__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2019. JÚNIUS 2.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Hamuból lelki otthonná LÁTOGATÁS AZ ÚJJÁÉPÜLT DESZKATEMPLOMBAN


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

E mai napon is add minekünk kegyelmedet, mely által tartóztass meg, hogy a napnak világosságát a sötétség munkáival meg ne fertőztessük, add bölcsességre tanító szent Lelkedet, építs az igazságnak ismeretében, nevelj az igaz tudományban, hitben, szeretetben minket, hogy mindvégig megállhassunk a te hűségedben, és a mai napon s egész életünkben legyünk a te dicsőségedre szenteltettek.  CZEGLÉDI ISTVÁN (1620–1671)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

14

23

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (szerk@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Magyar református kiskakasok a Felvidéken | György András somorjai lelkészt induló gyülekezeti óvodájukról és bölcsődéjükről kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A konfirmáció értelme | Hajdú Szabolcs Koppány vezércikke

AKTUÁLIS

8. Vasgyári pillérek Diósgyőrben | Látogatás a pünkösdi rádiós istentisztelet helyszínén

INTERJÚ

12. „Folyamatosan küzdenünk kell a jogainkért” | Répás Zsuzsannával beszélgettünk nemzetpolitikáról és a magyarságra váró feladatokról

REFORMÁTUS ÉLET

16. Hamuból lelki otthonná | A romjaiból világméretű összefogással újjáépült Deszkatemplomban jártunk

GONDOLATOK

20. Szavak | Köntös László rovata 21. Gyász és gyógyulás | Faggyas Sándor publicisztikája

EMLÉKEZÉS

23. Elment a lélekmentő | In memoriam L. Molnár István

SZEMLE

24. Átadták a Kölcsey-emlékházat Sződemeteren

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Túri László kígyósi presbiter válaszolt kérdéseinkre 2019. június 2.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VI. 2. VASÁRNAP

A konfirmáció vasárnapja

VI. 3. HÉTFŐ

VI. 4. KEDD

VI. 5. SZERDA 4

STEINBACH JÓZSEF

(41) „Ki ez…” (Mk 4,35–41) Kicsoda számodra Jézus Krisztus? Felnövekedett egy olyan generáció, amelynek ez a kérdés többnyire már nem jelent semmit. Ha pedig mégis, akkor a válasz többnyire igen kétkedő, cinikus, elutasító, esetleg okoskodó, filozofálgató, amelyben Jézus Krisztus neve, ügye csak téma a bölcselkedésre. Ahogyan az Urat, úgy a keresztyén üzenetet és kultúrát is sutba vágják ezek a viszonyulások. Nagy baj lehet még ebből! Az új nemzedék nyilván mindig sokféle módon, nyitottan keresi életének tartalmát, az örökkévaló összefüggéseket – egy határig ez nem is lenne baj. Hogyan segíthetjük őket válaszadásra? Az igaz hitet csakis az Úr ajándékozhatja. Ez személyes hit, amely Jézus Krisztus ügyének érdekében mégis engedelmesen betagozódik a „nem tökéletes”, látható egyház rendjébe. Mit tehetünk mi az isteni cselekvés kegyelmi keretében? Nyilván mi magunk, Isten népe, legyünk hűséges, hiteles életű bizonyságtevők, akkor majd az új generáció is eséllyel és hittel fedezi fel újra ezt a kérdést: kicsoda Jézus Krisztus? Először tehát nekünk kell a teljes feleletet megadnunk. Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Isten Fia, a Megváltó, a mi életünk Megváltója. Te vagy az, aki a mi életünkben hatalmasan szóltál és cselekedtél. Ugyanakkor ma már a hűséges bizonyságtétel, a hiteles élet is kevés. Határozott irány kell: szent, mentő diktátum! Isten valamikor ilyen hitvalló, életmentő parancsok által cselekszik, ahogy a tenger is isteni parancs révén csendesedett le. 5Mózes 17  96. zsoltár (1) „…elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.” (Mk 5,1–20) Nem akarjuk elismerni, mi modern, tudós emberek, hogy milyen valós ez a leírás a gadarai megszállottról. Ma is a megszállottság ezernyi fajtájával küzdünk. Szembesüljünk magával a diagnózissal anélkül, hogy szépítenénk azt! A sír, a halál árnyéka a lakásunk éjjel és nappal (3–4). Semmivel sem lehet megkötni, lekötni, megnyugtatni bennünket (3): tele van az életünk pótcselekvésekkel vagy halálos, ön- és közveszélyes magunkba zuhanásokkal (4). Indulatosságunkban törünk és zúzunk, és a nem látványos rombolás a veszélyes, vagyis az, amikor valaki olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszik (4). Tele vagyunk szándékos pusztító gondolattal (13–14). De gyakran a legjobb szándékunk és önzetlennek feltüntetett „köz-buzgóságunk” is merő önzés. Jézus Krisztusra pedig az elsők között mondunk nemet, zsigerből, miközben ezernyi más megoldás előtt hajbókolunk, kezdve azzal, hogy be nem ismernénk ezt az állapotunkat (6–7). Nem! Ez túl sötét kép rólunk! A gadaraiak földje ezért mindig az elhallgatott túlpart marad (1). De jó, hogy Jézus Krisztus hatalma és irgalma ennek ellenére meglátogatta a gadaraiak földjét! (1) Jézus meggyógyít! Ebben a világban még gyötörhetnek ártó hatalmak, de már nem ezek uralkodnak felettünk. A hívő ember is sok mindennel küszködhet ebben a világban, de akkor is más ország tagja! A hívő ember észhez tért, megtért, megtisztult, és hirdeti az Úr hatalmas szabadítását (15–20). 5Mózes 18  470. dicséret (34) „…hited megtartott téged…” (Mk 5,21–43) A vérfolyásos asszony története túllép az ókori, mágikus csodahit képzeletvilágán. Nem Jézus ruhájának érintése gyógyít, nem is valamilyen „isteni emberből” kiáradó, személytelen erő segít itt, hanem az a hit, amellyel a beteg asszony keresi, megközelíti az élet Urát, a Szabadítót, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Ez a hit Isten ajándéka, amely által ma is minden szükséges segítséget megad nekünk a mi Urunk. Akarata szerint nem mindig gyógyulást ajándékoz, de megváltó segítséget igen (30). Ez a történet túllép a személytelenségen. A mágikus hit személyes, vállalt hitté formálódik. Jézus keresi a gyógyult asszonyt, aki félve előjön, leborul és mindent elmond (33). Személyesen számontart és megtart a mi Urunk. Ez a történet túllép a puszta gyógyuláson. A valóságos hit mindig többet kap Jézustól, mint amit várt volna. Jézus ugyanis mindig többet ad a testi gyógyulásnál, az e világi megoldásnál. Ő megszabadít, üdvözít, megvált. Jézus üdvözítő hatalma átfogja az ember földi és örök sorsát, személyesen, valóságosan – túl minden emberileg erőlködő, hazug babonán. 5Mózes 19  57. zsoltár (3) „…megbotránkoztak benne.” (Mk 6,1–6) Megbotránkozni azt jelenti: elesni, tőrbe, kelepcébe jutni, elbukni. Ez a kifejezés arra vonatkozik, amikor Jézus személyének titkát, istenségét, vagyis a valóságos hit leglényegesebb feltételét vonják kétségbe. A botránkozás a Krisztus-esemény óta kíséri az emberiség történetét, és a keresztyénségen belül is mindig

Reformátusok Lapja 2019. június 2.


| AZ IGE MELLETT |

jelen van. Egy okos, keresztyén értelmiségi szövetségben hallottam, hogy csak a feltámadott Jézusról szólni túl kevés, sablonos: a mai tudós keresztyén értelmiségnek többre van szüksége ennél. Na, pontosan ez a megbotránkozás (3). Mit vallunk mi Jézusról? Jézus valóban próféta volt: hatalmasan szólt, tanított és cselekedett (2) – de ő sokkal több mint főpróféta. Ő a mi főpapunk, aki meghalt és feltámadott értünk, és aki királyként most is uralkodik. Ő a király, ő uralkodik, ő a mi Megváltónk. Ez a mi bizonyosságunk minden forrása ebben a zavart világban. 5Mózes 20  144. zsoltár (8) „…semmit se vigyenek az útra…” (Mk 6,7–13) A tanítványok a szolgálat során ne függjenek senkitől és semmitől, csak Jézus Krisztustól, aki hatalmat adott nekik a szolgálatra (7). Belém hasított a felismerés, hogy mennyi mindentől függünk, miközben követni akarjuk az Urat, szolgálva az ő ügyét. Elkezdtem sorolni magamban ezeket a függelmeket, és abbahagytam, mert arra jutottam, hogy noha a látható egyház rendjében vannak alapfüggelmek, mégis végig kellene gondolni: ki is az első az életünkben, kit követünk, kihez igazodunk, kinek engedünk? Erőtlen a szolgálatunk, mert annyi felesleges dolgot akarunk hordozni az ő követése közben, hogy a lom megtölti az életünket. Az elmúlt nyáron lomtalanítottam. Amikor nekiálltam, arra döbbentem rá, hogy mindent elárasztottak a kacatok. Szinte válogatás nélkül dobáltam ki mindent… Fájt, de kijózanított a felismerés, hogy legszebb emlékeink dokumentumai is szemétté lesznek az idő múlásával. Nem kell semmi, csak az Úr! „…kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,42) 5Mózes 21  83. zsoltár (20) „…Heródes félt Jánostól…” (Mk 6,14–29) Jézus híre (14–15) Heródes királynak korábbi bűnét, Keresztelő János megöletését juttatta eszébe. Aki még nem ismerte fel Jézust igazi valója szerint, az is nyugtalanná válik az Úr közelében saját bűnei miatt, (16). Keresztelő János Isten akaratát képviselve megintette Heródes királyt, mivel Heródes elszerette testvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást. „Nem szabad!” – ennyit mondott a királynak Keresztelő János (18). Ez a baj velünk: ha Isten Igéjét tisztán hirdetjük, abban nemcsak kegyelem van, hanem határozott intés is. Mivel a világ nem szereti a keresztyén üzenet intelmeit, amely szerintük a szabad világban „kiskorúságban tart”, ezért a keresztyén misszió elkezdi kiszolgálni a világot. A képlet ennél persze bonyolultabb, most szándékosan egyszerűsítek. Döbbenetes Heródes alakja, aki tiszteli Keresztelő Jánost, szívesen hallgatja őt. Heródes félelme szinte már istenfélelem, amely elbizonytalanítja a királyt korábbi, hiábavaló életében (20), amikor jön a világ elvárása, a hatalomban maradás kísértése és a testi kísértés, amely aztán mindent visz (21–28). Keresztelő János meghalt a hitéért, Heródes pedig maradt halott életében. 5Mózes 22,1–12  248. dicséret (32) „Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.” (Mk 6,30–44) Az ötezer ember megvendégelésének bevezetésére figyeljünk most. A 30. versben arról olvasunk, hogy a tanítványok visszatértek az első kiküldetésükből. Az Úrtól indulunk, őhozzá érkezünk meg: ez a tanítvány szolgálatának szívverése. A 31. vers tanúsága szerint Jézus észrevette, hogy a tanítványok elfáradtak, amikor visszatértek. Lám, már akkor is olyan sok dolguk volt a tanítványoknak, hogy enni sem volt idejük. Ne emlegesd, hogy sok a dolgod, mert mindenkinek csak napi huszonnégy órája van elfáradni. A mi Urunk tudja, miben vagyunk, de csak ő tudja, mert egyébként a világon senki mást nem is érdekel a saját leterheltséged, bajod, de örömöd sem. Ne is terhelj ezekkel senkit sem. A 32–34. versekből az derül ki, hogy Jézus mennyei hatalma nem csak az ötezrek megvendégelésének csodájában mutatkozott meg. Csoda az is, hogy pihenni mentek a csendes, „embermentes” helyre, és amikor a sokaság utánuk ment, egyedül Jézus volt az, aki ezt elhordozta, sőt megszánta és megsegítette őket. Mi kimerült állapotunkban csak áldatlan módon tudunk másokkal – hát még sokakkal – találkozni… 5Mózes 22,13–29  220. dicséret

VI. 6. CSÜTÖRTÖK

VI. 7. PÉNTEK

VI. 8. SZOMBAT

2019. június 2.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

lesz, a munkatársak képzését évekkel ezelőtt elkezdtük. Az egész gyülekezet készül a Kiskakas Bölcsőde és Óvoda indulására. Már most is intenzív munkát végzünk a gyermekek között. Kiskakas? Igen, hiszen a templomunk tetején van egy nagykakas. Továbbá mindenki számára ismerős A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mese, amelyben van egy öntudatos és pimasz kiskakas, aki még a török császártól sem fél. Ezt a mentalitást szeretnénk az óvodán keresztül a somorjai magyar közösségben képviselni és átadni. Milyen lesz ez a kiskakas? Református? Magyar? Mindkettő? A gyülekezetünk fogja fenntartani az óvodát, de nem csak református családok gyermekeinek. Kifejezetten magyar intézmény leszünk, és Somorja esetében ezt a két dolgot nem érdemes különválasztani, mert Somorján mi vagyunk az egyetlen történelmi közösség, amely tisztán magyar, ez pedig felelősség. Úgy érezzük, menedéket, műhelyt kell adnunk annak, ami Somorján magyar. A Felső-Csallóközben élő gyülekezet vagyunk, tudatosan erre rendezkedtünk be. Ezt mi úgy hívjuk: végvári identitás, ennek része az intézmény indítása, mert küldetésünk, feladatunk a családok gondozása. Vagyis nem fogjuk – és nem is akarjuk – elválasztani, hogy magyar vagy református az óvoda, hanem ahogy a test és a lélek összekapcsolódik, úgy szeretnénk, hogy lelkében református, testében-nyelvében magyar legyen az intézmény.

Magyar református kiskakasok a Felvidéken Bölcsődét és óvodát épít a felvidéki Somorja református gyülekezete. A gyermekekkel már most is foglalkoznak egy nem hivatalos, de kvázi óvodai program keretében. A HEGEDŰS MÁRK 2020 szeptemberében induló intézményben kurucos lesz a mentalitás, a magyar Himnuszt is megtanítják majd a gyerekeknek. György András somorjai lelkészt kérdeztük a részletekről. Miért döntöttek az óvodaépítés mellett? Ennek három oka van: egyrészt bibliai, hiszen azt olvassuk a Szentírásban, hogy „neveld a gyermeket a neki megfelelő módon” (Péld 22,6). A 16. században a somorjai gyülekezet több iskolát tartott fenn. Gyülekezetünk komolyan veszi ezt a reformátori hagyományt. 2016-ban, amikor elfogadtuk az egyházközségünk hosszú távú cselekvési tervét, úgy döntöttünk, vállaljuk egy oktatói-nevelői intézmény szervezését és elindítását. A harmadik ok pedig tulajdonképpen maga a lehetőség, hogy mindehhez most igénybe vehetjük a magyar kormány óvodafejlesztési programját. Gyerekek vannak-e? A demográfiai mutatók alapján úgy látjuk, lesz igény az intézményünkre a gyülekezetben, illetve Somorján és a környéken is. A bölcsődében harminc, az óvodában negyvenöt férőhely 6

Reformátusok Lapja 2019. június 2.

Éneklik majd a magyar Himnuszt az óvodában? A szlovák törvényhozásnak a magyar Himnusz éneklését tiltó, de időközben visszavont rendelkezése nem gyakorolt ránk különösebb nagy hatást, biztosak voltunk benne, hogy sem a gyülekezet, sem a tervezett intézményünk életét nem fogja befolyásolni. Nálunk a vasárnapi istentiszteleten és ünnepekkor is a liturgia része a magyar Himnusz, amelyet az óvodában is énekelni fogunk. Itt, a Felső-Csallóközben vagyunk annyira kurucok, hogy ne hasson ránk az ilyen jellegű próbálkozás.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA ÖTVENHÉT SZÁZALÉK Somorja Pozsonytól húsz kilométerre található, a FelsőCsallóközben, Nyugat-Szlovákiában. 1941-ben a település 98 százaléka magyar volt, 2011-ben ez az arány 57 százalékra csökkent. Somorja neve Szűz Mária latin nevéből (Sancta Maria) alakult át. A református templom műemlék, a 13. században épült, a 18. század végén kapták meg a kálvinisták.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A konfirmáció értelme A szerző vértesaljai esperes

– Nem emlékszik rám, tiszteletes úr, ugye? – Nem, valóban nem, de ne haragudjon érte – válaszolta az idős lelkész a hozzá odalépő, meglett férfinak. – Dehogy haragszom, hiszen húsz éve konfirmáltam önnél, azóta nem is jártam templomban… De most nagyon megörültem, hogy ös�szefutottunk, mert szeretném megköszönni azt az Igét, amelyet húsz éve a konfirmációkor kaptam, ugyanis megmentette az életemet! – szólt a felelet. A férfi elmesélte, hogyan csúszott szét teljesen magabiztos, fellengzős élete. Amikor azonban a síneken állt, és feltűnt a távolban a vonat, amelytől élete bajának megoldását várta,

Ma fel kell tudnunk mutatni a világnak, hogy a keresztyénség soha sem volt passzív, önmagáért való, zártkörű klub. Mindig formáltuk a környezetünket, és mindig Isten Igéje volt, ami erőt adott a hithőseinknek és az egyszerű embernek is. Ott, ahol ilyen gyülekezeti közösségek vannak napjainkban is, nem kell magyarázni a már ismert tételmondatot: hiszem, hogy van értelme a konfirmációnak!

hirtelen eszébe jutott – maga sem tudja, honnan – a konfirmációs igéje, és egyszerűen nem tudta megtenni… Azóta már megpróbálta újraépíteni az életét, de sokkal nagyobb alázattal, mint előtte. Nem a hatásvadászat a célom a fenti sorokkal, egyszerűen csak nem találok jobb történetet ennél a megtörtént esetnél arra, hogy alátámasszam tételmondatomat: hiszem, hogy van értelme a konfirmációnak! Hiszem ezt annak ellenére, hogy elkeserítő a valóság, ha a világi „befektetett energia – megtérülés” bűvös szemüvegén keresztül vizsgálom a konfirmációt. Mert rengeteg energiát szánunk a konfirmandus korosztályra, sőt, általában a hitoktatásra, vannak helyek, ahol még jól is végzik ezt a munkát, de az eredmény elhanyagolható. Legalábbis akkor, ha azt várjuk tőle, mint amit háromszáz éven át jogosan elvárhattak az aktuális korban élő gyülekezetek: hogy a konfirmandusaink, fiataljaink megmaradjanak a gyülekezetben. A mi szempontunkból jogos az elvárás, ha már annyit dolgoztunk velük. Csak éppen

az a tény marad ki ebből a képletből, hogy eltelt háromszáz év: nem biztos, hogy egy mai tizennégy éves olyan lelki, szociális helyzetben van, mint századokkal korábban élő elődje. Azt hiszem, el kell jöjjön az ideje annak, hogy újrafogalmazzuk elvárásainkat a konfirmációval kapcsolatban, de ez nálam csak a fenti tételmondattal együtt értelmezhető: hiszem, hogy van értelme a konfirmációnak! Hiszem, de nem magunk miatt, nem azért, mert mi, az egyház olyan jól csináljuk, hanem azért, mert ott áll az isteni ígéret, amely évezredek óta hívja életre a hívők seregeit: „az én igém (...) nem tér vissza hozzám üresen…” (Ézs 55,11) Ezért van értelme minden olyan találkozásnak, amelyben a lelkész vagy a hitoktató igeszólóként van jelen. Keresztyén civilizációban élünk, amelyben minden modern társadalmi vívmány – iskola, kórház, szegénygondozás, elesettek felkarolása, szociális háló, tudományos nyitottság – születésénél bibliai gondolatok bábáskodtak. Mára ezeket elértük itt, Európában. Ma fel kell tudnunk mutatni a világnak azt, hogy a keresztyénség soha sem volt passzív, önmagáért való, zártkörű klub. Mindig formáltuk a környezetünket, és mindig Isten Igéje volt az, ami erőt adott a hithőseinknek és az egyszerű embernek is. Ott, ahol ilyen gyülekezeti közösségek vannak napjainkban is, nem kell magyarázni a már ismert tételmondatot: hiszem, hogy van értelme a konfirmációnak! De még ebben az esetben is állítom, hogy nem lehet ugyanaz az elvárásunk ma a fiatalokkal szemben, mint az elmúlt évszázadokban. Lehet, hogy most abban tudjuk hitelesen megmutatni a hitünket, hogy újrafogalmazzuk elképzelésünket a konfirmációról, és merünk nyitottak lenni új értelmezésekre, ha kell. Mert a lényeg: Isten Igéjének jelenléte, elhangzása. A forma, amely egy meghatározott korban született, kevésbé lehet döntő. Ha a konfirmáció a hit, nem pedig az egyházi elvárások megerősítésének alkalma, akkor szabadok vagyunk a kínzó kérdéstől, hogy van-e értelme ennek. Hogyne lenne! Toljon, taszítson ez minket abba az irányba, hogy egyre felkészültebbek, igényesebbek, korszerűbbek, hitelesebbek legyünk akkor, amikor Isten Igéjét a szánkra vesszük! Ez a mi részünk, amit nekünk kell megtenni, hogy a jelenkorban is betölthessük küldetésünket.  2019. június 2.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Vasgyári pillérek Diósgyőrben A fellendülő diósgyőri kohászat hívta életre az 1920-as években a miskolc-diósgyőr-vasgyári református gyülekezetet, hiszen a munkások adták a közösség gerinHEGEDŰS MÁRK cét. A rendszerváltozást követő privatizáció és hanyatlás azonban a közösség életén is meglátszott. Néhány éve úgy tűnt, be kell zárni a templomot. Mára újra élettel teltek meg az omladozó falak: vannak konfirmandusok, akik határozottan vallják, hogy szeretnének ehhez a gyülekezethez tartozni a jövőben is. A miskolci templomból pünkösdvasárnap istentiszteletet közvetít a Kossuth Rádió. A gépgyártás és a kohászat sokaknak adott munkát Diósgyőrben, a munkások és családjaik megtöltötték a templomot. Azonban ahogy hanyatlott, majd bezárt a gyár, az egyházközség is elnéptelenedett. Csak tizenöten voltak az első istentiszteleten – idézi fel Antal Mariann lelkipásztor, aki hét éve érkezett Diósgyőrbe. Akkor az volt a kérdés, hogy sikerül-e közösséget, élő gyülekezetet kovácsolni az 1927-ben épült diósgyőr-vasgyári templom köré, vagy be kell zárni.

ÁLDATLAN KEZDETBŐL NÖVEKEDÉS Amikor a lelkésznő megérkezett, a parókia lakhatatlan volt, térdig állt a szennyvíz, és – ahogy fogalmaz –, „patkányok úsztak benne versenyt”. Mára felújították, a lelkészcsalád már ott él, a közösség pedig bővül. Vannak visszatérő tagok is, mint Bató Dezső. – Öt-hat éve jöttem el újra a gyülekezet8

Reformátusok Lapja 2019. június 2.

be, a család minden tagja ide jár, kötődünk ehhez a helyhez – mondja a presbiter. A gyarapodás szerinte jól látszik abból, hogy az imaterem a téli időszakban már szűkösnek bizonyul.

SZERETNÉK FELÚJÍTANI A TEMPLOMOT Ottlétünk alatt előkerül egy régi fotó a közösség fénykorából, amelyet megnézve még inkább érthetővé válik, hogy a diósgyőriek szeretnék felújítani templomukat. Omladozik a vakolat kívül is, belül is, a torony órája régóta nem jár, az egész szerkezet rozsdás, és a tetőszerkezettel is gondok vannak. Utóbbira utalnak a templom belsejét látványban erősen meghatározó fémszerkezeti elemek, a hatalmas, vasgyári gyülekezethez méltó vaspillérek is. Mint kiderül, a tartópilléreket az egykori kohászat és gépgyár munkatársai, a gyülekezet tagjai készítették, aztán beépítették a megroggyant templomba.

FÁT ÜLTETNEK A KONFIRMANDUSOK Az épület udvarán számos tuja és fa áll – az egyiket Bató Dezső ültette évtizedekkel ezelőtt, amikor konfirmált. A szokás máig megmaradt a gyülekezetben. Az eredmény pedig olyannyira látványos, hogy alig vettük észre a magasra kúszó fenyők között megbúvó vasgyári templomot, pedig a fák között megbújó lelki hajlék hamarosan főszerepet kap a június 9-i, pünkösdi istentisztelet-közvetítéskor. A presbiter azt mondja, nagyon örül, hogy bemutatkozhatnak a rádióban. Hasonlóképp vélekedik Bekéné Gattyán Ilona hitoktató is, aki örül, ha láthatóvá válik, hogy néhány pici magból az évek alatt erős, gyümölcsöző fák nevelkedtek. Utóbbival Tóth Bulcsú


| AKTUÁLIS |

„Örülök, ha láthatóvá válik, hogy néhány pici magból az évek alatt erős, gyümölcsöző fákat tudtunk nevelni” – mondja Bekéné Gattyán Ilona hitoktató.

A hatalmas, vasgyári gyülekezethez méltó vaspilléreket az egykori kohászat és gépgyár munkatársai, a gyülekezet tagjai készítették, aztán beépítették a megroggyant templomba – tudjuk meg Bató Dezső presbitertől.

is egyetért – ő azt mondja, a gyülekezet legfőbb erőssége, hogy egymásra figyelő, egymásnak segítő csapatot alkotnak. – Ez jó érzéssel tölt el engem, és szerintem a többieket is – mondja a fiatalember. Mindez nagyon fontos a mai világban – teszi hozzá Bulcsú édesapja, Tóth Endre. – A társadalomban gyenge az összetartó erő, ezért is fontos a gyülekezet – véli a férfi. A tavaly konfirmált Beke Ilona Anna számára a közösség összetartását, összetartozását jelentik a közös úrvacsorák. – Jó, hogy már részt vehetek ebben – vallja meg.

ÉLMÉNYSZERŰVÉ TENNI A TÖRTÉNETEKET A növekedés és jövő elképzelhetetlen lenne fiatalok nélkül: a diósgyőri reformátusoknak most nyolc konfirmandusuk van. Antal Mariann lelkész szerint nagy dolog, hogy folyamatosan vannak konfirmandusaik, mivel a gyülekezetnek nincsen saját iskolája. A fiatalok a gyülekezethez tartozó családok gyermekei. – Egyikük sem azért jött, mert kötelező lett volna neki – szögezi le a lelkésznő. Az ifi szintén nyitva áll a fiatalok előtt –

Valkai Enikő társával együtt még egy nagy helyiséget felújított az épületben: büszke rá, hogy a termet oktatóhelyként, konferenciateremként is tudja használni a gyülekezet.

Antal Mariann büszkén meséli, hogy végre el tudták indítani a fiatalok alkalmát is. – Kéthetente tartjuk szombaton délutánonként az alkalmakat, Püspöki Péter drámapedagógus segít abban, hogy élményszerűvé tegyük a bibliai történeteket a fiatalok számára – osztja meg a lelkésznő.

NEM KIKONFIRMÁLNI AKARNAK A konfirmációra készülő kamaszok közül Agócs Zsanett, Szabó Kitti, Molnár Márk, Beke János és Beke András válaszolt kérdéseinkre. Egybehangzóan állítják: nem félnek a vizsgától, sőt többen kifejezetten várják azt. – Örülök, hogy megmutathatom a hitemet a gyülekezet és Isten előtt is – mondja egyikük. Az egyik fiúnak meghatározó volt a felkészülés során, amikor arról tanultak, hogy Isten a bűnösöktől sem vonja meg a szeretetét. – Mindannyian bűnös emberek vagyunk, ez megnyugvást ad nekem is – teszi hozzá a beszélgetésben. Fontos nekik a gyülekezethez tartozás, és többen is kiemelték, mennyire komolyan veszik, hogy konfirmáció után is megőrizzék a hitüket és templomba járjanak. 2019. június 2.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

A diósgyőri konfirmandusoknak fontos, hogy a gyülekezethez tartoznak. Többen is kiemelték, mennyire komolyan veszik, hogy konfirmáció után is megőrizzék a hitüket és templomba járjanak.

A POZITÍV ERŐ – A pünkösd csodája nagyon nehezen tanítható – mondja Bekéné Gattyán Ilona hitoktató, aki elmondja ugyan a pünkösdi történetet a gyerekeknek, de szerinte ennek ismerete kevés a megértéshez: „A Szentlelket meg kell érezni.” Úgy véli, a világban a pozitív és jó erőként működő dolgok Isten munkájára utalnak, azaz a Szentlélekre. Ezt az erőt érzi a diósgyőr-vasgyári gyülekezet életén is, ahogyan néhány év alatt talpra állt és megerősödhetett a közösségük. Nagylánya már konfirmált, két fia most készül. – Itt nem lehet másról szó, mint a Szentlélek munkájáról! – hangsúlyozza az édesanya.

TELJENEK MEG ÚJRA A TEMPLOMOK

– Ahhoz, hogy a református templomaink újra megteljenek, feltétlenül szükség van arra, hogy a következő generáció hitben élő, az istentiszteleteket látogató felnőttekből álljon, ehhez pedig már az iskolában és a gyülekezeti hitoktatásban is segíteni kell őket – véli Bekéné Gattyán Ilona, a templomhoz közeli Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda egyik hitoktatója. A fiatalokra különösen figyelnek a gyülekezetben: a közelmúltban gyereknap alkalmából trambulint állítottak fel a templom udvarában, de fagyival is várták az ünnepelteket.

ADOMÁNYHÁZUK IS VAN Egy, az önkormányzattól használatra megkapott épületben adományház kialakításán dolgozik a miskolc-diósgyőr-vas10 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

gyári református gyülekezet. A programért Valkai Enikő, az egyházközség alkalmazásában álló közfoglalkoztatott felel. Az elgondolás szerint az adományházban ki-ki leadhatja azt a háztartási eszközét vagy olyan egyéb tárgyát, amelyre már nincs szüksége. Használt tévé, kávéfőző, tányérok, szekrények, ruhák egyaránt várják itt új gazdáikat. Az adományokat elsősorban miskolci lelkészeken keresztül juttatják el a családokhoz. Valkai Enikő társával együtt még egy nagy helyiséget felújított az épületben: büszke rá, hogy a termet oktatóhelyként, konferenciateremként is tudja használni a gyülekezet. A felújított konferenciateremben tartottak már például a digitális szakadék csökkentését célzó képzéseket, illetve vannak református lelkészeknek szervezett képzéseik, összejöveteleik is.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA


| INTERJÚ |

KISS SÁNDOR

– Sokat tettünk azért, hogy a magyar reformátusság és a magyar nemzet határok feletti összetartozása személyesen is átélhető legyen mindenki számára, éljen bárhol a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban – hangsúlyozza Répás Zsuzsanna, aki szerint ezért minden generációnak és mindenkinek személy szerint is meg kell küzdenie. A Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának vezetőjével, a Magyarországi Református Egyház zsinati képviselőjével a május 18-i debreceni egységnapon az újabb nagy találkozás és a közelgő nemzeti összetartozás napja apropójából beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. június 2.


| INTERJÚ |

„Folyamatosan küzdenünk kell a jogainkért” Tíz év után ismét közel tízezer magyar református gyűlt össze itt szerte a hazából. Honnét jutottunk idáig? A kommunizmus idején nemhogy nem volt állami nemzetpolitika, hanem egyenesen tagadni próbálták a külhoni magyar nemzeti közösségek létét. Akkoriban az anyaországi és a külhoni magyarok között csak személyes kapcsolatok voltak, amelyeket néhány elkötelezett ember, közöttük református lelkipásztorok ápoltak sokszor titokban, személyes kockázatot is vállalva. Aztán jött a rendszerváltozás és a nemzetpolitika szimbolikus indulása, amely Antall József híres kijelentéséhez köthető, miszerint ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke. Ezzel elkezdődött az a folyamat, amelynek köszönhetően – kisebb-nagyobb zökkenőkkel – mára eljutottunk odáig, hogy nemcsak lélekben, hanem közjogilag is megélhetjük a magyarság egységét, hiszen már nincs akadálya annak, hogy minden magyar, bárhol éljen is a világon, magyar állampolgár legyen. Hol a helye ebben a folyamatban a magyar reformátusok tíz évvel ezelőtt megújított egyházjogi egységének? Gulyás Gergely miniszter az egységnapot megelőző zsinati ülésen azt mondta, a református egyház irányt mutatott a magyar államnak. Az imént vázolt folyamatból kiemelném a magyar állampolgárság megadásáról szóló 2004. december 5-i népszavazást. Ez fordulópontot jelentett a történetben, és nem csak negatív hatása volt. Mert bár a külhoni magyarság cserbenhagyásként élte meg a referendum sikertelenségét, az arculcsapásnak is tekinthető eredmény azonban az anyaországban felrázta az embereket. Kapcsolatépítési hullám indult a határon túl élő magyar közösségekkel, és ebben a református közösségek élen jártak. Márpedig ha a társadalomban elindul egy ilyen természetes folyamat, az olyan szövetet hoz létre az emberek között, amelyre aztán az állami politika is építhet. E szempontból tehát a református egyház igenis úttörő szerepet játszott, hiszen a hétköznapi ember számára is természetessé és megélhetővé tette a nemzeti összetartozás érzését. Vajon az is következik ebből, hogy ma már másként szavaznának az emberek? Ne felejtsük el, hogy a 2004. december 5-i népszavazás szomorú eredményéhez nem csak az azt megelőző szégyenletes kampány járult hozzá, hanem a több mint negyven évig tartó agymosás is. A második világháború után fölnőtt két generáció, amelyek tagjai – ha otthon nem hallottak róluk – nem is tudtak a külhoni

magyarok létezéséről. Emlékszem, az iskolai történelemkönyvem nyúlfarknyi bekezdésben intézte el a trianoni történetet. Annak pedig, hogy utána mi lett a sorsa az utódállamokba szakadt magyar közösségeknek, egy mondatot sem szentelt. Nem hányhatjuk tehát az emberek szemére, hogy nem tudták átélni a referendum tétjét. Azóta viszont sokat változott az anyaországi köztudat, köszönhetően annak, hogy nemcsak közjogilag, illetve nemcsak a személyes és szervezeti kapcsolatok terén, hanem az oktatásban és a médiában is az őt megillető helyre került a külhoni magyarok ügye. Ezért biztos vagyok benne: ma már nem születne a tizenöt évvel ezelőttihez hasonló, elkeserítő eredmény. A pár hete megkezdett külügyminisztériumi munkájáról talán korai lenne kérdezni. Ám előtte évekig a Magyar Művészeti Akadémia nemzetközi és külhoni kapcsolataiért felelt. E beosztásában hogyan tudta szolgálni a magyar összetartozás ügyét? A cél az, hogy külhoni nemzettársainknak az élet bármely területén ugyanolyan teljes értékű magyar életük lehessen, mintha az anyaország határain belül élnének, és ugyanúgy hozzáférhessenek a kulturális javakhoz is. Vigyünk hát olyan kiállításokat, rendezvényeket, előadásokat a határon túlra, amelyekkel megmutatjuk a magyarországi művészetek legújabb eredményeit, és a külhoni művészek is mutatkozhassanak be Magyarországon. Nagyon örülök, hogy az utóbbi években több határon túli kezdeményezés is Kárpát-medencei összművészeti találkozóvá vált – például a Kolozsvári Magyar Napok –, ahol minden nemzetrész megmutathatja magát, és ahová akár Budapestről is érdemes bárkinek közönségként csatlakoznia. Tavaly óta az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) végrehajtó bizottságának elnöke. Mik a tapasztalatai? E szervezetnek valamennyi európai protestáns és ortodox egyház a tagja, így több törésvonalat is át kell hidalnunk az ott folyó munka során. A tagegyházak között ott van a hagyományos protestáns–ortodox megosztottság, de a közép-európaiaknak és a nyugat-európaiaknak sem könnyű megtalálniuk a szót egymással. Keresztyén mivoltunk ellenére is másként látjuk a jelen problémáit, így nagyon nehéz megtalálunk a hitünkből fakadó közös válaszokat ezekben a sokszor éles társadalmi vitákban. Melyek a legnehezebb kérdések? Ma a bevándorlás megítélése választja el egymástól Nyugat- és Közép-Európát. Ennek oka nemcsak az, hogy e társadalmak más 2019. június 2.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

elvi alapokon állva közelítik meg a problémát, hanem az is, hogy más az élethelyzetük, a mindennapi tapasztalataik. A nyugatiaknak már együtt kell élniük a migrációs hátterű közösségekkel, míg a keletiek szeretnék elkerülni ezt. A két fél tehát másképp látja és másképp éli meg a valóságot, ezért másféle következtetéseket von le. Emiatt jelenleg roppant nehéz úgy elképzelni a közös jövőnket, hogy az mindkét félnek elfogadható legyen. Melyek azok a bizonyos elvi alapok? A legnagyobb problémát a keresztyén hit kiüresedése jelenti, mert ez a hagyományos értékek viszonylagossá válásához, így a kapaszkodók, végső soron az önazonosságunk elvesztéséhez vezet. Nyugat-Európában sajnos jóval előrébb tart ennek a liberális korszellemnek a térhódítása, mint nálunk. Ráadásul úgy tűnik, ők megadták magukat e folyamatnak, mi pedig próbálunk küzdeni ellene. Mégis mit tehetünk ebben a helyzetben? Ha nekünk, közép-európaiaknak – azon belül magyar reformátusoknak – erős az identitásunk, az a küldetésünk, hogy ezt megmutassuk a nyugatiaknak is. El kell mondanunk: nekünk ez ad erőt a mindennapokban és a jövőre tekintve is, és nem mellesleg ez segít tisztán látni a bonyolult kérdéseket. Egyfajta figyelmeztetés a feladatunk, de a helyzetet látva nem vagyok túl bizakodó a sikerünket illetően. Ha a kontinensünk nyugati és keleti felét megosztó kérdésekről beszélünk, szólni kell például az azonos neműek házasságának kérdéséről is. Ez előjön a CEC fórumain? Nem, és ennek – véleményem szerint – legfőbb oka az ortodoxok jelenléte. A nyugati egyházak – ahol az azonos neműek házassága bizony sok helyen elfogadott – az ortodoxok biztosra vehető tiltakozása miatt nem vetik fel a kérdést. Ez nemcsak azért szerencsés, mert mi sem szeretnénk szembesülni ezzel a kérdéssel, hanem azért is, mert az egymásra való odafigyelést, az egymás véleményének, alapvető értékeinek a tiszteletben tartását jelenti. Ez a szemléletmód biztosíthatja az együtt munkálkodás feltételeit. Az úzvölgyi katonatemető önkényes átalakítása, az ukrán nyelvtörvény, a szlovák himnusz- és zászlótörvény, a kárpátaljai iskolafinanszírozás megoldatlansága, a romániai kárpótlás ellentmondásai, a terrorváddal bebörtönzött székely fiatalok, a kettős állampolgárság szlovákiai és ukrajnai tiltása, a székely autonómia megtagadása... Az átgondolt és áldozatkész magyar nemzetpolitika, valamint a határozott magyar diplomáciai kiállás ellenére a határon túli magyarságot még ma is folyamatos jogsértések érik. Mi az oka ennek a kettősségnek? Mindegyik szomszédos országban vannak olyan erők, amelyek veszélyforrásként tekintenek az ott élő őshonos magyarságra, és folyamatosan próbálják szűkíteni a jogait, lehetőségeit. E 14 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

támadások nem fognak megszűnni, ezért ébernek kell maradnunk, folyamatosan küzdenünk kell a jogainkért. Hogy ez sikeres legyen, a mindenkori magyar államnak nemcsak a külhoni közösségek támogatása a feladata, hanem az is, hogy olyan viszonyt próbáljon kialakítani a szomszédos országok kormányaival, amely kölcsönös érdekké teszi a korrekt együttműködést. Világossá kell tennünk: ennek egyik feltétele az, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak a külhoni magyar közösségeknek. És ha ez megvalósul, ők is számíthatnak ránk a törekvéseikben. Vannak jó példák, hiszen a szerbekkel nagyon jó együttműködést sikerült kialakítani, amelynek sok eredménye van a nemzetpolitikában, de a kétoldalú kapcsolatokban is. Reménykeltő az is, amilyen gyorsan a szlovák himnusztörvény ügye megoldódott. Jól mutatja az ellentétes erők küzdelmét, hogy ez a törvény bár megszülethetett, a közös kiállásnak, elsősorban a felvidéki magyarság saját jogaiért való kiállásának, valamint a magyar kormány egyértelmű támogatásának és a szlovák kormánnyal korábban kialakított jó viszonyának köszönhetően rövid úton rendeződött a kérdés. Mi a helyzet az ukránokkal és a románokkal? Ami Ukrajnában történik, az érthetetlen. Nem tudjuk, hova vezet. Azt reméljük, az új vezetőség józanabb politikát folytat majd, így könnyebben szót érthetünk velük. Erdélyben azért vannak sikerek, és persze veszteségek is. A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot például széles körű ös�szefogással, következetes kiállással meg tudtuk menteni. Az egyháznak visszaadott, majd tőle újra elvett sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium esetében sajnos erről nem beszélhetünk. Egészen abszurd, de a jelenkori Romániát jól jellemző történet ez. Egy biztos: itt is folyamatos harcra kell készülnünk, és ebben a küzdelemben Magyarországnak határozottan ott kell állnia az erdélyi magyarság mögött. A következő tíz évben hogyan látja a magyar református egység és a magyar nemzetpolitika feladatait, fejlődésük irányát? Az utóbbi időben sokat tettünk azért, hogy a magyar reformátusság és a magyar nemzet határok feletti összetartozása személyesen is átélhető legyen mindenki számára, éljen bárhol a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban. Azt szeretnénk, hogy ez fontos legyen a magyarországiaknak is, és természetes legyen a külhoniaknak is. Ezért azonban minden generációnak és mindenkinek személy szerint is meg kell küzdenie. Az a feladatunk, hogy ennek biztosítsuk a legkülönfélébb feltételeit. Mindenki a saját helyén, a saját lehetőségei szerint tud dolgozni ezen. A magyar nemzetpolitika például úgy, hogy segít megteremteni azokat az intézményeket, azokat a kis magyar világokat, amelyekben az utódállamok területén is teljes magyar életet élhetnek külhoni testvéreink. Aki pedig ma Debrecen utcáin sétál, át tudja érezni, mit tud a mi egyházunk hozzáadni ehhez.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Egy festőművész balesetet szenvedett, belerohant valaki az autójába. Agyrázkódás érte, de nem vette komolyan a koccanást, és továbbhajtott a műhelyébe. Este már érezte, hogy pihennie kell, mert rosszul lát, a feje is fáj. Másnap elment kivizsgáltatni magát. Akkor derült ki, hogy teljesen elvesztette a színérzékelését. A hatvanöt éves festő, aki egész életét a művészetnek szentelte, most már csak feketében, fehérben és piszkosszürkében látta a világot. Borzasztó trauma. Ennél sokkal kisebb problémák miatt is öngyilkosságra gondolnak emberek. Amikor rájött, hogy nem reménykedhet abban, hogy állapota visszafordulhat, ő is mély depresszióba esett. Meg akart halni, mert amit a világból látott, az undorítóan más volt, mint amit előtte megszokott. Azután mégis akart és küzdött, és mindent megpróbált. Órákig nézte, szuggerálta a zöld füvet, hogy újra lássa a zöldet, a narancsot, hogy sárga legyen ismét. Nem sikerült. Művésztársai arra ösztönözték, hogy felejtse el a színeket. Nem is tudta már vis�szaidézni azokat. Álmában és a képzeletében sem látott többé színeket, lassan el is felejtette, milyenek is voltak. Lehet ezt így kibírni, elviselni, elfogadni? Lehet, de nem könnyű. A festő olyan agysérülést szenvedett, még talán kisebb stroke is érte, hogy a színérzékelése visszafordíthatatlanul eltűnt, színvak lett. Túlélte. Felülemelkedett. Mi adott neki erőt? Hogyan lehet ilyen veszteséggel, a megszürkült valósággal együtt élni? Hogyan lehet elfogadni és vállalni? Családja és barátai arra biztatták, hogy fessen fekete-fehérben. Megpróbálta. Belefestette minden dühét és keserűségét, és a képek hátborzongatóan sötétek lettek. Később aztán megszelídültek a vonalak. Egészen különleges képek születtek, amelyekkel népszerű lett. Ebben az állapotában sokkal élesebben látott, ezért a formák és alakok körvonalai határozottak lettek. Sötétben és éjszaka még jobban látott, mint valaha. Belevetette magát a munkába, szinte megszállottan dolgozott. Évek alatt lassan hozzászokott ahhoz a tényhez, hogy művészetének új fejezete kezdődött el. Újfajta kreativitással dolgozott tovább. Jó képek születtek. Történetét egy amerikai ideggyógyász, Oliver Sacks írta le az Antropológus a Marson című könyvében, A színvak festő esete című fejezetben (Osiris Kiadó, Budapest, 2004). A szerző azt igazolja, sőt bizonyítja, hogy a hiányosságok, betegségek és rendellenességek paradox módon rejtett erőket mozgósítanak, és fejlődési lehetőségeket hoznak felszínre az ember életében. Nekünk van-e ekkora hitünk? 

IMÁDKOZZUNK!

Fiataljainkért, gyermekeinkért imádkozunk most, Urunk. Értük, akik készen kaptak minket, szülőket, és mi sokszor nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy születésükkel eljött az idő, hogy újra tanulópadba üljünk. Nem kapunk újra osztályzatot, hanem ők maguk lesznek az élő bizonyítványok. Urunk, könyörülj rajtunk, hogy mi, felnőttek ne okozzunk sérüléseket nekik önző, éretlen élethajszolásunkkal! Könyörülj, hogy ha kell, tudjuk magunkat, szükségeinket háttérbe helyezni, hogy az ő kis életükben jelen lehessünk, így mutatva fel téged, mint Mennyei Atyát, aki mindig velünk vagy. Könyörülj rajtunk, hogy gyermekeink ne annak legyenek bizonyítékai, hogy nagyra nőtt gyermekek vagyunk csupán, akik képtelenek szeretni, megbocsátani, hinni. Áldd meg népünket boldog keresztyén családokkal! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Felébresztették Keresztyének körében különösen kedvelt történet a heti olvasmányaink között megtalálható szakasz, amelyben Jézus lecsendesíti a tengert (Mk 4,35–41). A közkedveltség egyik oka lehet, hogy sokan képletesen értelmezik a történetet: a tengert azonosítják az élettel, azaz ha átcsapnak fejünk felett a hullámok, nem kell félnünk, mert Jézus hatalmával le tudja csendesíteni életünk viharait. Ez a történet azonban egészen másról szól. Az Isten Fia, aki János evangéliuma szerint ott volt a teremtéskor (1,3), most nem tesz mást, mint teremtői hatalmánál fogva ráparancsol a teremtett világra, a szélre és a tengerre (Mk 4,39). A tanítványok számára a vihar óriási krízishelyzet, mert tehetetlennek érzik magukat és féltik saját életüket. Eközben Jézus alszik. Nem tehetnek mást, mint hogy felébresztik az Urat, sőt, szinte vádlón nekiszegezik a kérdést: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (4,38) Miután Jézus lecsendesíti a tengert, visszakérdez: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” (4,40) A tanítványok nem értik őt. Akkor sem értik, amikor a Gecsemáné kertjében Jézusnak kell ébresztgetnie a tanítványokat: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (14,38) Nem fogják fel, hogy most jön csak az igazi, a viharnál sokkal nagyobb veszély, mert „eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe” (14,41). Az ártatlan Bárányt elfogják, kihallgatják, megostorozzák és kereszthalált hal. Három napig alszik a föld gyomrában, hogy harmadnapra felébressze őt az Atya. Ez a mi életünk és keresztyén hitünk reménysége. Fogadjuk meg Pál apostol intését: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14)  SZETEY SZABOLCS

2019. június 2.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Hamuból lelki otthonná

Az idősebb miskolciak többsége nehéz szívvel emlékezik vissza 1997. december 4-re: aznap éjjel gyújtotta fel valaki a belvárostól nem messze, a Tetemvár oldalában magasodó, emblematikus Deszkatemplomot. A tűzoltók megfeszített munkája ellenére a legendás épület szinte porig égett. Az értelmetlen pusztítás okozta sokkból felocsúdva a város lakói azonnal a Miskolc-Tetemvári ReKOCSIS JULIANNA formátus Egyházközség segítségére siettek. Nem csupán a miskolciak fogtak össze: világméretű adakozás indult, amelynek eredményeként másfél évvel később, 1999. május 2-án már templomszentelő hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze a közösség. A felújítás húszéves apropóján Almási Ferenc lelkipásztorral és néhány idősebb egyháztaggal beszélgettünk egyik bibliaórájukon múltról és jelenről, összetartozásról. Nem először kellett a Deszkatemplomot újjáépíteni. A feljegyzések szerint 1698-ban már létezett egy fatemplom a jelenlegi helyén, amelyet többször átalakítottak. Az épület az idők folyamán életveszélyessé vált, újra kellett építeni: 1938-ban szentelték fel a Szeghalmy Bálint városi főmérnök tervei alapján készült székely stílusú fatemplomot. Ez az évtizedek óta Miskolc különlegességének és a helyi gyülekezet otthonának számító építészeti remekmű vált a tűz martalékává 1997-ben.

A GYÁSZ ÉJJELE – Mi a templomtól nem messze lakunk. Azon a bizonyos hajnalon szirénaszóra és villódzó fényekre ébredtünk. Behunytam a szemem, hogy biztosan csak álmodtam – idézi fel a történteket Kovács Gáborné, aki huszonnyolc éve tagja a gyülekezetnek. – Mivel nem szűntek a zajok, felkeltem, az ablakhoz mentem, és megrökönyödve láttam a kék fényeket a templom körül. Azonnal telefonáltam a rendőrségre, hogy megkérdezzem, mi történt, és az ügyeletes mondta: „Ég a Deszkatemplom, Erika!” A családommal nyomban indultunk a helyszínre. Mire odaértünk, már ott álltak az emberek sorban a lépcsőn. Kádár nagytiszteletű úr állt fent, a lépcső tetején. Őszinte részvét fogott el. Annyira mindenkié volt az a hely, hogy úgy éreztem magam, mint akinek halottja van: a legkedvesebb dolog most elveszett – fogalmaz a gyülekezet tagja. A lelkipásztori szolgálatokat akkoriban Kádár Péter és felesége, Kádár Péterné Balogh Mária látta el. A házaspár mindössze néhány hónappal korábban vette át a gyülekezet vezetését. – Minden szempontból rendkívül nagy próbatétel volt ez a gyülekezetben. De Kádár nagytiszteletű úr úgy tudta kezelni a helyzetet, hogy talán már azokban a percekben megfogalmazódott az újjáépítés gondolata: áldja meg az Isten érte – teszi hozzá az idős asszony.

AZ ELVESZETT MEGKERÜL A gyújtogató egy fiatalember volt, akiről később kiderült, hogy skizofréniában szenved. Mester Sándornak, aki akkoriban a gyülekezet sáfársági gondnoka volt, a nyomozás ideje alatt al16 Reformátusok Lapja

2019. június 2.


| REFORMÁTUS ÉLET |

HÁLAADÁS A MEGÚJULÁSÉRT A Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség április 28án hálaadó istentisztelettel ünnepelte a Deszkatemplom újjáépítésének huszadik évfordulóját. Igét hirdetett Benke György és Fehér Norbert, a közösség korábbi lelkipásztorai. Kádár Péterné Balogh Mária, aki a tragédia idején férjével együtt vezette a gyülekezetet, előadással emlékezett az 1997. december 4-i tűzesetre és az azt követő időszakra. A Deszkatemplom Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével közadakozásból és állami támogatásból épült újjá, mindössze másfél év alatt. Az eredeti formavilágot megtartó templomot 1999. május 2-án avatták fel.

kalma nyílt megkérdezni tőle, mi indította a bűntényre. – Azt felelte: sugallatot éreztem, hogy fel kell gyújtanom a templomot – idézi Mester Sándor a tettes szavait, és hozzáteszi, hogy a férfi nem sokkal később a pszichiátriára került, jelenleg az egyik környékbeli szociális otthonban látják el. – De az ő szerepe ezzel nem ér véget: a gyülekezet az utóéletét is követi – kapcsolódik be a beszélgetésbe Baji Lászlóné Magdika, aki rendszeresen látogat ápoltakat az intézményben. Így tett húsz évvel ezelőtt is, amikor először találkozott az elkövetővel, akiről nagy örömmel újságolja: újjászületett hívő ember lett. – Amikor elmentem hozzá, azt mondta nekem: biztosan szidnak engem a tettemért. Elmondtam neki, hogy nem: mi imádkozunk a hozzá hasonló beteg emberekért. Azóta is járok oda, tartom vele a kapcsolatot. Küldött egy levelet a gyülekezetnek, amelyben bocsánatot kért, és leírta, hogy nem magától tette, hanem a Sátán diktálta ezt neki. Nagyon megbánta, és leborulva, sírva kérte az Úr Jézust, legyen a megváltója. Amikor ott vagyok, mindig imádkozunk együtt. Azt mondja, hogy a latornak is megbocsátott az Úr Jézus az utolsó pillanatban: úgy érzi, neki is megbocsátott – magyarázza Magdika.

MINDENKI SEGÍTENI AKART A tűzeset után hamarosan megindultak a munkálatok. – Kádár Péter lelkipásztor, Szilágyi István főgondnok és Mester Sándor gondnok koordinálta az iszonyatos mennyiségű munkát, amelyben helyt kellett állnunk. Nem volt olyan ember a gyülekezetben, aki ne segített volna – mondja Kovács Gábor, aki húsz éve a gyülekezet presbitere. 2019. június 2.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Almási Ferenc lelkipásztor a közösségépítésre koncentrál

Tennivaló pedig már az építkezés megkezdése előtt is bőven akadt: Bartha Kálmán szervezésében a presbiterek egy mikrobuszban melegedve őrizték a romokat éjjelente. Volt, akiben az üszkös falak mellett állva megfogalmazódott, hogy talán nem fából kellene újraépíteni a templomot. Az ötletet azonban hamar elvetették: a hívek és a miskolci lakosok is ragaszkodtak a régi formához. Emellett a város egykori ismert polgára, Bató István és neje jelentős pénzösszeget hagyott az épület folyamatos felújítására. „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendek... ha megégne is az, az alapjából, deszkából és fából építtessék fel” – olvasható a házaspár 1882-ben írt végrendeletében. A tragédia után ökumenikus adakozás indult. – Az első adományozó a minorita rend volt – idézi fel Tallós József, a gyülekezet egyik tagja. Kovács Gábor hozzáteszi: el sem tudták képzelni, milyen sokan fognak majd össze a Deszkatemplomért. Ahol magyar élt a világban, mindenhonnan jött felajánlás, még a tengerentúlról is – mondja a presbiter. Két évtizeddel ezelőtt még nem volt olyan könnyű a kapcsolattartás, mint mostanában, a tűzeset után néhány nappal már mégis mindenütt értesültek a magyarok a miskolci bajról. A gyülekezet egyik tagja, Kese Zoltán akkoriban még Marosvásárhelyen élt, az ottani Vártemplom presbitere volt. – A Kossuth Rádióból tudtuk meg, milyen óriási tragédia érte egyházunkat Miskolcon. Utána, amikor összegyűltünk az istentiszteleten, érződött a levegőben, hogy mindenki egy emberként imádkozik ezért a közösségért – magyarázza. Molnár Attila egy Cleveland mellett élő, ‘56-os menekült üzenetét idézi fel: – Pár nappal később már hívott: minden ottani felekezet gyűjtött, és eljuttatták a pénzt. Olyan is volt, aki személyesen hozta el az adományt. A magyar kormány is segített. A presbiterek szerint a közadakozásnak köszönhetően egyszer sem kellett forráshiány miatt szüneteltetni a munkát. A Kádár házaspár odaadó veze18 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

Mester Sándor azt a helyet mutatja, ahonnan a tűz indult

A gyülekezet idősebb tagjainak emlékeiben élénken élnek a húsz évvel ezelőtti események

tésével a tragédia után másfél évvel felépült a Deszkatemplom, 2000-ben elkészült az orgona is. A teljes felújítás 285 millió forintba került.

LELKI HÁZ ÉPÜL – A Deszkatemplom legénykarzatának gerendáiba a következő feliratokat vésték: „Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát”; „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régi alapokra”; „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek lelki házzá!” – avat be Almási Ferenc lelkipásztor, aki 2013 óta vezeti a


| REFORMÁTUS ÉLET |

sokat megélt közösséget. Az utóbbi szentírási idézetre különösen figyelnek, hogy az összetartás ne csak a tragédiák idejére korlátozódjon. – Célunk, hogy a gyülekezeti tagok megismerjék egymást, hogy ténylegesen építsük a lelki házat – teszi hozzá a lelkipásztor. Az istentiszteletekre általában kétszázötven fő látogat el, de van, amikor négyszázötvenen is összegyűlnek. Ennyi emberrel nem lehet közösséget építeni, nem tud mindenki mindenkivel kapcsolatban lenni. – Ezért nagyon fontosnak tartjuk a bibliaórához hasonló kis köröket – hangsúlyozza a lelkipásztor. Szerveznek bibliaórát a nyugdíjasoknak, Kálvin-kört szintén az idősebbeknek, a Kövess Engem Kör elnevezésű alkalomra főként az ötven év és a nyugdíjaskor közötti tagokat várják, a Fejlődő Tanítványok nevű kör pedig a harminc és ötven év közötti korosztályt célozza meg. Van program az ifiseknek és az ifis korosztályt már elhagyó, még egyedülálló fiataloknak is, a hölgyeket a baba-mama és a Lídia-kör várja. – Igyekszünk életkor és -helyzet szerint mindenkinek találkozási lehetőséget biztosítani. Mis�sziós programunk a Keresztkérdések kurzus, amely elsősorban azoknak szól, akiknek még semmilyen kötődésük nincs Istenhez és a gyülekezethez – magyarázza Almási Ferenc. Akik befejezték a kurzust, Almási Ferenc szeretné, azok csatlakozhatnak az értük létrejött „Hittel ajánlom neki a lelkemet”, azaz a ha a fiatalok is éreznék, Hajnal körhöz.

MEGISMERVE, MEGSZERETVE EGYMÁST

hogy nyugodtan megszólíthatják a lelkészeiket, idősebb testvéreiket – mindannyian összetartoznak.

A húsz éve mély gyászba borult gyülekezet tehát él és élni akar. Nyártól például új énekfüzetet vezetnek be, amelyben főként ifjúsági énekek lesznek, és amelyet az énekeskönyvvel együtt fognak használni. Szeretnék, ha a különböző korosztályok megismernék, megszeretnék egymás kedves dalait, ezért az istentiszteleti liturgiában egy-egy éneket mindig az énekfüzetből választanak majd. Másodízben szerveznek gyülekezeti tábort többgenerációs alkalomként – külön nekik szánt program helyett ezen vehetnek részt az ifisek is. Almási Ferenc szeretné, ha a fiatalok is éreznék, hogy nyugodtan megszólíthatják a lelkészeiket, idősebb testvéreiket – mindannyian összetartoznak. Rendeznek emellett alkalmanként filmklubot, társasjáték-délutánt, csendesnapot házaspároknak, ovis családi napot. Bővítik, korszerűsítik a gyülekezeti házat, baba-mama szobát is kialakítottak, hogy a kisgyerekes anyukák se maradjanak ki az istentiszteletek látogatásából. Iskolát, óvodát működtetnek, bőven akad tennivaló. – Mindez ideálisnak tűnhet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekünk is vannak nehézségeink. Emlékszem, gyakran hallottam a felnőttektől, amikor gyerekként fájt a lábam: azért fáj, mert nősz! Így van ez a gyülekezetünkkel is: vannak fájdalmaink, konfliktusaink, de azokért miénk orcánk pirulása, ami pedig jó, azért Istené legyen a dicsőség – összegzi a lelkipásztor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. június 2.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Szavak Mondják, hogy a keresztyénséggel az a baj, hogy olyan szavakat használ, amelyeket a mai emberek nem értenek. Ezért nem hatékony a misszió. Bezzeg, ha olyan szavakat használna, amelyek a mai mindennapos nyelvben ismertek, akkor nem lenne ilyen probléma. Akkor az üzenet elérne az emberekig. Valahogy makacsul tartja magát az a mítosz, hogy az evangélium tolmácsolásának ügye valójában csak kommunikációs-technikai kérdés. Azért nem értik az emberek a teológia nyelvét, mert régies szavakat használ. Nosza hát, modernizálni kell, új nyelvet kell alkotni, és meg kell találni a mára jelentésüket vesztett kifejezések mai megfelelőjét.

Nem kell a keresztyénség szavait lecserélni, merthogy úgymond régiek, hanem újra meg kell érteni őket. Újraolvasni és újrafogalmazni. De ez a feltételezés tévedésen alapul, amelynek lényege, hogy a nyelvet a valóságlátás afféle esetleges-járulékos elemének tekinti pusztán. A szavak tehát tetszés szerint lecserélhetők, hiszen azok úgymond a gondolkodástól függetlenül léteznek. S ha úgy tűnik, hogy a keresztyénség alapfogalmai ma nem érthetőek, akkor más szavakat kell a helyükbe tenni. Holott a helyzet pont fordított. A szavak nem véletlenszerű jelenségek, hanem azt fejezik ki, ahogyan az ember a valóságot látja. Ha tehát az a mai általános vélekedés, hogy a teológia nyelve nem érthető, az nem azért van, mert a teológia nyelve régies, miközben a nyelv úgymond „modernizálódott”, hanem azért, mert az a világkép, amely a keresztyénség nyelvében kifejeződik, ma sokak számára érthetetlenné vált. Mindebből nem az következik, hogy a keresztyénség nyelve által közvetített valóságértelmezés értelmetlen, hanem az, hogy a mai általános gondolkodás nem tud mit kezdeni ezzel a nyelvi készlettel a valóság megragadásának állandó folyamatában. Ám ez csak a valóságértelmezés mai történeti helyzetére jellemző jelenség, és mit sem von le abból az igazságból, hogy a keresztyénség nyelve nélkül a valóságról való beszéd mindig is csonka marad. Ez nem a keresztyén nyelv hibája, 20 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

hanem pont fordítva, a valóságról való mai gondolkodás torzultságának az eredménye. Vegyünk egy példát. Itt van például az Isten szó. Az Isten szó nem pusztán nyelvi maradvány, amely a hagyományból még nem tudott kikopni, hanem világképet, valóságlátást fejez ki. Olyan látást, amely a valóság megértését, magyarázatát Isten valóságával hozza összefüggésbe. Könnyű lenne azt mondani, hogy miután ma az Isten szó sokak számára idegenül cseng, le kellene cserélni valami másra, hogy a keresztyén üzenet érthető legyen. Ahogy némely neves tudós gondolta nem is olyan régen, „mitológiátlanítani” kell. Holott a helyzet az, hogy az Isten szó nem azért érthetetlen sokak számára, mert régies, hanem azért, mert az Isten szót avíttnak tartó gondolkodásmód a valóság megragadásának és magyarázatának folyamatában nem tekinti Isten valóságát fogalmi támasznak és tájékozódási pontnak. Látni való tehát, hogy a szavakban világkép fejeződik ki, és messze nem arról van szó, hogy az a szókészlet, amellyel a világról beszélünk, tetszőlegesen fel- vagy kicserélhető. A keresztyén misszió ügye nem pusztán nyelvtechnikai kérdés. Viszont valóban létezik egy olyan jelenség, amelyet én úgy neveznék, hogy öntudatlan bele­ ragadás a nyelvi hagyományba. Ez a szó rossz értelmében vett nyelvi tradicionalizmus, olyan beszéd, amely a keresztyén nyelvi klisék reflektálatlan foglyává vált. Nem azért használja a keresztyén fogalmi készletet, mert azzal lehet megragadni az igazságot, hanem azért, mert így tanulta, „s ezt kell mondani”. Így lehet a keresztyén üzenetből a szó rossz értelmében vett dogma, amely úgymond megkötöz, és amelytől úgymond meg kell szabadulni. Például úgy, hogy a keresztyén üzenet alapfogalmait újakra kell cserélni. Nos, aki a dogmában csak a valóságról való beszéd nyelvi akadályát látja, az valójában még mindig a dogma foglya. Nem kell a keresztyénség szavait lecserélni, merthogy úgymond régiek, hanem újra meg kell érteni őket. Újraolvasni és újrafogalmazni. 


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Gyász és gyógyulás A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségi tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

„A hit erejével elhordozni, de nem elfelejteni – a magyarság számára ez a feladat adatott a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulóján.” Ezzel a mondattal kezdődött a Kárpát-medencei magyar református egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent kilenc évvel ezelőtt Komáromban elfogadott nyilatkozata. Egy évvel korábban, 2009. május 22-én a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak a debreceni Nagytemplomban aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Ezzel a lépéssel a ma-

gyar reformátusok kifejezésre juttatták évszázados közösségüket, azt is hangsúlyozva: „úgy kell szolgálnunk az egységet, hogy az mintául lehessen az egész nemzet számára”. A nemzeti mitológiában máig él az a toposz, hogy a magyar „a katasztrófák nemzete”, és a népünk által kapott öt halálos szúrás szimbólumai: Muhi, Mohács, Majtény, Világos és Trianon. Közismert, hogy a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban kilencvenkilenc éve, 1920. június 4-én aláírt és aláíratott békediktátum megfosztotta ezeréves országunkat területének, ingó és ingatlan vagyonának kétharmadától, és erőszakosan elszakított tőlünk minden harmadik magyart. Trianon azt jelentette, hogy ös�szes református testvérünknek majdnem fele idegen – és nagyrészt ellenséges – államok fennhatósága alá került. A Kárpát-medencében élő magyar reformátusok tíz évvel ezelőtti „családegyesítése” valóban mintául, jó például szolgált a nemzet számára, és egy évvel később az új magyar parlament a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a nemzeti gyásznapot. Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthatnak Arany János Széchenyi emlékezete című

híres költeményének utolsó sorai: „Mi fölkelünk: a fájdalom vigasztal: / Egy nemzet gyásza nemcsak leverő: / Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, / Van élni abban hit, jog és erő!” Elhordozni, de nem elfelejteni. Emlékezni és emlékeztetni a gyászos múltra éppúgy feladatunk, mint fölkelni és továbbmenni abban a hitben és reményben, hogy „üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk”. Bízzunk a történelem Urának sebeket gyógyító kegyelmében, erejében és abban, hogy amint eddig tette, úgy ezután is élteti és megtartja népünket. És egyúttal megtanít arra, hogyan változtathatjuk, fordíthatjuk át a fájdalmat vigasszá, a szomorúságot örömmé, a levertséget életerővé, a szétszakítottságot ös�szetartozássá. „Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom: amit elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehová, mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az orgazda a kincset, el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, mint az elkötött lovat a vásárban... A temetőkből nem űzhetik ki ősi halottainkat, de még a házakból sem eleven testvéreinket. Nem mondhatják a dicsőséges korok harangjainak, hogy másképpen konduljanak a mennybéli szentekről elnevezett templomok felett, mint talán II. Rákóczi Ferenc alatt kondultak” – írta közvetlenül Trianon után Krúdy Gyula. A trianoni harangszó kilencvenkilenc éve azért szól, hogy soha ne feledjük: a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság. Egy nemzet vagyunk, és minden magyar felelős minden magyarért. Ennek nemcsak érzésben és szavakban, hanem tettekben, így a személyes kapcsolatok építésében, erősítésében, a közösségek együttműködésének mélyítésében, bővítésében is meg kell jelennie. És abban is, hogy minden segítséget, támogatást megadunk a határon túl élő testvéreinknek, hogy valódi állampolgári egyenlőségben részesüljenek, és teljes anyanyelvi, oktatási, kulturális szabadságot élvezzenek szülőföldjükön. A trianoni traumára, nemzetünk fizikai és lelki szétszakítására a határokon átívelő nemzetegyesítés és a szomszédos országokban megvalósítandó nemzetiségi autonómia lehet a gyógyír. Ezért ne a gyászolás, hanem a gyógyulás feladatával készüljünk a jövő évi centenáriumra!  2019. június 2.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2019. JÚNIUS 2.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Kiválasztottak, avagy Isten szentjei

LAPJA

REFORMÁTUSOK

JEGYZET

ÁRA: 320 FT

A Biblia világában azok a kiválasztottak, akikre Isten rámutat, akik vállalják önmagukat, a sorsukat és a számukra kijelölt utat. Ilyen módon bárki lehet kiválasztott, akinek van ereje és bátorsága elfogadni az isteni kihívást. A kiválasztott ember az Isten szentje, aki engedi formálni magát, belesimul Isten akaratába, és így tevékeny részese lesz Isten üdvtervének, az emberiség történetének. Rebeka ilyen kiválasztott volt: ő Isten népének egyik ősanyja, Jákob tizenkét gyermekének nagyanyja. Nevének jelentése valószínűsíthetően: kapcsolat. A kiválasztottság megéléséhez nélkülözhetetlen, hogy kapcsolatban legyünk magunkkal, másokkal és az Örökkévalóval. Azonban hiába a kapcsolat, ha az békétlen, netán háborús, veszekedéssel, szeretetlenséggel van tele. Fontos kapcsolatban lenni, de jó kapcsolatot ápolni még fontosabb – ennek lényege a bizalom, a reménység és a szeretet lehet. Rebeka életében mindhárom értéket látjuk. Megitatja az öreg szolgát a korsójából, sőt a tevéiről is gondoskodik, majd meghívja a házukba. Manapság aligha mernénk ilyen bizalommal fordulni egy idegen felé. Rebeka nem félt ettől a kapcsolattól, és attól sem, hogy elhagyja otthonát, mes�sze vidékre költözzön és Izsák felesége legyen. Amikor állapotos lesz, és ikreket fogan, akik harcolnak a méhében, az Úrhoz fordul, aki válaszol is neki. Megtudja, hogy két nép van a méhében, az egyik kisebb, a másik nagyobb, és a nagyobb szolgál majd a kisebbnek. Rebeka most szembesül igazán a neki és gyermekeinek szánt sorssal. Immár nemcsak róla, hanem Jákóbról és Ézsauról is szó esik. Ugyan Jákób a kiválasztott, de Ézsau az idősebb – kié legyen hát az atyai áldás? Rebeka csalásra szánja el magát, hogy becsapja az öreg és vak pátriárkát, Izsákot. A terve sikerül, Jákobé lesz az első atyai áldás, testvéréé, Ézsaué a második, hiszen a maga módján ő is kiválasztott. Ezután Jákobnak menekülnie kell, sok év múlva meggazdagodva tér haza, Izráel lesz a neve, és tizenkét gyermek, illetve nemzetség atyjaként hal meg. Istennek mindig szüksége volt és lesz olyan emberekre, szentekre, akikre rábízhatja országa építését. A szentet itt nem erkölcsi értelemben használjuk, hanem Isten kiválasztottjának szinonimájaként. A legszentebb kiválasztott Krisztus volt, aki mindvégig bensőséges kapcsolatban maradt az Atyával. Ő arra választatott ki, hogy mindhalálig, sőt még azon túl is tanúskodjon Isten túláradó, megmagyarázhatatlan szeretetéről, kegyelméről. Aki Krisztust követi, az ugyancsak kiválasztott és szent, Isten gyermeke, országának örökös munkatársa és megbecsült polgára.  SIMON ISTVÁN

Hamuból lelki otthonná LÁTOGATÁS AZ ÚJJÁÉPÜLT DESZKATEMPLOMBAN

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EMLÉKEZÉS |

Elment a lélekmentő Szörnyű bűntettekkel és sok „nehézfiúval” találkozott, mégsem rendült meg abban, hogy az ember szépnek és jónak születik. Szerette a bűnöst. Az elmúlt két évtizedben ideje döntő részét fogvatartottak között töltötte. Bár a börtönt félelmetesnek és idegennek tartotta, amikor belépett, mindig volt benne belső melegség az Igén keresztül. Elhunyt L. Molnár István lelkipásztor, a református börtönmisszió vezetője, a Pestszentlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkipásztora. Hatvanhárom évet élt. „Azért járok a fegyházakba, hogy a börtön Isten virágoskertjévé váljon” – mondta. „Minden egyes ember virágszál Isten kertjében. Lelkészként az a dolgom, hogy tegyek valamit a bűnösért. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőségem van erre, mert aztán megkeményedik, és örökre elfordul önmagától, a másik embertől, az Istentől. Tudom, hogy a zárka mélyén is ott van Isten, el kell vezetnem hozzá az elvetemült gyilkost, a bűnbe esett embert. Nincs más út” – vallotta. L. Molnár István 1956 májusában született Pilisborosjenőn. Testvére nem volt. Mindig is szeretett egyedül lenni, főként a természetben. A teológia elvégzése után Alsónémediben szolgált segédlelkészként, innen került nyolc évre a pesterzsébeti gyülekezetbe. Itt tanult meg mindent, amit egy lelkipásztornak tudnia kell, az igehirdetéstől a lelkigondozásig. Végül Hegedűs Loránt püspök helyezte a Pestszentlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközségbe.

Minden egyes ember virágszál Isten kertjében. Lelkészként az a dolgom, hogy tegyek valamit a bűnösért. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőségem van erre, mert aztán megkeményedik, és örökre elfordul önmagától, a másik embertől, az Istentől. Tudom, hogy a zárka mélyén is ott van Isten, el kell vezetnem hozzá az elvetemült gyilkost, a bűnbe esett embert. Nincs más út.

L. Molnár István sosem készült börtönlelkésznek, viszont a gyülekezete parókiális határán található a Budapesti Fegyház és Börtön. Fontosnak tartotta, hogy a fogvatartottaknak is beszéljen Istenről, ezért mindennap ellátogatott a börtönbe. Semmilyen ellenszolgáltatást nem kapott ezért, mindezt szívből, önként tette. Csaknem tíz éven át tartott ez az állapot, amikor 2000-ben hívást kapott, hogy szívesen látnák börtönlelkészként. „A börtönmisszió társadalmi haszna mindenütt a lélekmentés és -alakítás. Egyfajta aperitif, vagyis a fogvatartott belekóstolhat abba a lelki közösségbe, amelyet előtte nem ismert. Megérezheti, mit jelent krisztusi közösségben lenni, Bibliát olvasni, és szabadulása után is vágyakozik majd erre” – mondta egy interjúban. L. Molnár István megbocsátó volt. Néhány évvel ezelőtt az egyik karácsonykor gyülekezetének néhány tagjával elmentek a börtönbe, hogy énekeljenek a fogvatartottaknak, elvigyék a jó hírt: Krisztus megszületett. Amíg a börtönben voltak, ismeretlenek betörtek a parókiára, és mindent elvittek, még a lelkipásztor karikagyűrűjét is. A börtönlelkész azonban nem vádolt senkit: azt mondta, Jézus a bűnösökért, mindannyiunkért jött a földre. Mindig mindenkinek megbocsátott. L. Molnár István mintegy húsz évig, a kezdetektől vezette a református börtönmissziót. Számos fogvatartott hitre jutásának, megváltozott életének örülhetett. Május 18-án szerette volna Debrecenben ünnepelni a Magyar Református Egység Napját, de már gyenge volt az utazáshoz. Hétfőn hajnalban, szívműtétje előtt egy nappal hívta magához a Teremtője.  FEKETE ZSUZSA 2019. június 2.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Átadták a Kölcseyemlékházat Sződemeteren – Nem magunkért építettük az emlékházat, hanem a világ minden magyar emberéért. Azért, hogy aki ide eljön, legyen olyan szellemi kiindulópontja Kölcseytől, amely megerősíti magyar öntudata megőrzésében – mondta Pakulár István lelkipásztor május 25-én szombaton, amikor a partiumi Sződemeteren felavatták a magyar állami támogatással felépített Kölcsey Ferenc-emlékházat és a román vallásügyi államtitkárság támogatásával felújított református templomot. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a sződemeteri leányegyházközség által szervezett rendezvényre több százan gyűltek össze Kölcsey Ferenc szülőfalujába, amelynek ma mindössze negyvenhárom magyar lakosa van. A szabadban tartott hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán lelkipásztor, miniszterelnöki biztos hirdette az Igét, majd az ünnepség után elmondta: csodálatosnak tartja, hogy amikor határok és véleménykülönbségek szaggatják szét a magyarságot, a Kölcsey által írt Himnusz, az „Isten, áldd meg a magyart” mindenkit egyesít, még a nem vallásos embereket is. A Kölcsey-emlékház a költő dédnagyanyja által építtetett református templom szomszédságában épült fel. Földszintjén a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett be kiállítást, amelynek egyik terme a szerzőt, másik a Himnuszt idézi. Az épület alagsorában huszonnégy fő kiszolgálására alkalmas étkezdét, az emeletén pedig diákszállást alakítottak ki. Az eseményre Nagykárolyból Sződemeterre hozták azt az egyházi anyakönyvet, amelybe 1790. augusztus 9-én bevezették Kölcsey Ferenc megkeresztelését. Az emlékházban egyelőre telefonos bejelentkezés alapján fogadják a vendégeket, de hamarosan kikerül a nyitvatartási idő is az épület ajtajára.  FORRÁS: MTI / REFORMATUS.HU, FOTÓ: ANZIKSZ.COM

24 Reformátusok Lapja

2019. június 2.


| SZEMLE |

Túllátni a jeleken Az év elején jött ki a mozikban M. Night Shyamalan Üveg című alkotása. A kritikusok szerint az amerikai rendező újabb filmjeinek már nincs meg az a varázsa, amely még a régebbieknek megvolt. Talán sokaknak ismerős még az 1999-es Hatodik érzék óriási fordulata a film végén, vagy a 2002-ben a mozikba került Jelek sejtelmes és feszültséggel teli jelenetei. Ezek az alkotások a klasszikus hollywoodi korszakot idézik fel, és az emberi lét határhelyzeteinek a kérdéseit is feszegetik. A Jelek című filmben Mel Gibson volt lelkészt játszik, aki otthagyta hivatását, miután a felesége autóbalesetben meghalt. A tragédia folytán a főszereplő elveszti hitét, és visszavonult életet él gyerekeivel egy pennsylvaniai farmon. A megszokott, csendes mindennapokat azonban az ültetvényen megjelenő rejtélyes gabonakörök zavarják meg. Elfojtott feszültségek törnek a felszínre, ahogyan a megmagyarázhatatlan egyre jobban megingatja a család gyenge lábakon álló nyugalmát. Nem burkolt módon azt a dilemmát tárja a nézők elé a film, hogy van-e valamiféle hatalom, amely rendezi az élet eseményeit, vagy minden csak esetleges. A film egyik kulcsjelenetében Mel Gibson az öccséhez fordul, és a következőt mondja: „A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, ők nemcsak szerencsét vagy véletlen egybeesést, hanem jelet is látnak benne. Bizonyítékot, hogy odafönn van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot.” De mi a helyzet akkor, ha valamilyen sorscsapás éri az embert? Az annak a jele, hogy „odafönn” nincs senki? Vagy ha van is, akkor nem vigyáz már ránk? Felesége megrázó halála után Gibson karaktere úgy érzi, senki sem vigyáz ránk, mind egyedül vagyunk. Úgy gondolja, hogy az ilyen érthetetlen tragédiák nem egyeztethetők össze a jóságos Isten létével, ezért hátat fordít mindennek, amiben korábban hitt. Ahogyan a film cselekménye a tetőpontjára ér, és az a veszély fenyeget, hogy a főszereplő a fiát is elveszti, a volt lelkész dühösen kifakad, és haragjában – a filmben először – megszólítja Istent, akinek azt mondja: „Gyűlöllek.” Az események végső értelmetlensége azonban egyszer csak átfordul, és a történet minden egyes mozzanata értelmet nyer, még a feleség halála is. Érdemes egyet-egyet ismét elővenni a régebbi Shyamalan-filmekből, és ilyen szempontból újra végignézve arra figyelni, milyen kérdésekkel szembesítik a nézőt. Mi lesz a halál után? A dolgok csak úgy véletlenszerűen történnek, vagy van valamilyen rendszer mögöttük? Mi értelme van a látszólag értelmetlen tragédiáknak? Mi a megbocsátás jelentősége, hogyan lehet továbblépni? A Jelek arra hív bennünket, hogy saját létünk súlyát helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe annak megfelelően, milyen jelentőséget tulajdonítunk életünk eseményeinek, miközben azt a reménységet ragyogtatja fel, hogy még a legnagyobb tragédiák is Isten kezében vannak.  MAROZSÁK DÁNIEL

Kórustalálkozó Szadán Az Északpesti Református Egyházmegyében minden évben megrendezik az egyházmegye kórusainak találkozóját, amelynek ebben az esztendőben május 5-én, vasárnap a szadai református gyülekezet temploma adott otthont. Az egyházmegyéből ez alkalommal csak tíz gyülekezet képviseltette magát, de így is kétszáznál több énekes gyűlt egybe, hogy dicsőítse Istent. Az alkalmat Nyilas Zoltán északpesti esperes nyitotta meg köszöntőjével, majd Vizi István, a pátyi gyülekezet lelkipásztora, az egyházmegye ének-zeneügyi előadója köszöntötte az egybegyűlteket.

A gyülekezetek kórusai között voltak kisebb, tizenkét-tizenhárom fős, de harminc-harmincöt fős énekkarok is. Szolgálatuk után Sándor Levente, a szadai gyülekezet lelkipásztora tartott rövid áhítatot a 150. zsoltárról. Ezután következett az összkar, amikor a kétszáztíz kórustag együtt dicsőítette Isten nevét. Bár az énekkarok külön-külön gyakorolták az éneket, és nem volt lehetőségük többször ös�szepróbálni, mégis emlékezetes lelki és zenei élményben lehetett része mindazoknak, akik ott voltak a szadai református templomban. Az énekkari találkozó hanganyaga a gyülekezet honlapján meghallgatható.  MUNKATÁRSUNKTÓL

ESEMÉNYEK

Június 8. Hajdúböszörmény – A hajdúböszörményi Bocskai téri Református Egyházközség Templomi Orgona Megmentéséért Alapítványa szombaton 17 órakor kezdődő jótékonysági estjére hívja az érdeklődőket a Bocskai téri református templomba. A jótékonysági esten fellépnek: Friedrich Ádám Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, Hajdúböszörmény díszpolgára, Szabó Balázs Junior Prima-díjas orgonaművész, Tornyai Ferenc kürtművész, a Hajdúböszörményi Ifjúsági Fúvószenekar és a Martfűi Városi Nőikar. A belépés díjtalan. 2019. június 2.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Nem a legszerencsésebb” a szépítés A mindennapi beszédben és a sajtóban a mértéktartásnak, az udvariasságnak, de a valóság elkendőzésének is eszköze lehet a szépítő, ekképp olykor ködös fogalmazásmód. A határozott állásfoglalástól való ódzkodás miatt terjedhetett el a tagadásnak ez az óvatoskodó formája: „A fiatalok negyede nem igazán tudja megkülönböztetni, mi legális és mi nem”; „Mi, magyarok nem igazán büszkélkedhetünk a nyelvtudásunkkal, a lakosság több mint fele egyáltalán nem beszél idegen nyelvet”; a focicsapat „próbálkozik, de nem igazán boldogul a fegyelmezetten, zártan védekező” másik együttes ellen. Őszintébb így: nem tudja; nem büszkélkedhetünk; nem boldogul. „Az élőállat nem a legjobb húsvéti ajándék”; „az egyeztetések nem a legkedvezőbb légkörben kezdődtek”; „Változnak egyes élelmiszerek, fogyasztási cikkek árai” – olvasom a világhálón. Egyértelmű őszinteséggel: a lehető legrosszabb ajándék; az egyeztetések kedvezőtlen légkörben kezdődtek (ez már sugallja a közlés valódi tartalmát: az egyezteztések az előjelek szerint eredménytelenül zárulnak); emelkednek az árak. Ahol hazugság van, nincs keresnivalója az igazság szónak. Mégis „odacsempészi” a nyelvhasználó: „…visszautasítja a petíciónak az igazságot nélkülöző állításait”; „az igazságot nélkülöző beszédeket hasztalannak tartotta”. Magyarul: …visszautasítja a petíciónak a valótlan (hazug) állításait; a hazug beszédeket hasztalannak tartotta. Okkal jegyzi meg a Nyelvművelő kéziszótár: „a hivatali nyelv és a sajtónyelv szépítései néha az erkölcstelenséget is bocsánatos bűnné enyhítik”. „Nem a legszerencsésebb” a szépítés, mondhatnánk az idézettekhez hasonló eufemizmussal. Pontosabban: szóljunk őszintén, enyhítéssel ne kendőzzük az igazságot, ne szépítsük a (kellemetlen, kedvezőtlen) valóságot (sem)! Kerüljük a homályos fogalmazást!  ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

„Cantate Domino canticum novum!” Vízszintes: 1. Zsoltáridézet első része (K, K, N, E, A). 13. Régi tömegmérték. 14. Latin eredetű férfinév, jelentése: utazó, utas. 15. Monda. 16. Indulatszó. 17. Indiai édesség. 18. Neon és fluor vegyjele. 20. Igevégződés. 21. Vulkáni kőzet. 23. Ukrán gépkocsijelzés. 24. Görög eredetű női név, jelentése: Türoszról származó. 27. Fortély. 29. Koros. 30. Meggyőződés. 32. Ázsiai ország. 34. Mozirészlet! 35. Tolna megyei település. 37. Tova. 38. Pillangós virágú mezei növény. 41. Rabszolgává tesz. 42. Fél kettes! 44. Jövőbelátó képességű. 46. Vissza: Komárom-Esztergom megyei falu. 47. Holland sajtváros. 49. Hússal vagy zöldség­ krémmel töltött tésztaféle. 51. Agyrém centruma! 52. Zenei kifejezés: lassan. 54. TÍD. 55. Expedíciós hegymászó (Dávid). 57. Újulat egynemű betűi. 58. Kerek szám. 60. Osztrák zeneszerző (Leo). 61. Okos. 63. Rókakölyök. 64. Forma. 66. Zörögni kezd! 68. Szótár páros betűi. 69. Kétségbe von. 71. Kipling kígyója. 73. Ismét. 75. Sakkfigura. 77. Taszít. Függőleges: 1. Lét. 2. Dél-koreai nagyváros, tartományi székhely (NAJU). 3. Klasszikus kötőszó. 4. Adam párja. 5. Zúzódás elszíneződik. 6. Indonéz sziget. 7. Becézésből önállósult női név. 8. Kettőzve: sportfogadás. 9. Északi személynév. 10. Nemesi gyermek. 11. Judik Etel. 12. Mennyei. 17. Mértani test. 19. Tehát, latinul. 22. Néma facipő! 24. Háromnyílású minimális felület a matematikában (TRINOID). 25. Amely módon. 26. Zsoltáridézet második része (É, A, R, T, F). 28. Abbamarad a légmozgás. 29. Esőzés Noé korában. 31. A márciusi ifjak egyike, politikus (Dániel). 33. Étek. 34. Iskolai foglalkozás. 36. Zrínyi Ilona. 39. Veszteség. 40. Ittrium, kálium és oxigén vegyjele. 43. Osztrák nagynéni! 45. Heléna magyar becézéséből kialakult név. 48. Az egyik evangélista, röviden. 50. Kellemes szag. 53. Matematikai műveletet végez. 56. Ellenőrzés, röviden. 59. Hegyi patás. 60. Kissé pisze. 62. Szervezeti egység. 63. Szálkátlanított halszelet. 65. Juhszállás. 67. Jön betűi keverve. 69. Kettéosztott vagyon! 70. Magzat belső része! 72. Hálával emleget. 74. Arrafele! 76. Gyep közepe! 77. Vissza: számnév. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Engedjétek e kisgyermekeket, – hogy hozzám jöjjenek – és ne akadályozzátok őket!


| GYERMEKEKNEK |

A családok életében is jelen volt a zene, főleg az olyan örömünnepeken, mint például az esküvő.

A zene világa  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Az egyik barátom, Bence vadászkürtön játszik. Nagyon szép hangszer. Amikor megfújja, olyan ereje van, hogy beleremegnek a falak. Ilyenkor mindig Jerikó bevétele jut eszembe: ilyen kürtökkel rombolta le Izráel népe a város falait. Azért nem voltak pontosan olyanok, mint a vadászkürt. Habár igaz, hogy már Mózes is készíttetett ezüsttrombitákat, de a kürtöket – vagyis a sófárt – ökör- vagy kosszarvból készítették. A sófáron nem voltak billentyűk, így csak egy hangot lehetett fújni, dallamot nem. Szent hangszernek számított, és csak a papok szólaltathatták meg. Elsősorban a templomi szertartásokon, illetve a csatában, jeladásra használták. Milyen hangszerek voltak még? Többféle fúvós, ütős és pengetős hangszerről tudunk a Biblia történetei, leírásai alapján. Talán emlékszel arra, hogy Dávid is tehetséges zenész volt. A Biblia lantként vagy citeraként említi a hangszerét, de igazság szerint nem úgy nézett ki, mint a mai citerák, amelyeken a népzenészek játszanak, vagy mint a lantok, amelyeket a hangversenyeken láthatsz. Az ókori lant egy nagy „U” betűhöz volt hasonló, amelyre különböző hosszúságú húrokat feszítettek, és azokat pengették. Hasonló hangszer volt a hárfa, amelyet leginkább vallási célokra használtak. Az ütősök közül a kézi dob volt az egyik legközkedveltebb hangszer. Többnyire a nők használták

körtáncok alkalmával. A Vörös-tengeren való átkelés után Mirjam, Mózes nővére is kézi dobbal kísérte hálaadó énekét (2Móz 15,20). Emellett többféle csörgő hangszerük is volt. Ezek fémből készültek, a kör alakú keretre több sor apró csörgőt szereltek fel. A Biblia sok helyütt említi még a cintányért is, amelyet jellegzetes hangja miatt hadi célokra is használtak. A zenészek jártak zeneiskolába? Olyan zeneiskolába, mint Bence, biztosan nem. Habár a zene nagyon fontos volt a Biblia korában is, a zenélést csakúgy, mint a többi mesterséget, a családon belül sajátították el a gyerekek. A Biblia megőrizte néhány zenész nevét: említi például Júbált, akit a zenészek ősatyjának tartanak, és a szent ládát is kísérő Ászáfot, aki több zsoltárt is szerzett. Zsoltárszerzők voltak Kórah fiai is, akik valószínűleg szintén az édesapjuktól tanulták el a zenélés művészetét. Az énekesek és zenészek templomi szolgálatot végeztek a papok mellett. Gondolom, azért nem csak egyházi ünnepeken muzsikáltak… Nem, dehogy! Hétköznapi emberek is játszottak hangszereken, mint Dávid, miközben a birkáira vigyázott. A családok életében is jelen volt a zene, főleg az olyan örömünnepeken, mint például az esküvő. A zene azonban nemcsak az öröm, hanem a bánat kifejezésére is alkalmas. Halottsiratáskor vagy temetés idején fuvolákat és sípokat fújtak a zenészek. Táncoltak is a zenére? Már hogyne táncoltak volna! Nemcsak otthon, hanem a templomban is. Maga Dávid is táncot járt örömében, amikor sikerült visszavinni a szent ládát Jeruzsálembe (2Sám 6,14). Valószínűleg Jézus is táncolt a kánai menyegzőn (Jn 2,1–12), habár ezt nem jegyezték fel az evangéliumok.  2019. június 2.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Új bankszámla az újjáépítéshez A Dunamelléki Református Egyházkerület hálás szívvel köszöni a tűzkárt szenvedett Ráday Kollégium újjáépítésére eddig gyűjtött és elküldött adományokat. Az egyházkerület úgy döntött, hogy külön bankszámlát nyit erre a célra, és az eddig beérkezett adományokat is azon fogja kezelni. Tisztelettel kérjük az adományozókat, hogy felajánlásaikat erre a számlára juttassák el: K&H 10405004-00026931-00000001. Egyúttal most is szeretnénk megköszönni mindenkinek nagylelkű támogatását, akik a kárt szenvedett diákok megsegítésében adományaik felajánlásával részt vettek, valamint az árván maradt családot támogatták. Az ő számukra megnyitott számlán továbbra is gyűjtünk adományokat.  A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE

HALOTTUNK

Oláh Jenőné szül. Kántor Eleonóra nyugalmazott lelkipásztor május 17-én, nyolcvankét esztendős korában elhunyt. Életéért és hűséges szolgálataiért május 29-én, szerdán 12 órakor adnak hálát a gyulai református templomban, majd a gyulai Református Újtemetőben helyezik végső nyugalomra. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25)

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB

Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon. SZOLGÁLTATÁS

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. 28 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

Új korszak a szociális vezetők képzésében Három csoportban nyolcvanhét intézményvezető tett sikeres vizsgát a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) szociálisvezető-képzésén. A hallgatók május 20-án vették át tanúsítványukat Balla Péter rektortól, Zsengellér József rektorhelyettestől, Mogyorósi András dékántól és Czibere Károly szakmai vezetőtől a zsinati székházban. 2018. július 1-jétől megszűnt a korábbi szociális szakvizsga rendszere, amelyet a szociális szolgáltatást nyújtó intézmények felső- és középvezetőinek új képzése váltott fel. A KRE képzésre kijelölt egyetemként 2018 novemberétől elindította az első csoportokat Nagykőrösön, Debrecenben és Budapesten. Az eseményt Szloboda József esperes nyitotta meg, a megjelenteket Balla Péter rektor és Nemesi Attila László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese köszöntötte. A képzés szakmai vezetője, Czibere Károly előadásában kiemelte, hogy az új típusú képzés célja a vezetői tevékenységhez szükséges alkalmasság és kompetenciák gyakorlatorientált fejlesztése. Beszterczey András, a Szeretetszolgálati Iroda irodavezetője a református diakónia szerepéről és kihívásairól tartott előadást. Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatban osztotta meg gondolatait a közönséggel. Lóth László, a KRE Állam- és Jogtudományi Karának intézetvezetője oktatói tapasztalatairól szólt a hallgatóságnak, a pilot csoport végzettjeként pedig Svébisné Juhász Márta számolt be hallgatói tapasztalatairól.  MUNKATÁRSUNKTÓL ÁLLÁS

A Békési Református Egyházmegye esperese a Magyarországi Református Egyház (MRE) 2013. évi I. törvényének 61. §-a alapján, a vonatkozó presbitériumi határozatnak megfelelően – a korábbi eredménytelen pályázat miatt – ismét pályázatot hirdet a vésztői református gyülekezet nyugdíjazás miatt megüresedett lelkészi állásának betöltésére. A gyülekezet fenntartásában egy általános iskola, valamint egy bentlakásos szeretetotthon és a hozzá tartozó szociális gondozóközpont is működik. A lelkipásztor az MRE törvényeiben meghatározott szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséért a lelkészi díjlevél alapján bruttó 200 000 Ft/hó helyi készpénzjavadalomban részesül, amelyet kiegészít az egyházközség által fenntartott szeretetotthonban végzendő szolgálatokért járó bruttó 80 000 Ft/hó javadalom. Ezt kiegészíti még a helyi gyakorlat szerinti stóladíj és a központi kifizetőhely által biztosított hittanóradíj. A javadalom része egy ötszobás szolgálati lakás teljes rezsiköltséggel. Az alkalmazás feltétele, kiemelt gyülekezet lévén, a legalább ötéves lelkészi szolgálat. Szakirányú végzettség előnyt jelent. A pályázathoz benyújtandó a lelkészi oklevél hitelesített másolata, az illetékes esperes által kiállított szolgálati bizonyítvány – a Tiszántúlról kívülről az illetékes kerület püspökével záradékoltatva –, a pályázó önéletrajza, a törvényben előírt nyilatkozatai és hiteles törzskönyvi lapja. A pályázat beérkezési határideje a hirdetés első megjelenésétől számított 30. nap, a dokumentációt a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (5630 Békés, Széchenyi tér 21. Tel./fax: 06-66-411-357, mobil: 06-20-9299935, e-mail: bekesi.em@reformatus.hu) kell beküldeni.


| EGYHÁZI ÉLET |

Ülésezett a Zsinati Tanács Isten az ő népétől hűséget vár a vallások, hitek drámai találkozásának korában – hangsúlyozták a Zsinati Tanács május 22-i ülésén. Mit tegyen Isten kiválasztott népe abban a korban, amikor a vallási relativizmus, a multikulturalizmus eszméje azt hirdeti, hogy minden hitnek igaza van? Köntös László dunántúli lelkészi főjegyző erre a kérdésre kereste a választ áhítatában. Mint mondta, az 5Móz 7,1–6 versei pontosan megfogalmazzák, mit vár Isten az ő népétől a vallások, hitek drámai találkozásának korában: hűséget. – Az egyetlen evangélium mellett ki kell állni, nem szabad véka alá rejteni a hitünket semmilyen félreértelmezett békesség kedvéért sem – hangsúlyozta. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök köszönetet mondott a május 18-i egységnapot szervező Tiszántúli Református Egyházkerületnek, és megemlékezett a május 20-án elhunyt L. Molnár István lelkipásztorról, a református börtönmisszió vezetőjéről. – Igaz volt rá a valódi evangélisták három ismérve: megtapasztalta a bűnbocsánatot, volt bátorsága azt az elítélteknek is hirdetni, és bár rendkívül művelt ember volt, mondandóját mindig a befogadók igényeihez tudta igazítani – mondta a Zsinat lelkészi elnöke. Bogárdi Szabó István mindenkit arra buzdított, hogy éljen állampolgári kötelességével, és vegyen részt az európai parlamenti választásokon. A püspök áldást kért a közelgő konfirmációk résztvevőire: „Isten áldja őket, hogy ne kikonfirmáljanak, hanem élő, építő közösséget találjanak egyházunkban!” Pünkösdre készülve pedig azt kívánta mindenkinek: élje meg a megértés csodáját, mert aki megérti Isten szavát, az képes önmagát és másokat is megérteni. A Zsinati Tanács tagjait köszöntötte Jan van der Graaf, a hollandiai Református Szövetség (Gereformeerde Bond) korábbi főtitkára is. A Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora a két ország reformátusainak évszázados kapcsolatát hangsúlyozta. A 17. században magyar diákok ezrei tanultak hollandiai egyetemeken, holland testvéreink a kommunizmus idején is támogatták a magyarországi lelkészeket: ez az imádságos támogató kapcsolat a rendszerváltás után is megmaradt, és egyre inkább kölcsönössé válik. – Jézus Krisztusban, a Szentírásnak köszönhetően, hit által, egyedül kegyelemből lehetünk testvérek – hangsúlyozta Jan van der Graaf. Az ülésen elfogadták a Magyarországi Református Egyház és közegyházi intézményei tavalyi záró számadását. A 2018-as költségvetéseket a Zsinat számvizsgáló bizottsága és egy független könyvvizsgáló cég is rendben találta. A maradványokat, valamint a személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásainak időközben megérkezett állami kiegészítését beépítették az idei költségvetésekbe, amelyeket a Zsinati Tanács szintén jóváhagyott. Az ülésen megszavazták az önálló Zsinati Oktatási Iroda szervezeti és működési szabályzatát. Az új közegyházi intézmény gazdálkodását továbbra is a Zsinati Tanács felügyeli – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István. A Zsinati Oktatási Iroda leválása miatt módosítani kellett a Zsinati Hivatal szervezeti és működési szabályzatát is. Megváltoztatták a hittanoktatás szervezésének rendjéről szóló szabályrendeletet is, a cél a kötelezően válaszható hittanoktatás adminisztrációjának egyszerűsítése, egyértelműsítése volt. A Zsinati Tanács a szolidaritás jegyében megváltoztatta a nyugállományba vonuló lelkészek egyszeri nyugdíj-kiegészítését. A jelenlegi 1,8 millió forinton felül rászorultsági alapon további, legfeljebb 1,8 millió forint támogatást is javasolhat az illetékes esperes és a Nyugdíjintézeti Intézőbizottság. A rendszeres lelkészi nyugdíj-kiegészítéseket átlagosan három százalékkal (három sávban: kettő, három, illetve négy százalékkal) emelték meg, összhangban az állami nyugdíjemelés mértékével.  REFORMATUS.HU

KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAM DUNAMELLÉKEN

A Dunamelléki Református Egyházkerület kántorképző és kántortovábbképző tanfolyamot rendez 2019. július 14-től augusztus 3-ig Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetem épületében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Jelentkezés 2019. június 17-ig a következő címen: Dunamelléki Református Egyházkerület,1092 Budapest, Ráday u. 28. A borítékra írják rá: Kántorképző tanfolyam. A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, lelkészi ajánlás, egészségügyi igazolás („közösségbe mehet”), felbélyegzett és megcímzett válaszboríték. Részvételi díj: 29.000 Ft (határon túliaknak kedvezményesen, a kedvezmény mértéke egyéni elbírálás szerint), amelyet a tanfolyam első napján kell befizetni. Az összeg tartalmazza a reggelit, ebédet, vacsorát, a szállást és a tandíjat. Először jelentkezőknek június 22-én felvételi beszélgetésen kell részt venniük (előzetes telefonos egyeztetés után), amelyre a Református Énekeskönyv következő énekeinek első verseit kell megtanulni kívülről: 42, 65, 90, 134, 165, 225, 299, 390. További információk kérhetők telefonon Hegedüs Nóra tanfolyami titkártól a +36-30-4239758-as vagy Monostori Fe­renc tanfolyamvezetőtől a +36-30-747-3638-as telefonszámon. E-mail: dre.kantorkepzo@gmail.com. Honlap: www.kantor­ kep­zo.zsoltar.hu. 

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

2019. június 2.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Túri László kígyósi presbitert kérdeztük.

1

Hogyan lesz egy huszonkét éves fiatalemberből presbiter? 2007-ben kerültem az Ungvári Nemzeti Egyetemre, és jelen voltam 2008-ban az egyetemi gyülekezet megalakulásánál, igyekeztem kivenni a részemet a szolgálatból. Ez is közrejátszott abban, hogy tíz éve a szintén egyetemista falubelimmel, Papp Adriennel közösen megpróbáltuk beindítani Kígyó-

A kárpátaljai Túri László tanár, diakónus, és immár kilenc éve Kígyós gyülekezetének legfiatalabb presbitere. A háromgyermekes apuka leginkább az ifjúsági programok szervezésében látja elhívását.

son az ifjúsági munkát. A helyi ifisekkel nagyon aktívak voltunk a gyülekezetben. 2010-ben megszólított a gondnok, a megkeresés után egy hónappal már presbiter voltam. Azóta már kétszer bizalmat szavaztak nekem, így azóta is főként ifjúsági munkásként igyekszem szolgálni.

2

Hogyan fonódik össze az életében a munka és a szolgálat? A beregszászi református gyülekezet diakónusa vagyok 2013 óta. Emellett feleségem, Ági révén az ő korábbi gyülekezetébe, a bátyúi közösség életébe is belelátok. Beregardóban pedig egy ideig hitoktató voltam. Itt sokáig ugyanaz a lelkész szolgált, mint Kígyóson, és érdekes volt megtapasztalni, mennyire különböznek a két, egyébként sok tekintetben hasonló gyülekezet feladatai. Mindezeknek köszönhetően lehetőségem nyílik a különféle tapasztalatokkal segíteni a presbitériumi munkát. Emellett a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban történelmet tanítok, ami segít szót érteni a fiatalokkal – talán korban már nem vagyok 30 Reformátusok Lapja

2019. június 2.

hozzájuk olyan közel, mint egyetemistaként, de pedagógusként belelátok a mindennapjaikba. Azt gondolom, hogy Isten nagyon jól állította össze a presbitériumunkat: van fiatal, idős, földművelő, gyári munkás, tanár tagja is, és a problémák megoldásához mindenki hozza a saját látásmódját.

3

Presbiterként mit szeretne a közeljövőben megvalósítani? A nyolcszáz lelkes településünkön a gyülekezet papíron négy-ötszáz főt számlál. Ebből körülbelül kétszáz lakos gyakorlatilag semmilyen módon nem kapcsolódik hozzánk. Szeretném elérni, hogy legalább tíz ember, aki szerepel ugyan a névjegyzékben, de nem gyakorolja a hitét, elkezdjen a közösségbe járni. Alkalmaink vannak bőven minden korosztály számára, de a létszám stagnál, évek óta nagyjából hatvan ember jár rendszeresen az istentiszteletekre. Másik vágyam, hogy a parókia és a templom körülötti zöld területet rendbe hozzuk, parkosítsuk. A parókiát, amely korábban óvodaként működött, ugyancsak kibővíteném, lakhatóvá tenném.

4

Mi a hobbija? Szeretek a természetben lenni, de erre kevés időm van. Három gyermek mellett nem sok idő jut a hobbira, de talán épp ezért a feleségemet, a családomat nevezném a „hobbimnak”, velük töltöm a szabadidőmet. Szeretek focizni, tagja vagyok a kárpátaljai lelkészválogatottnak is – ez szintén feltölt.

5

Van olyan ige, amely különösen sokat jelent önnek? Sokszor okoz gondot az időbeosztás, mert egyszerre több helyen kellene lennem. Ezért különösen fontos nekem a 90. zsoltár 12. verse: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A másik kedves igém az 1Pt 5,7: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Ezt az otthonunk falára is kitettük. Időnként jó feltekinteni rá, emlékeztetni magamat arra, hogy az általam problémaként megélt dolgokat Isten elé vigyem.  KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/22. szám  

Reformátusok Lapja 2019/22. szám  

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded