__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

7. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 16.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Se harang, se harag 9 771419 856007

HÉDERFÁJÁN A LEÉGETT ROMOK FÖLÖTT IS ISTENHEZ KIÁLTOTTAK

20007


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mivelünk mind ez ideig kegyelmesen dajkálkodó szerelmes Atyánk, alázatosan kérünk tégedet mostan is, kik Felséged dicsőséges tekintete előtt megjelentünk, nézz kegyelmesen minket! Jövel a te irgalmasságoddal, előzd meg, titkos és nyilván való bűneinket bocsásd meg, azokért méltán érdemlett büntetéseket engedd meg!  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

12

16

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

23

28

AKTUÁLIS

8. Se harang, se harag | Leégett az erdélyi Héderfája református haranglábja

INTERJÚ

12. Önkéntesek nélkül nem megy | Becze Orsolyával, a Bárka tábor szakmai vezetőjével beszélgettünk tapasztalataikról és ez évi terveikről.

REFORMÁTUS ÉLET

16. A felelősséggel élni kell! | Kiskunhalasról közvetíti a február 16-i vasárnapi istentiszteletet a Kossuth Rádió

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Betegség | Köntös László rovata

GONDOLATOK

22. Senkinek sem hiányzott | Fábián Tibor jegyzete

AKTUÁLIS

23. Diákotthon a közösségért Székelyföld szívében | Különleges közösség éli mindennapjait Székelyudvarhelyen 28. Krisztusban és a borászatban látják a jövőt | Ellátogattunk a BORUM tavalyi győzteséhez a dél-erdélyi Csombordra

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Hajdú Bálint Kadosát, a Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztorát kérdeztük

Címlapfotó: Kalocsai Richárd

2020. február 16.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

II. 16. VASÁRNAP

II. 17. HÉTFŐ

II. 18. KEDD

II. 19. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen…” (Ézs 59) Az Úr keze folyamatosan munkál, hordoz, gyógyít (Jn 5,17). Az ő keze nem rövidült meg (1). Mi szakítottuk ki magunkat az ölelő, védő, óvó, isteni kezek közül (1–2). Mi felejtettük el az Urat. Bűneink elválasztottak minket Istentől. Újabb bűnkatalógust olvasunk hosszú verseken keresztül. Nem értem, miért nem érti a ma embere a bűn fogalmát. Olvassuk el ezeket a bibliai verseket! Ezek tények. Nem lehet ennél pontosabban szólni az elgennyesedett emberi életről: haszontalanságokban bízunk, hiábavalóságokat és hazugságokat szólunk, nyomorúságot foganunk és bajt szülünk (4), gondolataink ártók, lábaink gonosz cél után futnak, pusztulás és romlás jár nyomunkban (7). Pál apostol az ember bűnös állapota kapcsán Ézsaiást idézi, mielőtt a megváltás csodájáról szólna (Róm 3,10–18). Az emberi élet elgennyesedett. Olyan ez, mint egy beteg fog, amely az egész szervezet egészségét veszélyezteti. Kell az áldott kéz, aki szakszerű szeretettel, fájdalmat csillapítva kihúzza a gennyes fogat, kikaparja a gócot, összevarrja a sebet, hogy gyógyuljon a szervezetünk, az életünk. Eszünkbe sem jut addig a fogorvos, amíg nagyon nem fáj a fogunk. Pedig az orvos keze folyamatosan dolgozik, gyógyít, az nem rövidült meg. Örök szeretet ez (21). Lk 7,18–35  119. zsoltár (4) „Emeld föl tekintetedet…” (Ézs 60) A hit csodája az, hogy a láthatón túl látja az isteni lehetőségeket – nem a maga lehetőségeit, hanem az Isten erejét, hatalmát, megsegítő és megváltó irgalmát (1–4). Hitre hív és hitünket erősíti ez a prófécia. Még sötétség van a világban, de mi emeljük fel tekintetünket, mert fölöttünk ott ragyog Isten dicsősége, amely meglátszik rajtunk. A hit csodája: az Úr megváltó szeretetének egyetemessége (5–14). A népek nem azért járulnak Isten népéhez minden kincsükkel, hogy az ettől gőgös és önelégült legyen. Ez nem Isten népének érdeme, hanem az egyetlen Isten cselekvése, aki minden népnek Ura. Ez nem üdvegyetemességet jelent. Az üdvegyetemesség témája soha nem lehet az ember témája, azt Isten magának tartotta fenn (Jn 21,22). A népek közeledése annak megvalósulása, hogy egyszer majd minden térd meghajol az Úr Jézus Krisztus előtt (Fil 2,10–11). A hit csodája, hogy teljességre tekint (15–22). Isten népe mindig arra a kiteljesedett, maradéktalan, megváltott valóságra tekint, amelyet Isten megígért, amely Jézus Krisztusban eljött, és az ő visszajövetelével hiánytalanul megvalósul: igazság, békesség, bőség, öröm (17–18), örök élet az Úr világosságában (19–20). Végleg letelnek a minden tekintetben gyászos napok (20). Erre várunk. Hamarosan meglesz (22; Jel 22,20). Lk 7,36–50  452. dicséret (2) „Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját…” (Ézs 61) Az Úr kegyelmének esztendeje az örömünnep évére utal (3Móz 25,8–55). Minden ötvenedik esztendőben elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, visszaadták az elszegényedés miatt kényszerből eladott javakat. Ennek jeleként megfújták a kos szarvából készített kürtöt: szabadulást hirdettek Isten népének körében, az Úr kegyelmének esztendejét. Mekkora fellélegzés lehetett ez az „elengedés”! Annak közeledte reménységgel töltötte el a nyomorultakat. Jézus Krisztus magára alkalmazta ezt az ézsaiási próféciát, mint amely az ő eljövetelével teljesedett be (Lk 4,17–21). Jézus Krisztus azért jött, hogy örömhírt hirdessen, gyógyítson és megszabadítson, azaz „elengedjen”. A názáreti zsinagógában a mi Urunk a tagmondat közepén megállt az ézsaiási prófécia olvasásában, összegöngyölítette a tekercset, és úgy fűzte hozzá a magyarázatot. A tudós hallgatók meg is rótták azért, hogy csak Isten kegyelméről szólt, bosszúállásáról nem. Éppen ez a krisztusi, üdvözítő szándék tette világossá, hogy akik ezen megbotránkoznak, azok még mindig Isten jogos haragja alatt állnak (Lk 4,22–30). Aki kegyelmet nyert: az örömhírt hirdet, irgalmasan cselekszik és reménységgel tekint szét. Lk 8,1–15  377. dicséret (11) „Jön már Szabadítód! Vele jön szerzeménye…” (Ézs 62) Csak az Úr újjászülő kegyelme teheti újra életessé a pusztaságot, ő építheti újjá a romokat (4–5). Ha az Úr újjászül, ha ő új nevet ad nekünk, ahogy a csaló Jákóbot is győztes Izráellé formálta (1Móz 32,29), akkor van esélyünk életre jutni a mostani halálos vegetálásból. Ha az Úr kézbe vesz bennünket, ha ő tulajdonaivá tesz minket, mint az ifjú a hajadont, akkor lesz itt új élet. Pontosan ezzel a képpel szemlélteti itt a lényegi üzenetet Ézsaiás próféta (5), majd ki is mondja: jön már Szabadítónk, Megváltónk (11–12). Jézus Krisztus

Reformátusok Lapja 2020. február 16.


| AZ IGE MELLETT |

eljött, ővele jött üdvösséges „szerzeménye”, amely által földi életünk elhagyatott pusztaságát (12) az örök élet örömével és békességével ajándékozza meg. Olyanná tesz bennünket, szent néppé, akikben gyönyörködni lehet, és akik tudnak gyönyörködni egymásban is – a mindennapokban is, az örök ellenségeskedés és elégedetlenség helyett (4). Lk 8,16–25  300. dicséret (1) „…van erőm a szabadításhoz!” (Ézs 63,1–14) Isten mégiscsak kiszabadítja hűtlen népét, mert az ő népe (8). Isten önmaga dicsőségéért cselekszik népéért, hiszen Isten dicsőségét nem káromolhatják a világban még saját népének engedetlensége miatt sem. Gyönyörű a fokozás Isten értünk való cselekvésének ajándékaiban (7): ő kiszabadít egy kézzelfogható bajból (8). De az Isten ennél sokkal többet tesz népéért: megváltja azt (9). Ézsaiás folyamatosan hangsúlyozza a megváltás isteni ajándékát, valamint a szabadulás és a megváltás közötti különbséget. Az egyik egy adott, szorult helyzetből vezet ki, mint például a megmenekedés Egyiptomból (11–13), a másik pedig örök és hiánytalan megoldás Isten népe számára. Az Úr a kettő ajándékának együttesében hordozza népét (9). Ennek valósága Jézus Krisztus. Isten maga áll helyt népéért, nem egy angyal vagy követ (9). Isten szabadító és megváltó cselekvésének másik oldala az ő jogos ítélete, haragja (1–6). Ahol kiteljesedik az Isten országa, ott megítél az Úr minden bűnt. Így áll helyre az isteni rend, amely számon kér és eltöröl minden istentelen és másokat megnyomorító vétket. Lk 8,26–39  298. dicséret (7) „Uram, atyánk vagy te mégis!” (Ézs 63,15–64,11) Aki féli az Istent, az látja, milyen nagy az ő bűne és nyomorúsága: régóta olyanok vagyunk, mint a szennyes ruha; bűneink elsodornak bennünket, életünk elhervad, istentelenségünkben vétkeink és nyomorúságaink uralkodnak rajtunk (5–6). Aki féli az Istent, az szabadulásra vágyik (4), és csakis az egyetlen Istenhez fordulva várja a megváltást (3). Ez a felismerés az egyetlen lehetőség, amellyel elkezdhetünk járni az Úr útján, és amely minden igazságunk forrása (4). Ez a felismerés kegyelmi állapot. Aki féli az Istent, az a legnyomorultabb helyzetben is bizonyossággal, de emberi őszinteséggel fordul az Úrhoz. A hit nem tesz embertelenné. Ez a bizonyosság megvallja, hogy minden méltatlanságunk ellenére, „mégis” (7-8) az Isten a mi Atyánk, aki soha nem hagyja el gyermekeit. Ez a bizonyosság ugyanakkor elpanaszolhatja az Úrnak minden fájdalmát, panaszát: saját bűnei miatt pusztává lett kincseit, örökségét, életét (9), valamint azt az emberi kérdését-kérését, hogy meddig gyötri még az Úr – ha jogosan is – népét és ezt az egész embervilágot, hiszen annyi itt a kín (9–11). Urunk, ne haragudj már ennyire (8)! Lk 8,40–56  408. dicséret (6) „Föl van ez írva nálam.” (Ézs 65,1–7) Isten megmondta népének, mi a kedves őelőtte, ami ugyanakkor népe javát is szolgálja. Isten népének bűne leginkább azért kiált az égbe, mert Isten kijelentése, megismert törvénye ellenére bűnöznek. Ő fölírta nekünk a tudnivalókat, és mi mégis engedetlenkedünk. Az idegen szokások, kultuszok gyakorlása elsősorban nem azért bűn, mert azok mások, hanem azért, mert Isten világosan megparancsolta, hogy ezt ne tegyük (3–5). Minden engedetlenség fel van írva Istennél. Rettenjünk meg ezen! Isten megfizet. Ő nem hagyja a bűnt büntetés nélkül. Lehetetlen, hogy az a sok gyalázat, amit itt műveltünk, csak úgy egy legyintéssel el legyen intézve vagy eltűnjön a semmibe (6–7). Bizony, mindnyájan kaptunk kijelentést Isten akaratát, jelenlétét illetően. Mindnyájan kereshettük, követhettük volna őt, ám engedetlenül nem ezt tettük. Isten népének azonban kiemelt bűne, hogy a határozott kijelentés ellenére is hűtlenkedett (1–2). Isten megmagyarázhatatlan kegyelme, hogy mégis keresi, kegyelmével körülveszi, megőrzi népét. Keresi és megtalálja, megszabadítja, újjászüli őket (2). Ő eltörli a jogosan felírt bűnöket, elvégzi, hogy népe is kereshesse Urát, és végre megtisztuljon. Tudunk-e kockázatot vállalni, áldozatokat is hozni azért, hogy a világban is vállaljuk az Isten kijelentett akaratát? Lk 9,1–17  397. dicséret

II. 20. CSÜTÖRTÖK

II. 21. PÉNTEK

II. 22. SZOMBAT

2020. február 16.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Azért azt ne felejtsük el, hogy a börtönbe nem a szakszervezet utalja az embereket, hanem bírósági végzés, tehát valamilyen bűncselekményt elkövettek a fogva tartott atyafiak. Voltak, akik panaszkodtak a körülményekre, amíg lelkészként beszélgetett fogvatartottakkal, a börtöngyülekezet tagjaival? Azoktól, akik bűnbánatot gyakoroltak, nem nagyon lehetett elégedetlenséget, kritikát hallani. Akik égbekiáltó bűncselekményük ellenére sem éreztek bűntudatot, gyakrabban elégedetlenkedtek. Ezt lovagolták meg a kártérítési perekkel. Ezek pedig nyilván nem a fogva tartott testvérek zsenialitásáról beszélnek, hanem azokéról, akik segítenek nekik a perekben. A hit segít elviselni a börtönt is? Nem azok vezették a fegyelmi toplistát a börtönben, akik rendszeresen jártak istentiszteletre. Nem állítom, hogy egyegy fegyelmit ne provokáltak volna ki, de az istentiszteletre járók közössége az intézetben azok közé tartozott, akik fölfelé húzták a szellemi-lelki színvonalat, azokkal szemben, akik távol maradtak Istentől. Nem mondom, hogy tömegesen, de vannak megtérések a börtönben. Aki szabadulása után három évvel is ott van a templomban, az tényleg megtért. Ismerek ilyen testvéreket is.

Lelkész a börtönkörülményekről HEGEDŰS MÁRK

Aki bűntudatot érez, nem panaszkodik a börtönkörülményekre – osztja meg tapasztalatát Koroknai András, a Szegedi Fegyház- és Börtön nyugalmazott börtönlelkésze. Szerinte a hazai börtönök – a többi közintézmény helyzetét is figyelembe véve – elfogadható állapotban vannak.

Milyennek látta a börtönökben lévő életkörülményeket? Az átlagosnál közelebbről ismerve a magyar büntetés-végrehajtás rendszerét, nyugodt szívvel állítom, az állam a lehetőségeihez mérten, sőt inkább erején felül vállal minden költséget azért, hogy a fogvatartás színvonala a józanság határain belül elfogadható legyen. Más kényszerközösségi épületek is vannak: kórházak, laktanyák, kollégiumok. Nincs miért szégyenkezni a büntetés-végrehajtásnak a börtöneink miatt. Szolgálatom idején meglátogattam a klinikán kezelt fogva tartott testvéreket: a nagyfai börtönben van egy nyolcvanfős kórházkörlet, ha azt összehasonlítom az egyik szegedi klinikai épülettel, ahol néhányszor megfordultam, azt hiszem, az ott kezeltek szívesen cseréltek volna a nagyfai szinttel. A szabadultak közül sokan megismernek: egyikükkel beszélgetve kiderült, hajléktalan, parkban alszik, patakban tisztálkodik, kukákból eszik. A börtönben jutott élelem a tányérjára, volt ágya és – ha nem is mindig meleg vízzel, de – tudott tisztálkodni. Mindennapi szükségletek szempontjából a börtön megbízható, például van háromszori étkezés – ez is a valóság része. 6

Reformátusok Lapja 2020. február 16.

Ön milyen körülmények között végezte a munkáját? A dolgozók számára sincs luxus. Az alapszükségleteket – számítógépet, hivatali telefont – a takarékosság szellemében biztosítja a rendszer. El tudtam volna képzelni előkelőbb berendezéseket, de nekem ezekre sosem volt panaszom. A hitélet helyszínei is adottak, mindhárom objektumban, ahol dolgoztam, van szerény állapotú kápolna – sőt, a nagyfai intézet Kálvin-kápolnáját 2014-ben alakították ki, ez kifejezetten szép. Olyannyira, hogy szerintem azt sok kis vidéki gyülekezet megirigyelné. Természetesen vannak elengedhetetlen tárgyi feltételek, de egy lelkész munkájának eredményessége alapvetően nem ezekből következik, hanem lelki-szellemi feltételekből.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD A BÖRTÖNLELKÉSZI SZOLGÁLAT TÖRTÉNELMI HÁTTERE A börtönlelkészi szolgálat Kálvin Jánoshoz köthető. 1540-ben írta, hogy a genfi lelkészeknek szombatonként meg kell látogatniuk a rabokat – mondja Koroknai András. Magyarországon azóta van börtönlelkészi szolgálat, amióta vannak börtönök, noha 1949ben kitiltották innen a lelkészeket. A rendszerváltás után a szabad vallásgyakorlás jegyében újra járhattak a börtönbe lelkészek, de a szolgálat a ma ismert formájában és jogi hátterével 2000-ben indult újra.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FARKAS ZSUZSANNA

Bennünk lobog? A szerző lapunk helyettes felelős szerkesztője

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged” – biztat az Ézsaiás könyvében olvasható igeszakasz, ma éppúgy, ahogy évezredekkel ezelőtt. Sőt, talán egyre nagyobb jelentőséggel bírnak ezek a sorok, hiszen januárban Ausztrália bozóttűztől szenvedő élővilágáért szóltak imáink, de az elmúlt másfél év református vonatkozású hírei közül is szomorúan juthat eszünkbe, hogy tűz pusztított a nagydobronyi gyülekezet imaházában, a nágocsi anyaotthonban, a Ráday utcai kollégiumban és Héderfája határában, ahol múlt szombaton a lángok martalékává lett a műemlék harangtorony. Érthető ezek fényében, hogy a tűz legtöbbször negatívan jelenik meg előttünk: bár melegít, ha

„Mindig ott van az a tűz is az életünkben, amely bár rémisztőnek tűnik, nem rejt fájdalmat. Arra hív, hogy átformáljon – megfoghatatlanul, felfoghatatlanul, de a békéről tanítva. Mi történne, ha engednénk, hogy ez a tűz lobogjon életünkben?” szükségünk van rá, inkább a pusztulást kapcsoljuk hozzá. Épp annyira félelmetes az ember számára, mint minden, amit nem képes irányítani. A lángok hamar vállnak önállóvá és kiszámíthatatlanná, valódi tragédia, amikor életek, sorsok, otthonok és emlékek vesznek oda bennük. Mégis, amikor a tűzről van szó, emlékeznünk kell más eseményekre is: arra, ahogy Isten a lángoló, de el nem égő csipkebokorból szólva jelentette ki magát Mózesnek; arra, amikor tűzoszlopban mutatta vándorló népének az utat; arra, amikor Dániel barátai nem égtek el a tüzes kemencében. Az Úrban bízva Mózes el tudta oltani a tüzet, Illés pedig képes volt vele erejét demonstrálni, majd Isten tűz képében töltötte be és áldotta meg a felépült templomot. A tűz megjelenik a próféták pusztulásról szóló figyelmeztetéseiben, de ott van a biztató szavakban is. Emlékeztet rá, hogy a mi Istenünk ura a tűznek, ura életnek és ura a halálnak. De leginkább arra, hogy azt szeretné, éljünk. Keresztelő János mondta: „Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel

titeket.” Jézus Krisztus azért jött el, hogy helyreállítsa az életünket, és hogy benne, vele, általa lehessen jövőnk. Ő azért jött el és vállalt minden szenvedést, hogy egy másfajta tüzet gyújtson az életünkben – hogy aztán ez a tűz változtathassa meg a világot. A lángok minden fájdalom ellenére eszünkbe juttatják, hogy ne csupán évente két napot töltsünk a Szentlélekkel, ne csak pünkösd ünnepén keressük őt. Figyelmeztetnek, hogy a Szentháromság harmadik személyének tüze nélkül nincs remény, nincs megváltás és nincs egyház sem. Legalább úrvacsoráink és keresztelőink alkalmával megvalljuk az Apostoli Hitvallás részeként, hogy hiszünk a Szentlélekben, de sokszor elfelejtjük, mit is jelenhet ez a mindennapjainkban. Nem kötelező bekezdés ez, amelyet meg kell tanulnunk, hanem a hitünk alapja: a Lélek tüze az, amely képes tartalommal megtölteni a hitet és bátorítani bennünket a legnehezebb időszakokban. Keressük és vágyjuk Isten vezetését a döntéseinkben, mégis olyan könnyen állunk ellen annak, ha a Szentlélek vezetne és hívna új utakra. Pedig ha engednénk neki, hogy ő formálja át életünket, minden apró részlet a helyére kerülne. Elméletben nem kérdés, hogy a sötétség helyett egyértelműen a világosság mellett döntsünk, egy valóságos helyzetben mégsem ez történik. Valójában a sötétség nagyon jó barátunk: eltakarja a kisebb-nagyobb hibákat, nem kell túl messzire tekintenünk, ha körbevesz. Egy idő után egy sötét szobát is érezhetünk a legbiztonságosabb helynek, mert hamar megismerjük és megszokjuk. De ennek nem kell így lennie! Mindig ott van az a tűz is az életünkben, amely bár rémisztőnek tűnik, nem rejt fájdalmat. Arra hív, hogy átformáljon – megfoghatatlanul, felfoghatatlanul, de a békéről tanítva. Mi történne, ha engednénk, hogy ez a tűz lobogjon életünkben? Ha hagynánk, hogy ne csak a tragédiák alkalmával égjenek a lángok, hanem mindennap? Az a tűz nem pusztítana, nem ejtene sebet, de lángra lobbantaná a parazsat, hogy meglássuk, mi a különbség világosság és sötétség között. 

2020. február 16.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Se harang, se ha Szándékos gyújtogatás miatt égett le Héderfája református haranglábja. Az erdélyi település gyülekezete a tűz utáni vasárnapi istentiszteleten, a szinte még füstölgő romok felett megállva úgy döntött: a régivel megegyező haranglábat épít. A helyszínen jártunk, hogy megtudjuk, mi történt, és mit éreznek a helyiek a tűzeset után. Nem haragszanak, nagyon megrendültek, de bíznak Istenben – mondják a Maros megyei falu lakói. Kisebb településeken sosem jelent gondot megtalálni a református templomot – még a pontos cím ismerete nélkül sem –, hiszen elég a csillagos tornyot követni. Amikor február 9-én, vasárnap délelőtt megérkeztünk Héderfájára, ösztönösen pásztáztuk szemünkkel a láthatárt a csillagos tornyot keresve, aztán néhány tizedmásodperc után belénk hasított az érzés: éppen a leégett harangláb, a hiányzó harangok miatt vagyunk itt. Így már csak a helyiek elbeszéléséből tudjuk, hogy a 19. században épített zsindelyes, fából készült építmény jelképe volt a falunak, büszkék voltak rá. Azt, hogy milyen fontos jelképről van szó, a falu címere is mutatja: a búza és a szőlő között, a címer közepén is helyet kapott a református építmény. A torony évek óta ki volt világítva, így az éjszaka érkezők is láthatták már azelőtt, hogy leereszkedtek volna a dombtetőről. A messziről hazatérőket sokszor nyugtatta a harangláb látványa: nemsokára megérkeznek. A torony két harangja pedig generációkon keresztül buzdította az istentiszteletre igyekvőket: induljanak Isten házába hálát adni, imádkozni. Most vasárnap azonban nem a harang, sokkal inkább annak hiánya, a terjedő rossz hír emlékeztette Héderfája lakóit, hogy istentiszteletre kell indulniuk. A hideg miatt a templom helyett a gyülekezeti terembe – ahogy ők hívják, a tanácsterembe – húzódnak be. Támla nélküli szűk padokon, szorosan egymás mellé ülnek a gyülekezeti tagok, hogy mindenkinek jusson hely. Orgona helyett szintetizátoron szól a zsoltár. A szószéknek használt pulpitusnál Nagy Csaba lelkész beszél, feje fölött bekeretezett festmény, rajta a harangláb. A tekintetek hol a lelkészre, hol a néhai építményre ugranak. Közben a palástos tiszteletes Nehémiás könyvét idézi a Bibliából: „Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát.” (Neh 2,17) 8

Reformátusok Lapja 2020. február 16.


arag

| AKTUÁLIS |

– A felvázolt állapot hasonlít arra, amelyben mi vagyunk – fűzi hozzá a lelkész, utalva arra, hogy Jeruzsálem a választott népnek olyan, mint a szeme fénye. Templomuk a népnek reménységet adott, ugyanúgy, ahogy az ő gyülekezetüknek. – Biztos vagyok benne, hogy ez a tragédia, amely most a lelkünket és a szívünket átjárja, gyülekezetünk javára fog szolgálni, erősebb lesz a közösségünk, mint volt – teszi hozzá. A prédikáció közben folyamatosak a sóhajtások, van, aki szipogva nyeli a könnyeit, másvalaki némán törölgeti azokat. A férfiak is. Az istentisztelet hangulata visszaadhatatlan, inkább hasonlít temetésre, mint hagyományos vasárnapi liturgiára.

ELOLVADTAK A HARANGOK Ezt a hangulatot tovább erősíti, amikor a lelkész bejelenti, hogy a gyülekezet most együtt kivonul a temetőbe, ahol a harangláb állt. A „gyászoló család” némán megy az utcán. Óvatosan lépnek, aszfalt nincs, csak jég. A temető bejárata egy székely kapu – a lelkész megjegyzi, ez alatt nem fért be a tűzoltóautó, valaki más hozzáteszi, ezen mindenképp változtatni kell a jövőben. A domboldalon felkapaszkodik a tömeg, közben fel-feltekintenek, emlékezetükben még látják, hol kellene állnia a haranglábnak. Ami maradt: koromfeketére égett gerendák és a harangot tartó szerkezet. Minden használhatatlanná vált, a tűz olyan pokolian forró volt, hogy még a harangok is szétolvadtak benne. A lelkész az üszkös gerendák fölött idézi a Szentírást: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” (2Kor 4,8–9) A gyülekezet a 90. zsoltárt, a magyar, majd a székely himnuszt énekli. A temetési hangulatot két néni erősíti meg, akik azt mondják, tényleg úgy érzik magukat, mintha közeli családtagjukat veszítették volna el. Erzsébet és Etelka felidézik: gyerekkorukban szüleikkel, nagyszüleikkel és dédszüleikkel közösen mentek templomba ebben az irányban, a harangláb mellett. Gyerekként itt játszottak, itt szedtek ibolyát. – Ez volt a falu jelképe, borzasztó, ami történt, nagy veszteség ért minket – mondja egyikük, míg a másik így fejezi ki magát: – Olyan, mintha kiszakítottak volna egy darabot a szívünkből.

ELDÖNTÖTTÉK, ÚJRAÉPÍTIK A lelkész kérésére a gyülekezet visszatér az imaházba. Kivétel nélkül együtt marad mindenki, hisz fontos dolgokat kell megbeszélniük. Nagy az egyetértés köztük: úgy határoznak, újra kell építeni a haranglábat, és abban is egyetértenek, hogy a régivel megegyező kinézetűt szeretnének. Ahogy ezt kimondják együtt – szinte közfelkiáltással –, némi megkönnyebbülést érzünk rajtuk. Van remény, hogy az élet visszatér a régi kerékvágásba. 2020. február 16.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Mivel Héderfája majdnem minden lakója magyar és református, nem meglepő, hogy a polgármester is a gyülekezet tagja. Szakács Béla a Küküllőszéplaki Polgármesteri Hivatalt vezeti, öt falu tartozik hozzá, köztük Héderfája. A falu vezetője, hiába gyakorlott szónok, a gyülekezet elé állva a könnyeivel küszködik, csak nehezen tud megszólalni. Azt ígéri, az önkormányzat is segíteni fog, hogy újjáépülhessen a harangláb. – Úgy fogok rajta dolgozni, mintha a sajátomat építeném – teszi hozzá. A polgármester rendőrségi információkra hivatkozva elmondja, hogy egy tizennyolc éves, a faluban élő fiatalembert gyanúsít a rendőrség, akit őrizetbe is vettek, és kezdeményezték az előzetes letartóztatását. A gyülekezet nem lepődik meg, érezhetően tudják, kiről van szó. Kiderül: kétszer próbálta már a haranglábat is felgyújtani, máshol is okozott tüzeket a faluban. Pár nappal ezelőtt a kastélynál gyújtogatott, és a saját csűrjükben is – mondják a helyiek. Nagy Csaba lelkész arra kéri a gyülekezetet, ne haragudjanak se a fiúra, se a gyanúsított családjára, ne tegyenek rájuk megjegyzéseket, még csak csúnyán se nézzenek rájuk.

Most vasárnap nem a harang, sokkal inkább annak hiánya, a terjedő rossz hír emlékeztette Héderfája lakóit, hogy istentiszteletre kell indulniuk. PIZSAMÁBAN FUTOTT KI A TŰZHÖZ A tanácskozás után néhány gyülekezeti taggal beszélgetünk tovább. András odalép hozzánk és elmondja, hogy imádkozni jött az istentiszteletre, és Isten útmutatásában bízik, hogy segít megoldani a kialakult helyzetet. Később Teréz arról beszél, hogy a tűz éjszakáján csak hallotta a tűzoltókat, nem tudta, pontosan mi zajlik a faluban, de imádkozott. Borzasztó, ami történt – mondja. – Pizsamában futottam ki az útra, úgy néztem a tüzet a falu közepén, szóhoz se jutottam, csak reszkettem – idézi fel a tűz éjszakáját Anna. A gyülekezeti tagok egymást értesítették telefonon, Szabó József gondnokot unokaöccse hívta. Újra és újra könny csillog a szemében, ahogyan felidézi a történteket, meg sem próbálja leplezni az érzelmeit. A kérdésre, mit jelentett neki a harangláb, elakadó hangon azt suttogja: – Mindent – majd, már hangosan hozzáteszi: – Itt nőttem fel, látom a kertből, látom az ablakból, nagyon hiányzik. Szomorú volt harangszó nélkül jönni az istentiszteletre, és ez nem csak emiatt rossz, arra is gondolnunk kell, hogy a halottainkat harangszó nélkül kell kivinnünk a temetőbe. A gondnok mindezek ellenére alapvetően bizakodó. Szeretne majd interjút adni nekünk akkor is, amikor elkészül a harangláb, mert igenis újra fogják építeni – teszi hozzá. – Ez a 10 Reformátusok Lapja

2020. február 16.


| AKTUÁLIS |

helyzet összefogja az embereket, nagyobb lesz az összetartás a faluban – mondja.

MÁSFÉL PERC ALATT TELJESEN LÁNGBA BORULT – Összefogás tényleg van, ez már most érezhető – mondja Nagy Csaba lelkész. Elmeséli: ő volt az első, aki kiért az égő haranglábhoz. Azóta is, ha lehunyja a szemét, a tüzet látja. Kilencven másodperc elég volt, hogy az egész fából készült szerkezet lángoljon. Tehetetlenséget érzett, ahogy várta a tűzoltókat. A lelkész az egy héttel ezelőtti vasárnapi istentiszteleten azt mondta a gyülekezetnek, jól nézzék meg a haranglábat, mert lehet, hogy nem fogják többet látni. Ez jól jelzi, mennyire féltek az emberek a faluban a korábbi tűzgyújtási kísérletek és gyújtogatások miatt.

A település első haranglábát egyébként a 18. században építették. Mivel a türelmi rendelet miatt nem építhettek tornyos templomot, ezt a megoldást találták ki akkor – magyarázza a lelkész. A most leégett szerkezet vélhetően a 19. században épült. Értékét nehéz megbecsülni, felmérni, a polgármester szerint százezer euró, azaz harmincnégymillió forint a kár mértéke. Az elmúlt évtizedben sokat költöttek rá, felújították, kivilágították, elektronizálták is. A nagyobb harang ráadásul egyszer megrepedt, így azt újra kellett öntetni. A biztosító még nem helyszínelt, de a lelkész bízik benne, hogy kapnak kártérítést. Haragszik-e? – kérdezzük a lelkészt. Visszakérdez, hogy úgy éreztük-e magunkat közöttük, mint akik haragszanak. Nem – feleljük, mert tényleg a harag szikráját sem tapasztaltuk a gyülekezetben. A lelkész így folytatja: – Bizonyságot kell tenni a hitünkről, nem tántorodunk meg. Nagy Csaba hozzáteszi: – Ahogy a Székelyföldön szokták mondani, meg kell emberelni magunkat, de én hozzáteszem, Isten segítségével.  HEGEDŰS MÁRK, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Önkéntesek nélkül nem megy Messze még a nyár, és a szeles februárban nehéz elképzelni, hogy néhány hónap múlva ismét több száz hátrányos helyzeKOCSIS tű gyermek lubickol majd a Balatonban a JULIANNA Bárka tábornak köszönhetően. De hogy ez megvalósulhasson, a szervezőknek – alkalmazva az elmúlt két esztendő tapasztalatait – még sok feladatot kell megoldaniuk. Ezek közül az egyik legfontosabb és legaktuálisabb a megfelelő oktatók és önkéntesek toborzása. Többek között erről kérdeztük Becze Orsolyát, a tábor szakmai vezetőjét.

12 Reformátusok Lapja

2020. február 16.


| INTERJÚ |

Immár a négyéves projekt harmadik évadánál tartunk. Hol tartanak jelenleg az előkészületek? Gőzerővel folyik az oktatók és önkéntesek jelentkezése, akik a 2020-as táborainkban munkatársainkként vesznek majd részt. Január 27-én megkezdődött az intézmények jelentkezése is. Habár a férőhelyeink több mint hetven százaléka már betelt, még vannak elérhető turnusaink, ezekre érdemes minél hamarabb jelentkezni. Milyen kritériumok alapján választják ki a részt vevő intézményeket? Minden református fenntartású oktatási intézmény, tanoda és a nevelőszülői hálózat kap lehetőséget a részvételre, de a kiválasztásnak szigorú feltételei vannak. Mivel a tábor kiemelt célcsoportja a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek, ezért alapvető kiválasztási szempont, hogy az adott intézményből ilyen státuszú gyerekek is jöhessenek. Ezt harminc százalékos részvételi arányhoz köti a pályázat. Tehát az egy adott intézményből jelentkező gyerekek harminc százalékának ebből a célcsoportból kell kikerülnie. Tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek olyan intézmények, amelyekben a jelentkezők között százszázalékos a hátrányos helyzetű gyermekek részvételi aránya, és lesznek olyanok is, ahol ezeknek az ellenkezője igaz. Ezekben az esetekben a tábor összlétszámában kiegyenlítődnek ezek az arányok. Habár a kezdetekben az intézmények megkapták a tájékoztatást a program céljáról, az integrálásról, akadtak súrlódások – a társadalomban tapasztalt viszonyok alkalmanként leképeződtek a táborban. Van olyan, aki kipróbálta a Bárka tábort, de a továbbiakban nem szeretne részt venni benne? Van olyan intézmény, amelynek képviselői tavaly úgy érkeztek a táborba, hogy nem értették pontosan, hová, milyen közegbe jönnek. Azonban ők is úgy mentek haza, hogy hasznosnak érezték a tábort, és jövőre is vissza szeretnének térni. Az idei jelentkezésekben meg is mutatkozik, hogy azok az intézmények, amelyek már részt vettek a táborban, a következő években is élnének a lehetőséggel. Ez örömteli hír, hiszen tavaly is tapasztalták a már említett súrlódásokat gyermek és gyermek, pedagógus és pedagógus, illetve pedagógus és gyermek között. A program részben éppen az ilyen konfliktusok megelőzését és kezelését hivatott segíteni. Ez azonban nem tanulható könyvből, csak a gyakorlatban. Tehát a súrlódásokra, a vitákra, még a konfliktusokra is úgy tekintünk, mint az élet természetes velejáróira, azok feloldásán keresztül megtanulható és megtanítható az empátia, az elfogadás. A kísérő pedagógusokat is érzékenyítjük, igyekszünk nyitottabbá tenni őket a különböző szociokulturális helyzetű gyerekek iránt. Az elfogadóképesség csiszolása nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek saját élménye is. Rájuk is pozitív

hatással van a tábor elfogadó és támogató közege, az élménypedagógiai keretbe ágyazott színes programkínálat, amelyből mindenki azokat az impulzusokat viszi magával, amelyek őt leginkább építik. Közösséget építünk mindenféle gyerekből és felnőttből. A Bárka különleges módszerrel, az élménypedagógiával igyekszik változtatni a gyerekek sorsán. Vannak olyan iskolák, amelyekben a tanév folyamán is alkalmazzák a tanultakat? A táborban a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely jóvoltából a kísérő pedagógusok is részt vehetnek élménypedagógiai bemutató foglalkozáson. Ez ugyan nem tréning, de belekóstolhatnak abba, milyen módszerekkel dolgoznak a tábori foglalkozásvezetők. Azt tapasztaljuk, hogy igény mutatkozik a pedagógusokban, hogy ha tudnak erre forrást teremteni, akkor a tanév folyamán részt vegyenek ilyen irányú, teljes képzésen. Nemrég például – a szintén tábori résztvevő – göncruszkai iskolában tartottak az említett pedagógiai műhely munkatársai hasonlót. A legtöbben itt, a táborban ismerkednek meg a módszerrel, de persze olyan is van, aki úgy érkezik, hogy már a módszertani kultúrája része az élménypedagógia. Hány gyermeket fogadnak idén nyáron? Összesen ezerhatszázat: nyolc turnusban, turnusonként kétszáz gyereket. Már javában tart az oktatók, azaz az élménypedagógiai foglalkozásvezetők kiválasztása. Milyen kritériumok alapján döntenek? Turnusonként húsz oktató, huszonkét önkéntes, három lelki segítő és egy egészségfejlesztő gondoskodik a gyerekekről. A leendő oktatók február 15-ig, míg az önkéntesek – a fedélzetmesterek – február 29-ig jelentkezhetnek. Az élménypedagógiai foglalkozásvezetőknél elvárás, hogy elvégezzenek legalább egy alapfokú élménypedagógiai képzést, legyen tapasztalatuk a gyermekfoglalkozások élményközpontú vezetésében, és természetesen alapvető a gyermekközpontú értékrend, hogy legyenek nyitottak, elfogadók a gyerekek iránt. Előnyt élvez az, aki már vett részt Bárka táborban. Vannak idén új jelentkezők, vagy inkább azok az oktatók vágynak, jönnek vissza, akik már voltak a táborban? Érdekes, hogy sok olyan jelentkezőnk van, aki tavaly vagy az első évben oktatóként vett részt a táboroztatásban, most pedig önkéntesként, azaz pótapuka-pótanyukaként szeretné segíteni a táborlakókat. Ennek oka, hogy szeretnének más szerepeket is kipróbálni, más minőségben is időt tölteni a gyerekekkel és saját magukat is új kihívások elé állítani. Természetesen mellettük vannak új jelentkezők is. Mi történik a kiválasztás után? A legalkalmasabb  jelöltekkel szerződést kötünk. Kötelező részt venniük a felkészítő hétvégén, amely a táborban várható esemé2020. február 16.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

nyekre, szituációkra készíti fel a munkatársakat. Ezen az egész stáb egyszerre, párhuzamos foglalkozásokon vesz részt. Ezután – még a turnusok előtt – turnustalálkozókat is szervezünk, ahol pedig már szűkebb körben találkoznak az adott hét munkatársai. Ezek elsődleges célja, hogy megismerjék egymást, és így már közösen, oldottabban készüljenek a táborra. Úgy tudjuk, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely az elmúlt időszakban több Bárka-specifikus képzést is meghirdetett. Nagyon sok traumát, kudarcot elszenvedett, bántott, magára hagyott gyerek érkezik a táborba. Annak érdekében, hogy a stáb még hatékonyabban tudjon segíteni nekik, fontos, hogy új eszközökkel, új módszerekkel ruházzuk fel őket. Így született meg az ötlet a továbbképzésekről, amelyeket sikerült beépítenünk a programba. A Zsinat lehetővé tette, hogy a Bárka tábor munkatársai idén még több ingyenes képzésen vegyenek részt ugyancsak a Kalandok és Álmok-műhely vezetésével. Ilyen például az erőszakmegelőző vagy alapfokú élménypedagógiai képzésünk – utóbbit elsősorban az önkénteseknek ajánljuk, hogy ők is lássák, miről szólnak a foglalkozások. Rendezvény- és táborszervezői képzést is szervezünk az animátoroknak, a szakmai foglalkozásvezetőknek pedig haladó élménypedagógiai képzést kínálunk, hogy ők is fejlődhessenek. Élnek a lehetőséggel? Igen, nagyon örülnek a lehetőségnek, rendszeres a túljelentkezés. A képzések arra is lehetőséget nyújtanak, hogy felkészítse őket más tábori szerepekre. Ha egy fedélzetmester elvégezi az élménypedagógiai képzést, a következő évben már animátori szerepre is jelentkezhet. Ezzel szeretnénk a stáb odaadó munkáját is elismerni, hiszen a szakmai fejlődésen túl személyiségükben is épülni és gazdagodni fognak. Mi a legnehezebb feladat most, a tábort megelőző hónapokban? A jelentkezések koordinálása. Hogy mindenki kapjon lehetőséget, alternatív megoldást. Ha például valamelyik turnusra túljelentkezés van, akkor dolgozunk azon, hogy a létszám felettieket átirányítsuk más turnusokba. Célunk, hogy minél több gyereknek adjunk esélyt a táborozásra. Sok erőfeszítést igényel az önkéntesek megszólítása, elérése is. Kevesen vannak? Még nincsenek elegen, de a jelentkezés még nem zárult le. Emellett nagyobb szakmai szerepet szánunk a gyerekeket kísérő tanároknak is. Mi lenne az? A kísérő pedagógusok vannak egész tanévben a gyerekekkel, a szerepük megkérdőjelezhetetlen, ők a legfontosabb szakmai partnereink. Így érthető módon sokan nehéz szívvel engedik át a gyermekek felügyeletét, nevelését – a saját szerepüket – másoknak, akkor is, ha csupán egy hétről van szó. Szeretnénk, ha 14 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

ezt inkább lehetőségként élnék meg, amikor új helyzetben láthatják a gyerekeket, és plusz információkat nyerhetnek róluk a foglalkozások vezetőitől, miközben a foglalkozások előkészítésének, levezetésének terhét nem viselik magukon. Ezért kiemelt szerepet kapnak a táboroztatásban. Ilyen például az éjszakák felügyelete. Az első évben éjjel is az önkénteseink vigyáztak a gyerekekre. De rájöttünk, hogy jobb, ha ebben az időszakban a gyerekek a kísérőikkel vannak. Persze az esti fektetés a stáb feladata marad: ez olyan meghitt pillanatokra ad módot, amikor a fedélzetmester egyéb feladatok nélkül lehet együtt a rábízottakkal, nem zavarja meg őket semmilyen más foglalkozás. Szeretnénk elérni, hogy a kísérő pedagógusok a Bárka teljes értékű tagjainak, fontos részének érezzék magukat. Így – mint minden szakmai munkatársunknak – igyekszünk nekik is fejlődési lehetőséget biztosítani. Ezért aktívan részt vállalhatnak a nagy játékok levezetésében, illetve az egész éves fáradságos munkájukat szeretnénk azzal megköszönni, hogy olyan szakmai előadás- és workshop-sorozatot kínálunk nekik neves szakemberek vezetésével, amelyek megkönnyíthetik évközi munkájukat, és amelyek témáit a szakmai érdeklődésüknek megfelelően állítottuk ös�sze. Például a kiégés, az iskolai zaklatás és erőszak megelőzése, a mediáció és az alternatív pedagógiai eszközök rendszere témakörében. Számukra így válik a tábor nemcsak kikapcsolódássá, de egyfajta szakmai identitásképző közösségi élménnyé is, amely alkalmat ad a diskurzusra, a partneri véleménycserére. Van, ami ebben az esztendőben több figyelmet kap? Az internetes zaklatás kezelése mind a kísérők, mind a gyerekek tekintetében. Nagyobb hangsúlyt kap az erőszak-, az agresszióés a konfliktuskezelés is. Mindez azonban nem valósulhatna meg a stáb munkája nélkül, akik minden tudásukat, hitüket, szeretetüket beleteszik ebbe a munkába. Csak így, közösen lehet a kitűzött céljainkat megvalósítani.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ HÁTRÁNYKOMPENZÁCIÓ SZERETETTEL ÉS ÉLMÉNYPEDAGÓGIÁVAL A Bárka tábor a Magyarországi Református Egyház (MRE) nagyszabású esélyteremtési programja, amelynek köszönhetően négy év alatt hatezerötszáz gyermek táborozhat ingyenesen két helyszínen, Balatonfenyvesen és Balatonszárszón. A nyolcszázmillió forintnyi európai uniós pályázati forrásból megvalósuló eseménysorozatban hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, valamint sérült gyerekek vehetnek részt. A gyerekek az MRE önkénteseinek és a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársainak köszönhetően élménypedagógiai fejlesztő foglalkozásokon és jól szervezett szabadidős programokon keresztül szerezhetnek életre szóló élményeket. A Bibliából származó elnevezés adja a program kerettörténetét is: a résztvevők ehhez kapcsolódó szerepeket kapnak. Így lehet a turnusvezető „felfedező”, az élménypedagógiai foglalkozásokat vezetők „kapitányok”, a szabadidő-szervezők „kormányosok”, a gyerekek szükségleteiért felelős önkéntesek „fedélzetmesterek”, a lelki vezetők „halászok”, a gyermekek pedig „matrózok”.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Fél a szív a szeretettől, mert megöli az ént, a sötét zsarnokot – mondja az ősi keleti bölcsesség. Ez még a szülői, házastársi, rokoni, baráti szeretetkapcsolatokban is tapasztalható igazság, hát még akkor, amikor az ellenségről van szó! A hegyi beszéd csúcsa éppen ezt emeli életünk és magatartásunk középpontjába. „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,27–28) Jézus példáiban világos, hogy a szeretet nem jóérzés, szimpátia dolga, nem érzelem vagy hangulat, hanem életforma. A peres eljárás területéről hoz hasonlatot. Ha valakinek az arcára ütöttek, a jog szerint pénzbírsággal sújthatták az elkövetőt. A jobb arcra mért ütés dupla pénzbüntetéssel járt. A zálogjog a szegények esetében azt írta elő, hogy elvehették a felsőruhát attól, aki tartozott valakinek. Jézus azt mondja, hogy ne menj bíróságra, ne vidd perre az ügyedet, hanem add a dupláját annak, amit rád mértek. Hallgatóságát éppen azok alkotják, akiket jogtalanság és sérelem ért, mások áldozatai lettek. Nekik mondja, hogy mégse áldozatnak tekintsék magukat. Formálódjanak át a gyűlölködés kínjában, a jog és a bosszú helyett a szeretet magatartását válasszák. Alapvető ösztönünket kell félretenni ehhez, az önvédelem és a vagyonvédelem ösztönét. Jézus a lehetetlenség mércéjét kínálja. Önfeladást. Miért jó, ha így kiszolgáltatom magam másoknak? Képtelenség. Őrültség. Kockázatos. Sérti az igazság- és a biztonságérzetünket. Engedjük, hagyjuk, hogy ellenségeink bántsanak, megpofozzanak? Megéri? Hiszen ettől fölbátorodnak, visszaélnek ezzel a magatartásunkkal. Ez nem parancs, nem is lehet így élni, csak akkor, ha ez a meggyőződésünk. Erre csak valami radikális szemléletváltás, a gondolkodás teljes megváltozása, a krisztusi szabadság boldog átélése képesít. Emberi erővel nem megy: Krisztus ereje, Lelke adja ezt. Már régen nem az emberségről van szó, hanem az istenfiúság lelkületéről. Keresztelő János még csak arra hív, hogy akinek két ruhája van, az adja az egyiket annak, akinek egy sincs. Ez az osztozás, felezés is emberfeletti döntésnek tűnik az üzleti szellemű világban. Adok, és talán visszakapom, amikor nekem van rá szükségem, mint a mesében: jó tett helyébe jót várj! De Jézus szavai túlmutatnak ezen, kitágítják, a lehetetlenségig fokozzák az emberség szabályát. Messze túlemelnek az emberi jogok világán, a szeretet isteni világába. Ne féltsük a sötét zsarnokot? 

IMÁDKOZZUNK!

Egy-egy meleg napsugárral már végigsimítottad a földet, Uram. Olyan jó volt érezni a tavasz előszelét! Köszönjük. Mintha kön�nyebb lett volna egymásra nézni és akár az örömökről, akár a gondokról beszélni azokon a napokon. Milyen nagyon kellenének ilyen napsugarak a házasságokba is, Istenem! Elhidegüléseket felmelegítő, fagyott szíveket gyógyító, kiüresedéseket új élettel megtöltő, áldott fényre, melegségre, Igéd világosságára. Te tudod, hogy nem jó nekünk egyedül lenni, de közben nem tudunk jól együtt lenni sem. Tele vagyunk sérüléssel és sértődöttséggel. Tele vagyunk hiánnyal és vággyal. Mindennel, ami nem közelebb visz a másikhoz, hanem falakat épít. De tudjuk, hogy nálad megpihenhetünk, nálad elcsendesülhetünk. És gyógyító jelenlétedből szeretettel telve léphetünk egymás felé. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Magdalai Mária Lukács evangéliumát az „asszonyok evangéliumának” szokták nevezni, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szentíró különös figyelmet fordít a nők helyzetére az evangéliumon belül. Heti bibliai szakaszaink sorában olvasunk a Jézust követő asszonyokról, ami Lukács evangéliumának saját anyaga: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.” (Lk 8,1–3) A felsorolás elején ott találjuk Máriát, akit Magdalainak (Magdalából valónak) neveztek. Neve kilencszer fordul elő az evangéliumokban. Különösen érdekes, hogy mindössze csak egyetlenegyszer van önmagában említve (vö. Jn 20,1–2; 11– 18), a többi esetben mindig egy csoport részeként, egy kivétellel mindig első helyen. Ez a személy kiemelt szerepét hangsúlyozza. Magdalai Mária mind a négy evangélium szerint ott van, amikor Jézust eltemették, ő az első, aki felfedezi az üres sírt, és ez az asszony Jézus feltámadásának legelső tanúja. Magdalai Máriát a nyugati egyház hagyományában a tékozló fiú (Lk 15,11–32) női ellenpárjaként értelmezik, és azonosítják azzal a bűnös asszonnyal, aki Simon farizeus házában megkente Jézus lábát (Lk 7,36–50). Ez a történet megelőzi a Jézust követő asszonyokról szóló szakaszt. Mária Magdolna személyéről csak annyit tudunk, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Mk 16,9; Lk 8,2), ami utalhat arra, hogy lelkileg igen megkötözött lehetett, de a találkozása Jézussal és gyógyulása az Úr követőjévé és az evangélium hírnökévé tette.  SZETEY SZABOLCS 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

A felelősséggel élni kell!

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon (Lk 12,48)” – vallja Édes Árpád, a kiskunhalasi gyülekezet vezető lelkipásztora. A Bács-Kiskun megyei kisvárosban nem nehéz reformátusokkal találkozni, hiszen a település központjában a templom mellett egyházi fenntartású óvoda, iskola és szociális otthon is működik. Aki pedig messzebb él, vagy éppen úton van, annak csak a rádiót kell bekapcsolnia, a gyülekezetnek ugyanis saját csatornája van. A missziós munkának előbb-utóbb beérik a gyümölcse, ez évben például már több mint hatvanan tesznek majd konfirmációs fogadalmat. A kiskunhalasi lelkészi hivatal tekintélyt parancsoló szobái egy csapásra vidám és otthonos közösségi térré változnak, ahogy megjelenik Kántor, a segítőkutya – mi is vele találkozunk az elsők között. A kistestű keverék otthonosan mozog a parókia udvarán, jó néhány istentiszteletet és hittanórát végigült már, Kántor ugyanis mindenhova elkíséri gazdáját, aki augusztus óta szolgál a gyülekezetben: Arany-Michels Tímea epilepsziával él, ezért különleges kutyája nélkül szinte egy lépést sem tesz. Az állat megérzi a rohamokat, és ugatással, ugrálással akár öt-hat órával előre is jelezni tudja azokat. – Amikor idekerültünk, a kutyát sokkal hamarabb megjegyezték az itteniek. Az iskolában is úgy emlegettek, hogy a kutyás tanár néni – köszönt bennünket a fiatal lelkipásztor, aki férjével egy apró borsodi faluból költözött Kiskunhalasra. Itt a korábbi tapasztalataikra építve rögtön bekapcsolódtak a gyülekezeti munkába. – Próbáljuk beindítani a cigánymis�sziót. Kicsit szokatlan ez nekünk Borsod után, de nagyon szeretjük ezt a szolgálatot. Itt teljesen más a cigány kultúra, sokszor nem is értjük őket, mert saját nyelvükön beszélnek. Házaknál tartunk alkalmakat, nagyon sokat játszunk a gyerekekkel, kötetlenül beszélgetünk – foglalja össze eddigi tapasztalatait Tímea.

KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ ISKOLA A lelkipásztort nemcsak családok fogadták szeretettel, hanem a templomtól néhány száz méterre álló református iskolába is gyorsan beilleszkedett. A Szilády Áron Református Gimnáziumban csaknem hatszáz diák tanul nyolc- és négyévfolyamos képzésben, az intézmény – névadójához méltó módon – igazi reformátori szellemiségű iskola. Tantárgyak helyett sokszor 16 Reformátusok Lapja

2020. február 16.


| REFORMÁTUS ÉLET |

projektek és témahetek alapján tanítanak, az ötödik osztályosok most például egy képzeletbeli tanyán dolgoznak. – Ennek az a célja, hogy a diákok négy-öt fős csoportokban különböző témákat dolgozzanak fel egy-egy tanév alatt. Most választanak egy települést, és év végén be kell mutatniuk a történelmét, vallását, mezőgazdaságát, domborzatát. Itt több tantárgy is összedolgozik, például a természetismeret-órán az állatokról és növényekről tanulnak, rajzórán pedig megtervezik a házat – avat be bennünket Szabó Ferenc, az iskola igazgatóhelyettese. Mint mondja, a tanításon túl rendkívül fontosnak tartják a diákok lelki nevelését is, így például minden hétfőn közös áhítattal kezdik a hetet, de a hittanóráknak is fontos szerep jut. Talán ennek is köszönhető, hogy érettségi után több diákjuk is a teológián folytatta tanulmányait. A diákok hitbeli erősödése mellett a tanárok lelki növekedésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Kovács Teodóra Krisztina, az iskola lelkésze szerint a pedagógusoknak legalább akkora támogatásra van szükségük, mint a diákoknak. – A gimnáziumban rendkívül sok teher van a pedagógusok vállán, gyakran reggeltől estig itt vannak. Amikor idekerültem, alapvetőnek tartottam a tanári bibliaórák bevezetését, és minden értekezlet előtt áhítatot tartok. Idén újdonság az is, hogy minden reggel, tanítás előtt, úgynevezett reggeli csendességgel készülünk fel a napra – fogalmaz a lelkész.

A Kossuth Rádió február 16-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a kiskunhalasi református templomból közvetít istentiszteletet.

NEM LEHET KÖTELEZŐ Az iskola fontos missziós területe a kiskunhalasi gyülekezetnek – mondja Édes Árpád vezető lelkész. A református közösség kapui pedig minden korosztály előtt nyitva állnak: a fiatalokat több ifjúsági csoportba várják, ahol megoszthatják gondolataikat, érzéseiket. – Az ifiseink nagy része a Sziládyból került ki, de ez nem jár azzal, hogy aki beiratkozott az iskolába, az máris érdeklődni kezd az istentiszteletek iránt. Hívjuk és várjuk őket, de a kényszerítés eszközével nem élünk, nem tartjuk célravezetőnek – hangsúlyozza a lelkipásztor. Így a templomlátogatás sem kötelező, ennek ellenére a fiatalok szép számmal kapcsolódnak be a gyülekezeti életbe. – A református oktatás nem azt jelenti, hogy az első tanévben futószalagra kerül a gyermek, majd a végén legördül a református, hitvalló felnőtt. Igyekszünk felmenő rendszert kialakítani a gyülekezetben, amelyben kézről kézre tudjuk adni a gyerekeket, majd a fiatalokat – foglalja össze Édes Árpád. Ebben nagy segítséget nyújt, hogy átfogó intézményrendszer épült ki, ugyanakkor van a gyülekezetnek baba-mama köre, ahonnan elindulhatnak a gyerekek. Onnan bekerülnek saját óvodájukba, iskolájukba és gimnáziumukba, mindeközben folyamatosan élhetnek a gyülekezeti kapcsolódás lehetőségével: vasárnaponként gyerek-istentiszteleteket tartanak, és minden évben szerveznek nyári táborokat. A módszer hatásosnak bizonyul, idén hatvan konfirmandus készül fogadalmat tenni. – Előrehoztuk a konfirmáció időpontját tizenhárom éves korra, mert azt tapasztaltuk, hogy 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

nyolcadik osztályban a ballagás és a nyelvvizsgák annyi plusz teherrel járnak, hogy nehéz méltóképpen beilleszteni ezek közé a fogadalomtételt. Ráadásul ennyi idősen nyitottabbak, befogadóbbak a gyerekek – mondja a lelkipásztor.

VISSZA A JÖVŐBE Édes Árpád jól ismeri a fiatalok lelkivilágát, hiszen négy évig egyetemi lelkészként szolgált Budapesten. Ezután került vissza Bács-Kiskun megyébe, ahogyan ő fogalmaz: „vissza a jövőbe”. – A lelkészi pályámat a szomszédos településen, Tázláron kezdtem, akkor ismerkedtem meg a halasi gyülekezettel is – már akkor felvetődött, hogy ide kerüljek lelkipásztornak – idézi fel. – Végül 2003-ban Budapestre hívtak egyetemi lelkésznek, majd 2007 decemberében kerültem ide, Kiskunhalasra. Egyáltalán nem éltem meg veszteségként, mert nagyon szerettem azt a munkát is, fiatal éveim szép fejezete volt az egyetemi lelkészség, de a megállapodott lelkészi életforma itt, Kiskunhalason várt. Az új feladattal pedig egy hatszáz fős gyülekezet és egy felújításra váró templom is járt. Mint megtudjuk, a kiskunhalasi gyülekezet a magyarországi reformációval egyidős lehet, az első dokumentáció 1643-ból származik, és egy harangöntésről szól. A templom történetében 1772 is jelentős év: ekkor emelték ugyanis annak ellenére, hogy még Mária Terézia volt az uralkodó, és nem létezett a türelmi rendelet, elvileg nem is épülhettek volna református templomok. – Úgy tudjuk, csupán a felújításra kaptak engedélyt az ősatyák, így amikor a kiskunmajsai plébános átjött, felháborodva látta, hogy itt valami több történt – fogalmaz a lelkész. A település rohamosan növekedni kezdett, és az istentiszteletre járók száma is folyamatosan emelkedett, így hamarosan új templomot kellett építeniük. A most látható formát a 19. század elejére érte el. Néhány hónappal ezelőtt fel kellett újítani, mivel a homlokzatról elkezdett leválni a vakolat, veszélyessé téve az épületet. A templom mostanra már teljesen biztonságos, a padokban vasárnaponként mintegy százötvenen ülnek, de a falakon kívül is számos alkalmat szerveznek, így erősítve az összetartozást. A felújítási munkálatok motorja Bödecs Pál, az intézmények főigazgató-lelkésze, aki feleségével, Bödecsné Szalai Hajnalkával több mint huszonhét éve szolgál a gyülekezetben. Reményeik szerint szeptember 6-án adnak az 1848ban épült történelmi orgonájuk megújulásáért is hálát adhatnak.

BUZDÍTÓ ÖRÖKSÉG – Ez a gyülekezet nagyon türelmes, befogadó, összetartó és igényes. Várják a személyes megszólítást, az értelmes hangot, a megfelelő mélységű igei üzenetet, és vágyják a 18 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

személyes kapcsolatokon alapuló közösségi életet – foglalja össze Édes Árpád. Mint mondja, februárra munkatársi hétvégét terveznek, tavasszal pedig a Délvidékre készülnek kirándulni. Vannak házi csoportok, házaspároknak úgynevezett alfa-köröket tartanak: ez nyolchetes tanfolyam, amelyen kávéházi környezetben, kis asztaloknál, a bibliai vezérfonal mentén beszélgetnek a házasságban felmerülő legfontosabb témákról. Édes Árpád hangsúlyozza: a gyülekezetben a zenének is fontos szerep jut. Havonta egyszer a Lorántffy Zsuzsanna Kamarakórus szolgál az istentiszteleteken, emellett több dicső-

Kovács Teodóra Krisztina, az iskola lelkésze szerint a pedagógusoknak legalább akkora támogatásra van szükségük, mint a diákoknak. ítő zenekaruk is van. A könnyűzenei együttesek általában az úgynevezett nyitott istentiszteleten játszanak, amely szintén fontos misszió, mivel ide olyanok is eljönnek, akik nem kötődnek szorosan a gyülekezethez. Aki pedig nem tud részt venni az istentiszteleteken, annak Kiskunhalason könnyű dolga van, hiszen – az országban egyedülálló módon – gyülekezeti fenntartású rádiót is működtetnek. A csatornán minden reggel áhítatokat, igehirdetéseket vagy tartalmas magazinműsorokat hallgathatnak a városban lakók. A lelkipásztor azt tapasztalja, a kiskunhalasi gyülekezetben különösen is érzik, hogy aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon: – Ezen a helyen szellemi, lelki örökségünk van, amelyet tovább kell vinnünk. Fontos, hogy ez a közösség ne csak önmagáért legyen, hanem a városért is, és hogy lássuk, mennyi mindent kaptunk Istentől – ennek felelősségével élnünk kell.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: SOMORJAI BALÁZS


| SZEMLE |

Latorlépés Vallásosságunk a kirekesztés vagy az evangélium hirdetésének eszköze az életünkben? A Latorlépés című kiállítás különös fénytörésében saját vallásosságunkat, ön-, ember- és istenképünket mérhetjük meg. Zellei Boglárka február 4-én megnyílt tárlatát az Átlátás #3, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) tehetséggondozó projektje és kiállítássorozata keretében rendezték meg a budapesti Tobe Gallery-ben. Lator. Régi szó, latinul útonállót, rablót jelent, görögül fizetséget. – Mit keres a fiatal fotóművész, amikor a latrokat fotózza? Sajátos zarándokút ez, a kálvária katatón stációja, amely éveken keresztül tart. Zellei Boglárka miért nem a középen keresztre feszítettet figyeli? Meddig maradnak a latrok a kereszten? Talán épp a 21. század veszi le őket. Háromdimenziósakká válnak, a harmadik dimenzió a fotográfus maga, aki a keresztről leveszi a testet, de a testről nem veszi le a keresztet. Magasságban tartja a latrokat, ahova Krisztussal együtt felemeltettek – nyitotta meg a kiállítást Hegedűs Gyöngyi költő. Körösvölgyi Zoltán kurátort az FFS által kiírt pályázatra beérkezett anyagok közül Zellei Boglárka munkája érintette meg a legjobban. – Engem is foglalkoztatott, kik ezek a latrok, miért a társadalom peremén élnek, Jézus miért a kirekesztettekhez fordult. Doktori disszertációmban a kortárs szakrális művészettel foglalkozom, munkám során óhatatlanul előkerülnek projektek, amelyek a kereszténység bizonyos elemeit kortárs technikákkal kombinálják. Én is kerültem már peremre, rám is ragasztották már a lator bélyeget, ez bárkivel előfordulhat. Jézus szembement az adott kor társadalmi felfogásával. Amikor nem törvénytisztelő zsidó férfiakkal, hanem vámszedőkkel, prostituáltakkal ült egy asztalhoz, megtörte a rítust, ezzel kizárta magát a társadalomból, és végül latorsorsra jutott. Ezen

a kiállításon is ez a nagyon izgalmas feszültség érezhető – mutatott rá a kurátor. A kiállított latrok furcsa pózban függenek, mintha táncolnának. Statikus helyzetben vannak, mégis mozognak. Zellei Boglárka 2015 óta foglalkozik a latrok témájával. Nem véletlenül, hiszen ő maga is sok ítélkezéssel találkozott mind a szakmai, mind a vallásos közegben, amelyek feszítették a lelkét. – Érdekelt, hogy a nyilvánosságban hogyan jelenik meg a vallásosság, és én hogyan képviselhetem a hitemet ebben a térben az alkotói folyamatokon keresztül. Szintén foglalkoztatott, hogy a saját korosztályom hogyan éli meg a vallásosságát. A vallás kérdése ma nagyon sok feszültséget kelt. Sokszor találkoztam ítélkezéssel, kirekesztettnek éreztem magam, ezért is fordultam a latrokhoz – mondta a művész. A tárlaton harminckét magyarországi kálvária harmincöt latorja látható, a kálváriák főleg Dél-Magyarország katolikus falvaiban találhatók. – Zarándoklatként éltem meg végigjárni ezeket a helyeket. Az út során a bennem élő sötétséggel és a nehézségekkel is szembenéztem. Míg Jézust gyakran egyféle kánon alapján ábrázolják, ezeket a bűnözőket nagyon sokféleképpen, saját és koruk előítéletei alapján formálták meg az alkotók. Az ábrázolásokon meglátszik, hogyan gondolkodtak a bűnös emberről az adott korban, de a művészek saját lelki küzdelmeiket is megformálták a latrokban. Sokan azt gondolják, a latrok furcsa Krisztus-ábrázolások. Törékenységet mutatnak, amiről ritkán beszélünk az intézményesített vallásosság miatt. Bár némelyek szerint ez a téma idejétmúlt, vannak, akik támogattak művészként, kurátorként ebben a munkában – emelte ki Zellei Boglárka.  PAROKIA.HU, FOTÓ: FÜLE TAMÁS

A Latorlépés február 22-ig, bejelentkezés után tekinthető meg a Tobe galériában (Budapest VIII. Bródy Sándor u. 88.; info@tobegallery.hu; +36-20-484-0490) 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Betegség Koronavírusnak hívják a legújabb betegség okozóját. Előbb-utóbb biztosan megtalálják az ellenszerét, és akkor lehet majd ünnepelni. De azért annyira nem nagyon. Egyrészt azért nem, mert vannak betegségek, amelyek a mai tudás szerint gyógyíthatatlanok, másrészt azért, mert jönnek majd újak. Csak azok gondolhatják, hogy a közeli vagy távoli jövőben minden betegséget le lehet győzni, akik nem mernek szembenézni az ember valóságos léthelyzetével. És akkor még nem beszéltünk a „végső betegségről”, a halálról. Betegség és halál úgy kapcsolódik össze, hogy mindkettő természeti jelenség.

„A keresztyénséggel az a »baj«, hogy hiányzik belőle a bátorság és az a hit, hogy az ember végül képes legyőzni a betegség és a halál hatalmait, vagyis azokat a korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy teljes ura legyen saját életének.” A kérdés persze az, hogy midőn az ember a betegség jelenségével szembesül, akkor vajon úgy kell-e önmagára tekintenie, mint a vak természet egy tovatűnő epizódjára, amelyen nincs mit magyarázni, avagy éppen ellenkezőleg, a betegségre való rádöbbenés emeli ki az embert természeti létéből, és teszi igazán emberré? Kétségtelen ugyanis, hogy a betegségtapasztalat nagyon mély és alapvető üzenetet tud hordozni az emberi lét lényegéről, már amennyiben a betegséget átélő emberben a panaszkodáson túl megvan a kellő nyitottság és érzékenység komolyabb kérdések iránt. Itt van például ez a koronavírus. Senki sem számított rá, és egy pillanat alatt a világ figyelmének a középpontjába került. Ebből csak az látszik újra és ismét, hogy az ember soha nem lehet teljesen birtokában önmagának, sohasem rendelkezhet teljesen önmaga felett, soha nem mondhatja azt, hogy végső ura önmagának. A betegség mindig kijelöli az ember helyét, és leszállítja arról a magas lóról, ahová hajlamos képzelni magát. A betegségben látszik meg igazán az élet kemény valósága, amelyet olyannyira szeretünk leplezni biztonságosra berendezni akart törékeny világunkban. Az emberi lét: állandó fizikai fenyegetettség a kiszámíthatatlannal szemben. Az 20 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

emberi lét félelemben élt lét és folytonos küzdelem a rettenet ellen valamiféle áhított és végső védettségért, a teljes önrendelkezés utópiájáért. Csak az idióta nem fél. De éppen ennek a tragikus és brutális kitettségnek a tudása mutatja, hogy az ember mégis csak több a természet puszta mozzanatánál. A kérdés az, hogy a betegséggel, vagyis a teljes önrendelkezés hiányával való szembesülésben van-e valami, ami valóságos válasz lehet az emberi sors fenyegetettségére? Sokféle választ ismerünk. A keresztyénséget gyakran érte és éri az a vád, hogy valójában csak azért beszél üdvösségről, azért helyezi az emberi rendeltetés végső célját a földöntúliba, eszkatologikus távlatokba, mert nem mer szembenézni az élet fenyegető valóságával, épp azzal, ami a betegségben és halálban olyan kegyetlenül testet ölt. A keresztyénséggel az a „baj”, hogy hiányzik belőle a bátorság és az a hit, hogy az ember végül képes legyőzni a betegség és a halál hatalmait, vagyis azokat a korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy teljes ura legyen saját életének. Ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a végső győzelmet a túlvilágba helyezi, az élet feletti uralmat Istennek engedi át ahelyett, hogy bízna saját hatalmában. De ez hazugság. A keresztyén üzenetben éppen az a megdöbbentő, hogy a középpontjában a halál és a betegség egyetemes valóságával való szembenézés áll: Jézus Krisztus halála. De e szembenézés mögött nem a biológiai-természeti lét helyreállításának az igénye áll, hanem pont az a meggyőződés, hogy az ember több mint a természet egy részecskéje, és ezért a gyógyulás is több, mint a test puszta rekonstrukciója. Krisztus feltámadt. Természetesen küzdeni kell mindenféle betegség ellen, és hála az orvostudománynak, ma már korábban elgondolhatatlannak hitt gyógymódok sokasága érhető el milliók számára. Ám az alapkérdés ettől még változatlan: ki emeli ki az embert fenyegetettségének rémisztő hálójából, és teszi végre azzá, aki mindig is volt az Istennel való elszakíthatatlan és végső közösségben? 


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Egy asztalnál A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP ARCHÍVUM

Tartozzék valaki bármely keresztyén felekezethez, az elmúlt hetekben sokat hallott arról, hogy 2020 az úrvacsora éve, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház kezdeményezett, és céljaként az egyházak lelki megújulását és az ökumenikus közösségvállalás erősítését hirdette meg. 2004-ben és 2005-ben a katolikusok szervezték liturgikus és közösségi eseményeiket az eucharisztia köré a harmadik évezred „fényét és életét” meghatározó alábbi jelmondattal: „Az Eucharisztia: az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja”. 2019 őszén a Debreceni Református Hittudományi

Egyetemen egy ökumenikus tudományos szimpózium keretében már másodszor tanácskoztak a történelmi egyházak képviselői az úrvacsora szentségéről, készülve a hazai rendezésű 52. eucharisztikus kongresszusra, együtt gondolkodva az úrvacsora-eucharisztia jelentőségéről. Habár vannak dogmatikus értelmezési különbségek, abban mindenki egyetért, hogy az úrvacsora visszamutat Krisztus kereszthalálára, amelynek kegyelméből mindenki egyaránt részesül; tehát az ökumené jegyében nem azt kell kutatni, mi választ el, hanem azt, hogy mi köt össze minket. Hogy az úrvacsora kegyelmi adományként, a reménység sákramentumaként a Krisztussal való közösséget fejezi ki, az „unio mystica cum Christo” tényét, a Szentlélek általi titokzatos egyesülést Jézussal, ahol a Megváltó valóságosan jelen van anélkül, hogy a kenyér és bor ténylegesen átváltozna Krisztus testévé és vérévé? Vagy az eucharisztia az egész liturgiát (szentmisét) jelöli, és nagybetűvel

írva a szent jegyek alatt megjelenő személyt (így magát az oltáriszentséget)? Ezeken a vitákon túl kell lépni, mint ahogyan jó példát kínált az értelmes párbeszédre az a kerekasztal-beszélgetés is, amely Elmer István moderálásával folyt a húsvét üzenetéről Fekete Károly tiszántúli református püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek és Palánki Ferenc római katolikus megyés püspök között. Ezek a beszélgetések Hogy a lámpatartóra tegyék címmel 2019-ben könyvformában is napvilágot láttak. Számomra a két sákramentumot, a keresztséget és az úrvacsorát a konfirmáció köti össze, a személyes döntés Krisztus és Egyháza mellett. Az úrvacsoravétel valamiképpen mindig ennek a személyes döntésnek az újbóli megerősítése, a bizonyság, a bűnbánat és megtérés nyilvános vállalása. Hogy bennünk Krisztus cselekszik, hogy méltatlanságunk ellenére is megajándékoz közösségével, lehetőséget ad rá, hogy a szent jegyek (a bennünk valóságosan cselekvő jelképek) által katartikus, megtisztító élményben és újraéledő reménységben legyen részünk. Ám ha hiányzik a megújulás (hitben való újjászületés) szándéka, úgy a svéd filmrendező, Ingmar Bergman trilógiájának Úrvacsora című része is figyelmeztet a kiüresedés veszélyeire. Másfél éve egymás után néztem újra Bergman „istenkereső” ciklusként is aposztrofált úgynevezett Magány-trilógiáját, az 1961 és 1963 között írt és forgatott Tükör által homályosan, Úrvacsora és A csend című filmeket. Hogyan juthatunk el a megszerzett bizonyosságig, majd a bizonyosság megértéséig; és „Isten csendje” csak akkor lesz „negatív lenyomat”, ha repedező hitünket nem megerősíteni szeretnénk, hanem hagyjuk szétfoszlani a semmiben. Fokozza az Úrvacsora jelképiségét, hogy Tomas, a lelkész leszámol Istennel – habár úgy tesz, mintha Isten hagyta volna el őt, és saját kétségeit Krisztusra is kiterjeszti. Úgy tűnik, szabadnak érzi magát – de még tovább nő benne az üresség, és a zárójelenet liturgiai szimbolikája is azt a kísérletét mutatja be, hogy úrrá legyen az érzelmi ürességén. Egy asztalnál vacsorálni Jézus Krisztussal és embertársainkkal, akikkel közösek leszünk a Krisztussal való közösségben – az úrvacsora a felismerés és a megértés, a cselekvő szeretet reménységével kitöltött edény, a megtisztuló lélekké válás katarzisa.  2020. február 16.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

7. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 16.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Senkinek sem hiányzott Tragikus haláleset híre járta be nemrég a romániai sajtót. Több hétig senki sem vett tudomást az egyik ismert, ötvenkilenc éves fővárosi televíziós újságírónő eltűnéséről. Voltaképpen el sem tűnt. Két héttel halála után saját ágyában, otthonában, pizsamájában találtak rá. Senkinek sem hiányzott heteken át, végül egyik szomszédja értesítette a hatóságokat. A Szepesi Györgyhöz mérhető román sportriporter lánya, Cristina karácsony után egyik barátjának még küldött egy üzenetet, amely fel nem ismert segélykiáltás volt. Az állt benne: úgy érzi, a végét járja. Egy nappal később már nem élt. És hetekig senkinek sem hiányzott. Hat hűséges kutyája közül kettő éhen halt, a többi a végkimerülésig legyengült. Tragikus halál ez, pedig az idegenkezűséget hamar kizárta a hatóság. Az egyik ismert román újságíró arról írt megrendülten: lám, lehet több ezer barátod, ismerősöd a világhálón, ha senki nincs, aki rád nyitná az ajtót, amikor bajba kerülsz, amikor egyedül vagy. Hiszen megszoktuk, hogy ma már baráttal, ismerőssel és hovatovább családtaggal is elsősorban a közösségi média útján tartjuk a kapcsolatot. Ott írunk rá, ott köszöntjük ünnepeken, névnapokon. Aztán talán észre sem vesszük, ha valaki nem ír vissza, nem reagál. Mert ott a másik ötszáz, sok száz ismerős, barát, vagy nem is tudom, minek mondható személy, akik közül majd csak válaszol, lájkol valaki. Cristina nem válaszolt. Hozzászoktunk, hogy életünk, kapcsolataink, kommunikációnk tetemes részét a hálón éljük. Virtuális társas magányban. A többi néma csend. A román társadalom megdöbbent. Mert eddig abban a hitben élt, aki celeb, annak minden percét ezrek figyelik. Annak minden órájára töméntelen barát jut. Az nem lehet egyedül. Rengeteg embert ismerek, aki ebben a tévhitben ringatja magát. Eszerint is él. Látom, ha sétált, ha főzött, ha evett, ha virágot locsolt, ha elköszön a nap végén. Mindent látok, mert láttat az életéből, és valójában nem látok semmit. Csak azt a határtalan magányt, amely körülveszi, amelyet alibiposztokkal megoszt, és maga sem vesz tudomásul. Pedig a dolgok, a valóság, az életünk azzal kezdődik, hogy Cristina nem adott hírt magáról. Zárd le a gépet, húzd ki a kábelt, és várj. Egy napot, kettőt. Ki nyitja rád az ajtót? Ki hív fel? Kinek hiányzol? Egyáltalán, a világ elszokott a személyes kapcsolattól. És ebben már nincs különbség falu és város között. Idős gyülekezeti tagjaim mesélnek a házak előtti egykori padok szerepéről. Tele volt az utca. Megálltak, beszélgettek az emberek. Ma kora délutántól már mindenki magára zárja az ajtót. Olyankor kezdődnek a kedvenc sorozatok. A magány a mi választásunk. A társadalomé, amelyben élünk. A mi öncsalásunk. Van-e kiút belőle?  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Se harang, se harag 9 771419 856007

HÉDERFÁJÁN A LEÉGETT ROMOK FÖLÖTT IS ISTENHEZ KIÁLTOTTAK

20007

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| AKTUÁLIS |

Diákotthon a közösségért Székelyföld szívében BEREKMÉRI GABRIELLA

Különleges közösség éli mindennapjait Székelyudvarhely szívében. A II. Rákóczi Ferenc utca épületei közé simulva a Református Diákotthon Alapítvány kollégiuma lassan harminc éve fogadja be a Székelyföld minden szegletéből érkező középiskolásokat. Életre szóló barátságok, szerelmek születése, a tanulás csendes órái, a kamaszkor lázadásai, nagy drámák és még nagyobb nevetések, az egymásról való gondoskodás otthona az intézet, ahol mindezek Isten közelségében történhetnek.

Csend fogad déli érkezésünkkor az épületben, hiszen a diákok mind iskolában vannak még. Ahogy hazaérkeznek a lakók ebédre, elindul a sürgés-forgás. Hamarosan elkezdődik a délutáni szilencium, majd az estét közös vacsora, áhítat és néptáncoktatás gazdagítja. A program és a szabályok első látásra szigorúnak tűnnek, ezt a diákok és az alkalmazottak egyaránt elismerik, de a több évtizedes múltú rendszer jóval több gyümölcsöt terem annál, mint amennyi áldozatot kíván.

NEMCSAK SZÁLLÁS – OTTHON IS A Református Diákotthon Alapítvány 1991-ben jött létre azzal a céllal, hogy keresztyén nevelést és szociális támogatást biztosítson a Székelyudvarhely iskoláiba érkező diákoknak. A városban jelenleg hét középiskola működik, és mindegyik tanulói között akad olyan, aki itt lakik. Az intézet odafigyel arra, hogy az állami kollégiumokhoz képest olcsóbban biztosítsanak lakhatást, sőt a jó tanulmányi eredményekkel rendelkezők ingyen lakhatnak itt. Juhász Ábel igazgató szerint sok diáknak szociális helyzete miatt talán ez az egyetlen lehetősége, hogy középiskolába járjon. De olyan tehetős szülők is akadnak, akik a jó nevelés miatt küldik ebbe a környezetbe a gyereküket. De mi a különbség a református diákotthon és a többi kollégium között? Juhász Ábel szerint a közösség. – Nem tudok olyan diákszállóról, amelynek egykori lakói máig tartják a kapcsolatot. Hogy a hét iskolába járó, különböző korosztályú gyerekek évek múltán is szoros barátságban vannak, az azt jelenti, hogy közösséggé lettek itt. Ebben a szigorú szabályok is segítenek.

A kamaszok persze lázadnak ellene, de utólag beismerik, hogy jót tesz nekik – mondja el a lelkipásztor hozzátéve, hogy az előző igazgató, az alapítványt létrehozó Dobai László által bevezetett konzervatív nevelési forma továbbra is jellemző az intézményre. A diákok többsége falusi környezetből, egészen messziről is – például a Küküllő mentéről, a Gyimesből, a Gyergyói-medence településeiről – érkezik. Felekezeti szempontból sem tesznek különbséget: körülbelül a bentlakók fele református, de katolikusok, unitáriusok is sokan vannak – vázolja a csapat összetételét Juhász Ábel. Az utóbbi években hatvan-hatvanöten laktak itt, de olyan évek is voltak, amikor a létszám ennek a duplája volt. Négy nevelő, két konyhai alkalmazott, egy takarítónő, egy beszerző-adminisztrátor, egy titkár és egy irodavezető dolgozik a gyermekekért. Az munkatársak szintén a közösség tagjaivá válnak, hiszen a tanulók a szemük előtt nőnek fel, együtt töltik mindennapjaikat, az ifjak pedig tanácsokért is szívesen fordulnak a felnőttekhez. Az igazgató meg is jegyzi: annak ellenére, hogy ő a lelkipásztor, a lelkigondozói tevékenység nagy részét a felesége végzi – neki hamarabb megnyílnak a diákok.

IGAZI KÖZÖSSÉGGÉ FORMÁLÓDNI Juhász Réka a kollégium irodavezetője. Két virgonc gyermeke és a mindennapi adminisztratív teendők mellett mindig szakít időt a diákokra is, akik naponta megkeresik ügyes-bajos gondjaikkal. – Nem vagyok pszichológus, de gyakran észreveszem, ha gond van. Ilyenkor csak rákérdek, hogy szeretnének-e beszélgetni, és megkeresnek. Vannak klasszikus kamaszkori problémák, 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 23


| AKTUÁLIS |

de komolyabb gondokkal küszködő diákok is akadnak. Ha tudok, tanácsot adok, de az is sokat jelent nekik, ha csak meghallgatom őket, a beszélgetéseinket pedig igyekszem mindig igei üzenetre építeni – mondja el Juhász Réka hangsúlyozva, hogy minden alkalmazott odafigyel arra, hogy református szellemiségben neveljék a fiatalokat. A kamaszok egy hétvégét minden hónapban kötelezően a kollégiumban töltenek. Ilyenkor szintén közös kirándulásokon vesznek részt, sütnek-főznek, filmet néznek, templomba mennek. – A vegyes társaság miatt úgy döntöttünk, a református mellett a katolikus és az unitárius templomba is ellátogatunk. Így megismerhetik egymás vallását – magyarázza Juhász Réka. – Itt valóban közösség van. Mindenkinek munkájára szükség van, hogy megteremtsük ez a hangulatot, az otthon érzését – mutat rá az irodavezető. A nevelők közül valaki mindig az épületben tartózkodik. Zsombori Zoltán kilencedik éve dolgozik itt. Úgy véli, itt nem nehéz kordában tartani a kamaszokat – a szabályok jó kereteket adnak. A nevelő elmagyarázza, hogy a problémákat megoldandó feladatokként látják, a konfliktusok kezeléséből pedig maguk is tanulnak. – Ehhez szükség van tapasztalatra: úgy kell levezényelni ezeket, hogy senki – főleg a kamasz – ne sérüljön, hanem megértse, hogy mi miért történik. Abban a korban vannak, amikor rengeteg kérdésük van, válaszokat keresnek, és mi mellettük állunk. Ezt a bizalmat persze ki kell érdemelni – állítja Zsombori Zoltán.

DIÁKOTTHON RÉGEN ÉS MA Az esti áhítatot Kovács László telekfalvi lelkipásztor tartja. Ő is a diákotthon lakója volt, ötödikes korában került ide. Ekkor még havonta csak egyetlen szabad hétvégéjük volt, ez nagyon összehozta a közösséget. – Kisdiákként megterhelő volt kiszakadni a családi körből, hiányoztak a szülők, testvérek, honvágyunk volt, de a diákotthonban a nagyobb fiúk és lányok mellénk álltak, gondoskodtak rólunk. Merőben más volt a közösség. Akkoriban nem voltak mobiltelefonok, vezetékesből is csak egy darab volt az épületben, így esténként, az áhítat után bőven adódott alkalom a beszélgetésre, az éneklésre – emlékezik vissza a lelkipásztor, aki a teológiai képzés utolsó évében nevelőként is dolgozott a diákotthonban. – Sok embert megismertem itt, megtanultam közösségben élni, viselkedni. Addig ismeretlen személyekkel kerültem közös élettérbe, és ez nehéz volt, de áldásos időszakként emlékszem vissza rá, és ma is szívesen visszajönnék – teszi hozzá mosolyogva Kovács László. Magyari Hunor titkár a kollégium legrégebbi tagjaként idézi fel az emlékeit. Diákként ismerte meg az akkori intézetvezetőt. Ön24 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

kéntesként fotós szakkört tartott, kirándult a diákokkal, a középiskola elvégzése után pedig felajánlották neki a titkári állást. Ez sok teendőt takar. Köztük van a pályázatírás, a diákok segítése, a mindennapi ügyek lebonyolítása, a sofőrködés – tehát az, amire éppen szükség van. Tizenhét éven át lakott az épületben, így belelátott a közösségek alakulásába, életébe. – Nagyon örülök annak, hogy jó kapcsolat alakul ki a diákok között. Már házasságok is lettek az itt indult kapcsolatokból, de megszületett az első két olyan gyermek is, akiknek a szülei itt voltak diákok – lelkendezik a titkár. Úgy véli, a diákok felelősséget tanulnak itt. Igyekeznek tisztességre nevelni őket, és ennek megvan az eredménye. Olyan is előfordult, hogy a nyolcszemélyes szobában lakó a lányok nem akartak elválni egymástól. – Négy éven át együtt laktak, és azóta is tartják a kapcsolatot, találkoznak, visszalátogatnak a kollégiumba, elmennek egymás esküvőjére – idézi fel a legendás 38-as szoba kedves történetét Magyari Hunor. Úgy véli, a programok hozzájárulnak az ifjak közösséggé szerveződéséhez, és tanulnak is általuk. Szerveztek már román-, matek-, angol különórát. Most éppen néptánccsoportjuk van, de fotós szakkör és karate edzés is volt már. Nyáron táborokat szerveznek. Magyarországon is többször kirándultak már. Egyik kedvenc kiruccanásuk a Hargitafürdőn szervezett téli közösségépítő hétvége. Megemlékeznek a ’48-as, az ’56-os eseményekről, megünneplik a reformációt, csendesnapokat, gólyabált, szüreti bált, évzáró ünnepélyt szerveznek. Szóba kerülnek az előző segédlelkészek is, akik szintén nagy hatással voltak a diákok életére. Például Kászoni Szilárd és Moldovan Radu, vagy Kászoniné Fejős Gabriella, aki hegedűoktatást és kórust indított, népdalversenyekre, szavalóversenyekre járt a diákokkal, fellépéseket szervezett a környékbeli településeken. A diákok közül Nagy Zsuzsannával, Szabó Tamással és Dep­ ner Anitával beszélgetünk. Tamás szerint itt sokkal jobb a közösség, mint máshol. – Az osztálytársaim például csak a saját szobatársaikat, esetleg a szomszédaikat ismerik, nem töltenek annyi időt együtt – állítja. Zsuzsanna a hargitai kirándulást emeli ki, amelyen az összes diák részt vesz. Anita a csendesnapokra emlékezik szívesen vissza. Ilyenkor az idősebb diákok gyertyával a kezükben, énekelve járják végig az épületet.

A BÜROKRÁCIA ÚTVESZTŐIBŐL A REMÉNYTELI JÖVŐBE A diákotthont az Erdélyi Református Egyházkerület működteti. Amikor Dobai László alapító átadta az épületet, illetve az alapítvány ingatlanjait az egyházkerületnek, az volt a feltétele, hogy


| AKTUÁLIS |

„Sok embert megismertem itt, megtanultam közösségben élni, viselkedni.” (Kovács László)

„A kamaszok abban a korban vannak, amikor rengeteg kérdésük van, válaszokat keresnek, és mi mellettük állunk.” (Zsombori Zoltán)

a diákotthon működtetése folytatódjon, illetve újítsák fel az épületet. Fennállása óta nem került sor jelentősebb renoválásra. Kiderült: ahhoz, hogy az ingatlan megfeleljen az előírásoknak, komoly átalakításokra lenne szükség. Például liftet kellene építeniük, de egyszerűen nincs hely neki – vázolja az igazgató a felmerülő gondokat. Végül úgy döntöttek, hogy üres telket vesznek, és új, minden elvárásnak megfelelő épületet terveznek, amely a központban, a református kollégium közelében kap majd helyet a jövendőbeli református óvoda mellett. – Romániában semmi sem biztos: hiába tűzünk ki határidőket, reménykedünk gyors haladásban, ha a bürokrácia, a hivatalok útvesztői akadályozzák a projektek kivitelezését. Jó csapat alakult ki, akik lelkesen igyekeznek megoldani a feladatokat. Ha sikerül megbirkózni a papírmunkával és megkapjuk idén az engedélyeket, jövő tavasszal elkezdhetjük az építkezést. De az is

„Már házasságok is köttettek az itt indult kapcsolatokból, de megszületett az első két olyan gyermek is, akiknek a szülei itt voltak diákok.” (Magyari Hunor)

„Ha sikerül megbirkózni a papírmunkával és megkapjuk idén az engedélyeket, jövő tavasszal elkezdhetjük az építkezést.” (Juhász Ábel)

benne van a pakliban, hogy ugyanott tartunk majd, ahol jelenleg – magyarázza Juhász Ábel. A vezető az intézmény működésének részleteibe is beavat: a fenntartása hatalmas felelősséget ró a kerületre, és évente közel kétszázezer eurót emészt fel. Ehhez képest egy diák körülbelül kétszáz lejt – körülbelül tizennégyezer forintot – fizet be havonta, a különbözetet pedig valahonnan elő kell teremteni. Ezért pályáznak, a vakációk idején csoportokat szállásolnak el, a fennmaradó összeget pedig az egyházkerület teszi hozzá a költségvetéshez. Ezt a többrétű munkát, a tanulók fejlődését, szórakozását, életét, sok fiatal oktatáshoz való hozzáférését segítik majd a tizenharmadik Tiszántúli Református Jótékonysági Bálon befolyó adományok is, ugyanis a február 21-én Debrecenben megszervezett rendezvény idei támogatottja a székelyudvarhelyi diákotthon lesz.  FOTÓ: KISS GÁBOR 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Ez és ilyen meg ennyi „Ez okozza az egyre nagyobb hőséget”; „Ez áll a dolog hátterében”; „Ez az oka a visszatérő náthának”; „Ilyen idő lesz a hétvégén”; „Ilyen lesz a tavasz” ; „Ekkor lesz a tavaszi szünet”; „Ekkor játsszák a szezon meccsét”; „Ekkor adják át az orvosi rendelőt”; „Ekkora béremelést akarnak”; „Ekkora értékben épülnek raktárak Magyarországon”; „Ekkortól jön gyökeres változás az időjárásban”; „Ennyi évesen vesznek a legtöbben saját lakást”; „Ennyi diák vállal munkát évente az országban”; „Ehhez kezd a focista a visszavonulása után”; „Ebben a korban kezdenek telefonozni a gyerekek”; „Ennek köszönheti győzelmét” a sportoló… Unos-untalan találkozunk a média, elsősorban az internetes újságírás címadási gyakorlatában a mutató névmások e dömpingjével. A közlők szándéka nyilván a teljes szöveg elolvasásásra való késztetés. E jóindulatú magyarázat mellett lehet persze kevésbé megértő, barátságos (és sejtelmünk szerint gyakoribb) értelmezés is: nevezetesen az, hogy mesterséges olvasótoborzás, afféle kattintásvadászat sejlik a háttérben… Akár így, akár úgy világítunk rá a szóban forgó jelenségre, az idézett névmásözön a médiaközlések pontossága, konkrétsága ellenében hat, egyszersmind felesegesen rabolják az olvasó idejét az ezekhez hasonló, titokzatoskodó címek. A citált példákat úgy is tálalhatta volna az üzenet feladója, hogy a körülményeskedés, művi talányosság helyett rögtön elmondja a lényeget. Pl.: a globális felmelegedés okozza az egyre nagyobb hőséget; a kevés alvás is okozhat visszatérő náthát; meleg, napsütéses idő lesz a hétvégén; április 9-től 14-ig lesz a tavaszi szünet; évente háromszázezer diák vállal munkát itthon; kétéves kortól a gyerekek fele „kütyüzik” stb. A lényeg közlésének elodázása, a hírek böngészőinek indokolatlan és elkerülhető várakoztatása, a mesterséges titokzatosság helyett az információt célszerű világosan és egyenesen közölni.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban az Énekek énekéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (L, E, R, E). 13. Kamasz. 14. Olasz származású belgiumi énekes (Salvatore). 15. A máj termeli. 17. Vörösmarty Mihály költeménye (két szó). 18. Ellenértéket feltüntet. 19. Vészi Endre. 20. Gyomai nyomdászcsalád. 21. Ételt készít kemencében. 22. Indulatszó hirtelen támadt érzelem kifejezésére. 23. Az amerikai Nagy-tavak egyike. 25. Jelmez. 27. USA-tagállam. 28. Közvetlen közelébe. 30. Az R-GO frontembere (Róbert). 32. Pest megyei település lakója. 34. Matematikai kifejezés, névelővel. 35. Tova. 36. Tábornok az amerikai polgárháborúban (Robert). 37. Keletnémet autócsoda. 39. APY. 40. … királya (Lalo). 41. Édesség, gyermeknyelven. 42. Ausztráliában használt szó a fecsegésre (YABBER). 44. Londoni alapelem! 46. Francia folyó. 47. A sumer mitológiában a föld ura. 49. Személyazonosság elrejtésére szolgál. 51. Verseny kezdete. 53. KYA. 54. Hidrogén és nátrium vegyjele. 55. Tokaj híressége. 57. … ipso, természetesen. 58. Őstörténész, nyelvtörténész, utazó a 19. században (János). 60. Rosszindulatú megjegyzés jelzője. 61. Általános forgalmi adó, angol rövidítéssel (general sales tax). 62. Félrenyom. 63. Regényszerző. Függőleges: 1. A kezdetektől. 2. Vanádium és szelén vegyjele. 3. Római kettes. 4. Történelmi festő (Mór). 5. Nagyobb szoba. 6. Rohan fővárosa Tolkien mesevilágában. 7. Tagadás. 8. Görög gépkocsijelzés. 9. Aletta van der …, Apáczai Csere János felesége. 10. Madárbelsőség! 11. Bökönyi születésű, Túri Sándor-díjas író, műfordító (Mihály). 12. Nagyváros az amerikai Nebraska államban. 16. Miskolchoz csatolt bányásztelepülés. 18. Pillangós virágú mezei növény. 20. Fekete István gólyája. 21. Finom rosta. 24. Német női név. 26. Latin eredetű női név. 27. Kurta részlet! 28. Az idézet második része (N, L, E, E). 29. „Angyalok szózata minket is hív, … meg ezt tehát minden hű szív” (karácsonyi ének). 31. Izraeli település a Golán-fennsíkon (ORTAL). 33. Gyenge, értéktelen írásmű. 35. Kossuthés Jászai-díjas színművész (Károly). 38. A farkasfalka vezére Kipling művében. 39. Nigériai tartomány. 41. Klór és jód vegyjele. 43. Nyomasztó kedély­állapot. 44. Kétszemélyes kártyajáték. 45. Légtornász munkaeszköze. 48. Az emberi kommunikáció egyik eszköze. 50. Pszichológus, egyetemi tanár, MTA-tag (Valéria). 52. Természeti népeknél a törzs ősének tekintett állat, növény vagy tárgy. 54. Térség. 56. Szalonnaolvadék. 59. Klasszikus tagadás. 60. Voronyezs vége! 61. Szurkoló bánata/öröme. 63. Súlyarány, röviden. 64. Errefele! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Mint liliom a tövisek közt, – olyan kedvesem a lányok közt.


| GYERMEKEKNEK |

A gabonaházak  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Csodálatos hét esztendő következett. Még Hui, a sütőmester is boldog volt. Pedig annyi gabona termett a földeken, hogy alig bírták learatni. Az ilyen esztendőkben boldogan él a nép, de a sütőmesterek kevésbé elégedettek. Ha sok a gabona, akkor bizony leesik az ára is, és kevesebb haszonhoz jut a sütőmester. Bezzeg ha rossz a termés, főleg ha ínség van, akkor aztán meggazdagodik mindenki, akinek csak egy kis árpa van a magtárában vagy liszt a vermeiben. Nem kellett volna hát örülnie Huinak, hogy jó a termés, mégis dörzsölte a markát rendesen. És áldotta az új helytartót, Józsefet. – Okos… Okos ez a zsidó fiú, akárhonnan ered is a bölcsessége! – motyogott magában, amikor a kenyereit sütögette. József ugyanis a bőség hét esztendeje alatt ös�szegyűjtött minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban. Fáradhatatlanul járta a Nílus völgyét, és a fáraó nevében begyűjtött minden felesleget. Jól élt a nép, volt gabona bőven, nem vették hát zokon, hogy Egyiptom helytartója elviszi a fölöslegüket. Hiszen más fáraók idején még az ínséges időkben is behajtották az adót, nem nézte senki, marad-e annyi élelme a szegény földművesnek, hogy ki-

húzza családjával a következő aratásig. József azonban bőven hagyott gabonát a parasztok magtáraiban, éppen eleget, hogy bőven megéljenek, és még jusson a következő évben vetőmagnak is. Boldogok voltak hát a Nílus menti parasztok, és örültek a városiak is, mert akadt gabona bőven. De még a Hui-féle sütőmesterek is elégedettek voltak, mert a bő termés ellenére sem estek le az árak, így ők is bőven megélhettek. József nem elégedett meg annyival, hogy beszedje a gabonát, hanem hatalmas magtárakat építtetett, egész raktárvárosok nőttek ki a földből a Nílus deltájának vidékén. Hét esztendő telt el így, és József annyi gabonát halmozott föl, mint a tengerpart homokja: olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert megszámlálhatatlanul sok volt. – Okos ez az új helytartó – járatta az agyát Hui, hiszen a városok körül egyre-másra nőttek ki a földből az új gabonatárolók. A sütőmester sok mindent megélt már, így tudta, hogy a bőség esztendei után előbb-utóbb elkövetkeznek az ínség évei. Amikor kiég a termés, és nem lesz gabona. Ha nincs gabona, akkor liszt sincs. Ha nincs liszt, akkor kenyér sincs. Ha nincs kenyér, akkor pedig éhen halnak az emberek. És akkor az a sok gabona, amelyet József elraktározott, hihetetlen nagy vagyont fog érni. Mert ha az emberek éheznek, aranyban mérik a gabona árát. Egy kis árpakenyérért képesek odaadni a legdrágább ékszereiket, csak hogy megtömhessék a bendőiket. Így volt ez mindig, amióta világ a világ. És akinek volt esze, jól meggazdagodott a szegények nyomorán. Alig várta már Hui, hogy eljöjjön az ínség ideje, mert abban biztos volt: ő jól megszedi magát azokban az években. Csak azt nem értette: ennek a Józsefnek vajon ki adhatott ilyen bölcs tanácsot? Emberben nem lakozik ennyi bölcsesség, így hát csak valamelyik isten támogathatja a helytartót. Egyiptomban azonban százféle istent imádtak, és hiába törte a fejét Hui, nem tudott rájönni, melyik lehet József istene a sok közül. 

2020. február 16.

Reformátusok Lapja 27


| REFORMÁTUS ÉLET |

Krisztusban és a borászatban látják a jövőt FARKAS ZSUZSANNA

A mézillatú bor, a stabil lélekszám és a reformátusság megtartó ereje – röviden így foglalható össze a dél-erdélyi Csombord utóbbi évszázadának története. Tavaly a településen élő Vass Attila borász nyerte el a Magyarországi Református Egyház bora címet fehérbor kategóriában. Az idei BORUM-ra készülve ellátogattunk hozzá, hogy megismerjük a régió különleges borait és az ottani magyar reformátusság mindennapjait.

magától értetődő volt minden, ami a szőlőtermesztéssel jár – idézi fel Vass Attila. Mint mondja, ugyanilyen természetes volt számára, hogy a helyi – akkor még működő – mezőgazdasági iskolában folytassa tanulmányait. ­ – Mi még tanultunk virágtant, szőlészetet és borászatot is, ez pedig valódi szakemberré tett minket – teszi hozzá a borász. Vass Attila szerint ez a hivatás vonzó lehet a fiatalabb generációk számára is, de fontos, hogy élő kapcsolatuk legyen a szőlő termesztésével és a bor készítésével, mert ezt „távolról nem lehet csinálni”. – A saját fiaimon is azt látom, hogy belenőttek a szakmába, kiskoruk„A szürkebarát tól kezdve kint voltak a szőlőben, látták, mit jelent ez nekünk. Minden azon áll »nagy kedvenc« a településen, vagy bukik, hogy szeretjük-e a hivatámár régen is azt mondták róla, sunkat – hangsúlyozza.

Nagyenyed mellett, a Maros partján fekszik Csombord. A képeslapra illő település református templomának tornya már mes�sziről látszik, a falu pedig büszke arra, hogy mind a mai napig meg tudták őrizni reformátusságukat és a mezőgazdaság iránti szeretetüket. A régió kiváló bortermő vidék, így nem meglepő, hogy többen a borászatból élnek – például Vass Attila is, aki bár másfél évvel ezelőtt hallott először a Kárpát-medencei Református Borászok és Szőlészek Fórumáról (BORUM), a tavaly márciusi találkozón már el is nyerte a Magyarországi Református Egyház bora címet Pinot Gris, más néven Szürkebarát fehérborával.

BELENŐNI ÉS JELEN LENNI

Az első utunk a faluban Vass Attila pinez a borok bora.” cészetébe vezet, hogy megismerhessük AMI HAJT TOVÁBB a helyi borok és a borászat történetét. Az hamar kiderül, hogy bár nem írott szabály, a környéken mégis A szürkebarát „nagy kedvenc” a településen, már régen is azt mindenki fehérborral foglalkozik, a szürkebarát, a királyleányka és mondták róla, ez a borok bora: sok cukrot szed magába, ez adja az olaszrizling szinte minden szőlészetben megtalálható. 12-13 fokos cukortartalmát is, semmivel sem összetéveszthe– Ezen a vidéken borásznak lenni hivatás, a mi családunknak tő mézillata még a pincében is tavaszt idéz. Vass Attila úgy érzi, is volt szőlője, mióta csak az eszemet tudom. Igaz, akkor csuezért a borért megéri megművelni a kemény, fekete talajt, amit pán körülbelül háromszáz négyzetméteren gazdálkodtunk, de régen az eke is alig vitt. 28 Reformátusok Lapja

2020. február 16.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Ezen a vidéken borásznak lenni hivatás, reformátusnak lenni létkérdés.” A helyi borászat múltja Kemény István egykori református főispánhoz is kötődik, aki olaszrizlingjével magától Napóleontól nyert aranyérmet. Ez erősítette meg a lakosságot a mezőgazdasági iskola létrehozásában, ami a mai napig meghatározza a közösség mindennapjait. A gyülekezetnek is van szőlője, amelyet jelenleg bérbe adnak, a román államtól pedig az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének támogatásával megpróbálják visszaszerezni a Kemény-kastélyt, a hozzá tartozó parkot és további 15 hektárnyi területet – ezeket korábban államosították. Amennyiben sikerül visszakapni, új lehetőségek nyílhatnak a néptáncegyüttesnek, a borászoknak és a rózsatermesztőknek is.

JÖVŐ ÉPÜL

– Örülünk, hogy ezt a bort az elmúlt esztendőben a teljes Kárpát-medencében jobban megismerhették. Nem vártunk mi nagyarany díjazást a BORUM-on, de nagyon hálásak vagyunk, hogy így történt – fogalmaz. – Azért pedig még inkább, hogy református borászokkal találkozhattunk. Most már minden évben szeretnénk ellátogatni a fórumra.  Mint mondja, sokszor nehéz a borászok élete, hiszen bármikor jöhet betegség vagy fagy, ami az egész termést tönkre teheti, de egy szakmai közösség könnyebben átsegít a nehézségeken. – Amikor például jön a jég, elcsügged az ember, de nincs mit tenni, menni kell tovább. Hajt előre, hogy szeretem ezt csinálni – magyarázza.

KITARTÓ KÖZÖSSÉG Minden gazdálkodó kiszolgáltatott a természetnek, ennek elfogadásában a hit hatalmas segítség, Csombordon pedig a borászat összefonódott a reformátussággal is: a helyi borászok mind a gyülekezet aktív tagjai, közülük többen presbiterek is. – Korábban én is vállaltam a presbiteri tisztséget, minálunk reformátusnak lenni létkérdés: ebbe születtünk és majd reformátusként is halunk meg – vallja Vass Attila. Már a templom felé tartunk, mire megértjük, mit is jelent ez: a településen 1200 fő lakik, ebből csupán 287-en magyarok, de közülük mindenki a református közösséghez tartozik. Azt már Boros László lelkipásztortól tudjuk meg, hogy ez a lélekszám az elmúlt száz évben szinte nem is változott; elenyészőek ugyanis a vegyesházasságok, a mezőgazdaság és a néptánchoz kapcsolódó programok összetartják a közösséget.

– Nagyon hálásak vagyunk, hogy csatlakozhattunk a BORUM-hoz. Az esperesünk hívta fel rá a figyelmet, mi pedig azonnal jelentkeztünk – idézi fel Boros László. – Szeretek jelen lenni magam is azokon az alkalmakon, ahol közösség épül, és együtt lehetünk mi, magyar reformátusok. Hiszen rajtunk áll vagy bukik, mi lesz magyarságunk sorsa – ez különösen is igaz itt, Dél-Erdélyben. Mint mondja, Fehér megyében csupán Magyarlapádon élnek többségben a magyarok, a többi településen szórványba kényszerültek. – Nálunk az asszimiláció nem vitte el a falut, a fiataljaink is ragaszkodnak magyarságukhoz. A középkorú lakosok közül a legtöbben mezőgazdasági vállalkozást vezetnek, foglalkoztatnak állandó dolgozókat és napszámosokat is – magyarázza a lelkész. Mint megtudjuk, a fiatalok nyaranta nem a kikapcsolódást választják, hanem örömmel dolgoznak a földeken – kötelességtudatból és anyagi okokból egyaránt: fontos számukra a családi gazdálkodás is, a jó fizetés miatt pedig nem szeretnének külföldre menni. – Büszkék vagyunk, hogy helyben is sikerül megélhetést biztosítanunk nekik. Reménykeltő, hogy bár kevesen vagyunk, mégis minőségi az a munka, amit el tudunk végezni – fogalmaz Boros László. A lelkipásztor szerint ez a minőségi munka jelenik meg a Bibliában is a borral kapcsolatban. – Ez az ital elsősorban gyógyszer, még Pál is azt javasolja Timóteusnak, hogy éljen vele. A bor táplál és megerősít, ezenfelül pedig Krisztus vérét szimbolizálja számunkra – ezt pedig a gyülekezetbe tartozó borászok is jól tudják – hangsúlyozza Boros László, majd hozzáteszi: – Tudatosan foglalkozunk ezzel, mert mindnyájan látjuk, hogy a jövőnk a borászatban, a mezőgazdaságban és Jézus Krisztusban van.  FOTÓ: NÉMEDI-VARGA DÁVID

2020. február 16.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Hajdú Bálint Kadosát, a budapest-pestszentimrei gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Ismerősen csenghet a neve az olvasóknak. Lelkészcsaládból származik? Vannak lelkészek a családban, de a szüleim nem azok, így hivatalosan nem felelek meg a kritériumnak. Édesapám gondnok Rákoskeresztúron, édesanyám felnőttként végezte el a hitoktatói képzést. Ennek kapcsán mondta is nekem anno

Hajdú Bálint Kadosa 1982-ben született, teológiai tanulmányait Budapesten végezte, 2006 óta szolgál lelkipásztorként. Öt éve él feleségével és két gyermekével Pestszentimrén. A gyülekezet vezetése mellett az egyházközség által fenntartott Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola vezetésében is részt vesz.

az egyik hittanosának az apja: „Na, te akkor meg biztosan lelkész leszel.” A válaszom határozott volt: „Én biztosan nem leszek az.” Erre tessék…

2

Hogyan lett mégis lelkipásztor? Folyamat volt ez, amelynek a végén volt egy pillanat, amely végleg megpecsételte a döntést. A gimnázium végére elhatározásra jutottam, előtte igen hasznos és intenzív iránykeresésben voltam. Sokakkal beszélgettem erről, voltak olyan emberek köröttem, például az ifivezetőm, akiknek megkérdezhettem a véleményét. Persze a végső – jó értelemben vett – tusát magam vívtam meg: kértem Istentől, hogy segítsen megérteni az akaratát. Nem mennyei szózat jött, angyali jelenés sem volt, hanem belső érlelődés volt ez, amely végül felülről jött ige ütötte rá a pecsétet: „…elhívtalak… Nyisd meg a vakok szemeit…” (Ézs 42, 6–7) Ezzel a bizonyossággal adtam be a jelentkezésemet a teológiára. Addigra mindez annyira letisztult bennem, hogy nem is jelöltem be más lehetőséget. 30 Reformátusok Lapja

2020. február 16.

3

Budapesti születésűként a fővárosi lelkészi pálya vonzotta? Nem volt határozott elképzelésem. Hatodéves teológusként Kecskemétre kerültem, utána beosztott lelkész voltam Rákoscsabán, három évig szolgáltam önállóan Balatonszárszón, majd a Budapest-Északi Egyházmegye beosztott lelkészeként a szombatfélév programban tettem a dolgom helyettesítő lelkészként. Ez utóbbinak köszönhetően félévente új gyülekezetet ismertem meg, és mindenhol láttam olyasmit, amire azt mondtam: ha egyszer újra gyülekezetet vezetek, ezt én is meg fogom valósítani. A szárszói évek egyik nagy tanulsága pedig az volt, hogy a vidéki élet egy városban felnőtt és szocializálódott gyereknek nem is olyan egyszerű.

4

A mostani szolgálatában melyik területre helyezi a legnagyobb hangsúlyt? Nagy ajándék az egyházközség iskolája, sok lehetőség van benne. Örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi évben több olyan család jelent meg az istentiszteleteken, akikről tudjuk, hogy az intézményen keresztül kerültek kapcsolatba velünk. A mi feladatunk megszólítani az egyházhoz egyáltalán nem kötődőket, de azoknak is vonzó közösséget nyújtani, akik esetleg valahol negatív élményeket szereztek, ám itt lépni tudnak az Isten felé. Mindig arra vágytam, hogy egy csapat tagjaként végezhessem a szolgálatomat, és ez nálunk jól működik. Hálás vagyok azokért, akik körülvesznek, segítenek, és értik, tudják, hogy a misszió nem a lelkipásztor egyszemélyes ügye.

5

Az irodájában áll egy basszusgitár. Szabadidejében szokott zenélni? A zene és a sport is közel áll hozzám. A gyülekezetben néha gitározom az istentiszteleteken, mert dicsőítő énekek is vannak a liturgiában. Emellett a közeli erdőben szoktunk futni a feleségemmel. A futás fizikailag, lelkileg, szellemileg egyaránt jó hatással van rám, minden szempontból feltölt.  JEZSOVICZKI NOÉMI


| EGYHÁZI ÉLET |

FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan, valamint katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. február 28. Felvételt hirdet továbbá református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozói, homil­etikai szakirányú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ a prta.hu oldalon található, illetve a +3689-312-331-es és a +36-30-748-1620-as telefonszámon kérhető. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu, cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. LAKÁS Nagycsaládosok! Külföldről hazaköltözők! Budapest VI. kerületében 133 nm-es polgári lakás eladó. 4 szoba+ hall+mellékhelyiségek. Irányár: 900 e Ft/nm. E-mail: palosidetta@gmail.com. Tel: 06-20-333-1742. A HÉT KÉPE

A tépei református templom tornya naplementekor Derecske közeléből fényképezve 2020. február 6-án.  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT/MTI

ESEMÉNYEK

Február 18. Vizsoly | Hálaadó istentiszteleten mutatja be ünnepi bibliakiadását a Vizsolyi Református Egyházközség kedden 12 órakor templomában (Szent János utca 123.). Igét hirdet Csomós József tiszáninneni püspök, köszöntőt mond Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök, Baksy Mária abaúji esperes és Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteményeinek főigazgatója, előadást tart Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Február 19. Pápa | A. Tóth Sándor festőművész-bábművész-tanár állandó kiállításának megnyitójára hívják az érdeklődőket szerdán 15.30-kor a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma új kiállítótermébe (Március 15. tér 9.). Február 20. Budapest | Énekes-zsoltáros istentiszteletet tartanak – a böjti időre is készülve – a Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.) csütörtökön 18 órakor a Kálvin Kórus szolgálatával. Február 22. Budapest | Vadász Attila orgonaművész ad hangversenyt a Kelenföldi Barokk Esték következő alkalmán, szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). Elhangzik Dietrich Buxtehude: g-moll prelúdium és fúga BuxWV 148, Jan Pieterson Sweelinck: 116. zsoltár, Johann Sebastian Bach: G-dúr prelúdium és fúga BWV 550, Erbarm’dich mein, oh, Herre Gott BWV 721, Két Contrapunktus a Fúga Művészetéből BWV 1080, Felix Mendelssohn-Barth­ oldy: A-dúr szonáta. Március 4. Debrecen | Az Így jöttem! című sorozat következő alkalmán Harcsa Veronika énekes, Gyémánt Bálint gitáros, Trill Zsolt színművész és Fekete Károly tiszántúli püspök beszélget szerdán 18 órakor a Debreceni Református Kollégium dísztermében (Kálvin tér 16.). A téma: a határok. A belépés ingyenes, de február 28-ig az igyjottem@ttre.hu címen kérik jelezni a részvételi szándékot. 2020. február 16.

Reformátusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/7. szám  

A Bárka táborok hozadékáról beszél Becze Orsolya szakmai vezető, bemutatjuk az idei egyház bora nyertes borászát, valamint a székelyudvarhel...

Reformátusok Lapja 2020/7. szám  

A Bárka táborok hozadékáról beszél Becze Orsolya szakmai vezető, bemutatjuk az idei egyház bora nyertes borászát, valamint a székelyudvarhel...