Reformátusok Lapja 2020/19. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2020. MÁJUS 10.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Postaládába dobott üzenetek 9 771419 856007

AZ ÍROTT SZÓ EREJÉBEN BÍZNAK A TAHITÓTFALUI REFORMÁTUSOK

20019

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Áldjad, lelkem, a te Uradat, Istenedet, minden énbennem dicsérje az ő szent nevét. No, én testem, lelkem, minden erőm, tehetségem, indulatom, érzékenységem, magasztaljátok az Urat, aki a ti bűneiteket megbocsájtja, és minden álnokságodat, ó én lelkem, olyan messze viszi tetőled, amely messze napkelet napnyugattól, mert olyan irgalmatos, kegyelmes tehozzád, mint az édesatya az ő fiaihoz, sőt az édesanyák szerelménél is nagyobb az ő szerelme tehozzád, mert az Isten szeretet.  BETHLEN MIKLÓS (1642–1716)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

23

30

INTERJÚ • 6. Járvány Szíriában is | Ódor Balázs külügyi irodavezető számol be közel-keleti partneregyházunk aktuális szolgálatairól és magyarországi támogatásukról.

REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Oltalom | Májusköszöntő töprengések Kocsis Julianna tollából.

AKTUÁLIS • 8. Telefon a pánik ellen | Nem kell egyedül maradnunk a betegségtől való félelemmel, a vonal másik végén ott vannak a református telefonos lelkigondozói szolgálat szakemberei.

GONDOLATOK • 21. Azért nincs még végünk | Jezsoviczki Noémi publicisztikája.

INTERJÚ • 23. Lelkigondozás Erdélyben a járvány idején | Utánajártunk, milyen kihívásokkal küzdenek a lelkigondozók, pszichológusok határon innen és túl.

PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Floriska István kolozsvári gyülekezeti és egyházmegyei főgondokot kérdeztük.

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

2020. május 10.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 10.

VASÁRNAP

V. 11.

HÉTFŐ

V. 12.

KEDD

V. 13.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(3) „Boldogok…” (Mt 5,1–12) A „boldog” kifejezés itt nem megállapítás, hanem egy magasztaló üdvözlés lerövidített formája: „Üdv annak, akit boldognak lehet nevezni, ezért boldogan lehet dicsérni.” Isten az, aki boldog, önmagának elégséges, és akinek kegyelme abban mutatkozik meg, hogy üdvösséges boldogságát nekünk ajándékozza Jézus Krisztusban. A boldogságmondások rámutatnak a jelenre, annak hiányos, fájdalmas valóságára: szegénység, sírás, éhezés, üldöztetés. Ezek mindegyike testi és lelki értelemben együtt magyarázható csak. A boldogságmondások kijelentik azokat a hitből érlelődött gyümölcsöket, amelyek e hiányokat Isten eszközeiként gyógyítják a világban: szelídség, irgalom, tisztaszívűség, békességszerzés. Ez a négy gyümölcs elég lenne ahhoz, hogy Isten eredeti gondolata szerint rendeződjék az életünk. Ha nincs szelídség, irgalom, tisztaság és békesség, nincs élő hit, ezért a magunk módján erőlködünk azért, hogy boldogok legyünk, miközben halálosan boldogtalanok vagyunk. Urunk, adj hitet! Urunk, köszönjük, hogy már adtál hitet. Végezetül a boldogságmondás kijelenti a boldog Isten evangéliuma által elkészített jövőt (1Tim 1,11): vigasztalás, örökség, megelégíttetés, az irgalom tapasztalata, Isten színe előtti élet, istenfiúság.

1Móz 10  30. zsoltár (13) „Ti vagytok a föld sója.” (Mt 5,13–16) Mit mond Jézus a tanítványairól? (1) Mi vagyunk a föld sója, világító lámpásként a világ világossága és a hegyen épített város. Jézus Krisztus szava teremtő és újjáteremtő szó. „Ti vagytok…” – mondja Jézus (13).

Nem a magunk erejéből leszünk áldássá mások életében. Az Úr jelenléte, követése, áldása, újjászülő kegyelme tesz bennünket ilyenekké. Éppen ezért Jézus nem jövő időben fogalmaz, hanem jelen időben. Nem arról van szó, hogy egyszer majd ilyenekké leszünk, hanem már azok vagyunk. Micsoda kegyelem, méltóság, bizalom! A só ízesít, tartósít, tisztít és gyógyít. A lámpás világít a sötétben, utat mutat. A hegyen épült város messziről látható, biztos pont, mint amilyen Jeruzsálem és a templom hegye volt: láthatóan hirdetve az élő Isten krisztusi szeretetét, az élet és az örök élet ajándékozóját. Valójában Jézus Krisztus a soha meg nem ízetlenülő só, ő az örök világosság, ő a hegyen épített, mennyei város. Mi annyiban lehetünk ilyenekké, amennyiben őt hirdetjük, őt szolgáljuk, őt követjük, őbenne élünk, ő formálódik ki bennünk és általunk.

1Móz 11  127. zsoltár (17) „…betöltsem…” (Mt 5,17–26) Az isteni törvény kifejezi Isten akaratát, életrendjét, amely nélkül minden a halálba hullik szét. A törvény továbbra is érvényben van, de a jézusi értelmezésben. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt (17).

A törvényben kifejezett, éltető isteni akaratnak minden részlete érvényben van, még a legkisebb részlete is. Mindig ott kezdődik a pusztulás, ahol egy aprócska követ kimozdítanak a helyéről, és végül összedől az egész épület. A szervezetben egyetlen helyen megbomlik az egyensúly, és belehalunk (18–19). Jézus nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni (17). A pohár üresen is szép, mégsem töltheti be lényegi rendeltetését. A poharat meg kell tölteni. Isten törvényét, a benne kijelentett, éltető, üdvözítő isteni szándékot be kell tölteni. Ezért jött Jézus Krisztus, és erre váltott meg bennünket is, hogy az ő erejével készek legyünk szívből, örvendezve teljesíteni minden parancsolatban az Isten életes akaratát: kirakattisztaság helyett megtisztuló élet, sokféle paráznaság helyett hűség és megelégedés, „ne ölj!” helyett éltető szeretet!

1Mózes 12  425. dicséret (29) „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki…” (Mt 5,27–32) A férfi és a nő viszonyának tisztasága a házasság medrében lehetséges. A meder nélküli folyó pusztít, a mederben szabályozott folyó pedig éltet. Isten rendje szerint az emberi élet, az emberi társadalom alapja a család. Itt teljesedhet ki igazán az emberi élet: a házasság örök hűségében, testi-lelki összetartozásában, védettségében, intimitásában. Jézus védi a házasságot. Sokféle paráznaság pusztít közöttünk, de a legsúlyosabb a házasságtörés. Ne paráználkodj, ne légy házasságtörő (27)! Kísértés érhet a szemeink által, majd a kísértés végrehajtását a végtagjaink kezdik, közeledéssel, simogatással. Jézus alkut nem ismerő, kemény kijelentése arra utal, hogy a tiszta házasság állandó „irtás”, „szakítás”. A legkisebb megingás ös�szedönti egész testünket, egész életünket, és valóban a gyehenna kezdődik el ott, ahol élvezetet, örömöt, boldogságot akartak emberi módon, emberi indulattal (29–30). Jézus sem szó szerint vette kijelentését, hiszen a szemek kivájása és a kezek levágása még ezután sem szünteti meg magát a gondolatot, amely-

Reformátusok Lapja 2020. május 10.

| AZ IGE MELLETT |

ből a parázna cselekvés kiindul (28). Ezért imádkozik a zsoltáros tiszta szívért, amelyet csak az Úr újjászülő kegyelme teremthet meg benne (Zsolt 51,12). A tiszta szívű ember meglátja az Istent mint szabadítót és megszentelőt (Mt 5,8).

1Móz 13  409. dicséret (37) „…ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem…” (Mt 5,33–42) Szavaink egyértelműségére hívja fel Jézus a figyelmet. Ez az elvárás az Úr kegyelme által érvényesülhet: a hétköznapokban, az őróla szóló bizonyságtételben, a hiteles életben. Nem merünk igent mondani. Helyette a „talán”, az „esetleg”, a „majd meglátjuk” kifejezéseket használjuk. Ritkán hangzik fel ajkunkról a határozott igen, mert nem akarunk elköteleződni, felelősséget vállalni sem egymásért, sem ügyekért. De nem merünk nemet mondani sem, mint ahogy igent sem. Ezzel pedig halálosan nehéz helyzetbe sodorjuk magunkat és másokat is, mert a „semmilyen” vagy a „mindegy, milyen” állapot bizonytalanságánál nincs rosszabb. A krisztusi élet szerint az igen legyen igen, a nem pedig nem. Dönteni kell: mégpedig az alapján, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit hiszünk, hova tartozunk, melyik irányba megyünk. A mi döntésünk előtt az élő Isten rólunk szóló, mindent megelőző döntése – ránk, nyomorult emberekre mondott igene – ad reménységet. Tegyük azért hozzá mindezekhez, hogy az Isten óvjon bennünket a radikális szélsőségektől, mert kiirtjuk egymást. A krisztusi ember tud „árnyaltsággal” járni a világban, de a döntő helyzetekben Isten elkért akaratához igazodva dönt, majd hitvallóan szól és cselekszik.

1Móz 14  54. zsoltár (44) „Szeressétek ellenségeiteket…” (Mt 5,43–48) Ravasz László magyarázata világos. A törvény elrendeli a felebarát szeretetét. A felebarát szeretete azonban az emberi természet romlottsága miatt folyamatosan szűkült saját népünk fiaira, házunk népére és a legközelibb családtagokra. Az ember a szeretet nagy parancsolatát egyre inkább csak erre a kis körre vonatkoztatta, a többire pedig, a közömbösségen kívül, az ellenséges magatartást alkalmazta. Jézus hitetlenségnek tartja, ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek (46–47).

Az ellenség szeretete a tanítványság próbája. Isten felhozza napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak (45). Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (Jn 3,16). Isten Fia, Jézus Krisztus még a kereszten is imádkozott az ellenségeiért, áldotta azokat, akik átkozták, jót tett azokkal, akik gyűlölték (44). Hol találunk ilyen embert? Csak Isten újjászülő kegyelme formálhat bennünket ilyenekké. Az újjászülő Isten azonban megváltó Isten is. Ebben a testben ugyanis mindig távol vagyunk az Úrtól (2Kor 5,6). Csakis az Isten tökéletes (48). Nekünk akkor van esélyünk, ha ő vesz kézbe bennünket. Az evangélium éppen ez: az ő irgalmassága kézbe vette durva életünket; csiszol, formál, megvált. Már elkezdődött a mi megváltásunk.

1Mózes 15  234. dicséret (2) „…ne kürtöltess magad előtt…” (Mt 6,1–8) Feltétlenül kell látszani? Minket, akik rendszeres kegyességi életet élünk, így ez életünk legfontosabb, éltető ritmusa, folyton kísért az, hogy ebben látszódjunk, ebben legyenek sikereink, vagyis ezt vegyék észre mások, és kellőképpen értékeljék. Jézus Krisztus kijelentése sokkal többről szól, mint pusztán a magamutogató, öncélú kirakatkegyesség és a látszatkeresztyénség kritikájáról. Arról is persze. Amikor egymás előtt illendően viselkedünk, de mi van odahaza? Amikor kürtöltetünk magunk előtt, akár adományokat gyűjtve is. Vannak olyan tragédiák, amelyek után szinte versenyzünk az adományosztásban, a segítségben, annak hírül adásában. Tudjuk, hogy ez a világ csak így működik. Urunk nem is akar bennünket kivenni a világból, de megőriz bennünket abban a gonosztól (Jn 17,15), annak kísértéseitől, hogy mindenkor tudjuk, hol a határ. A mi Urunk azonban ennél sokkal többet hangsúlyoz itt. Isten ismer, lát, tud rólunk, szeret, megváltott, az övéi vagyunk. A jutalmunk – őbenne – már készen van. Tegyük csendes hűséggel, reménységgel és bizonyossággal a dolgunkat.

Ennyi elég. Nem kell mindig látszani. Nem kell minden radaron feltűnni. Nem szabad „a verseny” halálos sodrásának még a közelébe se állni. Ne álljunk be a kürtöltetők sorába!

1Móz 16  1. zsoltár

V. 14.

CSÜTÖRTÖK

V. 15.

PÉNTEK

V. 16.

SZOMBAT

2020. május 10.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

zánkon belül, igaz Kárpátaljára és a Közel-Keleten élő keresztyénekre is. A vírus nem válogat, nem tartóztatják fel határok és háborúk sem. Szíriában a hosszú évek után végre éledező kis üzletek, gazdasági kezdeményezések lenullázódnak. Szükség van a segítségre.

Vannak, akik tudnak segíteni?

Igen, egy német missziói partnerszervezetünk például a „bajban ismerszik meg a barát” jelszóval egymillió eurót – körülbelül háromszázötvenmillió forintot – fordít arra, hogy a koronavírus-járványban súlyosan érintett ázsiai és afrikai protestáns egyházakat támogassa. De sokan mások felszabadítják még a tartalékaikat is.

Járvány Szíriában is A koronavírus-járványt határok és háborúk sem tudják megállítani. Szíriában a reformátusok osztanak maszkokat a lakoHEGEDŰS soknak, és orvosaik segítik a betegellátást, MÁRK nem nézve, ki muszlim és ki keresztyén.

Munkájukat a Magyarországi Református Egyház továbbra is támogatja. Ódor Balázst, a Zsinat Külügyi Irodájának vezetőjét kérdeztük.

Erre az évre felfüggesztették a Hungary Helps programot, amellyel az üldözött keresztyéneket segíti Magyarország.

Mit szól ehhez?

Amikor azt hallottam, hogy az egész program megszűnik, összerezzentem. Ez azonban téves hírnek bizonyult. Fontos, hogy a program nem áll le véglegesen, hiszen egy ilyen ügyben nem egy-két évre köteleződik el egy ország, hanem évti­ ze­des távlatokban. A szolidaritásban fontos az átlátható­ság és kiszámíthatóság. De el kell fogadni, hogy a magyar költségvetésnek idén minden forintra szüksége van a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági következményeinek enyhítéséhez. Arra a mintegy hárommilliárd forintra is, amelyet korábban erre a programra szántak.

Nem pontosan ebben a nagy bajban lenne szükség ott is támogatásra?

Dehogynem. Egy világkrízis mindig azokat sújtja jobban, akik már amúgy is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ez igaz ha6

Reformátusok Lapja 2020. május 10.

A Magyarországi Református Egyház 2018 óta lemond a Gustav Adolf Werk (GAW) – német protestáns egyházi – támogatás húsz százalékáról, kifejezetten a szíriai reformátusok javára. A válsághelyzetre tekintettel visszavonják ezt?

Hiába vagyunk most mi is nehéz helyzetben, természetesen nem vonjuk vissza ezt a szimbolikus támogatást. Sőt, ez évben a Kárpát-medencei iskolai szolidaritási alapból jelentős támogatásban részesülnek a szíriai reformátusok, és a Magyar Református Szeretetszolgálat is szervezett gyűjtést.

Milyen most a szíriai reformátusok élete?

Nem a panasz határozza meg a hétköznapjaikat, hanem az, hogyan tudnak segíteni. Aleppóban az örmény reformátusok épp a Hungary Helps program támogatásából tudták felújítani a rendelőintézetüket, amely most fontos járványügyi helyszín.

Tizenkét orvossal tartják a frontot, a helyi lelkész ott osztja a segélyszállítmányokat és védőfelszereléseket. Segítenek mindenkinek vallási és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül.

A keresztyének – főleg a protestánsok –, hiába tépázta meg őket a háború, ilyen helyzetben megmutatják, hogy kis közösségként is sokat tudnak tenni az emberekért. Ez alapozza meg azt, hogy a társadalom többsége elismerje őket – mindez politikai védelmet is nyújt számukra. Egyébként Szíriában is bezártak a templomok, online tartják az istentiszteleteket, és a református iskolák is távoktatásban tanítanak. Ugyanazt élik meg, mint mi Magyarországon, csak nekik ez már a sokadik nyomorúság a háború mellett, így nagyobb nyugalommal kezelik. Számtalan személyes drámáról is hallunk. Például az örmény reformátusok elnöke Aleppóban ragadt a családja nélkül.

Vele sokat beszélünk telefonon – szóval nem csupán a pénzről szól a szolidaritás, hanem politikai kiállásról, kommunikációról és arról, hogy imádkozzunk azokért, akik valódi kisebbségként állnak ki maguk is Krisztus mellett a fenyegetés ellenére. 

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS JULIANNA

Oltalom A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

Javában tart a május, amely mindig is a kedvenc hónapom volt. No, nem csak azért, mert ilyenkor ünnepelem a születésnapomat. Élvezettel figyelem, ahogy táncra perdül az élet ebben az időszakban: már a zöld ezer színe harsog az ágakon, egyre dúsabb a fák lombja, napról napra több virág bontja ki szirmait, a kék-piros-sárga-rózsaszín megannyi árnyalatában pompáznak, bódító orgona- és lilaakácillat árasztja el kedves szülői házam környékét, Budapest árnyas társasházi udvaraiban pedig megszaporodnak a fekete és az énekes rigók trillái.

„Jó volt újra felfedezni a békességet.

Jó volt fellélegezni, és rácsodálkozni a már-már sablonossá vált tényre: Isten jó.”

Május rendszerint feladatok sokaságát is jelenti: a jó idő magával hozza a rendezvények sűrűsödését, az pedig több utazást, találkozót, beszélgetést, írást is jelent. Így aztán a szabadidő minden drága perce értékesebb, okosabb felhasználásra ösztökél.

A vízpartot óhajtó idők is elérhetőnek tetszenek már e hónapban: hívogat Magyarország és a világ összes tengere, tava, folyója, előkerülnek a könnyű cipők, napszemüvegek, a lenge ruhák, utóbbiak miatt hirtelen a Lélek temploma is kicsit több figyelmet kap, és a nyári táborok, önkéntesség, családi és baráti nyaralások előkészítése is magasabb fokozatra kapcsol ilyenkor.

A házasulandók is szívesen időzítik egybekelésüket májusi napra: a szép idő kedvez a kültéri ceremóniáknak, a fotók is jobban mutatnak, ha a természet ölelésében készülnek – mikor is lenne szebb egybekelni szívünk választottjával, mint tavaszidőben.

Minden, minden azt kiáltja májusban: az élet szép, az élet ajándék!

Az idei május azonban kissé más, mint a többi.

A koronavírus-járvány miatt hozott szigorú korlátozások sokunkat a négy fal közé zártak. Szinte lemaradtunk a tavasz érkezéséről, nem leshettük meg, ahogy belopakodik a mindennapjainkba.

Már derékig járunk utolsó heteiben, mégis olyan,

mintha csak tegnap jött volna, és holnap már el is búcsúzna.

Felborulni látszik a feladatok megoszlásának egyensúlya is: van, akinek jelentősen megcsappant a munkája, sőt olyanok is akadnak – sajnos túlságosan is sokan –, akik állás nélkül maradtak, míg mások erejükön felül cipelnek terheket, teljesítenek túlórákat. A legtöbb rendezvény elmarad – hónapok precíz szervezése megy kárba. A bezártság sokak napirendjét megbontotta, a kései lefekvés kései ébredést, fáradtságot, szorongást hozott. Pedig a közösségi oldalak bölcsei szerint most aztán igazán van idő pihenni, és rosszul teszi, aki balga mód nem él e lehetőséggel.

Még a nyaralás, vízben pancsolás is riasztónak tűnik kissé: a kíméletlen vírussal való megfertőződés veszélye a nyári elképzeléseket is uralma alá hajtotta. A jegyespárok is döntés előtt állnak: halasszák későbbre a szeretteikkel, barátaikkal tervezett ünnepséget, vagy esküdjenek szűk körben, meghitten.

Aggodalom, feszültség lapul a maszkok mögött ezeken a napsütéses májusi napokon.

Az eltelt közel két hónapban időnként engem is megkísértettek ezek az érzések. Sőt, töredelmesen bevallom, előfordult, hogy még a pánik is úrrá lett rajtam. Rossz órák, napok voltak azok.

Aztán az imák, az igék és a jó beszélgetések nyomán lassan rendre megkönnyebbült a lelkem, a gondterhelt érzések továbbálltak, és többé nem volt hatalmuk rajtam.

Tudom, sokan ingatják most a fejüket: hát hol marad ilyenkor az Istenbe vetett bizodalom? Hol marad az erő, a szeretet, a józanság? Bizony, én is szégyelltem magam. Aztán rádöbbentem: van ám ebben jó is. Jó volt ugyanis vigasztalást nyerni.

Jó volt újra felfedezni a békességet. Jó volt fellélegezni, és rácsodálkozni a már-már sablonossá vált tényre: Isten jó. Mennyei Atyaként ő megérti és nem ítéli el a rossz gondolatokat, érzéseket, hanem – mint apa a gyermekét – ilyenkor ölébe vesz, elringat, megnyugtat, hogy újra kristálytisztán lássam: karjai közt mindenkor oltalom vár. 

2020. május 10.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUร LIS |

Telefon a pรกnik ellen 8

Reformรกtusok Lapja 2020. mรกjus 10.

| AKTUÁLIS |

Még sosem jött ennyire közel a mai emberhez a halál, mint az elmúlt két hónapban. A betegségtől való félelemmel fiatalok és idősek egyaránt küzdenek.

A problémákkal azonban senkinek sem egyedül maradnia, a református telefonos lelkigondozó szolgá­lat május elsejétől kibővített idősávban, reggel nyolc­tól éjjel egy óráig fogadja a hívásokat.

– Ez a vírus olyan érzéseket is előhozott az emberekből, amelyekről eddig nem is tudtak, vagy csak valahol nagyon mélyen voltak jelen bennünk – mondja a református telefonos lelkigondozó szolgálat vezetője. Révész Jánosné Anikó hozzáteszi: általában ritkán merül fel a halál témája egy-egy beszélgetésben, szinte kizárólag csak gyászukban említik meg a telefonálók.

Most azonban a többségben előjött a betegségtől, szenvedéstől és így a haláltól való félelem is, amely most kortól függetlenül mindenkit érinthet. Akinek pedig a lelke nincs rendben ezzel kapcsolatban, abban az emberben erős pánikérzés alakulhat ki. Emellett számos hívás érkezik a bezártság okozta családi konfliktusok miatt, mivel nehéz ilyen hosszú időn keresztül tűr-

A Református Telefonos Lelkigondozás reggel nyolc órától éjjel egy óráig az ország egész területéről, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt ingyenesen hívható a 06-80-296-844, valamit a 06-1-201-0011 számon. Skype-on este 9 órától éjjel 1 óráig a lelkigondozas1 néven érhető el a szolgálat.

ni, hogy korlátozzák az ember szabadságát, és egyáltalán nem könnyű lelassulni sem ebben a felfokozott világban. Ez pedig frusztrációhoz és gyakran agresszióhoz vezet. Révész Jánosné Anikó a járvány okozta problémák közé sorolja még a félelmet a munkanélküliségtől és a hirtelen megváltozott egzisztenciális helyzetet. – Sokan aggódnak amiatt, hogy mi lesz az állásukkal és miből fognak élni, ha elbocsátják őket – mondja.

A telefonos lelkisegély-szolgálat vonala március közepe óta folyamatosan izzik. – Eddig az önkéntes lelkigondozók délutántól éjjelig fogadták a hívásokat, ez idő alatt is napi harminc-negyven hívás érkezett, ezért szükséges volt bővítenünk kapacitásunkat – mondja a szolgálat vezetője. Május elsejétől már reggel nyolctól éjjel egy óráig lehet tárcsázni az ingyenesen hívható számot.

Az idősáv kiterjesztése miatt szükség lett még több szakemberre, akik meghallgatják a nehéz helyzetben lévőket.

Kezdetben kizárólag lelkészek végezték ezt az anonim szolgálatot, mostanra kibővült az önkéntesek köre, már tanárok, egészségügyi dolgozók, pszichológusok, szociális munkások, de nyugdíjasok is vannak az időről időre változó összetételű csapatban. Az ügyelőknek minden esetben alapos képzésen kell részt venniük, mielőtt bekapcsolódnak a szolgálatba.

A rendkívüli helyzet miatt most az önkénteseiket is online módon és telefonon készítik fel a feladatra. Ezért ebben a 2020. május 10.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

helyzetben csak olyan jelentkezőket fogadtak, akiknek már volt lelkigondozói képesítése. – Hívő, tapasztalt emberekről van szó, akik már sok nehézséget megéltek, és ezt be tudták építeni személyiségükbe. Nagyon fontos, hogy az ügyelőinknek megfelelő legyen az önismeretük, mert csak így tudják hitelesen ellátni szolgálatukat – hangsúlyozza Révész Jánosné Anikó. Így májustól harminc- harmincöt szakemberrel indul a kibővített telefonos lelkisegély-szolgálat, amelyet bárki igénybe vehet. A szolgálat vezetője elárulta, hogy a telefonálók között vannak nyugdíjasok, akik gyakran nem is megoldást keresnek, egyszerűen csak beszélgetni szeretnének. De szép számmal tárcsázzák a vonalat fiatalok vagy középkorúak is, akik sokszor hitbeli kérdésekben, párkapcsolati vagy önismereti témákban kérnek segítséget. Vannak notórius, visszatérő telefonálók is. Az idősotthonokból például többen telefonálnak rendszeresen. – Sokan néha csak azért hívnak, hogy elmeséljék, hogy vannak – avat be a részletekbe Révész Jánosné Anikó, és hozzáteszi: – Nem csak hívő emberek telefonálnak. Ez azért is fontos, mert a mi szolgálatunk azért jött létre, hogy támasza legyünk mindenkinek, aki válságba jutott. Egy hívás átlagosan húsz percig tart, az önkéntes lelkigondozók pedig gyakran nem is tudják pontosan, hogy mennyit segítenek azzal, hogy meghallgatják a telefonálót. Nem csak krízishelyzetben tárcsázható a szám: aki egyszerűen csak magányosnak érzi magát, és szeretné megosztani valakivel a gondolatait, annak is szívesen fogadják a hívását.

A telefonos lelkisegély-szolgálat munkája alapvetően a vigasztaló lelkigondozás, így az önkéntesek nem tanácsokat adnak vagy problémát oldanak meg. A szolgáló feladata, hogy kérdéseivel úgy irányítsa a beszélgetést, hogy a telefonáló lehetőleg maga találja meg a megoldást nehéz élethelyzetében. – Arra törekedünk, hogy enyhítsük az elhagyatottságot, a kétségbeesést, a depressziót, és bátorítsuk azokat, akik úgy érzik, hogy sehova sem fordulhatnak – hangsúlyozza a vezető.

A szolgálathoz az alapokat a Biblia tanításai adják. Éppen ezért sok esetben közösen olvasnak belőle vagy imádkoznak, illetve javasolják a hívónak a lakóhelye szerint illetékes gyülekezet felkeresését. Révész Jánosné Anikó, aki évtizedeken keresztül maga is lelkipásztorként szolgált, elmondja: arc nélkül, név nélkül gyakran sokkal őszintébb beszélgetések alakulnak ki, mint például egy személyes lelkigondozói alkalmon a lelkészi hivatalban. A szemtől szembeni találkozásoknál ott van a megfelelni akarás, amely nehezíti a kommunikációt. – Bár a beszélgetésekben a segítők nem látják a másik testtartását, mimikáját, a hanglejtés, a szóhasználat sokat segít a problémák felismerésében. Így teljesen anonim maradhat a telefonáló, bátran beszélhet a legmélyebb titkairól is, biztos lehet benne, hogy senki más nem tudja meg. A rászorulókat el tudjuk kalauzolni a megfelelő szakemberekhez, ahol személyes találkozásra is lehetőség van, de az ő beleegyezésük nélkül nem intézkedünk. Ráadásul itt minden esetben a hívó kezdeményezi a beszélgetést, amelyet bármikor meg is szakíthat – mondja a szolgálat vezetője.

Az anonimitást egyetlen esetben oldják fel, ha a lelkigondozó úgy ítéli meg, hogy a telefonáló életveszélyben van. Ilyenkor igyekeznek rábeszélni a hívó felet, hogy engedje meg a fizikai segítséget. Erre pedig már többször is volt példa. A legnehezebb beszélgetések közé tartozik, amikor valaki öngyilkosság bejelentése miatt hívja a vonalat. Ilyenkor megpróbáljuk rávenni, engedje meg, hogy orvost, mentőt hívjunk hozzá. Volt olyan, aki úgy telefonált, hogy már bevette a gyógyszereket, mi pedig azonnal küldtük a mentőt. Annyi ereje még volt, hogy kinyissa az ajtót, így végül megmentették az életét. De olyan is előfordul, hogy valakit arról kell meggyőzni, hogy szálljon le a tizedik emeleti ablakból, nyisson ajtót, üljön le, és addig beszélgetnek vele, amíg megérkezik a segítség.  BENCZE ZSÓFIA

Az első telefonhívás 1984. szeptember 1-jén csörrent meg a budapesti Kálvin téri gyülekezet

irodahelyiségében. Akkoriban Magyarország nemcsak a felnőtt, de a tizennégy éven aluli lakosság körében is világelső volt az öngyilkosságok terén. Ugyanakkor alig volt olyan fórum, ahová az emberek lelki problémáikkal fordulhattak volna. P. Tóth Béla akkori szentendrei lelkész, a szolgálat első szakmai vezetője Angliában ismerkedett meg a lelkisegélynyújtás ilyen típusú gyakorlatával. Hazatérve a kor neves lelkipásztoraival együtt kezdeményezte Tóth Károly püspöknél a telefonos lelkisegély-szolgálat meghonosítását. Az önkéntes lelkigondozók azóta több mint harmincezer hívást fogadtak, amelyek nemegyszer az emberi élet megmentését szolgálták. – A félelem megbénít, lehúz, depresszióba sodor. Mi ahhoz kaptunk erőt mennyei Atyánktól, hogy elűzzük a sötétséget. Ebben tudunk mi, emberek segíteni a másik embernek. A remény ott van mindenki lelkében, csak elő kell hozni – mondja Révész Jánosné Anikó, és hozzáteszi: – Van egy gondolat, amely rendkívül találóan leírja a szolgálatunkat: a pásztor a távoli havason egy fekete pontot lát közeledni. Azt gondolja, hogy farkas. Ahogy közeledik, látja, hogy ember. Amint egészen a közelébe ér, észreveszi, hogy a barátja.

10 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

| AKTUÁLIS |

Játsszuk azt…

Hosszú hetek óta tart a karantén. Kinek mióta. Kinek men�nyire. A tanulás rendületlen folytatódik, a home office tarol.

A gyerekeket tanítjuk, a munkát elvégezzük, az étvágyat kiszolgáljuk. Nekem mindeközben olyan érzésem van, mintha az egész ország összefogott volna abban, hogy játsszuk el, hogy minden olyan, mint a járvány előtt. Mintha valaki harsányan elkiáltotta volna magát: „Játsszuk azt, hogy semmi nem változott! Tegyünk úgy, mintha minden a régi lenne!” És ehhez éljenezve lelkes tömegek játsszák el napról napra, hogy minden a régi.

De nem az, mert van, akinek nincs munkája. Nem az, mert valakinek nagyon sok munkája lett. Nem az, mert valaki nagyon beteg. Nem az, mert valaki nagyon fél. Nem az, mert valaki nagyon magányos. Nem az, mert mind a zsigereinkben érezzük: több területen is fogjuk még érezni a vírus okozta helyzet súlyát. Ez van belül, de közben kívülről hallatszik a színjáték háttérszólama: „Most mindenre ráérsz, most tedd meg!”; „Most úgyis otthon lustálkodsz, van időd!”

Szerintem mindeközben semmi nem ugyanaz, mert a számomra fontos embereknek én jelentek veszélyt. Az emberi lét alapvető szükségét, a közösséget meg kell tagadnunk magunktól. Nem tudok ölelni és ölelve lenni. Hogy lehetnék így én a régi önmagam?

A boltban kínosan udvariasan kerüljük és méregetjük egymást. Már fellökni és megelőzni sem akar senki. Néha arra gondolok, hogy még az is jobb volna, mint ez az udvariasságnak álcázott félelem a láthatatlan vírustól, és ezzel szorosan összefonódva: egymástól.

Eljátszhatjuk, hogy minden a régi, és van, aki igen jó ebben. De a lélek, az ember lelke nem nagy játékos. Ő érzi és érezteti – ha hagyjuk –, hogy most más szelek fújnak. És ezekben a más szelekben most hullámzik a lelkünk. Hol fent van, hol lent. Hol jobban van, hol kevésbé. IIyen aktívan hullámzó helyzetben összezárva néhány emberrel – akiknek a lelke más ütemben hullámzik – hogyan is lehetne elvárni, hogy az ember ugyanazt a minőséget hozza a munkájában?

Hogyan várjuk el ugyanazt a teherbírást a diákoktól? Hogyan várjuk el egy kapcsolattól, hogy ugyanolyan biztonságot nyújtson, mint néhány hónappal ezelőtt?

Nyugodtan nézzünk szembe azzal, hogy most minden más! Másként működünk, másként érzünk, érzékelünk.

Más jellegű feladatokat kell megoldanunk. Így az önmagunkkal és másokkal kapcsolatos elvárásainkat érdemes újraformálni, a megváltozott körülményekhez igazítani.

Hogy az elvárásokban ne fulladozzunk, hogy ne csak a testi épségre ügyeljünk, hanem egymás lelkére is. Mert korántsem mindegy az, hogyan éljük meg ezt a vírussal terhelt időszakot, és milyen nyomokat hagyunk magunkon, egymáson.  CSŰRÖS VARGA VANDA 12 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

Református a tömegközle A koronavírus-járvány terjedésének lassítása érdekében száj­maszkokat osztott a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a Budapesten tömegközlekedők számára. A szervezet önkéntesei április végén és május elején ötezer sebészi maszkot adtak át a vasúti pályaudvarokon és forgalmas megállóhelyeken áthaladóknak.

Ahogyan a koronavírus hazai terjedését mutató statisztikai adatokból kiderül, jelenleg a járvány gócpontjának Budapest számít. Magas rizikójú helyszínnek számítanak a tömegközlekedési eszközök, hiszen a járművökön zárt légtérben sok ember tartózkodik együtt. Az utasok védelme érdekében az MRSZ önkéntesei egyszer használatos sebészi szájmaszkokat, valamint az alapítvány önkéntesei és megváltozott munkaképességű munkavállalói által varrt, többször használatos textilmaszkokat osztottak.

A Keleti és Nyugati pályaudvaron az induló vonatokra felszállók kaptak védőmaszkot, ezzel is akadályozva

| AKTUÁLIS |

Köszönjük a bátorságot és a helytállást!

A Zsinat Elnöksége levelet írt a Magyarországi Református Egyház valamennyi oktatási intézményében dolgozó pedagógusának és végzős diákjának.

KEDVES TESTVÉREINK!

segítség ekedőknek a vírus továbbterjedését a vidéki helyszínekre. Az első napokon ötezer darab maszkot osztott ki díjmentesen az utazóknak az MRSZ, majd pedig további húszezer darab maszk érkezett az alapítványhoz. Ezekből a szociális intézmények ellátása mellett legalább ötezer darabot juttattak a tömegközlekedéssel utazóknak is.

Az MRSZ március végén kezdett textilmaszkok varrásába Mentő Mackó üzemeiben, felhívásához önkéntesek is csatlakoztak. Az elmúlt időszakban már közel kétezer-ötszáz darab többször használható, mosható maszk készült el, ebből az Országos Mentőszolgálat, a Harsány község önkormányzata és szociális intézmények számára már ezernyolcszáz maszkot adott át az alapítvány.

Az MRSZ a vírus miatt gazdasági gondokkal küzdő családoknak is segít Összefogással az újrakezdésért el­nevezésű krízisalapjával. Munkájukat támogathatjuk online az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül, vagy banki átutalással a 10702019-85008898-51100005 (CIB Bank) bankszámlaszámra. A közlemény rovatban kérik feltüntetni: Összefogás az újrakezdésért. FOTÓ: BAZÁNTH IMOLA

Úgy tartja a mondás, hogy a jó pap holtáig tanul. Az elmúlt néhány hét tükrében talán elmondhatjuk, hogy a jó tanár is.

Különös időszakon vagytok túl. Átálltatok a digitális oktatásra, tanulóitokat csak képernyőkön keresztül oktathatjátok, sokatoknak emberfeletti erőfeszítés volt mindent megszervezni, lebonyolítani, megoldani. Különösen nehéz időszakban álltok tehát helyt a református egyház valamennyi oktatási intézményében. Köszönjük, hogy önmagatokat háttérbe szorítva nap mint nap azon dolgoztok, hogy a rátok bízott fiatalok minél kevesebb megpróbáltatáson menjenek keresztül. Tudjuk, hogy a járvány nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is hatalmas erőpróba számotokra.

Szeretnénk, ha tudnátok: nem vagytok egyedül. A református egyház vezetése és több százezernyi magyar református imádkozik értetek: mindnyájatokért, akik egyházunk oktatási intézményeiben dolgoztok, hogy felkészültségetekkel, bölcsességetekkel minél könnyebben helyt tudjatok állni. Köszönjük, hogy nem hátráltatok meg. Ebben a krízishelyzetben mindnyájunk fontos feladata, hogy ne fáradjunk meg a szolgálatban. Még inkább szükség van az imádságra, az összetartásra.

A református egyház Zsinatának Elnöksége figyelemmel kíséri munkátokat. Szeretnénk minden segítséget megadni, hogy a hivatásotokat a lehető legjobb keretek között tudjátok végezni. Folyamatosan közbenjárunk országunk vezetőinél is, hogy minden támogatást megkaphassatok nélkülözhetetlen szolgálatotokhoz.

KEDVES BALLAGÓ, VÉGZŐS DIÁKOK! Tervekkel, álmokkal, vágyakkal vagytok tele, és ebben a helyzetben talán még nem értitek, mi értelme volt az elmúlt évek erőfeszítéseinek. Nem baj, ha így érzitek. Bizony, minden történésnek, jónak és rossznak oka és szerepe van. A dolgok összefüggnek és összetartoznak. Kölcsönösen erősíthetik, de akár gyengíthetik is egymást. Az eredmény a tudás és tapasztalat, mely előreviszi sorsunk alakulását. „Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít.” (Zofóniás könyve 3,17) Ennek az erős, megsegítő Úrnak az áldását kérjük életetekre, szolgálatotokra. Köszönjük a bátorságot és a helytállást!

Testvéri szeretettel: HUSZÁR PÁL főgondnok, a Zsinat világi elnöke és BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

2020. május 10.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Vigyázzunk egymásra továbbra is!

A Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsának közleménye Magyarország kormánya a 168/2020 (IV. 30.) számú rendeletével új védelmi intézkedéseket vezetett be. A rendelet értelmében Budapest és Pest megye területén a korábban elrendelt korlátozások maradnak érvényben. Az ország egyéb területeire új szabályok vonatkoznak, amelyek érintik a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek működését is. A kormányrendelet megengedi, hogy a vallási szertartásokat megtartsuk (6 § 1.), ugyanakkor előírja a kötelező védőtávolság (1,5 m) betartását a vallási szertartásokon is (6 § 2.). A kormányrendelet intézkedései 2020. május 4-én, hétfőn lépnek hatályba. A Zsinat Elnökségi Tanácsa a rendeleteket megtárgyalta, és az alábbi állásfoglalást bocsátja közre: A COVID–19 koronavírus-járvány továbbra is sújtja országunkat. Miközben hálát adunk Istennek, hogy az eddigi jár­ vány­ügyi intézkedések eredményesek voltak, kérjük egyházunk tagjait, továbbra is imádkozzunk a járvány elmúlásáért.

Mindenekelőtt hálát adunk Istennek, hogy a szolgálat lehetősége a járvány első időszakában sem vétetett el tőlünk. A Szentlélek áldását érezzük abban, hogy gyülekezeteink és lelkipásztoraink leleményesen és kitartóan végezték az evangélium üzenetének hirdetését és a közösségépítés szolgálatát infokommunikációs eszközök felhasználásával is. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ebben közreműködtek és közreműködnek.

Imádkozzunk a betegek gyógyulásáért és mindazokért, akik a járvány következtében veszítették el szerettüket! Imádkozzunk az egészségügyben dolgozókért, a felelősséget hordozó 14 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

döntéshozókért és azokért, akik lehetővé teszik országunk működését ebben a nehéz időszakban!

Imádkozzunk egész egyházunkért és az egyetemes Egyházért, hogy a próbatétel idején is hűségesek maradjunk a mi Urunk Jézus Krisztushoz, és áldássá lehessünk az irgalmasság szolgálatában! Kérjük egyházunk közösségét, hogy mindenki továbbra is tartsa be a hatóságok járványügyi előírásait. Járjunk elöl jó példával abban is, hogy az akár önként vállalt korlátozásokkal is alkalmazzuk a járvány elleni védekezés eszközeit.

A Zsinat Elnökségi Tanácsa arra kéri a gyülekezeteket, hogy mindaddig, amíg a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem igazolják, az Elnökségi Tanács március 16-i ajánlásait vegyék figyelembe, és továbbra se tartsanak templomokban és gyülekezeti házakban gyülekezeti közösség részvételével istentiszteleteket és gyülekezeti alkalmakat.

Az óvintézkedések és korlátozások türelmet és gondosságot igényelnek. Tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk az emberi élet védelméért gyülekezeti közösségeinkben és egész országunkban is. Bízunk lelkipásztoraink és gyülekezeti elöljáróink bölcsességében, hogy a kényszerűen meghozott rendelkezéseket betartják és betartatják, és ezzel is akadályozzák a vírusfertőzés terjedését. Buzgó esedezésünk, hogy mihamarabb teljesen szabadon dicsérhessük Istent az Ige és a sákramentumok köré összegyülekezve. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Budapest, 2020. május 4.  A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATÁNAK ELNÖKSÉGI TANÁCSA

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A bizonytalanság az egyik legnehezebben elviselhető életérzés. Hogyan küzdünk ellene, amikor senki nem tud biztosat mondani?

Meddig tart még a járvány? Meddig kell fékezett üzemmódban élnünk? Lesz-e oltóanyag és mikor? Mi lesz a járvány után? Nincs senki, aki prófétaként meg tudná válaszolni a kérdéseinket. Hova és kihez menekülhetnénk a bizonytalanságunkkal? Hogyan bírjuk ki a ránk nehezedő magányt és félelmet a betegségtől? És hogyan kezeljük a kényszerű és szüntelen együttlétből, családi összezártságból adódó konfliktusok nyomását? Ne engedjük, hogy a stressz testileg és lelkileg egyaránt legyengítsen!

Ne engedjük, hogy a felgyülemlett feszültség agres�szívvá tegyen minket, és megvető vagy sértő beszéddel bántsuk egymást! Mostanában túlságosan elterjedt a nyilvános életben a gúnyolódó és goromba szóhasználat, amely emberi méltóságában alázza és gyalázza a másik embert. De közöttünk ne így legyen! (lásd: Mt 20,26) A fizikai erőnlétet megfelelő testgyakorlatokkal erősíthetjük. De fontosabb, hogy a lelki immunitásunkat megerősítsük a lehúzó érzésekkel és kísértésekkel szemben. Hogyan? Úgy, hogy megvizsgáljuk nemcsak az étkezéshez szükséges készletünket, az éléskamra állapotát, hanem azt is, hogy vannak-e lelki tartalékaink. A hívő embereknek az évek és évtizedek tapasztalata sok élményt fölhalmozott. A múlt emlékeiből elő lehet bányászni azokat a történeteket, amikor Isten gondviselő szeretete ölelt és tartott nehéz időszakokban, súlyos gondok és terhek alatt. Ő megszabadított akkor – ki-ki maga tudja, milyen sokszor –, amikor nem láttunk kiutat magunk előtt. Erre biztat a zsoltáros: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) Ha tudatosan fölidézzük a múltunk egy-egy élményét, egyes élethelyzeteket részleteikkel együtt, annak komoly felszabadító hatása van a jelenünkre. Amikor valósággal érzékeltük, megéltük, hogy Isten kimentett, velünk volt, pedig úgy éreztük akkor, hogy nincs tovább, elfogyott az erőnk. Óriási lehetőség az emlékezés, mert megjeleníti azt, ami jó volt, jelenné és élővé teszi a múltban megtörtént valóságot. Biztonságérzetet ad ma is. Akkor derül ki, mit jelent a hit, amikor nincs más kapaszkodó, mert a körülményeink, az emberek nem adnak biztonságot.

Biztonság híján az Istenbe vetett bizalmunk az egyetlen és valódi erőforrás a bizonytalanságban. Ezzel támogassuk egymást is! Istenben és a tőle kapott ígéretekben bízunk, és ezt a bizalmat erősítik bennünk az átélt szabadítások emlékei, amelyekért hálát adunk. 

IMÁDKOZZUNK!

A bizonytalanságaink között a biztonság, az imbolygó világban a kőszikla, a félelemhullámok között az egyetlen menedék te vagy, Uram!

Betegségeinkben a gyógyító erő, veszteségeink fájdalmában a vigasztaló szó, gyászunk kibeszélhetetlen jajkiáltásában a feltámadás üzenete te vagy, Uram!

Követségedben induló terveinken a bátorítás, az életet hirdető tetteinkben a békesség, önmagunkon érted túllépő vállalásainkon az áldás te vagy, Uram!

Csak te, Urunk! Benned élve, érted mozdulva, téged látva hadd éljük életünk! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A föld sója és a világ világossága „Én vagyok a világ világossága!” – mondja Jézus. Bennünk csak ő tud világosságot gyújtani. Így lehetünk világossággá. A hegyi beszédben részletesen ki van fejtve, mit jelent Jézus követése különböző élethelyzetekben. Ezt foglalja össze ez a kettős megállapítás, hogy nem kevesebb a hivatásunk, mint hogy só és világosság legyünk ebben az íz nélküli és sötét világban, vagyis hogyan mutassuk meg a szeretetünket. Külön is kérdés ez a járvány bezártságában. Ha nincs istentisztelet, ha a nem lehet egymást látogatni, mit tehetünk? Néha elég egy telefonon elmondott vagy üzenetben küldött biztatás egy bibliai igével, és máris megfűszereztem, megvilágosítottam valakinek a napját. A sóból nagyon kevés kell, de ha az hiányzik, még a kenyér sem ízlik. A só hat, de elolvad. Annak idején főleg gyertyával világítottak, ha a gyertya világít, közben elfogy.

A hegyi beszéd elején a boldogmondásokat találjuk. Olvassuk el végig lassan az 5,3–12 verseket! Feltűnik, hogy olyanokat nevez boldognak, akiket a közvélekedés nem irigyel: békeszerzők, irgalmasok, üldözöttek, éhezők és sírók. Mindegyiknél a mondás második fele, a „mert” szóval kezdődő félmondat a lényeges. A kisgyerek könnyen elsírja magát, ha elesik, de nem csupán a fizikai fájdalom miatt, hanem mert fél, hogy mi lesz vele. Annál nagyobb a boldogsága, ha édesanyja ölelő karjában megvigasztalódhat.

Ugyanígy az tudja igazán értékelni az egészséget, aki már volt nagyon beteg. A mi teremtő mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, és így formál bennünket szüntelenül. A boldogmondások gondolatmenetét folytatva mondhatjuk, hogy boldogok, akik A hegyi beszédben nem teljesíthetetlen parancsgyűjteményt látnak, hanem a Krisztus útját, mert megtapasztalják, milyen jó sónak és világosságnak lenni.  GYŐRI ISTVÁN 2020. május 10.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyülekezeti összetartás járvány idején 16 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

| REFORMÁTUS ÉLET |

HEGEDŰS BENCE

A tahitótfalui református gyülekezet ékes példa arra, hogy nem csak az internet segítségével lehet tartani a kapcsolatot egymással a koronavírus-járvány idején. Igaz, ehhez kellett egy már bevált módszer és a helyi televízió közreműködése is.

Mint ahogy minden református közösség életét, úgy a tahitótfaluiakét is jelentősen felborította a lassan két hónapja tartó koronavírus-járvány. A Pest megyei község gyülekezete az egyik legnagyobb a környéken, a választói névjegyzékben idén hétszázhuszonegyen szerepelnek. Amíg meg lehetett tartani a templomban, egy átlagos vasárnapi istentiszteleten kétszáz körül volt a résztvevők létszáma.

PANDÉMIA ELŐTT A Tahitótfalui Református Egyházközség a világjárvány kitörése előtt egy volt a református gyülekezetek sorában, ahol hétközi alkalmakon, bibliaórákon, ifjúsági órákon készítették fel lelküket a vasárnapi istentiszteletre a gyülekezet tagjai, az időszaki programok között állandók voltak a nyári táborok is. – A gyülekezetünk viszonylag nagy, így Istennek hála, sok alkalmat, programot lehet szervezni, és ezt mi igyekszünk is megtenni.

A vasárnap délelőtti istentisztelet állandó, fix pont volt, mellette heti két bibliaórát tartottunk, de volt baba-mama körünk és vasárnap délutáni imakörünk is. A gyerekek a csütörtöki Palánta körben lehettek együtt, a konfirmandusok pénteken készültek a bizonyságtételre, a már konfirmáltakkal pedig szombatonként találkoztunk – mutatja be a gyülekezeti alkalmakat Árvavölgyi Béla lelkipásztor, aki 2012 óta feleségével, Árvavölgyiné Szatmári Ibolyával közösen vezeti az egyházközséget.

– Nyáron, rögtön az iskola befejezése után szokott lenni a napközis gyerektáborunk, amelyen általában közel száz gyerek vesz részt, hittanosok és nem hittanosok egyaránt – mondja Árvavölgyiné Szatmári Ibolya. A lelkésznő elárulja azt is, hogy eddig a frissen konfirmáltaknak a nyár végén tartottak tábort Balatonfűzfőn, és éves váltásban látogatták egymást a testvérgyülekezet, a székelyföldi nyárádmagyarósi és a tahitótfalui református ifjúság tagjai néhány presbiter kíséretében.

MA MÉG LEHET, MA MÉG SZABAD Ebben az állapotban találta a gyülekezetet március elején a koronavírus-járvány, amelynek következtében a református zsinat először csak száz főre korlátozta az egy istentiszteleten résztvevők számát, majd a vírus terjedésének lassítása érdekében fel is függesztette a közösségi alkalmak megtartását. – Érdekes helyzet volt, amikor elrendelték a százfős korlátozást, mert mi annál jóval többen szoktunk összegyűlni egy-egy vasárnap – idézi fel a március 15-i vasárnapot Árvavölgyi Béla. A gyülekezet presbiterei azt kérdezték a lelkésztől, hogyan küldjenek el ők bárkit is, aki eljön a templomba?

– Szívbemarkoló kérdés volt, úgyhogy én lettem az, aki számolta azt a száz embert, aki leülhetett a templomban. De azok sem maradtak Isten üzenete nélkül, akik nem fértek be,

ugyanis a prédikációt a gyülekezeti terem kivetítőjén is lehetett követni. – Így két helyszínen tartottuk az utolsó istentiszteletünket – emlékezik vissza Árvavölgyi Béla, aki nem tévedett sokat, amikor ezen az alkalmon Ámósz próféta szavait tolmácsolta a gyülekezetnek: „Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.” (Ám 8,11–12) – Hozzátettem azt is, hogy könnyen meglehet, jó ideig ez lesz az utolsó közös istentiszteletünk. Azóta többektől hallottam, hogy mennyire megdöbbentek ezen, hiszen a következő héten már nem volt szabad alkalmakat tartani – mondja a lelkipásztor.

NYOMTATOTT ISTENTISZTELET, TÉVÉS KÖZVETÍTÉS Árvavölgyi Béla elmondása szerint az alkalmak ideiglenes szü­ neteltetése miatt ugyan nem gyűlhetnek össze, ennek ellenére a gyülekezet összetartása és egysége nem szűnt meg, többek között néhány már létező gyakorlatnak és néhány újításnak köszönhetően. – Volt mihez nyúlnunk. Az igehirdetések hanganyagát már évek óta felvesszük, és honlapunkon elérhetővé tesszük, illetve a vasárnapi prédikációt hetven példányban ki szoktuk nyomtatni, és egy, már kialakult rend szerint ki-ki elviszi a szomszédjának vagy a templomba már eljönni nem tudó idős testvéreinknek. Én eleve így szerkesztem az igehirdetéseket, mindig terjesztésre készen, hogy aki kéri, annak oda tudjuk adni – mondja a lelkipásztor. Hála az Úrnak, most is akad néhány gyülekezeti tag, aki elviszi ezeket a nyomtatott igehirdetéseket azoknak, akik igénylik. – De így juttatjuk el a Reformátusok Lapját is tagjainkhoz – teszi hozzá.

A lelkipásztor elárulja azt is, hogy a nyomtatott igehirdetések mellett Isten üzenetének vasárnapi közlésében a legnagyobb szerepet a Dunakanyar, a Börzsöny-hegység és az Ipoly mente térségének huszonöt településén fogható regionális tévé, a Danubia Televízió kapja. – A tévé vezetője református, így még azon a héten, amikor kiderült, hogy nem tarthatunk istentiszteleteket, jelezte, hogy szívesen segítene a közvetítésben. Ez óriási segítség nekünk, mert profi tévés felszereléssel és az ő szaktudásával méltó módon közvetíthetjük az istentiszteleteket – mondja Árvavölgyi Béla. – A visszajelzések alapján a tévés istentisztelethez még többen csatlakoznak, mint ahányan el tudnának jönni egy templomi alkalomra – egészíti ki Árvavölgyiné Szatmári Ibolya.

INTERNET HELYETT – Szeretjük a gyülekezeti tagjainkat, és jó kapcsolatban is vagyunk velük – mondja a lelkésznő. Hozzáteszi, hogy ebben az időben is igénylik nemcsak a vasárnapi istentiszteleteket, hanem a hétközi alkalmakat is. Míg más gyülekezetekben az in2020. május 10.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

NYOLCÉVES SZOLGÁLAT Árvavölgyi Béla és felesége, Árvavölgyiné Szatmári Ibolya a debreceni teológián ismerkedett meg egymással, majd a teológia elvégzése és házasságkötésük után négy évig szolgáltak közösen a Békés megyei Okányban. Innen hívta el őket a Tahitótfalui Református Egyházközség a megüresedő lelkészi és beosztott lelkészi állás betöltésére.

A lelkészházaspár igent mondott, 2012. február elseje óta szolgálnak a dunakanyari településen. Négy és fél évvel ezelőtt megszületett első gyermekük is, Kincső.

MARADHATNA – MARADJON! A lelkészházaspár elképzelhetőnek tartja, hogy a különleges helyzet szülte megoldások közül néhányat megtartanának akkor is, ha már elmúlik a járványveszély. – A vasárnapi élőképes közvetítést szívesen megtartanánk a járványhelyzet vége után is.

Jó dolognak tűnik, hogy ne csak papíralapon kapják meg az igehirdetést azok, akik nem tudnak személyesen részt venni a vasárnapi istentiszteleten. Ez már régebben tervünk volt, és a mostani, különleges helyzet megmutatta, hogy valóban működik és hasznos – véli Árvavölgyi Béla.

SZEMÉLYES ÜZENET AZ ÓVODÁSOKNAK Nem maradnak igei üzenet nélkül a járvány idején az óvodás gyerekek sem Tahitótfaluban. Árvavölgyiné Szatmári Ibolya hatvan óvodásnak készít hetente személyre szóló kis videókat, minden csoport és osztály számára külön-külön. – Mivel a mi lányunk is óvodás, így tudom azt, hogy neki is milyen jólesik, amikor az óvó néni vagy az óvó bácsi bejelentkezik egy-egy énekkel vagy mesével. Így arra gondoltam, hogy a hozzám tartozó református hittanosok se maradjanak ki ebben az időszakban sem. A visszajelzések alapján jól tettük, mert nagyon örülnek neki a gyerekek.

18 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

| REFORMÁTUS ÉLET |

terneten, különböző programok segítségével gyűlnek össze az Ige mellett a Bibliát tanulmányozni a gyülekezeti tagok, addig Tahitótfaluban a nyomtatott vasárnapi istentisztelethez hasonlóan tartják meg a két hétközi bibliaórát is: írásban elkészítik azt, ami elhangozna. – Az írott formának szerintünk az is az előnye, hogy aki olvassa, az teljes figyelmét erre áldozza, hiszen nem lehet közben mást csinálni, mint mondjuk egy tévés, rádiós közvetítés alatt – fűzi hozzá Árvavölgyiné Szatmári Ibolya. Árvavölgyi Béla szerint fontos, hogy még most, a járványhelyzet miatti korlátozások alatt is működik az évek óta jól bevált, megszokott gyülekezeti rend, amelynek fenntartásáért a lelkészek is megtesznek mindent. Jól példázza ezt egy idősebb gyülekezeti tag története, aki a napokban mondott köszönetet azért, hogy minden szerdán megkapja a bibliaóra időpontjára az alkalom nyomtatott anyagát, mert így nem esik ki abból a rendből, amelyet megszokott és szeret. Aki szeretné, egy időben, bár más-más helyen, de ugyanúgy tanulmányozhatja az Igét, ahogyan a járvány előtti időszakban együtt tették.

A lelkész meglepődve tapasztalta viszont, hogy a fiatal korosztályt a korlátozott kapcsolattartási körülmények között nehezebb elérni, hiába ők a legnagyobb internetfelhasználók.

Mert amíg a bibliaórák nem költöztek fel egy-egy virtuális csevegőszobába, addig a pénteki konfirmáció-előkészítőt a Facebookon, a szombati ifjúsági órát pedig a Zoom nevű videohívásos programon keresztül tartják meg. – Azt gondoltam, hogy a fiataloknak ez nagyon menő dolog lesz, de azt kell látnunk, hogy kicsit ők is szárnyaszegettek ebben a dologban. Legalább tudunk egymásról, és tudunk Igét olvasni, együtt imádkozni, de ez nem pótolja a személyes közösséget. Nekik az egyház az nem az, hogy egy Zoom-szobában beszélünk, hanem hogy eljönnek szombat délután, és órákon át együtt vagyunk, jót beszélgetünk, esetleg főzünk is valamit. Ez közösségi élmény, amelyet az interneten nem lehet átélni, ezért nagyon hiányzik mindnyájunknak.

POSTALÁDÁBA DOBOTT ÜZENETEK Az is meglepő volt a lelkészházaspár számára, hogy a járvány miatt hozott korlátozások óta kézzel írott levelek kerültek a postaládájukba, amelyekben egy-egy gyülekezeti tag arról ír, hogy éppen mi foglalkoztatja, hogy érzi magát és mit gondol a kialakult helyzetről. – Hetente három-négy ilyen levelet találunk a postaládában – árulja el Árvavölgyi Béla, aki telefonon is tartja a kapcsolatot a gyülekezet tagjaival.

– Minden bibliaórás papírnak a hátuljára ráírom a telefonszámomat, és a tévében is mindig bemondjuk, hogy aki csak pár emberi szót szeretne hallani, az is nyugodtan hívjon fel bennünket. Vannak, akik felhívnak a gondolataikkal, és valószínűleg sokkal többet is mondanának, ha a templom kapujában tudnánk beszélgetni, mint ahogyan szoktunk – avatja be az olvasókat a lelkipásztor. De nem csak hívják a lelkészeket, ők is rendszeresen felkeresik telefonon azokat a gyülekezeti tagokat, akikről tudják,

hogy születés- vagy névnapjuk van, esetleg más fontos esemény történt velük vagy egy szerettükkel. – Ezeket az alkalmakat igyek­szünk észben tartani, majdnem minden napra jut valaki, akit köszönthetünk – teszi hozzá Árvavölgyiné Szatmári Ibolya.

ŐSZI KONFIRMÁCIÓ Mint ahogy a gyülekezetek többségében, a tahitótfaluiban is egyet jelentett pünkösd ünnepe a konfirmációval, ám a jelenlegi helyzetben úgy fest, hogy ez az évszázados hagyomány 2020ban megszakad. – Nem hagytuk abba a felkészülést, ugyanúgy hétről hétre tanítok. Videobeszélgetésben elmagyarázom a tudnivalókat, majd következő héten egyesével kikérdezem a tanulókat – enged bepillantást a tantermen kívüli oktatás hétköznapi rejtelmeibe Árvavölgyi Béla. A lelkész szerint ha elkezdik is majd fokozatosan feloldani a korlátozásokat, de május végére esetleg még megmaradna a százfős közösségi korlátozás, akkor majd kikéri a szülők véleményét arról, megtartsák-e ilyen körülmények között az eseményt.

– Gyanítom viszont, hogy őszre marad a konfirmációs vizsga és a bizonyságtétel, amikor majd korlátozásmentesen meg lehet szervezni ezt a különleges alkalmat. Én nehezen bár, de beletörődtem ebbe, és bízom benne, hogy ősszel szép ünnepet tudunk tartani. A lelkipásztor szerint különösen kedvező most ebben a helyzetben az a hagyomány, hogy a tahitófalui fiatalok hetedikes korukban konfirmálnak, így egy diákot kivéve mindannyian együtt lesznek még nyolcadikban is. – Azon gondolkodom még, hogy szervezünk előtte egy hétvégi csendesnapot, kirándulást, hogy át tudjuk ismételni mindazt, amit megtanultak az előző évben, úgy fogunk készülni közösen a konfirmációra – osztja meg velünk terveit a lelkész.

JÉZUS KRISZTUS UGYANAZ MARADT „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” – idéz Jakab levelének első fejezetéből Árvavölgyi Béla, amikor arról kérdezzük, milyen bibliai útmutatás alapján igyekeznek helytállni a kialakult helyzetben. Elmondja, hogy ez az ige nemcsak a mostani történésekben sorvezető, hanem egész tahitótfalui szolgálatuk vezérigéje is egyben.

– Ebben a mondatban látjuk az itteni gyülekezetben végzett egész szolgálatunk lényegét, mert erre a jó értelemben vett változatlanságra törekszünk mi is – összegzi a lelkipásztor, és hozzáteszi: – Fontos, hogy tudja mindenki, hogy ha a gyülekezetbe belép, akkor ott mit fog találni, és aki Istent keresi, az itt megtalálhatja, megtapasztalhatja őt. Az elmúlt időszakban különösen sok változás történt az életünkben, de Jézus Krisztus ugyanaz maradt. Ezt a változatlanságot szeretnénk a jelenben is erősíteni, és tapasztalatunk szerint ebben az állandóságban a közösség is megnyugvásra lel. Szükségünk van Isten örökkévalóságának, hatalmasságának megtapasztalására.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2020. május 10.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Hitvallás és vírus Most, hogy eljött a járvány elleni védekezés legújabb szakasza, s ezzel együtt egy sor lazítás, felvetődött annak a lehetősége, hogy talán az egyháznak is enyhítenie kellene az eddigi szigorú szabályozáson, s nem kellene tovább ragaszkodni mindenütt ahhoz az elvhez, hogy az összes gyülekezeti alkalmat szüneteltetni kell.

Amikor e sorokat írom, még nem lehet tudni, hogy egyházunk vezetése ebben a nem kön�nyű kérdésben milyen döntést hoz. Viszont mire a lap megjelenik, már mindenki tudni fogja, hogy a védekezés ezen szakaszában a gyülekezetek milyen gyakorlatot követhetnek. Az biztos, hogy nincs olyan aktív, templomos egyháztagunk, akit

„Mi van akkor, ha jogilag ki lehetne nyitni a templomot, mégsem nyitjuk ki? Mi van akkor, ha történetesen van istentisztelet, én személyesen mégis úgy gondolom, hogy továbbra is otthon kell maradnom? Mi magunk vagyunk azok, akik bezárjuk a templomot?” ez a kérdés ne érintene. Az is bizonyos, hogy noha sokféle módja van a gyülekezeti élet folytatásának még a viszonylagos elzártságban is, a templomi összejövetelt nem pótolja semmi. Hiányzik.

Sokan, s remélem a túlnyomó többségünk így van vele, alig várjuk, hogy végre elmúljon a járvány, s félelem nélkül újra együtt lehessünk a templomban. Nagy kérdés: vajon mikor jön el ez az idő? A választ erre senki sem tudja. Ezért ma nem lehet válaszolni teljes egyértelműséggel arra a kérdésre sem, hogy vajon a járvány elleni küzdelem ezen szakaszában helyes döntés-e enyhíteni az eddigi szabályozáson, vagyis az egyházi alkalmak teljes szüneteltetésén.

Viszont van itt egy probléma, amellyel érzésem szerint foglalkozni kell. Ugyanis tapasztalatom szerint a „menjünk-e templomba, avagy sem?” kérdése sokaknál lelkiismereti, és nem praktikus problémaként vetődik fel. Ez abban az olykor hallható véleményben fogalmazódik meg, hogy ha lehetőség van istentiszteleti alkalmak megtartására, akkor az egyháznak kötelessége azzal élni, még akkor is, ha a veszélyhelyzet továbbra is fennáll. Mi több, a „kinyissuk-e a templomokat, avagy sem?” dilemmája úgymond hitvallá20 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

si helyzet, s aki a kérdésre nemmel válaszol, az egyenesen a hitszegés, súlyosabban az árulás, enyhébben a kicsinyhitűség bűnébe esik. Ez bizony súlyos lelkiismereti kérdés lehet, nemcsak a lelkipásztorok, a presbitériumok, hanem hűséges, templomba járó testvéreink számára is. Mi van akkor, ha jogilag ki lehetne nyitni a templomot, mégsem nyitjuk ki? Mi van akkor, ha történetesen van istentisztelet, én személyesen mégis úgy gondolom, hogy továbbra is otthon kell maradnom? Mi magunk vagyunk azok, akik bezárjuk a templomot? Bezzeg, amit a kommunizmus nem bírt elérni, azt mi önként végrehajtjuk? Nincs tiltva a templomba járás, adott a lehetőség, mi mégis otthon maradunk?

E gondolatok mentén könnyen oda juthat a hívő ember, hogy tekintet nélkül a járvány éppen aktuális helyzetére, a veszélyeztetettség fokára, a templomba járás a hitbéli erő kritériuma.

Nos, nincs hitvallási helyzet. Hitvallási helyzet akkor van, ha valamely erő arra akarja kényszeríteni a keresztyéneket, hogy tagadják meg Krisztust. Hitvallási helyzetben élnek ma üldözött keresztyének milliói a világban, akiket nyílt erőszakkal kényszerítenek arra, hogy tagadják meg hitüket, különben életüket vesztik, vagy üldöztetést szenvednek.

Van egy jó hírem: a koronavírusnak nincs világnézete, se valamilyen tudatformáló küldetése. Senki sincs tehát ebben a veszélyhelyzetben olyan súlyos kérdés elé állítva, hogy amennyiben megtagadja hitét, élni fog, ha pedig nem, akkor mártírhalált halhat. Ez nem az a helyzet.

Természetesen a hit közösségi megvallásának Istentől rendelt közösségi helyszíne a templom.

De ha Isten az ő kikutathatatlan akaratából elzár bennünket ettől a lehetőségtől, Igéje és Szentlelke által mégis arra indíthat bennünket, hogy megvalljuk a hitünket és az ő egyházához való ragaszkodásunkat. Úgy, ahogy lehet. 

| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Azért nincs még végünk

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az elmúlt hetek szárazságában a fák erőlködve próbáltak zöldülni kertünkben, a kihajtott friss levelek szomorkásan üldögéltek az ágakon, a máskor hatalmas, dús orgonavirágok alig nyíltak ki, máris megjelent rajtuk a „rozsda”, mintha a szokásos nedvdús, harmatos tavaszt valaki szóval tartotta volna útközben. A nagy hordók, amelyekben az esővizet szoktuk gyűjteni, üresen tátogatták a szájukat, fel kellett szerelnünk a locsolótömlőt, így adni inni a virágoknak és a kisebb bokroknak. Aztán nagy sokára megérkezett az eső, de szinte csak a port verte fel. Megpróbálkozott még egy-két kisebb rohammal, de a szomjúság alig enyhült, a nagy megkönnyebbülés továbbra sem jött el. Megbolondult az időjárás, mondogatjuk már sok éve, utalva a klímaváltozásra, a környezetszennyezés hatásaira, az ember önző, pusztító viselkedésére a természetben.

Az ezen a témán elgondolkodók, véleményüket megfogalmazók többnyire két táborra oszlanak. Az egyik azt mondja, hogy ez mindig is így volt, nézzük csak meg a régi híreket, akkor is akadt mindenféle: vihar, árvíz, tornádó, borzongató hideg nyáron, strandolásra csábító novemberek – nem újdonság mindez, ne tessék túlaggódni a dolgokat. A másik vélekedés szerint a huszonnegyedik órában járunk, és a katasztrófák, a szélsőséges időjárás előszele a végnek.

Lehet, hogy az Úr kezdi megelégelni, amit művelünk, és közbeszól? Először csak integet: „Itt vagyok, ember, figyelj már ide! Ne szaladj az orrod után, beszéld meg velem a dolgaidat, én tudom, hogy neked mi a jó, hiszen én alkottalak téged. Nélkülem a vesztedbe rohansz.” Aztán int: szép szóval, majd ha annak nincsen foganatja, keményebben fogalmaz, mint a szülő, amikor a gyermeke „süketnek tetteti magát”. Mint az apa, aki látja, hogy a fia olyan fára mászik fel, amelyikről le fog esni. Az a fa korhadt, a fele sem tréfa, azonnal tessék lejönni!

Sírás lesz a vége, vagy még rosszabb is történhet.

De a fiú csak mászik felfelé nevetve: „Tudom, mit csinálok, hagyjál békén!”

Isten kérlel, int, figyelmeztet minket: bármilyen magasra mászol is önerődből, leeshetsz, nyakad szegheted, mert nem hallgattál rám. Ilyen intések lehetnek akár a természet ijesztő változásai, a katasztrófák, járványok is. De „szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma” (JSir 3,22). Egyen-egyenként, korlátozott eszközeinkkel globális változásokat nem tudunk elérni, nem fordíthatjuk vissza a környezetszen�nyezést, a klímaváltozást, de nem is a mi felelősségünk az, amit „nagyban” művelnek. Nekünk a magunk területén kell tennünk, elgondolkodnunk és a változásért Istenhez könyörögnünk.

Meghallgatnunk, hogy mit mond rólunk, egyes emberekről, hogy milyen célja van velünk, miként lehetünk engedelmes, elégedett, boldog gyermekei.

Erős, viharos szélre ébred­ tünk az egyik reggelen, aggódva néztem, hogy vajon most éppen mit repít át hozzánk a szomszédból, kell-e majd hullámlemezekkel a hó­ nom alatt becsengetnem hoz­ zájuk, hogy visszaszolgáltassam a kerti bódéjuk da­ rabjait. Van valami ijesztő a szélviharban, a kiszámíthatatlan lökésekben és a kiszolgáltatottságban, ahogyan nem tehetünk ellene semmit, legfeljebb bebújunk a szobába, és reménykedünk, hogy a fejünk felett a tetőcserepek a helyükön maradnak. „Fú a szél, zúg a szél, zúgását hallgatod, de meg nem foghatod, honnan jő, s merre tér” – mondja az ismert ének. Nem érthetjük, Isten mit miért tesz, csak sejthetjük, belepillanthatunk tetteibe az Igén és életünk történésein keresztül. Egyvalami biztos, mégpedig az, hogy minden, amit ő velünk, az életünkkel tervez, a javunkra szolgál: „Istennek Lelke ma újjászül tégedet, bár meg nem értheted elméddel őt soha.” Ő nem a régit akarja javítgatni, hanem újat teremteni bennük. És ehhez néha szigorú atyának kell lennie. Kérlel, figyelmeztet, int, hogy forduljunk vissza az önpusztító kalandjainkból. Sosem késő ezt megtenni, hiszen ő tárt karokkal vár a fa alatt.  2020. május 10.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Kiáltás és bizalom

LXIV. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2020. MÁJUS 10.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az eddig rohanó, immár lelassuló világunkban igen fölértékelődik az imádság és az őszinte emberi szó. A kiáltás nem azonos a kiabálással vagy pánikkeltéssel, hanem sokkal inkább a szenvedélyes, mégis higgadt beszéddel. „Tetézi, ki elfödi a bajt”, aki kétségeiről, félelmeiről hallgat, mint akinek kisebb gondja is nagyobb az adott helyzet nehézségeinél. „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett” – vallja meg a zsoltáros. Az erőszakos csend, az elhallgatott szó teljes elszigetelődéshez, mérhetetlen magányhoz vezet. Ezért jó megnyílni és „kiáltani”: imádkozni, beszélgetni, egymás szavát meghallgatni és komolyan venni. Eddig aligha volt alkalmunk minderre, hisz versenyt futottunk az idővel, az eseményekkel, magával az élettel. Azonban a vírus megtette, amit mi nem tudtunk megtenni: megállította e rohanó világot, kényszerpihenőre ítélve minket.

E mostani rosszban van valami nagyon is jó, jelesül az, hogy végre kaptunk időt magunkra és egymásra. Ily módon az a mélység, amelyben vagyunk, nem csupán gödörhöz vagy feneketlen kúthoz hasonlítható, de az elmélyülés megszentelt helyéhez, Jézus Gecsemáné-kertjéhez, Isten akaratát fürkésző, szenvedélyes imájának színteréhez is. Ebben a szokatlanul új helyzetben kiderülhet, hogy nem tudjuk kimondani mindazt, amit érzünk és gondolunk. Újra meg kell tanulnunk egymás nyelvét, amellyel megérthetjük és megérinthetjük egymás lelkét. Ehhez azonban nyitottságra és bizalomra lesz szükségünk. Összekuszálódott világunkban a lelkünk is összezavarodik, békesség és reménység helyett szorongás és félelem uralkodik benne. „Atyám, a kezedre bízom a lelkem!” – kiáltja Jézus a kereszten (Zsolt 31,6). Mi sem kiálthatunk ebből a mélységből mást. Ha valóban rábízzuk magunkat és a sorsunkat, megkönnyebbülhet a lelkünk, félelem helyett békesség és reménység költözhet a szívünkbe. E kettő nem valami racionális döntés nyomán születik, hiszen a tudós virológusok sem tudják, meddig leszünk még kiszolgáltatva a COVID–19 nevű láthatatlan nanoszörnynek. Azonban aki a mélységből kiáltva Isten kezére bízza a lelkét, az megnyugszik, nem szorongatja többé a félelem, mert a bizalom szeretetet szül, a szeretet pedig kiűzi szívünkből a félelmet. A félelem megkötöz, megbénít minket, ellenben a szeretet fölszabadít és élni segít. Most, a karantén bezártságában, de életünk minden korszakában szükségünk van arra, hogy egymást megajándékozzuk, kincseinket egymásra tékozoljuk, és ne lecsavart lánggal égjünk, hanem lobogjunk. Járvány idején igazán van mitől félni, mégsem lenne jó, ha a félelem elhatalmasodva zsarnokoskodna fölöttünk. Ha bizalommal fordulunk az ég felé és a kellő távolságot betartva egymás felé, akkor élhetőbb, elviselhetőbb lesz életünknek ez a korszaka. Az igazi szeretet pedig kiűzi szívünkből a félelmet.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Postaládába dobott üzenetek 9 771419 856007

AZ ÍROTT SZÓ EREJÉBEN BÍZNAK A TAHITÓTFALUI REFORMÁTUSOK

20019

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| INTERJÚ |

Lelkigondozás Erdélyben a járvány idején A koronavírus az egész világon, így szerte a Kárpát-medencében is megnehezítette a mindennapi életet. Erdélyben március 25. óta kijárási tilalom van érvényben. Ez azt jelenti, hogy a lakosok csak szigorú feltételekkel hagyhatják el lakóhelyüket, és igazolniuk kell annak jogosságát. A krízis következtében az erdélyi lelkészi szolgálat is átalakult. Nem csak az istentiszteletek és más gyülekezeti alkalmak költöztek az internetes felületekre, a lelkigondozás is telefonos- és online beszélgetésekben folyik. Az Erdélyi Református Egyházkerület honlapja utánajárt, hogy milyen feladatok várnak a lelkigondozókra, pszichológusokra.

ELŐBB MAGUNKON, CSAK AZUTÁN MÁSON Beke Boróka karatnai lelkipásztor, mentálhigiénés szakember sze­



„A lelkész sem tud segíteni, amíg saját magát nem tette rendbe.”

(Beke Boróka)

rint a járvány miatt kialakult helyzet alkalmazkodóképességet igényel: – Olyan ez a kollégáknak, mintha kivennék a halat a vízből, hiszen a természetes közeget, a személyes találkozásokat vonták meg tőlük.

Márpedig a lelkigondozói beszélgetések szinte kivétel nélkül szemé­ lyesen történtek, és ezért is keresi minden lelkész ezek pótlásának a módját. Úgy látom, a telefon a legalkalmasabb erre. Kommunikálunk még a Facebookon, Messengeren, sms-ben és e-mailben is, de ahhoz, hogy két ember nyugodtabban beszélgessen, a gondjait, érzelmeit el­ mondja, több idő kell, és a telefon a legjobb módszer. Nem adja vis�­ sza ugyanazt, amit a személyes találkozás jelentene, de sokat segít, alkalmas arra, hogy az ember elmondja, mi nyomja a szívét, enyhüljön a feszültség benne – fogalmaz a lelkipásztor, aki úgy véli, áldás, hogy a vírus most tört ki, amikor több lehetőség van kapcsolatban maradni egymással, mint egy évtizeddel ezelőtt.

– Ahhoz, hogy a lelkipásztor segíteni tudjon, az első lépés az, hogy nézzen szembe a saját félelmeivel. A repülőutakon elhangzik, hogy baj esetén először a saját oxigénmaszkunkat tegyük fel, és csak azután segítsünk másnak – a lelkész sem tud segíteni, amíg saját magát nem tette rendbe. Ő is bizonytalan, tehetetlen helyzetben van, feszültebb, sok új kérdéssel kell szembenéznie. Ha ezt sikerül kibogozni, akkor tudja meghallgatni a másik embert. Attól tartok, hogy ebben is a tehetetlenséget éljük át: nem tudunk elegendő segítséget nyújtani, hiszen nem változtathatjuk meg a helyzetet, a szigorú előírásokat. Erős a korlátozott­ ságunk, és ezt el kell fogadnunk – fejti ki Beke Boróka.

TANULNI KELL A MŰFAJT Varga Zoltán türei lelkipásztor szerint időnként túlhangsúlyozzuk

a lelkigondozói beszélgetések szerepét a gyülekezetek életében. A gyakorlatban nem érkezik olyan sok megkeresés, mint azt gondolnánk. Sokkal több lehetőség nyílik spontán lelkigondozásra a személyes találkozásokkor, akár az utcán néhány mondatban. Inkább ezek a villámbeszélgetések hiányoznak a közösségek életéből, mert a találkozások most elmaradnak. – Sok technikai lehetőség áll a rendelkezésünkre, ennek ellenére nem nőtt meg jelentősen a lelkigondozói igénybevétel. Inkább azt látom, hogy nekünk kell a gyülekezeti tagok után menni. Nekünk kell megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek által elérjük őket – osztja meg tapasztalatait a lelkipásztor, aki 2020. május 10.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

szerint krízishelyzetben megnő a lelkigondozás szükségessége, viszont még nem vagyunk annyira mélyen a krízisben, hogy ez egyértelművé váljon.

Az online lelkigondozás műfaját tanulni kell – ez kihívás az erdélyi lelkésztársadalom számára, hiszen e téren kevés tapasztalatuk van. – Arra sincs lehetőség, hogy hirtelen elkezdjünk olyan kurzusokat szervezni, amelyeken a lelkészek megtanulják a telefonos vagy a chates lelkigondozás csínját-bínját. Sokkal inkább arra van szükség, hogy éreztessük a jelenlétünket, hogy minél több gyülekezeti tag találkozzon valamilyen módon a lelkipásztorral – vélekedik Varga Zoltán.

FELKÉSZÜLNI A JÖVŐRE Vitus-Bulbuk Emese pszichológus szerint annak ellenére, hogy

a telefonos, online lelkigondozásnak tizenöt-húsz éves múltja van, a szakemberek új feladatok elé néznek. Úgy tűnik azonban, hogy ők és a segítséget kérők is jól viselik az átállást. Szükségesnek tartja a meg­ felelő szakirodalom beszerzését és elolvasását, de a legfontosabb­ nak azt látja, hogy a technika eszközeinek segítségével megteremt­ sék a személyes találkozásokon megtapasztalt biztonságérzetet. A szakember úgy véli, érdemes a mostani tapasztalatokat rendszerez­ ni, hogy amennyiben a jövőben még előfordulna hasonló helyzet, fel­ készülten érje őket.

AKIKNÉL NEM MŰKÖDIK AZ ONLINE TÉR Horváth Levente és felesége a Református Mentő Misszió 1993-



„Ha a függő a visszaesésből akar feltápászkodni, és nem vagyunk mellette, hatvan százalékkal kevesebb esélye van a sikerre.”

(Horváth Levente)

as indulása óta foglalkozik a függők és családjaik lelkigondozá­sával – 1996-ban a Bonus Pastor Alapítvány, majd 2005-ben a magyarózdi terápiás otthon programjai is elindultak. Tevékenységük a koronavírus miatt felborult mindennapok alatt sem szűnt meg, sokan fordulnak hozzájuk családterápiás és egyéni lelkigondozói beszélgetés igényével. A megfelelő munkatársakhoz irányítják az érdeklődőket: a kollégák szakértelme széles palettán mozog – pszichoterapeuta, pszichiáter, lelkipásztor, pszichológus, szociális munkás és addiktológus vesz részt a munkában. Horváth Levente szerint nagy szükség van rájuk. – Megnövekedett a lelkigondozás igénylése olyanok részéről, akik nem feltétlenük érintettek függőség szempontjából, mégis hozzánk fordulnak. De a megkeresések között megnőtt a függők és családtagjaik, valamint a házassági válságban lévők száma is – vázolja a helyzetet Horváth Levente. Rámutat: a szenvedélybetegek a legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb, szociálisan leghátrányosabb réteghez tartoznak, sokan az otthontalanok közül kerülnek ki. Így halmozottan hátrányos helyzetben vannak, a karantén pedig tízszeresen sebezhetővé teszi ezt a réteget, többen kértek már visszaesés miatt segítséget.

– Néhány héttel ezelőtt volt egy többnapos lelkigondozói küzdelmem valakiért, aki több mint tíz éve nem ivott, helyreállt az élete, visszafogadta a családja, de egy párkapcsolati probléma szikraként elindította benne a visszaesés folyamatát, amely a karantén ideje alatt robbant. Sajnálom, hogy csak akkor keresett meg, amikor már megtörtént a baj, de örülök, hogy telefonon át kommunikáltunk, és túlélte az elvonás súlyosabb szakaszát. Normális körülmények között a terápiás otthonban ez nem jelentene gondot, de amikor valaki egyedül, kórházi felügyelet nélkül van, akár halállal is végződhet a történet. Ez az eset is példázza, hogy mi nem a szokványos lelkigondozói helyzetben vagyunk. Ha valaki a visszaesésből akar feltápászkodni, és nem vagyunk mellette, hatvan százalékkal kevesebb esélye van a sikerre – magyarázza Horváth Levente. A lelkész szerint az említett rétegnél nem elegendő az online kapcsolattartás, fontos a fizikai jelenlét. – Pusztán az a tény, hogy mellette van valaki, fogja a kezét, hihetetlen mértékű segítség. Ilyen szempontból jelentősen megnehezítette a helyzetünket a járvány.

24 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

| INTERJÚ |

SZAKKÉPZETT ÖNKÉNTESEK SEGÍTENEK Kató Ibolya pszichológus, mentálhigiénés szakember

szerint az egész életformánk megváltozott, fel kellett ad­ nunk az eddigi szokásainkat, életvitelünket. – A telefonos és internetes segítségnyújtás azonban nem ismeretlen számunkra, hiszen a telefonos lelkisegély-szervezetünk már tizenöt éve próbál így segíteni a bajba kerülő sze­ mélyeken. Fontos, hogy ebben az időszakban megőriz­ zük a nyugalmunkat, és vigyázzunk arra, hogy a testi és lelki egészségünk ne sérüljön. Ezért is jó, ha van néhány olyan szervezet, amelyhez fordulhatunk. Az elmúlt hetek­ ben két új önkéntes csapat, a Lélekemelők – erdélyi segítők csoportja krízis idején és az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság szakértői csoportja kezdett segíteni. Az említettek mind önkéntesek – mentálhigiénés szakemberek, orvosok, gyógypedagógusok, szociális munkások –, és ingyenesen segítenek beszélgetés vagy levelezés formájában, természete­ sen titoktartási kötelezettséggel. Fontos, hogy a szakemberek azokra a problémákra össz­ pontosítsanak, amelyekről a telefonáló akar beszélni, legyenek empatikusak, és ne a saját problémáikat vagy beidegződéseiket mondják el neki – magyarázza Kató Ibolya. Hozzáteszi: a segítő beszélgetés nem oldja meg az egyének helyett a kérdéseiket, hanem segít abban, hogy felismerjék és túllépjenek az akadályon.

NEM ZAVARNAK Tamás Ernő szucsági lelkipásztor szerint a lelkészek igyekeznek

a rendelkezésükre álló összes lehetőséget igénybe venni, hogy eljuttassák az Igét a gyülekezeti tagokhoz. Jelenleg ez az egyedüli módja annak, hogy az imádkozást, az elcsendesedést elősegítsék.

Szerinte állandó telefonos lelkigondozói szolgálatra lenne szükség. Úgy tapasztalja, a gyülekezeti tagok gyakran azért nem keresik a vezetőjüket, mert azt gondolják, hogy zavarhatják őt más tevékenységek elvégzése közben. Talán hamarabb vennék kezükbe a telefont és kérnének segítséget, ha lenne meghatározott időben működő szolgálat. Épp ezért Szucságban a lelkipásztor rendszeresen, hetente felhívja telefonon a presbitérium tagjait, érdeklődik a hogylétük felől, és arra kéri őket, hogy tegyék ezt ők is a körzetükhöz tartozó családokkal.

VAN, AKINEK KÖNNYEBB ÍGY Sógor Árpád, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjú­

sági lelkipásztora szerint nem állt le az élet, csak kicsit más­ képp működnek a dolgok. Mindenki keresi a helyét ebben az új világban, és eközben a virtuális térben és telefonon is végez­ hető lelkigondozás. – A diákokkal telefonon vagy interneten beszélünk olyan kényes témákról is, amelyekről úgy gondol­ tam, hogy egyszerűbb lenne négyszemközt. De úgy látszik, kellett ez a különleges helyzet, hogy vegyék a bátorságot, és otthonról keressenek meg a gondjaikkal. Van, amikor így job­ ban meg tud nyílni az ember. A római katolikus gyakorlatban például a gyónásnál a pap és az egyháztag nem néz egymás szemébe, elválasztott fülkében hallgatják egymást – akár a telefonbeszélgetés is juthat ilyen mélységekbe.



„A római katolikus gyakorlatban például a gyónásnál a pap és az egyháztag nem néz egymás szemébe, elválasztott fülkében hallgatják egymást – akár a telefonbeszélgetés is juthat ilyen mélységekbe.”

(Sógor Árpád)

 ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: KISS GÁBOR

2020. május 10.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Tötözés a köbön Durva mondatszerkesztési hiba az úgynevezett tötözés, azaz a befejezett melléknévi igenév állítmányként való használata: „Az üzlet kamerával ellátott” stb. Sokan nem tudják, hogy ez nem szabatos, sőt helyesnek vélik.

Burjánzik is a „tötö” nyelv: „a probléma nem megoldott” – mondják, részint az idegenszerűnek vélt -va, -ve képzős határozói igenév plusz létige szerkezet („A probléma nincs megoldva” stb.) elkerülésére. Pedig nem a határozói igeneves szerkezet idegenszerű, hanem éppen a helyette alkalmazott befejezett melléknévi igenévi állítmány. Az első citátum is így magyaros: Az üzlet kamerával van felszerelve. Vagy: Az üzletet kamerával szereltük fel. „Fönnáll az a kérdés, és nem megválaszolt, hogy…”; „tizenkét éven aluli gyerekek számára a műsorszám megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott”; „Az utca még nem kialakított” – olvassuk, halljuk lépten-nyomon. Világosan: időszerű a kérdés, mert eddig nem kaptunk rá választ; a műsorszám megtekintését tizenkét éven aluliaknak csak nagykorú felügyeletével (nem „felügyelete mellett”!) ajánljuk; az utca még nincs kialakítva; az utcát még nem alakították ki. „Biztosított a gyerekek étkeztetésének a finanszírozása”; „Biztosított az ellátás” – nyilatkozták az illetékesek. Szabatosan: finanszírozzák a gyerekek étkeztetését; megteremtették az ellátás feltételeit, vagy egyszerűen: van ellátás.

A Nyelvművelő kéziszótár ajánlása szerint csak akkor használjuk állítmányként a befejezett melléknévi igenevet, ha igei jellege elhomályosult, és tulajdonságot, állapotot kifejező melléknévnek tekinthető: „nagyon fáradt vagyok”; „légy nyugodt!”; „legyen áldott az Úr neve!” Összegezve: mivel értelmezési zavarokat is okozhat, nyelvhelyességi hiba a „tötözés”.

Reméljük, előbb-utóbb „biztosított lesz” az elhagyása. Pontosabban: bízzunk benne, a nyelvhasználók hamarosan leszoknak erről a divatozó, ám hanyagul pontatlan nyelvi formáról.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (G, Z, A, I). 13. Isten szava. 14. Arra a helyre tesz. 15. Szibinyáni …, Hunyadi János magyarosított szerb neve.16. Uralkodó által adományozott kitüntető cím. 18. Összetételekben Istenre utal. 19. Önismeret. 20. Svájci születésű francia író és teniszjátékos (Claude). 21. A hét vezér egyike. 22. Fiatalos köszönés spanyol nyelvterületen. 23. Londoni városrész.

25. Román folyó. 27. Atka által terjesztett fertőző bőrbetegség. 29. Magunk.

31. Rosszkedvű. 33. Melléknévképző, jelentése: a vele összetett dologban gazdag. 35. Zokog. 36. Román terepjárómárka. 38. Jellegzetes személyiség. 40. A test motorja. 42. Kígyóhajú mitológiai alak a görögöknél. 44. Lop-…, ázsiai állóvíz. 45. Zenei kifejezés: erősen, hangosan. 46. Szándékozik. 47. Jónás küldetési helye. 49. Kíséri egynemű betűi. 50. Vas megyei település. 51. Nyomósító szó.

53. Férfi becenév. 55. Kétes! 57. Kettőzött kettős betű. 59. Fánkféle. 61. Kossuth- és Jászai-díjas színművész, rendező, énekes (András). 63. A közelmúltban elhunyt színész, tanár (József). 65. Női becenév. 67. Kis Rebeka. 69. A világ úszósportjának egyik vezető márkája. 71. Gaz ikerszava. 72. Én. 73. A mélyben.

74. Szabad királyi városban a legmagasabb rangú tisztviselő. 76. A feloszlatott baszk függetlenségi mozgalom rövidítése.

Függőleges: 1. A román Szilágy megye székhelye. 2. Ritka férfinév. 3. Világhírű. 4.

Juss. 5. Rövid angol férfinév. 6. Vizek városa. 7. Csurgó. 8. Tongához tartozó apró vulkanikus sziget. 9. Aszlányi Károly. 10. Erőre kap. 11. Rádiólokátor. 12. Mannadarab! 17. Parányi alkotórész. 19. Madárruha. 21. Kaszálás utáni vastag, kemény fű tarlója, tájszóval. 22. Ezen a helyen, németül. 24. Idecipelő. 26. Magtalan.

28. Tartalomeltávolítás. 29. Az idézet második része (T, J, K, E). 30. Észak-amerikai indián népcsoport. 32. Oroszlános próféta. 34. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet görög eredetű rövid neve. 37. … et labora! (bencés jelmondat) 39. Klasszikus tagadás. 41. Ramazúri. 43. Részben megruház! 45. Ötven százaléka. 47. Lengyel kisteherautó-márka. 48. Villanófény. 52. Vajda János múzsája. 54. Iránymutató szó. 56. Szaglóérzék. 58. Az istenivel kapcsolatos. 60. Azonnal, népiesen. 62. Izraeli sivatag. 64. … Domini, az Úr esztendejében. 66. Nyitott gazdasági épület. 68.

Somogy megyei település. 70. Választékos igekötő. 71. Forró vízpára. 72. Mónika fele! 74. Friderikusz Sándor. 75. Részvénytársaság, röviden.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.

| GYERMEKEKNEK |

Megmenekült!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mirjam levegőt is alig kapott ott, a nádasban, hogy ilyen jóra fordult az öccse sorsa. Az esze gyorsan vágott, tudta, hogy itt a lehetőség. Veszélyes ugyan, mert mi van, ha megharagszik rá a hercegnő, vagy felnyársalják a testőrei, mielőtt egy szót is szólhatna, de a kislány most nem törődött a veszéllyel. Csak az járt a fejében, hogy most… Itt a lehetőség, hogy visszaszerezze az öccsét. Egy ugrással ott termett a hercegnő előtt. Az őrök már mozdultak, hogy elfogják, de a hercegnő csak intett, hogy ne bántsák.

Mirjam nem ijedt meg a katonáktól, látszott rajta, hogy találkozott már ilyenekkel, talán rémisztőbbekkel is. De a hercegnőtől sem volt megilletődve, hanem megállt előtte, és a gyerekre bökve tette fel a kérdést: – Ne menjek, és ne hívjak egy asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket?

A hercegnő hosszan nézte az előtte álló kislányt. Tíz-tizenkét éves forma lehet. Aztán Mózesre nézett, akit még mindig a karjaiban tartott.

Ugyanaz a fekete, göndör haj, értelemtől csillogó, nagy szemek. Nővére lehet a csecsemőnek ez a kislány, ezért bujkál itt a nádasban. Ezért nem fél még az életét is kockára tenni a gyerekért.

– Eredj! – szólalt meg végül. – Keress egy olyan asszonyt, aki sajátjaként fogja szeretni és gondozni ezt a kisfiút.

– Keresek! – ugrott egy hatalmasat örömében a kislány. – És hidd el, találok is!

Mirjam úgy szaladt, hogy a lába sem érte a földet. Az anyja nyakába ugrott, úgy ujjongott: – Megmenekült! Megmenekült!

– Kicsoda? – kérdezte Jókebed.

– Hát Mózes – vágta rá Mirjam, aztán eszébe jutott, hogy a szülei nem ismerik ezt a nevet. Igazság szerint hiába volt már három hónapos a baba, nem mertek neki nevet adni, mivel tudták, hogy hamarosan úgyis a halál fia lesz. Ettől függetlenül Mirjam megismételte a nevet. – Hát Mózes, a fiad!

Akit kitettél a Nílusra. És képzeld, anyám, a fáraó lánya találta meg. És azt akarja, hogy te legyél a szoptatós dajkája.

Jókebed először nem akart hinni a fülének, de végül is csak megbátorodott, és szaladt Mirjam után. A hercegnőt a Nílus partján kialakított fürdőzőhelyen találta. A homokban ott feküdt előtte az ő fia. A hercegnő a hajfonataival csiklandozta a csecsemőt, és az nagyokat kacagott.

Jókebed remegő testtel, lehajtott fejjel távolabb állt meg. Egy lépést sem mert közelebb menni, a fejét sem merte felemelni, mert félt, hogy az arcára lesznek írva az érzései.

De Mirjam nem félt. Odalépett a hercegnőhöz, és így szólt: – Itt az asszony, akiről beszéltem. Nemrég szült, de a katonák elvitték a gyerekét. Jól fogja tartani Mózest, meglátod.

A hercegnő felnézett az asszonyra, és most már biztos volt benne, hogy a gyermek anyja áll előtte.

– Vidd magaddal a gyermeket – szólt az as�szonyhoz –, és szoptasd! Megadom érte a jutalmadat.

Jókebed szólni sem tudott. Remegő kézzel vette át a fiát, és tudta, hogy most már nem kell félnie a katonáktól. A gyermeket a fáraó lányának parancsa védi. Nem bánthatja senki, és ő nevelheti két-, de lehet, hogy hároméves koráig. Jókebed nem szólt, csak felnézett az égre, és lélekben hálát adott Izráel Istenének, hogy visszakaphatta a fiát. 

2020. május 10.

Reformátusok Lapja 27

| AKTUÁLIS |

HALOTTUNK

Abuczki Istvánné született Takács Mária életének nyolcvanhetedik évében, április 11-én, hosszan tartó betegség után vis�szaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúztatóját április 22-én, szűk családi körben tartották a budapest-fasori református templom urnatemetőjében. „Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” (Jób 10,12) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készíté­ sét rövid határidőre vállalom. Cím: www.re­ for­matuspalast.hu, revertgy@index.hu; Gyál, Rá­kóczi út 3/2.; tel.: 06-30-368-0907.

EGYÉB Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

„Ha szeretet nincsen…”

Irénke Kecskeméten, a város szélén lakott. Egyszerűen élt, nem volt fontos személyiség, csak azoknak, akik ismerték. De ők nagyon szerették, mert olyan ember volt, akin nem láttuk az egyszerűséget, csak a ragyogó szemét, kedvességét, szolgálatkészségét és humorát. Pedig nem volt könnyű élete.

Eltemette hétéves kislányát, a fia negyvenkilenc éves volt, amikor elvesztette. De Irénke felállt, mert volt valaki, aki felemelte, és segített neki tovább járni az élet és a szolgálat útján.

Az udvarán volt egy fóliaház, kora tavasztól ott dolgozott: vetett, palántázott, termelt, és abból sokaknak adott. Az ifjúsági táborokba a ’70-es, ’80-as években Irénke küldte a friss zöldségeket. Amikor épült az Emmaus Ház az a gyülekezet számára, ő minden munkában benne volt. Kertet alakított ki, korai zöldségfélét vetett, palántázott, kapált, locsolt. „Úgy szeretek itt dolgozni! Hallom a szép énekeket, az Igét a nyitott ablakon át, és megtelik a lelkem” – mondta sokszor.

Rá mindig számíthattunk az elmondottakon túl is, a legnehezebb munkákat is vállalta. Ott volt a tavaszi nagytakarításokon épp úgy, mint a sok-sok tészta elkészítésén a nyári táborokhoz. Emellett a saját családját sem hanyagolta el, amikor lehetett, összegyűjtötte az unokákat és a még élő fiát.Otthon is az Ige mellett dolgozott. Munka közben prédikációs kazettákat hallgatott férjével. Látogatáskor igényelte az Igét, az együtt imádkozást, úgy örült neki, mint az ajándéknak.

Egyszer munka közben nem úgy szóltam hozzá, amint kellett volna. Ő csak ennyit mondott: „Ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok.” Ez szíven ütött. Egy életre megjegyeztem, és most újra megköszönöm a „közvetítését” az Úrtól, akinek a hangjára mindig figyelt. Tudom, hogy Irénke most boldog a mennyei hazában.  VARGA LÁSZLÓNÉ A HÉT KÉPE

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10.

Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

Az aleppói Bétel örmény református gyülekezet rendelőintézete fontos járványügyi helyszín Szíriában: tizenkét orvos végez szolgálatot, közel-keleti testvéregyházunk segélyszállítmányokat és védőfelszereléseket oszt a helyi lakosságnak.  FOTÓ: VENUS STUDIO 28 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

| AKTUÁLIS |

XI. Online Bibliaismereti Verseny A Magyar Bibliatársulat Alapítvány ismét online bibliaismereti versenyt hirdet, amelyre középiskolásokat, valamint fiatal és fiatalos felnőtteket is szeretettel vár. Ez alkalommal a szabadító Isten lesz a téma. A játék öt héten keresztül tart majd, amely során szeretnék végigkísérni a résztvevőket a Biblia nagy, ös�szefüggő történetén a teremtéstől az újjáteremtésig.

A verseny nem titkolt célja rávenni a fiatalokat arra, hogy minél gyakrabban és minél nagyobb kedvvel vegyék a kezükbe a Szentírást. A szervezők úgy vélik, ehhez az egyik legjárhatóbb út, ha különféle feladatokat kell megoldaniuk, és ehhez forgatniuk kell a Bibliát.

A megméretésre középiskolás diákok, főiskolások, egyetemisták és más fiatal és fiatalos felnőttek jelentkezhetnek felekezeti hovatartozástól függetlenül a bibliatarsulat.hu/jatek

oldalon elérhető űrlap kitöltésével. Az érdeklődők egy szintre jelentkezhetnek. Egyéni versenyzők és legfeljebb háromfős csapatok jelentkezését várják. A regisztráció határideje: 2020. május 10., vasárnap éjfél.

A verseny öt héten keresztül tart, az első feladványokat 2020. május 11-én, hétfőn teszik közzé. A résztvevőknek minden héten öt kérdést kell megválaszolniuk. A válaszokat a Bibliában, valamint zenés videókban találhatják meg, és egy megadott táblázatba kell beírniuk. A játék végső megfejtéséhez szükséges információkat az utolsó héten küldik majd el, és a résztvevőknek mindössze egy szót kell beküldeniük az info@bibliatarsulat.hu címre 2020. június 14., vasárnap éjfélig.

A helyes megfejtést beküldők között könyvcsomagokat sorsolnak ki, amelyeket előreláthatólag postán küldenek majd el a nyerteseknek. 

Bizonytalanság, káosz, elveszettség Úgy gondolom, ha le kellene írni jelenünket, a fenti szavak mindenképpen főszerepet játszanának. Hiszen nem tudhatjuk, meddig tart ez a helyzet, lesz-e holnap még munkánk, vagy megbetegszünk-e. Aggódunk családtagjainkért, barátainkért, talán saját magunkért is. Bizonytalanság, káosz, elveszettség.

A napokban azon gondolkodtam, milyen igeszakasz illik ehhez a helyzethez leginkább. A következőt mindenféleképpen dobogósnak gondolom: „Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” (Préd 3,5b) Bizonyára nem kell magyaráznom, hogy ennek az igeválasztásnak van helyzetkomikuma is, azonban az érintkezési „szabályokon” túl sokkal mélyebb és számunkra aktuálisabb üzenete van. A harmadik fejezet így kezdődik: „Mindennek megszabott (rendelt) ideje van…” Ennek fényében ez az ige túlmutat azon a sablonos megállapításon, hogy vannak jó és rossz dolgok is az életben, és elvezet oda, hogy Isten maga adja az ölelést és az öleléstől való tartózkodás idejét is. Azok az események, amelyek körülöttünk végbemennek nem valamiféle szerencsétlen véletlennek köszönhetők, hanem a hatalmas Isten előre eltervezett munkájának. Ez azt jelenti, hogy történjen bármi, ölelés vagy öleléstől való tartózkodás, azt Isten a kezében tartja.

Testvérem! A keresztyén élet „nem mindig habos torta”. Senki nem mondta, hogy egyszerű vagy egyszerűbb lesz, mint a világi embereké. Nem kerülnek el minket a nehéz idők. Mi ugyanúgy emberek vagyunk, mint a világiak. Gondoljunk Jézusra! Őt sem kerülték el a nehézségek, sőt... Nekünk, keresztyéneknek azonban van egy reménységünk: az Úristen. Bár van részünk a nehézségekben, de ilyenkor erőt kérhetünk attól, aki minden eseményt és a mi életünket is a kezében tartja. Aki már tudja, meddig tart a nehézség, és mikor jön el újra az ölelés ideje. Attól, aki a saját fiát adta értünk, hogy ne elveszettek legyünk, hanem igazi reménységünk legyen. Így az életünk nem bizonytalan, káoszos és elveszett, hanem bizodalommal és reménnyel teli. Még akkor is, amikor éppen az öleléstől való tartózkodásnak van itt az ideje.  KOVÁCH I. BENDEGÚZ 2020. május 10.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Floriska Istvánt, a Kolozsvári Református Egyházmegye és a kolozsvár-felsővárosi gyülekezet főgondokát kérdeztük.

3

Floriska István főgondnok, egyházkerületi igazgatótanácsi tag, húsz éve presbiter, igazi közösségi ember, aki szívvel-lékekkel dolgozik a reformátusokért, magyarokért, ember­ társaiért. Nyugdíjas, elektrotechnikusként dolgozott, de idegen­ vezetői végzettsége is van. Házas, egy lány édesapja.

1

Hogyan került az egyház közelébe?

Szamosújvár mellett, Kecseden születtem, de Kolozsváron nőttem fel. A szüleim átélték a világháborút, a kommunizmust, és arra tanítottak, hogy minden nehézségben velünk van Isten. A Kétágú templom mellett laktunk, sokszor a játékot is ott hagytam délután, és elszaladtam a templomba, mert szerettem az istentiszteletet hallgatni. Később a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközségbe kerültem, ahol húsz évvel ezelőtt presbiter lettem, majd gondok, négy éve pedig főgondnokká választottak.

2

Egyházmegyei főgondnok, de az egyházmegyei presbiteri szövetséget is vezette.

Milyen tevékenységeik voltak, vannak?

Már a szövetség alapítása utáni első hónapokban, 2013-ban közgyűlést, képzéseket, presbiteri és nőszövetségi találkozókat szerveztünk.

A reformáció évfordulóján imaláncot indítottunk – megtöltöttük az egyházmegye templomait. Az elnéptelenedett gyülekezetek templomait, területeit, temetőit önkéntesekkel takarítjuk ki. Sokszor megfordultunk a Szamosháton, Mezőségen, több száz embert mozgattunk meg azóta. Tavaly szerveztük meg az első egyházmegyei szórványnapot, hogy megünnepeljük a szórványban élőket. Felemelő érzés ezeken részt venni.

30 Reformátusok Lapja

2020. május 10.

Más módon is erősítik a közösséget?

Az egyházmegyei kirándulások is nagyon népszerűek. Már közel négyszáz emberből áll a csoportunk, szoros barátságok is születtek a találkozások során. Megcsodáljuk Erdélyt, sokat járunk Magyarországra, de Bécsbe, a bukovinai kolostorokhoz és a Duna-deltába is elmentünk. Ezek nem átlagos kirándulások. Ahol lehet, részt veszünk egy-egy református istentiszteleten, a buszban egyházi énekeket, népdalokat énekelünk, ismeretterjesztő szövegeket vagy hazai írók műveiből olvasok fel, imádkozunk, nyíltan beszélgetünk hitünkről. A résztvevők kapnak valami mást, lelkileg is épülünk az utazások során. Többen jelezték, hogy nem is az úti cél miatt jönnek, hanem inkább a közösségért. Hiszem azt, hogy az evangéliumot nem csak a szószékről lehet hirdetni.

4

Mit nyújtanak önnek ezek a tevékenységek?

Mindig nagy örömmel töltenek el, mert látom, hogy megmozdítanak valamit az emberekben, így szervezni is jó. Olyan elégtételt adnak számomra, hogy nem is tudom eléggé megköszönni Istennek. Sokszor fárasztó ennyi emberrel egyeztetni, mindent előre megbeszélni, de örömöt ad, hogy ilyen szép napokat tölthetünk el együtt, erősítjük a közösségünket.

5

Honnan van ereje mindehhez?

Egy szóval: fentről. Az Úrtól jön az erő és az áldás. Én is sokszor csodálkozom. Betöltöttem a hetvenegyedik évemet, de még nagyon fiatalnak érzem magam. Mindennek úgy fogok neki, hogy kérem Isten segítségét. Feleségemmel naponta olvassuk a Bibliát, megvitatjuk a felmerülő kérdéseinket. A gyülekezetépítő tevékenységemet pedig a missziói parancs első része határozza meg: „…tegyetek tanítványokká minden népet.” Úgy érzem, hogy ez részben sikerül, és elég sokan kezdik keresni a közösséget Istennel. A parancs utolsó sora pedig mindig erőt ad: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Kell-e ennél nagyobb biztatás?  BEREKMÉRI GABRIELLA, FOTÓ KISS GÁBOR