Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 15. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„Minden bársonyt tanulni kell”

MŰHELYTITKOK KISS ÁRPÁDNÉTÓL, A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET MESTERÉTŐL


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tarts meg én lelkemet, az kit belé adtál, / Kit nem pokolnak, de magadnak tartottál, / Az te szent véreddel drágán megváltottál, / És dicsíretedre neveltél s tápláltál.  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1685–1708)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

12

16

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Presbiterek, a gyülekezetek támaszai | Viczián Miklós a Magyar Református Presbiteri Szövetség küldetéséről beszélt lapunknak

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Szeretetből, szeretetre | Kustár Zoltán vezércikke

AKTUÁLIS

8. A mez, az úszósapka és a síp | Sportközpontot avattak a Lévayban

INTERJÚ

12. „A textus ma is Jézus” | Szűcs Ferenc teológusprofesszorral a keresztyéndemokrácia teológiai kérdéseiről

REFORMÁTUS ÉLET

16. „Maradnak, ha megszólítja őket az Ige” | Örömünnep Hajdúhadházon

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Örökkévalóság | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Soos Géza és a szárszói szellem | Ablonczy Bálint publicisztikája

INTERJÚ

23. „Minden bársonyt tanulni kell” | Kiss Árpádné palástkészítő mester műhelytitkai

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Ordasi Zoltán, a Kékkereszt Egyesület csepeli csoportjának lelkésze válaszolt kérdéseinkre

Címlapfotó: Sebestyén László

2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IX. 15. VASÁRNAP

IX. 16. HÉTFŐ

IX. 17. KEDD

IX. 18. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(16) „…rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett…” (ApCsel 19,8–22) Hányan akarnánk mindent a magunk szolgálatába állítani! Egész életünk erre irányuló próbálkozás: rám figyeljenek, én legyek középen, én legyek az elismert, nekem legyen még több… Ez a bűn, amely még Istent is a maga szolgálatába állítaná. A primitív vallások kifejezésével ezt a kísérletet mágiának nevezzük. Vigyázzunk, mert ma is, közöttünk is, sokan emlegetik az Úr nevét (Máté 7,21), de valójában a maguk önző ügyét képviselik csupán, és csak azt nézik, hogy ők hogyan gazdagodhatnak meg az Úrból. Aki csak kapni akar az Istentől – több erőt, megnyugvást, szebb, boldogabb életet –, az is közel jár a mágiához. A sokféle okkult bűvészkedést, amelyek földi dolgokat istenítve, azaz bálványozva akarnak megoldást találni, már nem is említem. Minden ilyen indulat mögött a gonosz tevékenykedik. Efézusban ennek szó szerinti formájáról olvasunk, amikor egy mestersége szerinti csodatévő emlegette Jézus nevét – Pál Jézusát, nem az ő Jézusát –, akkor arra rárontott a gonosz, kényszerítette, halálosan megsebezte, meztelenre csupaszította le az életét, és maga alá gyűrte azt (13–16). Sok ilyen kényszeres, legyűrt, halálra sebzett, meztelenre lecsupaszított életet láthattunk már a gonosz tombolásának jeleként. Áldott legyen az Isten, hogy ahol tombol a gonosz, ott kiterjeszti Lelkét övéire az Úr, védi őket, majd azonnal hitvalló cselekvésre indítja azokat. Isten népe ilyenkor áldva segítségül hívja az Úr nevét, mert a gonosz minden nyilvánvaló munkájától el kell szakadni, korábbi ilyen bűneinket meg kell vallani, és el kell határolódni az egésztől. A tűzzel nem lehet játszani (17–20)! A gonosz erősebb, mint mi, fölénk kerekedik. A mi Urunk az egyetlen, aki erősebb a gonosznál. Csak vele van esélyünk! Nem Pál Jézusával, hanem a mi Jézusunkkal. 2Krónikák 26  14. zsoltár (23) „…zavargás támadt az Úr útja miatt.” (ApCsel 19,23–40) Artemisz a szerelem, a vér, az arany istennője. Kis szobrokban is kiábrázolták őt, és az efézusi mesterek ebből nagy jövedelemre és jólétre tettek szert (24–25). Aztán jött ez a Pál, és azt hirdette, hogy a kézzel csinált istenek nem istenek! Azonnal csődület támadt, hiszen a templom, a kultusz, az istennő tisztelete, az egész e köré felépült kultúra, önazonosság veszélybe került, és azok is, akik ebből éltek. Pőrére csupaszítva nagyjából erről szól minden: megélni, jól élni, az egészet valami mázzal leönteni és megmaradni ebben (26–27). Szeretnék biztos lenni abban, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Azért, mert mi az egyetlen Urat hirdetjük. Abban is szeretnék biztos lenni, hogy nem csak azért építjük és védjük az Úr ügyét, mert ebből valami hasznunk van. Nem a pénzbeli haszon kísért meg leginkább az Úr közelében, de saját dicsőségünk haszna – sok más egyébbel együtt – nagyon is megkísérthet. Ugye, mi nem olyanok vagyunk, mint az efézusi ötvösök? 2Krónikák 27  379. dicséret (2) „…számos beszédben intette őket…” (ApCsel 20,1–6) Pál az efézusi események után több hónapot töltött a második missziói úton alapított macedóniai gyülekezetekkel: Filippi, Thesszalonika, Bérea (1). Az apostol számos beszédben intette őket (2), ahogy elköszönésekor az efézusiakat is. A paraklézis több fontos jelentéssel bír: könyörgés, kérlelés, intés, bátorítás, megnyugtatás, vigasztalás. Mindegyikre szükségünk van: arra is, hogy mindezeket kapjuk, és arra is, hogy adjuk. Pál valószínűleg itt jutott el eddig a legnyugatabbra, a Macedóniától északra fekvő, Adriai-tengerparti Illíriába (Róm 15,19). Innen elment Görögországba, amin Akhája tartományát kell értenünk, azon belül Korinthust, ahol három hónapon át végezte a paraklézis szolgálatát. Aztán mivel Pál úgy látta, hogy nem volt több munkaterület számára ezen a vidéken (Róm 15,17–33; ApCsel 19,23–28), visszaindult Jeruzsálembe. Itt azonban a páskaünnepre hajózó zsidók merényletet terveztek ellene (6). Eddig Pál biztatott másokat. Most Lukács felsorolja azokat, akik Pált biztatták, hogy kibírja helyzetét (4–5). A vezetőt is kell biztatni! 2Krónikák 28  465. dicséret (7) „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket…” (ApCsel 20,7–12) Az első keresztyének a hét első napján, vasárnap gyűltek össze (7). Ez ma is a keresztyén istentisztelet három fontos eleme: összegyülekezünk a hét első napján a hirdetett és látható Ige köré, majd együtt maradunk, mert jó együtt lenni. Az akkori istentiszteleteket szeretetvendégség követte (11). Miközben az Isten Igéjére figyelünk, és részesülünk annak mennyei javaiból, fáradtságunk elmúlik, és Isten Lelke megerősíti az új életet bennünk, megeleveníti lelkünket. Az Eutikhosz nevű ifjú esetében azon vitatkoznak a

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 15.


| AZ IGE MELLETT |

magyarázók, hogy valóban meghalt-e az ifjú, amikor kiesett az ablakból, vagy csak az történt, hogy amikor a segítségére siettek, erőre kapott. Az azonban bizonyos, hogy ahol a feltámadott Jézus Krisztus nevében gyülekeznek össze emberek, ő ott jelen van. Az ő életet ajándékozó, megelevenítő, üdvözítő ereje csodálatos módon munkál ma is (9–10). Az istentisztelet áldása nélkülözhetetlen! Legyőzhet bennünket elnehezült életünk terheinek sokasága (9), az Úr azonban felemel, megerősít, új életre segít, megelevenít bennünket. 2Krónikák 29  128. zsoltár (13) „…hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni.” (ApCsel 20,13–16) Ne felejtsük el, hogy a tróászi alkalom rendkívüli istentisztelet volt, hiszen reggel Pál továbbindult (15–16). Mielőtt hajóra szállt volna, egy darabig még gyalogolt, a többiek ezt kihagyták (13). Érdekes: Pál soha nem fáradt el? Nyilván Isten rendkívüli kegyelmi ajándékát kapta, ez csak keveseknek adatik. De az így megáldott ember mindig figyeljen oda arra, hogy mások nem bírnak annyit, mint ő. Pál tehát azért fogta hosszúra a tróászi prédikációt, mert búcsúzott. Alapos tanítást akart adni, testvéri együttlétben, Urunk Szentlelkével és a gyülekezettel való közösségben. A mai, rohanó világban azonban jegyezzük meg jól, hogy minden szent összegyülekezésnek van eleje és van vége. Az időtartam pedig – a rendkívüli eseteket leszámítva – manapság sokkal rövidebb lehet, mint akkor volt. A ma embere számára nincs lehangolóbb, mint az a kínzó tapasztalat, amikor egy alkalomnak nincs vége. Én sem megyek többet olyan helyre, ahol nem megvigasztalódom, hanem még jobban elfáradok. 2Krónikák 30  427. dicséret (32) „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére…” (ApCsel 20,17–38) Végső búcsú. Az apostol úgy köszönt el, hogy bizonyságot tett az Úr Jézus Krisztus megtartó kegyelméről. Ez adott örökkévaló értelmet életének, amikor szolgálatra hívta őt, hogy hirdesse a Krisztust (20–21; 24–25; 27). Ez hordozta az apostolt a szolgálata során: alázatban, próbák között (19), földi kísértések mocsarai fölött is tisztán (26; 33), önellátóan és önátadóan (34–35). Kegyelmi állapot így elköszönni: nem édeskés nosztalgiával, nem panasszal, nem félelmek között, hanem bizonyossággal és bizonyságtétellel (24). Az apostol úgy búcsúzott el, hogy erre a megtartó kegyelemre bízta szeretteit, gyülekezeteinek életét, azok szolgálatát a dühös farkasok között (28–32), valamint saját jövőbeni sorsát is (22–24). Ezért a megtartó kegyelemért könyörögtek, mielőtt elváltak volna (36–38). Ez áldott, megnyugtató, nem pedig megrendítő búcsú. Ez a kegyelem ugyanis segít, hogy bevégezhessük feladatunkat, megfutva azt a távot, amelyett Isten nekünk jelölt ki az ő országának építésében (24–25). 2Krónikák 31  89. zsoltár (14) „Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,1–16) Isten akarata az egyetlen tökéletes akarat. Isten akarata az élet, az örök élet, az üdvösség. Az apostol és munkatársai rábízták magukat, amikor folytatták útjukat, és Milétoszból Tíruszba utaztak. Itt is voltak tanítványai az Úrnak. Ezek kérték az apostolt, hogy ne menjenek fel Jeruzsálembe. A féltő szeretet beszélt belőlük, és az mindig a Szentlélek által indított szeretet (4), amely óvó öleléssel magánál akarná tartani szeretetének tárgyát. De az Isten akarata az, hogy a féltő szeretet tudjon az Úr felé irányítva elengedni. Egyet tehetünk, és az ilyen esetekben ez a legtöbb: leborulva imádkozunk, mint ők tették a tengerparton feleségestől, gyerekestől (1–6). Tíruszból Cézáreába hajóztak. Itt Agabosz próféta jelképes cselekedettel hirdette meg az apostol jeruzsálemi fogságát, mire az itteni tanítványok sírva kérték, hogy ne menjen oda. Pál azonban megvigasztalta őket, hogy ő meghalni is kész az Úr Jézus Krisztus nevéért, ha az ő akaratához igazodva ez következik (7–13). Isten mindig megadja az erőt ahhoz, ami az ő tökéletes akaratából következik (Hab 3,19). Áldott legyen ez az akarat, amely szerint legyőzve a halál hatalmát ő halt meg érettünk, így a mi halálunk nem más, mint teljes megérkezés őhozzá. Isten akarata az élet, az örök élet, az üdvösség. 2Krónikák 32  258. dicséret

IX. 19. CSÜTÖRTÖK

IX. 20. PÉNTEK

IX. 21. SZOMBAT

2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

szerepét is. Ha szükséges, akkor meg kell tudniuk tartani egy-egy bibliaórát, össze kell fogniuk a közösséget, rendben kell tartaniuk az egyházközség épületeit. Sok ilyen gyülekezet van például Borsodban. Az ő nehézségeikről Pásztor Dániel, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője számolt be a konferencián, az agglomerációban élők helyzetéről pedig Nyilas Zoltán északpesti esperes beszélt. A főváros és a nagyvárosok környékére sok család költözik, ott főleg gyülekezetépítés zajlik – számos olyan feladat van, amelyben a presbiterek is tudnak segíteni.

Presbiterek, a gyülekezetek támaszai

Hogyan látja, a presbiterek mennyire aktívak? A presbitérium aktivitása nem attól függ, milyen településen működik a gyülekezet, hanem attól, mennyire elkötelezettek. Ez pedig azon is múlik, a lelkipásztor mennyit bíz rájuk vagy mennyire tartja magánál a feladatokat. Szeretnénk, ha a lelkészek megértenék, hogy a presbiterek az ő támaszaik szeretnének lenni, és részt szeretnének venni a gyülekezetépítésben.

A presbiterek a lelkészek munkatársai – hangsúlyozza Viczián Miklós. A Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ) elnöke arra kéri a lelkészeket, hogy bízzanak még jobban a presbiterekben, és merjenek feladatokat bízni rájuk. Viczián Miklóssal a 16. Országos Presbiteri Konferencia apropóján beszélgettünk.

Az egyházi vezetőségnek milyen a viszonya az MRPSZ-szel? Azt szeretnénk, ha a jövőben a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának világi elnöke egyben az MRPSZ elnöke is lenne, és így tovább, lejjebb is, az egyházkerületi gondnokok szintjén is. Ez alapvetően tiszteletbeli megbízás lenne, nem pluszmunkát szeretnénk adni, hanem szorosabban kívánunk kapcsolódni az MRE-hez. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem magamból szeretnék zsinati világi elnököt csinálni, így természetesen, ha mindez megvalósulhatna, ügyvezetőként folytatnám a munkámat.

A konferencia egyik témája a személyes hit és a kegyességi élet volt. A presbiterek esetében ez nem magától értetődő? Sajnos nem, nagyon széles a merítése a presbiteri társadalomnak. Szövetségünk feladata, hogy misszionáljunk a presbiterek között is, hívjuk őket is a konferenciáinkra, hirdessük nekik az evangéliumot, és kérjük a Szentlelket, hogy hitre juthassanak mindannyian.

Miért tartja ezt fontosnak? Sokszor ér bennünket támadás, hogy civil egyesület vagyunk, nem is a református egyházhoz tartozunk. Bár jogilag tényleg egyesületi formában működünk, de mi a református egyházon belül munkálkodunk, az egyház lelki és anyagi sáfáraiként. Ha létrejönne ez a személyi változtatás, szerintem csökkenne az alaptalan gyanakvás, amellyel időnként szembe kell néznünk.

HEGEDŰS MÁRK

 FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

Vigyázni a nyájra – ez volt a másik téma a konferencián, amelyen különféle helyzetben szolgáló egyházi vezetők tartottak előadást. Szó volt a nagyvárosok közelében folyó gyülekezetépítésről és az észak-magyarországi szórványvidékek elnéptelenedő falvairól is. Milyen feladataik vannak ezekben a közösségekben a presbitereknek? Valóban nagyon más – ahol egy lelkész több gyülekezetet lát el, ott a presbitériumnak sokkal inkább be kell töltenie a gazda 6

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 15.

A PRESBITEREK TÍZ SZÁZALÉKA TAGJA AZ MRPSZ-NEK Az MRE valamivel több mint tizenháromezer presbiterének tíz százaléka tagja az MRPSZ-nek, átlagéletkoruk hatvannégy év. A legtöbb presbiter a Budapest-Északi Református Egyházmegye gyülekezeteiből csatlakozott a szövetséghez. Az MRPSZ tagságának 32 százalékát alkotják a női presbiterek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KUSTÁR ZOLTÁN

Szeretetből, szeretetre A szerző lelkész, egyetemi tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora

Az iskolára ma sokan szolgáltatásként tekintenek. Az osztály – üzlet, a tudás boltja; a tanárok az eladók, a gyermekek pedig jogosultak arra, hogy a szüleik pénzéért a lehető legjobb szolgáltatást kapják. Fogyasztói szemlélet ez: a cél, hogy az iskola minél magasabb színvonalon, versenytársait megelőzve elégítse ki a szülők – legtöbbször a sikeres továbbjutásra tekintő – igényeit. Ez a szemlélet nem vár nevelést az iskolától, többletként legfeljebb csak annyit igényel, hogy a gyermek jól is érezze magát. Korábban az inga a másik véglet felé mozgott, és az iskola céljának a kötelességtudó polgárok

„Az egyházi iskola szeretetből él, teret nyújt egy szerető közösségnek, és a cselekvő szeretetre nevel. Miért? Mert ezzel bízta meg őt az Isten.” kinevelését tekintették. A társadalomban mindenkinek vannak kötelességei, és az oktatásnak ezek teljesítésére kellett felkészítenie. Az iskola itt ugyan az egyéni érdek felett álló, magasabb célt akart betölteni, de a nevelés leginkább a „Tedd a dolgodat rendületlenül!” és a „Ne lógj ki a sorból!” etikáját követte. Téves elvárás lenne mind a kettő? Nehéz erre igennel felelni, hiszen az oktatási rendszernek igenis elérhetővé kell tennie ezeket a családok és a gyermekek számára. Igen, az oktatás adjon használható tudást, igen, segítse az egyén tehetségének és érvényesülésének kibontakoztatását, igen, készítsen fel az életen át tartó tanulásra, és igen, segítsen a társadalom olyan tagjává válni, aki saját érvényesülését egy vagy több közösség boldogulásának előmozdításával összeegyeztetendőnek látja! Ezek olyan értékek, amelyeket az oktatásunk nem adhat fel, és nyilvánvalóan nem is akar feladni, legyen akárki is egy intézmény fenntartója. Ám ahogy én látom, egy református iskola – a jó, egyházias református iskola – feladata nem merülhet ki csak ennyiben, és a végső célját sem láthatja csak ebben. A jó iskola még csak nem is e két modell szerencsés keveréke, hanem ennél sokkal több. Erős fonál, mert bele van szőve egy harmadik szál. Az egyházi iskola szeretetből él,

teret nyújt egy szerető közösségnek, és a cselekvő szeretetre nevel. Miért? Mert ezzel bízta meg őt az Isten. Ő, aki maga a szeretet (1Jn 4,8). A reformáció a kezdetektől fogva azért karolta fel a közoktatás ügyét, azért alapított iskolákat, hogy Isten szeretetének jó hírét minden emberhez elvigye. Istenről és az ő irántunk való, felfoghatatlan jóságáról mindenkinek tudnia kell. Ez a szeretet abban nyilvánult meg, hogy elküldte a Fiát ebbe a világba, hogy nekünk örök életünk legyen. Aki ezt tudja, nem tékozolja hiábavalóságokra az életét. Aki ezt hiszi, mindenhez erőt kap. Aki ezért hálából odaszenteli az életét Istennek, az az anyaszentegyház tagjává válik, és legyen majd bármi is a szakmája, a világ legcsodálatosabb hivatását találja meg. Iskoláink ebből az örömhírből élnek, és ezt adják tovább tanévről tanévre. Isten szeretetéről tesznek bizonyságot. Szeretetből, szeretetre, szeretve nevelnek. Kéz a kézben a gyülekezettel, a fenntartóval, a presbiterekkel. Az állami normáknak eleget téve, és betöltve az egyházi küldetést. Használható tudást adva, a személyiség kibontakozását segítve, felelősségre nevelve. Istenfélő tanárt, orvost, asztalost és villanyszerelőt adnak a világnak, hogy só és világító lámpás lehessen benne. Művelt, áldozatkész presbitereket, gondnokokat, lelkészeket, világi főjegyzőket, vallástanárokat. Szülőket, akik a legjobbat akarják a gyermeküknek. Azt, amit többletként csak egyházi iskoláink adhatnak meg… Amikor szeptemberben ismét megszólal a csengő, valami fontos és felemelő kezdődik a tantermekben, és hiszem: pedagógus- és gyermekszívek tíz- és százezreiben is. Új esély, új ajándék, új feladat: átérezni Isten szeretetét, és továbbadni azt. Mert az Isten nem tudás, nem kötelesség, nem felelősség – habár mindez, és mindennél több is. Mert az Isten: szeretet. 

2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A mez, az úszósapka és a síp JEZSOVICZKI NOÉMI

Lelkiekben gazdag, szellemiekben jól felkészült, testiekben edzett gyermekek nevelése a célja a miskolci Lévay József Református Gimnáziumnak. A 2019/2020-as tanév megnyitójának keretében avatták fel szeptember 1-jén az új Lévay Sportközpontot, amelynek uszodáját a tervek szerint októbertől a város sportolni vágyó lakói is igénybe vehetik.

Bár a vasárnap délutáni tanévnyitó gondolata vélhetően egyetlen diákot sem lelkesít túlságosan, mégis vidám arcokat lehet látni a Lévay-gimnázium előtt, ahogyan gyülekeznek a délutáni hőségben. A mostani évkezdés kicsit más, mint a többi, hiszen új tornacsarnok és uszoda várja a gyerekeket: vége a másfél évnyi szűkös időszaknak, amelyet tornaterem nélkül, szükségmegoldásokkal kellett átvészelniük. Az elavult, régi terem helyett, amelyet az építkezés miatt el kellett bontani, az új tanévben már modern, kétszintes sportkomplexumban tarthatják a foglalkozásokat. A kulturális és sportprogramok megrendezésére is alkalmas épület 2,4 milliárd forintos beruházása uniós pályázatból és kormányzati támogatásból valósult meg. Az építkezés tavaly február elején kezdődött a régi tornaterem bontásával, és ez év júliusának végén zárult le a műszaki átadással. 8

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 15.


| AKTUÁLIS | A JÖVŐRE IS GONDOLVA Ábrám Tibor, a Lévay József Református Gimnázium igazgatója projektmenedzserként is felügyelte a munkálatokat. Mint mondja, 2015ben nem csak a mostani fejlesztésre nyújtottak be pályázatot, az iskolának van még egy nagy terve. – Az álmunk olyan bárka megépítése, amely többfunkciós tudásközpont lesz, szorosan együttműködik a természettudományi laborunkkal, valamint klímatudatos nevelést nyújt a fiataloknak. A jövőnk Isten kegyelmén túl attól is függ, hogy a fiataljaink mennyire tudnak majd környezettudatosan élni, hogyan tudják a teremtett világot megőrizni – magyarázza az igazgató. Az intézményvezető abba is beavat, hogy a komplexum nem kizárólag a lévays diákok testi fejlődését szolgálja majd. – Szeretnénk ezt a sportkomplexumot a köz szolgálatát is szem előtt tartva használni, hiszen Magyarország Kormányától másfél milliárd forintot kaptunk a megvalósításához. Ezért is nyitjuk meg a város polgárai előtt az uszodát, ahol négy helyi általános iskola is kap egy-egy idősávot, a tornacsarnokot pedig a Miskolc Városi Sportiskola is használhatja majd – sorolja Ábrám Tibor.

A HAZÁÉRT ÉS A NEMZETÉRT ÉPÍTVE A tanévnyitóval egybekötött avatáson az iskola diákjai, az új tanulók szülei és a meghívott vendégek népesítik be a versenyekre is alkalmas kézilabdapályát magában foglaló, tágas, világos tornacsarnokot. Bár rengetegen vagyunk, és a nagy hőség megpróbálja mindenkinek az állóképességét, jó a hangulat, ami annak is köszönhető, hogy kivetítőn látható minden, ami a csarnokban történik. Az élő közvetítéssel azoknak a szülőknek is kedveznek, akik már nem fértek be a terembe, ők a Művészetek Házából követhetik az eseményeket. Istentisztelettel kezdődik a tanévnyitó, Balog Zoltán lelkipásztor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi minisztere hirdeti az Igét a Zsolt 103,1–17 versei alapján. – Isten közelebb van hozzánk, mint a saját szívünk, és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk, mint mi magunk. „Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz” – idézi a lelkipásztor, és rámutat: – Ha a saját szívünk becsapna is bennünket, Isten akkor is hűséges marad. Ezt a hűséget kínálja nekünk, ezért gyűlünk össze újra és újra az ő házában, ha kell, akkor sportcsarnokban, erdei tisztáson, vagy éppen abban a bizonyos belső szobában, ezért imádkozunk őhozzá. Amikor együtt dicsérjük Istent, abban olyan erő van, amely visszahat ránk is, és megerősít bennünket – hangoztatja Balog Zoltán. Magyarország Kormánya képviseletében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter mond köszöntőt, hangsúlyozva, hogy a reformátusok, ezen belül a miskolciak sokat tettek a hazáért és a nemzetért. Tanulás és oktatás nélkül nincs előrelépés, ezért szükség van azokra az intézményekre és közösségekre, amelyek kiszámítható értékek mentén haladnak. – Magyarország, Miskolc és a református egyház is fontosnak tartja a közösség erejét, és ez most itt ezzel a beruházással valósult meg – mutat rá beszédében a miniszter. Miskolc Megyei Jogú Város vezetőségének nevében pedig Alakszai Zoltán jegyző fejezi ki jókívánságait a Lévay József Gimnázium vezetőinek és diákjainak, kiemelve, hogy minden helyi építkezés egyenlő az ország építésével is. 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

TAPS AZ ÖTLETADÓNAK A Tiszáninneni Egyházkerület köszöntését Csomós József püspök tolmácsolja, az építkezés folyamatát Jézus példázatához hasonlítva: – „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” Számunkra megszemélyesített valóság ez az épület, a maga vajúdásával, gyötrelmével és a mai nap örömével. Kívánom, hogy a gyötrelem emléke legyen a miénk, az öröm pedig maradjon tiétek – fogalmaz a püspök. A tanévet Ábrám Tibor igazgató nyitja meg, a diákok köszöntése mellett bemutatva az épületet is. – Ígérjük, hogy minden egyes négyzetméterét felelősen és hatékonyan fogjuk használni – mondja az igazgató, majd külön megköszöni a diákok türelmét, hiszen másfél évig nem volt tornatermük, és ez jelentősen megnehezítette a testnevelésórák és edzések megtartását. Ábrám Tibor köszönetet mond a támogatóknak, a tervezésben és a kivitelezésben részt vevőknek, kiemelve az ötletadó Baksa István mérnököt, akivel több mint húsz éve működik együtt az iskola, és aki tizenöt évvel ezelőtt megálmodta az uszodát és a sportcsarnokot. Baksa István a többi meghívott vendéggel együtt emléklapot, valamint lévays kitűzőt kap ajándékba, ekkor hangzik fel az ünnepség leghangosabb tapsa is: egy emberként köszönti a több száz jelenlévő a kilencvenhat éves mérnököt.

„A gyerekek is örülnek ennek a sportközpontnak, hiszen új helyre kerülnek az órák, újak a tornaszerek, az órarendbe beépítettük az úszást is.” (Csáky Zsolt) ÖRÜLNEK A SPORTKÖZPONTNAK A tanévnyitót az iskola kórusának és zenekarának előadása színesíti, majd Balog Zoltán, Gulyás Gergely és Csomós József ünnepélyesen átadja a sportközpontot, pontosabban átnyújtja a diákoknak, illetve testnevelő tanáruknak az azt jelképező mezt, úszósapkát és sípot. Utóbbit Csáky Zsolt biztosan fogja használni, hiszen egy tornatanártól elválaszthatatlan ez a figyelemfelhívó, néha rendteremtő eszköz. – Ha egy-egy dolog elavul, és felújítják vagy újat építenek, az mindenkit örömmel tölt el. A gyerekek is örülnek ennek a sportközpontnak, hiszen új helyre kerülnek az órák, újak a tornaszerek, az órarendbe beépítettük az úszást is. Bízunk benne, hogy hosszú távon is meg tudjuk őrizni majd az épségét mindennek, amit most kaptunk – fogalmaz az ünnepség után a testnevelő, akit a síp átvételekor nagy ováció fogad, láthatóan kedvelik a diákok. 10 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.


| AKTUÁLIS | ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK A testi edzettség fontossága és az újdonság miatti öröm mellett azonban nem szabad elfeledkezni a lelki növekedésről sem – erről Sipos Tamás vallástanárral beszélgetünk az ismert szállóige kapcsán. – A test a lelket segítheti az épségre, de nem feltétele az ép testnek az ép lélek. Vannak olyanok, akiknek a testük nem ép, de lehet, hogy a lelkük még inkább az, mint az egészséges társaiké. Ez nem azt jelenti, hogy a testi épség lebecsülendő, hanem azt, hogy elvezessük arra a felismerésre a diákjainkat: a legfontosabb, hogy örök életük legyen. Az ép lélek egyik feltétele, hogy az embernek békessége legyen az Istennel – hangsúlyozza Sipos Tamás.

NINCS TÖBB LÉPCSŐZÉS Az ötpályás, huszonöt méter hosszú úszómedence és a versenyekre is alkalmas, több mint ezer négyzetméteres tornacsarnok együttesét különlegessé teszi az a helyi adottságokat is figyelembe vevő építészeti megoldás, hogy mindkét szint megközelíthető az utca felől. Pirity Attila vezető tervezővel az avatás után beszélgetünk, a mellettünk lévő ablakból éppen a gimnázium tetejét lehet látni, ahol a régi épület modern, mégis az összképbe illő tetőtér-beépítésére csodálkozunk rá. Az építész elmondja, hogy a sportközpont megtervezésénél a rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé azt, hogy az uszoda és a csarnok egymás mellett kapjon helyet, így lett kétszintes a sportközpont. A tervek elkészítésekor nemcsak azt tartották fontosnak, hogy az épület ös�szhangban legyen a gimnáziummal és az utcaképpel is, hanem hogy a megújuló energia adta lehetőségekkel is éljenek, így a városi távvezeték termálvizének hőjét is felhasználták, illetve a csarnok tetejére napelemeket helyeztek el. – Innen nem messze dolgozom, munkába menet az iskola mellett szoktam eljönni. Az elmúlt két évben gyakran találkoztam kipirult fiatalokkal, akik rótták a köröket a háztömb körül, vagy az Avas lépcsőin szaladtak fel-le, szerintem most ők örülnek a legjobban az új tornacsarnoknak – jegyzi meg az építész.

„A tervek elkészítésekor nemcsak azt tartottuk fontosnak, hogy az épület összhangban legyen a gimnáziummal és az utcaképpel is, hanem hogy a megújuló energia adta lehetőségekkel is éljünk.” (Pirity Attila vezető tervező) Talán azok a diákok a legszerencsésebbek, akiknek ez az első tanévük a Lévayban, hiszen nem volt részük a nehéz átmeneti időszakban, és vadonatúj eszközökkel, fehéren ragyogó falakkal, csillogó csempékkel találkoznak az első torna- és úszásórán. Fogadalomtételükben megígérik, hogy az iskola hűséges, jó tanulói lesznek – reméljük, hogy vidámak, edzettek és egészségesek is.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Nem kell, hogy a keresztyén egyház direkt módon szóljon bele a politikába, viszont azt meg kell tudnia mondani, milyen keresztyén értékeket tart fontosnak a mi korunkban. Az egyik ilyen volt a házasság és a család kérdése. És állást foglalhatna a szolidaritás, a szegények, elesettek iránti hatékonyabb gondoskodás vagy a kis közösségek kialakítása kérdésében is.”

12 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.


| INTERJÚ |

„A textus ma is Jézus” HEGEDŰS BENCE

A Reformátusok Szárszói Konferenciájának témája idén a keresztyéndemokrácia volt. Erről cserélt eszmét a közönség előtt Szűcs Ferenc teológus, emeritus professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem egykori rektora és Lánczi Tamás politológus. A kerekasztal-beszélgetés után Szűcs Ferencet kérdeztük a keresztyéndemokráciáról.

Az idei konferencia a keresztyéndemokrácia kérdésével és azzal foglalkozik, hogy összeegyeztethetők-e a demokratikus és keresztyén értékek modern világunkkal. Ön szerint van helye a mai világban a keresztyéndemokráciának? A keresztyén név bibliai eredetű, az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 11. fejezetében szerepel: ott nem jelző és nem melléknév, hanem főnév. Ez azt jelenti, hogy a keresztyénség és a keresztyén szó elsősorban a keresztyén emberekre vonatkozik. Ez felveti azt a kérdést, hogy a keresztyénség vajon igazán keresztyénség-e, tehát megfelel-e annak a keresztyén identitásnak, amely eredetileg azt jelenti, hogy krisztusi, Krisztushoz tartozó, azaz hogy krisztusi módon, a keresztyén értékek, hagyományok mentén gondolkodó emberekről van szó. A keresztyéndemokrácia elsősorban nem politikai mozgalom vagy párt, hanem olyan szemlélet, életmód, amely a keresztyén emberekre jellemző, és ebbe beletartozik a politika, a gazdaság, az egész élet. Hogy ennek van-e helye a mai világban? Kell, hogy legyen, mert ha vannak keresztyén emberek, akkor ők nyilvánvalóan azt az értékrendet képviselik, amelyet a keresztyénség számukra jelent – ennek kétezer év óta mindig van közéleti vonatkozása is. Miről lehet felismerni a keresztyéndemokráciát? Kissé tautológiának hangzik majd, de keresztyén emberek gyakorolják, és nyilvánvaló, hogy ők sajátos szemüvegen keresztül nézik, melyek azok az emberi közösségi értékek, amelyek összhangban vannak a Szentírás irányelveivel, etikájával, és ezt minden szinten megpróbálják képviselni, nyilván a politikában is. Nevezhető-e keresztyéndemokráciának a jelenlegi magyar politikai eszmerendszer? Attól függ. Nyilvánvaló: ha önmagát annak nevezi, akkor az azt jelenti, hogy igyekszik ehhez az értékrendhez igazodni, és ezt

mindenképpen közölni lehet. Persze azzal az előbbi feltétellel, hogy ez nemcsak szólam, hanem valóban meg is nyilvánul a döntéshozatalokban és irányelvekben, ezt üdvözölni lehet. Ön lát erre jeleket? Feltétlenül, például ahogyan kapcsolódunk a keresztyén örökséghez. Ez fontos Európában, mert ez az identitásunk kérdése. Hogy feladjuk-e ezt az identitást, és azt mondjuk, az elmúlt kétezer év öröksége nem kötelez minket, vagy megpróbáljuk ezt az örökséget élővé tenni és továbbvinni. Nyilvánvaló, hogy ez azon múlik, mennyien és milyen hatásfokkal állnak emellé. A keresztyéndemokrácia vagy bármelyik politikai mozgalom csak akkor hatékony, ha az megfelelő hatásfokkal tudja magát képviselni is. Azt gondolom, hogy a keresztyén egyházak abban tudnak igazán segíteni, ha a jónak és a rossznak a megkülönböztetésében és az emberi értékek megmutatásában egyértelműen megfogalmazzák a keresztyénség üzenetét. Milyen szerepet kell vállalnia az egyháznak a keresztyéndemokrácia építésében? Megítélésem szerint az egyháznak nincs követlen szerepe ebben, amint általában nincs semmilyen közvetlen politikai szerepe sem. Az egyháznak társadalmi és közösségi mondanivalója van. Ezt kell világosan megfogalmazni a Szentírás alapján. Azt hiszem, hogy kétezer év óta ez nem sokat változott, minthogy az evangélium ma is ugyanaz, mint Jézus idejében. A kerekasztal-beszélgetésen említette, hogy a református Zsinatnak több társadalmi kérdéssel kapcsolatban kellene nyilatkozatokat kiadnia, mint ahogy a házasság és a család kapcsán ezt meg is tette. Milyen témákra gondolt még? Nem kell, hogy a keresztyén egyház direkt módon szóljon bele a politikába, viszont azt meg kell tudnia mondani, milyen keresztyén értékeket tart fontosnak a mi korunkban. Az egyik ilyen volt a házasság és a család kérdése. És állást foglalhatna a szolidaritás, a szegények, elesettek iránti hatékonyabb gondoskodás vagy a kis közösségek kialakításának kérdésében is. Ez utóbbi különösen azokban a városokban, településeken fontos, ahol olyan emberek kerülnek össze, például egy lakótelepen, akiknek nincs hagyományuk. Ott egy-egy keresztyén közösség a közösségteremtés egyik fontos eleme lehet, hogy 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

ne elmagányosodott tömegek éljenek ebben az országban, hanem olyanok, akik egymáshoz is tartoznak. A teremtésvédelmet ugyanilyen fontos feladatnak tartom. A zsinat eredetileg ezt jelenti: közös úton megyünk. Ha mindenki másfele indul el, nehezen fogunk együtt haladni. Figyelnünk kell egymásra és arra is, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket a közösségnek kell eldöntenie a Szentírás alapján. A nyilatkozat önmagában nem sokat jelent, de konszenzusos iránymutatást ad. Kell-e politizálnia az egyháznak? Az egyháznak nem szabad pártpolitikát folytatnia, mert az bizonyos értelemben megosztó. A gyülekezet minden hívő ember számára nyitott, ahogy régen is volt. Pál apostol nagyon szépen kifejti a korinthusi levélben, hogy semmilyen olyan elkülönülés nem egészséges, amely akár szociális, akár más szempontok szerinti klikkeket hoz létre a közösségen belül. Nem direkt módon szabad az egyháznak politizálni, de erkölcsi kérdésekben – és ebben benne vannak a közösségi kérdések is – szükségszerűen van véleménye és tanítása. Minden igehirdetés és minden hitoktatási óra a keresztyén erkölcsről is szól, amely alkalmakon előjönnek azok a kérdések, amelyek a társadalmat is foglalkoztatják. Ha ez egybeesik valamelyik politikai párt programjával, az jó. Ha nem egészen fedi a programot, az egyháznak akkor is a krisztusi úton kell mennie. Itt a sorrendre kell nagyon vigyázni, hogy ne a pártpolitikai irányvonal határozza meg az egyház álláspontját. Ön szerint kell-e foglalkoznia a keresztyéndemokrácia kérdésével egy református, hívő embernek? Ha a szó másik felét vesszük, akkor abban a társadalmi rendszerben, amelyben vannak választások, közösségi döntések, természetes, hogy a keresztyén emberek is részt vesznek ezekben az ügyekben, éppen ezért mindenkinek kell vele foglalkoznia, mert minden magyar állampolgár része a magyar társadalomnak. És a keresztyén azt jelenti, hogy keresztyén módon ítéli meg ezeket a kérdéseket. A legfontosabbnak azt tartom, hogy helyben működjön az a fajta demokrácia, amelyikben az emberek a legjobb megoldásokat keresik egy-egy közösség számára. A református egyháznak vannak presbiteriánus hagyományai, eleve arra épült, hogy minden helyi gyülekezet meg tudja választani a maga tisztségviselőit, lelkipásztorát, akikért felelősséget is vállal, mert nem elég csak megválasztani, el is kell tartani őket. A demokrácia felelősséget is jelent. Nemcsak azt, hogy letesszük valahova a voksunkat, aztán összetesszük a kezünket, hanem ez azzal jár, hogy vállaljuk az érte való felelősséget is, kinek-kinek a saját mértéke szerint. Mint ahogy más az autóbuszon a hátsó sorban ülő felelőssége, mint a sofőré a vezetőfülkében. Mert az egyik felel a többiek életéért, a másik pedig csak ott van résztvevőként. Ilyen értelemben a demokratikus döntéshozatal és a közösségért való felelősségvállalás minden keresztyén emberre nézve kötelező. 14 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

Az elmúlt évtizedekben foglalkozott ezzel a témával tanulmányai, munkája és kutatásai idején? Külön ezzel a témával nem foglalkoztam, de a keresztyénség és a közéleti felelősség kérdésével nagyon sok összefüggésben igen. Ifjúsági konferenciákon, presbiteri összejöveteleken és bibliaiskolákon szó esett ezekről a kérdésekről, és némely írásomban fellelhetők ezek a gondolatok. Változott valamit a keresztyéndemokrácia fogalma az elmúlt időben? Az alapelvek nem változtak igazán, a konkrét kérdések mindig másképpen fogalmazódnak meg, de az alapelvek, a bibliai iránymutatás kétezer év óta ugyanaz. Ahogy Ady Endre mondta: „A textus ma is Jézus.” Mi volt az első gondolata, miután felkérték egy kerekasztal-beszélgetésre a témában a Reformátusok Szárszói Konferenciájának szervezői? Elkezdtem gondolkodni azon, vajon mit mondhat erről egy teológus. Én minden ilyen témafelvetést olyan próbatételnek tekintek, amelyet érdemes komolyan venni, átgondolni. Természetesen azzal az alázattal mondtam igent, hogy sem politológus, sem politikus nem vagyok, de teológusként van véleményem erről a kérdésről. És mi volt a második? Utánanéztem annak, mit jelent külön a két szó, és hozzám az első áll közelebb, mert a demokrácia meglehetősen ambivalens fogalom. Ugyanis a többség véleménye, a démosz uralma önmagában nem garantál semmit, mert két analfabéta is le tud szavazni egy akadémikust. Minden jelző nélkül a demokrácia definiálatlan fogalom. Úgy értelmezem a keresztyéndemokráciát, hogy a keresztyén emberek megpróbálják értelmezni a közéletet, és a közéleti kérdésekben törekednek a keresztyéni értékek mellett állást foglalni és a befolyásukat érvényesíteni. Volt olyan előadás, amelyet meghallgatott Balatonszárszón? Nem igazán, mert más elvállalt feladataim is voltak a hétre, és sajnálatos módon nem tudtam végig részt venni a konferencián. Viszont jelentős lépésnek tartom, hogy az értelmiség foglalkozik ezzel a témával, mint ahogy Szárszó szelleméből, hagyományaiból ez adódik is. Itt népünknek, hazánknak olyan kérdéseivel találkozunk, amelyek túlmutatnak a református egyház határain.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A keresztyén értékekről gondolkozva mindig a szabadság és elköteleződés, ítélkezés helyett a megbocsátás, a türelem és befogadás szép tulajdonságait szoktuk felsorolni, és mindezek alapjaként a szeretetet említjük meg. De a keresztyén magatartásnak még sok más fontos jellemzője is van. Most az alázatot és az emberi méltóság megőrzését vizsgáljuk meg. Nemcsak szabad, de kell is hangsúlyoznunk, hogy a (keresztyén) embernek méltósága van. Mit jelent ez? Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy megaláznak minket. Hogyan viseljük el? Egy asszony elmesélte, hogy a férje hosszú éveken át becsmérlő stílusban beszélt vele, szavakkal bántalmazta. Fizikailag nem ütötte meg – habár sok ilyen esetről is hallunk –, ő pedig elviselte a bántást. Néha ugyan visszavágott, vitázott, de nem merte kenyértörésre vinni a dolgot. Meghunyászkodott, tűrt ös�szeszorított foggal, mert féltette a családját, leginkább pedig önmagát. Nem tudta, hogyan lehetne kilépni ebből a gyötrelemből. Mára elgyötört, szorongó, önbizalomhiányos nő lett belőle. Elvált ugyan, de nem tudta megőrizni önbecsülését. Talán soha nem is tudta, mit jelent az, hogy neki is van emberi méltósága, amely tartást adhat. Ugyanakkor látunk sok olyan fiatalt is, akik viszont az első sértő szóra azonnal otthagyják a párjukat, mert büszkék és hiúak, és nem tudják, hogy a hétköznapi konfliktusokat szakítás és új társ – akivel esetleg ugyanúgy belefutnak majd a megoldatlan viszályokba – keresése helyett másként is lehet rendezni. Pál apostol ad példát arra, hogy mi az, amit alázattal el lehet és kell viselni, és mi az, amit nem. És mi az, amit joggal elvár, amiből nem enged. Hogyan lehet ezt a két különböző értéket szépen képviselni? Filippiben rárohannak ellenségei, nyilvánosan ütik, verik, aztán börtönbe csukják, mint egy közönséges rendbontót. Elviseli. A kalodát is, sőt énekel és imádkozik. Amikor pedig megszökhetne, nem megy. Akkor sem, amikor üzennek, hogy szabadon távozhat. Ő jogos rehabilitációt kér: „Megvertek minket nyilvánosan, (…) most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!” (ApCsel 16,37) Mi ez? Sértett hiúság? Gőg? Pedagógia. Nemcsak magáért kéri ezt, hanem a szavára megtért emberekért. Az ellenségnek alkalmat kell adni a bocsánatkérésre. Nem kell mindent szó nélkül eltűrni! Isten képét hordozzuk, Jézus Krisztus követői egészséges öntudatú, felemelt fejű keresztyének. Ha nyíltan megszégyenítettek, nyíltan is kérjenek bocsánatot! Keskeny út vezet az alázat és önbecsülés helyes egyensúlyához. 

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, Istenünk! Köszönjük neked, hogy értelmes lényekké teremtettél bennünket! Köszönjük azt a szabadságot, hogy dönthetünk életünk dolgairól, és kereshetjük helyünket ebben a világban! Tudjuk, hogy szükségünk van vezetésedre ahhoz, hogy betölthessük azt a küldetést, amelyet te elgondoltál felőlünk, mert igazán abban teljesedhetünk ki. Mégis sokszor gondoljuk túl okosnak magunkat, és mikor látszólag minden döntésünk logikus, és terveink egymásra épülnek, a tőled kapott tálentumainkat rosszra használva eltékozoljuk lehetőségeinket. Bocsásd meg bukdácsolásainkat, és add, hogy értelmünket, szívünket és teljes valónkat neked ajánlva kérjük bölcsességedet! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Győz az evangélium Pál apostol munkája nyomán eljutott az evangélium Ázsiába, Efézus környékére, ahol a vallások keveredése volt jellemző. Még az ott élő zsidók is gonosz lelkeket imádtak, okkult, babonás dolgokkal foglalkoztak. Pál csodáit látva hasznot reméltek, ha ők is hasonló csodákat tesznek. Elkezdtek hát Jézus és Pál nevére hivatkozni, azt hitték, hogy a Szentlélek munkája is olyan, mint a vándorvarázslóké, akik néha elárultak egy-egy trükköt. Szkéva fiai azonban hamar megszégyenültek, és az Úr Igéje még jobban terjedt. Efézusban keresztyén gyülekezet alakult. Ekkor a helyi ötvösök vezetője, Demeter fellázította a várost. Efézus ugyanis a „vallási turizmus” központja volt, ott állt Artemisz görög istennő temploma. Demeter a társaival apró templomszobrokat készített, és jó áron eladta azokat. Most Pál munkája miatt ezt az üzletet veszélyben látta. A fellázadt nép a színházban gyűlt össze. Artemiszt a rómaiak Diánának nevezték, ez az oka, hogy a Károli-bibliafordítás szerint ezt kiabálják: „Nagy az efézusi Diána!” (ApCsel 19,35) Mit tehetne Pál az istennőt órákig éljenző tömeggel szemben egyedül? Végül is csoda történt, egy névtelen hivatalnok, a jegyző hamar lecsendesítette az őrjöngő tömeget, így Pálnak volt módja elbúcsúzni a gyülekezettől. A gyülekezet megerősödött, Pál későbbi ottani látogatása és oda írt levele mutatja, hogy az evangélium győzött Efézusban. A helyzet ma is sokszor hasonló. Vannak, akik vélt haszonért, látszatból keresztyénnek tartják magukat, vannak, akik ellene vannak az igaz hitnek, még ha nálunk nincs is üldözés. Imádkozzunk azért, hogy ma is, nálunk is sokan meghallják az Úr igéjét, legyen lelki ébredés, növekedjen a keresztyén hit mindenütt!  GYŐRI ISTVÁN

2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Maradnak, ha megszólítja őket az Ige” Alapkőletétel, lelkészbeiktatás, tízéves jubileumi fennállás. Mindezek miatt telt meg a hajdúhadházi református templom augusztus 30-án, pénteken. Az ünnepi alkalmon letették a megalapításának tizedik évfordulóját ünneplő Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda tornatermének alapkövét, és beiktatták a második lelkészi állásba Kovácsné Takács Emese lelkipásztort. Alapkőletétellel kezdődött a hajdúhadházi gyülekezet ünnepi alkalma a Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda udvarán. Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, Szabadi Árpád hajdúvidéki esperes, Kovács Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora, valamint Tasó László országgyűlési képviselő és Csáfordi Dénes polgármester közösen helyezték el az urnát az ünnepélyes alapkőletételen. Az iskolában a 2009-es megalapítás óta probléma a tornaterem hiánya. – Nagyon régen vártuk ezt a lehetőséget. 2016 júliusában megvásároltuk az önkormányzattól a régi, elég rossz állapotban lévő iskolaépületet. Most egy ötszázmilliós pályázatnak köszönhetően tornatermet építhetünk, bővülnek a tantermek, csoporttermek, a kiszolgálóhelyiségek is megújulnak, de nyílászárócsere és a tetőtér beépítése is szerepel a terveink között – mondja Tóth Valéria, a Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda vezetője. 16 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

TANÍTVÁNYOKKÁ TENNI Az óvoda már 2008-ban megnyitotta kapuit, rá egy évre pedig az iskola is megalakult, azóta működik többcélú intézményként. – Nagy igény mutatkozott akkor a szülők és a gyülekezet részéről, hogy egy világnézetileg elkötelezett, református intézmény működjön Hajdúhadházon, folytatva az elődök hagyományait, hiszen itt már Bocskai óta voltak kálvinisták – idézi fel az intézményvezető. A ’48-as államosításkor megszűnt a református oktatás Hajdúhadházon, majd 1989-ben, a rendszerváltozás után az akkori vezetőség és a presbitérium nem igényelte vissza az épületet, hanem – mint Tóth Valériától megtudjuk – a pénzbeli megváltást választották. – 2007–2008 táján alakult meg a presbitérium, és született meg Pál Csaba akkori lelkipásztor fejében a gondolat, hogy mindenképpen szeretnének református iskolát Hajdúhadházon. Az elmúlt tíz év alatt nagyon sok minden változott – mondja az intézményvezető. Először az óvoda épületét vásárolta meg és újította fel az egyházközség 2012-ben. Az iskola épületét 2016-ban tudta megvenni a gyülekezet, amit igyekeztek a mai kor elvárásainak megfelelően felújítani. Ebben hoz további előrelépést a jövő tavasszal elkezdődő felújítás. A külső építkezés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a lelki építkezésre is. – Tegyetek tanítványokká minden népet. Mi ezt a mis�sziói parancsot követjük, és reformátusságunkat küldetésként fogjuk fel – mondja Tóth Valéria, és hozzáteszi: – Ha az Úr nem építi


| REFORMÁTUS ÉLET |

iskolából. – Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Hajdúhadházon református óvoda indul, és a gyerekeimnek lehetősége nyílt rá, hogy egészen óvodás koruktól kezdve református szellemben nevelkedjenek – mondja. Beáta családja rendszeresen jár templomba, testvérei látják el a kántori szolgálatot. Családjukban meghatározó a személyesen megélt hit. – Szerettem volna, hogy a gyerekeink ne csak általunk, a családban, hanem közösségben is megtapasztalják a református szellemiséget, a közösség erejét és a szeretetet, amellyel ebben az intézményben fordulnak feléjük mind a pedagógusok, mind a gyerekek. A gyerekeim szeretnek iskolába járni, mert bízhatnak a pedagógusaikban, akik szeretettel foglalkoznak velük. Ha az osztályon belül konfliktus van, akkor azt mindig erkölcsi neveléssel, református szemlélettel, a Biblia segítségül hívásával igyekeznek feloldani a gyerekek között – mondja Kovács Beáta.

HŰSÉG A SZOLGÁLATBAN Az alapkőletétel után a templomban folytatódott az ünnepi alkalom. – Légy hű mindhalálig, és neked adom „Hálára ad okot az is, hogy a református az élet koronáját – olvasta az igét a Jelenések iskolának köszönhetően sokkal könyvéből Fekete Károly püspök, aki igehirdekönnyebben el tudjuk érni nemcsak tésében az Istenhez való hűség jelentőségéről a gyerekeket, hanem a szülőket is. Itt beszélt a kettős ünnepen. Kovács Zoltán lelkihatékonyabban meg tudjuk szólítani pásztor hat éve szolgál Hajdúhadházon feleőket, mint egy olyan gyülekezetben, ahol nincs intézmény. Azt nem állítom, hogy ségével, Kovácsné Takács Emesével, aki eleinte könnyebb beépíteni őket a közösségbe, beosztott lelkészként végezte a szolgálatot. – A mégis sokkal egyszerűbb felvenni presbitérium úgy döntött, hogy visszaállítja a velük a kapcsolatot.” második lelkészi állást, hiszen Hajdúhadház kéta házat, hiába fáradoznak az építők. Ez (Kovácsné Takács Emese) lelkészes gyülekezet volt korábban, és erre a posztra az egyik vezérgondolatunk. Minden csemeghívott engem. Az elmúlt évek iskolaügyei, pályázat lekedetünket és tettünket ez határozza meg, és egyéb dolgok miatt mindig elhalasztottuk, de most, ezen a és az, hogy minden Isten dicsőségét szolgálja. nagy ünnepünkön alkalom nyílt a beiktatásra is – mondta KoREFORMÁTUS SZEMLÉLETTEL NEVELNI vácsné Takács Emese. A lelkésznőt Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese iktatta be. Ezután az isAz óvodába száztizenhárom kisgyermek, az iskolába kétszáztentisztelet keretében hálát adott a gyülekezet az iskola tízéves nyolcvanegy tanuló jár. Az óvodában a mindennapi hitéleti nevefennállásáért, majd megnyitották az idei tanévet. lést az óvónők végzik, az iskolában intézményi lelkipásztor segíti Az istentisztelet utáni szeretetvendégségen Kovácsné Takács a hit elmélyítését. – Minden héten tartunk hétkezdő áhítatot, Emesét körbeveszik a gyülekezeti tagok. Mint mondja, hatévnyi heti két alkalommal van minden osztályban hittanóra, illetve haszolgálat után is tudott új lendületet adni neki a beiktatás. – Felvonta vannak osztályszolgálatok és családi istentiszteletek. Mintöltött energiával. Megtiszteltetés, és jó alkalom a gyülekezet dennap felolvasunk a Bibliából, emellett kollégiumi mintára van és a lelkipásztor számára a közösségvállalásra. Mintha korona reggeli és esti hazamenő imádság is – avat be a hétköznapokba kerülne a dolgok tetejére. Nagyon örülök neki, feltöltődtem, erőt Sándor Enikő intézményi lelkipásztor. – Sok hátrányos helyzetű, merítettem a támogatásokból és a sok szeretetből, amit kaptam elvált szülők gyermeke van közöttünk, sokaknak nevelőszülei a mai napon – mondja a lelkésznő. vannak, ezért lelkileg érzékenyebbek. Van, aki könnyebben nyit a A Hajdúhadház központjában álló hatalmas kéttornyos, neohit felé, és van, akivel nagyon nehéz dolgunk van, de igyekszünk román stílusú templom ad otthont a református gyülekezethelytállni az Úr segítségével, és arra tanítani őket, hogy ők maguk nek, amelynek választói névjegyzékében hétszázan szerepelis segítséget kérhetnek Istentől – mondja a lelkipásztor. nek. – A vasárnapi templomlátogatók száma ennél csekélyebb, A tízéves jubileumi ünnepség szervezésében és megvalósítászáz-százhúszan járnak az istentiszteletekre – mondja Kovácsné sában gyülekezeti tagok, intézményi dolgozók és szülők is részt Takács Emese, aki férjével együtt fontosnak tartja, hogy a gyüvettek. Kovács Beáta, az iskola szülői munkaközössége vezetőlekezeten belüli különböző csoportok egy közösségnek érezzék jének fia most nyolcadikos, lánya pedig két éve ballagott el az 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

magukat, és akként is tudjanak működni. Amikor hat évvel ezelőtt elkezdték a szolgálatot Hajdúhadházon, fontosnak tartották, hogy azok az alkalmak megmaradjanak, amelyeket az előző lelkipásztor elindított. – Ezek jól is működnek a mai napig, de van, ahol átalakításra lesz szükség. Például a szerda reggeli áhítat esetében, amelyet régen azért ezen a napon tartottak, mert ekkor van piac, és a nyugdíjasok onnan jövet vagy oda menet részt vettek az alkalmon. Mára viszont megöregedett ez a korosztály, már piacra sem járnak, nem tudnak eljönni ide sem. Látjuk és érezzük a nehézségét a gyülekezet szempontjából az idősödésnek, ezért változtatnunk kell – avat be Kovácsné Takács Emese. A gyülekezetben már több éve jól működő ifjúsági élet zajlik. A lelkipásztor azt mondja, a jövőben rájuk is jobban szeretnének koncentrálni: – Az elmúlt másfél évben az ifis alkalmakra jártak ugyan, de az istentiszteletekről elmaradoztak. Aktív részesei voltak a közösségnek, és most hiányoznak az idősebb korosztálynak is, akiket nagyon felvillanyozott a jelenlétük. Sok minden változott az életükben az elmúlt időszakban, egyetemisták lettek, sokan bekerültek Debrecenbe. Dolgozni fogunk azon, hogy újra élvezhessük egymás jelenlétét a gyülekezeten belül is.

IGE AZ ELSŐ HELYEN Az ünnepségen idősebb és fiatalabb gyülekezeti tagok közül sokan segítettek, látszott, hogy magukénak érzik az alkalmat. – Megszólíthatók, és lelkesen jönnek, ha hívjuk őket, és ez óriási segítség. Könnyen tudunk kapcsolatot kialakítani a gyülekezeti tagokkal a legkisebbektől a nyugdíjasokig. Nagyon hálás vagyok ezért, ez nagy áldás. Nemrég kihirdettük az egyik vasárnapon a gyülekezetnek, hogy aki tud, jöjjön kertészkedni. Másnap tí­zen dolgoztak itt lelkesen – idézi fel örömmel Kovácsné Takács Emese. A lelkipásztor szerint ilyen szempontból az iskola miatt is könnyebb dolguk van. – Hálára ad okot 18 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

az is, hogy a református iskolának köszönhetően sokkal kön�nyebben el tudjuk érni nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is. Itt hatékonyabban meg tudjuk szólítani őket, mint egy olyan gyülekezetben, ahol nincs intézmény. Azt nem állítom, hogy könnyebb beépíteni őket a közösségbe, mégis sokkal egyszerűbb felvenni velük a kapcsolatot. Hajdúhadház neve sokak számára összekötődik a cigánysággal, a hírekből gyakran ilyen összefüggésben hallani a településről. A lelkipásztor azonban arról beszél, hogy nem állnak aktív kapcsolatban a cigánysággal, akik korábban sem voltak jelen a gyülekezetben. – Ugyan kereszteltetni jönnek időnként, és a temetési szolgálatra is van igény, de nem járnak hozzánk templomba. Több szabadkeresztyén közösség van a településen, illetve a pünkösdi gyülekezet, ahová a cigányok közül legtöbben tartoznak – magyarázza. Amikor a jövőről beszélgetünk Kovácsné Takács Emesével, természetesen szóba kerül a most letett alapkő is. – Nyilván nagyobb hangsúlyt kap majd emiatt az intézmény. De emellett nagyon fontosnak tartjuk a gyülekezeti tagok látogatását is. Persze ők is sokszor eljönnek hozzánk a hivatalba, de egészen más az, amikor mi megyünk az otthonaikba. Egy évben nagyjából ötven-hetven családot látogatunk meg, többre sajnos nincs kapacitás – mondja a lelkipásztor, és elárulja, hogy már régóta megfogalmazódott bennük az az irányvonal, amelyet követni szeretnének. Mint elmondja, ez a mai napon megerősítést kapott: – Az igehirdetés legyen az alapja mindennek. Szervezhetünk mi bármiféle programot, amelyekből pillanatokra feltöltekezik az ember, megtelik a szíve, de ha nincs mögötte az Isten Igéje, akkor az egy idő után elszáll. Én mától különösképpen nagy hangsúlyt szeretnék helyezni az igehirdetésre. Hiszen akkor maradnak csak itt az emberek, ha megszólítja őket az Isten Igéje.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: SZIRÁK SÁRA


| REFORMÁTUS ÉLET |

Nők az Úr szolgálatában Női találkozót tartottak szeptember 7-én a hajdúhadházi református templomban. A Hajdúvidéki mellett a Debreceni Református Egyházmegye tizenegy gyülekezetéből érkeztek résztvevők az alkalomra, amelynek elsődleges célja az ismerkedés és a tapasztalatcsere volt. – Már tavaly elterveztük, hogy egyházmegyei nőszövetségi találkozót szervezünk. Mivel közel vagyunk egymáshoz, meghívtuk a Debreceni Egyházmegye nőtestvéreit is, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Az ilyen kisebb találkozókon több lehetőség nyílik a beszélgetésre, mint az éves nagy debreceni összejövetelen – fogalmazott Sándor Enikő lelkipásztor, aki 2018-tól végzi a Hajdúvidéki Református Egyházmegyében az összekötői szolgálatot. Az egyházmegyében jelenleg öt nőszövetségi csoport működik. – Azért hirdettük meg a mai programot, mert szerettük volna, ha olyanok is eljönnek, akik még nem tagjai a szövetségnek, hátha kedvet kapnak a rendszeres részvételhez – osztotta meg Sándor Enikő. Hajdúhadházon régóta jól működik a nőszövetség. A mostani találkozónak a fiatalok és az idősebbek is tevékeny részesei voltak. – Egy súlyos betegség vezetett az Úrhoz. Ez a mélypont megállásra és gondolkodásra késztetett. Ekkor, Istent keresve találtam meg a helyemet a hadházi gyülekezetben és a nőszövetségi szolgálatban – árulta el Kiss Bálintné gyülekezeti tag. A regionális női találkozón bemutatkozott Nagy Zsoltné Kiss Katalin lelkipásztor, akit tavasszal választottak meg a Tiszántúli Református Egyházkerület (TTRE) Nőszövetsége elnökhelyettesének. – Fontos megőrizni és aktivizálni a meglévő csoportokat. Örömmel látjuk azt, hogy több helyen alakultak új közössé-

gek. Bízunk abban, hogy ez a tendencia erősödni fog – hangsúlyozta Nagy Zsoltné Kiss Katalin, aki szerint a nőszövetség megtartó ereje abban rejlik, hogy a tagok tudják: nincsenek egyedül, egymást lelkesítik. Mint mondta, fontos, hogy a helyi lelkész megbecsülje az asszonyok munkáját, akik segíteni tudják őt a szolgálatban, például a beteglátogatásokkal. – Az új csoportok létrehozásában nagy szerepe van a találkozásnak. Ilyenkor érezhetik meg a hasonlóval még nem rendelkező gyülekezetek, mi az a többlet, amit a közösséghez tartozás adhat – emelte ki Nagy Zsoltné Kiss Katalin. Sok nőszövetségi csoport küzd az utánpótlás hiányával. – Meg kell találnunk annak a módját, hogyan lehet a fiatalokat közelebb hozni. Egyrészt legyenek olyan időpontban az alkalmak, amikor el tudnak jönni, másrészt szervezzünk olyan programokat, amelyek őket is érdeklik – mutatott rá az elnökhelyettes. A hajdúhadházi női találkozón a TTRE Nőszövetségének elnöke, Gaál Botondné Czeglédi Mária is részt vett, aki szerint elsősorban a gyülekezetek építésében és megerősítésében van nagy feladatuk. – Azt szoktuk mondani, hogy olyan a gyülekezetben a nőszövetség, mint otthon az édesanya: gondoskodó, meleg otthonná teszi a közösséget, a lelkipásztor segítségére van – fogalmazott a vezető. Gaál Botondné Czeglédi Mária arról is beszélt, hogy a szövetségben megújulási folyamat kezdődött. – Megfiatalodott a vezetői réteg. Nagyon örülünk, hogy a múlt évben tettre kész, agilis fiatal lelkésznők lettek egyházmegyei összekötőink – osztotta meg gondolatait a lelkipásztor. A találkozó végén a Lelkészek koncertjét hallgathatták meg a résztvevők. A fiatal lelkipásztorokból alakult csapat tavaly óta végez jótékonysági céllal zenei szolgálatot.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Örökkévalóság Gyakran elhangzik az érv a keresztyénséggel szemben, hogy nem érti az idő lényegét. Ez abban mutatkozik meg, hogy a lét végső értelmét és jelentését valamiféle időn túli síkban keresi. A keresztyén gondolatban az az „irracionális”, hogy feltételezi: csak annak van igazán értelme, ami tartós, örök, ami nincs alávetve az idő törvényének. A keresztyénség nem más, mint olthatatlan vágy a megszabadulásra az idő fogságából, s e vágy szülte illúzió, hogy az örökkévalóság valóban elérhető. Holott – szól ez az érvelés – nincs más, csak az idő, bármi legyen is az. Teljességgel illuzórikus tehát valamiféle időn kívüli és időn túli dimenzióról beszélni, mert nem létezik az „idő előtt” és az „idő után”. Az örökkévalóság gondolatával az a baj, hogy a végső értelem tartalmát nem az idő síkján, hanem azon

A keresztyén gondolatban éppen az az ámulatba ejtő, hogy Isten örök létét és a benne adott örökkévalóságot nem az idő semmibevételével alapozza meg, hanem azzal az állítással, hogy a nagyon is reális időt Isten valóságában helyezi el. túl és azon kívül keresi, mintha bizony lenne bármi és bárki is, aki vagy ami valamiféle végső értelmet adhatna az időfolyamnak. Ezért aztán az olyan tételek, miszerint Isten örök, avagy Jézus Krisztus az alfa és az ómega, nélkülöznek minden racionalitást. Téves az az elgondolás, miszerint a létezésnek lenne bármiféle végső értelme a létezésen túl, és teljesen felesleges valamiféle irányultságot látni benne. A létezés értelme maga a létezés, a világ értelme maga a világ, és az a gondolat, amely különbséget tesz lét és létezés között, nem több fikciónál. Ezzel az érveléssel az a probléma, hogy sok, nyilvánvalóan indokolt kérdést megválaszolatlanul hagy. Számomra például rejtély, hogy amennyiben a dolgok értelme magában az időben van, tehát abban a folyamban, amelynek az egyetlen állandósága a változás, vajon mi teremti meg mégis az idő egységét? Mert ilyen viszont kétségtelenül létezik. Mitől van vajon az, hogy amíg az idő egymásutániságok szakadatlan sorozatára tagolja, múltra, jelenre és jövőre osztja a létezést, ettől még létezik e három sík egysége, nemcsak a tudatban, hanem valóságosan is? Még egy emberéleten belül is. Va20 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

jon mitől létezik az időfolyamban létező emberi világ egysége még akkor is, ha a múlt homályba vész, a jelen elillan, a jövő pedig birtokolhatatlan? Vajon észszerű gondolat-e azt állítani, hogy a lét végső értelme magában az időben van, ha az idő lényege maga a szakadatlan változás? Ha így lenne, ha nem lenne mégis valamiféle, az egész időfolyamot átfogó állandóság, akkor az idő lehetetlenné tenné a múlt, jelen és jövő közti szétválaszthatatlan és szerves kapcsolatot. Magyarán pont azt az értelmet, amely a dolgok egymásutániságában, vagyis az állandó változásban megjelenő létezést mégis egésszé teszi. Mert az ámulatba ejtő igazán az, hogy az időben folyó létezés mégis egy történetté áll össze és jelentésre tesz szert. Nagyon is észszerű tehát az a keresztyén gondolat, amely az időt egységben látja, és azt állítja, hogy az időnek értelme van, és ez az értelem nem magában az időben található meg. Az örökkévalóság gondolata – nagyon is indokoltan – viszonylagossá teszi az időt és értelmet ad neki. De nem törli el. Az a kritika, amely szerint a keresztyénség nem látja az idő jelentőségét, és a létezés végső értelmét csak az időn túliba helyezi, teljességgel hamis. Ilyenkor gyakran elhangzik a lélektani érvelés, hogy az örökkévalóság iránti igény csak elvágyódás, és a keresztyén ember azért nem találja a dolgok értelmét a világban, mert elidegenedett tőle. Túlvilágot kreált, mert ebben a világban nem érzi jól magát. Holott a keresztyén gondolatban szó nincs efféle dualizmusról, hanem éppen az ellenkezőjéről, tudniillik az időben önmagát kijelentő örök Istenről. Az Ige testté lett. A keresztyén gondolatban éppen az az ámulatba ejtő, hogy Isten örök létét és a benne adott örökkévalóságot nem az idő semmibevételével alapozza meg, hanem azzal az állítással, hogy a nagyon is reális időt Isten valóságában helyezi el. Ezért lehetséges az a látszólagos ellentmondás, hogy Krisztus egyszerre eljött és eljövendő. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy itt van az idő, amott pedig az örökkévalóság, hanem úgy, hogy az idő mint egységes folyam része Isten örökkévalóságának, ahonnan nézve az idő ugyan elveszti abszolút jellegét, de nem veszti el jelentőségét. De az igazán megdöbbentő az, hogy ez nemcsak afféle elvont spekuláció: az ember a feltámadott Krisztussal való közösségben már az időben részese lehet az örökkévalóságnak. Nincs ennél több. 


| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Soos Géza és a szárszói szellem

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A nyár végének jeles eseménye volt a Reformátusok Szárszói Konferenciája, amely értelmiségi összejövetel vállalja a korábbi szárszói találkozók örökségét. Például az 1943-ban mások mellett a Soli Deo Gloria Magyar Református Diákszövetség (SDG) által is szervezett tanácskozásét. A korabeli egyházi vezetés és a politikai elit egy részének támogatásával a népi írói mozgalom jelesei (Kodolányi Jánostól Veres Péteren át Féja Gézáig)

több száz fiatal társaságában beszéltek a magyar társadalom helyzetéről. A huszadik századi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó vitája itt bontakozott ki a már szocializmusról beszélő Erdei Ferenc, illetve az országnak a kapitalizmus és a szocializmus között harmadik utat ajánló Németh László között. Az SDG elnöke akkoriban Soos Géza volt: ha létezik magyar református „szárszói szellem”, azaz őszintén keresztyén, demokrata, függetlenségi és szociálisan érzékeny gondolkodás, akkor ennek ő a megtestesítője. Mélyen átélt hit jellemezte egész életében, hirdette a magyar nemzeti függetlenséget, és tett is érte. Hatalmas kockázatot vállalva mentett zsidó embereket, mert magyarként és keresztyénként sem fogadta el polgártársai megbélyegzését, elhurcolását. Még a második világháború előtt, a kőbányai SDG vezetőjeként diáktársaival Soos Géza megszervezte a korszak hírhedt nyomorközpontja, az Auguszta- és Mária Valéria-telepek lelki- és szegénygondozását. A Horthy-korszak iránti nosztalgia legjobb

ellenszere például Kovács Imre, Illyés Gyula, Szabó Zoltán paraszti nyomorról szóló szociográfiáinak olvasása és a korszak – sokáig közönnyel szemlélt – nagyvárosi szegénységének megismerése. A népi mozgalom szárszói konferenciája és a kőbányai munkálkodás a bizonyíték arra, hogy Soos Géza nemcsak tisztában volt a magyar társadalom jelentős részének elesettségével, de változtatni is akart azon. Minden idegszálával tiltakozott az ellen is, hogy Magyarország a nagyhatalmak játékszere legyen. Egy későbbi visszaemlékező idézte fel a háború vége felé lezajlott párbeszédet. „Megkérdeztem tőle, hogy »Min dolgozik, Géza bácsi?« A válasz az volt: »Azon, hogy kitakarodjanak a németek.« Mire én azt mondtam: »De Géza bácsi, akkor bejönnek az oroszok!« Mire ő: »Akkor azon fogunk dolgozni, hogy ők is kitakarodjanak.«” A jogász végzettségű, eredetileg bíróként dolgozó Soos Géza ekkor már külügyminisztériumi tisztségviselőként a kiugrást készítette elő. Kapcsolatot keresett a nyugati hatalmakkal, és ő fordította magyarra 1944-ben, már a német megszállás után a haláltábor iszonyatáról beszámoló auschwitzi jegyzőkönyveket. Soos a nyilas hatalomátvétel után élete kockáztatásával, Raoul Wallenberggel együttműködve mentette az üldözötteket. Miután kalandos körülmények között Olaszországba szökött a szövetségesekhez, csak jóval a háború lezárulta után térhetett vissza Magyarországra. Jó bizonyíték a huszadik századi totális rendszerek hasonlóságára, hogy Soosnak ismét menekülnie kellett, immár családjával: 1946-ban hagyták el az országot. Genfbe kerültek, ahol Soos 1950-ben elvégezte a református teológiát. Míg a háború szörnyűségei sokak hitét megrendítették, az övé a személyes csapások ellenére is megerősödött. Felszentelt lelkészként is másokra volt gondja, a Nyugat-Európában táborokban tengődő magyar és közép-európai menekültek lelkigondozását végezte. Végül Amerikába költözött, és lelkészi szolgálatban szenvedett végzetes autóbalesetet 1953-ban Pennsylvania államban, alig negyvenévesen. Szeptember 5-én volt hatvanhat éve, hogy a szárszói szellem megtestesítője hazájától, népétől és egyházától távol, emigrációban halt meg.  2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

Amikor felébredsz „Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet.” (Zsolt 59,17) Ismeritek azt a félmondatot, amelyet élményeink elbeszélésekor szoktunk megfogalmazni: „Arra ébredtem, hogy…” Az ébredés nem mindig egyszerű. Nehéz a semmiből, jó esetben az álomtalanul mély alvásból kiveckelődni a való életbe. Lehet arra ébredni: Úristen, elaludtam! Aztán lehet arra ébredni, hogy már megint úgy fáj a csípőízületem, hogy hajnali négykor fel kell valahogy tornásznom magam az ágyból, és ugyan csak pillanatnyi megoldásként, de orvosolnom kell a bajt. Arra is ébredhetünk, hogy előző nap öröm ért: gyerek születése a családban, emlékezetes előadást hallottam, bensőséges bibliaórán vettem részt, vagy a születésnapomra kaptam valami gyönyörű ajándékot. De ébredhetsz úgy is, hogy úgy érzed, jobb lett volna, ha inkább fel sem ébredsz. Mert alig nyitod ki a szemed, máris eszedbe jut az előző nap megkapott lelet eredménye, valamelyik szeretted balesetet szenvedett, ellopták vagy „csak” totálkárosra törték a kocsidat, valaki, akit szeretsz, visszaesett az alkoholizmusba, a drogozásba, abba, ami már eddig is megkeserítette a családod életét. A leggyakrabban talán mégis arról szól ébredésünk, hogy aznap is munkába kell mennünk. Szeretjük, amit csinálunk, hiszen az a hivatásunk, de fáradtak vagyunk. Nem szeretjük, amit csinálunk, nem az a hivatásunk, de valamiből meg kell élnünk. Ugye, milyen könnyen kicsúszik ilyenkor a szánkon: „Uramisten, csak ezen a mai napon legyek túl!” Nem sorolom, tudod, mi mindenre ébredhetünk. Azt is tudod, hogy a jóra és a rosszra egyaránt megkaptuk az eligazítást. Mégis, amikor az alvásból átaraszolunk, vagy éppen átzuhanunk az ébrenlétbe, milyen csoda, ha máris egy ige az első épkézláb mondat, amely megfogalmazódik bennünk: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12), vagy: „Ha valaki énutánam akar jönni, (…) vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24); „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) Vagy a mindig szükséges és elégséges „Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézs 41,10, és sok más helyen). Kipróbáltam – bevált! Egyszer talán lesz olyan szerkentyű, amely kimutatja a lelkiállapotunk változását. Hogy ébredés után rögtön kapunk-e lelki-szellemi vérátömlesztést, és úgy indulunk neki a napnak, vagy magunkkal vonszoljuk kisebb-nagyobb nyomorúságainkat, bízva abban, hogy majd csak megoldódik ez a mai nap, probléma, gond. Csak úgy, magától. Vagy ellenkezőleg: a vérátömlesztés megerősít, testileg-lelkileg talpra állít, és megérzed a segítő kezet, amellyel együtt megoldjátok azt, ami azon a napon megoldandó. És akkor hálás szívvel örülsz annak, ami arra a napra a rád kirótt feladat, öröm, esemény, munka. Vagy akár, urambocsá, az arra a napra rád kirótt baj.  FARKAS MÁRTA

LXIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 15. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„Minden bársonyt tanulni kell”

MŰHELYTITKOK KISS ÁRPÁDNÉTÓL, A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET MESTERÉTŐL

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| INTERJÚ

|

„Minden bársonyt tanulni kell” JEZSOVICZKI NOÉMI

Harminc éve varrja a református lelkészek jellegzetes viseletét, különlegessé és egyedivé téve azokat kézzel készített paszományaival. Amikor belép egy-egy templomba, azonnal a díszítményeket keresi, és azt, melyik motívumot tudná felhasználni a munkáihoz. Kiss Árpádné Kati debreceni palástkészítővel, a kistemplomi gyülekezet gondnokával beszélgettünk abból az alkalomból, hogy augusztus 16-án munkássága elismeréseként megkapta a Népművészet Mestere díjat.

Azt gondolnánk, hogy egy palástkészítő nagy műhelyben, őseitől örökölt szerszámokkal dolgozik, ön pedig kis debreceni lakása egyik szobájában varrja az öltözeteket. Hogyan lett e mesterség művelője? Nyírbátorban születtem, ott éltünk a családommal. Egy vízműtársulatnál dolgoztam, amelyet a felszámolás fenyegetett, én pedig nem akartam megvárni, hogy elküldjenek, ezért más foglakozást kerestem. Nagyon szerettem a számokat, eredetileg az volt a vágyam, hogy valamelyik nagy cégnél lehessek kontírozó könyvelő, de mindig vonzódtam a népművészethez is: terítőket készítettem, és még a gyerekeim uzsonnás szalvétáit is kihímeztem. Egyszer beszélgettünk a konyhaasztalnál a lányommal, aki akkor járt a teológiára, ma pedig Biharkeresztesen szolgál. Azt mondta: „Anya, neked palástokat kellene készítened.” Meglepődtem, de addig motoszkált ez a fejemben, hogy két év múlva bele is vágtam. Nem volt semmilyen támpontom hozzá, ezt a mesterséget sehol sem tanítják. Akit megkérdeztem róla, nem nagyon akarta továbbadni a tudását, így nem volt könnyű dolgom, de ez nem tudta a kedvemet szegni. A paszományokkal szerencsém volt: a nyírbátori gyülekezetben volt egy ismerősöm, aki meghallotta, mi a tervem, és Somogyi Sándornéhoz, a Népművészet Mesteréhez irányított. Szinte anya–lánya kapcsolat alakult ki közöttünk, hosszú évekig ő készítette nekem a paszományt. Nagyon ké-

nyelmes volt, hogy csak a palástokat kellett varrnom, de egy idő után vágytam arra, hogy olyan díszítést tegyek rájuk, amelyeket én tervezek. Így megtanultam Erzsike nénitől a paszománykészítést. Honnan meríti ezekhez az ötleteket? Az első saját tervezésű paszományomhoz a tulipánmotívumot használtam fel, amelyet később több változatban is elkészítettem. A palásthoz, amelyet Fekete Károly viselt püspökké szentelésekor, a nagytemplomi orgona csúcsmotívuma szolgált alapul. Akkoriban már egy ideje gondolkodtam azon, milyen mintával töltsem ki a gombolópántot. Aztán az egyik unokám ballagására mentünk a Nagytemplomba. Előbb érkeztem, hogy helyet foglaljak a családnak, és nézegettem a motívumokat, és amikor felfedeztem az orgona díszítésén a kis tulipános részt, úgy éreztem, mintha áramütés ért volna. Megbeszéltük a püspök úrral, és végül ez a díszítés került a palást gombolópántjára. Kilenc napig horgoltam, ki sem mozdultam a házból, csak akkor, amikor elfogyott az ennivalóm, de végül elkészült. Nagyon jó érzés volt, hogy úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Van olyan palástom is, amelynek a paszományát a régészeti feltárás és renoválás alatt álló sólyi templom mennyezeti kazettája alapján alkottam meg. A Reformátusok Lapjában láttam meg ezt a motívumot, nagyon megtetszett, 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 23


| INTERJÚ |

így eltettem az újságot, hogy majd alkalomadtán előveszem. Mostani gyülekezetem, a Kistemplom-Ispotályi Egyházközség lelkipásztorának is az orgona díszítéséből merítve, kis liliomszerű motívummal készítettem el a paszományt. Nagyon izgalmasnak tartom a szintén régészeti feltárás alatt álló miskolc-avasi templomban talált palást sorsát is. Minden bizonnyal egy lelkész sírját tárták fel ott, akinek a palástja épségben maradt, szinte konzerválódott. Úgy tudom, Debrecenben fogják restaurálni. Eddig még nem sikerült ez ügyben előbbre jutnom, de nagyon szeretném megnézni azt a palástot, mert ha elkészíthető, szeretném újraalkotni a paszományát. Azt nagyon fontosnak tartom minden esetben, hogy összhangban legyen a motívum a palást méltóságával, a szellemiséggel, amelyet közvetít.

tulipános kollekcióval készültem: egy, a saját méretemre készült Bocskai-kabáttal és egy pelerinnel, valamint a már említett tulipános palásttal, amelyekért első díjat kaptam. Ennek a konferenciának többször voltam résztvevője és díjazottja is. Most is különlegességgel készülök, de erről most nem mondhatok többet. Nagyon izgalmas feladat volt például 2012-ben a diákok hagyományos viselete, a tóga újraalkotása, amelyből a Debreceni Református Kollégium négyszázhetvenötödik évfordulójára készült tíz öltözet. Húsz pár paszomány van minden darabon, az ujjakra és a fövegre is jutott belőlük. Amikor összeszámoltuk, hányra lesz szükség, szó szerint kivert a veríték. A sapka érdekes feladatnak ígérkezett, de végül jól sikerültek, szépek lettek. Milyen anyagokból készülnek a palástok és a díszítések? A tógákon használt szegőzsinór például a Szalag- és Zsinórgyár utolsó termékeiből való, ezért nincs is utánpótlás. Ma már nem tudnánk teljesen magyar alapanyagokból elkészíteni egy-egy palástot, a nagyatádi fonalgyár is bezárt, kínai termékekkel kell helyettesíteni mindent. A legjobb minőséget, a legtartósabb anyagokat keresem folyamatosan, hogy húsz-har-

Hogyan éli meg, hogy a Népművészet Mestere díjjal ismerték el a munkáját? Arról tudtam, hogy a többlépcsős felterjesztésre a Hagyományok Háza javasolt engem, Fekete püspök úr, elismert művészek és szak„A hitvallásom: bárhol szolgáljuk is embertársainkat, akár emberek is adtak ajánlólevelet, de a gyógyításban, a közszférában vagy éppen egy kicsiny azt szinte az utolsó pillanatig nem lehet tudni, kinek ítélik oda a díjat. vállalkozásban, jó, ha szeretve szolgálunk. Ez a szolgálat azt Amikor augusztus elején felhívtak jelenti, hogy odaszánjuk magunkat annak a feladatnak vagy az Emberi Erőforrások Minisztériuhivatásnak, amelyet választottunk, vagy ahova rendeltettünk.” mából, hogy megkapom az elismerést, egész nap szinte a föld felett lebegtem örömömben. Ez nekem minc évig is lehessen a palástot viselni. Fontos, hogy jó tara munkásságom elismerését is jelenti, és ahhoz is hozzásetása legyen a pliszének, és a gyapjútartalomra is figyelni kell, gít, hogy még jobban az alkotásnak szentelhessem az időmet. mert csak a nagy százalékban műszálas szövet tartja meg a Szeretnék még sokáig dolgozni. A Kárpát-medencében ugyanis hajtásokat. Sok helyre kell elmenni, megnézni, megfogni az tudomásom szerint egyetlen palástkészítő sem használ saját anyagokat, mert mind más és más. Minden bársonyt tanulni tervezésű, kézzel kész formára horgolt paszományt, hanem kell, hogy a varráskor hogyan viselkedik. Régen lehetett vágépi zsinórt formáznak meg és varrnak fel a palástra. Valaki így logatni, most már nem nagyon lehet, de én mindig a jó minőfogalmazott: azt szereti bennem, hogy a paszomány nemcsak ségű anyagot választom. A készítésnél pedig soha nem arra díszítményül szolgál, hanem mondanivalója is van. törekszem, hogy minél rövidebb idő alatt kész legyen, hanem arra, hogy amikor átadom a tulajdonosának, akkor az én lelkiBírja a szeme azt, hogy folyamatosan fekete színű anyagokismeretem is rendben legyen. kal dolgozik? Vagy készít mást is palástokon kívül? Keveset olvasok vagy tévézek, ezzel is igyekszem kímélni a szeMinden darab személyre szabva készül? memet. Nagyon jól meg kell világítani a helyiséget, ahol dolgoAz elmúlt évben készítettem olyan palástot, amelyre az úrvazom, és kihasználni a napfényes időszakokat. Nem csak paláscsorai jegyekre emlékeztető paszományt tettem. A gombolótokat készítek: volt, hogy felkértek, hogy alkossam újra egy régi pánt két végén szőlőlevél van, a pánton búzakalászszerű díszíszadai fiúöltözék paszományát. Békéscsabán pedig minden mátés, a paszományokon pedig három-három szőlőfürt, amelyek sodik évben van országos textiles konferencia, ahová nemcsak egyenként nyolc-nyolc szemből állnak. Utóbbiak olyan kicsik, Magyarországról, hanem az egész Kárpát-medencéből érkeznek hogy több mint egy napig készítettem őket, nagyon aprólékos kiállítók, és díjazzák is a műveket. Oda például 2012-ben egy kis 24 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.


| INTERJÚ |

munka volt. Ez a palást annyira különleges lett, hogy nem szerettem volna, hogy a viselés miatt esetleg harminc-negyven év múlva az enyészeté legyen. Mivel nem személyre készült, nem terveztem, hogy többször is el fogom készíteni, ezért felajánlottam a Kollégium múzeumának, ott biztosan fennmarad. A lelkészek nagyon elfoglaltak szoktak lenni. Feltétlenül szükséges, hogy személyesen eljöjjenek önhöz, ráadásul többször is? Nem elég e-mailben elküldeni a méreteket? Sokszor előfordul, hogy a megrendelő – például egy gyülekezet – azt szeretné, hogy legyen meglepetés a lelkésznek. Megmondják a méretet, kiválasztják a paszományt, és készülhet is a palást. Én ezt nem szeretem, mert sokféle minta van, és jó, ha a lelkész az egyéniségéhez illőt választ közülük. A másik a méretvétel. Nem mindegy, hogy a földön húzza a palástot, vagy a bokájáig ér. Volt már rá példa, hogy külföldről érkező püspöknek készíttettek ajándék palástot, de a fényképek alapján gyanús lett nekem, hogy valójában alacsonyabb, mint amekkora méretet megadtak. Végül kiderült, hogy hét centiméterrel rövidebbet kell készítenem az eredeti tervnél. A palástot csak a vállánál lehet megrövidíteni, megszakadt volna a szívem, ha emiatt szét kell bontani, esetleg a paszomány is megsérül, és kezdhetem elölről az egészet. Az pedig nem kevés idő. Persze attól is függ, milyen paszomány készül rá. Ha nem kész mintából választanak, hanem újat kell alkotnom, akkor lehet három-négy hét is, de a már begyakorolt paszományokkal, megfeszített munkával is bő két hét. Amikor éppen nem palástot készít, akkor mivel telik az ideje? A debrecen-kistemplomi gyülekezet gondnoka vagyok. Kis kényszerhelyzet eredményezte ezt. Mivel a gondnokká választáshoz legalább három év presbiteri szolgálat kell, a fiatalok közül hiába vállalták volna többen is, ők csak másfél éve presbiterek. Az idősebbek különböző okokból nem vállalkoztak rá, így aztán, hogy segítsek a gyülekezeten, igent mondtam. Szeretek gondoskodni, de a palástok készítése is sok időt igényel, illetve két gyermekem és hét unokám kapcsán is sokféle feladatom van. Szeretem azt, amivel foglakozom, jó helyen vagyok itt, ahol vagyok, és ezzel a díjjal nagyon megbecsülték a munkámat. A világ minden tájára eljutottak az alkotásaim, a tengerentúlról, Dél-Koreából, Afrikából is jöttek Magyarországra lelkészek, akik általam készített palástot kaptak ajándékba. Sok találkozásban van részem a munkám révén, és az emberek megérzik, hogy szeretettel fogadom őket. Olyan jó érzés, amikor elégedetten mennek el innen! Jó lenne még sokáig palástokat készíteni. A hitvallásom: bárhol szolgáljuk is embertársainkat, akár a gyógyításban, a közszférában vagy éppen egy kicsiny vállalkozásban, jó, ha szeretve szolgálunk. Ez a szolgálat azt jelenti, hogy odaszánjuk magunkat annak a feladatnak vagy hivatásnak, amelyet választottunk, vagy ahova rendeltettünk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ESEMÉNYEK

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Szeptember 15. Szeged | Kezdjetek el élni… címmel gyülekezeti napot tartanak vasárnap a Petőfi-telepi Missziói Egyházközségben (Sirály u. 16.). Az Ars Sacra Fesztivál részeként megvalósuló program tanévnyitó istentisztelettel kezdődik 9 órakor. 10.30tól Mi történt veled? címmel konfirmált fiatalok és felnőttek számára szerveznek találkozót, majd 11.30-tól Öt érdekes tudnivaló az élethez címmel tartanak előadást. A programot közös ebéddel fejezik be. Szeptember 19. Budapest | Az új énekeskönyv dallamai csendülnek fel csütörtökön 18 órakor a budapesti Kálvin téri református templomban. A 103. és 146. zsoltár énekverses formája mellett Balassi Bálint Men�nyei seregek kezdetű 148. zsoltára Gárdonyi Zoltán 1946-ban komponált dallamával szólal meg a Kálvin Kórus és a Soli Deo Gloria Kamarakórus előadásában. Emellett hálaadó dicséretet és a Magnificat énekverses formáját hallgathatják meg, illetve énekelhetik együtt a résztvevők. Szeptember 21. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték alkalma szombaton 17 órakor kezdődik a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). Johann Sebastian Bach fuvolaműveit Alföldy-Boruss Eszter bécsi fuvolaprofesszor szólaltatja meg. Közreműködik Lukács Krisztina fuvolán, Balog Endre csellón és Alföldy-Boruss Csilla csembalón. Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. Szeptember 21. Budapest | Egy úton címmel szerveznek közösségi és családi napot szombaton a Pestszentimrei Sportkastélyban (XVIII. Kisfaludy u. 33/c). A XVIII. kerület egyházai, gyülekezetei és önkormányzata támogatásával megvalósuló rendezvényen kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a kedvükre való elfoglaltságot: 9 és 14 óra között Bibliai Családi Park, Egészség Expo és Habán udvar várja az érdeklődőket. 9.30-tól Süvegesné Rudan Margit és Süveges Gergő tart előadást Hogyan fejlődik egy közösség? Természetesen címmel. 11.30-tól missziós istentiszteleten vall az Istennel való kapcsolatról Pécsi Rita neveléskutató, Gyárfás István „Gyafi” jazzgitáros, Pintér Béla énekes, Süveges Gergő műsorvezető és Végh Tamás lelkipásztor. A belépés díjtalan. 26 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (I, J, F, R, P). 13. Dél-afrikai gépkocsijelzés. 14. Fogóeszköz. 15. Híres Vénusz-szobor lelőhelye. 16. Tiszteletteljes megszólítás. 18. Már kapisgál. 19. Templomi ülőhely. 20. Kémiai elem. 21. Lénia. 22. Ápolás kezdete! 24. A zenei alaphangsor 3., 6. és 2. hangja. 26. Nemes nedű. 28. Sziget olasz földrajzi nevekben. 30. Részben telít! 31. Omszk folyója. 33. A szerelem akkád–sumér istennője. 35. Az idézet második része. 37. Amerikai színész (Nick). 39. Jelez a kutya. 41. Hosszú, vékony bőr. 42. Gót betűi keverve. 43. Alfred Hitchcock filmje 1963-ból. 46. … et labora! (Imádkozzál és dolgozzál!) 47. Haragos tekintetű, ingerlékeny. 49. Bolgár hegység. 50. Jákób és Ézsau nagybátyja. 52. Másképpen. 54. Áldozati asztal. 56. Vas megyei község. 57. Hangtalanul ájul! 58. Tömegmérték. 60. Mózes testvére. 62. Ének. 64. Földművelő eszköz. 65. ÜVA. 66. Máj termeli. 68. Csomót bont. 70. … és Aeneas (Henry Purcell). 72. Ima befejezése. 74. Káin öccse. 76. Szektor. 78. A Morse-ábécé „t” betűje. Függőleges: 1. Névelő. 2. Savval kezelő. 3. Kálium és kűrium vegyjele. 4. Csont, latinul. 5. Újságírói műfaj. 6. Franz Kafka műve (két szó). 7. Az angol ábécé utolsó betűje. 8. Haladás vízben saját erőből. 9. Ribli Zoltán. 10. Alma, tájszóval. 11. Londoni lovaglás! 12. Rangjelző szócska. 16. Az idézet harmadik része (J, J, K, S, Á). 17. Állami bevétel. 19. Marco …, középkori kereskedő, hajós. 21. Semmikor. 23. Küldeménytovábbító szolgáltatás. 25. Magyarázó szöveg a kép alatt. 27. Informatikai alapegység. 28. Isteni erény. 29. Klasszikus művészet. 32. A megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz. 34. Német gépkocsimárka. 36. Határváros a Duna mellett. 38. Papagájnév. 40. Lassan elfogyó ázsiai állóvíz. 44. Pálmaborból erjesztett kelet-indiai pálinka. 45. Női név. 48. Matematikai szögfüggvény, röviden. 51. Belül tárol! 53. Származik. 55. Messze lévő. 59. Folyóágy. 61. Tagadószó. 63. Ralivilágbajnok francia autóversenyző (Sébastien). 65. Nyaral. 67. Rovartojás. 69. Allé vége! 71. Részben kirügyezik! 72. Árt betűi keverve. 73. Helyhatározó rag. 75. Bódé fele! 76. Vissza: számnév. 77. Mutatószó. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Nézd meg, nem járok-e téves úton – és vezess az örökkévalóság útján!


| GYERMEKEKNEK |

ezek a körzetek havi váltásban gondoskodtak a királyi udvar jólétéről. Ez bizony nem csekély kiadás volt. A nagy építkezéseken harmincezer kényszermunkás tevékenykedett; egy hónapig ingyen dolgoztak a királynak, kettőt otthon töltöttek, majd ismét egy hónapig robotoltak az építkezéseken. Iszonyatosan sok teher volt ez a népen, szinte roskadozott belé Izráel. Éppen a nagy adóterhek okozták később az ország kettészakadását.

A nép terhei  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Amikor az izráeliek királyt kértek, Sámuel próféta elég keményen megfenyegette őket. Igaza lett Sámuelnek? Az Úr prófétáinak mindig igazuk volt, hiszen ők Isten üzenetét hirdették. A zsidók nagyon hamar megtapasztalták, hogy nem fenékig tejfel egy királyt szolgálni. Saul, az első izráeli király legyőzte a filiszteusokat. De ehhez hadseregre volt szüksége, így szinte rögtön „bejött”, amit Sámuel előre látott, hogy a király elviszi majd katonának Izráel fiait, és nagy adókat vet ki a népre. Dávid is ilyen király volt? Dávid legyőzte a kánaáni városokat, a szomszédos népeket, és azok lakosait adóztatta meg. A katonái zsoldosok voltak, a kényszermunkát pedig inkább a legyőzött városállamok lakóival végeztette, nem a zsidókkal. Talán ezért is kedvelték annyira a zsidók Dávidot, mert kevés terhet rótt rájuk. Salamon is biztosan folytatta az apja útját, ugye? Mire Salamon trónra került, már más volt a helyzet. Ráadásul hatalmas építkezésekbe kezdett. Ezekhez rengeteg pénz és még több kétkezi munkás kellett. Talán éppen Salamon idejében sújtották a legnagyobb adók Izráel népét. Salamon szervezte meg azt is, hogy az adók ellenőrzötten folyjanak be a kincstárba. Az országot tizenkét részre osztotta,

Hogyhogy? Fellázadtak a zsidók Salamon ellen? Salamon ellen nem, mert ő Istentől kapott bölcsességével kézben tudta tartani az országot. De a fia, Roboám nem volt ennyire bölcs uralkodó. Amikor trónra került, az ország vénei azt kérték, hogy enyhítsen a nép adóterhein. De ő nem hallgatott rájuk. A vele egykorú fiatalok tanácsára adott, és még nagyobb adókat akart kivetni a népre. Ekkor Jeroboám vezetésével elszakadt a királyságtól tíz törzs – ők lettek Izráel. A maradék két törzs pedig Júda. A kettészakadt ország már közel sem volt olyan erős, mint Dávid idején. A szomszéd népek ellenük fordultak, majd idegen uralom alá került Izráel népe, míg végül sokakat el is hurcoltak Babilonba. Ez tényleg elég szörnyen hangzik… Jézus idejében is ilyen szomorú volt a helyzet? A rómaiak ugyanolyan hódítók voltak, mint az as�szír vagy a babiloni katonák. A római császárnak nagyon fontosak voltak az adók, hiszen ezekből tudta fenntartani hatalmas hadseregét és birodalmát. Éppen ezért, miután leigázott egy területet, békességre törekedett, és arra, hogy az adókat pontosan beszedjék. A római korban négyféle adó volt: föld-, vagyon-, kereskedelmi és házadó, azoknak, akik Jeruzsálemben éltek. A vámszedők is adót szedtek, hiszen a vám is egyféle adó. Róluk már biztosan hallottál. Igen, Zákeus is vámszedő volt, ráadásul a főnökük. De miért gyűlölték a vámszedőket annyira Jézus korában? Mert a rómaiak kiszolgálói voltak. És bizony sokszor több vámot szedtek, mint az törvényes volt. A felesleget persze saját maguknak tartották meg. Zákeus is így tett, amíg Jézussal nem találkozott. Azután viszont négyszeresen fizette vissza a kizsarolt vámot.  2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

EVANGÉLIZÁCIÓS HÉT A Budapest-Pasaréti Református Egyházközség Találkozások a Szenttel címmel evangélizációs hetet szervez. Szeptember 22. és 28. között – vasárnaptól szombatig – esténként 18 órai kezdettel Sípos Aba Álmos református lelkipásztor hirdeti az Igét. Az evangélizáció záró alkalmait szeptember 29-én a 8 és 10 órakor kezdődő vasárnapi istentiszteleteken tartják. Az alkalmak alatt a gyermekeknek külön foglalkozást szerveznek. A program helyszíne: 1026 Budapest, Torockó tér 1. További információ a 06-13564-019-es telefonszámon kérhető. Honlap: www.refpasaret.hu. TEMETŐI KÖZLEMÉNY A Kabai Református Egyházközség értesíti a hozzátartozókat, hogy a lezárt Keleti Temetőt felszámolja. A földi maradványokat nem mozdítják el. A még fellelhető síremlékek elszállításáról, illetve a maradványok exhumálásáról 2019. november 30-ig gondoskodhatnak. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség pályázatot hirdet a fenntartásában működő Szőnyi Károly Pszichiátriai Otthon vezetői állására. A pályázat beadási határideje: október 15. Érdeklődni lehet Szabó Péter lelkipásztornál a 06-30-5889500-as telefonszámon.

Tanévnyitó a Benkőben Többszörös jubileumot ünnepel a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium. Az intézmény tizenöt éve, 2004. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit egy akkor bezárásra ítélt állami általános iskola épületében. A névadó Benkő István református lelkipásztor, esperes emléke előtt is tisztelegnek: születésének százharmincadik, halálának hatvanadik évfordulójára emlékezve emléksarkot alakítottak ki az iskola aulájában, illetve számos kapcsolódó iskolai programot szerveznek a tanév során. Az Újpest szívében található tizenkét évfolyamos intézményben jelenleg hatszázkilencvenöt diák tanul. A legtöbben az első osztálytól az érettségiig járnak a Benkőbe. Az általános iskolában emelt szintű matematika tagozaton is tanulhatnak a diákok, a gimnáziumban pedig különösen kedvelt az angol nyelvi előkészítő osztály. A szeptember 1-ji és 2-i tanévnyitó istentiszteleteken fogadalmat tettek és Isten segítségét kérve léptek a Benkő-gimnázium közösségébe az új tanárok és diákok. Ezután mind a kilencvennégy 9. osztályos tanuló kapott névre szóló bibliát a Magyar Bibliatársulat jóvoltából. A református iskola jellegét ugyanis – az oktatás és nevelés átlagon felüli színvonala mellett és felett – a személyes istenismeret elnyerése adja. Istenismerete pedig annak lehet, akinek tankönyve a Biblia, és tanítómestere a Megváltó Úr Jézus Krisztus.  SZILÁGYI-SÁNDOR GABRIELLA

A HÉT KÉPE

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok, a Lévay igazgatója büszkén mutatja az ajándék úszósapkát az iskola uszodájának átadásakor tartott ünnepségen.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

28 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.


| EGYHÁZI ÉLET |

Továbbvinni az örökséget Az új tanév kezdete előtt két új magyar óvodát adtak át a Felvidéken. A magyar kormány által támogatott Kárpát-medencei óvodafejlesztési programban vadonatúj óvoda épült Rimaszombatban, míg Tornalján egy meglévő épületet újítottak fel és alakítottak át erre a célra. A rimaszombati óvoda hatvan, a tornaljai negyven gyermek befogadásra alkalmas, így száz óvodai férőhellyel lesz több a két városban. Miután a szlovák oktatási minisztérium 2019. augusztus 15-én kelt határozatában mindkét óvodát bejegyezte az iskolák és oktatási intézmények hálózatába, az intézmények szeptember 1-jén megkezdték működésüket. A tornaljai átadáson augusztus 31-én Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspöke prédikációjában kifejtette, hogy a torony szóból származó Tornalja városnév kötelezi az itt élőket az őrző szerepére. Ez olyan végvár – tette hozzá –, ahol meg kell őrizni a hitet, továbbvinni és gyarapítani az őseinktől kapott örökséget – fogalmazott a püs-

pök. Másnap a rimaszombati református templomban tartottak ünnepi istentiszteletet, amely után átadták az egyházközség Gólyavár óvodáját és alsó tagozatos általános iskoláját. Az átadási ünnepséget tanévnyitóval kötötték egybe, amelyen megemlékeztek az SZRKE első középiskolájának, a Tompa Mihály Református Gimnázium (TMRG) indulásának húszéves jubileumáról is. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program három ütemében 47,6 milliárd forintot fordítanak az óvodai és bölcsődei rendszer megújítására szerte a Kárpát-medencében. Ebből az összegből 13,1 milliárd forint jut a Felvidékre, ahol százötvenöt egyházi, illetve önkormányzati fenntartású intézményt, óvodát és bölcsődét újítottak és újítanak fel, valamint harminckét új intézményt építenek.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: MA7.SK / VIRSINSZKY TAMÁS

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu. Cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

ÁTALAKULÓBAN A KÉPZÉSI STRUKTÚRA

– Isten jelenléte felszabadító – fogalmazott igehirdetésében Fekete Károly tiszántúli püspök a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) tanévnyitóján szeptember 7-én. Idén száznyolcvan hallgató kezdi meg tanulmányait az intézményben. – Kellenek a jó időben jót szóló pedagógusok, lelkészek, akik a helyükön vannak, és tudnak Isten jelenlétéről. Az szólhat hitelesen, aki a helyén van. Halljuk őt, a jelen lévő Istent, hogy határozott hangon tudjunk megszólalni a saját hangunkon. A hit a hangolókulcs, azzal lehet érezni Isten jelenlétét – tette hozzá. A tanév feladatairól Kustár Zoltán, az egyetem rektora azt mondta: elsősorban a képzési kínálatot szeretnék bővíteni. – Erre a tanévre ütemeztük be a lelkész szak képzési programjának a felülvizsgálatát: elengedhetetlen ugyanis, hogy a képzési struktúra modernizálásával is reagáljunk a változó egyházi és társadalmi környezetre – hangzott el. Kustár Zoltán hangsúlyozta, hogy a tanító szakon is terveznek változásokat. Mindenekelőtt arra törekszenek, hogy a hallgatók jóval korábban kipróbálhassák magukat iskolai környezetben. – Erkölcsi kötelesség, hogy a család értékének tudatosítása terén is fejlesztéseket vállaljunk. Ebben a tanévben olyan képzési programot indítunk el a Debreceni Egyetemmel és a Három Királyfi Három Királylány Mozgalommal közösen, amely hallgatóinknak a család és a gyermekvállalás iránti elkötelezettségét kívánja megerősíteni. Továbbá a tanév során mi hivatalosan is családbarát munkahellyé szeretnénk válni – jelentette ki Kustár Zoltán. Hozzátette: munkatársaiknak is minden segítséget meg kívánnak adni ahhoz, „hogy kön�nyebben összehangolják a gyermeknevelés szolgálatát és a hivatásban való önkiteljesedés igényét”. A rektor beszédében arra is kitért, hogy a közösségépítés szintén a tanév kiemelt feladata lesz.  DRHE.HU 2019. szeptember 15.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ordasi Zoltánt, a Kékkereszt Egyesület csepeli csoportjának lelkészét kérdeztük.

1

Mi indította el a lelkésszé válás útján? Édesapám lelkipásztor, így már kisgyerekkoromtól tudtam, mivel jár a lelkészlét. Nem nagyon szerettem „papgyerek” lenni, kicsit mindig vágytam a civil életre. Nehéz volt például megélni azt, hogy amikor mindenki ünnepel, együtt vannak a családok, én alig látom az édesapámat, mert reggeltől estig szolgálatai vannak. Sok minden megragadt bennem a Bibliából, ismertem a szertartásokat, a rendet, de mindez külsőség volt, nem vált élővé tizennégy-tizenöt éves koromig.

Szolgáltam parókus lelkészként Kunszentmártonban, egy ideig részt vettem a csepeli gyülekezet cigánymissziójában is, végül az Iszákosmentő Mis�szióhoz tartozó Kékkereszt csoport lelki vezetője lettem Csepelen. Nagyjából hatvan főből áll a közösségünk, ebből tizenöt-húszan találkozunk keddenként. Az alkoholtól megszabadultak és szabadulni vágyók is jönnek közénk sokfelől. Bár olyanok vagyunk, mint egy kis gyülekezet, a célunk, hogy mindenki beépüljön a saját közösségébe.

4

Más ilyen csoportot pásztorolni, mint a hagyományos gyülekezetet? Itt rendszeresen tapasztalható az a gyökeres változás, hogy valaki bejön az ajtón szétesve, romokban van az élete, és néhány év után már el tudja mondani, hogy teljesen rendbejött, a helyén van, stabil az állapota. Ez a bizonyságtételekből egyértelműen hallható. Minden alkalommal, amikor új emberek jönnek közénk, és sorban mindenki, a régiek is elmondják a történetüket, az újra és újra tanulságos, mert rádöbben az ember, hogy Istennek van hatalma még ezekből a nehéz, lehetetlen helyzetekből is talpra állítani az embereket.

A Budapest-Csepeli Református Egyházközség ad otthont az immár harminchat éve működő Kékkereszt csoportnak, amelynek három éve lelki vezetője Ordasi Zoltán. Szerinte a magvetés a legfontosabb feladat – hogy a változás és a szabadulás ideje mikor következik el, azt egyedül Isten tudja.

2

Hogyan történt a változás? Nagyon szerettem a számítógépeket, ezért ilyen foglalkozást akartam választani. A debreceni református gimnáziumban híresen jó volt az informatikaoktatás, ezért oda jelentkeztem. Ott tapasztaltam meg, hogy Istennek van hatalma arra, hogy az embereket megváltoztassa. Engem a gimnáziumi évek alatt szólított meg, és nagyon jó lelki közösségre leltem a barátaimban, iskolatársaimban, akikkel rendszeresen együtt imádkoztunk, támogattuk egymást a hitben. Az érettségi után már nem volt kérdés számomra, hogy a teológiára fogok jelentkezni.

3

Milyen tervei voltak a lelkészi pályán? Az ifjúsági misszió volt az elképzelésem, el is kezdtem még teológus koromban csendesheteket szervezni. Gyorsan megtaláltam a hangot a fiatalokkal. Isten azonban úgy döntött, hogy nem feltétlenül ebben akar használni, és elkezdett formálni. 30 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 15.

5

A csoport vezetése mellett mivel foglakozik még? Szociális munkásként dolgozom a csepeli átmeneti hajléktalanszálláson. Bár ez hivatalosan nem lelkipásztori munka, de így is el lehet vinni az Igét. Hiszem, hogy Isten szabadítása nem korlátozódik helyekre és helyzetekre, ha ő használni akar, azt mindenütt meg tudja tenni. Úgy vélem, hogy nem kell mindenhol prédikálnom, azokkal kell megtalálni a hangot, akik a legmélyebbre süllyedtek, és nem tudják, hogyan tovább. Nem szabad erőltetni sem a hitet, sem az egyháziasságot, ez mindig az ember saját választása. Az üzenetet el kell mondanom, de arra, hogy az illető mit kezd ezzel, vajmi kevés ráhatásom van. Nem az én prédikációm fogja megtéríteni, nem az én akaratom fogja megtartani. Aki felemel, aki a növekedést adja, az az élő Isten. Nekünk csak az dolgunk, hogy eszközök legyünk az ő kezében.  JEZSOVICZKI NOÉMI


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/37. szám  

Reformátusok Lapja 2019/37. szám