Reformátusok Lapja 2019/11. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM, 2019. MÁRCIUS 17. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Az értelmes párbeszédnek mindig van helye FÓKUSZBAN A REFCOO KUTATÓMŰHELY

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Könyörgünk hozzád ebben az órában, foglyul ejtő szereteteddel kapcsolj nagyon erősen magadhoz, a te Lelkeddel töltsd meg csordultig a mi lelkünket, hogy a te gyülekezeted valóban a te néped legyen, hallja és értse pásztori szódat.  RAVASZ LÁSZLÓ (1882–1975)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó).

Fax: 1-217-8386.

6

12

16

25

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (szerk@reflap.hu), Hegedűs Márk (szerk@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva.

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Köves Béla igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Ezreket várnak a református egység napjára | Tóth-Mihala Veronika koordinátorral beszélgettünk

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A nemzeti ünnep lelki dimenziója | Máté László vezércikke

AKTUÁLIS

8. Az értelmes párbeszédnek mindig van helye | Fókuszban a RefCOO Kutatóműhely 11. Hegedűvel és puskával | A Nagy Háború cigány katonáiról nyílt kiállítás Debrecenben

INTERJÚ

12. Látogatás az ország templomában | A reformkorról, jó és nehéz időkről kérdeztük Páll László budapest-Kálvin téri lelkipásztort

REFORMÁTUS ÉLET

16. Mentő és útra bocsátó gyülekezet | A szentes-felsőpárti reformátusoknál jártunk 19. Támogassuk a szíriai vasárnapi iskolákat!

GONDOLATOK

20. Nemzet | Köntös László rovata 21. Napjaink forradalmáról | Bagdán Zsuzsanna publicisztikája

SZEMLE

23. Beszélgetések könyve | Siba Balázs Pasztorálteológia című könyvét ajánljuk 25. Gyáva hóhér vagy a szabadság hű szolgája? | Görgei-kiállítás a Nemzeti Múzeumban

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Arany Barbara debreceni egyetemi lelkész válaszol kérdéseinkre 2019. március 17.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 17.

VASÁRNAP Böjt 2. vasárnapja

III. 18.

HÉTFŐ

III. 19.

KEDD

III. 20.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…azt találták benne megírva…” (Neh 13,1–22) Nagy kérdés, hogy amikor olvassuk az Írásokat, mit találunk bennük megírva, vagyis hogyan értelmezzük azokat. Hisszük, az Úr Lelke jön segítségünkre ebben az értelmezésben, hogy el ne tévedjünk (1). Vannak nagyon fontos időleges értelmezések, amikor az Úr Lelke arra a korra és annak kihívásaira nézve teszi áldottan aktuálissá és életfontosságúvá az igét. Nehémiás – szolgálata második korszakában, Kr. e. 432-től – visszatérve szükséges beszámolójáról a perzsa udvarban (6) népe hitének tisztaságát, megerősödését és jövőbeni megmaradását akarta biztosítani. Ehhez, Salamon korábbi bukásából is tanulva, elkülönült más népektől, azok szokásaitól. Az Ige is erre biztatta. Bizony, valamikor ki kell dobni minden felemást a tisztuláshoz (1–2; 8–9). Az örök értelmezést azonban Isten Jézus Krisztusban adta nekünk. Őbenne lerontotta az emberek által vont válaszfalakat (Ef 2,14), hiszen népének határait egyedül ő ismeri. Emberek nem húzhatják meg végérvényesen ezt a határvonalat. Lám, Ruth moábita volt, és mégis Jézus Krisztus ősanyja lehetett (Mt 1,5).

Jn 12,37–43  2. zsoltár (19) „…megparancsoltam…” (Neh 13,23–31) Nehémiás határozottan intézkedett, parancsokat osztott (19–22), ha kellett, akkor fenyített (25), de rendet tett. Valóban, csak így lehetséges megelőzni a halálos káoszt. Ugyanakkor Nehémiás a hatalmával és tekintélyével soha nem élt vissza. Tudta, hogy Isten ügyének, az ő népének szolgálatában áll, vagyis elhívását szolgálatra kapta, amellyel köteles elszámolni, és amelynek Istentől rendelt határai vannak. Ezért minden intézkedése után imádkozott (14; 22; 31), hogy az Úr bölcsességgel vezesse rendelkezéseit, emlékezzen meg azokról az ő javára. Ez az imádság azt is kéri, hogy Nehémiás ne követhessen el túlkapásokat a szigorában, hiszen ilyen helyzetekben ez mindig nagy kísértés. Ebből az is kiderül, hogy sokkal több történik itt, mint puszta rendcsinálás. Itt Isten népének ébresztése, megmenekítése, megtartása a lényeg, ami a halálos szakadék előtt csak vesszővel és bottal terelgetve érvényesíthető (Zsolt 23,4). Nehémiás gondoskodik a papok és léviták szolgálatáról (10–14), a nyugalom napjának megszenteléséről (15–22), a nép saját hitének tisztaságáról és annak továbbadásáról (23–31). Mindezeket vasszigorral teszi. Ebben a szigorban azonban most Isten megtartó kegyelme mozdul. A törvényben ott az evangélium, azaz Krisztus.

Jn 12,44–50  164. dicséret (43) „Aki bölcs… értse meg az Úr kegyelmes tetteit!” (Zsolt 107) A legnagyobb ajándék, Isten ajándéka, a bölcsesség bölcsessége, ha valaki tudja, hogy kegyelem alatt van, és így tekint életének minden eseményére (43). Elfáradt zarándokok (4–9), reménytelen rabok (10–16), szenvedő betegek (17–22), veszélyeket vállaló tengerészek (23–32) énekeit gyűjtötte egybe ez a zsoltár, a fent kiemelt összegzéssel (33–43). Ők mindannyian joggal csüggednek bűneik büntetését hordozva. Ez az ember alapállapota. Egyetlen lehetőségük az volt, hogy az Úrhoz kiáltottak (6; 13; 19; 28), ő pedig megszabadította őket. A kegyelmi állapot pedig éppen abban van, hogy a zsoltárban szereplők mind magasztalták az Urat szabadító irgalmáért. Isten megszabadított bennünket a Jézus Krisztusban. Bármi történjék, Jézus Krisztusban vagyunk, üdvösségünk van, kegyelem alatt vagyunk.

Lássuk meg mindenben az Úr kegyelmes tetteit, magasztaljuk ezért őt! A hívő ember nézőpontja, Isten népének „optikája” csak ez lehet.

Jn 13,1–11  459. dicséret (7) „…hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!” (Zsolt 108) Isten nem feledkezett el népéről és ígéreteiről, hiszen az ő népe az ő kedveltje, megszabadítja őt. A lombsátrak ünnepén énekelték ezt a zsoltárt, amelyben az Ígéret földjének birtokba vételéért magasztalták az Urat évről évre. Nagy biztatás volt ez az ének az elvesztett ország romjain, hiszen azt nyilvánította ki, hogy Isten újra örökségül adja népének a megígért földet, ahol Júda törzséből származó fejedelem uralkodik majd rendben és békességben (1Móz 49,10), miközben ellenségei, Moáb, Edóm és Filisztea nem bánthatják többé. Áldott legyen az Isten, hogy ennél sokkal többet adott nekünk, az ő népének a Jézus Krisztusban, hiszen ebben a világban még az Ígéret földjén sincs maradandó városunk (Zsid 13,14). Ebben a világban az ellenségeink felett aratott győzelem sem tartós, újra és újra felfakad-

Reformátusok Lapja 2019. március 17.

| AZ IGE MELLETT |

nak a sebek, kiújulnak a megoldhatatlan konfliktusok. Jézus Krisztusban, a megváltás csodájában, az örök élet reménységében, „odaát” teljesedhet csak be maradéktalanul ez az ige. De ez a reménység erőt ad itt is a krisztusi újhoz…

Jn 13,12–20  240. dicséret (18) „Magára vette az átkot…” (Zsolt 109) Első olvasásra megdöbbentő ez az átokzsoltár. Olvasunk még ilyet a Bibliában (58,7; 69,23; 83,10), de a 109. zsoltár ezek közül is feltűnően kimagaslik indulatával. Sokan próbálták enyhíteni ezeket az átokmondásokat, úgy magyarázva azokat, hogy itt nem a zsoltáros átkozta ellenségeit, hanem csak idézi azt az átkot, amellyel az ellenségei sújtották őt. Ez a magyarázat azonban nem támasztható alá semmivel, csak feltételezés. Induljunk ki tehát abból, hogy előttünk van egy alattomosan megrágalmazott, halálosan megfenyegetett ember, akit megbetegített és tönkretett ellenségeinek szándéka, noha a zsoltár írója nem tett semmi rosszat megrágalmazóival szemben (2–5). Ezért a zsoltáros kétségbeesésében kifakad, és döbbenetes átkokat szór megnyomorítóira (6–20). Ezek az átkok mindenestül az óember szavai, a gyarló test cselekedetei (Gal 5,19–21). Ugyanakkor megragadóan őszinték ezek a sorok. Bizony lehetnek bennünk ilyen indulatok. A zsoltáros azonban Isten elé viszi fájdalmát, az Úr előtt önti ki indulatát, és nem ellenségei nyakába szórja azokat (4–5). Az Úr előtt megszabadulhatunk ezektől az indulatoktól, hiszen ő az, aki magára vette az átkot, hogy mi imádkozhassunk ellenségeinkért (18; Mt 5,44).

Jn 13,21–30  200. dicséret (5) „Az Úr van jobbodon…” (Zsolt 110) A műfaja szerint ez messiászsoltár, illetve királyzsoltár. Az élő Isten az Úr. Ő az egyetlen király. Őrajta kívül nincs más. Ez ennek a zsoltárnak a legfontosabb üzenete. Aki az Úr jobbján ül, az őt képviseli, képviselheti. Nincs ennél nagyobb méltóság. Jézus Krisztus az Úr jobbján ül. Ő Isten Fia, Megváltó.

Az Újszövetségben ez az egyik legfontosabb zsoltár, mert a keresztyénség egyik legfontosabb tanítása Jézus Krisztus főpapi és királyi tisztéről ennek a zsoltárnak az értelmezéséből fakadt. Ahogyan Melkisédek, Sálem királya egyszerre volt pap és király (1Móz 14,18–20), úgy Jézus Krisztus az egyetlen pap és király (4), az élő Isten maga. Így az élő Isten legtökéletesebb „képviselője” ő.

Isten a végső győzelmet a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalma felett az egyetlen főpapnak és királynak, a feltámadott Jézus Krisztusnak adta. Nincs ennél nagyobb győzelem (5–6). Ő „föl­ emelte fejünket” (6). Mi az Urat követve ebből a győzelemből merítünk reménységet és erőt az itteni „királysághoz”, azaz szolgálathoz, az Úr képviseletéhez (4). A feltámadott Úr az egyetlen király.

Mi a magunk helyén őneki engedelmeskedünk (3), miközben „királyként” őt szolgáljuk, képviseljük.

Ugyanakkor más helyzetben mi is engedelmeskedünk az isteni rend szerint azoknak, akik fölöttünk „királykodnak” mint az Isten képviselői. Isten gyermekei, népének tagjai az ő kegyelméből szintén az Úr jobbján ülhetnek. Mi, mindannyian az Úr képviselői vagyunk, azok lehetünk, azokká kell lennünk.

Jn 13,31–35  178. dicséret (2) „Nagyok az Úr tettei…” (Zsolt 111) A zsoltár gerince (5–9) felsorolja Isten nagy tetteit, amelyeket az ő népe megtapasztalt. Eledelt adott népének: ez a pusztai vándorlás során ajándékozott manna (5). Nekik adta a pogányok birtokát: ez az ígéret földjének elfoglalása (6). Rendelkezései igazak, helyesek, rendíthetetlenek, maradandók mindörökké: ez a törvényadásra utal (7–8). Gondoskodott népe megváltásáról (9): ez pedig a kivonulásra Egyiptomból, és Isten minden későbbi szabadító, megváltó tettére vonatkozik – a megérkezésig az Ígéret földjére. Isten szabadító, megváltó tettei ölelik körbe népe életét a „kivonulástól” a „megérkezésig”. Ezek a nagy tettek pedig csak halvány előképei annak a szabadításnak, amely Jézus Krisztusban minden nép számára adatott. A zsoltár Isten nagy tetteit a szövetségkötés kifejezésével foglalja össze többször is (5; 9), és himnikus szárnyalással „minősíti” (3–4). Isten munkája fenséges, ékes, igaz, kegyelmes és irgalmas. Isten népe dicséri az Urat az ő hatalmas tetteiért, hálaadással, a gyülekezet együttes közösségében, amelyből öröm fakad (1).

Jn 13,36–38  445. dicséret

III. 21.

CSÜTÖRTÖK

III. 22.

PÉNTEK

III. 23.

SZOMBAT

2019. március 17.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

folyamatosan imádkozunk majd. A tíz szakaszt a tíz Kárpát-medencei egyháztest bonyolítja le. Már volt az imaláncnak két előkészítő alkalma, amelyre mind a hatvanöt református egyházmegyéből meghívtunk egy-egy képviselőt. Az imádságok a gyülekezetekért, a megfogyatkozó közösségekért, az egységért, a bajban lévőkért, a misszióért, az ébredésért, az intézményeinkért, a szenvedélybetegek szabadulásáért szólnak majd. Aki szeretne, akár az imaközösség egy-egy blokkjába is becsatlakozhat.

Ezreket várnak az egység napjára – Bár történelmi okokból határok választanak el bennünket, mégis egységesek vagyunk – mondja Tóth-Mihala Veronika, a Magyar Református Egység Napja koorHEGEDŰS MÁRK dinátora. A debreceni programon a 2009ben újraegyesített Magyar Református Egyházat, a tíz évet, az egységet ünnepeljük majd, a tervek szerint akár tízezren is. A szervezők azt kérik, aki teheti, vonattal vagy busszal tervezze az utazást.

Egész napos programmal várják az ünneplőket. Például mivel?

A Magyar Református Egység Napja május 18-án lesz Debrecenben. Párhuzamosan zajlanak majd programok, 15 órakor pedig közös istentiszteletet tartunk, ahol megélhetjük összetartozásunkat. A központ a főtér, a nagyszínpadon Kárpát-medencei körkép lesz: szeretnénk, ha minél több egyházrészből megjelennének missziók, szolgálatok. A Lehetőségek Piacának ötven pavilonjában szervezeti bemutatkozás, kóstoló, vásár lesz. A Kollégiumba népzenei programokat szervezünk. A Kistemplomban kórustalálkozót tartanak. Kárpát-medencei imalánc is szerveződik, és három helyszínen lesznek gyermekprogramok, például bábszínház, ugrálóvár, kézműves foglalkozások.

Mit jelent az, hogy imaláncot is tartanak?

A kollégium kápolnájában fél 11 és fél 3 között lesz az imalánc.

Tíz részből áll majd, ötperces szünetekkel, így tulajdonképpen 6

Reformátusok Lapja 2019. március 17.

Választottak igei mottót?

Igen, együtt a Kárpát-medence hatvanöt egyházmegyéjének képviselőivel, akikkel közösen készülünk az egységnapra. Zakariás könyvéből az egyik kevésbé ismert igét emeltünk ki: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

(Zak 8,23) Szeretnénk, ha velünk tartanának azok is, akik érdeklődnek Isten iránt, és szeretnénk, ha látszódna rajtunk, hogy Isten itt van köztünk.

Hány embert várnak Debrecenbe?

Az első találkozón, 2009-ben a becslések szerint nyolc-, de akár tízezer ember is lehetett. Így volt ez az ötéves évfordulón is, és most is hasonló nagyságrendre számítunk. Mindenkit nagy szeretettel várunk, hogy együtt ünnepeljünk és örüljünk, hogy például az úrvacsora szentségében is együtt részesülhetünk.

Az úrvacsora megszervezése ekkora tömegnél nehéz feladat.

Hány lelkész vesz részt benne?

Akár negyven lelkész is részese lehet az úrvacsora osztásának.

Az úrvacsorai kenyér is különleges lesz, hiszen a hatvanöt Kárpát-medencei református egyházmegye területéről származó lisztkeverékből sütik majd meg. Ez lesz a Kárpát-medencei reformátusok kenyere.

Hogyan készüljenek a gyülekezetek, nagyobb csoportok erre a napra? Mire érdemes figyelni a tervezéskor?

Javasoljuk, hogy aki teheti, vonattal érkezzen, ez a legpraktikusabb, hiszen az állomástól villamossal három perc alatt a helyszínre lehet érni. A buszoknak is lesznek ideiglenes megállóhelyei a belvárosban, de miután letették az utasokat, nekik távolabb kell leparkolniuk. Lesznek parkolók az autósoknak is.

Sok embert várunk, így érdemes korán, fél tíz körül érkezni.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

MARAD A FA MOTÍVUM A szervezők megtartották a 2009-ben választott, gyökereiben a Kárpát-medencét formáló fa motívumát a rendezvény szimbólumaként. A jelkép megtartása is folyamatosságot hirdet, emlékezteti a magyar reformátusságot arra, hogy egységünk nem tízéves, csupán akkor talált újra formális, szervezeti kereteket magának.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

MÁTÉ LÁSZLÓ

A nemzeti ünnep lelki dimenziója A szerző a Tatai Református Egyházmegye esperese

A történelem nemcsak a könyvekbe, hanem a lelkekbe is íródik. A könyvekben a történelem újraírható, a lelkekben nem. Lehet a valós időben sokszínű egy-egy esemény megítélése, de mire történelemmé válik, addigra a közösség biztonsággal tudja, kik voltak a hősök, kik lettek mártírrá, ki volt az ellenség és ki az áruló. Ki aratott győzelmet, ki szenvedett vereséget. Ezért őrizte meg népünk az 1848. március 15-i és az azt követő események emlékét úgy, mint egy forradalom és szabadságharc emlékét. Hasonlóan az 1956-os eseményekhez, amelyekről a hivatalos könyvekkel ellentétben évtizedeken át a lelkek őrizték az

A lelki dimenzió azt jelenti, hogy ünneplésünket gazdagító felismerések adatnak a hitben. Ilyen felismerés, hogy nemzeti ünnepen nem a történelmet kérdezzük, hanem az élő Istent, mert csak Istent kérdezve lehet számunkra a történelem az élet tanítómestere. igazságot mindaddig, amíg ki lehetett azt mondani, úgy a százhetvenegy évvel ezelőtt a pesti utcán elkezdődött és másfél év után a világosi mezőn elbukott küzdelem mára úgy íródott a magyar lelkekbe, mint nemzetünk egyik legszebb emlékű forradalma és szabadságharca. Amikor az évfordulón összegyűlünk, és újramondjuk a történetet, akkor magunk is azonosulunk ezzel az emlékezettel, és igyekszünk azt úgy átadni a következő nemzedékeknek, ahogyan magunk is kaptuk azt.

A keresztyén ember ezen a napon is az élő Isten előtt áll, ezért számára a nemzeti ünnepnek is van lelki dimenziója. A lelki dimenzió azt jelenti, hogy ünneplésünket gazdagító felismerések adatnak a hitben. Ilyen felismerés, hogy nemzeti ünnepen nem a történelmet kérdezzük, hanem az élő Istent, mert csak őt kérdezve lehet számunkra a történelem az élet tanítómestere. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

(Zsolt 90,12) További felismerés, hogy a történelem tanítása nem a múlt, hanem a jövő felől érthető jól. A keresztyén ember Isten előtti ünneplését meghatározza a végső dolgokról, a történelem végéről nyert kijelentés: „a teremtett világ maga is

meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára”, de addig „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik” (Róm 8,21). Ezért nem válik egyetlen történelmi esemény és kor sem a keresztyén ember abszolút igazodási pontjává, mert az ő végső igazodása Krisztusban van: az általa nyert és egykor vele kiteljesedő, dicsőséges szabadságban. A szabadság dicsőséges nemzeti ünnepén is várunk „a fiúságra, testünk megváltására” (Róm 8,23). Addig „nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Ám éppen ezért: az az örök érvényű bibliai tanításunk, hogy valódi harcunk soha nem test és vér ellen van, hanem „erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” (Ef 6,12), arra kötelez minket, hogy bűn és ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk (Heidelbergi Káté 32. kérdés-felelet). Nemzeti ünnepen tegyük fel a kérdést: vívjuk-e szabadságharcunkat? Vállaljuk-e az ütközetet naponta, és harcba indulunk-e viharos történelmi időkben a keresztyén hit melletti kiállással, áldozatvállalással, a csendes békeidőkben bibliaolvasással, imádsággal, szolgálattal? Odaszánjuk-e magunkat arra, hogy a történelem Ura minden időkben lelki szabadságharcba vezessen minket Fia, Jézus Krisztus által mindaz ellen, ami támadja az ő igazságát? Kérjük-e, hogy egyéni életünkben, családjainkban, iskoláinkban, munkahelyeinken, ünnepeinkben ne úgy legyen, ahogyan mi akarjuk, hanem úgy, ahogyan ő akarja?

Március 15-én tisztelgünk azok emléke előtt, akik egy magasabb ügyért készek voltak személyes életükben áldozatot hozni, és így történelmi időkké tették azokat a napokat. Áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket, adjunk hálát értük! Magasztaljuk Istent Fiáért, Jézus Krisztusért, aki a kereszthalál kínját és a pokolra szállás rettenetét vállalva a legnagyobb áldozatot hozta értünk, minden emberért és népért, hogy megszabadítson bűnből, kárhozatból, halálból, és üdvözítsen minket! Őtőle kérjünk erőt, és őreá tekintsünk, hogy akár csendes, akár háborúságos napokban hűséggel harcoljunk az ő országáért és igazságáért!  2019. március 17.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Az értelmes párbeszédnek mindig van helye FARKAS ZSUZSANNA

8

– Az a célunk, hogy ne párhuzamos valóságokat építsünk, hanem segítsünk ebben a világban is felépíteni Isten országát – fogalmaz a RefCOO kutatóműhelyről Bársony Márton tudományos főmunkatárs. A Károli Gáspár Református Egyetem művelődési, kulturális és közéleti programokat szervező műhelye tavaly novemberben alakult, de március végi, Marslakók elnevezésű rendezvényükre már hetekkel ezelőtt elfogytak a jegyek. A csapattagok reformátusok, fiatalok, lelkesek – és mindháromra büszkék. De kik ők és mivel foglalkoznak? Ennek jártunk utána.

Reformátusok Lapja 2019. március 17.

| AKTUÁLIS |

– Szerintünk van út a tagadásból az elfogadásba, nincs fekete és fehér a közéletben, és csak a nem átadott tudás értéktelen: az értelmes párbeszédnek mindig van helye – vallja Bársony Márton, Csöregi Csenge és Kanyó Ferenc, a RefCOO, vagyis a Református Művelődésért Kutatóműhely munkatársai. A háromfős csapat ennek próbál eleget tenni a hétköznapokban és olykor hétvégén is.

– A Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetéhez tartozunk, legfőbb célunk kapcsolódási pontokat találni az egyetem tanulói és az egyház között, hasonló rendezvényszervezési profillal, mint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány. Szeretnénk az olyan, különállónak tűnő világokat, mint a tudomány, a közélet, a magasés popkultúra, illetve a hit és a vallás, egyre inkább összekötni – magyarázza Bársony Márton. A RefCOO munkatársai egyetértenek abban is, hogy ezek között a világok között nincsenek falak, de kapcsolódási pontok sem igazán, hiszen hiányoznak az átmenetek. – Sokszor nincs átjárás ezek között a területek között, de a konfliktusok párbeszéddel elkerülhetők lennének.

Ezek olyan egymás mellett létező szigetek, amelyeket hidakkal szeretnénk összekötni – hangsúlyozza Kanyó Ferenc.

MISSZIÓI TERÜLET – A RefCOO és a teljes Egyház és Társadalom Kutatóintézet nagyobb koncepcióba illeszkedik, amelynek része, hogy olyan rendezvények és programok valósulhassanak meg, amelyek erősítik a már meglévő református identitást, de szólnak a még nem reformátusokhoz is – foglalja össze Gér András ötletgazda. Vallja: az ilyen alkalmak megtartó erőt jelenthetnek ott, ahol az identitás gyengül, miközben közösséget is teremtenek. A református egyházon belül ez a nézőpont újabb és újabb területeken jelenik meg, amelyek között egyre élénkebb a kapcsolat – így mutatva, mennyire szerteágazó a reformátusok tevékenysége. – Teljesen természetes a művészet, a kultúra és a tudomány művelése a reformátusok között, az ezekhez kapcsolódó programok így missziós területté is válnak – teszi hozzá.

ILYEN MÉG NEM VOLT Ebben a szellemben élénkítette fel a RefCOO a Konfeszt elnevezésű, fiataloknak szóló programsorozatot, amelynek februári alkalmán a mesterséges intelligencia és a digitális világ kérdéseivel foglalkoztak a résztvevők. Ehhez a programhoz képest újdonság az Álmom: az Isten című előadássorozat, amelyen Mihályi Győző színművész és Karasszon Eszter gordonkaművész verseken és Bach-szviteken keresztül szólnak Istenről. Ez a gyülekezeteknek szóló alkalom a színművész felajánlásából jött létre, aki ezzel szeretne hozzájárulni a református kulturális élet fellendítéséhez. Első alkalommal a Budapest-Nagyvárad téri gyülekezet fogadta be az előadást, azóta a produkciónak már alig maradt lefoglalható időpontja.

– A rendezvényeink nem egyszeriek, igyekszünk sorozatokban gondolkozni. Azt majd csak év végén látjuk, milyen is a valódi visszhang, de igyekszünk minél többeket megszólítani – fűzi hozzá Csöregi Csenge.

Közös tevékenységük jó példája a Marslakók névre keresztelt tudománynépszerűsítő beszélgetéssorozat, amelyen Vecsei H. Miklós színész kérdez külföldön dolgozó és nemzetközileg elismert magyar kutatókat. A Marslakók első alkalmára Barabási Albert László hálózatkutató érkezik március 20-án – a rendezvényre már januárban elkelt minden jegy. – Ilyen alkalmat itthon még nem szerveztek, ezen keresztül szeretnénk megmutatni, hogy egy-egy tudományos beszélgetés mennyire sok embernek lehet izgalmas – mondja Bársony Márton.

Kanyó Ferenc a Károli Históriás Vitaestekről számol be, amelyeken olyan történelmi kérdések megvitatását tervezik, amelyek a különböző kutatások fényében egyelőre nem egyértelműek. – Először a székesfehérvári királysírok témá-

jával foglalkozunk, hiszen a történészek egy csoportja szerint az a sír, amelyet eddig III. Béláénak véltek, valójában Könyves Kálmáné. Ez is olyan kérdés, amelyet érdemes kinyitni azok felé is, akik nem a történelmet választották szakterületüknek – magyarázza a munkatárs.

A RefCOO célkitűzései a Csillagpontra készülő fotópályázatukban is körvonalazódnak: abból indultak ki, hogyan is jelenhet meg a református identitás egy-egy fényképen. – Ezt fejlesztettük tovább, és végül arra jutottunk: szeretnénk, ha a pályázatunk résztvevői azt próbálnák megmutatni, hol látják megragadhatónak Istent a 21. században. Talán mindannyian találkoztunk azzal a kissé giccses jelenséggel a közösségi oldalakon, amikor egy-egy természetfotóra kerülnek bibliai igék. Arra szeretnénk rámutatni, hogyan vehetjük komolyabban keresztyénségünk képi kultúráját, és megpróbálhatjuk ezt bemutatni fotográfus művészek segítségével – tudjuk meg Bársony Mártontól.

AMINÉL NINCS SZEMÉLYESEBB – A keresztyén identitást, a tudományt és a közéletet próbáljuk közös nevezőre hozni, és egy percig sem titkoljuk reformátusságunkat. Furcsa kép él a fiatalokban az egyházi rendezvényekről, ennek átalakításában lehetnénk mi is úttörők.

Sokszor az alkalmak a már hívőknek szólnak, mi viszont szeretnénk támpontokat adni azoknak is, akik még csak keresik Istent, de ehhez az ő nyelvükön kell beszélnünk – hangsúlyozza Csöregi Csenge.

– Ebben Ritoók Zsigmonddal értek egyet, aki egyszer kiválóan megfogalmazta, hogy a református lét összekapcsolódott 2019. március 17.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

A minél közelebb hozott tudás hívei vagyunk.

Az üzenetünket úgy kell elmondanunk, hogy bárki megérezhesse: közünk van egymáshoz és a Biblia üzenetéhez. Ez az örömhír mindenkihez szól, ennél nincs személyesebb, ezt eddig is kár volt nem személyes üzenetként elmondani.

a formai megújulással.

Nem a tartalom az, amelyet mi, a 21. században élő, fiatal rendezvényszervezők szeretnénk megváltoztatni. A tartalom tökéletes, Krisztus szavánál semmi sem személyesebb – emlékeztet Bársony Márton. Mint mondja, az egyházon belül a kommunikáció, az ismeret­átadás és a hit megélésének formái meg tudnak merevedni. Bár ezeknek jelentős történelmi értékük van, a mai világ már nem ezekre a formákra épül. – A minél közelebb hozott tudás hívei vagyunk. Az üzenetünket úgy kell elmondanunk, hogy bárki megérezhesse: közünk van egymáshoz és a Biblia üzenetéhez. Ez az örömhír mindenkihez szól, ennél nincs személyesebb, ezt eddig is kár volt nem személyes üzenetként elmondani – folytatja a főmunkatárs.

Csöregi Csenge hozzáteszi: nagyon fontos a hagyomány, de alkalmazkodni kell a 21. századhoz is, azokat is megszólítva, akik nem a református egyházon belül nőttek fel. Ezért fontos kapcsolódási pont a közélet, a kultúra vagy éppen a tudomány, mert ezeken keresztül is meg lehet mutatni, milyenek valójában ma a magyar reformátusok. Ezzel párhuzamosan az Egyház és Társadalom Kutatóintézet a református történeti hagyományok ápolására is nagy hangsúlyt fektet: a RefCOO mellett működő Református Örökség Műhely pont arra hivatott, hogy ezeket megőrizze. – Azt szeretnénk, hogy ez az örökség ne csupán a múltról szóljon, hanem folyamat maradhasson – hangsúlyozza a Bársony Márton.

10 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

ADD TOVÁBB ÉS ÉPÍTS!

A RefCOO munkatársai abban hisznek, hogy lehet valaki olyan fiatal hívő, akit egyszerre érdekelnek vallása mélységei, a tudomány és a kultúra – vagy ezek bármilyen kombinációja. – Attól, hogy valóban fiatalosan próbáljuk megszervezni a rendezvényeinket, az identitásunk alapja az, hogy reformátusok vagyunk. Számomra ez nagyon fontos, mindig arra vágytam, hogy ezt ne csak a magánéletemben képviseljem, ezért amikor rám talált ez a munka, úgy éreztem, hazaérkeztem – vallja meg Csöregi Csenge.

A közös munkáról hasonlóan gondolkodik Kanyó Ferenc is.

– Az egyetem befejezése óta erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy továbbadjam a tudásomat azoknak, akiknek nem volt lehetőségük ilyen területeken elmélyíteni ismereteiket.

Abban hiszek, hogy kell olyan közvetítő közeg, amely összehozza a művelt tudományt és a tanulni vágyókat – a RefCOO pedig valóban alkalmas erre – jelenti ki.

Bársony Márton hozzáteszi: korábban nem volt még hasonló, hazai egyetem mellett működő intézmény, ezért sok lehetőség, de nagyon sok hozzájuk kapcsolódó feladat is áll ellőttük. – Annál többet nem is kívánhatnánk, mint azt, hogy munkánkkal megpróbálhatjuk az említett szigeteket tényleg összekötni egymással. Az a célunk, hogy ne párhuzamos valóságokat építsünk, hanem segítsünk ebben a világban is felépíteni Isten országát – zárja gondolatait a műhelyvezető.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, KALOCSAI RICHÁRD

| AKTUÁLIS |

Hegedűvel és puskával Az első világháború elfeledett cigány katonáinak emléket állító vándorkiállítás nyílt Scholtz Róbert Gergely régész, történész kutatómunkájának köszönhetően a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen március 6-án – adta hírül a drhe.hu. A Hegedűvel és puskával – a Nagy Háború elfeledett cigány katonái (1914– 1918) című tárlat, amelyből könyv is született, március 20-ig tekinthető meg.

– Társadalmunk egészségéről, lelkiállapotáról tanúskodik az, ahogyan a kisebbségekhez viszonyul. A lelkészeknek és tanítóknak, akik nálunk végeznek, kulcsszerepük van, ezért fontos, hogy még érzékenyebbek legyünk ezen a területen – hangsúlyozta a megnyitón Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) rektora.

A DRHE az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, ahol a nappali tagozatos hallgatók romológiai ismereteket is elsajátítanak. A hitéleti szakokon tanulók cigánymissziós és -pasztorációs képzést kapnak, a nem hitéleti szakos hallgatók pedig megismerkednek a jelen oktatási helyzet okaival, a teendőkkel, a működő megoldási gyakorlatokkal, pedagógiai módszertannal. Az egyetem vezetői kiemelten fontosnak tartják, hogy a hallgatók az átfogó elméleti tudás mellett gyakorlati ismereteket is szerezzenek. A kiállítást Kármán Judit, a Romológia Tanszék vezetője szervezte meg, aki beszédében hangsúlyozta: szeretné, ha másképp néznénk a cigányságra, ezért is tartja fontosnak ezt a tárlatot.

Az első világháború idején Magyarország területéről 3,4 millió férfit, köztük több ezer cigányt hívtak be katonának – mondta el a megnyitón Scholtz Róbert Gergely. A tizenhét és ötvenöt év közötti regruták mindenütt harcoltak, ahol a Mo-

narchia háborúzott: előbb a balkáni fronton Szerbia és keleten a cári Oroszország, majd a semlegességüket feladó olaszok és románok ellen, kisebb-nagyobb csapataik a nyugati és a török hadszíntéren is megfordultak.

A bevonult férfiak közül a negyedik év végére ötszázharmincezren meghaltak, nyolcszázharmincháromezren fogságba estek. A sebesültek, hadirokkantak száma megközelítette a kétmilliót. A magyar nagyközönség napjainkig nem tudja, hogy 1914–1918 között számos cigány katona – „füstös”, „fáraó-” vagy „fekete-honvéd” – küzdött a világháborúban szárazföldön és vízen, sőt, „cigányszerelem” fedőnévvel magyar csapatokat szállítottak az olasz frontról a nyugati hadszíntérre 1918 őszén.

Mivel a Monarchiában a cigányságot társadalmi rétegként, nem pedig önálló nemzetiségként kezelték, ezért áldozatvállalásukról, helytállásukról viszonylag keveset tudunk.

– Mind a mai napig erősen hat a cigányokat körülvevő társadalom megítélésére, véleményformálására a 19. század cigányság képe. A Nagy Háború előestéjére országosan elterjedt a vándorcigány és a letelepedett cigány kettős képe.

A kóborokat a társadalom ellenségének tekintették, viszont a letelepedetteket, akik alkalmazkodtak a társadalmi normákhoz, nem is sorolták a cigányok közé – mondta a történész.

Az 1914. évi általános mozgósítás a Monarchia cigány férfijait is hadba szólította. I. Ferenc József önfeláldozó lelkesültséggel teli, vitéz hadseregében a cigányok közül kerültek ki az ezredek hivatásos és önkéntes frontzenészei. A cigányok többsége a gyalogságnál harcolt, de van adatunk cigány huszárokról és tengerészekről is. A „fekete honvédek” között nem egy ügyes kém, kovács és kosárfonó akadt, továbbá jó hasznukat látták a front mögötti kertgazdaságokban is – beszélt a tárlatról Scholtz Róbert Gergely.  FOTÓ: NAGYHABORU.BLOG.HU A magyar nagyközönség napjainkig nem tudja, hogy 1914–1918 között számos cigány katona – „füstös”, „fáraó-” vagy „feketehonvéd” – küzdött a világháborúban szárazföldön és vízen, sőt, „cigányszerelem” fedőnévvel magyar csapatokat szállítottak az olasz frontról a nyugati hadszíntérre 1918 őszén

Orosz hadifogságban. Tiszti cigányzenekar

2019. március 17.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Látogatás az ország templomában T. NÉMETH LÁSZLÓ

Március 15-ről gondolkodva gyakran kerül szóba az egész 19. század, különösen a reformkor, amely a budapesti Kálvin téri gyülekezet nagy időszaka volt. Páll Lászlóval, az egyházközség vezető lelkészével beszélgetve kiderül, hogy a gyülekezet történetét hullámvölgyek és hullámhegyek váltakozásai jellemezték egykor, illetve napjainkban is.

12 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

| INTERJÚ |

Az ország temploma – mondták a 19. században a budapesti Kálvin téri református templomról. Helytálló-e ma is így neveznünk az épületet?

Az elnevezés története a 18. század végére, a 19. század elejére nyúlik vissza: a templomot ezzel a meghatározott céllal építették, ezért sokáig hívták az ország templomának. Manapság ez könnyen félreérthető lenne, ezért mi itt a gyülekezetben már nem használjuk ezt a kifejezést. A 19. század elején úgy gondolták, Pest annyira dinamikusan fejlődik, hogy az országos közadakozásból felépített templom a város jelentőségét növelheti.

Már a templomépítés kezdetén, 1816-ban megfogalmazódott, hogy legyen olyan központi hely, ahol az egész református egyház tarthat jeles alkalmakat. A gyülekezet akkor egyébként még nagyon kicsi volt.

Majd az 1838-as árvíz után, amikor a víz elöntötte a kriptát, a nádor úgy döntött, hogy felviteti a holttestet a várba, a nádori kriptába. Az üresen maradt sírba helyezték el néhány hónapra Wesselényit, majd Zichy Manónét.

Miért a Kálvin téri templomot választotta József nádor felesége sírhelyéül?

Azért, mert Hermina főhercegnő a pesti református gyülekezet tagja volt. A templomépítés kezdetén tőle érkezett az első nagyobb összegű adomány, és valószínűleg a nádor is segítette az építkezést. A főhercegnő kedvéért német anyanyelvű prédikátort is hozatott az egyházközség, aki aztán még hos�szú évekig itt maradt.

Kálvin szerint Isten időnként megengedi,

A 19. század elején alig ezer református élt Pesten. hogy tetszhalott állapotba kerüljön az egyház.

A templomépítés idején még annyian sem, csuSzerintem elsősorban Isten különös kegyelme az, pán néhány száz főre gondolhatunk. Báthori Gábor lelkészsége idején, 1796-ban alapították újjá hogy ebből képes kihozni: mint Lázárt, feltámasztani. az egyházközséget. A török kor és a protestáns­ Mi emberileg hiába erőlködnénk, abból nem lenne ellenes intézkedések után a türelmi rendelettel ilyen feltámadása a közösségnek. teljesen megváltozott a helyzet 1781-re. Báthori Gábor későbbi dunamelléki püspök nevéhez fűzőHogyan tekint a gyülekezet erre a 19. századi örökségére? dik a templomépítés is. A pesti reformátusok lélekszáma egy A reformkori örökség meghatározó a gyülekezet és a város redarabig folyamatosan emelkedett, majd 1830 után ugrásformátussága számára. Erről tanúskodnak a környező utcák neszerűen megnövekedett. 1850-re már több mint hétezer fős vei is. Bár a gyülekezet teljes jogú egyháztagjai ismerik a múltreformátusság mutatható ki. nak ezen emlékeit, azt gondolom, ma többet kellene beszélnünk a saját egyháztörténetünkről, hogy utódaink is megismerjék a Minek volt köszönhető, hogy így megugrott a reformátusság pesti reformátusság múltját. Ezért az utóbbi időben a konfirmálétszáma? ciói előkészítő órákon erre különösen figyelek. Tudnunk kell arról, Részben annak, hogy a reformátusok is visszakapták a polgári hogy időről időre nemcsak az épületünk rázkódott meg, hanem jogokat. Ez már javában a reformkor időszakában történt. Szaa különböző korszakokban a gyülekezeti élet is. bad volt a betelepedés, és nagy szerepe lehetett a város fejlődésének is. Az akkori társadalmat nem sújtották háborúk és Milyen megrázkódtatásokra gondoljunk? járványok. Ebben a nyugodtabb korszakban a reformátusság is Ha illusztrációt keresnénk a gyülekezetünk történetéhez, akmegerősödhetett. kor a hullámzás képét választhatnánk. Fontos, hogy már a 16. században volt itt református gyülekezet, amely a török A reformkor nagyjairól tanúskodik a templom alatt található kiűzése után hosszú ideig nem gyűlhetett újra össze. A türelkripta is, ahová olyan személyeket temettek, akik a maguk mi rendelet után újraindult az élet, felemelkedés következett, területén jelentőset alkottak. Akár Wesselényi Miklósra is ami az 1849 utáni időre is igaz. A külső környezethez és az gondolhatunk, aki halála után rövid ideig itt nyugodott, de Fáy ország állapotához képest óriási dolgokat vitt véghez a pesti Andrást, a „haza mindenesét” is említhetjük. reformátusság. 1855-ben jórészt Török Pál munkájának köTöbb mint hetvenen maradtak a kriptában, akik között valóban szönhetően megnyílt a teológiai akadémia, majd alig négy megtalálhatók a reformkor egészen kiváló személyiségei is. évvel később elindult a református főgimnázium. Török Pál az Wesselényi Miklós, miközben hazafelé utazott, Pesten megiskolaügynek szentelte az életét. Olyannyira, hogy aztán kébetegedett és elhunyt. Viszonylag rövid ideig volt itt, amíg a sőbb, már püspökként a Ráday-gyűjteményt is megvásárolta. család várakozott halottja hazaszállítására. A kriptában két fő Az első világháborút megelőző években nagyszabású tervek kiemelt sírhely van. A keleti oldaliba Báthori Gábort és felesészülettek a Kálvin térre vonatkozóan, majd a világháború és gét temették el, a másik oldali kiemelt helyen pedig eredetileg Trianon nagy mélységbe sodorta a magyarságot. A megmaHermina főhercegnő sírhelye volt. Ő a templom alapkőletétele radt Magyarországra menekülők jó része Pesten keresett leután alig több mint egy évvel halt meg, és férje, József nádor telepedési lehetőséget, és gyülekezetünk is segítette őket. a még épülőben lévő templom kriptájában helyeztette őt el.

2019. március 17.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Gondolom, a két világháború között a vidékről érkező munkások, köztük cselédek is megjelentek a gyülekezetben.

Igen, a gyülekezet jelentős része közülük került ki, és őket is kellett segíteni: munkával, lakhatással, segélyekkel. A második világháború évei, majd az azt követő idők is hullámvölgyet jelentettek. A kommunisták hatalomra jutásának az éveiben, az egyházi vagyon elvétele idején bizony keresni kellett a lehetőségeket. Ugyanakkor a korlátozások ellenére itt elég élénk gyülekezeti élet folyt, a Rákosi-rendszer igazán nehéz évei sem jelentettek lelki apályt. A második világháború után lelki ébredés is indult az országban, és ez megtartó erőt jelentett. Jó példa erre, hogy ezekben az években is énekelték nálunk a Himnuszt a vasárnap délelőtti istentiszteletek végén, és ez a mai napig megmaradt. A nyolcvanas évek végén ismét jobb idők jöttek, és a rendszerváltozás után újabb lehetőségek nyíltak meg: iskolák indultak, épületeket lehetett visszakapni. Az említett hullámmozgás szinte végig követhető a nagyobb korszakokban. És ez egészen a mai napig így van, hiszen a 2013-as templomfelújítás után ön azt nyilatkozta lapunkban, hogy a gyülekezet eléggé megsínylette a metróépítést. Mit hozott ez magával?

Sok álmatlan éjszakát. Amikor elkezdődött a négyes metró építése, nemcsak a munkagödör mélyült, hanem a gyülekezet életében is lejtmenet mutatkozott. A metróépítés szó szerint megrázkódtatást jelentett nekünk. Mielőtt 2007-ben elkezdődött a metróépítési munka, átvizsgálták a templom épületét. A mérnöki szakvélemény szerint akár a munkagödörbe dőlhetett volna a torony, ha nem erősítik meg a templomot az építkezés megkezdése előtt. A templom épülete korábban több alkalommal is megsérült, ez már sok lett volna neki. Fölvettük a kapcsolatot az állomásépítő céggel, akik megértették: közös érdekünk, hogy ne történjen tragédia. Végül megerősítettük a tornyot, amely vasbetonból köpenyt, a templom pedig acélból összetartó szerkezetet kapott. Az építés hat éve alatt, amikor gyakorlatilag az egész épület mozgásban volt, ez tökéletesen megtartotta. Az Isten különös kegyelme, hogy ma is áll a templom.

A közösség életét hogyan rázta meg ez a néhány év?

Jelentősen. A legfájóbb, hogy ebben az időszakban a templomba járók mintegy negyven százalékát elveszítettük. Nagyon sokan elmaradtak, mert csak nagy kerülővel lehetett megközelíteni az épületet. Folyamatosan kérdeztük magunktól, hol áll meg a fogyás. Volt olyan időszak, amikor a villamos sem közlekedett, és két évig még orgonaszó sem hangzott, mert szét kellett bontani a nagyorgonát. A Kálvin tér felőli ajtót be kellett szögezni, hogy jobban tartsa az épületet. Előfordult, hogy valaki a munkagödörbe lekiabálva kérdezte, hol van itt a lelkészi hivatal. A munkások közül valaki visszakiabált, hogy itt már semmi sincs, mindent bezártak, miközben mi akkor is teljes erővel végeztük a szolgálatunkat.

14 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

A Kálvin téri templom alatti klasszicista stílusú kriptát 2013ban újították fel, ennek köszönhetően az méltó emlékhellyé vált. A kriptában a reformkor jelentős alakjait temették el.

Kiemelt helye Báthori Gábor és felesége sírja. Itt temették el Fáy Andrást, „a haza mindenesét”, aki a református iskolaügy nagy támogatója és a gyülekezet főgondnoka is volt. Itt nyugszik mások mellett Almási Balogh Pál, Kossuth és Széchenyi orvosa, Kocsi Sebestyén Gábor pápai főgondnok, országgyűlési képviselő és Péchy Imre tiszántúli főgondnok.

Majd ismét jött a megújulás.

Amikor már láttuk, hogy az épület mozgása megállt, akkor kezdtünk el reménykedni, hogy visszajönnek majd a gyülekezeti tagok. Tudtuk, hogy a felújításhoz külső segítségre lesz szükségünk, egyházkerületi és kormányzati támogatást is kaptunk. Akkor már teljes belső rekonstrukcióban gondolkodtunk. Sikerült megoldani a templomfalak víztelenítését, a fűtés korszerűsítését, és még a kripta is belefért a felújításba.

Sőt, az orgona is megújult. A 2013-as templomfelújítás idejére megállt a fogyás. Nagy örömmel fedeztük fel a következő évben – amikor már a zenei élet is újraindulhatott –, hogy elkezdődött a lassú növekedés. Megváltozott a gyülekezet ös�szetétele, és ma már tagjaink nagy része a templomtól távolabbi városrészekből érkezik. Meglepetést és örömöt jelentett, hogy olyan fiatalok és középkorúak kezdtek el jönni hozzánk, akik korábban nem ide jártak.

Hogyan tud megújulni egy nagyvárosi gyülekezet?

Kálvin szerint Isten időnként megengedi, hogy tetszhalott állapotba kerüljön az egyház. Szerintem elsősorban Isten különös kegyelme az, hogy ebből képes kihozni: mint Lázárt, feltámasztani. Mi emberileg hiába erőlködnénk, abból nem lenne ilyen feltámadása a közösségnek. Sokat jelentett a gyülekezeti tagjaink, presbitereink, lelkészeink imádsága. Mi igazi csapatmunkát végzünk a Kálvin téren. Vannak olyan lelkészeink, akikkel már húsz éve együtt dolgozunk, és különböző korszakokat éltünk meg. Jól kiegészítjük egymást. Fontos az egyházfi, a hitoktatók és az adminisztrációt végző kollégák munkája is. Nagyon hálás vagyok a lelkészi és nem lelkészi munkatársaknak, hogy jó csapatban dolgozhatunk együtt, valamint a családtagjaimnak is.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Rosszul kérdezünk, ha vagy-vagy kérdést teszünk fel Istenről bibliaolvasás közben, mintha csak két arca, kétféle tulajdonsága lenne. Elgondolhatatlanul gazdag képet rajzol a Szentírás a Mindenhatóról. Egyszerre szent és igazságos, irgalmas és könyörülő. Félelmetes és ítéletes, ugyanakkor barátságosan megbeszéli tervét választottjával, és néha megbánja ítéletét. Hallgat és kifürkészhetetlen, máskor kinyilatkoztatja akaratát. Erős, mint a bevehetetlen vár, és gyöngéd, mint anya csecsemőjéhez. Tűzben jön a hegyre, és mennydörgésben beszél, máskor halk, susogó hangon szólítja Illést, és „szerelmesének álmában ád eleget” (Zsolt 127, 2 Károli ford.). Ad és elvesz, megszánja a bűnöst, összetör és meggyógyít. Mindegyikre számos történetet és igeszakaszt hozhatunk példának, de nem érnénk a felsorolás végére, hogy milyen az Isten. Az Ószövetségen belül is sokféle kép alakulhat ki róla bennünk. Ahány ember, annyiféle istenkép.

Nem szabad elvonatkoztatni a kortól, amelyben egyegy bibliai könyv született. A háborús világban a háború Istenének ábrázolták őt azok, akik harcaik közben találkoztak vele. A honfoglalás korában a harc volt a konfliktusok lehetséges megoldása. A 20. század világháborúi és a fasizmus ideológiája után azonban soha többé nem igazolható a népirtás, akkor sem, ha a bibliaolvasás közben olyan történetre akadunk, amely Istennek tulajdonította azt a parancsot. Világos, hogy abban a korban nem tudtak másként gondolkozni az emberek Istenről. A prófétáktól sem lehet számon kérni azokat az eszméket, amelyekre a későbbi századokban jutott el az emberiség. Lehet, hogy megbotránkoztat egy-egy háromezer éves leírás, éppen ezért kell a bibliatudomány, hogy kikutassa, melyik szöveg mikor keletkezett, és akkor mi volt a mondanivalója. Gyakran más, mint amit ma hallunk belőle. Közben mégis felfedezhetők több helyen olyan igazságok, amelyekre azóta jutottunk el: a szabadság, testvériség, egyenlőség, a nők és a gyermekek jogai és általában az emberi jogok, amelyeket ma már természetesnek tartunk.

Nem lehet megúszni, hogy tépelődjünk és gyötrődjünk azon, hogyan is állhatunk meg Isten előtt. Mit akar velünk ma és most, a harmadik évezredben Európa közepén? Azt mondja a törvény, hogy ne ölj! Ugyanakkor a törvény megszegőit meg kell kövezni. Haragvó prófétájától viszont azt kérdezi Isten: „Én pedig ne szánjam meg Ninivét...? „És ott az a sok állat is!” (Jón 4, 11) Árnyaltabban kell gondolkoznunk. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Drága Istenünk! Bár tudnánk minden hitünket, hűségünket próbáló helyzetben jó döntéseket hozni! Kiállni és bátran megvallani, hogy mi elsősorban hozzád tartozunk. Nem elfelejtve azt, hogy te egyszer életedet is adva döntöttél mellettünk, és azt sem, hogy ez milyen változásokat hozott el bennünk és körülöttünk. Nem tudunk már könnyek nélkül nézni elrontott dolgainkra, vállrándítva továbbmenni bűneink következményei mellett. A te döntésed, Urunk, olyan alap, amelyre minden választásunk épül.

Szilárd, megdönthetetlen szikla, amely a legviharosabb történelmi időkben vagy életválságokban is változhatatlan. Tőled kérjük hát, hogy adj bátorságot szólni, szavainkban és tetteinkben téged vállalva vallani! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A lábmosásról Egy-egy utazás az ókori Palesztinában meggyötörte a vándort. Az év nagyobbik részében napközben perzselő hőségben kellett haladni gyalog, legfeljebb szamárháton. Tavasszal bár kellemes az idő, estére erősen le tud hűlni a levegő Jeruzsálem környékén, és az akkoriban használt egyszerű ruhákban ilyenkor csak dideregni lehetett. Az utak kövesek-porosak voltak, a lábak pedig gyakorlatilag védtelenek. A talpat fedte ugyan a vékony saru, de elkerülhetetlen volt kisebb-nagyobb vágásokat elszenvedni. Ezért ha egy fárasztó nap végén asztalhoz telepedtek, a házigazda vizet kínált vendégeinek lábuk megmosásához. Esetenként egy-egy szolga segítségét is felkínálta, ha elég gazdag volt, és parancsolt szolgáknak. Az is előfordulhatott, hogy egy tanítvány megmosta mestere lábát – János evangéliumának 13. fejezetében viszont mindennek az ellenkezőjéről olvasunk. Jézus felemelkedett, kendővel kötötte körül derekát, lehajolt, és elkezdte végezni a rabszolgamunkát.

A tisztaság nemcsak gyakorlati életszükséglet, hanem ősidők óta kultikus fogalom is. A különböző vallások követői mindent megtesznek ezen a téren, amit hitük diktál. A mai muszlim napjában ötször, minden imádság előtt pontosan úgy mosakszik meg, ahogy kell: végtagjait, arcát megmossa, haját nedves kézzel átsimítja, fülét, száját, orrát kiöblíti. Rituális fürdő, szent folyók felkeresése, megmártózás az előírás szerint: mindezek jól ismert eljárások a vallások világában, ahogyan az erkölcsi tisztaságra törekvés is az. Jézus tanítványai is értették, miről beszél mesterük. Ő ebben a történetben a teljes tisztaság útját kínálta fel. Azért alázta meg magát, hogy az övéi tiszták legyenek azon a vacsorán, amely előképévé lett Isten győzelmi lakomájának. Lehajolt hozzánk – mi pedig hittel elfogadhatjuk az általa kínált megtisztulást.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2019. március 17.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Nem csak lelkeket mentenek a szentes-felsőpárti református gyülekezetben: az élelmiszerbankkal együttműködve naponta HEGEDŰS gyűjtik a kidobásra ítélt, de még fogyasztMÁRK ható élelmiszereket, amelyeket a városban élő nélkülöző családok kapnak meg. Van házi gondozó szolgálatuk, ahol a fizikai segítségen túl a legfontosabb a beszélgetés és a közös imádság. A gyülekezetnek saját zenekara is van, így az istentiszteleteken időnként basszusgitár és dob is megszólal az orgona mellett. Ez utóbbit meg is tapasztalhatják majd azok, akik hallgatják a Kossuth Rádió március 17-i istentisztelet-közvetítését.

Mentő és útra bocsátó gyülekezet Érkezésünkkor épp ételt osztanak a szentes-felsőpárti gyülekezetben. Kiderül, ez nem egyedi akció, hanem napi rutin: a közösség részt vesz a Magyar Élelmiszerbank Egyesület élelmiszermentő programjában. A református önkéntesek minden reggel elhozzák az egyik szentesi hipermarketből az előző napról megmaradt pékárut, a polcon már nem tartható zöldségeket és gyümölcsöket. Fontos megjegyezni, hogy nem rossz minőségű termékekről van szó: a multiknál szigorú szabályok határozzák meg, mi meddig lehet a polcon. Ottjártunkkor hibátlan paprika, sárgadinnye, citrom, retek volt a ládákban, sőt, zöld avokádó is, amely egyébként állítólag épp akkor finom, ha már feketedik.

TÖBB SZÁZ CSALÁDNAK SEGÍTENEK A MEGÉLHETÉSBEN A szentesi reformátusok a szemétbe kerüléstől mentik meg a már eladni nem kívánt élelmiszereket. Az Eurostat 2006-os adatai alapján Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukákba. Vajon van-e igény minderre? Gilicze Andrásné, a gyülekezet lelkipásztora két nagy számmal felel 16 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

a kérdésre. Ezeregyszázhatvan név van az önkormányzat által kiegészített listán, amelyen jelzik nekik, kik szorulnak segítségre: ők évente két-három alkalommal nagy mennyiségű tartós élelmiszert kapnak. A gyülekezet maga ötszázhatvan embert tart nyilván, ők hetente kétszer-háromszor kaphatnak ételt. Van köztük egyedül élő, de olyan is, aki tízfős családjának cipeli haza az élelmet.

MINDENKINEK JUSSON Éva és a lábát szorosan átkaroló Vanessza utolsó előttiként lépnek az élelmiszerosztás helyszínére. Csöndesen várnak, amíg Gilicze Andrásné összepakolja a nekik szánt pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, tejet. Az édesanya félszegen kér még egy sárgadinnyét, mert látja, hogy maradt még a dobozban.

Azt mondja, hatfős a család: férjével négy gyermekük van, közülük a kétéves Vanessza a legkisebb. Még otthon van vele, így ő nem dolgozik, csak a férje, „de hát amit keres, az nagyon kevés”, jól jön a segítség. – Itt nagyon rendesek mindenkivel, úgy osztják mindig azt, ami van, hogy mindenkinek jusson, akárhányan várunk is – teszi hozzá.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Gilicze Andrásné és Simon Zita segédlelkész

ÉLŐBEN KAPCSOLJÁK SZENTEST – Öröm és felelősség egyszerre – mondja Gilicze Andrásné lelkipásztor arról, hogy a Kossuth Rádió a szentes-felsőpárti református gyülekezet istentiszteletét fogja közvetíteni március 17-én 10 órától. Az üzenetről a lelkész azt mondja, reménységüket szeretnék megismertetni a hallgatókkal. Ehhez idéz a Bibliából: „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

(1Pt 3,15) – Azt kívánom, hogy mindenki saját magára tekintettel hallgassa és kövesse az Isten Igéjét, mert azért kaptuk, hogy az minket formáljon, tisztítson és erősítsen – teszi hozzá Gilicze Andrásné.

Marika néni és Szűcs Zoltán

A mindennapi segítségnyújtás nem működne a gyülekezet önkéntesei nélkül. Tököli Ildikó presbiter – civilben szociális munkás – egy a sok segítő szándékú ember közül. Ő is vállalja a szombatot, este elhozza az élelmiszereket, pakolja a nehéz zöldséges ládákat. – Meghatározza az életemet a segítségnyújtás, és rá is érek, a gyermekeim felnőttek már – teszi hozzá. A szombat este mentett élelmiszert vasárnap, az istentisztelet után osztják szét.

Tököli Ildikó hálás a Gilicze házaspárnak, hiszen a rendszerváltás idején az ő segítségükkel tudtak áttelepülni Erdélyből Szentesre. Az asszony a diakónia mellett a nőszövetség munkájában is részt vesz, amely nem csak azért meghatározó csoportja a gyülekezetnek, mert lelkészük, Gilicze Andrásné a Magyarországi Református Nőszövetség titkára. Legutóbb az egyik gyülekezeti tagjuk új házba költözött, de nem volt segítsége, a nőszövetség tagjai pakoltak, meszeltek, takarítottak. A házszentelésre függönykarnist vittek, mert az még hiányzott a háztartásból.

A BESZÉLGETÉS A LEGNAGYOBB SEGÍTSÉG Idősek otthonát is szeretett volna működtetni a gyülekezet, ez azonban meghiúsult. Ekkor döntötték el, hogy elindítják

a házi gondozó szolgálatot. Tizennyolc idős embernek segítenek bevásárolni, gyógyszereket adagolni, ha kell, sebeket ápolni és injekciókat beadni. – Ez diakóniai munkánk továbbgondolása volt – mondja Szűcs Zoltán presbiter, aki egyben az egyik gondozó. Mindezek mellett a legfontosabb a beszélgetés. Zoltán többekkel is együtt imádkozik, Bibliát olvas, sőt énekel is. Ezek legalább olyan fontos dolgok, mint a fizikai segítségnyújtás. Az igény sokkal nagyobb lenne a szolgálatra: van várólista, amelyre olyanok is feliratkoztak, akik még nem szorulnak segítségre, de szeretnék, ha később a református gyülekezet által üzemeltetett házi gondozó szolgálat munkatársa lenne a támaszuk. Az interjú közben megcsörren Zoltán telefonja, egyik gondozottja hívja, néhány szót beszélnek. „A boltnál találkozunk” – kapom el a zárszót. Gyugáné Marika néninek a bevásárlásban, az orvoshoz jutásban és a lelki nehézségek között is erős támasza a presbiter. Marika néni felidézi, hogy egyszer este kilenckor hívta fel a gondozóját, mert nagyon elkeseredett volt édesanyja és férje halála után. – Még ekkor is türelmesen meghallgatott – teszi hozzá meghatottan.

2019. március 17.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

DOB ÉS BASSZUSGITÁR AZ ISTENTISZTELETEN Szűcs Zoltán a Szentes-Felsőpárti Református Egyházközség zenekarának énekese is. Régi hagyomány ez a szentesi gyülekezetben: volt már Szefri-köz – azaz Szentes-Felsőpárti Református Ifjúsági Közösség – nevű együttesük is. A lelkes fiatalok, akik azért tanultak meg gitározni, hogy az ifjúsági énekeket el tudják játszani, mára már felnőttek, leérettségiztek és szétszóródtak az országban. A zenekar felmorzsolódott, és Szűcs Zoltánék most újat alapítottak. Ökumenikus háttérrel működnek, vannak közöttük gyerekek is. – Ők az utánpótlás, a jövő, a lehetőség, nagyon fontosak – hangsúlyozza Zoltán.

Mindez nem csak hobbi: szolgálnak is vasárnaponként az istentiszteleteken. Így lesz ez március 17-én is, amikor a Kossuth Rádió élőben közvetíti majd az alkalmat.

Már készülnek, próbálnak, de nem félnek a közvetítéstől.

– Úgysem érzékeljük ott helyben, hogy többen hallják, amit játszunk. A lelkületben se lehet különbség: a tűz, a lelkesedés és a felA lelkésznő nem csak a múltra, készültség is ugyanaz, mint máskor – a jelenre is utal, amikor azt mondja: mondja a zenekar presbiter-énekese.

„KÜLDENI FOGSZ ÚJAKAT”

„itt nagyon sok értékes ember van.”

Hálás értük, hogy szilárd az identitásuk, biztosak a reformátusságukban, és nem lehet őket eltántorítani ettől.

– Érzékeny pontra tapintott – mondja Gilicze Andrásné lelkipásztor, amikor arról kérdezem, hogyan élték meg, hogy az egykor aktív, pezsgő zenekar felmorzsolódott a fiatalok elköltözése miatt. Kiderül: volt színjátszó körük és cserkészcsapatuk is, most mindkettő szünetel, ugyanilyen okokból. Nagyon sokan Szegedre vagy Budapestre mentek tanulni.

A lelkésznő úgy tudja, rendszeresen tartanak találkozót a fővárosban az innen származó fiatalok, szentesi volt ifisek. Vannak egykori szentesi gyülekezeti tagok, akik már fővárosi gyülekezetekben presbiterek. Cserkészcsapatuk egykori segédparancsnoka pedig egyenesen a cserkészek világtalálkozójára utazó magyar cserkészek kontingensének vezetője volt.

A lelkésznő nem csak a múltra, a jelenre is utal, amikor azt mondja: „itt nagyon sok értékes ember van.” Hálás értük, hogy szilárd az identitásuk, biztosak a reformátusságukban, és nem lehet őket eltántorítani ettől. – Ez nem a mi érdemünk, hanem azé, hogy személyes és stabil kapcsolatuk van Megváltójukkal – vallja a lelkipásztor. Amikor egyszer az egyik ifisének panaszkodott, hogy miért mennek el ennyien, holott itthon is szükség lenne rájuk, azt a szomorú, de határozott választ kapta, hogy meg kell próbálnia elfogadni, hogy ők „kibocsátó gyülekezet”.

Gilicze Andrásnéban mára ez az ima érlelődött meg: „Ha akarod, hogy itt is legyen valami, biztosan küldeni fogsz újakat.”  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

18 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

| EGYHÁZI ÉLET |

Egyházunk küldöttsége vasárnapi iskolát is meglátogatott 2017-ben

Támogassuk a szíriai vasárnapi iskolákat!

Szíriában 2011-ben polgárháború robbant ki, amely nemzetközi konfliktusba torkollott. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ismét gyűjtést hirdet a szíriai református egyházak vasárnapi iskoláinak.

Az ENSZ becslései szerint már négyszázezren estek a szíriai háború áldozatául. Több mint tizenkétmillió embernek kellett elhagynia lakóhelyét, közülük ötmillió-hatszázezren az országhatáron kívülre, mások az országon belül más térségbe menekültek. Noha 2017 óta a helyzet nyugodtabbnak tűnik Szíriában, a helyi harcok folytatódnak. Több mint tizenhárommillió ember szorul humanitárius segítségre.

A keresztyének évszázadok óta kisebbségben élnek az országban, és a harcok kezdete óta erejükön felüli, egyházaikon messze túlmutató jelentőségű szolgálatot végeznek: lelkigondozzák a rászorulókat, humanitárius segítséget nyújtanak, orvosi ellátást végeznek, oktatási tevékenységet folytatnak, és biztonságos tereket hoznak létre a keresztyéneknek és muszlimoknak.

VASÁRNAPI ISKOLÁK PÉNTEKENKÉNT A 2011 óta tartó háború miatt a szír gyermekek és fiatalok állandó feszültségben élnek, folyamatosan az erőszakkal kell szembenézniük. Ezért különösen fontosak az olyan biztonságos helyek, ahol közösségben lehetnek. Ilyenek a két partneregyházunk, a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinat és a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniója gyülekezeteiben megvalósuló vasárnapi iskolák.

A tizenkét szíriai gyülekezet vasárnapi iskolai programjain három és tizennégy év közötti gyermekek vesznek részt hetente: bibliai történetekkel ismerkednek, játszanak, különböző vallású fiatalok tanulják a békés együttélés szabályait, és a traumák feldolgozásában is segítséget kapnak. A kezdeményezéssel már több mint ezerötszáz különböző felekezetű gyereket és fiatalt tudtak elérni. A heti rendszerességgel ve-

zetett foglalkozások mellett évente három alkalommal tábort is szerveznek a gyermekeknek.

SZÍR–MAGYAR REFORMÁTUS KAPCSOLATOK A Magyarországi Református Egyház (MRE) 2016-ban vette fel a kapcsolatot a szíriai arab ajkú és örmény református egyházakkal. 2017 júliusában négy szíriai keresztyén fiatal vett részt a debreceni Csillagpont református ifjúsági találkozón. Még abban az évben az MRSZ adománygyűjtő kampányt indított a szíriai reformátusok vasárnapi iskolai programjának támogatására. 2017 decemberében nyolcfős magyar küldöttség tett szolidaritási lá­togatást Libanonban és Szíriában. Az ott tapasztaltak hatáAz MRSZ idén márciusban ismét gyűjtést hirdet a vasárnapi iskolák és a szíriai egyházak egyéb humanitárius programjaiknak támogatására. Online adományozás: www.jobbadni.hu.

Bankszámlaszám: 10702019-85008898-51100005 (a közlemény rovatba kérik beírni: Szíria). Adományvonal: 1358 (egy hívás ára 250 forint).

sára egyházunk 2018 januárjában elkezdte támogatni a szíriai reformátusok ösztöndíjprogramját. A szíriai keresztyén vezetők az oktatásban látják a jövőt, ezért fektetnek saját közösségeik erejét meghaladó energiát oktatási intézmények fenntartásába.

Emellett az MRE évi tízezer eurót ajánlott fel a közel-keleti református egyházak projektjeinek támogatására abból az ös�szegből, amelyet a németországi Gustav Adolf Werk (GAW) segélyszervezettől kap. Így többek között – közvetett módon – a magyarországi reformátusok is hozzájárultak ahhoz, hogy a harcokban megrongálódott aleppói Immánuel templom újjáépüljön.

A Kárpát-medencei református egyházi vezetőket tömörítő Generális Konvent elnöksége úgy döntött, évente egymillió-nyolcszázezer forinttal támogatja a szegény családból érkező szíriai gyerekek hozzáférését az egyházi intézményekben elérhető minőségi oktatáshoz.  REFORMATUS.HU 2019. március 17.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Nemzet Napjainkban dúl a vita a nemzet mibenlétéről.

Pontosabban már nem is erről, hanem arról, hogy van-e még egyáltalán értelme a nemzet fogalmának. A kérdés onnan jön, hogy tudjuk: a nemzet, ahogyan az ma előttünk áll, viszonylag új történeti képződmény. Ha pedig ez így van, akkor vajon nem kell-e ezt is valamiféle átmeneti csoportosulásnak tartani? Ebből ugyebár az következne, hogy a jövő útja a nemzetek megszűnése felé vezet. Ennek már csak azért is így kellene lennie, mert a nemzetek csak akadályai az emberi nem egységesülési folyamatának. Ha nincs nemzet, akkor viszont

…nem igaz az a gyakran hallható vád, hogy nem lehet egyszerre ragaszkodnunk nemzeti identitásunkhoz és keresztyénségünkhöz. Sőt, inkább nagyon is ragaszkodnunk kell magyarságunkhoz, amelyet az Úristen eszközül használ arra, hogy megszólítson bennünket. kinyílik az út afelé a világ felé, amelyben eltűnnek az embercsoportokat megosztó határok, és megszületik a nemzeti identitás nélküli ember. Attól kezdve nem lesz már értelme az olyan önmeghatározásnak, hogy „német”, „magyar” vagy „olasz”, hiszen az ember csak ember, mindenféle etnikai-kulturális jelző nélkül. Ez a nézet ma nagyon erős, és hajlamos arra is, hogy minden olyan véleményt, amely továbbra is ragaszkodna a nemzet fogalmához, egyszerűen nacionalistának tartson.

No, és mit szól ehhez a keresztyénség? Ez azért fontos kérdés, mert az evangéliumi üzenet valóban nemzetek fölötti, sőt az üzenet újdonsága éppen abban van, hogy mindenkinek szól, nemzeti hovatartozás nélkül. Márpedig ha így van, ha az üdvösség szempontjából a nemzet nem létfontosságú kategória, akkor miért van mégis, hogy a keresztyénség története nemzetek sorsával fonódott egybe? Ezt mi, magyar reformátusok nagyon is tudjuk, sőt azt kell mondanunk, hogy nemzetünk története nem is képzelhető el a keresztyénség nélkül. Nincs itt tehát valamiféle ellentmondás a nemzetek fölötti evangéliumi üzenet és a nemzeti létben megélt keresztyénség között?

Akik ezt az ellentmondást szeretik kiélezni annak biblikus bizonyítására, hogy a nemzeti lét immár idejétmúlt, gyakran hivatkoznak Pál apostol mon20 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

datára, miszerint „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög” (Gal 3,28). Ez az ige szerintük megalapozza azt a nézetet, amely szerint a történelem útja a nemzeti identitások fokozatos elhalása, végül pedig a nemzetek megszűnése. Ennek értelmében jobb lenne, ha a keresztyének nem kapcsolnák össze vallásukat és nemzeti identitásukat, mert az teljességgel mellőzi a bibliai igazságot.

Ezzel szemben a helyzet az, hogy az idézett ige nem azt üzeni, hogy a keresztyénség megszünteti a zsidó, a görög vagy bármely más közösségi identitást, hanem azt, hogy Krisztusban leomlanak az elválasztó határok, de ettől még igenis megmaradnak a közösségi sajátszerűségek.

Az Úristennek egyszerűen úgy tetszett, hogy az ember ezerféle nyelvi, kulturális és etnikai csoportban éli meg emberségét, még akkor is, ha az elvontság szintjén beszélhetünk az emberi nem egységéről. Természetesen a Biblia is tud a végső idők egységéről, amely Krisztus uralmának a felismerésében valósul meg: „…és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

(Fil 2,11) De az evangélium újdonsága nem abban van, hogy felszámolja az emberi közösségek sokféleségét, hanem abban az üzenetben, hogy az üdvösség szempontjából nem perdöntő, ki milyen közösség tagja. Ezért nem igaz az a gyakran hallható vád, hogy nem lehet egyszerre ragaszkodnunk nemzeti identitásunkhoz és keresztyénségünkhöz. Sőt, inkább nagyon is ragaszkodnunk kell magyarságunkhoz, amelyet az Úristen eszközül használ arra, hogy megszólítson bennünket.

Attól tartok, azok, akik a nemzetek felettiség ideáját hangoztatják annak az utópiának a védelmében, hogy a nem is távoli jövőben létrejön majd a mindenféle sajátos közösségektől mentes, egységes ember, egy pillanat alatt eljutnak a vallások felettiség eszméjéhez is, hogy aztán végül ne maradjon semmi sem, amivel az ember még azonosíthatja önmagát. Ami engem illet, inkább szeretnék megmaradni magyar református keresztyénnek. 

| GONDOLATOK |

BAGDÁN ZSUZSANNA

Napjaink forradalma

A szerző Rát Mátyás-díjas újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A mesterséges intelligencia huszonnégy órával korábban felismeri a koraszülötteknél a vérmérgezést, mint az orvosok, így azok idejében közbeavatkozhatnak, és megmenthetik a gyermek életét – derült ki a TV5 Monde március 1-ji, Dataland című adásából, amely a mesterséges intelligencia (MI) használatának kérdéseit taglalta. Nem ez az egyetlen meghökkentő dolog, amelyre a technológia képes: Finnországban például személyre szabott gyógyszereket fejlesztenek ki azoknak, akik vállalják, hogy génmintát adnak a kutatóknak. De ne menjünk ilyen messzire: a gépkocsivezetői asszisztenciával már

nem kiabálunk, mint a vezetésünkbe unos-untalan belekotyogó GPS-szel, mert ő már azelőtt tudja, hová indultunk, mielőtt bármit kérdeznénk tőle, és jó tanácsokkal, úti tervvel lát el – de csak akkor, ha úgy ítéli meg, hogy a vezető éppen nem túl elfoglalt vagy stresszes ahhoz, hogy meghallgassa őt.

Furcsán csenghet az előző mondat végi személyes névmás, amíg bele nem gondolunk, hogy hajlamosak vagyunk a munkánkat megkönnyítő háztartási gépeinket is elnevezni. Így már nem is csoda, ha előbb-utóbb személyként, jó barátként kezdünk gondolni arra, aki odafigyel ránk, akire rábízhatjuk magunkat, aki tanácsol minket. Még akkor is, ha az a „valaki” csak egy rendkívül összetett algoritmus, amely figyeli az érzelmeinket, tanácsol, vezetget – és természetesen nyomon követi minden lépésünket. Mint valami új Isten, akitől nem félünk, hiszen mi teremtettük, ezzel együtt mégis misztikummal ruházzuk fel, és megteremtjük a démonjait is – a hackereket, akik rossz szellemként keresik, hol árt-

hatnak nekünk. Az ember igényli, hogy a bálványa több legyen, mint borjú alakúra öntött színarany.

A mesterséges intelligencia nagy kérdése: milyen lesz vajon ember és teremtménye viszonya? Őrületes mennyiségű adatot fogyasztunk, amelyért saját adatainkkal fizetünk. Utóbbira azért van szükség, és azért vált az információ 21. század olajává, mert az MI máshogy tanul, mint az ember: nem képes a megismerésre, hanem rengeteg példát kell látnia, hogy meghozhassa a maga döntéseit. Az utóbbi fél mondatot legszívesebben aláhúznám, mert abból újabb félelmetes kérdés fakad: mi szükség lesz a hitre, sőt, magára az emberre, ha többé nem kényszerülünk dönteni?

Olyan messze áll ez a kérdés az egyházi realitásunktól! Persze, megjegyezhetnénk, hogy tudomásunk szerint sem Jézus, sem más bibliai szereplő nem beszélt a mesterséges intelligenciáról, így nekünk sincs erről mit mondanunk. Ha azonban felsejlik előttünk Mózes feldúlt arca, aki a kőtáblákkal a hóna alatt azt látta, hogy a nép időközben az aranyborjú lába elé tette le önrendelkezését (mert a bálvány azért van, hogy rábízhassuk magunkat), talán megváltozik a véleményünk. Érdemes elmondanunk, hogy mi nem valamely algoritmusban, hanem az élő Istenben bízunk. Ő nem azért ismer minket, mert minden kis lépésünket kémleli, iktatja és mérlegeli: már csontjaink megformálása előtt ismert és szeretett minket, és a döntés szabadságát ajándékozta nekünk. Így lehet ez a technológiai kérdés végső soron a bizonyságtétel lehetőségévé – elmondva azt, hogy az élet jóval több, mint működés. „... az istenhiánynak akkora a szívóereje, hogy bármit, a nekünk legbecsesebbet is készek vagyunk feláldozni, hogy a hiányt betöltsük (...) mert az istenhiány vákuumában ember nem képes tartósan létezni. (...) tulajdonképpen a saját emberi mivoltunkat és frissen megnyert szabadságunkat áldozzuk fel, bálványt csak ebből készíthetünk: a személyes és közösségi szabadságból, a vörös-tengeri átkelés boldogságából, az Istennel való közösség csodáiból. Azt állítom mégis, hogy ha valaki megtapasztalta az istenhiánynak ezt az iszonyatos, semmihez sem hasonlító szívóhatását, az isteni lélekből való emberi léleknek ezt a jéghideg vákuumát, nos, az az ember jól járt. Valami életbe vágóan fontosat tudott meg önmagáról és a világról. Tudja, hogy az istenhiányt csak Istennel lehet kitölteni...” (Visky András)  2019. március 17.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

Fiatal barátom Tavaly nyáron fiatal felnőttek csendeshetén szolgáltam. A huszonöt és negyven év közötti résztvevők figyelmesen hallgatták az Igét. Olyan szeretetteljes légkörben töltöttük a hetet, hogy mindenki megajándékozottan indult haza. Az utolsó estén tábortüzet raktunk, énekeltünk, beszélgettünk. Egyik barátom – már nem a legfiatalabbak közül – a beszélgetés vége felé, hosszabb hallgatások után, szinte utolsónak szólalt meg a tábortűz félhomályában: – Tulajdonképpen semmi nem oldódott meg abból, amiért jöttem.

Sem az egészségügyi problémáimra nem kaptam feleletet, az ingatag álláskérdésem sem változott, társat sem találtam magamnak… De én „megoldódtam”.

Mindnyájan értettük, mire gondol. Megragadta a hét üzenetének lényegét. Megértette, amit Jézus mondott a tanítványainak: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

(Mt 6,33) Az emberek javíthatatlanul meg vannak győződve arról, hogy az életüket „valami” oldja meg: ha meggyógyulnak, ha pénzt szereznek, ha megoldódnak a soron következő problémáik. Jézus arra hívta fel a tanítványai figyelmét, hogy nekik nem kell aggódniuk, mert van mennyei Atyjuk, aki jól tudja, mire van szükségük. Nekik nem valami kell első renden, hanem Valaki. Ígéretként kaptuk a Róm 8,32-t is: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”

Fiatal barátom megértette: azzal, hogy Jézust a szívébe fogadta, életét átadta neki, alapjaiban megoldódott a helyzete. Mert vele együtt mindazt, amire Isten szerint szüksége van, megkapja sorra, még akkor is, ha nem az elképzelése szerint alakulnak a dolgai. Megértette, hogy nem azért keressük Isten közelségét, hogy adjon valamit, amit nagyon szeretnénk, hanem mi adjuk oda magunkat a rendelkezésére, hogy kibontsa terveit az életünkben.

Gyermekkoromból élesen emlékszem a nagymamám szavaira. A háború elvitte az otthonukat, így lakókként éltek egy nagygazda családnál – szoba-konyhában. Mégis fogadtak engem egy-két hétre nyaralni. Tízéves lehettem, amikor láttam, hogy nagymamám nagyon gondterhelt.

Megtudtam, hogy el kell hagyniuk a lakást, és nem tudta, hol szerezhetnének másik albérletet. Akkoriban ez nehéz ügy volt. Felejthetetlen emlékem, ahogyan nagymamám megosztotta velem is a problémájukat: „Tamáskám, kíváncsi vagyok, hogy oldja meg az én Uram ezt a gondunkat”. A következő nyáron már tágasabb udvaron szaladgálhattam, és megállapítottam: „Ezt jól megoldotta az ő Ura!” Egy év alatt a nagymama már biztosan elfelejtette, mit mondott nekem. De én még ma is világosan emlékezem a mondatra és a megoldásra.  VÉGH TAMÁS

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Beszélgetések könyve Siba Balázs: Pasztorálteológia.

A református lelkészi hivatás vizsgálata interjúk tükrében.

L’Harmattan, 2018.

A lelkészi hivatásról szóló őszinte párbeszédhez ad új szempontokat Siba Balázs, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának habilitált egyetemi docense hiánypótló, Pasztorálteológia című szakkönyve. A Károli Könyvek-sorozatban napvilágot látott mű három éven át harminchárom lelkésszel készült szakmai életútinterjú elemzésével tematizálja a lelkészi életpálya nagy kérdéseit a szülői háztól és a gyermekkortól a megtérés, elhívás témáin, illetve a teológiai felvételin át a közösségbe ágyazott növekedésig, nem kerülve ki a személyes spiritualitás, a hatalom vagy az anyagiak kényes kérdéseit sem. „A lelkészi hivatás abban különbözik más hivatásoktól, hogy a lelkésznek hivatásos hívőként az élete a hivatása, és többiek elé éli és tanítja is, hogy mit jelent Krisztust követni a világban” – olvasható a könyv hátlapján megjelent ajánlóban. A feladat ma is változatlan, a lelkészkép azonban egyre inkább változik – az evangélikus egyházban például a teológiára jelentkezők szélsőséges létszámcsökkenése hívta fel a figyelmet arra, hogy újra kell gondolni a lelkészképet, a lelkészi életpályát.

A református egyházban még nem beszélhetünk égető lelkészhiányról, mégis jó szem előtt tartani evangélikus testvéreink példáját, ugyanis már a mi közösségünkben is felfedezhető a lelkészi pályáról gondolkodás átalakulása. Ahogyan az a könyv március 7-i budapesti bemutatóján elhangzott: a lelkipásztorok képzettségéről, felkészültségéről egyre jobban átkerül a hangsúly a lelkész személyiségére, illetve arra, hogyan éli meg ő saját magát lelkészi hivatásában.

Változik a világ, és változunk benne mi magunk is. A most teológiára jelentkező fiatalok között például egyre kevesebben vannak, akik valamely nagyobb gyülekezet pezsgő életű ifjúsági közösségében értették meg elhívásukat. Mostanában sokkal inkább azok választják a lelkészi pályát, akik valamely református oktatási intézményben nevelkedve ismertek meg olyan lelkészt vagy vallástanárt, aki miatt vonzóvá vált számukra ez a hivatás. A klasszikus közösségekből jövő fiataloknak gyakran kissé túlidealizált a lelkész- és gyülekezetképük a református iskolákból a teológiára érkező társaikhoz képest, akik az alternatív lelkészképek, lelkipásztori munkakörök mellett az egyházzal kapcsolatos első nagy csalódásaikkal is szembesültek középiskolai éveik alatt, így realistábban szemlélik az egyház életének történéseit.

Ez a realistább szemlélet új kérdéseket szegez a lelkészképzésben dolgozóknak, illetve a leendő lelkipásztoroknak és a gyülekezeti tagoknak is.

A könyvben harminchárom életútinterjú elemzésével találkozik az érdeklődő. Ezek a bizalom légkörében született, mélyen emberi megnyilatkozások segítenek jobban megérteni a palást alatt élő embert, legyen akár nő vagy férfi, pályaelhagyó vagy többgenerációs lelkészcsalád leszármazottja. Siba Balázs monográfiája párbeszédes mű, amely maga is párbeszédre hív. A dialógus ez esetben nemcsak az interjúkat jelenti, hanem azt is, hogy a leírtak találkoznak a teológiai szakirodalom felvetéseivel, illetve a társadalomtudományos módszertannal, így kínálva mértékadó, egyben olvasmányos szakirodalmat az érdeklődőknek, illetve inspirációt a lelkészséggel kapcsolatos, eljövendő beszélgetésekhez.  BAGDÁN ZSUZSANNA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. március 17.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Arany János, a hűséges „negyvennyolcas”

ILLUSZTRÁCIÓ: BALATONFURED.HU

Március idusához közeledvén újra meg újra meghallgatom Csörsz Rumen István és a Musica Historica Együttes tavaly megjelent cédéjét, amelynek Arany János: Csendes dalok a címe. Az Arany János-emlék­ év utóhangjának is tekinthető, harmonikus összeállítás nem csupán a „tamburás öregúr”, a zenekedvelő, maga, családtagjai és barátai kedvére muzsikáló Aranyt hozza elénk, hanem a negyvennyolcas eszmék rendíthetetlen hívét, aki nem csak saját nevezetes forradalmi verseit, a Haj, ne hátra, haj, előre címűt vagy a Nemzetőr-dalt adta elő méltó zenekísérettel, de baráti pályatársainak megzenésített költeményeit is.

Amade László, Bajza József és Kölcsey Ferenc mellett elsősorban Petőfi Sándorét. Petőfi ebben a válogatásban négy verssel, A tintásüveg, a Csokonai, a Hozzám jössz-e? és A toronyban delet harangoznak címűekkel van jelen.

Interneten érdemes megnézni-meghallgatni – akár március 15-én – azt a zenei illusztrációkban gazdag, vibrálóan érdekes és változatos előadást, amelynek felvétele a Debreceni Irodalom Házában készült, és amelynek során Csörsz Rumen István tanár és előadóművész egy tizenkilencedik századi – ha úgy tetszik, akár „negyvennyolcas származású” – gitárral és egy kecskebőr dudával varázsolja elénk Arany és Petőfi korának hangulatát. Az előadáson elhangzott az a sokak számára talán kevéssé ismert tény is, hogy A walesi bárdok szerzőjének zenei ízlését nem csupán szülőhelye, Nagyszalonta, de alma matere, a Debreceni Református Kollégium is alakította. Különös jelentősége van annak, hogy ez a tizenkilencedik századi gitár a kálvinista Rómában előadást tartó muzsikus-irodalomtörténész egyik legfontosabb mes­tere, Kobzos Kiss Tamás hagyatékának része.

Arany János- és Petőfi Sándor-központú kis magánünneplésem másik eleme egy 1850-ben született vers, az Emléklapra, amelynek alcíme ennyi: Petőfinének. Tudjuk, hogy a puritánus Arany és felesége nem állt igazán közel Szendrey Júlia kisas�szonyvilágához, de még irodalmi ambícióihoz sem.

24 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

Mégis ők voltak azok, akik a fiatalasszonyt és a csecsemő Petőfi Zoltánt habozás nélkül befogadták a hadi történések sötétedése idején. Ez a vers végtelenül szomorú, ugyanakkor rendkívül felemelő írás, hiszen azt bizonyítja, hogy nincs az a történelmi vagy akár magánemberi tragédia, veszteség, amelyben Isten ne küldene mellénk terheinket könnyítő testvéri lelkeket. Ez a vers nem csatadal, nem is a forradalmi tűz felszításának szándéka, csupán olyan gesztus, mint amikor valaki egy gyöngéd mozdulattal, egy tekintettel részvétet nyilvánít, nem formálisan, hanem gyötrelmeink részeseként, átélőjeként. A versnek most két strófáját idézem: Arany János: Emléklapra (részlet) Gyászban találod – oh, hogy is ne! – őt: Ki az, kinek oly méltó gyásza van? – Mint honleányt, mint özvegy árva nőt: Így is, amúgy is oly boldogtalan!

Szendén illessed fájdalmát szívének.

Hogy eszmélése kínzó ne legyen.

Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska, Szíves, de bánatos üdvözletem.

Mondjad, hogy én is kettőt gyászolok: Az ő siralma testvér az enyémmel: Más a viszony, nem más a tárgy, az ok: Bír-e még ő – én nem bírok reménnyel.

Oh, a reményből nyújtson egy sugárt, egy Még hervadatlan fűszálat nekem! – Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska, Szíves, de bánatos üdvözletem.”

Ez bizony már nem a Haj, ne hátra, haj, előre költőjének hangja, Arany János embersége, apás szelídsége azonban ezekben a szomorkás sorokban ugyancsak páratlan értéket képvisel. Épp úgy, mint az a komoly lélektani érzékről tanúskodó gesztusa, ahogyan a gyászoló Szendrey Júliától ő kér és remél egy kis reménysugarat, valami halvány biztatást arra vonatkozóan, hogy férje, Petőfi Sándor, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egyik ikonja mégsem halt meg, és visszatérése sem lehetetlen.  PETRŐCZI ÉVA

| SZEMLE |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Gyáva hóhér vagy a szabadság hű szolgája?

A címben feltett kérdésben szereplő mindkét jelzőt – csupán tíz hónap különbséggel – Kossuth Lajos mondta Görgei Artúrról, őt téve felelőssé a szabadságharc elvesztéséért.

Ki volt valójában a Világosnál fegyvert letevő honvédtábornok, akit azután mintegy másfél évszázadig árulóként tartott számon a magyar közvélemény? A Magyar Nemzeti Múzeum Az ismeretlen Görgei című időszaki kiállítása részletesen válaszol ezekre a kérdésekre.

Hosszú és küzdelmes életutat mutat be a sokszínű tárlat. Korabeli fényképeken és festményeken láthatjuk Görgei Artúr számos arcát: a nyílt tekintetű kisfiúét, a fiatal, bátor katonáét – csupán harmincegy éves volt a szabadságharc idején –, az idősödő, mellőzött, helyét kereső emberét és a megtört aggastyánét. Érdekes felfedezés lehet annak, aki A TANÉV VÉGÉIG MÉG LÁTOGATHATÓ nem szalad át a legelső termeken, hogy A Magyar Nemzeti Múzeum június Görgei fiatalsága és halála is kötődik a 23-ig nyitva tartó kiállításán több mint kiállításnak otthont adó múzeumhoz. négyszáz műtárgy, interaktív képernyők, Talán kevesen tudják Görgei ArtúrA családot bemutató képek és tárgyak hangfelvételek és filmek segítségével ról, hogy eredetileg tanár szeretett mellett beleolvashatunk a Nemzeti ismerhetik meg a látogatók a legendás volna lenni – apja utasítására lépett a Múzeum 1829. évi vendégkönyvébe, tábornok örökségét. katonai pályára, majd később, mert a amelyben ott díszeleg míves betűkkel szabályzat szerint a rendfokozata és a tizenegy éves Artúr aláírása iskolaaz életkora nem volt megfelelő a nősüléshez, kilépett a hadtársaival együtt tett látogatásának tanúbizonyságaként. Kicsit seregből, és Prágában tanult vegyészetet. Önálló tudomáodébb az egyik fényképen a búcsúztatását láthatjuk, amely nyos munkát is végzett: a kókuszdió olajának zsírsavairól írott szintén a patinás falak között zajlott. dolgozata 1848-ban jelent meg. Szeretett volna műegyetemi Az egyik terem ajtaján furcsa, kötelekből formált függöny enprofesszorként dolgozni, de sorsa másképpen alakult. A márgedi át a látogatót a másik helyiségbe: emlékeztetve, mi járt akkocius 15-i események után, amikor elkezdődött a honvédség riban az árulóknak. Görgei a világosi fegyverletétel után legendás megszervezése, jelentkezett a hadseregbe. hősből hirtelen árulóvá lett a nemzet szemében, és ezt az ítéletet Utána a történelemkönyvekből már ismert események sosúlyos koloncként vonszolta magával a jelképes száműzetésben rozata következett. A kiállítás termei mindezt interaktív és hais. „A jóakaró szándék irányomban csak ez lehet: rehabilitálni engyományos módon is bemutatják, de többet kap itt a látogató, gem a nemzet jó véleményében” – írta 1862 szeptemberében mint történelemleckét. Amit a könyvek nem írnak meg, és nem Gazdátlan levelek című írásában Görgei Artúr, aki a szabadságillusztrálnak képekkel: a Világos után mellőzött, középkorú, harc után már a nemesi származására utaló Görgey név helyett a majd idős Görgei Artúr arcán lévő szomorúságot, amely a tármaga választotta i betűs írásmóddal publikálta írásait. lat fotóit nézve szíven ütik a figyelmes szemlélőt. Bár még haA kiállítás a történelmi háttér bemutatására is nagy hanglála után is sok évtizedig vitatott személyisége volt a magyar súlyt helyez, litográfiákon és bábukon is megjelennek a korabeli történelemnek, a rendszerváltás után visszaszorultak a Göregyenruhák, fegyverek, így láthatunk többek között testőrségi gei-ellenes vélemények. Tudásunk hiányosságainak kipótolgaszablyákat is, utalva Görgei katonai tanulmányaira, de talán a tása még több emberöltőbe is telhet – erről a kiállításon málegérdekesebb az a hatalmas terepasztal, amelyen a szabadsolatban elhelyezett középiskolai „felmérők” néha elszomorító, ságharc csatái három dimenzióban elevenednek meg, segítve a néha megmosolyogtató szövegei is árulkodnak –, ebben lehet látogatót abban, hogy elképzelje a harcok menetét. Nagyítóval tanárunk és történetmesélőnk „Az ismeretlen Görgei”.  FOTÓ: egészen közelről megnézhetők az apró katonák, maga a tábornok is ott léptet a lován, felemelt zászlóval.

KOSZTOLÁNYI BENCE 2019. március 17.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Nem csak zene szólt Hatvan év hatvan percben ezzel a címmel adott koncertet Tóka Szabolcs orgonaművész, egyházzenész, tanár és zeneszerző, aki ökumenikus körben ünnepelte hatvanadik születésnapját március 2-án a sukorói református templomban.

– Hálát adni jöttünk hatvan év áldásaiért, hatvan év jól kihasznált lehetőségeiért – mondta köszöntőjében a házigazda, Kardos Ábel sukorói lelkipásztor. A templom kis barokk orgonájával összhangban szólalt meg a brácsa, illetve Bach C-dúr adagiójában a gordonka, amelyeken a jubiláló orgonista művészbarátai, Dávid Andor és ifj. Major István játszottak. A kórusműveket is barátok, pályatársak szólaltatták meg Oláh Gábor és Dóczi István karnagyok vezényletével.

Tóka Szabolcs orgonaművész pályája kezdete óta szolgálja Székesfehérvár és környéke zenei életét. Korábban a város zeneiskolájának igazgatója volt, de Tatán is tanított, és jelenleg is aktívan dolgozik a Fejér Megyei Szent György Kórház Kórusa és a Székesfehérvári Ökumenikus Kórus karnagyaként. Számos sikeres orgonakoncertet adott az ország számos templomában és külföldön is.

A születésnapi hangversenyen közreműködött Kiss Rózsa énekművész és Pitti Katalin Liszt-díjas operaénekes. A koncert végén a jelenlévők megtapasztalhatták, hogy nemcsak zene szólt, hanem Istentől jövő üzenetként lelki táplálék részesei is voltak. Végül az ünnepelt művészre gondolva zengett a 134. zsoltár templomot betöltő áldása: „Megáldjon téged az Isten a Sionról kegyelmesen.”  MAROSI NAGY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (I, Z). 14. Indulatszó. 15. Kézzel érinti. 16. Kis üveg. 17. A győzelem görög istennője. 19. Papírmérték. 20. Kaszáló. 22. Természettudományi kar röviden 23. Elment otthonról. 26. Lelkipásztor. 28. Csont, latinul. 29. Kutató egynemű betűi. 31. Szögmérték. 33. Még jó! 35. Íz. 37. Lak betűi keverve. 38. Református lelkész, történész, író a 18. században (Péter). 39.

Csigolyaoszlop. 41. Visszhang. 43. Nyugatos költő (Endre). 45. Fordított kettős betű. 46. Amerikai színésznő (Meg). 48. Pugacsova keresztneve. 50. Berlini tojás!

51. Harmatos. 53. Svéd férfinév. 55. Nagy Lajos király egyik leánya, aki a lengyel trónt örökölte. 57. Apró. 59. Fogoly. 61. Jessica Helen Lloyd, angol színésznő művészneve (RAINE). 62. Vízparti beszögellés. 64. Sínen zörög. 66. Zilahy Lajos. 67.

Loholni kezd! 68. Vadászrejtek. 70. Időmérő szerkezet. 71. Ennivaló. 73. Matematikai szögfüggvény röviden 75. Élet. 77. Katonai kiképzés jelzője. 79. Hableány. 81. Zug. 83. Csak, németül. 85. Ruhátlan testet ábrázoló alkotás.

Függőleges: 1. Az idézet második része (A, M, É, A, L). 2. Friss. 3. A tulajdonod. 4. Mécs László. 5. Olajbogyó. 6. USA-tagállam. 7. Diplomáciai testület. 8. … mail, légiposta. 9. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás angol nevének rövidítése. 10. Magunk. 11. Sétapálca. 12. Angol férfinév. 13. Kossuth- és Jászai-díjas színművész, becenevén: Kutyu 18. Montenegró tengerparti városa.

21. Népkeverék! 24. A Bihar-hegységben eredő erdélyi folyó. 25. Sportszergyártó cég. 27. Foszfor és nobélium vegyjele. 30. Irányvonal. 32. Maskara. 34.

Lord Byron leánya. 36. Régi orosz földközösségi rendszer. 38. Ravel híres ujjgyakorlata. 40. Szén és alumínium vegyjele. 42. Hangtalan halihó! 44. Belgiumi város Genttől délnyugatra (DEINZE). 47. Japán egykori fővárosa. 49. Hozzátett anyag. 52. Részben leköszön! 54. Halovány. 56. Vágó István. 58. Illetve, röviden 60. Zamatos gyümölcs. 63. Bolgár költő, forradalmár (Hriszto). 64. Kiejtett betű. 65. Termőföld. 69. A sor elején. 72. …Turner, a rocknagymama. 74. Belül meglelő! 76. Vissza: rövidített cégforma. 78. Hordómérték. 80. Kétell! 82. Római 2. 84. United Kingdom, röviden.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Amit mond az ember, – annak a gyümölcsével lakik jól.

| GYERMEKEKNEK |

Papok, léviták, farizeusok pap sem, ám akkor is a papi rendhez tartoztak, és a szentély körüli egyéb szolgálatokat végezték. Őket nevezi a Biblia lévitáknak.

Kik a farizeusok?

A farizeusok nem papok, hanem „hétköznapi” emberek voltak, akiknek nagyon fontosak Isten törvényei. Mozgalmuk célja az volt, hogy Izráel Istennek elkülönített, szent néppé váljon. A farizeusok maguk is arra törekedtek, hogy „szentek” legyenek, hogy az egész életüket Isten parancsolatai irányítsák. Ezek a hitelvek nagyon szépek voltak, ám Isten Igéje nem életvezetési törvénykönyv, nem rendeletek gyűjteménye. Ezért a farizeusok több száz rendelkezéssel toldották meg Isten törvényeit, hogy biztosan ne tegyenek olyat, ami a Törvénybe ütközik. Kényesen ügyeltek minden lépésükre és cselekedetükre, és sokan közülük mélységesen elítélték azokat, akik nem így éltek. Ezért bírálta őket Jézus.

Az első főpap Mózes bátyja, Áron volt, utána pedig a leszármazottai örökölték a papi címeket.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Milyenek voltak a zsidó papok? Úgy néztek ki, mint a lelkész bácsi a szószéken?

A legfontosabb dologban hasonlítanak: a zsidó papok és lelkészek is Istennek szolgálnak a gyülekezet előtt. Izráel papjai nem szószékről prédikáltak, de fontos feladatuk volt a nép tanítása. Nem is kereszteltek vagy eskettek, hanem a szentélyt őrizték, és ők mutatták be az áldozatokat. Évente egyszer a szentek szentjébe is beléphettek. A zsidó papok nem palástban szolgáltak, mint a lelkészek, de nekik is volt különleges ruhájuk, amelyet csak a szertartásokra vettek fel. Az alsó- és a felsőruha, az efód és a hósen arany, kék és piros lenfonálból készült. A pap palástot és köntöst is viselt, ezek is bíborszínűek voltak. A főpap magas süveget hordott, és a mellkasán tizenkét drágakővel kirakott melldísz is volt.

A zsidó papok is jártak teológiára vagy valamilyen egyetemre?

Nem, a papi tisztség Lévi törzsének kiváltsága volt.

Az első főpap Mózes bátyja, Áron volt, utána pedig a leszármazottai örökölték a papi címeket. Persze Lévi törzsének nem minden tagja lett főpap, de még

Ki a rabbi és mi az a zsinagóga?

A rabbi azt jelenti: mester, és az írástudókat nevezték így (akik nem papok). A papok a templomban szolgáltak. De templom csak egy volt Izráelben, és nem tudott mindenki minden szombatnapon elzarándokolni Jeruzsálembe. Ráadásul a babiloniak lerombolták a jeruzsálemi templomot, és fogságba hurcolták a népet, úgyhogy szükség volt olyan helyre, ahol összejöhetett a gyülekezet imádkozni, Tórát olvasni. Ez a hely volt a zsinagóga, amely szó szerint azt jelenti: „az összejövetel helye”. Manapság talán imaháznak mondanánk, amelynek nincs saját papja, de a gyülekezetnek azért van feje, aki irányítja a dolgokat, és ügyel, hogy rendben folyjanak az istentiszteleti alkalmak. A zsinagógában minden zsidó férfinak joga volt szólni és írást magyarázni. Ha jelen volt tekintélyes rabbi, akkor őt kérték fel az Írások magyarázatára. Ez történt Jézussal is Názáretben, de végül úgy megharagudtak rá a zsidók, hogy meg akarták ölni. Jézust egyébként gyakran szólították rabbinak. Ezt ő elfogadta, de tanítványait figyelmeztette, hogy ne szólítsák egymást mesternek, mert egyetlen Mester van, az Isten.  2019. március 17.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

LELKÉSZT KERES A KIMM

Az MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) ráckeresztúri Drogterápiás Otthona lelkészt keres az otthon felnőtt és serdülő részlegére. Feladata az intézmény lelkiségének vezetése, a kollégák és kliensek lelkigondozása és -vezetése, istentiszteletek, bibliaórák, igei programok szervezése, vezetése és megtartása, az intézmény képviselete. Szolgálati lakást Martonvásáron biztosítunk. Jelentkezni fényképes önéletrajzzal és motivációs levéllel az eszter@kimm.hu címen lehet.

ESEMÉNYEK

Március 23. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték huszadik évadjának keretében szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. utca 5.) Johann Sebastian Bach-estet tartanak. A műsorban felcsendül: E-dúr szonáta hegedűre és csembalóra, BWV 1016; E-dúr hegedűverseny, BWV 1042; Jauchzet Gott in allen Landen, BWV 51. Közreműködik Ábrahám Márta (barokk hegedű), Alföldy-Boruss Csilla (csembaló), Zemlényi Eszter (szoprán), Borsódy László (trombita) és az Ábrahám Consort barokk kamarazenekar korhű hangszereken. Igét hirdet Takaró János református lelkész.

Március 30. Budapest | A Magyar Református Presbiteri Szövetség szombaton 10 órától tartja évi rendes küldött közgyűlését a Magyarországi Református Egyház zsinati hivatalának dísztermében (XIV. Abonyi utca 21.), ahová minden érdeklődőt hívnak és várnak. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várják.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Szolgáltatás | Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www. reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index. hu, Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

28 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

Felhívás szolgálati lehetőségre A diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program pályázatot hirdet. A program százötven főnek nyújt ösztöndíjat, ezek közül idén is harminc a kifejezetten egyházi pályázók – azaz lelkipásztorok, hitoktatók és teológushallgatók – számára fenntartott hely. A kereten a Magyarországi Református Egyház (MRE) a többi felekezettel osztozik, a református részarány a beérkező pályázatok számától függ. A pályázat benyújtásának feltétele a magyar állampolgárság, de a magyarországi lakcím nem megkötés. Fontos feltétel a betöltött huszadik életév és a magas szintű angol nyelvtudás, vagy a célország nyelvének legalább társalgási szintű ismerete.

A külföldi programszakasz tervezett megvalósítási időszaka: 2019. szeptember – 2020. június. Az ösztöndíjas szeptember 10-ig köteles megkezdeni a külföldi programszakaszt. A külföldi magyar közösségeknél eltöltött időtartam egyházi ösztöndíjasok esetében legfeljebb kilenc hónap. Öt éven belül a programra legfeljebb három alkalommal nyújtható be pályázat – ugyanazon célország ismételten megjelölhető.

A pályázathoz szükséges az egyházi pályázó által végzett egyházi tevékenység helye szerint illetékes püspök ajánlása, amely igazolja, hogy a pályázó alkalmas a magyar diaszpóra közösségi és hitéleti tevékenységének megszervezésére. A pályázóknak ehhez vállalniuk kell, hogy hazatérésük után az ösztöndíj idejével megegyező időt a kibocsátó egyházkerületben szolgálnak.

A szerződéskötés feltétele továbbá a fogadó egyházi szervezet részéről kiállított szándéknyilatkozat és vázlatos munkaterv, amely igazolja, hogy a megpályázott időszakban a pályázót fogadni tudják meghatározott feladatra.

Március 25-ig lehet benyújtani a pályázatokat, amelyekről legkésőbb április végéig születik döntés, az érintetteket május 6-ig értesítik. A programhoz pályázót fogadó egyházi testületként is lehet csatlakozni, ebben az esetben a Nemzetpolitikai Államtitkársággal és az MRE Zsinati Hivatalával (Gér András zsinati tanácsos, zsinat.tanacsos@reformatus.hu) kell felvenni a kapcsolatot. A részletes felhívás és a pályázati adatlap a www.nemzetiregiszter.hu vagy a www.korosiprogram.hu oldalon található. 

A HÉT KÉPE

„Talpra magyar, hí a haza!” Kosztolányi Bence Az ismeretlen Görgei című kiállításon készült fotójával emlékezünk 1848-ra.

| EGYHÁZI ÉLET |

In memoriam Kerékgyártó László Február 24-én, vasárnap búcsúztunk a Külső-Józsefvárosi Egyházközség Kőris utcai templomában Kerékgyártó Lászlótól, aki az Országos Görgey Kör elnöke, az Asztaltársaság tagja, a Hagyományőrző Világszövetség Huszári tagja, az egyházközség pótpresbitere és mindenki történésze volt. Kétszázan gyűltünk össze, hogy emlékezzünk rá, ki a tudományát, ki a jó humorát, ki az emberi mivoltát méltatva. Jellemes, hitvalló testvérünktől búcsúztunk.

A „Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű és sokat bízok rád ezután, jöjj és osztozz urad örömében!” (Mt 25,23) igeverssel kértük Jézus Krisztus vigasztalását a gyászoló szívekre. Így írt magáról Kerékgyártó László: „Általános iskolai tanulmányaimat Cegléden, a középiskolait Budapesten végeztem.

Egyetlen alkalommal jelentkeztem egyetemre (levelezőre), így ajánlott munkáltatóm személyzetise: »bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel«. Szóbelire még felhívtak, de nem vettek fel. Az egyetemes és magyar történelmet szenvedélyesen szerettem és szeretem ma is. Korán észrevettem, hogy gond nélkül megmaradnak a fejemben az évszámok. Az ilyen versenyeket rendre megnyertem. A ceglédi Kossuth Múzeumba naponta jártam. Görgey Artúr híve lettem, de nem Kossuth iránti tiszteletem rovására, bennem mindketten jól megvannak. Amikor az általános iskolában azt tanították, hogy Görgey Artúr áruló, én a szünetekben ennek ellenkezőjét tanítottam osztálytársaimnak. Voltak tanáraim, akiket ez irritált, és voltak, akik támogattak, ha csak titokban is. 1954 és 1971 között sikerült tizenegy olyan személyt felkutatnom, akik Görgey Artúrt személyesen ismerték. Rajongásig szerettem Görgeyt. Inkább benne éltem, mint magamban. Amit mindig reméltem, hirdettem, megvalósult.

Iskolák, intézmények vették fel a nevét. Számos helyen utcák, terek, emléktáblák, szobrok hirdetik emlékét. 1848–49 történetét számos kiváló munka mutatja be. Sajnos a tankönyvekben ezen munkák még nem jöttek át. A barátaim néha mondogatják: Neked nagyon boldognak kell lenned, mert hittél valamiben, és az megvalósult. Az 1988-ban megalakult Görgey Kör Alapító tagja vagyok, néhány éve az elnöke.” KOVÁCS DÁVID EMIL TISZTÚJÍTÁS

A Magyar Református Missziói Szövetség február 18-án tartotta tisztújító közgyűlését a Nyékládházi Református Egyházközség gyülekezeti termében. A szövetség elnöke, Ablonczy Zsolt lemondott tisztségéről, helyére titkos szavazással Bartha Árpád gyógyszerész, presbitert választották. Az alelnöki tisztséget Mátyás Sándor nyékládházi lelkipásztor tölti be a jövőben, a szövetség titkára Tóth Tamás mezőcsáti gondnok lesz.

ÁLLÁS

A Békési Református Egyházmegye esperese az MRE 2013. évi I. törvényének 61. §-a alapján, a vonatkozó presbitériumi határozatnak megfelelően pályázatot hirdet a vésztői református gyülekezet nyugdíjazás miatt megüresedett lelkészi állásának betöltésére. A gyülekezet fenntartásában egy általános iskola, valamint egy bentlakásos szeretetotthon és a hozzá tartozó szociális gondozó központ is működik. A lelkipásztor az MRE törvényeiben meghatározott szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséért a lelkészi díjlevél alapján bruttó 200 000 Ft/ hó helyi készpénzjavadalomban részesül, amelyet kiegészít az egyházközség által fenntartott szeretetotthonban végzendő szolgálatokért járó bruttó 80 000 Ft/hó javadalom. Ezt kiegészíti még a helyi gyakorlat szerinti stóladíj és a központi kifizetőhely által biztosított hittanóradíj. A javadalom része az ötszobás szolgálati lakás teljes rezsiköltséggel. Az alkalmazás feltétele, kiemelt gyülekezet lévén, a legalább ötéves lelkészi szolgálat. Szakirányú végzettség előnyt jelent. A pályázathoz benyújtandó a lelkészi oklevél hitelesített másolata, az illetékes esperes által kiállított szolgálati bizonyítvány – Tiszántúlról kívülről az illetékes kerület püspökével záradékoltatva –, a pályázó önéletrajza, a törvényben előírt nyilatkozatai és hiteles törzskönyvi lapja. A pályázat beérkezési határideje április 2., a dokumentációt a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (5630 Békés, Széchenyi tér 21., tel./fax: 06-66411-357, mobil: 06-20-9299-935, e-mail: bekesi.em@reformatus.hu) kell beküldeni.

HALOTTUNK

Asztalos Zoltánné vitéz sepsibaczoni Toókos Ildikó életének 96. esztendejében, február 20-án hazatért Megváltó Urához. Életéért március 14-én, 11 órakor adnak hálát a Debrecen-Széchenyi kerti gyülekezet templomában, hamvait a Debreceni Köztemetőben 14.45-kor helyezik el a családi sírba. A család kéri, hogy az elhunyt iránti szeretetüket egy szál virággal fejezzék ki, vagy koszorúmegváltás címén adományukat a kihelyezett perselybe tehetik, illetve a Biblia Szövetség Egyesület 11742331-20002279-00000000 számlájára utalhatják. „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.” (Mt 11,26) 2019. március 17.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Arany Barbarát, a debreceni egyetemi gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Honnan indult az élete?

Sokan meglepődnek, amikor elmondom, hogy édesapám falusi párttitkár volt – nem meggyőződéses vezető, sokkal inkább olyasvalaki, aki igyekezett tenni a közösségért. Otthon semmilyen vallásos nevelést nem kaptam, ám amikor érdekelni kezdett Isten és a keresztyénség, segítettek, hogy elinduljak ezen az úton. Egyetlen megkötésük volt: a rendszerváltás előtt nem engedték meg, hogy fakultatív hittanra járjak.

Nem hibátlan, hanem őszinte keresztyénként mondhatjuk el, hogy ki Isten és mit tett, tesz velünk – üzeni a ma emberének Arany Barbara, a debreceni egyetemi gyülekezet lelkipásztora, aki nem vallásos, de támogató családban nőtt fel, és ismert a süteményeiről.

2

Mikor hívta el az Úr a lelkészi pályára?

Sok kérdés fogalmazódott meg bennem, például, hogy mi értelme az életnek, ha az csak a születéstől a halálig tart. Amikor bekerültem a református gyülekezetbe, és jelentkeztem a konfirmációi előkészítőre, a felkészítő alkalmak és a beszélgetések meg is válaszolták a kérdéseimet. Akkor fogalmazódott meg bennem: ha én megismertem a választ, akkor azt kötelességem továbbadni másoknak is. Ezért már tizenegy évesen, a keresztelővel egybekötött konfirmáción tudtam, hogy lelkész szeretnék lenni, és ezt be is jelentette a lelkészünk a gyülekezet előtt. Később számos alkalommal megbizonyosodtam arról, hogy ez nem csupán az én emberi szándékom volt.

3

Milyen ma női lelkipásztornak lenni?

Kivételes helyzetben vagyok, mert mindig olyan helyen szolgáltam, ahol a gyülekezet természetesnek vette a női lelkész jelenlétét. A kö30 Reformátusok Lapja

2019. március 17.

zös munkában sok áldás van azon, hogy mi más szempontokból tudjuk nézni a közösségünket, szervezni egy-egy programot. Az igehirdetéseink is mások. Egyszer a mentálhigiénés képzés keretein belül kellett áhítatot tartanom egy apátsági kápolnában, katolikus többségnek. Volt köztük olyan, aki életében először hallgatott női igehirdetőt, és azt mondta, most végre el tudja képzelni, hogy nő is prédikálhat. Érdekes volt a katolikus nőknek elmagyarázni, hogy természetes az, ha egy-egy ilyen igehirdetés sokkal jobban megszólítja őket, mint egy férfi szentbeszéde.

4

Mennyire nehéz megszólítani a fiatalokat?

A fiatalok hihetetlenül őszinték. Mi, egyetemi lelkészek a szüleik és a kortársaik között állunk félúton, azaz van némi tekintélyünk, de szinte olyan közvetlenséggel beszélnek velünk, mint a velük egyidősekkel. A feladat: újra és újra rájönni, mivel és hogyan lehet megszólítani egy-egy generációt, réteget. Az elmúlt két nyáron fesztiválokon beszélgettem fiatalokkal, mondatonként éreztem rá, milyen tempóban és milyen úton lehet egy-egy ismeretlennel eljutni az Istenről szóló üzenethez. A legmegindítóbb az volt, amikor valaki másfél év elteltével megkeresett, hogy újra beszélgetni akar velem. Nem nehezebb megszólítani a fiatalokat, mint más korosztályt, mert nyitottak. Viszont pontosan kell látni és érteni őket ahhoz, hogy jól szólítsuk meg őket.

5

Hobbija a sütés. Mi tölti fel még ezen kívül?

A süteményeimről már annyira ismert vagyok, hogy amikor megyek valahová, akkor várják is, vajon mit hozok. A sütés kreatív és hasznos foglalatosság, hiszen a végeredmény elfogyasztható, és kapcsolatteremtésre is alkalmas. Ha valakit sütivel kínálunk, akkor már könnyebben indul el a beszélgetés is. A másik „hobbim” a Szólj be a papnak kezdeményezés, amely által sok más felekezetű fiatallal, pappal és lelkésszel ismerkedtem meg. Nagy örömöm, hogy írhatok a kezdeményezés blogjára is, mert egyre fontosabb nekem az írás.  BUZÁS BORBÁLA, FOTÓ: ELEK NOÉMI