Reformátusok Lapja 2020/17. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

17. SZÁM,

2020. ÁPRILIS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Ez a vírus figyelmeztetés 9 771419 856007

BAGDY EMŐKE PSZICHOLÓGUS A KARANTÉNBA ZÁRT MINDENNAPOKRÓL

20017

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Úr Isten, mi mennyei Atyánk, hálákat adunk tenéked, hogy minket e mai napon ily kegyesen megőriztél és megtartottál. Kérünk téged, bocsásd meg minékünk mindennemű bűneinket a te szerelmes Fiadért, a Jézus Krisztusért. Oltalmazz meg testünkben, lelkünkben minden veszedelemtől, hogy még alvásunk is a te dicsőségedre legyen.

Engedj könnyebbséget és vigasztalást minden betegnek, és kísértésben kesergő szíveknek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak által.  ECSEDI BÁTHORI ISTVÁN (1555–1605)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

16

19

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

INTERJÚ • 6. Érettségi szájmaszkban | Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét az idei érettségi vizsgák körülményeiről kérdeztük AKTUÁLIS • 8. Nigériai kórháznak gyűjtenek a sukoróiak | A járvány okozta éhínséget csillapítanák az adományok REFORMÁTUS ÉLET • 16. Rajtunk múlik, milyenné válik | Gekib-tagok a Kárpát-medencei református ifjúság múltjáról és jövőjéről GONDOLATOK • 19. Az ölelés ideje | Szászfalvi Lászlóné gondolatai INTERJÚ • 24. Ihletett zenék – nem csak hívőknek | A Szikra-díj győzteseinek kihirdetése apropójából Horváth Gergellyel, a Klasszik Rádió műsorvezetőjével a keresztyén könnyűzene mibenlétéről beszélgettünk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Hős Leventét, a Budapest-Zuglói Református Egyházközség gondnokát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

Címlapfotó: Hegedűs Róbert

2020. április 26.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IV. 26.

VASÁRNAP

IV. 27.

HÉTFŐ

IV. 28.

KEDD

IV. 29.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(5) „Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok...” (Józs 22,1–8) Az Úr, a mi Istenünk szeret bennünket. Ezt a szeretetet egyszülött Fiában mutatta meg az Isten. Ez a szeretet legyőzte a bűn zsoldját, a halált. Ebből a szeretetből élünk mindennap. Ez a szeretet az örök élet bizonyosságából fakadó szeretet, amely eltöröl mindent: minden gyarló emberi érdeket, minden itteni önző küzdelmet és harcot. Azonnal vitába szállnánk ezzel a kijelentéssel, hiszen Isten népének és az egyes hívő embernek is vannak értelmes harcai ebben a világban – mégis, most inkább ne akarjunk vitázni. Sajnos, zsigeri bennünk az állandó konfrontáció. Nem tudunk másként létezni. Mindenki joggal védi a sajátját, vagy azt, amiről azt gondolja, hogy a sajátja. Csak a megváltás segít rajtunk. Az Úr útján járni nekünk csakis Jézus Krisztus követésében lehet. De mit jelent ez? Ezen az úton járva megbecsüljük és védjük az ígéret itteni földjét, a Krisztusban testvéreinket, valamint a saját kincseinket: lehetetlen ebben a világban Jézus Krisztust másként követni. De szánalmasak vagyunk, ha hitben járva nem látunk tovább: az ígéretek kiteljesedésére, a megváltás teljes valóságára, az „odaátra”. Nagy nyomorúságunk, hogy mi szinte csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, és ez látszik is rajtunk (1Kor 15,19).

Ef 5,18–20  115. zsoltár (33) „Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak ellenük…” (Józs 22,9–34) Mennyi baj származhat félreértésekből: sértődés, harag, bosszú, harc, háború. Van-e hitünk, bölcsességünk és ebből fakadó higgadtságunk arra, hogy imádkozva és kivárva a kellő időt, végiggondoljuk a helyzetet – mint József tette Mária esetében (Mt 1,20) –, és csak utána cselekedjünk? Személyes tapasztalatom, hogy mindig akkor születnek áldott döntések, ha nem azonnal és indulatból – végképp pedig nem elvakult buzgalomból cselekszünk. A keleti törzsek visszatértek a Jordánon túli területeikre. Ekkor úrrá lett rajtuk a testvéreiktől való földrajzi távolság miatti elszigeteltség érzése. Építettek tehát egy nagy oltárt, hogy arra tekintve emlékezzenek szabadító Istenükre és a közösségre testvéreikkel (9–11). Ezt a nyugati törzsek nemcsak elszakadási kísérletnek vették, hanem legfőképpen Isten elleni lázadásnak (16–19), és hithű buzgalmukban majdnem rátámadtak testvéreikre. Hála az Úrnak, hogy mégis a megfontolt egyeztetésekkel kezdték, amelyek során kiderült, hogy nem újabb áldozati oltárt akartak állítani a keleti törzsek, hanem az Istenükhöz és az egymáshoz tartozásukat akarták erősíteni (21–34). Tisztázódott a félreértés, rendeződött minden, nem akartak többé hadat indítani saját testvéreik ellen. Az egy oltár, egy áldozati hely törvényi rendelése (3Móz 17,8–9) evangéliumi üzenetet hordoz, hiszen Isten népének egysége, ös�szetartozása mellett előremutat Jézus Krisztus egyetlen, tökéletes áldozatára, egyetlen Istenünk páratlan, megváltó és üdvözítő szeretetére.

Ef 5,21–33  395. dicséret (11) „…nagyon vigyázzatok…” (Józs 23) A világ legnehezebb kérdése ez: hogyan szerethetem a másikat úgy, hogy közben ne adjam fel hitemet, a rám bízott értékeket, saját magamat. Amikor elkülönülünk másoktól, akik számos módon idegenek számunkra, akkor azzal nem szabad azt kifejeznünk, hogy a másikat nem szeretjük, netán megvetjük. Ilyet soha nem tehet a krisztusi ember! Hiszen a mi Urunk is mindig az embert nézte. Aki azonban hitében gyenge, az inkább maradjon „zárt”, mint hogy hűtlenné legyen. Nyitott csak erős hitű ember lehet, aki hitével megtermékenyíti környezetét. Az Úrhoz hűtlen és önfeladó nyitottság öngyilkosság, halál és pusztulás (16). A mi Urunk azonban életet akar ajándékozni a világnak (Jn 3,16) és általunk sokaknak.

Ef 6,1–4  128. zsoltár (1) „Odaálltak Isten színe elé.” (Józs 24,1–15) Nem ti, hanem én – így szól az Úr (13). Mindent Isten cselekedett. Tömör összefoglalása ez Isten népe eddigi történetének: az Úr kihozta népét és bevitte (5; 13). Ez a két szó kifejezi az Úr cselekvésének minden áldását: ő kihoz bennünket a halálból, és bevisz az életbe! Az Úr színe előtt megállva, elcsendesedve megalázkodik bennünk a lélek: minden nyomorúságunk ellenére micsoda kegyelemben részesülünk! Az Úr színe előtt állva felragyog a krisztusi, megtartó kegyelem, és helyére kerül az életünk, Isten erőt, megnyugvást, megoldást, üdvösséget ajándékozó rendjében. De még az is kegyelem, az is Isten cselekvése, hogy az ő színe elé állhatunk, az ő színe előtt élhetünk, és az ő megváltó szeretetére tekintve összegezhetjük eddigi életünket. Nem megkeseredve, hanem hálákat adva. Az Úr talál meg bennünket mint elve-

Reformátusok Lapja 2020. április 26.

| AZ IGE MELLETT |

szetteket (Lk 15,24). Az Úr végzi el azt is, hogy még ma eldönthessük, hogy Jézus Krisztust követve őt szolgáljuk, házunk népével együtt (14–15). Egyébként ez a kegyelem azt is beláttatja velünk, hogy nincs is értelme mást szolgálni, csakis az Urat, általa pedig abban teljesedik ki az emberi élet, ha szeretetben szolgálunk egymásnak (Gal 5,13).

Ef 6,5–9  134. zsoltár (29) „…meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája…” (Józs 24,16–33) A könyv végén három temetésről olvasunk. Meghalt Józsué, eltemették a saját városában (29–30).

József holttestét hazahozták Egyiptomból, és most eltemették azt az ígéret földjén, Sikemben (32).

Meghalt Eleázár főpap, Áron fia is, akit Gibeában temettek el (33). Mindhárman idegen földön éltek, és beteljesedett rajtuk Isten ígérete. Most mindhárman az ígéret földjében pihennek. Hűséges Istenünk beteljesíti ígéreteit. Lehet, hogy e földi létben nem éljük meg mindazt, amiért imádkoztunk és küzdöttünk, de akkor sem hittünk és éltünk hiába. Mindhárman az Úr szolgái voltak (29). Nincs ennél nagyobb méltóság: az Urat szolgálva élni, dolgozni a magunk helyén, a magunk „hivatásában”, és másokat is az Úr szolgálatára indítani. Mi a magunk erejéből képtelenek vagyunk az Úr szolgálatára (19). Az Úr kegyelme hív el bennünket erre a szolgálatra (17–18). Mindhárman meghaltak, és reménységben haltak meg (29–33). Sok minden történhet velünk az élet útján járva. Urunk, kérünk, ne engedd, hogy megkeseredjünk, add, hogy az örök élet krisztusi reménységével, a te örök irgalmadba kapaszkodva mehessünk el innen! Akkor egy kőoszlop emlékeztette a népet a reménységre, ma Isten Igéje emlékeztet bennünket Jézus Krisztus feltámadására (1Kor 15,1–2).

Ef 6,10–24  35. zsoltár (17) „…fogságba viteltől Krisztusig…” (Mt 1,1–17) Egy fárasztó nap után hazaérni, de aznapi feladatunkat becsülettel elvégezve eljutni hazáig: hála, öröm, remény és megnyugvás. Sok minden történhet ma is, de biztos és áldott úton vagyunk: Krisztusban, Krisztusig. Sok név olvasható ebben a nemzetségtáblázatban, egyenként is elidőzhetnénk minden személy kilétén, szerepeltetésének teológiai üzenetén. A lényeg azonban az, hogy Isten ezeket mind arra használta fel, hogy eljöjjön Krisztus, hogy eljussunk Krisztusig. Máté gyönyörű rendben fogja egybe az áttekinthetetlennek tűnő évszázadok lényegét: Krisztusig. Gyarló életünk fogságától Krisztusig; a betegségtől a gyógyulásig, a bűntől a bocsánatig, a haláltól az életig, a gonosz hatalmától a szabadulásig, az emberileg megoldhatatlantól az Isten hatalmas szeretetéből fakadó megváltásig: ez az evangélium. Ennek dokumentuma Máté evangéliuma. Isten Lelke által ez a dokumentum megelevenedik számunkra, megelevenít minket, mint ahogy a partitúra hangjegyei csodálatos, élő, eleven zenévé állnak össze, és a mennyei világ örömére hangolnak bennünket, amikor azt hallgatjuk.

1Móz 1,1–25  248. dicséret (20) „…a Szentlélektől van.” (Mt 1,18–25) A Szentlélektől való Jézus Krisztus születése (18). Nemcsak abban a csodálatos értelemben, ahogy Mária áldottan fogant a Szentlélektől (20), hanem Jézus Krisztus születése maga, mint a megváltás isteni szándéka, ezáltal az Isten ígéreteinek beteljesedése is az Úrtól, Isten Lelkétől való (22; Ézs 7,14).

Ezáltal nemcsak valljuk, hanem mindenkor tapasztaljuk, életünk utolsó percéig és azon túl az isteni teljességben, hogy „velünk az Isten”. (23) A Szentlélektől való az, hogy életünk áldott, értelmes, krisztusi életté lehet (18). Ilyen értelemben, Isten népe áldott állapotban van a Szentlélektől. Nemcsak Mária, hanem József is áldott állapotban volt. Isten Lelkének áldott vezetésével lettek jegyesek (18). A Szentlélek erejével hordozták a próbatételeket (19). A Szentlélek bölcsességével maradhatott higgadt József, hogy a külső provokációk ellenére is imádsággal végiggondolja helyzetüket (20). A Szentlélektől való az angyali kijelentés csodája (20). Ez az Isten Igéjének, kijelentésének csodája. A Szentlélektől való, hogy a halál árnyékának völgyében járva megnyílik az ég (Mt 3,16), és az örökkévaló Úr szabadító irgalma emberi értelmet meghaladó módon magához ölel bennünket, megnyugtat, eligazít, megigazít, megszentel és megvált (21): „…ne félj…” (20).

1Móz 1,26–31  8. zsoltár

IV. 30.

CSÜTÖRTÖK

V. 1.

PÉNTEK

V. 2.

SZOMBAT

2020. április 26.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

tatási intézményeink nem kérik felvételi követelményként, így az emelt szintű vizsgát már egy évtizede megszüntették. A szakgimnáziumok tanulói pedig nem érettségizhetnek belőle, hiszen ott ötödik tantárgyként az ágazati ismereteket vezették be.

Ha valaki nem akar, nem mer most vizsgázni, vagy betegnek érzi magát, mit tegyen?

Ha valaki beteg, köhög, tüsszög, láza van, mindenképpen maradjon otthon, ne menjen el érettségizni.

Ez nem kötelező, enélkül is le lehet zárni a középiskolai tanulmányokat. A távolmaradásnak így nincsen következménye, kivéve, ha valaki felsőoktatásba készül, hiszen ez egyben a felvételije is. Úgy gondolom, ha valaki nem tanul tovább, érdemes mérlegelnie, hogy elhalassza-e a vizsgázást.

Érettségi szájmaszkban A koronavírus-járvány miatt a legtöbben csak írásban vizsgáznak az idei érettségin.

Papp Kornél, a Magyarországi Református HEGEDŰS Egyház Zsinati Oktatási Irodájának vezeMÁRK tője, a Koronavírus Oktatási Akciócsoport tagja azt kéri a református iskoláktól, ne osszanak be hatvan év feletti és krónikus beteg pedagógusokat felügyelőtanárnak.

Elégedett az idei érettségik szervezési módjával?

Szerintem a lehetőségekhez képest a legjobb kompromis�szum született. Az egyeztetések alatt egyedül maradtam azzal az állásponttal, hogy ne lehessen kiváltani az érettségit az év végi jegyekkel. Végül meglepetésemre a kormányzat is így látta jónak: az érettségihez hozzátartozik, hogy nem egy korábbi eredményt duplázunk meg, hanem új teljesítményt kell bemutatni. Az írásbeli vizsga eredménye százalékosan is kifejezhető, így reálisabb képet nyújt, mintha az év végi osztályzat adta volna a felvételi pontszámokat is. A fő tárgyak vizsgái kilenc órakor kezdődnek, hogy a diákok elkerüljék a reggeli csúcsot a közlekedésben. Ez a kollégistáknak is kedvez: így sokak beérnek vidékről az iskolába, nem kell beköltözniük.

Hogyan érinti a rendkívüli helyzet a református hittanérettségit? Az tesz ilyen vizsgát, aki teológiára készül?

Ez azon kevés vizsgák egyike, ahol szóbeli lesz. Református hittanból egyébként is csak szóbeli vizsga van. Sajnos felsőok6

Reformátusok Lapja 2020. április 26.

Kérjük, adjon gyakorlati tanácsokat az intézményeknek: rendeljenek-e például maszkokat, kesztyűket, kézfertőtlenítőt?

A maszkokat és a kesztyűket az állam biztosítja. A maszkhasználat a diákoknak ajánlott, de nem kötelező. A tantermekre vonatkozó tízfős korlátozást az iskoláknak szigorúan kell venniük: ki kell számolni, van-e elegendő légköbméter a résztvevőkre, ha nincs, kevesebb vizsgázót ültessenek egy-egy tanterembe. Fontos, hogy a vizsgahelyszíneket is el kell határolni, nem lehet beterelni a folyosóra száz diákot, hogy aztán tízesével szétültessék őket.

Használják ki az épületek adottságait: a több szintet, az egymástól távoli termeket, ha rendelkezésre állnak, akár a különálló épületeket is. Továbbá kérjük az intézményeket, helyezzenek ki kézfertőtlenítőt is. Az érettségi vizsgák előtt az érintett tantermeket természetesen fertőtleníteni kell, és minden vizsgaesemény után újra alapos, fertőtlenítő takarítást kell végezni.

A pedagógusokra nézve milyen tanácsai, kérései vannak?

A pedagógusok mindenképpen használjanak védőkesztyűt.

Kérem, hogy ahol ez lehetséges, ott az érettségi vizsgák felügyeletére hatvan évnél idősebb pedagógusokat ne osszanak be. A fiatalabb tanárok közül szintén ne osszák be azokat, akiknek krónikus betegségük van, és ha esetleg elkapnák a koronavírust, súlyosabb lefolyású lehetne náluk a betegség. A tanárokat fel kell készíteni arra, hogyan kezeljék ezt a vizsgát, például ne engedjék a diákokat csoportosulni az esemény előtt sem.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM HÁNYAN ÉRETTSÉGIZNEK REFORMÁTUS HITTANBÓL? Idén háromszázötvenhatan jelentkeztek református hittan­ érettségire – közölte a Reformátusok Lapja kérdésére az Oktatási Hivatal Média- és Sajtóosztálya. A hittanvizsgákat június 11. és 16. között tartják.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Hol van az Isten?

A szerző nyugalmazott esperes

Ezt a kérdést időnként kimondva-kimondatlanul felteszik egymásnak az emberek, általában nehéz időkben, megpróbáltatások között, amikor hirtelen sok minden megváltozik körülöttünk, és valami szokatlan történik az életünkben. Ilyenkor különösképpen is erős érzelmi töltése van, és hangsúlyossá válik minden szava. Ezt a kérdést szokták feltenni Istenben hívő embereknek is a nehéz időkben, ezáltal mintegy kiprovokálva az újabb kérdést. Ezt érezhette át a zsoltáros is, akit – különös egybeesés a mostani időkkel – az töltött el nagy keserűséggel, hogy valamilyen okból nem mehetett az Úr házába, és a hite miatt gúnyolták is: „Hol van a te Istened?” (Zsolt 42,4) E szavakban azonban érződik a kérdezők hitetlensége is: azt gondolják, hogy az Isten sehol sincs.

„Isten akkor sem hagy el, ha nagy a próbatétel, de mi se hagyjuk el őt, hanem ragaszkodjunk hozzá, mert a próbatételek, szenvedések értelme nem azonnal válik nyilvánvalóvá az ember vagy a társadalom számára.”

Hasonló kérdés felmerülhet a vallásos emberben is, főleg a nehéz napokban. Hiszen amikor az életünk a megszokott mederben folyik, sikerek és a remélt karrier útján halad előre, azt természetesnek ves�szük, nem teszünk fel ilyen kérdést. Ilyenkor „kegyes hozzánk a sors” – szoktuk mondani.

Ezt az Istent a nehéz napokban is felismerte Jób, amikor a jó mellett a rosszat is elfogadta tőle. Hitvallása szerint ugyanis Isten a megpróbáltatások között is ugyanaz, mint a napfényes napok idején volt (Jób 1,21; 2,10). Azonban bárki teszi fel ezt a kérdést – gúnyos éllel vagy jóhiszeműen –, az mindenképpen elgondolkodtató. A különbség az, hogy a hívő ember tudja is, hiszi is az erre adandó választ.

Tudja, hogy Isten létező földöntúli lény (Jn 4,24), aki a világ és benne az ember Teremtője, Gondviselője, és aki szereti is ezt a világot (Jn 3,16). Lényét tökéletesen megismerni nem tudjuk, mert véges emberi értelmünkkel csak egyes jelenségeiben lehet fogalmunk róla. Ő az a láthatatlan valóság, akit többen csak „sors”-nak neveznek, előre ki nem számítható tényezőnek, vagy egy neves sebész-főorvos meghatározása szerint: ő a véletlen.

Benne felfedezhetjük az életünket végigkísérő jó és rossz adóját is. De vajon mit értünk ezen? Rossz az, amikor elveszítünk valakit vagy valamit, ami közel állt hozzánk, megszoktuk, amit nem értünk, ami

visszahúz, eredménytelen, ártalmas, ami akadályoz a szabadságunkban, mert minden, ami jó, boldoggá tesz, és birtokolni akarjuk. De Isten szólal meg a rosszban is. Minden váratlan esemény figyelmeztető jel tőle, hogy e rohanó világban megállítson, eszméltessen, önmagunkba is tekintsünk. Bezárja előlünk a szórakozások, kikapcsolódások megszokott lehetőségeit, sokak előtt még a templomot is.

Ugyanakkor kinyit egy másik, eddig fel nem fedezett lehetőséget. Otthon maradva többet lehetünk egymással, közelebb kerülhetünk egymáshoz, felfedezhetjük az otthonunk melegét. Felfedezhetjük a rosszban is a jót, észrevehetjük azt, amire a napi rohanásban nem jutott elég idő, és azt, hogy a ros�sz is lehet Isten nevelő eszköze. Aki ezt felismeri, az el tudja fogadni, hogy minden szenvedés mögött Isten megengedő akarata áll. Nem gyönyörködik a nehézségeinkben, nem akarja a gyötrelmeinket fokozni, csak engedi, ahogyan a nemesfémet is próba alá vetik.

Isten a szenvedés által is formál, nevel. Életünk az ő kezében van. Amíg élünk, „rajtunk tartja a szemét” – és néha a kezét is, ahogy mondani szoktuk: „meglátogat minket”. Formáló keze és tekintete azonban különböző. Másképp nevel egy fiatalt, mint egy öreget, egy beteget, mint egy egészségeset, másképp formálja a tanult embert, mint a tanulatlant. Michelangelóról mondják, hogy amikor nekilátott egy-egy nagy művének, és a vésőt-kalapácsot a kezébe vette, hosszasan eltűnődött a kőtömb előtt, csak azután kezdett a munkájához.

Amikor elkészült vele, általában így szólt: „Semmi mást nem csináltam, mint lefejtettem a kőtömbről azt, ami nem odavaló, felesleges.” A próbatételek által Isten formáló keze így alakítja az életünket.

Isten akkor sem hagy el, ha nagy a próbatétel, de mi se hagyjuk el őt, hanem ragaszkodjunk hozzá, mert a próbatételek, szenvedések értelme nem azonnal válik nyilvánvalóvá az ember vagy a társadalom számára. A mi Istenhez ragaszkodásunk közeledés őhozzá. Erre buzdít az apostoli levél is: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.”

(Jak 4,8) Ennek része az önvizsgálat, a több türelem, a másik ember megértése, szükség esetén megsegítése, a hatósági ajánlások és utasítások betartása. Akik el tudják fogadni a rosszat is Isten kezéből, azok már közeledtek őhozzá, és az ilyenekhez ő is közeledni fog.  2020. április 26.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Nigériai kórháznak gyűjtenek a sukoróiak HEGEDŰS BENCE

Orvosi műszerre és felszerelésre kezdtek gyűjteni a sukorói református gyülekezet tagjai egy nigériai szeretetkórház számára, de a világjárvány átírta az elképzeléseket. Úgy tűnik, gépek és kötszer helyett rizs lesz a sukoróiak adományából.

Lassan három éve, hogy Szeifert György idegsebész professzor a Pest megyei Veresegyházáról Sukoróra költözött.

Ha a professzor nem dönt úgy, hogy a Duna közelségét a Velencei-tó látványára cseréli, akkor a sukorói református gyülekezet talán soha nem kezd el gyűjtést szervezni egy több mint hatezer kilométerre fekvő, római katolikus fenntartású, nigériai szeretetkórház javára. Isten mégis úgy intézte, hogy fontossá váljon ez az ügy számukra, és egy emberként mögé álljanak.

8

Reformátusok Lapja 2020. április 26.

KIFÜRKÉSZHETETLEN UTAK De miért pont Nigéria? Talán az olvasóknak is ismerősen cseng Csókay András idegsebész neve, aki az elmúlt hónapokban többször is szerepelt az országos és a nemzetközi sajtóban, miután orvosi csapata segítségével egy maratoni, több mint harmincórás műtéttel szétválasztotta a fejüknél összenőtt bangladesi ikerpárt, Rabeyát és Rukayát.

Csókay András még a kétezres években társalapítóként hívta életre a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt azzal a céllal, hogy a magyar kórházak segítése mellett a világ szegényebb országaiban is lehetőséget teremtsenek a gyógyulásra azoknak a szegényeknek, akiknek arra esélyük sem lenne.

Az alapítvány karitatív orvoscsoportja azóta nemcsak Bangladesbe jár rendszeresen plasztikai és idegsebészeti műtéteket végezni, hanem 2017 óta Afrika legnépesebb országába, a kétszázmilliós népességű Nigériába is. – Az országban nincs

| AKTUÁLIS |

György, aki egyike azoknak az orvosoknak, akik vállalták a külföldi missziós szolgálatot, és ingyen gyógyítják a szegényeket.

A missziós orvosok kiutazását Fodor Réka alapítványa, az Afréka Alapítvány finanszírozza, egy hónapos ellátásukról pedig a kórház gondoskodik.

Amíg az orvosok Magyarországon készülődnek a misszióra, addig a nigériai kórház összegyűjti azokat a betegeket, akik nem tudják megfizetni egy-egy idegsebészeti műtét négy-ötezer dolláros árát. – Mindig februárban szoktam vállalni egy teljes hónapot, most harmadjára voltam kint. A három év alatt közel száz operációt végeztünk – árulja el Szeifert György, aki Csókay Andrással együtt gerinc- és agyműtéteket végez igen szerény körülmények között a nigériai kórházban.

AZ ORGONISTA-IDEGSEBÉSZ Szeifert György 1953-ban született Debrecenben, tanulmányai elején elvégezte a Debreceni Református Kollégium Kántorképzőjét is, így képzett orgonistának számít. Amellett, hogy a hagyományos Idegsebészeti Karácsonyi Orgonakoncertek egyik szervezője és előadója, havonta egyszer a sukorói templom orgonáján is koncertet ad. Korábban megjelent lemeze is, amelyen a budapesti Mátyás-templom orgonáján Bach, Franck és Purcell műveiből ad elő.

ingyenes, állami egészségügyi ellátás, betegbiztosítása is csak a lakosság töredékének van – mondta kérdésünkre Szeifert György, aki ez évben már harmadjára vett rész a Cselekvés Alapítvány magyar orvosmissziójában. A professzor elárulta, hogy amikor 2017-ben kollégája és barátja, Csókay András megkereste az afrikai misszió gondolatával, azonnal igent mondott.

HÁROM ÉV, TÖBB MINT SZÁZ MŰTÉT Az alapítvány célja az volt, hogy folyamatos és ingyenes idegsebészeti ellátást szervezzen az Onitshában található Szent Borromeo Károly Kórházban, amely Nigéria egyik legnagyobb nem állami egészségügyi intézménye, és amelyet a katolikus egyház tart fenn, állami támogatás nélkül.

– Ennek a missziós szolgálatnak az a lényege, hogy az egyházi fenntartású kórházban mi, magyar misszionáriusok fizetség nélkül végezzük ezeket a műtéteket – mondja Szeifert

De nem csak műtéteket vállalt egy hónapos kinntartózkodása alatt a magyar professzor. Elmondása szerint az elmúlt évben új rendelőintézet is épült a kórház mellett, ahol elsősorban járóbeteg-szakrendelés folyik. – Hetente két alkalommal én is vállaltam szolgálatot a rendelőben – árulja el Szeifert György. Meglepetésként élte meg, hogy a rendelőintézetnél a magyar misszionáriusok tiszteletére felhúzták a magyar zászlót is a nigériai mellé.

SZEGÉNYSÉG ÉS HIT – Kelet-európai szemmel is felfoghatatlan az a szegénység, amelyben az ottani emberek élnek, és mégis mekkora hitük van!

Engem ez az, ami elsősorban megragadott bennük. Azt lehet mondani, hogy amilyen nagy a szegénységük, olyan nagy az Úristenbe vetett hitük. Ez tartja őket életben – osztja meg észrevételét Szeifert György. A kétszázmilliós ország lakosságának 2020. április 26.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

közel fele vallja magát keresztyénnek, közöttük is kimagasló a katolikusok aránya. Szeifert György tapasztalata szerint amíg nálunk és Nyugat-Európában a templomok néha konganak az ürességtől egy-egy vasárnapi alkalmon, addig Nigériában zsúfolásig telnek a vallási központok és az istentiszteleti helyek.

– A kórháznak saját, háromszáz-négyszáz fős kápolnája van, ahol minden reggel hat órakor misével kezdődik a nap. Az istentisztelet hét óráig tart, majd a kórház dolgozói mennek a dolgukra, és végzik az aznapra kijelölt feladatukat. Vasárnaponként itt is zsúfolásig megtelik a templom kisgyerekekkel, felnőttekkel egyaránt – mondja az orvos, aki szerint ott egyáltalán nem számított, hogy valaki katolikus vagy református: aki imádkozni akar, az megteheti mindkét templomban.

– Az onitshai kórház igazgatója maga is felszentelt pap, reggelente együtt mentünk át a kórház kápolnájába, mert ott tudtunk együtt imádkozni. Amikor az ember segíteni akar a másikon, teljesen mindegy, hogy valaki baptista, evangélikus vagy éppen katolikus. Az Úristen egy és ugyanaz.

SUKORÓI ÖSSZEFOGÁS Kardos Ábel sukorói lelkipásztor pontosan emlékszik arra a vasárnapra, amikor 2017-ben Szeifert György először tűnt fel a sukorói gyülekezetben, amelynek azóta is hűséges tagja. A professzor később nagy örömmel és sikerrel számolt be a Sukorói Keresztyén Kör előtt első FOLYAMATOS AZ ADAKOZÁS LEHETŐSÉGE nigériai missziós útjáról, amely megmozdított valamit a református közösségben, de a végső elhatározást mégis egy személyes látogatás hozta el a gyülekezetben.

Tavaly szeptemberben, a templomfelújítás kezdete előtti utolsó vasárnapi istentiszteleten nemcsak a sukorói gyülekezet tagjai vettek részt, hanem többek között Csókay András és felesége, az onitshai kórház igazgatója, Izunna Okonkwo, valamint Farkas Réka doktornő is.

Majd rövid előadást tartottak az egybegyűlteknek a nigériai magyar orvosmisszió munkájáról.

– Ezután kérdeztem meg Szeifert Györgytől, hogy mivel tudná segíteni a sukorói gyülekezet az orvosmisszió munkáját. Azt válaszolta, hogy ott minden apró segítség jól jön, akár egy doboz gyógyszer, egy köteg géz vagy Kardos Ábel és gyülekezete szeretné folyamatosan támogatni az onitshai kórházat és az ott dolgozó magyar orvosmissziót, ezért az adománygyűjtés maszk. Felvetettem, hogy meghirdetnénk ezt folytatódik, a gyülekezet számlaszámára pedig bárki átutalhat adományt, a céladományozási lehetőséget a gyülekezetaki egyetért a kezdeményezéssel. – A járvány miatt ma Magyarországon ben, és az összegyűlt pénzből vásárolt orvosi is nagy az anyagi bizonytalanság, és tudjuk, hogy sokan sokféleképpen eszközöket a következő missziós utazáskor a támogatnak rászorulókat – mondja a lelkipásztor, aki hozzáteszi: nem várhatják el, hogy a sukorói bankszámlaszámra küldjenek pénzt mondjuk a Nigériába induló orvosi stáb magával vihetné nyíregyházi reformátusok, de ha mégis érkezne adomány más református – idézi fel a történteket Kardos Ábel. A sukorói gyülekezetekből, ők örömmel továbbítják majd. Arra kéri azokat, akiket Isten presbitérium januárban tárgyalt a gyűjtés idei Lelke adakozásra indít, hogy a Sukorói Református Egyházközség 10400889megindításáról, de a világjárvány átírta a for50495748-55481001 bankszámlájára érkező adományok közleményében gatókönyvet. mindenképp tüntessék fel: Nigéria.

10 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

| AKTUÁLIS |

GYŰJTÉS A JÁRVÁNY ÁRNYÉKÁBAN Kardos Ábelt március végén kereste meg Fodor Réka, aki Csókay Andrást és Szeifert Györgyöt váltotta a nigériai kórházban zajló orvosmisszióban, hogy ne vásároljanak orvosi műszereket, mert úgy tűnik, élelmiszerre jelenleg nagyobb szükség van, mint gézlapra. – Nigériában nemcsak gyógyszer nem lesz pillanatokon belül, hanem óriási éhínség fogja felütni a fejét. Azt hiszem, hogy nem a műszerekből, hanem az alapvető élelmiszerekből lesz a legnagyobb hiány az országban – véli Szeifert György. Hozzáteszi, hogy a kórházban dolgozó nővérek is húsz-harminc dollárt keresnek egy hónapban, így nem nehéz kiszámolni, hogy napi egy dollárból élnek.

A kétszázmillió lakosú ország járványügyi intézkedései közt nemcsak a harminchat szövetségi államra vonatkozó lezárás a legnagyobb gond, hanem hogy bezáratták a piacokat is, így

a lakosság, ha anyagi lehetőségei engednék, akkor sem tudna élelmiszert felhalmozni a házi karantén idejére. – A piacok bezárása az alapvető élelmiszerek, például a rizs árának emelkedését hozta magával, az orvosmisszió pedig humanitárius misszióvá vált – mondja a lelkipásztor.

Kardos Ábel és gyülekezete végül április 17-ig negyedmillió forintot gyűjtött össze, amelyet át is utaltak már az Afréka Alapítvány számlájára. A lelkipásztor a jelenlegi körülmények között örül annak, hogy a rövid határidő ellenére ekkora ös�szeget adtak össze a sukoróiak, mert tapasztalata szerint egy átlagos adománygyűjtésen a most összegyűlt összeg ötöde is jó eredménynek számít. A sukorói reformátusok nem állnak meg az egyszeri gyűjtésnél, hanem arra készülnek, hogy rendszeres időközönként támogatják majd az onitshai kórházat és az ott dolgozó magyar orvosmissziót.  FOTÓ: SZEIFERT GYÖRGY, AFRÉKA ALAPÍTVÁNY

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJร |

12 Reformรกtusok Lapja

2020. รกprilis 26.

| INTERJÚ |

Ez a vírus figyelmeztetés Nehezebben élik-e meg a férfiak a bezártságot? Mit tehet, aki egyedül van? Érezheti-e magányosnak magát egy hívő ember? Jobb-e a biztos rossz a bizonytalanságnál? Bagdy Emőke azt mondja: ez a vírus figyelmeztetés, hogy felemelkedjünk a hitetlenségből, és megtaláljuk azt a hitben biztos életet, amely megtartó és előremutató. A szakpszichológus professzorral a karanténba zárt mindennapokról beszélgettünk.

Tornával, lelki elmélyüléssel és imával indulnak Bagdy Emőke reggeljei. Régóta szoros napirend szerint él, amely ezekben a hetekben sem változott. Habár most otthon tölti napjait, és a folyamatosan teltházas előadásait is halasztani kellett, tennivalókból nem lett kevesebb. – Az ember valami végre született.

Amikor az Úristen útjára bocsátott minket, feladatokat is kaptunk, amelyekben folyamatosan meg kell méretnünk – kezdi Bagdy Emőke, amikor arról kérdezzük, hogyan változtak meg mindennapjai. Online terápiák, szupervíziók, interjúk, házi felvételek, ezekben a hetekben talán minden eddiginél több lelki segítségre van szükség, a pszichoterapeuta is rengeteg megkeresést kap. – Számomra fontos, hogy minden napommal el tudjak számolni, mi hasznosat adtam magamból mások örömére, hiszen az élet maga is ajándék – mondja a szakpszichológus.

Hozzáteszi: oda kell állni a nehézségek elé is, ahol megméretik az, hogy fel tudunk-e jutni azokra a magaslatokra, amelyeket az Ige tanít. Ebben a szemléletben pedig teljesen természetes, hogy ha probléma van, akkor segíteni kell.

KÉT LÁBON – Az ember két lábon áll az életben, az egyik a munka, a másik a magánélet – mondja Bagdy Emőke. A szakember hangsúlyozza: az alkalmazkodást a krízishez most mindenki egyénileg, saját magán tapasztalja meg, azonban fontos látni, hogy a férfiak számára nehezebb lehet a változás. Ők genetikailag, hormonálisan, idegrendszerileg olyan adottságokkal jönnek világra, amelyek szempontjából nagyon fontos az a teremtő aktivitás, amelyet a munkában találhatnak meg. A férfi teremtett jellegzetessége, hogy elsősorban teljesítsen, alkosson, gyarapítson, gondoskodjon a családjáról. A családi belvilág a nő, a feleség alkotóterepe. Most azonban, amikor sokan elvesztették a munkájukat, nem tudják ezt megélni, de a home office-ban dolgozóknak is nehéz az új helyzet, ez pedig döntően meghatározza a lelkiállapotukat. A pszichológus hozzáteszi: a másik láb, a család egy férfi számára oltalom, biztonság, szeretet, amely a feszültségeiket csökkentő funkcióval bír. Az összezártság „lombikeffektusában” most felerősödnek az indulatok, frusztráltak

vagyunk, és ilyenkor könnyen felgyűlik az indulhatnék, vagyis az indulat, és gyorsan olyan dühös állapotba kerülhetünk, amel�lyel lemegyünk a saját színvonalunk alá. Ezért nagyon fontos, hogy közösen keressük az egymásra hangoló, együttműködő utakat. A másikra irányított figyelemmel próbáljuk meg valóban úgy érteni őt, hogy abban, amit mond, az érzelmi üzeneteket is meghalljuk. Ne engedjük a félreértéseket, inkább kérdezzünk újra! Ehhez kell az életfegyelem, mert ha valaki indulatos, akkor könnyen félremagyaráz, transzformál. Próbáljunk nem azzal törődni, hogy mi hogyan érezzük magunkat, hanem figyeljünk a másikra, és adjuk meg először neki azt, amire szüksége van! Ha mi adunk, akkor a másik is e szerint fog reagálni, és egy idő után áthangolódik a kapcsolat. Ez a szelídítés az érzelmi kapcsolatok kezelésének a titka, ami különösen a nőknek erősségük. A férfi „agyalós”, bal agyféltekéje dominál, ezért hajlamos a rágódásra, de ha a nő körülveszi szelídítő szeretettel, akkor olyan pozitív lépések várhatók, amelyeket nem lehet kiparancsolni, csak kiszeretgetni. De a fordítottja is igaz, ha a férfi a nő kedvességére nem tud legalább egy lecsituló választ vagy egy szeretettel teli ölelést adni, akkor a helyzet megoldása „belülről” kevéssé várható. Ilyenkor érdemes visszavonulni, és a helyzetről lelki segítővel konzultálni. A jelen állapot azonban mindenképpen jó időszak arra, hogy újrarendezzük a kapcsolatunkat. Játsszuk el, hogy most találkozunk először, menjünk vissza a múltba, de csak a pozitív emlékeinkhez! Játsszunk el egy harmonikus családot! Kössük meg azt a szerződést, hogy nem megyünk bele egymás hergelésébe!

EGYEDÜL A MAGÁNY ELLEN – A mi hitrendszerünk üzenete, hogy soha nem vagyunk magányosak – mutat rá Bagdy Emőke. – Aki olvassa az Igét, a bátorító tanításokat, aki tud hinni és bízni az Úristen hatalmában és Jézus állandó jelenlétében, az nem tud a magánytól szenvedni.

De nem jó az embernek egyedül lenni, fontos, hogy legyenek szeretetkapcsolataink. Létszükség, hogy törődjünk másokkal és hogy érezzük, mi is fontosak vagyunk valaki számára. Victor E. Frankl osztrák pszichiátert idézi: aki magányos, az keresse meg 2020. április 26.

Reformátusok Lapja 13

| REFORMÁTUS ÉLET |

sorstársait, kortársait, vegye fel velük a kapcsolatot! Aki egyedül érzi magát, annak az is segíthet, ha megkeresi azt, aki nála elesettebb, akinek ő tud vigaszt és segítséget nyújtani. – Az életben most a megméretés ideje van – teszi hozzá. Próbatétel, hogy miként tudunk olyan méltó emberi viselkedési szintre jutni, amely által saját nyomorúságunk fölé emelkedve másokon segítünk.

ÉP LÉLEKKEL ÉP TESTBEN Bagdy Emőke arról is beszél: egy társadalmi dinamikai folyamatnak az erősodrában vagyunk, amely olyan, mint a cunami.

Az egyén tehetetlen, csak a saját kis terében tud cselekedni. Ebben az időszakban ezért különösen fontos a szeretetkapcsolatok megerősítése, mert az egész immunrendszer alárendelődik annak a felső parancsnak, hogy mi talpon akarunk maradni. Ha szorongunk, akkor a szerveink is szoronganak, ezért kell felülemelkednünk félelmeinken.

rült a helyére. Ez lett központi érték, nem pedig az emberi élet szolgálata. A tudás mint hatalom, a tudomány mint termelőerő a profitszerzés szolgálatába került, környezet- és egészségkárosítóvá vált. Az élet robotizálódott. A pénz jólétet, gazdagságot ígért, de szétzilálta az emberi kapcsolatokat. A pszichológus felhívta a figyelmet: most kell eszmélni, hogy egyensúlyt teremtsünk, egymásra találjunk, ki tudjuk fejezni a szeretetünket.

A szeretet a lélek spirituális dimenziójának fő hatóereje. Mert látjuk, hogy bármilyen tulajdona van az embernek, ezek mind elvesznek, és a földi élet is bármikor véget érhet. Ilyenkor válaszolni kell azokra a kérdésekre, hogy kiért élünk, miért élünk, kinek és miért fontos az életünk. Ebben a helyzetben pedig rájövünk arra, hogy milyen fontos megtartóerő az összetartozás és a szeretetkapcsolat. Ezt adja számunkra a családunk, és erre koncentráljunk erőket, mert belőle kaphatjuk az érzelmi utánpótlást, a megerősítést.

Bagdy Emőke segítségképpen a pszichofitness-gyakorlatokat ajánlja, amelyek mind a helyzeti feszültségek kezelésében, mind pedig az önálló belső szabályozó képesség kialakításában jó szolgálatot tehetnek. Az ingyenesen elérhető hanganyagok, podcastepizódok elérhetők Bagdy Emőke Facebook-oldalán, illetve a hivatalos podcastcsatornán és a Youtube-on.

A BIZTOS ROSSZ IS JOBB, MINT A BIZONYTALANSÁG

FELFELÉ TEKINTENI

– Nem látjuk a végét még ennek a helyzetnek, de érdemes imáinkat, reménységeinket az előretekintésre alapozni, hiszen mindennap előrébb vagyunk, hogy kiszabaduljunk ebből – mondja Bagdy Emőke. Hozzáteszi: a gondolkodásunk határozza meg azt, hogyan látjuk a világot. Az előretekintés reménysége pedig a lelki életnek az izomzata, amelyet mindennap táplálnunk kell. A társadalmi pánikhelyzet első szakaszán lassan már túlvagyunk, amikor a negatív stresszállapot, a kétségbeesés, az indulat, a feszültség, a szorongás hullámszerűen tör fel. Összevásárolunk mindent, kapkodunk. Ez most kezd elcsitulni, és jön a következő fázis, életbe lép a második stressztörvény, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ebben nagy szerepe van a központi, hiteles és pontos tájékoztatásnak, mert már tudjuk, mi a biztos rossz, és azt is tudjuk, hogy nagyon kell védeni magunkat és embertársainkat. Ez a szakasz hozza elő a mérsékelten megnyugvó állapotot, amikor a bizonytalanságok még vis�sza-vissza tudnak vetni, de már lassul a pánik. Ezután kialakul a konszolidációs fázis, amikor létrejöhet a kiegyenlítődés. Például mindenki, aki csak segítségül lehet ebben a helyzetben, szövetkezik, együttműködik. Ez nagy szó, mivel az együttműködés dinamikája már kezdett kiveszni a kapcsolatokból. Elidegenedett, eldologiasodott az életünk, mert elkapott bennünket az időhiány és a munka sodra. A munkára fordított idő, a pénz keresése szétszedi a családokat. Bagdy Emőke úgy fogalmaz: a szekularizáció letaszította Istent a trónjáról, és a pénz-mammon ke-

– A szekularizációval, a hitéleti nevelésnek a megszűnésével valójában a lélek vertikális tengelye megsérült – mondja Bagdy Emőke, aki lelkészgyerekként maga is vallásos nevelést kapott.

– Ezen a tengelyen helyezkedik el a lelki világunk, a lelkiismereti funkciók, a beépített tízparancsolat és mindaz, ami isteni eredetű. Az a belső erő, amely ha megszólal, akkor élsz vagy halsz, de teljesítened kell a parancsát – magyarázza, így képes leszel az élet szolgálatára. Most olyan korban élünk, hogy toleránsnak kell lennünk mindenkinek a nézeteivel kapcsolatban, de ezek között vannak olyan életellenes irányok, amelyek egyre inkább rombolják a vertikális tengely megépülését. A szakpszichológus kiemeli: az identitásunk fejlődésében van egy olyan szakasz, amikor mindenre nemet mondunk, mert még nem tudjuk a felnőttkori énünk belső ideálját kialakítani. Ekkor tagadó fázisba kerülünk. Az isteni törvényekre nézve most ebben a lázadó tagadásban van a kultúra amikor például azt mondja, hogy nem kell a házasság, nem kell a család. Azt azonban nem mondja meg, mi van helyette, ami életképes. Ez a vírus figyelmeztetés, hogy felemelkedjünk a hitetlenségből, és megtaláljuk azt a hitben, etikai értékekben biztos életet, amely megtartó és előremutató. Bagdy Emőke azzal zárja: nekünk, aktív hitéletet élőknek fontos feladatunk, hogy szeretettel legyünk mindenki iránt, hogy a bennünk lévő Isten és a szeretet erősödjön, mert így lassan megteremtődhet egy emberségesebb, emberhez méltóbb és élhetőbb világ. Ez életünk közös felelőssége.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT

14 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Könnyebb lenne, ha tehetnénk valamit, konkrétan és tevőlegesen is hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy legyőzzük a járványt.

Ahogy múlnak a napok, az ifjak mellett egyre több felnőttnek is nehezére esik az otthonmaradás. Sok fiatal vállal vásárlást, ebédkihordást, ügyintézést az idős vagy beteg embereknek. Olyanok is felajánlják segítségüket, akiknek van családjuk, de nem élnek már a szüleik, akikről gondoskodhatnának. Megindító hallani, hogy akad, aki elveszítvén munkáját szállásul kínálta fel az irodáját és a kiadó lakását a vidékről ingázó egészségügyi dolgozóknak.

A jóság ezer arcát ismerhetjük meg a szükséghelyzetben. Működik a segítség, az emberek figyelnek egymásra.

A fiatal családok hősiesen küzdenek az új, meggyarapodott feladatokkal és szerepekkel. Miközben otthonról dolgoznak, háztartást vezetnek, vállalják, hogy a tanárokkal együtt, munkatársakként segítenek az iskolai távoktatásban. Próbatétel elé állítja őket az internetes programok megismerése és használata. Tanulnak a gyermekeikkel, vásárolnak, főznek, idős családtagoknak segítenek. Most tapasztaljuk meg, van-e bennünk kitartás és türelem, tudunk-e magunkért és másokért kényelmetlenséget vállalni, a helyünkön maradni. Életünk és magatartásunk hat a többiekre. Mindenki fontos a maga helyén. Érezzük, hogy összetartozunk. Az alábbi, ismeretlen szerzőtől származó történet arról tanít, milyen sokat számít minden egyes ember. „A kiscsavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt: – Elég kényelmetlen helyem van itt. Kicsit kinyújtózom, nekem is jár némi pihenés. A környező csavarok azonban kétségbeesetten üvöltöttek rá: – Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák nem hittek a fülüknek: – El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón: a kiscsavar forgat valamit a fejében. Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest remegni kezdett már a gondolattól is, hogy a kiscsavar kieshet a lyukból. A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak: – Nagyon kérünk, légy szíves maradj nyugodtan!

Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt. Ne tedd ezt velünk! Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzent: – Maradok, ahol vagyok.”

Maradjunk mi is a helyünkön! 

IMÁDKOZZUNK!

Olyan időkben, amelyeket most élünk, Urunk, a semmi nem biztos időszakában, nincs megnyugtatóbb, mint tudni, előtted készen van a jövő. És amikor az ember ezt elfogadja, nem az kezd számítani, mit hoz a holnap, hanem az a tudat ad békességet, hogy a jövő nálad van. Uram, hálás vagyok azokért, akik akaratodat kutatva magukra találtak, és nem ijednek meg a feladattól, hogy küldetésük van a világban: a békesség követeinek lenni. Semmire nincs ma nagyobb szükség, mint békességre.

Arra, amiről azt mondtad, nem úgy adom én, ahogy a világ adja.

Ha nem értjük is pontosan, mindez hogyan működik, de kérünk, add nekünk ezt a békességet, amely túlmutat a láthatón, ezen az életen, és a legnehezebb pillanatokban is erőforrássá lehet! Így légy a szenvedőkkel és az önzetlenül másokért munkálkodókkal! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Teremtés és rend Mózes első könyve a kezdet kezdetéig vezet vissza. A világ teremtésének elbeszélése a mi mostani időnk és életünk eredetéről is szól. A teremtett világegyetem, a Föld és annak teljes gazdagsága a mi otthonunk, életterünk. Az Úristen által alkotott égitestek jelzik az időt, a napokat, valamint az ünnepeket, létezésünk legelemibb időegysége, a nap megszakítás nélküli ritmusa az esték és a reggelek, az éjszakák és a nappalok váltakozása. A teremtés mind a hét napján „lett este, és lett reggel” (1Móz 1,5), ahogyan életünk minden napján lemegy és feljön a nap. Nem véletlen és nem felesleges az sem, hogy a teremtés első hat, „munkás” napján szinte minden egyes napnál ugyanazzal a fordulattal találkozunk: „És látta Isten, hogy ez jó.”

(1Móz 1,10) A teremtés jó, szép, alkalmas, célszerű, ami azt jelenti, hogy rendezett világban lehetünk otthon. Ez ad értelmet és jelentőséget a mi munkálkodásunknak és fáradozásainknak is, ahogyan a Tízparancsolatban a szombatnapi parancsolat indoklásában olvassuk (2Móz 20,8–11). Az utolsó munkanapon az egész addigi teremtési művet összegzi az Írás a nyomatékosítva hangsúlyozott megállapítással: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1,31) A teremtés harmadik és hatodik napján, mintegy belső tagolásként két-két teremtési cselekményt olvasunk, ezeken a napokon kétszer hangzik az isteni minősítés, miszerint a teremtés és a teremtett jó.

A bibliai fejezetszámozás sajátossága, hogy a hetedik napról, a szombatról szóló tanúságtétel a második fejezetbe került át. A teremtés része a nyugalomnap, ahogyan a mindennapi, fárasztó munkavégzést pihenésnek, megállásnak, istentiszteletnek kell követnie, amely az áldás és a szentség forrása számunkra. Így teljes a teremtés, csak így teljes, jó, szép az életünk.  PAP FERENC 2020. április 26.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Rajtunk múlik, milyenné válik FARKAS ZSUZSANNA

Hálaadással és közös tervezéssel ünnepelte első találkozásának tizedik évfordulóját a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Egyeztető Fórum – más néven a Gekib. Habár az alkalom óta eltelt bő másfél hónap jóval hosszabb időnek tűnik, a találkozón elhangzott gondolatok a járvány idején talán még biztatóbbak.

2010 tavaszán találkoztak először ebben a formában a Zsinati Ifjúsági Iroda szervezésében a református fiatalok közötti szolgálatot végző egyházmegyei referensek, lelkipásztorok és ifjúsági szervezetek képviselői. A folyamatosan formálódó közösség tagjai azóta évente kétszer összegyűlnek a Kárpát-medence különböző településein, hogy a közös munkáról, nehézségekről, áldásokról és a jövőről beszéljenek, továbbképezzék magukat. Idén márciusban Piliscsabán adtak hálát az elmúlt évtizedben elvégzett feladatokért, és kérték az Úr segítségét a következő évekhez.

Az együtt töltött időről és az ifjúságról kérdeztük őket.

MINDIG VAN OK AZ ÖRÖMRE A legelső Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó résztvevőjeként és a Gekib egyik alapító tagjaként Márkus Mihály dunántúli lelkipásztor hosszú évek óta figyeli az ifjúsági munka 16 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

helyzetét. – A ’90-es években sok lehetőség nyílt meg, ahogy az utóbbi tíz évben is, de miközben örömmel látjuk egyházunk ifjúságát, a kutatások azt igazolják, csökken a hívő fiatalok száma – osztja meg tapasztalatait. Ebben a valóságban kell tevékenykedniük az ifjúsági szervezeteknek és a fiatalokkal foglalkozó lelkészeknek. Olyan környezetben, amelyben olykor nehéz követni azokat a változásokat, hogy a ma fiataljait milyen módszerekkel lehet megszólítani. – Leginkább a konfirmandusokon látom az idő múlását, abban, hogyan viselkedtek tíz évvel ezelőtt és milyenek ma. Közben mi nem igazán változunk – folytatja a lelkipásztor, akinek a változás „sosem azt jelenti, hogy minden igényt ki kell szolgálni, de azt igen, hogy a kapcsolódási pontokat meg kell találni”.

A lelkész szerint saját gyülekezetében lelkesek a fiatalok, nekik köszönhetően jó ifjúsági csoportok működnek, de gondot jelent, amikor nagyvárosi egyetemen tanulnak tovább, és új közösségbe kerülnek. – A Dunántúlon azt tapasztaljuk, hogy alacsony a növekedés, a falusi gyülekezetek lassan elfogynak, akik pedig beköltöznek a városokba, nem feltétlenül keresik az egyházat. Ugyanakkor a nagyobb közösségekben, hála Istennek, van ifjúság, és bástyát jelent az öt iskolánk is Neszmélyen, Tatán, Pápán, Csurgón és Kaposváron. Őszintén hiszem, hogy az egyházi oktatás nem elkedvetleníti, hanem megerősíti az

| REFORMÁTUS ÉLET |

oda járókat – hangsúlyozza Márkus Mihály. Egyházkerületében szerveznek felső tagozatos hittanos találkozót, amelyen alkalmanként háromszáz-ötszáz gyermek vesz részt, kétévente pedig megtartják a REND-et. A dunántúli Református Egyházi Napok kiemelt célja az egyházi iskolák megszólítása.

– Mindig abban reménykedünk, hogy sikerül megérintenünk néhány fiatal szívét. Hiába tűnik gyakran kilátástalannak a harc, az Ige azt üzeni nekünk, hogy az Úrban van okunk örülni – foglalja össze a lelkipásztor.

NEM LEHET VÉLETLEN Márkus Mihály dunántúli lelkipásztor

– Azért tartom fontosnak ezt a fórumot, mert az ifjúsági munka felelősségét hordozzuk, a fiatalabb generációknak is útirányt kell mutatnunk mindazzal, amit Istentől ajándékba kaptunk – hangsúlyozza Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. – Az Ószövetségben is szerepel, hogy Isten törvényeit a szemünk előtt tartva tanítsuk és neveljük a fiatalságot – fogalmaz a vezető, aki szerint együtt kell továbbadnunk, amit mi is az idősebbektől tanultunk: – Nagyon örülök, hogy az ifjúsági munka saját egyházamban és szerte a

„Isten nekünk olyan utakat adott, amelyekkel fel tudjuk készíteni az ifjúságot egymás megsegítésére.”

(Fazekas László)

Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke

Kárpát-medencében odáig fejlődött, hogy tudunk egymásról.

Szükség van erre a fórumra, ahol kiléphetünk az egyházkerületekből, és össze tudjuk hangolni a szolgálatunkat.

Fazekas László felidézi, milyen nehéz volt 1990 előtt a fiatalsággal foglalkozni, hiszen a pártállami rendszer akkoriban tiltotta ezt. – Harminc éve indulhatott el az a folyamat, amelynek mára már látjuk a gyümölcseit. Nem tartom véletlennek, hogy Isten nekünk olyan utakat adott, amelyekkel fel tudjuk készíteni az ifjúságot egymás megsegítésére. Hálás vagyok, hogy a Kárpát-medencében a református fiatalok összetartanak – hangsúlyozza a felvidéki püspök.

VÁLLALJUK A FELADATOT!

Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke

Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke azt vallja, az ifjúsági munka minden korban óriási lehetőség. – Az Úr megadta, hogy ma is lehetnek fiataljaink, akiket érdekel egyházunk sorsa, és a missziós parancsnak engedelmeskedve felelősséget éreznek iránta. Hiszem, hogy lesz egyház, amikor Krisztus Urunk visszatér, de hogy a mi egyházunk, gyülekezetünk milyen lesz akkor, az rajtunk is múlik! – emlékeztet a főgondnok. – Jó látni olyan fiatalokat, akik ezt komolyan veszik. A Gekibben 2009. május 22. folytatását látom, így formáljuk együtt az egységes magyar református egyházat.

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Pali bácsi azt üzeni minden fiatalnak, „vállalják a feladatot, mert ha az Úr ad feladatot, erőt is ad hozzá”. A főgondnok saját fiatalságát is felidézi. 1959 és 1964 között volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, ahol egy szerzetes csoporttársa figyelmeztette: látta kijönni a Kálvin téri templomból vasárnap, ha pedig ő észrevette, könnyen megláthatja olyan is, aki visszaél ezzel az információval. – Akkor kezdtem a kelenföldi gyülekezetbe járni, az Úr pedig megőrzött a bajtól. Ma már nem ilyen a világ, de azt veszem észre, a szabadsággal hol jól élnek a fiatalok, hol pedig nem. Ebben a közösségben az előbbit tapasztalom – értékeli a Gekibet Huszár Pál.

ÍGY ÉPÜLHET A JÖVŐ

Tussay Szilárd, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület ügyvezetője

– Mindig igyekszem pozitívan tekinteni a dolgokra: azt szoktam mondani, át kell látnunk az aktuális helyzetet, és azokra kell figyelnünk, akik éppen benne vannak – magyarázza Tussay Szilárd, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület ügyvezetője.

Mint mondja, a Gekib célját minden szolgáló saját magáénak érzi: amikor elérkezik a továbblépés ideje, szeretnék még hatékonyabban átadni a feladatokat, hogy egyre folytonosabb és

„…érdemes foglalkozni velük, mert van jövőjük, és az ő segítségükkel az egyházunknak is lesz jövője.”

(Kovács Patrícia) kiszámíthatóbb legyen a munka rendszere. – Az a tapasztalatom, hogy személyesen és Kárpát-medencei szinten is sokat haladtunk előre a kapcsolatépítésben, és jobban megismertük egymást. A közös munkán, eszmecseréken és olykor vitákon keresztül megértettük a másik helyzetét. Ebből a fiatalok csak nyertek, mert az együtt megálmodott rendezvényeken találkozhattak egymással – de a legfontosabb, hogy Istennel is. A fő célunk pedig ez – összegzi meglátásait Tussay Szilárd.

Hasonlóan látja a Gekib szerepét Kovács Patrícia, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológushallgatója is, aki első alkalommal vesz részt a fórumon. – Szerettem volna megismerni az ifjúsági munka mai helyzetét, belelátni a tervekbe, ötletekbe. Ma sem könnyebb ez a feladat, mint máskor, de dinamikusnak találom. A fiatalok mindig mások, más trendeket követnek, de hiába gondoljuk, hogy nem nyitottak, úgy látom, hogy érdekli őket Isten és az egyház – fogalmaz Kovács Patrícia. Már most tudatosan készül arra, hogy lelkészként majd támasza legyen a fiataloknak, segítse őket átlendülni a nehézségeiken: – Kamaszként sok dolog megkérdőjeleződik bennük, és rengeteg kérdésük van, semmi sem állandó az életükben. Ugyanakkor érdemes foglalkozni velük, mert van jövőjük, és az ő segítségükkel az egyházunknak is lesz jövője.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

18 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

Kovács Patrícia, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológushallgatója

Édes Gábor, az MRE Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője

| GONDOLATOK |

Az ölelés ideje „...és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” (Préd 3,5) Soha nem gondoltam volna, hogy a fenti igének milyen szomorú súlya lesz az életemben. Mert még a háborúban is egy-egy „véget nem érő” csata befejeztével megölelték egymást a katonák – sokszor az ellenség harcosaival is –, megköszönve a kitartást és az életet. Mert a kitelepítések idején is az együtt lévő családtagok talán még jobban és még többször ölelték meg egymást, mint az egyszerű hétköznapokban otthon, amikor minden ment a maga megszokott medrében.

Sok emberi lélekkel foglalkozó szakember írja le újra meg újra, hogy mennyire fontos az érintés, az ölelés. Hogy micsoda energiákat adhat az a két-három pillanat, amíg megsimogatjuk, magunkhoz szorítjuk a másikat. De olyan sokszor nem tettük meg, mert siettünk. Mert nem akartunk érzelgősek lenni, netalán gyengének mutatkozni. És lám, most pedig nem szabad, nem lehet megtennünk még családon belül sem – hát eljött ennek az ideje is.

Annyi minden történik velünk, amire azt mondjuk: nem gondoltam volna, hogy megtörténhet velem, velünk. És lám, eljött az ideje a prédikátori szónak: „és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” A koronavírus-járvány kitörésének elején, még a kijárási korlátozás kihirdetése előtt, Zalaegerszegen jártunk egy félhivatalos ügyet intézni. A szakember, aki tulajdonképpen barátunknak is mondható, már messziről kiabálta: „Nincs puszi, nincs ölelés!”

Ott állok annak az otthonnak a (szigorúan innenső) küszöbén, ahol felnőttem. A túloldalon Édesanyám… És nem léphetek be, nem ölelhetem meg. Csak álldogálunk szárnyszegetten, zavartan, szomorúan. Betartva minden előírást. Átnyújtva a gonddal elkészített csomagot, amelyet vittünk, majdnem három órát utazva a negyedórás találkozásért.

Március 14-én találkoztam utoljára a gyermekeimmel. Akkor volt utoljára puszi és ölelés. Isten tud olyan dolgokat, eseményeket adni az életünkbe, ami még nem volt. Amire a sok zúgo-

lódás, panasz és elégedetlenség idején, amikor a „rossz is de jó volt”, nem is gondoltunk. Lám, milyen jó lenne ma a régi életünk, mindent másképp csinálnánk, mondanánk, de nem lehet. Mert „mindennek megszabott ideje van” – írja a Prédikátor.

Milyen kicsik, törékenyek lettünk a lassan elmúló egy hónapban. Gondterhelten nézzük a híradásokat, hallgatjuk a szomorú számokat és összetörtek vagyunk. De a vigasztalás szavát is meg kell hallanunk! Hogy Isten nem hagy magunkra: szól hozzánk a napi igén, a televízió vallási műsorain keresztül, és ne felejtsük el azt sem, hogy a Bibliában háromszázhatvanötször van benne ez a két szó: ne félj!

Vegyük észre, hogy ebben a nehéz időben iható a víz (voltak olyan járványok, amikor fertőzött lett), kimehetünk a levegőre (volt olyan, amikor ezt is tiltották – gondoljunk csak Csernobilra), és gondoljunk arra, hogy mi, magyarok még mindig nagyon „jól állunk” a fertőzöttek és a meghaltak számában. Nehéz napokat élünk, de élünk. Felhívhatjuk egymást telefonon, megkereshetjük a másikat e-mailben, egy intés a kerítésen át, egy mosoly a szomszédnak, egy halkan elmondott imádság: annyi lehetőség van a másfél méteres távolságtartásra, mégis „el nem felejtésre”.

Reménykedjünk, hogy eljön az idő, amikor visszaáll a régi rend.

Kinyílnak a templomajtók, és újra itt lesz az ideje az ölelésnek.  SZÁSZFALVI LÁSZLÓNÉ, a szerző csurgói lelkipásztor

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Testről és lélekről a bezártság idején Most, a bezártság idején is megvan minden lehetőségünk a lelki kapcsolattartásra. Mégis, pontosan érzékeljük, hogy test nélkül mindez kevés. Elvileg mindig is tudtuk, hogy test és lélek merev, dualista szétválasztása, amely a keresztyénséget egyébként sokszor megkísértette, sőt ma is megkísérti, ellentmond a személyiség egységének. Még ha fogalmilag különbséget tudunk is tenni test és lélek között, a valóságban, a személyiségen belül a kettő szétválasztása lehetetlen. Test és lélek nemhogy összetartozik, hanem a kettő egymást feltételezi.

„Van az emberben valami, amit pusztán a testtel nem lehet megmagyarázni, miközben test nélkül nincs ember. Minden, ami az emberben több mint test, a testben jelenik meg.”

Minden, ami az embervilágban zajlik, a testen keresztül történik. Még az is, amit hagyományosan „lelkinek” nevezünk. Innen van az, hogy az egymástól való fizikai elzártságot hiányként éljük meg, noha amúgy minden lehetőségünk adott, hogy egymással érintkezzünk. A kommunikáció ezernyi formájával élhetünk, de semmi sem pótolhatja a valóságos találkozást, a testi jelenlétet.

Hallottam olyan hangokat is, hogy az interneten közvetített istentiszteletek elindulása azzal a veszéllyel járhat, a járvány múltával az emberek nem akarnak már templomba menni, mert így kényelmesebb. Ettől én nem tartok. A fizikai, tehát a testeken át közvetített együttlétet nem pótolja semmi. Nem véletlen, hogy amikor egy közösségben találkozunk, a testek is találkoznak. Egy kézfogás, egy puszi. Érintés. Testbeszéd. Miért is van ez így? Azért, mert a test a személyiség lényegéhez tartozik.

Ez a kijárási korlátozás, tehát az emberek közötti testi találkozás korlátozása számomra a test és lélek körüli évezredes európai vitát és belőle a kibontakozó különböző, ma is élő világképeket juttatja az eszembe. Némileg leegyszerűsítve, az egyik oldalon ott áll valamiféle idealizmus, amely a testet az emberi személyiség afféle járulékos, másodlagos 20 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

elemének tekinti, merthogy az emberi lényeg a „lélekben”, a „szellemben” van. A másik oldalon ott áll – főleg a modern természettudományok hatására – a materializmus, amely az embert csak biokémiai sűrítménynek látja. Anyagnak.

Melyiknek van igaza? Azt hiszem, mindkét látásmódban van igazságmozzanat. Például én nagyon drukkolok az orvostudománynak, hogy mielőbb találja meg ennek a vírusnak az ellenszerét.

Az orvostudomány úgy vizsgálja az embert, mint anyagot. Nagyon helyes. Fura lenne, ha egy kutatólaboratóriumban lételméleti kérdésekkel lennének elfoglalva, és Platón ideatanáról vagy Hegel ontológiájáról szerveznének diskurzusokat. A testben zajló kémiai folyamatokat kell felderíteni, mert minden, ami az emberrel történik, testben zajlik. Test nélkül semmi sincs.

De mégis, hiába a test mégoly alapos ismerete, a rejtély továbbra is marad, hogy kémiával és biológiával csak leírni és némileg irányítani tudjuk a test működését, de nem kapunk választ arra, amit közönségesen a „lélek”, a „szellem” jelenségének hívunk. Marad a titok, amely leginkább abban van, hogy az ember képes önmaga testét tárgyként kutatni, tehát kívül tud kerülni rajta. Ami egyértelműen arra utal, hogy az ember több mint test.

Van az emberben valami, amit pusztán a testtel nem lehet megmagyarázni, miközben test nélkül nincs ember. Minden, ami az emberben több mint test, a testben jelenik meg.

Ez a titok válik nyilvánvalóvá az Ige testté lételében. És ebben nemcsak az a felfoghatatlan, hogy Isten emberi testté tud válni, hanem az, hogy az ő megváltó szeretetét is test által közli: Jézus Krisztus a testében halt meg, és a testében támadt fel.

Az ember egysége tehát nemcsak ebben a földi életben érvényes igazság, szemben mindenféle olyan nézettel, amely az üdvösséget pusztán lelki dimenzióban látja, hanem eszkatológikus valóság. „Hiszem a test feltámadását.”

Mikor találkozhatunk újra testileg? Ki tudja. Reméljük, minél hamarabb. Ám mégis, többről van itt szó: a testté lett és a testében feltámadott Jézus Krisztusban Isten az egyetlen, egységes és egész embert emeli be üdvözítő akaratába. 

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Húsvét után A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

ILLUSZTRÁCIÓ: UZONYI FERENC, REMÉNY

Babits Mihály Húsvét előtt című versét 1916-ban írta, a Zeneakadémián rendezett március végi Nyugat-matinén olvasta föl, és pusztítás elleni lírai felszólalása azóta a humanista szellem egyik alapműve. Nem harcos győztest énekelt a pokol-malomban, „inkább / szerelmet, embert, életeket, / meg nem alvadt fürge vért”, a feltámadással együtt a békereményt – e sok-sok poétikai megoldást, lírai árnyalatot, érzelmet, indulatot, szenvedélyektől szétfeszített expresszív formát, a népdalok és zsoltárok tiszta hangját ötvöző rapszódiában.

Kiváló értelmezések olvashatók a költeményről, az idegesen nyugtalan ritmusról, a „zaklatott, egymásba indázó mellékmondatokból felépülő hatalmas versmondat” erejéről; a rendet végül megalkotó erkölcsi erőfeszítések megtalálásáról, hogy „legyen béke már! / Legyen vége már!” Noha e mostani húsvét előtt ugyanez a vágyunk öltött formát az imákban, sejthettük: még nem lesz vége. Azt is tudtuk, hogy addig nem lehet vége, amíg a szívünkbe nem költözik vissza a béke. Hogy amit a húsvétvárás már oly régóta nem tudott rákényszeríteni a fogyasztói társadalomra, azzal kényszerhelyzetben mégis találkozni kell. Nem feltétlenül a „világbéke” utópisztikus gondolatával, de legalább a saját belső békénk, elcsendesülésünk, önmagunkba tekintésünk, az önmagunkkal való szembesülésünk állapotával.

Senki nem tudja megjósolni, rekonstruálni a Teremtő szándékait, mint ahogy „kiábrázolható” formában sem látjuk a Mindenható alakját – szándékairól és alakjáról azonban van emberi képünk és képzetünk: Krisztus személyén és megváltó kereszthalálán keresztül be tudunk tekinteni e szándék és alak mögé. Olyasvalamire döbbenünk rá, hogy a lehajtott fő meglátja a porban Krisztus árnyékát, Krisztusét, aki mindvégig ott állt mögötte, arra várva, mikor kész az ember arra, hogy ne tiltakozzon, ne keressen mindenféle kibúvót, hanem engedje magát fölemelni. Hogy tekintetét aztán a porból maga is fölemelje, majd újabb negyven, re-

ménységgel kiböjtölt nap után meglássa a men�nyekben helyét elfoglaló Krisztust, pünkösdkor pedig vállalni tudja a Lélek kiteljesedő, Szent Egységét.

Babits monumentális erejű versének első hetven sorában egy többször is megszakított, nyelvtanilag látszólag elkülönülő, mégis szeszélyesen tagolt „óriásmondatban” a kívül és belül egyszerre hódító káoszt festette le. Innen (a „ha kiszakad ajkam, akkor is”, a mindennek ellenére is tiltakozása és szenvedést vállaló akarata erejével) jut el a béke kimondásáig. Ekkor megkönnyebbedik lelke hangja, a káoszból dal lesz, az elpusztuló értékek már ellen tudnak állni a reménységet és emberséget felőrlő gonosz erőknek.

Amikor bennünket is elért a világjárvány, sokszor lehetett hallani, hogy olyan ismeretlen ellenséggel állunk háborúban, akinek-amelynek az ellenszerét eddig még nem fedeztük föl. Pedig a járvány nem a háború kezdete volt, hanem talán az utolsó nagy összecsapás, amely előtt még megnyílhat a békekötés esélye. Húsvét után ezért ugyanazt mondhatjuk, mint Babits – húsvét előtt.

A szél nem a vér ízétől részegült meg, hanem a félelemtől és bizonytalanságtól, a szorongástól „e vad, vad március évadán” (s még áprilisban vagy utána is), de legalább már kezdtük megtanulni, hogy ne az „óriások vak diadalmait” dicsérjük, hanem az életért küzdő, sokszor névtelen hősöket. S ha a szörnyű malom „trónokat őröl, nemzeteket, / százados korlátokat / roppantva tör szét, érczabolát, / multak acél hiteit, / s lélekkel a testet”, a „dupla halál” forgásában a „lélekzetadó szent / embermegváltó” reménységbe helyezzük az életünket. „Szóljanak a harangok, / szóljon allelujja! / mire jön uj március, / viruljunk ki ujra! / (…) / Ki a bünös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük és megértsük / az egész világot”.

Mert ha a világteremtő Isten szándékait nem fürkészhetjük is ki, az embermegváltó Krisztus szolgálatába állhatunk.  2020. április 26.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Áramszünet

LXIV. ÉVFOLYAM,

17. SZÁM,

2020. ÁPRILIS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az egyik januári vasárnap délutánra készülésemnek áramszünet vetett véget. Sebaj, volt lehetőségem idejében asztalhoz ülni – bár most elmaradt a megszokott Kossuth rádiós háttérzene, a Jó ebédhez szól a nóta. Telt-múlt az idő, az áramszünet ráérős volt, hát maradt. Így a délutáni istentiszteletet sem vezette fel harangszó, de az idősek otthonáig, ahová járok, amúgy sem hallatszana el.

A szeretetotthon ebédlőjében csendben gyülekeznek az idős testvérek. Udvarias kérdésemre a konyhások azt felelik, hogy köszönik, de nincsenek jól, mert éppen tortát kellene készíteniük a holnapi születésnaposnak, de áram híján ez lehetetlen. Közben leesik végre, miért uralkodik olyan szokatlan csend az előtérben, ahol mindig egy-egy remekbeszabott fekete-fehér filmklasszikus megy ilyenkor, a délutáni műsorsávban. Közben felnézek, a szokásosnál nehezebben gyülekezünk. Az idősgondozók szabadkoznak: nem tudják lehozni az emeleten lakó, zömében kerekesszékes időseket, merthogy a lift áram nélkül nem működik.

Sebaj, az Ige azért utat talál áramszünetben is, nyugtatgatom az földszintről érkező szerencséseket. Az igehirdetésben éppen a világosságig jutok, amikor végszóra meg is jön az áram. Pontosan két másodpercre. Pedig annyira büszke tudnék rá lenni, ha (Adrian Plass író kegyes kétbalkezese után szabadon) együgyű szavaimtól kigyúlnának a fények, beindulna az előtérben a filmmúzeum, és a konyhások süthetnék a finom tortalapokat.

De nem, együgyű szavaim hatására talán csak a szívekben gyúlnak a fények, az áramszünet ellenben marad. Így aztán az istentisztelet után a már sokszor elsütött, szakállas viccemmel búcsúzom kedves öregeimtől, amelynek kíséretében könyveket és újságokat szoktam osztogatni idősnek és fiatalnak. „Ha jön az áramszünet és az internet-világvége, még jól jöhet” – mondom ilyenkor. Mert ma már alaposan meg kell indokolni, miért akarom ilyen leértékelt dolgokkal: könyvekkel, olvasnivalóval fárasztani a huszonegyedik század modern és haladó emberét. De hiába, az áramtól függő szomorkás arcokat nem tudom felvidítani.

Hazafelé tartva azt tárgyaljuk egyik kedves hívünkkel, hogy lám, egy néhány órás áramszünet is felfordítja az életünket. Otthon már tizenkilenc fokra csökkent a hőmérséklet, és nincs alternatíva. A kazán csak árammal megy. Meg is fogadom, felújítom a csempekályhát. Legyen egy b verzió a nehéz napokra.

A közösségi médiában már cikáznak a felháborodott bejegyzések a három órája tartó áramszünet miatt: miért nincs áram?! Ki több, ki kevesebb kérdőjellel, habitus szerint. A fejemben már íródik a forgatókönyv a modern világvégéről, ahol valakik átvágják az életben tartó drótokat és kábeleket.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Ez a vírus figyelmeztetés 9 771419 856007

BAGDY EMŐKE PSZICHOLÓGUS A KARANTÉNBA ZÁRT MINDENNAPOKRÓL

20017

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK |

Az öspörös úr Ecsedy Aladár esperes életéről, egyháza, gyülekezete, hívei érdekében kifejtett széles körű munkásságáról, nagy ívű életútjáról kisebb enciklopédiát lehetne írni, most szolgálatának egy-egy jelentősebb pillanatát felidézve emlékezünk meg róla. A tahitótfalui református gyülekezet egykori lelkésze 1902. február 6-án született, könyvei az 1930. augusztus 30-i beiktatása után, lényegében az 1962-es tavaszi hivatalos visszavonulásáig tartó harminckét év alatt láttak napvilágot.

Első kötete, az 1931-ben megjelent A jó pásztor volt, amelyben alapértékeiről tett hitet: „Református vagyok, / Református magyar. / Azt hiszem és teszem, / Mit az Isten akar. / Vallásom szeretem és magyar hazámat, / Érte háladásra nyitom szívem, számat…” További könyvei is elmélyült hitéletű magvetőt mutatnak fel: írt evangéliumi színdarabokat, párbeszédeket, evangélizáló és iskolai használatra szánt köteteket, éneket szerzett. Számos verset írt, többek között 1960-ban a Tahitótfalui Református Egyházközség történetét, amely nyolcvan négysoros versszakból áll. Írt Péter vallástételéről, a Vigasztaló Szentlélekről, Cirénei Simonról, több tízoldalnyi versben emlékezett meg a két világháború eseményeiről és helybeli áldozatairól. 1939-ben megírta Tahitótfalu történetét a római időktől a 20. század elejéig, majd sorba szedte a falu eseményeit, az 1945–1970 közöttieket felölelő, Huszonöt esztendő Tótfaluban című írásában.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából megjelent gyülekezeti kiadványban ezt olvassuk Ecsedy Aladárról: „A gyülekezetben bibliakört vezetett, színdarabokat tanított be ifjaknak, az országos gyermekmissziós munka titkára volt, járta az országot evangelizálva. 1946 és 1952 között az egyházmegye esperese volt…”

A háborús évek alatt létrehozta a Sion-hegyi missziós központot, szerkesztette a Kisfecske című röpiratot, az Országos Vasárnapi Iskola mozgalom elindítója volt. Megmentette a falubeli leventéket a külföldre való elhurcolástól. Vezetője, előmunkása volt a Hősök szobra megépítésének. 1956 forradalmi napjaiban csatlakozott a Református Megújulási Mozgalomhoz. Mindent megtett, hogy védelmezze a falubelieket egy esetleges vérontástól.

Lelkészsége idején épült meg a Kossuth utcai iskola, megújult a templom felszerelése. Harminc­éves szolgálata alatt megtanította a falubelieket a gyümölcsfaoltásra, a metszésre, a földieper termesztésére. A háború után lovas kocsit vett, hogy segítsen híveinek a paraszti munkákban, szőlőt kapált, füvet kaszált.

A fogságban lévők családjai számára a falubeliekből kalákát szervezett aratásra. Amikor egy gazda és családja a nyári hőség miatt félbehagyta az aratást, a tiszteletes úr távollétükben másnap reggelre kévébe kötötte a gabonát. Tahi lakásából látta, amint a Duna túlpartján egy asszony két tehénnel kínlódott a szántással: átúszta a Dunát, és megszántotta a földet.

Az idősek visszaemlékezései szerint Ecsedy Aladár egyszerűen, közérthetően hirdette az Igét. Istentiszteletei a hívek mindennapi gondjainak orvoslásáról, a megnyugvásról, a hitről, a reményről, a szeretetről szóltak. Életéről, munkálkodásáról ezt írta: „…volt részem sok szépben, éreztem a kegyelem rózsaillatát, de volt részem töviseiben is…” Már nyugdíjas lelkészként, 1974 és 1986 között a leányfalui református szeretetotthon igazgató lelkésze volt. 1990 őszén adta vissza lelkét Teremtőjének, teste szerettei mellett pihen a tahitótfalui temetőben. Az „öspörös úr” – ahogyan az idősebbek hívták – küzdelmes, értékteremtő életútját látva, hatalmas munkát kell végeznie annak, aki valaha is méltó követője akarna lenni. De mindenkinek követnie kellene, és megtartania azt az Istenbe vetett hitet, amely őt rendkívülivé formálta. Nemzeti szalaggal ékesített emléktáblája – Tildy Zoltáné mellett – a parókia kerítésének utca felőli oldalán kapott helyet. Halála után a község díszpolgári címmel tisztelte meg.  G. SZALAI ISTVÁN, FOTÓ: KOZTERKEP.HU

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

IHLETETT ZENÉK

– nem csak hívőknek HEGEDŰS MÁRK

A koronavírus-járvány miatti önkéntes karantén a keresztyén zenészeknek lehetőség az alkotásra – mondja Horváth Gergely, a Szikra-díj zsűrielnöke. Habár a keresztyén zenészeket elismerő program gálaműsora idén a járvány miatt elmaradt, a győzteseket online kihirdették. Az esemény apropójából Horváth Gergely református rádióssal, a Klasszik Rádió műsorvezetőjével olyan dalokról beszélgettünk, amelyek irányba állítanak vagy eltérítenek Istentől.

Mitől lesz egy dal keresztyén? Attól, hogy a zenekar dobosa hívő? Hogy az előadó Istenhez énekli? Vagy a szövegétől?

Attól, hogy hívő lelkületből születik meg a dal. Szerintem már az is fontos kérdés, hogy milyen zenét hallgathat a keresztyén ember. Erre nehéz dogmatikus választ adni. Kevesebb hívő lelkületből született zene van, mégis sok olyan akad, amelyet a hívő ember meghallgathat. Hol a határ? Ennek eldöntését mindannyiunkban a Szentlélek végzi el. Meg kell vizsgálnunk, mi az, amiről úgy érezzük, háborgat, zavar. És érdemes azt a szöveget is átgondolni, amelyik tetszik.

Tehát vannak olyan dalok, amelyeket keresztyén ember ne hallgasson? Van olyan dal, amelyet ha Horváth Gergely meghall a rádióban, elkapcsol?

Igen, vannak olyanok, amelyek nem tesznek jót a szellemi épülésünknek: megakasztanak, hátráltatnak vagy egyenesen 24 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

tévútra vezetnek. A popzene rafinált – jó és rossz értelemben is –, hiszen úgy működik, mint a népdal: van, amikor közöl, máskor vigasztal, megerősít, elkísér. A kérdés az, hogy mire mutat a mondanivalója. Csak egyetlen példát nézzünk meg a popkultúra végtelen gazdagságú világából: a szerelem témáját. Ahány popdal, annyiféle üzenet. Én ma már nem kapcsolok olyan rádióra, amely mindenki kedvence akar lenni. Viszont bárhol vagyok, felkapom a fejem, amikor friss mondanivaló jön a hangszóróból. Mondok egy példát: a Where Did You Sleep Last Night? (Hol aludtál tegnap este?) című dal a Nirvana frontembere, Kurt Cobain előadásában olyan élethelyzetből szól, amikor egy férfiból erős féltékenység üvölt. Ez nem az a szituáció, amelyet mi szeretünk látni egy biblikus kapcsolatban, de értjük, érezzük, hogy az üvöltés bizony fáj – és nem csak az énekesnek. Eszünkbe jut, amikor mi is éreztünk ilyen fájdalmat. A Road to Hell (Út a pokolba) című számot viszont elkapcsolom.

| INTERJÚ |

A Kinek mondjam el vétkeimet? című dal keresztyén? Friderika ezzel a valaha volt legjobb magyar eredményt – negyedik hely – érte el az 1994-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Idén már nem is indított versenyzőt hazánk.

Szerintem ezt a dalt és az előadásmódot mintának kell tekinteni: attól erős, hogy szívből énekelte. Amikor először hallottam, még nem voltam Krisztusban hívő ember. Az maradt meg bennem, hogy a lány a színpadon milyen hihetetlen erővel adja át, és néhány sor is megmaradt a szövegből. Erős impulzus volt, amely emlékké vált. Megtérésem óta hívő lelkületű dalként élem át, pláne úgy, hogy kiderült, Friderika is megjárt hasonló lelki utat. Ez a dal útjelző is: tessék, így lehet odakerülni a legjobbak közé, akár nemzetközi szinten is.

A dalt néhány éve – Zorán előadásában – a Terápia című sorozat főcímdalaként használták úgy, hogy az „Istenem” szót kihagyták a refrénből. Erről mit gondol?

Azt, hogy így meg is akad a dal – éppen azon a ponton, ahol a pszichológus főhősnek lehetősége lenne a továbblépésre… Ez komoly határvonal. Egy ponton túl nincs tovább Isten nélkül sem az önismeretben, sem a lélek megismerésében. Minden csak vele lehet teljes, amiből hiányzik Isten, az korlátolt.

A Szikra-díj a keresztyén zene motorja lett. Mi a küldetésük?

A Szikra-díjátadó a keresztyén zene ünnepe. Az elismerésekkel az előző évi magyar keresztyén könnyűzenei dalokat versenyeztetjük, a zsűri azokat értékeli, amelyeket minőségben, szellemiségben iránymutatónak talál. A koronavírus-járvány miatt idén sajnos online kellett győzteseket hirdetnünk, a gálaműsor még várat magára. De nem csak a nyerteseket ünnepeljük. A célunk összegyűjteni azokat, akik keresztyén könnyűzenével foglalkoznak. Persze minden évben reméljük, hogy lesznek új szereplők. Az is fontos vállalása, hogy a díj hidat építsen a világi zene felé. Itt, ebben a világban élünk, a keresztyén dalok is itt születnek, és csak úgy tudnak missziót teljesíteni – ami nekünk alapvetően fontos –, ha eljutnak az emberekhez. A mi víziónk az, hogy Magyarországon eljussunk oda, hogy a keresztyén könnyűzenei dalok magától értetődő módon, saját, minőségi jogon is bekerülhessenek egy normál zenei rádió napközbeni zenei szövetébe. Az idei győztesek között szerintem van is erre esélyes.

A karantén időszakát éljük, aki teheti, otthon van. Mit üzenne most a keresztyén zenészeknek?

Azt, hogy ideje van az alkotásnak! Nehéz időket élünk, de mondjuk ki: félni ér. A helyzet bizonytalan, féltjük a szeretteink életét, a sajátunkat is – de pánikolni nem kell, „mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim1,7). Ha félek, arra emlékeztetem magamat, hogy mit köszönhetek Istennek, és hogy mit jelent nekem Jézus. Ha ebben az időszakban sikerül dalokba forgatni a gon-

dolatainkat, akkor sok értékes alkotás születhet. Ezek pedig az életünket szolgálják, hiszen támogatnak, felsegítenek. Bátorítok minden alkotót, hogy szülessenek meg ezek a dallamok!

Tavaly év végén a keresztyén zenészeket támogató, hétszázhatvanmillió forintos kormányzati program indult. Hozhat ez változást a hazai keresztyén popzenei életben?

Arról tudok nyilatkozni, ami ebből a Bolyki György által vezetett Szikra Projektre esik. Nagyon sok zenész megfárad a mindennapi munkájában, a világi zenét, a slágereket játssza a közönség kedvére – a megélhetéséért. Az ilyen támogatás abban segíthet, hogy legalább a keresztyén zenészek másodállásait kiváltsa. Vagyis jó lenne, hogyha egy hívő zenész legalább részben abból élne, amit vágyna is végezni, hiszen benne van az ihletettség. Ez a támogatás segít azokon, akik a keresztyén ihletettségüket eddig nem tudták megélhetésre váltani, illetve előmozdítja a fejlődést.

A keresztyén könnyűzenén belül mennyire vannak felekezeti villongások, elkülönülések?

Nem érzek ellentétet. Én azt tapasztalom, hogy a magyar keresztyén könnyűzene az egység irányába hat. Mennek az alkotók Krisztus után, ő az, aki minket összeköt, ő a közös nevező, és kevéssé jelennek meg dogmatikai viták. Egyébként fontos, hogy a zenészeknek is legyen kellő teológiai ismeretük, hiszen fontos, hogy a dalaikban igazságot adjanak át Istenről.

A közösségre visszatérve: úgy látom, a különböző egyházakból jövő zenészek ismerkednek egymással, kérdezgetik, kinél milyen szokások vannak, például belefér-e az istentiszteleti zenélésbe a gitár vagy a dob.

Van a keresztyén könnyűzene élvonalában református zenekar?

Az Anima Sonit jó szívvel említem. Nem tisztán könnyűzenei formáció, de jól emészthető, míves zenét játszanak. Bízom benne, hogy az ő zenei világuknak lesz – jó értelemben véve – piaca az értő fülek körében, és nem csak Krisztus egyházán belül.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

A 2020-AS SZIKRA-DÍJASOK: Legjobb zenei produkció: Moped Loewen – Sinking Legjobb élőben előadott produkció: Szabó Balázs – Ó, mily hű barátunk Jézus Legjobb dalszöveg: Szabó Balázs – Majdnem Legjobb videóklip: Stu33 – Falu szélén Legjobb dicsőítő dal: Jáger Bandi-Malek Andrea – Kegyelmed oly nagy Legjobb dal: Staykids – Nászút Életműdíj: Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos Közönségdíj: CRUX – Megváltottál Különdíj: Eucharist & Friends – Győzelemről További részletek a szikraprojekt.hu oldalon találhatók.

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Címek és névelők Csak egy névelő – gondolhatja a mindennapi nyelvhasználó. Pedig olykor nem kis fejtörést okoz e viszonyszó pontos alkalmazása.

A figyelmes olvasó gyakran találkozik azzal a jelenséggel, hogy a közlő írásban leválasztja a címről a névelőt: „hatvan év után újra olvasta a Kőszívű ember fiait, s e könyv újból hallatlanul nagy élvezetet okozott neki”; „az irodalomtanár megmondja, mi lesz a kötelező: Arany ember”; „Nekem tetszett a Pál Utcai Fiúk és az Aranyember”. Helytelen ez a leválasztás. Ha ugyanis a cím névelővel kezdődik, megőrzendő eme első elemének nagybetűs írásmódja: „hatvan év után újra olvasta A kőszívű ember fiait…”; „…megmondja, mi lesz a kötelező: Az arany ember”; „Nekem tetszett A Pál utcai fiúk és Az arany ember”. Az utóbbi közlésben több hibát is találunk: Jókai külön­ írta Tímár Mihály történetének címében az arany ember kifejezést, azaz jelzős szerkezetnek tekintette: Az arany ember. Egybeírása tehát helytelen. A „Pál Utcai Fiúk” névelemei csak abban az esetben írandók nagybetűkkel, ha az ilyen nevű zenekarról beszélünk (ők így írják). Molnár Ferenc regényének ez tehát a pontos címe: A Pál utcai fiúk (a közlő a szövegösszefüggés alapján az irodalmi műre gondolt). A többszavas címekben egyébként csak az első szót és a tulajdonneveket írjuk nagybetűvel: Egri csillagok, János vitéz, A magyarok krónikája. (Nem pedig így: „Egri Csillagok”, „János Vitéz”, „A Magyarok Krónikája”.)

Ha folyamatos szövegben is egyértelművé szeretnénk tenni a cím névterjedelmét, alkalmazhatunk idézőjelet – a zökkenőmentes olvashatóság érdekében is. Következzen két példa. Napi olvasmánya „A királyok első könyve” és „Pál első levele a korinthusiakhoz”.

Vagy: Kovalovszky Miklós „Emlékezések Ady Endréről” című ötkötetes összeállítását tanulmányozza; Hamvas Béla „Öt meg nem tartott előadás a művészetről” című esszéjét olvassa.

A pontos nyelvhasználat tehát olykor egy – látszólagos – apróságon múlik, például azon, hogy miképp írtunk le egy „a” betűt…  ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (M, G, A, A, I, K). 13. Anno Domini, röviden.

14. Az egykori közép- és dél-amerikai gyarmatokon született fehér személy. 15.

Nyugati gót király. 16. Mauna …, hawaii vulkán. 18. Munkahely. 20. Női énekhang.

21. Fánkféle. 23. Magatok. 24. Zala megyei település. 26. Baradlay Kazimír. 27.

Erdőalkotó növény. 29. Olasz popénekes, leghíresebb dala a Mama Leone. 30.

Konyhafőnök. 31. Súlyarány, röviden. 32. Kicsinyítő képző. 33. Sodródni kezd! 34.

Gyümölcsből és cukorból készült kocsonyás étel. 36. Világhírű norvég szaxofonos (Jan). 39. Menekül. 40. Összetételekben újat jelent. 42. Váltóláz. 44. Nikkel és jód vegyjele. 45. Angliai város. 47. Női név. 49. Lovat, szarvasmarhát kötőfékről ellop. 51. Mamutvég! 52. Morzehang. 53. Növény. 54. Koreai gépkocsimárka. 55.

Hyundai-modell. 57. Farsangi ruha. 59. Klasszikus kötőszó. 60. Ima befejezése.

61. Kettőzve: sportfogadás. 62. Megállapodás. 63. Visszaint! 64. Hivatali helyiség.

67. Nyitra központja! 68. Szicíliai származású, francia születésű, tenor hangú operaénekes (Roberto). 71. Balatoni üdülőhely. 73. Előadó, röviden.

Függőleges: 2. Felső-mezopotámiai város, angol térképeken. 3. Ááá! 4. Részben felráz! 5. Görög betű. 6. Becézett női név. 7. Annál lejjebb. 8. Dél-afrikai gépkocsijelzés. 9. Mozgó alkatrészt zsiradékkal beken. 10. Berlini mész! 11.

Idegen művészet. 12. Titán vegyjele. 13. Az idézet második része (I, T, N, K, Ü).

17. Angol világos sör. 19. Vastartalmú karbonátásvány. 22. Füzet. 25. Antonov felségjele. 26. …-havasok, a Tátra északkeleti része. 28. Tanya. 29. Kiforrt musttal kereskedik. 30. Formula–1-es világbajnok brazil autóversenyző (Ayrton). 33.

Igazságos döntés jelzője. 35. Sinkovits Imre. 36. Munkácsy- és Kossuth-díjas keramikus (Géza). 37. Haranghang. 38. Aki betűi keverve. 41. Harmadkori kovakő. 43. Latin elöljárószó. 46. Kötéldarab! 48. Személyénél. 50. Szerep a Varázsfuvolában. 53. Ágyba tesz. 56. Pertu. 57. … Foster, Golden Globe- és Oscar-díjas amerikai színésznő. 58. Római 1051. 60. Idősebb férfirokon felesége, népiesen. 61. Íróeszköz. 63. Egyesületi egyed. 65. Ráakad páratlan betűi. 66. Öreg. 69. Éneklőszócska. 70. Aszlányi Károly. 72. Alsópetény határai!

Húsvéti rejtvényünk megfejtése: Elói, elói, lámá sabaktáni – Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem.

| GYERMEKEKNEK |

Kosár a nád között  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Amikor levitték a Nílus partjára a szurokkal bekent kis bölcsőkosarat, Jókebednek majd megszakadt a szíve, hogy ott kell hagynia a fiát a nádasban.

De nem volt más választása, mert tudta, odahaza előbb vagy utóbb halál várna a kisfiúra. Sírva futott haza Jókebed, és nem is akart arra gondolni, hogy mi történhet a gyerekkel a Nílus partján.

Mirjam azonban képtelen volt otthagyni az öc�csét.

– Nem hagylak ám egyedül – vette karjára a kisfiút –, senki sem fog bántani.

Persze Mirjam nem tudta, hogyan is fogja megvédeni az öccsét a katonáktól, de abban biztos volt, hogy nem engedi elpusztulni. „Ha kell, világgá megyünk!” – határozta el magában, de erre már nem jutott ideje, mert zajt hallott az út felől. „Az egyiptomiak!” – vágott Mirjamba a felismerés, amikor meghallotta a közeledő hangokat. De túl gyorsan közeledtek. Mirjamnak annyi ideje sem

volt, hogy jól el tudja rejteni a bölcsőt, épp csak behúzta a nádasba, már meg is jelentek az egyiptomiak. Ő maga mélyen behúzódott a több méter magas nádrengetegbe, de a szemét le nem vette a kistestvéréről.

Az egyiptomiak hangja egyre közelebbről szólt.

Mirjam várta a vezényszavakat, a kardcsörgést, ám ehelyett nevetés, viháncolás hangja csapta meg a fülét. Kikukucskált a levelek közül. A parton fiatal lányok fürödtek, visítozva csapkodták egymásra a vizet. Előkelő személyek lehettek, mert több szolga is volt velük. Odébb egy hordszék mellett négy fekete núbiai pihent, mellettük négy lándzsás őr. A lányok ruháira is egy szolga vigyázott, és egy másik külön őrzött egy arannyal kivert ládikót, amelyben az ékszerek lehettek. „Ó, értem!” – villant át Mirjam agyán a felismerés – „Akkor ez a hely is egy hercegnői fürdő!”

A városban ugyanis régóta járt a hír, hogy a hercegnőknek külön helyeket alakítottak ki a Nílus partján a fürdőzésre. A város ugyan még csak épült, de már most olyan fennkölt és csodálatos, mint a névadója, Nagy Ramszesz. A királyi palota már készen áll, de a tavak, medencék még hiányoznak, így az építőmérnökök a Níluson alakítottak ki fürdőhelyeket a hercegnőknek. Többet is, mert hercegnő volt számos Ramszesz udvarában.

A fáraónak fő felesége is öt volt, mellékfelesége pedig tíznél is több. Azt beszélik, hogy ötven fia és ötven lánya született a különböző feleségeitől. Ha annyi nem is, de jó sok lehet, úgyhogy a királyi udvarban nem nehéz egy-egy hercegnőt találni.

Mindezt azonban végiggondolni sem maradt ideje, mert ahogyan a lányok a vízben lubickoltak, a hullámzás kisodorta a partra a bölcsőkosarat. Az egyik szolgálólány azonnal észrevette: – Nézd csak, hercegnőm, mit sodor felénk a víz – érintette meg az egyik hölgy vállát a szolgálója, amikor meglátta a kis gyékénycsónakot.

– Menj, és hozd elém! – utasította szolgálóját a hercegnő. – Nem tudhatjuk, hátha ajándékot küldtek nekünk az istenek.

A szolgáló elindult a nád felé. Amikor levette a kosár tetejét, a nádast betöltötte a csecsemősírás.

Mert a kis csónakban egy kisfiú volt. 

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Elhunyt Sípos Kund Kötöny A nyugalmazott református lelkipásztor, a Nyírségi Református Egyházmegye volt esperese hetvenhat éves korában, húsvétvasárnap otthonában adta vissza életét teremtő Urának.

Sípos Kund Kötöny 1943. október 4-én, Kisújszálláson született, hat gyermeket felnevelő lelkészcsaládban. A család elszenvedte a vadul előretörő politikai változásokat, és ez meghatározta gyermekkorát. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd ott folytatta teológiai tanulmányait 1962 és 1968 között. Első szolgálati helye Dévaványa volt, ahol segédlelkész volt egy éven át. 1969-től 1991-ig Ramocsaházán volt beosztott, majd pedig megválasztott lelkipásztor. Éveken át szolgált a szomszédos Nyíribronyban is. Itt végzett szolgálata idején, 1990-ben választotta meg esperesének a Nyírségi Református Egyházmegye. Ezt a megbízatást a maximálisan lehetséges három cikluson át töltötte be. Esperessé választása után a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség hívta meg lelkipásztorának, ahol 1991-től nyugdíjba vonulásáig, 2013-ig teljesítette szolgálatát.

A rendszerváltás utáni években nagy odaadással folytatta egyházépítő munkáját az akkori társadalmi viszonyok között, az egyház előtt feltáruló lehetőségek kihasználásával. Nyíregyházán végzett több mint két évtizedes szolgálatának ideje alatt általános iskola, idősek otthona, bölcsőde alapítását vezette az egyházközségben. Az intézmények alapítása mellett építkezések sorát ko-

ordinálta: parókia és gyülekezeti ház, bölcsőde és idősek otthona, iskolai tornaterem épült, és a templom épülete is megújult.

Ezen túl új gyülekezet alakulásánál is szolgált, mert irányítása alatt épült fel a Nyíregyháza-Sóstói Egyházközség temploma, amely azóta önálló egyházközséggé vált. Szolgálati évei alatt és azután is energikusan végezte küldetését. A város közéletében is szerepet vállalt azzal, hogy 1998–2006 között a Nyíregyháza Megyei Jogú Város képviselőtestületének és bizottságainak tagja volt. Esperesi tisztéből fakadóan több egyházi fórumon töltött be felelősségteljes megbízatást: az egyházkerületben és a Zsinaton – méltatta az elhunytat Gaál Sándor jelenlegi nyírségi esperes. „Húsvét első napján azt ünnepeltük, hogy Krisztus diadalt aratott a halál felett. Hangzott a köszöntés: Krisztus feltámadott! S a bizonyosságra alapozott válasz: Valóban feltámadott! Nagy erőforrás ez ma is, amikor Sípos Kund Kötöny esperesre emlékezünk, aki földi életét ennek meghirdetésére szánta – fogalmazott Gaál Sándor. – Különleges húsvétot tartott hitvestársával. Otthonukban hallgatták a hirdetett Evangéliumot, és éltek az úrvacsora szent jegyeivel. Kevés idő múlva a Feltámadott Úr hazahívta földi biztonságot jelentő otthonából, szerettei közül a mennyei tökéletes dicsőségbe. Ünnepnapon ment el békességben, csendesen az örök ünneplés helyére.”

Az elhunyt temetéséről a kialakult járványhelyzet miatt a család később gondoskodik.  REFORMATUS.HU

A HÉT KÉPE  Molnár Szabolcs (b) és Káposztás Gábor, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztorai április 12-én húsvétvasárnapi online istentiszteletet tartanak napkelte előtt a fancsikai templomromnál, Debrecen közelében.

A koronavírus-járvány miatt a hívek személyes jelenléte nélkül tartották meg a szertartást.  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT/MTI

28 Reformátusok Lapja

2020. április 26.

| EGYHÁZI ÉLET |

Jövőre tartjuk meg az Egységnapot

Marosvásárhelyen készültek megtartani a Magyar Református Egység Napja központi programjait idén május 22-én, pénteken és 23-án, szombaton. „Szeretettel hívunk mindenkit, hogy együtt vigyük Isten elé hálaadásunkat az elmúlt száz esztendőben megtapasztalt megtartó kegyelméért. Isten a széthullás roppant erői ellenére is megtartott minket. Szentlelkével folyton munkálta bennünk, hogy közösen valljuk meg hitünket, együtt végezzük a szeretet munkáit, és egységben keressük az ő ígéreteiben megalapozott reménységet” – fogalmaztak a Generális Konvent Elnöksége február 13-i, az ünnepségek előkészítését is tárgyaló ülése után.

1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek következtében Magyarország – mint az első világháború egyik vesztese – területének kétharmadát és lakosságának jelentős részét elveszítette. A határon túli magyar református egyházkerületek is azért jöttek létre, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek református közösségeit pásztorolják és képviseljék. Az évtizedekig kényszerű elszigeteltségben létező egyháztestek hivatalban lévő vezetői 2004 óta tanácskoznak rendszeresen – ez a Generális Konvent –, 2009 óta pedig zsinati közösséget is alkotnak.

A reformátusok a magyar kormány által 2020-ra meghirdetett nemzeti összetartozás emlékévéhez többek között egyháztörténeti konferenciával kapcsolódtak volna május 20-án és 21-én Marosvásárhelyen. A korábbi tervek szerint a Kárpát-medencei református egyházmegyék és egyházkerületek vezetői idei ülésének szintén az erdélyi város adott volna otthont május 22-én, pénteken. Május 23-án, szombaton pedig egységnapra vártak volna minden érdeklődőt, hogy a színes programok mellett ünnepi istentiszteleten adjanak hálát azért, hogy Isten kisebbségbe került közösségeinket is megtartotta az elmúlt évszázadban.

Az azóta kitört világméretű vírusjárvány miatt azonban Erdélyben is elhalasztották a tavaszra tervezett programokat, így a marosvásárhelyi egységnapi rendezvényeket is. A döntésről Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke adott tájékoztatást március 12-én. Május 24-én ki-ki saját otthonában, online – vagy ha addig feloldják a korlátozásokat, valóságos – gyülekezeti közösségben ünnepelheti majd a magyar református egység vasárnapját.  REFORMATUS.HU

HALOTTUNK

Földessy Lajosné született Székely Lívia tanítónő, a Balatonfüredi Református Egyházközség volt munkatársa, könyvterjesztője életének 97. évében, április 10-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése április 20-án 10.30-kor volt. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” (Jób 19,25)

Fotó: Lipovszky György

Egy évvel elhalasztotta a magyar református egységnapi ünnepséget a Generális Konvent Elnöksége. A Kárpát-medencei református egyházi vezetők szerdai online tanácskozásán döntöttek úgy, hogy 2021-ben szervezik meg az idén májusra Marosvásárhelyre tervezett programokat.

A fürtös gyöngyikék…

Cairns-Lengyel Henriett és Bereczky Ildikó lelkésznőknek A fürtös gyöngyikék, (e mai képet feledni nem lehet!) az úrasztali csokor biztató, mecseki-kék mosollyal válaszoló virágai, tulipánokkal, gerberákkal és Csokonaink kertjéből való nárciszokkal – ők voltak a gyülekezet. És meglelhettem én is (ó, hála néked, bűvös szerkezet!) az ismerős, sok vacogásomat korholó mosollyal őrző harkányi templom falai között, (habár csak online-szárnyakon!) húsvét hétfőjén, amikor lelkem szülötte földemre költözött, Pathmos távoli szigetét, s János apostol élhető magányát.

Istenünk, küldj bárkát, tutajt vagy gályát!

PETRŐCZI ÉVA

2020. április 26.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Hős Leventét, a Budapest-Zuglói Református Egyházközség gondnokát kérdeztük.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a lelkipásztor és a gondnok egységben legyen a presbitérium és a gyülekezet előtt. Ehhez nélkülözhetetlen az őszinte, együtt imádkozó testvéri kapcsolat.

Emellett jó, ha a gondnok a lelkész „jobb keze”. Ezt a viszonyulást elődeimtől tanultam, és igyekszem én is így szolgálni.

Hős Levente 1978ban született Vácott, de kisgyermekkora óta Budapesten él.

Tizennyolc éve él boldog házasságban feleségével, akivel a zuglói gyülekezetben ismerkedett meg.

Két fiúgyermeke van, az idősebb tizenöt, a fiatalabb tizenkét éves. A Knorr-Bremse haszongépjármű üzletágának budapesti kutató-fejlesztő központjában dolgozik gépészmérnökként.

3

Mi az ön számára a legnagyobb próbatétel, amellyel gondoki szolgálata során találkozik?

Fiatalon lettem gondnok, és voltak kétségeim, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, azonban folyamatosan éreztem és érzem a lelkipásztoraink, a presbitertársak és a gyülekezeti tagok támogató szeretetét. Így igazi örömöt nyújt nekem a közös szolgálat.

Másrészről a pénzügyi gazdálkodás és tervezés még mindig, évről évre nagy feladat a számomra.

4

1

Mindig is a zuglói gyülekezet tagja volt?

Hálás vagyok Istennek a szüleimért, akik már gyermekkoromban vittek magukkal a zuglói gyülekezetbe, amelynek a mai napig tagja vagyok. Mindig második otthonomként tekintettem a gyülekezetre, ahol tanulhattam Isten Igéjéből, és a testvérekkel együtt adhattam hálát és dicsőíthettem őt. Fokozatosan kapcsolódtam be a gyülekezet szolgáló közösségébe: először az ifi és az énekkar tagjaként, 2000-től pótpresbiterként, majd később presbiterként. 2006-tól missziói gondnoknak, majd a főgondnok és a gondnoktársaim lemondása után 2011-től gondnoknak választottak meg.

2 30 Reformátusok Lapja

Ön szerint milyen az ideális együttműködés lelkipásztor és gondnok között?

2020. április 26.

Mivel foglalkozik legszívesebben szabad­ idejében?

A család–munkahely–gyülekezet háromszögben adódó feladatok elvégzése mellett a szabad­ időmet igyekszem a családomra fordítani, közös programokkal, kirándulással, társasjátékokkal, filmnézéssel. Ezenkívül törekszem arra, hogy a munkahelyi szabadságom egy részét – ha lehet, ennek is a tizedét – gyülekezeti szolgálatokra fordítsam. Ami a hobbimat illeti, érdekel a hangtechnika. Ennek az istentiszteleti hangosítás megvalósításában veszem hasznát.

5

Van olyan ige, amely sokat jelent önnek?

A Zsoltárok könyve 18. részének 3. verse: „Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” Ezt az igét lelkipásztorainktól, a Szőke házaspártól kaptam egy újévi istentisztelet után – ugyanis minden év első alkalmán saját készítésű igés kártyával ajándékozzák meg a résztvevőket –, és több éven át erőt és biztatást merítettem belőle, főleg gondnoki szolgálatom első éveiben, de a mostani nehéz időkben is.  KINCSES KRISZTINA