DIALÓGUS. | DIALOG.
Madách Imre / Silviu Purcărete
MADÁCH IMRE
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA TRAGEDIA OMULUI
Rendező | Regizor : Silviu Purcărete
DÍSZLET / JELMEZ | DECOR / COSTUME: DRAGOȘ BUHAGIAR
ZENE | MUZICĂ: VASILE ŞIRLI
DRAMATURG: VISKY ANDRÁS
RENDEZŐASSZISZTENS | ASISTENT REGIE: ILIR DRAGOVOJA
ZENESZERZŐ ASSZIZTENS | ASISTENT COMPOZITOR: ÉDER ENIKŐ
HANGMÉRNÖK | INGINER SUNET: SORIN MOCAN/BOGDAN DUNĂREANU
ÜGYELŐ | REGIA TEHNICĂ: KERTÉSZ ÉVA/DÁVID HELGA
VILÁGOSÍTÓ | LUMINI: GIDÓ ZOLTÁN
SÚGÓ | SUFLEUR: CZUMBIL MARIKA
FOTÓK | FOTO: PETRU COJOCARU, BELICZAY LÁSZLÓ
ASZALOS GÉZA, BALÁZS ATTILA, BANDI ANDRÁS ZSOLT, BORBÉLY B. EMÍLIA, ERDŐS BÁLINT, ÉDER ENIKŐ, HEGYI KINCSŐ/BECSEY-IMREH NOÉMI, VADÁSZ BERNADETT/KARSAI DÓRA, KISS ATTILA, KOCSÁRDI LEVENTE, LŐRINCZ RITA, LUKÁCS-GYÖRGY SZILÁRD, MAGYARI ETELKA, MÁTYÁS ZSOLT IMRE, MIHÁLY CSONGOR, MOLNOS ANDRÁS CSABA, TOKAI ANDREA/TÓTH D. ZSÓFIA, TÓTH ESZTER NIKOLETT/VINCZE ERIKA, VASS RICHÁRD, TAR MÓNIKA
Kedves vendégünk, mielőtt kialszanak a fények, kinyitjuk a színházi alkotóműhely ajtaját. Az ember tragédiája temesvári előadása 2020-ban, rendkívüli körülmények között, a világjárvány idején született; az előadás azóta is él, estéről estére új értelmet nyer.
A próbafolyamat alatt a színházban intenzív szellemi munka, viták és kísérletek zajlottak békés, teremtő szellemben. Silviu Purcărete radikális szövegsűrítéssel osztotta újra a dialógusra épülő mű hangsúlyait, majd látványos képekből egy teológiai keretű látomást hozott létre – megközelítése tehát gyökeresen eltér a hagyományos Madách-értelmezésektől.
Visky András dramaturg próbanaplójában (Az ember tragédiája - Szerkesztette Visky András, 2020.) részletesen dokumentálta az előadás születésének folyamatát. Törekvésünk, hogy – részben a kötetben megjelent írásokból, részben a színházkritikusok gondolataiból – egy olyan válogatást adjunk az Ön kezébe, amelyből kitűnnek a madáchi gondolatok és a Purcărete-féle olvasat közötti különbségek. Azokhoz szólunk, akik először találkoznak az előadással, és azokhoz is, akiket a látomásszerű képek sokadjára hoznak vissza a nézőtérre.
Dragă spectatorule, înainte ca luminile să se stingă, deschidem ușa atelierului de creație teatrală. Spectacolul Tragedia omului, montat la Timișoara, s-a născut în 2020, în împrejurări excepționale, în timpul pandemiei. De atunci, spectacolul trăiește mai departe, căpătând, cu fiecare reprezentație, sensuri noi.
Pe parcursul repetițiilor, în teatru a avut loc o intensă activitate intelectuală, problematizări, dezbateri și experimente, într-un spirit pașnic, creativ. Împreună cu colaboratorii săi, Silviu Purcărete a redistribuit accentele unei opere construite
pe dialog printr-o condensare radicală a textului, dând naștere unei viziuni teologice compuse din imagini – abordarea lui diferă astfel în mod fundamental de interpretările tradiționale ale lui Madách.
Dramaturgul Visky András a documentat în detaliu procesul de creație al spectacolului în jurnalul său de repetiții (Tragedia omului – coord. Visky András, 2020). Scopul nostru este ca, parțial prin textele publicate în volum, parțial prin reflecțiile criticilor de teatru, să oferim o selecție din care să reiasă diferențele dintre gândirea madachiană și interpretarea lui Purcărete.
Ne adresăm atât celor care descoperă pentru prima dată spectacolul, cât și celor pe care imaginile sale vizionare îi readuc mereu în sala de teatru.
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA –
HAGYOMÁNYOS ÉRTELMEZÉS
Madách Imre 1859 februárjában kezdte írni Az ember tragédiáját – azt a művet, amelyet ma gyakran „magyar Faustként” emlegetnek. A történelmi háttér: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni évek – egy megtört ország, reménytelenség, kiábrándultság, egy korszak, amelynek tétje a túlélés, az iránykeresés.
A mű a romantika és a 19. századi gondolkodás nagy összegzése: van-e értelme az emberi életnek, ha minden eszme előbb-utóbb elbukik. Témája a teremtéstörténet: Isten megteremti a világot, Ádámot és Évát, Lucifer pedig részt követel magának: a tagadás, a kétely és a pusztítás princípiumát. Ádám az emberiség útját fogja át a teremtéstől a pusztulásig; minden történelmi korszak egyegy eszme megvalósulásának és bukásának képe. Éva a nő örök, archetipikus szerepét tölti be, ő a csábító, az anya, az életadó nő, akinek alakjához gyakran a gyengeség, az ösztön, a bűn vagy a bukás kapcsolódik; ugyanakkor ő a megváltás, az esendőség és az élet forrása is – de soha nem autonóm személyiség. Ez a századfordulón természetesnek tartott, elfogadott nézőpont volt, ma viszont már nőgyűlölő szemléletként értelmezhető.
Az Úr szavai – „Elkészült a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen” – a deista világképet tükrözik: Isten megteremtette a világot, de többé nem avatkozik bele annak működésébe. A végső következtetés: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”, azt az alapvető hitet fejezi ki, hogy az ember sorsa nem a siker, hanem az örök küzdelem – irodalomtörténészek szerint Madách hitt az emberi szellem nagyságában, még akkor is, ha annak sorsa örök kudarcra van ítélve.
TRAGEDIA OMULUI – INTERPRETARE CLASICĂ
Madách Imre a început să scrie în februarie 1859 „Tragedia omului” - opera supranumită astăzi adesea „Faustul maghiar”. Contextul istoric: anii de după înfrângerea Revoluției și Războiului de Independență din 1848–49 – o țară frântă, deziluzionată, fără speranță, o epocă în care miza era supraviețuirea și regăsirea drumului.
Tragedia reprezintă o mare sinteză a romantismului și a gândirii secolului al XIX-lea: are oare sens viața omului, dacă orice idee se prăbușește mai devreme sau mai târziu? Lucrarea este o parafrază a povestirii biblice a creației: Dumnezeu creează lumea, pe Adam și pe Eva, iar Lucifer își revendică locul său în actul creației – ca principiu al negației, al îndoielii și al distrugerii.
Adam parcurge drumul întregii umanități, de la creație până la pieire; fiecare epocă istorică devine imaginea întruchipării și prăbușirii unei idei. La cumpăna secolelor XIX–XX, principiul feminin era tratat ca o categorie morală: Eva ocupă un rol etern, arhetipal: al seducătoarei, al mamei. Ea este adesea sursa slăbiciunii, a instinctului, a păcatului sau a căderii, totodată, este și izvorul mântuirii, al fragilității, al vieții – dar niciodată o personalitate autonomă. Astăzi această percepție contradictorie a femeii poate fi interpretată drept o viziune misogină.
Cuvintele Domnului – „ S-a sfârşit măreaţa-nfăptuire. Se mişcă roata, meşterul adastă.” – reflectă o concepție deistă: Dumnezeu a creat lumea, dar nu mai intervine în funcționarea ei. În final, îndemnul „Omule, luptă și crede cu credință deplină!” exprimă convingerea fundamentală că destinul omului nu este succesul, ci lupta veșnică – istoricii literari apreciază că Madách crede în măreția spiritului uman, chiar dacă soarta acestuia este condamnată la eșec etern.
SILVIU PURCĂRETE:
“Militez pentru un teatru reacţionar, pentru un teatru care exaltă eşecul omului mai mult decât forţa sa şi eficacitatea. Un loc unde să se poată contempla sărăcia naturii noastre, slăbiciunile şi defectele, imperfecţiunea fiinţei umane.”
„Olyan színházért szállok síkra, amely sokkal inkább az ember kudarcát dicsőíti, semmint az erejét és a hatékonyságát. Egy helyért, ahol az emberi lény gyarlóságát, gyöngeségét, hibáit, tökéletlenségét szemlélhetjük.”
„A szünet nélkül játszott kétórás előadásban a madáchi szövegnek mindössze az egyharmada (!) hangzik el. […] Semmi mellébeszélés, a töprengések és elmélkedések, polémiák és filozofálások mind ugrottak, még sincs hiányérzetünk. […] A prágai szín teljes egészében hiányzik, Konstantinápoly után irány Párizs, London. […] Visky változata nem azért új, mert ma használt kifejezésekre cseréli az olykor nehézkes madáchi megfogalmazásokat,
épp ellenkezőleg: gyakorlatias élvezettel használja az archaizmusokat. Azt értem ezen, hogy a dramaturg olyan mennyiségű szövegtől szabadult meg, ami eleve felfokozott tempót és elsöprő lendületet ígér az előadásnak.”
„În spectacolul de două ore, fără pauză, spectatorul va auzi doar o treime (!) din textul lui Madách. […] Fără ocolișuri: reflecțiile, meditațiile, polemicile și discursurile filozofice au fost în mare parte eliminate, și totuși nu se simte nicio lipsă. […] Scena de la Praga lipsește în întregime, iar după Constantinopol, urmează direct Parisul și Londra. […] Versiunea lui Visky nu este nouă prin faptul că ar înlocui formulările greoaie ale lui Madách cu expresii moderne, dimpotrivă, dramaturgul folosește cu o plăcere aproape practică arhaismele. Prin aceasta înțeleg că s-a eliberat de o cantitate considerabilă de text, ceea ce, de la sine, promite un ritm intens și o energie copleșitoare spectacolului.”
Quod erat demonstrandum; Színház.net / Jászay Tamás
A “boncteremről”:
„Dragoș Buhagiar a temesvári színház nagytermét egyszerre leszűkítette és óriásivá tágította. A terem nagy részét a 17. század óta Európa-szerte divatos theatrum anatomicumot tökéletesen idéző épített, többszintes lelátó tölti be. […] Kiszámítható, mégis izgalmas a tér: nagyítólencseként működik, egyetlen pontba sűríti a történéseket, koncentrálja a néző figyelmét.”
Quod erat demonstrandum; Színház.net/Jászay Tamás
Despre “sala de autopsie”:
„Dragoș Buhagiar a transformat sala mare a Teatrului Maghiar din Timișoara într-un spațiu care, paradoxal, se restrânge și se dilată până la dimensiuni uriașe. Cea mai mare parte a sălii este ocupată de o tribună construită pe mai multe niveluri, care evocă perfect theatrum anatomicum-urile răspândite în Europa încă din secolul al XVII-lea. […] Spațiul are o logică previzibilă, dar în același timp captivantă: funcționează ca o lentilă de mărire, concentrând întreaga acțiune într-un singur punct și direcționând acolo atenția spectatorului.”
Quod erat demonstrandum; Színház.net/Jászay Tamás
„Ami a színészek megjelenését illeti, mindenki fehérre van sminkelve, majd az édenkerti bukás után Ádám és Éva fehér arcára maszkok kerülnek, elrejtőznek mögöttük. […] Ebben az előadásban minden színész hússzínű dresszbe van öltözve, tehát meztelen”.
Két óra Madách bonctermében - interjú Visky Andrással, az előadás dramaturgjával; PRAE.HU / Varga Bianka
„În ceea ce privește apariția actorilor, toți sunt machiați în alb, iar după căderea din Eden, pe fețele albe ale lui Adam și Eva apar măști, în spatele cărora se ascund. […] În acest spectacol, toți actorii poartă costume de culoarea pielii, deci sunt, într-un fel, goi.”
Două ore în sala de disecție a lui Madách – interviu cu Visky András, dramaturgul spectacolului; PRAE.HU / Varga Bianka
„Dragoș Buhagiar a népet a kolostori és lágerekbeli viseletek határán mozgó ruhákba, fakó, színtelen, rabruhaszerű köpenyekbe öltöztette; (...) a fehér–bézs tónusok a személytelenné vált tömeg, a törekvések nélküli, gondolkodást kioltó ösztönök által vezérelt, könnyen terelhető/manipulálható nyáj képzetét erősítik.”
Ádám és Éva. Örök emlékezetük – Az ember tragédiája a TESZT-en; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Dragoș Buhagiar a îmbrăcat poporul într-un fel de halate ca niște zeghe terne, fără culoare, ceva între veștmintele purtate prin mânăstiri și lagăre (...) albul-bej subliniind ideea de masă depersonalizată, de turmă fără veleități, doar cu instincte ce anihilează gândirea, ușor de mânat / manipulat.”
Adam și Eva. Veșnica lor pomenire - Tragedia Omului la TESZT; Agenda LiterNet/ Bogdan Burileanu
„A kígyó, az ősszimbólum, aki az első embereket engedetlenségre, kíváncsiságra, a vágyak kielégítésére és – józan ítélőképesség hiányában veszedelmes szabadságvágyra ösztönzi, ezúttal a sokoldalúan fejlett Sátán szentségtelen háromságában ölt testet. Az isteni szeplőtelen fogantatás fehérsége a mindig kísértő versengés jelképes, de egyben valós feketeségévé válik.”
Ádám és Éva. Emlékük legyen örök – Az ember tragédiája a TESZT-en; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Șarpele generic ce-i îndeamnă pe primii oameni la nesupunere, curiozitate, satisfacerea poftelor și dorința unei libertăți primejdioase (când nu se bizuie pe maturitatea alegerilor judicioase) se materializează în nesfânta treime a Satanei multilateral dezvoltate. Albul imaculatei concepții divine devine negrul simbolic, dar și material al concurenței care duce mereu în ispită.”
Adam și Eva. Veșnica lor pomenire - Tragedia Omului la TESZT; Agenda LiterNet/ Bogdan Burileanu
„Az egyértelműség és a koherencia elvesztésének kockázata ellenére Purcărete nem riad vissza az anakronizmusoktól – miközben ez nem mond ellent a korokon és kultúrákon átívelő nagy utazás gondolatának. Könnyedén váltogatja a formákat és nyelveket: pantomim, bábjáték, kórusszínház – az egyetemességet megcélzó játékba minden beleillik. Konstantinápolyban az eretnekeket benzinnel locsolják le, majd felgyújtják. A falanszter főzőshow lesz: a tudós konyhájának csillogó edényeiben rotyog a múlt. Az űrben szkafanderbe bújik és a magasba emelkedik az asztronauta Ádám.”
„În numele clarității și al coerenței, Purcărete nu se ferește de anacronisme – fără ca acest lucru să contrazică ideea marii călătorii care traversează epoci și culturi. Schimbă cu ușurință registrele și limbajele: pantomimă, teatru de păpuși, teatru coral – totul își găsește locul în jocul care țintește către universalitate.
La Constantinopol, ereticii sunt stropiți cu benzină și arși de vii. Falanstérul devine un show culinar: în bucătăria savantului, trecutul fierbe în vase strălucitoare. În spațiu, Adam îmbracă un costum de astronaut și se înalță spre cer.”
Quod erat demonstrandum; Színház.net/Jászay Tamás
„Az egyik próbán Silviu Purcărete arra kérte Éder Enikőt, hogy gyermekhangon énekelje az Úr záróbeszédét. És ahogy felhangzott ez a kortalan hang, egyszerre nőé, férfié, felnőtté és gyermeké, világossá vált, hogy éppen ezt kereste. A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy a bölcsesség gyermek képében volt jelen a világ teremtésekor, és ott játszott a teremtő Isten körül: ezt a részt fel is olvastam a társulatnak a Szentírásból, mert a teremtést szelídnek, emberinek, befogadónak láttatja. Valami ilyesmit sugall számomra ez a hang, azt tudniillik, hogy Az Úr nem fordított hátat az embernek, hanem a szenvedéseiből is részt vállal.”
Két óra Madách bonctermében - interjú Visky Andrással, az előadás dramaturgjával; PRAE.HU / Varga Bianka
„La una dintre repetiții, Silviu Purcărete i-a cerut lui Éder Enikő să cânte cu voce de copil discursul final al Domnului. Și când s-a auzit această voce fără vârstă, deopotrivă feminină, masculină, de adult și de copil, a devenit limpede că exact asta căuta. În Cartea Proverbelor, citim că înțelepciunea, sub chip de copil, era prezentă la facerea lumii și se juca în preajma lui Dumnezeu, creatorul: am citit acest pasaj trupei, pentru că arată actul creației într-o lumină blândă, umană, primitoare. Pentru mine, acest glas sugerează tocmai asta – că Domnul nu a întors spatele omului, ci își asumă și împărtășește suferința sa.”
Două ore în sala de disecție a lui Madách – interviu cu Visky András, dramaturgul spectacolului; PRAE.HU / Varga Bianka
„Purcărete kimondottan vállalja, hogy szereti a színház koralitását. Úgy rendezi csoportokba a színészeket, hogy azok valóságos koreográfiai egységekké állnak össze, ezeket ő harmonikusan kezeli, képzőművészeti szemszögből komponálja egymás mellé. Vegyes kórusokat mozgósít, amelyek az emberi sors megjelenítőiként viselkednek: többrétű jelentéssel bírnak, de a színpadon homogének.”
Purcărete, a rendező, a színpad költője – Színház.net / Georges Banu
„Purcărete își asumă deschis dragostea pentru coralitatea teatrului. El grupează actorii în formații care devin adevărate unități coregrafice, pe care le tratează cu armonie și le compune dintr-o perspectivă plastică. Activează coruri mixte, care funcționează ca reprezentări ale destinului omenesc: sunt multiple în sens, dar omogene scenic.” Purcărete, regizorul, poetul scenei – Színház.net / Georges Banu
„Egyiptomban Ádám a fiatal fáraó, aki hatalmát a rabszolgák verejtékével szilárdítja meg; Athénban Miltiadész, az árulással vádolt hadvezér, akinek felesége Éva; Párizsban ő Danton, Lucifer pedig a hóhér. Ezekben a jelenetekben az elnyomott nép térdre kényszerített, torz csőcselékként tűnik fel, amelyet zsarnoki, sőt hisztérikus vezetők manipulálnak. Nem számítanak a félrevezetett emberek, csak a haza és az a hamis szabadságeszme, amelytől vezérelve cselekszenek.
Fausttól Az ember tragédiájáig; Agenda LiterNet / Adrian Țion
„În Egipt, Adam este tânărul faraon care-şi consolidează puterea pe munca robilor; la Atena este războinicul Miltiade, comandant al oştilor acuzat de trădare, Eva este nevasta lui; la Paris este Danton, iar Lucifer călău. În aceste secvenţe, poporul oprimat apare ca o gloată în genunchi, nevolnici pitici manipulaţi de conducători tiranici sau chiar isterici. Nu contează norodul nărod, ci patria şi trişata idee de libertate de care sunt animaţi.”
De la Faust la Az ember tragédiája; Agenda LiterNet / Adrian Țion
„Kezdetben mindannyiszor tiszta eszmények, a végén eszmélés a torz valóságra. Ádám minden új szerepbe reménnyel veti bele magát, majd kétségbeesetten omlik össze a nyilvánvaló felismerés előtt: minden nemes törekvése végül gyilkossággal zárul. A jó ember, a rossz ember és a tömeg. A tömeg – a kórus – mindig középen. Hol a jó, hol a rossz oldalán, soha nem kivételezett, mindig elátkozott.”
Purcărete fogadása az emberiséggel, Agenda LiterNet / Mihai Brezeanu
„De fiecare dată, pure idealuri, la început, trezire la hâdă realitate, la final. Adam aruncându-se cu speranţă în fiecare nou rol, sfârşind în deznădejde în faţa evidenţei: crima încheie fiecare puseu de nobile îndrăzneli. Omul cel bun, omul cel rău, mulţimea. Mereu la mijloc, mulţimea / corul. Când de partea binelui, când de partea răului, nicicând privilegiată, mereu osândită.”
Pariul lui Purcărete cu omenirea; Agenda LiterNet / Mihai Brezeanu
„Az Ádám – Lucifer – Éva-hármasok érttették meg velem, hogy Lucifer inkább a bohóci szerepkörhöz áll közelebb, nem a félelmetes bajkeverőhöz. Ő a dogmatikus és nárcisztikus értelmiségi, akinek nincs egyetlen saját gondolata, az ideológiák foglya, aki vakon hisz a maga igazában, és el van ájulva önmagától. Nem tud nevetni önmagán, ezért gyenge. Tehát nevetségessé kell válnia, a kísérletének buknia kell.”
Két óra Madách bonctermében - interjú Visky Andrással, az előadás dramaturgjával; PRAE.
HU / Varga Bianka
„Triourile Adam – Lucifer – Eva m-au făcut să înțeleg că Lucifer este mai degrabă apropiat de rolul bufonului decât de cel al răufăcătorului înfricoșător. El este intelectualul dogmatic și narcisic, fără niciun gând propriu, prizonier al ideologiilor, care crede orbește în propria dreptate și este fascinat de sine însuși. Nu poate râde de el însuși – de aceea este slab. Prin urmare, trebuie să devină ridicol, iar experimentul său este sortit eșecului.”
Două ore în sala de disecție a lui Madách – interviu cu Visky András, dramaturgul spectacolului; PRAE.HU
/ Varga Bianka
„Ádám és Éva szerepe körbejár a színészek között: akire a kísérteties, különös módon az egyéni arcvonásokat is megidézni képes gumimaszk felkerül, némán, gesztusokkal, mozdulatokkal játssza el szerepét. Eközben a járásokba helyezett mikrofonállványok mögé állva mindig más-más „szinkronizálja” Ádám és Éva cselekvéseit: játszó és hangja között távolság teremtődik, alkalom a reflexióra, garancia a nem szűnő figyelemre egymás iránt. A maszk uniformizál, ugyanakkor univerzálissá tesz, viselője bizonyos értelemben láthatatlanná válik tőle. Mind Ádámok és Évák vagyunk, egyértelmű az üzenet: íme, az ember! (Cinikus énem kérdezi: amelyik társulatban mindenki Ádám és Éva, ott nincs-e arról is szó, hogy senki sem az?)”
„Rolurile lui Adam și Eva circulă între actori: cel pe chipul căruia este pusă masca de cauciuc – stranie, fantomatică, capabilă să evoce trăsături individuale – joacă în tăcere, doar prin gesturi și mișcări. În același timp, din spatele stativelor cu microfoane amplasate în culoare, alți actori “dublează” acțiunile lui Adam și ale Evei: între cel care joacă și vocea lui se creează o distanță, un prilej de reflecție, o garanție a atenției continue unul față de celălalt. Masca uniformizează, dar totodată universalizează; purtătorul ei devine, într-un anumit sens, invizibil. Toți suntem adami și eve – mesajul e clar: iată omul! (Eul meu cinic întreabă: într-o trupă în care toți sunt adami și eve, nu înseamnă oare că, în fond, nimeni nu este cu adevărat?)”
Quod erat demonstrandum; Színház.net / Jászay Tamás
„A tetszelgés kísértése (a hivalkodó elegancia, a ragyogó modernség) arra készteti Évát, hogy előbb a lelkét, majd a testét is eladja… egy pár piros, magas sarkú lakkcipőért. […] Prostituáltként Éva a kor politikai divatjához igazítja a cipőjét; még a menstruációját is a szabadság / egyenlőség / testvériség jegyében teszi közszemlére. […] Még a szélsőséges hazafiság, a túlburjánzó, mérgező nacionalizmus is az ördög műve, hiszen gyűlöletet, megosztást, a másik megsemmisítésének vágyát szítja.”
Ádám és Éva. Legyen örök az emlékezetük – Az ember tragédiája a TESZT-en; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Tentația reprezentării (eleganța fudulă, modernitatea strălucitoare) o determină pe Eva să-și vândă mai întâi sufletul, apoi și restul, pentru... o pereche de pantofi roșii de lac, cu tocuri înalte. […] Ajunsă prostituată, Eva cea dintâi își va asorta pantofii roșii la moda politică a vremii; până și ciclul său menstrual, exhibat într-o deplină libertate / egalitate / fraternitate se diversifică cromatic. […] Până și patriotismul, în formele lui exacerbate, toxice numite naționalism, tot de la Diavol decurge, căci asigură ura, dezbinarea și lupta pentru anihilarea celuilalt.”
Adam și Eva. Veșnica lor pomenire - Tragedia Omului la TESZT; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Ami jól érzékelhető: Visky szövegváltozata igyekszik árnyalni
Madách nőképét. A prágai szín pénzéhes Évája ugyanúgy kimarad, mint a londoni színben tehetős férjre vadászó anya-lánya páros. A nő itt érzelmi támaszt jelenthet, a női princípium jobbra fordíthatja az emberiség sorsát.”
Földre rángatott Tragédia; Kultúra.hu / Seres Gerda
„Este ușor de observat: versiunea textului semnată de Visky încearcă să nuanțeze imaginea femeii la Madách. Eva lacomă de bani din scena pragheză dispare, la fel și cuplul mamă-fiică din scena londoneză, care vânează un soț înstărit. Femeia devine aici sprijin emoțional, iar principiul ei poate schimba în bine destinul omenirii.”
Tragedia adusă la pământ; Kultúra.hu / Seres Gerda
„A hideg, számító értelemmel szemben Éva képviseli a gyermekkedélyt, rendre miatta bukik el Lucifer a történeti színekben. Éva erősebb perszonázs Az ember tragédiájában, mint Ádám, és ez azért is fontos, mert Madách burjánzó, nőgyűlölő sorait kimetszve egy maibb szöveget kapunk; nem teljességgel mait, persze, amit sajnálok tulajdonképpen, mert Madách mintha valóban a nőben látná a modernitás jóra fordulását.”
Visky András: Az ember tragédiája mint theatrum theologicum.
„În opoziție cu rațiunea rece, calculată, Eva reprezintă spiritul copilăresc; din cauza ei, Lucifer eșuează mereu în tablourile istorice. Eva este un personaj mai puternic decât Adam în Tragedia omului, și acest fapt e important, fiindcă, eliminând pasajele abuziv de misogine ale lui Madách, obținem un text mai apropiat de sensibilitatea actuală –deși nu pe deplin contemporan, lucru pe care îl regret, întrun fel, fiindcă Madách pare să fi văzut tocmai în femeie posibilitatea unei întoarceri spre bine a modernității.”
Visky András: Tragedia omului ca theatrum theologicum.
„Nem küzdök-é hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével Őellenük? Egyetlen oltalmuk: a szerelem.”
Madách Imre
„Nu lupt oare zadarnic Cu arma seducătoare a cunoașterii și a dorinței de măreție Împotriva lor? Singurul lor scut: iubirea.”
Madách Imre
„Purcărete értelmezésében a tragédia abban áll, hogy nincs menekvés, már a világ elhagyásával sem lehetséges. (...) A zuhanás elkerülhetetlen, úgy tűnik, még a gravitáció is az ördög műve. A Föld szelleme visszahúzza: a pusztulásra ítélt, porból, anyagból formált lény akkor is elpusztul, ha megszökik a saját világából – amelyben a lélek zálogosítva, megbéklyózva, megsemmisítve.
Van-e még, ilyen körülmények között, bármiféle remény idelent? Talán a szerelem. A tánc a paradicsomi állapot egy szimbolikus sugarát idézi. Azt, amit csak a fizikai halál árán lehet újra megtapasztalni.”
Ádám és Éva. Legyen örök az emlékezetük – Az ember tragédiája a TESZT-en; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Tot tragedie este, în viziunea lui Purcărete, faptul că scăparea nu mai e posibilă nici prin părăsirea acestei lumi. (...) Căderea rămâne, însă, inevitabilă, căci și gravitația pare lucrul dracului. Duhul pământului îl trage înapoi căci, construit din țărână / materie, e sortit pieirii dacă fuge din lumea lui, cea în care spiritul este amanetat, înlănțuit, anihilat. Mai există, în atari condiții, vreo speranță aici, jos? Poate iubirea. Dansul evocă și trimite spre o rază simbolică a Paradisului pierdut. Cel ce nu poate fi regăsit decât cu prețul morții fizice.” Adam și Eva. Veșnica lor pomenire - Tragedia Omului la TESZT; Agenda LiterNet / Bogdan Burileanu
„Aztán megérkezik Évától a nagy hír, és a remény újjászületik. Nők és férfiak perdülnek táncra - Isten gyermeki, nőies hangján kíséri őket. A három ördög is bekapcsolódik a földi koreográfiába. Az emberiség új reményt / új esélyt kap –de Lucifer továbbra is jelen van. Mint ahogy jelen vannak a piros magassarkú cipők is.”
Purcărete fogadása az emberiséggel; Agenda LiterNet / Mihai Brezeanu
„Apoi vine vestea cea mare a Evei şi speranţa renaşte. Vegheaţi de vocea feminin-copilăroasă a Dumnezeului, bărbaţi şi femei prind a dansa doi câte doi. Cei trei diavoli se prind şi ei în coregrafia pământeană. Omenirea a primit o nouă speranţă / şansă, dar Lucifer e tot acolo / aici. Şi pantofii roşii, cu toc lung şi ascuţit, sunt omniprezenţi.”
Pariul lui Purcărete cu omenirea; Agenda LiterNet / Mihai Brezeanu
„Sokan hangoztatják, hogy Purcărete kép-színházat csinál. Milyen felületes és téves diagnózis! Purcărete színházában valóban úgy nyílnak ki a képek, akár a magnólia virágzata, csakhogy varázsuk abból származik, hogy nem egy kinyilatkoztató, agresszív játék kíséri ezeket, hanem halk mormolás, suttogás, és a hangok együttese szándékosan másodrendű, de nélkülözhetetlen.
Döbbenten figyelem a megjelenő képeket, és közben hegyezem a fülemet, hogy az azokat kísérő hangokat meghalljam. A fordított prioritások játszmája határozza meg Purcărete esztétikáját, hiszen ő nem szorítja háttérbe a játékot, hanem kiegyensúlyozza viszonyát annak szövetségeseivel, a képpel és a zenével.” Purcărete, a rendező – a színpad költője; Színház.net / Georges Banu
„Mulți afirmă că Purcărete face teatru de imagine. Ce diagnostic superficial și greșit! În teatrul lui Purcărete imaginile se deschid, într-adevăr, asemenea florilor de magnolie – dar farmecul lor nu vine dintr-un joc revelator, agresiv, ci dintr-un murmur, o șoaptă, iar ansamblul sonor își asumă deliberat o poziție secundară, dar indispensabilă. Privesc uimit imaginile care se nasc și, în același timp, îmi ascut urechile ca să le aud însoțirea sonoră. Această inversare a priorităților definește estetica lui Purcărete: el nu subordonează jocul, ci echilibrează relația acestuia cu aliații săi – imaginea și muzica.” Purcărete, regizorul – poetul scenei; Színház.net / Georges Banu
