__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

41. SZÁM,

2020. OKTÓBER 11.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Választás az egyházban BEMUTATKOZNAK AZ EGYHÁZKERÜLETEK JELÖLTJEI

9 771419 856007 20041


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mi a te tisztességedért, hivatalunk szerint hazánk oltalmáért indultunk csatára: oltalomért, nem hogy dúljunk, kóboroljunk, úton járókat bántsunk, hanem gonosz pogányokat rontsunk. Azért mint Dávidnak, nekünk is, te fiaidnak Krisztusért adj jó utat, diadalmat és nyereséget, hogy a te neved minden földön dicsértessék. Csak tebenned bízunk, nem mi erőnkben, te vezess és igazgass bennünket, szent atya Úr Isten.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

8

11

14

17

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. Vírushelyzet a felvidéki reformátusoknál | Géresi Róbertet, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettesét kérdeztük a templomok tervezett bezárásával kapcsolatosan AKTUÁLIS • 8. Választ az egyház | Bemutatjuk a Dunamelléki Egyházkerület jelöltjeit RE-KONSTRUKCIÓ • 20. Mese | Köntös László rovata GONDOLATOK • 23. Gyűlöletkeltés nélkül | Jakab-köves Gyopárka publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 24. A hittan nem tölteléktárgy | Több állami iskolában és önkormányzati óvodában nem indulhatott el idén ősszel a megszokott módon a hitoktatás PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Proklné Sömjén Mária, a tatabánya-óvárosi református gyülekezet gondnoka válaszolt kérdéseinkre

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. október 11.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

X. 11. VASÁRNAP

X. 12. HÉTFŐ

X. 13. KEDD

X. 14. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(21) „…a halottak feltámadása…” (1Kor 15,12–34) Jézus Krisztus feltámadása és a halottak feltámadása között elválaszthatatlan a kapcsolat. A halottak feltámadása azt jelenti, hogy Isten uralma élők és már meghaltak (Róm 14,9), valamint a mindenség fölött nyilvánvalóvá lesz. Isten uralma a legfőbb jó, amely akkor mindenki számára nyilvánvalóvá lesz. Isten uralma eltöröl minden fejedelemséget, hatalmasságot, ellenséges erőt, eltörli a gonoszt. A feltámadás Isten uralma, jogos ítélete és mindenek helyreállítása (20–28). Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül (20). A diagnózis az, hogy mindenki visszaélt a hatalmával, és nem hűséggel sáfárkodott a javakkal. Mindenki ítéletre méltó. Kegyelemre van szükségünk. A halottak feltámadása Jézus Krisztus megváltó szeretetének védelmében jelent üdvösséget (23). Ez a szeretet hit által olyan számunkra, mint a megmentő bárka özönvíz idején. Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és a hit ajándéka által nekünk ez nem ítéletet, hanem üdvösséget jelent, megszabadulva az üresség, a hiábavalóság, a hamisság szánalmas átkától. 2Sám 12,24–31  106. zsoltár (38) „…mindegyik magnak a neki megfelelő testet.” (1Kor 15,35–58) Az apostol képpel szemlélteti a test feltámadásának csodáját. Ez először is azt jelenti, hogy a keresztyén üzenet lényegi része a test feltámadása. Jézus Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk a halálból (15,20). Egész valónkban támadunk fel, a testünk is feltámad. Nem ez a test támad fel, amelyben most vagyunk. Ez a test elrothad, mint ahogy az elvetett mag is elrothad (36). De kihajt belőle egy új mag, amely a neki megfelelő testtel rendelkezik; búzáé vagy valami másé. A test feltámadása azt jelenti, hogy megőrizzük a személyazonosságunkat, valóságos testünk lesz a feltámadásban, amelyben itteni személyünk minden egyedi és megismételhetetlen teremtési csodáját magunkban hordozzuk (37–39). De Jézus Krisztusban, az ő kegyelme által ez a test dicsőséges, mennyei test lesz, túl minden romlandóságon, gyalázaton, erőtlenségen, érzékiségen, halandóságon, e világi testen és véren (40–50). Pál ezt a csodát még a saját életében várta: ők elváltoznak, a már meghaltak feltámadnak, akik Jézus Krisztusban haltak meg, az örök életre, az üdvösségre támadnak fel. Pál várakozása szinte sürgeti Jézus visszajövetelét, amelyet mi is óhajtva várunk. Isten országának kiteljesedése ez, áldott ébresztő, várva várt harsonaszó (52), amelynek részleteit az apostol is csak hit által megragadható titoknak nevezi (51). 2Sámuel 13,1–19  57. zsoltár (7) „…ha az Úr megengedi.” (1Kor 16,1–12) Pál tervezi, hogy ellátogat Korinthusba. Efézusból, a makedóniai gyülekezeteket meglátogatva szeretne eljutni az akhájai városba. Sőt, szeretne áttelelni ott, megerősíteni a gyülekezetet, és megerősödni általuk. De ezek csak emberi tervek. Az apostol alázattal hozzáteszi, hogy az Úr akarata és megtartó kegyelme szerint történik minden. Igen, ha az Úr megengedi, akkor lesz holnap. Reménységgel nézünk a holnapra, a jövőre, az örök élet távlatában. De mindig ma kell hitben élni, és ma kell a kegyelmet megragadva az Úr szeretetére hagyatkozni (5–7). Most azonban azt engedi az Úr, hogy az apostol ott maradjon, ahol van. Egyelőre az az akarata, hogy Efézusban maradjon. Itt sok szolgálatot kapott, sok áldással, hiszen azt írja, hogy az Úr sokat ígérő kapukat nyitott előtte. De mindjárt azt is hozzáteszi az apostol, hogy ellenfélből is sok van. Bizony, ahol munkál az Úr kegyelme, ott a gonosz is támadásba lendül. A szolgálatban elszenvedett akadályok, nehézségek el ne csüggesszék a szívünket! Ez jel, hogy Isten áldása velünk van, és a mi Urunk nagyobb minden ellenségnél! Az akadályok, a nehézségek serkentik a szolgálatot, felvértezik a hitet, növelik a reménységet, miközben megtörnek minden önhittséget is, hogy csakis a mi Urunkban bízzunk (8–9). 2Sámuel 13,20–39  143. zsoltár (15) „…tudjátok Sztefanász háza népéről…” (1Kor 16,13–24) Sztefanászról és háza népéről ezt jegyzi fel az apostol az elköszönésekben: ők a szentek, a gyülekezet, a Krisztus ügye szolgálatára szánták magukat. Sztefanászt az apostol Akhája első termésének nevezi, vagyis egyike az első korinthusi keresztyéneknek, akit Pál maga keresztelt meg (1,16). Sztefanász Fortunátusszal és Akhaikosszal együtt meglátogatta Pált Efézusban, és nagy örömöt szerzett neki, lelki felüdülést (17–18). Sztefanász és háza népe azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus követése folyamatos szolgálat: hittel, örömmel, önzetlenül, Isten dicsőségére, a rám bízottak javára (15). Az apostol azt kéri, hogy azoknak engedelmeskedjenek a többiek, akikben olyan szolgáló lelkületű embert látnak, mint amilyen Sztefanász.

Reformátusok Lapja 2020. október 11.


| AZ IGE MELLETT |

Az ilyeneket válasszák meg vezetőiknek, vagyis engedelmességgel és imádsággal becsüljék meg őket, szolgálva ezzel Jézus Krisztus ügyét, az egységet és a rendet. Külső hierarchia, engedelmesség nélkül nincs rend és egység. Hitben járva azonban a csúcson lévő a legnagyobb szolga (16). A szolga soha nem fáradhat el, mindig kap erőt felülről, miközben felüdíti azokat, akiket az Isten rábízott. Kegyelmi állapot ez. Ha már nem megy – nem biztos, hogy vég nélkül adatik nekünk ez a kegyelmi állapot –, akkor a szolgálat más formáját kell választanunk (18). 2Sámuel 14,1–20  62. zsoltár (3) „Áldott az Isten… az irgalom Atyja…” (2Kor 1,1–11) Áldott az Isten, mert ő az irgalom Atyja. Szükségünk van az irgalomra. Ez az Isten irgalma, amelyet ő megmutatott Jézus Krisztus keresztjén, ahol bűneink büntetését elhordozta: miattunk, érettünk és helyettünk. Isten irgalma újjászül bennünket, és arra indít, hogy mi is irgalmasak legyünk egymáshoz. A krisztusi irgalmasság kockázata megdöbbent, mert annak a vége ma is a kereszt. A gyarló ember ugyanis mindig visszaél az irgalommal. Mi ezt tesszük Isten szeretetével. De ezt tesszük egymással is, ha irgalmat tapasztalunk. Az irgalmat nyert ember egyszerre csak feléled és neked jön. Neked, aki segítettél rajta. Ahol azonban erőt tapasztal, ott továbbra is meghúzza magát. Sokszor átéltem ezt én magam is: akiken segítettem, fájdalmasan visszaéltek a bizalommal. Ma a kapum előtt sírt valaki, aki váratlanul jött hozzám, és nem tudtam beengedni többé. Megdöbbentem a magam gyarlóságán és gyengeségén. Mi olykor tudunk krisztusiak lenni, de többnyire félünk a kereszttől, amely már nem teológiai értelemben vett kereszt, hanem csak a megváltott ember krisztusi szeretetének halálos kockázata. 2Sámuel 14,21–33  504. dicséret (12) „…Isten kegyelmével jártunk a világban…” (2Kor 1,12–22) Mivel dicsekedhetünk? Isten kegyelmével. Minden kegyelem. Ez a kegyelem éltet, ez üdvözít, ez teszi áldottan értelmessé és teljessé a földi életet, az Úr által itt kijelölt időben. Ez a kegyelem adja a hitet, és ez érleli a hitünket, ahogy telik földi életünk ideje, miközben egyre inkább belátjuk, hogy egyetlen lehetőségünk van: hűséggel tesszük az Úrtól kapott dolgunkat, miközben egyre inkább ráhagyatkozunk erre a megtartó, megváltó kegyelemre (12–14). Lenyűgözve nézem a mai fiatalokat. Felnőttek a jólétben. Szépek, okosak, tehetségesek, már egyetemistaként bejárták a világot, tapasztaltak, nyelveket beszélnek, és káprázik bennük az öntudat, amelyben még a hit is a saját képességeik egyik produktuma. A napokban egy nemzetközi konferenciát kellett megnyitnom, ahol a neves szakemberek mellett egy fiatalember is megszólalt a témában. Mindenben tökéletes volt és egyben félelmetes, mert hiányzott belőle az Isten kegyelmének ismerete. Pedig önmagában milyen bizonytalan az emberi élet, milyen labilis az emberi bölcsesség, mennyire ingatag és érdekvezérelt minden emberi vélemény: „igenünk” ugyanabban a témában, a helyzet változásával, máskor „nem”. Isten kegyelme: Jézus Krisztus, aki igent és áment mondott a mi bizonytalan és halandó életünkre (15–20). Egyedül ez a kegyelem biztos. 2Sámuel 15,1–12  14. zsoltár (23) „Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett…” (2Kor 1,23–2,4) Pál apostol az Istent hívja tanúbizonyságul maga mellett, vagyis az apostol könyörög az élő Isten jelenlétéért. Imádkozik azért, hogy az Isten álljon mellé, legyen, maradjon vele, el ne hagyja őt, így tiszta lelkiismerettel szolgálhasson. „Állj mellém, Uram! Állj az ügyem mellé, Uram, hiszen az én ügyem valójában a te ügyed!” – így könyörög az apostol. Istent hívja tanúbizonyságul maga mellé, igazolásként; hiszen ő tisztán beszél, tehát nem számításból és érdekből mondja azt, amit mond. Minden szolgálatunk könyörgésre indító csodája az, hogy az Isten tanúskodik bennünk és általunk. Más a hírnök és más a tanú. A hírnök pontosan elmondja az uralkodó által rábízott üzenetet, de a hírnök nem érdekelt az üzenet tartalmában. Ellenben a tanú nemcsak átadja az üzenetet, hanem ő maga is meg van győződve az üzenet tartalmának fontosságáról és érvényességéről; vagyis ő maga is érdekelt abban, hogy az üzenetet hatékonyan átadja a címzetteknek. Könyörögjünk Isten jelenlétéért! Az Úr tanúskodjon általunk, mert nélküle a legjobb indulattal is csak önmagunkat képviseljük. 2Sámuel 15,13–23  56. zsoltár

X. 15. CSÜTÖRTÖK

X. 16. PÉNTEK

X. 17. SZOMBAT

2020. október 11.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

jelezve, hogy egyetértünk a vírus elleni védekezéssel, de a teljes bezárást nem tartjuk elfogadhatónak. Végül hogyan döntött a kormány? Igor Matovič miniszterelnök már a kormányülés előtt sajtótájékoztatón jelezte, nem támogatja a bezárási javaslatot, hanem a korlátozott működés mellett áll majd ki. Ez végül az egyházaknak azt jelenti, hogy zárt térben ötven főig tarthatunk gyülekezeti alkalmakat. Ez a lehetőség számunkra elfogadható, mert a legtöbb gyülekezetünk kis létszámú. Néhol többen járnak templomba, például Komáromban, ahol háromezer református van, ott azt kérjük, tartsanak több istentiszteletet. Azt, hogy milyen módon osztják meg a gyülekezetet, a presbitériumokra bízzuk. Abaújszinán, ahol én szolgálok, már korábban is külön alkalmat tartottunk a hatvan év felettieknek és alattiaknak. Így most is be tudjuk tartani az állami korlátozást. A templomok teljes bezárása nehéz helyzetbe sodorta volna az egyházi közösségeket. Nem vagyok virológus, de az esetszámok ősszel jó esetben is stagnálni fognak, vagy tovább emelkednek. Ha a kormány az eredeti javaslatot fogadja el, valószínűleg idén már egyáltalán nem tarthattunk volna istentiszteleteket. A korlátozást elfogadhatónak tartjuk, mert így tudjuk működtetni az egyházi életet.

Vírushelyzet a felvidéki reformátusoknál Határozott közleményben állt ki a járvány­ ügyi szabályok betartása mellett, de a templomok tervezett bezárása ellen a HEGEDŰS Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. MÁRK A felvidéki reformátusok komolyan veszik a járvány elleni védekezést, pedig csak néhány parókián volt eddig karantén, és alig tudnak néhány megbetegedésről. A részletekről Géresi Róbert püspökhelyettest kérdeztük. Közleményben fordultak a nyilvánossághoz: „Amikor az éttermek, bárok, a tömegközlekedés, az iskolák és még számos közösségi tér továbbra is működhetnek, az istentiszteletek betiltását túlzó, következetlen és egyházellenes intézkedésnek tartjuk.” Mi történt? Szlovákiában hasonló a vírushelyzet a magyarországihoz. Ősszel megemelkedtek az esetszámok, a kormányzat szeretné lassítani a járványt. Szeptember 28-án tudtuk meg, hogy a válságstáb (mint itthon az operatív törzs – a szerk.) javaslata szerint betiltanák a kulturális rendezvényeket, sporteseményeket és az istentiszteleteket, de a gazdasági működést nem kívánják korlátozni, vagyis éttermek, szórakozóhelyek, kocsmák, boltok nyitva lehetnének. Egyetlen napunk maradt a kormányülésig, ezalatt megpróbáljuk elérni, hogy ne kelljen bezárni újra a templomainkat. Végül a katolikus, evangélikus, református egyházak egyetértésben fordultak a kormányhoz, 6

Reformátusok Lapja 2020. október 11.

Hogyan érintette a járvány az egyházuk tagjait? Voltak megbetegedések? Egyáltalán nem volt jellemző, hogy gyülekezeti alkalmak váltak volna gócponttá. Az első hullámot is beszámítva két-három olyan esetről tudunk, amikor istentisztelet vagy mise alkalmával kapta el valaki a fertőzést. A lelkészeik között voltak fertőzöttek? A kétszázharminc lelkipásztorunk közül néhányan elkapták a koronavírust, de ők sem a gyülekezeti élethez köthetően fertőződtek meg. Tíz alatt van azoknak a lelkésznek a száma, akik karanténba kerültek azért, mert például családi rendezvényen vettek részt, ahol a kontaktkutatás szerint volt koronavírus-fertőzött. Mi az oka, hogy az egyházukban tapasztalt megbetegedések, karanténok száma alacsony a szlovákiai országos esetszámokhoz viszonyítva? Sok a falusi, kisebb gyülekezet. A mi egyházunk elsősorban nem a nagyvárosokban van jelen, ahol a járvány is erősebb. Pozsonyban például egy gyülekezetünk van. A kistelepüléseken jóval kevesebb eset van. Azért is tartottuk volna elfogadhatatlannak, hogy az összes templomot be kelljen zárni, mert sok településen nem is volt fertőzött.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Tisztújítás a református egyházban „Isten e földön élő népe – egyháza – vezetésére minden korban jelölt elöljárókat. Azt pedig a közösség feladatává tette, hogy ismerje fel, hívja el és válassza meg az Isten kegyelme (kegyelmi ajándékai) által felkészített szolgálattevőket a különböző tisztségekre” – olvasható a Magyarországi Református Egyház választójogi törvényének bevezetésében a Második Helvét Hitvallás XVIII. fejezete alapján. Utóbbi a következőt hangsúlyozza: „Isten mindig szolgákat használt fel az egyház egybegyűjtésére vagy megszervezésére, annak kormányzására és megőrzésére,

„A zsinati Kommunikációs Szolgálattal és egyházunk honlapjával, a www.reformatus.hu oldallal együttműködve a mostani és a következő hetek lapszámaiban interjúk segítségével bemutatjuk a négy egyházkerület püspök- és főgondnokjelöltjeit. Tesszük ezt betűrendben, ezért kedves Olvasóink ezen a héten a Dunamelléki Református Egyházkerület jelöltjeit ismerhetik meg.” és ma is ezt teszi, és ezt fogja tenni, valameddig egyház lesz a földön.” Az idei év utolsó és a jövő év első hónapjai ismét a tisztújítás időszakai egyházunkban. Három évvel ezelőtt a gyülekezetek presbitériumai újultak meg, most egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati tisztségviselőket választanak a gyülekezetek vezetőségei. „A Magyarországi Református Egyház alapvetően az ország területén található mintegy ezerháromszáz református egyházközségből épül fel. Az egyházközségeink területi alapon 27 egyházmegyét alkotnak, utóbbiak felsőbb hatósággá egyesüléseit nevezzük (dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni és tiszántúli) egyházkerületeknek. Egyházunk törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete a száztagú Zsinat” – írtuk előző lapszámunk választásról szóló összefoglaló cikkében. A jelenlegi tisztségviselők hat évig tartó megbízása idén december 31-én szűnik meg, az újaké pedig szintén hat év időtartamra szólóan január 1-jén, illetve beiktatásukkal veszi kezdetét. Ha ez csak az új évben történik meg, mindaddig a mos-

tani vezetők ügyvezetőként hivatalban maradnak. A jövő év elején megalakulnak az új vezetésű egyházmegyei, majd egyházkerületi közgyűlések, amelyek megválasztják főjegyzőiket, jegyzőiket és egyéb tisztségviselőiket, és februárban összeül az új összetételű Zsinat is. Amikor a zsinati tagok is megválasztják az alkotmányban meghatározott tisztségviselőiket, akkor fejeződik be a tisztújítás hónapokon át tartó folyamata. A Zsinat lelkészi elnökét a száztagú testület a négy egyházkerület püspökei közül választja meg titkos szavazással, várhatóan 2021 februárjában. Ekkor választják meg a Zsinat világi elnökét is a négy főgondnok közül. A Zsinati Kommunikációs Szolgálattal és egyházunk honlapjával, a www.reformatus.hu oldallal együttműködve a mostani és a következő hetek lapszámaiban interjúk segítségével bemutatjuk a négy egyházkerület püspök- és főgondnokjelöltjeit. Tesszük ezt betűrendben, ezért kedves Olvasóink ezen a héten a Dunamelléki Református Egyházkerület jelöltjeit ismerhetik meg. A dunamelléki jelöltek október 4-én közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet a Parókia Portál tett közzé. Hangsúlyozták, hogy az evangélium ügyét fontosabbnak tekintik, mint a választáson elért helyüket. Mint fogalmaznak, „a majdani eredményt Isten kezéből fogadjuk el, és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy az Isten dicsőségét, nemzetünk és édes hazánk javát szolgáljuk a magunk helyén és lehetőségeivel, egymást pedig segíteni fogjuk a szolgálatban”. Ezért a négy vezetőjelölt arra kér mindenkit, hogy „ugyanúgy tartsák tiszteletben a másik jelöltet, mint aki mellett állnak”, és hangsúlyozzák: „Aki egyikünknek árt, valamennyiünkkel teszi.” Balla Péter, Balog Zoltán, Kovács Levente és Veres Sándor az Ige szavával kérik, hogy „akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10,31). 

2020. október 11.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Áldozatkész szeretet, hűség, hálaadás

8

Reformátusok Lapja 2020. október 11.


| AKTUÁLIS |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

– Az evangélium sóját, életet meggazdagító ajándékát kell bevinnünk a körülöttünk lévő világba – fogalmaz Balla Péter református lelkipásztor, egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület egyik püspökjelöltje. A Károli Gáspár Református Egyetem újszövetségi tanszékének vezetőjével beszélgetve az is szóba került, hogy milyen vezetői tapasztalatokat szerzett egyetemi rektori munkája alatt. Balla Péter harmincegy éve él házasságban orvos feleségével, négy gyermeket neveltek föl, és mint mondja, a püspökség szolgálata mellett is mindig szakítana elég időt a családjára.

Hogyan fogadta, hogy püspökjelöltnek ajánlották Dunamelléken? Néhányan már évekkel ezelőtt felkerestek azzal a kérdéssel, hogy vállalok-e jelöltséget. Igent mondtam nekik. Az viszont jólesett, hogy viszonylag magas arányban kaptam jelöléseket az egyházmegyei gyűléseken. Miben látja a püspöki feladatokat? Elsősorban lelkigondozói feladatnak tartom. A püspöknek a lelkipásztorok, a presbitériumok, a gyülekezetek lelki pásztorának kell lennie, hogy elmondhassák neki kérdéseiket, örömeiket, gondjaikat. Amikor a püspök egy ünneplő gyülekezet egésze előtt szolgálhat, akkor az Úristen színe elé viszi a közösséget, Krisztus követésében bátorítja a gyülekezetet. Az egyháznak Igére alapozott életű és Ige szerinti életre hívó püspökre van szüksége. A Károli Gáspár Református Egyetemet tíz évig vezette rektorként. Milyen tapasztalatokat szerzett, amelyek az egyházkerület vezetésénél is jól jöhetnek? Az első két évben rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettesként, majd két cikluson át megválasztott és a köztársasági elnök által kinevezett rektorként vezethettem az intézményt. Ennek a tíz évnek a tanulsága számomra a közösségi vezetés gyakorlata. Nagy élményt jelentett, hogy az egyetemet együtt irányíthattam a maguk területén felelős szakemberekkel. Kinevezésem után a szenátusban azt mondtam, hogy én lelkipásztor vagyok, és a rektori tisztségben is az szeretnék lenni. Megbíztam a vezetőtársaimban, és ők nem is éltek ezzel vissza. Tapasztalatom szerint örültek annak, hogy elég nagy felelősségi köröket engedtem nekik a saját területükön. Viszont mindig kapcsolatban voltunk, a nagy horderejű döntésekről tájékoztattak, és kikérték a véleményemet. Azt is tudhatták, hogy nem csak a felelősség az övék, hanem a bizalmam is. Arra is igyekeztem odafigyelni, hogy sohase veszítsem el a másik ember iránti tiszteletemet, a munkája iránti köszönetemet. Tíz éven át jó légkörben, kölcsönös bizalommal dolgozhattunk együtt. Mindezek alapján mondhatom, hogy a püspöknek is meg kell bíznia a lelkipásztorokban, a presbiterekben, az aktív gyülekezeti tagokban, akik kiválóan ismerik saját szakterületüket. A rektori székbe nemcsak úgy hirtelen került bele, hanem előtte már több éven keresztül a Hittudományi Kar Újszövet-

ségi Tanszékének vezetőjeként dolgozott. Milyen úton haladt a tanszékvezetésig? Hívő és egyházukat szerető, egyházi és gyülekezeti közösségükbe szorosan beletartozó szülők gyermeke vagyok. Nagyon sokat jelentett számomra az ő példájuk. Szüleim jártak református teológiára, de nem végezhették el. A gimnáziumi években egyaránt aktívan jártam a Budapest-Szabadság téri és a Kispest-Rózsa téri ifjúsági közösségbe. Ekkorra esett a megtérésem is, egy mátraházi csendesnap alkalmával fogadtam el Krisztust Megváltóként. Naponkénti igeolvasással, csendességgel jött a belső elhívás érzése a lelkipásztori pályára. Ezért a gimnázium végén rögtön a Budapesti Református Teológiai Akadémiára jelentkeztem. Az egyetemi tanársághoz az is kellett, hogy azt az Úristen egy-egy külföldi tanulmányút segítségével is előkészítse. Voltam Edinburghban egyházi ösztöndíjjal, majd a doktori fokozatomat is ott szereztem. Onnan nem a Szabadság téri gyülekezetbe tértem vissza, hanem Bolyki János professzor tanársegédje lettem Budapesten, az Újszövetségi Tanszéken, ahol 2002 óta vagyok tanszékvezető egyetemi tanár. Édesapjának igen fontos kötődése volt a presbiteri szövetséghez. Önnek milyen a kapcsolata velük? Ő elég fiatalon lett presbiter, majd később gondnok a gyülekezetében, és aktívan részt vett az országos presbiteri szövetség megalakításában. Nekem megadatott, és a régi egyházi törvényeink lehetővé tették, hogy magam is lehettem presbiter. Amikor teológiai tanár lettem, a gyülekezetem meghívott presbiternek, mivel lelkészként nem szolgáltam saját gyülekezetben. A presbiteri szövetség rendszeresen szervez különböző alkalmakat, amelyekre többször meghívtak előadást tartani, és a szervezet füzeteiben is megjelentek előadásaim. Habár lelkipásztor vagyok, úgy is tekintenek rám, hogy némiképp a presbiteri közösségbe is beletartozom. Édesapja mellett van más példaképe is? Igen, apósom, Hegedűs Loránt egykori dunamelléki püspök. A Budapest-Szabadság téri gyülekezetben nőttem föl, ő pedig oda került lelkésznek Hidasról. Miközben tanultam a teológián, az újonnan érkezett lelkipásztor prédikációit hallgatva egy – mondhatni – második teológiára is járhattam. Tőle igehirdetést hallgatni, vele a Szentírásról beszélgetni a teológiai tudomány művelése is volt egyben. Az ő óriási tudásából így magam is szedegethettem kis morzsákat. 2020. október 11.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Mit jelentenek professzor úr számára a gyülekezetekből érkező meghívások? Amikor egykori diáktársaim vagy ma már lelkészként szolgáló volt hallgatóim igehirdetés szolgálatára hívnak, azért is megyek nagy örömmel, mert látom őket a maguk helyén, a közösségükben. Az is megtiszteltetés, hogy az Igét hirdethetem, hiszen nagyon hiányozna, ha nem tudnám elmondani, hogy mit üzen számomra a Biblia, habár az egyetemen sem csak egy kétezer éves szöveggel foglalkozunk, hanem Isten élő Igéjével. Milyennek látja a református gyülekezeteket? Mindig áldozatkész szeretettel fogadnak engem. Sok gyülekezeti tagunkról mondhatjuk el azt is, hogy példaértékű módon mindig hűségesek voltak Urukhoz, akár üldöztetést elhordozva is megmaradtak derűsnek, Isten hálás gyermekeinek. Református erősségünk, és ragaszkodnunk kell hozzá, hogy az Igének minden alkalmunkon központi szerepe van. Egyházkerületünkben sokfélék a gyülekezetek. Nem szabad föladnunk azokat a közösségeket, amelyekben csak néhányan maradtak. Vegyük komolyan a jézusi igét: ahol ketten vagy hárman együtt vannak az ő nevében, ő ott van köztük. A kis gyülekezeteket az új tagok érkezésének reménységével biztatom, a nagyokat pedig arra, hogy ne csak önmaguknak éljenek, hanem keressenek kisebbeket, amelyeknek segíthetnek a teherhordozásban. A gyülekezetek életére az elmúlt tizennyolc évben zsinati és egyházkerületi közgyűlési tagként is ráláthatott. Milyen feladatokat tartott a legfontosabbnak ebben a két testületben? Sokat ki tudnék emelni. Egyházkerületi közgyűlési tagként például nagyszerű kezdeményezésnek tartom, hogy szeretnénk finomítani a missziói egyházközség fogalmán. Folyjék a misszió a növekedés értelmében, de ne feledkezzünk meg azokról a közösségekről sem, amelyek az elfogyás veszélyeztetettségében élnek. A közelmúltban úgy fogalmazott, hogy „vezetőként szeretnék azokra hallgatni, akiknek segítségre van szükségük”. Ha a püspök vagy egy nagy gyülekezet lelkésze meglátogat egy elnéptelenedő környéket, akkor a helyieknek kell jelezniük a gondjaikat és a megoldási javaslataikat is. Nyitottsággal kell a másik felé fordulnunk, közösségben kell segíteni. A második korinthusi levél egyik részlete is erre tanított engem: az apostol kérte a korinthusiakat, hogy a szegénységgel küzdő jeruzsálemi szenteknek adakozzanak. Ennyire kézzelfogható volt a hit és az egymáson segítés összefüggése például a korinthusi gyülekezetben. A Szentírás iránti hűséget is hangsúlyozta néhány héttel ezelőtt. Ezzel kapcsolatban lát veszélyeket? Igen. A Szentírás tanítása iránti hűséget és a keresztyén életvitelünkre vonatkozó szentírási útmutatás megfogadását emelném ki. Mert azt is veszélynek tartom, hogy ugyan el tudjuk mondani, hogy mi a tartalma a Bibliának, de az nem látszik 10 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

meg az életünkön. Egyszerre szeretném fenntartani az igei üzeneteknek a „Mit higgyünk?” és a „Hogyan éljünk?” kérdésekre vonatkozó részeit. Teológiai tanárként most milyen kutatási téma foglalkoztatja? A páli levelek, főleg a második korinthusi levél ilyen, amelyben rácsodálkoztam, hogy annak a gyülekezetnek, amely eléggé megbántotta az apostolt, szeretetteljes és a kapcsolatukat helyrehozó levelet tudott írni. Az aktuális kérdés számomra az, hogy a konfliktuskezelés tekintetében ma mit tanulhatunk ebből a levélből. A Kálvin Kiadónak köszönhetően – egy sorozat részeként – erről főként gyülekezeti tagoknak szóló, nyolcvan oldal körüli kommentárt írhattam. A munka tudományos igényű, és mai üzenetekkel szól a gyülekezeteknek. Ez a műfaj nekem nagyon megtetszett. El tudnám képzelni, hogy a jövőben más páli levelekről is ilyen írásokat készítsek el, amelyek egyaránt tartalmaznak tudományos leírást és a gyülekezeteknek szóló lelki alaphangú magyarázatot. Hogyan látja, milyen feladatokkal kell majd a jövőben szembenéznie a Magyarországi Református Egyháznak? „Az egyház a gyülekezetekben él” nagyszerű mondást én is hangsúlyozom, tehát a közösségeket kell megerősíteni. Fontos, hogy a lelkipásztor ne legyen elmagányosodó vezető. Sok helyen van kisköri lelkészi munkaközösség, amelyekben a környéken lakók rendszeresen találkoznak, és testvéri közösségben beszélhetik meg gondjaikat és örömeiket. Ezeket a lehetőségeket meg kell erősíteni. Fontosnak tartom, hogy megyei szinten is legyenek nagyobb létszámú közösségi alkalmak, hogy láthassuk: nemcsak a helyi gyülekezetünk tagjaival számolhatunk, hanem sokan vagyunk. Az egyházkerületre ez még inkább érvényes. Itt, az anyaországban négy egyházkerületben élünk, tartanunk kell olyan alkalmakat is, amelyekben jól megjelenik, hogy egy egyháznak vagyunk a tagjai. Erre jó példa a Csillagpont, de lehetne más kiemelt rétegalkalmakat is szervezni. Jézus Krisztus a Hegyi beszédben használja a só képét. Az evangélium sóját, életet meggazdagító ajándékát kell bevinnünk a körülöttünk lévő világba. Van olyan ige, amely most a választási időszakban különösen fontos önnek? Ha az egyházkerület erre elhív, akkor örömmel töltöm be a püspöki tisztséget, ha nem, akkor megértem, hogy most nem ez lesz az én feladatom, és továbbra is az Urat követő, ajándékaiért hálás gyermeke leszek. Ahogyan telnek az évek, egyre fontosabbá válik számomra a konfirmációi igém: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16) A jelenben a „nem szégyellem” kifejezés válik egyre hangsúlyosabbá, mert olyan világban élünk, amelyben az a nagy kísértés, hogy inkább maradjunk csöndben az evangélium üzeneteivel. Ha püspök lennék, akkor is az Ige vezetne, hiszen nem szégyellem az evangéliumot.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| AKTUÁLIS |

A püspök legyen a pásztorok pásztora FEKETE ZSUZSA

Az emberek nem kirakatban ülő szuperegyházat akarnak, hanem azt, hogy útmutatást kaphassanak, hogyan lehet Isten szerint a 21. században hívő életet élni. Mit kezdjenek a családi konfliktusaikkal, a gyászukkal, a betegségükkel, és hogyan tájékozódjanak ebben a megbolondult világban – mondja Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület egyik püspökjelöltje.

Ne kerülgessük a forró kását! Azt mondják, ha Balog Zoltán lesz a püspök, akkor a politika ráül majd az egyházra. Értem az aggodalmat, mert a politika természete olyan, hogy ha valahova beférkőzik, megpróbálja a saját érdekei és értékrendje szerint befolyásolni az adott területet. De én lelkipásztor vagyok! A politikai pályán is megkaptam sokszor, hogy még mindig inkább lelkész vagyok. Magamban azt gondoltam, hogy addig jó, amíg így van. Édesanyám búcsúszavai is ezt erősítették bennem: „Fiam, te mindig lelkipásztor maradsz!” Nem politikai érdekeket akarok érvényesíteni, hanem azt a szolgálatot vállalni az egyházamban, amelyre belső elhívást kaptam. A politikában azonban nem csak ros�sz dolgokat tapasztaltam. Amit ott tanultam, szeretném az egyházam javára fordítani. Mire gondol? Hogyan lehet hatékonyan irányítani egy szervezetet, csapatban dolgozni, úgy bánni az emberekkel, hogy inspiráltan végezzék a munkájukat. A hat év miniszterség és a kormányban eltöltött nyolc év rutint adott abban is, hogyan kell közéleti szereplőkkel tárgyalni. Korábban 21 évet szolgáltam gyülekezeti lelkészként. A Hold utcában egy raktárrá csúfított épületből építettünk újra templomot, a közösségünk otthonát. A szüleim is református lelkészek voltak, az iszákosmentő mis�szióban és a cigányok között szolgáltak. Az elesettek között végzett szolgálatuk komoly példa számomra, hogy soha ne felejtsem el, milyen világ van körülöttünk. A palástot sosem vetettem le. Az elmúlt 30 évben végig ott állt mellettem egy gyülekezeti közösség, ahol különböző pártállású emberek imaközösségben erősítettek. Melyek a politika nehéz kérdései? Például hogy miként lehet politikusként erkölcsösnek, tisztességesnek maradni és közben hatékonyan dolgozni. Azt mindig is tudtam, hogy nincs üdvözítő politika! De jó politikával sokat lehet tenni az emberek testi és lelki jólétéért.

Miért lépett erre az útra? Azért, mert lehetőséget láttam arra, hogy mindazt, amit a magyar református egyház a Kárpát-medencében 450 éve képvisel, ne csak a szószéken, hanem a világban is elmondjam. A politika időszaka már lezárult az életemben, azonban az elért eredményekre szerény büszkeséggel nézek, a hibákat pedig alázattal vállalom. Akik ténylegesen látták a munkámat, és nem csak a mocskolódó vagy földicsérő cikkeket olvasták, akár büszkeséget is érezhetnek, hogy egy kis falusi pap fia a miniszterségig jutott és helytállt. Évek óta közelről látom az első számú egyházi vezetők munkáját. Hihetetlenül nehéz, embert próbáló és sokszor kilátástalannak tűnő küzdelem. Miért vállalná a püspökséget? Tudni kell, hogy az embernek mi „adatott”! Nem tudok nyelveken szólni, gyógyítani, prófétálni, de szolgálni igen. Egykor szociális munkásként dolgoztam egy idősotthonban, betanított esztergályosként a Diósgyőri Gépgyárban, de családapaként kijutott a mosogatásból és a betegápolásból is. Alapvetően azonban a „kübernesis” (kormányzás) ajándékát kaptam, vagyis azt, hogy tudok embereket vezetni, lelkesíteni jó célok érdekében. Ezt a képességemet oda szeretném állítani, ahová Isten helyezett: a református egyház szolgálatába. Mi lehet az ára ennek a szolgálatnak? Önfegyelemre van szükség, szigorúnak lenni önmagammal, és lemondani olyan dolgokról, amelyeket kényelemszeretetből vagy a nyugalom, talán dicsőség utáni vágyból egyébként megélhetnék. Ez egyfajta aszkéta életmód időbeosztásban, energiabeosztásban és szeretetbeosztásban is. Nyomás alatt kell élni, áldozatokat kell hozni. A dunamelléki püspökjelölti vitában úgy fogalmazott: „mielőtt arra a kérdésre választ adnánk, hogyan látjuk a református egyházat, előbb kérdezzük meg, hányan vagyunk, kik vagyunk, hol vagyunk és hogy vagyunk”. Most visszadobom a labdát. 2020. október 11.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

Népegyház vagyunk. Ha koncentrikus körökként képzeljük el az egyházat, akkor annak a magja egy hívő, szolgálatot vállaló közösség, majd tágulnak a körök azokkal, akik betérnek a templomba, de nem aktívak a gyülekezetben, majd azokkal, akik nem járnak közösségbe, de anyagilag támogatják az egyházat. Sokan mint „szolgáltatást” vesznek minket igénybe keresztelőn, esküvőn, temetésen. Vannak olyanok is, akik lazán kötődnek hozzánk, de az adójuk egy százalékát felajánlják. Itt észrevettem egy nagyon érdekes különbséget. Lényegesen többen ajánlják fel ezt az egy százalékot a reformátusoknak, mint ahány egyháztagunk van. Komoly, több tízezres a különbség. Keressük meg őket!

kreativitás. Hatalmas missziós lehetőség az iskolai hitoktatás. Látom, hogy belső egyházi problémák és néhány állami szereplő hozzáállása miatt nem úgy működik, ahogy kellene. De itt mégiscsak elérünk nagyjából 90 ezer fiatalt. Református egyházi iskolába emellett 50 ezren járnak. Micsoda nyitott ajtó! A Bethesda-kórháznak még keresztyén kisugárzása van. A Károli-egyetemet is missziós lehetőségnek tekintem. Nem azért tartunk fenn református egyetemet, hogy eggyel több felsőoktatási intézmény legyen az országban, hanem azért, hogy aki nálunk tanul, kapjon kóstolót abból, miért jó magyar református keresztyénnek lenni. Ha nem születik meg ez a vonzás, akkor mire a sok pénz és energia?

Nagy kérdés, hogyan lehet ezeket az embereket megszólítani. Ez a Dunamelléki Református Egyházkerületet különösen is érinti, hiszen rengetegen költöztek Budapestre és az agglomerációba. Sok új gyülekezet alakult már, de melyek lehetnek a további lépések? Olyan alkalmakat kell szerveznünk, amelyek megszólítják az embereket. Evangelizációra van szükség. Lényeg, hogy szeretettel szólítsuk meg a betérőket. Az internet is komoly segítséget nyújt abban, hogy az örök tartalmat, az evangéliumot minél szélesebb körben megmutassuk, csak kell hozzá némi

Hogyan lehet „reformátusítani” az intézményeinket? Sokkal több bátorsággal! Higgyük el először mi magunk, hogy az evangéliumnak, Jézus Krisztusnak ma is van elég ereje a lelkeket megnyerni.

12 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

Az eredményes munkához elengedhetetlen egy jó állapotban lévő lelkészi kar. Számomra megdöbbentő volt az egyik lelkipásztor kijelentése, aki azt mondta, hogy a lelkésznél nincs kiszolgáltatottabb ember. Túl sok és sokféle a külső elvárás. Legyen a lelkész szent em-


| AKTUÁLIS |

ber, közben legyen haver, táncoljon együtt a mulatozókkal, de értsen a toronysisak műszaki szerkezetéhez is. Ezek alatt ös�sze lehet roppanni, ha nincs megfelelő evangéliumi tartalmú hivatásgondozás. Súlyos gondjaink vannak: kiégett lelkészek, megromlott lelkipásztori házasságok. A belső és külső elhívást folyamatosan karban kell tartani. Mintha a lelkészek kiégéséről azóta beszélnénk, amióta azt várják tőlük, hogy menedzseljék a pályázatokat, építkezéseket, iskolákat, óvodákat és számos olyan dolgot, amely korábban nem tartozott a feladataik közé. Tipikus menedzserfeladatok. Mindeközben a lelkészeknek családjuk van, és természetes igényük a családi életre. Szólnunk kell az anyagiakról is! Nem nézhetjük tétlenül, hogy családos, diplomás emberek minimálbér-közeli javadalommal éljék végig az egész életüket. Közben kimondatlan elvárás, hogy egy lelkészcsaládban legyen legalább három gyerek, vállalják el a szolgálatot a periférián, ahol még a láthatáron sincs iskola. Ez csak akkor működhet, ha lesz olyan lelkipásztori életpálya, amelyben világossá tesszük, milyen segítséget kaphatnak anyagilag. Így nyugodtan szolgálhatnak akkor is, ha a helyi gyülekezet nem termeli ki azt a jövedelmet, amely a tisztességes megélhetéshez jár. Hogyan lehet ezt finanszírozni? Szívesen adakoznak a gyülekezetek, ha jól motiváljuk őket, hiszen református hagyomány, hogy eltartjuk a lelkipásztort és a családját. Azoknak a gyülekezeteknek viszont, ahol ez nem megy, központi segítséget kell adni. Csaknem húsz éve sikerült elérnünk a kistelepülésen szolgáló lelkészek állami támogatását. Akkor azzal indokoltam, hogy nemcsak az egyház, hanem a magyar állam érdeke is, hogy a vidéken szolgáló lelkészek népességmegtartó képessége megmaradjon. Ezt a támogatást most megduplázta az állam. Ezt öntudatosan elfogadhatjuk. A lényeg, hogy erre az összegre ne plusz juttatásként tekintsünk, hanem tényleg azokhoz menjen, akik megélhetési gondokkal küzdenek. Ebben a kérdésben sokkal több szolidaritásra és átláthatóságra lenne szükség. Úgy érzi, nincs elég szolidaritás? Néhányan úgy gondolkodnak, hogy a gyülekezetük határával véget ér a felelősségük. De a mi egyházmegyénkben például majdnem mindenkinek van testvérgyülekezete Baranyában. Azon túl, hogy minden évben anyagi segítséget nyújtunk nekik, meg is látogatjuk egymást, és ebből kifejlődött a lelkészi és a gyülekezeti szolidaritás. Két évvel ezelőtt indítottuk el a Hold utcai gyülekezetünkben a Colloquium Fratres beszélgetéssorozatot. Ez annyit tesz, mint beszélgetni egymással és belelátni a másik gondjába. A szolidaritás ott kezdődik, hogy magamévá teszem a másik gondját. Az ilyen beszélgetésekből nő ki az az egyházi légkör és cselekvés, amely méltó Krisztus gyülekezetéhez.

Az eddigiekből is kiderül, hogy megválasztása esetén lenne feladata bőven. Ha lehetőséget kapna, mivel kezdené a szolgálatát? Szeretnék személyesen rendelkezésére állni minden lelkipásztornak és gyülekezetnek, ezért azt tervezem, hogy ha megválasztanak, a püspöki ciklus első felében eljutok az egyházkerület minden gyülekezetébe, ahol presbiterekkel is tudok találkozni. Szükséges egyházunk jövőjéről egy nagy fejlesztési tervet készíteni, amelyben a csúcsintézményeink, a Bethesda-kórház és a Károli Gáspár Református Egyetem ugyanúgy benne van, mint a legkisebb gyülekezet az esetleg omladozó templomával, meg a különböző missziói közegyházi szolgálatok. A feladatainkhoz saját forrásokat és állami forrást is igénybe lehet venni, de ennek mikéntjét józanul meg kell beszélnünk egymással. Nem szabad „pitiző” egyházzá válnunk. Az elvégzendő feladatok élén a lelkipásztori egzisztencia megerősítése áll lelkileg és anyagilag is, hogy vonzó lehessen a lelkipásztori pálya, és újra kettessel kezdődjön a teológiára jelentkezők száma Budapesten. Meg kell erősíteni, vissza kell adni a hitet és a reményt, hogy érdemes szolgálni! Fontos, hogy a presbiterekre ne úgy nézzünk, mint akik valamiféle külső szervként megnehezítik a lelkészek munkáját, hanem valóban segítő csapatként tekintsünk rájuk, és együtt építsük az egyházat. Mi az, amit megtartana abból az irányból, amit Bogárdi Szabó István püspök úr követett, és mi az, amin változtatna? Tisztelettel tekintek Szabó püspök úr munkájára, akivel jó barátok vagyunk. Sokszor megosztott velem kívülről nem látszó súlyos gondokat, és én is elmondhattam a bajaimat neki. Hálás vagyok a lelki támogatásáért. Szabó püspök úr tizennyolc évig szolgált az egyházkerület élén. Biblikus, a reformátori örökséghez méltó és hűséges teológiai látására ma nagyobb szükség van, mint valaha, az egyház határain kívül is. Az emberek ugyanis nem kirakatban ülő szuperegyházat akarnak hangzatos nyilatkozatokkal, hanem azt, hogy útmutatást kaphassanak, hogyan lehet Isten szerint a 21. században hívő életet élni. Mit kezdjenek a családi konfliktusaikkal, a gyászukkal, a betegségükkel, és hogyan tájékozódjanak ebben a megbolondult világban, ahol naponta hatvanmillió kínálat éri el őket az interneten. Emberre, emberi szóra van szüksége hívőnek és hitetlennek egyaránt. A püspök legyen a pásztorok pásztora. Sok választó mérlegén megméretnek a jelöltek a választásokon. Miért voksoljanak Önre? Meglepett ez a kérdés. Nehéz az embernek magát ajánlani. Azt szeretném, ha imádságban hozott döntések születnének, és nem a sajtó vagy a trollok szirénhangjaira hallgatnának a választók. Ha lehetőséget kapok, bízom benne, hogy az alázatom és a vezetői képességeim meggyőzőek lesznek majd. Megküzdöttem a belső elhívásért. Legyen meg Isten akarata.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2020. október 11.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

Lelkészgyerekből pataki és pápai tanár, majd a Magyar Bankszövetség főtitkára és egyetemi oktató lett Kovács Levente. Dunamelléki főgondnokként két évtizedes felsővezetői tapasztalataira alapozna, olyan egyházat szeretne, amelyik képes bevonni Jézus életébe a ma emberét.

Felkészült a szolgálatra

14 Reformátusok Lapja

2020. október 11.


| AKTUÁLIS |

FEKE GYÖRGY

A család és a származás sok szempontból meghatározza az embert. Ön milyen útravalót kapott a felmenőitől? Erkölcsi tartást, teherbírást, kitartást és az egyház szeretetét. Már az üknagyapám is esperes-lelkész volt, anyai nagyapám Pápadereskén, apai nagyapám Siklósnagyfaluban szolgált lelkipásztorként. A szüleim követték őket, Baranyában álltak helyt a legnehezebb időszakban. Volt idő, amikor együtt húsz-huszonöt településen szolgáltak, vasárnaponként hathét, ünnepekkor akár tíz istentiszteletet is tartottak. Abban az időszakban a lelkészek családtagjaira még több feladat hárult. Gyerekként besegített a szüleinek? Téli vasárnapokon bepakoltuk a hamut a kályhából az autó csomagtartójába, és ha elakadtunk felfelé a havas domboldalakon, mi, gyerekek felszórtuk az utat, hogy idejében odaérjünk az istentiszteletre. Két öcsém lelkész lett. Én is jártam teológiára, így életem része a kérdés: hogyan tudom a saját egyházamat szolgálni? Így tekintek a főgondnoki szolgálatra is. Egyértelmű volt, hogy Debrecenben tanul tovább? Más fel sem merült. Óriási előnye volt számomra a középiskolai éveknek, a református Kollégiumban életre szóló barátságok köttettek. Sokukkal ugyan ritkán találkozunk, a közös gyökerek miatt mégis egy nyelvet beszélünk. Egy ideig Sárospatakon és Pápán is tanítottam, így nemcsak baranyainak, dunamellékinek, hanem debreceninek, patakinak, pápainak is vallom magamat. Egyházszeretetből hogyan lett személyes hite? Lelkészcsaládban felnőve ez akár hozzánk is nőhetett volna, ugyanakkor voltak igehirdetések, amelyek megmozdítottak bennem valamit. A mai napig emlékszem egy debreceni evangélizációra, amelyen a lelkész arról beszélt, hogy mindenki vegye fel a maga keresztjét. Azóta is kísér ez a gondolat, és ha néha soknak tűnik is a feladat, a nap végén mindig hálával állapítom meg, hogy Isten épp rám szabta azokat a terheket, amelyeket cipeltem. A teológián kezdett, végül tanárként diplomázott. Miért váltott? Falusi parókián adta magát akkoriban, hogy az ember az összes fellelhető könyvet elolvasta. Mivel a szüleim szórványgyülekezetek gondjaival foglalkoztak, mondhatni belenőttem az egyházi szolgálatba. Tudatosan lelkésznek készültem, noha nyilvánvaló volt, hogy a reál tárgyakhoz jobb tehetségem van. Aztán a teológián jött a felismerés: nincs messze az az idő, amikor lehetnek ismét egyházi iskoláink, akkor viszont nagyobb szükség lesz tanárokra. Habár nem lelkészként, de szolgálom az egyházamat – közgazdászként, a tudományos életben, magánemberként és presbiterként is, idehaza és külföldön.

Matematika–fizika szakos középiskolai tanárból hogyan lett a Magyar Bankszövetség főtitkára? Amerikai partneregyházunk féléves ösztöndíja után Debrecenbe kerültem, az egyetemi városban azonban augusztusban már nem volt betöltetlen tanári állás. Nem vettek fel szállodaportásnak, sem utazási irodába ügyintézőnek, viszont alkalmaztak az egyik bankban pénztárosnak. Ha semmije sincs az embernek a saját erején kívül, a Gondviselésre akkor is számíthat. Kitartással, sok munkával, folyamatos tanulással és azzal a reformátusokra jellemző elkötelezettséggel, hogy ha most ez a feladatom, ezt igyekszem a legjobb tudásom szerint végezni, gyorsan előbbre jutottam. Előbb átkerültem az ügyféltérbe, majd egy kisebb kirendeltség vezetését bízták rám, utána a budapesti központba hívtak. Elkötelezett munkavégzésem eredményeként az indulást követő harmadik évben vezérigazgató-helyettesi feladatra kértek fel. Nem áll távol egymástól a pénzügyi világ és az egyház? Előítélet azt gondolni, hogy csak az anyagiak mozgatnák ezt a szakmát, és a pénzimádat hatná át. Azzal az ötven pénzintézettel közösen, amelyik a bankszövetséget alkotja, azon dolgozunk, hogyan tudjuk a gazdaságot fenntartható módon finanszírozni, hogyan tudunk a pénzügyi területen jót cselekedni. Épp előttem van egy anyag, amely arra bátorítja a banki dolgozókat, hogy adjanak vért, legyen tartalék a járvány tetőzésekor. Én is adok. A digitális oktatás miatt pedig számítógépeket küldünk a hátrányos helyzetű térségekbe. A bankszakma egyértelműen konzervatív értékrendet kíván meg, etikai alapértékei sokban közel állnak az egyházéhoz. Közel két évtizede dolgozik felsővezetőként. Milyen itt szerzett készségeket hasznosítana egyházi vezetőként is? A szakmámban az lesz az első, akinek ha reggeltől estig annyi a feladata, hogy enni sincs ideje, akkor is ugyanolyan jó és felelős döntést tud hozni a nap végén, mint amikor beérkezett a munkahelyére. Tudnunk kell az egész napot koncentráltan végigvinni anélkül, hogy hibáznánk. Ugyanakkor a legjobbnak lenni számomra egyenlő azzal, hogy a legodaadóbban szolgálni. Megvan bennem az a tudás és tapasztalat, amely ahhoz kell, hogy egy nagy szervezetet hatékonyan működtessek. Hosszú időn át vezetőnek lenni csak szolgálói attitűddel lehet. Ha valaki uralkodni akar, az az üzleti szférában biztosan nem lesz sikeres, csak az vezethet évtizedekig a szűk és a bő időszakokban egyaránt, aki maradandót épít. Ez József történetének is az egyik tanulsága. Kifejtené? Egyházunk épp benne van egy bővelkedő időszakban, amelyről reméljük, még sokáig tart. De mit csinált József a bőség idején? Tartalékolt. Egyházunknak és gyülekezeteinknek legalább egy 2020. október 11.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

évi működési tartalékkal kellene rendelkezniük, hogy a szűkös időszakokban is – például amikor zárva vannak a templomok, elmaradnak a perselypénzek – talpon maradhassanak. Az egyháznak olyan vezetők kellenek, akikre a szűkös időszakban is számíthatnak, akik ekkor is tudnak tárgyalni, vezetni és ezáltal a folyamatosságot fenntartani.

tud létrehozni talán még akkor is, ha nincsenek is ott református hagyományok. Ehhez az kell – ami egyébként is igaz –, hogy a lelkész a településen ne csak a néhány száz református lelkipásztora legyen, hanem a teljes közösséget szólítsa meg. Annak is mutasson utat, aki nem jár templomba, és aki még csak nem is hallott a Megváltójáról.

A külső-józsefvárosi gyülekezet presbitere. Az a környék azért eléggé távol áll a munkájától. A presbiterek egyik feladata a példamutatás, adakozásban, cselekvésben és gondolkodásmódban is. Professzorként trendi gyülekezetbe is mehettem volna, de úgy éreztem, a főváros egyik legszegényebb református közösségének nagyobb szüksége van rám, a jelenlétemre, a tapasztalatomra, a világlátásomra. Fontosnak tartom, hogy ne csak a saját gondunkkal legyünk elfoglalva, lássuk azt is, hogy a mi feladatunk elvégzése fontos láncszem az egyház működésében. Ezért időről időre meglátogatok más közösségeket is, hogy belelássak a többi gyülekezet életébe, megismerjem a lelkészeket, és megértsem a problémákat, amelyekkel küzdenek.

Ezért hozta létre az Evangélium 21 című, Jézus életét kortárs műalkotásokkal bemutató tárlatot? Az foglalkoztatott, milyen módszerrel lehet eljutni a gondolkodó, de nem vallásos emberekhez. Ki kell menni a templomon kívülre! Hogyan tudnánk megismertetni Krisztust sok emberrel? Láttam, hogy az egyes múzeumi kiállítások előtt hosszú sorokban állnak az emberek, hogy megismerkedjenek a kiállított mesterművekkel. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy új, aktuális mesterművek kellenek Jézus életéről. Rövid idő alatt hatszor olvastam el a Bibliát, ez alapján tizenkét egységbe csoportosítottam Jézus életét. Petrányi Zsolt kurátorral tizenkét művészt választottunk ki – az ország legjobbjai jöhettek csak szóba –, majd szabad kezet adtunk nekik. A tavaszi bezártság számukra a teljes elcsendesülés időszaka volt, akkor alkották meg – mindan�nyian különböző technikával – remekműveiket. Az ötszáz négyzetméteren bemutatható kiállításnak elgondolkodtató, magával ragadó íve van, de egy-egy egységet negyven-ötven négyzetméteren külön-külön is be lehet mutatni. Advent idején Debrecenben lesz látható, egy év múlva Budapesten, de már vidéki gyülekezetek is jelezték: élnének azzal a mis�sziós lehetőséggel, hogy egyes részeit installálva bevonzzák az embereket.

Milyen problémákat lát? Részben hasonlókat, mint amelyekkel már a szüleim is küzdöttek: az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. Lelkészeink leterheltek, egész embert kívánó gyülekezeti szolgálatuk mellett annyi hittanórájuk van, mint egy iskolai tanárnak, emellett nem várhatjuk el, hogy még harangozzanak is. Csak olyan szinten szabad őket terhelni, hogy az ne ártson az igehirdetői és pasztorációs szolgálatuknak. Mi, igehallgatók a lelkészek igehirdetéséből töltekezünk, tehát nekik is meg kell adni a lehetőséget a készülésre, a feltöltekezésre és a pihenésre. Aztán ott van a szervezeti struktúránk, amely kiállta ugyan az évszázadok próbáit, viszont nem igazodik a mai kihívásokhoz, például a digitalizációhoz, az országon belüli migrációhoz. Nem csak az énekeskönyvünket kell néhány évtizedenként megújítani: ez a működésünkre is igaz. A koronavírus-járvány miatt végbement változások – például a digitalizáció, amelytől korábban annyira féltünk – azt mutatják, hogy társadalmi szinten is képesek vagyunk változni. Milyen egyházkerületet szeretne látni hat év múlva? Fájó látni, hogy ahol elfogy egy falu, megszűnik a település és a gyülekezet is. Bízom benne, hogy az új helyeken elvetett magok kihajtanak. Lehet, hogy az anyaegyházközségeink száma csökken, de szeretném, ha ezek megerősödnének, és mellettük egyre-másra alakulnának az olyan missziói közösségek, amelyekben megvan a potenciál, hogy önállósodjanak és erős anyaegyházközségekké váljanak. Meggyőződésem, hogy nem csak ott jöhetnek létre ilyenek, ahol hagyományosan sok a református. Ha egy missziós lelkületű és feladatú lelkész bekerül egy tízezer fős közösségbe, erős gyülekezetet 16 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

Az már kiderült, hogy megválasztása esetén a teherbírással nem lenne gondja. Viszont számos teendője mellett jutna elég ideje a főgondnoki feladatokra? Ez nem kérdés. Számomra ez a tisztség nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy az egyház teljes megújulásáért, majd megerősödéséért szolgálhassak. Ez időt, energiát, áldozatot követel. Jelenleg három egyetemen tanítok, több nemzetközi szervezetnek vagyok a vezetőségi tagja. Viszont már jeleztem, hogy ha bizalmat szavaznak nekem a gyülekezetek, le fogok mondani tudományos és nemzetközi munkám jelentős részéről, hogy az egyház ügyeire tudjak elég időt fordítani. Ahogy a bemutatkozásomban is írtam, nem én akarom kijelölni, mit csináljunk. Témákat vetettem fel, amelyekről szerintem konzultálnunk kell a lelkészekkel, a gondnokokkal, a presbiterekkel és az egyháztagságunkkal. Az a célom, hogy mindenkit meg tudjak hallgatni, elérhető legyek számukra, hisz mindannyiunk feladata a jövőalkotás, az egy és közös út megtalálása.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| AKTUÁLIS |

Krisztusban van megtartatásunk T. NÉMETH LÁSZLÓ

– A tudásunkat arra kell használnunk, hogy amit létrehozunk, az Istent dicsőítse – fogalmaz Veres Sándor csillaghegyi presbiter, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, akit dunamelléki gyülekezetek ismét jelöltek a főgondnoki tisztségre.

Mit jelent önnek az ismételt jelölés? Az első szó a hálaadás szava, hogy mindeddig megtartott bennünket az Úr, és együtt vagyunk a közösségben. Azt is hangsúlyozom, hogy bennem az egyértelmű volt – a mai napi igére, Pál futására is utalva –, hogy a ciklus utolsó napján akkor is teljes odaszánással kell végezni a munkámat, ha biztosan tudom, hogy a következő nap más folytatja. A jelölés mindenképpen nagy megtiszteltetés számomra, és azt elfogadva először megköszönöm minden lelkészi és nem lelkészi tisztségviselőnek, hogy az elmúlt években segítették a munkámat. Az elmúlt hat év első felében főjegyzői tisztséget töltött be, majd főgondnok lett a dunamelléki egyházkerületben. 1978-ban úgy lettem presbiter, hogy a gyülekezet gondnoka meglátogatott és felkért a szolgálatra. 2008-ban az egyházkerület püspöke hívott el és jelölt a világi főjegyzői tisztségre. Olyan főgondnok mellett szolgálhattam, aki erős hittel, nagy tudással, népünk iránti elköteleződéssel végezte főgondnoki munkáját. Tőkéczki Lászlót példaképemnek tekintem. Kiváló tisztánlátással harcolt az igazságért, amit közéleti szerepléseiben is megtapasztaltunk. Az ifjúság szeretete, a tehetséges fiatalok felkarolása, támogatása közös ügyünk volt. A legkisebb helyre is elment, több száz kilométert utazott akár néhány fős hallgatóságért is. Ez számomra is meghatározó üzenet: nem a gyülekezet létszáma a fontos, hanem az evangélium hirdetése. Az utolsó ciklusban Hegedűs Béla személyében határozott, de szelíd, békességet teremtő lelkészi főjegyző társa lehettem. A hűségben megállás példaképe számomra. Főgondnokként a püspökre, az esperes-gondnoki karra figyelve kell munkámat végeznem. Abban kell helytállni és segíteni, ami rám bízatott, és amivel megkeresnek engem. A hat évvel ezelőtti jelölti bemutatkozásában megfogalmazta akkori javaslatait. Ennek az egyik része a gyülekezetek missziói küldetéstudatáról szól. A gyülekezetek elhívásának és küldetésének meghatározója a misszió. Missziót az a gyülekezet tud végezni, amelynek tagjai

vallják a hitvalló közösségüket, és meg is élik azt. Jelenleg úgy érzem, hogy a misszió végzéséhez először meg kell erősíteni a lelkipásztorok, valamint a gyülekezeti tagok öntudatát és küldetéstudatát. Most, a járványhelyzet idején különösen is látjuk, hogy mennyire szükséges a digitális technika és az új kommunikáció nyelvezetének a megismerése. Közegyházi feladat, hogy elinduljon a párbeszéd egyházunkban, amellyel az evangélium hirdetése erősebbé, hitelesebbé válik. Ehhez szükséges az egyházkormányzati akarat és közreműködés, valamint a gyülekezetek megújulása. Nagy kérdés, hogy mit tud tenni ma az egyház, amikor a környezetünkben egyre inkább teret nyernek a felszínes látványosságok, és a világban eluralkodott a gyűlölet és az erőszak. Ha mi hallgatunk, akkor azok szólnak, akiknek nem kellene. Azért kell mindenképpen megújulnunk, mert ha az egyházból hiányzik a missziói látás és az ebből fakadó egyházkép, ha nincs meg a bizalom, a szolidaritás, akkor bizony baj van. Ugyanakkor az isteni kegyelmet ma is érezzük. Krisztusban van megtartatásunk, és általa tudunk megújulni. A szolidaritás hiányzik ma az egyházi közösségekből? Mielőtt elmondanánk, mi az, ami hiányzik, először is hálát kell adnunk a gyülekezetekért, az előttünk hűségben megálló és a most szolgáló testvéreinkért. A megváltozott társadalmi viszonyok ránk is hatnak. Ebből fakad az, hogy amikor a saját gondjainkat nem vagyunk képesek megoldani, akkor már nem tudunk a másik, a gyengébb felé fordulni. Nem szükségesek mindig új módszerek, mert megvannak a korábban kialakult formák: az egymás látogatása, az egymással beszélgetés, amikor igeolvasással, imádsággal összegyűlnek a szolgatársak. Erre alkalmasak a lelkészi kiskörök. Szükséges a közegyház szerepvállalása is, hogy a lelkészek alapjövedelmét központilag rendezzük, és biztosítsuk számukra a megfelelő lakhatást. Egyházunkban egyfelől nehéz helyzetben lévő kisgyülekezetekkel, másfelől egyre bővülő egyházközségekkel is találkozunk. Ahol demográfiai okokból elfogy a lakosság, ott a gyülekezet is elfogy, a nagyvárosaink körül pedig növekedést tapasztalunk, ahol 2020. október 11.

Reformátusok Lapja 17


| AKTUÁLIS |

létrejönnek új közösségek templommal, gyülekezeti házzal. A jövőben az elfogyó gyülekezeteknél ki kell alakítani a szórványlelkészi feladatkört, és szórványközpontokat kell létrehozni, ahová elvisszük a gyülekezeti tagokat. Nem jó megoldás, hogy a lelkipásztor vasárnaponként több helyre is rohan igét hirdetni, hiszen így a saját gyülekezetével sem tud törődni. Dunamelléken jelenleg közel kétszázötven építkezés folyik, és ezeknek a lényege nem az épület, hanem a misszió lehetősége. Olyan kapuk ezek, amelyek találkozási lehetőséget biztosítanak. Az épületek köveit az élő kövek újítják meg, és ők közben maguk is megújulnak. A teológiáról kijövő fiatal lelkészek hogyan tudnak nekikezdeni ennek a munkának? Amikor gyülekezetbe kerülnek, akkor szembesülnek például azzal, hogyan kell együtt dolgozni a presbitériummal. A fiatal 18 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

lelkészek sokszor elmondják, hogy a képzés során kevés volt a gyakorlati lehetőségük. Ez is arra mutat, hogy a jelenlegi lelkipásztorképzésünket meg kell változtatni. Ennek része, hogy a felvételi korhatárt mindenképpen emelni kell, illetve a felvételnél fontos szempont az elköteleződés. Arról is kell szólnom, hogy az egyházi köztudatban kevésbé jelenik meg a teológusok fontossága, pedig a végzettek közöttünk szolgálnak majd a gyülekezetben. Ezért sokkal többet kellene rájuk gondolnunk, értük imádkoznunk. Amikor teológushallgató szolgál a gyülekezetünkben, akkor hívjuk el magunkhoz, beszélgessünk vele, keressük és szeressük őt. Ön hangsúlyozni szokta a zsinat-presbiteri elveket. Mi a presbiterek feladata? A reformáció lényeges felismerése volt a hívők egyetemes


| AKTUÁLIS |

papsága. A lelkipásztorok és a presbiterek küldetésszerű együttmunkálkodását meg kell erősíteni. Mindkét tisztség választott, és a választásnál mindkettővel Isten akaratát keressük. Akkor is, ha az egyik pásztori, tanítói szolgálat, a másik pedig a feltételeket biztosítja ehhez. A terhek viselésének helyes megosztása lényeges. Ezért fontos a presbiterképzés is. Olyan presbiterekre van szükség, akik a lelkész munkáját segítve maguk is szolgálatot végeznek, olyan gondnokokra, akik tudnak együtt imádkozni a lelkésszel, és szervezik a gyülekezet életét. Ez persze megfordítva is igaz, tehát nem önmagukban, hanem munkatársi közösségben szolgálnak. Ön villamosmérnök, a hagyományossá vált, évente tartott dunamelléki református mérnöktalálkozók létrehozója. Miért tartja fontosnak ezeket a rendezvényeket? Jó lenne, ha minden szakmának lenne ilyen találkozója. Az evangélium hirdetése gyakorlatban látszik meg a laikusok életén és munkáján. A keresztyén ember tudja, hogy nincs itt maradandó városunk, a tudásunkat arra kell használnunk, hogy amit létrehozunk, az az Istent dicsőítse. Munkánkban a minőségre kell törekednünk, igényesen, tisztességesen kell végeznünk a feladatunkat. Ezeken a találkozókon azt erősítjük meg egymásban, hogy az alkotás lehetőségének tálentumát kaptuk, és arról beszélgetünk, hogy a munkánkat hogyan lehet jól teljesíteni. Azt is megfogalmazta korábban, hogy a világ kérdéseire választ kell adni. Milyen ügyekben szólaljon meg az egyház? Etikus, tisztességes magatartást kell tanúsítanunk a gazdaságban. Legalább ennyire fontos a média és az igazmondás kérdése, hiszen a féligazságok a legnagyobb hazugságok. Amikor hamis vádat kapunk, akkor el kell mondanunk a teljes igazságot. A legnagyobb gond egyébként nem a mások hazugsága, hanem a miénk. Nem végezhetjük hiteltelenül a szolgálatunkat, ezért fontos, hogy az igenünk igen, a nemünk nem legyen. A haza és a nemzet kérdése szintén alapvető, és ebben Tőkéczki Lászlóra is visszautalhatok. Meg kell élnünk, hogy ide vagyunk teremtve, és az édesanyánktól kapott nyelvünket őriznünk és szeretnünk kell. Nagy téma az emberi kapcsolatok, a másik emberre, az embertársra való odafigyelés is. Ide tartozik a házasság és a család kérdése, amelyre a Zsinat egyértelmű választ adott, megfogalmazva ebben a mi keresztyén látásunkat. Amint bemutatkozásában fogalmazott, élete meghatározója, hogy lelkészcsaládból származik. A gyermekimádságoknak, az esti énekeknek köszönhetően már elég korán az életemhez tartozónak éreztem azt, hogy hallok Jézus Krisztusról, megismerhetem a különböző bibliai történeteket. Meghatározó volt számomra, hogy kapcsolatom

van a szüleimmel és Istennel. Ezt akkor így még nem fogalmaztam meg, de éreztem, és ez békességet adott. Aki hozzánk jött, hamar úgy érezte, hogy nálunk otthon van. Kamaszkoromban ezt nehéz volt megélnem, majd később megértettem, mit jelent az, hogy meghallgatom a másik embert, és segítem őt. Mindig azt láttam, hogy a lelkipásztor a gyülekezetében és a gyülekezetéért él. A lelkészi szolgálatra nem érzett elhívást? Ó, ahhoz túlságosan magas volt a mérce. A lelkipásztor a nap huszonnégy órájában megéli, hogy Krisztus elhívott szolgája. Nemcsak a szószéken, hanem például az utcán, a bevásárláskor, a mindennapi érintkezésekben is. Úgy éreztem, hogy én nem tudnám magam így átadni a szolgálatnak, és nem kaptam erre elhívást. Pedig az elmúlt évtizedekben rengeteg egyházi szolgálatot vállalt. Négy évtizede presbiter, a Zsinat munkájában is aktívan közreműködik. A gyülekezetben mindenkinek van feladata, én csupán egy vagyok azok közül, akik a gyülekezet közösségét alkotják. Ha látom, hogy valamit jobbítani kell, akkor mindig igyekszem szólni. Akinek van látása, tapasztalata, ismerete, nem tarthatja magában, hanem át kell adnia. A fiatalokkal kapcsolatban is többször felszólalt. A református egyház mai életében különösen fontos, hogy az együtt élő generációkat megértse, ezért a fiatalokkal kiemelten kell foglalkozni, a meglévő ifjúsági szervezeteinkkel sokkal nyitottabb, erősebb kapcsolatot kell tartani. A konfirmáció utáni korosztály megtartása sok gyülekezetben – valljuk be – nem sikerül. A közegyháznak, az egyházmegyéknek kell megoldásokat találni a lelkipásztorok fiatalok között végzett szolgálatainak jobbítására és a gyülekezeti ifjúsági vezetők képzésére. Legyen a lelkésznek ifjúsági munkatársa, ha kell, közegyházi támogatással. Szükségünk van a keresztyén fiatalokra, hogy ők a saját korosztályukat jobban elérve segítsék a gyülekezeti ifjúsági csoportok létrejöttét és megerősödését. Az egyházi iskolák és a gyülekezetek kapcsolatát a gyülekezet­ építés elsődlegességével kell megerősíteni. Van olyan ige, amelyet mottóul választott a főgondnokjelöltség idejére és a jövőbeli szolgálatához? Miközben a világban tombol a gyűlölet és az erőszak, az emberek a mindenek feletti szabadságot hirdetik, nekünk Jézus szavát kell meghallani: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33) Úgy gondolom, hogy a következő időszakban az Isten országát, a szeretet országát kívánom keresni és hirdetni, Krisztust, aki az út, az igazság és az élet.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2020. október 11.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Mese Megjelent az első LMBTQ-mesekönyv a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában, és ez eléggé felborzolta a kedélyeket. Először egy kis értelmezés, aki nem ismerné az LMBTQ jelentését. Leszbikus: nők a nőkhöz vonzódnak. Meleg: férfiak a férfiakkal létesítenek párkapcsolatot. Biszexuális: aki mindkét nemhez vonzódik. Transznemű: ha valaki más neműnek érzi magát, mint a biológiai neme, például egy lány fiúként él vagy fordítva. Queer: a tradicionális nemi identitásoktól elhatárolódók, akiket az előző csoportokba nem tudunk besorolni, maga a szó is azt jelenti, hogy furcsa.

„Messze nem pusztán a megértésről van itt szó, hanem egy végletekig kiélezett világnézeti háborúról, amelynek célkeresztjében a zsidó–keresztyén hagyományban megőrzött emberkép, önmegértés és identitás áll.” Gondolhatnánk, a mesekönyv azzal a céllal jelent meg, hogy segítse a hagyományos (heteroszexuális) és az ettől eltérő szexuális identitású emberek közötti megértést. A megértés segítése alapvetően még támogatandó is lehetne. Csakhogy ez a mesekönyv teszi igazán érzékelhetővé, hogy a Labrisz és a hozzá hasonló műhelyek, valamint az őket támogató lobbik valódi célja messze túlmegy a megértés, a közeledés munkálásán, és az előítéletek elleni küzdelmen. Az a szimpla tény, hogy ez a mesekönyv óvodásoknak szól, érzékelhetően mutatja, hogy egy társadalmi csoport – kihasználva a hagyományos és nem hagyományos szexuális identitású emberek közötti megértés ügyét – önmagát megszervezve és intézményesítve totális világnézeti harcot hirdetett. Nem pusztán arról van tehát szó, hogy a Labrisz szerint a társadalom nem érti és nem tolerálja a hagyományostól eltérő szexuális identitású embereket, hanem arról, hogy az az emberkép, amelyre a keresztyén társadalom épült eleve hamis. Szerintük új társadalmat kell létrehozni, amely elfordul attól az évezredes hagyománytól, ahogyan a zsidó–keresztyén civilizáció az embert értette. Ki akarják mutatni, hogy hamis a Biblia értelmezése, miszerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A nemek nem adottságok – 20 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

szól az érvelésük –, hanem pusztán történetileg kialakult képzetek. Átmeneti történeti normák, amelyeket elnyomó rendszerek erőltettek az emberekre, és úgy állítottak be, mint valamiféle „örök igazságot”. Ezen változtatni akarnak, de nem pusztán úgy, hogy munkálkodnának a megértésen, a közeledésen, hanem úgy, hogy új társadalmat akarnak felépíteni, amelynek az alapja a keresztyén civilizációt lebontó új emberkép. Azért új, mert úgymond meghaladja a korábbi történeti meghatározottságokat, és eljut a „tiszta” emberi lényegig, amely már független a történetileg fixálódott hagyományos emberképtől. Ha pedig ilyen új társadalmat kell felépíteni, akkor nem lehet elég korán kezdeni. Már az óvodában meg kell tanítani, hogy egy „formálisan” fiú vagy lány miként is tekintsen önmagára. A Labrisz és a hozzá hasonló világnézeti műhelyek valójában arra tesznek kísérletet, hogy a keresztyén civilizáció emberképét felszámolják. Messze nem pusztán a megértésről van itt szó, hanem egy végletekig kiélezett világnézeti háborúról, amelynek célkeresztjében a zsidó–keresztyén hagyományban megőrzött emberkép, önmegértés és identitás áll. Persze arról már nem esik szó, hogy ha a hagyományos emberkép pusztán hamis történeti konstrukció, akkor az LMBTQ-lobbisták által konstruált világkép mitől nem az. Mi igazolja az általuk ös�szerakott emberértelmezés igazságát, amely úgymond független a történeti esetlegességektől? Semmi sem. Ez világnézeti blöff. Az LMBTQ-mesekönyv széles körben, érzékelhetően jelzi, hogy a végső világnézeti alapokról van itt szó. Miközben tehát helyesnek tartom, hogy a hagyományos és a nem hagyományos szexuális identitású emberek közötti jobb megértésért valóban kölcsönös (!) erőfeszítéseket kell tenni, addig nem gondolom, hogy szó nélkül tolerálható az a nyílt háború, amelyet a megértés magasztos eszméje mögé bújtatott LMBTQ-műhelyek és -lobbisták a zsidó–keresztyén civilizáció emberképe ellen indítottak. Na, ez viszont nem mese. Ideje felébredni! 


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Tanulmányt kellene írni Pál apostol lélekrajzáról. Sokan megkísérelték, hogy gazdag életét, életművét időrendbe téve megírják, de sok a hiányzó adat. Külön is belegyönyörködhetünk leveleinek személyes vallomásaiba, amelyekben megmutatkozik érett személyisége: a szabadsága és az alázata, a bátorsága a szenvedések elviselésére, az igazodása mások gyöngeségeihez és éretlenségéhez. Egyetlen úr van az életében, akinek szolgálatában alakul és fejlődik, akiben töretlenül hisz, akiért mindent vállal: Jézus Krisztus. Határozott és céltudatos egyéniség, aki megküzdött krisztushitéért, és kész mindig újabb megméretésre, hogy a korábbi ismereteit mérlegre téve előre nézzen, és szenvedélyesen keresse az igazságot feladata, a mis�szió végzése közben. Tanít, buzdít, bátorít, szeretettel kérlel, máskor int és fedd, nem félve attól, hogy elítélik és rosszat mondanak róla. Nem félti, mert már megtagadta magát, így alakul a személyisége. Nem szégyelli, hogy vannak érzelmei, fáj az igaztalan vád és elutasítás, amikor apostolságát is megkérdőjelezik, de nem húzódik vissza sértetten, amikor ilyen ellenséges indulatokkal találkozik. Nem kerüli a konfliktusokat, nem keres álbékességet, nem köt hamis egyességet senkivel, hogy elhárítsa a bírálatokat, és elaltassa a feszültséget magában vagy másokban. A korinthusi levelet olvasva látjuk, hogy rengeteg probléma adódott abban a gyülekezetben, de miközben ezekre választ ad, lenyűgöző erővel fogalmazza meg saját hitvallását. Erős az éntudata és az öntudata, amely semmiképpen nem tévesztendő össze az önteltséggel. Ma divatosan identitásnak, énazonosságnak nevezzük. Szabadon és szeretetben dönt arról, hogy egyedül Krisztus rabszolgája akar lenni (az evezős rabszolga a hajóhoz volt láncolva). Mindenki mástól – pontosabban a körülményektől és az adott körülmények között – szabad. Elfogadja a kötöttségeket, mégsem megkötözött, mert felülemelkedik rajtuk. Szabadságát az emberek javára, szolgálatába állítja, magát szabadon alárendeli azért, hogy megmentse és megnyerje őket Krisztusnak. Pál példa előttünk arra, hogy a keresztyén ember életében is helye van az önfejlesztésnek, paradox módon éppen az önmegtagadás útján. Ha megismerem magam, pontosan tudom, hogy mit kell megtagadnom. „Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek.” (1Kor 9,19) Ezt a lelki rugalmasságot a legszebb fejezetben rajzolja meg úgy, mint az isteni szeretet lényegét. 

IMÁDKOZZUNK!

Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ne kelljen megállnod a mi egyházunk, városaink, nemzetünk felett sírva, ahogyan tetted ezt Jeruzsálemnél! Könyörgünk, segíts felismernünk a békességre vezető utat! Ne engedd, hogy az általunk fontosnak tartott dolgok okozzanak meghasonlást azzal, hogy az eredményük békétlenség! Mert micsoda meghasonlás, hogyha azok okoznak békétlenséget körülöttünk, amiket a legőszintébben akarunk érted megtenni! Adj bölcsességet, hogy tisztán lássunk, mik az igazán fontos dolgok! Hadd legyen mérőfoka minden cselekedetünknek az, hogy nyomában békesség jár-e! Mert semmi másra nincs szükségünk nekünk sem, mint arra a békességre, amelyet csak te tudsz adni! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Szent csók Pál apostol több levele végén felszólítja a keresztyéneket, hogy: „Köszöntsétek egymást szent csókkal!” (1Kor 16,20; Róm 16,16; 2Kor 13,12) „Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!” (1Thessz 5,26) Pál az elköszönés és a levélzárás közben nem csupán udvariassági formulaként tolmácsolja a testvérek köszöntését, és kéri, hogy egymást szent csókkal üdvözöljék. A csók a Szentírásban a szeretet, szerelem kifejezésén túl a kölcsönös tisztelet, a testvéri kapcsolat, az összetartozás, a barátság mutatója, az elköszönés és a találkozás jele, a vendégfogadás, a befogadás, a jóindulat megnyilvánulása, ahogyan a mi kultúránkban is ekként értelmezzük ezt a cselekvést. Különösen megható, amikor az apa hazatérő tékozló fia elé fut, nyakába borul, és megcsókolja őt (Lk 15,20). A csók a megkülönböztetett tisztelet, hódolat kifejezésére is alkalmas: „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton.” (Zsolt 2,12) A bűnös nő Jézus lábát csókolgatta (Lk 7,38.45). Fájdalmas, hogy ez a mély értelmű pozitív cselekedet a világtörténelem nagy árulásának jelévé is lett. Júdás a csókkal visszaélve mutatta meg az Urat azoknak, akik elfogták őt (Mt 26,48–49; Mk 14,44–45; Lk 22,47–48). A szent csók kifejezés nyilvánvalóan a testi érintkezésen túli összetartozást, testvéri kapcsolatot és közösséget hivatott kiemelni. A gyülekezet tagjai Krisztusban testvérek, még úgy is, ha az ókorban valószínűleg a férfiak a férfiakat, a nők a nőket köszöntötték ekként. Az Úr tanítása szerint: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) Péter apostol így zárja levelét: „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával.” (1Pt 5,14) A koronavírus-járvány elmúlásával újból lehetőségünk lesz szent csókkal köszönteni egymást.  PAP FERENC

2020. október 11.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM,

41. SZÁM,

2020. OKTÓBER 11.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Sikertörténet Az idén negyvenöt éves fiatalember szerető családba érkezett, de már csecsemőkorában vodkásüvegekkel és hamutartókkal játszott. Jó iskolákba járt, két közgazdasági diplomát szerzett, vitorlásversenyeket nyert, sikert sikerre halmozott – világi értelemben. A szíve mélyén mégis hiányt érzett, amelyet próbált mindennel betömni. Szellemi értelemben a buddhizmusban, meditációban, keleti bölcseletekben, testiekben az extrém sportokban, szerelemben, italban, drogokban kereste a megelégülést. De semmit nem talált, csak egyre nagyobb ürességet érzett. Egyre több és több kellett mindezekből, mégsem sikerült betömni az űrt. Tönkretette magát és maga körül is mindent. Anyagilag, fizikailag és szellemileg is leépült. Elvesztett mindent és mindenkit: állást, menyasszonyt, édesapát, kutyát, autót, barátokat és végül édesanyja támogatását is, miközben ittasan az ő autóját is totálkárosra törte. Mennyit ér egy hívő nagymama?! Hosszan tartó unszolására a fiatalember elment Dömösre, a mentőmisszióba. Nem hitte, hogy szabadulhat, tizenkét nap alatt mégis átélte, hogy Krisztus megszabadította az ital és cigaretta fogságából. De még nem adta át az életét Krisztusnak, saját erőből akart továbbmenni. Nagy visszaesést élt át két hónap leforgása alatt. De legalább tudta, hová kell menekülnie. A gyógyító hét utolsó három napjára érkezett vissza, amikor már senkit nem engednek be a közösségbe – őt mégis beengedték, és a három nap alatt átélhette Jézus szabadító kegyelmét. Egyik napról a másokra lehullottak a megkötözöttség láncai. Ezután már tudatosan keresett gyülekezetet. Részt vett egy Keresztkérdések-tanfolyamon, majd röviddel ezután a gyülekezet csendeshetén végre átadta a trónt Jézusnak, megtért és újjászületett. Ez több mint tíz éve történt, és azóta sokat növekedett Krisztusban, szolgálatokat kapott. Megismerte feleségét, és rengeteg ajándékot adott nekik az Úr. Megtérése után egy hónappal találkozott későbbi feleségével, és azonnal tudták, hogy őket egymásnak rendelte Isten. Lelki testvérei a gyülekezetben a lelkipásztorral együtt fejüket fogták, amikor a két „fiatal” két héten belül eljegyezte egymást, és hamarosan házasságot is kötöttek. Négy gyermekkel áldotta meg őket az Úr, egy Pest környéki faluba kerültek, kertes házban élnek, és a közeli református gyülekezethez tartoznak. Az élet számos területén éltek át szabadításokat és folyamatos növekedést. Életük középpontjában Jézus Krisztus áll. Valódi sikertörténet, de már nem úgy, ahogyan a világ adja, hanem ahogyan ezt a Szabadító Úr nagy kegyelme ajándékozza nekik.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Választás az egyházban BEMUTATKOZNAK AZ EGYHÁZKERÜLETEK JELÖLTJEI

9 771419 856007 20041

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Gyűlöletkeltés nélkül

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az utóbbi időben mintha felerősödött volna hazánkban az a csatározás, amely társadalmi, etikai kérdések körül forog, ám a politika többnyire viszonylag leegyszerűsítve tálalja, és a kérdésekre adott válaszok azonnal a politikai hovatartozás mentén dőlnek el. Mivel nem az árnyaltság, és végképp nem Isten kijelentése az, amely alapján ítéletet hoz egyik vagy másik oldal, ezért fordulhat elő, hogy a szélsőséges liberális vagy szélsőséges konzervatív állásfoglalások súlyos belső ellentmondásokat is rejtenek. Mindkét fél részéről dübörög a

gyűlöletkeltés, és hullámokban érkezik a tömegekben megszületett gyűlölet. A dolog szépséghibája, hogy minden úgymond konzervatív megnyilvánulás a keresztyénség nevében szólal meg, ezért amikor ez az üzenet a gyűlöletet és a kirekesztést táplálja, akkor a másik oldal reakciója: „Lám, ez a keresztyén kultúra. Ezek a keresztyének.” Én magam is végigkövettem, ahogy egy tiltakozásokat kiváltó könyv „bedarálása” azonnal a könyvégetés asszociációit váltotta ki, és – döbbenetes, noha várható volt – a könyvégetés gondolata nem állított meg tömegeket, hogy: azért tessék már vigyázni! Szörnyű történelmi események indultak már évszázadok óta könyvek vagy más szimbolikus tárgyak elégetésével, megsemmisítésével. Az etikai típusú problémák megoldására a protestáns egyházak azért vállalkozhatnak nehezen – és ez épp annyira nehézségük, mint erényük –, mert fenntartják a korrekció és a dialógusban megszülető döntések lehetőségét. A legfontosabb dialógus pedig a Szentíráson, Isten kijelentésén keresztül magának Istennek a faggatása. A Szentírás pedig

az emberről hihetetlenül komplex módon beszél, miközben az embert a maga testi-lelki egységében értelmezi. Az élet védelméről, a nemi hovatartozás kérdéséről vagy magáról a szeretetről és gyűlöletről egészen határozottan szól, parancsolatok és tiltások formájában is, ugyanakkor a bűn gyűlöletére, nem pedig embercsoportok, bűnös emberek gyűlöletére szólít fel. A különbségtétel nagyon fontos. Gyűlölöm a bűnt, amelyet bűnös emberi természetem révén magamban is észreveszek, de a másik bűnös emberhez úgy fordulok, mint felebarátomhoz. A feladatom nem az iránta való gyűlölet. Értem sokak buzgalmát, akik úgy gondolják, a jövő társadalmának épsége forog kockán. Csakhogy egészséges társadalmi rendet még soha nem építettek fel gyűlöletből. Olyan ellenreakciókat vált ki ugyanis, amelyek folyamatosan tüzelik a másik oldalt, és onnan is szélsőségesebbnél szélsőségesebb válaszok érkeznek. A gyűlölet pedig semmi esetre sem a keresztyénség eleme, ha valóban komolyan vesszük azt, hogy keresztyénnek lenni Krisztus követését jelenti, és nem valami ráaggatott címkét, valami lecsupaszított kulturális hagyományt. Krisztus követése nem könyvmegsemmisítést jelent, hanem egyszerűen Krisztus testeként úgy élni, hogy mások is örömmel hallgassák a mi örömüzenetünket. A békesség hirdetése, amen�nyiben az valóban Krisztus evangéliumának békességét hirdeti, nem puszta szlogen, hanem a legkeményebb szolgálat, önmagunk megüresítésének áldozata, hogy valami jobb helyet kapjon, hogy a békesség az Istennel való megbékélést jelentse. Nyilván ez sem jár csatározások nélkül, ez sem zajlik kizárólag mosolyhadjárattal, hanem kemény megütközésekre van szükség különösen a szembesítés és szembesülés közben. Ám ez más síkon zajiik, nem a kollektív gyűlölet, hanem annak a kollektív moratóriumnak a révén, amelyet úgy hívunk, hogy megigazulás, és amely bárki előtt nyitva áll, ha nyitott Krisztus üzenetére. Ezért fontos az, hogy az egyház ne loholjon különböző politikai és ideológiai csoportok nyomában, hanem maga legyen az az útjelző, amelynek mentén eligazodhatnak mások. Nem autokratikus döntésekre van szükség, hanem jóval inkább fel kell mutatnia azt, hogy van válasza a társadalmi kérdésekre, és válaszai mögött a meggyőződés hitele áll. Árnyaltan, gyűlöletkeltés nélkül.  2020. október 11.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET | Müller Nikoletta lelkész hittanórát tart egy gödöllői általános iskolában. Cikkünk ezúttal a problémás helyekre fókuszál, de ahogy a kép is mutatja, a legtöbb helyen zavartalanul zajlik a hitoktatás az országban.

A hittan nem tölteléktárgy HEGEDŰS MÁRK

Legalább két tucat olyan állami iskoláról és önkormányzati óvodáról tud a Zsinati Oktatási Iroda, ahol idén ősszel nem indulhatott el a megszokott módon a hitoktatás. A problémák érintették többek között Budapest, Budakeszi, Üllő, Százhalombatta, Szentes, Csongrád, Maglód, Gyömrő, Bátaszék, Alsónyék, Pörböly, Szeged és Gödöllő iskoláinak vagy óvodáinak egy részét.

A HITTAN NEM ELHAGYHATÓ TANTÁRGY – Ahogyan korábban jeleztük, több helyen az volt az alapötlet, hogy maradjon el a hittanóra, és mindenki járjon etikára, vagy esetleg legyen online hittan – mondja Papp Kornél, az oktatási iroda vezetője. Máshol az volt az ötlet, hogy összevont katolikus–evangélikus–református órákat tartanak. – Leleményes gondolatok ezek, de könnyű rájönni, hogy ha a nyelvórákat csoportbontással tartják, a hittant is így kell. Merthogy a hités erkölcstan épp olyan tantárgy, mint a történelem, a földrajz, az etika, vagyis nem maradhat el – hangsúlyozza Papp Kornél, utalva a 2011. évi köznevelési törvény 35. paragrafusára, amely kimondja: „Az állami iskola 1–8. évfolyamán az etikaóra vagy az ehelyett választható (...) hit- és erkölcstanóra a kötelező tanórai foglalkozások része.” A törvény kimondja, hogy a hittanoktató mozgása az intézményben nem korlátozható. Mégis érv volt például az, hogy nem főállású oktató a vírus miatt nem léphet be az épületbe. Tehát sok helyen – főleg az óvodákban, a nevelési év kezdetén – megtagadták a belépésüket, az iskolákban pedig előfordult, hogy akadályozták a csoportbontást, vagyis nem hívhatták össze az egyes évfolyamokból a református hittanra járó gyerekeket, hivatkozva az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott in24 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

tézkedési tervre, amely azt mondja, „A tantermi oktatás során az osztályok keveredését (...) el kell kerülni.” Papp Kornél szerint az intézményvezetők nem rossz szándékból, hanem önmaguk védelmében próbálták a legszigorúbban értelmezni az ajánlást. Ezzel a lapunk által megkeresett hittanoktatók és lelkészek egyetértenek. Sehol sem tapasztalták, hogy szándékosan akadékoskodnának az igazgatók, a fenntartók. Jó példa erre az Érdi járás egyik települése, ahol az óvodavezetők azt írták a helyi lelkésznek: „Jelen járványügyi helyzetben úgy érezzük, az a biztonságos döntés a részünkről – a gyermekek, a dolgozók és a hitoktatók védelmének érdekében is –, hogy egyelőre nem kívánjuk a hitoktatót az intézménybe – kizárólag a járványügyi helyzet miatt – beengedni. (...) Fontosnak érezzük az egyházzal való pozitív kapcsolat és együttműködés megőrzését, ezért kérjük, fogadják el a döntésünket.” – A helyzetet rögtön a tanév első napjaiban megértette a Köznevelésért Felelős Államtitkárság, és az állami iskolákat koordináló Klebelsberg Központ – mondja Papp Kornél. Hozzáteszi: ők, amint tudomást szereztek a problémáról, azonnal kerestek megoldást. Az óvodák esetében azonban bonyolultabb a tényállás, ezeket az intézményeket ugyanis az önkormányzatok tartják fenn.


| EGYHÁZI ÉLET |

ABSZURD HELYZET: REFORMÁTUS HITTAN EGY EGÉSZ OSZTÁLYNAK, AHOL CSAK EGYETLEN REFORMÁTUS VAN Néhány oktatási intézményben furcsa belső szabályokat hoztak. A legkirívóbb eset egy gödöllői általános iskoláé, ahol az etikaórákat zavartalanul megtartották, a hittanosoknak viszont nem engedték a további bontást, őket egy csoportként kezelték. Egyik héten a katolikus, másik héten a református hittanoktató tarthatott nekik órát. Máshol csak háromhetente volt református hittan. Az is előfordult, hogy a lelkész olyan osztálynak tartott református hittant, ahová egyetlen református gyerek jár. A történetet tovább árnyalja, hogy a református hittanórákat egy öltözőben tartják – avat be Müller Nikoletta lelkész, de hozzáteszi: mindez azért van, hogy más osztályok padjaival, tárgyaival ne érintkezzenek a diákok. A lelkész szerint nehéz volt ökumenikus szempontok szerint tanítani úgy, hogy az megfeleljen a református tantervi előírásoknak is. – Szeptember vége óta már a megszokott módon folyhat a hittanóra, igaz, még mindig az öltözőben – teszi hozzá.

nek, minden csoportban. A hittanoktatónknak ez többletmunkát jelent, amely több idő, és több pénz az államnak is, de a Zsinati Oktatási Iroda jóváhagyta ezt – mondja Bálint Klára református lelkipásztor. Ő is hangsúlyozza, hogy „rosszindulatot, kellemetlenkedést” egyáltalán nem érzett az óvodák vezetőitől, csak azt, hogy meg akarnak felelni az előírt szabályoknak. Fontos, hogy az évtizedek óta egymást segítő, jó kapcsolatot fenntartsák az intézmények vezetőivel, és persze az is, hogy a járványügyi előírásokat betartsák. – Próbáljuk megtalálni a mindkét fél számára lehető legjobb közös megoldást – mondja Bálint Klára. Szegeden több iskolában hasonló módszert vezettek be, mint a maglódi óvodákban, az intézmények kérésére több kisebb csoportban tartják a hittant. – Egy iskola javasolta, hogy a hitoktatás legyen online, de két nappal később ezt visszavonták – osztja meg Kereskényiné Nemes Lívia, a Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség egyik lelkipásztora.

MIT MONDJUNK A GYEREKEKNEK A JÁRVÁNYRÓL?

Felértékelődik-e a kifordult helyzetben a hit szerepe a gyermekek körében? Hogyan lehet a „A hittanoktatóinknak HITTAN A TŰZOLTÓSÁGON járványról, Isten megtartó szeretetéről beszélabban is szerepe van, getni, a gyerekeket megnyugtatni, lelkigondozSzintén csak szeptember utolsó hetében tudhogy helyretegyék a ni egy állami iskola református hittanóráján? ta elkezdeni a hittanfoglalkozásokat Feketéné járványügyi szabályokról Papp Kornél, a Zsinati Oktatási Iroda vezetője Takács Andrea vallástanár a Tolna megyei Algondolkodást, például szerint természetesen ilyen szerepe is van egy sónyék és Bátaszék óvodáiban, ahol csak az ott hogy felelősséggel tartohittanórának, de minden más órának is. – Bídolgozó pedagógusok, valamint a logopédus és zunk az embertársaink zom abban, hogy a járvány mindannyiunkat a gyógytornászok tarthatnak foglalkozásokat. iránt.” (Papp Kornél) megerősít, és a hitünket elmélyíti. A hittanokA megoldás az lett, hogy Alsónyéken a könyvtatóinknak abban is szerepe van, hogy helyretárban, Bátaszéken pedig a tűzoltóságon ismertegyék a járványügyi szabályokról gondolkokednek a kicsik a bibliai történetekkel. Pörbölyön dást, például hogy felelősséggel tartozunk az embertársaink még keresik a megoldást. A vallástanár megérti a járványhelyiránt – magyarázza. zetre vonatkozó szigorításokat, de elhívása nem hagyja nyu– Minden órán imádkozunk Istenhez azért, hogy minél hagodni, szeretne a gyerekeknek Istenről beszélni. – Ha nem lesz marabb vége legyen a járványnak, és a gyerekek is, a hozzátarmegoldás, a szülőkkel fogom megbeszélni, hogy online osztom tozóik is egészségesek legyenek. Beszéltem már nekik arról, meg velük a hittanóra anyagát, ahogyan azt a tavaszi karantéhogy a Bibliában vannak olyan történetek, ahol Isten megengenidőszak alatt is tettük – Persze ez nem pótolja a személyes di, hogy megtörténjen a rossz, a nehézség, majd a sajátjait kitalálkozást – magyarázza a hitoktató. vezeti a bajból – mondja Müller Nikoletta. Kereskényiné Nemes Gyömrőn lapzártánkig sem oldódott meg a hittankérdés. HaLívia pedig azt mondja, az eddigieknél is többet beszélgetnek bár jelentkezhettek a gyerekek a foglalkozásokra, az intézméIsten gondviselő szeretetéről, a vele való beszélgetés, az ima nyek egyelőre nem engedték a hittanórák elkezdését. Csűrös erejéről, és arról, hogy ez folyamatos lehetőségünk. András lelkész azt mondja, amíg nincs változás, online taníFeketéné Takács Andreát a gyerekek gyakran kérdezik, mitanak, de tervezik, hogy legalább gyülekezeti keretek között kor lesz vége a járványnak. – Élesben tapasztaljuk, mit jelent találkoznak majd a gyerekekkel. bízni Istenben, mit jelent, hogy Isten kezében van a holnapunk. KONSTRUKTÍV MEGOLDÁS: MINDEN CSOPORTNAK A gyerekek félnek, hogy megint otthon kell tanulniuk, és nem KÜLÖN HITTANÓRA találkozhatnak a kortársaikkal – fogalmaz. Ugyanakkor úgy látja, a gyerekek könnyen alkalmazkodnak a helyzethez, a szabáMaglódon az óvodákban néhol megduplázódott az óvodai hitlyokhoz, feszültséget nem is igazán érez rajtuk, csak inkább a tanfoglalkozások száma, mivel a csoportokat nem lehet összeszüleiken.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ vonni. – Külön-külön megtartjuk a hittant a néhány gyermek2020. október 11.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Ki miből van? „A mai érmek magja már ezüstből van, és csak a felületük aranyozott” – írja a sajtó a győzelemmel járó olimpiai medál anyagáról. „Kőrös apó elszörnyedve hőkölt hátra, mikor Imola ajándékát kivette a tarsolyából Szilamér. Hisz az selyemből volt. – Hogy gondolod, hogy én egy ilyen hivalkodó öltözettel megbántsam az Istent? – No, ezzel nem bántod meg: mert ez selyemből van.” Ez az idézet pedig Jókai Mór Bálványosvár című regényéből való. „Hogy ködből vagy és sohse valál, / Sohse fájt így szegény apádnak, / Kicsi fiam” – írja Ady Endre A fiam bölcsőjénél című fájdalmas-gyönyörű költeményében. Hibátlan mondatok: a „valamiből van valami, esetleg valaki” jelentése ez: ’valamely anyagból készült, készítették; lényeges alkotórésze valamely anyag’. A mai írás és beszéd nyakát tekeri ennek a szerkezetnek, és folyton-folyvást találkozunk vele az ’ő is csak ember, ő is tévedhet, ő is esendő, mert ember’ jelentésben: „a pedagógus is emberből van, neki is fel kell készülnie lelkileg…”; „A szakmunkás is emberből van!”; „mind a beteg, mind az orvos emberből van”; „a vasutas is emberből van, ő is hibázik”; „a hentes is emberből van, őt is éri sérelem”. Magyarul, világosan tehát: a tanár is ember, az orvos is ember, a vasutas is ember, és így tovább. Kiterjesztette a nyelvhasználat ezt a szintagmát a nőre és férfira is, efféle jelentésben: ’az illető nemi sajátosságait természetes és jellemző módon hordozza’: „A nő lehet lágy és kemény, de mindig nőből van”; „Nem beszél az érzéseiről, hiszen férfiből van”; „A nő, aki nőből van, sokszor hangoztatja, hogy nőből van. Nem azért, mintha kétségei lennének női mivoltát illetően”. (Egyszerűen, szabatosan: a nő lehet lágy és kemény, de mindig nő; nem beszél az érzéseiről, hiszen férfi.) Emberből van, nőből van, férfiből (férfiból) van. E divatkifejezések célszerűtlenségére, értelmetlenségére stílszerűen egy szólást idézhetünk: fából vaskarika.  ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Ő, T). 10. Zenei félhang. 13. Egyik irányba se. 14. Duzzanatot fokozatosan csökkent. 16. Quod … demonstrandum, amit bizonyítani akartunk. 17. A Halotti beszéd szava. 19. Ludwig …-Hoditz gróf, katonatiszt, politikus, író, antropozófus. 20. Holland gépkocsijelzés. 21. Fez betűi keverve. 23. Gergely Róbert. 25. Román folyó. 26. Összetételekben földet jelöl. 28. Az idézet második része (Ó). 32. Amerikai színész (Nick). 34. Annál lejjebb. 35. Német angolna. 36. Énekek …, ószövetségi könyv. 38. Névelő. 40. Létezés. 43. Visszafelé teljes! 44. Magához kéret. 47. Feltéve. 48. Furfang. 50. Kettős betű. 51. Könnyed mozgással ide-oda hajladozik. 53. Nagy falat kása! 55. Láz betűi keverve. 57. Szennyest mosószeres lében tart. 62. Errefele! 63. Tehergépkocsi, röviden. 65. Vezetékben kering. 66. Davis Kupa, röviden. 67. Összetételekben újat jelent. 69. Magánhangzópár. 70. Ellentét jelzője. 72. Választékos mutatószó. 74. Londoni kapor! (DILL) 76. Szumátrai falu (SILOGUN). 78. Beszélgetve poharazik. 80. Csókakő vége! Függőleges: 1. Könyörögve kér. 2. Vadgalamb. 3. … Sumac, a perui csalogány. 4. Balog. 5. Cirkónium vegyjele. 6. Védelem. 7. Vadászrejtek. 8. Tabi László. 9. ŐOP. 10. Illatérzékelés, névelővel. 11. … Christian George, művésznevén: Cooky, francia származású műsorvezető, lemezlovas (SZELBA). 12. Szótár páros betűi. 15. Tehát Berlinben! 18. Koponya rejti. 22. Emlékezetből kiejt. 24. Női becenév. 27. … step, társas tánc. 29. Fogaskerék, angolul (GEAR). 30. Takaró. 31. Az idézet harmadik része (N, E, E). 33. Eszes. 37. Asszonynévképző. 39. A német ábécé utolsó betűje. 41. … Kazan, görög származású Oscar-díjas amerikai filmrendező. 42. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei város. 45. Út menti fasor. 46. Szájban képződik. 47. Hélium vegyjele. 48. Folyadékot szétöntögető, népies szóval. 49. Az idézet negyedik része (E, L). 52. Betéti egynemű betűi. 54. Ruhán keresztül nedves lesz a bőre. 56. Hálával emleget. 58. Régi iskolatípus. 59. Három, olaszul. 60. Veterán válogatott brazil labdarúgó és edző (Antônio Carlos ZAGO). 61. Talajforgató eszköz. 64. Alávaló. 68. Országjáró Diákok Országos Találkozója, röviden. 70. Sas betűi keverve. 71. A végén társul! 73. Mely tárgyat. 75. Isten kijelentése. 77. Menü része! 79. Diplomáciai Testület, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Amennyi könny van a szemekben, hulljon ki lassan permetegben.


| GYERMEKEKNEK |

Az új királyné Ahasvérós király nagyon dühös volt Vasti királynéra, amiért nemet mondott neki. Annyira dühös, hogy Vasti nem jelenhetett meg többé a király színe előtt. Ráadásul megparancsolta, hogy fosszák meg királynői méltóságától, és keressenek neki olyan lányt, aki különb nála. Összegyűjtötték hát Súsán várába a legszebb lányokat a birodalom minden tartományából. Köztük volt egy zsidó lány, Eszter is, akit nagybátyja, Mordokaj nevelt, mert a szülei meghaltak. Vajon mi lehetett Eszter eredeti, héber neve? Megtudod, ha megfejted a rejtvényt. Minden kérdésre egy szó a válasz. Minden vonalra egy betűt írj, majd a végén olvasd össze a betűket! A ’sereg’ szó másként

___

Római rézpénz

__

A legrövidebb kötőszó

_

Egy kicsi ember nevének első két betűje (aki nagyon szerette volna látni Jézust)

__

Nem volt könnyű kiválogatni szépek közül a legszebbeket, de Eszter is bekerült a királyi palotába. Jó dolguk volt a lányoknak, Hégaj, a háremőrök vezetője minden jóval ellátta őket: különböző szépítőszerekkel, finom ételekkel, ráadásul a királyi palota legjobb szolgálólányait rendelte melléjük. Lakhelyük is a palota legszebb részén volt. Egy teljes évig tartott a szépítkezés, a felkészülés a királlyal való találkozásra. Mordokaj nagyon aggódott Eszterért, ezért mindennap elment a palotához, hogy megtudja, jól megy-e a sora. Egy jó tanáccsal is ellátta az unokahúgát. Mit gondolsz, melyik lehetett az a jó tanács? Válaszd ki a felső képen! A király meghagyta azt is, hogy a lányok minden kívánságát teljesítsék. Volt, aki mindennap más ruhát akart, volt, aki arany ékszereket vagy méregdrága szépítőszereket, volt, akinek különleges gyümölcsökre fájt a foga, és akadt olyan is, aki csak jól akart élni kerek egy esztendőn át. Ám Eszter nem akart mást, mint amit Hégaj mondott neki. Nem kért drága ruhákat, nem használt különleges szépítőszereket, nem tartott diétát, de még fitneszedzésre sem járt. Mégis ő volt a legszebb az egész palotában. Szépsége kiragyogott a többiek közül, ahogy a neve is azt jelenti: csillag. Vajon felismered Esztert a többiek között? Annyit segítek, hogy a nevének jelét viseli. Nem csoda hát, ha Ahasvérós király azonnal beleszeretett Eszterbe, amint meglátta. Nem is akart tovább válogatni. Úgy érezte, megtalálta a lányt, aki Vasti királyné utódja lehet. Akinek a szeme ragyog, mint a csillagok az égen. Aki olyan szép, hogy szinte rá se lehet nézni. Aki mégis kedves és alázatos. És okos. Sőt, agyafúrt is, ahogyan egy királynéhoz illik. Bár ez akkor még nem derült ki.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megfejtés: Hadasszá; Ne áruld el, hogy zsidó vagy!; Akinek a homlokán csillag van 2020. október 11.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

HALOTTUNK

Adorján Józsefné született Müller Katalin, Adorján József lelkipásztor özvegye, életének kilencvenhetedik esztendejében, szeptember 26-án elhunyt. Temetése október 24-én 15 órakor lesz a budapest-fasori református templomban. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom, www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu. Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. A naszályi református temetőben november hónapban felújítási munkák zajlanak.

XII. Online Bibliaismereti Verseny A Magyar Bibliatársulat Alapítvány „Ne féljetek!” címmel ez évben is meghirdeti online bibliaismereti versenyét, amelyre középiskolásokat, valamint fiatal és fiatalos felnőtteket is várnak. Az öt héten át tartó verseny nem titkolt célja rávenni a fiatalokat arra, hogy minél gyakrabban és minél nagyobb kedvvel vegyék a kezükbe a Szentírást. A szervezők úgy vélik, hogy ehhez az egyik legjárhatóbb út, ha különféle feladatokat kell megoldaniuk, amelyekhez forgatniuk kell a Bibliát. A versenyre bármelyik középiskola diákjai, illetve fiatal vagy fiatalos felnőttek is jelentkezhetnek felekezeti hovatartozástól függetlenül a bibliatarsulat.hu/jatek oldalon elérhető űrlap kitöltésével. Egyéni versenyzők és legfeljebb háromfős csapatok jelentkezését várják. A regisztráció határideje: 2020. október 18., vasárnap éjfél. A verseny öt héten keresztül tart, az első feladványokat október 19-én, hétfőn teszik közzé. Minden héten öt kérdésre kell válaszolni egy-egy szóval, amelyeket a Bibliában lehet megtalálni, majd minden válaszból egy meghatározott betűt kell beírni egy betűszalagba. Ez utóbbi segítségével lehet majd eljutni a végső megfejtéshez. Az ehhez szükséges információkat az utolsó héten fogják elküldeni. A végső megfejtés egyetlen szóból áll, a résztvevőknek ezt kell majd beküldeniük az info@bibliatarsulat.hu címre 2020. november 22., vasárnap éjfélig. A helyes megfejtést beküldők között könyvcsomagokat sorsolnak ki, amelyeket előreláthatólag postán küldenek majd el.  FORRÁS: MBTA

Segítség az örményországi civileknek

A Hungary Helps kormányzati nonprofit szervezet a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésével összesen húszmillió forintos gyorssegéllyel támogatja a karabahi fegyveres összetűzések elől elmenekült civilek örményországi rehabilitációját – jelentette be Azbej Tristan, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának vezetője.  A HÉT KÉPE

A Velencei-tó körüli futáson-kerékpározáson vettek részt október 3-án a ráckeresztúri drogrehabilitációs otthon kliensei és mentorai a sukorói református gyülekezet tagjaival, valamint a budapesti teológusok egy csoportjával, továbbá a felcsúti Letenyey-középiskola diákjaival és tanáraival. Velük tartott Balog Zoltán, a budapesti németajkú gyülekezet lelkipásztora, aki a kezdő áhítaton igehirdetéssel szolgált, és Szabó Zoltán ötvenszeres Ironman ultratriatlon-teljesítő, akivel ebéd után közvetlen beszélgetésre nyílt lehetőség – írta szerkesztőségünknek Kardos Ábel sukorói lelkipásztor.  28 Reformátusok Lapja

2020. október 11.


| EGYHÁZI ÉLET |

Bátor, közösségre vágyó nők Mátraházán A Dunamelléki Református Nőszövetség „Én, az Úr vagyok a te gyógyítód” címmel konferenciát tartott Mátraházán szeptember 25. és 27. között az egyházkerület konferencia-központjában – írta szerkesztőségünknek Böndörné Jaksa Judit, a Nagydorogi Református Nőszövetség titkára. Nincs az ég alatt olyan ember, aki élete folyamán ne szenvedett volna el kisebb-nagyobb testi vagy lelki sérüléseket. Ezek a sérülések jobb esetben nyomtalanul, vagy éppen heget hagyva maguk mögött, begyógyulnak. Kevésbé szerencsés esetben a sebeink maradandóak, és hordozzuk őket éveken, évtizedeken keresztül, míg kezeletlenül betokosodnak, fájdalmassá vagy éppen érzéketlenné téve azt a területet, ahol elszenvedtük őket. Így nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége arra, hogy időnként letegye – vagy a mi keresztyén hitünk szerint Jézusra vesse – gondjait, testi-lelki fájdalmait. Erre a tisztító, tisztuló folyamatra tökéletes helyszínt és alkalmat adott a Mátraházán megrendezett konferencia. A fő szervezők, Svébisné Juhász Márta elnök és Szabó Zsuzsa titkár előkészítő munkájának köszönhetően a résztvevők több szempontból is megismerkedtek a gyógyítás és gyógyulás folyamatával: többek között Szabó Zsuzsa bibliai gyógyulásokról szóló áhítatai által. Bencze János diakóniai igazgató előadásában az ószövetségi alapok áttekintése után a jelenlévők bepillantottak a Bethesda Gyermekkórház gyógyító munkájába, amelyben nemcsak a betegek, de a dolgozók testi-lelki egészségére is nagy gondot fordítanak. Telek Judit szolnoki orvos a betegség, a gyógyítás és a hit összefüggéseit világította meg, személyes bizonyságtétellel is gazdagítva a jelenlévőket. A konferencia egyik legtöbb érzelmet megmozgató, leginkább megerősítő előadása volt Ackermann Tamás és felesége, Kamilla beszámolója Tamás betegségéről és csodával határos gyógyulásáról, amely az Úristenbe vetett hitüknek és az ő mindenek felett ható, megtartó erejének bizonyítéka. A konferencia lezárása a vasárnap délelőtti úrvacsorás istentisztelet volt, amelyen P. Tóthné Szakács Zita, a nőszövetség országos elnöke hirdette az Igét, összegezve az értékes, megerősítő hétvégét. 

Óvoda és bölcsőde épül Kisvárdán Szeptember 27-én vasárnap délután a református templom harangja kettős ünnepre hívott Kisvárdán, ünnepi istentisztelet keretében tették le a Várday Kata Református Bölcsőde és a Várday Kata Református Óvoda alapkövét. A kisvárdai református óvoda építése a Magyarországi Református Egyház Országos Óvoda Programjának keretében valósul meg állami finanszírozásban, amely része az országosan meghirdetett óvodafejlesztési programnak. A református bölcsőde pedig a Területfejlesztési Operatív Program keretében épülhet meg. Az ünnepi istentiszteleten a Mt 19,13–15 versek alapján Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét. Az evangéliumi üzenet után egyházmegyei közgyűléssel folytatódott az alkalom, amelynek keretén belül ünnepi beszédet mondott Csegei István szabolcs-beregi esperes, Balogh Sándor szabolcs-beregi gondnok, – az iskola korábbi igazgatója –, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Seszták Miklós kormánybiztos, országgyűlési képviselő, valamint Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere. A református óvoda közvetlenül a templom szomszédságában, a Várday Kata Református Iskola közelében, míg a bölcsőde a Szüret utcán, Kisvárda egyik legdinamikusabban fejlődő városrészében, kertvárosi övezetben épül meg. A beruházásokat Százvai László gyülekezetvezető lelkipásztor mutatta be. A Kisvárdai Református Egyházközség által fenntartott háromcsoportos, hetvenöt gyermek befogadására alkalmas új óvoda mintegy 353 millió forintból, míg a kétcsoportos, huszonnégy gyermek ellátására alkalmas bölcsőde 332 millió forintból valósulhat meg 2022 szeptemberére. Így mintegy két év múlva a városban a református alap- és középfokú oktatás teljessé válik. A két új intézménnyel több évtizedre visszatekintő álom válik valósággá, a református szellemiségben történő nevelés, neveltetés már egészen az alapoktól elkezdődhet.  FORRÁS: TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 2020. október 11.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Proklné Sömjén Máriát, a Tatabánya-Óvárosi Református Egyházközség gondnokát kérdeztük.

Proklné Sömjén Mária férje tatabányai, így került Esztergomból Tatabányára harminckilenc évvel ezelőtt. Két felnőtt lánya és egy tizenkét éves fiúunokája van. Hat éve nyugdíjas, előtte gazdasági vezetőként dolgozott. A TatabányaÓvárosi Református Egyházközség kilenc éve választotta gondnokául.

1

Hogyan lett életének része a gondnoki szolgálat? Amikor Tatabányán 1989-ben a Gál István lakótelepre költöztünk, az egyik nagynénémtől megtudtam, hogy új református templom épül a közelben. Egy őszi délutáni séta alkalmával a kislányaimmal megkerestük és becsöngettem. A fogadtatás olyan kedves volt, hogy egyből otthon éreztük magunkat. Lányainkat itt kereszteltettük meg, én pedig felnőttként itt konfirmáltam. Fokozatosan, de aktívan kezdtem részt venni a gyülekezeti munkákban, rendszeresen jártam istentiszteletre és bibliaórára is. Közben teológiai tanulmányokat folytattam a saját örömömre, ezért évek óta taníthatok felnőtteket és gyermekeket a gyülekezetben. Megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezet a gondnokának választott. Szívügyem ez a közösség, éppen ezért amit tudok, megteszek érte, Isten dicsőségére.

2

Ha három szóban kéne jellemeznie gyülekezetüket, melyek lennének azok és miért? Kis létszámú, adakozó, összetartó közösség. A gyülekezet létszáma alig több mint száz fő, de önállóan működünk. Ennek oka az, hogy tagjaink örömmel adakoznak a gyülekezet céljaira. Istennek hála, fedezni tudjuk kiadásainkat. Összetartó a közösség, mert mindenki ragaszkodik a gyülekezet30 Reformátusok Lapja

2020. október 11.

hez, lelkészünkhöz, Hamar László nagytiszteletű úrhoz és egymáshoz is. A gyülekezeti tagok tartják a kapcsolatot, figyelemmel kísérik egymás életét, és ha szükséges, segítséget nyújtanak egymásnak.

3

Milyen nehézségekkel találkozik az egyházi szolgálat során? Nem egyszerű a fiatalok bevonása a gyülekezeti szolgálatokba. Időnkénti feladatokat elvállalnak, de tartósan nem szívesen kötelezik el magukat. Az idősödő presbiterek utánpótlásában pedig nagy szükség lenne a fiatalabb nemzedékre. Imádságban kell hordoznunk ezt az ügyet, hogy legyenek Isten által elhívott, egyházukért és gyülekezetükért tenni akaró presbiterek. Gyülekezetünkben minden évben fejtörést okoz az iskolai hitoktatás, mivel tizenegy intézményben tanítunk, ahol sok a hittancsoport. Többek bátorítására elhatároztam, hogy elvégzem a katechéta szakot Pápán, ahol jelenleg végzős vagyok. Amíg az Úr ad hozzá erőt, örömmel veszek részt a gyermekek hitoktatásában.

4

Ha ki kellene emelnie egy ön számára fontos hitéleti pillanatot, mi lenne az és miért? Isten kegyelmét megköszönve, sok ilyen pillanat volt és van az életemben. Szinte naponta érzem, hogy az Úr „sasszárnyon hordoz” engem. Sok áldást kapok a családi életemben, a gondnoki teendőimben és a szolgálataimban is. Azonban ha a legfontosabbat kell kiemelnem, az a konfirmációm volt. Az áldás, amit kaptam: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsolt 37,5) Nagyon komolyan vettem. Azóta is mindennap az Úrra bízom magamat, aki olyan ajándékokkal lep meg, amelyeket évekkel ezelőtt elképzelni sem tudtam volna.

5

Mivel tölti legszívesebben szabadidejét? Ha „igazi” szabadidőm van, akkor kertészkedem, olvasok, varrok. Legszívesebben pedig nagymamai szerepemben az unokámmal töltöm az időmet.  KINCSES KRISZTINA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/41. szám