__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 30. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Kóruséneklés távolságtartással 9 771419 856007

HARGITA PÉTER KARVEZETŐ EGYHÁZZENÉRŐL ÉS AZ ÚJ ÉNEKESKÖNYVRŐL

20035


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Uram Isten, gyomlálj ki közülünk minden gyűlölséget, visszavonást, haragtartást, bosszúálló lelkeket, és ajándékozz meg bennünket igaz értelemnek, bölcsességnek, hasznos tanácsnak, erősségnek, egyenességnek, igaz atyafiúi szeretetnek és istenfélelemnek lelkével, hogy mind a te nevednek tisztességére tartozó dolgokban, s mind a mi nyomorodott hazánknak és abban lévő anyaszentegyháznak oltalmazására és megmaradására szolgálhassunk.  SZÁRÁSZI FERENC (1560?–1610)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

8

16

29

30

INTERJÚ • 6. Miért éppen a hittan maradjon el? | Papp Kornéllal, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjével beszélgettünk az elkövetkező tanévről REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Vezetés és tanulás | Fazakas Ferenc Sándor vezércikke a tanévkezdésről AKTUÁLIS • 8. Tananyagok a keresztyén nevelésért, digitálisan is | Betekintettünk a Református Tananyagfejlesztő Csoport munkájába REFORMÁTUS ÉLET • 16. Református identitás „kis Moszkvában” | A Nádudvari Református Egyházközségbe látogattunk GONDOLATOK • 21. „Úgy nevelitek és neveltetitek…” | Váradi Ferenc publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 29. Jubileumi köszöntések a Nagytemplomban | Kerek évfordulót ünnepel Vad Zsigmond, a debreceni Nagytemplom vezető lelkipásztora és a gyülekezet volt kántora, Sepsy Károly PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ó Nagy Ferenc nádudvari gondnokot kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VIII. 30. VASÁRNAP

VIII. 31. HÉTFŐ

IX. 1. KEDD

IX. 2. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(16) „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” (Róm 10,14–21) Isten igéje olyan gazdag! Mi lesz éppen hangsúlyossá egy adott igeszakaszban? Milyen gyönyörűséges az Isten igéje, az abban megszólaló jó hír, a megváltás örömhíre! Milyen gyönyörűséges azoknak érkezése, akik az örömhírt hirdetik! (Ézs 52,7) Milyen gyönyörűséges szolgálatot bízott ránk az Úr! (15) Kik hisznek a mi beszédünknek? (Ézs 53,1) Kik hívják segítségül ennek nyomán az Úr nevét? (13–14) Izgalmas kérdés. Az apostolt elsősorban saját népének sorsa izgatja. Ószövetségi igehelyekkel (5Móz 29,3; Ézs 29,10) szinte féltékennyé teszi őket, hogy megmozgassa az ellenszegülőket (19–21). Nem az a kérdés, hogy kik hisznek. Ez a szuverén Isten döntése. Számunkra az a kérdés: hirdetjük-e az üzenetet? Úgy vagyunk-e hűséges tolmácsolói Isten igéjének, hogy abban a krisztusi üzenet gyönyörűsége, kedvessége hallik ki? Ez a krisztusi írásmagyarázat is a hűség nélkülözhetetlen eleme. Hirdetjük-e akkor is odaadóan az igét, amikor testi szemekkel látva kevesen hallgatják szavunkat? Akkor is, amikor a társadalmi elismertsége is csökken ennek a szolgálatnak? Hirdetjük-e az igét: nemcsak lelkészként, hanem hívőként, a magunk helyén? Hirdetjük-e az életünkkel az evangéliumot? 1Sám 13  26. zsoltár (12) „…teljes számban megtérnek.” (Róm 11,1–16) Elvetette Isten az ő népét, Izráelt? Pál egyértelműen felelt erre a kérdésre: „Szó sincs róla!” (1) Az apostol a választ több tételben igazolta. Az első bizonyság erre maga Pál, aki Ábrahám magvából, Benjámin törzséből, a Krisztus ellenségéből apostol lett (1). A második bizonyság erre Illés példája (2–5). Illés a csüggedésében úgy érzékeli, egyedül ő maradt meg az Úr követésében. Isten azt felelte neki, hogy hétezer ember megmaradt a hitben. Ez a maradék is bizonyság arra, hogy Isten nem vetette el népét. Soha nem járunk egyedül a hitben, mindig vannak testvéreink! Isten kegyelme minden időben megtartja az ő népét. A harmadik bizonyság erre az egyház mint „lelki Izráel”. Izráel egy részének megkeményedését, vakságát (6–10) más népek hitre jutásának, azaz a pogányok üdvösségének megvalósulásáért rendelte el az Isten, az egyházért (11–16). Az első termést, a zsengét azonban követi a többi, az összes: amíg Izráel népe teljes számban meg nem tér (12). Ezt a lelki Izráelre nézve is kimondhatjuk: mindenki megtér, akit csak Isten, kegyelméből, magának választott. A feltámadás első zsengéje Jézus Krisztus (1Kor 15,20). Mindazok követik őt a feltámadás csodájában, akiket az Isten magának választott az üdvösségre. 1Sám 14,1–35  254. dicséret (17) „…az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél…” (Róm 11,17–24) Ne dicsekedjünk, mert – fához hasonlítva magunkat – a gyökér hordoz minket (18). Ez a gyökér túlmutat Izráelen a Megváltóra, akiért kiválasztást nyertek (1Móz 12,3). Ez a gyökér Isten megtartó szeretetének testet öltése: Jézus Krisztus. Minden ajándék! Minden kegyelem! Minden dicsekvés istentelen. Ne legyünk elbizakodottak! A dicsekvés leggyarlóbb formája a hívő gőg. Másokat elvetett az Isten? Téged megtartott? Kire mutogathatsz? Isten jósága, hitet ajándékozó irgalma alázatra indít, istenfélelemre. Utóbbi egyik fajtája az a félelem, amely folyamatosan alázatban tart, és mindig odakerget az Úrhoz. Akinek üdvbizonyossága van, az nem bizakodik el. Aki pedig elbizakodott, azt valójában elvetette az Úr, még ha hívőnek látszik is (20–22). Istennek van hatalma arra, hogy Izráel népét a maga egészében magához ölelje. Sőt, Istennek arra is van hatalma, hogy mindeneket magához öleljen. Tudom, ez teológiai képtelenség. Miközben Pál rendszert alkot, a Szentlélek vezetése alatt mégis kénytelen ezt felvillantani – nem garantálni, hanem felvillantani (23–24). Isten hatalma felette áll bármiféle teológiai rendszernek. Az apostol éppen erről beszél. 1Sám 14,36–52  432. dicséret (36) „Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden…” (Róm 11,25–36) Pál áttekintette Isten üdvtervét, amennyire azt Isten kijelentése alapján áttekinthette. Isten megkeményítette Izráel egy részét, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak az üdvösségre. De aztán eljön a Megváltó, és a próféta ígérete szerint üdvözülni fog az egész Izráel (Ézs 59,20–21). A pogányok teljessége és az egész Izráel üdvözül, hiszen Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok (29). A teljesség itt azokat jelenti, akik Isten kiválasztó kegyelme által értek célhoz, mindazokat, akik engedetlenné lettek, és akiken Isten mégis megkönyörült (32). Csak leborulhatunk Isten bölcs döntései előtt. Az apostol is ezt tette. Ez a leborulás vallja, hogy Isten mindent tökéletesen intéz. Hálát ad az isteni, üdvösséges rendért,

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 30.


| AZ IGE MELLETT |

amely helyreállít és fenntart a gonosz mindent szétdobáló mesterkedése ellenére is (33–35). Ez a leborulás hálát ad azért a személyes bizonyosságért, hogy ebből a kiválasztó, üdvözítő szeretetből mi is részesülhettünk, a Jézus Krisztusban. Nem kell ennél több, valójában csak ez: vallani, hogy az Úrtól, őáltala és őérte van minden, ezért övé a dicsőség mindörökké. Ebben a hitben élni és szolgálni az ő dicsőségére, amíg tart a ma. 1Sám 15  52. zsoltár (8) „…a könyörülő pedig jókedvvel.” (Róm 12,1–8) Gyönyörű, kristálytiszta szakasz ez. A gyülekezet Jézus Krisztus teste. Ő a fej, mi pedig ugyanazon testnek tagjai vagyunk, akik az Úr által kijelölt helyünkön szolgálunk, az ehhez őtőle kapott kegyelmi ajándékok képességével. Az egyes hívőnek a maga helyét hit által fel kell ismernie, és a hit engedelmességében, hűséggel ott kell szolgálnia. Ez a hit mértéke, amely kizár az Istentől rendelt helyünkkel kapcsolatban minden elégedetlenséget és nagyzolást (3–6). Az apostol említi az akkori feladatokat. A prófétálás és tanítás a hit szabálya szerint történjen, vagyis a gyülekezet közös, krisztusi hitvallása szerint, és nem önkényesen. A vezetést igyekezettel végezzük, vagyis nem hatalmaskodással, hanem felelősen elöl járva, a legtöbbet szolgálva. Az adakozó egyszerűen, természetesen adjon, és nem kirakatban (6–8). Az Úrtól rendelt feladatok közül kiemelkedik egy igen fontos, amely ebben a formában alig olvasható máshol. A könyörület szolgálata ez. Konkrét irgalom és segítség ez egy könyörtelen világban. Ennek számos formája létezhet, helyzettől függően. Az egyik legáldottabb könyörület a jókedv, az Úr valóságos örömétől tápláltan (Fil 4,4), amely másokat is jókedvre segít. Nem mímelt jókedv ez, és életmentő! (8) 1Sám 16  372. dicséret (9) „Iszonyodjatok a gonosztól…” (Róm 12,9–21) Milyen legyen a krisztusi ember? Legalább huszonhét elvárást sorol fel itt az apostol. Néhányat kiemelek: a szeretetben ne legyünk képmutatók. Legyünk egymás iránt figyelmesek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a nyomorúságban kitartók. Gyakoroljuk a vendégszeretetet, áldjuk az üldözőinket, ne legyünk nagyravágyók, ne álljunk bosszút. Az apostol arra akar késztetni bennünket, hogy olvassuk végig egyenként ezt a huszonhét elvárást, köztük szünetekkel. Ezalatt tartsunk önvizsgálatot. Hamar kiderül, hogy szinte mindegyik kapcsán megbuktunk, és elbukunk folyamatosan. Olykor felragyog valami ezekből a krisztusi vonásokból rajtunk keresztül, de aztán mintha győzne a gonosz hatalma: visszahullunk. Pontosan itt rejtőzik a mai igeszakasz lényegi üzenete! Az apostol ugyanis a krisztusi kegyelemből következő elvárások sorjázásával alázatra kényszerít, a kegyelem királyi székéhez „kerget” minket, miközben arra is rá akar mutatni, hogy milyen nagy hitető a gonosz, és mi mégis milyen nagy kegyelem alatt vagyunk. A gonosz minden bukásunk alkalmával el akarja hitetni velünk, hogy ő a győztes. Pedig a feltámadott Úré a győzelem! 1Sám 17,1–25  144. zsoltár (1) „…nincs hatalom mástól, mint Istentől…” (Róm 13,1–7) Ravasz Lászlónál tökéletesebben és tömörebben senki nem magyarázta ezt a fontos szakaszt. Kívülről megtanultam egykor. Az állammal szemben a keresztyén ember a pozitív engedelmesség álláspontján áll (1–5). Az állam ugyanis biztosítja a rendet, egységet, kifelé a békét, befelé a jogrendet és az életfeltételeket (6–7), a bűn és a gonosz káoszt, erőszakot teremtő hatalma ellenében. Ha angyalok lennénk, nem volna szükség államra, annak „kardjára” (4). Aki az államhatalom ellen támad, az Isten ellen lázad és a Sátán táborába áll. Ugyanakkor az állam hatáskörének határát meghúzta az Isten. Az államnak mindig a maga minimalizálására kell törekednie. A legszörnyűbb bálványozás az állam istenítése. Amikor az állam ezzel az igénnyel lép fel, akkor fenevaddá lesz (Jel 13). Ekkor Istennek kell engednünk inkább, mintsem embereknek (Csel 5,29). Ilyenkor elérkezett az ellenállás joga vagy a vértanúság ideje. Az igehirdetés, a prófétai szó mindig jelzi az államnak való engedelmesség fontosságát és annak határait, amelyet a gyakorlatban az igével és Szentlélekkel megelevenített lelkiismeret érvényesít (5). 1Sám 17,26–58  161. ének

IX. 3. CSÜTÖRTÖK

IX. 4. PÉNTEK

IX. 5. SZOMBAT

2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

hozott, hogy önkéntes karanténba kell menniük azoknak a diákoknak és tanároknak, akik az iskolakezdés előtti két hétben külföldön jártak – akár csak zöld jelű országban is. A diákoknak ez az időszak igazolható, a pedagógusok pedig – mivel már elhasználták a rendes szabadságukat – fizetés nélküli szabadságra mehetnek. Előfordulhat, hogy ebben a tanévben is távoktatásra váltanak? Azzal számolok, hogy szeptember közepétől romlani fog a helyzet, de akkor sem kell olyan országos bezárásra készülni, mint amilyen márciusban volt. A tantermen kívüli, digitális munkarend szerinti oktatást pontszerűen is elrendelhetik, ha valamelyik járásban vagy településen a járványügyi intézkedések ezt szükségessé teszik.

Miért éppen a hittan maradjon el? HEGEDŰS MÁRK

Kötelező távolságtartással, önkéntes maszk­ használattal kezdődik a 2020/2021-es tanév. Országos távoktatásra nem kell készülnünk, de ha gócpontok alakulnak ki, akár já­rási szinten is bevezethető a digitális munka­ rend. Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét kérdeztük.

Kezdődik a tanítás, de még tart a világjárvány. Mire kell odafigyelni, hogy egy-egy iskola ne váljon gócponttá? Ha egy intézmény vezetése úgy ítéli meg, akkor elrendelheti a maszkhasználatot, de országosan nem lesz ilyen kötelezettség. (A debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola például már kötelezővé tette a maszk viselését – a szerk.) A tantermekben növelni kell a diákok által használható teret, például, ha szükséges, bútorok eltávolításával. Gyakrabban kell szellőztetni, fertőtleníteni. Ügyelni kell, hogy a diákok a folyosókon, udvaron, ebédlőben tartsák a másfél méteres távolságot. Akár eltérő csengetési rendet is bevezethetnek az iskolákban, hogy több turnusban legyen szünet, így csökkentve a találkozásokat. Mennyire életszerű, hogy alsó tagozatos gyermekek betartsák az előírt távolságot? Ezek ajánlások, amelyek alapján az iskoláknak maguknak kell megalkotniuk a szabályokat, amelyekkel meg tudják gátolni a vírus terjedését. Az iskolában nevelőmunka folyik, itt az alkalom, hogy már gyermekkorban normakövetésre tanítsunk. Nagy a tét. Tudok olyan intézményről, ahol az igazgató olyan belső szabályt 6

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 30.

A kollégiumokra milyen szabályok vonatkoznak? A koronavírustesztek elvégzésére nem kapunk állami támogatást, és a legtöbb intézményünk saját forrásból nem tudja szűrni a beköltözőket, ezért a határon túli diákoktól azt kérjük, érkezzenek három-négy nappal hamarabb, mint ahogy a tanév kezdődik. Fenn kell tartani elkülönítő szobát azok számára, akiknél a koronavírus-fertőzés gyanúja felmerül. A védőtávolságot a kollégiumi terekben is be kell tartani. A minisztériumi ajánlás szerint kerülni kell a csoportbontásokat. Ezért több állami iskola kérte a református hittanoktatókat, hogy ne tartsanak órát. Mit gondol erről? A református egyház nem tud és nem is akar eltekinteni a hités erkölcstanórák megtartásától. Nem hiszem, hogy a járvány jobban terjed ezen a tanórán, mint a szintén csoportbontásban tanított nyelvórákon. Minden tantárgy óráit megtartják szeptembertől az iskolákban, így a hittanhoz is ragaszkodunk. Az állami iskoláknak meg kell oldaniuk, hogy a hit- és erkölcstanos csoportokat is el tudják helyezni, ahogyan más óráknak is helyet adnak.  BŐVÜL AZ OKTATÁSI HÁLÓZAT Tizenegy új intézménnyel bővül, így több mint száznyolcvan településen, ötvennyolcezer diákkal zajlik a református nevelés. – Új intézményként Budapesten, Nagykanizsán, Tinnyén és Vasmegyeren óvoda, Hajdúszoboszlón és Miskolcon általános iskola, Kecskeméten többcélú óvoda és általános iskola, Kaposmérőn alapfokú művészeti iskola, Cegléden, Karcagon és Törökszentmiklóson pedig szakképző intézmény jön létre. Már működő intézményünk pedig Balatonfüreden, Lövőpetriben és Vértesacsán óvodával, Egerben általános iskolával, Ibrányban pedig gimnáziummal és kollégiummal bővül – mondja Papp Kornél.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FAZAKAS FERENC SÁNDOR

Vezetés és tanulás A szerző nyírbátori lelkipásztor

Talán még sohasem övezte a tanévkezdést és az előttünk álló tanévet ekkora bizonytalanság, mint manapság. Kezdődik? Elhalasztják? Milyen lesz? Digitális? Maszkos? Távolságtartós? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg mostanában az új tanévvel kapcsolatban sok diák, tanár és szülő fejében. A válasz pedig még zavarosabb, hiszen hetente jelennek meg változó információk a lehetséges forgatókönyvekről. . Az elmúlt közel fél esztendő COVID–19 okozta helyzete megtanított arra, hogy minden, amit emberileg elképzelünk és tervezünk, könnyen a bizonytalanság ködébe merül. Nemcsak az iskolakezdésre (és az oktatásra), hanem emberi létünk minden területére igaz ez. Tanácstalan félelem: bizonyára ez jellemez most sok diákot, pe-

„Nem tudni előre, hogy mi lesz a következő élethelyzet, csak egy biztos: a változatlanul hűséges Isten ott lesz a jövőben is.” dagógust. Új tanév, új iskolai rendszer, új oktatási intézkedések izgalmában az egész helyzet eszembe juttatja keresztyén életünk mindennapi kérdéseit: egyáltalán lesz holnap? Lesz újabb „osztály” és újabb „lecke”? Ebben a bizonytalanságban ki és mi az, amire lehet alapozni? Ez a világ folyton változik, éppen ezért bizonytalan is. Isten viszont soha nem változik! Azt már sejteni lehet, hogy a következő iskolai év és általánosságban az oktatás már nem lesz teljesen olyan, mint eddig volt. Ám az is biztos, hogy az iskolában mindenképpen készülni kell az új tanévre. Mindent úgy kell végezni, mint minden eddigi rendes tanév kezdetekor. Késznek kell lenni, bármi lesz is a folytatás. Bibliaolvasó Kalauzunk vezérfonala szerint nemrég két nagyon hangsúlyos és sokrétű tanítással bíró történetet olvashattunk: Izráel népének pusztai vándorlása és Ruth története. Mindkét történet a bizonytalanságból, kilátástalanságból indul. Nem tudni előre, hogy mi lesz a következő élethelyzet, csak egy biztos: a változatlanul hűséges Isten ott lesz a jövőben is. Felkerekednek, és mindennapi csodákat megtapasztalva, néha zúgolódva és megtört reménységgel haladnak tovább,

majd elérkeznek a „Kánaánba”. Isten vezeti őket, és közben tanulnak. Más értelemben ugyan, de a felhő(oszlop) és a (kő)tábla ma is lehet Isten vezetésének és tanításának eszköze – gondolok itt a digitális oktatás eszköztárára. A mi feladatunk az elindulás és az engedelmesség. Ruthra hirtelen tör rá az özvegységgel járó, szinte teljes létbizonytalanság. Az igaz Istent választva elindul, és bár nem látja előre jövőjét, reményteljesen bízik. Az Úr pedig lépésről lépésre megmutatja neki a lehetőségeket. Nem tudja, hogy mi vár rá az idegen földön és az új élethelyzetben, de azt tudja, hogy Isten vezetésével jövője van. Bizonyára már mindenki volt olyan helyzetben, amely megoldhatatlannak tűnt. De mire van szükségünk az ilyen helyzetekben? Istenbe vetett reménységre, hogy ő képes megoldani azt a helyzetet. A reménység azt jelenti, hogy hiszem: nem jöhet olyan helyzet az életemben, amelyben az Úr ne adna szabadulást és megoldást, és még a legnehezebb próbán is kegyelmesen átvezet. A Magyar Református Egyház oktatási intézményei az évszázadok során megtanulták ezt. Jómagam azt is megéltem, hogyan tud újjáéledni egy évtizedekig bezárt nagy múltú iskola – ha kell, épület és komolyabb infrastruktúra nélkül (Zilah, 1992). És azt is tapasztalom, hogy Nyírbátorban a Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda a nehéz körülményei ellenére is mennyi áldást tapasztal meg a „hit, szeretet, tudás” jelszó zászlóvivőjeként. 2020-ban a Nyírbátori Református Egyházközség gyönyörű temploma ad otthont a Kárpát-medencei református oktatási intézmények ünnepi tanévnyitójának. Biztatok minden résztvevőt és a körülmények miatt távolmaradót is e sokak által Luther Mártonnak tulajdonított szavakkal: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát!” Kedves pedagógusok, diákok, szülők! A mi mai feladatunk az ültetés, plántálás a reményteljes jövőre nézve. Ne engedjük, hogy a mindennapi gondjaink, sok és újféle tennivalónk, a váratlan nehézségek, amelyekbe beleütközünk, elvonják a figyelmünket erről. Adjon nekünk reménységet és tettrekészséget az, hogy amit az Úr megmondott, az igaz: velünk van minden napon az új tanévben és egész életünkben.  2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Tananyagok a keresztyén nevelésért, digitálisan is Pompor Zoltán

HEGEDŰS BENCE

Közel három éve alakult meg a Magyarországi Református Egyházon belül a Református Tananyagfejlesztő Csoport, miután az egyház egymilliárd forint kormányzati támogatást kapott arra, hogy magas színvonalú, a keresztyén nevelést támogató tananyagokat hozzon létre a református iskolák számára.

– Református, keresztyén karakterű tananyagot készítünk a fizikától kezdve az ének-zenén át a magyar nyelv és irodalomig. Olyan segédanyagokat, amelyeket leginkább a református iskolákban tudnak majd használni a mindennapokban – árulja el Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője. A tananyagfejlesztő csoport munkáját hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Először felmérték a református iskolák igényeit, majd digitális témacsomagokat készítettek, amelyeket a www.reftantar.hu oldalon tettek elérhetővé a református iskolák pedagógusainak. – A tananyagfejlesztés középpontjában a komplex megközelítés és az anyanyelvi nevelés fejlesztése állt. Ez utóbbihoz kapcsolódó kiadványaink kerültek most olyan állapotba, hogy a pedagógusok, illetve a nagyközönség kezébe is eljuthatnak.

SZEMLÉLETFORMÁLÓ KIADVÁNYOK Pompor Zoltán már régóta foglalkozik gyermekirodalommal és keresztyén irodalommal is, tapasztalata szerint a pedagó8

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 30.

gusok sokszor nem az élményt, a játékosságot, hanem a nevelő célzatot keresik a tankönyvi szövegekben. – Olyan verseket, olyan történeteket választanak ki, amelyek valamit direkt módon szeretnének tanítani. Holott van számtalan olyan irodalmi alkotás, amelyben indirekt módon van benne az a keresztyén tartalom, az a bibliai tanulság, amelyről lehet beszélgetni. Amikor irodalmi szövegeket ajánlunk, alapvetően az a célunk, hogy szemléletformáló segédanyagot nyújtsunk a pedagógusok számára. Azt szeretnénk sugallni nekik, hogy több út is vezet ahhoz, hogy a gyerekek lelkét megérintsék – árulja el Pompor Zoltán. A fejlesztőmunkát már az első pillanattól kezdve úgy kezdték el, hogy a nyomtatott kiadványok mellé digitális kiegészítők is tartozzanak. – Olyan korban élünk, hogy ez már teljességgel természetes. Napjainkban a tankönyvkiadók többsége digitális anyagokat is készít, ezek mind a fejlesztés részei.


| AKTUÁLIS |

EGYRE GYARAPODÓ KÍNÁLAT A Református Tananyagfejlesztő Csoport és a Kálvin Kiadó közös kínálatában jelenleg négy kötet érhető el. Egyik az Iskolaböngésző című kiadvány, amelyet az óvodából az iskolába lépő gyerekeknek szánnak. – Érdekes, szöveg nélküli könyv, a képek Vajda Melinda grafikáival mesélnek el egy történetet. A böngészőből a gyerekek a család-iskola-gyülekezet hármasságában ismerhetik meg egy család, egy közösség egy napját. Ezen kívül megvásárolható már a Keresztyén pedagógia eszenciája című kiadványunk is, amely kifejezetten a pedagógusok számára szól arról, mit is jelent keresztyén pedagógusnak lenni, és hogy ezt a mindennapokban hogyan lehet megélni – mutatja be a nyomtatott könyveket Pompor Zoltán. A már elérhető kötetek között található Lackfi János író Jóság néni csokija című könyve, illetve egy, a 3–4. osztályosoknak szóló, négykötetes irodalmi szöveggyűjtemény is, de több kiadvány előkészületi fázisban van. – Készülőben van többek

között a Jóság néni csokijához egy munkafüzet és egy ötlettár, Tóth-Máthé Miklós Pecúrok című regényéhez kapcsolódóan szintén egy munkafüzet. Az alsósoknak szövegértés-fogalmazás munkafüzetet is készítünk, felső tagozatra természettudományos jelenséggyűjtemény és képes magyar történelmi album formálódik, ezeken kívül egy tehetséggondozó fizikai példatár is tördelés alatt van már.

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY MINDEN ÉVSZAKRA A 3–4. osztályosoknak szóló szöveggyűjteményt a tananyagfejlesztő csoport felkérésére a pedagógus-szerkesztő házaspár, Miklya Luzsányi Mónika író, teológus-szerkesztő és Miklya Zsolt költő, gyerekirodalmi szakember állították össze. A hivatalos alsós olvasókönyvek mellé olyan szöveggyűjteményt kellett szerkesztenünk a református iskolák tanulói számára, amely igényes és keresztyén értékrendet tükröző szövegeken keresztül nyújt olvasmányélményt a gyerekeknek, és fő

Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt

2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

célja, hogy megszerettesse az olvasást. Hogy a gyerek „bújja a könyvet”, átélhesse, milyen jó olvasni, és ezáltal rácsodálkozni a világra, egymásra, a teremtés, a szeretet, a képzelet csodáira. Mindezt elsősorban jó szövegeken keresztül, amelyek megszólítják őt, beszédbe elegyednek vele, és elkísérik még a kuckójába is. A jó irodalom ilyen „evangélium”, nem a katedráról vagy a szószékről beszél, hanem közel jön, kopogtat, belép, és a belső szobánkban szólal meg – beszél a szerkesztési elvekről Miklya Luzsányi Mónika. A szerkesztők a szöveggyűjtemény összeállításakor nem csak iskolaévben gondolkodtak. Az év 12 hónapjához kerestek négy-négy témát, melyek egyrészt az évszakokhoz, a természet, az ünnepek és az iskola évköréhez igazodnak, köztük nagy hangsúlyt helyezve az egyházi ünnepekre. Másrészt fontos szerepet kapnak a gyerekeket érintő élettémák, mesék, a

TESZTELVE Több hónapos gyűjtőmunka után kezdődött a négy (évszakonként egy) szöveggyűjtemény és módszertani segédkönyv kidolgozása és fejlesztése, amelyben egy éven keresztül 30 pedagógus közel 800 gyerekkel végzett munkája jelentett kontrollt és visszajelzést mind a szövegekre, mind a tanegységekre. Ezeket figyelembe véve következett az átdolgozás, a kézirat lezárása és a kiadványszerkesztés, aminek még nem értek a végére. Az egész folyamat együtt bő két évet vett/vesz igénybe.

képzeletet megmozgató szövegek és játékok is. – Szerkesztés közben vettük észre és csodálkoztunk rá magunk is, hogy témánként milyen izgalmas, összefüggő hálót alkotnak a szövegek, így szinte egységes, folyamatos olvasmányról beszélhetünk. A szöveggyűjtemény négy kötetben, évszakok szerinti tagolásban, kötetenként több mint 200 oldalon jelenik meg. Első kötete Kezd őszülni a nyár… címmel már megrendelhető, a téli Angyalmese című kötet is úton van a nyomda felé. Az őszi kötetbe 168 szöveg került, további 53 szöveg online elérhető a www.reftanar.hu-n. A téli kötetbe 177 szöveg került, online elérhető lesz 54 szöveg. A teljes anyag, a négy szöveg�gyűjtemény és az online közlés közel 880 szövegből áll, zömmel szépirodalom, főleg 20–21. századi szerzőktől.

NEM CSAK IRODALOMÓRÁRA A négykötetes szöveggyűjtemény szerkesztői tevékenységalapú tanegységeket szervezve válogatták össze a kötetekben olvasható műveket. – A válogatásban nem csupán nyelvi vagy más logikai szempont vezérel bennünket, hanem az a folyamat, ahogyan befogadhatók és feldolgozhatók a szövegek. A szöveggyűjteményben ez nem látszik, rejtve marad, az egyes témákhoz kapcsolódó tanári anyagban lesz kézzelfoghatóvá – magyarázza Miklya Luzsányi Mónika. Hozzáfűzi, hogy az egyes 10 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

tanegységek „normál” olvasás- vagy irodalomórán is jól működnek, de ennél sokkal több rejlik a szöveggyűjteményben. – Itt komplex anyagokról van szó, ahol erősen építünk a tantárgyi integrációra, így az adott tanegységbe bevont más tanórákon (készségtárgyak, természetismeret stb.) is lehetőségünk nyílhat a szöveggyűjteménnyel dolgozni. Projekt- és témanapok keretében, valamint napközis foglalkozásokon vagy iskolaotthonban is rendszeresen használhatjuk a szöveggyűjtemény olvasmányait és a módszertani segédkönyv ötleteit. A nyári hónapokra is adunk anyagot, ahol olyan szervezési formákra is gondoltunk, amelyek a nyár folyamán megvalósíthatók: kalandtábor, olvasótábor, nyári napközi, családi-gyülekezeti kirándulások, könyvtári foglalkozás, nyári olvasmánylista, ajánlott olvasmány önálló feldolgozása – tárja fel a szöveggyűjteményben rejlő lehetőségeket Miklya Luzsányi Mónika. A négykötetes szöveggyűjtemény és a hozzá tartozó tananyagrendszer segítségével minden pedagógus talál olyan segédanyagot, amellyel élményszerű órát tarthat. A tanegységek leírása a szöveggyűjteményhez kapcsolódó módszertani segédkönyvben található, amely komplex feladat- és ötlettárnak tekinthető.

KERESZTYÉN ÉRTÉKEK – A keresztyén értékrend az európai kultúra alapja, és felfogásunk szerint jelen van a 21. században, a szekularizált világban is. Szöveggyűjteményünk szerkezete is ezt tükrözi – feleli kérdésünkre Miklya Luzsányi Mónika. Kifejti, hogy a szöveggyűjteményre épülő tanegységek még véletlenül sem hittanórákat jelentenek. – Olyan tevékenységekbe vonjuk be a gyerekeket, amelyek keresztyén értékrendre épülnek, mint a szeretet, empátia, természetvédelem, érzékenyítés, együttműködés, problémacentrikus gondolkodás, felelősségvállalás. A szerkesztők kifejezetten bibliai történeteken vagy egyházi ünnepeken alapuló, elsősorban a református, protestáns egyházi megközelítést követő tanegységekhez is kínálnak irodalmi műveket a könyvben, mint ahogy fellehető a tananyagban a szentek legendái közül is néhány. – Miklós püspök, Szent György lovag vagy Árpádházi Szent Margit életpéldája nemcsak a római katolikusok, hanem minden keresztény/keresztyén és gondolkodó ember számára építő üzenettel bír – vélik a szerkesztők. A bibliai tartalmak ellenére sem hittankönyvről van szó, hanem irodalmi szöveggyűjteményről. Úgy vélik, az irodalom látóköre a teljes világra, a teljes létre nyitott, ahogy a gyerek szeme is. – A 9-10 éves életkor a rácsodálkozás, gyönyörködés, a felfedezés, a játék kora, de a problémák felismerése, a kalandok kora is itt kezdődik. Mindezek átélésével, a tapasztalatszerzéssel alakul ki az a fogékonyság és érzékenység, amely a hitbizonyosság, az etikai normák felé is sikerrel vezetheti a gyerekeket. A világról való tapasztalatszerzés tehát nem mond ellent a hitnek, sőt annak forrásvidékévé válhat, ha jól élünk vele. Mindez


| AKTUÁLIS |

Lackfi János

kedhetünk meg mindennapjaival, családi és iskolai örömeivel, bánataival. – Örültem, hogy az alaperényekről írhatok, mert az „erényt” (már a szó is milyen vértelen!) sokszor a passzivitással, a hozzáviselkedéssel, az önállótlansággal azonosítjuk. Holott az erény kiküzdött jellemvonás, melyet a mindennapok pergőtüzében kovácsolunk ki magunknak – mondja kérdésünkre Lackfi János, aki nem először ír gyerekeknek, és nem először nyúl keresztyén témához sem. – Örültem, hogy valóságközeli, dinamikus sztorikat tálalhatunk a gyerekeknek, mert Isten maga az élet, a sokféleség, az izgalom, a meglepetés, a váratlanság. Ehhez képest időnként hajlunk arra, hogy vérszegény, elszürkített, „jógyerekes” mesékkel etessük a srácokat hittan címén. Aztán körülnéznek, nagyon mást tapasztalnak, és nem tudják mire vélni. Olykor nem adunk kulcsokat, s ami még fontosabb, nem adunk eleven gondolkodáskészséget nekik. – Aki szereti a munkáját, képes bensővé tenni a külső indíttatásokat is – feleli, miután arról kérdezzük, hogy nehezebb-e felkérésre írni, mint belső indíttatásból. – Sportpéldával élve egy jó focista igyekszik önmaga maradni bármely edző keze között. Többet passzol vagy védekezik, ahogy DIGITÁLIS kérik, de a stílusát szeretné megőrizni. Én is így JÓSÁG NÉNI A www.reftantar.hu-n a Jóság néni vagyok a szimpatikus megbízásokkal, lehetőleg csokija nyolc történetéhez egyenként éppúgy mesélek, mintha magamtól tenném, háromféle digitális feldolgozás is készült, csak betartom a kívánt kereteket. Egyszerre és nemrég fejeződött be egy munkafüzet spontánul és szabályozottan dolgozva igen jó összeállítása a 2. osztályosok számára, dolgok születhetnek. Pingpongozni például a valamint egy tanári kézikönyv nyomda alá rendezése, szintén alsósok számára. hálót és az asztalt tiszteletben tartva lehet, Ez utóbbiban a nyolc történet egy de úgy aztán olykor igen látványosan. tanórás, témanapos, illetve napközis

gazdagítja, differenciálja a Biblia szöfeldolgozásra tesznek javaslatot IRODALOM, A KÖZÖS NEVEZŐ vegeinek, gondolatainak befogadását, a tananyagfejlesztők. ahogy a bibliai párhuzamok, kapcsolatok Miklya Luzsányi Mónika szerint fontos az, hogy a megismerése is hasonlóan hat az irodalmi református iskolákba járó diákok ne csak a hittanórákon szövegek befogadására – állítják. találkozzanak a keresztyén szemlélettel, hanem mondjuk irodalomórán is. – Az ige, a Biblia is a létről szóló beszéd, ebben NEM MESEKÖNYV rokon az irodalommal, és rezonálnak is egymásra. A reformátorok egykor nemcsak a hittudományhoz értettek, hanem Lackfi János Jóság néni csokija című könyve is követi a Református koruk művelt humanistái is voltak. Szerintünk a kortársainkat Tananyagfejlesztő Csoport azon szemléletét, miszerint inkább inis saját nyelvükön, így a kortárs irodalom nyelvén (is) lehet direkt módon kell a gyerekek elé tárni a keresztyén szemléletet igazán megszólítani. A kortás irodalom ezért „nem ördögtől és a bibliai tanulságokat. – A Jóság néni csokija intenciózus davaló”, hanem embertől, és nagyon is emberi, akikhez szól az rab. Amikor azon gondolkodtunk, hogy alsósok számára hogyan evangélium. tudnánk a keresztyén nevelés, de mégsem hittanoktatás szűk – Magam megrögzött pápista vagyok, mi több, elég nagy határmezsgyéjét megragadni, az irodalom kínálkozott ehhez jó tűzzel vagyok az – vallja Lackfi János. – Annál nagyobb öröm eszköznek. A megírásához kifejezetten olyan embert kerestünk, felfedezni református, adventista vagy evangélikus iskolákban akinek nem kell megmagyarázni, hogy mi az a keresztyén, egyjárva, a testvéri felekezetekkel, történelmi vagy szabadkereszházi közeg – mondja Pompor Zoltán arra a kérdésünkre, milyen tény gyülekezetekkel találkozva, hogy ha más árnyalatokkal is, szempontok vezették őket, amikor írót kerestek a kiadványhoz. de ugyanarról beszélünk. Nincs két Isten, nincs két Jézus, a min– Tudtuk, hogy Lackfi János nagyon jól és gyorsan is ír, ezért ebdennapi életből sincs külön felekezeti. Viszont mind más kinből egy ilyen helyes kiadvány született, amely a Szentlélek gyücseket kaptunk, öröm egységben lenni, öröm látni, amit a másik mölcseiről szól – teszi hozzá a szakmai vezető. máshogyan csinál. És fontos nem megbotránkozni, hanem szeA Jóság néni csokija című könyvben nyolc kis történeten keretni. Kifulladásig.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ resztül nyerhetünk bepillantást egy kisfiú gondolataiba, ismer2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Egyházzenei hét a koronavírus árnyékában HEGEDŰS BENCE

Hatvannegyedik alkalommal gyűltek össze a gyülekezeti éneklést és az egyházi zenét kedvelők Tahitótfaluban, a Tahi Egyházzenei Héten. A táborról Hargita Péter karvezetőt, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittanoktató- és Kántorképző Intézetének tanárát kérdeztük, aki már több mint egy évtizede szervezője az egyházzenei hétnek.

Idén már a hatvannegyedik Tahi Egyházzenei Hetet tartották itt, a Dunakanyarban. Ezek közül hányat szervezett ön? Amikor a Tahi Egyházzenei Hét ötvenedik születésnapját ünnepeltük, az Úristen úgy intézte, hogy tevékeny részt vállaljak a szervezésben. Akkor készítettünk is egy kis megemlékező füzetet, amelyben összeszedtük az elmúlt fél évszázad fontos dokumentumait. Ha az volt az ötvenegyedik alkalom, ez pedig a hatvannegyedik, akkor ezzel együtt tizenhármat szerveztem. Hogyan és mikor indult a rendezvény? A Tahi Egyházzenei Hét 1957 óta szolgálja a gyülekezeti éneklés ügyét. Abban az időszakban indult, amikor a kommunizmus hatalomra jutása miatt megszűnt a kántortanítók képzése, és csak 1965-ben indult el Debrecenben a nyári kántorképző. Ez óriási űrt okozott, ráadásul ott volt az új, 1948-ban megjelent énekeskönyv, amelyet a második világháború után, a kommunista ideológiai nyomás alatt tartott országban vezettek be – ha meggondoljuk, nagyon rossz pillanatban. Akkor, amikor az egyház is szét volt verve, amikor a kántoroknak dönteniük kellett, hogy kántorok maradnak, vagy tanítók lesznek. Mivel szinte mindenki a megélhetést adó tanítói foglalkozást választotta, a zeneileg képzett réteget kiszorították a gyülekezetekből, amelyek ekkor kaptak új énekeskönyvet. Ebben az időben jelentek meg ritmikus formában a genfi zsoltárok is – de ki tanítja meg őket a gyülekezeteknek? Ebbe a légüres térbe érkezett a Tahi Egyházzenei Hét, amelyet az énekeskönyv szerkesztője, Csomasz Tóth Kálmán, a Korálkönyv szerkesztője, Gárdonyi Zoltán zeneszerző, egyetemi tanár és a hűséges fóti kántor, Kalocsay Ferenc kezdeményezett. Valójában talán ők hárman képviselték akkor legaktívabban a megújulás ügyét. De nem voltak egyedül. Csak néhány nevet említek még: Osváth Viktor, Arany Sándor és László, Papp Ákos, Máté János. Abban, hogy a történelmi helyzet dacára elindult, aztán életben is maradt az egyházi ének ügyét zászlajára tűző tahi kántortovábbképző, az egyházzenei hét, a szervezők bátor hitét és Isten különös kegyelmét kell észrevennünk. Eleinte akkor kántorképzés folyt ezen a héten? Kezdetben igen, de a fő hangsúly az új énekeskönyv megismeré12 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

sére esett. Egyfajta énekügyi továbbképzés volt énektanulással, a himnológiai háttér megismerésével, könnyű kórusművek gyakorlásával. Főleg olyan kórusművekével, amelyek az új énekeket próbálták megszerettetni. Sok új énekfeldolgozás született akkor. A ’48-as énekeskönyvnek két jellegzetes, nagy újítása volt. Az egyik a ritmikus genfi zsoltárok megjelenése, a másik a 16. századi magyar dallamok beemelése. Ez nem véletlen, ugyanis Csomasz Tóth Kálmánnak ez volt a szívügye. Képzeljük csak el, hogy annak a tálalásában megismerni a 16. századi magyar reformátori énekanyagot, aki ezt újra fölfedezte, összeszedte, ebből doktorált és írt monográfiát, milyen rendkívüli élmény lehetett. Erről tanúskodnak azok is, akik a mai napig szinte az összes tahis hétnek a résztvevői voltak. Ezekre a magyar dallamokra tudatosan írtak kevésbé ismert és neves szerzők változó színvonalú kórusműveket, amelyeket az idő aztán megrostált. Milyen korszakai voltak eddig a Tahi Egyházzenei Hétnek? A hőskorban, Gárdonyi Zoltán és Csomasz Tóth Kálmán kezdeményezésére Kalocsay Ferenc szervezte a hetet. Aztán két évtizedig a ceglédi Arany László lelkész-karnagy volt a motorja, aki a Sztárai Mihály Református Vegyeskar alapítója is volt. Harmadik korszakában a hetet Máté János orgonaművész, Kálvin téri karnagy, a budapesti teológia professzora szervezte. Az ő 1998-as halála után volt néhány év, amikor Oros Ilona vezetésével önszerveződő módon élt tovább, az „őstahisok”, akik régóta hűségesen jártak, a kialakult hagyományok szerint rendezték meg maguknak a hetet. Hogy miért is tudott évtizedeken át fennmaradni, azt Hamar István lelkipásztor az ötvenedik jubileum alkalmával valahogyan így fogalmazta meg: „A Tahi Zenei Hetek alapvető emberi igényeket elégítettek ki. Az éneklés szeretetén túl minden ember szeret vizsgakényszer nélkül tanulni, mindenki vágyik emberi kapcsolatokra. Tahiban lehetőség van játékra, kirándulásra, lelki épülésre”. Minden korszaknak megvoltak a nagy nevei, akik egyegy héten előadást tartottak a Tahi Egyházzenei Héten. Nemcsak reformátusok voltak köztük, hanem olyan nagy zenészek, zeneszerzők, elhívatott emberek is, mint Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Vass Lajos és Beharka Pál. Az utóbbi évekből az ez évben elhunyt Draskóczy László zeneszerzőt és kántort emelném ki. A jubileum


| INTERJÚ |

„Úgy hiszem, a fiatalok és az idősebbek egy része is szereti, hogyha az éneknek pezseg a ritmusa, és megmozgatja nemcsak az elmét és a szívet, hanem talán a lábat is. Ebbe az irányba is kellene változtatni a gyülekezeteink éneklésén, hogy az örömöt megéljük, megértessük és láttassuk is.” közeledtével többen kértek, hogy kapcsolódjak be, így tizenhárom éve végzem már ezt a szolgálatot. Igaz, kétszer nem tudtam személyesen eljönni, de a háttérmunkát elvégeztem. Mi történt az elmúlt években? Mivel tudtuk, hogy úgyis hamarosan jön az új énekeskönyv, kevésbé foglalkoztunk az 1948-ban kiadott megismerésével és frissen tartásával. Inkább a kóruséneklés felé fordultunk, a kóruskultúrát próbáltuk fejleszteni. Az új énekeskönyv már hat éve készülőben van, így az utóbbi években mi is ízlelgettük az előkiadványait. Abban reménykedtünk, hogy ez évben már kézbe vehetjük, de ezzel még néhány hónapot várni kell.

Ritkán van olyan állandó vendégünk, akinek hozzá hasonló tudása, tapasztalata van a darabok formálásában, kifejezésformájában, vezénylésében. Igazi karvezetőkurzus volt az idei. Berkesi Sándor Kossuth-díjas egyházzenei igazgató, a debreceni Kántus karnagya az elmúlt tizenhárom évben többször is eljött már a hét második felére, idén viszont egész héten köztünk volt. Hála Istennek, nem ijedt meg a COVID–19-től. Nagy hatással volt a karvezetőkre, a fiatalokra és az idősekre egyaránt.

Hol tart most a munka az új énekeskönyvvel? Tavaly a Zsinat elfogadta a végleges változatát, és úgy tudom, hogy már a nyomdai előkészítő munkák zajlanak, mondhatni a célegyenesben van. Jövőre már tényleg kézbe vehető lesz az énekeskönyv.

Mennyire nyomta rá a bélyegét a vírushelyzet a találkozóra? Benne volt a levegőben, hogy elmarad, de amikor napvilágot látott a zsinati határozat, hogy meg lehet tartani a nyári táborokat, akkor kicsit fellélegeztünk. Utána még rákérdeztem, hogy ez vonatkozik-e a Tahi Egyházzenei Hétre is. „Hát, tartsatok távolságot egymástól” – jött a válasz. A próbák valóban így teltek, egy-egy széket kihagyva az énekesek között, betöltöttük az egész kápolnát.

Miről szólt az idei Tahi Egyházzenei Hét? Az idei hét sok-sok kórusozással telt, kihasználtuk a Berkesi Sándor tanár úr személyes jelenléte adta lehetőségeket.

Változtat valamit a hangzáson a távolság? Tulajdonképpen ez még jót is tesz neki. Vannak olyan kórusirányzatok, ahol az énekeseket szándékosan úgy állítják fel, 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

hogy legyen egyméternyi hely közöttük. Így jobban le tudja adni a test a hangot, mintha szorosan beállnánk egymás elé és mögé, így lefogva egymás hangját. Felkapott hír volt a médiában még májusban, hogy Washington államban egyetlen ember megfertőzte a kórustagok nyolcvan százalékát. Nem tartottak a vírustól az egyházzenei hét résztvevői? Már a jelentkezésnél felhívtuk a figyelmet, hogy aki egy kicsit is betegnek érzi magát, az ne jöjjön. Volt is olyan, aki hétfőn, a tábor kezdése előtt telefonált, hogy beteg, bár szerinte nem a koronavírus miatt, csak megfázott, de a körülmények miatt inkább nem jön, nem akar pánikot kelteni. Viszont az idősebb generáció egy része úgy döntött, hogy nem mer kockáztatni. Ezért is örülök, hogy Berkesi tanár úr bátor volt, és eljött. A hetet, éppen a vírus miatt, szélesebb körben hirdettük meg, küldtünk meghívót az elmaradt nyári kántorképzők iránt érdeklődőknek is. Talán emiatt és Berkesi Sándor személyének a vonzása miatt történt az, hogy többen voltunk, mint tavaly, annak ellenére, hogy a törzstagok fele nem jött el. Most ötven fölötti volt a létszám, és huszonheten mondták vissza. Az átlagéletkor határozottan fiatalodott. Erdélyből is jött volna egy kis kamarakórus, de nekik karanténba kellett volna vonulniuk. Ha itt lett volna mindenki, talán be sem fértünk volna a táborba. Mi volt a hét „slágere”? Kettőt emelnék ki, az egyik a francia François Couperin Jubilémus, exultémus című műve volt, amelyre Berkesi Sándor illesztett magyar szöveget. Ezt annak idején hangszerekkel együtt adták elő, és mivel voltak hangszereseink, a lehetőségekhez igazított átiratban szólaltattuk meg. Minden tábort úgy hirdetünk meg, hogy aki teheti, hozza magával a hangszerét. Volt egy trombitás legény is köztünk, de a hét elején még nem tudtam, hogy milyen szinten van. A tábor közepére kiderült, hogy bizony, jól tud trombitálni. Gondoltam, hogy akkor ezt használjuk is ki, ezért írtam neki egy trombitaszólamot. Nagyon megemelte az egész hangzást. A másik „sláger”, a résztvevők szerint, az egyik darabom záró tétele volt, amelyet a Kecskeméti Végh Mihály Énekkar fennállásának kilencvenedik évfordulójára írtam Mikesi Tibor kórusvezető felkérésére. Azt kérte, hogy a 90. zsoltár legyen benne. Ennek a műnek a végén van az a tétel, amelyet itt, Tahiban is elénekeltünk: „Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk.” A lendületes tétel a zsidó körtáncokra emlékeztet, és a „No, minden népek örvendezzetek…” kezdetű, 47. zsoltár aszimmetrikus ritmizálását idézi. Kétségkívül azonban Gárdonyi Zoltán A sareptai özvegy című kisoratóriuma hatott ránk a leginkább, főleg akkor, amikor tudatosodott bennünk, hogy az 1944–45. évi, nehéz téli hónapok emlékére írta: „…a korsóbeli olaj el nem fogy, a vékabeli liszt meg nem kevesül.” 14 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

Van kedvenc éneke az új énekeskönyvből? Nem ismerem még annyira, a végét nem is láttam, de közel áll hozzám az adventi időszakhoz kapcsolódó Csillagoknak teremtője című adventi himnusz, amely egy Lövétéről származó népi dallamra énekelendő, vagy „A sötétség szűnni kezd már…” karácsonyi kolindadallam, amely Pálhegyi Dávid szövegével – felekezetektől függetlenül – már szinte az egész országot bejárta. Nagyon szeretem az evangélikus diakonis�sza költőnő, Túrmezei Erzsébet szövegeit is, amelyekből több is lesz az új énekeskönyvben. És a régiből? Sok ilyen van. Nagyon szeretem a lendületes zsoltárokat, például az előbb említett „No, minden népek örvendezzetek…” kezdetűt. Azokat, amelyekben van valamilyen érdekes ritmus vagy lendület, ami az öröm kifejezése szolgál. Ez nagyon fontos lenne az énekeinkben. Valahogy olyan illedelmes, melan­ kolikus, langyos tempójú az éneklésünk. Igaz, hogy Kálvin János azt írja, hogy legyen az éneklésben súly és fenség, de ez nem a lassúságot jelenti. Nyilván ez többezres gyülekezetben, genfi zsoltárt énekelve valóban megállja a helyét. Ilyen nagy tömegben nem is lehet gyorsabban énekelni, csak körülbelül a szív lüktetésében, hetvenes tempóval, de úgy hiszem, a fiatalok és az idősebbek egy része is szereti, hogyha az éneknek pezseg a ritmusa, és megmozgatja nemcsak az elmét és a szívet, hanem talán a lábat is. Ebbe az irányba is kellene változtatni a gyülekezeteink éneklésén, hogy az örömöt megéljük, megértessük és láttassuk is. Van erre törekvés a mai kántorképzésben? Természetesen, amikor egy kántor kikerül a terepre, csak akkor találja szemben magát a helyi hagyománnyal és a szokásokkal. Én is jártam így kezdő kántor koromban. Úgy emlékszem, hogy a „Felvirradt áldott szép napunk”-at énekeltük, majd miután fennálló éneknek elénekeltük az első versszakát, a lelkész szólt, hogy foglaljon helyet a gyülekezet, majd azzal folytatta: „Megkérjük a kántor urat, hogy hagyjon levegőt venni a sorok között.” Túl gyors volt. Ez is mutatja, nem is olyan egyértelmű, hogy mit, mikor és hogyan kell és lehet énekeltetni. Mi lesz a jövő évi Tahi Egyházzenei Hét központi témája? Nem tudom még teljesen biztosan, azonban az időpontja már megvan: 2021. augusztus 9–15. Abban reménykedünk, hogy Berkesi Sándor újra el tud majd jönni, kértük is erre. Neki is jó élmény volt az idei hét. A másik reményünk, hogy végre kézbe vehetjük az énekeskönyvet, megtudhatunk szerkesztési szempontokat, énektörténeti érdekességeket meghívhatjuk azokat is egy-egy előadásra, akik ezen munkálkodtak. Így újra élheti a Tahi Egyházenei Hét az eredeti küldetését, az énekeskönyvünk jobb megismerését, valamint előrelendíthetjük a református éneklés ügyét és közösségeink jövőjét.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Új életstílust kellett megtanulnunk néhány hónapja, azóta is tanulgatjuk. Távolságot kell tartani egymástól még szabad levegőn is, zárt térben pedig arcunkat és orrunkat el kell takarni egymás elől. Így védjük egymást és magunkat a koronavírus-fertőzéstől. Még mindig nehéz megállni, hogy ne boruljunk egymás nyakába, és ne öleljük meg régen látott rokonainkat és ismerőseinket. A gyülekezeti közösségben is furcsán érezzük magunkat attól, hogy együttérzésünket, örömünket vagy szomorúságunkat nem fejezhetjük ki a megszokott módon kézfogással, érintéssel. Ugyanakkor egyre több érintésmentes eszközt és szolgáltatást vehetünk igénybe a járvány terjedésének megakadályozása érdekében. Távolságot tartunk, tartózkodón viselkedünk. Érintésmentes világot alakítunk. Amikor annyira kellene a bátorító ölelés, a szeretet kifejezése, a családtagok, a gyermekek, szeretteink közelsége! Nem is mindenki tartja be a biztonsági előírásokat és szabályokat, talán tagadásból vagy konokságból. Mert nem tudják, hogy mégis hogyan tartsanak kapcsolatot, és hogyan mélyítsék el azokkal, akikkel nem érintkezhetnek. Például szavakkal. Jól megválasztott, kedves, figyelmes, szeretetteljes beszéddel. A szavak sokat elmondanak. Egy telefonbeszélgetésben vagy egy hagyományosan írt postai levélben ugyanazt kifejezhetjük, amit korábban egy kézszorítás vagy simogatás mondott el. A szemünk csillogásával, tekintetünk melegével jelezhetjük barátságunkat, ezek hallhatók, láthatók, érezhetők a maszkok mögött is. Hála a modern technikának, a világhálón keresztül új találkozási lehetőség, „érintkezési felület” az online kapcsolat. Nemcsak videokonferenciákat, munkamegbeszéléseket, iskolai tanítást és különórákat tarthatunk, hanem családi és baráti beszélgetéseket és bibliaórákat is azoknak, akiknek van számítógépes eszközük hozzá. Így működött hónapokig otthonról sok minden. Tanuljuk tovább! A legfontosabb online kapcsolat az imádság Istennel. Az imádság által szüntelen lehetőségünk van vele belső párbeszédre, közelségre. Technikai eszköz sem kell. Csak csönd kívül és belül. Ígéretünk van: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8) „Az Úr közel.” (Fil 4,4) Csak kérni kell, kérdezni, sóhajtani, elmélyülten befelé figyelni a válaszra. Mellékhatásként embertársainkhoz is közelebb kerülhetünk lelkileg. Különösen, ha értük imádkozunk. Korlátozott a térbeli mozgásunk, semmi nem ugyanolyan már, mint volt. Tartsunk távolságot a gonosztól, a kísértéstől, saját megbántottságunktól! Keressük Isten közelségét! 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, a te békességed nélkül nem érdemes élni, de a te békességeddel még a halállal is szembe lehet nézni. Azt ígérted, kérjetek, hogy örömötök teljes legyen. Nincs bennem naiv álomkép, tudom, hogy a világon nyomorúságunk van, az az öröm, amelyről te beszéltél, az nem olcsó, földi, múló jó érzés, hanem a békességben megnyilvánuló erő. Imádkozom most a gyászolókért, akik hittel néznek szembe a veszteségükkel, és bár az öröm számukra most értelmezhetetlen vágyálom, mégis beléd kapaszkodnak. Te békességet adhatsz nekik, és ez most a legtöbb, amire vágyhatnak. Szereteteddel öleld át őket, békességed töltse be a miértek helyett az életüket! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A hit hallásból van Ezt az igét megtaláljuk sok református templomban, legtöbbször a szószékre felírva. Arra figyelmeztet, itt az igehirdető emberi beszéde által is Isten Igéje hirdettetik, amely hitet munkál az emberi szívekben. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) Lehet, hogy most furcsán hangzik ez a bibliai idézet, hiszen olyan hónapok vannak mögöttünk, amikor a templomban nem lehetett hallgatni Isten Igéjét, és nem tudjuk, hogy a koronavírus új hulláma milyen lesz. Valóban nem szól az Ige, tényleg hallgat Isten? Lehet, hogy a megszokott módon, a templomban nem hallgathatjuk az igehirdetést, de sok más módon is megszólal és megszólít. Ha nem csukjuk be a fülünket, most is megérthetjük, mert Isten tervei nem változnak meg. A vírus által is tanít minket, hogy ne bízzuk el magunkat, vegyük észre, hogy mindnyájan sérülékenyek vagyunk. Megtanít, hogy jobban figyeljünk egymásra, hogy sok eddig fontosnak hitt dologra nincs is szükségünk. Bárcsak tanulnánk ezekből, és ha enyhül a veszély, nem tennénk úgy, mintha mi sem történt volna. De megmarad mennyei Atyánk szándéka, hogy őt követve éljünk, mert így lehetünk boldogok már e földi életben. Éppen ezért hirdetteti az Igét, hogy meghalljuk, különösen a próbatétel idején. Ha Isten kegyelméből hallottuk és értjük az Ige üzenetét, a kegyelemről másoknak is bizonyságot kell tennünk, hogy mindenki meghallja. Nem véletlen, hogy az Úr Jézus az utolsó idők próbatételeire utalva ezt mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mk 13,31) Most különösen igaz az ének kezdősora: „Megáll az Istennek Igéje...” Az Ige tehát ma is szól, és szólni fog akkor is, ha újra be kell zárni a templomokat. Vegyük elő naponta a Bibliát, Isten meg fog szólítani, mert a hit hallásból van!  GYŐRI ISTVÁN

2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Református identitás „kis Moszkvában” Nádudvart legtöbben népművészeti hagyományairól és a híres fekete kerámiáról ismerik. Mindehhez szorosan kötődve jelentős református közösség él itt, amely az idősekről való gondoskodást tűzte zászlajára. A húsz éve működő szeretetotthon az elesettek megsegítése és ápolása mellett nem mellékesen több mint száznegyven családnak ad megélhetési lehetőséget. Többek között erről beszélgettünk a helyi gyülekezet elöljáróival, és azt is megtudtuk, hogy mit jelent ma nekik az, hogy ötven évig „kis Moszkvaként” emlegették Nádudvart. Nádudvar igazi református település, református hagyományokkal. Erről tanúskodik a kétezer-ötszáz fő befogadására alkalmas hatalmas templom is. A múltban az oktatás is a református egyházon keresztül működött, két iskolát is épített a gyülekezet. – Majd jött az ’50-es évek valósága, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet (TSZ) létrejötte, amelyből fakadóan eljutottunk odáig, hogy Nádudvart „kis Moszkvának” nevezték – mondja Őz Lajos lelkipásztor, aki huszonegy éve szolgál a közösségben. Hozzáteszi, mindez azt eredményezte, hogy szinte teljesen kiürült a templom, és ennek a korszaknak a hatásai mind a mai napig érezhetőek. – Az ’50-es évek elején egy átlagos vasárnap majdnem tele volt a templom, majd jött ez a hatalmas szakadék. A vasárnapokra összpon16 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

tosították a TSZ-ben a megvalósulást, és szó szerint tűzzel-vassal irtották a templomba járást. Amikor idekerültem, úgy tűnt, csak maroknyi ember él a hitével. Az első vasárnapi alkalmon huszon-egynéhányan voltunk. Sokszor kellett ellenszélben dolgoznunk, de azóta jó eredményt értünk el. Annak terhe is rajtunk van, hogy gyakorlatilag egy generáció hiányzik a templomból. Felmerült az egyházi iskola indításának ötlete is, amely sajnos nem vált valóra. Mi mégis küzdünk azért, hogy a református identitás újra a mindennapok természetes része legyen – fogalmaz a lelkipásztor. Azzal folytatja, hogy 1999-ben, az említett első istentiszteleten olyan dolgot tapasztalt, amely még az előző rendszert idézte. – A templommal szemben lévő volt református iskola előtt felírták azoknak


| REFORMÁTUS ÉLET |

a nevét, akik a templomba jöttek. Innen indultunk – és oda jutottunk, hogy ma egymás hite által épülve gyarapodhat a gyülekezetünk – magyarázza Őz Lajos. Sokan fordulópontnak tekintették az új lelkipásztor érkezését, és ekkor kezdtek el templomba járni. – Meghirdettem a templomkert szépítését, amire nyolcvanan-kilencvenen jöttek el. Lelkileg és fizikailag is együtt, egymást erősítve kezdtünk el építkezni – idézi fel a kezdeteket a lelkész.

CÉL A REFORMÁTUS HITTUDAT ERŐSÍTÉSE Jelenleg ezerkétszáz tagot tartanak számon, ebből vasárnaponként nyolcvan-százhúszan járnak templomba, ünnepeken ez a szám négyszáz és ezer között mozog. – Ránk is igaz, hogy elöregedő gyülekezet vagyunk. Sok dolgot – például az imádkozást és az éneklést – újra kellett tanulni. Ma már énekkarunk van, és nemrég a presbiterek férfikart alakítottak. Sikerült elérni fiatalabb családokat is – sorolja az elmúlt húsz év gyümölcseit Őz Lajos. A vasárnapi istentiszteletek mellett rendszeresen tartanak reggeli áhítatot és bibliaórákat, hitoktatás folyik, nyaranta pedig két ifjúsági tábort is szerveznek. A konfirmandusok száma változó, de kimagaslóan sokan konfirmálnak felnőttként. – Így próbáljuk megszólítani azt a korosztályt, aki az elmúlt évtizedekben kiesett a gyülekezetből – mondja Őz Lajos. A közösség régi álma a református oktatás újraindítása. – Azt gondoljuk, hogy az óvodai és iskolai szerepvállalás jó lehetőséget teremtene a református hittudat újra megerősödésére Nádudvaron – hangsúlyozza Őz Lajos. A lelkipásztor azt mondja, három fő célt tűzött ki, amikor a gyülekezetbe érkezett. – Az első a gyülekezetépítés, a második az idősgondozás – amelyben tizennyolc éve intézményes szinten állunk helyt –, a harmadik pedig a jövő nemzedékének oktatása, nevelése. A presbiterekkel karöltve dolgozunk mindezért – avat be. Az elöljáróknak egyébként külön bibliaórát is tartanak. – Havonta, kéthavonta presbiteri estéket is rendezünk, amikor asztalközösség mellett elmélkedünk a közösség dolgairól – osztja meg a lelkész.

MEGÚJULÁS KÍVÜL-BELÜL A település központjában magasodó templomot utoljára 2002-ben újították fel. – Már látszik rajta az idő vasfoga. Most a torony renoválásán dolgozunk, és a nyílászárókat cseréljük ki, negyvenmillió forintból. Emellett folyamatban van a gyülekezeti terem felújítása, és a parókiát is festik – sorolja a lelkipásztor. A tervek szerint a templomkertet is átalakítják, ahol gyermektáborokat, illetve más szabadtéri programokat tartanak. – A jövőben koncerteket is szeretnénk itt rendezni, a templomba pedig elektromos orgonát szeretnénk beszerezni, hogy hangversenyeket is tarthassunk – ismerteti a terveket Őz Lajos. Az épület külső hajórészének és a gyülekezeti terem külsejének felújítása is várat magára. Az óvodaprojekt leállása 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

miatt a gyülekezet telkén jelenleg torzó áll, amelyre az intézmény épült volna. – A már elkészült alapra üvegházat építenénk, amely az idősek otthonának bemutatókertje lenne, és természetesen a gyülekezethez tartozó gyermekek előtt is nyitva állna. Primőr zöldséget termelnénk itt saját fogyasztásra – mondja a lelkipásztor. Nyolc évvel ezelőtt az iskolának is vásárolt egy területet az egyházközség. – Itt pedig levendulamezőt alakítunk ki, amelyhez „szedd magad” akciót köthetünk majd. Az akció apropóján lehet majd egyházzenei koncertet szervezni, hogy még többek felé nyithassunk – mondja Őz Lajos, aki szerint a külső fejlesztéseknek a közösség épülését kell szolgálniuk. – A közösség jövőjét abban látom, hogy a már elért középgenerációt meg kell tartani, hiszen ők az oszlopok. A jövő gyülekezetépítésének elengedhetetlen része az iskola és az óvoda – mondja a lelkipásztor, aki vallja, hogy nem a virtuális közösségeken van a hangsúly, hanem a valós, élő találkozásokon.

SZOLGÁLAT AZ IDŐSGONDOZÁSBAN A Nádudvari Református Egyházközség Idősek Otthona már kívülről is a református identitást hirdeti: a kilencven főnek otthont adó intézmény toronyszerű tetőszerkezetét csillag díszíti. – Tudván, hogy elöregedő településről van szó, már az idekerülésemkor a munkám alappillérét jelentette az idősek gondozása. 2002-ben lehetőségünk volt pályázni, így az akkori presbitériummal belevágtunk a feladatba. Nádudvar mellett alapszolgáltatási rendszert alakítottunk ki Kabán, Tetétlenen, Szerepen és Karcagon is, összesen közel ezer ellátottal. A cél, hogy keresztyéni lelkülettel segítsünk azokon az idős embereken, akik itt, elsősorban Nádudvaron jártak templomba, vagy valamilyen kötődésük volt a gyülekezethez, így tőlünk várták, kérték és remélték a segítséget – magyarázza Őz Lajos. Szerinte az intézmény is a gyülekezetépítés egyik alappillére lehet, hiszen az ellátottak mellett a hozzátartozókat is megszólíthatják. Közülük sokan már a közösség aktív tagjai. – Vannak olyan alkalmak, amikor az otthonba hívjuk a gyülekezeti tagokat, és van, amikor a hozzátartozóknak szervezünk programot. Nemcsak a bentlakók gyermekeit, hanem az unokáikat is igyekszünk megszólítani – mondja a lelkipásztor. Az intézmény tízmillió forintot nyert el egy többgenerációs tér kialakítására: már létrejött egy botanikus kert, és folyamatban van egy őshonos tyúkudvar kialakítása galambokkal, fürjekkel és két tacskóval. Emellett kézműves központ létrehozásán is dolgoznak: Fazekas Lajos népi iparművész készített számukra kemencét, amelyben hagyományos módon égethető a nádudvari fekete és terrakotta kerámia. A mázas kerámiákat hamarosan elektromos kemencében készíthetik, és búbos kemencét is építenek. A központban lehet majd batikolást, nemezelést, szövést és kosárfonást is tanulni. – Munkánkat a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium segíti – 18 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

„A cél, hogy keresztyéni lelkülettel segítsünk azokon az idős embereken, akik itt, elsősorban Nádudvaron jártak templomba, vagy valamilyen kötődésük volt a gyülekezethez, így tőlünk várták, kérték és remélték a segítséget.” (Őz Lajos) „Akiknek az egészsége engedi, a kerti munkákban is segítenek. Az állatokat is terápiás céllal tartjuk, a lakók mentális állapotának javításában, megőrzésében játszanak szerepet, nemrég terápiás kutyát is hívtunk. Igyekszünk minél színesebbé tenni az itt élők életét.” (Ujné Kórizs Szilvia) „Már nem tudok olyan aktívan templomba járni, de mindennap hálát adok azért, amit eddig kaptam az Úr közelében. Mert ez a legnagyobb áldás. Az ő Igéje mellett élek ma is, ez éltet engem.” (Lovas Péterné Mészáros Zsófia)


| REFORMÁTUS ÉLET |

mondja Őz Lajos, aki szerint az intézményben nagy hangsúlyt fektetnek a nádudvari identitás megőrzésére, erősítésére. – Számunkra ez fontos. Az otthon falain láthatók Fazekas Lajos kerámiái, amelyek mind kapcsolódnak valamilyen módon a hitünkhöz. Az ebédlőben például a tízparancsolat olvasható a kerámiákon – mondja a lelkipásztor.

SOKSZÍNŰ ÉLET Az otthonban nagy hangsúlyt fektetnek a hitre. A lakóknak minden héten tartanak bibliaórát, reggeli áhítatot és zsoltáréneklést is. A vasárnapi istentiszteletre autókkal viszik az időseket, és sokan a gyülekezeti kirándulásokon is részt szoktak venni. – A kiégés megelőzése és a lelki béke megtalálása céljával a dolgozóknak havonta van bibliaóra – mondja Ujné Kórizs Szilvia vezető ápoló. Kiemeli: fontosnak tartják, hogy gondozottjaik minél több időt töltsenek a friss levegőn, a kreatív foglalkozások mellett rendszeresen sétálnak, cukrászdába vagy strandra mennek. – Akiknek az egészsége engedi, a kerti munkákban is segítenek. Az állatokat is terápiás céllal tartjuk, a lakók mentális állapotának javításában, megőrzésében játszanak szerepet, nemrég terápiás kutyát is hívtunk. Igyekszünk minél színesebbé tenni az itt élők életét – magyarázza Ujné Kórizs Szilvia. A kollégákat is folyamatosan képzik. Mivel az otthonban élők egyharmada demens, jelenleg az ő gondozásukra hangsúlyt fektető képzés is folyik az intézményben.

AZ ÚR IGÉJE MELLETT ÉLNI Lovas Péterné Mészáros Zsófia húsz éve szolgál presbiterként a gyülekezetben. A közösségben aktív, tevékeny emberként ismerik. Egy ideje megromlott egészségi állapota miatt már nem tud rendszeresen részt venni a közösség életében, de a gyülekezetben ma is tisztelik, és számítanak hitére, imájára. Férje, aki szintén presbiter volt, huszonkét éve halt meg. – Ugyan keresztyén családban nőttünk fel, mégis volt ötven év, amikor a kor sajátosságai miatt a hit csak halványan volt jelen az életünkben – emlékezik vissza az előző rendszer időszakára. Amikor már lehetett, eljártak a templomba, de igazán közel 1999-ben kerültek a gyülekezethez. – Hálát adok, hogy megélhettem a mindennapokban az Úr közelségét. A kezdetektől nagyon szerettük Őz Lajos tiszteletes urat, aki fiatal lelkészként került ide. Sok jót megélhettünk együtt. Mindennapos kapcsolatban voltam a gyülekezettel, az egyházzal. Ritka volt az olyan nap, amikor nem mentem a közösségbe, áldás, hogy közel kerültem a gyülekezethez. Az erő, amit megéltünk, az egymás hite által erősödés rengeteget jelentett – mondja Zsófia néni. Hozzáteszi: – Ma is az Úr közelségében próbálom élni a mindennapokat. Már nem tudok olyan aktívan templomba járni, de mindennap hálát adok azért, amit eddig kaptam az Úr közelében. Mert ez a legnagyobb áldás. Az ő Igéje mellett élek ma is, ez éltet engem.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Matematika Az ember már csak olyan, hogy szeretné gondolatban összerakni a valóságot, mint egy kirakós játékot, amelyben minden darab tökéletesen illeszkedik egymáshoz, és végül összeáll a harmonikus egész. De valahogy sohasem sikerül. Ha sikerülne, ha az ember eljutna a mindentudásnak olyan szintjére, hogy a valóság darabjait minden kétséget kizáróan össze tudná illeszteni, akkor az igazság mindenki számára nyilvánvaló lenne. De hát az a helyzet, hogy az emberi ész rendre kevésnek bizonyul, és semmi jel nem mutat arra, hogy saját képességeivel valaha is eljuthatna a harmonikus egész látásának áhított szintjére.

„Korunkban a legismertebb a matematika elve. A matematikáé, amely úgy áll korunk embere előtt, mint valamiféle varázseszköz, amelynek segítségével mindenféle rejtély előbb-utóbb megmagyarázható.” Az ember mindig is hajlamos volt arra, hogy nyilvánvaló korlátait letagadva elméleteket gyártson, azt állítva róluk, hogy majd azok alkalmasak lesznek a valóság végleges magyarázatára. Sok ilyen elméletet ismerünk. Korunkban a legismertebb a matematika elve. A matematikáé, amely úgy áll korunk embere előtt, mint valamiféle varázseszköz, amelynek segítségével mindenféle rejtély előbb-utóbb megmagyarázható. Ez a matematikai logika azt állítja, hogy csak tanulmányozni kell a valóságnak nevezett valami folyamatait, és akkor majd kiderül az igazság. Például vizsgálni kell az emberi agyat, ki kell deríteni, hogy milyen biokémiai folyamatok játszódnak le benne, és ha ez megvan, akkor megismerjük az embert. De ez természetesen leegyszerűsítés. Attól, hogy le tudjuk írni az agyban lejátszódó fizikai folyamatokat, egy tapodtat sem jutottunk közelebb a valóságnak olyan tartományaihoz, mint például a szellem és a lélek. Mégis, a valóságnak nevezett valaminek ez a mennyiségi szemlélete és magyarázata, amelyet amúgy racionalitásnak hívnak, ma sokak számára teljesen magától értetődőnek és hihetőnek tűnik. Vélhetően azért van ez így, mert a matematikai elvre épülő világmagyarázat tényleg hihetetlen, és a mindennapi életben tapasztalható eredményeket ért el. Ha rendszeresen magas a vérnyomásom, akkor elmegyek a szakorvoshoz, aki 20 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

valószínűleg olyan gyógyszert fog felírni, amely a testben lezajló, a magas vérnyomást előidéző fizikai folyamatokat szabályozza. Szóval a matematikai gondolkodást, amely a világ mennyiségi-fizikai, anyagelvű szemléletéből indul ki, messze nem becsüljük le, hanem Isten ajándékának tekintjük. Nem fogunk magas vérnyomást ráolvasással gyógyítani. Ám látni kell, ha a matematikai gondolkodás túlterjeszti határait, és azt feltételezi, hogy bizonyos megismert fizikai törvényszerűségek megragadásával már magát a valóság egészét ragadta meg, hamis illúzióban ringatja önmagát. Vannak ugyanis a valóságnak olyan tartományai, amelyek rendre kicsúsznak mindenféle egzakt tudományosság hatóköre alól, míg a végén be kellene ismerni, hogy az emberi ész segítségével, még ha olyan bámulatos teljesítményekre képes is, nem lehet összerakni a harmonikus egészet. Csakhogy korunk matematika uralta mentalitásának az a jellemzője, hogy az ilyen beismerés az ész határairól nem része az általános és normatív világképnek. Vélhetően azért nem, mert akkor az emberi létezés nagy kérdéseivel is szembesülni kellene, és be kellene ismerni, hogy a valóság Isten nélkül nem magyarázható. Mert ne legyenek kétségeink: az az illúzió, hogy a mennyiségi-matematikai gondolkodás elégséges mindennek a magyarázatára, arra a feltételezésre épül, hogy a valóság Isten nélkül is érthető és magyarázható. Nos, nem az. Azok, akik ilyet állítanak, valójában leegyszerűsítenek, aminek az a következménye, hogy az ember csak önmagában forog, de valójában vak önmaga valóságos helyzetére. Szemben a keresztyénséggel, amely éppen azt vallja, hogy a valóság csak akkor érhető, ha összefüggésbe hozzuk Istennel. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy a keresztyén ember mindent tud, hanem azt, hogy a valóság emberi megragadásának határai vannak, és a harmonikus egész csak Isten felől látható. És ez nem az ember leértékelése, amiből csak köldöknéző pesszimizmus fakad, hanem éppen ellenkezőleg, az emberi rendeltetés kikezdhetetlen alapja. Mert az ember önértékelését a létben az adja, hogy önmagát Istenben láthatja meg. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1 Kor 13,12) 


| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

„Úgy nevelitek és neveltetitek…” A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

Az illusztráció saját fotó, a hollandiai Driestar keresztyén tanítóképző egyetem auláját ábrázolja

Így szól a fogadalom, amelyben a szülők és keresztszülők ígéretet tesznek és felelősséget vállalnak a kisgyermek jövőjét illetően. De vajon a valóságban mi alapján válik el egymástól a nevelés és a neveltetés feladata, felelőssége? Az elmúlt fél év eseményei az óvodai-iskolai nevelés tekintetében váratlan és bizonytalan helyzetet idéztek elő: az intézményes tanítás-nevelés feladatainak szinte egésze a családok mindennapi életében jelent meg. A szülők az iskolai

tananyag legkülönbözőbb részeibe tekinthettek bele. Ám ahogyan az iskolában külön-külön tanórákon tanítják az emberi világ egyes vonatkozásait – a családban ezek óhatatlanul összekapcsolódtak. A történelem, az irodalom, a hittan kapcsán felmerülő kérdéseket gyakran a másik tantárgy témáit is figyelembe véve lehetett megválaszolni, kikerülhetetlenül érintve a saját családi élettörténetünket, városunk, hazánk múltját és jelenét is. A természettudományokkal is hasonló a helyzet: egy pohár hideg víz matematikai, fizikai, kémiai és biológiai megközelítésből is ugyanolyan érdekes, és egyúttal személyes is, hiszen épp itt áll előttünk az ebédlőasztalon. Sokakban merülhetett fel a kérdés: vajon nem testálunk-e az iskolára olyan nevelői feladatokat, amelyeket jobban, hitelesebben lehetne megvalósítani a gyermek-szülő kapcsolat természetes kötelékén belül? És ugyanez, megfordítva: nem ma-

rad-e adósunk az intézményes nevelés azokkal a tartalmakkal, amelyeket inkább abban a családtól függetlenített közegben kellene elsajátítani? Az olcsó közlekedés és az internet számtalan olyan dolgot hoz lehetőségként vagy feladatként a közelünkbe, amelyekről nem lehet személyes vagy családi tapasztalatunk. Hogyan lehetünk hitelesen jelen egy olyan világban, ahol bármikor ismeretlen emberek és helyzetek tehetnek bennünket próbára? Képessé kell válnunk arra, hogy a „külvilág”, a globalizált 21. század nézőpontjából tekintsünk magunkra. Értenünk kell a gazdaság, a média, a „történelem utáni kor” politikájának működését, és bizony azt is, ahogyan a tudományosnak hívott világnézet a vallás és a filozófia zárójelbe helyezésével meséli el, mit is kellene emberi voltunkról gondolnunk. E szellemi kaland mellett az óvoda és az iskola arra is szolgál, hogy gyakoroljuk a családon kívül eső, idegen emberekkel való együttélést. Közhely, hogy élethosszig tartó kapcsolataink nagy részét a középiskolában és a felsőoktatásban létesítjük. Steven Pinker sikerkönyve, Az erőszak alkonya meggyőzően mutatja be, hogy a korai civilizációk sokat háborúskodó, erőszakos valósága hogyan szelídült meg mára, úgy, hogy közben az emberi természet nem sokat változott. Keresztyén megközelítésből: a káini indulatoktól szabadulni képtelen ember hogyan képes mégis élhető, működőképes világot teremteni. Nem sokkal nagyobb siker ez, mint az utakat és gépeket alkotni képes emberi leleményesség, mégis életbevágóan fontos, hogy társadalmi valóságunk szelídebbé és emberibbé váljon, hiszen Magyarország még ma is a mosolytalan, bizalmatlan, megbántott vagy épp a törtető emberek által erősen befolyásolt ország. Jó hír, hogy nem kell elfogadnunk ezt az állapotot. Hozzáférhető, jó példák bizonyítják, hogy az iskola lehet az a hely, ahol az együttérzés a másikkal, a segítés jól megtanulható. A nagy múltú református kollégiumok is ilyenek voltak. Reméljük, hogy az ősszel újrainduló oktatás kettős felszabadulást hoz: a családok megerősödését nevelő szerepükben, az iskola pedig tovább fejlődhet kulturális beavató, és a béke és szeretet gyakorlatát megvalósító, terjesztő feladatában.  2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Isten türelme

LXIV. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 30. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A türelem és a kegyelem kézen fogva járnak egymással. Isten azért kegyelmes, mert türelmes, és azért türelmes, mert kegyelmes. Szép példája ennek, amikor a házasságtörő nő vádlói előtt Jézus ír a földre, és türelmesen megvárja, amíg eldobják a köveket, mivel ők sem bűntelenek. Ő türelmes a vétkes asszonnyal és a vádlóival egyaránt. A tékozló fiú apja is türelmesen várja haza elkóborolt fiát. A Biblia tanúsága szerint türelmes Istenünk van, és Jézus az Úr türelmének szenvedélyes tanúságtevője. A kereszt és a feltámadás ugyancsak az isteni türelemről szólnak. A mi tragédiánk az, hogy türelmetlenek vagyunk egymással, önmagunkkal és Istennel szemben. Máté evangéliumában van egy példázat a türelemről illetve a türelmetlenségről. A király számadást tart, és kiderül, hogy tartoznak neki tízezer talentummal. Hívatja az adósát, aki leborul előtte, és haladékért könyörög, ő pedig elengedi minden adósságát. Később ez az ember találkozik egy ismerősével, aki száz dénárral tartozik neki, fojtogatni kezdi, és követeli rajta a pénzt. Vele türelmes volt a király, elengedte a tartozását, de ő a másikkal szemben türelmetlen és kegyetlen volt. Mielőtt elítélnénk ezt az embert, nézzünk magunkba, és meglátjuk, hogy mi is hasonlók vagyunk: az Istentől kapott türelmet és kegyelmet sokszor mi sem tudjuk továbbadni. Elnéztem, ahogy gyermekeink az unokáinkról gondoskodnak, hogy milyen nagy türelemmel és szeretettel gondozzák őket. Amikor magukhoz ölelik Nimródot, Johannest, Ráhelt és Lujzit, azt gondolom, hogy minket is így ölel magához az Isten. Mert velünk is türelmes, csak mi erről gyakran megfeledkezünk. A türelem szóban benne foglaltatik a ’tűrni’ szócska is. Csak az lehet türelmes, aki képes tűrni, eltűrni valamit vagy valakit, elviselni a nehézségeket, a neki adatott keresztet. A türelem nem tétlen lemondás, üres várakozás, hanem belesimulás Isten akaratába, elszánt kitartás. A türelem a lélek gyümölcse, tehát isteni ajándék. „...az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Mk 4,26–28) „Ez a magától: ez a Kegyelem.” (Reményik Sándor) Jó lenne megértenünk: a mi dolgunk csak a magvetés, „a növekedést az Úr adja”. Amikor új otthonunkba költöztünk, fákkal, bokrokkal, virágokkal népesítettük be a kertünket. Azóta nagyra nőttek ezek a növények, pedig mi csak öntöztük őket. Gyakran gyönyörködöm bennük, így a borostyánban is, amely új meg új hajtásokat hoz, egyik levelet a másik után. Az is igaz, hogy a türelem rózsát terem, mert a rózsáink is egyre nőnek, illatoznak, és új hajtásokat hoznak. Jó lenne megtanulni tőlük: csak a magvetés bízatott ránk, a többi türelem és kegyelem dolga.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Kóruséneklés távolságtartással 9 771419 856007

HARGITA PÉTER KARVEZETŐ EGYHÁZZENÉRŐL ÉS AZ ÚJ ÉNEKESKÖNYVRŐL

20035

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Hűséges élet, hűséges életmű PETRŐCZI ÉVA

Lábadi Károly: Vörösmart a mart alatt, Alapítvány a Közjóért 2020

A járványos „hadihelyzet” miatt valószínűleg a neves, közmegbecsülésnek örvendő néprajztudós szerző saját kiadásában, de legalábbis kiadónév megjelölése nélkül jelent meg a közelmúltban Lábadi Károly újabb, ismét „hazanéző” remeke. Ezúttal a horvátországi Eszék-Baranya megyében, Eszéktől, a szerző és felesége korábbi lakó és „magyarságszolgálati” helyétől harminchat, a magyar határtól pedig mindössze tíz kilométerre fekvő Vörösmart községről. Közigazgatásilag Hercegszőlőshöz tartozik a település, vagyis a Hercegszőlősi Kánonok bölcsőhelyéhez, reformációnk egyik döntő fontosságú helyszínéhez. Az 1950-es születésű, 1991-ben ugyan Magyarországra költözött, de feleségével és tudóstársával, Lábadiné Kedves Klárával együtt anyaországi lakosként is nem mindennapi szakmai és magánemberi hűségű drávaszögi etnográfusnak, illetve mindkettejüknek számos könyvéről írtam már, többnyire a Reformátusok Lapja hasábjain, tekintettel kötődéseik, munkásságuk megszámlálhatatlan református vonatkozására. Lábadi Károly egyik, nagyon becsülendő profilja a település-krónika. Írt többek között Laskóról, Kopácsról, Várdarócról, szülőhelyéről, Bácsgyulafalváról, Sepséről, Kiskőszegről, Batináról és Bellyéről, némelyikről több ízben is. A jelen kiadványban, ebben a nagyon változatos Vörösmart-miscellániában, amelynek lapjain a sok téma és különböző műfaj szép harmóniába ötvöződik, vannak a Lábadi házaspárnak olyan korábbi munkái, amelyekről hírt adtam már. Köztük az irodalmár-lelkész Ács Gedeonról, továbbá az első magyar diplomás lelkésznőről, Novák Olgáról, és a Bauhaus egyik büszkeségéről, Berger Oti textilművésznőről szóló opuszaikról. Most Vörösmart történetének két meghatározó, nemes lelkű református személyiségét szeretném a könyv anyagából hangsúlyosan kiemelni. Az első egy valósággal „beszélő nevű” református ta-

nító, Apostol János, aki 1865-ben lett a falu helvét hitvallású nebulóinak apaszívű tutora. Szelídségét akkor, a pálcás pedagógia korszakában sokan kárhoztatták, ám 1885-ös canonica visitatiós jegyzőkönyvében Szász Károly püspök így méltatta az elhivatott református pedagógust: „A tanító Apostol János, régi, de igen képzett egyén, ki az új tanmódszerekben kevéssé jártas, de értelmességével pótolja e hiányt. Az iskolakötelesek pontosan feljárnak…” (Tudniillik az iskolába, ez pedig nagy szó volt akkor, amikor az iskoláskorú gyermekek zömét bevonták a legkeményebb mezőgazdasági munkákba is.) Az 1869-ben ugyan miniszteri jutalmat nyerő, később azonban nyugdíj nélkül tengődő, apostoli lelkületű Apostol tanító úr igazi „lámpás”, Isten küldte néptanító volt, olvasóegyletet szervezett Vörösmarton, ugyanakkor jeles gyümölcstermelőnek és borásznak számított, sőt, még amatőr régésznek is, aki bronz, ezüst és rézérméket küldött a Nemzeti Múzeum éremtárának. Hozzá hasonlóan apostoli lelkipásztort küldött egy emberöltővel később Vörösmartnak a Teremtő, a település és a református eklézsia első igényes krónikása, Fábián Zoltán személyében. Ő 1909–1935 között, nagyon nehéz és változékony időkben szolgálta Vörösmartot. Még az első világháború előtt publikálta máig mérvadó fő művét, amelynek címe: A vörösmarti református egyház története. A háborús években valóságos táv-lelkigondozást is végzett, a távolban harcoló, gyülekezetéből kiszakított katonáknak küldött leveivel és alkalmiságukban is értékes, mert őszinte, imádságos verseivel. Lábadi Károly a magyar szellemi életnek itthon és a Délvidéken is csendesen, fáradhatatlanul működő szolgálattévője, hitvesével együtt. Nem a harsány médiajelenlét emberei ők, hanem az értékmentésbe, értékfelmutatásba soha bele nem fásuló, tevékeny emberpár. Így tehát tökéletesen érthető, hogy a Vörösmart a mart alatt egyik támogatója éppen az Alapítvány a Közjóért volt. A szerző számtalan kitüntetés birtokosa már, elismeréseihez legfeljebb egy mondatot tegyünk hozzá: Apostol János tanító úr és Fábián Zoltán nagytiszteletű úr, a nem is túl távoli Vörösmarton nagy becsben tartaná, gyakorta forgatná ezt az értékes könyvet. A kiadvány valószínűleg a Püski Könyvesboltban lesz elérhető.  2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 23


| KITEKINTŐ |

Az épületeknél is fontosabb a nemzet újjáépítése Közel-keleti testvéregyházaink is súlyos károkat szenvedtek az augusztus 4-i bejrúti robbanás következtében, azonban a megrongálódott egyházi épületek helyreállításánál is fontosabb számukra, hogy diakóniai és segélyszervezeteiken keresztül humanitárius segítséget nyújtsanak több ezer bajba jutott családnak. A Magyarországi Református Egyház hétmillió forint gyorssegélyt biztosít számukra. A Magyarországi Református Egyház mindkét helyi testvér­ egyháza, a bejrúti központtal működő Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat (NESSL) és a Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) is súlyos károkat szenvedett az augusztus 4-i robbanás következtében. A megrongálódott egyházi épületek helyreállításánál is fontosabbnak tartják azonban, hogy diakóniai és segélyszervezeteiken keresztül humanitárius segítséget nyújtsanak több ezer bajba jutott családnak. Az arab és örmény reformátusok összesen mintegy kétmillió dolláros segélyalap tervével fordultak nyugati partnereikhez, egyházakhoz, keresztyén segélyszervezetekhez, valamint a Református Egyházak Világközösségéhez morális és anyagi támogatásért. Mindeközben mélyreható politikai és társadalmi változásokat szorgalmaznak, a libanoni nemzet újjáépítéséről beszélnek, a regionális hatalmak destabilizáló befolyásának visszaszorítását, a nemzetközi szankciók felfüggesztését és a korrupció visszaszorítását követelik. Egyházunk összesen csaknem hétmillió forint gyorssegélyt nyújt két testvéregyházának.

SOKMILLIÁRD DOLLÁROS KÁR A NESSL által 2018-ban alapított, civil szervezetként működő Együttérzés Protestáns Egyesület (CPS) arra törekszik, hogy a protestáns szellemiséget és ethoszt a nemzetközi fejlesztési projektekben szerzett tapasztalatával és szigorú szakmaisá24 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

gával összekapcsolva a keresztyéni irgalom világos jeleként segítsen hatékonyan a reményvesztett társadalomban. A református segélyszervezetnek most egyszerre kell szembenéznie a kilátástalan szíriai helyzettel és az augusztus 4-i robbanás következtében az amúgy is politikai és pénzügyi krízistől szenvedő libanoni társadalom súlyos válságával. Becslések szerint háromszázötvenezer ember kényszerült otthona elhagyására a hatmilliós országban, amelynek évek óta egymilliónál is több szíriai és palesztin menekültről is gondoskodnia kell, ahol akadozik az áramellátás, kórházakat zárnak be a súlyosbodó új koronavírus-járvány kellős közepén, csaknem kilencvenszázalékos az infláció, és bankcsőd fenyeget. A református segélyszervezet nemzetközi partnereknek küldött videójában összegezte a károkat a tragikus eseményt követő napokban. A robbanást, amely 4,5-es erősségű földrengésnek felelt meg a Richter-skálán, és még az ide kétszáz kilométerre lévő Cipruson is érezték, Nagaszakihoz és Hirosimához hasonlítja a szervezet. Szakértők szerint kétszáz-ötszáz tonnás robbanás történt, amely egy kisebb, taktikai atombomba erősségével összemérhető pusztítást okoz. Ennek következtében a város felét érte súlyos pusztítás, húsz kilométeres körzetben törtek be ablakok, és sérültek meg épületek. A videó ötszázmillió dollárra teszi a kikötő helyreállítási költségeit, míg a teljes újjáépítés és helyreállítás költségeit tizenötmilliárd dollárra becsüli. Az akadozó áram- és vérellátás,


| KITEKINTŐ |

valamint a járvány miatt amúgy is kilátástalan helyzetbe került bejrúti kórházak felét kellett bezárni, az orvosok és ápolók két műszakban dolgoznak negyed bérért.

SZÁMÍTHATNAK PARTNEREIKRE A NESSL ebben a helyzetben sok évtizedes tapasztalatával a leginkább rászorultakon kíván segíteni. A mindkét országban iskolákat, menekülttanodákat, oktatási és humanitárius programokat, valamint orvosi rendelőket fenntartó közösség az elmúlt tíz napban orvosi ellátással, élelmiszerosztással és átmeneti szállással igyekezett enyhíteni – saját gyülekezetein túl is – a bejrútiak nyomorát. Az egyház szeretetszolgálati alapítványa pedig „Reménység Bejrútnak” jelszóval több mint egymillió amerikai dollár összkölt­ségvetésű, nagyszabású segélyprogramot indított a napokban azzal a céllal, hogy ezer keresztyén és nem keresztyén család otthonát hozza rendbe, és előre feltöltött bankkártyák formájában juttasson anyagi segítséget a bajbajutottaknak. A CPS együttműködik más libanoni civil szervezetekkel, amelyek a Humanitárius Fórum keretében koordinálják tevékenységüket. Mindebben a közösség a nemzetközi partnereire számíthat: egyházakra, egyházi segélyszervezetekre, civilekre és rajtuk keresztül európai és amerikai kormányzati forrásokra. A nemzetközi egyházi szervezetek, köztük az Egyházak Világtanácsa (EVT), a keresztyén segélyszervezeteket tömörítő ACT Alliance és a Református Egyházak Világközössége (REV) is támogatásra és imádságra szólította tagjait.

AZ ÖRMÉNY REFORMÁTUSOK IS ÖSSZEFOGÁSRA SZÓLÍTANAK A Magyarországi Református Egyház másik libanoni testvér­ egyháza, a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) ugyancsak nemzetközi partnereihez fordult a robbanást követő napokban. Az UAECNE központi bizottsága arra kéri világszerte az egyházakat, hogy imádkozzanak Libanon­ ért, és erejükhöz mérten támogassák a civileket, a kormányzati és egyéb szervezetek munkáját, hogy az ország kilábalhasson a sokrétű válságból. „Otthonokat, üzleteket, iskolákat, egyházakat és egészségügyi intézményeket kell újjáépíteni. De különösen arra kérünk mindenkit, hogy imádkozzon az elcsüggedt emberek fizikai és érzelmi, lelki gyógyulásáért, hiszen a hosszan elhúzódó krízisben alig látnak okot a reményre. Az UAECNE helyi intézményein és szélesebb közösségén keresztül igyekszik mindent megtenni a testi és lelki újjáépítésért Libanonban” – írják. Az örmény reformátusok Bejrút központjában álló templomai és intézményei is súlyos károkat szenvedtek. „Épületek, amelyek a tizenöt éves polgárháborút is túlélték, most egy szempillantás alatt váltak lakhatatlanná” – fogalmaz az egyház vezetése a nemzetközi partnereknek írt levelében. A három templom, négy általános és középiskola, a diakóniai központ és

az idősotthon, valamint az egyház központi épületének helyreállítási költségeit átszámítva százmillió forintra becsüli az egyház. Az örmények ennek a kétszeresét tervezik ugyanakkor humanitárius segítségnyújtásra, családok támogatására, otthonaik újjáépítésére és egészségügyi ellátásra fordítani.

NEM CSUPÁN A TÚLÉLÉS A CÉL A református egyházi vezetők és az őket támogató nemzetközi keresztyén közösség ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy a humanitárius segítségnyújtás és az újjáépítés mellett radikális társadalmi és politikai változásra is szükség van az országban. A korrupt politikai elit felelőssége mellett a regionális hatalmak Libanonban folytatott rivalizálása és politikai befolyásszerzése, illetve az ártatlan lakosságot sújtó nemzetközi szankciók kilátástalanná teszik a Közel-Kelet stabilitása és a térség fogyatkozó keresztyén közössége számára is kulcsfontosságú kicsiny ország jövőjét. A nemzetközi összefogásnak valódi békét, politikai stabilitást, függetlenséget és a nemzet újjáépítését kell szolgálnia. A még mindig a lakosság harmincöt-negyven százalékát kitevő, többségében maronita katolikus keresztyén közösség felelőssége az, hogy ezt a folyamatot minden erejével támogassa. A libanoniak egy százalékát képviselő protestáns egyházak társadalmi változást akarnak, átlátható és tisztességes közéletet, az emberi méltóságot és az egyenrangú állampolgárságot szem előtt tartó demokratikus rendet, a vallási és etnikai csoportok békés együttélését az országot destabilizáló külső politikai befolyástól mentes környezetben. Reményt a reményvesztett libanoni nemzetnek és az egész térségnek. – Azt szeretnénk, ha a nyugati egyházak megértenék, hogy a közel-keleti keresztyének saját hazájukban szeretnének élni. Még ha sok keresztyén menekülni kényszerült is, hiszünk abban, hogy Isten akarata, hogy ebben a régióban éljünk, hogy szeretetéről itt tegyünk tanúságot. Nyugati testvéreinktől azt várjuk, hogy ebben segítsenek minket. Mi, közel-keleti keresztyének modern államokban szeretnénk élni, amelyek elismerik és megvédik a kisebbségek jogait, és ahol minden más állampolgárral egyenlő jogokkal felruházva vehetünk részt a politikai folyamatokban. Nem csupán a túlélés a célunk, hanem pozitív hatással akarunk lenni a társadalomra – jelölte ki az együttműködés célját Joseph Kassab, a NESSL főtitkára egy korábbi interjúban.

EGYHÁZUNK IS SEGÍTSÉGET NYÚJT A magyar református közösség nevében Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke valamennyi libanoni testvér­ egyháznak és partnerszervezetnek levelet küldött, amelyben együttérzésének és szolidaritásának adott hangot. Egyházunk összesen mintegy hétmillió forintnyi gyorssegéllyel támogatja a libanoni református testvéregyházainak újjáépítési és humanitárius programjait.  REFORMATUS.HU 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Kvázi

Halljuk, olvassuk – unásig – a latin eredetű divatszót, illetve a vele szerkesztett közléseket: „kvázi ingyenesen vizsgáznak”; a cégnek „kvázi történelmi szerepe van”; a terület „kvázi kiüresedik”; „a kvázi hobbim”; „Az Aladdin egy kvázi fenomenális, majdnem kozmikus blöff”; „New York kvázi a második otthonává válhatott”; „kvázi fél évet fed át”; „könnyen (kvázi azonnal) felhasználható képek”; „a rendezvény kvázi egy plusz fogadóóraként is működött”, „ők is kvázi segítsék az egyesületi edzőket a munkájukkal”; „a kvázi idillikus állapot nem fog örökké tartani”; „az étterem kvázi rendezvényhelyszín”; „tetszik, csak kvázi ritka”. Így, egybegyűjtve jó néhány kvázit, talán még inkább érzékelheti az olvasó, mennyire nehézkesek az efféle mondatok, mondatrészletek, és ezek sorát követve azt is kön�nyen belátja: ha nem muszáj, ne alkalmazzunk idegen szót! Leginkább akkor ne tegyük, ha van helyette megfelelő magyar kifejezés. A kvázi több ilyennel is leváltható. Néhány példa: majdnem; majdhogynem; látszólag(os), ránézésre; valami számba menő, valamilyennek látszó, tetsző, de lényegében nem az, nem egészen az; megközelítőleg pontosan; kevéssel több vagy kevesebb számban; nem sok hiányzik ahhoz, hogy; mintegy; szinte; csaknem; félig-meddig; többé-kevésbé; részben; kevés híján; kis híján; már-már, azt lehet mondani; jóformán; körülbelül; nagyjából; úgyszólván; hozzávetőleg; némileg; úgy-ahogy; hajszál híján. Íme, ennyire nagy merítés lehetséges a magyar szinonimakészletből! (És közel sem soroltuk fel az összes lehetséges rokon értelmű szót.) Tehát a fenti példák közül egynémely magyarul: hozzávetőleg (megközelítőleg) fél évet fed át; majdhogynem ingyenesen vizsgáznak; szinte (úgyszólván) a második otthonává válhatott; idillikusnak tetsző állapot; ritkaságszámba megy. Hát nem jobban hangzik így? Remélhetjük, ekképp nemcsak „kvázi” (nagyjából) érthető, hanem teljesen.  ARANY LAJOS

Kányádi Sándor Öreg iskola ünnepére című költeményéből idézünk három sort. Vízszintes: 1. Az idézet első része (K, K, Ő). 14. Szlovén–olasz folyó (olasz helyesírással), több első világháborús csata színtere. 15. Kanális. 16. Bessenyei Zsófia. 17. Tündér … (Szabó Magda). 19. Somogyvári Rudolf. 20. Kén és alumínium vegyjele. 21. Klasszikus kötőszó. 22. Lehoczky István karikaturista szignója. 23. Régész igéje. 25. Kiejtett betű. 26. Kötéllel rögzít. 28. Szemmel érzékel. 30. Szobából elemel. 32. Román írónő (Florina ILIS). 33. Női becenév. 35. Zárnyitó. 36. Szelén vegyjele. 37. Retesz. 39. Fonal csavarulata. 41. Majdnem fönn! 43. Önálló egység egy nagyobb rendszerben. 45. Senki, de csak belül! 47. Azon esemény bekövetkeztének pillanatában. 49. Egykori német gépkocsimárka. 51. Vércsoport. 52. Falatozni. 54. Sziget olasz földrajzi nevekben. 56. Az alsó légutak kezdetének része. 58. Lelki fájdalom egy szeretett személy halála miatt. 60. Részben rálehel! 61. Idegen női név. 62. Bécsi tojás! 63. München folyója. 65. Gabonát betakarít. 67. Dátumrag. 68. Dorogi egynemű betűi. 70. AAA! 71. Hegység Európa és Ázsia határán. 72. Herélt kos. 73. Az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja (Gáspár). 76. Luther keresztneve, németül. Függőleges: 1. Berlini Biblia! 2. Ostoba. 3. Szóval. 4. Ismeretlen névbetűi. 5. Adásvétel. 6. Idegen Noé. 7. Ilonka. 8. Kétes! 9. Erkel-díjas zeneszerző, népzenekutató, karnagy (Lajos). 10. Másik helyre deponál. 11. Kén-monoxid. 12. Némán önerős! 13. Görög eredetű férfinév, jelentése: napkeleti országból való. 18. Korsós Judit énekesnő művészneve. 22. Finom üledék. 23. Szid. 24. … Sumpter, amerikai színésznő, énekes és modell. 27. A szabadba. 29. Gépjárművel sávot vált. 31. Lant, angolul. 32. Az idézet második része (R, E, K). 33. Újságírói műfaj. 34. Török nagyváros. 38. Ráfizetés része! 40. Aratás egynemű betűi. 42. Még jó! 44. Fonott bevásárlóeszköz. 46. Opera legfontosabb dalbetétje. 48. Kis Mihály. 50. Jelez a kutya. 53. A vér és a szövetek sejtjei között ez teremti meg az összeköttetést. 55. Shakespeare királya. 57. Kis vízfolyás. 59. Vékony falemezekből készült ablakredőny. 61. Turandot hercege. 64. Juhszállás. 66. Képkeret. 69. Összevissza súg! 71. Pulyka páros betűi. 72. Ütlegelni kezd! 74. Zana József. 75. Patron szélei! 77. Rádium vegyjele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Éhínség támadt minden országban, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér.

26 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.


| GYERMEKEKNEK |

Bóáz földjén

Forrón sütött a nap, pedig még csak május volt, árpaaratás ideje. Ruth már kora hajnalban kiment Bóáz földjére, és késő estig gyűjtögette a gabonaszálakat az aratók után. De miért tehette ezt meg? Megtudod, ha a kalászokon olvasható szavakat a megfelelő sorrendbe rakod! Fárasztó volt ez a munka, de Ruth kitartóan végezte. Egy napon a föld tulajdonosa, Bóáz is kiment a mezőre. Azonnal észrevette Ruthot, és megkérdezte a munkák felügyelőjétől, hogy mit keres itt ez az idegen asszony. – A rokonod, Elímelek családjához tartozik – válaszolta a férfi Bóáznak. – Móábi nő, Naomival érkezett a városba. Elímelek fia volt a férje, de ő meghalt. Minden férfi meghalt a családból, így most nincs senki, aki gondoskodjon róluk. Azért jött ki a mezőre gabonát gyűjtögetni, hogy legyen mit enniük. Bóáz bólintott, azután odaintette magához Ruthot. – Hallgass ide, leányom! – kezdte. De vajon hogyan folytatta? Két állítást valóban mondott Bóáz. Melyik lehet az a kettő? a.) Ne menj te más mezőre szedegetni, hanem maradj csak a szolgálóleányaim nyomában! b.) Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. c.) Nyugodtan szedegess egész nap, és este mutasd meg nekem, hogy mennyit szedtél. Ruth alig akart hinni a fülének. Hát még amikor Bóáz odahívta őt is az olajfa alá, hogy ebédeljen velük! Egyszerű étel volt, az izráeli napszámosok szokásos étele, de Ruthnak talán még soha nem esett olyan jól semmi, mint az az egyszerű ebéd Bóáz mezején. De vajon mit ehettek az aratók? Válaszd ki a rajzok közül! A megfejtéseket a lap alján találod. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból Ruth könyve második részének 4–15. igeversét!  Megfejtések: Ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek. (3Móz 19, 9–10); a.) és b.); Ecetes vízbe mártogatott kenyér és pörkölt gabona. 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Elmarad az egységes lelkészképesítő vizsga

Szeptemberben tartották volna a Sárospataki Református Teológiai Akadémián az ez évi egységes lelkészképesítő vizsgát. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa augusztus 17-i ülésén a terjedő koronavírus-járvány miatt hozta meg határozatát az elhalasztásról. A vizsgára csaknem százan jelentkeztek. A magas létszám miatt – járványügyi szempontból – a testület nem tartja biztonságosnak a kétnapos esemény megrendezését – tájékoztatta az egyház kommunikációs szolgálatát az Elnökségi Tanács. A lelkészképesítő vizsgát várhatóan tavasszal pótolják. Az új időpontról minden jelentkezőt értesítenek.  REFORMATUS.HU

ÁLLÁS

A Sárbogárdi Református Egyházközség presbitériuma az egyházközség Idősek Otthona intézményvezetői állása betöltésére pályázatot hirdet. A pályázat részletes leírása, feltételei elérhetőek a Parókia honlapján, a gyülekezeti honlapon (Sárbogárdi Református Egyházközség, https://honlap.parokia.hu/ lap/sarbogardi reformatusegyhazkozseg/ cikk/mutat/idosek-otthona-1/#). A pályázat beérkezésének határideje: szeptember 25. Cím: Református Lelkészi Hivatal, 7000 Sárbogárd, Tompa Mihály utca 41.

Az élet és a haza összekapcsolódik A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai és tagszervezetei augusztus 20-a előestéjén ismét ünnepi istentiszteletet szerveztek, hogy együtt adjanak hálát nemzetünkért, együtt imádkozzanak az ország és a főváros vezetőivel, valamint a határon túli vendégekkel. Az alkalomnak ebben az évben a fasori evangélikus templom adott otthont. Aradi György, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora elmondta: fontos, hogy időről időre szétnézzünk saját házunk táján, szomszédságunkban, és emlékezzünk arra, hogy mindannyian az Úr népe vagyunk, „nem származás vagy birtokviszony, hanem az Istentől kapott tanulási készség alapján”. Az ünnepi istentiszteleten Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a MEÖT főtitkára hirdette az Igét az Ézs 40,27–31 alapján. – A nemzetiszín szalag a kenyéren azt fejezi ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik – fogalmazott Kondor Péter püspök a Kárpátalján sütött jelképes kenyérről, amelyet Zán Fábián Sándor református püspök és Nagy Béla főgondnok hozott az ünnepségre. – Add meg nekünk, hogy rád figyelve népünkért, hazánkért éljünk! Köszönjük, hogy a te ígéreteid igazak. Hisszük, hogy szövetséget kötöttél velünk és atyáinkkal, tudjuk, hogy az ég és föld megrendülhetnek, de ezt a szövetséget te meg nem rontod. Hisszük, hogy ha hozzád térünk, és te leszel egyetlen Urunk, akkor feltámad a mi világosságunk – könyörgött az ünnepi alkalom végén Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Református díjazottak Az államalapítás ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket és miniszteri kulturális díjakat adtak át augusztus 19-én és 20-án a Pesti Vigadóban, illetve a Karmelita kolostorban. A díjazottak között ezúttal is voltak református személyiségek. Szinnyei József-díjat kapott Kovácsné Pázmándi Ágnes okleveles könyvtáros, református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének munkatársa. Az elismerést Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára és Fekete Péter, az Emmi kultúráért felelős államtitkára adta át. Megtartották a koronavírus-járvány miatt elhalasztott március 15-i díjátadókat is, így most vette át kitüntetését többek között Balog Zoltán lelkipásztor, korábbi miniszter, Takaró András esperes, Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor, Molnár János lelkipásztor, történész, Raffay Ernő történész, a Károli-egyetem volt rektorhelyettese, Bakos Zsuzsanna, a Magyar Református Szeretetszolgálat szakmai vezetője, P. Tóth Béla Lukácsné nyugalmazott iskolaigazgató, Bács Csaba Attila lelkipásztor, gimnáziumi tanár, Szabó Gábor lelkipásztor és Gér András zsinati tanácsos.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: FÜLE TAMÁS, PAROKIA.HU 28 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.


| EGYHÁZI ÉLET |

Jubileumi köszöntések a Nagytemplomban

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség augusztus 23-án vasárnap köszöntötte vezető lelkipásztorát, Vad Zsigmondot harmincéves nagytemplomi szolgálata alkalmából, valamint Sepsy Károly orgonaművészt, a gyülekezet korábbi kántorát, aki ezen a napon ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Vad Zsigmond 1990 augusztusában kezdte meg szolgálatát a Nagytemplomban. Az elmúlt harminc évért adott hálát a gyülekezet, az alkalmon pedig személyesen és videóüzeneteken keresztül is köszöntötték lelkészüket. A Nagytemplomi Református Egyházközség nevében Ember Sándor főgondnok méltatta Vad Zsigmond esperes-lelkipásztort. – 1990 nyarán már túl voltunk az első szabad választáson, és az új országgyűlés augusztus elején a Magyar Köztársaság elnökét is megválasztotta. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi 4. törvény alapján megkezdődhetett az egyházak nevelési-oktatási, szociális, egészségügyi és kulturális tevékenységének újraszervezése. (…) Ezen a nyáron érkezett gyülekezetünkbe tíz év balmazújvárosi szolgálat után családjával Vad Zsigmond. Elkezdődött a munka: többek között az orgona felújítása, a gyülekezeti kórus megalapítása, földrészeken átívelő testvérgyülekezeti kapcsolatok kialakítása, az Immánuel Otthon és Iskola, a Nyitott Ajtó Szociális Alapítvány, a Reménysugár Nappali Melegedő és a Karakter 1517 Kávézó létrehozása, a Nagytemplom felújítása mind-mind Vad Zsigmond és munkatársai érdeme. (…) Az elmúlt három évtized során erős és virágzó gyülekezet jött lére Isten országának dicsőségére – sorolta a főgondnok.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében kiemelte, hogy az elmúlt harminc esztendő alatt úgy ismerte meg Vad Zsigmondot, mint jelentékeny kapcsolatépítőt. – Páratlan nemzetközi gyülekezeti kapcsolatrendszert hozott létre, amelyből nemcsak a gyülekezet, hanem az egész kerület és egyház is gazdagodott – mondta a püspök, majd kiemelte: Vad Zsigmond példamutató szervező, házigazda, csapatépítő, családcentrikus, gyülekezetépítő, gondolkodó, mentor-lelkipásztor. Ezután Fekete Károly püspök köszöntötte a gyülekezet nevében Sepsy Károlyt, és a tíz évvel ezelőtt, a Sepsy családról készült tanulmánykötetből idézett az orgonaművésztől: „Isten járt előttem, velem, mögöttem. Sok-sok ajándékot kaptam tőle. Az egész Nagytemplomot és benne egy orgonacsodát. Megesett, amikor egyedül orgonáltam a magamra zárt Nagytemplomban, úgy éreztem, hogy hangosan kiáltanom kell: Szép vagy, Uram, és minden zene, amely a te szépségedről szól! Ezt viszem és adom át az embereknek, jaj, csak el ne rontsam! És ugyanez tett boldoggá az igehirdetésben: megérteni az üzenetet és továbbmondani, és eközben érezni a lélek erejét, Isten igazságának felemelő áradását. Oh, de jó a jó hír követének lenni!”  TTRE.HU

SZEPTEMBER 6. PÁPA

A Pápai Református Teológiai Akadémia vasárnap 14 órától tartja tanévnyitó ünnepi közgyűlését a pápai református Ótemplomban (Pápa, Fő utca 6.). Igét hirdet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A szervezők várják az akadémia hallgatóit és családtagjaikat az eseményre. 2020. augusztus 30.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ó Nagy Ferenc nádudvari gondnokot kérdeztük. ő kegyelmét. Édesanyám kilencvenhét éves korában halt meg. Végig együtt lehettünk, nagy áldás volt ez az életünkben. Ő olyan mélyen hitt, hogy szinte követni sem lehet ebben. Megélte a szörnyű ötvenes éveket, a kuláküldözést. Édesapám a háborúban fogságba került, rettenetes volt. Mégis túljutottak rajta, és ami a legfontosabb: hittel éltek mindvégig. Ezt láttuk és ebben nőttünk fel.

Ó Nagy Ferenc a Nádudvari Református Egyházközség főgondnoka. Negyvenéves presbiteri szolgálata során és egyházmegyei tanácsosként szomorúsággal látja az egyház sorvadását. Ugyanakkor hisz abban, hogy lesz fordulat.

Gondnokként mit tesz a gyülekezet épüléséért? Fontos a személyes beszélgetés, amely sokszor nem is tudatos a gyülekezetépítés szempontjából. Mégis egy-egy ilyen alkalom – amikor elültetünk egy kis magot a másik ember lelkében – az Isten ügyét szolgálja. Emellett nekem mindig is fontosak voltak a testvérgyülekezeti kapcsolatok és az ifjúság. Nagy áldás volna számunkra az egyházi óvoda és iskola. Teljesen más lenne úgy gyülekezetet építeni, ha lenne oktatási intézményünk. Bízom benne, hogy ez megvalósulhat.

4

1

Hívő családban nevelkedett. Mindig természetes volt önnek Isten közelsége? A testvéreim és én is az anyatejjel szívtuk magunkba a hitet. Nagyapám, dédnagyapám és édesapám is presbiterek voltak, édesanyám is hitben nevelkedett. Mi ezt abban a rendszerben is megtartottuk, amikor tiltották a vallásgyakorlást. Amikor a tanító azzal kereste meg az édesanyámat, hogy ne konfirmáljak, azt mondta, hogy őt nem érdekli, akkor inkább kapjak rossz jegyet, de mindenképp konfirmálni fogok. Feleségemmel ebben a szellemben neveltük két gyermekünket is, akik tovább is tudták vinni mindezt.

2

Mit jelent önnek a hit, Isten közelsége? Van egy kedves igém: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) Ezt többször megtapasztaltam az életemben. Sokat betegeskedtem, átestem több műtéten, és ahányszor segítségül hívtam az Urat, mindig segített. Ez a mai napig így van, és a gyermekeim életében is ugyanezt tapasztalom. Hálát adok azért is, hogy a gyermekeim házastársai is mind hitben élő emberek. Jó ezt tudni, jó így élni.

3

Hogyan élték-élik meg a hitet a családban? Erőt és biztonságot nyújt nekünk. Isten egyengeti az utunkat, mindig éreztem és érzem az 30 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 30.

Egyházmegyei tanácsosként hogyan látja a református gyülekezetek helyzetét és jövőjét? Nem vagyok túlságosan derűlátó. Tanácsosként járom a gyülekezeteket, és látom mindenütt a tenni akarást, de ha nincs kivel lépni, ha nincs ember, akkor nagyon nehéz dolguk van. Nem mindegy, hogy valaki hitből vagy színből jár istentiszteletre. A létszám nem minden. Engem meglepett és elkeserített a legutóbbi esperesi beszámolóban hallott adat, amely szerint 2002 óta negyven százalékkal csökkent az egyháztagok száma az egyházmegyénkben. Sajnos nem látom azt, hogy ez hirtelen megváltozhatna. Talán a református iskolák és óvodák hozhatnának fordulatot. Ha az onnan kikerülő fiatalokból csak húsz százalék igazi hitre jut, akkor már van tovább. Akkor már van kovász. Bízom benne, hogy Isten megadja ezt. Hiszem, hogy lesz majd fordulat. Mert nekem az az érzésem, ha nem így, akkor is megtelnek a templomok, csak ennek nagy ára lesz. A zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

5


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/35. szám