__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

2. SZÁM,

2020. JANUÁR 12.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Mélységből a magasságba MÁRKUS GÁBOR: „AKI A VALÓS KEGYELMET ÁTÉLI, MINDIG TUDJA, HOVÁ TARTOZIK”

20002


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Minden isteni kegyelemnek és igazságnak Istene, ki (…) apostolokat, prófétákat, evangélistákat, prédikátorokat, doktorokat szerze, ki azt mondád, hogy te vagy a mi szájunkban, és te szólsz, mi te szolgáid, tanítóid vagyunk, kiáltó szók, a te juhaid pásztori, strázsái, vigyázói, kik a te nevedben járunk, csak a te követségedet hordozhassam, legeltethessem az te juhaidat, a te tisztességed én általam magasztaltassék, (…) a te kegyelmed munkálkodjék bennem.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

6

8

16

24

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Fázó családoknak segít januárban a Szeretetszolgálat | A Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinátorát, Simon Annamáriát kérdeztük a megvalósult és elkövetkező programjaikról

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Márta, a hitvalló | Kovács Mihály vezércikke

AKTUÁLIS

8. Hely, ahol az elhívás kiteljesedhet | A Pápai Református Teológiai Akadémián jártunk

INTERJÚ

12. Mélységből a magasságba | Márkus Gábor lelkipásztorral, a Tiszta Forrás Alapítvány létrehozójával beszélgettünk hitről és szolgálatról

REFORMÁTUS ÉLET

16. Skatulyák helyett segítség | A Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Budapesti Tagintézményébe látogattunk

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Világ | Köntös László rovata

REFORMÁTUS ÉLET

23. Az ő országát építik | Bepillantottunk a hajdúsámsoni reformátusok mindennapjaiba

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Pogrányi Károly Attila diósdi lelkipásztort kérdeztük 2020. január 12.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

I. 12. VASÁRNAP

I. 13. HÉTFŐ

I. 14. KEDD

I. 15. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…csodákat vittél véghez, ősrégi terveket…” (Ézs 25) Isten csodákat tett és tesz örök üdvözítő terve szerint. Isten örök terve tökéletes. Bízz az Úrban, minden rendben lesz! Ez a terv bizonnyal megvalósul, és úgy lesz jó mindeneknek. Ez az egyetlen, ami megnyugtathat bennünket: egyébként joggal emészt el a bizonytalanság, a „mi lesz velünk?” aggasztó kérdése. Ebben a tervben az ítélet is szerepel, mert amikor Isten dicsősége felragyog, akkor ez a dicsőség azonnal megítél minden zajongóan hatalmaskodó, másokat kiszipolyozó, gőgös bitorlást (2; 4–5). Emlékszem arra, ahogy nagyszüleim ganéztak az állatok alól: határozott, precíz mozdulatokkal és szeretettel teli odafigyeléssel tettek rendet az állatok körül, az állatokért. Az ítélet olyan, mint amikor egy gondos szeretettel takarító, erős kéz kiganézza a világot (10). Isten tervében az ítélet az üdvösségért van (6). Isten üdvösséges lakomája nagy vacsora (Lk 14,15–17): öröm, bőség, asztalközösség. Ebben a világban mindent szétdobált a bűn és a gonosz. Sok a könny, tengernyi a szükség, szétesik minden közösség. Nem marad ez így. Isten elveszi előlünk a leplet, véget vet a halálnak, és letöröl a szemünkről minden könnyet és gyalázatot (6–8). Jézus Krisztus feltámadása óta mi ebben a bizonyosságban élhetünk. Jel 13,11–18  29. dicséret (1) „Erős a mi városunk...” (Ézs 26) A ma embere „megerősített városokba” tömörül. A város a posztmodern lét szimbóluma: tömeg, sokféleség, önhittség, határtalan önérdek, csillogás és közben végtelen nyomor mindenütt – tényleges és jóléti, testi és lelki nyomor együtt. Isten összedönti a megerősített városokat, letaszítja a magasból az ott lakókat, ezek helyén általa alapozott, erős, maradandó várost hoz létre (Zsid 13,14). Azok lehetnek az „erős város”, az Isten városának lakói, akik tudják, hogy mennyire nyomorultak, nincstelenek minden állapotukban, és mindenben csakis az Úrra szorulnak (1–6; 16). Az Úr kegyelmére, féltő szeretetére, és ugyanakkor az ő igazságára szorulnak, amely életüket megtisztítja, a világot pedig újjáteremti (7–11). Az erős Isten erős várost épít népének, és erejével kihozza a halálból övéit (19). Ez a bizonyosság az egyetlen, amely békességet tud teremteni bennünk és körülöttünk (12), valamint örömmel és valós ujjongással ajándékozza meg az emberi életet (19). E bizonyosság nélkül azonban idegen uraságok és hatalmasságok lesznek a gazdáink (13). Vajúdunk és küzdünk, de csak szelet szülünk, és nem valódi megoldásokat (18). E bizonyosság nélkül végleg elveszünk (14). A valódi megoldást az Úr adta Jézus Krisztus feltámadása által. A feltámadás ószövetségi himnuszát olvassuk itt (12–19). Jel 14,1–13  65. dicséret (3) „Én, az Úr vagyok a védelmezője...” (Ézs 27) A jelenvaló fájdalmas, a jövő dicsőséges: e két véglet között bízunk az Úrban, és várjuk őt. A „most” szenvedése és az „akkor majd” reménysége között feszül az emberi élet. A jelen szenvedései csakis a krisztusi feltámadás reménységében hordozhatók el: ő a mi védelmezőnk. A jelenvaló, fájdalmas szenvedés természetének leírására tökéletes kép a nagy, tekergő kígyó említése. Sokféle szenvedésről van itt szó: mindenütt ott tekereg, mindent lever, mindent összekuszál, mindenütt félelmet kelt, sziszeg, harap, megemészt a gonosz (1). A fejezeten végigvonul az „azon a napon” hitből fakadó bizonyossága (1). Bármilyen gyötrelmes is a jelen, Ézsaiás bizonyos volt abban, hogy az egész emberi történelem – abban Isten népének ügye – egyetlen közös esemény elé néz, amelyet Isten előre elkészített. Mi nem tudtuk legyőzni, de az Úr legyőzte a „tekergő kígyót” (1). Jézus Krisztus feltámadott (1Kor 15,20). Isten népe örvendezhet, mert az Úr gondozza szőlőjét: öntözi, kapálja, oltalmazza és védi azt, hogy népe gyökeret verjen, virágozzon, és termésével elárassza a világot (2–6). Jel 14,14–20  364. dicséret (5) „Azon a napon a Seregek Ura lesz népe maradékának díszes koszorúja...” (Ézs 28) A koszorú az, ami számunkra fontos, és amiről úgy gondoljuk, hogy az mások számára is észrevehetően „ékesíti” az életünket (4). Sokféle koszorúnk van. Mindenki a saját személyisége, mániája és „belterjes” élete alapján fonogatja ezeket, és ékeskedve illeg-billeg azzal mások előtt. Ilyen koszorú a büszkeség. Ilyen koszorú minden vallási vagy vallástalan hitetlenség, istenpótlékos cselekvés. Ilyen koszorú minden öntetszelgés, önmagának viruló, érdekalapú szépség, tehetség, okosság, élvezet. Minden koszorú úgy ékesít, hogy paráznán hívogat termékenynek tűnő csúcsokra (1). Ez a kép a bálványimádás szakkifejezése volt akkor, és ma is érvényes. Bizony, minden hervadó koszorú fonogatása, abban való díszelgés egy határon túl nevetséges, ócska, mulandó „majomkodás”. A legszomorúbb, hogy Isten népe sem mentes ezektől. Izráel, Efraim is

Reformátusok Lapja 2020. január 12.


| AZ IGE MELLETT |

ilyenné lett: büszkesége, önhittsége ítéletet érdemel (2). Ez az ítélet azonban azért adatik, hogy Isten megmentse népét. Értünk veri le az Úr fejünkről a hervadó koszorút (3–4), hogy eljöjjön életünkben az a nap, amikor az örök és hervadhatatlan koszorúnk csakis az Úr dicsősége lesz (5–6). Jel 15  488. dicséret (3) „Táborral veszlek körül...” (Ézs 29) Amikor körülveszik a bajok a várost, a népet, az egyes embert (2–3), attól kezdve megalázottá, halk szavúvá lesz az, aki korábban büszkén harsogott (4). – Isten népét azonban bajaiban is az Úr öleli át, és csodálatosan megszabadítja. Ez történt akkor is, amikor az asszír király felvonult Jeruzsálem alá, és aztán hirtelen mégis eltakarodott onnan (Kr. e. 701). Ez valódi, csodálatos szabadulás (5–8). Tele van Isten ilyen szabadító csodáival az életünk, csak nem vesszük észre. Egy példa: én állandóan autóban ülök, fohásszal indulok, és hálaadásra indító csodaként élem meg, amikor otthon épségben kiszállok. Körülvett az Úr a bajban és megszabadított. Jeruzsálemet is körülvette, szabadító hatalmának csodájával az Isten, de ők ezt az ölelést nem érzékelték. A városnak nem nyílt meg a szeme és a szíve arra, hogy az események mögött meglássa az Urat. Sok ember szeme és szíve olyan, mint egy lepecsételt irat (11). Urunk, törd fel a pecsétet kegyelmeddel, hogy halljunk, lássunk, megtérjünk, téged tiszteljünk, és új életet éljünk (9–16)! Urunk, te keríts be minket, te végy körül bennünket, te ölelj át! Ölelésed itt lehet korlát, böjt, próba, de mindez javunkra, üdvösségünkre van (Jób 19,6). Jel 16  6. zsoltár (10) „Ne a valóságot lássátok!” (Ézs 30,1–18) Isten szava a valóságos helyzetünkre és az abból megszabadító egyetlen valóságos megoldásra figyelmeztet bennünket. Mi azonban, ameddig csak lehet, nem akarunk szembesülni azzal a tényleges valósággal, amelyben élünk. Ezért mondták akkor is a prófétának, hogy hagyja abba dörgedelmes szavait, és szépeket mondjon nekik, hízelkedő dolgokat, kedvükre valókat, és ne a valóságot (10). Isten helyett bálványokban, e világi hatalmakban bízunk, mint ahogy Isten népe Egyiptomtól várt segítséget (1–7). Hit helyett illúziókra alapozunk (11). Isten szava, Igéje, ígérete helyett emberekben reménykedünk (12). A megtérés nem más, mint teljes ráhagyatkozás a megváltó Isten igazságára és szeretetére. A megtérés: Istenhez fordulás, bizalom az Úrban, amelyből békesség fakad. Csak ez segíthetne rajtunk (15). Eddig üres hiábavalóságokra építettünk (7), roncskerítéseknek dőltünk, amelyek kidőltek, és gyalázatos mélységekbe jutottunk (12–14), megszégyenültünk, csalatkoztunk (3–5). Áldott legyen az Isten, hogy idejében, kegyelmesen és valóságosan magához vont bennünket (18)! Áldott legyen az Isten, hogy látjuk a valóságot, a halál árnyékának völgyében járva, de megtapasztaltuk az egyetlen valóságos szabadítást Jézus Krisztusban! Az is kegyelmi ajándék, hogy az Úr mindig küld emberi eszközöket, akik által szabadító kegyelmét ténylegesen megtapasztalhatjuk. Jel 17  83. zsoltár (29) „…szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett az Úr hegyére (…) érkezik.” (Ézs 30,19–33) Egy fárasztó nap vagy hosszú út után megnyugvás hazaérkezni. Hazaérkezni. Ez Isten kegyelmének látható megnyilvánulása. Földi életünk zarándokút, amelyen a sok küzdelem között is hűséggel láthatjuk az „Úr hegyét”, az üdvösséget, a mennyei otthont. A hazaérkezés bizonyossága az Úr kegyelmének jele. Hazaérkezünk, mert a mi kegyelmes Urunk tanítónk marad. Az Úr szava „pórázon fog”, vezet, tanít, megtart az úton a bálványos kísértések sokaságában (19–22). Hazaérkezünk, mert a mi kegyelmes Urunk a mi gyógyítónk. Bekötözi sérüléseinket, meggyógyítja sebeinket. Gondoljunk bele, milyen sérülékeny az ember! Ez a gyógyulás Jézus Krisztus visszajövetelével maradandó gyógyulás lesz: szabadulás, megváltás a bűnből, betegségből, haláltól, gonosz hatalmától (23–26). Hazaérkezünk, mert a mi kegyelmes Urunk a mi harcosunk. Jön az Úr, lerombolja a régit (26), hogy felépülhessen az üdvözítően új. Isten jogos ítélete megelőzi az újjáteremtés művét. Isten ítélete rendet tesz ebben a kaotikus világban. Nem az ítélet rettenetének örülünk, hanem annak, hogy vége a rendetlenségnek, eltűnt a sok „lom”, ledőltek a gőgös vártornyok, legyőzetett az ellenség, és megszűnt az ellenségeskedés (27–33). Jel 18  393. dicséret

I. 16. CSÜTÖRTÖK

I. 17. PÉNTEK

I. 18. SZOMBAT

2020. január 12.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

neki is küldött ajándékot. A több mint hatszáz teljesült kérés között csak húsz olyan kívánság volt, amelyet a plusz forrásokból kellett megvennünk. Folytatják az egyedi kérések teljesítését 2020 karácsonyán is? Át kell gondolnunk a kapacitásunkat, de most úgy érezzük, mindenképp folytatni szeretnénk az egyedi ajándékkérések teljesítését, mert nagyon jó visszajelzések érkeztek. A hagyományos cipősdoboz-ajándékokat hová vitték? Több mint háromezer Nyilas Misi Cipősdobozcsomagot osztottunk szét nélkülöző gyerekeknek, példá­ ul a Református Nevelőszülői Há­lózaton keresztül. Juttattunk aján­ dékokat pél­ dául Debrecenbe, Ceglédre, Ti­ sza­­szentimrére, Kárpátaljára és Er­ délybe is.

Fázó családoknak segít januárban a Szeretetszolgálat Volt olyan tinédzser, aki nem is magának, hanem testvérének kért ajándékot a Magyar Református Szeretetszolgálattól (MRSZ) karácsonyra. A szervezet több mint HEGEDŰS MÁRK hatszáz egyedi kérést teljesített, illetve több ezer cipősdobozcsomagot juttatott el nélkülöző gyerekeknek. Köztük olyanoknak is, akik korábban még sosem kaptak ajándékot. Januárban újraindul a tűzifaprogram, erre hárommillió forintot szeretne gyűjteni a szervezet. A részletekről Simon Annamária adománykoordinátort kérdeztük. Az egyedi karácsonyi kérések teljesítése új akciója volt 2019ben az MRSZ-nek. Hogyan sikerült a program? A kezdeti várakozásainkat is felülmúlta, így elmondhatom, hogy sikeres volt. Az eredetileg tervezett ötszáz helyett hatszáznegyven gyermek kérését tudtuk teljesíteni. Hozzánk fordult például egy ötéves kislány édesanyja, aki elmondta, hogy még soha semmilyen ajándékot nem tudtak venni, ezért boldog lenne, ha a gyermeke bekerülhetne az ajándékozottak közé, és tényleg bárminek örülne. Nem ő volt az egyetlen gyerek, aki most karácsonykor kapott életében először ajándékot. Egy tizennégy éves lány kérése pedig azért volt megható, mert nem magának, hanem a kistestvérének kért. Nem mást, mint pelenkát, mert az, mivel nem telik rá, nem mindig van otthon. Jó volt látni, hogy az, aki támogatóink közül ezt a kérést teljesítette, végül gondolt a kamaszlányra is, és a pelenkák mellett 6

Reformátusok Lapja 2020. január 12.

Az enyhe december után itt a valóban télnek tűnő január. Többet kell fűteni, és ez sokaknak nehézséget okoz. Tudnak segíteni? Januárban újraindítjuk a tűzifaprogramot: főleg azoknak a családoknak és egyedül élő idős embereknek segítünk, akikkel amúgy is valamilyen kapcsolatban vagyunk, de érkezhetnek új kérelmek is. Általában egy-egy háztartásnak egy köbméter hasogatott fát tudunk adni. Vannak már az évek során kialakult együttműködéseink, rendszeres támogatóink, például Tüzépek, amelyek fával és akár szállítással is segítik a programot. Hány családnak tudnak segíteni? Az, hogy ebben az évben hány családnak tudunk segíteni, azon is múlik, mekkora támogatást kapunk. Az adomany.jobbadni. hu portálon keresztül közvetlenül is támogatható a tűzifaprogram. A cél: hárommillió forint összegyűjtése, amelyből eddig 251 500 forint, azaz a teljes összeg nyolc százaléka gyűlt össze. Az ide beérkező adományokat kiegészítjük a saját forrásainkkal, majd vásárolunk tűzifát, és kiszállítjuk a támogatott háztartásoknak szerte az országban.  EGYSZERŰ ÉS GYORS ADOMÁNYOZÓI FELÜLET Modern, könnyen használható adományozói oldalt indított tavaly az MRSZ. Az adomany.jobbadni.hu címen elérhető felületen az aktuális kampányok bankkártyás fizetéssel támogathatók. A kifizetett összeg szinte azonnal meg is jelenik a gyűjtést összegző infografikán, ahol láthatjuk, mennyi pénz összegyűjtését tűzte ki célul a segélyszervezet, és abból mekkora összeg érkezett be eddig, illetve azt is, hányan támogatták eddig a gyűjtést.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Márta, a hitvalló A szerző nyugalmazott esperes

Márta neve ismerős a bibliaolvasók előtt. Személyisége akkor bontakozik ki előttünk, amikor Jézus meglátogatja, és testvérével, Máriával befogadják házukba Betániában (Lk 10,38–42). E verseket olvasva újra átélhetjük, mekkora örömmel fogadja, és mindent megtesz azért, hogy vendégszeretetével körülvegye. Ugyanakkor Mária nem segít a vendéglátásban, hanem leülve hallgatja Jézust. Ezt nehezményezi Márta, amikor testvére magatartását szóvá teszi, és ezek után hangzanak el az ismert szavak: „…kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta…” (41–42) E versek nyomán sokak emlékezetében úgy él Márta, mint egy önmaga körül forgolódó, lelkiek iránt érzéketlen háziasszony.

„Jézus e szavaival a távolit közel valóvá, a csodát a jelenben is megtapasztalható valósággá emeli. Őbenne új értelmet nyer az élet.” Mártának azonban van másik arca is, ez azonban szomorú eseménnyel kapcsolatos. Férfitestvére, Lázár súlyos beteg lett, erről értesítik Jézust, aki nem siet őt meglátogatni. Ez idő alatt Lázár meghal. A hírt hallva sokan keresik fel a nőtestvéreket, hogy kifejezzék részvétüket, és Jézus is elindul Betánia felé. Amikor ezt Márta megtudja, sietve elé megy, nem titkolva csalódottságát: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11,21) E keserű mondatban kétszer is elhangzik ez a szó: volna. Van, amikor ez úgy hangzik, mint egy szelíd óhaj: „ha nekem több pénzem volna…”, de itt egészen más a jelentése. Márta szájából ez úgy hangzik, mint súlyos vád Jézus késlekedése miatt. Azt a nyomasztó érzést veti fel, hogy „valamit megtehettem volna” (de nem tettem meg), „valamit elrontottam” (pedig jól is csinálhattam volna), és „Jézus is megtehette volna, hogy hamarabb érkezik”. Ő azonnal érzékeli Márta szavaiban a szemrehányást, de elhárítja csalódását: „Feltámad a testvéred!” (11,23) Ekkor ismét elhangzik néhány olyan szó, amely kiigazításra szorul: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” (11,24) Az Ószövetség világában élő ember előtt nem volt ismeretlen a feltámadás ígérete (Dán 12,2), amelyet elsősorban Izráelre értelmeztek ket-

tős vonatkozásban: egyesek az örök életre, mások „gyalázatra” támadnak fel az utolsó napon. Márta előtt is ismerősen hangozhattak Jézus szavai, de félreérti. Jézus ugyanis Lázárral kapcsolatosan a feltámadást nem a távoli jövőre értelmezi, hanem a jelenre. Kijelentésével arra utal, hogy ma is léteznek csodák, reménytelen helyzetekből feltámadások, folytatódó élet ott, ahol korábban a halál jelei mutatkoztak. Jézus e szavaival a távolit közel valóvá, a csodát a jelenben is megtapasztalható valósággá emeli. Őbenne új értelmet nyer az élet: „Én vagyok a feltámadás és az élet…” (Jn 11,25–26) Jézusnak e kinyilatkoztatása nemcsak az esemény csúcspontja, hanem kérdés elé állítja Mártát: „Hiszed-e ezt?” – s az erre adott válasza döntő változást hoz Márta életébe. Nem felelet csupán egy elhangzott kérdésre, hanem elsősorban hitvallás Jézus mellett. Az a bizonyságtétel, amely korábban Péter szájából hangzott el a tanítványok körében (János 6,68–69), most egy asszony szívéből tör fel, aki eddig érzéketlennek látszott Jézus küldetése iránt (11,27). Melyek az ő hitvallásának bennünket is érintő tulajdonságai? Válasz. Ahogy Márta hitvallása válasz egy feltett kérdésre, úgy a hívő ember élete is felelet a külvilág által feltett vagy fel nem tett kérdésekre. Napjainkban sokféle jó szándékú és kevésbé jó szándékú kérdés fogalmazódik meg a hitben élő emberek felé, amelyekre csak hiteles élettel lehet válaszolni. Személyes. Egyes szám első személyben hangzik el Márta részéről, mert minden hitvallás egyéni. Nagy ajándék akkor is, amikor egy közösség zengi például kereszteléskor, úrvacsoraosztáskor vagy temetéskor, de mögötte mindig ott kell állnia a bizonyságtevő egyéni meggyőződésének is. Nem légüres térben hangzik el. Jézussal való találkozása után Márta Máriához siet, és aktivizálja őt. Bizonyára azért, hogy őt is megóvja attól, hogy a történtek miatt Mária Jézus kiábrándult tanítványa maradjon. Márta hitvallása minden időkre szóló bizonysága annak, hogy a hit önmagában kevés, annak – a mindennapok során – szavakban és tettekben kell megnyilvánulnia. Élete példa arra, hogy egy szorgos háziasszony is válhat Jézus bizonyságtevőjévé. Adja Isten, hogy így legyen teljes a Mártáról alkotott kép, és ez erősítse egyéni hitéletünket is!  2020. január 12.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Hely, ahol az elhívás kiteljesedhet Idén is várja a felvételizőket a Pápai Református Teológiai Akadémia. A felvételi időszakra készülve az őszi szemeszter végén körülnéztünk a nagy múltú teológián, ahol különleges élettörténetekkel találkoztunk. A hallgatók között van, aki az informatikusi pályát hagyta hátra, hogy lelkésznek tanulhasson, de akad olyan is, aki szenvedélybetegségből szabadulva kezdett új életet az intézményben. Aki az elhívását már megkapta, Pápán jó eséllyel helyet is talál, hogy felkészüljön az életen át tartó szolgálatra. Nagy a csend és a nyugalom a pápai teológián decemberben, a folyosókon csak elvétve találkozunk egy-egy hallgatóval. A kollégiumi szárnyban is csupán az ajtók előtt álló ruhaszárítók jelzik, hogy nem üresek a szobák – itt találkozunk először az egzegézisórára készülő Kálmán Áronnal. Mint megtudjuk, házi feladat most nem volt, így van néhány perce beszélgetni. A harmadéves teológus otthonosan mozog az épületben és a hittudományok területén is, hiszen bátyja is itt végzett, édesapja pedig lelkészként szolgál. Azt mondja, ebbe nőtt bele, így 8

Reformátusok Lapja 2020. január 12.

miután megkapta az elhívását, érettségi után rögtön a teológiára jelentkezett. – Eljöttem először megpróbálni, milyen, majd ahogy telt az idő, egyre jobban megszerettem, és most már nem is tudnék más szolgálatot elképzelni – fogalmaz. Nem úgy, mint Kovács Csaba, aki az informatika világából érkezett a teológia világába. – Volt egy gyermekkori álmom: keveset dolgozni és sok pénzt keresni – mondja a vajdasági fiú, aki hosszú éveken keresztül programozni tanult, majd huszonhét évesen kezdte el a teológiát. – Hálás vagyok Istennek, hogy rájöhettem, a pénz és a sok szabadidő nem tesz boldoggá. Most olyan pályán vagyok, amelyen a szolgálatommal valószínűleg kevesebb pénzt fogok keresni, de boldog leszek attól, hogy amit teszek, Istenért teszem. Természetesen a diplomáért itt is küzdeni kell, Kovács Csabának például évek óta a héber nyelv tanulása a legnehezebb feladat. Emellett Pápán görög és latin nyelvet is tanítanak – ezekkel még a több nyelven beszélőknek is gyakran meggyűlik a bajuk. – Teljesen más, mint angolul tanulni. Lehet, hogy befejezzük a teológiai tanulmányainkat, letesszük a szigorlatokat, de ezeken a nyelveken nem tudnánk elmondani azt,


| AKTUÁLIS |

„Akik itt vannak, azért jöttek, mert szeretnék jobban megismerni a teológiát, a bibliai nyelveket és a hitoktatás pedagógiáját. A nálunk tanulók azokon a szakterületeken akarnak fejlődni, amelyek a hitéleti munkát segítik.” (Németh Tamás)

hogyan telt a napunk. Még ha nem ilyen céllal tanuljuk is a bibliai nyelveket, passzív voltuk megnehezíti az elsajátítást – fogalmaz a teológushallgató. A pszichológiai tárgyak azonban már népszerűbbek, például a lelkigondozás gyakorlatát minden hallgató szívesen tanulja. Főleg az itteni családias légkörben, ugyanis egy órán általában hárman, négyen ülnek. A pápai teológián azért is alacsony a létszám, mivel az országban egyedülálló módon azok a hallgatók, akik munka vagy a családjuk mellett nem tudnak minden órán részt venni, igényelhetnek egyéni tanrendet. Kovács Csaba is kihasználná a lehetőséget: – Ezen a nyáron szeretnék házasságot kötni a menyasszonyommal, ezért azt tervezem, hogy benyújtom a kérvényt az egyéni tanrendre. Két éve vagyunk kapcsolatban, de jelenleg nagyon ritkán tudunk találkozni, fontos lenne, hogy ez megváltozzon a házasságkötésünk után.

OSZTOZVA ÖRÖMBEN ÉS NEHÉZSÉGBEN Kádár Rolandnak nincs már sok idő hátra a kollégiumi évekből – idáig azonban hosszú út vezetett: a negyedéves teológushallgató alkoholfüggőségből szabadulva került Pápára, ahol maga is

megtapasztalta az akadémia támogató és szeretetteli közegét. – 2011-ben alkoholfüggőségből szabadultam, aztán amikor ide kerültem, hagytam magam becsapni, és azt gondoltam, egy sör talán nem árt. Azonban harmadév végére újra eluralkodott rajtam ez a szenvedély – emlékszik vissza. – Elkerültem Dömösre egy tanárom, Bartha Zsolt támogatásával, aki naponta érdeklődött, hogy vagyok. Amikor két és fél hét után visszajöttem, nagy szeretettel és elfogadással fordultak felém. A tanárok és diákok pedig nemcsak egymás nehézségeiben és örömeiben osztoznak, hanem a feladatokban is. Minden reggelük közös áhítattal kezdődik, amelyet oktatók és hallgatók felváltva tartanak. Kádár Roland szerint bár ez jó gyakorlás azokra az időkre, amikor majd „élesben” kell hirdetniük az Igét, valójában nehéz feladat. – Nehezebb, mint egy gyülekezet előtt beszélni, mert itt tudományos és kritikus szemmel is néznek minket, és nem könnyű úgy megfogni az Ige szavait, hogy ne valamilyen magától értetődő dologról beszéljünk, hanem valóban Isten üzenetét közvetítsük – magyarázza.

KÉZNÉL VAN A SEGÍTSÉG Amikor belépünk az egyik előadóterembe, ahol Balla Ibolya éppen ószövetségi bibliai teológiát tanít a diákoknak, távolról sem a megszokott egyetemi életkép fogad: a hallgatók itt nem kivetítőkön olvassák a tananyagot, színes prezentációk helyett a tanárnő előtt az asztalon csak egy nyitott Biblia és a terem kulcsa fekszik. A figyelem azonban egy pillanatra sem lankad, a diákok folyamatosan jegyzetelnek, újabb és újabb kérdések érkeznek, 2020. január 12.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Kádár Roland

amelyekből hosszú beszélgetések alakulnak ki. – Kell bizonyos fokú érettség, amellyel a Szentírást egységében tudják látni – nemcsak a maga szétaprózottságában, hanem belső koherenciájával együtt. Akik ezt a mostani órát látogatják, mindhárman egyéni tanrenddel tanulnak, és mivel már kicsit idősebbek, jó meglátásaik vannak, nagyon érdekes beszélgetések szoktak kialakulni – mondja a tanárnő. Ezek mellett a kiscsoportos oktatásnak köszönhetően egy-egy hallgatóra jóval több idő jut, így az oktatás gyakran egészen személyre szabott. Balla Ibolya hozzáteszi: az életkorbeli különbség leginkább a tanulás módszerében érezhető. Aki már elvégzett valamilyen iskolát, általában jobban tudja, hogyan kell elsajátítani egy bizonyos feladatot, és az idő beosztása is könnyebben megy neki. Ráadásul akiknek kevesebb idejük jut a tanulásra, például a család mellett, A pápai teológián azért is alacsony a létszám, azok sokkal jobban megbecsülik a rá fordítható időt. Gondolnak az utánpótlásképzésre is, mindig vanmivel az országban egyedülálló módon azok nak olyan hallgatók, akik fogékonyabbak a teológiai a hallgatók, akik munka vagy a családjuk mellett tudományokra. Balla Ibolya azt mondja: tanárként nem tudnak minden órán részt venni, igényelhetnek különösen nagy öröm, ha egy hallgató a kötelező feladatok mellett komolyabban is érdeklődik egy-egy egyéni tanrendet. szakterület iránt. – Az igazi siker pedig az, ha egy órán nem csak az oktató tudja a Júda uralkodóihoz kapcsoSZOLGÁLAT, TAPASZTALAT, FEJLŐDÉS lódó évszámokat – teszi hozzá nevetve. – Nem egyszerű például évszámokat megtanulni, és tudjuk A széles körű elméleti képzés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a azt is, hogy nem ez lesz a legfontosabb a hivatásuk során, de ez gyakorlati oktatásra, már a diákévek alatt is bőven akad feladat az most nélkülözhetetlen. Éppúgy, ahogy a nyelvek tanulása, mert akadémia falain kívül. A kötelező kiszállások, amikor ellátogatnak a bibliai nyelvek ismerete nélkül a Szentírást nem lehet megegy gyülekezetbe, és ott hirdetik az Igét, valamint az ünnepi legáérteni – foglalja össze a tanárnő, és rámutat: – Így is gyakran ciók mellett működik például az osztályteológusi rendszer – ehnehéz, mert teljesen más kultúra, más időszámítás az, ami a hez azonban nem kell messzire menni: a teológushallgatók az alig Bibliában van. Például az Énekek énekében leírt szépségideál száz méterre álló Pápai Református Gimnáziumba sétálnak át. jelentősen különbözik a maitól. Nyugati egyetemeken látjuk, – A teológusok vállalnak a gimnáziumban egy-egy osztályt, hogy az eredeti nyelvek tanítását nem tartják fontosnak, és akikkel foglalkoznak. Segítenek a kirándulásokon vagy a kiszálezért sokszor félremagyarázzák a Szentírást. lásokon, amikor a tanulók gyülekezetet látogatnak meg. SegíA diákok azonban nem csak tudományos kérdésekkel fortenek a beszélgetéseken, elhozzák őket például ide, és megdulnak tanáraikhoz: még a teológián is megesik, hogy valaki mutatják nekik az intézményünket, vagy bibliaórát, áhítatot elbizonytalanodik magában, nem látja tisztán az útját, ilyenkor tartanak – mondja Németh Tamás, az egyetem rektora. A pápai pedig kéznél van a segítség. – Nálunk működik tutorrendszer teológiának jelenleg hatvan aktív és húsz passzív hallgatója van. is. Ez azt jelenti, hogy a tutor – mint egy osztályfőnök – kisebb Az intézmény vezetője úgy látja, a kis létszám jóval koncentcsoporttal foglalkozik, odafigyel a hallgatók egyéni problémáiráltabbá teszi az oktatást: – Akik itt vannak, azért jöttek, mert ra, rákérdez, ha észrevesz valamilyen változást, és a diákok is szeretnék jobban megismerni a teológiát, a bibliai nyelveket és bármikor fordulhatnak hozzá. De van lelkigondozónk is, akihez a hitoktatás pedagógiáját. A nálunk tanulók azokon a szakterümindennapos gyakorisággal fordulnak a hallgatók – folytatja leteken akarnak fejlődni, amelyek a hitéleti munkát segítik. Balla Ibolya. A tanárnő azt is hozzáteszi, olykor az is előfordul, Ezt segíti az is, hogy itt a hitéleti képzéseken kívül nincs más hogy valaki útközben meggondolja magát és lemorzsolódik, ami jellegű oktatás. – Fő szakunk a teológia, amelynek két szakiráérthető, mivel ezt a pályát csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Itt nya van: a teológus és a teológus–lelkipásztor – folytatja Nénem az a tét, hogy a hallgatók az iskola elvégzése után tudnak-e meth Tamás, és hozzáteszi: – Mindenkit úgy veszünk fel, mint valahol napi nyolc órát dolgozni, hanem vállalniuk kell minden potenciális lelkipásztort, de előfordul, hogy útközben valaki nehézséget is, amely a lelkészi hivatással együtt jár. mégis a teológia tudományát választja. De az elmúlt tíz évben 10 Reformátusok Lapja

2020. január 12.


| AKTUÁLIS |

Kálmán Áron

Kovács Csaba

Balla Ibolya

összesen két olyan hallgatónk volt, aki kifejezetten erre a szakirányra jelentkezett. Emellett katekéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakra jelentkezhetnek azok, akik a református hittanoktatással szeretnének foglalkozni. Végzett pedagógusokat is várnak az egyetemen, ők hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzésen szerezhetnek képesítést. A diplomás lelkészeknek pedig szaklelkigondozói képzést kínálnak az egyetemen.

FIGYELNI KELL A JELEKRE! Mint a teológiákon általában, a felvételizőknek Pápán is minden esetben alkalmassági vizsgán kell megfelelniük. – Nem azt vizsgáljuk, hogy az illető mennyire jártas a teológiában, hanem azt, hogy tudja-e alkalmazni, amit már ismer, képes lesz-e arra, hogy gyülekezetet vezessen. A felvételi bizottság legalább tíztagú, a pszichológustól kezdve a teológusokon keresztül a zenészig sokféle szakember ül a testületben, így közösen beszéljük át, mi a benyomásunk egy-egy jelentkezőről, majd ennek alapján döntünk – hangsúlyozza a rektor.

Pápára az ország minden pontjából érkeznek hallgatók, sőt még a határon túlról is, mivel itt, Magyarországon szintén egyedülálló módon, nincs felvételi korhatár. – Az a tapasztalatunk, hogy maguk a hallgatók is érzik, ha nem elég érettek, így ritka, hogy valaki rögtön a középiskola után jelentkezik. De a Szentlélek munkáját nem korlátozhatjuk, így többféle korosztályból vannak hallgatóink, a legidősebb már az ötvenes éveit tapossa – mondja Németh Tamás. A rektor hozzáteszi: sokan a földrajzi elhelyezkedése miatt nem választják az iskolát, pedig a kollégiumban mindenki számára tudnak szállást biztosítani. Aki pedig kipróbálná magát külföldön is, számos ország közül választhat, többek között Hollandiával, Csehországgal és több határon túli magyar egyetemmel is van kapcsolata az intézménynek. Így, aki elhívást kapott, a pápai teológiával a helyét is biztosan meg fogja találni. Volt teológushallgatóként és rektorként Németh Tamás azt vallja, a felvételi időszakban a legfontosabb, hogy a döntés előtt állók figyeljenek a jelekre: – Olvassák az Igét, imádkozzanak! Volt olyan gimnazista, aki először nem merte beadni a jelentkezését. Ide járt ő is templomba, mondtam neki, hogy mindig nagyon figyeljen az Igére. Amikor eljött az idő és dönteni kellett, csodálatos módon négy vasárnapon keresztül – egymástól teljesen függetlenül – csak az elhívásról szóltak a szolgáló lelkészek. Kifelé menet megkérdeztem tőle, hogy most már eléggé bizonyos-e abban, hogy van elhívása. Mondta, hogy igen, most már biztos benne. És azóta a hallgatónk.

MÉG LEHET JELENTKEZNI Az érdeklődőknek február végéig kell beadniuk jelentkezésüket az intézménybe, ahol a sikeres felvételit követően kis csoportokban, családias környezetben képzik a leendő lelkészeket és hitoktatókat. A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételi jelentkezésével kapcsolatos tudnivalók megtalálhatók az intézmény honlapján, a www.prta.hu oldalon.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: SOMORJAI BALÁZS

2020. január 12.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Mélységből a magasságba HEGEDŰS BENCE

Aki a valós kegyelmet átéli, mindig tudja, hová tartozik – vallja Márkus Gábor, a református hajléktalanmissziót vezető lelkipásztor, akivel nyugdíjba vonulása kapcsán az elmúlt évtizedekről, az Úr kegyelméről, Jézus gyógyító szaváról, istenélményekről beszélgettünk.

Tavaly huszonhárom év szolgálat után nyugdíjba vonult. Szögre akasztja a lelkészi palástot? Elmúltam hetvenéves, köteles vagyok nyugdíjba vonulni. A nyugdíjintézet automatikusan küldi a papírt, hogy mától kezdve nyugdíjas vagyok. Régebben volt rá lehetőség, hogy a presbitérium kérjen plusz két évet a lelkészének, de ma már nincs ilyen jogszabály. Nyugdíjazásom után bő fél évig még helyettes lelkésznek megtartott az esperes Verőcén, amíg az új lelkipásztor státusza jogerőre nem emelkedett. A palástot nem akasztom szögre, azóta is sok helyre hívnak szolgálni. Voltam már többek között Cegléden, Kosdon, most pedig Érdligetre hívtak. Nyilvánvalóan nem szeretnék olyan tempóban és annyit dolgozni, mint korábban. Az egészségem már nem húszéves, nem is ötven. Amit jó szívvel, szeretettel meg tudok tenni, azt megteszem. A Tiszta Forrás Alapítványt feleségével, Márkusné Láng Ilonával együtt alapították 1992-ben. Miért döntöttek a szervezet megalapítása mellett? Elkötelezettség és elhívás volt a Tiszta Forrás Alapítvány létrehozása. Harminchat éves koromban én is mérhetetlen nyomorúságba kerültem az életemben, mindenem elúszott. Család, munka, minden. Gyakorlatilag hajléktalanná váltam, és e mögött többek között ott volt az alkohol is. Ebben az állapotomban találtam oda Krisztushoz. Átéltem azt, amit Ézsaiás is hirdetett, hogy Isten a szabadító. Az alkohol olyan probléma, amelyből nincs gyógyulás, csak Krisztus általi szabadulás. A lelki szabadítás lényege, hogy a felhalmozott bűneim nyomorúságától Jézus Krisztus megszabadít, ha letesztem azt a keresztje alá. Én is ezt képviselem, harminchárom éve egy kortyot sem ittam. Az a magasság, ahova én eljutottam a mélységből, hatalmas dolog. Saját szabadulása vezetett végül az alapítvány létrehozásához? Igen. Ha az Isten Igéje engem megerősített, Krisztus szava szó szerint meggyógyított, akkor én kötelezettséggel tartozom az Istennek a hasonlóan nyomorultakkal szemben. Amikor Krisztus szabadítását átéli valaki és megszabadul, az nagyon jó érzés. A megszabadított elindul a Jézushoz vezető úton, amelyen egy alkoholgondokkal küzdő embernek háromszor-négyszer annyi kísértéssel kell szembenéznie, mint akinek nincs ilyen gondja. A diabolosz nem könnyen engedi el az embert. Az Úr Jézus megszabadít, de megtanulni nem fogyasztani és a kísértésnek ellenállni, azt nekem kell. Engem Isten megerősített, és ez a megerősítés a mai napig tart. 12 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

Hogyan került a lelkészi pályára? Későn érő típus vagyok. Szoktam mondani, hogy van olyan ember, akinek tizennyolc-húsz éves korában nő be a feje lágya, van, akinek harminchat-harmincnyolc évesen, és akad olyan, akinek hetvenévesen. Én a középsőbe tartoztam. Tizennyolc éves koromban édesanyám kérdezte meg tőlem, hogy akarok-e pap lenni. Mondtam, hogy a Biblia szerint az elsőszülött fiúnak illik menni az Istent szolgálni, én már nem megyek. Miska bátyám végül három cikluson keresztül volt püspök a Dunántúlon. Megszabadításom után, amikor az idősebb Balog Zoltán látta, hogy megtaláltam Istent, rutinos pap lévén megkérdezte: „Nem gondolod, hogy neked a teológiára kellene menned?” Ekkor harminchat éves voltam. Emlékeztem, hogy Jónásnak is kétszer mondta Isten, hogy menjen Ninivébe. Először ellenkező irányba ment, aztán ahogyan belekerült a cethal gyomrába, úgy kerültem bele én is a mélységbe. Amikor kidobott onnan a cethal, és javasolták, hogy menjek a teológiára, úgy adtam be a jelentkezésemet, mint a kisangyal. Tudtam, hogy Istennel nem lehet játszani. Így indult. Ön szerint mi Jézus legnagyobb ajándéka az embereknek? Számomra Jézus Krisztus legnagyobb ajándéka a saját, vis�szakapott életemen túl az, hogy a bűnösökért és az elveszettekért jött erre a világra. Felfoghatatlan, mekkora ajándék az, amit Krisztus tett ezért a világért. Felbecsülhetetlen, és nagyon sok ember ezt nem tudja. A lelkészek is sok mindent megtanulnak, de a személyes átélés nem tankönyvi anyag. Az én bűneimet Isten megbocsátotta, a háta mögé dobta, és azóta rengeteg áldás van rajtam. Aki a valós kegyelmet átéli, az mindig tudja, hová tartozik. Kapott további megerősítést Istentől, miután visszatalált hozzá? Ritkán szoktam elmondani, de két istenélményem is volt, amelyeket soha nem felejtek el, mindkettő álmomban ért. Isten az álmoknak is az ura, nem csak az ébrenlétnek. Az egyik élményem az, hogy amikor a teológia mellett naponta hat-nyolc órát olvastam a Bibliát, az egyik éjjel álmomban olyan fényesség jött felém, amelytől megrettentem. Megijedtem, hogy el fog nyelni, ezt egyből tudtam. Óriási volt, és szép lassan közeledett. Egyszer csak körbevette az egész testemet, nagyon jó érzés volt. Felemelt, felemelkedtem. Amikor körülért, akkor álmomban tudtam, hogy nekem itt végem van. Utána leengedett, és elment tőlem. Akkor az Isten lelke megerősített, hogy „ez én voltam, és én veled vagyok és szeretlek”.


| INTERJรš |

2020. januรกr 12.

Reformรกtusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Mi volt a másik? A másik sokkal félelmetesebb volt, igazából nem is istenélmény. A szolgálatom vége felé az esperes kinevezett a kosdi gyülekezetbe, ahol a közösség az elmúlt évek alatt teljesen tönkrement. Mérhetetlenül fájt ez nekem, mert számtalan olyan ember távozott, akik halálosan komolyan vették Istent, és nagyon sokat vállaltak. Tulajdonképpen a gonosz uralkodott abban a gyülekezetben. Körülbelül négy-öt héttel azután, hogy elkezdtem helyettesíteni, hatalmas feszültség gyűlt össze bennem. A lelkipásztori szolgálat nehezebb része az, amikor a gondok, bajok, nyomorúságok, bűnök ráterhelődnek az emberre. Ezt nem tudom kikerülni, de már régen megtanultam, hogy ezeknek hol a helyük: Krisztus keresztjénél. Az élményem bibliai példához hasonlítva olyan volt, mint amikor Jézus Krisztus meggyógyítja az ördöngőst, és az ördög, miután Jézus ráparancsolt, még megrázza a beteget, és

dotta a munkámat. Rég megtanultam, hogy az áldás egyedül Istentől jön. A díj különösen fontos Miska bátyám miatt is, aki tizenhat éves kora óta egy korty alkoholt nem fogyasztott soha, és Istennek átadott életet él. Ő gyülekezetet épített, püspök lett, rengeteget dolgozott. Az ő élete folyamatosan ment felfelé, az enyém meg egy idő után lefelé. S az Úr Jézus Krisztus, amikor lent voltam a mélységben, kezdett fölemelni, és most a végére egymás mellett álltunk: ő a Zsinat aranygyűrűs teológiai doktori kitüntetését vehette át, én pedig a Dobos Károly-díjat.

Verőcéről huszonhárom év szolgálat után ment nyugdíjba. Ez idő alatt megerősödött a verőcei gyülekezet, a bölcsőde, az óvoda és az iskola egyházközségi fenntartásba került, konferenciaközpont és új gyülekezeti központ épült a településen, mindezek mellett pedig a templom is megújult, méghozzá egészen különleges módon. Hogyan történt ez? Nem hiszem, hogy volt Magyarországon ehhez ha„Számomra Jézus Krisztus legnagyobb ajándéka sonló templomfelújítás. Nyolc évig gyűjtöttünk rá, a saját, visszakapott életemen túl az, hogy sem az államtól, sem az egyháztól nem kaptunk egy forintot sem, csak a verőcei önkormányzat adott egy a bűnösökért és az elveszettekért jött erre a világra.” jelképes összeget. A külső-belső felújítás összege a tervek szerint hetvenhatmillió forintra rúgott volna, mire kifizettem minden számlát, negyvenhárommillió lett a csak úgy megy ki belőle. A gonosz nem enged el könnyen, a diavégösszeg úgy, hogy központi padlófűtést építettünk be, süttői bolosznak az a legnagyobb öröm, ha szétdobálhatja Isten közösmárvánnyal borítottuk a padlót, kicseréltük az elektromos vezeségét. Amikor elkezdtem munkálkodni, egyik éjszaka iszonyatos tékeket, új nyílászárókat építettünk be, szigeteltünk, még a torohamom volt. Nagyon megrázott, kivert a víz, azt hittem, megrony is új fedést kapott, illetve megújult a csillag is. Úgy sikerült halok. Utána az orvos azt mondta, egy ideig ne vezessek autót, ennyit lefaragni, hogy vállaltam a kivitelezés irányítását, valamint azóta gyógyszert szedek, de most már lassan vezetni is engeda belső felújításnál nyolc, a külsőnél öt hajléktalan dolgozott Venek. Amikor elcsitult ez az egész, a gyülekezet elkezdett épülni. rőcén. Budapestről vittem fel őket, adtunk nekik szállást, koszTíz helyett tizenöten, aztán húszan, harmincan, majd negyvenen tot, be voltak jelentve közhasznú munkára, és az ezért kapott kis lettünk. Amikor eljöttem, nyolcvanan voltak. Valójában a gonosz pénzt még ki is egészítettük, becsülettel megfizettük őket. Azómég belém rúgott egy jó nagyot, majd aztán Isten megengedte, ta mind a tizenhárman kikerültek tőlünk, rendezett életet élnek. hogy tovább épüljön a gyülekezet. A Bibliában is van egy-két ilyen Minden reggel hallották az Igét, és építették a templomot. élmény. Valójában kevés lelkésznek adatik meg, hogy olyan közel kerüljön Istenhez, mint én. Nem az én érdemem, hogy minden Jól sejtem, hogy a felesége is sokat segített önnek mind a gyüsikerült, amióta lelkész vagyok. Az kívánom, Isten így áldja meg lekezeti, mind az alapítványi munkában? református egyházunk minden tagját, gyülekezeteit, vezetőit. Ő nagyon sokat tűrt, érthető okokból. Nem azt mondom, hogy szenvedett, de sok áldozatot kellett neki is hoznia. Én mozgékony Az elmúlt években több elismerést és kitüntetést kapott, főtípus voltam, négy óra körül keltem fel, este hét-nyolc óráig tetként a Tiszta Forrás Alapítványban végzett tevékenysége miatt. tem a dolgom, aztán olvastam egy órát, kilenckor pedig bezuhanBirtokosa az állami Szociális Munkáért Díjnak, Pestszentlőrinc– tam az ágyba. Reggel kinyitottam a szemem, és mentem tovább Pestszentimre önkormányzatától 2014-ben a Gondoskodás az a hét minden napján. Mind az öt unokámat én kereszteltem meg, emberért-díjat vehette át az alapítványi munkacsoport vezema már húszéves a legnagyobb. Roppant ellentétes a természetőjeként, ugyanebben az évben ismerte el diakóniai munkáját tünk a feleségemmel: ő szelíd, csöndes természetű, lassabban, egyházunk a Juhász Zsófia-díjjal, közben Verőce díszpolgára megfontoltabban mozog, én meg ennek az ellentéte vagyok. A lett, tavaly pedig Dobos Károly-díjjal tüntették ki önt. Melyik gyerekeim édesanyját még én udvaroltam ki, én vettem el felesékitüntetés jelentette önnek a legtöbbet? gül a „majd én eldöntöm” címszó alatt, el is úszott minden. Isten A Dobos Károly-díj, több okból is. Károly bácsit még személyesen akkor azt mondta, „majd én adok neked hozzád illőt”. Őt már az is ismertem, így azt mondom, nem érdemeltem meg a díjat. Az ő Isten kezéből fogadtam el, és három évtized után jó szívvel elszelídsége, türelme óriási volt, én nem vagyok türelmes ember. mondhatom, hogy ő a hozzám illő.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ De ettől függetlenül nagyon sokat dolgoztam, és Isten megál14 Reformátusok Lapja

2020. január 12.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A látogatásról szól az alábbi, Bruno Ferrero szalézi pedagógus, lelki író Olykor elég egy napsugár című könyvében olvasható történet. „Egy fiatalember mindennap délben bekukkantott a templom ajtaján, és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak. – Imádkozni jöttem – válaszolta a férfi. – Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni? – Hát… Mindennap benézek a templomba, és an�nyit mondok: Jézus, Józsi vagyok, aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy azért meghallgat. Néhány nap múlva munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett, és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava. A plébános is eljött meglátogatni, és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához. – Azt mondták, hogy nagyon összetört a tested mindenütt, mégis te nyújtasz vigaszt a többieknek. Hogy van erőd erre? – Annak a valakinek köszönhetem ezt, aki mindennap délben eljön hozzám. Az ápolónő félbeszakította: – De hisz délben soha nem jön senki! – Ó, dehogyisnem! Mindennap eljön, benéz az ajtón, és azt mondja: Józsi, Jézus vagyok, és elmegy.” A hivatásosok nem mindig értik a laikusok kapcsolatát Istennel. A hétköznapi öltözet, a közvetlen stílus, a baráti hang, a rövid bejelentkezés Jézushoz – Józsi természetes viselkedése megindító, egyszerű, mégis rejtélyes. Elég így megszólítani Jézust? Elég csak hívni az ő nevét, aztán hinni, hogy megteszi azt, ami nekünk jó? Úgy tűnik, néha elég. Nem kell misztikus látomás ahhoz, hogy átéljük, Jézus meglátogat, velünk van. Az ilyen villámlátogatás, lelki érintés és hogy a nevemen szólít, elég erőt ad, hogy vállaljam a terheimet. Nem óv meg a sérülésektől, de úgy alakít, hogy elfogadjuk a rosszat is, és azt a javunkra, sőt mások javára fordítja. Ezt a szabálytalan imádságot nem szabad hittanórán vagy a gyülekezetben tanítani. Nem lehet példa, mert félreérthető: szívesen hinnénk, hogy ilyen kényelmes a hívő élet, pedig nem az. De van úgy, hogy csak ennyire telik: Jézus, itt vagyok. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, minden rólad tesz bizonyságot ebben a világban, mert ez a te világod. És látod, itt vagyunk mi, emberek, akik sokszor úgy viselkedünk, mintha teremtői lennénk a mindenségnek. Hálás vagyok fogyhatatlan szeretetedért, amellyel nézed kisded hatalmi játszmáinkat, hatalmasra nőtt egónkat, isteni szerepben való tetszelgésünket, miközben por és hamu vagyunk. Urunk, imádkozunk, hogy ebben az új évben legalább mi, keresztyének tudjuk, hol a helyünk a világban. Mert csak az tud tekintettel lenni másokra, a teremtett mindenségre, aki harmóniában van magával, aki a helyére kerül. Töltsd be hiányainkat, hogy ne mi töltögessük tátongó lelkünket mások rovására! Te nyugalmat ígértél minden hozzád folyamodónak, hadd leljünk békességre benned magunkkal! A világgal, amely a te világod. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A szentek állhatatossága A Jelenések könyvében olyan jelképek által olvasunk az utolsó idők próbáiról, amelyeket ma már nehezen tudunk érteni. Amikor egy beteggel közlik, hogy műtét vár rá, sokszor nem a műtét részletei érdeklik, hanem az időpont. Amikor Jézus beszélt a végső időkről a tanítványainak, ők is azt kérdezték, hogy mikor lesznek ezek, de Jézus ezt mondta: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,7–8) A feladatunk nem az, hogy az időpontokat számolgassuk, még ha ott van is bennünk a kíváncsiság. El kell fogadni, hogy nem mi, emberek döntjük el ennek a teremtett világnak a sorsát, még akkor sem, ha ez ma sokak számára vonzó gondolat. A mi mennyei Atyánk nem ezt várja tőlünk, hanem hogy készen legyünk. A szenteknél nem a szentképekre kell gondolni. A Biblia szerint az a szent, ami Istené. Az Ószövetség szentnek nevezi az Úr sátorát és a templomot, de a választott nép feladata is az volt, hogy szent életével az Úrról tegyen bizonyságot. Az Újszövetség Jézus követőit nevezi szenteknek. Pál apostol így nevezte a gyülekezetek tagjait: „Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek...” (1Kor 1,1) Akik magunkat hitvallásunk szavaival Jézus Krisztus tulajdonának valljuk, mindnyájan szentek vagyunk. Így nekünk szól az ige, hogy hitre és állhatatosságra van szükségünk (Jel 13,10). Az advent elmúltával nem múlhat el a várakozás ideje, de Jézus szava erősít: „…veletek vagyok a világ végezetéig.” (Mt 28,20)  GYŐRI ISTVÁN 2020. január 12.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Skatulyák helyett segítség – Nyitom az ajtót. Csak kövessék a bárányokat, és idetalálnak! – halljuk a némileg meghökkentő szavakat a Bakáts utcai lakóépület előtt toporogva. MegKOCSIS JULIANNA lepetésünkből felocsúdva belépünk az ajtón, és a lépcső felé fordulva azonnal megértjük, mire utalt Beszterczey Andrásné Kustár Ágnes, a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (EGYMI) Budapesti Tagintézményének vezetője: bolyhos báránykákat ábrázoló falmatricák segítenek, hogy megtaláljuk a bejáratot. Mire odaérünk, már nyílik is az ajtó, és a bentről a szürke folyosóra áradó fénynél csak a vezető kedves mosolya tűnik hívogatóbbnak. Szükség is van a feszültség oldásának minden lehetséges módjára. No persze nem miattunk, hanem az ide naponta érkező kisgyermekek és családok miatt, itt ugyanis a nulla és hat év közötti gyermekek korai fejlesztése folyik. Az intézményt 2019 júliusa óta vezető Beszterczey Andrásné Kustár Ágnes elsősorban a tanulásban és értelmileg akadályozott, valamint az autizmussal élő kicsik nevelésében vesz részt. – Ebben a kerületben újnak számítunk, ezért még kevés gyermeket látunk el. Azon dolgozunk, hogy ez változzon. Ezért nemrég konferenciát szerveztünk a helyi védőnőknek, hogy megismerjék a munkánkat és minket – avat be Beszterczey Andrásné.

HÚSZ ÉV – SOK VÁLTOZÁS A Református EGYMI-t 2000 májusában alapította a Zsinat. Az esztendők alatt fokozatosan bővült az ellátottak köre, és a halászteleki székhely mellett központot nyitottak Debrecenben, Kiskunhalason, Igalon, Miskolcon, valamint Tatabányán is. A budapesti tagintézmény 2012 szeptemberében kezdte meg működését Református EGYMI Budapesti Tagintézménye, Bethesda KIDSz néven. 2012 és 2015 között a kora gyermekkori diagnosztika, valamint az egyéni és csoportos komplex gyógypedagógiai fejlesztés, terápia és tanácsadás volt az fő profiljuk. 2015 szeptemberétől ez a tevékenység egyéb pedagógiai szakszolgálati feladatellátási területekkel bővült. 2019 szeptemberében a diagnosztikai részleg a Bethesda KIDSz nevet megtartva a Bethesda Gyermekkórház fenntartása alá került. 16 Reformátusok Lapja

2020. január 12.


| REFORMÁTUS ÉLET |

A szervezeti változásnak köszönhetően ettől kezdve új néven – Református EGYMI Budapesti Tagintézménye – és új központi helyszínen – Bakáts utca 1–3., félemelet 4. – nyújtják szolgáltatásaikat. – Vannak gyermekek, akiknél már egészen korán, néhány hetes korban látszik, hogy a mozgásuk nem a megfelelő ütemben fejlődik. Például nem úgy emelik a fejüket és a végtagjaikat, mint a kortársaik – ez gyanúra adhat okot. Idősebb gyerekeknél árulkodó lehet, ha kevésbé irányíthatók, indokolatlanul gyakran – akár naponta – kiborulnak, nem indul meg a beszédük – ezek mind olyan jelek, amelyek láttán érdemes őket szakemberhez vinni – mutat rá a vezető arra, hogyan is kezdődik kapcsolatuk a kis páciensekkel. A szakember szerint ezek az apró jelek sokszor nem is olyan aprók: fontos, hogy az idegrendszer érési folyamatát idejében elkezdjék segíteni. Arra bátorítják az érintett családokat, hogy a legcsekélyebb bizonytalanság felmerülésekor is kérjenek segítséget. – Az egészen pici babáknál megnézzük, hogy történt-e valami rendellenes a méhen belül vagy a születéskor, illetve állapotfelmérést végzünk: megvizsgáljuk a reflexeket, az izomtónust, a spontán mozgásokat – magyarázza Berzsákné Balogh Krisztina, aki konduktorként segíti az EGYMI munkáját. A specialista rámutat: az anyai megérzés erős ösztön, az anyukák megsejtik, ha valami nincs rendben a csemetéjükkel. Emellett hasonlítgatják őket az ismerősök, rokonok babáihoz, a védőnőknél pedig havonta kötelező vizsgálatok vannak, és ők is szólnak a szülőknek, ha kirívót tapasztalnak. – ­ Fontos, hogy felkeressenek minket, mert többnyire meg tudjuk nyugtatni őket. Eljönnek, feloldódnak, „kifaggatjuk” őket az előzményekről, megnézzük a gyereket – olyan légkört teremtünk, hogy ők és a kicsi is biztonságban érezzék magukat. Ilyenkor őszintén elmondják még azt is, ami olyan apróságnak tűnik a szemükben, hogy eredetileg nem is tervezték megosztani. Ezután eldöntjük, milyen mértékű beavatkozásra van szükség: elindítjuk-e a komplex korai fejlesztést vagy, csupán néhány foglalkozásra van szükség, amelyek előremozdítják a fejlődést – hangsúlyozza Beszterczey Andrásné.

NEM CSAK A GYERMEKNEK JÓ Miközben beszélgetünk, a szomszéd teremben Makráné Gróf Judit autizmusra szakosodott gyógypedagógus az egyéves és négy hónapos Benivel foglalkozik, a baba beszédét igyekszik megindítani. A kicsinél a feladathelyzetben megmaradást, a figyelem összpontosításának képességét is alakítani kell. Beninek valószínűleg nincs szüksége hos�szú távú fejlesztésre, mindössze néhány találkozó kell ahhoz, hogy őt és az anyukáját a megfelelő irányba segítsék. – Egy szülőtől nem várható el, hogy otthon olyan kötött feladatokat adjon a gyermekének, amelyekkel itt kibillentjük őt a megszokott keretekből. Az anyukának, apukának 2020. január 12.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

„A családnak nehéz lehet elfogadnia, hogy ez állapot, nem pedig betegség, amelyből a gyermek meggyógyul. Amikor sikerül eljutni a feldolgozásig, elfogadásig, akkor lehet előrelépni az adott helyzetből.” (Berzsákné Balogh Krisztina)

„Lényeges, hogy a gyermeket ne az alapján ítéljük meg, hogy miben nem hozza az adott életkorhoz kapcsolódó elvárásokat.” (Beszterczey Andrásné Kustár Ágnes)

nem ez a dolga – a saját gyermekeinkkel mi sem gyógypedagógusként bánunk. Ezért is jó, ha eljönnek hozzánk: megtanulják, hogyan lehet egy játékot többféleképpen használni, ötleteket kapnak, ihletet merítenek, felismerik, hogy szabad picit „kényelmetlenebbé” tenni a gyerek helyzetét, olyan helyzetet teremteni, amelyben meg kell mozdulnia, szólalnia – magyarázza Makráné Gróf Judit. Hozzáteszi: nincs tankönyv szerinti gyerek. – Szeretjük azt az együtt végigélt folyamatot, amelynek részeként a szülő felszabadul, és elkezdi jobban érteni a saját gyermekének a „működését” – mutat rá a pedagógus. Kollégái helyeselnek: fontosnak tartják a szülők lelkigondozását is, hogy ne rokkanjanak bele a felismerésbe, hogy nem tipikusan fejlődő gyermeket nevelnek. Ez egyfajta gyászfolyamat: fel kell dolgozniuk, el kell fogadniuk, hogy a szemük fénye nem olyan, mint amilyenről álmodtak – ez pedig időbe telik. A folyamatot sürgetni nem, de segíteni lehet, hogy „az én gyerekem ezt sem tudja” nézőpontról a „de jó, hogy már ez is megy” felé irányítsák a tekintetüket. – A családnak nehéz lehet elfogadnia, hogy ez állapot, nem pedig betegség, amelyből a gyermek meggyógyul. Amikor sikerül eljutni a feldolgozásig,

elfogadásig, akkor lehet előrelépni az adott helyzetből – magyarázza Berzsákné Balogh Krisztina. A szakemberek partnerként viszonyulnak a szülőkhöz, hiszen egyedül, heti egy-két óra alatt nem tudnak csodát tenni: össze kell dolgozniuk. Ezért törekednek arra, hogy a szülő is bent legyen a foglalkozásokon – ilyenkor tanácsokat kap, praktikákat leshet el. – Mindig a családot vesszük alapul. Nincsenek egyforma gyermekek, történetek, sok dolgot kell figyelembe venni az alkalmazandó program kialakításakor: mennyi időt, energiát tud a szülő ráfordítani, honnan érkezik, mikor jön, van-e testvére a kicsinek, hol tartanak a megküzdési stratégiában. Borzasztó stresszt okoz, amikor azt mondják a gyermekről, hogy nem ilyennek kellene lennie – az anyai szív ilyenkor meghasad. Az első találkozáskor a szülő nem is tud igazán figyelni arra, hogy mit mondunk. Ezért mindig le is írjuk neki, visszavárjuk, és újra átvesszük vele, hogy valóban a fontos dolgokat szűrje le. Épp ezért az egyalkalmas vizsgálatokra – a tényszerű, jól felmérhető dolgokon kívül – kritikusan tekintünk. Az egyes történeteknek hosszabb kifutási ideje van. Időt kell szánni a családokra, hogy el tudják fogadni azt, amit mondunk – hangsúlyozza

18 Reformátusok Lapja

2020. január 12.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Beszterczey Andrásné. Hozzáteszi, ez nem csak rájuk jellemző, szerinte így kell működnie minden korai fejlesztő központnak: ennek a munkának az elhivatottság, az odafigyelés az alapja. – Mi abban vagyunk mások, hogy nálunk érezhető a stabil alap. Minket is megkísért a kiégés, de abból indulunk ki, hogy észrevesszük az apró lépéseket, csodákat, és ezért nem a saját vállunkat veregetjük meg, hanem tudjuk, hogy ez Isten kegyelme. Általa működik, általunk pedig érezhetik a családok, hogy ez a hely más. Próbálunk túlmutatni magunkon – mosolyog a vezető.

VANNAK SIKERTÖRTÉNETEK Persze nem mindig idilli a kép: előfordul, hogy nem a várakozásoknak megfelelően formálódik egy-egy foglalkozás, nem jönnek a várva várt eredmények. A kudarcként megélt pillanatok a szakembereket is megviselik. Ilyenkor egymást erősítik, új nézőpontokat villantanak fel, ötletelnek, segítenek az elakadt kollégának. – Sokszor megtapasztalom gyógypedagógusként és vezetőként egyaránt, hogy amikor elértem a határaimat és kétségbeesek, rájövök, hogy nem rajtam múlik a siker. Ilyenkor érzem Isten kegyelmét – vallja Beszterczey Andrásné. Gyakorta megesik, hogy a korai fejlesztésre hozzájuk járó gyermekek további fejlődését is figyelemmel kísérhetik, mert olyan református óvodába, majd iskolába kerülnek, ahol utazó kollégáik is dolgoznak. Az intézmény pedagógiai szakszolgálatában ugyanis nevelési tanácsadás, logopédia, gyógytestnevelés, tehetséggondozás, iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás működik, és a velük szerződésben lévő református köznevelési intézményekben a gyermekek az óvodájukon, iskolájukon belül, helyben kapják meg a segítséget. – Jó ilyenkor visszaemlékezni, hogy milyenek voltak, amikor először találkoztunk velük. Jó látni, hogy vannak sikertörténetek – fogalmaznak a pedagógusok.

NEM SKATULYÁZNAK Míg a szakszolgálat által kínált lehetőségeket csak a velük szerződésben lévő református intézmények kérhetik, addig a korai fejlesztést vallási felekezettől függetlenül bárki igénybe veheti. A kapcsolatfelvétel után kérdőívet töltenek ki, hogy felmérjék, a több szem többet lát elv szerint melyik két munkatársuk vizsgálja meg a gyermeket. A vezető szerint sokan azért nem mernek segítséget kérni, mert attól félnek, hogy a vizsgálatokkal bekerülnek egy rendszerbe, amely „megbélyegezi” őket. Beszterczey Andrásné szerint azonban nincs okuk aggodalomra: a tizennyolc hónap alatti gyermekeknél szakorvos által javasolt korai fejlesztésnél nem kell külön vizsgálatra menni. Nem kerülnek SNI-s (sajátos nevelési igényű) státuszba sem, hanem elkezdődik a fejlesztés, és csak egy évvel később vizsgálják meg újra a gyermeket. – Lényeges, hogy a gyermeket ne az alapján ítéljük meg, hogy miben nem hozza az adott életkorhoz kapcsolódó elvárásokat.

Ezért is jó, hogy az iskolákban tehetséggondozás van, amely nem a zsenikeresésről szól. A tanárok, sőt néha még mi is rácsodálkozunk, hogy egy SNI-s vagy BTMN-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) gyermek valamely területen kiemelkedően tehetséges. Tudatosítani kell, hogy ez a nehézség nem skatulya, csupán egy másik út – hangsúlyozza Beszterczey Andrásné. Ezt azonban nem csupán a szülőknek és a gyerekeknek kell felismerni, hanem a külvilágnak is, ami viszont különösen nehéz. A vezető szerint az intézményi integráció sajnos nem mindig érvényesül jól. – Látom, hogy a pedagógusok próbálkoznak, szeretnének segíteni. Ennek ellenére sajnos mégis látunk elcsúszott, szomorú történeteket, amelyeknek lehetett volna jobb végük is. A gyógypedagógusok rossz helyzetben vannak, hiszen sok intézményben nincs fejlesztőszoba, nincsenek megfelelő eszközök, alkalmazkodni kell a rendszerhez, nem vihetik ki akármelyik óráról a gyermeket. A tanítás szempontjából ez persze érthető, de így arra kényszerülnek, hogy délután foglalkozzanak a tanulókkal, amikorra viszont azok érthetően elfáradnak – magyarázza Beszterczey Andrásné.

MINDEN CSALÁDNAK TUDNAK SEGÍTENI A nehézségek ellenére küzdenek, és arra bátorítják a szülőket, merjenek lépni, segítséget kérni. – Fontos, hogy érezzék: nincsenek egyedül, van kihez fordulni, és reményeink szerint valamiben minden családnak tudunk segíteni. Minden hosszútávfutás az első lépésekkel kezdődik. Nagyon fontos, hogy lássuk: hol tartunk jelenleg, és mit szeretnénk elérni – hangsúlyozza Berzsákné Balogh Krisztina. – Fontos megláttatni a szülővel, hogy minek örüljön a gyerekében. Nem szabad úgy elmennie innen, hogy csak azt veszi észre, mi az, ami nem megy. Látnia kell, hogy a kicsi akkor is az ő gyermeke, és értékes – egészíti ki kollégáját Makráné Gróf Judit.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD SEGÍTENI SZERETNÉNEK A Református EGYMI Budapesti Tagintézménye a gyógypedagógiai tanácsadást, korai fejlesztést és gondozást a hatéves kor alatti, intézményes nevelésben nem részesülő, az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek és családjuk megsegítésére kínálja. Az ellátás felekezettől függetlenül bárki számára elérhető, ingyenes, országos, nem szükséges beutaló, és nincs várólista. A program keretében a gyermekeknél fejlesztik a kognitív, a kommunikációs és nyelvi, valamint a szociális készségeket, a finom- és nagymozgást, logopédiai ellátást és zeneterápiát is alkalmaznak. A szülőket pszichológiai támogatással és tanácsadással segítik. Munkatársaik többéves szakmai tapasztalattal rendelkező, diagnosztikában is jártas oligofrén-, szurdo-, szomato-, pszichopedagógia és autizmus spektrum pedagógiája szakos gyógypedagógusok. A csapatot logopédus, pszichológus, konduktor és zeneterapeuta is erősíti. Kapcsolat: 1093 Budapest, Bakáts utca 1–3., félemelet 4.; e-mail: reformatusegymi.budapest@gmail.com; telefonszám: +36-30-420-8022.

2020. január 12.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Világ Mi a világ? Nos, összességében minden, ami az ember szeme elé tárul. A természet. Növények és állatok, föld és víz, égitestek. Véges létezők végtelen sokasága. No és a világ az is, amit az ember a természet felhasználásával és átalakításával létrehoz. Mondjuk így, a csinált világ, amely hovatovább olyan kiterjedt és megszervezett, hogy valósággal ellepi és elfedi az „eredeti” világot, a természetet. A különös az, hogy a világ, noha körülhatárolt létezők végtelen sokasága, mégis egy. Legalábbis eléggé problematikus lenne kiradírozni a „világ” szót a szótárunkból, mert meghaladhatatlan az a képzet, hogy a véges létezők végtelen sokfélesége, ami az ember szeme elé tárul, és amiben van, mégis csak egy. A véges létezők végtelen sokféleségéből ös�szeáll valami, egyetlen és egységes valóság, amit világnak hívunk, és amely ugyancsak véges. De nem is igazán a világ egységének a képzete a meghökkentő, hanem sokkal inkább az, hogy

„A világ úgy jelenik meg, mint az emberrel szemben álló és az emberen kívül álló véges, de egységes valóság. Vagyok „én”, és van a „világ”, miközben én is a világ része vagyok.” létezik olyan véges létező a világban, tudniillik az ember, aki képes azt a kérdést feltenni, hogy mi a világ. Mert ez ugyebár azt jelenti, hogy az ember, miközben a világ része, mégis képes arra, hogy a világot önmagán kívül lévő tárgynak lássa. Mert amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a világ, akkor egyúttal kívül is kerülünk a világon. A világ úgy jelenik meg, mint az emberrel szemben álló és az emberen kívül álló véges, de egységes valóság. Vagyok „én”, és van a „világ”, miközben én is a világ része vagyok. Az igazi kérdés nem is az, hogy mi a világ, hanem az, hogy ez a kérdés egyáltalán hogyan lehetséges. Nagyon is racionális az a feltételezés, hogy ez a kérdés csakis azért lehetséges, mert van az emberben valami, ami képessé teszi arra, hogy a világot kívülről lássa, és kérdéseket fogalmazzon meg. Na, ez a nagy titok. Ez a kettőség. Hogy az ember egyszerre a világ része, és mégsem teljesen az. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy az ember csakis azért képes rákérdezni a vi20 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

lágra, mert van benne valami, ami több is és más is, mint a világ önmagában. Nos, a titokra nincs más válasz, csak az, hogy ez a képesség nem származhat máshonnan, csakis az ember teremtettségéből. Akárhogyan is, ez az emberben lévő valami, ami képessé teszi arra, hogy a világot és önmaga helyzetét a világban kívülről lássa, nem lehet más, csak kapcsolat azzal, ami túlmutat a világon, ami örök, ami nem véges. Ami nem a világ: Isten. Csak sajnálni lehet, hogy korunk szellemisége, amely egyfolytában azzal a kérdéssel vívódik, hogy mi a világ, azt a kérdést már nem teszi fel, hogy mi az, ami az embert képessé teszi ilyen kérdés megfogalmazására. Ennek az a következménye, hogy az alapkérdés elsikkad: a világ önmagából van magyarázva. Ez a kísérlet nyilván kudarcra van ítélve, hiszen homályban marad az ember titkának végső alapja, az örök kapcsolat Istennel. Marad a beletemetkezés a világba, ami szükségszerűen boldogtalanságot szül, hiszen az ember félreértésén alapul: az Istennel való kapcsolat rekonstrukciója és beteljesedése nélkül az ember mindig csonka marad. Ez valójában a világban való öntudatlan lét állapota, a reflektálatlanságnak, a beszűkültségnek olyan foka, amikor az ember már képtelen túllátni önmagán és világán, mert elveszett számára a viszonyítási pont: Isten. Isten, akiben és akihez képest a világ és benne az emberi sors egésze igazán látható. Mégpedig azért, mert az ember mindig is Istenhez tartozott, mindig is kapcsolatban van vele, nem csak úgy „szubjektíve”, mert vannak úgymond, akik így éreznek, hanem objektíve, még akkor is, ha az éppen aktuális és uralkodó tudat­ állapot ezt tagadja. De úgy tagadja, hogy közben nem tud válaszolni az ember titkának végső kérdésére, sőt magát a kérdést is fölöslegesnek ítéli. Nem véletlen, hogy az evangélium is felteszi az alapkérdést, hogy mi a világ. És a választ Istennel hozza összefüggésbe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ebben a mondatban minden benne van. A végességek világa, benne az emberrel, aki csak az Istennel való örök kapcsolat helyreállítása révén találhat rá igazán önmagára. A döbbenet az, hogy ezt a helyreállítást maga Isten kezdeményezi a Fiún keresztül. Mégpedig itt, a világban. 


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Színből vagy szívből?

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: FREEPIK.COM

A napokban tragikus hirtelenséggel elhunyt egy közkedvelt magyar színművész. Lapunk olvasói közül is biztosan többen ismerték, hiszen sokan fogyasztanak bulvárhíreket – ha elismerik, ha nem. Én is olvasok időnként, kár lenne letagadni. Ugyanis ha megnyitjuk valamelyik hírportált vagy belépünk a közösségi oldalakra, azonnal a szemünk elé kerülnek a hírességek életének – legtöbbször nem igazán dicsőséges – mozzanatai, zűrös ügyei, magánéleti válságai, és bizony néha kíváncsiságból kattintunk. Vagy aki még ragaszkodik a nyomtatott sajtóhoz, megveszi a

kisboltban a négy zsemle és a tizenöt deka párizsi mellé valamelyik bulvárlapot. Persze szigorúan a tévéműsor miatt... De ha már kinyitottuk, nézzük meg, mi történt a héten a hírhedt reality-sztárral vagy az éhező színésszel, akit mindenki cserben hagyott. Épp úgy, mint gyülekezetünk egyik tagja – nevezzük Béla bácsinak –, aki régebben rendszeresen az egyik ilyen sajtótermékkel érkezett vasárnap a templomba, és amíg vártunk az igehirdetésre, komótosan végiglapozta – nem kifelejtve a hiányos öltözetű „nap szépét” sem. Egyszer adtam Béla bácsinak egy Reformátusok Lapját, reméltem, elnyeri a tetszését. Titkon abban bíztam, hogy leváltja az olvasnivalóját egyházunk hetilapjára, és inkább így hangolódik az igehallgatásra. Meglepve megköszönte, majd beletette a színes napilap hátuljába, és szorgosan lapozgatott tovább az izgalmas hírek között. Most mégsem a bulvármédia ingerküszöbünket egyre magasabbra emelő, kétes értékű te-

vékenységéről szeretnék elmélkedni. A gyászhír megjelenésekor a döbbenet és a szomorú tények közlése volt olvasható, később annak találgatása, miért lett rosszul és halt meg az éppen egészséges életmódra váltó, magánéletében csendesebb időszakot megélő művész. Hasonló helyzetekben keresztyénként általában az a kérdés az első gondolatom, amelyet édesanyám tett fel gyakran, amikor egy-egy híresség halálhírét hallottuk: „Vajon hová ment?” Azaz, vallotta-e Jézus Krisztust Megváltójának? Ez többnyire költői kérdés maradt és maradhat ma is, hiszen köztudottan kevés a keresztyén értékrend alapján élő és tevékenykedő művész, és még kevesebben vannak azok, akik hitüket nyilvánosan megvallják. Talán még ennél is kevesebben vannak, akik – sokszor el is tűnve a művészvilágból, energiájukat és tehetségüket másféleképpen Isten szolgálatába állítva – életük végéig kitartanak meggyőződésükben. Ha az elmúlt évtizedek híres „divatkeresztyéneire” gondolunk, akik egy-egy vallásos élmény, fellángolás után az ismertség, a hírnév próbára tévő kísértései miatt hamarosan újra a régi módon éltek, elszomorodhatunk. Kisepert, felékesített lelküket nem tölthette be örökre Jézus Krisztus, hanem visszafoglalta a gonosz, és ma már szót sem ejtenek hitről, Istenről. Mintha semmi sem történt volna velük. De, hála az Úrnak, vannak, akik kitartanak, és választott hivatásukban, életmódjukkal vallanak hitet, vállalva ezzel az esetleges mellőzöttséget is. Isten gondolatai, megoldásai, életet átalakító, formáló ereje nem a mi emberi logikánk mentén halad, mint ahogy irgalma sem a mi „nagylelkűségünk” mintájára működik. Nem feladatunk tehát eldönteni egyetlen külföldi vagy magyar művészről sem, hogy eléggé „komoly” hívő-e, hol tart az Isten-keresésben, valódi-e a megtérése, őszinte-e a hitvallása, jó és Isten szerinti döntéseket hoz-e a szakmai vagy magánéletében. Örülhetünk azonban, ha Jézus Krisztusról tesz bizonyságot, és nem szégyelli kimondani a nevét interjúban, a televízióban vagy éppen egy nyilvános eseményen. Pál apostol nagyon szépen fogalmazta meg azt, amit nekünk is érdemes szem előtt tartanunk, mielőtt ítéletet mondunk valakiről: „Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök.” (Fil 1,18)  2020. január 12.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

2. SZÁM,

2020. JANUÁR 12.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Aki felkészített

9 771419 856007

A kései utódok, vagy éppen hozzám hasonlóan közvetett családtagok (egy „unokameny”) számára megrendítő dokumentum került elő férjem anyai ága, az ugyancsak ároni, papi és PETRŐCZI ÉVA tanítói Fekete család írásos hagyatékából. A gyönyörű kézírással írt szöveg – pedig ez még nem is a tisztázat, csak az első változat volt – szerzője Fekete Gusztáv, a szöveg papírra vetése idején, 1916-ban még segédlelkész volt. Ez a prédikáció a „második lelkészképesítő vizsgálatára” készült igemagyarázat volt. A szerző 1893-ban, Fekete István iparos és Kiss Eszter gyermekeként, Nyírmeggyesen jött a világra, és nagyon korán, 1949-ben, ötvenhat esztendős korában végzett vele a szívinfarktus, Szentpéterszegen, ahol évtizedekig szolgált néhány, 1917. május 18-i pappá szentelését követő derecskei hitoktatói éve után. Halotti anyakönyvi kivonatában ez áll: „1949. január 30., du. 5 óra, szívszélhűdés.” A végzetessé vált ros�szullét a templomban, szolgálat közben érte. Felesége Bartha Borbála tanítónő volt, rajta és négy gyermekükön kívül egész Péterszeg siratta; még 1977-ben, menyasszony koromban is Guszti bácsiként emlegették egykori gyülekezetének tagjai. Leckekönyveinek tanúsága szerint kiválóan megállta helyét a debreceni teológián Láng Nándor rektor és Ferenczy Gyula dékán működése idején, és a szaktárgyak mellé szép számmal vett fel „világi” tudományokat is, számos művészeti stúdiumot, de még közegészségügyi ismereteket is. Ez a sokoldalúság most, százhárom esztendővel később is nyilvánvaló, ha elolvassuk a gyöngybetűkkel írott, ma már okkersárga kis füzetet, amelynek címe: Keresztyén pályafutás, az I. Kor. 9, 24–27 alapján. A jól ismert igehelynek most csak a 25. versét idézem: „Mindaz pedig, a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy romolhatatlant.” (Károli-ford.) Ezt az igemagyarázatot egy még akkoriban nem családos, mindössze huszonhárom éves, de nyilvánvalóan apaszívű, tehát a lelkészi szolgálatra termett fiatalember vetette papírra, aki már szövege legelején Pál apostol atyai szeretetét hangsúlyozta: „Óvó-féltő szeretettel nevelt, gondosan ápolt lelki gyermeke volt Pál apostolnak a Korinthusban lévő gyülekezet. Ő maga alapította, szervezte azt, abban a fényes, gazdag, tudománya és művészete révén messze földön híres pogány városban. Kemény munkája volt itt az apostolnak. Mert ez a város már nem a régi görögök nemzeti erényekkel ékes városa volt, hanem a Julius Caesar által újra alapított, gyülevész néppel megrakott, feslettségben, romlottságban, élvezethajhászásban Rómát utánzó Babylon volt. (…) De az apostol – bár jól látta mindezeket – nem rettent vissza a

ÁRA: 400 FT

Mélységből a magasságba MÁRKUS GÁBOR: „AKI A VALÓS KEGYELMET ÁTÉLI, MINDIG TUDJA, HOVÁ TARTOZIK”

20002

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

az Istenhez vivő futásra csak egy igazi célja lehet: már e földi léttel belekapcsolódni az örökkévalóságba.” Ezt az ifjúkori igamagyarázatot olvasva, és Fekete Gusztáv életét és halálát egy verssel is felidézve teljes bizonyossággal érezhetjük, hogy lelkészi szolgálatának 1917től 1949-ig tartó esztendői sok-sok lelket fel tudtak készíteni a talmi, másokat félresöprő versenyezgetések helyett az egyetlen méltó, mert Istenhez vivő futásra, az egyetlen örök, nem halványuló, feledésbe nem taszítható pályaívre. 

PETRŐCZI ÉVA

Egy fényképre Készült 1949 januárjában, Fekete Gusztáv szentpéterszegi református lelkész temetésén. Nem Breda, se Brüsszel. Ez itt nem Flandria földje. Itthoni kép, Bihar szele tépte a fákat, ámde Bihar sarában dagonyázva valahogy mégis bruegheli módon siratozta szeretett papját a nép. kezdet nehézségeitől, sőt, az életét fenyegető veszedelemtől sem. És az Úr sikerrel koronázta törekvését; ott, a fény, pompa, gazdagság kellős közepében (…) fel tudta kelteni a lelkeket az igazság és a krisztusi élet szomjúhozására. Ezekből a lelkekből, akik néki hitelt adtak, s elfogadták a Krisztus evangyeliomát, alapítá meg korinthusi gyülekezetét.” Az első világháború harmadik esztendejében írott drámai bevezetés ereje az igemagyarázat további részeiben sem csökken, olyan lendülete van, mintha szerzője lelki rokona lett volna a Tűzszekerek című film egyik főszereplőjének, Eric Liddell skót presbiteriánus lelkipásztornak, az 1924-es párizsi olimpia futásban és erkölcsi tartásban is aranyérmes hősének. Róla Fekete Gusztáv ekkoriban még nem hallhatott, de amit leírt, az távoli pályatársa életének mottója is lehetett volna: „Ezt az egész földi életet tegyük fel örökkévaló, mennyei javunkbéli küzdelemre! Ezt akarja az apostol lelkünkbe vésni. E célból hozza fel a versenyfutást, mely a korinthusbeliek előtt régtől fogva ismeretes volt. Előttünk is a küzdelem és a futás gyakori hasonlatai az emberi életnek. Embernek lenni küzdelmet jelent. (…) Aztán szoktunk az életről, mint pályafutásról beszélni. Szinte érezzük, hogy lépteink tovavitetnek: a cél felé. Az ember életének

Kukoricahordásra-jó-ha-való, nyomorult kis gyász-szekerét kínlódva húzta-vonta a két ló, nem került hátukra meleg, fekete-ezüst dísz-takaró, s fejükre se csótár. Sárkoloncos palástját az ifjú, s a vénebb pásztor fázósan összevonta magán, amikor az ég borúját lassan felváltó ragyogás oldotta a rettenetet: végigsiklott a koszorúk pántlika-selymén és fényt szórt a gyászmenetet követő öt kis suttyó kerek, tiszántúli fejére. Nézem a képet. Csupa mozgás és küszködés. Birkózás bánattal, sárral. De bent, a hintó mélyén, a halott „hűdés”-szaggatta szívében: már béke, béke. 2020. január 12.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

Az ő országát építik A templomtető felújításáért és a gyülekezet négyszázhetven éves fennállásáért tartott hálaadó istentiszteletet a Hajdúsámsoni Református Egyházközség tavaly november 23-án. Az ünnepség alkalmából mi is ellátogattunk hozzájuk, hogy megismerjük történetüket és mindennapjaikat. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” (Zsolt 84,2) – hangzik az Ige Fekete Károly püspök tolmácsolásában a hálaadó alkalmon. A Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője hangsúlyozza: fontos, hogy ne az ember álljon a középpontban, tudni kell, hogy kinek köszönhető mindaz, amit a közösség vagy az egyén elér. Mindenért csakis az Istené a dicsőség! Ennek tudatában ünnepelik a templomtető megújulását, amelynek rossz állapota évtizedek óta gond volt. A tornyot két éve felújították, így még jobban szembetűnt a különbség. – A templomban ugyan alig látszottak a beázás nyomai, de tudtuk, hogy a régi bádogtető sok helyen olyan, mint a szita – magyarázza Lakatosné Mányi Klára Krisztina presbiter.

ANYAGI TEHERVÁLLALÁS A huszonnyolcmillió forintba kerülő renováláshoz húszmilliós állami támogatást kaptak. Kétmilliót az önkormányzat adott, hatmilliót pedig a gyülekezet gyűjtött össze. Lakatosné Mányi Klára Krisztina fontosnak tartja, hogy a gyülekezeti tagok anyagilag is hozzájárultak a munkához. – Hogyan másképpen tudnánk kifejezni azt a hálát, amellyel az Úrnak tartozunk, ha nem azzal, hogy odaszánjuk a legelsőt, a zsengét. Hiszen ha ő nem lenne, akkor ez sem lenne. Mindent tőle kapunk: az életünket, a gyerekeinket, a munkahelyünket, a képességeinket, a készségeinket. Ezért nem lehetünk eléggé hálásak. A hála úgy mutatkozik meg a legjobban, hogy jó kedvvel adjuk oda a pénzünket, az energiánkat, mindenünket azért, hogy az ő országa épülhessen – véli a presbiter. 24 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

PÉLDAMUTATÓ ÉLETET ÉLNI Templomot építeni nehéz, de gyülekezetet még nehezebb – fogalmazott a hálaadó istentiszteleten az egyik felszólaló, Hajdúsámsonban pedig ezt komolyan is veszik. Lakatosné Mányi Klára Krisztina szerint a presbitereknek és a gyülekezeti tagoknak példát kell mutatniuk az életükkel. Fontos, hogy mindenki lássa, megértse és megérezze, hogy az Úr az első. A közösség tagjai tényleg a sajátjuknak érzik az Úr hajlékát annak minden örömforrásával és felelősségével együtt. A külső mellett erős igény mutatkozik a belső, azaz a lelki építkezésre is. – Minden alkalmunkon örülünk a bizonyságtételeknek. Hálásak vagyunk a családokért, akik a gyerekeiken keresztül vagy bármilyen más módon közelednek és eljutnak hozzánk – mutat rá a presbiter, és hozzáteszi: a gyerekhetek után sokszor a szülők is érdeklődni kezdenek a gyülekezet iránt. Vágynak a közösségbe, és bekapcsolódnak a programokba. – Jó érzés, amikor megtapasztaljuk, hogy dolgozik az Úr! Jó látni az embereken, hogy valami felragyog az életükben – osztja meg tapasztalataikat.

GYÖKEREK Olyan kehelyből isszuk az úrvacsorát, amelyet idős Kulcsár József 1868-ban adományozott a gyülekezetnek. Ősi református családból származunk, és hála Istennek, a gyerekeink is követik ezt az utat – árulja el Kulcsár József. A gondnok családja legalább tíz generáció óta a sámsoni gyülekezetet tekinti lelki otthonának. Kulcsár József csodálattal emlékezik a templomépítő ősökre. – Ökrösszekérrel mentek fáért, tégláért Erdélybe. Én is szeretnék az őseinkéhez hasonló hittel élni – állítja a gondnok. Az idősek elmesélték, hogy az ötvenes-hatvanas években még a csilláron is emberek lógtak. Azonban ez ma már csak emlék. Emlék, amelyért hálásnak kell lennünk, de nem szabad túlbecsülnünk a múltat – fogalmaz Lovász Krisztián, az egyházközség lelkipásztora. Az egykor egyháztörténésznek készülő elöljáró ma is szereti a történelmet, a gyülekezet és Hajdúsámson történetét


| REFORMÁTUS ÉLET |

is kutatta. – Azt hiszem, történelmi időben lehetek Hajdúsámson lelkipásztora: a rendszerváltást követő évek meglehetősen egyhangú mindennapjai után. A gyülekezet nem kapott kárpótlást, és kapaszkodó nélkül maradt. Ebből a helyzetből kellett felrázni a közösséget – emlékezik vissza Lovász Krisztián, aki szerint Hajdúsámson soha nem volt könnyű helyzetben. Debrecen közelsége előnyt és hátrányt is jelent a településnek. – Itt nem alakulhatott ki a Hajdúvidék többi településére, például Nádudvarra, Balmazújvárosra vagy Hajdúnánásra jellemző hagyományanyag, amelyre joggal büszkék az ottaniak – állapítja meg Lovász Krisztián, aki szerint a város vezetősége az elmúlt években sokat tett azért, hogy a helyiek otthon érezzék magukat. – Mi is igyekszünk bemutatni a ránk jellemző sajátosságokat, például az úrasztali terítőket, klenódiumokat. A helyi varrókör készített egy úrihímzéses terítőt, illetve egy fekete-fehér terítőkészletet, amelyet nagypénteken és a gyászolók vasárnapján használunk – mondja a lelkipásztor. Hozzáteszi: az ezerhatszázas években, amikor az emberek a török elől a martinkai mocsarakba menekültek, Hajdúsámson több évre elnéptelenedett. A veszély elmúltával azonban visszatértek, és mindent újrakezdtek. – Példaként állítom a gyülekezet elé a helyi történelmi eseményeket. Fontos, hogy az itt élők büszkék legyenek arra, hogy Hajdúsámsonnak vannak gyökerei – összegzi a lelkész.

VONZÓ KERESZTYÉN HABITUS Hajdúsámsonban háromezer-hétszáz református él. A gyülekezet választói névjegyzékében ötszáz fő szerepel. – Sok ember költözik ide Debrecenből, keresik a kapaszkodót. A gyülekezetnek is fontos szerepe lesz abban, hogy átadjuk, amit az ősök ránk hagytak. Azért van a településen templom, mert megélt valósággá vált az „Itt van Isten köztünk: jertek őt imádni…” kezdetű ének (RÉ 165) – véli Lovász Krisztián. A lelkész tizenöt éve szolgál Hajdúsámsonban, fiatalon kapcsolódott be a közösség életébe. – Nagy tervekkel érkeztem Debrecenből – fogalmaz Lovász Krisztián, aki Hajdúsámson előtt a debreceni Nagytemplomban szolgált. Voltak a gyülekezeti munkának olyan területei, amelyeket csakis meghatározott körülmények között tudott elképzelni. – Azt gondoltam, hogy az ifi csak úgy működik, ha van biliárdasztal, csocsó, pingpongasztal és olyan kellékek, amelyek lehetőséget adnak a szabadidős tevékenységekre. Mert ez vonzó. Nekünk itt, Sámsonban most sincsenek ilyenek – osztja meg, hozzátéve, hogy az elmúlt tizenöt év alatt ő is sokat változott. – A gyülekezetépítés szempontjából a legbiblikusabb felismerés érintett meg: az élő Igéért fognak jönni. Én szenvedélyes ember vagyok, a szószéken is. Nagy erőket kapok és adok tovább. Ha megérzi a gyerek, hogy fontos és szeretik, akkor jönni fog. Itt beszélhet kemény dolgokról: családi gondokról, szexualitásról, szerelmi ügyekről, alkoholproblémákról vagy épp a börtönről. Látja, hogy figyelek rá, és megpróbálok segíteni. Marad, mert olyan keresztyén habitust ismer meg, amely vonzóvá teszi ezt az életet – magyarázza a lelkipásztor, aki arra is rájött, hogy nem lehet mindenkit a hit útjára segíteni. – Régebben megviselt, ha ezzel szembesültem – vallja meg felismerve, hogy sem a siker, sem a kudarc nem kizárólag rajta múlik. – Kor is kell ahhoz, hogy az ember alázatot tanuljon, hogy a szenvedélye ne vakmerőségbe csapjon át, hanem bölcsességgel tudjon beszélni és beszélgetni – állítja Lovász Krisztián. Vallja, szolgálatát egyre inkább felszentelési Igéje határozza meg: „…Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló…” (1Kor 15,10)  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

2020. január 12.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

A külön út fontossága Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1924. december 9-én a pennsylvaniai Duquesne-ben alakult meg a Független Amerikai Magyar Református Egyház. Olyan önálló és teljesen szabad magyar református egyháztestet alapítottak, amely csak az Istentől függ, minden más hatalomtól és tényezőtől független. Így tudták megőrizni a magyar nyelvet – tájékoztatta lapunkat Lizik Zoltán püspök, az amerikai református közösség vezetője. 1887 karácsonyán merült fel az Amerikába vándorolt magyar reformátusok körében, hogy saját gyülekezetet alapítsanak.Az első magyar református templomot az Újvilágban már 1892-ben felszentelték Pittsburghben. Nagy áldozat volt ez, hiszen az első magyar református templomok megépítésének korszakában még egyetlen egyháztagnak sem volt saját háza. Kezdetben amerikai támogatással működtek, majd az asszimilációs nyomás és az első világháború utáni magyarországi helyzet miatt igyekeztek önfenntartókká válni. Abaúji, borsodi és zempléni emigránsok – Detroit, Carteret, Perth Amboy, Donora, Duquesne, Mckeesport és Sranton gyülekezeteinek képviselői – úgy döntöttek, nem csatlakoznak más helyi egyházhoz, hanem önálló szervezetet hoztak létre. Bár a függetlenségüket sohasem adták fel, nevüket 1958-ban Amerikai Magyar Református Egyházra (Hungarian Reformed Church in America) változtatták. Az ötven évvel ezelőtti közel hetven gyülekezet azóta a felére zsugorodott, ahogy a külföldön élő magyarság népességszáma is egyre csökken. A kontinens nyugati felében még így is sokakat mozgatnak meg egy-egy programjukkal, hiszen sok helyen a magyar kulturális központok szerepét is betöltik. Jelenleg húsz lelkipásztor, két missziói lelkész, kilenc beszolgáló lelkész és egy hitoktató szolgál a három egyházmegyét alkotó húsz önálló és tizenhárom missziói gyülekezetben. „Biztosak vagyunk benne, hogy jövőnket az Úr elrendezte. Nekünk a jelenünket kell elrendeznünk, hogy az ne tartson fel a jövő felé vezető úton” – írta stratégiájukról a püspök.  26 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fő sorokban János evangéliumából idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Í, Z, S, Á, Z). 13. Zúzódást kezel. 14. Szópótló. 15. Selejt. 16. Biztonsági Tanács, röviden. 17. Olimpiai bajnok lengyel labdarúgó (Grzegorz). 19. Franciaországban eredő, Belgium és Hollandia területén átfolyó vízi út. 21. Kettőzve: sportfogadás. 22. A vörösingesek vezére Molnár Ferencnél (Feri). 24. Golyós ügyességi játék. 26. Tiroli település (ERL). 27. Emelkedett hangulat jelzője. 29. Komótosan megy. 31. Zár betűi keverve. 32. …-magnoni ember, korai Homo sapiens sapiens. 34. Korábbi neve Saul. 35. Hozzá megfelelő. 37. Az Ószövetség egyik könyvének rövidítése. 39. Londoni nyak! 41. Pertu. 42. Krisztus által oktatott személy. 43. Üres gyomor érzete. 44. Sakkjátszma vége. 46. Brazil kisváros Rio Grande do Sul szövetségi államban. 47. Összetételekben ezerszerest jelöl. 49. Vissza: frissítő ital. 51. Makacs páros betűi. 52. Iráni uralkodó. 53. Csemegézik. 56. Közel-keleti állam. 59. Hangtalanul odales! 60. Francia matematikus, csillagász és fizikus (Pierre-Simon de). 63. Nyeretlen részlet! 64. Nátrium vegyjele. 65. Apokrif iratokban előforduló női név. 66. Dávid király hangszere. 68. Intézőbizottság, röviden. 69. Erkölcs. 71. -nél párja. 73. Aranyéremért menő küzdelem. Függőleges: 1. Indulatszó. 2. Áfa nélküli érték. 3. Fordított kettős betű. 4. Az Újszövetség utolsó könyvének rövidítése. 5. Kereskedelmi fogalom: portéka kiindulásként elfogadott ellenértéke. 6. Vajdasági író (Nándor). 7. Győz páros betűi. 8. Visszatérő megnyilvánulás. 9. Időmérő része. 10. … Angeles, amerikai nagyváros. 11. TeleSport, röviden. 12. Sic itur ad …, így jutunk a csillagokig. 16. Az idézet második része (M, O, K, E, T). 18. Titán és kén vegyjele. 20. Oldalborda középső eleme! 23. Virágmérték. 25. Kétes kimenetelű lehetőségekkel kísérletező ember „tánchelye”. 26. Világhírű női magazin. 28. Szövőszéken készült népi termék. 30. Bakfisokból álló énekegyüttes. 32. Növénykezdemény. 33. Falja a betűket. 36. Ráskai …, kódexmásoló apáca. 37. Érezne, de csak a végén! 38. Nagyobb edény. 40. Elérendő végpont. 45. Bács-Kiskun megyei község a Duna partján. 48. Van mit kortyolnia. 50. Végrendelethez csatolt észrevételek. 52. Szűzies. 54. Névutó. 55. Helyi hálózat, angol rövidítéssel. 56. Becézett Ilona. 57. Életmódmagazin. 58. Nagyot bukik. 61. Áramló folyadék megreked. 62. Út menti fasor. 65. Csekk része! 67. Főzeléknövény. 70. Pihe egynemű betűi. 72. Árnyszélek! 74. Németh Miklós. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Újév Istene, tarts meg magamnak, s tarts meg mindenkit a réginek, ha lehet.


| GYERMEKEKNEK |

Az álomlátó  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Olajfák alá húzódott a nyáj a déli forróságban. Jákób fiai is el-elszunnyadtak, csak Zebulon őrködött, nehogy valami kóbor vadállat megtámadja az állatokat. Miközben egy botot faragott, néha körbekémlelt, de a legelésző nyáj helyett sokkal inkább saját gondolataival volt elfoglalva. Forrt benne a düh, a méreg és a féltékenység. Úgy vélte, amit József csinál, az több a soknál. Mind a tízen idősebbek nála, mégis úgy viselkedik, mintha ő lenne a királyuk vagy a parancsolójuk. Csak akkor dugja ki az orrát a pusztába, ha az apjuk küldi, mert nem fűlik a foga a munkához. Ha mégis muszáj jönnie, akkor felveszi azt a flancos ruháját, amelyben még járni sem lehet rendesen, nemhogy dolgozni. De nem is azért jön, hanem hogy leselkedjen, hallgatózzon, aztán meg rossz híreket vigyen az apjuknak. Zebulonban már hosszú ideje gyűlt a harag, és nem voltak ezzel másként a többiek sem. Egy jó szó nem sok, annyit sem tudtak szólni a testvérükhöz. Ha tehették, elkerülték. Menjen csak haza az apjukhoz, úgyis ő a legkedvesebb fia! Persze ez nem volt elég: József mindenáron be akarta bizonyítani, mennyivel jobb náluk – a bátyjai legalábbis így gondolták, amikor a fiú előhozakodott az álmaival. – Képzeljétek, mit álmodtam! Aratás volt, és búzakévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak előtte.

A testvérek szívében egyre nőtt a keserűség. De József észre sem vette, hanem inkább beszámolt nekik az újabb álmáról is. – Képzeljétek, megint álmodtam valamit! Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. Ez már Jákóbnak is sok volt, megdorgálta hát a fiát: – Miféle dolog ez? Talán bizony járuljunk eléd mind, hogy földre boruljunk előtted? De a szíve mélyén büszkeséget érzett. Tudta, hogy az álmokat Isten adja, és lehet, hogy azt jelentik, egykor mindnyájuknál nagyobb ember lesz Józsefből. Többi fia persze észrevette Jákób büszkeségét, és nagyon bántotta őket, hogy az apjuk ennyire kivételezik Józseffel. Nem csoda hát, hogy amikor Zebulon újra meglátta őt közeledni a pusztában, keserűen szólt oda a testvéreinek: – Ott jön az álomlátó! A többiek álmosan könyököltek fel, de amint meglátták a távolban a cifra ruhát, elöntötte őket a harag. Olyannyira elhatalmasodott a gyűlölet a szívükben, hogy egyikük így kiáltott: – Gyertek, öljük meg, dobjuk a kútba! Ijedten néztek egymásra, hiszen tudták: a gyilkosság halálos bűn. Dán szeme azonban élesen villant: – Húzzuk le a ruháját, szaggassuk meg és vérezzük össze! Aztán mondjuk azt apánknak, hogy vadállat ölte meg! – Így van! – helyeseltek a többiek. – Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! Rúben, a legidősebb testvér hallgatott. Félt, ha ellenkezik, a testvérei indulatukban talán még őt is megölik. Ezért inkább cselhez folyamodott. Tudott a közelben egy kiszáradt ciszternáról. Ha rá tudná venni a testvéreit, hogy abba dobják bele Józsefet, akkor később odamehetne, és felhúzhatná… Elő is adta az ötletét. Addig beszélt nekik, hogy amikor József odaért, a testvérei megragadták, lehúzták a ruháját, de nem ölték meg, hanem bedobták a kiszáradt kútba. Rúben terve mégsem sikerült. 

2020. január 12.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Január 12. Budapest | Sirák Péter orgonaművész ad koncertet a Kálvin téri templomban (IX. Kálvin tér 7.). A 17 órakor kezdődő előadáson 16–18. századi itáliai orgonazene hangzik fel. A hangversenyt 18 órakor istentisztelet követi, Igét hirdet: Kun András Nándor lelkész. Január 14. Budapest | Nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek bibliaóráját tartják kedden 11 órakor a Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület 1. emeletén. Az áhítaton Újévi gondolatok címmel Deák Zoltán nyugalmazott lelkipásztor szolgál, Hamar István nyugalmazott lelkipásztor pedig A Biblia világa a közel-keleti ember szemével címmel tart előadást. Január 18. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték következő alkalmán Alföldy-Boruss Csilla ad orgonahangversenyt J. S. Bach, F. Couperin és D. Buxtehude műveiből. A program 17 órakor kezdődik a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. utca 5.). Igét hirdet: Takaró János Lajos lelkész. HALOTTAINK

Molnár András nyugalmazott református lelkipásztor életének 89. életévében, boldog házasságának 64. évében elhunyt. Több mint hatvan éven át szolgált a Józsefvárosi Református Egyházközségben: 1954 és 1980 között segéd, illetve beosztott lelkészként, 1980 és 2001 között vezető, 2001-től 2016-ig nyugdíjas lelkészként. Több mint háromezer temetésen hirdette a vigasztalás Igéjét. Temetése 2019. december 20-án volt a Budapest-Fasori Református Egyházközség urnatemetőjében. Béres Lászlóné született Takács Sarolta, a szeretett édesanya, nagymama és dédnagymama életének nyolcvankilencedik esztendejében hazatért Teremtőjéhez. E földön utolsó útjára január 3-án, pénteken a miskolci Deszkatemplomból kísérték. A gyászoló család köszönetét fejezi ki a résztvétnyilvánításokért. „...elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,6b–7) 28 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

Hálaadó istentisztelet Kállósemjénben Százötven éves templomukért tartottak hálaadó istentiszteletet december 8-án a kállósemjéni reformátusok. Az eseményen Fekete Károly püspök a 2Tim 1,8–14 alapján hirdette Isten szavát. A Tiszántúli Egyházkerület elöljárója szerint a jubileumok, ünnepek fontosak. – Arra jók, hogy oszlassuk a feledékenységet, hálátlanságot – fogalmazott Fekete Károly. A püspök hangsúlyozta az esemény öntudaterősítő jellegét: nem szégyen vallásunkat, hitünket gyakorolni, ennek ad helyszínt a templom. Hozzátette: büszkén vállalni azt, akik vagyunk, és megőrizni a ránk bízott kincset felelősségteljes feladatunk. – Vannak olyan közösségi terek, amelyek változnak, esetleg funkciót cserélnek. A templomok azonban nem változnak, ha mégis, az már nem templom. A templom a benne folyó élet miatt változatlan – mutatott rá köszöntőjében Gaál Sándor nyírségi esperes. Köszöntötték a gyülekezetet a környékbeli lelkipásztorok és Belicza László helyi polgármester is. Az ünnepséget Kész Géza történelemtanár a templom múltját bemutató előadása zárta.  FORRÁS: TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS A HÉT KÉPE

Fényfestéssel köszöntötte a 2020-as esztendőt a Bethesda Gyermekkórház. Az intézmény falain a Gaia Software Kft. támogatásának köszönhetően december vége és január eleje között látható fényjáték éppen olyan színes volt, mint az a gyógyító közösség, amely a falakon belül a gyermekekért dolgozik.  FOTÓ: BETHESDA GYERMEKKÓRHÁZ, FACEBOOK


| EGYHÁZI ÉLET |

JÓTÉKONYSÁGI BÁLT SZERVEZNEK A TISZÁNTÚLON Tizenharmadik alkalommal szervezik meg a Tiszántúli Református Jótékonysági Bált február 21-én, pénteken a debreceni Kölcsey Központban. A résztvevők ezúttal a Székelyudvarhelyi Református Diákotthont támogathatják adományaikkal. – A 2020. esztendőben azzal mutathatjuk ki leginkább az összetartozás megélését, ha segítő életgyakorlatunkkal szolgáljuk a Kárpát-medence magyar református közösségeinek egységét. Szentírásból táplálkozó hitünk mércéje szerint az igazságtalan békeszerződések által kialakított szétszakítottság meg-

Befejeződött a pápai templom külső felújítása A református templom külső felújításáért tartott hálaadó ünnepi istentiszteletet a Pápai Református Egyházközség az év első vasárnapján. Tóth András, a Pápai Református Egyházmegye esperese a 84. zsoltár alapján hirdette az Igét. – A templomhoz ragaszkodás az Istennel való szoros, érett közösség jele. Aki szereti az Úristent, szereti az ő házát is. Szeret ott lenni, örvendezni, énekelni, Igét hallgatni, imádkozni. Valljuk, hogy Isten mindenütt jelen van, és mi is közel lehetünk hozzá. A templom mégis kiváltságos helyszín, ahol a gyülekezet közösségében intenzívebben érezzük Isten közelségét. Akik otthon is olvasunk Bibliát és imádkozunk, azt tapasztaljuk, hogy itt még inkább erősödünk hitünkben, bátorodunk és áldást nyerünk közösen az Úrtól. A gyülekezeti közösség nem pótolható, becsüljük meg hát az Úr hajlékát, amely megújult szépségével jobban vonz magasztalására – fogalmazott Tóth András. Márkus Mihály vezető lelkipásztor beszámolt a felújításról. A tervezési fázis 2018 augusztusában indult, a kivitelezés pedig 2019. március 5-én. Állami, önkormányzati, egyházkerületi és -megyei támogatásból, illetve gyülekezeti felajánlásokból december 20-áig megtörtént a teljes tetőhéjazat cseréje, a deszkázat és faszerkezet javítása, a bádogzat cseréje, a teljes homlokzat, a tornyok, sisakok felújítása. A rekonstrukció közel hetvennégymillió forintba került. Mintegy négymillió forintból elkezdték a bejárat felújítását is, ennek befejezése tavaszra húzódik.  FORRÁS: VEOL.HU APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

haladása a mi keresztyén kötelességünk. Összetartozásunk és egyházunk egysége ugyanis Jézus Krisztusban áll fenn. Ezért mi Krisztussal keressük nemzeti sorskérdéseinkre a megoldást. Ennek az elkötelezettségnek adjuk bizonyságát azzal, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének ajánlására a Székelyudvarhelyi Református Diákotthont támogatjuk a Tiszántúli Református Egyházkerület XIII. Református Jótékonysági Bálján – fogalmazott az esemény apropóján Fekete Károly, a kerület püspöke.  FORRÁS: TTRE.HU

2020. január 12.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Pogrányi Károly Attila diósdi lelkipásztorral beszélgettünk.

1

Volt családi példa ön előtt, amikor a lelkészi pályát választotta? Családomban mindenki mérnök, én is reálérdeklődésű voltam a középiskolában, de nincs más végzettségem a lelkészin kívül. Így ha nem otthonról is, de voltak példák előttem. Visszatekintve nagyon jó dolgom volt, mert kiváló, lelkes lelkészeket láthattam ifisként otthon, a szigetszentmiklósi gyülekezetben, az ifivezetők személyében, illetve a Refisz alkalmain is. A legfontosabb talán az volt, hogy időt

Pogrányi Károly Attila harmincnégy éves, 2011-ben végezte el a teológiai tanulmányait Budapesten. Tizenegy éve él házasságban Pogrányi Máriával, három gyermek édesapja, de hamarosan újabb gyermekkel bővül a család.

szánt hite és lelkesedése átragadt rám is. Valamint újra és újra találkozhatom a hit alapvető kérdéseivel, amikor egy-egy gyülekezetben vagy találkozón az ifiseket hallgatom vagy közöttük szolgálok.

3

Ön szerint mi a lelkészi szolgálat legnehezebb feladata? Egyrészről pihenni. Megtalálni a helyes egyensúlyt, vagy még inkább: megtanulni elengedni. Megérteni, hogy nem minden rajtunk múlik. Szükség van arra, hogy példával éljük meg a munka és pihenés ritmusát a hétköznapokban. Másrészről dolgozni, pontosabban azt a feladatot végezni, amely kifejezetten lelkészi munka. De – úgy vélem – mindannyian érezzük, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül kell készülnünk az erre alkalmas időben a szolgálatainkra, találkozni a gyülekezet tagjaival és odafigyelni rájuk, és imádkozó szívvel élni, nem pedig a feladatok generálta stresszben.

4

és energiát fordítottak a közösségünkre, ha kellett, személyes figyelemmel is kísértek minket. Emellett őszinteségük, fiatalosságuk is sokat jelentett.

2

Mindig is gyülekezeti lelkész szeretett volna lenni? A teológia elvégzésekor három dolog vonzott. A gyülekezetplántálási szolgálat, az ifjúsági lelkészi szolgálat és a középiskolai lelkészség. Hálás vagyok, amiért Diósdon gyülekezetplántálásban, a Refisz révén pedig gyülekezetekhez kötődő ifjúsági munkában lehet részünk Marcsival, a feleségemmel, aki szintén lelkész. Diósdon a közösség családias, közvetlennek mondható. Sokan részt vállalnak a terhekben, a feladatokat többen visszük. Mégis leginkább az istentiszteletek a meghatározók a számomra, ahol a fentiek mellett megélhetem a közös hálaadást, az Isten előtt megállást, az Isten-tiszteletet. Emellett a Refisz-beli szolgálatom is sokszor felöltött már, a szolgáló fiatalok oda30 Reformátusok Lapja

2020. január 12.

Van olyan bibliai ige, amely végigkíséri az életét, fontos önnek valamiért? „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Sokféle élethelyzetben megragadott már ez a sora a Szentírásnak. Szép az ehhez is kapcsolható, sokszor hallott bölcsesség: ahol a mi útjaink véget érnek, ott kezdődnek Isten lehetőségei. Nem ragaszkodom hozzá megrögzötten, de ez az igevers újra és újra felkarol erőtlenségeimben, és a lényegre fókuszál: Isten tetteire, kegyelmére, Krisztusra.

5

Mivel szokott kikapcsolni, lazítani? Sportolással: próbálok gyakran úszni, futni, tornázni. Van úgy, hogy tudok futás közben imádkozni is, vagy egyszerűen csak jönnek új meglátások, döntések. Az úszás is helyre tesz, „kimossa” belőlem a sok sallangot, letisztít. Emellett megpróbálok havonta találkozni közeli lelkészbarátaimmal. Végül, de nem utolsósorban, feleségemmel van egy „törzshelyünk”, ahova régebben hetente beültünk egy csésze tea mellett jókat beszélgetni. Igyekszünk élni ezzel a jó hagyomán�nyal.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/2. szám  

Sok más érdekes olvasnivaló mellett megtudhatjuk, hogy mivel segít a Szeretetszolgálat januárban a nélkülöző családoknak, mitől egyedülálló...

Reformátusok Lapja 2020/2. szám  

Sok más érdekes olvasnivaló mellett megtudhatjuk, hogy mivel segít a Szeretetszolgálat januárban a nélkülöző családoknak, mitől egyedülálló...