Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

30. SZÁM, 2019. JÚLIUS 28.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Izgalmas idők előtt állunk BÖSZÖRMÉNYI NAGY GERGELLYEL, A BRAIN BAR ALAPÍTÓJÁVAL BESZÉLGETTÜNK A JÖVŐRŐL ÉS A KERESZTYÉNDEMOKRÁCIÁRÓL


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Engedd, hogy megelégedjem azzal a mi naponként csak szükséges életem táplálására, és a fölött valót hogy utálhassam, hogy engem sem a bőség sem a szükség meg ne foszthasson, így eképpen minden gondoktól megüresedvén a te kívánságaidra, parancsolatod szerint viselhessek gondot, kire segélj uram Isten.  DEBRECZENI SZŰR GÁSPÁR (XVI. SZÁZAD VÉGE)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

16

24

28

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Méltó a munkás a maga bérére | Fekete Károly tiszántúli püspököt kérdeztük a lelkészi javadalmak egyházkerületi kiegészítéséről

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Mit csomagoltál a lelkednek? | Czeglédi Péter Pál vezércikke

AKTUÁLIS

8. „Középszerű szakemberekre nincs szükség” | A komáromi Selye János Egyetem Teológia Karán már huszonöt éve képzik a református lelkészeket

INTERJÚ

12. „Izgalmas és lehetőségekkel teli idők előtt állunk” | Böszörményi Nagy Gergellyel beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Építkező gyülekezet | A hajdúnánási reformátusoknál jártunk

GONDOLATOK

20. Teremtettség | Köntös László rovata 21. Bod Péter és Magyarigen | Ablonczy Bálint publicisztikája

SZEMLE

24. „Együtt kell szembenéznünk a problémákkal” | Nagy Károly Zsolttal beszélgettünk a Sárospataki Református Teológiai Akadémia új online tudományos folyóiratáról

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Szánási Jonathan Sándor lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. július 28.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 28. VASÁRNAP

VII. 29. HÉTFŐ

VII. 30. KEDD

VII. 31. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „…félretett magának…” (ApCsel 5,1–11) Anániás és Szafira félretett magának abból, ami közvagyon volt. Aki ezt teszi, az nemcsak a másiktól vesz el, hanem Isten ellen vét. Égbe kiált a bűn, ha a hittel Istennek szánt adományból vesz el valaki magának (2). Anániás és Szafira hazudott. Embereket becsaphatunk úgy, hogy talán soha nem bukunk le. Isten azonban mindent lát (3–4). Anániás és Szafira meghaltak. Az ember előbb-utóbb belehal a lopás és hazudozás bűnébe. És ami még utána következhet… (5; 10) Rettenetes intés ez. Féljünk csak (5; 11)! Micsoda kegyelem, hogy eddig még nem zuhantunk össze holtan. Ahol hitben járnak emberek, ott különösképpen kísért a gonosz – ilyenformán is (3). Mennyi mindenre rátesszük a kezünket – gondolatban is (Mt 5,28) –, amit nem nekünk szánt az Isten: tulajdonra, vagyonra, pénzre, hatalomra, hírnévre, sikerre, nőre. Gyalázatos bűn az is, ha ezen a területen állandóan gyanakszunk, rágalmazunk másokat. Minden hatalom lop, csal, hazudik!? Az embernek szüksége van a saját tulajdonra, amit Istentől kapott, amit birtokolhat, amivel megelégszik, amiből adhat másoknak, de amiből megtarthat magának is (1Móz 1,29). 1Krón 6  85. zsoltár (16) „…meggyógyultak.” (ApCsel 5,12–16) Az Úr vonzza az apostolokhoz a gyógyulni vágyókat (14). Nem az apostolok gyógyítanak, végképpen nem az apostolok árnyéka (15), hanem az Úr. Ő azokat gyógyította meg az apostolok által, akik hittek az Úrban (14). Nem mindig ad látványos gyógyulást, de híveinek mindig valós gyógyulást ad. Mert nem a látványos az igazi gyógyulás. Az csak ideig való. A maradandó, Krisztustól jövő gyógyulás a megváltás, az üdvösség, amely minden élethelyzetre örök reménységgel tekint. Egyébként az egyik betegségből meggyógyulunk ugyan, de nyugtalan szívünk által meggyötört testünk újabb betegségre sanyarul. Az üdvösséges gyógyulásért nem az apostolokat kell magasztalni, hanem egyedül csak az Urat (13)! 1Krón 7  495. dicséret (31) „…üdvözítővé emelte fel…” (ApCsel 5,17–32) Az üdvösség valósága megtapasztalható. Az apostolok szolgálatát megáldotta az Isten mennyei erővel, látható jelekkel (12–16). Az üdvösség hiánya halálos nyomorúság, amelynek kezdete az irigység. Ez az irigység ragadta el a vallási vezetőket, amikor újra elfogták és börtönbe vetették az apostolokat. Lám, sok gyarló emberi indíték mögött a leplezett, de gyilkos irigység feszül (17–18). Az üdvözítő örömhír ez: Isten feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, üdvözítőt ajándékozott nekünk (30–31). Az apostolokat ismét kiszabadította az Úr a börtönből, hogy hirdessék a népnek az élet beszédét. Ha az Úr megszabadít és megtart bennünket ebben az életben, akkor arra tart meg, hogy üdvözítő örömhírét szóljuk, őt szolgáljuk a magunk helyén mindenkor (20–25). Az üdvösség engedelmessé tesz. De hogyan? „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek…” (29) Istennek engedhetünk, őt követhetjük, őt hirdethetjük, őróla tanúskodhatunk (32). Aki neki enged, az nem gyarló emberi akaratot szolgál (29). De éppen ezért az Isten iránti engedelmesség mindig a mellettem élő ember javát szolgálja. Érthetőbben fogalmazva: az lehetetlen, hogy én élek a nagy hitemben, a másik pedig elsorvad mellettem a boldogtalanságban, mert én akkora nagy hívő vagyok, aki csakis Istennek enged és nem az embereknek. A kegyelemből megnyert üdvösségem másoknak is jó. Kivételezett helyzetekben kialakulhat a „hitvalló státusz”, mint igeszakaszunkban is. De mi a hétköznapi életből ne csináljunk folyton valamiféle hitvallóan harci helyzetet! A szent szolgálat lényege ugyanis éppen az volna, hogy üdvbizonyosságunk örömével valahogyan mégis megtöltjük a hitetlen és szürke hétköznapokat, és ennek illata másokhoz is elér (2Kor 2,15). 1Krón 8  39. zsoltár (34) „…felállt a Nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél…” (ApCsel 5,33–42) Gamáliél megfontolt volt. A megfontoltság az ember életében Isten bölcsességének megjelenése, amely segít abban, hogy az élet sűrűjében ne heves indulattal, hanem higgadtan hozzunk döntéseket. A megfontoltság kész építő, áthidaló megoldásokat találni. Amíg nem higgadsz le, ne tégy semmit! Isten népe soha nem megy bele hitetlen kompromisszumokba (29), de sokkal több lehetőséget készített az Úr megoldásokra, mint amennyivel élünk. Gamáliél hitte az Istent, aki cselekszik, és aki mindent jól tesz. Ezért az Isten cselekvésére bízta az apostolok sorsát és az általuk képviselt evangélium jövőjét. Valóban, ha nem látjuk a megoldást, bízzuk magunkat könyörgő szívvel az Úrra: nem az eseményekre, hanem az élő Istenre, aki az

Reformátusok Lapja 2019. július 28.


| AZ IGE MELLETT |

eseményeknek is Ura. Gamáliél hitte az Istent, de még nem hitte a megváltó Urat. Ajándék, hogy a mi megfontoltságunk és kegyelemre hagyatkozásunk azon a bizonyosságon alapulhat, amely tudja: Isten cselekedett, Jézus Krisztus feltámadott, az ő ügyét nem kell félteni. Csak tanúskodjunk arról bátran! Évezredek bizonyítják az Isten megváltó cselekvésének valóságát. Nem a megfontoltság, hanem a feltámadott Úr cselekvése, kegyelme tart meg bennünket, amely megfontolttá tesz. 1Krón 9  87. zsoltár (1) „…zúgolódás támadt…” (ApCsel 6,1–7) Nőtt a tanítványok száma, és ezzel nőtt a belső feszültség is. Ez is az emberi bűn természete, amely a megváltott nép életében is rombol, de felettük már végérvényesen nem győzedelmeskedhet a gonosz (1). A belső feszültség korabeli háttere: a jeruzsálemi zsidókeresztyén, arámul (szírül) beszélő gyülekezet elsőbbséget akart magának a nem Jeruzsálemben élő zsidókeresztyénekkel szemben, akik viszont egyre többen lettek, egyre nagyobb tekintélyük volt, görögül beszéltek, és a szabadabb, hellén műveltséggel átitatva tájékozódtak. Feszültség támadt tehát a görög nyelvűek között a héberek ellen (1). A belső feszültség természete: valójában mindig az elsőbbségért, a tekintélyért, az elismerésért, valamint a saját szellemiségünk, kegyességünk, „igaz értelmezésünk” uralmáért folyik a harc. A gyülekezetben ez a küzdelem – bármilyen fájó is kimondani – mindig a szent szolgálat leple alatt, arra hivatkozva történik (2–6). A belső feszültség nyomorúsága: az egyik mellőzi a másikat, lenézi, átnéz felette (1). Ez fenyeget gyülekezetben, egyházban, ez tombol a világban. – Micsoda kegyelem: ennek ellenére terjed az Isten Igéje, a megváltás örömhíre! (7) 1Krón 10  12. zsoltár (15) „…arca olyan, mint egy angyalé.” (ApCsel 6,8–15) Szeretetszolgának választották Istvánt, ám Isten prófétává tette őt. István a zsidó vallási intézmények, a szertartás, a hagyomány ellen fordult, és annak üres vallásosságát szembeállította a krisztusi szabadság, bensőség, közvetlenség, az igaz, élő kegyesség hirdetésével. Itt markánsan elkülönült egymástól zsidóság és keresztyénség. Elkezdődött az első keresztyénüldözés is, a mindenkori üldözések jellemzőivel: emberek felbiztatása, fellázítás, hamis tanúk állítása, vád és koncepciós per, kegyetlen kivégzés. Itt ellentétbe került egymással papság és prófétaság. Ennek az ellentétnek a csúcspontja a kereszt, mert ott feszítette meg a papság a prófétaságot, a betű a lelket, a törvény a szabadságot, de nem tudta azt végleg halálba vetni (Ravasz László). Itt szembekerült egymással az intézményi, hagyományos vallás, valamint az élőnek, igaznak mondott hit és kegyesség. Ezek harca évszázadok óta, mind a mai napig valós küzdelem, mert a régi mindig megcsontosodik, és az új lesz az eleven. Ezért minden kor kitermeli a maga „reformátorait”. Nem megújulás kell, hanem megváltás, amely újjászül, hogy egyszerre becsüljük a hagyományt és a megújulást. 1Krón 11  75. zsoltár (10) „Megszabadította őt…” (ApCsel 7,1–16) István beszéde először az Úr szabadító tetteit sorolta fel, amelynek példái Ábrahám, József, Mózes. Ábrahám és utódai kezdetben szolgaként éltek az Ígéret földjén, de az Úr megígérte, hogy megszabadítja őket a környező népektől, és ők ott imádhatják az Istent (1–7). Józsefet kiszabadította Isten abból a kútból, ahová testvéreinek irigy dühe vetette. Majd felemelte őt az Isten Egyiptomban, hogy aztán József szabadíthassa meg odahaza éhező és Egyiptomba élelemért menekülő családját (8–16). Mózest elhívta az Úr, hogy kiszabadítsa népét Egyiptomból (35). István beszéde hirdeti: szabadító Istenünk van! (10; 34) Az Úr szabadító szeretettel szereti népét, ennek kézzelfogható jeleit adta nekünk: legvégül egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban (52–53). Milyen döbbenetes, hogy Ábrahámtól kezdve Józsefen és Mózesen át mind a mai napig ellenállunk ennek a szeretetnek (51), és ezért ki vagyunk szolgáltatva mindenféle gyarlóságnak. Ezek tények, ilyenek vagyunk, ilyen ez a világ (39–43). Megváltás kell! Szabadíts meg, Urunk! Köszönjük, hogy ellenállhatatlan a Te kegyelmed néped életében. 1Krón 12  263. dicséret

VIII. 1. CSÜTÖRTÖK

VIII. 2. PÉNTEK

VIII. 3. SZOMBAT

2019. július 28.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

erőt, energiát, időt feláldozva mindent megtesz a gyülekezete építéséért, az nem törheti azon a fejét, hogyan tartja el a családját. Ettől a segítségtől az erőforrások átcsoportosítását és azt várjuk, hogy a lelkészek jobban a gyülekezetekre tudnak fókuszálni. Nem tart attól, hogy a lelkészek díjlevelét úgy módosítják a presbitériumok, hogy csökkenjen a bérük, az egyházkerület pedig egészítse ki azt, így a gyülekezeteknek kevesebb pénzbe kerüljön a lelkészük? Nem tartok ettől, hiszen a gyülekezetek a korábbi, százezer forintra történő kiegészítésnél sem éltek vissza a helyzettel. Ráadásul az anyaegyházközségi státuszukat veszélyeztetnék a bércsökkentéssel. Az lenne a szép, ha az új sávhatár alatt nem sokkal elhelyezkedő gyülekezetek inkább arra gondolnának, hogy minél hamarabb kikerüljenek ebből a helyzetből. Egyházunk rendje szerint ugyanis a lelkész státuszának fenntartását elsősorban a gyülekezetnek kell biztosítania. A jövőben szeretnénk a beosztott lelkészek helyzetét is javítani. Az is célunk, hogy aktívabban legyünk jelen a belső elvándorlás miatt egyre inkább benépesülő városokban. Szeretnénk, ha a már meglévő missziói gyülekezeteink önálló egyházközségekké fejlődhetnének.

Méltó a munkás a maga bérére Nettó kétszázezer forintra egészíti ki a lelkészek javadalmát a Tiszántúli Református Egyházkerület, mert jelentős különbségek alakultak ki a bérek között. A legkevesebbet HEGEDŰS MÁRK keresők például alig hatvanhatezer forint fizetést kaptak a parókiahasználat, a hittanórák díja és a kistérségi támogatás mellett. Fekete Károly püspök szerint ez üzenet a fiataloknak is: Isten szolgálata nem jelentheti azt, hogy napi gondokkal kelljen küzdeniük. Tabu a pénzről beszélni. Miért döntöttek mégis arról, hogy rendezik a tiszántúli lelkészek megélhetését? Világossá vált számunkra, hogy a tiszántúli lelkészek tizenöt százaléka, mintegy hatvan-hetven lelkipásztor vonal alatti helyzetben van. Az egyházkerület vezetősége az esperesekkel egyetértésben úgy döntött, hogy a lelkészek havi összjövedelmének el kell érnie a nettó kétszázezer forintot – ahol ez nem valósul meg, ott központilag kiegészítjük a javadalmakat. Ehhez jár a szolgálati időt figyelembe vevő, sávonként emelkedő pótlék is. Azaz a lelkipásztor összjövedelmének harmincöt év gyülekezeti szolgálat után el kell érnie a nettó kétszázötvenezer forintot. A döntésben nem a válsághelyzet megoldása, hanem annak a missziói látásnak az ereje motivált bennünket, hogy a nagyobb erőbedobással végzett, jobb kedvű és alaposabb munka embereket fog hozni, akik a gyülekezetek anyagi stabilitásában is szerepet játszhatnak majd. Az a lelkész, aki 6

Reformátusok Lapja 2019. július 28.

Üzenet ez a leendő lelkészeknek is, akik még gimnazisták? Benne van a szándék, hogy üzenjünk a fiataloknak, mert a mi felelősségünk, hogy ne riasszuk el őket a lelkipásztori hivatástól. Isten szolgálatában végezni a feladatunkat nem jelentheti azt, hogy napi gondokkal kelljen küzdeni. A Bibliában is olvashatjuk: „méltó a munkás a maga bérére.” (Lk 10,7) Üzenjük a fiataloknak: várjuk a jelentkezésüket, mert meg fognak tudni élni a szolgálatuk nyomán, családot fognak tudni alapítani, és taníttatni is tudják majd a gyermekeiket a lelkészi javadalmukból. Erről az egyháznak kell gondoskodnia, ha kell, a gyülekezetek mellett magasabb egyházi szinteknek is be kell kapcsolódni, ahogy most azt a mi egyházkerületünk teszi. Azt is tudjuk, hogy bármennyire igyekszünk is, a sztárszakmákkal nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt. Ugyanakkor meggyőződésem, a világ egyik leggyönyörűbb hivatása a lelkipásztorság.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD ÁTLAGKERESETI STATISZTIKA 234 ezer forint – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint ennyi volt a nettó átlagkereset 2019 első negyedévében Magyarországon. Az eredményt egyértelműen befolyásolják a budapesti adatok. A Tiszántúli Református Egyházkerület területére eső régiókban szerényebbek a számok, az átlagkereset ott nettó 187 ezer forint.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

CZEGLÉDI PÉTER PÁL

Mit csomagoltál a lelkednek? A szerző hajdúbagosi lelkipásztor, a Csillagpont református ifjúsági találkozó nyitó és záró istentiszteletének igehirdetője.

Mit csomagoltál magadnak erre a hétre? Mi van a táskádban? Szendvics, konzervek, tábla csokik, vagy éppen készpénz, esetleg bankkártya? Rendeltél étkezést a fesztivál idejére? Számomra az élet egyik fontos kérdése, hogy mit fogunk enni. Már reggeli után azt kérdezem, mi lesz ebédre. Mert enni kell, és enni jó. De nemcsak a testünket kell táplálnunk, hanem a lelkünket is. Mit csomagoltál össze erre a hétre a lelkednek? A bibliádat, a barátaidat, az ifivezetődet, a kedvenc igés kártyádat? Vagy talán semmit? Ahogy befizettél a Csillagpont-menzán a reggeli-ebéd-vacsora trióra, úgy fizettél be erre a hétre a lelki táplálék menüre is. Igazából nem készültél, csak arra vársz, hogy csordultig megteljen a szíved.

„Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6,37) Rossz hírem van: nekünk is üres a tarisznyánk. A Csillagpont lelki menzájának éléskamrája kong az ürességtől. Néhány konzerv, pár zsemle meg egy-két, szebb napokat is látott csoki árválkodik benne. Mire megyünk annyival? Ez téged felháborít? Hiszen ott vannak az ifivezetők, a dicsőítők, a nagy- és főtiszteletű urak, az előadók meg a különböző sátrak, színes programok. Te arra fizettél be, hogy lelki eszem-iszom legyen! Ha már náluk sincs, akkor mi lesz? Lehet, hogy most becsapva érzed magad. Fontos, hogy tisztán lássuk a helyzetet: előadók és résztvevők egyaránt feltöltődni jönnek a találkozóra. Itt nem emberek töltenek fel embereket, hanem mindannyian arra a csodára várnak, hogy Isten jóllakassa éhes lelküket. Nem tanítványok és hallgatóság találkozása ez, hanem Jézusé és az ő tanítványaié. A te kenyereidre és halaidra is szükség van! Mert mi mindannyian tanítványok vagyunk. Annak a kevéske halnak és kenyérnek egy része nálad van. Össze kell adnunk azt, amink van. Te mit tudsz beletenni a lelki közösbe? A saját életedet? Szerény megtapasztalásaidat? Hétköznapi véleményedet? Formálódó hitedet? Csendes, lassan csordogáló életű, vidéki anyagyülekezetedet? Ne félj odatenni

azt, amid van: Jézus pontosan azzal szeretne csodát tenni. Még akkor is, ha számodra az elégtelennek tűnik. A te kenyereidre és halaidra van szükség a Csillagponton. Ne szégyellj se venni, se adni! Azt olvassuk a Szentírásban, hogy a tanítványok odatették az emberek elé az ételt, miután Jézus megáldotta az öt kenyeret és a két halat. Nekik kellett venni a kosarakból. Nem szívesen valljuk be, hogy éhes a szívünk. Nem merünk szembenézni azzal, hogy valami hiányzik a mi tökéletesnek álcázott kis életünkből. Arra kérlek, légy bátor, és használd ki a lehetőséget. Azt, hogy Jézus jól akar lakatni téged. Ott vannak a tele kosarak. Merj odalépni és venni, élni a lehetőséggel, merd jóllakatni a szíved! Néhányan odalépnek majd maguktól, de sokaknak nincs meg ehhez a belső indíttatásuk, bátorságuk, őszinteségük, erejük. Segíts rajtuk! Nekik oda kell vinned az ennivalót. „Ti adjatok nekik enni” – mondja Jézus a tanítványoknak. Így szól most hozzád is: te adj enni a barátodnak, annak az embernek, aki melletted ül, akivel beszélgetni fogsz ezen a héten! Nemcsak a kenyereidre és a halaidra van szüksége Jézusnak, hanem arra a szeretetre és közvetlenségre is, amivel meg tudod kínálni a másikat! Add tovább! Először add oda Jézusnak, majd azt, amit ő megsokasított, add tovább a másiknak, és engedd, hogy neked is adjanak! Eljutottunk a korgó gyomortól a lelki ürességig, az éhező sokaságtól a jóllakott tömegig. Az öt kenyértől és a két haltól a roskadozó kosarakig. Vajon meddig fogunk jutni ezen a héten? A kezdetén vagyunk. Azon a ponton, hogy észrevettük a valóságot: éhesek vagyunk. Vezetők és vezetettek. Lelkészek és ifisek. Zenészek és éneklők. Hirdetők és hallgatók egyaránt. Éhezünk és szomjazunk az igazságra. Talán már kipakoltuk a lelki batyut. Számot vetettünk a lehetetlenül kevéssel. A két hallal és a néhány kenyérrel. Most pedig egyszerű a dolgunk. Letenni a keveset oda, ahova kell. Jézus kezébe, hogy sokasodjon, gyarapodjon, és legyen eledelül sokaknak. Együk és vegyük, kapjuk és adjuk a mennyei eledelt, a lelket valósággal betöltő isteni csodát: az Igét, magát Krisztust.  2019. július 28.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

„Középszerű szakemberekre nincs szükség” Szolgálatkészség, alázat, elhivatottság és tudni akarás – ezt várják a felvételizőktől a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán. Révkomáromban már huFEKE GYÖRGY szonöt éve képzik a felvidéki református lelkészeket – az évforduló alkalmából a kar vezetői kalauzolnak végig Szlovákia legkisebb egyetemének a határmenti városban elszórt helyszínein, valamint a felvidéki lelkészképzés állomásain. Nyári szünethez képest szokatlanul mozgalmas a hétfő délelőtt a komáromi Selye János Egyetemen. Érkeznek a nyári egyetem diákjai, a konferencia-központ dísztermét pedig épp felkészítik az ünnepélyes megnyitóra, a Tiszti Pavilon emeletén pedig egy ünneplőbe öltözött kisebb csoport várakozik. A felvételi a Református Teológiai Karra írásbelivel kezdődik: a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alap-, illetve mesterszakra jelentkezőknek empátia-, illetve konfliktusmegoldó teszteket kell kitölteniük, a református teológia tanulmányi programra felvételizőknek általános műveltsé8

Reformátusok Lapja 2019. július 28.

gükről, bibliaismeretükről és idegen nyelvi szövegértésükről kell számot adniuk, valamint esszét kell írniuk. – Nincs még egy magyar nyelvű református teológia a Kárpát-medencében, amelyik állami fenntartású egyetemen működne – mondja nekünk Lévai Attila dékán, mialatt a felvételizőket Somogyi Alfréd dékánhelyettes igazítja el. Míg az írásbelizők Ábel foglalkozását és az úrvacsora szereztetési igéjének helyét próbálják felidézni, vagy azon tűnődnek, mit jelent az ex cathedra kifejezés, addig minket a kar vezetői kalauzolnak végig Jókai városának református helyszínein, valamint a felvidéki lelkészképzés fordulatokkal teli történetén.

TEOLÓGIA NÉLKÜL MARADTAK Mint oly sok mindent, ezt is a trianoni döntés tette szükségessé, hiszen az első világháború végén meghúzott határok a komáromi erődrendszerrel és a főtéren álló Klapka-szoborral együtt kétszázezer reformátust és több száz gyülekezetet – a dunántúli, a tiszáninneni és a tiszántúli egyházkerület egy részét – is Csehszlovákiához csatolták. Addig egyértelmű volt, hogy a Felvidék nyugati régiójának lelkészeit Pápán, a keletie-


| AKTUÁLIS |

KÜLDETÉS TELJESÍTVE A későbbi püspök által létrehozott intézményben a 19. századi skót teológusképzés mintájára alakították ki az oktatást – Sörös Béla maga is edinburghi peregrinus diák volt. – Míg Skóciában egy-egy teológiai diszciplínában jártas lelkész vett maga mellé két-három tanulót, és a szolgálat mellett megtanította nekik az anyagot, itt a tanárok függesztették fel három hónapra gyülekezeti szolgálatukat, hogy leadjanak és számon kérjenek egy-egy témakört – mutatja be a két világháború közötti teológiát a dékánhelyettes. – Szigorú képzés folyt Losoncon, Sörös Béla azt vallotta, hogy középszerű szakemberekre nincs szüksége az egyháznak. Akik ott végeztek, mégis úgy emlékeztek vissza, hogy családias, szeretetteli légkörben tanulhattak, a Szentlélek teológusának védőszárnyai alatt. Nehéz anyagi helyzetben, külföldi és gyülekezeti támogatásokból tudott csak fennmaradni az iskola, a losonci lelkész és gondnok sokszor a sajátjából egészítette ki a kasszát. Mint megtudjuk, „egyszer még így is bezárták az intézményt arra hivatkozva, hogy az állam nem ismeri el az ott folyó képzést, de – hála Sörös kiterjedt egyházi kapcsolatainak – nemzetközi nyomásra folytatódhatott az oktatás”. Tizenhárom éves fennállása alatt a szeminárium száztíz lelkészt adott a felvidéki reformátusoknak, majd 1938. december 31-én beszüntette működését. Alkalmi kalauzaink azt mondják, az első bécsi döntés, a Felvidék Magyarországhoz visszatérése miatt okafogyottá vált a losonci képzés: elődeik úgy érezték, küldetésüket teljesítették, a hallgatókat – lakhelyük szerint – átvette a pataki, a debreceni, a budapesti és a pápai teológia.

ÖSSZEKOVÁCSOLTA A DIÁKOKAT ket pedig Sárospatakon képezték, de a századfordulóra egyre népszerűbb lett a budapesti teológia is. – Az új állam viszont szigorúan megtiltotta minden kapcsolat fenntartását az anyaországgal, így a felvidéki reformátusok kénytelenek voltak saját egyházszervezetet kialakítani – idézi fel Somogyi Alfréd, akitől azt is megtudjuk, egyházunk konventje 1925-ig minden évben foglalkozott a lelkészképzés megszervezésével. A prágai huszita és a pozsonyi evangélikus teológia is szóba került, de a „Cseszkoszlovenszkóba” szakadt reformátusok saját intézményben gondolkodtak. 1924 nyarán kaptak is amerikai támogatást, de egy hónappal az iskola megnyitása előtt kiderült, hogy a nyolcszázezer koronás céladományt másra kell fordítaniuk. – Sörös Béla losonci lelkész ezt megelégelve hozzálátott a teológiai intézet megszervezéséhez. Gyülekezete akkoriban örökölt egy oktatásra alkalmas épületet, ő pedig az intézmény éves költségét és munkatervét vitte a konvent következő ülésére – ismerjük meg az 1925 szeptembere és 1938 decembere között működött Losonci Teológiai Szeminárium megnyitásának előzményeit az alapító unokájától.

1945-ben a csehek visszatértek a Felvidékre, a jogfosztottság, erőszakos szlovákosítás és lakosságcsere éveiben pedig ismét teológia nélkül maradtak a magyar reformátusok.

Lévai Attila dékán

2019. július 28.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Többen a határon átszökdösve tudták csak befejezni tanulmányaikat. – 1952-ben Prágában, a Károly Egyetem teológiai karán létesítettek egy professzori és egy docensi állást számunkra – veszi át a szót Lévai Attila. A Cseh Testvérek Egyháza fogadta be őket, nem felejtették el, hogy a türelmi rendelet kiadása utáni időszakban pataki diákok segítettek enyhíteni a cseh- és morvaországi lelkészhiányt. A cél az volt, hogy a lehető legtöbb tárgyat magyarok tanítsák a magyar hallgatóknak. Először Turnsky (Thuróczi) Istvánt nevezték ki professzornak, mellé Szabó Antalt docensnek, őket Csémy Lajos és Bihari Mihály váltotta. – A nagy tudású Csémy professzor keze alól lelkészek generációi kerültek ki, sokan az utolsó egyházi polihisztorok egyikét tisztelik benne – mondja a komáromi dékán. Csémy gyakorlati teológiát, míg Bihari az egyháztörténeten belül Kálvin teológiáját tanította, az elméleti tárgyakat pedig a legnagyobb cseh protestáns teológusoktól hallgatták a felvidéki magyar diákok – tudjuk meg. A ‚90-es években Erdélyi Géza későbbi püspök és Molnár János, a majdani első komáromi dékán került a katedrára, utóbbi már a cseh diákokat is tanította vallástörténetre. – Akik Prágában végeztek, azokat annyira erősen ös�szekötik a diákévek élményei, hogy sokan a mai napig tartják egymással a kapcsolatot, rendszeresen találkoznak – avat be Lévai Attila, aki a saját bőrén már nem tapasztalhatta meg ezt az összetartást, mert ő az időközben Komáromban megnyílt Calvin János Teológiai Akadémia első évfolyamát erősítette.

PRESBITEREK SZOLGÁLATBAN Az 1989-es bársonyos forradalom után szakemberhiánnyal küzdött a felvidéki egyház. – Az embereknek intenzívebb lelkigondozásra volt igényük, de nem minden gyülekezetbe jutott lelkész. Ennél is sürgetőbb gond volt a hitoktatók hiánya: már lehetett tartani az iskolákban hittanórát, de nem volt pedagógus – emlékezik vissza a dékán. Ennek enyhítésére 1991-ben Kassán és Komáromban katechetikai szemináriumot indítottak, amely két évvel később Calvin János Teológiai Intézetté alakult, amikor már lévitákat is képeztek. – Elődeink úgy próbálták áthidalni a lelkészhiányt, hogy laikusokat képeztek és állítottak szolgálatba, akik istentiszteleteket tartottak és prédikáltak, így az addig a szomszédos településről beszolgáló lelkészeknek már csak úrvacsorát kellett osztaniuk és keresztelniük kellett – mondja Lévai Attila. A lévita olyan személy, aki igehirdetési, missziói és vallásoktatói szolgálatot teljesít a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban, de a sákramentumokat nem szolgáltathatja ki, és egyházigazgatási jogkörökkel nem ruházható fel. Az egyház törvényei szerint lévitai szolgálatra kirendelhető az a konfirmált református személy, aki lévitai képesítést nyert, valamint az a lelkészjelölt, aki teológiai tanulmányai során legalább hat szemesztert sikeresen elvégzett.

10 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

Somogyi Alfréd dékánhelyettes

A laikusoknak a Calvin János Teológiai Akadémia 1994-es elindulásában is nagy szerepük volt. Amikor a ’90-es évek elején Budapesten újraindult a levelező teológusképzés, Takács Zoltán hajóépítő mérnök, több szabadalom birtokosa, a komáromi gyülekezet gondnoka, egyben felvidéki főgondnok újra iskolapadba ült. – Hetvenévesen végezte el a teológiát, ötödévesként már tanított minket, elsőéveseket Komáromban – idézi fel Lévai Attila. Az első évfolyam huszonöt évvel ezelőtt tizenhárom nappali és körülbelül ugyanennyi levelező tagozatos teológushallgatóval kezdte meg működését a komáromi gyülekezet épületeiben.

OTTHONRA LELTEK A GYÜLEKEZETBEN – A gyülekezet és a teológia kapcsolata ezekben az években volt a legszorosabb – mondja Fazekas László püspök, komáromi lelkipásztor, aki rövid időre szintén csatlakozik sétánkhoz. A Jókai utcai épület földszintjén három tanterem és néhány iroda, az emeleten további két tanterem és a dékáni irodák kaptak helyet, a kollégium pedig a szemközti telken álló impozáns református templom mögötti épületben. Volt, amikor ötven hallgatónak adott otthont egyszerre. A könyvtár alapkövét 1995-ben tették le ugyanitt. Tíz évvel később, az egyetem megalakulásakor költöztek el a diákok és a tanárok – tudjuk meg –, de a tanévnyitó és -záró alkalmakat, diplomaosztó és kibocsájtó ünnepségeket a mai napig a templomban tartják. A türelmi rendelet idején épült kétezernégyszáz férőhelyes épület a 19. század első felében kapott tornyot, rögtön akkorát, hogy épp egy méterrel magasabb legyen a katolikus András-templomnál. Volt olyan szekeresgazda, aki több hajóaljnyi faanyagot, emellett munkásokat és pénzt is adományozott az építkezésre. – Igét szerető gyülekezet ez, nagy ébredés volt itt az 1930as években – mondja a püspök. Akkor jött szokásba, hogy mindennap reggeli áhítat után mentek ki a mezőre az emberek, és a munkát esti könyörgéssel fejezték be. A padok a mai napig tele vannak zárható ládikákkal, a régiek ott tartották az énekeskönyvüket és Bibliájukat. Ha megszámoljuk az időközben műemléki védelmet kapott ládikákat, képet kapunk, mekkora volt az igény a mindennapos igehallgatásra. A mai napig ezzel kezdi a hetet a gyülekezet, a hétfő reggeli áhítatokon szorgalmi időszakban az egyetemisták szolgálnak.


| AKTUÁLIS |

LÉTJOGOSULTSÁGA NEM KÉRDÉSES Merthogy időközben megalakult a Selye János Egyetem, amely magába olvasztotta a teológiát is. – Erre azért volt szükség, mert a Calvin János Teológiai Akadémiát tíz év alatt sem sikerült akkreditáltatni – tudjuk meg Lévai Attilától. A rendszerváltás után ugyanaz a helyzet állt elő, mint a két világháború között: az ország egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézményét nem ismerték el állami oldalról. – Abba nem szóltak bele, kit fogad el és alkalmaz lelkészként az egyház, de a végzettséget, amit a teológia adott, nem fogadták el – magyarázza. Több szlovákiai egyetemmel is tárgyaltak az évek során, de megegyezni egyikkel sem tudtak, viszont a Selye alapításakor már rendelkezésre állt minden dokumentáció, így könnyen ment a betagozódás: a tanárképző és a gazdaságtudományi mellett az egyetem harmadik kara lett a református teológia. – A következő évben már államilag elismert teológiai diplomát adhattunk át a végzősöknek, 2006-ra pedig sikerült elérni, hogy a korábban nálunk végzettek is különbözeti vizsgát tehettek – mondja a dékán. Abban az évben indult el – az egyetemen elsőként – a doktori programjuk is.

pott mindhárom kar, kollégiumot építettek, és elkészült konferenciaközpontjuk is, és helyhiány miatt tovább terjeszkednének. – Minden tanulmányi programunk stabil, sikeresen túl vagyunk két teljes akkreditáción, a publikációs listák alapján Szlovákia öt legjobb állami egyeteme között vagyunk. Egyetemünk létjogosultsága már nem kérdéses – teszi hozzá.

Fazekas László püspök

TOVÁBB ÉL AZ AKADÉMIA A Calvin János Teológiai Akadémia nem szűnt meg, azóta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkésztovábbképző és tudományművelő egyesületeként működik. Tulajdonában van a könyvtárépület, gyarapítja annak állományát, segíti a tudományos előrehaladást az egyházban. Egyfajta ernyőszervezetként támogatásokra pályázik, kiadványokat publikál és konferenciákat szervez a karral közösen – mondja a dékán, aki egyben az akadémia vezetője is.

– Az elmúlt tizennégy évben az egyetem kinőtte gyermekbetegségeit, reméljük, hogy nyugalmasabb időszak előtt állunk, és folytathatjuk a megkezdett építkezést – értékeli az alapítástól eltelt időszakot Lévai Attila. A kezdeti felfutás után ezerhétszáz körül állandósult a három kar hallgatóinak száma, de többségük már nappali tagozatos, míg a kezdetekkor kétharmaduk még levelezős volt. Mostanra saját otthont kaHÁROM ÉRV A KOMÁROMI TEOLÓGIA MELLETT A komáromi teológia karakterét meghatározza, hogy határon túli intézmény, az alapítása óta eltelt huszonöt év alatt volt kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és magyarországi hallgatójuk, de németországi, svájci, ausztráliai és finn doktoranduszuk is. Másik jellegzetessége, hogy a nappali munkarend mellett egyéni tanrend is kérhető, így a hétvégi konzultációk munka mellett is teljesíthetők. Komáromban nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos munkára, Budapest és Debrecen után ők a harmadik református intézmény a Kárpát-medencében, ahol doktori képzés folyik, nemrégiben beadták kérelmüket, hogy habilitációs intézmény legyenek.

– Hosszú idő után újra megadatott nekünk, hogy teológushallgatóink saját egyházukban tanulhassanak, nem pedig idegen nyelvű közegben – mondja az elmúlt huszonöt évről a dékán. A Református Teológiai Karnak az előző tanévben hetvenegy hallgatója, nyolc főállású és hat óraadó tanára volt. Mostanáig százötven teológusi diplomát adtak ki, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház aktív lelkészeinek fele itt végzett, szociális képzésük pedig a magyarországi hallgatók körében népszerű. Ők is az egyetemhez hasonló utat jártak be: az első években két-háromszoros túljelentkezés volt hozzájuk, a kétezres évek közepére sikerült minden gyülekezetbe önálló lelkészt küldeni, majd segédlelkészeket, ifjúsági, diakóniai és tábori lelkészeket szolgálatba állítani. Akkorra viszont elkezdett csökkenni a felvételizők száma, idén már csak öten jelentkeztek – Lévai Attila szerint általános a szlovákiai felsőoktatási intézmények iránti érdeklődés csökkenése, a fiatalok szívesebben tanulnak Magyarországon vagy Csehországban. Ez azért gond, mert van olyan egyházmegye, ahol két-három nagy gyülekezet van lelkész nélkül, és miközben egyre kevesebb lelkészt állítanak szolgálatba, több helyről a következő években készülnek nyugdíjba. Hogyan lehet valaki református lelkész a Felvidéken? A diploma megszerzése és az első lelkészképesítő vizsga teljesítése után két év segédlelkészi szolgálat következik, majd a második lelkészképesítő vizsga abszolválása után szentelik lelkésszé. És mit várnak a felvételizőktől? – Szolgálatkészséget, Isten előtti alázatot, látható elhivatottságot és tudni akarást – mondja Somogyi Alfréd. – Minden mást meg tudnak tanulni az öt év alatt – teszi hozzá a dékánhelyettes.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: BERTALAN JOHANNA

2019. július 28.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Izgalmas és lehetőségekkel teli idők előtt állunk Bár nap mint nap a keresztyének üldözéséről és a keresztyén értékek háttérbe szorulásáról szóló híreket hallunk, Böszörményi Nagy Gergely mégis derűlátó. A kezdő válKISS lalkozások felkarolásával foglalkozó Design SÁNDOR Terminal vezetője, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója és a Reformátusok Szárszói Konferenciájának egyik idei előadója úgy véli, a keresztyénségre a reformációhoz hasonló nagyságrendű megújulás vár.

Utóbbi hogyan van jelen a mindennapi munkájában? A határokat feszegető tehetségekkel, innovációval, a jövő trendjeivel foglalkozunk. Megnyugvással mondhatom, hogy minden újdonság, amellyel a mindennapokban találkozom, beilleszthető a református világképembe. Ebből arra következtetek, hogy a kereszténység – és azon belül a református gondolkodás – nagyon is pontos, korszerű iránytű ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk egy információval telített, a kuszaság érzetét keltő világban.

„Isten hozott!” – ez a felirat fogadja a látogatót az ön által vezetett cégek közös otthonának kapujában. „Köszöntünk” – ezt is írhatták volna. Tudatos volt a választás? Talán az egyetlen dolog, amely többszöri költözésünk során mindenütt velünk maradt. Ragaszkodom hozzá. Egyrészt a semleges, értékválasztás nélküli formuláknál sokkal melegszívűbb fogadtatás. Másrészt hiszek benne, hogy aki hozzánk belép, azzal dolgunk és feladatunk van, hogy az Isten hozta őt ide.

Tudna példát mondani? Ma az emberi technológia és a természeti környezet jövőjével kapcsolatban is a kockázatok tartják lázban az emberiséget. Elég csak a mesterséges intelligencia és a klímaváltozás kérdéskörére gondolni. A nem hívők körében a felvilágosodás óta elterjedt nézet, hogy a nagy kihívásokra sem a kereszténység, sem úgy általában a vallás nem tud érvényes válaszokat adni. A dolog iróniája, hogy csupa „helyettesítő terméket”, azaz nettó valláspótléknak beillő megoldást kínálnak cserébe. Ma ilyen divatos utópia az ember és gép összeolvadását propagáló transzhumanizmus, kiegészítve néhány távol-keleti ihletésű életrendező módszerrel, mint amilyen a koncentrálóképességet erősíteni hivatott mindfulness meditációs technika, vagy a tárgyfétist menedzselő japán konmari életmód. A keresztényeknek ehhez képest egyszerű a dolga, nekünk továbbra is a Biblia emberképe az irányadó. Segítségével képesek lehetünk eldönteni, mi az, ami – ha ember hozza is létre, de – az isteni terv része, és mi az, ami már tisztán emberi bálvány. Nem gyűlölhetjük magunkat, amiért természetünknél fogva feszegetjük a határokat, de nem kergethetünk délibábokat sem. Bármilyen lenyűgöző teljesítményekre vagyunk is képesek, az ember befolyása saját sorsára örökké korlátos marad. Ha ezt tudomásul vesszük, nem csak egyéni szerepünkkel békélhetünk meg, de helyén kezelhetjük például a technológiai változásokat is.

Design Terminal, Brain Bar – ezekről olvasni lehet olykor a sajtóban, de ki az a Böszörményi Nagy Gergely, és hogyan kerül a szárszói konferenciára? Elsősorban közösségépítő vagyok, aki tehetséges magyaroknak igyekszik eszközöket adni a boldoguláshoz. Hal helyett hálót. Ifjú vállalkozók, cégalapítók mentorálásával, határokon átnyúló kapcsolatrendszerük fejlesztésével, tudásuk és a jövőről felhalmozott ismereteik bővítésével foglalkozunk. Ez szerény léptékű, de erősen patrióta közösségépítés, amit nem végeznék másutt a világon. Szárszóra elsősorban kíváncsi reformátusként megyek. Örülök, hogy ez a nagy múltú konferencia kezdi újra megkapni az őt megillető figyelmet. Mégis, honnét jön Böszörményi Nagy Gergely, és hogyan kapcsolódik a reformátussághoz? A haza iránt elkötelezett, polgári családba születtem. Őseim orvosok, tanárok és művészek voltak: a közszolgálat iránti elkötelezettségnek és az alkotás, az új dolgok létrehozása iránti vágynak e furcsa kevercse munkál bennem is. Családunk női tagjai katolikusok, a férfiak reformátusok. A szilvásváradi körtemplomban kereszteltek, majd tizenhét évvel később Budahegyvidéken, Bogárdi Szabó István püspök gyülekezetében konfirmáltam. Korom előrehaladtával, a keresztény hiten belül, egyre fontosabb lett számomra a markánsan református identitás. 12 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

És ami a környezetünket illeti? Miközben a természetvédelem körül hisztérikus politikai viták látszanak kerekedni, a legjobb útmutatás e téren is a puritán református gondolat, amely saját portánk rendbetételét jelöli meg legfőbb feladatként. Sokszor tanúi vagyunk, hogy a bonyolult nemzetközi megállapodások, tudományos és politikai pillanatfelvételekre alapozott grandiózus víziók csődöt mondanak, miközben az, amit saját hatáskörben megteszünk, nagyon is valóságos. Ne a messzi-messzi távolból várjuk a megoldást, te-


| INTERJÚ |

gyünk érte magunk. Krízist és innovációt ember csak úgy kezelhet eredményesen, ha kötődései világosak, viszonyítási alapja szilárd, és ha mindezekre építve erős hite van egy rendben. Tavaly kerekasztalt vezetett, idén előadó lesz Szárszón, ahol a keresztyéndemokrácia kérdéskörével, közelebbről a modern világ és a demokratikus, valamint a keresztyén értékek összeegyeztethetőségével foglalkoznak majd. Kizárólag a keresztyéndemokrácia lehet a keresztyén ember politikai krédója?

Sokféle politikai értékválasztást látunk hívő keresztény emberektől, és nem vehetjük a bátorságot ahhoz, hogy mások személyes útját megítéljük. Kíváncsian beszélgetek olyanokkal, akik a saját hitük eredményeként egészen más következtetésre jutottak a politikát illetően. A magam részéről azt gondolom, hogy a mai Európában és Magyarországon észszerű döntés, ha valaki keresztényként határozottan kereszténydemokrata alapállásra helyezkedik, ezáltal a civilizációs és kulturális prioritások mellett teszi le a voksát. 2019. július 28.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Annál is inkább, mert a szekularizmus tőlünk függetlenül is vesztésre áll: Megadja Gábor barátom kiváló észrevétele szerint a politikai iszlám és a zöld szélsőségek felemelkedése is arról tanúskodik, hogy a hitre épülő világmagyarázatok új, posztmodern versenye alakul körülöttünk, a materializmus évszázadai után újra előtérbe kerül az ember vallásos karaktere. Szárszó témaválasztása ezért is időszerű. Sőt, 2019-ben talán nincs is alternatívája e tematikának egy református közéleti fórumon. A jövőnk szempontjából alapvető kérdések nyíltak meg az elmúlt években – ilyen a migráció és a szuverenitás, a demográfia és a családok szerepe, de a környezetvédelem is. Az ezekre adandó politikai válaszok akkor is ki fognak fejezni értékeket, ha a technokraták ezt – részint önáltatásból – ma még tagadják. Jó dolog, ha mi olyan hely vagyunk, ahol nyílt vitát folytathatunk arról, hogy mely értékek szabjanak irányt a demokráciánknak. Hol beszéljünk erről, ha nem Szárszón? Sokan bizalmatlanok a politikusokkal szemben. Ha valaki Krisztus nevét tűzi a zászlajára, nagyobbak vele szemben az elvárások akár a keresztyén közösség oldaláról is. Honnét ismerszik meg a hiteles keresztyéndemokrata politikus? Ugyanonnan, mint a hétköznapi keresztény ember. Nem látok különbséget: a hitelesség mindegyikünk életében azon áll vagy bukik, hogy elfogadjuk-e a ránk bízott feladatot, odaállunk-e a számunkra kijelölt őrhelyre. Egy keresztény politikustól se várjunk el többet, mint amennyit önmagunktól elvárunk. Hitelességet is akkor kérjünk számon, ha a mindennapokban és kellő szigorral megtesszük önmagunkon is. Mégis, nem nagyobb esetükben a krisztusi ügy lejáratásának a veszélye? A keresztény közösséget emberek alkotják, sosem lesz olyan, hogy ne találtatnának könnyűnek némelyek. Másrészt a kereszténységet születése óta támadják, azt is hiába várjuk, hogy ne kettős mércével mérjenek bennünket. Nem kerítenék túl nagy feneket annak, hogy egy politikust a kereszténysége miatt, vagy a kereszténységet egy politikuson keresztül próbálják lejáratni. Ami kétségtelenül saját felelősségünk, hogy a közösségünk mindig erős és időtálló személyiségeket válasszon elöljáróinak. Kivel vagy mivel van ma a keresztyénségnek tusakodása? Hannah Arendt, a totalitárius rendszerek kiváló ismerője úgy fogalmazott: a rossznak a magva a nagy semmi. A mai újpogányság alapja és ajánlata is pontosan ugyanez a nihilizmus. Könnyűnek tűnő, de nagyon is kemény ellenfél: vonzerejét a kényelem iránti vágyunkból meríti úgy, hogy nem szembesít minket a gyarlóságunkkal. A semmi színesbe csomagolt változatai ellen küzdünk, amikor saját, valóságos tartalmainkat mi is megfelelően kezdjük csomagolni, például a Csillagpont ifjúsági találkozókkal, a RefCOO Kutatóműhely izgalmas alkalmaival, vagy éppen a szárszói konferenciákkal. 14 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

Milyen a versenyképes csomagolás? Optimizmussal teli. Úgy látom, hogy a keresztény közösség az észak-atlanti világban mára elvesztette a derűlátását, és minden nagy kérdésben pesszimista narratívát fogalmaz meg mai vagy éppen megszólítani kívánt követőinek. Ez vesztes hozzáállás. Senki sem akar borúlátó közösséghez tartozni, amelyik az elkövetkező időkkel kapcsolatban csakis félelmeire, fenntartásaira helyezi a hangsúlyt. Keresztényként egyrészt mindenünk adott, hogy pozitív jövőképet fogalmazzunk meg. Másrészt ez lenne a feladatunk is, amelynek beteljesítésével a kereszténység gravitációja ismét erősödni tudna. Ahogy Phyllis Tickle amerikai egyházkutató rámutatott, a kereszténység ötszáz évente megújítja önmagát. Ez jellemzően válságok, sőt kataklizmák eredményeként történik, ezért eleinte úgy tűnhet, hogy végéhez ért a kereszténység sikersztorija. Később azonban mindig kiderül, hogy a változásoknak köszönhetően a korábbinál is több embert ér el a krisztusi üzenet. Tickle szerint az első jelentős fordulat Nagy Szent Gergely pápa idejében történt, amikor a Római Birodalom összeomlása utáni káoszban kellett és sikerült az egyház helyét, szerepét megszilárdítani. A következő állomás az ezredfordulón bekövetkező nagy egyházszakadás volt, legutóbbi pedig a reformáció. Ha a szerzőnek igaza van, éppen egy újabb ciklusfordulónál járunk. Egy korábbi interjúban kerek perec megmondta, hogy a tavalyi szárszói konferencián egy kerekasztal vezetőjeként „egyfajta agóniát” érzett a beszélgetőtársai hozzászólásaiban. Megtisztelő volt az általam nagyra tartott egyházi és politikai vezetőknek a gondolatait hallgatni, de valóban nem örültem, hogy harapófogóval sem sikerült pozitív üzenetet kihúzni belőlük. Nem kérdés, hogy nyugati keresztény emberként mindennap borúlátásra okot adó impulzusok sokasága ér mindannyiunkat, ám nem adhatjuk meg magunkat ezeknek. Miként lehetne lemondó hangnemben szólva sikerre vinni a missziós parancsot? Az is kiderült az említett interjúból, hogy az sem venne el az optimizmusából, ha a keresztyénség a földrészünkön ismét a föld alá szorulna. Az elmúlt kétezer év jelentékeny részét a kereszténység underground mozgalomként töltötte, és ma újra a legüldözöttebb vallás a világon. Ahogy Balog Zoltán korábbi miniszter, lelkipásztor fogalmazott egy minapi interjújában, a nyugati világban ismét ellenkulturális szerep vár a keresztényekre. A magam részéről erre nem tragédiaként, hanem lehetőségként tekintek, meggyőződésem szerint az új felállás növeli a szabadságunkat. Levethetjük magunkról a politikai korrektség béklyóit: Peter Thiel szavaival újra elsajátíthatjuk a régi kereszténység fontos képességét, hogy okosan, szellemesen megkérdőjelezzük a többséget. Másrészt tisztulhat a közösség, hiszen ilyenkor elválik, hogy valaki a nehézségek láttán is az őrhelyén marad-e, vagy sietve elhagyja azt. Izgalmas és lehetőségekkel teli idők köszöntenek ránk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Igazat kell mondani mindig? Csakis az igazat? Azt tudjuk, hogy a házasságban, már a párkapcsolat indulásakor alapvető érték az igazmondás, mert az a bizalom alapja. Két ember kapcsolata, barátság vagy szerelem nem lehet hosszú távon tartós, ha nem őszinték a felek. Hazugságra nem szabad házasságot építeni és családot alapítani. De mi történik, ha később derül ki, hogy mégiscsak hazugsággal indult? Olyan lesz, mint Sámson és Delila viszonya. Harc és ellenségesség. Sámson igyekezett elkerülni, hogy élete legszentebb titkát feltárja Delila előtt. Amikor az asszony az ereje felől faggatta, félrevezette őt. Helyesen tette? Nem mondta meg az igazat. Nem is lett volna szabad megmondania az igazat. Az álnok as�szony viszont addig csábítgatta, kérlelte, unszolta, amíg elunta, beadta a derekát, és elmondott mindent őszintén. „Feltárta előtte egészen a szívét.” (Bír 16,17) Ekkor Sámson, az erős ember megerőtlenedett. Még mielőtt a haját levágták volna. Gyöngeségből elárulta Isten-kapcsolatát, élete értelmét és hivatását is. Nem kell kiszolgáltatni magunkat annak, aki ellenségesen az életünkre vagy mások életére tör – Istentől kapott ajándékunkat és tehetségünket különösen nem. A szerelem az egyik legnagyobb kísértő a gonosz erők eszköztárában, mert édessége kábít, boldogságot ígér. Ha elvakult ösztöneink vezetnek a másikhoz, és nem ismerjük igazán, akivel összekötjük az életünket, magunknak hazudunk. Tévútra vezet a túlzott magabiztosság, ha azt hisszük, hogy erősek vagyunk, és minket nem érhet baj. Nem vesszük fontolóra az óvatosságra intő jeleket, például azt, hogy nagyon különbözik az értékrendünk. De ha látjuk is, azt reméljük, majd mellettünk megváltozik a másik. Sámson nem kérdezte meg Istent szerelmi ügyeiben. Igaz, más ügyben sem, nem volt állandó beszélő viszonyban Istennel. Pedig aki ilyen felemás igába hajtja a fejét, annak sokat kell kérdezni és tanulni, mert hazugságra, sőt háborúra kényszerül. Kérdés, hogy az ilyen felemás kapcsolatból egyáltalán ki lehet-e menekülni és hogyan. Súlyos sebekkel, ahogyan Sámson. Itt már nem az igazmondás vagy a hazugság a dilemma, hanem az, hogy azt az életet éljük-e, amelyet Isten nekünk szánt. Engedjük-e, hogy vezessen szorult helyzetben, hallgatunk-e rá? Sámsont így is elfogadja és megszabadítja Isten a rajta csúfolódó, mulató ellenségeitől. Kezd visszatérni a vak ereje. Elpusztítja őket, de maga is belehal. Lehet elhallgatni az igazságot? Néha kell is. De jobb messze elkerülni az álnok embereket. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Drága Urunk! Magasztalunk azért, mert jelenléted megtapasztalható ebben a világban. Lelked által jössz egészen közel hozzánk, és ez nem függ helytől vagy időtől, de talán még tőlünk sem, csak egyedül tőled, aki magad vagy a Kegyelem. Körbeveszel minket. És ez lehetne számunkra akár félelmetes és rettegéssel teli is, de még mielőtt felfoghatnánk, hogyan is állhat meg porszem életünk a te jelenlétedben, engeded, hogy megpihenjünk szereteted szárnyai alatt. És engeded azt is, hogy fájni kezdjenek felismert bűneink. De ebben is mennyi irgalom van: ott fáj igazán, ahol a gyógyulás is elkészíttetett. Köszönjük, hogy ilyen közel vagy hozzánk! Elérhető, megszólítható Isten ma is, akinek ígérete igaz: „…veletek vagyok minden napon…” Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Anániás és Szafira A pünkösdi csodát átélő mintegy „háromezer lélekből” (ApCsel 2,41) alakult első gyülekezetről azt olvassuk: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” (ApCsel 2,44–45) E lelkület ellentettjével találkozunk heti bibliai szakaszaink sorában, Anániás és Szafira tragikus történetében (ApCsel 5,1–11). A megelőző fejezet végén ezt írja Lukács: „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.” (ApCsel 4,34–35) Példaként olvashatunk egy ciprusi lévitáról, Józsefről, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta, és földjét eladva annak árát szintén az apostolok lába elé tette (ApCsel 4,36–37). Anániás és Szafira azonban nem így cselekedett, mert ugyan eladták a földjüket, de nem tettek mindent az apostolok lába elé, hanem egy bizonyos részt titokban megtartottak maguknak. Saul, Izráel első királya sem engedelmeskedett az Úrnak, amikor azt a parancsot kapta tőle, hogy senkinek ne kímélje meg az életét, amikor az amálekitákkal harcol – se emberét, se állatét (1Sám 15,3). Saul azonban meghagyott az állatokból azzal az indokkal, hogy jó lesz azokat feláldozni az Úrnak (1Sám 15,9.15). A szándék nemes, mégis ellenkezik Isten akaratával. Anániás és Szafira nem bízott eléggé Isten gondviselésében, ezért akarták bebiztosítani magukat, de mindezért az életükkel fizettek. Vegyük komolyan Jézus figyelmeztetését: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,25)  SZETEY SZABOLCS

2019. július 28.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Építkező gyülekezet Óvoda, általános iskola, gimnázium, szociális intézmények – kevés közösség tudhat akkora intézményrendszert a magáénak, mint a Hajdúnánási Református Egyházközség. Gacsályi Gábor, a gyülekezet vezető lelkipásztora azonban sosem veszítette szem elől a lényeget: semmit sem érnek az intézmények, ha nem tud belőlük táplálkozni a gyülekezet.

tagjai adják. Emellett mindig támaszkodhatunk azoknak az idős testvéreknek az erős hitére, bölcsességére és tapasztalatára, akik már hosszú évtizedek óta közösségünk tagjai. Gondnokként igyekszem tőlem telhetően a leginkább segíteni a lelkipásztorok munkáját, és örülök, hogy a gyülekezet számíthat a nőszövetség tagjaira és a presbiterek szolgálatára is – teszi hozzá.

Hajdúnánáson nagy múltja van a kálvinista hitnek: a város mintegy tizenhétezer lakosának többsége református. Nem véletlen tehát, hogy a gyülekezet saját intézményeiben tud gondoskodni az emberekről, a legkisebbektől a legidősebbekig, hiszen óvodát, általános iskolát, gimnáziumot és két szociális intézményt is működtet. Baja Imre, az egyházközség gondnoka a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnáziumban dolgozik laboránsként. – Napi kapcsolatban vagyunk a fiatalokkal, nagyon sokat beszélgetek velük, látom az életüket, a dolgaikat, azokat a nehézségeket is, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdeniük – osztja meg a gondnok. Mint mondja, olyan misszió ez, amellyel folyamatosan van tennivalója. – Gyülekezetünk erős vázát az intézményben dolgozók, az ott nevelkedő fiatalok, valamint a nőszövetség és a presbitérium

ISTEN AKARATÁBÓL

16 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

Baja Imre másfél éve szolgál gondnokként, 2002 óta a gyülekezet tagja. A harmincas évei derekáig Isten nélkül élte az életét, aztán megismerte későbbi feleségét, aki már akkor is elkötelezett református volt. A férfi ekkor döntött úgy, hogy elolvassa a Bibliát. Mint mondja, Isten élő Igéje akkora hatással volt rá, hogy megtért, és csatlakozott a nánási gyülekezethez. – Isten Igéjét megértve és követve kaptam végül feleséget, gyermeket és munkát is – vallja meg egyházközség gondnoka. Mint mondja, először nem akarta elfogadni a gondnoki tisztséget. Az Igéből értette meg, hogy az Úr ott akarja őt látni, így végül az ő akaratának engedelmeskedve vállalta el a szolgálatot. A gyülekezet elöljárójaként a közösség építésén dol-


| REFORMÁTUS ÉLET |

GACSÁLYI GÁBOR: „A legnagyobb áldásnak azt tartom, amikor emberek közel kerülnek Istenhez, a gyülekezethez, az egyházhoz. Számomra nagy öröm az igehirdetés. Ezen belül is az, amikor látom a padsorokban ülők szemében, hogy most kaptak valamit.”

gozik. – Azt szeretném, hogy erős, hívő gyülekezet lehessünk, egymást segítve, beszélgetve, egymás gondjait átérezve, imádkozva. Fontosnak tartom, hogy mind lelkiekben, mind fizikálisan segítsük egymást – jelenti ki.

A LEGNAGYOBB ÁLDÁS Gacsályi Gábor vezető lelkipásztor harminckét éve szolgál Hajdúnánáson. Mint mondja, elődei nagyon nehéz időkben álltak helyt, így – az akkori idők lehetőségeihez képest – élő közösség vezetését vehette át 1987-ben. Feleségével együtt több mint négyszáz gyermekkel foglalkoztak a kilencvenes évek elején, az akkor még állami óvodák hittanóráin. 1994-ben azonban nehéz időszak kezdődött a gyülekezet életében. Az egyházközség az 1991-es törvények szerint visszakérte a református elemi iskoláját, de a város akkori vezetői mindent elkövettek, hogy ezt megakadályozzák. – Ez a gyülekezeti életre is kedvezőtlen hatással volt, méltatlan támadásokat kellett megélnünk – idézi fel a lelkipásztor, és hozzáteszi: Isten mégis mellettük állt, ő adott erőt helytállni a nehéz időkben azoknak az óvónőknek, akik már akkor is a gyülekezet aktív tagjai voltak. Sok imádsággal megvívott küzdelem után, 1995-ben megnyitotta kapuit a Hajdúnánási

Református Általános Iskola. A város 2010ben megválasztott új vezetői 2011-ben óvodát és szociális intézményt is felkínáltak a gyülekezetnek, így kezdhették újra az óvodai munkát. 2015 óta pedig már református gimnáziumban is tanulhatnak és nevelkedhetnek Hajdúnánáson a fiatalok. Gacsályi Gábor az Úr áldását látja ezekben az intézményekben. – Rengeteg munkával, imádsággal és harccal jutottunk el odáig, hogy református szemléletben nevelhessük a következő nemzedéket. Megsegített minket az Úr. A legnagyobb áldást abban látom, hogy több mint hétszáz gyermekkel tudunk így foglalkozni. Nem mindegy, kik és milyen lelkülettel veszik körül és tanítják őket – mondja a lelkipásztor.

KÖZEL SZERETGETNI AZ EMBEREKET AZ EGYHÁZHOZ Bár Hajdúnánáson minden korosztállyal saját intézményen belül tudnak foglalkozni, a gyülekezet továbbra is végzi a hitoktatás munkáját az állami iskolákban. – Ez is azt mutatja, hogy ma már nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzattal: egy városban élünk, együtt kell munkálkodnunk az itt élőkért – fogalmaz Gacsályi Gábor. Az együttműködést segíti, hogy 2019. július 28.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere egyben a református gyülekezet presbitere is. – Az Ige is azt írja, hogy ahol békesség és egyetértés van, oda ad áldást az Úr. Mi most ezt éljük át – magyarázza a lelkipásztor. A legnagyobb kérdés persze minden intézményfenntartó gyülekezetben ugyanaz: vajon tud-e táplálkozni, építkezni belőlük a közösség? – Úgy gondolom, hogy a gyülekezet és az iskola nem egymás mellett vannak, hanem az intézmények gyülekezetünk részei, ahol élő hitű pedagógusok nevelik a gyerekeket, és élő hitű ápolónők gondozzák az időseket. Bibliaórákat, munkatársi áhítatokat, istentiszteleteket, bibliaiskolát tartunk. Minden héten hétzáró áhítatra gyűlik össze az általános iskola teljes közössége, és minden hónapban van családi istentisztelet, amelyen a gyülekezetünk intézményei is részt vesznek. Vallom, hogy az egyházhoz közel kell szeretgetni a gyerekeket és a szülőket. De azt is látni kell, hogy ez ma nem könnyű feladat. Nem kedvez nekünk a mai korszellem, de Jézusnak sem volt könnyű helyzete, igyek18 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

szünk azt tenni, amit kell – mondja a lelkipásztor, aki azt tapasztalja, hogy a családok megszólíthatók, hiszen részt vesznek a havi istentiszteleteken. Ami nehéz, az az elköteleződés elmélyítése, azon még sokat kell dolgozni. Tavalyelőtt mintegy száz gyermeket kereszteltek meg a gyülekezetben. – Minden évben felnőttek és gyermekek is konfirmálnak, őket a rétegalkalmainkkal igyekszünk megszólítani, hogy a gyülekezet közösségében maradjanak. Nekünk a magot kell vetni, a növekedést pedig Isten adja – fogalmaz Gacsályi Gábor. A hajdúnánási gyülekezetben jelenleg négy lelkipásztor szolgál. Abban, hogy a magvetés valóban hatékony legyen, jelentős szerepet játszanak az intézmények dolgozói is.

SZENT ELÉGEDETLENSÉG Amikor a gyülekezet létszámára terelődik a szó, Gacsályi Gábor lelkipásztor azt mondja, hogy egy generációt már eltemetett az elmúlt harminc évben. Ennek ellenére csak minimálisan csökkent a közösség létszáma. – A családi va-


| REFORMÁTUS ÉLET |

Rengeteg munkával, imádsággal és harccal jutottunk el odáig, hogy református szemléletben nevelhessük a következő nemzedéket. Megsegített minket az Úr. A legnagyobb áldást abban látom, hogy több mint hétszáz gyermekkel tudnunk így foglalkozni.

sárnapokon két istentiszteletet kell tartani, olyan sokan vagyunk. Ez összesen mintegy négyszáz embert jelent. Más vasárnapokon gyermekistentiszteletet tartunk a fiataloknak, de ez még mindig nem jelent olyan elköteleződést, hogy mindenki minden vasárnap eljöjjön – jegyzi meg a lelkipásztor. Idén kívülről, jövőre pedig belülről is megújul a templom. A felújítás során többek között kialakítanak egy olyan részt, ahova a kisgyermekesek el tudnak vonulni, mégis részesei lehetnek az istentiszteletnek. A beruházás a templomkertet is érinti: az ott kialakítandó sétány lehetőséget ad majd az elcsendesedésre az arra vágyóknak. – Öröm és hálaadás van a szívünkben, azzal a szent elégedetlenséggel, amely arra ösztönöz minket, hogy még több lelket tudjunk Isten ügyével megérinteni. Nekem az a hitvallásom, hogy vetni kell a magot. Azt, hogy az aratás mikor lesz, nem tudjuk. De a mi dolgunk, hogy vessük a magot – teszi hozzá a lelkipásztor, aki hálás mindazokért a gyülekezeti tagokért, akik az eddigi szolgálati ideje alatt tértek meg. Közülük nagyon sokan bátor hitvallók lettek, és sokat tesznek azért, hogy a közösség növekedhessen, gyarapodhasson. –

A legnagyobb áldásnak azt tartom, amikor emberek közel kerülnek Istenhez, a gyülekezethez, az egyházhoz. Számomra nagy öröm az igehirdetés. Ezen belül is az, amikor látom a padsorokban ülők szemében, hogy most kaptak valamit – vallja meg Gacsályi Gábor.

NEM CSAK KÜLSŐ ÉPÍTKEZÉS A gyülekezetben számos beruházás zajlik: összegük a 2018as és a 2020-as évben az egymilliárd forintot is eléri. Új óvoda épült, kívül-belül megújul a templom, új étkezdét és új iskolarészt is épít a gyülekezet. – Nagyon szép ez a külső építkezés, de azt mondtam a gyülekezetnek, amit a péteri levél is ír: „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” Hogy itt, a város közepén ne csak az épületek hirdessék, hogy itt lakik Istennek népe, hanem mi magunk is, akik azok vagyunk. Nekem az a legnagyobb öröm, amikor látom bármelyik korosztályban, hogy megfogta az Isten Igéje, és mi, lelkipásztorok és a gyülekezet elöljárói tudjuk vezetni őket ezen az úton – zárja gondolatait a gyülekezet vezetője.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

2019. július 28.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Teremtettség A keresztyénséget gyakran támadják azzal, hogy a tétel, amely szerint Isten teremtette a világot és benne az embert, racionálisan nem tartható. Érdekes módon, ha a kezdet kérdése fölmerül a mai általános gondolkodásban, akkor Istennek mint teremtőnek a felfogása okoz logikai problémát. De ha a kezdetet valamiféle fejlődéselmélettel magyarázzák, akkor minden rendben van. Ebből az a tanulság vonható le, hogy makacsul él ma egy olyan mítosz, amely a létezők világát úgy képzeli el, mint végtelen számú tárgyak sorozatát. Eszerint a kezdet, mármint a létezőknek a kezdete nem más, mint egy már meglévő valami fejlődésének a kiindulópontja. Nevezzük ezt a valamit anyagnak, mindegy, a lényeg, hogy e gondolkodásban az a logikai bukfenc, hogy a kezdet arra vonatkozik, ami már van.

A kérdés nem az, hogy miként is alakul és fejlődik az, ami „van”, hanem az, hogy miként is lett a „nincs”-ből „van”. Nem nehéz belátni, hogy a különböző fejlődéselméletek nem tudnak mit kezdeni a kezdet problémájával, hiszen valójában csak annak kezdetével foglalkoznak, ami amúgy már létezik. Ezért aztán ez a típusú materialista gondolkodás fennakad azon a keresztyén tételen, miszerint Isten teremtette a világot, de az már nem okoz neki problémát, hogy nem tud választ adni arra a kérdésre, mi előzi meg azt, ami amúgy már van. Innen van az, hogy a keresztyénség kritikusai, amikor a teremtésről szóló biblikus tanítást támadják, valójában beleesnek abba a csapdába, hogy a létezők világát összekeverik magával a léttel. Holott a kérdés nem az, hogyan kell elképzelni a körülhatárolt létezők világának a kezdetét, hanem az, hogy mi maga a lét, amelyben a létezők világa részesül. A teremtettségről szóló biblikus üzenet nem a létezők kezdetéről szól, hanem annak a titokzatos valóságnak az eredetéről, amelyet létnek nevezünk. Ha a kezdetről szóló elméletek csak a létezők kezdetéről szólnak, akkor megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy mihez képest lét a lét. Márpedig ez a kérdés teljességgel logikus, hiszen ha azt állítom valamiről, hogy „van”, akkor ezzel azt is mondom, hogy el tudom képzelni azt 20 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

is, hogy „nincs”. A kérdés nem az, hogy miként is alakul és fejlődik az, ami „van”, hanem az, hogy miként is lett a „nincs”-ből „van”. Van a világ, van az univerzum, van az ember és világa, van az, amit valóságnak hívunk. Most már csak az kérdés, mi az, hogy „van”, s az, ami „van”, mihez képest „van”. A teremtésről szóló biblikus üzenet tehát teljességgel tartható, hiszen éppen arra a tagadhatatlan tényre reflektál, hogy a létezők világát nem lehet önmagából magyarázni, hiszen akkor még nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy mi az, hogy lét. Mihez képest lét? Az a tétel tehát, hogy Isten teremtette a világot, valójában messze meghaladja a materialista alapozású fejlődéselméletek világképét, mélyebbre ás, hiszen azt mondja ki, hogy a létezők világára csak akkor lehet magyarázatot adni, ha van egy olyan viszonyítási pont, amelyhez képest egyáltalán létről beszélhetünk. A teremtettségről szóló keresztyén üzenet lényege épp abban van, hogy a létről való gondolkodás nem merülhet ki a véges és körülhatárolt létezők mozgásának a vizsgálatában, hanem akkor kezdődik valójában, amikor az ember a létezők végességének, körülhatároltságának a tudatára jut. Ezzel egyúttal meg is haladja a végességet, hiszen arról csak azért tudhat, mert tud a végtelenről. Tehát az a gondolat, hogy Isten teremtette a világot, egyáltalán nem „irracionális”, mert túlmegy a véges létezők világában való bentlét öntudatlanságán, és azt állítja, hogy a kezdetre csak akkor lehet magyarázatot adni, ha kívülre kerülünk azon, „ami van”. Nem az a kérdés, hogy hogyan kezdődött az, „ami van”, hanem az, hogy mi előzte meg azt, „ami van”. Nos, a választ épp az adja meg, hogy Isten teremtette a világot. Természetesen ismerünk sokféle eredetmagyarázatot. Mégis, a keresztyénség annyival több, hogy a valóság eredetét nem valamiféle személytelen, néma és kiismerhetetlen, a valóság mögötti szellemi jelenléttel hozza összefüggésbe, hanem olyan Istennel, akinek az általa teremtett világra nézve akarata van. Ez egyben ki is jelöli az ember helyét, mint olyan teremtett létezőét, aki akkor jut létének birtokába, ha megérti teremtőjének akaratát. 


| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Bod Péter és Magyarigen

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Vannak vidékek határon innen és túl, amelyeket a magyar művelődésben és református egyháztörténetünkben játszott szerepük ellenére szinte elfelejtettünk. Az Erdélyi-Hegyalja közéjük tartozik: az Érchegység keleti lankái tövében fekvő, Gyulafehérvár környéki falucsoport Erdély legkorábban benépesített vidékei közé tartozott. A Szerémség és a Küküllő mente mellett ez volt a régi Magyarország egyik legnevesebb borvidéke. Magyar népessége századokon át pusztult, a végső csapást az 1848–49-es szabadságharc idején a vidékre zúduló román felkelők mérték a közösségekre. Omladozó nemesi udvarházak, gazzal benőtt temetők, monumentális, de magányos református templomok tanúskodnak az egykori jólétről és kultúráról. Minden tudományos leírásnál szívbemarkolóbban jelenítette meg az Erdélyi-Hegyalja pusztulását Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című versében 1936-ban: „Így énekelünk mi, pár megmaradt / – azt bünteti, akit szeret az Úr –, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiirtott az idő gazul.” Ez a vidék nemcsak az épített, hanem a szellemi örökség miatt is fontos számunkra: Bod Péter 1769-ben bekövetkezett haláláig Magyarigenben szolgált református lelkészként. A késő barokk kor egyik legnagyobb erdélyi tudósa ott írta az első magyar nyelvű írói lexikont, a Magyar Athenast. Nem sokkal többet tudtam a tájról, a korról és az emberről, mielőtt kézbe vettem Gudor Kund Botond Bod Péter (1712–1769), a történetíró című kötetét, amely a baróti Tortoma Kiadó gondozásában jelent meg tavaly. Ritkaság, hogy egy könyv címe kevesebbet ígér a tartalmánál, de esetünkben ez a

helyzet. A szerző nem pusztán Bod Péter jelentős és eddig keveset vizsgált történetírói munkásságát dolgozta fel. A több mint kétezer lábjegyzetet, hétszáz tételes bibliográfiát, valamint romániai, magyarországi, osztrák, holland levéltárak anyagát felvonultató munka nagyívű kor- és eszmetörténet, illetve életrajz is egyben. Gudor Kund Botond közel két évtizeden át Bod Péter utódja volt a magyarigeni gyülekezetben. Talán az ódon parókia azon szobájában dolgozott villanyfény mellett tudományos munkáin, amely még Bod Pétert is látta gyertyafény mellett a papírra hajolni. Akárcsak a gazdálkodó, művelődésszervező, egyházigazgató nagy elődje, a gyulafehérvári gyülekezetben és a Nagyenyedi Református Egyházmegye espereseként szolgáló lelkész sem elégszik meg a tudományos munkával. Gudor Kund Botond emlékműveket állít, közösséget épít, intézményt és templomot újít fel e szórványvidéken. Ha a termékeny Bod Péter-i munkásságról szóló vaskos kötet információtengeréből kellene egyetlen mondatot kiemelni, az alábbit választanám: „Bod elsősorban lelkipásztor volt, csak másodsorban történész. Életművét egyháza szolgálatába helyezte” – szól Gudor Kund Botond értékelése. Ez az a szög, ahonnan a legélesebben látszik Bod Péter élete és a távolinak érzett 18. század számunkra. Az igen tehetséges diák kitüntetéssel végzett leideni tanulmányai végén nem maradt Hollandiában, hazatért Erdélybe. Azért írt, olvasott, kutatott, publikált és aztán vállalt szerepet az egyházkormányzásban is, hogy közössége javára legyen. Mindezt akkortájt, amikor a korábban önálló nagyfejedelemséget a Habsburg-birodalomba integrálták, a megfogyatkozott népesség pótlására nagyarányú bevándorlás indult, és újjászervezték, kiváltságokkal ruházták fel a katolikus egyházat. Bod Péter ilyen politikai-társadalmi környezetben szolgálta Erdélyt és a defenzívába szorult református közösségét. „Miképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek” – szól Bod legtöbbet idézett mondata. Gudor Kund Botond könyve e citátum mögé nem pusztán egy történetírói munkásságot, de egy elismerésre méltó életutat és magatartást is odatett.  2019. július 28.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

A buszsofőr „…nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lk 15,4) Sokszor elcsodálkozunk a jó Pásztor, Jézus leleményességén, ahogyan keresi elveszett juhait. Nekem a jó Pásztor leleményes kereső szeretetéről beszél az az eset is, amely Bélával, a buszsofőrrel történt. Egy asszony járt nálam lelkigondozói beszélgetésen. A végén adtam egy igehirdetés-kötetet neki. A buszon kezében tartotta a könyvet, amelynek címét meglátta a sofőr a visszapillantó tükörben: Jézust szeretnénk látni. Mivel már régóta foglalkoztatta őt is ez a gondolat, amikor az asszony a leszálláshoz készülődött, a megállóhoz közeledve odaszólt az ajtóhoz: mielőtt leszáll, várjon még, kérdezni szeretne tőle valamit. A kérdése az volt, hol lehet megszerezni ezt a könyvet. Az asszony megadta neki a telefonszámomat. A buszsofőr felhívott, bemutatkozott, elmondta, hogy meglátta ezt a könyvet egy asszony kezében, és szeretne ő is vásárolni belőle. Sajnos már csak a saját példányom volt belőle, azt nem tudtam odaadni, de ajánlottam, hogy jöjjön el, szívesen beszélgetek vele Jézusról. Hamarosan meglátogatott. Elmondta, hogy régóta ott van a szívében a vágy, szeretné megismerni Jézust, de eddig nem találta a módját. Azt is elmondta, hogy megromlott házassága után most együtt él valakivel, és úgy tűnik, megértik egymást. A beszélgetés azzal végződött, hogy kölcsönadtam neki a kért könyvet, amelyet végig is olvasott. Amikor vis�szahozta, tele volt további kérdésekkel. Ezután többször is találkoztunk és beszélgettünk, vasárnaponként eljött istentiszteletre. Bekapcsolódott a szerdai bibliaórai közösségünkbe is. Amikor készültem egy férfiaknak szóló csendeshétre, az ottani szolgálatra, hívtam, jöjjön velem, mert akit ennyire érdekel Jézus és a hit, annak ott a helye. Azon a héten új életre jutott újdonsült barátom, élő hittel tért haza. A korábbi beszélgetések során többször is előkerült, hogy rendeznie kellene a kapcsolatát a párjával: vagy vegye feleségül, vagy hagyják abba ezt az együttélést. De Béla mintha meg sem hallotta volna. A csendeshétről hazatérve felhívott telefonon, hogy szeretne beszélgetni velem, mert fontos gyakorlati kérdése van. Nyugtalan lett a szíve a rendezetlen együttélés miatt, segítsek gondolkodni ebben a kérdésben, mit is tegyen. Néhány hónappal később megtartottuk az esküvőt, amelyen Bélánál csak újdonsült felesége volt boldogabb, aki úgy élte meg ezt a napot, mint élete talán legszebb napját. Bélát ezután is érdekelte minden, ami Jézussal kapcsolatos. Jött is a következő felnőtt konfirmációi tanfolyamra, amelynek egyik legfigyelmesebb résztvevője volt. Izgalommal készült a hitvallás- és fogadalomtételre. Azt mondta, el sem tudom képzelni, mekkora öröm neki, hogy megvallhatja, most már ő is Jézus követője, vele élheti életét. Azóta is hűséges gyermeke az Úrnak, aki „megkereste” őt munka közben – a buszon.  VÉGH TAMÁS

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

„Egyedül Jézust akartam megismerni” A Magyar Bibliatársulat évről évre megszervezi hagyománnyá váló, több héten át zajló online bibliaismereti játékát. A legutóbbi versenyfolyam lezárultával a Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium most érettségizett diákját, Ficsor Fannit kérdeztük a játékról és a Bibliáról. Évek óta az elsők között regisztrálsz a Magyar Bibliatársulat online bibliaismereti vetélkedőjébe, és gyorsan beküldöd a megfejtést is. Mi fogott meg téged ebben a játékban? Nagyon tetszik a célkitűzése, hogy tényleg a Biblia forgatására inspirál. A szolgálat pedig, amelyet ezzel végez a Bibliatársulat, példaértékű, mert nemcsak kitalálták ezeket a feladatokat, hanem leveleznek, és jutalmakat is kínálnak fel. Az a nagyszerű benne, hogy a feladatok nemcsak az érdekességekre, hanem a lényegre fókuszálnak. Ezért a legutóbbi játékot szerettem legjobban, amelyben a Bibliát egészében nézve vettük végig, és az evangéliumot ismerhettük meg. Vettél már részt korábban valamilyen, akár iskolai bibliaismereti játékban? Nem, nem vettem részt másik bibliaismerettel kapcsolatos játékban. De örülök, hogy a Bibliatársulaté nem csak középiskolásoknak szól, így folytathatom, ha újra lesz. Hogyan és mikor kezdted el olvasni a Bibliát? Keresztyén családba születtem, a Biblia kicsi koromtól kezdve hozzátartozott az életemhez. Minden vasárnap mentünk istentiszteletre, tartottunk családi áhítatokat, szóval a szüleimmel kezdtem el olvasni. Amikor már egyedül is tudtam, esténként ez volt az utolsó programom. Nem biztos, hogy meg tudtam volna indokolni, miért foglalkozom ezzel, egyszerűen csak jólesett. Aztán eljött az életemben az a pont, amikor rájöttem, hogy a Biblia nem csupán történetek sokasága, és nem is azért szeretném olvasni, hogy azokat megismerjem. Megértettem, hogy a bűneim miatt elveszett vagyok, és Jézus az, akinek a kereszthalála bűnbocsánatot, új és örök életet adott számomra. Ezután már nem a történetek vonzottak, hanem egyedül Jézus Krisztust szerettem volna megismerni, ő pedig valóságosan bemutatkozott a Bibliában. Ajánlom mindenkinek ezt a másfajta olvasást. Az egész életemet megváltoztatta. Melyik a kedvenc bibliai történeted, szereplőd? Talán Perszisz. Ő csupán az egyik nő, akit a Rómaiakhoz írt levél 16. része megemlít. Azért áll hozzám közel, mert nem vagyok

főszereplő típus, mégis szeretném, ha úgy élhetnék, mint ő: Isten dicsőségére. „Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért.” (Róm 16,12) Ajánlanád a Bibliatársulat bibliaismereti versenyét más középiskolásoknak, illetve felnőtteknek? Mindenképpen. Olyanoknak is, akiknek nincsen Bibliájuk. A játék első feladatsorában megosztják velünk az egyik online Biblia elérhetőségét, és a feladatokhoz sem szükséges teológusnak lenni. A kérdés adott, és általában a megoldás helye is. Egy kis nyitottság és heti tíz-tizenöt perc szükséges csupán. A motiváció is elég erős: Isten ajándéka volt számomra, amikor az egyik őszi játék után az én nevem húzták ki győztesként. Többek között Peter Wössner Nem akarom, hogy a kövek kiáltsanak című könyvét választottam, amely nagyon tetszett.  BIBLIATARSULAT.HU

2019. július 28.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

„Együtt kell szembenéznünk a problémákkal” Érvényes módon vizsgálni a napjainkban zajló folyamatokat – ezt tűzte ki célul a Sárospataki Református Teológiai Akadémia új online tudományos folyóirata. A KeBAGDÁN ZSUZSANNA gyesség Tanulmányok kísérletet tesz arra, hogy a közösségi szerzőség és a nyílt lektorálás segítségével együttgondolkodó közösséggé szervezze a megjelenő értekezések, hozzászólások íróit és olvasóit – mondja Nagy Károly Zsolt főiskolai adjunktus, a kiadvány szerkesztője. Honnan ered a folyóirat indításának ötlete? A most megjelent Kegyesség Tanulmányok közvetlen előzménye a 2016-ban Sárospatakon útjára indított Református kegyesség elnevezésű konferenciasorozat. Szervezőtársaimmal, Balogh Judit történésszel és Fekete Ágnes lelkipásztorral, rádiós újságíróval szerettünk volna ezek anyagából konferenciaköteteket is megjelentetni, ez azonban eddig minden alkalommal meghiúsult. Emiatt gondoltam arra, hogy a sá24 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

rospataki teológia hátterével indítsunk a témával kapcsolatosan egy, a konferenciák anyagára épülő folyóiratot. Református egyházunknak és a protestáns értelmiségnek jelenleg nincs olyan tudományos fóruma, ahol mindenfajta irányzat és gondolkodási mód megszólalhat. A Kegyesség Tanulmányok megpróbálja a kegyesség témaköre köré gyűjteni a – nem kizárólag lelkészként szolgáló – értelmiségieket, azzal a céllal, hogy előadókból és a résztvevőkből együttgondolkodó közösség szülessen. Mint mondta, azt szeretnék, hogy ne csak lelkészek, hanem más tudományágakkal foglalkozó értelmiségiek is publikáljanak az új felületen. Az első számban Tóth Sára bölcsész, szerkesztő, publicista közölt tanulmányt. Miért őrá esett a választás? Az idei évben sokan érdeklődtek az úgynevezett Péntek esték-sorozat iránt, amelyet három éve indítottunk el, régi pataki kollégiumi hagyományt élesztve újjá. Havonta jönnek hozzánk meghívott előadók, református kutatók, szakemberek szerte


| SZEMLE |

NEM CSAK VIRTUÁLISAN A tervek szerint évente egyszer sajtó alá rendezik a kegyessegtanulmanyok.srta.hu oldalon megjelent tanulmányokat és a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb hozzászólásokat. A személyes találkozás következő alkalma az október 4. és 6. között megrendezendő, a sorban negyedik Református kegyesség-konferencia, amelyen a kegyesség és a trauma kapcsolódási pontjaival foglalkoznak majd.

a Kárpát-medencéből. Tavaly tavasszal Molnár Illés költő elemezte Richard Wurmbrand és Visky András kegyességi szövegeit, és kerekasztal-beszélgetést is tartottunk a kegyesség és a trauma kapcsolatáról Visky András, Molnár Illés és Tóth Sára részvételével. Abban a körben vetődött föl először az amerikai író, Marilynne Robinson neve. A szerző ismertnek mondható a magyar reformátusok körében, hiszen a Kálvin Kiadó gondozásában közreadott, A gondolkodás szabadsága című esszékötetét a Kárpát-medence számos pontján – többek között Sárospatakon – is bemutatták, és a Koinónia Kiadónál is jelentek már meg írásai. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Kegyesség Tanulmányok első számában Tóth Sára „Az ég oly messze van, még messzebb tőled én”: protestáns transzcendencia és annak felülírási kísérlete a kálvinista Marilynne Robinson Gilead-trilógiájában című dolgozatát adjuk közre – a nyílt lektori vélemény megírását pedig Kodácsy Tamás vállalta el. A tanulmány a Robinson-féle szakramentális kálvinizmust állítja szembe azzal a közkeletű református nézettel, amely az Isten és a bűnös ember közötti szakadék tapasztalatát helyezi az elsődleges hittapasztalat helyére. Provokatív téma – mennyire nyílt vállalása a folyóiratnak a provokáció? Ez azért nehéz kérdés, mert a mai református egyházunk nagyon nehezen visel bármifajta kérdésfeltevést. Mi nem kegyességtörténeti folyóirat akarunk lenni, nem a klasszikus művelődéstörténet kegyességtörténeti ágát óhajtjuk kutatni, noha az a kegyesség problematikájával való foglalatosság alapvető háttere. Elsődleges célunk, hogy érvényes módon reflektáljunk a kortárs folyamatokra. Óhatatlanul provokációnak fog tűnni, ha kérdéseket teszünk fel azzal a mai, sok-sok elhallgatással, ki nem mondott problémával terhelt református élettel kapcsolatban, amelyben benne élünk – de ami elkerülhetetlen, azt nem is akarjuk elkerülni. Hová pozícionálja magát a folyóirat körül formálódó együttgondolkodó közösség az újraéledő protestáns ortodoxia, az érzelemfókuszú keresztyén hit, illetve a különféle politikai keresztyénségek kizárólagos beszédmódjai között? A konferenciáinknak sajátos légkört kölcsönöz, hogy szinte mindegyik előbb említett kegyességi irányzatból jönnek résztvevők. Nem azt mondjuk, hogy ezekről a különbségekről nem kell tudomást venni, hanem azt, hogy megpróbálunk reflekítven viszonyulni hozzájuk. Egyik jezsuita barátom meglátása

szerint a katolikus egyház ugyanazokkal a súlyos problémákkal küzd, mint amelyekről a református egyházzal kapcsolatban hall. E nehézségek mellett – amelyekkel ráadásul együtt kell szembenéznünk – jelentőségüket vesztik azok a kegyességbeli különbségek, amelyek miatt vitában állunk egymással. Vagyis a kérdésére az a válasz, hogy igyekszünk sehova sem pozícionálni magunkat, mindenkihez megértéssel fordulunk oda, de vállaljuk azt, akik vagyunk. Nem mindig könnyű megadni egymásnak a lehetőséget a megszólalásra, pedig ez az elfogadás nagyon termékeny közösséget képes teremteni. Rendkívüli vállalás ez a mai, polarizált közbeszédben – internetes hozzászólásokat olvasni sokszor lesújtó tapasztalat, elveszi a kedvet a véleménynyilvánítástól. Sokszor azt látom még lelkészi Facebook-csoportokban is, hogy személyes ismeretség híján sokkal könnyebben megyünk bele olyan helyzetekbe, olyan kommunikációs stílusokba, amelyeket szemtől szemben nem engednénk meg magunknak. Mi kimondottan törekszünk arra, hogy a szerzőink és olvasóink között élő kapcsolat szövődjön a konferenciák kínálta rendszeres és valós találkozásokon keresztül. Mi tudható a következő számok tartalmáról? Annyi bizonyos, hogy a Református kegyesség-konferenciák tematikájával megyünk tovább. A közeljövőben tervezzük megjelentetni Molnár Illés Visky András költészetével és tramuafeldolgozásával kapcsolatos tanulmányát, illetve a már említett kerekasztal-beszélgetés leiratát. Előttünk van még a kegyesség fogalmának a tisztázása is, amelyhez Balogh Judit, Dienes Dénes és jómagam szerkesztett előadásait bocsátjuk vitára. A folyóirat forrásközlést is vállal. Az első darab Németh Géza szamizdat könyve. Mit tudhatunk erről a szövegről? Ez a tanulmány olyan problémát feszeget, amely napjainkban is végtelenül aktuális: a nagyon erősen centralizált, kontroll felé elmozduló egyházi környezetben élő öntevékeny, önállóan kezdeményezéseket indító kis közösségeket vizsgálja, amelyeknek tulajdonképpen az egyház magvát kellene alkotniuk. Németh Gézának izgalmas felvetési vannak a gyülekezet átalakuló fogalmával kapcsolatban, ezért gondoltam, hogy ez a provokatív, kor- és társadalomtörténeti szempontból is fontos szöveg kerüljön be az első számba.  2019. július 28.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Igazándiból: fölös túlképzés Írtunk már e hasábokon arról, hogy mosolykeltő nyelvi ragály terjed: mértéktelenül hódít a nyelvhasználatban az igazából határozószó. Használata gyakran szószaporításnak minősül. Ilyenkor elhagyandó, ugyanis nem jelentenek többet vagy mást a következő mondatok e szóval együtt, mint nélküle. Például: „Igazából még nem vettem részt ennyire nehéz versenyen!”; „igazából későn esek haza”; „Igazából nagyon keveset tudunk találkozni”. E kifejezést a mai beszéd és írás ráadásul még egy afféle gyermeknyelvi (-di) képzővel is megfejeli, így alakul ki a terjengős – és nemegyszer stílustörést okozó – igazándiból határozószó. Nyakló nélkül használják a művelt köznyelvben is, a kontextusba korántsem mindig illően. Gyakran felbukkan a médiában: „Az autósok jelentős többsége igazándiból nincs tisztában azzal, hogy a különböző közlekedési kihágásokért a kiszabott büntetések mellett még büntetőpontokat is oszt a hatóság”; „igazándiból nem számítottam a díjra”; „emberünk lényegi ténykedése igazándiból úgy három-négy évvel ezelőtt vette kezdetét”; „nem szeretnék és igazándiból nem is tudok rosszat mondani a játékosokra”; „igazándiból nekünk már volt egy ügyviteli rendszerünk, de szerettük volna komplexebbé tenni; „Igazándiból mindegy is, hogy igazak-e az összeesküvés-elméletek”; „elkezdtem végre abba az irányba menni, hogy azzal foglalkozzak, amit igazándiból nagyon szeretek”; „igazándiból senki nem tűnt ki a mezőnyből”. A Nyelvművelő kéziszótár is mérsékletre int e szó alkalmazását illetően: stílust színező elemként nem helyteleníti, de felhívja a figyelmet, hogy rendszeres használata modoros benyomást kelt. Az idézett közlések egy részéből elhagyható ez a képzőhalmozó (töltelék)szó, illetve cserélhető, például az alábbiakra is: valójában, valóságosan, voltaképpen, lényegében, végeredményben, alapjában véve, (egészen) pontosan, ténylegesen, kétségkívül, csakugyan, vitathatatlanul, bizony, teljes mértékben, bizonyosan, őszintén, istenigazában, okvetlenül.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (R, Ű, G, L, K). 13. Jevgenyij Petrov alkotótársa (Ilja). 14. Kanadai nagyváros. 15. Tüzet szüntet. 16. Férfinév. 18. Konyhakerti növény. 19. Gordonkaművész, cimbalomtanár és zeneszerző (Géza). 21. Vulkanikus sziget az Égei-tengerben, a Kikládok tagja, német térképeken. 23. Partiumi kisváros Szatmárnémetitől délre. 24. Grammatikai kategória. 26. Röptében megfog. 27. Szolmizációs hang. 28. Vadgalamb. 29. Végrendeletben van! 30. Tényeket egymás után mond. 32. Arrafele! 33. Ellentmondást nem tűrő. 36. Könnyűzenei stílus. 37. Zab betűi keverve. 39. Tudományos névvel: Paleanthropus. 41. Ittrium és kobalt vegyjele. 42. Fülöp-szigeteki tó (SEBU). 44. Fentről hullik, költőiesen. 46. Kettős betű. 47. Kicsi bolt. 49. A nátrium-glutamát tudományos rövidítése. 50. A maláj néphagyományban szereplő női istenség (BISAN). 52. Gábor Andor. 53. Fémből készült díszítőelem bútoron. 55. Esőn maradna. 56. Az ókori rómaiaknál az elhunytak lelkei. 57. Pesterzsébeti művelődési ház népszerű neve a fővárosban. 58. Rajong érte. 60. A holló szerzője (Edgar Allan). 61. Fosztóképző. 64. Nagymarossal emlegetett dunai város. 65. USA-tagállam. 68. Török férfinév. Függőleges: 1. Iparkodik. 2. Szólal páros betűi. 3. Tiszavirág-életű. 4. Klasszikus kötőszó. 5. Bányászközség a Gerecse lábánál. 6. Kidolgozott kéz jelzője. 7. Taszít. 8. Ego. 9. Európa-bajnok súlyemelő, a Gerecse medvéje (Tibor). 10. A török zászló egyik jelzője. 11. Az örmény-amerikai metálegyüttes, a System of a Down rövid neve. 12. Gélkeverék! 17. Község a Mosoni-Duna partján (KIMLE). 20. Nagy gázkibocsátással égő robbanószer. 22. A teljesítmény elavult mértéke. 23. Halkan, meghatódva mond. 24. Az idézet második része (É, É, C, T). 25. Őszirózsaféle. 26. Az idézet befejező része. 27. Vízbe csapódik. 29. Talpraesett. 31. Rob … (Walter Scott). 34. Majdnem gésa! 35. Szelén és kén vegyjele. 38. Arab nevekben: apa. 40. Sakkolimpiai bajnok és szakíró (Zoltán). 43. Falusi házhely. 45. Hangosan mond. 48. Vergilius hőse. 51. Féktelenül vad. 54. A múltat idéző divathullám. 55. Könyörög. 56. Kitalált történet. 57. Menő, a mai fiatalok szavával. 59. Szőke, de csak belül! 60. PZO. 62. Annál lejjebb. 63. Nikkel és kálium vegyjele. 66. Igevégződés. 67. Pára! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.


| GYERMEKEKNEK |

Furcsa emberek  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Annyit beszéltünk már a prófétákról. Kik voltak ők valójában? Papok? Jósok, akik előre látták a jövőt? A próféták között volt pap is, de nem kellett feltétlenül Áron családjához tartozni ahhoz, hogy valaki próféta legyen. Ők Isten üzenetének közvetítői voltak, és általában olyan időszakban tevékenykedtek, amikor Izráel népe eltávolodott az Úrtól. Mivel Isten üzenetét mondták el a népnek, nem jósoltak, csak egyszerűen elmondták, amit Istentől hallottak. Akkor olyanok voltak, mint a postások? Igen, olyasmi. Üzeneteket kézbesítettek a próféták is. Abban viszont különböztek a postásoktól, hogy a próféták nagyon a szívükön viselték a „feladó”, tehát Isten üzenetét. A postás nem tudja, mi áll a levélben, amit bedob a postaládába, hogy a címzett elolvassa-e a levelet, és megfogadja-e a tanácsokat, amelyeket neki írtak. A próféták számára azonban létfontosságú volt, hogy a címzett – legyen az a nép vagy az uralkodó – megértse az üzenetet. Szó szerint élet-halál kérdése volt ez számukra, ugyanis tudták, hogyha nem teljesítik a címzettek, amit Isten kér, akkor büntetés vagy akár pusztulás is várhat a népre. Éppen ezért sokszor még a halálos veszedelmet is vállalták, hogy teljesítsék a küldetésüket, amely nemegyszer lehetetlennek tűnt. Hú, akkor olyanok voltak, mint az akcióhősök? Ők is a világot akarják megmenteni, és sokszor kerülnek életveszélyes helyzetbe, amiből aztán a szuperképességükkel jól kivágják magukat. A prófétáknak is volt szuperképességük? Már hogyne lett volna! Meghallották Isten hangját, amikor szólt hozzájuk. Sámuel például még fiatal fiú

volt, amikor Isten elhívta prófétájának. A szent sátorban történt, és ott volt a közelben Éli, a főpap is. De Isten nem a papot szólította meg, hanem a fiút. Sámuel volt az, aki válaszolni tudott Isten szavára: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Minden próféta legfontosabb tulajdonsága, hogy meghallja Isten hangját. Aztán persze nem mindig mond boldogan igent Isten kérésére, mert a próféta sorsa sohasem egyszerű. Meg egyáltalán nem biztos, hogy az Úr olyan feladatot bíz rá, amelyhez túl nagy kedve támad. Mózesnek sem nagyon tetszett, hogy elmenjen Egyiptomba, szembeszálljon a fáraóval, és kihozza népét a szolgaság földjéről. Jónás meg egyenesen elfutott Isten hívó szava elől az ellenkező irányba, mert Isten nem Izráel népéhez, hanem az ellenségeihez küldte. Jó, de a próféták azért tudnak csodákat is tenni, úgy tudom. Ez nem valamiféle szuperképesség? Tudnak, és tettek is csodákat. De nem azért, mert szuperképességük van, hanem mert Isten akaratát teljesítik. Maguktól nem tesznek semmit, vagy ha igen, akkor annak nem lesz jó vége. A tíz csapásnál a fáraó először kinevette Mózest, amikor a botja kígyóvá változott. Azt mondta, hogy ezt a trükköt az ő varázslói is meg tudják csinálni. Egy darabig próbálkoztak is a varázslók, de Isten erejével nem vehették fel a versenyt, így a fáraónak el kellett engednie Izráel népét a fogságból. Sokszor olyan furcsa dolgokat tettek a próféták… Én nem csodálom, hogyha kicsit bolondnak nézték őket. Miért csináltak ilyen furcsaságokat? Te mit tennél, ha túrázás közben kapnál egy SMS-t, hogy az ösvény, amelyen sétálgattok, egy szakadékba vezet, és ha folytatjátok az utat, biztos halál vár mindenkire? Először nyilván próbálnád figyelmeztetni a társaidat: egyre hangosabban, egyre kétségbeesettebben mondanád, hogy vigyázzatok, baj lesz, ha továbbmegyünk. Amikor így se figyelnének rád, talán még kiabálnál is, végül kitalálnál valamit, hogy végre rád figyeljenek. Például elkezdenél ugrálni, vagy keresztbefeküdnél az ösvényen, hogy ne menjenek tovább. Pontosan ezt tették a próféták is. A furcsa dolgokat azért tették, hogy Izráel népe végre megértse Isten üzenetét.  2019. július 28.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Egyházi vezetőink az Állami Számvevőszéken A magyarországi egyházi vezetőkkel évente megszervezett megbeszéléssorozat július 18-án a Magyarországi Református Egyház elöljáróinak látogatásával folytatódott az Állami Számvevőszéken (ÁSZ). Az elnöki találkozó témái között a közpénzügyi gazdálkodás és ellenőrzés aktuális kérdései, valamint az egyházi fenntartású intézmények számvevőszéki ellenőrzéseinek tapasztalatai álltak. Domokos László, az ÁSZ elnöke szerint kiemelt jelentőségű a belső kontrollrendszer szabályozása és szabályozás szerinti működtetése, amely hozzájárul az etikus vezetés mind szélesebb körű elterjedéséhez. Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke kíséretében a négy egyházkerület lelkészi és világi vezetői, valamint a református Zsinati Hivatal vezetője tett látogatást az ÁSZ-nál. A püspök áttekintést adott az egyházi és nem egyházi tulajdonú, de az egyházi fenntartású épületek eltérő kérdéseiről, továbbá üdvözölte az ÁSZ normatíva felhasználást is érintő ellenőrzéseit az egyházi intézményeknél.  REFORMATUS.HU ÁLLÁS

Megbízható, rendezett életvitelű házaspárt keresünk önálló munkavégzéssel házvezetőnői, illetve kertész munkakörbe Székesfehérváron. Amit ajánlunk: bejelentett alkalmazotti állás, versenyképes jövedelem, családias légkör. Igény esetén különálló lakhatás biztosított. A fényképpel ellátott jelentkezéseket a hr@alpha-vet.hu címre várjuk, telefonos elérhetőség megjelölésével. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős pedagógus-álláshelyeket hirdet: kereskedelmi szakoktató, vendéglátóipari szakoktató, vendéglátóipari szakmai tanár, biológia–kémia–természetismeret szakos tanár, magyar–történelem szakos tanár, testnevelés szakos tanár, angol szakos nyelvtanár, református vallástanár, informatika szakos tanár, matematika szakos tanár. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várják. 28 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

Megrongálták a reformáció genfi emlékművét A híres műemléket ismeretlenek július 14-ről 15-ére virradóra festékkel öntötték le. A Genfi Egyetem előtt, a Bástyák parkjában, azaz a Parc des Bastionsban található a reformátorok falának központi szoborcsoportja, amely a reformáció négy fontos svájci és külföldi személyiségét – Guillaume Farelt, Kálvin Jánost, Béza Tódort és John Knoxot – ábrázolja. A svájci Le Matin újság szerint a genfi rendőrség 15-én, hétfőn kora reggel fedezte fel a beszennyezett emlékművet. A reformátorokat vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék és lila festékkel öntötték le a szivárványos zászló színeinek sorrendjében. A városi takarítószolgálat azonnal elkezdte a szobrok megtisztítását. A város vezetése feljelentést tett. Nem ez az első alkalom, hogy az emlékművet megrongálták. Március 4-én például feminista aktivisták a „Hol vannak a nők?” feliratot festették a falra. A reformáció genfi emlékművét 1909-ben állították Kálvin János születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. A központi szoborcsoporttól jobbra és balra kisebb szoboralakok állnak, amelyek a reformációval kapcsolatban álló, azt segítő, előmozdító református vallású történelmi személyiségeket – közöttük Bocskai István erdélyi fejedelmet – ábrázolják, mellettük domborművek mutatják azt az eseményt, amely az illetőt megemlékezésre méltóvá tette. 2002-ben négy feliratot adtak az emlékműhöz: a reformáció három fontos előfutára, Petrus Waldes, John Wycliffe és Husz János nevét, és az első női nevet, Marie Dentière (1495–1561) protestáns világi teológus és reformációtörténész nevét is.  REFORMATUS.HU A HÉT KÉPE

Bárányfelhők úsznak az Ungvárhoz közeli Palágy­komoróc magyar kor­ mánytámogatással felújított re­for­ mátus temploma fölött az átadás napján, július 15-én.  FOTÓ: NEMES JÁNOS/MTI


| EGYHÁZI ÉLET |

Újabb véres nap Aleppóban A szíriai örmény református közösség elnöke, egyházunk egyik kiemelt közel-keleti partnere, Harout Selimian levélben tájékoztatta a nemzetközi egyházi közösséget a legutóbbi aleppói vérengzésről. Az aleppói Béthel gyülekezet lelkésze, egyben a Szíriai Örmény Református Egyház elnöke a szír kormányhoz fordult nyilvános felhívásában, amelyben állampolgárai és az ártatlan civilek védelmére szólítja fel a hatóságokat azután, hogy a város két legsűrűbben lakott kerületét, Új-Aleppót és Miniant július 14-én több rakétatámadás érte. Az elmúlt nyolc év legvéresebb támadása, amelyet terroristacsoportok indítottak a tartomány nyugati részéből, hat civil életét követelte, és további nyolc embert sebesített meg. A Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniójának szíriai tagegyházát 2017 óta a Magyarországi Református Egyház is támogatja. Legutóbb idén márciusban járt Aleppóban egyházunk küldöttsége Bogárdi Szabó István püspök vezetésével, aki testvéregyházi megállapodást írt alá a közösséggel. A Magyar Református Szeretetszolgálat a szíriai reformátusok helyben maradását támogató vasárnapi iskolák megsegítésére kétmillió forint adományt juttat el a napokban a háború sújtotta országba a Kárpát-medencei reformátusság adományaként.  REFORMATUS.HU

Hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzést indít a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) a 2019/2020-as tanévben is. A képzésre pedagógus szakképzettségű református egyháztagok jelentkezését várják augusztus 22-ig. A négy féléves képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a nevelés és oktatás alapvető elméleti és gyakorlati módszereinek ismerete révén, valamint teológiai és hittanári ismeretek birtokában képesek a református hit- és erkölcstanoktatói feladatok ellátására a közoktatás 1–8. osztályában. Bővebb információ a drhe.hu/hu/felvetelizoknek oldalon olvasható. A képzéssel kapcsolatban a tanulmanyi@drhe. hu címen vagy a +36-52-518-515-ös telefonszámon lehet érdeklődni. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem a 2019/2020. tanévben is várja az alapozó elméleti teológiai ismeretek iránt érdeklődőket. A teológia minor két féléves részismereti képzés nem diplomaszerzésre irányul, hanem a teológia főbb területeibe való betekintést tűzi ki célul. Az érdeklődő református és nem református egyháztagok jelentkezését augusztus 22-ig várják. Bővebb információ a drhe.hu/hu/felvetelizoknek oldalon olvasható. A képzéssel kapcsolatban érdeklődni a tanulmanyi@drhe.hu címen vagy a +36-52-518-515-ös telefonszámon lehet.

ÁLLÁS

Magyarország egyik piacvezető állatgyógyszer- és állateledel forgalmazó vállalata, az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. munkalehetőséget kínál HÁZVEZETŐNŐI munkakörökbe Székesfehérváron. Feladatok: háztartás teljeskörű vezetése (mosás, vasalás, takarítás), alkalmanként nagytakarítás, növények ápolása, bevásárlás, konyhai teendők, alkamankénti ügyintézés. Elvárások: precíz, igényes munkavégzés, rugalmas hozzáállás, önálló munkaszervezés. Előnyt jelent: B kategóriás jogosítvány, középfokú végzettség. Amit kínálunk: bejelentett munkaviszony, teljes állás, versenyképes fizetés, családias légkör, hosszú távú munkalehetőség, igény esetén különálló lakhatás biztosítása. A fényképpel ellátott jelentkezéseket a hr@ alpha-vet.hu címre várjuk, telefonos elérhetőség megjelölésével.

ÁLLÁS

Magyarország egyik piacvezető állatgyógyszer- és állateledel forgalmazó vállalata, az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. munkalehetőséget kínál KERTÉSZ munkakörökbe Székesfehérváron. Főbb feladatok: teljeskörű kertészeti és növénygondozási munka, télen hóeltakarítás, jégmentesítés, kert és parkgondozási feladatok, esetenként anyagmozgatás. Elvárás: befejezett általános iskolai tanulmányok, jó fizikai állóképesség, rendezett életvitel, önálló munkavégzés, megbízhatóság, büntetlen előélet, B kategóriás jogosítvány. Előnyt jelent: szakirányú végzettség, 3-5 év kertgondozási tapasztalat, kertészeti gépek ismerete és használata. Amit kínálunk: versenyképes fizetés, bejelentett alkalmazotti állás, hosszútávú munkalehetőség, azonnali kezdés, igény esetén lakhatás biztosítása. A fényképpel ellátott jelentkezéseket a hr@alpha-vet.hu címre várjuk, telefonos elérhetőség megjelölésével. 2019. július 28.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szénási Jonathan Sándort, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (Baracska–Martonvásár–Székesfehérvár) lelkipásztorát kérdeztük.

1

Hozzájárult a lelkipásztorrá válásához az, hogy lelkészcsaládban nőtt fel? Igen is, meg nem is. A gyerekkori tapasztalatok és a Debreceni Református Kollégiumban átélt ifjúkori lázadás nem igazán kedvezett annak, hogy teológiára jelentkezzek. Sokáig építészmérnöknek készültem, aztán végzősként azt mondtam, hogy elmegyek kamionsofőrnek, mert torkig vagyok az egyházi meg az állami képmutatással is, és egyikben sem akarok részt venni. A fordulat ott jött, ami-

Szénási Jonathan Sándor korábban huszonegy évig volt a kápolnásnyéki református gyülekezet lelkipásztora, idén tölti be a hatvanadik életévét.

kor megtértem. A Nagytemplomban a tanévzáró istentisztelet alatt, függetlenül az ott elhangzottaktól, olyan útmutatást kaptam, hogy jelentkezzek a teológiára. Furcsán fog hangzani, de az elmúlt negyvenkét év egyetlen szolgálatát sem magam választottam, mindenhová úgy rendeltek ki, vagy úgy löktek oda. Viszont ha már ott voltam, megpróbáltam a tőlem telhető legjobban csinálni. Itt mégiscsak visszaköszön a családi háttér, mert szerintem egy lelkészcsaládban felnőtt gyereknek az emberekkel foglalkozásban nehezen behozható előnye van a civil családban felnőttekhez képest.

2

Közben elvégezte az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Zsidó Vallástudományi Doktori Iskoláját is. Miért volt ez fontos önnek? Azon egyre kevesebbek közé tartozom, akiknek fontos, ami a Második Helvét Hitvallásban áll: hogy a Szentírást helyesen megérteni csak annak eredeti 30 Reformátusok Lapja

2019. július 28.

nyelvén lehet, annak a nyelvnek a szelleme szerint, amelyen írták. Szerettem volna megérteni, ezért nekiálltam tanulni. Milyen különbségeket tapasztal a gyülekezeti és a börtönlelkészi szolgálat között? A börtönben rengeteget kell előre dolgozni: engedélyeket intézni, forgatókönyvet írni, de miután lezajlott a program, senki sem foglalkozik vele. A gyülekezeti szolgálatban azt tettem, ami eszembe jutott, viszont utána éveken át számtalan jelentést kellett írni arról, mi történt. A másik lényeges különbség, hogy amíg gyülekezeti lelkészként nekem kellett iparost keresnem, és azon törnöm a fejem, miből tudunk valamit rendbe hozatni, addig bent a börtönben, ha azt látom, hogy mállik a kápolna fala, akkor szolgálati jegyet írok a gazdasági osztálynak, amelyben kérem a hibák javítását és a kápolna kimeszelését, amit néhány nap múlva szépen megcsinálnak az intézeti telepről a munkások. A börtönben a nehezebb körülmények ellenére majdhogynem könnyebb lelkipásztornak lenni, mint a gyülekezetben, mert utóbbiban a lelkésznek félig-meddig gondnoknak is kell lennie.

3

4

Van olyan ige a Bibliában, amely jellemző önre? Az életemben eléggé meghatározó volt, és ma is az, hogy „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4,17). Nagyon jó lenne, ha még többen lennének, akiknek ez fontos. Van valamilyen hobbija? Amikor kisgyerek voltam, nagyon vártam a karácsonyt, mert mindig kaptam egy-két makettet. Máig nagyon kedvelem őket, főleg a tankokat. Az ötvenedik születésnapomra a barátaim megleptek egy Királytigris makettjével. Meghatódva kibontottam, körbenézegettem, és azt mondtam, ha ki tudok venni egyben egy hét szabadságot úgy, hogy itthon sem lesz semmi, ami akadályozna benne, akkor leülök és összerakom. Nos, a Királytigris a mai napig várja, mikor lesz rá egy hetem, hogy ös�szerakjam.  HEGEDŰS BENCE

5


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/30. szám  

Reformátusok Lapja 2019/30. szám