| REFORMÁTUS ÉLET |
DOB ÉS BASSZUSGITÁR AZ ISTENTISZTELETEN Szűcs Zoltán a Szentes-Felsőpárti Református Egyházközség zenekarának énekese is. Régi hagyomány ez a szentesi gyülekezetben: volt már Szefri-köz – azaz Szentes-Felsőpárti Református Ifjúsági Közösség – nevű együttesük is. A lelkes fiatalok, akik azért tanultak meg gitározni, hogy az ifjúsági énekeket el tudják játszani, mára már felnőttek, leérettségiztek és szétszóródtak az országban. A zenekar felmorzsolódott, és Szűcs Zoltánék most újat alapítottak. Ökumenikus háttérrel működnek, vannak közöttük gyerekek is. – Ők az utánpótlás, a jövő, a lehetőség, nagyon fontosak – hangsúlyozza Zoltán. Mindez nem csak hobbi: szolgálnak is vasárnaponként az istentiszteleteken. Így lesz ez március 17-én is, amikor a Kossuth Rádió élőben közvetíti majd az alkalmat. Már készülnek, próbálnak, de nem félnek a közvetítéstől. – Úgysem érzékeljük ott helyben, hogy többen hallják, amit játszunk. A lelkületben se lehet különbség: a tűz, a lelkesedés és a felA lelkésznő nem csak a múltra, készültség is ugyanaz, mint máskor – a jelenre is utal, amikor azt mondja: mondja a zenekar presbiter-énekese.
„KÜLDENI FOGSZ ÚJAKAT”
„itt nagyon sok értékes ember van.” Hálás értük, hogy szilárd az identitásuk, biztosak a reformátusságukban, és nem lehet őket eltántorítani ettől.
– Érzékeny pontra tapintott – mondja Gilicze Andrásné lelkipásztor, amikor arról kérdezem, hogyan élték meg, hogy az egykor aktív, pezsgő zenekar felmorzsolódott a fiatalok elköltözése miatt. Kiderül: volt színjátszó körük és cserkészcsapatuk is, most mindkettő szünetel, ugyanilyen okokból. Nagyon sokan Szegedre vagy Budapestre mentek tanulni. A lelkésznő úgy tudja, rendszeresen tartanak találkozót a fővárosban az innen származó fiatalok, szentesi volt ifisek. Vannak egykori szentesi gyülekezeti tagok, akik már fővárosi gyülekezetekben presbiterek. Cserkészcsapatuk egykori segédparancsnoka pedig egyenesen a cserkészek világtalálkozójára utazó magyar cserkészek kontingensének vezetője volt. A lelkésznő nem csak a múltra, a jelenre is utal, amikor azt mondja: „itt nagyon sok értékes ember van.” Hálás értük, hogy szilárd az identitásuk, biztosak a reformátusságukban, és nem lehet őket eltántorítani ettől. – Ez nem a mi érdemünk, hanem azé, hogy személyes és stabil kapcsolatuk van Megváltójukkal – vallja a lelkipásztor. Amikor egyszer az egyik ifisének panaszkodott, hogy miért mennek el ennyien, holott itthon is szükség lenne rájuk, azt a szomorú, de határozott választ kapta, hogy meg kell próbálnia elfogadni, hogy ők „kibocsátó gyülekezet”. Gilicze Andrásnéban mára ez az ima érlelődött meg: „Ha akarod, hogy itt is legyen valami, biztosan küldeni fogsz újakat.” FOTÓ: KAPÁS CSILLA
18 Reformátusok Lapja
2019. március 17.