Reformátusok Lapja 2020/13. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

13. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 29.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”

(Pál levele a galatákhoz 6,2)

9 771419 856007 20013

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tebenned élünk, járunk, soha és semmi elvesztő veszedelem mirajtunk a te akaratod, tanácsod nélkül nem eshetik, mert lépésünket, mozgásunkat is te mozgatod. Krisztussal, Lelkeddel, angyalaiddal őrizz! (…) Mint Dávidnak, Jákóbnak, Ábrahámnak, a prófétáknak és apostoloknak útját vezetted, oltalmaztad: úgy vezesd, oltalmazd a mi utunkat lelki tolvajtól, ördögtől.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

Tisztelt Olvasóink!

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt a következő hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

Lapunkat digitálisan is eléri a reformatus.hu honlapról, közvetlenül az issuu.com/digireflap oldalon.

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Bazánth Ivola

2020. március 29.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 29.

VASÁRNAP

III. 30.

HÉTFŐ

III. 31.

KEDD

IV. 1.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(18) „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép…” (Péld 29) Tényleg vadulunk! Ez a vadulás mindenhol tapasztalható: a bürokrácia embertelen rengetegében, az „elektronikus világ” irányításában, a feladatok végtelen sorában és könyörtelenségében, az emberi kapcsolatokban. Ez a vadulás ott feszül minden türelmetlenségben, durvaságban, önzően hajthatatlan és sebnyalogató sértettségben, önző, nem tud foglalkozni a másikkal, nincs benne részvét. A vadulás azonban tünet. Hiszen ahol nincs kijelentés, ahol nincs jelen az élő Isten szava, Igéje, üzenete, ahol nincs jelen az élő Isten megváltó szeretete, ahol nincs Jézus Krisztusba vetett hit, ott elvadulunk. A vallás is megvadít.

Jézus Krisztusba vetett hit kell. Isten kijelentése a megváltó Jézus Krisztus. Csak akkor van esélyünk túlélni a „vadállati” természetünket, ha megfogadjuk az Úr tanítását, ha megragadjuk Isten kijelentését és az abban közölt krisztusi kegyelmet. Isten Jézus Krisztusban elénk állította az igaz embert, az ő eredeti gondolata szerint (Jn 19,5). Isten Fiaként hirdeti ma is a feltámadott Úr, hogy nincs más megoldás: csakis a hívő, szelíd, alázatos, megelégedett élet (Mt 11,29). A feltámadott Úr erre váltott meg bennünket. Ez a szelídség nem enged semmiféle durvaságnak. Ma sem.

Lk 20,1–8  130. zsoltár (5) „…pajzsa ő a hozzá menekülőknek.” (Péld 30) Na, pont ezek azok, amelyeket tilos elismerni és kimondani: elfáradtam, végem van, tudatlan vagyok (1– 3). Emberek előtt ilyet kimondani?! Attól kezdve az illetőt leírják, kiírják, és abba tényleg belehal: egzisztenciálisan, lelkileg, mindenhogyan. Manapság íratlan szabály: ha már csak húzni és vonni tudjuk magunkat, akkor sem ismerhetjük be a bajunkat. Az utolsó percig, okos és erős emberként kell mosolyogni egyházban és világban egyaránt. Mi lenne a megoldás? A végső dolgok kutatása, az Isten ismeretének csodája ad majd bölcsességet, életerőt, megváltást? Sok nagy teológust ismertem. A szent tudomány gazdái ők, ismereteik rendszere tiszteletre méltó, minden kérdésre tudják a választ (4). Lenyűgöző a teológiai viták mögött rejlő tudás, elevenség, frissesség, érvelési készség. Igére igével, filozófusra filozófussal, teológusra teológussal felelnek. Pontosan tudják a leckét. Amikor aztán tényleg lemegy a függöny, és csak magunk maradunk, pőrén az Isten előtt, de jó lesz, hogy végre kimondhatjuk: Uram, én tudatlan, elfáradtam. Micsoda kegyelem, hogy az Úr szeretetének ölébe hajthatjuk le fejünket mindnyájan, akik őhozzá menekülhetünk (5). Az Úrhoz menekülés mindig üdvözítően több a szent dolgok tudásánál.

Lk 20,9–19  233. dicséret (8) „…a mulandó emberek ügyéért!” (Péld 31) Lemúél királyról nem sokat tudunk; a feliratból is csak annyit, hogy masszái uralkodó volt (1). A neki adott tanácsok megszívlelendők, egy uralkodó számára különösen: a tiszta és józan élet teszi lehetővé azt, hogy a rábízottakra felelősen gondot viseljen, mint Istennek kedves uralkodó (3–5). Az ilyen király országa nyomorultjait különösképpen számontartja: szegényeit, igazságtalanul kisemmizett „némáit”, haldoklóit. Ez utóbbinál fontos sort olvasunk: az elkeseredett és szenvedő ember fájdalmait csillapítani kell. Ma újra meg kell tanulnunk a krisztusi szeretetszolgálat nem kirakatos, de önzetlen, részvéttel teli cselekedeteit. Valóban: ebben a világban ez a leghitelesebb követése Krisztusnak. Ehhez nem kell elmenni Afrikáig – ott él melletted a te szegényed, kisemmizett némád, elkeseredett szenvedőd és haldoklód. Az Istennek kedves uralkodó különösképpen odafigyel a mulandó ember ügyére (8). Evangéliumi ez a sor. Mi ugyanis legfeljebb – részvéttel teli szeretettel – fájdalmat tudunk csillapítani. Nagy dolog, ha ezt tesszük, és nem lettünk még teljesen közömbössé. Isten az a király, aki Jézus Krisztusban nemcsak odafigyel a mulandó ember ügyére, hanem megváltó szeretetével, halálával és feltámadásával úrrá lesz az elmúláson: örök élettel ajándékoz meg minket.

Lk 20,20–26  173. dicséret (16) „Megtesszük mindazt…” (Józs 1) Az áldások forrása csakis az a bizonyosság, hogy velünk van az Isten (Mt 1,23). Ezt az ígéretet kapta Józsué és a honfoglalás előtt álló nép (1–9). Életünknek ez a bizonyosság ad tartást minden körülmények között: Jézus Krisztusban velünk az Isten. Ez a bizonyosság messze túlmutat a földi ígéret földjén. hiszen akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk (Róm 14,8). Ez a bizonyosság üdvösséges irányt ad az életünknek (7–8), elveszi a félelmeket (9), megerősít (5–7), boldogít (8). Ez a bizonyosság elég arra, hogy az Isten embere mindent megtegyen az Úr ügyében (16). Mindent megteszünk, amit csak tehetünk – az Úr törvényét,

Reformátusok Lapja 2020. március 29.

| AZ IGE MELLETT |

krisztusi rendjét betartva –, de az áldást az Úrtól várjuk (7–8). Éppen ezért a legfontosabb: minden aktuális körülményben újra ki kell imádkozni az Úr akaratát, krisztusi törvényéből következő szándékát. Akkor, Józsué korában, a honfoglalás volt a feladat: elfoglalni. Ma annyi mindent birtoklunk, önző módon foglalunk le időt, embert, tárgyat, környezetet, lakott földet. Ma éppen az ellenkezője: az elengedés lenne az Úr akarata. Ma ezt a szándékot áldja meg az Isten. Megbecsülni és védeni azt, amit az Úr nekünk adott, és legalább magunk között megtérni az elfoglalás és a birtoklás bűnéből, gyakorolva az elengedést.

Lk 20,27–40  275. dicséret (11) „Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten…” (Józs 2) Ha csak a puszta történet áll előttünk, akkor kétes események sora ez: egy parázna nő félelemből és érdekből átáll a zsidó kémek oldalára, és ezzel saját népe árulójává lesz, hogy aztán így biztosítsa a majdani, erősebb hódítók megérkezése után az életét és családja életben maradását. Dermesztő és megrettentő így, pőrén látni „a világ sorát”. A legnagyobb nyomorúság azonban nem az, hogy a világ ilyen. Ennél sokkal nagyobb nyomorúság az, amikor az ember nem képes reménységgel, hittel tekinteni erre a világra, mint amelynek van Ura és Gazdája. A legnagyobb kegyelmi ajándék a hit látása: amely ezt a pőre világot – annak minden tényszerű és letagadhatatlan gyarlósága ellenére is – mégis a reménység ruhájába öltözteti. A korábban parázna Ráháb megkapta a hit látásának kegyelmi ajándékát (8–11). Ettől kezdve így szemlélte a világot, így élt, ekként cselekedett: nem érdekből, hanem hitből, persze örvendezve hite áldásainak, bevonva az áldások sorába családját is (12). A hit felöltözteti a pőre világot a reménység ruhájába. A hit által felöltöztetett valóság az egyetlen létező valóság, az „objektív” valóság (Zsid 11,31).

Lk 20,41–47  110. zsoltár (4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józs 3) Isten népe ott áll az Ígéret Földjének határán, a Jordán folyónál: ismeretlen az út, ismeretlen az ország, ismeretlenek az ott élők. Noha kikémlelték előtte a majdani földet, és most is áldott rendben készülődnek (1–3), mégis, minden okos, szorgalmas, odaadó emberi készülődés ellenére egyetlen reménységük van csupán: Istenük előttük jár, vezeti, segíti, megáldja őket. Egyetlen reménységük az, hogy velük van az Úr (4). Isten vezetése mindig olyan kézzelfogható jelekben, eseményekben mutatkozik meg, mint amilyen látható a szent láda volt akkoriban. Isten legkézzelfoghatóbb vezetése mindig az ő Igéje, amelynek forrása a Szentírás. Ne várjon jelet az Úrtól az a nép, aki nem figyel imádságos rendszerességgel az Isten Igéjére. Az Úr vezetése csodát tesz, a lehetetlen válik lehetségessé (Lk 1,37; 18,27): kettévált a Jordán folyó (15–17). Ennél csak egy nagyobb isteni csoda létezik: az, amikor nem nyílik látható út, mégis megmarad az Úrba vetett hit és reménység. Hiszen Jézus Krisztus feltámadott, örök utat nyitott nekünk az úttalanságban.

Lk 21,1–4  138. zsoltár (7) „…emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.” (Józs 4) A Jordánból kiemelt kövek emlékeztettek Isten hatalmas vezetésére, amellyel népét áthozta a Jordán folyón, korábban pedig a Vörös-tengeren (1–9). – Isten hatalmas szeretetének, vezetésének teljessége jött el hozzánk Jézus Krisztusban, akiben Isten megmutatta, hogy nemcsak földi életünkben, hanem azon túl is megtart bennünket. Nincs ennél nagyobb örömhír. Pál ezért hangsúlyozza Timóteusnak: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom…” (2Tim 2,8) Jézus Krisztus feltámadására kell emlékezni mindennap: ez a mi örömünk, bátorításunk, reménységünk az „ittlétben”. A feltámadott Jézus Krisztus hitünk tartalma, és egyben Jézus Krisztus a forrása, valamint megelevenítője is a hitünknek. Isten hatalmas szeretetére nem mulandó tárgyak emlékeztetnek igazán. Bár hitünk mélypontjain fontos szerepe lehet a tárgyaknak is: rájuk tekintve emlékeztetnek. De ez csak átmeneti állapot lehet. Isten örök Igéje emlékeztet bennünket az Úr hatalmas, krisztusi szeretetére és vezetésére. Az apostol is az evangéliumot említi, mint a hívő emlékezés és emlékeztetés valódi lehetőségét (24).

Lk 21,5–19  210. dicséret

IV. 2.

CSÜTÖRTÖK

IV. 3.

PÉNTEK

IV. 5.

SZOMBAT

2020. március 29.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Megbánták, hogy elutaztak?

Ha tudtuk volna, hogy ilyen lesz a hazaérkezés, biztosan átgondoltuk volna még egyszer, hogy elinduljunk-e. De nem bántuk meg, hogy elmentünk erre az útra. Szép tájakon jártunk, és végül minden rendben volt, Isten megsegített bennünket. Az egész csoportot megóvta, nem esett bajunk. Ráadásul mindent meg tudtunk nézni, amit eredetileg terveztünk. Többször átéltük, hogy másnap már nem lehetett megnézni valamit, amit előző nap mi még épp láthattunk – ezt isteni gondviselésként éltem meg. Azóta már az izraeli légitársaság sem repít utasokat.

Izraelből házi karanténba Két hétig hatósági házi karanténban van Papp Bertalan, Máriapócs református polgármestere és felesége. Az intézkedésre a koronavírus-járvány miatt van szükség, HEGEDŰS MÁRK mivel a házaspár külföldön járt. Tüneteik nincsenek, de Papp Bertalan egyre nehezebben bírja a bezártságot. Most otthonról irányítja a várost, a karanténból szervezi a település védekezését.

Miért van hatósági házi karanténban?

Izraelben jártam a feleségemmel egy bibliai tematikájú úton.

Már tavaly lefoglaltuk az utazást, reformátusok vagyunk, szerettük volna látni azokat a helyeket, ahol Jézus is járt. Amikor elindultunk Izraelbe, négy országra – Kína, Irán, Olaszország és Dél-Korea – vonatkozóan volt érvényben a hazaérkezést követő kötelező karantén. Néhány nappal azután, hogy megérkeztünk Izraelbe, jött a hír, hogy most már az onnan hazatérőkre is karantén vár. A hírre felbolydult a csoport, előjöttek az indulatok, félelmek, hogy vajon mi vár ránk. Aztán jöttek a hírek, hogy az izraeli légitársaság nem szállít majd utasokat, így a biztonság kedvéért a tervezettnél egy nappal hamarabb hazaértünk. Leszálltunk a Liszt Ferenc Repülőtéren, ahol átestünk a hatósági ellenőrzésen, megmérték a testhőmérsékletünket, kikérdeztek bennünket. Mivel Izraelben jártunk, automatikusan hatósági házi karantént rendeltek el, ezt itt, az otthonunkban, Máriapócson kell eltöltetünk. Kertes házunk van, így azért kényelmesebb, mint egy panel hetedik emeletén.

6

Reformátusok Lapja 2020. március 29.

Van karantént jelző piros felirat az ingatlanjukon?

Igen, megkaptam a piros papírt, ki is helyeztem. Azt írja: nem léphetünk kapcsolatba másokkal tizennégy napig, és nem hagyhatjuk el az otthonunkat. Ezt egyébként a rendőrség naponta többször ellenőrzi. Március 29-én vasárnap jár majd le a karantén, addig itthon maradunk, de a bevásárlásban például kapunk segítséget.

Hogy vannak? Hogy viselik a karantént?

Jól vagyunk, nincsenek tüneteink. A feleségem jól viseli az itthonlétet, én nehezebben élem meg, mobil ember vagyok, polgármesterként amúgy állandóan jövök-megyek, intézkedek.

De túl leszünk ezen is. Így hogyan irányítja a várost?

Amikor megtudtam, hogy a hazaérkezésünk után karantén vár rám, felvettem a kapcsolatot a jegyzővel és az alpolgármesterrel, a hivatali munkákat ők viszik. Fontosabb döntésekben telefonon, interneten én is részt veszek itthonról.

Szenzáció Máriapócson, hogy a polgármester karanténban van?

Persze, ön az ötödik újságíró, aki keresett. Helyben is csemegézik a témát a lakosok – van, aki sajnál, van, aki szörnyülködik. De szerintem az a fontos, hogy a településen ne legyen baj, se pánik. A lakosság megnyugtatásán dolgozunk még a karanténból is.  FOTÓ: BAKOS ZSOLT

FELAJÁNLOTTA EGYHAVI FIZETÉSÉT A koronavírus elleni helyi védekezés támogatására egyhavi fizetését ajánlotta fel Máriapócs polgármestere. Minderről nem beszélt interjúnkban, ez a felvétel után jelent meg Papp Bertalan Facebook-oldalán. A polgármester saját autóját is felajánlotta azoknak, akik nem tudják vagy nem kívánják a tömegközlekedést igénybe venni, de orvoshoz kell eljutniuk.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FARKAS ZSUZSANNA

Az önmagunkkal vívott háború A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja helyettes felelős szerkesztője

Alig két hét alatt sohasem gondolt módon változott meg az életünk, hogy szépen lassan megtanuljunk és megszokjunk egy új rendet – amelyről nem tudjuk meddig is tart. Az azonban biztos, hogy nem fogjuk, de nem is lenne szabad folytanunk a jól megszokott tevékenységeinket: az út, amelyen az emberiség az elmúlt évtizedekben járt, zsákutcába vezetett. Túl sok volt az önzés, a pusztítás és a nyereségvágy – ezen idejétmúlt alapokhoz nem kell visszatérnünk, Jézus Krisztushoz viszont igen.

Egyetlen vírus néhány hónap alatt térdre kényszerítette az egész világot – de ez épp ideális helyzet

„Végső soron ez is háború, de még csak nem is egy furcsa vírussal vívjuk, hanem sokkal inkább a megszokással, a kényelemmel, a felpörgetett életmóddal – önmagunkkal.” az imádságra, a csöndre és számvetésre. Arra, hogy kitaláljuk, mihez is kezdünk, ha újra felvehetjük a mindennapok fonalát.

Idén februárban sokat gondoltam Budapest ostromának 75. évfordulójára, eszembe jutott egy régi délután, amikor megkérdeztem nagyszüleimet, milyen is volt az az időszak. Addigra már tanultunk erről történelemórán, így vonakodva bár, de végre beszéltek róla: véres történetet hallhattam az élhetetlen életről. Szerepeltek benne megfagyottak holttestei, éhhalált halt idősek, gyermekkor nélküli gyermekek. A felelevenített képeken nem volt semmi boldog vagy szép, csak kín és halál, engem pedig megrémítettek az emlékek, amelyek óhatatlanul is a részemmé váltak. Ahogy akkor a mindig vidám, nyugodt nagyszüleim szemébe néztem, megértettem, mi a háború – nem úgy, ahogy a tankönyvek lapjairól lehet, de nem is úgy, mint aki átélte. Úgy, mint aki soha nem akarja megtapasztalni azt. Valahol mélyen azonban mindig is ott maradt a félelem, vajon egy napon nem kell-e majd szembenéznem ilyen helyzettel. Aztán megtanultam, hogy a modern kor teljesen más, teljesen új kihívásokkal állít majd szembe bennünket– ahogy teszi ezt most is.

Ezekre pedig meg kell találnunk a saját válaszainkat.

Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy a mi altatódalunk nem fegyverropogás, hanem például

taps, köszönetnyilvánítás vagy olykor rövid koncert egy-egy erkélyről. Hálás vagyok, hogy van lehetőségünk megmutatni emberségünket, és hálás vagyok azokért, akik fegyelmezetten végzik a feladataikat. Számomra nagyszüleim generációjának tisztességben megöregedett tagjai hősök, éppúgy, ahogy hősnek látok ma minden egészségügyi dolgozót, döntéshozót és szakembert, aki éjt nappallá téve küzd értünk. Édesanyám járványügyi felügyelő, már tizenhat napja folyamatosan tíz-tizenkétórás műszakokat vállal munkatársaival, mégsem fáradt­ nak látom, hanem erősnek, alázatosnak és bizakodónak. Ha ő mondja, hogy minden rendben lesz, elhiszem, ahogy elhittem gyerekként is. Az utóbbi időben sokszor kínzott, hogy egy ennyire feszített helyzetben nem tehetek semmit, aztán egyre többször jött szembe az online térben Mózes második könyvének egyik igéje: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” Ez biztos üzenet arról, hogy most valóban azzal tehetjük a legtöbbet, ha mindenki, aki megengedheti magának, otthon marad, a cselekvést pedig a szakértőkre bízzuk. Végső soron ez is háború, de még csak nem is egy furcsa vírussal vívjuk, hanem sokkal inkább a megszokással, a kényelemmel, a felpörgetett életmóddal – önmagunkkal. Ez az élet és a Föld most nem bírja el a rohanást, csöndre van szüksége, akkor is, ha nem vagyunk hozzászokva.

Itt állunk mindnyájan egy hatalmas STOP-tábla előtt, ami arra figyelmeztet, hogy meg kell változtatnunk a szokásainkat és a tékozló életmódunkat; arra, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk egymásra és teremtett világunkra. Most van itt a helye és az ideje az egymásért elmondott imáknak, a bűnbánatnak, a könnyeknek, a gyásznak mindazokért, akik áldozatul estek a betegségnek. Ezek segítségével majd gyógyulni kezdünk, és miközben egyre inkább lelassulunk, gyógyulni kezd a világ is.

Az Úr pedig közben valóban harcol értünk, és még mindig ad új esélyt a változásra. Ezért itt az ideje, hogy azokat az álmokat álmodjuk, amelyeket majd valóra kell váltanunk, ha véget ér a veszély.

Itt az ideje annak, hogy elmondjuk: Krisztus az egyetlen reménységünk, és csak vele építhetünk jövőt – de vele van jövőnk.  2020. március 29.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Bezárás és látogatási intézményekben is HEGEDŰS BENCE

Nemcsak az istentiszteletek és különböző rétegalkalmak megtartását nehezítik vagy éppenséggel gátolják a koronavírus terjedése elleni intézkedések, hanem a társadalmi és szociális missziók működését is jelentősen befolyásolja. A bentlakásos otthonokban látogatási és kijárási tilalmat rendeltek el, de akad olyan intézmény is, amely bezárt a járvány idejére. A járványügyi veszélyhelyzet miatt március 18-án látogatási tilalom lépett életbe a hazai szociális intézményekben, illetve a bentlakásos intézményekben kijárási tilalmat és felvételi zárlatot is bevezettek. Megkerestünk néhány református intézményt, hogy megtudjuk, hogyan érinti őket az intézkedés.

IDEJÉBEN KEZDETT FELKÉSZÜLÉS CSÁKVÁRON – Teljes zárlat van nálunk – mondja Gere Gábor csákvári lelkipásztor, a Kálvin János Idősek Otthona fenntartója. Elárulja, hogy ők már a hivatalos látogatási és kijárási tilalom bevezetése előtt érvénybe léptették a korlátozást. – Amikor eljutottak hozzánk a kínai események híre, elkezdtünk felkészülni. Szerencsések vagyunk, mert másfél hónappal a magyarországi járvány első jelei előtt beszereztünk minden olyan felszerelést és ezközt, amellyel a járvány ellen védekezni lehet. Gere Gábor szerint ez annak is köszönhető, hogy korábban a katasztrófavédelemnél dolgozott.

A csákvári református idősek otthonában lakók most csak telefonon és interneten keresztül tarthatják a kapcsolatot családtagjaikkal. – Mi már az első jeleknél megkértük a hozzátartozókat, hogy ne jöjjenek be, illetve a lakókat, hogy ők ne menjenek ki. Ennek mindenki eleget tett, gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy zárva vagyunk – fogalmaz Gere Gábor. Elmondja, hogy bár a dolgozókat nem tudják bezárással megóvni a járványtól, de ahol tudnak, segítenek nekik: tisztítószerekkel és egyéb, a védekezéshez szükséges felszereléssel látták el őket és családjaikat, valamint az idősotthon beszállítóin keresztül juthatnak élelmiszerhez is, így elkerülhetik a boltokat. Gere Gábor tájékoztatása szerint nemcsak az idősotthon dolgozóit, hanem a csákvári gyülekezet néhány egyedülálló tagját is ellátták védőfelszereléssel, és gondoskodnak az orvosi ellátásukról is.

8

Reformátusok Lapja 2020. március 29.

| AKTUÁLIS |

tilalom a református KÖTELEZŐ TÁVOLSÁGTARTÁS PESTSZENTLŐRINCEN Mivel a hajléktalanok az idősek mellett a koronavírus kiemelt rizikócsoportját képviselik, így a vonatkozó kormányrendelet szigorúbb higiéniai szabályok betartására kötelezi az intézményeket, de bezárásra nem. – Nincs hivatalosan semmi korlátozó intézkedés azon túl, ami mindenkire vonatkozik – mondja kérdésünkre Márkus Gábor, a Református Hajléktalan Misszió, valamint a Tiszta Forrás Alapítvány vezetője.

Az alapítvány budapesti nappali melegedőjében minden érintett tisztában van a szigorúbb előírásokkal. – Mi is kérjük a résztvevőinket, hogy egymástól minél nagyobb távolságban tartózkodjanak, és egyszerre sokkal kevesebb embert engedünk be az épületbe. Szerencsére jó idő van, így a többiek addig az udvaron várnak. Egyelőre nincs tumultus – árulja el Márkus Gábor, aki maga is meglepődött azon, hogy szinte minden hajléktalan megértette az intézkedések fontosságát, és be is tartja őket. A lelkipásztor elmondása szerint ők is felfüggesztették az összes evangéliumi alkalmat. – Nincsenek reggeli áhítataink, közös bibliaolvasások, nincsenek konferenciák – mondja Márkus Gábor A hajléktalanszállóra és a nappali melegedőbe csak előzetes kézmosás után lehet belépni, illetve amikor a rászorulók megkapják az élelmiszercsomagot, akkor is fertőtlenítik a kezüket. Márkus Gábor szerint munkatársaik hiába viselnek maszkot és kesztyűt munkájuk során, fennáll a veszélye annak, hogy esetleg megfertőződhetnek, hiszen a melegedőben elég sok hajléktalannal érintkeznek. – Az idős munkatársainkat egyelőre elküldtük pihenni – teszi hozzá. Megtudjuk tőle azt is, hogy az alapítvány éjjeli menedékén az időseket egy szobába költöztették, és így tettek a fiatalabb, aktív korú lakókkal is, mert közülük sokan dolgoznak.

2020. március 29.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

BEZÁRT KAPUK DÖMÖSÖN – A világméretű koronavírus-járvány miatt a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi Szenvedélybetegek Átmeneti Otthona március 16-án ideiglenesen bezárt – tájékoztat Némethné Balogh Katalin, az egyesület és a Református Iszákosmentő Misszió vezetője. Közlése szerint most nagy hangsúly került a telefonos és az internetes lelkigondozásra, ugyanis átmenetileg az utógondozó csoportok is felfüggesztették tevékenységüket, már ami a személyes találkozókat illeti.

– A munkatársaink közül, aki tud, az él is az internet adta lehetőségekkel. Megbeszéltük, hogy az egyik csoport felteszi majd a Facebookra a gondozó lelkészük áhítatát, hogy jó és fentről jövő üzenetet hallhassanak a többiek is, ne pedig egymás mellébeszélését. A hit legyőzi majd ezeket a nehézségeket – mondja Némethné Balogh Katalin, aki heti rendszerességgel ír igei üzenetet is tartalmazó levelet a csoportvezetőknek, akik eljuttatják azt a csoportok tagjainak. (Az otthonról bővebben a 18. oldalon kezdődő riportunkban olvashatnak.)

KÓRHÁZ- ÉS BÖRTÖNLELKÉSZEK SZOLGÁLATA – Jelen helyzetben kiemelten kezeljük a kórházlelkészi szolgálatot – mondja Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ (RMK) vezetője.

– A kórházlelkészek az egészségügyi ellátórendszer részeként ott vannak a kórházakban, kivéve azokat a szolgatársakat, akik a már a veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak. Ők otthonról szóróanyagokat, lelki tartalmakat készítenek, ezekkel segítik a többiek munkáját.

Ahogy a kórházlelkészi, úgy a börtönlelkészi szolgálat is a figyelmünk középpontjában van. –Nagy teher van a börtönlelkészeken, az intézetvezetők azt kérik tőlük is, hogy folyamatosan legyenek jelen és legyenek elérhetők. Bár a fogvatartottak nagyobb csoportban nem lehetnek együtt, kisebb csoportokban vagy egyéni foglalkozásban számíthatnak a börtönlelkészek szolgálatára. Rajtuk kívül egyetlen felekezet missziós munkatársai sem léphetnek be a bv. intézetek területére. Ők írásos anyagokat küldhetnek be a börtönökbe, amit a lelkészek tudnak szétosztani – mondja az RMK vezetője – A másik kiemelt területünk a lelkigondozás.

Azok a missziós lelkészek, aki kényszerűségből nem tudnak a helyükön dolgozni, most a telefonos és az internetes lelkigondozás szolgálatához csatlakoztak – árulja el Magyarné Balogh Erzsébet.

10 Reformátusok Lapja

FOTÓK: KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. március 29.

| AKTUÁLIS |

FELVÉTELI ZÁRLAT RÁCKERESZTÚRON

– A többi református intézményhez hasonlóan már a bejelentések előtt látogatási tilalmat rendeltünk el – mondja kérdésünkre Erdős Eszter lelkipásztor, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió ráckeresztúri drogterápiás otthonának vezetője. – Az otthon kliensei csak indokolt esetben hagyhatják el az intézményt, például ha orvoshoz, tárgyalásra vagy a rendőrségre kell menniük. Kimenő nincs – hangsúlyozza Erdős Eszter, aki azt is elárulja, hogy a dolgozók már nem használják a tömegközlekedést, inkább autóval járnak munkába, csökkentve ezzel is a fertőzés behurcolásának kockázatát.

A kormányrendelet értelmében a bentlakásos intézményekre felvételi zárlat vonatkozik, ez pedig ellehetetlenítheti az otthon működését. – Szerintem csődbe fogunk menni anyagilag, egy-két hónap és padlóra kerülünk. Mivel nem vehetünk fel új klienseket, a régiek vagy befejezik a terápiájukat, vagy egy idő után lesznek, akik nem fogják bírni a korlátozásokat, a feszültséget, és ha van hova menniük, akkor hazamennek. Nem kellett kiüríteni az otthont, de előbb-utóbb ki fog ürülni – ad hangot félelmeinek Erdős Eszter. – Úgy érzem, hogy nagyon nehéz költségvetési időszak vár ránk, ha elhúzódik a járvány.

Ráckeresztúron felfüggesztettek minden külsős programot, így elmarad a most esedékes öregfiúk találkozója, szünetelnek az utógondozó csoportok, és nem mennek bibliaórára a lakók egyik budapesti gyülekezetbe sem. – Igyekezünk mindezt ellensúlyozni, például szalonnát sütünk a kertben, vagy grillezünk és csapatépítő napokat tartunk. Próbáljuk egy kis vidámsággal javítani a hangulatot – árulja el a lelkész.

2020. március 29.

Reformátusok Lapja 11

| GONDOLATOK |

Ne vessük meg a gondviselés eszközeit!

Bogárdi Szabó István püspök a re­for­mátus.hu oldalon videóban szó­lalt meg az egyházi döntések okai­ról és a veszélyhelyzetben a keresztyénektől várt hiteles magatartásról. A Zsinat lelkészi elnökének megfontolásra érdemes gondolatait ajánljuk most olvasóink figyelmébe.

12 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

„Úgy tűnt bölcsnek és természetszerűnek, ha nem kockáztatunk, nem teszünk ki sem gyülekezeti tagokat, sem lelkipásztorokat, sem közlekedőket annak a veszélynek, hogy megfertőződhetnek. Nyomatékkal, felelősséggel kérjük a helyi közösségeket és vezetőiket, a lelkészeket, a presbitereket, hogy szívleljék meg. Kérünk mindenkit, hogy módja, lehetősége szerint tartson házi istentiszteleteket, vagy kapcsolódjon be az online közvetítésekbe – a reformatus.hu oldalon vannak istentiszteletek, áhítatok, élő közvetítések is, és a magyar köztelevízió is elhatározta, hogy gyarapítani fogja az általuk sugárzott istentiszteletek számát. Rendkívül szokatlan ilyen módon istentiszteletet tartani, de a családi magányos fohászkodásnak, imádkozásnak, elmélyülésnek ugyanolyan ereje van, mint a közösséginek.

Mindenféle módon lehet kapcsolatot tartani: az egyéni látogatás nem tilos – buzdítom a lelkipásztorokat, hogy a megfelelő higiéniai körülmények betartásával keressék meg az elesetteket, a magányosokat. Buzdítjuk a fiatalokat, hogy akár a gyülekezet, akár a helyi önkormányzat szervezésében segítsenek az időseknek a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében, a kapcsolattartásban. Az idősebb gyülekezeti tagoktól a Bethesda Kórház – közvetítőkön keresztül – maszkok varrását kéri. Erre egyre több szükség lesz. Megfelelő feltételekkel ezt otthon is el tudják végezni. A legfontosabb mégis minden napon, minden órán áhítatra, imádságra egybegyülekezni. Például úgy, hogy lajstromot készítünk: imádságban fölsoroljuk azoknak a neveit, akikért könyörgünk. Imádkozzunk azokért is, akiket nem ismerünk: a betegekért és leginkább az orvosokért, azokért a szakemberekért, akik most a katasztrófa elhárításán fáradoznak.

A családokra is gondolunk: a baba-mama körök, az ifjúsági körök, a fiatal házasok körei segítsék egymást abban, hogy – amikor egy-egy családban szükség van arra, hogy az édesapa vagy az édesanya elmenjen bevásárolni, valamilyen ügyet elintézni, vagy esetleg nem tud otthonról dolgozni – egymás gyermekeire felügyelnek. Ez fontos szolgálat lenne.

A Második Helvét Hitvallás azt mondja, hogy a gondviselés eszközeit nem vetjük meg. A kormányzati, a közegészségügyi, a járványügyi és a biztonsági döntések a gondviselés eszközei közé tartoznak – ne vessük meg, hanem éljünk ezekkel az eszközökkel, figyeljünk oda! Kik, ha nem a keresztyének mutassanak ebben jó példát?

Isten kezében van minden. Hitvallásunkkal valljuk, hogy ő még a rosszat is, amit a siralom völgyében reánk bocsájt, a javunkra tudja fordítani. Ezt kérhetjük is imádságban.

Hisszük, hogy a Jézus nevében elmondott kéréseink meghallgatásra találnak.

Amit a körlevelünkben Péter apostoltól idéztünk, azt tudom most is idézni: „Legyetek tehát józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4,7) Sokféle nehézséget látok. Hallok felelőtlen hangokat, olyanokét, akik a hit nevében felelőtlenségre buzdítanak bennünket – ne hallgassuk meg ezeket a hangokat! És hallok olyan hangokat, szavakat, gondolatokat, amelyek a pánikot fokoznák. Mindkettő felelőtlenség: nemtörődömnek vagy kihívónak lenni, a hit nevében vagánykodni súlyos hiba. De ugyanolyan hiba, mi több, bűn riadalmat kelteni. Ezért arra kérek mindenkit, hogy csak a hivatalos híradásokat figyelje, hallgassa, ne terjesszen rémhíreket, mert „hallotta”, mert „mondták” – legyen mindenki józan! Higgyük el, hogy azok, akik felelősek, és felelősen járnak el, megfontoltan döntenek és tájékoztatnak. Erre buzdítok tehát mindenkit. Sem a félelem, sem a vakmerőség nem használ ebben a helyzetben. A józanság, a bölcsesség, az egymás iránti szeretet és a felelősség – ez segít bennünket előre.”  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| AKTUÁLIS |

Két oldalról kell lebontanunk a falakat a cigánymisszióban A cigányok közötti szolgálat módjaira fókuszált egyházunk Külügyi Irodájának, az Országos Református Cigánymissziónak és az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának (CCME) március eleji budapesti nemzetközi konferenciája.

– Rengeteg egyház van Európában, amelyek szociális és diakóniai oldalról foglalkoznak a romákkal, mi inkább a diszkriminációellenességgel szembeni harcot, a bocsánatkérést és a megbékélést helyeztük előtérbe – indokolta Torsten Moritz főtitkár, miért fordít a CCME egyre nagyobb figyelmet a menekültek mellett más társadalmi kisebbségekre, így a romák helyzetére is. Úgy tűnt számukra, hogy ebben a kérdésben a Magyarországi Református Egyház cigánymissziója szolgál a legerősebb példákkal, ezért választották első ilyen témájú nemzetközi konferenciájuk helyszínéül a magyar fővárost. – A romák helyzete kiemelt téma volt Magyarország 2011-es, európai uniós soros elnöksége alatt, és a kiadott keretegyezményre reflektálva a Magyarországi Református Egyház már akkor elkezdte a tárgyalásokat erről a kontinens más egyházaival – fogalmazott Ódor Balázs, a Külügyi Iroda vezetője. Ezért a Cigánymisszióval együtt örömmel mondott igent a felkérésre.

Az esemény teológiai felütését Balogh Róbert adta meg. A váchartyáni lelkipásztor nyitó előadásában kitért a cigányság magyarországi helyzetére és történetére, kiemelve, hogy ezt önmagában nem, csak a romák és nem romák egymásra utaltságán keresztül lehet igazán megérteni. Hangsúlyozta: keresztényként nem beszélhetünk romaügyről, mert a cigányok közötti szolgálat az egyház nagy missziójának a része. Dani Eszter zsinati missziói irodavezető az Országos Református Cigánymisszió stratégiáját mutatta be, kiemelve a Cigánymisszió Együtt-egymásért gyülekezeti közösségfejlesztő programját és a Kiengesztelődést is.

A konferencia keddi napja a jó gyakorlatok megosztásáról és megismeréséről szólt. A Görögországi Orthodox Egyházból ér-

kező Athenagoras Loukataris Thesszaloniki – és egyben egész Észak-Görögország – legnagyobb cigány gettójában szolgál. A lelkész olyan fiatalokkal dolgozik, akiket kitaszított a családjuk, vagy nem látnak más alternatívát életükben a drogokon, a deviancián és a börtönfalakon kívül. Az eredmény? Megnyert robotika-verseny az Egyesült Államokban, tehetségek felfedezése (egyikük a döntőig jutott a görög X-Faktorban) és sok-sok Istenhez megtért bárány. Miki Kamberovic a Szerb Pünkösdi Egyház romamissziós munkáját mutatta be: a felekezet széleskörű szolgálata, amelyekben lelki, oktatási, szociális és rekreációs célú programok egyaránt megtalálhatók, több mint kétezer embert érnek el közvetlenül. – Bátran, szívből és szeretetből végezzétek szolgálatotokat – csak így lesz eredménye – buzdította a jelenlévőket a Roma Networks igazgatósági tagja. A résztvevők megismerkedtek a Budapesti Református Cigány Szakkollégium hallgatóival, programjaival, valamint a józsefvárosi Te+Én Református Közösséggel is.

– Hálás a szívem azért, hogy megismerhettem a testvéreket különböző országokból, és rájöhettem hogy sokan ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint mi. Kitartás kell mindenhez, de Istentől megkapjuk ezt a szolgálathoz – mutatott rá Gyirgyó Tímea. Lakatos Krisztián számára a görög példa volt leginkább megindító: – Boldogan megyek haza, látván, hogy megéri küzdeni, közösen harcolni, nemzetektől függetlenül – fogalmazott.

– Nagyon élveztem a személyes beszélgetéseket a konferencia során. Ezek voltak a legszebb pillanatok – érezni, hogy nem elvárásból, hanem meggyőződésből cselekszünk – tette hozzá Dani Eszter. – Élmény volt számomra, hogy a konferencián erőteljesen a közösségépítésen és a befogadáson volt a hangsúly.

Elismerjük, hogy fal van közöttünk, amelyet két oldalról kell leépítenünk. Ez csak az evangélium által történhet meg. Az igazság, amely Krisztusban van, nem száraz tudás – összegezte a találkozót Ódor Balázs. Az irodavezető reménysége, hogy ez a változás Isten kegyelme által folytatódni fog.  FORRÁS: CIGANYMISSZIO.REFORMATUS.HU, FOTÓ: DEZSŐ ATTILA

2020. március 29.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

A koronavírus kalákája HEGEDŰS MÁRK

A maszk, amely arra hivatott, hogy elszigeteljen, határt teremtsen közöttünk, most mégis közösséget épít. Ezt bizonyítja a Magyar Református Nőszövetség és az ő felhívásukra válaszolók példaértékű önzetlenségről tanúskodó összefogása is: maszkvarrással segítenek a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháznak.

Az egészségügyben dolgozók munkájának segítése a járványhelyzetben rendkívül fontos. A Bethesda Gyermekkórház kezdeményezésére összefogás indult, hogy a védelmet nyújtó maszkokat ne csak az üzletekből lehessen beszerezni, hanem megfelelő anyagból, önkéntesek segítségével készített darabokat is alkalmazhassanak a kórházi dolgozók a veszély idején. Erre azért van szükség, hogy elkerüljék a sterilitást segítő eszköz hiánycikké válását. Emellett a legnagyobb veszélynek a betegellátásban dolgozók vannak kitéve, így az ő védelmük kiemelt figyelmet igényel.

A megvalósításban a Nőszövetség is közreműködik. A részletekről Svébisné Juhász Mártát, a szervezet alelnökét kérdeztük, aki vállalta a varrási folyamatok megszervezését. – Örömmel és szeretettel vállaltuk a maszkok elkészítésében való segítségnyújtást. Azt gondolom, ebben az időszakban minden segítő kézre és ötletre szükség van. A maszkvarrást a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója és diakóniai igazgatója találta ki, és megtiszteltetésnek vesszük, hogy ránk is gondoltak. Azért fogadtuk el a felkérést, mert ez illeszkedik az egyik diakóniai szolgálatunkba – fogalmaz Svébisné Juhász Márta.

A varrás mestersége tehát nem ismeretlen a nőszövetségi tagoknak: sok olyan gyülekezeti, nőszövetségi csoport akad, ahol van varrógép, vagy ahol kedves időtöltés a varrás. Ők hozzáértésükkel már eddig is szolgálták a gyülekezeteket: úrasztali terítőkkel, keresztelőkeszkenőkkel tették szebbé 14 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

templomaikat, gyülekezeti termeiket. Az alelnök szerint ez a mostani szolgálat kicsit mégis más.

– A felhívásunkra két nap alatt száznegyvennégyen jelentkeztek. Azt gondoltuk, elsősorban a Nőszövetség csoportjai fognak reagálni a kérésre. Miután azonban több platformon is megjelent a felhívás, olyanok is jelezték segítő szándékukat, akik gyermekeit egykor a Bethesda kórház kezelte, és így szeretnék kifejezni hálájukat – magyarázza Svébisné Juhász Márta. Hozzáteszi: az általuk kapott levelek önzetlenségről, háláról és segíteni vágyásról tanúskodnak.

A főváros környéki varrodákban már tart a munka, amelynek köszönhetően ezerötszáz darab maszk már el is készült, és Budapesten is megkezdődött a varrás. A kórház rendelt vásznat, azonban ha valaki ezt is egyénileg szerezné be, arra kell figyelnie, hogy olyan anyagból készítse a maszkot, amely kibírja a mosást kilencven fokon, nem megy össze, és jól tűri a forró vasalást. A maszkhoz szükséges drót és szalag beszerzése az önkéntes feladata – megfelelőt találni például az OBI-ban.

Tekintettel a jelentkezők nagy létszámára arra kérik a vidéken élőket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a településük kórházaival, és nekik ajánlják fel segítségüket. – A résztvevők között vannak magánszemélyek, gyülekezeti tagok, nőszövetségi tagok, sőt kisebb vállalkozás is. Célunk olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelelő, amelyben mindenki részt tud venni – hangsúlyozza Svébisné Juhász Márta.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Törvényt vagy evangéliumot hirdetünk? Ezt a teológiai kérdést korábban többször tárgyaltuk a gyülekezetben. Mit hirdetünk? Mit kellene hirdetnünk: a törvényt, Isten törvényét vagy az örömhírt, Jézus Krisztus evangéliumát? El lehet kerülni a válaszadást azzal az egyszerű válasszal, hogy mindkettőt. Igaz, mégis azt valljuk, hogy a bibliai kijelentés középpontjában Jézus Krisztus áll. Ő Isten végső szava, ahogyan a Zsidókhoz írt levél írja: „… ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk… Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása…” (1,2–3). Őbenne Isten kegyelmes ígérete, a megváltásunk öltött embertestet. Jézus eltörölte, érvénytelenítette a törvényt?

Nem, inkább betöltötte. A különböző korokban mégis az igehirdetésekben is bizonyos hangsúlyeltolódás történt.

Az ítélő és haragvó Isten törvényét az Ószövetségből hangsúlyoztuk, az irgalmas Isten kegyelmét pedig az Újszövetségből. De ez leegyszerűsítése a Mindenható felfoghatatlanul gazdag valóságának és félreértése a bibliai kijelentésnek. Tehát törvény vagy kegyelem?

Az Ószövetség az emberiség üdvtörténeti fejlődését mutatja be Isten választott embereinek és népének történeteiben. Az egyszerű, rabszolga nép, amikor Egyiptomból kiszabadult, Istentől kapta meg Mózes közvetítésével az alapvető használati utasítást az élethez. Ennek összefoglalása a Tízparancsolat és annak részletezése, amelyekben hangsúlyt kaptak a tisztasági törvények. Ezek kemény és szigorú szankciókkal járó betartatása után érkezett el Isten népe a honfoglalással és letelepedéssel a rendhez, a néppé, nemzetté formálódáshoz. Később az életet védő szabályok megmerevedtek, akadályaivá váltak a lelki és szellemi fejlődésnek, ezért a prófétáknak kellett újraértelmezni azokat. Ők hirdették a Szabadító eljövetelét, aki a törvényt belsővé teszi, és elvezet Istenhez. Jézus megjelent, élete, halála és feltámadása bemutatta Isten országát, magát kínálta útnak Istenhez.

Az egyes embernek is végig kell mennie az üdvtörténet állomásain, fejlődési folyamatán. A gyermeknek törvényekre és szabályokra van szüksége, amelyek biztonságot adnak neki, eligazodik a világban. Felnőttként majd átgondolhatja, tágíthatja azok határait, szabadon gondolkozhat azokon, és józanul belátva szükséges voltukat, beépítheti erkölcseibe, belsővé teheti. De ahogyan nem kérdőjelezhető meg a természeti törvények léte és működése, úgy Isten parancsolatai és igazsága sem vonhatók kétségbe. Törvény és evangélium együtt védi az életet. Vészhelyzetben az emberi törvények is. 

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, mintha megint csak tőled várnánk a mostani súlyos helyzet megoldását: kérünk téged, hogy állítsd meg, szüntesd meg, óvd meg, gyógyítsd meg… Hitünkből fakadóan sokan imádkozunk most hozzád könyörületért, csodáért. De legalább annyira van itt most az ideje a bűnbánatnak, a beismerésnek is, mint a könyörgésnek. Mert ha nincs beismerés, akkor féloldalassá válnak, torzulnak az imáink, mintha azt kérnénk: Urunk, amit mi felelőtlen, pazarló életvitelünkkel égben repkedve, vizeken hajózva, kényelmes bőrfotelekben kontinenseket átszelve magunkra hoztunk, azt te hárítsd el. Hiszem, hogy nem olyan Úr vagy, aki kárörvendve nézed az emberiség szenvedését, igen, hiszek a kegyelemben, amelyet nem érdemlünk meg! De ha mi, az emberiség nem változunk, nincs jogunk téged „elővenni” baj esetén, hogy most segíts. Kegyelmes Isten, könyörülj rajtunk úgy, ahogy azt te jónak látod! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Hídember a Bibliában Józsué könyve megkapóan egyszerű mondattal kezdődik, amely­ben a szerző közli, hogy Mózes halála után Józsué kapott megbízást a nép vezetésére. Első ránézésre úgy tűnik, ezzel a szerző elhelyezi Izráel történetében a soron következő eseményeket, de ez a mondat sokkal több a könyv kronológiai keretének meghatározásánál. Józsué átvezette Izráel népét a Jordánon, személyéhez kapcsolta a héber hagyomány az ígéret földjének, Kánaánnak birtokba vételét. Az Ószövetség történeteinek sorában élete hidat képez a pusztai vándorlás és a bírák között, nem véletlen, hogy a Bírák könyvének nyitánya Józsué halálához köti az új időszak kezdetét. Józsué tehát meghatározott feladat, az átmenet embere a héber Bibliában, voltaképp hídember a Jordán két partja, valamint két történelmi korszak között.

Amikor ezeket a sorokat írom, napról napra, óráról órára jönnek az újabb intézkedések a koronavírus terjedése miatt. Tegnapelőtt még templomunkban tartottuk az istentiszteletet, de a hétközi alkalmak már más rendbe kerülnek. Mire a cikk megjelenik, kiderül, működik-e mindaz, amivel próbálkoztunk. Épp ezért most Józsué könyve első versének egy szinte észrevehetetlen szavára teszem a hangsúlyt: „után”. Józsué megbízatása Mózes halála után történt. Amikor elment a minden élők útján az ember, aki fáraó előtt, tengeren és pusztán át vezette a népet, Isten megbízta a következőt, hogy álljon az élükre.

Olyan volt, mint Mózes? Nem. Azt tette, amit Mózes? Nem. A nép élete változatlanul folyt tovább a nevével jelzett korszakba lépve? Nem, minden megváltozott. Át kellett kelnie az ismeretlenbe, az újba, át a folyón az új világ, az új élet felé. Számunkra az „után” szócska ebben a versben azt jelzi, hogy eltűnhetnek életünk megszokott, szeretett vagy feszítő keretei, jöhetnek csapások és válságok, de ezek elmúlnak. Utánuk is van élet, és az is Isten kezében van. Jó helyen van.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. március 29.

Reformátusok Lapja 15

| EGYHÁZI ÉLET |

Ajándékozókúrák Dömösön HEGEDŰS BENCE

Szájról szájra jár a Magyar Kékkereszt Egyesület és a dömösi gyógyító programok híre az országban, sőt annak határain túl is, így előbb-utóbb mindig eljut azokhoz, akiknek szükségük van Isten gyógyító szeretetére. Dömös neve az elmúlt évtizedek alatt összeforrt az alkoholizmus rabságából való megszabadulás fogalmával, ahová egészségügyi intézmények is küldenek szenvedélybetegeket, nem csak lelkészek.

AZ EGYESÜLET MÚLTJA Páratlan panoráma nyílik a Dunára Dömösön a Magyar Kékkereszt Egyesület Az 1895-ben alapított Kékkereszt EgyeSzenvedélybetegek Átmeneti Otthonásületet először 1919-ben tiltották be a nak teraszáról, ahol idő és hely is van elkommunisták. Azonban két év alatt újramerengeni a teremtett világ szépségéről. szerveződött, és 1948-ig folytatta az alkohoPersze akik több időt töltenek itt, azok jellizmusban szenvedők megsegítését, mígnem lemzően nem a Duna folyását lesik, hanem az ismét hatalomra kerülő kommunista párt az életüket megmételyező alkoholizmusból újra betiltotta a szervezetet. Ezután még 1953keresik a kiutat. Az egyesületi otthon ig a Magyarországi Evangélikus Egyházban NEM FELEJTENEK felekezeti hovatartozás nélkül, de evanfolytatódott a gyógyító munka, majd több Balog Zoltán és Tapolyai Margit alapítók géliumi szellemiségben működik. – Édesévtizednyi szünet után, 1981-ben a Magyar emlékét márványtábla őrzi az otthon falán, apám ezt így magyarázta annak idején, Református Egyházon belül megalakult Reamelyen a második korinthusi levélből tőle tanultuk ezeket az alapigazságokat: formátus Iszákosmentő Misszióban (RIM) származó ige olvasható: „Elég néked az én „Nincsen katolikus kocsma meg reforindulhatott újra a mozgalom. kegyelmem...” (2Kor 12,9). mátus kocsma, és nincs ateista kocsma A rendszerváltáskor a RIM-en belül alasem” – mondja Némethné Balogh Kakult meg az első Kékkereszt-csoport, 1993talin, az egyesület elnöke. Szavaiból kiderül, hogy a dömösi ban ismét önálló egyesületként folytatta tevékenységét Balogh intézményben testet ölt az ökumené, mert nemcsak reforZoltán református lelkész és felesége, Tapolyai Margit vezetése mátus vallásúak nyerhetnek gyógyulást a falai között, hanem alatt. Ezekben az években vásárolta meg az egyesület a Szakszerkatolikusok és ateisták is. A szolgálattevők sem mindannyian vezetek Országos Tanácsától (SZOT) a korábban csak bérelt döreformátusok. mösi Szárnyaskerék üdülőt, ahol kialakították a szervezet bázisát.

18 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

| EGYHÁZI ÉLET |

JÉZUS KRISZTUS MEGSZABADÍTOTT – Itt mindig nagy dolgokat visz végbe Isten – állítja az intézmény udvarán Weszely Ferenc állatorvos, a szolnoki Kékkereszt-csoport vezetője. A jó kedélyű hetvenéves férfi őszintén beszél arról, hogyan került – huszonnégy évvel ezelőtt – először Dömösre. Elmondja: a felesége kérésére meglátogatta őt két gyerekkori barátjuk, akik végül rábeszélték a már mindennap italozó, négygyermekes férfit arra, hogy vegyen részt a Kékkereszt egyik programján.

– Végül eljöttem ide egy gyógyító hétre. Kaptam egy bibliai igét, mert ilyenkor mindenki kap egyet. Az enyém Péter első leveléből szólt: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Pt 5,7) Először nem értettem. Idővel rájöttem, hogy mindent én akartam megoldani az életemben, de nem nekem kell. Majd Isten intézi a dolgokat. A harmadik napon egyedül voltam a szobámban, kezemben a Biblia, amelyet addig nem forgattam. Egyszer csak úgy éreztem, hogy átjár a Szentlélek, és elkezdtem sírni. Akkor minden megváltozott bennem.

A második héten – akkor még csak kéthetesek ÉPÍTKEZÉS DÖMÖSÖN voltak a gyógyító konferenciák – Zoli bácsi (BaAz 1993-ban újra önállóvá vált Kékkereszt életében már több mérföldkő van. A log Zoltán alapító – a szerk.) azt mondta nekem: legutóbbihoz február végén ért el az intézmény, amikor másfél évnyi építkezés Szolnokon nincs csoport, menj haza, és szervezz után végre átadták az egyesület korszerűsített átmeneti otthonát. A fejlesztésre egyet! Így is tettem, már huszonnégy éve műköbő 96 millió forintot nyertek az Európai Unió fejlesztési alapjából. A projekt dik – árulja el Weszely Ferenc. A szolnoki Kékkevégére új gépkocsibejárót, akadálymentesített parkolót és járdát alakítottak ki a másfél hektáros területen, ahol egy tűzivíztározót is építettek. A korábbi SZOTreszt-csoportba átlagosan harmincöten járnak. üdülő új, háromemeletes épületrésszel gazdagodott, amelyben az új recepció és a Gyakran keresik fel a helyi kórház pszichiátriai tágas előcsarnok mellett három szintet átfogó hordágyszállító felvonó, valamint osztályáról átirányított betegek is. egy új belső lépcső is van.

BIZONYSÁGTÉTEL AZ ISKOLÁKBAN A Magyar Kékkereszt Egyesület munkájában fontos szerep jut a megelőzésnek is – habár jelenleg nincs akkora kapacitása, hogy átfogó prevenciós tevékenységet végezzen. Korábban gyakori vendégek voltak az ország iskoláiban, ahol nem csak a gyógyító munkáról tartottak előadást a diákoknak: a szervezőket egy-egy szabadult bizonyságtevő is elkísérte, aki saját életét és tapasztalatait tárta a gyerekek elé.

– Hivatalosan ez nem számít prevenciónak – árulja el Némethné Balogh Katalin, aki szerint azon túl, hogy a programmal élményt adnak a gyermekeknek, egyúttal lehetőséget kínálnak arra is, hogy ha a családjukban vagy azon kívül találkoznak az alkoholizmus problémájával, eszükbe jusson a Kékkereszt és az üzenete. – Jól tudjuk, hogy egy élettörténet jobban megmarad, mint bármilyen okos gondolat, amit elmondhatunk ebben a helyzetben. A szabadult emberek bizonyságtétele a szolgálatunk hatalmas ajándéka – fogalmaz az elnök. Hozzáteszi, hogy ma már csak akkor mennek el egyegy iskolába, ha hívják őket, energiájukat a gyógyító hetekre és az utógondozásra összpontosítják.

HÁROM HÉTIG ÖSSZEZÁRVA ISTENNEL A dömösi gyógyító hetek napjainkban már három hétig tartanak. Ilyenkor a kiskaput jelképesen kulcsra zárják, hogy a gyógyulni vágyók figyelmét ne kösse le más, csak Isten és az ő üzenete. Némethné Balogh Katalin elmondása szerint mindennap több, bibliai igékhez kapcsolódó program, előadás van, de jut idő a szakmai részre is, amikor a betegségről beszélgetnek. – Mi a szenvedélybetegség, honnan jöttem és hogyan kerültem én ide? Fontos látni a múltat, a jelent meg a gyógyulást is. Ezeket az első héten végigbeszéljük, és aztán a következő hetekben már a Szentírással, a hitben járó élet gyakorlati kérdéseivel ismerkednek. Többen itt vesznek először Bibliát a kezükbe. Emellett sokat éneklünk, és van olyan része a délutánoknak, amikor bizonyságtételek hangzanak el – fogalmaz a vezető. Ilyenkor gyakran szól a kétsoros ének: „Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten bárányát!” Ezt akkor éneklik, amikor valaki feláll, és bizonyságot tesz.

– Ez a három hét csak arra elég, hogy tisztában legyenek az alapokkal, hogy meglássák, lehet másként is élni, és hogy ez az új élet alapvetően hogyan működik. Erre feltétlenül építkezni kell – emeli ki Némethné Balogh Katalin. Az elnök szerint úgy a jó, ha a gyógyító hetek után három hónappal a 2020. március 29.

Reformátusok Lapja 19

| EGYHÁZI ÉLET |

betegek visszatérnek Dömösre. – Az egészségügyi dolgozók szerint ez a három hónap a legkritikusabb időszak. Az ez idő alatt tapasztaltakból megtudhatjuk, hogy a szabadulni vágyó mit kezdett azzal, amit az itt töltött három hét alatt kapott, mit élt meg belőle otthon. Ezeket átbeszéljük. A második gyógyító programon már nem szorong: tudja, hogy mi fog történni vele, és amiket az első alkalommal talán nem hallott meg, azok most megérinthetik – foglalja össze az egyesület elnöke a visszatérés jelentőségét.

ELVONÁS HELYETT AJÁNDÉK

vonón a pécsi Honvédkórházban vagy éppen Szigetváron. Volt néhány tiszta hónapom, de utána tíz nap alatt bepótoltam az italozást. ’96-ban betegre ittam magam, és kórházba kerültem. Emlékszem, egy csütörtök reggelen kértem az Urat, hogy én még csak negyvenhat éves vagyok, és még nem szeretnék meghalni. Akkor azt mondták nekem az orvosok, hogy kár belém a gyógyszer, mert nincs egy évem sem hátra. Hálás szívvel köszönöm az Úrnak, hogy lenyúlt értem. Akkor még katolikus voltam, egész éjszaka a Miatyánkot, a Hiszekegyet és az Üdvözlégyet mormoltam magamban. Ekkor az Úr egy angyalt állított mellém, hogy vigyázzon rám, és terelgessen az úton, amelyet ő jelölt ki nekem.

– Édesapám mindig azt mondta, hogy ez nem elvonókúra, hanem ajándékozókúra, amely olyan életet kínál, amelyben nem UTÓGONDOZÁS hiányzik az alkohol. A világi – mentális vagy pszichológiai – terápiák legtöbbször arról szólnak, hogy az alkohol tönkretesz, Széles István szerint fontos, hogy aki legalább egy dömösi ezért ne igyuk, javítsunk az életmódunkon. Azt gondolom, gyógyító konferencián részt vett, közösségben maradjon. – hogy habár ezek a programok akár jók is lehetnek, egyedül Járjon el a helyi Kékkereszt-csoportba, ahol nem marad egyeIsten a megoldás. Minden más olyan, mint a lábtöröttnek a dül a gondjaival, a töprengéseivel. A csoportokban hasonló mankó: anélkül nehezebb meggyógyulni, de nem az gyógyít helyzetben lévő barátokkal, későbbi testvérekkel találkozhat, meg – véli Némethné Balogh Katalin. akik között őszintén beszélhet, és akikről tudja, hogy nem neHasonló véleményen van Széles István, a szigetszentmiklósi vetik ki. A csoportnak megtartóereje van – fogalmazza meg Kékkereszt-csoport vezetője is. – 1991-ben voltam itt először, végül a legfontosabbat Széles István. A férfi úgy tapasztalja, és 1996 tavaszán szabadultam. aki nem jár csoportba, az előbbItt ismertem meg a feleségemet is utóbb visszaesik.

IDEIGLENESEN ZÁRVA – osztja meg a férfi, aki 2001-ben A dömösi addiktológiai rehabiA koronavírus-járvány miatt az otthon március alapított csoportot Szigetszentmiklitáció pont ezért fektet jelentős 16-án átmenetileg bezárt. Némethné Balogh lóson. – Előtte sokszor voltam elhangsúlyt az utógondozásra. A Katalin vezető abban bízik, hogy a nyár közepén újra kinyithatja kapuit a szakrendelő-intézet. – Éppen csoportváltás közben kellett bezárnunk, így egy betegnek sem kellett itt maradnia – tájékoztat az elnök, aki úgy érzi, lélekben felkészült a következő hónapokra.

20 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

| EGYHÁZI ÉLET |

A REFORMÁTUS ISZÁKOSMENTŐ MISSZIÓ ÉS A MAGYAR KÉKKERESZT EGYESÜLET Némethné Balogh Katalin nem csak a Kékkeresztet irányítja immár négy éve, 2003 óta ő a RIM vezetője is. – A két szervezet szimbiózisban él, megkülönböztetni még meg lehet őket, de elválasztani már nem – idézi elődje, Korsós István lelkipásztor szavait a misszióvezető. – A gyógyító munka útkeresése elsősorban nem a Kékkereszthez, hanem az egyházhoz kötődik. Azért jó, hogy közösen dolgozunk, mert az egyik a másik nélkül nem tudna jól működni. Én azt vallom – még ha ennek nem örül is mindenki –, hogy a Kékkereszt az egyház nélkül lelkileg kiüresedne. A nagyság nem abban van, hogy emberileg mit érünk el, hanem hogy Isten mit tud elvégezni rajtunk keresztül.

gyógyító hetek között rendszeresen tartanak csendes- és hitmélyítő napokat, családi hetet, de van munkaterápiás hét is, illetve külön hetet szentelnek a házasoknak és a párkapcsolatban élőknek. – Az sem baj, ha valaki húsz éven keresztül minden esztendőben visszajön. Az utógondozás az egész életen át tart – mondja Némethné Balogh Katalin. Szerinte erre egyrészt azért van szükség, mert a bűnből nincs gyógyulás – naponkénti bűnbocsánat van, másrészt pedig különösen veszélyeztetett közösségről van szó, amelynek tagjai ha vétkeznek, nagy valószínűséggel az alkoholhoz nyúlnak.

– A csoportba járás vagy Dömösre visszatérés azért segítség, mert az összetartozás élményét nyújtja. Ők tudják a legjobban, hogy mitől buknak el vagy maradnak talpon – véli a vezető.

LELKÉSZI TÁMOGATÁSSAL A páciensek többnyire orvosi beutalóval érkeznek, 2000 óta ugyanis az intézmény kórházként is funkcionál. Előfordul persze az is, hogy valaki maga hívja fel őket azzal, hogy gyógyulni szeretne. Ilyenkor kikérdezik a jelentkezőt a személyi adata-

iról, a betegségeiről, az ivási szokásairól és a szedett gyógyszereiről, majd a munkatársi közösség véleményezi, hogy tudnak-e segíteni neki.

Sok segítségre szoruló a gyógyult testvérek révén jut el ide, de többen érkeznek lelkészi támogatással is. Némethné Balogh Katalin szerint a református lelkészeknek a RIM-en keresztül ismerniük kellene a Kékkereszt munkáját, de a tapasztalat sajnos nem erről árulkodik. Az egyesület számos egészségügyi és szociális intézménnyel áll kapcsolatban, több olyan orvos van az országban, aki évtizedek óta küldi Dömösre a betegeit. Némethné Balogh Katalin szerint aki Isten segítségével szeretne gyógyulni, az előbb-utóbb tudomást szerez az intézetről és felkeresi őket: – Azt az álmot hordozom az Isten előtt, hogy egyszer minden gyülekezetben legyen legalább egyvalaki, aki a szívén viseli a RIM szolgálatát vagy a Kékkereszt törekvéseit, akiben felébred a felelősség, hogy ezzel törődjön. Hogy minden közösségben legyen valaki, aki észreveszi és megszólítja azokat, akiknek szükségük van a gyógyulásra az alkoholfüggőség vagy a depresszió miatt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. március 29.

Reformátusok Lapja 21

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Isten hatalma A koronavírus okozta fenyegetettség, az az életmód-változtatási kényszer, hogy még templomba sem ajánlatos a veszélyhelyzet idején elmenni, sok hívő keresztyén emberben is könnyen előhívhatja a hatalom kérdését. Tudniillik Isten hatalmának kérdését. A fizikai közösségben megélt istentiszteleti alkalmak felfüggesztése, kicsit nyersen fogalmazva: a templomok „bezárása” a hívek előtt mutatja a helyzet abszolút fonákságát. Olyan ez, mintha minden, amiben eddig hittünk, legelőször is Isten abszolút hatalma és szuverenitása egyik pillanatról a másikra összeomlott volna. Ha egy templom is lehet „veszélyes hely”, amelyet most jobb kerülni, akkor hova lesz az Isten hatalmáról

„...az egyetlen dolog, amit tehetünk: leborulás az Úr végtelen hatalma előtt azzal az imádságos kéréssel, hogy vajha megértenénk az ő akaratát.” szóló igazság, amelyet a Heidelbergi Káté olyan szép képiességgel fogalmaz meg, hogy „mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem hullhat le fejemről”? Amit a legszélsőségesebb kommunizmus sem tudott elérni, azt most a koronavírus pillanatok alatt keresztülvitte. Találkoztam olyan véleménnyel is, hogy aki ma kerüli a gyülekezeti alkalmakat, az nem igazán hívő, kétségbe vonja Isten hatalmát. Voltaképpen bedől a hitetlenség meséinek, és pánikba esik. Mert ha igaz, hogy Isten a világ egyetlen Ura, akkor ennek az igazságnak érvényesnek kellene lennie most is.

Természetesen megértem ezt a gondolkodásmódot is, amely ezekben a nehéz napokban sok hívő keresztyént is megkísérthet, de látni kell, hogy alapvetően téves alapfelvetésből indul ki.

Miközben ugyanis igaz az, hogy a világ sorsát Isten határozza meg, tehát övé az egyetlen, valódi hatalom, azonközben mégis Istentől emberi gondolkodást vár el, és olyan igénnyel lép fel, hogy Isten „működjék” úgy, ahogyan egy benne hívőtől elvárható lenne. Nos, nem úgy „működik”: sokszor megtörténik, hogy a hitetlen életben marad, a hívő pedig elpusztul. A hitetlent nem sújtja betegség, a hívő pedig rákban hal meg. A hitetlen megússza, a hívőt pedig tragédia éri. Ilyenkor 22 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

jön a hívők szokványos kérdése, hogy Isten miért nem őriz meg, miért engedi, miért nem lép közbe, miért nem sújt le, szóval, hogy miért nem tesz rendet ebben a világban? A kérdés hamissága abban van, hogy nem veszi tudomásul: Isten isten, az ember pedig ember. Ahogy az Ige mondja: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” Ha viszont ez így van, akkor hová lesz az Isten megőrző hatalmáról szóló igazság? Ha Isten a koronavírustól sem tud megőrizni, akkor nem igaz az a tétel sem, hogy az ő akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről. Akkor minek higgyek? Ha már a templom sem menedék, ha már oda is betörhet ez a gyilkos kór, akkor miért járjak templomba, miért legyek keresztyén, miért reménykedjek olyan Istenben, aki nem tud megvédeni?

Ez a veszélyhelyzet a hit próbájának az ideje is. Eljött az ördög nagy ideje, aki képes arra, hogy megingassa a hívőt, kétséget támasszon benne és elhitesse, hogy amit Isten hatalmáról eddig gondolt, az csak mese, legenda, mítosz. Az ördög úgy működik, hogy az igazságot hazugságnak állítja be.

Holott az igazság az, hogy Isten a világ és benne az emberi sors egyetlen, szuverén ura, s ez még akkor is így van, ha az ember sokszor nem érti, mit miért tesz. Itt van ez a világjárvány, és nem értjük. De ebből nem Isten „számonkérése” következik, hanem az egyetlen dolog, amit tehetünk: leborulás az Úr végtelen hatalma előtt azzal az imádságos kéréssel, hogy vajha megértenénk az ő akaratát. Épp ebben a leborulásban nyílik meg emberi értelmünk, s értjük meg az ő megőrző hatalmának a valódi mélységét és tartalmát. Azt a mélységes igazságot Isten megőrző hatalmáról, amelyet a Heidelbergi Káté idézett félmondata a hajszálakról így fejez be: „sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.” Ha tehát ezt a földi létet nem az ember Istentől rendelt végérvényes sorsa és jövője felől, tehát az üdvösség felől nézem, akkor csak beleragadok az itt-be és a most-ba, akkor nem láthatom Isten valódi hatalmát. Akkor beleragadok a sötétségbe.

De van evangélium: az Úr hűséges, adja az ő Igéjét és Szentlelkét ebben a nehéz helyzetben is, hogy kiemeljen bennünket a sötétségből az ő világosságába. 

| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Koronavírus: tanuljunk alázatot!

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

E sorok írásakor még csak az a biztos, hogy az újság megjelenéséig a koronavírus okozta helyzet tovább romlik. Ápolók és orvosok heroikus küzdelmet vívnak kórházainkban a betegek egészségéért és életéért, miközben az egészségügyi dolgozók a fertőzésnek leginkább kitett csoportok közé tartoznak.

A szakemberek figyelmeztetnek: idehaza akkor is legalább két-három hét lehet a járvány csúcspontjának elérése, ha a társadalom fegyelmezetten

ILLUSZTRÁCIÓ: BAZÁNTH IVOLA

követi a hatóságok felhívásait, és a társas érintkezések minimálisra csökkentésével képesek leszünk a vírus terjedésének lassítására. Nem tudjuk, hogy az eddig ismeretlen betegség miként viseli a melegebb időjárást, hogy milyen mértékű lesz a most Hongkongban és Szingapúrban tapasztalt vis�szafertőzés – amikor a sikeresen kordában tartott megbetegedések száma ismét növekedni kezdett a külvilágból behurcolt fertőzések miatt. Amiképpen azzal sem vagyunk még tisztában, mikorra és milyen eredményt hozhatnak a világon számos helyen folyó gyógyszer- és oltáskísérletek. Csupa kérdés, csupa kétség, csupa bizonytalanság.

Egész nemzedékek nem tapasztaltak még csak hasonló helyzetet sem, aligha van a világon olyan ország, közösség, amelyet a betegség elkerül. Éppen ezért most a világban milliók és milliók teszik fel a kérdést: miért történik mindez? Pont most, pont így, pont velünk? A keresztyén ember sem kivétel, de hite megőrzi a kétségbeeséstől. Amiképpen abban is bizonyos lehet, hogy bár pillanatnyilag még minden zavarosnak és átláthatatlannak tűnik, semmi sem történik ok nélkül. Egy ilyen globális katasztrófa ugyanis a sok-sok figyelmeztető

jel semmibevétele után döbbenetes erővel jelzi nekünk: bizony, rosszul sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal. A koronavírus-járvány ugyanarra irányítja rá a figyelmünket, mint a sokat emlegetett, de néha megfoghatatlanul bonyolultnak tetsző klímaváltozás: gőgösségünkben, önhittségünkben nemhogy nem védelmezzük a teremtett világot, de saját kényelmünk és jólétünk érdekében gátlástalanul kizsigereljük. Kétségtelen, hogy a globalizáció számos áldással jár. A nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően ma minden korábbinál könnyebb a termékek piacra jutása és értékesítése.

Világszerte százmilliók emelkedtek ki a nyomorból, jelentősen csökkent az éhezők száma. Mi is természetesnek vesszük, hogy az olcsó repülőjegyeknek köszönhetően bejárjuk Európát (és a világot), hogy olyan helyeken tanuljunk, dolgozzunk, készítsük el nárcizmusunkat kielégítő fényképeinket, amely helyekről elődeink nem is álmodhattak. Közben azonban olyan világot hoztunk létre, amelyben veszélyes vírusok szinte akadálytalanul, az utasszállító repülőgépek sebességével terjednek, s ahol egy állam betegséget eltagadni akaró igyekezete globális egészségügyi vészhelyzetet (és várhatóan komoly gazdasági válságot) okoz. A járvány miatti önkéntes otthoni karantén időnkénti csendjében érdemes eltöprengenünk: mennyire törékeny az a rendszer, amelyben a gyógyszeralapanyagok tekintélyes hányada Kínában készül? Amelyben a tél közepén bármikor vehetünk marokkói szőlőt, és már bele sem gondolunk, hogy milyen környezeti terheléssel jár a gyümölcs ideszállítása és milyen vegyszerek használatával marad szép fényes a szupermarket neonfénye alatt? Meddig fenntartható az a világ, amelyben tízmilliós nagyvárosokban a teljes gazdaság megbénulása kell a légszennyezettségtől örökösen fojtogató levegő kitisztulásához? Nem kell és nem is lehet visszamászni a fára. De abban biztos vagyok, most fegyelmezettség, szolidaritás és imádkozás mellett leginkább alázatra, eddigi életünk újragondolására van szükség. Amennyiben a mostani vészhelyzet lecsengésével minden úgy megy tovább, ahogy eddig, akkor a következő figyelmeztetés – ebben biztosak lehetünk – még rettenetesebb lesz.  2020. március 29.

Reformátusok Lapja 23

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM,

13. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 29.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Jóra fordult Az istentisztelet után a templomajtónál sírva fogott kezet egy fiatal felnőtt leány a lelkipásztorával. Ő megkérte arra, hogy várja meg, amíg elmegy a gyülekezet, és mondja el, mi történt. Kiderült, hogy az elmúlt napokban tűz ütött ki a házban, ahol egy tetőtéri kis lakásban lakott, és az otthona leégett. Sokat spórolt, amíg végre megvehette ezt a kis lakást, most azt sem tudja, mihez kezdjen. Lelkipásztora együttérző szívvel hallgatta, szeretettel megölelte, majd elbocsátotta.

Végiggondolta, hogyan segíthetne a gyülekezettel együtt, de igazi megoldásra nem jutott.

A leány elmaradt az istentiszteletekről, el is tűnt a látókörből. Fél évvel később megjelent, és ragyogó arcán látszott, valami nagyon jó történt vele. Beszámolt lelkipásztorának, hogy Isten különös módon megsegítette. A biztosító olyan összeget fizetett, amelyből újjáépíttethette a lakását.

Nem lett volna elég pénze az öreg lakás rendbehozatalára, de most új lakásban élhet. Nagyon hálás Istennek, hogy ilyen nagy megpróbáltatás útján érthette meg az igét: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...” (Róm 8,28) A lelkipásztor pedig együtt örült vele, és eszébe jutott, hogy egyik nem is olyan régen elmondott igehirdetésében hasonló példát hozott fel. Olvasott egy fiatalemberről, aki hajótörést szenvedett. Egyedül ő maradt életben a hajó utasai közül, és egy lakatlan szigetre vetődött. Rendkívüli megpróbáltatások között teremtette meg a továbbélés lehetőségét. Sikerült egy kis kunyhót is építenie, hogy az időjárás viszontagságai elől oda menekülhessen. Egyik nap, amikor az erdőben járt élelemszerzés céljából, hatalmas vihar kerekedett. Igyekezett mielőbb a kunyhóját elérni. Amikor a közelébe ért, látta, hogy egy villám lesújtott a házikóra, és az lángokban állt. Már nem tudta megmenteni. Kínjában felkiáltott: – Hogy tehettél ilyet velem, Istenem! Mennyi munkával építettem, és egyetlen igazi védelmem volt ebben a vadonban.

Másnap reggel egy hajó kötött ki a parton. A fiatalember meglepetten kérdezte az érkezőktől, miért jöttek ide. – Tegnap fényjeleket adtál, és jöttünk, hogy segítsünk – mondták, majd felvették a hajóra, és így menekült meg.

Milyen sokszor nem értjük, miért történhetett meg velünk valami „rossz”! Nem értjük, hogy a mi szemünkben „ros�sz” Isten kezében „fényjelet” jelenthet. Feltör a szívünkből: „Hogy tehettél ilyet velem, Istenem?” Miközben Isten a „jót” munkálja életünkben, akikről az idézett ige így beszél a folytatásban: „…minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”

(Pál levele a galatákhoz 6,2)

9 771419 856007 20013

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



24 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK |

Félelem vagy békesség?

Ma, amikor e sorokat írom – március 20-án – az egész világgal egyetemben nyakig vagyunk a koronavírus-krízisben. Félelmetes. Szorongva lessük a híreket: hol tartunk a megbetegedések számát illetően? Ugye, nem halt meg Magyarországon megint valaki? És, Istenem, ennyien a majdnem szomszédos Olaszországban? Vajon mi lesz az újabb országos intézkedés?

Itthon vagyok, szót fogadok, nem „hősködöm”, hiszen e napokban az a hős, aki megfogadja a szót; és persze mindenek­ előtt mindazok, akik e krízisben teszik a megsokszorozódott feladatukat, értünk. Innen is hála nekik, és áldás rájuk.

Furcsa ez a hirtelen jött lelassulás, elcsendesedés az amúgy szolgálatokban és feladatokban pörgős világomban. Éppen a napi „csendesedésem” tartom… most ez is csendesebb, mélyebb, hosszabb. Vajon ma mit üzensz, Istenem, a bibliámból?

Olvasom a Mindennapi kenyerünk kiadványban, és alig hiszek a szememnek: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10) Döbbenet, hogy ennyire naprakész vagy, Istenem! Hogy előbb látod, érzed, hogy mi van bennem, bennünk: félelem. Ezért ez az első szavad: Ne félj! Mondd, miért is ne féljek? Biztosítasz arról, hogy semmi baj nem fog történi velem, a szeretteimmel, a barátaimmal, a lakhelyemmel, és az országban is – nem beszélve a világról – a legkevesebb? Válaszolt: „Ne félj, mert én veled vagyok…” Igen, emlékszem, tudom. Amikor kislány voltam, és éjszaka felriadtam egy szörnyű álomból, anyukámékhoz futottam, s ahogy az ölelésükbe bújtam, jelenlétük biztonságot adott. Édesanyám kisimogatta belőlem a félelmet, fülembe súgva: „Ne félj, kicsim, itt vagyunk!” Te így súgod a szívembe: „… ne csüggedj, mert én vagyok Istened!”

Igen, van Istenem. Van Istenünk, aki az eget és a földet, ezt az egész univerzumot alkotta. Ő tud a mostani helyzetről. Megengedte. Hogy miért? Nem tudom. Lehet, hogy egyszer majd megértek belőle valamit, elsősorban a magam számára. Lehet. Nem tudom. Talán nem is kell tudnom. Amit viszont tudnom kell, és most ezt továbbadom, azt megüzente Isten: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” Számomra ez azt jelenti, hogy ne azt kérdezzem: hogy lesz holnap? Hanem itt és most átélhetem, és éljem át jelenléte biztonságát, ölelése és szava bátorítását. Ha megfogadom a szavát, azaz a mostani

jelenemben megélem jelenléte ölelését, ezáltal fog beteljesedni ígéretének második fele: „Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

Ezt az „ezáltal”-t hitnek, bizalomnak hívják. Ha megbízom, megbízunk Isten szeretetében, ez az őbelé vetett hit, azaz bizalom. Ez nem azt kérdezi: mi lesz velem? Hanem azt, hogy: ki lesz velem? Ki van velem? Mert valójában ez a lényeg, még akkor is, ha pillanatnyilag nem így gondoljuk. Ha egy kisgyerek nagy útra indul a szüleivel, nem az lesz elsősorban a fontos számára, hogy hova, mivel, miért, hanem, hogy: „Ugye, mindvégig velem maradtok?”

Bizalom vagy félelem? „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”

A kérdésre van válasz: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.” (Ézs 26,3 Károli-fordítás) Eldöntöttem, újból eldöntöttem (mert fontos kérdésekben határozott döntésre van szükség), hogy Isten szeretetére támaszkodom (és nem szégyellem, hogy támaszkodom), mégpedig a szívemmel (azaz szívvel-lélekkel, egzisztenciálisan) támaszkodom rá, tudatosan, fókuszálva, értelmileg-érzelmileg. És újból érzem, csodálkozva élem meg a csodát: „… megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik!”

Ez a „békességcsoda” mindannyiunké lehet. Isten ajándéka, most éppen a koronavírus krízisébe „csomagolva”. Ez a teljes békesség járta át Jézus Krisztust, amikor nagycsütörtökön a Gecsemáné-kertben így imádkozott: „Atyám (…) ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39) És ezzel a teljes békességgel lehelte ki lelkét nagypénteken a kereszten, ezt kiáltva: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a teljes békesség a véget, a vereséget hozta el. De amikor megértjük a szívünkkel – mert a fejünkkel nemigen érthető –, hogy Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem adta oda szeretetből az életét, hogy halálában életet nyerjünk, lenyeljük könnyeinket, miközben lassan elárasztja szívünket a teljes békesség, megéljük a „győzelmes jobbot”, a húsvétot, a feltámadást: Jézus Krisztusét, és általa a magunkét is.

Kívánom mindnyájunknak e mostani vírusos, böjti, különös időben az út bejárását teljes békességben, örömmel megérkezve a húsvét életet adó teljes békességébe.  BÁLINT KLÁRA A szerző református lelkipásztor, mentálhigiénés szakember

2020. március 29.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Meggyőződéses emberek Divatszóvá vált, unos-untalan felbukkan a közbeszédben és a médiában a „meggyőződés” főnév. „Meggyőződésem, hogy ez az egész simábban, kevesebb felhajtással is megoldható lenne”; „Meggyőződéssel vallom, hogy az idősebbek és a fiatalabbak aránya nagyon jó”; „Meggyőződésem szerint mindkét cikk nagy hatású”. E közlésekben a „meggyőződés” – a mondandó tartalma alapján – az alábbiakkal helyettesíthető: az a véleményem; megítélésem szerint; tapasztalataim alapján; úgy vélem… „Egyesek azt állítják, hogy ronda szokás [a rágógumi használata], míg másoknak az a meggyőződése, hogy elvonja a figyelmet és csökkenti a koncentrációképességet” – olvasom a világhálón. Ez pedig így korrigálható: másoknak az az álláspontjuk.

Különösen suta ezt a képzett szót olyan közlésekben emíteni, amelyek inkább vágyat, reményt fejeznek ki, illetve azt: valaki biztos abban, hogy valami kedvezően fog alakulni: „meggyőződésem, hogy nagyon hamar egyezségre jutunk”; „meggyőződésem, hogy meg tudnánk teremteni az anyagi hátteret”; „meggyőződésem, hogy képesek leszünk az első hatban végezni”. Pontosabban: remélem, úgy sejtem, biztos vagyok benne, hogy…

Ez a szóhasználat persze nem új jelenség.

Mikszáth Kálmán egyik – 1890-ből való – elbeszélésében ekképp ironizál egy képviselőn: „Szavajárása volt az »erős meggyőződésem«. Erős meggyőződésem, hogy ma eső lesz. Erős meggyőződésem, hogy az éjjel jól fogok aludni. Erős meggyőződésem, hogy ez a tej meg van keresztelve stb. (A képviselő sok erős meggyőződésen ment át naponkint.)”

Mint idézett nyelvművész írónk már hangvételével is jelzi, e közlésekből kilóg a „meggyőződés”. Igen, e szót akkor alkalmazzuk pontosan, ha szilárd, megalapozott nézetet, eszmét, hitet, világszemléletet értünk rajta, illetve a mindebből eredő magatartást.

Olyan kikristályosodott attitűdöt, amelyet nem lehet befolyásolni. Míg a véleményt – nemritkán – igen.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A megpróbáltatások idején is érvényes a zsoltáros szava.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (R, A, Y, E). 13. Részdarab! 14. Állatot ellátna.

15. Kidolgozott tudás, régiesen. 16. Éppenhogy. 18. Hibázik. 19. Épület főbejárati része. 21. A bikaviadal hőse. 23. Kassai születésű író, költő, újságíró (Sándor). 24. Áradat. 25. Erkel-díjas zeneszerző (Miklós). 26. Félelem! 27. Csukott szemmel. 29. Vanádium, jód és kálium vegyjele. 30. Több német város neve. 33.

Annyi mint, röviden. 34. Hajtókát, ráncokat beszegő. 37. Kínai tömegmérték.

38. ÉOV. 40. Tűzrács. 42. Primőr része! 43. Fiú. 45. Apró tárgy, amely a hiedelem szerint megvéd a bajtól. 47. Errefele! 48. Veszprém megyei község. 50. A Halotti beszéd egyik szava. 51. Svájci születésű osztrák tábornok a 18. században (Friedrich Freiherr von HOTZE). 53. Arzén vegyjele. 54. Verses formájú, nagy terjedelmű mű. 56. Mezei nyúl Angliában! 57. Férfi becenév. 58. Kossuth- és József Attila-díjas író, költő (Dezső). 60. Eltökélt szándékkal. 62. Indulatszó. 63. … Saloniki, sportklub. 64. Porció. 65. A távolabbi irányba. 68. Borsod-Abaúj-Zemplén.

Függőleges: 1. Tó és falu a lett Latgale régióban (ADAMOVA). 2. Dunántúli megye. 3. Nagyra növő egynyári kúszónövény. 4. Tiltószó. 5. Másik helyre húz. 6.

A pincébe jut. 7. Némán vitató! 8. Antonov felségjele. 9. Ázsiai ország. 10. Üzlet elülső része. 11. Kosztolányi Kornélja. 12. Középen megmárt! 17. Gyomot szed. 20. Dió jelentésű délbolgár falu. 22. … kebab, török gyros. 23. Megnyúlt testű, orsó alakú tengeri hal. 25. Fehér virágú örökzöld, a menyasszonyi koszorúk dísze. 26. Analizál. 28. Ovidius szerelmi elégiái. 29. A pappá szentelés 65. évfordulóján tartott katolikus istentisztelet. 31. Oscar-díjas francia zeneszerző (Francis Albert LAI). 32. A menet élére cipeli. 35. Viola páratlan betűi. 36. Sóletfalat! 38. Az idézet második része (Z, G, G, T). 39. Nagyváros a Dunakanyarban.

41. Newburgh folyója Skóciában (YTHAN). 44. Nyalánkság. 46. Erdélyi sóváros.

49. Berlini epika! 52. Lantféle hangszer. 55. Tanít. 56. Verseny finise. 57. Lendület. 58. Elképzelés. 59. Tó jege teszi. 61. Tempus. 62. Hunyadi Mátyásé fekete volt. 66. Hamu vége! 67. Rangjelző szócska.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján.

| GYERMEKEKNEK |

Életveszélyben  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A kisfiú csendesen aludt a bölcsőjében. Apró, gyékényből font bölcsőkosár volt. Anyja, Jókebed maga készítette ennek a kicsinek is, csakúgy, mint a lányának, Mirjamnak vagy fiának, Áronnak.

A gyerek édesen aludt, és az anyja nem állhatta meg, hogy meg ne simogassa feketén göndörödő hajfürtjeit. „Milyen pici és milyen szép” – nézte az újszülött kedves arcát. De ez a nyugalom csak egy pillanatig tartott, mert máris belévágott a félelem: „Épp hogy megszületett, már életveszélyben van. És csak azért, mert zsidó.”

Jókebed gyomra összeszorult a félelemtől. Teste megfeszült, minden idegszálával figyelt, hallgatózott, nem hallja-e a katonák csörtetését, a kardok fémes zörgését, az asszonyok sikolyát az utcákon.

De most csend volt, mintha minden rendben len-

ne. Csak a kislánya, Mirjam éneke szűrődött be az udvarról, meg a kézi malom zörgése, ahogy a lángoskenyérnek való árpát őrölte a gyerek.

Pedig valójában semmi sem volt rendben. Nagyon nem. Amikor Mirjam és Áron született, a férje, Amrám levágta a legszebb birkájukat. Még bort is szerzett valahonnan, és olyan ünnepséget rendeztek, hogy fél évvel később is emlegették a szomszédok. Mert a birkahús, a bor nagy kincsnek számított a héberek között. A férfiak kényszermunkásként dolgoztak a fáraó építkezésein, taposták a sarat, vetették a vályogot, hogy minél magasabbra emelkedjenek Ramszesz és Pitóm, a fáraó új városainak falai.

Jókebed gyomra még jobban összeszorult, ahogy a fáraóra gondolt. II. Ramszesz, a kegyetlen fáraó, akinek nem volt elég, hogy kényszermunkára hajtotta a zsidókat, de még a fiaikat is meg akarja öletni. „Túl sokan vannak a zsidók, veszélyesen sokan…

Mi lesz, ha egyszer fellázadnak ellenem? Ezt meg kell akadályoznom” – töprengett a fáraó, és először a bábáknak adta parancsba, hogy öljék meg az újszülött zsidó fiúkat. Hiszen a bábák a szülő asszonyoknak segítenek, ők fogják először kezükbe az újszülöttet, és hát amilyen törékenyek, elég egy rossz mozdulat, és már nem is lélegzik tovább a csecsemő.

De a bábák nem engedelmeskedtek a fáraó parancsának.

– Az életre esküdtünk fel, nem a halálra – mondta Sifrá, amikor világra segítette Awa kisfiát. – Bármit parancsolhat a fáraó, mi akkor is az Úrnak engedelmeskedünk.

Awa fia akkor megmenekült. De nem élhetett sokáig. Mert a fáraó hamar rájött, hogy a bábák nem teljesítik a parancsát. Szigorú szóval maga elé rendelte őket.

– Mit tehetnénk mi, ugyan mit? – jajgattak a bábák. – A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek.

A fáraó nem hitt nekik, de nem tudott mit tenni.

– Jó – bólintott magában. – Ha így nem megy, majd megy másként.

Kiadta a parancsot, hogy dobjanak a Nílusba minden újszülött héber fiút. Azóta járják a zsidók házait a fáraó katonái. Elvitték Awa kisfiát is, az anyja kezéből csavarták ki a kicsit. Hamarosan eljönnek ide is. És akkor nem lesz menekvés, megölik a kisfiút, aki alighogy megszületett.  2020. március 29.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

KÖNYVAJÁNLÓ

A Történeti Elitkutatások – Historical Elite Research könyvsorozatának 2012-ben indult új folyama a magyar tudáselit egyik meghatározó csoportjának, az egyetemi tanároknak az életrajzi adatait és életútleírásait kezdte közölni. Kovács I. Gábor és Takács Árpád A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti magyar tudáselitben I. című kötetében a tudáselit másik domináns szegmensé­ nek, a Magyar Tu­­ dományos Akadémia tagjainak a rekrutációjával foglal­kozik. A könyv első szer­ke­zeti egysége a két világháború kö­zötti elitek kutatásának keretében három időmetszetben (1927–1928; 1937–1938; 1942–1943) kiválasztott háromszázhatvanöt akadémikus származását és társadalmi státuszát elemzi különféle mutatók segítségével az apák adatai alapján. A kiadvány második felében induló új sorozat az 1920 és 1944 között élő megválasztott akadémikusok származását kívánja tágabb történeti perspektívában bemutatni. A dédszülőkig visszamenően összeállított ősfákkal az volt a szerzők célja, hogy láthatóvá tegyék a magyarországi társadalomtörténetnek azokat a szociokulturális, etnokulturális, felekezeti-művelődési és regionális alakzatait, amelyekből különböző ritmusú szellemi tőkefelhalmozás eredményeképp két-három nemzedék múltán kiemelkedtek a tudáselit tagjai. Így rajzolódtak ki azok a hosszú távú történeti mobilitási pályák is, amelyek szerepet játszottak a két világháború közötti tudáselit utánpótlásában. Az ELTE Reader digitális gyűjteményes oldalon is elérhető könyvben a közel ötszáz akadémikus felekezeti-művelődési alakzatok szerint rendezett ősfái közül a protestánsokét is közlik. A kötet megjelenését mások mellett a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutató Intézete is támogatta. 

28 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

Áldás, békesség a járvány idején is Minden időben címmel hetente háromszor jelentkező, internetes áhítatsorozatot indított március 19-én a Magyarországi Református Egyház (MRE). A felvételek hétfőn, szerdán és pénteken reggel hat órakor jelennek meg a reformatus.hu weboldalon.

A személyes elcsendesedést segítő alkalmakat református lelkipásztorok – többek között állandó szerzőnk, Karsay Eszter, valamint Somogyi Péter, Zila Péter, Bogárdi Szabó István és Balog Zoltán – tartják. Némely áhítat kedd reggelenként a Duna Televízióban, esténként pedig a Kossuth Rádióban is megnézhető, illetve meghallgatható.

A sorozat – amellyel egyházunk a koronavírus-járvány okozta helyzetre reagál – címét az énekeskönyvünk 90. zsoltárának első versszaka inspirálta: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak! / Mikor még semmi hegyek nem voltanak, / Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, / Te voltál és te vagy, erős Isten, / És te megmaradsz minden időben.”

– Szeretettel várjuk azon lelkipász torok jelentkezését, akik szívesen táONLINE REFORMÁTUS mogatnák az otthon maradók elcsenISTENTISZTELETEK A járvány miatt nem jut el desedését. A technikát mi biztosítjuk, istentiszteletre? Válasszon de szükségünk van még lelkészekre, gyülekezeteink internetes akikkel elkészíthetjük a felvételeket – közvetítései közül! A reformatus. tudtuk meg Bencze Zsófiától, az MRE hu oldalon található lista Kommunikációs Szolgálat sorozatért folyamatosan frissül.

Amennyiben közösségük felelő munkatársától. Amennyiben közvetítése nem szerepel református lelkipásztorként szívesen a listában, küldje el a csatlakozna a szolgálattevőkhöz, kérkommunikacio@reformatus.hu jük, keresse Bencze Zsófiát a bencze. e-mail címre, hogy bekerülhessen zsofia@reformatus.hu címen.  a nyilvántartásba.

A HÉT KÉPE

Pedagógusok ismerkednek a Google Tanterem programmal az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében március 16. óta a tanulók nem látogathatják az oktatási intézményeket, így az új, digitális tanrend szerint folytatják tanulmányaikat.  FOTÓ: ROSTA TIBOR/MTI

| EGYHÁZI ÉLET |

FELHÍVÁS

Krízisalapot hozott létre az MRSZ A koronavírus miatti válsághelyzetnek már most vannak súlyos gazdasági következményei, ezért a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) adománygyűjtést hirdet. Az Összefogás az újrakezdésért elnevezéssel létrehozott krízisalap a járvány következtében kialakuló nehéz élethelyzetekben szeretne segítséget nyújtani a rászorulóknak.

A befolyó összegből olyan, a mindennapi életvitelhez tartozó szükségleteket fedeznének, mint az alapvető élelmiszerek, tisztító- és tisztálkodási szerek beszerzése, valamint a krízisbe kerülő családok lakhatási kiadásainak támogatása az Együtt a lakhatásért program keretében.

– Sok olyan rászoruló család van az országban, akiknek az egyszerű mindennapok is kihívást jelentenek, és a járvány tovább nehezíti a helyzetüket – mutat rá az alapítvány honlapján olvasható felhívásban Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: – Arra kérünk mindenkit, aki teheti, csatlakozzon összefogásunkhoz, és támogassa adományával a krízis­ alapunkat.

Adományaikat az MRSZ 10702019-85008898-51100005 bankszámlaszámára küldhetik (külföldről: IBAN: HU67 1070 2019 8500 8898 5110 0005, SWIFT-kód: CIBH HU HB). A közleményben tüntessék fel: Összefogás az újrakezdésért. Online felajánlásaikat az adomany.jobbadni.hu oldalon is várják.

Az ügyvezető igazgató arra is felhívja a figyelmet, hogy a Szeretetszolgálat is csatlakozott a #maradjotthon mozgalomhoz, amelyet plusz kihívással egészítettek ki. – Arra kérünk mindenkit, hogy az otthon töltött idejéből szánjon néhány percet arra, hogy rendelkezzen adója 1%-áról, és csatlakozzon az #odaADOm kampá nyunkhoz. Ebben a nehéz helyzetben A Szeretetszolgálat az MRSZ-nek is szüksége van a támo18196913-1-42 gatásra, hogy segíthessen másokat. Az adószámán várja ezeket 1% felajánlása nem igényel plusz anyagi a felajánlásokat. További ráfordítást, csak figyelmet – fogalmaz információ a jobbadni.hu oldalon olvasható.

Juhász Márton. 

Pályázati felhívás a Budapest- Fasori Református Kollégium vezetői pozíciójára. A Budapest-Fasori Református Egyházközség pályázatot hirdet az általa fenntartott kollégium intézményvezetői pozíciójának betöltésére. A többcélú intézmény vezetője feladatkörében ellátja a kollégium Julianna Általános Iskolájának igazgató teendőit, valamint irányítja a kollégium Csipkebokor Óvodája tagintézménye vezetőjének munkáját. A pályázat benyújtásának határideje: 2020. március 31. A pályázat teljes szövege letölthető a www.fasor.hu honlapról.

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó.

Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Budapest IX. kerületi könyvelőiroda keres könyvelőt, részmunkaidő is lehetséges. Jelentkezés önéletrajz megküldésével a Reformátusok Lapja Kiadóhivatalában.

2020. március 29.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Tóth Katalint, az Egerszalóki Református Missziói Egyházközség gondnokát kérdeztük.

1

Mivel foglalkozik, hogyan telnek a napjai?

Korunk hozadéka, hogy a legtöbben mozgásszegény életet élnek, vagy éppen túlterhelik magukat fizikailag. Ezért már fiatalok is jönnek a reumatológiára Habár nyugdíjasként elvileg hátradőlhetnék, de szükség van a munkámra. Ars poeticám, hogy ha bírunk dolgozni, akkor nem

szomjazzák az evangéliumot. Nem mindenki nyitott rá, de megérezzük, ha igen. Az egy-egy ilyen beszélgetés okozta változást azután vagy megláthatjuk, vagy csak a magvetés bízatott ránk.

Az Isten Igéje élő erő, és ha valahol hatni kezd, jó irányba tereli az ember életét, hogy a testi mellett a lelki gyógyulás is megtörténhessen.

3

Tóth Katalin Békéscsabán született, tizenhat éve él Egerszalókon.

Reumatológusként a páciensei testi és lelki fájdalmain is igyekszik enyhíteni. 2015 óta a közösség gondnoka, és nem szereti a tétlenséget: tavaly avatták fel korszerű templomukat, most pedig a gyülekezetépítésre koncentrálnak.

szabad abbahagyni, hiszen ezért tanultunk, és minél több időt töltünk el a pályán, annál inkább gyarapodik a szakmai tudásunk. Harminc évig a Markhot Ferenc Kórházban gyógyítottam, 2009 óta pedig Eger város reumatológiai szakrendelésén, a Török Fürdő Gyógyászaton teszem ugyanezt, emellett egy füzesabonyi szakrendelésen is dolgozom. Gyakran mondogatom a betegeimnek, hogy a csodát ne tőlem várják, az isteni kategória.

Ugyanakkor mindenkinek jogos elvárása, hogy az orvos legalább enyhítse a fájdalmát.

2

Hogyan tudja összekapcsolni a hivatását és a hitét?

A teljes élethez az orvosi hivatás gyakorlása jó lehetőség. Ha jól akarjuk végezni, akkor nemcsak a beteg testére, hanem a lelkére is figyelni kell.

Sok a sérült, sértett ember, és megjelennek a lelki bajok testi megnyilvánulásai is. Több olyan testvért adott már az Úr, aki először páciensként jött hozzám, aztán nemcsak a panaszairól esett szó, hanem az Úristen dolgairól is. Az emberek ma is 30 Reformátusok Lapja

2020. március 29.

A szórványból misszióivá nőtt egerszalóki gyülekezet gondnoka. Mit jelent önnek ez a tisztség?

Nem sokkal a templomépítés előtt bízták rám e szolgálatot, amelyet eleinte nem akartam vállalni, mert úgy véltem, inkább férfiaknak való, de végül megszerettem a feladatot. Mivel már több családi építkezésen részt vettem, jól jött a megszerzett tapasztalat. A templomunk nagy ajándék, amely kötelez bennünket a szolgálatra. A gyülekezet építéséhez még hosszú, kitartó munkára lesz szükség.

Hiszem, hogy az Úr megmutatja, épp mikor mire kell több figyelmet fordítani: a családra, a munkára vagy a szolgálatra. Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, és van értelme annak, hogy reggelente felkelek.

4

Hogyan szokott kikapcsolódni?

Szeretek együtt lenni a gyerekeimmel és az unokáimmal. Nyáron például a menyeimmel megszerveztük, hogy egy-egy hetet vízparton töltsünk az apróságokkal. Jó, hogy ilyenkor a Balaton-parti homokvárépítésen kívül nincs más dolgom. Fontosak a baráti beszélgetések, közös ebédek, vacsorák.

Szeretek kerékpározni és kertészkedni is. Miután lenyírjuk a füvet, kigyomláljuk a gazt, megöntözzük a növényeket, jó érzés hátradőlni, és megcsodálni, milyen szép is a kert.

5

Van olyan ige, amely fontos szerepet tölt be az életében?

A thesszalonikaiakhoz írott első levélben olvasható, hogy „…mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (5,18) Sokszor kaptam már ezt az igét, és próbálok e szerint élni.  KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD