| AKTUÁLIS |
évi működési tartalékkal kellene rendelkezniük, hogy a szűkös időszakokban is – például amikor zárva vannak a templomok, elmaradnak a perselypénzek – talpon maradhassanak. Az egyháznak olyan vezetők kellenek, akikre a szűkös időszakban is számíthatnak, akik ekkor is tudnak tárgyalni, vezetni és ezáltal a folyamatosságot fenntartani.
tud létrehozni talán még akkor is, ha nincsenek is ott református hagyományok. Ehhez az kell – ami egyébként is igaz –, hogy a lelkész a településen ne csak a néhány száz református lelkipásztora legyen, hanem a teljes közösséget szólítsa meg. Annak is mutasson utat, aki nem jár templomba, és aki még csak nem is hallott a Megváltójáról.
A külső-józsefvárosi gyülekezet presbitere. Az a környék azért eléggé távol áll a munkájától. A presbiterek egyik feladata a példamutatás, adakozásban, cselekvésben és gondolkodásmódban is. Professzorként trendi gyülekezetbe is mehettem volna, de úgy éreztem, a főváros egyik legszegényebb református közösségének nagyobb szüksége van rám, a jelenlétemre, a tapasztalatomra, a világlátásomra. Fontosnak tartom, hogy ne csak a saját gondunkkal legyünk elfoglalva, lássuk azt is, hogy a mi feladatunk elvégzése fontos láncszem az egyház működésében. Ezért időről időre meglátogatok más közösségeket is, hogy belelássak a többi gyülekezet életébe, megismerjem a lelkészeket, és megértsem a problémákat, amelyekkel küzdenek.
Ezért hozta létre az Evangélium 21 című, Jézus életét kortárs műalkotásokkal bemutató tárlatot? Az foglalkoztatott, milyen módszerrel lehet eljutni a gondolkodó, de nem vallásos emberekhez. Ki kell menni a templomon kívülre! Hogyan tudnánk megismertetni Krisztust sok emberrel? Láttam, hogy az egyes múzeumi kiállítások előtt hosszú sorokban állnak az emberek, hogy megismerkedjenek a kiállított mesterművekkel. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy új, aktuális mesterművek kellenek Jézus életéről. Rövid idő alatt hatszor olvastam el a Bibliát, ez alapján tizenkét egységbe csoportosítottam Jézus életét. Petrányi Zsolt kurátorral tizenkét művészt választottunk ki – az ország legjobbjai jöhettek csak szóba –, majd szabad kezet adtunk nekik. A tavaszi bezártság számukra a teljes elcsendesülés időszaka volt, akkor alkották meg – mindan�nyian különböző technikával – remekműveiket. Az ötszáz négyzetméteren bemutatható kiállításnak elgondolkodtató, magával ragadó íve van, de egy-egy egységet negyven-ötven négyzetméteren külön-külön is be lehet mutatni. Advent idején Debrecenben lesz látható, egy év múlva Budapesten, de már vidéki gyülekezetek is jelezték: élnének azzal a mis�sziós lehetőséggel, hogy egyes részeit installálva bevonzzák az embereket.
Milyen problémákat lát? Részben hasonlókat, mint amelyekkel már a szüleim is küzdöttek: az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. Lelkészeink leterheltek, egész embert kívánó gyülekezeti szolgálatuk mellett annyi hittanórájuk van, mint egy iskolai tanárnak, emellett nem várhatjuk el, hogy még harangozzanak is. Csak olyan szinten szabad őket terhelni, hogy az ne ártson az igehirdetői és pasztorációs szolgálatuknak. Mi, igehallgatók a lelkészek igehirdetéséből töltekezünk, tehát nekik is meg kell adni a lehetőséget a készülésre, a feltöltekezésre és a pihenésre. Aztán ott van a szervezeti struktúránk, amely kiállta ugyan az évszázadok próbáit, viszont nem igazodik a mai kihívásokhoz, például a digitalizációhoz, az országon belüli migrációhoz. Nem csak az énekeskönyvünket kell néhány évtizedenként megújítani: ez a működésünkre is igaz. A koronavírus-járvány miatt végbement változások – például a digitalizáció, amelytől korábban annyira féltünk – azt mutatják, hogy társadalmi szinten is képesek vagyunk változni. Milyen egyházkerületet szeretne látni hat év múlva? Fájó látni, hogy ahol elfogy egy falu, megszűnik a település és a gyülekezet is. Bízom benne, hogy az új helyeken elvetett magok kihajtanak. Lehet, hogy az anyaegyházközségeink száma csökken, de szeretném, ha ezek megerősödnének, és mellettük egyre-másra alakulnának az olyan missziói közösségek, amelyekben megvan a potenciál, hogy önállósodjanak és erős anyaegyházközségekké váljanak. Meggyőződésem, hogy nem csak ott jöhetnek létre ilyenek, ahol hagyományosan sok a református. Ha egy missziós lelkületű és feladatú lelkész bekerül egy tízezer fős közösségbe, erős gyülekezetet 16 Reformátusok Lapja
2020. október 11.
Az már kiderült, hogy megválasztása esetén a teherbírással nem lenne gondja. Viszont számos teendője mellett jutna elég ideje a főgondnoki feladatokra? Ez nem kérdés. Számomra ez a tisztség nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy az egyház teljes megújulásáért, majd megerősödéséért szolgálhassak. Ez időt, energiát, áldozatot követel. Jelenleg három egyetemen tanítok, több nemzetközi szervezetnek vagyok a vezetőségi tagja. Viszont már jeleztem, hogy ha bizalmat szavaznak nekem a gyülekezetek, le fogok mondani tudományos és nemzetközi munkám jelentős részéről, hogy az egyház ügyeire tudjak elég időt fordítani. Ahogy a bemutatkozásomban is írtam, nem én akarom kijelölni, mit csináljunk. Témákat vetettem fel, amelyekről szerintem konzultálnunk kell a lelkészekkel, a gondnokokkal, a presbiterekkel és az egyháztagságunkkal. Az a célom, hogy mindenkit meg tudjak hallgatni, elérhető legyek számukra, hisz mindannyiunk feladata a jövőalkotás, az egy és közös út megtalálása. FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ
