjuk: ez a valaki más Jézust hirdet, más lélek által, más

Reformátusok Lapja 2020. november 1.


| AZ IGE MELLETT |

evangéliumot szól (4)? Hamis evangélium az, amikor hozzátesszük, hogy üdvözülni fogsz, „ha…”. Jézus Krisztus evangéliumában nincs: „ha”. Zákeusnak sem mondta az Úr: „Szeretni fog téged az Isten, ha vagyonod felét a szegényeknek adod!” Amikor Zákeus befogadta az Isten megváltó, üdvözítő szeretetét és az evangéliumot, akkor vagyona felét a szegényeknek adta, mert Isten Lelke erre indította őt. Isten feltétel nélkül szeret, ezt mutatta meg a Krisztusban. 2Sám 22,26–51  50. zsoltár (33) „Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem…” (2Kor 11,16–33) Pál apostol tizennégy évet tevékenykedett Szíriában, amely időszakról semmilyen feljegyzésünk nincs, csak ez a szakasz (32–33) és a a galataiakhoz írt levél első fejezete (1,17–24). A zsidók itt felbőszítették Pál ellen az akkor uralkodó Aretász királyt, aki lezáratta Damaszkusz kapuit, hogy Pált elfogassa. Ekkor az apostolt ismeretlen kezek engedték le a várfalon egy kosárban. Ezek az ismeretlen kezek, az ő feltámadott Urának eszközei voltak. Pált mindig a Úr keze tartotta, hordozta. Ez a kéz soha nem enged el bennünket sem. Az apostol a gyengeségeivel dicsekszik (30). Mi számít a Jézus Krisztus szolgálatáért elhordozott szenvedésnek? Azok tartoznak ide, amelyekben az indítékaink nemcsak a magunk ügyét vezérlik, hanem mindenekelőtt az evangélium ügyét mozdítják elő, ezért vállalva próbatételeket, fáradságos küzdelmeket, gyötrelmeket. A Jézus Krisztus szolgálatáért szenvedő ember a saját emberlétéből fakadó szenvedéseket is hittel hordozza, és a másokéi előtt mindig imádságos, irgalmas, segíteni akaró szeretettel áll. Könnyű ezekről írni, beszélni, de csakis mennyei erővel, az Úr kezébe kapaszkodva lehet mindezeknek töredékét is megvalósítani. 2Sám 23,1–7  50. zsoltár (8) „…háromszor kértem az Urat…” (2Kor 12,1–10) „Háromszor”, azaz nagyon sokszor imádkozott Pál azért, hogy Isten szabadítsa meg nyomorúságából. Ám az apostol, aki a gyógyulás és a szabadulás evangéliumát hirdette, és másokat meg is gyógyított az Isten akarata és hatalma által, maga beteg és megalázott maradt. Mi győzedelmes keresztyénséget akarnánk, látványos diadalt, megtérő tömegeket, ébredéseket, szabadulásokat, gyógyulásokat. Isten gondolata azonban egészen más erről: e világban maradunk a megtépázott, ellentmondásos emberlétünkben, gyarló és törékeny testünkben, érzékeny lelkünkben, zilált idegrendszerünkben, az Úr mégis tud használni bennünket. Ez nagy evangélium. Az ő kegyelme elég nekünk, minden nyomorúságunkban üdvösségesen elég. Mire elég ez a kegyelem? Elég az Úr kegyelme arra, hogy megbéküljünk ővele. Elég arra, hogy megbéküljünk az ő döntéseivel. Elég arra, hogy megbéküljünk önmagunkkal, azokkal a keretekkel, amelyeket az Úrtól kaptunk, és abban hálatelt örömmel, boldogan, elégedetten mozogva sáfárkodjunk az őtőle kapott javainkkal. Elég az Úr kegyelme arra, hogy a tőle kapott munkánkat el tudjuk végezni. 2Sám 23,8–39  135. zsoltár (17) „Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket?” (2Kor 12,11–21) Az apostol harmadszor is készül arra, hogy meglátogassa a korinthusi gyülekezetet. Ezért a vendéglátás részleteit tisztázza itt. Az apostol ismét a saját költségein él majd Korinthusban, mint ahogy korábban sem volt a korinthusiak terhére. Itt látunk meg az apostol lelkében egy mélyen befúródott tövist. Ravasz László magyarázatára utalok itt. Az apostol szinte hallja, ahogy valamelyik görög – magából kiindulva – azt mondja: „Ah, ismerem én a vén rókát! Hivalkodik azzal, hogy nem fogadja el a vendégbarátságot, két keze munkája után él, de küldi ide az embereit, azok teméntelen pénzt gyűjtenek össze, állítólag a jeruzsálemi szegényeknek, de valójában az egész összeg – vagy annak egy jó része – a Pál zsebébe vándorol.” (16–18) Ez az apostol nagy fájdalma a korinthusiak kapcsán. Az apostol látja közöttük a gonosz munkáját, a rágalmazást, és nincs az az erkölcsi tisztaság, amelyet be ne sározhatna a gyanakvás és a rágalom. Titusz fosztott ki titeket? – kérdezi Pál. Mi teljesen megbízunk Tituszban, két munkatársat is elküldtünk vele, hogy a pénzekről két vagy három ember számoljon be. Az apostol szomorú, hogy megtéretlenül, nyilvánvaló bűnökben találja a gyülekezetet, amit pedig nem hagyhat következmények nélkül (19–21). 2Sám 24,1–10  253. dicséret

XI. 5. CSÜTÖRTÖK

XI. 6. PÉNTEK

XI. 7. SZOMBAT

2020. november 1.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Az egyik intézményi orvosunknak van intenzív terápiás szakvizsgája, de a másik orvosunk is részt vett képzésen, amelyet a minisztérium szervezett. Az egészségügyi végzettségű dolgozóink is hamarosan megtanulják használni a lélegeztetőgépeket. Ha szükség is lesz a gépi lélegeztetésre, reményeink szerint rövid időről van szó. A készülék életmentő lehet akut légzési elégtelenségnél, de napokig, hetekig biztosan nem mi lélegeztetünk valakit, akinek erre szüksége van, hanem kórházba kerül. Volt egyébként koronavírus-fertőzés az intézményükben? Eddig egyetlen lakónk sem volt érintett a COVID–19ben. A közelmúltban pozitív lett az egyik ápolónk tesztje, de a kontaktkutatás során tesztelt munkatársak és bentlakók mind negatívak. Persze ez a helyzet figyelmeztetés, hogy komolyan kell vennünk a járványt. Intézményvezetőként úgy gondolom, sokat tehetünk a bentlakók megvédéséért azzal, ha a személyzet használja a védőfelszereléseket. Nincs tökéletes védelem, de mindent meg kell tennünk, ami emberileg lehetséges. Imádkozom is az intézményben élő idősekért. Ha tudjuk, hogy megtettük, ami rajtunk múlt, akkor reménykedhetünk Isten kegyelmében. Minden szakmai igyekezetünk sem jelent százszázalékos biztonságot, de Isten kegyelme mindig garancia az életünkben. Ha ezt sikerül elfogadnunk, megnyugvást kaphatunk ebben a nehéz időszakban.

Reménykedhetünk Isten kegyelmében Felkészültek a gépi lélegeztetésre a nyíregyházi Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában. Erre egy miniszteri rendelet miatt volt szükség, amely előírja, hogy a kétszáz HEGEDŰS MÁRK főnél nagyobb szociális és egészségügyi intézményekben biztosítani kell a lélegeztetés lehetőségét. Ez az egyetlen református otthon, amelyre a szabály vonatkozik. Vári Zoltán intézményvezetővel beszélgettünk. Két lélegeztetőgépük van. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem arról van szó, hogy hosszú távon helyben kellene megoldanunk az esetlegesen lélegeztetésre szoruló lakóink ellátását, ez átmeneti szükségmegoldás lehet, hiszen a koronavírus-fertőzés miatt főleg időseknél hirtelen, akár húsz perc alatt is kialakulhat légzési elégtelenség. Ilyen esetben egy lélegeztetőgép nagy segítség lehet addig, amíg megérkezik a mentő. Senki ne gondolja, hogy egy idősotthon ki fogja váltani az intenzív terápiás osztályok munkáját. Két lélegeztetőgépet kaptunk állami forrásból, ezek képesek az invazív és a non-invazív lélegeztetésre is, azaz szájon át levezetett csövön keresztüli lélegeztetésre és oxigénmaszkon keresztülire is. A miniszteri utasítás szerint nekünk az egyszerűbb, non-invazív lélegeztetésre kell felkészülnünk. E gépek kezelése mind orvosi, mind szakdolgozói szempontból külön szakterület, ahol ráadásul hatalmas a munkaerőhiány. Hogyan tudják majd – ha szükség lenne rá – kezelni a gépeket? 6

Reformátusok Lapja 2020. november 1.

Látogatási és kijárási tilalom van az idősotthonokban. Azonban Nyíregyházán különleges módot találtak arra, hogy mégis találkozhassanak a bentlakók és a hozzátartozók. Hogyan működik ez? Kapcsolattartási pontot hoztunk létre, amely az utcáról kön�nyen megközelíthető: a látogatók egy külső ajtón keresztül léphetnek egy üvegfallal légmentesen kettéválasztott helyiségbe. A túloldalon ott lehetnek a bentlakó időseink. Így látják, mikrofon és hangfal segítségével pedig hallják is egymást, még ha elmarad is most az érintés. Ez népszerű kezdeményezésünk lett, mert mégiscsak lehetőséget teremt a biztonságos személyes találkozásra.  ISTENHEZ FORDULNAK Vári Zoltán szerint nem elég elkerülni a betegséget, az elszigeteltséget is oldani kell. A Szivárványban van mentálhigiénés csoportjuk, és intézményi lelkész is segít ebben a lakóknak. – Azt vettük észre, hogy most még inkább odafordulnak Istenhez az időseink, jobban igénylik a kiscsoportos beszélgetéseket is – mondja az intézményvezető.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Só, gyertya, hegyen épített város A szerző nyugalmazott esperes

Jézus földi küldetésének egyik legfontosabb részei a tanítások voltak. Mindig élénk érdeklődés kísérte szavait, amelyek a templomban, zsinagógákban vagy a szabad ég alatt, nagy sokaság előtt hangzottak el. Beszédei méltán váltották ki az emberek ámulatát, „…mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van…” (Mt 7,29), sőt, egyik megnyilatkozása után a főpapok szolgái nem merték őt előállítani, mert szavai olyan hatással voltak rájuk (Jn 7,45–46). Mi volt tanításának a titka? Az, hogy Jézus

„Amikor a keresztyén ember világít a maga szűkebb-tágabb családjában, környezetében, nem a maga fényét sugározza, hanem azt, amelyet Jézus hozott erre a világra és adott át tanítványainak.” szerette a példázatokat, szóképeket, és sokszor hasonlatokban fejezte ki magvas gondolatait. Idegen volt számára a fejtegetés, a dogmák száraz, tételszerű elemzése. Stílusát elevenség, követhetőség és érdekesség jellemezte. Sokszínű tanításai között különösképpen is ismertek a bibliaolvasók előtt a Hegyi beszédben elhangzott szavai és hasonlatai. Ezek között kitűnik két használati tárgy és egy kép, amelyek a rendeltetéseiken keresztül szemléltetik a keresztyén ember mindenkori küldetését. A só és a gyertya (Mt 5,13–16) közismert és nélkülözhetetlen használati tárgyként hozzátartoztak a Jézus korabeli emberek életéhez. Merőben különböznek egymástól, mégis van közös vonás bennük: mindkettő kisméretű eszköz. Egy késhegynyi só mindig kisebb annál az ételnél, amelybe belekerül, és a gyertya is jelentéktelen egy villanykörtéhez vagy reflektorhoz képest, és mégis hiányzik, ha nincs. A só nélkülözhetetlen jellegét az újszövetségi ember elsősorban úgy ismerte, mint amely ételt ízesít és tartósít. Ezen kívül használatos volt kultikus célra is, de ha idegen anyaggal keveredett, hamar ízetlenné vált. A só és a gyertya is úgy tölti be a feladatát, hogy közben elfogy. A só az ételben láthatatlanná válik, a gyertya (mécses) pedig végigég. Azáltal hatnak, hogy elfogynak. Más formában ugyan, de hasonló a rendeltetésük. Akkor töltik be feladatukat, ha a

helyükön vannak. A só a tartójában is jó helyen van, de az ételbe kerülve hat, a gyertya a tartójában van igazán jó helyen, a véka alatt használhatatlan. Mi az, amiben különböznek? A só rendeltetése, hogy az ételben eloszlik. Ha darabokban marad, nem használható. Keresztyén közösségekre, templomi gyülekezetre nagy szükség van, de a templomból kijőve mindenkinek a maga közegében kell betöltenie az ízesítés feladatát. A gyertyát pedig meg kell gyújtani, hogy világítson. A Jézus által említett világosságot azonban felülről kapjuk. Amikor a keresztyén ember világít a maga szűkebb-tágabb családjában, környezetében, nem a maga fényét sugározza, hanem azt, amelyet Jézus hozott erre a világra és adott át tanítványainak (Jn 8,12). A só és a gyertya hasonlatán túl egy képet is használ Jézus, ez a hegyen épített város. Erre az jellemző, hogy „nem rejthető el”, sőt messzire látszik (Mt 5,14). Minden bizonnyal azért mondta Jézus, hogy követőinek örökre emlékezetébe vésse: minden megbízatásuk közügy, nem magánügy. A hívő ember mindig „mások szeme előtt van”. Figyelik a szavait, de látják az életét is. „E világban való bizonyságtételünknek az a lényege, hogy az egyház, a hívő ember mindenki szeme előtt van mindazzal, amit tesz, ahogyan él. Mint a hegyen épített város, amelyik messze ellátszik.” (Joó Sándor: A Hegyi Beszéd) Az alapul vett bibliai igéket áthatja egy jelentéktelennek látszó szócska: vagytok. A keresztyén ember küldetése ugyanis nem távoli cél, hanem jelen idejű, azaz mindig időszerű. Az idézett szavak a mindenkori Krisztus-követőknek e világban való jelenlétük szükségességéről szólnak. Napjainkban is sok a megkeseredett, a reménytelenség sötétségében élő ember, és ezt csak fokozza a járvány okozta bizonytalanság. Ilyenkor fontos a feszültséget oldó, világosságot árasztó biztató szó, segítő kéz, szolgálatkész lábak. Sokszor van szükség felülről való erőre, hogy e megbízatásunkat betölthessük. Ehhez legyen számunkra biztatás egyik énekünk néhány sora: „Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, / Hogy csak Krisztus légyen mesterünk. / El ne hagyjuk őt mi, hű Megváltónkat, / Aki népének örökséget ad. Könyörüljél!” (RÉ 234)  2020. november 1.

Reformátusok Lapja

7


| IN MEMORIAM |

Elhunyt Adorján Gusztáv tiszántúli főgondnok Október 21-én, hajnalban magához hívta Teremtője Adorján Gusztávot, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktató Kórház főigazgatóját. Isten hatvanhat évet adott neki. Életét az „orando et laborando – imádkozva és dolgozva” jelszava mentén élte. A hívő embernek a hétköznapi munkájában is éreztetnie kell másokkal, hogy van kapaszkodó, és ez a kapaszkodó Isten – vallotta a koronavírus-járvány kitörése után. Munkatársaival mindent megtett a betegek gyógyulásáért és méltó ellátásáért. Megrendítő, hogy halálát éppen a koronavírus okozta. A Generális Konvent Elnöksége megrendülten, de Atyánk előtt nem zúgolódva fogadta Adorján Gusztáv testvérünk halálhírét. Vigasztalja az Úr a gyászoló családot és egyházunk egész közösségét. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A GENERÁLIS KONVENT ELNÖKSÉGE ÉS A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

HÍVŐ ORVOS ÉS LOKÁLPATRIÓTA

Adorján Gusztáv 1954-ben született Kérsemjénben, ahol édesapja lelkészként szolgált. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett 1972-ben, de egyházi kötődése miatt csak két évvel később vették fel az orvosi egyetemre, diplomát 1980-ban szerzett. Az egyetem elvégzése után a nyíregyházai megyei kórházba került a szülészet-nőgyógyászati osztályra, ahol később főorvosként dolgozott. 2010 júliusában kinevezték a Jósa András Oktatókórház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgató-helyetteseként tevékenykedett. 2015 februárjától az intézmény főigazgató főorvosa volt. Egy évvel később Nyíregyháza díszpolgárává választották. Elhivatott orvos volt, szakmai felkészültségét országszerte elismerték. Több társaság, egyesület, alapítvány vezetőségi tagja volt, aktív közéleti és egyházi tevékenységet folytatott. Nyíregyházán egyéni önkormányzati képviselőként is dolgozott városáért. Az utóbbi években a Fidesz városi frakciójának vezetője volt. Emellett aktív szerepet vállalt egyházunk életében, három cikluson keresztül volt presbiter a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségben, 2015-től pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoki tisztségét töltötte be.

8

Reformátusok Lapja 2020. november 1.


| AKTUÁLIS |

Emberi találkozások isteni indíttatásból FEKETE ZSUZSA

Kezdeményezővé és derűssé szeretné tenni a református egyházat Fekete Károly. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke – aki kerülete egyetlen püspökjelöltje a következő hat évre – a párbeszéd és a konszenzusos megoldások híve, így szívesen enyhítene az egyházban kialakult feszült viszonyokon is. Az egyházvezető szerint többet várunk a pénztől, mint amit az jelent, miközben az anyagi javak nem oldják meg lelki szükségleteinket.

Amikor hat éve beiktatták püspöki tisztébe a debreceni Nagytemplomban, megkapta a templom kulcsát és az egyházkerület pecsétjét. Ez nemcsak jelképes gesztus, hanem hatalmas felelősség is. Beiktatásomkor tudatosult bennem, hogy a tiszántúli reformátusság állapota kihat egész egyházunkra és a határainkon túli területekre is. Egyáltalán nem mindegy, hogyan élünk egyházkerületünkben, vagyis hogy mi nyílik meg azzal a bizonyos kulccsal, és mire teszem rá a pecsétet. Ezek az attribútumok nem csak tárgyként izgalmasak. Fontos, hogy mit jelképeznek. A pecsétünkön Jézus megkeresztelkedésének pillanata látható az Atya, a Fiú és a Szentlélek szimbólumával. Ahányszor csak rányomom a bélyegzőt valamire, szembesülök az örökségünkkel: egyházkerületünk Méliusz óta a Szentháromság-hit védelmezője, nekünk a szeretett Fiúban kell gyönyörködnünk (Mt 3,16–17). Sejtettem, hogy hamar előkerül majd beszélgetésünkben a szeretet szó. Beiktatásakor is csak egyetlen egy dolgot kért a gyülekezettől, annyit, hogy szeressék. A legjobbat kértem, amit kérhettem, ugyanis a szeretet nemcsak érzéstömeg, hanem kapcsolódás, hogy testvérként tekinthessünk egymásra. A szeretet tapintat is, legyen szó családi, kollegiális vagy egyéb kapcsolatokról, hiszen vannak dolgok, amelyekbe nem gázolhat bele az ember büntetlenül. A szeretet kötőanyag is. Ha szeretettel tekintünk a másikra, még a kritikánkat, ellenérzésünket vagy ellenkezésünket is másként tudjuk kifejezni. Tudunk lemondani elképzeléseinkről a másik érdekében, és ha szükséges, képesek vagyunk hátrébb lépni. Püspökként sokszor kell hátrébb lépnie, hogy a másik akarata érvényesülhessen? Tapasztalatom szerint nehéz diktatórikus vezető mellett dolgozni, ugyanakkor mindig ajándékként fogadtam azt, ha valakivel együttműködve érhettünk el célokat. Egyházvezetőként azt tűztem ki célul magamnak, hogy autoriter vezetési stílus helyett csapatban gondolkodó, a másikat meghallgató, odafigyelő, em-

berközeli vezető leszek. Ez a fajta működési mód közel áll hozzám, és úgy érzem, meghozta a gyümölcseit is. A saját életemben megdőlni látszik a tétel – amelyre sokan figyelmeztettek –, hogy a püspök magányos farkas, aki mindig nyomás alatt áll, és egyedül van. Nincs nyomás, nincs magány? De van nyomás, és sok a feladat is, csak a magányosságérzet nincs rajtam. A munkatársaimmal tudok őszintén beszélgetni, tervezni, imádkozni, és ez átsegít a nehézségeken. Van, amikor fejtörést okoz, hogyan foglaljak állást helyesen egy-egy ügyben, és amikor kiérleltem a véleményemet, nem rejtem véka alá. Ez kicsit időigényesebb, de a rövidzárlatos megoldások megbos�szulhatják magukat. Isten ügyét nem szabad félvállról venni. Egy interjúban azt mondta, hogy amikor tinédzserként először vezényelt kórust, elégedett volt a tempóval és az összerendezettséggel. Mennyire elégedett a tempóval és az összerendezettséggel püspökként? Találkozások sora van mögöttem, sok ügyet sikerült átbeszélni lelkésztársaimmal. A Hirdesd az Igét! programban közel kétszáz olyan alkalmat tartottunk, ahol gyülekezeti tagokkal, presbiterekkel, pedagógusokkal, felelős egyháztagokkal találkozhattam. A négyszáztizennégy gyülekezetünk felében személyesen is szolgáltam. Ezek az alkalmak sokat segítettek a bizalomépítésben és református önazonosságunk megerősítésében. Hálás vagyok, hogy nem ragadtunk meg a protokolláris események szintjén, hanem a személyesség volt a cél. Nem elég a kampányszerű vagy egyszeri „vallásos élmény”, hanem kitartó és folyamatos gyülekezetépítő munkára van szükség. Ez nem létszámfüggő. Szatmár vagy Bereg maroknyi gyülekezeteiben éppúgy fontos az éltető kisközösség, mint a sok rétegalkalmat tartó nagyobbakban. A 2019-es Egységnap is szép megerősítése volt annak, hogy nem utolsó mohikánokként létezünk, nem csodabogárság reformátusnak lenni, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Ez a mi örökségünk. 2020. november 1.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Mit tapasztal, milyen állapotban van a reformátusság a Tiszántúlon? Különbözőek vagyunk. Sokan közönyösek, és bármit teszünk is, maradnak névleges reformátusok. Szórványok is alakultak. Van, ahol revitalizációra van szükség. A feltételek adottak, híveink is vannak, de valahogy lelassult a keresztyén élet dinamikája. A mozduláshoz jobban kell figyelnünk a Szentlélek vezetésére, a lelki szükségekre, akár új szolgálati helyek teremtésére. Van, ahol a beköltözések vagy a lelki fejlődés miatt eljött az új gyülekezet szervezésének ideje, és tudatosan közösséget plántálnak. Tapasztalom azt is, hogy a felnőttként konfirmálók gyakran a legodaszántabb és a legérdeklődőbb egyháztagjainkká válnak. Felnőttként ráéreztek arra, hogy van itt valami, ami nekik sokat jelent, amiért érdemes áldozatot is hozni időben, energiában, anyagiakban. Mi ez a valami? A ráérzés Krisztus nyitottságára. Nincs perfekt keresztyén. Haladunk az úton Krisztus felé, és közben meg lehet vallani, hogy nem minden sikerül. Egy jó gyülekezet befogadó, ezért a személyes találkozásoknál nem tudok jobbat kitalálni. Az elmúlt időszakban nagyon sokat tettünk azért, hogy a különböző találkozókon elmondhassák az emberek, mivel küzdenek, mi foglalkoztatja őket. A Tiszántúlon gyülekezeteink egynegyede szociális vagy oktatási szolgálatot vagy mindkettőt végez. Mindegyik gyülekezet nagyon igyekszik, de több együttműködés, egymásra figyelés kell. Ahogyan fogalmazott, mindenki nagyon igyekszik, de úgy látja, hogy a sok feladat mellett nem mindig jut figyelem egymásra? Pedig együtt könnyebb lenne. Ez nemcsak a gyülekezetre vonatkozik, hanem az oktatásra is, ahol hasonlóak a szakmai kihívások. Sokat tettünk azért, hogy összekössük a kulcspozícióban lévő szakembereket, és ne csak a továbbképzéseken találkozzanak, hanem kötetlenebbül is. Vagyis több találkozásra van szükség? Feltétlenül, de még inkább emberi találkozásokra van szükség isteni indíttatásból. Más az a légkör, amikor nem a versenyszellem uralja a terepet, nem statisztikákkal dobálózunk, nincs presztízsharc, hanem testvéri módon tudjuk feltárni a dolgainkat, és a másik jó példája inspirálja az életünket. Van olyan nehézség, amelyen jó lenne sürgősen változtatni? Számos fronton gyorsan és hatékonyan kell lépnünk, hogy kön�nyebbé váljanak a mindennapok a gyülekezetekben. Sokszor nem kapnak szakmai segítséget a lelkipásztorok, így olyan feladatokkal kell megküzdeniük, amelyeket a teológián nem kellett megtanulniuk. Bajlódnak könyveléssel, pályázatokkal, jogi kérdésekkel, építkezéssel. Miközben döbbenetes tapasztalatom, hogy sok gyülekezetben nincs hétközi alkalom, kevés a családlátogatás. Ha segítünk a lelkészek válláról levenni a terheket, akkor 10 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

lesz idejük azzal foglalkozni, amire valóban elhívattak. Fontosnak tartom azt is, hogy méltó körülmények közé hívjuk az embereket, olyan alkalmakra, ahová megéri eljönni. Ez nagy felelősség. Kinek a felelőssége? Mindannyiunké. Tudom, hogy nagyon nehéz a mai kor életritmusához szabni a lelkipásztorkodást, főként akkor, ha a lelkész számos olyan feladattal van leterhelve, amely nem az ő dolga lenne. Nem az a probléma, hogy egy több száz éves rendszert akarunk működtetni a 21. században, és ez döcögősen megy? Inkább azt látom, hogy túl sokszor kimagyarázzuk magunkat. Nyafogás helyett inkább föl kellene venni a ritmust, és megtalálni a lehetőséget, hogyan segítsünk magunkon. Mikor érzi úgy, hogy nagyon nehéz kérdéshez érkezett? Bánt, hogy többet várunk a pénztől, mint amit az jelent. Sokkal többet remélünk a „kövek látványos jólététől”, miközben ezek nem oldják meg azokat a lelki szükségleteket, amelyeket csak a lélekkel való elmélyült foglalkozás és a másik emberszámba vétele hozhat meg. A lelkiséget a megújult falak sosem pótolhatják. Izgat, hogy merünk-e a missziói gondolkodásmód szerint


| AKTUÁLIS |

befektetni, és arra használni az anyagiakat, amire Istentől kaptuk, az Isten országa építésére. Fáj, ha azt látom, hogy a rendbe hozott gyülekezeti tereket nem használják ki igazán. Vajon van bennünk annyi találékonyság, hogy odavonzzuk a különböző korosztályokat? Infrastruktúránk a közösségépítést szolgálja? A keresztyénség életforma, amely nem vasárnap 10-től 11-ig tart, hanem a java az istentisztelet után jön, amikor megélem a keresztyénségemet a munkahelyemen, a családomban, a szórakozásomban és a szabadidőm eltöltésében. Milyen jövőképet vázolt fel az egyháznak? Nagyon fontos, hogy kezdeményező egyház legyünk, és elhiggyük, hogy a 21. században is van fantázia az egyház közösségi létében, és van jövőnk. Ehhez tehermentesíteni kell a lelkipásztorokat. Meg kell erősíteni a központi szerepet betöltő gyülekezeteinket, amelyeknek kisugárzása van egy-egy térségre. Folytatjuk a Hirdesd az Igét! programot, és indítjuk a gyülekezeti élettevékenységeket támogató RefKatedra gyülekezeti képzést, amelyben csoportokban tanuljuk a gyülekezetek működését feszítő problémák megoldását. A kurzusokon lelkipásztorok és református szakemberek adják át a különböző területeken szerzett tapasztalataikat.

Szerepel a tervei között a hosszú évek óta feszült dunamelléki–tiszántúli viszony enyhítése? Az elmúlt években alig akadt olyan spirituális összefogásunk, amely minden egyházkerületet bekapcsolt volna. Pedig a közös szolgálatok élményei a leggyógyítóbbak. Néhány országos programban anyagi érdekeltségek is ütköztek, ez sem segített. Az biztos, hogy bíznunk kell egymásban, és a két nagy egyházkerület nem lehet féltékeny egymásra, hiszen nekünk kell példát mutatnunk. Együtt kell továbbvinnünk a Jövőkép Bizottság munkáját, és a vitaanyagban vázolt területeken fokozatosan előrébb kell lépnünk, mert a problémák előttünk tornyosulnak. Hat évvel ezelőtt vállalta a jelölést a zsinat lelkészi elnöke tisztségére. A 2021. februári zsinaton újra felteszik majd a kérdést. Mit felel majd? Az egyházkerületem iránti elkötelezettségem is azt mondatja velem, hogy vállalom a jelölést. Szívesen dolgoznék egyházunkért, közös előrejutásunkért. Szeretnék tenni azért a belső lelki derűért is, hogy bárhol éljenek testvéreink, mindenütt jó legyen reformátusnak lenni.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

2020. november 1.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

Imádságban kapott útmutatás FARKAS ZSUZSANNA

A gyülekezetekkel való aktív kapcsolattartásban és az őszinte párbeszédben látja legfontosabb teendőit Molnár János. A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokjelöltje azt vallja: keresztyénként közös feladatunk, hogy az életünkkel is példát mutassunk.

12 Reformátusok Lapja

2020. november 1.


| AKTUÁLIS |

Lelkészcsaládból származik, egyik testvére is ezt a hivatást választotta, valamint felesége is lelkipásztor. Sosem gondolkodott ezen a pályán? Gimnazistaként néha eszembe jutott, de olyan erősen vonzott a műszaki pálya, hogy nem voltak kétségeim felőle. Az én utam egyértelműen ez volt, de mindig fontosnak tartottam, hogy aktívan részt vegyek az egyház életében is, segítsek, ahol tudok.

son. A főépületünk 1984 és 1986 között épült, iszákosmentéssel, drogfüggésből gyógyultak utógondozásával és kallódó fiatalokkal terveztek foglalkozni, ezeket a feladatokat akkoriban csak az egyházak vállalták. Bár ma elsősorban konferencia-központ és üdülő vagyunk, erre építhettünk, és ha más formában is, a legfontosabb feladatunk még mindig a misszió. Abban láttam elsődleges feladatomat, hogy ehhez megfelelő körülményeket teremtsünk.

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségben lett először presbiter, majd több cikluson át volt zsinati tag és a Nagykunsági Egyházmegye gondnoka, 2015-től pedig egyházkerülete világi főjegyzője, vagyis a főgondnok helyettese. Hogyan látja a világi egyháztagok szerepét egyházunkban? Nehéz ez a kérdés, mert ha a gyülekezeteket nézzük, ott mindig a világi tagok vannak többségben, de az igei szolgálatokat figyelve ez már nem így van. Büszke vagyok rá, hogy nálunk alapvető a paritás elve, nem hagyhatjuk, hogy ez feledésbe merüljön. Más a szerepe a lelkészi és a világi oldalnak, de mindkettő fontos, együtt tesznek ki egy egészet. Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy egyik se kerüljön szereptévesztésbe: a lelkipásztorok a lelki tartalmat nyújtják, a világi tagok pedig támogatják őket, más területeken megszerzett tudásukkal is segíteniük kell az egyház működését. Nem jó, ha a lelkészeknek pályázatokkal, menedzsmenttel és gazdasági tevékenységgel kell foglalkozniuk, ahogy a világi oldaltól pedig nem várható el, hogy a szószékre álljon. Az a cél, hogy a lelkészek utat mutathassanak Istenhez, hiszen egyértelműen látszik, mennyire vágynak az emberek a transzcendensre – de az egyáltalán nem mindegy, hol találnak válaszokat. Közös feladatunk életünkkel is példát mutatni, láttatni, hová tartozunk. Ahogy Jézus Krisztus is mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)

Ma is szükség van a megbékítésre? Talán ma már más ennek a tartalma. Látogatóink révén rálátok a határon belüli és túli gyülekezetek mindennapjaira. Azt tapasztalom, közösek a nehézségek. Ahogy itt eltöltenek néhány napot, megismerem a gondolataikat, és úgy látom, mindenki elismeri a másik adottságait. Erre szükség is van, mert az utóbbi években sok támogatást kaptak az egyházak, de ebben össze kell tartanunk: élnünk kell a lehetőségekkel, visszaélni velük azonban nem szabad. Csak azért nem kell átvállalnunk vagy elvállalnunk feladatokat, mert van rá pénz. Kell hozzá cél és keret is – a keretet pedig meg kell töltenünk tartalommal.

Habár nem a Tiszántúlról származik, mára ezt a régiót tekinti otthonának. Milyen ma a Tiszántúli Református Egyházkerület? A Tiszáninneni Egyházkerületben nőttem fel, édesapámon keresztül megismertem az ottani lelkipásztorokat, mára pedig ugyanolyan otthonosan mozgok a Tiszántúlon. Ahogy teljes egyházunkban, úgy itt is jelen vannak a különböző kegyességi irányzatok, ezekre is figyelnünk kell. Más a lelkiség Szatmárban, a Kunságban vagy éppen a Hajdúságban, mivel az emberek mentalitása is más – ehhez azt is érdemes tudni, hol milyen történelmi trauma – hódoltság, lakosságcsere – volt. Én azt vallom, mindig az adott helyzethez kell igazodnunk, soha ne általánosítsunk. Huszonkilenc éve vezeti a berekfürdői Megbékélés Háza szálláshelyet. Mi változott ebben a közel három évtizedben? A Megbékélés Háza eredetileg azért jött létre, hogy különböző missziókhoz megfelelő hátteret, nyugodt helyszínt biztosít-

A kétezres évek elején elvégezte a Debreceni Hittudományi Egyetem intézményvezetői képzését. Addigra már több mint egy évtizede vezette a Megbékélés Házát. Miért tartotta mégis fontosnak, hogy továbbtanuljon? Amit itt kell csinálnom, azt nem tanultam. Olyan párt kerestek Berekfürdőre, akik közül az egyik fél lelkész, a másik pedig elvállalja az intézmény vezetését. Számomra kezdetben komoly segítség volt műszaki végzettségem, habár akkor még kicsit máshogy működtünk, és kevesebben is voltunk, meg kellett szervezni a hatékony munkavégzést. Korábban a debreceni konzervgyárban dolgoztam középvezetőként, az ottani tapasztalataim és az egyházi kapcsolataim sokat segítettek: ezeknek köszönhetően jártam német nyelvterületeken, elsősorban Svájcban, és megismertem több ottani intézmény működését. Megfigyeltem, ott hogyan csinálják, majd átdolgoztuk a módszereket, adaptáltuk azokat a saját tevékenységünkre – de még ezt sem éreztem elegendőnek. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen ekkor hirdették meg az első intézményvezetői képzést. Örömmel jelentkeztem, és egy percig sem bántam meg. Nem csak elméletet tanultunk: gyakorlati példákra helyezték a hangsúlyt, és ezeknek a teológiai alapjait is megvizsgáltuk. Attól fogva már nem csupán a megoldandó feladatokat és a protokoll-listákat láttuk, hanem az ezek mögött álló embereket is. 1994-től a berekfürdői önkormányzati képviselőtestület tagja, 2014-től pedig a település polgármestere. Miért kapcsolódott be az önkormányzati szintű politikába? A mi településünk kicsi, ezerkétszáz fő lakja, engem pedig a közösség kérdései és a közélet mindig is vonzott: szeretem 2020. november 1.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

meghallgatni a véleményeket, és szeretek hozzá is szólni a témákhoz, ezért egyre inkább bekapcsolódtam a település mindennapjaiba. Az 1994-es önkormányzati választások előtt biztattak, hogy jelentkezzek a helyi képviselőtestületbe – és meg is választottak. A célom mindig is az volt, hogy megtaláljam, mit tehetek a helyért, ahol élek. Húsz évvel később jött a polgármesteri tisztség betöltésének lehetősége. Ezzel kapcsolatban azt éreztem, hogy így még többet tudok tenni az itt élőkért. Jézus elfogatása előtt azt kérte az Úrtól, hogy ne vegye ki az embereket a világból, hanem tartsa meg őket benne. Nekem ez azt üzeni, hogy keresztyén emberként és egyházként is foglalkoznunk kell a világban történő dolgokkal, el kell mondanunk véleményünket a Biblia tanítására alapozva. A gyakorlatban működik ez a fajta véleménynyilvánítás? Működhet, de fontos, hogy soha ne pártok véleményéhez igazodjunk. Azonban ha egy párt igazodik a keresztyén üzenethez, az örvendetes. De azt mindig elmondom, hogy az egyház ne akarjon alkalmazkodni egyik párthoz sem. Az egyház nem csak a templomon belül létezik, ezért nem hallgathatunk a közéleti kérdésekről – ezeket viszont nekünk is át kell gondolnunk, véleményünket párbeszédnek kell megelőznie. Azt mondják, a politika túl sok kompromisszummal jár. Szinte minden döntés kompromisszum, jobb esetben pedig konszenzus, még önkormányzati szinten is. Mindig nehéz olyan helyzet előtt állni, amikor szeretnénk megvalósítani valamit, amire nincs elegendő forrásunk – ilyenkor meg kell néznünk, milyen ára van a megvalósításnak. Ilyen szituációk gyakran akkor adódnak, amikor magunktól éppen nem gondolnánk az adott fejlesztésre, de egy pályázat miatt látjuk, hogy érdemes lenne nem elszalasztani a lehetőséget. Ilyenkor sokat beszélgetünk. Elhangzanak érvek és ellenérvek, a magam részéről pedig imádkozom a válaszokért, az útmutatásért. Csókay András orvos mondta egy interjúban, hogy műtétei előtt mindig imádkozik, mert az többet jelent egyszerű megerősítésnél és lelki megnyugvásnál – az imádságon keresztül valódi útmutatást kapunk. Ezt én is így érzem, ezért minden politikai, közösségi döntésünk előtt imádságosan gondolom át az irányokat. Miként tudja majd összeegyeztetni intézményvezetői, főgondnoki és polgármesteri tevékenységét? Alapvetően én is azt vallom, hogy egyszerre egy feladatban álljon helyt mindenki, de vannak olyan helyzetek, amikor vállalni kell a plusz kihívásokat is. Egyházunkon belül jelen van a paritás, de a lelkészi oldal tud csak főállásban dolgozni, a gondnokoknak munka mellett kell ellátniuk egyházi szolgálatukat. Számomra a központi feladat az, amely a Megbékélés Házához köt. Ehhez kapcsolódik a polgármesteri tevékenységem, hiszen a turizmus fellendítése településünk kiemelt célja: intézményünk vendégforgalma az összes forgalom kö14 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

zel egynegyedét tudja biztosítani. Úgy látom, ez az intézmény a főgondoki tevékenységekben is komoly segítség, emellett a feladatokra már ráláthattam világi főjegyzőként és zsinati tagként is. Feleségem is az egyházban dolgozik, lányaim pedig már felnőttek. Milyen feladatokat szeretne elvégezni főgondnokként a következő hat évben? A Magyarországi Református Egyház egységes, de a négy kerületnek különbözőek a lehetőségei. Úgy látom, itthon földrajzi helyzetünk és történelmi múltunk miatt felelősséggel tartozunk partiumi, erdélyi és kárpátaljai testvéreinkért – leginkább az utóbbiak segítését érzem kötelességünknek. De ez a kapcsolat korántsem egyoldalú, sokat tanulhatunk egymástól. A támogatásunk azt üzeni, hogy nem feledkeztünk el róluk. Hála Istennek nem látok olyan területet, amelyet eddig elhanyagoltunk volna, és most sürgős beavatkozásra lenne szükség. A magam részéről szeretném tovább erősíteni a nyitottságot a gyülekezetek felé, és odafigyelni rájuk: célom, hogy főgondnokként jelen legyek, és megismerjem őket. Menet közben kell kiderülnie, pontosan mire is van szükségük. Ehhez meg kell őket hallgatnom – fontos, hogy olyan kapcsolatunk legyen, amelyben mernek szólni, ha valamiben én tudok segíteni, én pedig igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni értük. A Tiszántúli Református Egyházkerület idén az egyedüli, ahol a püspöki és a főgondnoki tisztségre is csak egyetlen jelöltet állítottak az egyházmegyei közgyűléseken. Úgy láttam, a kerület elégedett volt a vezetéssel, szeretnék, ha így folytatódna tovább. Ez sohasem azt jelenti, hogy ne lenne más alkalmas jelölt, de a folytonosság nagyobb stabilitást nyújt. Remélem, az volt a tapasztalat, hogy a nehézségeket lehet jelezni, tudunk róluk beszélni. Én nem terveztem, hogy főgondnok legyek, reméltem, hogy Adorján Gusztáv folytatja a szolgálatát, de még tavasszal jelezte, hogy a következő ciklust már nem tudja vállalni. Engem püspök úr kérdezett meg, hogy vállalnám-e a jelöltséget – nem volt könnyű igent mondani, de végül megtettem. Igyekszem legjobb tudásom szerint ellátni a szolgálatot.  Mi szól az igen mellett? Imádságomban arra jutottam, hogy ha igent mondok, akkor kapok majd elegendő erőt is a szolgálathoz. Ez eddig is így volt a munkámban: mindig volt elég erőm elvégezni az új, olykor nehéznek tűnő feladatokat is. Ezért bízom benne, hogy ezután is kapok támogatást fentről.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Pillanatnyinak és könnyűnek nevezi Pál apostol azokat a szenvedéseket, amelyeket a Krisztus szolgálatában, missziói útjai alatt tartósan, évekig átélt. „Mert a mi pillanatnyi kön�nyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,17) Üldözték, bántották, zaklatták, gúnyolták, kalodába zárták, megverték, megkövezték, hajótörést szenvedett, éhezett, szomjazott és virrasztott – olvashatjuk szenvedéseinek részletes felsorolását (11,23–33). Ezek mellett volt betegsége, amelyet viselnie kellett, és érzékeny lelkiismeretű emberként még saját hiányaival, hibáival is szembenézett: ismerte a kudarcot, amikor nem a jó, hanem a rossz győzedelmeskedett cselekedeteiben. Küzdött önmagával. Ezért hiteles a vallomása, amellyel példát ad arra, hogy amikor beszűkül, ellehetetlenül a külső életterünk és annak lehetőségei, hogyan lehet a belső lélektérben utat keresni és találni, valódi lényünkben kiteljesedni és megújulni napról napra. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (4,16) Hogyan képes így látni a testi és lelki megpróbáltatásokat? Nem csak áltatja magát, nem illúziókat kerget? Nem: szilárdan hisz. A jutalom, az örök dicsőség reménye mindezeket felülírja benne. Az ember természetesen szeretné elkerülni a nehézségeket, és megkímélni szeretteit is a problémáktól és a konfliktusoktól, de nem lehet. Aki Krisztust követi, az sem kerülheti el a szenvedéseket, mert azok hozzátartoznak az úthoz. Jó, ha felkészülünk erre. Gyermekeinknek is szükségük van akadályokra és csalódásokra. Megtanulják kibírni azokat, hogy felnőttként képesek legyenek megbirkózni a nehéz helyzetekkel, emberekkel, tudjanak áldozatot vállalni, és elviselni a veszteséget. Akik megtanulták, hogy vannak gondok, bajok, küzdelmek, azok szilárdabban állnak és többre képesek, mint akik sosem szembesültek nehézségekkel. A felkészületlen fiatalok most rosszul alkalmazkodnak a világjárvány egészségügyi szabályaihoz, nem tudnak panasz nélkül igazodni, önfegyelmet gyakorolni, pedig azok az életünket védik. Szabadságuk megvonását érzik, elbizonytalanodnak, türelmetlenek, lázadnak. A háborút, forradalmat, szűk esztendőket átélt idős nemzedék adhat példát azoknak, akiknek vigasztalásra és biztatásra van szükségük. Isten néha engedi vagy munkálja, hogy a külső bezáruljon, válság fenyegessen, mert akkor tudja megszólítani és alakítani a belsőt. Megújít, hogy Életünk is legyen. Meddig tart a pillanatnyi könnyű szenvedés? 

IMÁDKOZZUNK!

Ha utamra indulok, te vezetsz, és engeded, hogy lábad nyomában járjak. Ha elfáradok és megállok, vagy csüggedten cipőm orrát bámulom csupán, mögöttem állsz, szelíden biztatsz és támogatsz. Szélben, esőben menedék vagy, az ordítva tomboló világ viharából szárnyaid alá menekítesz. Nem hagysz el, pedig én már számtalanszor elfutottam előled, hűtlenül hagytalak hátra. Te mégis ott voltál, mikor kétségbeesetten kerestelek, ajtóm előtt álltál, ha hívtalak. Csak szereteted kifogyhatatlan tükrében látom valóságosan önmagam, és tudom, rám törő szégyenem hiába is takargatnám előled. Mindig adsz új lehetőséget. Van újrakezdés, naponként megtérés egyéni életemben, és lehet új élet közösségeinkben! Reformáció minden napon. Egyedül érted, egyedül a te érdemedért. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

De az Úrhoz kiáltottak Isten az ő népét megannyi nyomorúságon és próbán, elbukáson és felemelésen keresztül formálta és formálja ma is. Izráel történelme jól példázza azt, hogy csak akkor tudtak a bűneik következménye miatt bekövetkezett nyomorúságból megszabadulni, ha odafordultak az Úrhoz. Heti bibliai szakaszaink sorában a zsoltáros arra buzdít: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.” (Zsolt 107,1–2) Visszatekint Isten népének életére, amely eseményeiben ismétlődik, hiszen nyomorúságok és bajok után az Úrhoz fordultak, aki csodával határos módon megmentette őket. Nem véletlen, hogy az egész zsoltáron keresztül refrénszerűen visszatér két mondat: „De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.” (Zsolt 107,13.19) „Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.” (Zsolt 107,8.15.21.31) A kiszabadított, megmentett, megszabadított nép nem tehet másként, mint hogy hálát ad az Úrnak, amiért oltalmába helyezte őket. A keresztyén ember élete is tele van nehézséggel, próbával és bizony, bukásokkal is, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy van kihez kiáltani, sőt kell is hozzá kiáltani, nemcsak akkor, amikor baj van, hanem mindennap, hiszen meghallgatja a mi kéréseinket. Azonban ne feledkezzünk meg az odaforduláson túl arról, hogy hálát adjunk neki, mert az ember annyi mindent természetesnek vesz, miközben elfelejti, hogy mindent, amink van, azt Istentől kaptuk. Ezzel a bizalommal forduljunk az Úrhoz mindenkor, hálaadással. „Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!” (Zsolt 107,43)  SZETEY SZABOLCS

2020. november 1.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Hűségre építkeznek KOCSIS JULIANNA

Igencsak takaros – állapítjuk meg elismerően, miközben behajtunk az őszi napsütésben fürdő református gyülekezeti ház udvarába Arnóton. Az autóból kiszállva, immár alaposabban szemrevételezve a nemrég befejezett épületet és környékét az is rögtön szemünkbe ötlik, hogy itt valószínűleg minden korosztály megtalálja a számítását. A legifjabbak bizonyosan: az udvar hátsó részében színes játszótér csalogatja őket. Minket pedig az arnóti reformátusok vendégszeretete hívogat kávé, sütemény és kedves beszélgetés formájában, hogy utánajárjunk: hogyan válik anyagyülekezetté egy eredetileg missziói közösség.

Ez történt ugyanis Arnóton: július 4-én a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye jóváhagyta az Arnóti Református Missziói Egyházközség kérelmét, hogy önálló anyaegyházközség legyen a jövőben. – Történelmi pillanat ez. A gyülekezet jogilag tizenkilenc éve létezik – eleinte mint Arnóti Református Missziói Egyházközség. 2001. október 28-án alapították a közösséget az akkoriban itt élő reformátusok. Számunkra hatalmas dolog, hogy ennyi idő alatt nagykorúvá váltunk, és a gyülekezet az önálló, önfenntartó élet útjára lépett. Kissé változik a név is: a „missziói” kifejezés elmarad, ezentúl Arnóti Református Egyházközség vagyunk – avat be Rácsok András, az immár önálló gyülekezet első megválasztott lelkipásztora. A 2014 óta itt szolgáló elöljárót a gyülekezeti tagok szemmel láthatóan szeretik, és bíznak benne. – Az, hogy Rácsok Andrást megkaptuk lelkipásztorunknak, jó lehetőség volt nekünk. A gyülekezet ekkortájt döntötte el, hogy szeretne önállóvá válni: ha már a lelkésze helyben lakik, itt él a közösséggel, ennek épp itt az ideje. Az ittléte óta sok dolog épült-szépült – magyarázza Lovászné Mészáros Andrea, a közösség gondnoka.

ELTÉRVE A MEGSZOKOTTÓL Amennyire nem általános jelenség egyházunkban, hogy missziói egyházközségekből anyagyülekezetek váljanak, úgy az sem elterjedt, hogy a lelkipásztor családjával együtt előbb a közösség tagja legyen – és csak azután a lelkésze. Rácsok András és az arnóti reformátusok esetében viszont pontosan ez történt. – Amikor az előző helyettes lelkészünk még itt szolgált közöttünk, felhívta a figyelmünket arra, hogy lakik a faluban egy fiatalember, aki a Lévayban (Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon – a szerk.) végzett, és ugyan jelenleg nem lelkészként szolgál, de lehetne ő a lelkipásztorunk. Így is lett: Rácsok András csatlakozott a családjával a gyülekezethez. Mi megörültünk nekik – annak különösen, hogy a nagytiszteletű úr kérésünkre vállalta a szolgálatot. Idén augusztus 2-án pedig a gyülekezet egyhangúlag megszavazta őt az immáron önálló egyházközség első lelkészének – vázolja a gondnok. – Az egyházkerületi megbízatásomból kifolyólag költöztünk Arnótra, mert itt bocsátottak rendelkezésünkre szolgálati la16 Reformátusok Lapja

2020. november 1.


| REFORMÁTUS ÉLET |

kást. Ekkor az arnóti lelkészi teendőkről még nem esett szó. A feleségemmel elkezdtünk járni a gyülekezetbe, és így ismerkedtünk meg a tagjaival. Megragadott minket az a természetes közeg, amelyet itt tapasztaltunk. A felkérés után én annyi gondolkodási időt kértem, hogy felmérhessem, az egyházkerületi teendők mellett hogyan férhet el a gyülekezeti munka – a hangulat, a felkérés visszautasíthatatlan volt – egészíti ki a gondnok szavait mosolyogva a lelkész, aki egyben a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki titkára is. – A tiszteletes úr még nem is tudta, de mi a faluban már mind biztosak voltunk benne, hogy ő lesz a lelkészünk – teszi hozzá nevetve Lovászné Mészáros Andrea.

Az egykori romos iskolaépületből korszerű, a mai igényeknek megfelelő gyülekezeti házat alakítottak ki. Az arnótiak igyekeztek minden rendelkezésre álló teret kihasználni, a tetőtérben például tágas, alakítható közösségi terem kapott helyet.

VÉLT HÁTRÁNYBÓL ELŐNY Rácsok András szerint a megszokottól kissé különböző lelkészi-gyülekezeti kapcsolatnak sok előnye van. – Úgy érzem, hogy épp ettől működik a közösségünk: mindannyiunknak vannak olyan elfoglaltságai, amelyek mellett vállaljuk a gyülekezetben való részvételt, az érte hozott áldozatunkat. Mindenki beleteszi a magáét – osztja meg tapasztalatait a lelkipásztor. Hozzáteszi: – Ezért fogadtak el engem is a lelkészüknek, holott másik munkám is van emellett, és így korlátozottan vagyok jelen a gyülekezetben. Mégis gyarapodunk, mégis van közösség. Ez annak köszönhető, hogy a lelkész nem egyedül dolgozik, a gondnok nem egyedül cipeli a terheket, a presbitérium nem a lelkipásztor nyakába zúdítja a teendőket, hanem közösen tesszük a dolgunkat. A gyermekek közötti szolgálat sem csupán a lelkészen múlik: a szülők is tevékenyen részt vesznek a munkában, és még sorolhatnám a példákat. 2020. november 1.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |  „…a lelkész nem

egyedül dolgozik, a gondnok nem egyedül cipeli a terheket, a presbitérium nem a lelkipásztor nyakába zúdítja a teendőket, hanem közösen tes�szük a dolgunkat.” (Rácsok András)  „A saját épület ötle-

te onnan indult, hogy korábban az evangélikus templomba jártunk, havonta egyszer ott volt istentiszteletünk. Néhányan arra gondoltak, hogy valami más megoldást kellene találni.” (Lovászné Mészáros Andrea)

ROMOKBÓL LEHETŐSÉG Munka pedig akad bőven: az arnótiak nyitott szemmel járnak, és igyekeznek megragadni a lehetőségeket a fejlődésre, fejlesztésre. Legutóbb az érkezésünkkor megcsodált gyülekezeti ház csinosításával hoztak létre olyan bázist, ahol jól érzik magukat, és amely a közösségi élet minden vonatkozásában alkalmas helyszín lehet. Pedig az egykori iskolaépület 2002-ben igencsak romos állapotban került a helyi reformátusokhoz. – A saját épület ötlete onnan indult, hogy korábban az evangélikus templomba jártunk, havonta egyszer ott volt istentiszteletünk. Az ilyenkor összegyűjtött perselypénzt is az ongai anyagyülekezetnek adtuk. Néhányan arra gondoltak, hogy valami más megoldást kellene találni. Aláírásgyűjtés indult, amely azt volt hivatott bizonyítani, hogy szeretnénk leválni Ongáról. Az akkori lelkész, Szilágyi Zoltán rákérdezett a polgármesteri hivatalban, hogy mi van ezzel a házzal, hiszen nem használják semmire – valamikor talán szociális otthont vagy napközit szerettek volna belőle kialakítani – idézi fel Lovászné Mészáros Andrea. – Az épület egykor az evangélikusoké volt, iskola működött benne. A szocializmus idején államosították, a nyolcvanas évek második feléig töltötte be az iskola funkcióját. Amikor lehetővé vált, hogy az egykor egyházi tulajdonban lévő ingatlanokat visszaszolgáltassák, az önkormányzat úgy döntött, hogy viszonylag kedvező ár ellenében átadja a területet és a hozzá tartozó épületet a református egyháznak – egészíti ki a gondnok szavait Kiss László presbiter. A vásárláshoz szükséges összeget részben összeadta a közösség, részben kölcsönt kaptak, és a gyülekezeti tagok kétkezi munkával is segítették az építkezést: van közöttük kőműves, és a tetőt is helyi vállalkozó tette rendbe. – Miután megvettük az ingatlant, egy szombati napon úgy tizenöt jól megtermett férfiember hozzáfogott az épület szétszedéséhez: teljesen át kellett alakítani. – Hozzá kell tenni, hogy az akkori lelkipásztor, Szilágyi Zoltán igazi műszaki ember, aki sok dologhoz ért, így irányítani tudta az építkezést – emlékeztet Rácsok András, Kiss László pedig hoz18 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

záteszi: – És nemcsak irányította, hanem ő is tevékenyen beleállt a fizikai munkába. Leginkább hétvégén tudtunk dolgozni.

ERŐSÖDŐ GYÜLEKEZET Persze a kétkezi munka – bármennyire nemes és fontos – még nem elegendő ahhoz, hogy egy épület elkészüljön. A közösség ezért pályázatok útján igyekezett előteremteni a szükséges anyagi hátteret. – Egy vidékfejlesztési pályázat lendített nagyot a munkálatokon, az akkor kapott harmincötmillió forintnak köszönhetően új nyílászárókat vettek, szigeteltek, bevezették a vizet, a gázt, megépítették az új udvart – mondja Rácsok András. Arnótot körülbelül kétezerötszáz fő lakja. A kis településen négy felekezet van jelen: római katolikus, görögkatolikus, evangélikus és református vallásúak alkotják a lakosságot, ebből a legutóbbi népszámlálás alapján háromszáz fő református. Amikor az utóbbi közösség erősödni kezdett, a pozitív hangok mellett negatívak is akadtak a faluban. – Volt, aki azt mondta nekünk: így kell, jól csináljátok, de persze ennek az ellenkezőjét is hallottuk – állapítja meg Kovács Béláné presbiter. – Van, aki mind a mai napig nem érti, miért nem volt elegendő számunkra havonta egyszer az evangélikus templomban találkozni – ez persze nem a gyülekezetből, hanem a faluközösségből hallatszik időnként. Én azonban azt tapasztalom, hogy az elmúlt években – talán irigységből – elhangzó hasonló „kritikák” csak még jobban összekovácsolják a közösségünket – egészíti Kovács Béláné szavait a lelkipásztor. Véleményét Gyenes Gáborné is megerősíti. – Amikor ökumenikus hetet tartunk, akkor – legyen szó bármelyik felekezetről – mindenki szeretettel jön, a gyülekezeti tagok és a lelkészek is. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy látják, a társaság családias, összetartó. A fiatal, kisgyermekes családok szempontjából sokat számít, hogy Rácsok András és felesége, a szintén lelkipásztor Zsófia ugyancsak kisgyermekes szülők. Zsófia szervezte meg a gyermekfoglalkozásokat, a férje pedig az ifjúsági munkára fektetett nagyobb


| REFORMÁTUS ÉLET |

 „Sokan, akik érdeklődtek a gyülekezet iránt, de

még bizonytalanok voltak, végül azért maradtak, mert látták, hogy itt oldott a hangulat – jó itt lenni.” (Gyenes Gáborné)

 „…egy szombati napon úgy tizenöt jól megtermett

férfiember hozzáfogott az épület szétszedéséhez: teljesen át kellett alakítani.” (Kiss László)  „Volt, aki azt mondta nekünk: így kell, jól csináljátok, de persze ennek az ellenkezőjét is hallottuk.” (Kovács Béláné)

hangsúlyt. Sokan, akik érdeklődtek a gyülekezet iránt, de még bizonytalanok voltak, végül azért maradtak, mert látták, hogy itt oldott a hangulat – jó itt lenni. Így lett néhány család, akiknek a gyerekei itt, ebben a gyülekezeti házban nőttek fel, és most fognak konfirmálni. Köztük van az én kisebbik lányom is. Sok olyan program akad, amely minden generációt, időseket és fiatalokat egyaránt megszólít. Az ünnepi műsorokra, a játszóházakba és a kapcsolódó programokra mindenki örömmel jön – osztja meg Gyenes Gáborné, aki főleg a gyermekfoglalkozásoknál segédkezik.

KÖVETELMÉNYBŐL KAPCSOLAT Beszélgetőtársaink szerint a gyermekeken keresztül sokakat be lehet vonzani a közösségbe. Épp ezért figyelnek különösen a közeli, zsolcai és miskolci egyházi iskolába járó gyermekekre és családjaikra. – Az egyházi iskolába járó gyermekektől kötelező templomlátogatást várnak el az intézmények. Mi örülünk nekik, és – habár a járványhelyzet miatt ez most nem kivitelezhető – kimondottan nekik találtuk ki, hogy minden hónapban legyen egy kicsit könnyedebb, lendületesebb liturgiájú, családi istentisztelet, amikor a gyermekek és a fiatal családosok vannak a középpontban. Ezt a végén kiegészítjük némi kávézási, süteményezési lehetőséggel, azaz szeretetvendégséggel. Ez azért jó, mert éppen az a közeg mozdul meg ilyenkor, akikkel – ha nem lenne az említett iskola–egyház kapcsolat – aligha találkoznánk. Így azonban új kapcsolatok formálódnak. Hisszük, hogy ebből később aktívabb egyháztagság, a közösséghez tartozás is kialakul – magyarázza Rácsok András. Az arnótiak az iskolai oktatás mellett az óvodai nevelésben is látnak fantáziát. Épp ezért örülnek annak, hogy a gyülekezeti ház mellett lévő épületben az egyházkerület fenntartásában hamarosan református óvoda nyílik. Az egykoron itt álló, gyülekezeti tulajdonban lévő építményt már elbontották, a helyén az építés már elkezdődött. – Azt szeretnénk, ha az óvodába járó gyermekek és szülők is részesülnének Krisztus jó illatából

(2Kor 2,15), amelyet mi az istentiszteleteken magunkba szívhatunk. Szeretnénk, ha nemcsak az épületek, hanem a két közösség – az óvodai és a gyülekezeti – is közel lenne egymáshoz. Ez mindenkinek új helyzet, és a mi felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan tudunk bánni. Az pedig a szülők felelőssége, hogy lelki közösségre találjanak nálunk. Hiszen így van igazán értelme egyházi, adott esetben református óvodába íratni a gyermeket – vélekedik a lelkipásztor.

A HŰSÉG GYÜMÖLCSE A gyülekezeti tagok lelkesek, nem félnek az új feladattól. Azt mondják, nagy igény van Arnóton a református óvodára – ennek hiányában több helyi lakos Miskolcra viszi a gyermekét. Lelkészük szerint a gyülekezet feladata, hogy a nem egyházi kötődésű embereknek is vonzóvá tegye a református óvodát. A családoknak pedig így lehetősége nyílik csatlakozni az élő gyülekezeti és – mint kiderül – egyben baráti közösséghez. – Nekem nagy élmény az, hogy ha belépek az imaházba, akkor nem „csak” a gyülekezettel, hanem barátokkal, közvetlen kapcsolatokkal is találkozom. Így is köszönünk általában: „Áldás békesség, helló!” – mondja Rácsok András. A lelkész arra is rámutat, szeretett közösségük nem lenne élő, fejlődő az elődök munkája nélkül. – Minden lelkész, aki valaha itt, Arnóton szolgált – akár szórványban, akár helyettesítőként –, a lehetőségeihez mérten hűséggel végezte a feladatát. Mi most ebben a hűségben gyümölcsözhetünk ilyen látványosan. Tőlük származnak az alapok: a gyülekezet létét még most is az idősebb generációhoz tartozók alapozzák meg, akiknek a kötődése még a korábbi lelkészek szolgálata idején alakult ki. Csak épp most bontottuk ki a szárnyainkat, most kezdtünk el repülni. A korfánk pedig arra enged következtetni, hogy körülbelül húsz évig még nem lesz olyan félelmünk, hogy elfogyunk. Ebben hatalmas lehetőség van, amelyet ki kell használnunk: előre kell gondolkodnunk, építkeznünk kell, új módszereket kell találnunk arra, hogy a közösség hogyan maradhat fiatal.  FOTÓ: SZŐNYI ISTVÁN 2020. november 1.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Ige Amikor azt mondjuk, hogy a reformáció visszatalálás az Igéhez, vagy Isten Igéjének újraolvasása, akkor könnyen lehet, hogy a mai emberek jelentős részének ezzel nem mondunk semmit. Ugyanis mit fejez ki az a szóösszetétel, hogy Isten Igéje? Azt, hogy van tartalom, amelyet nem az ember hozott létre. Minden emberi vélekedéstől függetlenül igaz. Abszolút, megkérdőjelezhetetlen tekintély. Keresztyén az, aki hisz abban, hogy van Ige, mi több, hiszi, hogy az Igének nevezett tartalom magától Istentől származik, aki a testté lett Igében, Krisztusban és az írott Igében, a Bibliában kijelen-

„A keresztyén meggyőződés Isten Igéjének a létéről éppen azt üzeni, hogy az ember önmagában mindig is tudatlanságban szenved, és rászorul arra, hogy sorsát ne önmagából magyarázza.” tette önmagát. Magyarán, az Ige nem emberi találmány. Nem olyan tartalom, amelyet némelyek valamely szellemi erőfeszítés árán megalkottak. Az Isten Igéje szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a benne és általa kifejtett tartalom Istenről és az emberi lét nagy kérdéseiről nem helyezhető egy rangra az emberi gondolkodás történetének mégoly kiemelkedő teljesítményeivel sem. Az örök igazságok megismerésére nézve abszolút viszonyítási pont, amelyhez minden mást mérünk. Ma is. Ha ugyanis a Biblia jelentőségét az adja meg, hogy az emberiség kulturális örökségének becses darabja, akkor valójában nemcsak az történik, hogy múzeumi tárggyá válik, hanem az is, hogy az Isten Igéjének a léte válik kérdésessé. Magyarán, míg a múltban az Isten Igéje kifejezés magától értetődően létező valóságra utalt, addig mára nem az lett a kérdés, hogy a Biblia valóban Isten Igéje-e, s ha igen, hogyan az, hanem az, hogy az Isten Igéje kifejezés értelmes szóösszetétel-e még egyáltalán. Ezért fordulhat elő, hogy amikor a keresztyének Isten Igéjéről beszélnek, értetlenség a fogadtatás azért, mert a mai gondolkodás annyira átalakult és beszűkült, hogy az Isten Igéje kifejezés által jelölt tartalom nem fér bele. Ez egyébként sok felesleges keresztyén önostorozás okozója is lehet, hiszen az a képzet alakulhat ki, hogy az egyház a hibás azért, mert nem tudja megszólítani az embereket. Holott az Ige általi megszólítottság alapfeltétele az, hogy 20 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

hinni kell: Isten Igéje létező dolog. A mai gondolkodást meghatározó hiedelem azonban az, hogy a cselekvés alanya csakis az ember lehet, minek következtében a megszólaló, önmagát közlő Istenről szóló igehirdetés eleve irracionálisnak tűnik. Ez abban az unalmas kérdésben ölt testet, hogy mi, keresztyének, honnan tudjuk, hogy Isten Igéje létezik? Irgum-burgum, igazoljuk magunkat! Ez vicces. Ugyanis csak az sikkad el ebben a racionálisnak nevezett tudálékosságban, hogy a létezés nagy kérdéseiről senkinek sincs igazolható tudása. Valójában csak annyi történt, hogy az Isten Igéjéről szóló keresztyén üzenet helyébe más, racionálisnak gondolt hiedelmek nyomultak be. De ez az ördög csele. A csel az, hogy elhiteti, hogy a hitetlenség igazolható állításokon nyugvó racionális meggyőződés. Így lett az ateizmusból norma, ami abból látszik igazán, hogy a hívőnek mindig igazolnia kell magát, míg az ateistának sohasem. Mintha bizony az ateizmus nem hiten alapulna. Ugyan, miféle igazolása lehetne egy olyan világképnek, amely szerint a világ végső értelmét önmagában a világban kell keresni, és nem kell mögötte Istent kutatni? Semmilyen sem. Csak valamiért napjainkra eluralkodott az a hiedelem, hogy az ember képes igazolható és bizonyítható tudással megragadni a lét nagy összefüggéseit. Nos, nem képes. A keresztyén meggyőződés Isten Igéjének a létéről éppen azt üzeni, hogy az ember önmagában mindig is tudatlanságban szenved, és rászorul arra, hogy sorsát ne önmagából magyarázza. Isten Igéjének a léte azt jelenti, hogy az embernek nem kell bezárulnia önmagába, hanem láthatja önmagát mintegy „kívülről”, úgy, ahogy van. Isten felől. Az emberi lét örök igazságait nem az ember mondja ki, hanem Isten. Ez valódi távlat ahhoz képest, amit a posztmodern világmagyarázatok adni tudnak. Egy szó, mint száz, a reformáció nagy igazsága ma is érvényes: vissza az Igéhez! S nem azért csupán, hogy megőrizzük a múltunkat, hanem mert nincs olyan emberi tudás, amely az Igét meghaladhatná. Abszolút viszonyítási és tájékozódási pont, amely nélkül az igazságról semmi sem mondható. Az Ige nélkül az emberi sors: botorkálás a sötétségben, kilátástalan küzdelem az ismeretlennel. Nincs más tájékozódási pont, csak az Ige. „Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsolt 119,89) 


| GONDOLATOK |

KOCSIS JULIANNA

Mélyebbre hajolva A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Végre! Kár, hogy világjárványnak kellett kitörnie a bekövetkeztéhez – kapom fel a fejem a hírre, miszerint jelentősen megemelik az egészségügyi dolgozók bérét. Néhány nappal később, a híreket pásztázva szomorúan veszem tudomásul, hogy apróbetűs rész is tartozik az egyébként már most sokszorosan kiérdemelt összeg kézhezvételéről szóló törvényhez. Csalódottan görgetem tovább a

hírportált. A keserű adatokat megunva rutinszerűen nyitom meg az egyik közösségi oldalt. Megint fehér köpenyes fotóval illusztrált cikken akad meg a szemem. Kisgyermekes doktornő osztja meg az olvasókkal a napi teendőit, többek között Covid–19-fertőzötteket lát el. Napról napra holtfáradtan esik haza, a családja alig látja, az emberi nyomorúság különböző formái fojtogatón telepednek rá, és nincs kilátás a pihenésre: egyre telítettebb az osztály. Beugrik egy másik, néhány hete látott poszt. Ebben az egyik budapesti gyermekkórház kérte, ne vegzálják a páciensek szülei a dolgozókat a koronavírus miatt hozott szigorú szabályokért. Merthogy bántják őket: szóval, nézéssel, a maszk nem- vagy szabálytalan viselésével, a kis betegeket és szeretteiket is védő kérések önkényes áthágásával. Az egészségügyben dolgozókat érő atrocitások meglehetősen bántanak. Akik az életüket embertársaik gyógyításának szentelik, nem ezt érdemlik. Tudom, mindannyian találkoztunk már fáradt, ingerült, netán hanyag, érzéketlennek tűnő orvossal, nővérrel. Talán zavarba jöttünk már a hálapénz kelletlen intézménye miatt. Netán tehetetlenül néztük végig hozzátartozónk szenvedését vagy tűrtük a sajátunkat egy vigasztalan kórteremben. E tapasztalatok azonban nem jogosítanak fel minket az álta-

lánosításra, a harag, a rosszindulat és az önkényesség terjesztésére. Kárpátalján nőttem fel, ahol az egészségügy színvonala messze elmarad az európai követelményektől. Nyolcéves voltam, amikor a saját bőrömön kellett tapasztalnom az áldatlan körülményeket. Épp a születésnapomon derült ki, hogy félig lábon hordtam ki egy tüdőgyulladást. Még aznap kórházba fektettek. Torta helyett vénás vérvétel várt rám. Ma is hadilábon állok a vér látványával, habár megtanultam erőt venni a viszolygáson. Gyerekként azonban ez nem ment. A szüleim azzal is rengeteget vesződtek, ha be kellett kenni rajtam egy sebet, a mellkasbedörzsölő balzsamok is csak keserves hisztik árán kerültek rám. Így elképzelhető, hogy a karomhoz közelítő tű látványa milyen reakciót váltott ki belőlem. Ordítottam, és miközben szegény édesanyám a föld alá süllyedt volna szégyenében, három nővérke közös erőfeszítése és a már bent fekvő gyermekek megrémítése árán végül csak sikerült megszerezniük a mintát. Komor hangulatban foglaltam el a helyemet a kórteremben. Egyetlen orvostól vagy nővértől sem kaptam még egy rosszalló pillantást sem. Helyette egyikük odajött, és kedélyesen, ám csöppet sem bántón megkérdezte: én voltam-e, aki ilyen szép erős hanggal árasztotta el az épületet. Három hétig kezeltek az ütött-kopott falak között. A kezelőorvosom mindig kedves volt, és bokros teendői között is talált időt, hogy beszélgessen velem. Egy alkalommal pedig a nővérkék invitáltak be a szobájukba, ahol a kórházi koszt helyett titokban egyikük házi körözöttjét kóstolhattam meg. Nekik, alulfizetett egészségügyiseknek köszönhetően a kórházban töltött idő érdekes kalandként maradt meg bennem. Gyógyulásom után édesanyámmal meglátogattuk az orvosomat, hogy virággal köszönjük meg a gondoskodást. A doktornő megkérdezte, felnőve szeretnék-e majd orvos lenni. Azonnal rávágtam, hogy nem. Mosolyogva kérdezte: nem akarok segíteni az embereken? Isten útjai kifürkészhetetlenek: az egyetemet befejezve két évig egy betegek gyógyítását segítő alapítvány munkatársa voltam. Az egészségügy–páciens kapcsolat kölcsönös tiszteletet és empátiát igényel. De meggyőződésem, hogy jelenleg a mi feladatunk mélyebbre hajolni. Már csak némi alázat kellene hozzá.  2020. november 1.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Újulni szeretnénk

LXIV. ÉVFOLYAM,

44. SZÁM,

2020. NOVEMBER 1. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Egykori osztálytársammal beszélgetek. Vázolja fájdalmas élethelyzetét, amelyben mostanra minden elromlott. Először, még kora ifjúságában, az egészsége, majd mostanra a családi állapota is. Párja otthonából hamarosan mennie kell. Fél a holnaptól. Nyolcadikos a kisfia, mint egykor mi. Őt félti. Az ő jövőjét. És miatta nem adja fel. Letettem a telefont, és az első gondolatom az volt, hogy mennyire szerencsés vagyok. Hogy mennyi mindenem van. Nem az utca vár, hanem a család. A válságok megtanítanak félteni az életünket, megtanítanak hálát adni azért, amink van. Kicsiért és sokért. Elégért. Idén olyan válságot élünk, amely minden embert érint valamilyen formában. Még az első hullám során sokan elemezték: vajon milyen hatással lesz a lelkekre, a hitéletre a világjárvány? Sokan vizionáltak megtérő tömegeket, akiket a betegségtől való félelem „odatol” az Úr ölelő karjaiba. Helyette az jön szembe, hogy az istenhiánytól, a lelki túlfeszültségtől szenvedő ember az összeesküvés-elméletek buzgó terjesztésétől, a nagy leleplezésektől, álhírektől várja az igazság birtoklását, félelmei feloldását. Felháborodottan oktat ki és vitázik. Hatósággal, orvosokkal, tudósokkal, vezetőkkel, pedagógusokkal. Eljut a hitetlenség, az ellentmondás pereméig. Megfertőzi valami kóros üldözési mánia. Óvintézkedésektől, maszkviseléstől, oltástól, sőt, egyáltalán már a higgadt, kiegyensúlyozott hangtól is félti az életét, miközben a vírus létezését is bátran, nagy hanggal tagadja. Az első tüsszentésig. És a rászakadó bizonytalanságban mindent megkérdőjelez. Tagadó spirálba kerül. Álhírek garmadája között keresi, kutatja az igazságot. És folyton azt hiszi: na, most találta meg! Lelkesen adagolja, posztolja a világszenzációk, nagy leleplezések minden napra jutó híreit, ám lelke nem nyer megnyugvást. Az istenhiányban szenvedő ember ott mereszti szemét és forgatja nyakát a világ hangos, zajos forgatagában, de a fényszennyezés, amelyhez ma már jócskán a (közösségi) médiaszennyezés is társul, csak még inkább elvakítja, és nem leli Krisztusát. A reformáció ünnepén megnyílik a lelkünkben egy aprócska ajtó, igény, vágyakozás a megújulás iránt. Ha már ez az ünnep lényege, szeretnénk, ha mi is tevékeny részesei lennénk. Újulni szeretnénk. Erről beszélnek a költőfejedelem imádságos sorai is: „Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, / Beteg vagyok, beteg. // Meg-megállok, mint alvajáró / S eszmélni akarok”. Ha ezt én is meg tudom fogalmazni, máris jó irányba haladok. Az életemet vonzó, újító, gyógyító Isten felé.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Hűségre építkeznek

ÖSSZETARTÓ, CSALÁDIAS KÖZÖSSÉGBEN AZ ARNÓTI REFORMÁTUSOK

9 771419 856007 20044

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Bebábozódás után Leginkább mit értékeljen a jó zsűri egy református szervezésű versírópályázaton: a tiszta szívből szóló őszinteséget vagy a helyes formát, a jól „megcsinált” költeményt? Az értékelők dilemmájáról és a végső győztesekről tudhatott meg többet az, aki eljött október 14-én, a Református Művelődésért Kutatóműhely (RefCOO) Bebábozódás után elnevezésű versírópályázatának eredményhirdetésére. Nem sokkal azelőtt állt el az eső, hogy a budapesti Építészpince vadszőlővel benőtt udvarán Bársony Márton a RefCOO nevében köszöntötte azt a negyBALOGH-ZILA venkét versírót, akiknek verse bekerült a legjobbak TEODÓRA közé. Mint mondta, a műhely minden évben szervez hasonló pályázatot a különböző művészeti területeken alkotóknak. Tavaly a fotóművészeket igyekeztek megszólítani az Isten a XXI. században elnevezésű pályázattal, idén azonban a verseket íróké, a profi és amatőr költőké volt a főszerep. – Bámulatosan sokfélék voltak a versek – mondta el Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító, a zsűri elnöke, aki hozzátette: – Volt szabad vers és szigorú formájú, volt a magányt panaszoló, és volt a világot féltő. Volt istenes és volt világias. Nádasdy Ádám örült, hogy a zsűri másik két tagjával – Farkas Zsuzsannával, a reformatus.hu főszerkesztőjével és Deres Kornélia költővel, szerkesztővel – mennyire hasonlóan gondolkodtak. Ugyan sok munka után, de egyértelmű volt, hogy a több mint ötszáz beérkezett pályamunkából melyik legyen az a negyvenkettő, amely bekerül a készülő, Bebábozódás után című verseskötetbe. – Örvendetes, hogy a magyar nyelvterületen ma is ilyen sokan ragadnak pennát vagy inkább tabletet, és sokan jól

csinálják. A negyvenkettőn kívül is volt még sok olyan, amelyeket nyugodtan lehet jó versnek nevezni – fogalmazott a zsűrielnök. – Ne hagyják abba a versírást, sőt tegyék lelkesen! – üzente a kötetbe be nem kerülőknek a költő, hiszen, mint mondta, az a perc a fontos, amikor valami olyasmivel foglalkoznak, ami kiszakítja őket a mindennapjaikból. – Az ilyen percet hagyományosan ünnepnek nevezzük. A versírás percei ezért ünnepi percek, ahogy az istentisztelet percei is azok, még akkor is, ha netán hamisan énekel a gyülekezet. Fölszáll az a hang magasra, ha tiszta szívből szól – hangsúlyozta Nádasdy Ádám, aki beszédében végül úgy búcsúzott el a nyertesektől, mint olyan gyülekezet tagjaitól, akik nem csupán tiszta szívből, de szépen is énekelnek. A lelkesítő megszólalás után átadták a legjobbaknak járó díjakat. Sípos Tamás Ködhatár című verse végzett az első helyen, a második Horváth Imre Olivér Évfordulója, a harmadik helyezett pedig Ferencz Anna Kata Exit című verse lett. A díjazott költeményeket a helyszínen Vecsei H. Miklós előadásában hallgathatták meg az érdeklődők, aki pedig nem lehetett ott, jövőre már kötet formájában olvashatja a legjobb verseket.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. november 1.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Megfestett Solák Ez a kép a reformáció képe. Krisztus a középen! Ez a prédikáció központi üzenete, a szenvedő szolga, a megfeszített Krisztus. Ez az Isten akarata. Ő így hozza helyre önmaga és az ember között a kapcsolatot, amelyet a bűn elrontott. A bűnért viszont valakinek vállalnia kell a büntetést. Ő, az egyszülött Fiú szenved, és halálával vállalja a bűnök elégtételét. Az igaz istentisztelet képe ez. Semmi más nem lehet középen, csakis Krisztusnak van ott helye. Minden igehirdetés és Lucas Cranach: Luther prédikál. A wittenbergi nagytemplom oltárképe (1547) minden istentisztelet középpontjában a megsebzett és szenvedő, de egyben a dicsőségben olvassuk is történetesen. (A képen megfestett arányok szerint feltámadt Úr lehet ott. Ez a reformáció egyik nagy felfedezése. éppen az Ószövetség betűit érinti Luther.) Ez a reformáció máSolus Christus – egyedül Krisztus. sik nagy felfedezése: Sola Scriptura és Tota Scriptura – egyeEz a kép a kezek képe is. Krisztus kezei első ránézésre tehedül a Szentírás. tetlen végtagok, kemény fémszegekkel odaszegezve az érdes Nincs igehirdetés, ha nincs, aki hallgassa. Legalább egy fához. Második szemrevételre pedig azt látjuk, ezek a kezek emberre szükség van, aki hallgatja vagy hallani kívánja az kitárt karok. Isten kitárt karjai az ember felé. Csak a sebezheevangéliumot. A kép jobb alsó sarkában megjelenik előttünk tőség képes biztosítani egy kapcsolatot. Isten a sebezhetőa gyülekezet. Az a gyülekezet, amely osztozik a megfeszített séget is vállalta, csak hogy olyan közel kerülhessen hozzánk, Krisztus érdemeiben. Ezekről nem tudnak másképpen tudohogy kezeivel átölelhessen minket. A képet tehát a megsebmást venni, csakis az igehirdetés csodája által. Látni kell: a kizett Isten uralja, aki szenved, hogy mi eközben az ő közelsétartóan figyelő szemek fókusza nem a szószékre irányul. Az gébe léphessünk. igehirdető, még ha Luther Mártonról van is szó, nem fontos. Az igehirdetés tartalma mellett természetesen ott van Ő szolga. Verbi Divini Minister, Isten Igéjének szolgája. Itt nem az igehirdető és annak kezei is. A képen Luther Mártont látő van a középpontban. A gyülekezet nem tőle függ, hanem juk prédikálni. Nagyon kifejező ez a részlet is. A két kéz poegyedül Krisztustól. Őrajta függ a tekintetük, a fülük, de ami a zíciója teológiai üzeneteket hordoz. A prédikátor bal kezének legfontosabb, egyedül tőle függ a hitük is. Amennyiben hiszik, ujjbegyei az Ige betűit érintik. Az örök Ige megtestesülése a hogy Krisztus értük vállalta a halált, annyiban lehet az életük Biblia lapjain, de mégiscsak „holt betűk” ezek. Az ujjbegyek fiboldog és szabad. A reformáció nagy felfedezése ez is, hogy nom érintése a lapon mégsem egy halott utolsó érintése. Ez nincs üdvösség, nincs szabad élet senki más által, csakis a a mozzanat a kapcsolat direkt kifejezése. A Szentírás pulzuKrisztusba vetett hit által. Ez a harmadik nagy felfedezés: Sola sának, lüktetésének kitapintása ez. Az Élővel való közvetlen Fide – egyedül hit által. kapcsolattartás. Isten szavának érintése, hogy mindeközben Végezetül pedig a márványtemplom rideg falai adják a kép az is megérinthesse az igehirdetőt. keretét. Ám a tartalom mégis élettel van tele. Az ige hirdetése Ennek következménye, hogy az igehirdető jobb kezének lüktet a statikus falak között. Az igehirdetést pedig a reformáció mutató- és középső ujja egyszerre irányítja – szinte erőszafedezi fel újra. Ahogy a II. Helvét Hitvallás fogalmaz: „Isten Igéjékosan – a figyelmet a középen álló megfeszített Krisztusra. A nek hirdetése Isten Igéje.” Isten emberi szavak által kommunikál, két kéz között, belül pedig ott dobog elrejtetten egy újjáteremközli önmagát a Szentlélek Isten jelenlétében. Ez az ő kegyelmétett szív, amely nem kíván és nem is tud másról szólni, csakis nek egyik legnagyobb jele, hogy beszél hozzánk. Az igehirdetés Krisztusról, róla is mint megfeszítettről. Ez az Ige-hirdetés, Isten kegyelmének a jele. A reformáció negyedik nagy felfedezéazaz Krisztus-hirdetés. Az út oda és vissza is járható, sőt oda se: Sola gratia – csakis kegyelemből.  LITERÁTY ZOLTÁN és vissza is kell járni rajta. A Biblia betűi Krisztusra nézve a Lélek által elevenednek meg előttünk, azaz a betűt csakis Krisztusra nézve tudjuk helyesen értelmezni és megélni. Ugyanakkor a betű Krisztust hirdeti nekünk, még ha az Ószövetséget 24 Reformátusok Lapja

2020. november 1.


| EGYHÁZI ÉLET |

Közösségi élet a vírushelyzetben Idén ősszel is megszervezték a Károli Gáspár Református Egyetem Tréninghetét, azaz a Károli Közösségi Napokat. Az alkalmon szigorú járványügyi intézkedések mellett hibrid formában – online és élőben is részt vehettek az érdeklődők. Az idei tréninghetet „Jövőkép az egyházi egyetemen” címmel tartották meg október 19. és 22. között, amelyen a hallgatókon túl az egyetem munkavállalói is változatos programok, wokshopok közül választhattak. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” – idézte a Károli Közösségi Napokat megnyitó köszöntőjében Czine Ágnes rektorhelyettes Jézus szavait, majd hozzátette: ezt a parancsot adta Jézus a tanítványoknak közvetlenül a men�nybemenetele előtt, úgy is mondhatjuk, hogy ezek voltak az utolsó szavai itt, a Földön. – Ma az egyházban a keresztség sákramentumának kiszolgáltatásakor hangzik el ez az Ige, számunkra, református egyházi intézmény számára azonban túlmutat ezen. Egyházi intézménynek, főképpen oktatási intézménynek ezt a jézusi parancsolatot különösen szem előtt kell tartania – hangsú-

lyozta az intézményvezető, hozzátéve: – Nekünk, akik különböző tudományokat oktatunk, felsőfokú szakembereket képezünk, különösen figyelnünk kell arra, hogy a szakmai tudás mellett tanítványokká is tegyük azokat, akiknek tudományos képzése ránk bízatott, akik meghallják az ő üzenetét, olyan tanítványokká, akik szakmai képzettségük mellett az ő tanítványaivá is válnak, és hivatásuk gyakorlása során ezt tovább fogják adni majd a rájuk bízottaknak.  KRE.HU HIT TALK A KÁROLIN A járványhelyzet miatt ez évben a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Hagyomány – Identitás – Történelem (HIT) konferenciáját személyes találkozás formájában nem tudják megrendezni. Így az elmaradt konferencia napján, október 21-én útjára indították a HIT Talk pódium- és kerekasztalbeszélgetéseket, amelyekkel kéthetente jelentkeznek majd a református egyház- és művelődéstörténetet érintő érdekes témákban. A beszélgetések előre felvett podcastok formájában hangoznak el, és a későbbiekben online is elérhetők lesznek a KRE honlapján az Egyház és Társadalom Kutatóintézet Reformáció Öröksége Műhelyének oldalán, ahol már az előző évi, HIT2019es tanulmánykötet és a HIT2018 teljes anyaga, valamint a Reformátusok és Trianon című dokumentumfilm is megtalálható. A HIT2019 két kötetben, nyomtatásban is megjelenik majd.

PÁRBESZÉD A LÉLEKRŐL

Nemzetközi Patmosz-konferenciát szerveztek „A Lélek születése” címmel a Debreceni Hittudományi Egyetemen október 20-án, amelyen oktatók, kutatók és hallgatók előadásait hallhatták az érdeklődők. A Patmosz kutatóintézet már hetedik alkalommal tartott konferenciát „Az ókori keresztyén világ” téma­ körében, ez alkalommal, a járványhelyzetre való tekintettel, az eseménybe otthonról is bekap­cso­lód­ hattak az érdeklődők. A Debreceni Hittudományi Egyetemen 2010 óta működik a Patmosz – Bibliai Tu­ do­mányok Kutatóintézete, melynek célja, hogy tagjainak szakmai együttműködése révén segítse elő a bibliai tudományok területén új tudományos eredmények megszületését, publikálását, népszerűsítését, a felsőoktatásban való hasznosulását. Emellett gyűjteményeivel álljon az egyetemi hallgatók, a Doktori Iskola, valamint lelkészi és világi kutatók rendelkezésére, kiadói és tudományszervezői tevékenységével pedig segítse a bibliai tudományok magyar, illetve közép- és kelet-európai fejlődését, erősítse e régió tu­do­má­ nyos együttműködését a bibliai tudományok területén.  DRHE.HU

2020. november 1.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Microsoft mintaiskolája lett a Lévay Magyarországon egyedüliként Microsoftmintaiskola címet kapott a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon. Az intézmény ezzel bekerült a világ azon iskolái közé, amelyekben speciális módszertan szerint minden tantárgyból digitális tananyag is elérhető. A miskolci középiskolában harmadik éve indulnak digitális osztályok, amelyekben a diákok a Microsoft szoftvereit használva, egyedi laptopokon tanulják a közismereti tárgyakat. Az elsajátítandó tudás ugyanaz, mint a többi osztályban, a módszertan viszont különbözik. Kerboltné Tóth Edit tanulmányi igazgatóhelyettes elmondta: Évekkel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy digitalizáljuk az oktatást és

egységes tanulmányi platformot alakítunk ki a diákok és a tanárok számára. Ehhez a Microsoft innovatív iskolaprogramja biztosított kiváló alapokat. A gimnáziumban jelenleg négy osztályban, illetve a mozgóképkultúra- és médiaismeret-csoportban oktatják ilyen formában a diákokat. – A digitális felületet ma már az összes tanár tudja használni, és hat olyan munkatársunk van, akik szakértői ezeknek a programoknak – fogalmazott a tanulmányi igazgatóhelyettes. A 2020/2021-es tanévben a világ összes iskolája közül 352 szerezte meg a Microsoft Showcase School címet. Hazánkból csak a Lévay rendelkezik vele.  WWW.TIREK.HU 26 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. A múlt idő jele. 3. Az idézet első része (R, K, Á). 10. Szolmizációs hang. 12. Jelzőfény a hegyen. 13. Belül kopik! 14. Élőlény. 16. ÉÓY. 17. Fedett medence. 20. Magyar származású olasz szobrászművész (Amerigo). 21. Szegényes, elhanyagolt, német eredetű szóval. 23. Római 51. 24. Az idézet második része (R, S, U). 26. Védelmez. 27. A zenei alaphangsor 6., 4. és 3. hangja. 29. Világháló. 30. Rúgni kezd! 31. Kicsinyítő képző. 32. Napirend hollandul (ORDE). 34. Fájdalmat okozó. 36. Káros. 38. Juttatná. 40. Szentté avatott angol humanista, jogász, író, államférfi (Tamás). 42. Részben ráordít! 43. Kisebb közigazgatási egység Oroszországban (OKRUG). 44. Férfinév. 45. Kistermetű. 48. Gyűrű alakú korallzátony. 50. Norvég városka Oppland megyében (OTTA). 51. Lyka Károly. 52. Morzehang. 54. Hidrogén és vas vegyjele. 55. Török katonai rang volt. 56. Svéd gépkocsimárka. 60. Rettenve. 62. Talál. 63. Nyolc hangszerre írt zenemű. 65. …-tin-tin, kutyasztár. 66. Nyomdai termék. 68. … Hafun, Afrika legkeletibb foka. 69. Olyan módon. 72. Személyes névmás. 73. Győr német neve. Függőleges: 1. Virágrész. 2. … lép, hatalomra kerül. 3. Intés és áldás jelzője lehet. 4.Visszaűz! 5. Szokás. 6. Idecipel. 7. Lengyel iparváros. 8. Francia filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró (Claude). 9. Szamárhang. 10. Golgotai mellékalak. 11. Igekötő. 15. Kacat. 16. Az idézet harmadik része (I, N, E). 18. Pest megyei község. 19. Főpap Jézus idejében. 22. Az idézet negyedik része (Z, T, Ő). 25. Helyenkénti részlet! 28. Védelmi vagy támadó alakzatot vesz fel. 33. Aratás egynemű betűi. 34. Hangot hallat a dámszarvas. 35. Színész, tanár, rendező és színigazgató (Árpád). 36. Operabetét. 37. Kihalt új-zélandi futómadár. 39. Nitrogén és urán vegyjele. 41. Omszk egyik folyója. 43. Holott páros betűi. 45. Moszkvics-típus. 46. Indul a verseny. 47. Az USA repülési és űrhajózási hivatala, angol betűszóval. 49. Osztályfőnök, a diákok nyelvén. 51. Hócsuszamlás. 53. Keresztültaszít. 55. Támadás. 57. A Földközi-tenger melléktengere. 58. Londoni tízes! 59. Nyersselyem. 61. Szomjoltó. 64. Seb betűi keverve. 66. Építőanyag. 67. Vasvári Emese. 70. Rövidítés angol férfinevek előtt. 71. Társadalombiztosítás, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a dalt, bolond marad egész életében.


| GYERMEKEKNEK |

Eszter a királynál Eljött a nap, amikor Eszternek be kellett mennie a királyhoz, hogy könyörögjön a népéért. Ám a bejutás sem volt egyszerű, mert aki hívás nélkül a király elé merészkedett, az halállal lakolt. Emlékszel, hogyan jelezte a király, hogy hozzáléphet a „betolakodó”? A képen egy elképzelt domborművön látjuk a jelenetet, amint Eszter a király trónusa elé járul. Ám az évszázadok során megrongálódott a dombormű. Válaszd ki, melyik részlet hiányzik róla, melyik lehet a valós?

Ahasvérós kedves szavakkal fogadta Esztert: – Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod! – Ha jónak látja a király… – kezdte Eszter a kérését. De vajon hogyan folytatta? Válaszd ki, melyik válasz a helyes! a.) …jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendeztem. b.) …bocsásson meg népemnek. c.) …írjon törvényt, hogy senki sem bánthatja a zsidókat. A király boldogan teljesítette Eszter kérését. Azonnal üzent Hámánnak, és este meglátogatták a királynét. Ahasvérós oldalát nagyon fúrta a kíváncsiság, hogy mit akarhat a királyné. De Eszter még mindig nem mondta el neki, hanem másnap is vacsorára hívta a királyt és Hámánt. Hámán keble dagadt a büszkeségtől. De a mosoly az arcára fagyott, mert meglátott valakit a palota kapujában. Vajon ki le-

hetett az? Ha jobban megvizsgálod a kapu díszeit, megtalálod az illető nevének betűit. Rakd helyes sorrendbe a betűket, és olvasd össze!

– Elegem van! Elegem! – kiabálta, amikor hazaért. – Ezek a zsidók az őrületbe kergetnek. Kivált Mordokaj! Fikarcnyit sem tiszteli a hatalmamat. Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet rendezett, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. De mit ér az egész, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj ott ül a király kapujában. – Ugyan, ezen ne rágd magad – vigasztalta a felesége. – Csináltass még ma este egy hatalmas akasztófát! Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. – Hogy neked milyen igazad van! – csókolta homlokon Hámán a feleségét. – Így könnyedén megszabadulhatok attól az alávaló zsidótól. Ám hiába bízta meg embereit a bitófa ácsolásával, Istennek mások voltak a tervei, mint Hámánnak.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

A kéz jogart nyújt Eszter felé; a.); Mordokaj 2020. november 1.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Emlékhelyek szépültek Kiskunhalason

A Szilády Áron Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre néhány tagja önkéntes segítőikkel a közeledő halottak napja alkalmából emlékhelyeket szépítettek meg és sírokat gondoztak október 17-én a kiskunhalasi régi

református temetőben – tájékoztatta lapunkat az egyesület. A több mint háromszázhatvan éves alma mater számos jeles tanára, igazgatója, lelkésze nyugszik a sírkertben. Az öregdiákok és segítőik Bognárné Nagy Éva egyesületi elnök vezetésével Balajthy Dénes tanár, igazgató, Korda Imre újságíró, tanár, Thury József akadémikus, nyelvész, Pataky Dezső lelkész, igazgató, Szathmáry Sándor tanár, gazdálkodó, igazgató és neje, Kiss János tanár és Szilády László és Szilády Áron lelkészek sírjait tették rendbe. Az elhunytak életéről Végső István történész, az egyesület tagja adott rövid ismertetőt. A programot a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.  FOTÓ: VÉGSŐ ISTVÁN

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu, info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

Hármas ünnep Baktalórántházán Szeptember első szombatjának délutánján ünnepi istentiszteletet tartott a baktalórántházi református gyülekezet, hogy hálát adjanak az Úrnak a Trianon-emlékmű és a Bárka Református Óvoda és Bölcsőde átadásáért – írta szerkesztőségünknek Sebők Anita tanár. Az igehirdetési szolgálatot Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke végezte az 1Thessz 3,8 alapján: „Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.” Mint mondta, a mai nap ékes bizonyítéka annak, hogy Isten végzi közöttünk az ő erősítő és bátorító munkáját, és aki hisz őbenne, az a megoldhatatlannak tűnő feladatokat és próbatételeket is képes kiállni. A megjelenteket Kovács Kálmán református lelkipásztor és Kovács Sándor országgyűlési képviselő köszöntötte, majd a meghívott lelkészek igei köszöntője hangzott el, utána az egybegyűltek átvonultak a templom előtt elhelyezett – a református egyház kezdeményezésére, Baktalórántháza Város Önkormányzatának támogatásával megvalósult – Trianon-emlékműhöz, ahol Kovács Kálmán lelkipásztor bemutatta az alkotást. Kiss Béla, a Baktalórántházai Járási Hivatal vezetője Román István kormánymegbízottat képviselve köszöntötte a megjelenteket. Beszédében felidézte a trianoni békeszerződéshez vezető út legfontosabb eseményeit, kiemelve, hogy Trianon ugyan a magyar ember számára a legfájóbb szó, de az összetartozás szimbóluma is lett. A nemzeti színű szalag átvágása után a jelenlévők átvonultak az óvoda és bölcsőde épületéhez. Itt Kovács Kálmán lelkipásztor bemutatta a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával elkészült óvodabővítés, valamint az új bölcsődei intézmény részleteit. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Seszták Oszkár beszédében elmondta, hogy az új épület ideális körülményeket nyújt a nevelési munkához, hiszen modern, minden tekintetben korszerűen felszerelt létesítményt vehettek birtokba a Bárka óvodásai és bölcsődései. Az átadás után Szenn Péter püspök és Kovács Kálmán lelkipásztor kért áldást az épület használóira, a gyermekekre. 

HALOTTUNK

Balogh László nyugalmazott református lelkipásztor életének hetvenhetedik évében október 12-én váratlanul visszaadta lelkét Teremtőjének. Életéért, szolgálatáért hálát adva október 21-én 14 órakor búcsúznak tőle a Sárrétudvari Köztemetőben. A család kérése, hogy a temetőben nyilvánítsanak részvétet. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)


| EGYHÁZI ÉLET |

Harangjáték a Nagytemplomban

A HÉT KÉPE

Hálaadó istentiszteletet tartott a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség október 18án tíz órától, mivel elkészült a templom huszon­ négy harangból álló harangjátéka. Az elmúlt év végén, az első nagytemplomi istentisztelet kétszázadik évfordulója alkalmából döntött úgy a gyülekezet elnöksége, hogy méltó és maradandó emléket szeretne állítani a jubileum emlékére.

2019 novemberében hirdetett meg adománygyűjtést a gyülekezet a harangjáték elkészítésére. A megépítéshez szükséges húszmillió forint rendkívül rövid idő alatt, már az év végére összegyűlt. Az adományozók között magánszemélyek, vállalatok, egyházi és önkormányzati szervek is voltak. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az elkészült harangjátékot a 33. zsoltár verseivel szentelte fel: „Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.” A püspök hangsúlyozta: miként a Nagytemplom ablakai kitárulnak, hogy a téren is hallhatók legyenek a harangjáték dallamai, úgy kell nekünk is véget vetni a némaságnak, és hirdetni Isten Igéjét az emberek számára. Vad Zsigmond, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség esperes-lelkipásztora elmondta: a harangokat Ausztriában öntötték, és akár több ezer előre beprogramozott zenei hangsor lejátszására alkalmasak. Az istentisztelet után az új harangjáték több klasszikus zeneművet is lejátszott, melyet a gyülekezett a templom előtti téren állva hallgatott.  WWW.TTRE.HU

Hamarosan felújítják a jánkmajtisi református templomot, az állványzat már október 23-án körbeölelte az épületet.  FOTÓ: KONCSEF IVANOV DÁVID, FACEBOOK

Elismerés a családokért dolgozóknak

A családbarát gondolat elterjedéséért dolgozó Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom a Kopp–Skrabski-díjjal szeretné felhívni a figyelmet a családközpontúságra, az ebben a szellemben dolgozó személyek és házaspárok életművére. A díjra jelöltek között református lelkész, intézményvezető és presbiter is van: egyéni jelölt ebben az esztendőben Katona Viktória, a Nagydobronyi Irgalmas Sama­ ritánus Református Gyermekotthon lelkész-igazgatója és Ráki Tibor lak-balajt-ládbesenyői református lelkipásztor. A házaspárok közé pedig Karsai György személygépjármű-szakoktatót, az Újfehértói Református Egyházközség presbiterét és Karsainé Incze Gizella középiskolai tanárt, az Újszülöttjeinkért, Koraszülöttjeinkért Alapítvány mentorát jelölték. November 20-ig segíthetjük őket szavazatainkkal a www.haromkiralyfi.hu oldalon.  2020. november 1.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Keresztyén Károly újlétai lelkipásztort kérdeztük.

Keresztyén Károly, az Újlétai Református Egyházközség lelkipásztora. A Kárpátaljáról származó lelkész azt vallja, mindegy, hogy vasárnaponként húsz embernek, vagy kétszáznak kell prédikálnia, ott van küldetése, ahová elhívta az Isten.

1

Mikor és hogyan jött az elhívása a lelkészi szolgálathoz? Kárpátaljáról származom, a vezetéknevem is Keresztyén, de nem tipikusan vallásos családba születtem. Ünnepekkor jártunk csak templomba, így bennem eleinte nem is merült fel a teológiai pálya lehetősége. Mindig is a reáltárgyakból voltam jó, akkor úgy tűnt, hogy ez az az irány, amelyen majd elindulok. A gimnáziumi évekre tehető a megtérésem. Ott formált úgy az Isten, hogy az utolsó évben mégis úgy döntöttem, a teológiára megyek, nem pedig abba az irányba, amelyre addig éveken át készültem. Persze ez járt némi tusakodással, de megértettem végül, hogy az Isten engem erre hívott el.

2

Melyek voltak azok a momentumok, amelyek a megtérését segítették? Időnként jártam otthon is a saját gyülekezetemben ifibe, konfirmáltam is. Azonban számomra a gimnázium jó ifjúsági közössége volt meghatározó. Ott irányult a figyelmem egyértelműen az Úrra, és vált erősebbé a kapcsolatom vele. Az első gimnazista évem utáni nyáron beszélgettem egy ismerősömmel, és ezután már sziklaszilárdan éreztem: én Istennel szeretnék továbbmenni. Elhatározásomat megerősítette az a szoros kapocs, amely az anyagyülekezetemhez és az ottani ifjúsági csoporthoz kötött. 30 Reformátusok Lapja

2020. november 1.

3

Kárpátalján nőtt fel, ott volt segéd-, illetve beosztott lelkész. Több mint egy éve szolgál itt, az újlétai gyülekezetben. Milyen különbségeket lát a határainkon túli és az itteni református közösségek életében? Mindenképp nagy a különbség. Kárpátalján talán nagyobb az aktivitás. Erősebbnek érzem ott az egyházi és a hitéletet, bár az anyaországban is vannak erős, jól működő, áldott közösségek. Úgy tapasztalom, hogy az olyan kiöregedő és fogyó gyülekezetekben, mint az enyém is, sokszor nagy próbatétel a gyülekezetépítés és a közösségformálás. A mai világban, akár városról, akár vidékről legyen szó, sajnos az emberek egyre kevésbé érzik, hogy szükségük lenne az Úrra.

4

Hogyan látja a gyülekezet jelenét és a jövőjét? Azt gondolná az ember, hogy egy kis gyülekezetben a lelkésznek semmi dolga sincsen, de ez nem így van. Én vagyok a gyülekezet lelkésze, hitoktatója, könyvelője, harangozója, a helyi közmunka­ program vezetője és igazából minden. A Debreceni Egyházmegye egyik legkisebb gyülekezete vagyunk, közel a városhoz, ezért a fiatalok rendszerint ott keresik a boldogulást. Ennek ellenére bízunk abban, hogy az Úr ezután is megtart itt, helyben „egy kis maradékot”, mint ahogyan eddig is tette. A településen nő a roma lakosság aránya. A gyülekezetben is azt látom, hogy nyitni kell feléjük, a cigánymisszió olyan út, amelyet nem lehet és nem is szabad megkerülni a faluban.

5

Mi az, ami erőt, lendületet ad a szolgálathoz? Fiatal lelkészként még természetes, hogy megvan bennem a lendület. Kis gyülekezetben szolgálok, de ha engem ide hívott az Isten, akkor mindegy, hogy vasárnaponként húsz vagy kétszáz embernek kell prédikálni, most itt van feladatom, szolgálatom, küldetésem. Én régen is sokat imádkoztam azért, hogy legyen egy gyülekezet, ahol szolgálhatok, és hálás vagyok azért, hogy itt kaptam erre lehetőséget az Úrtól.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/44. szám