KOLLEKTÍV MŰHELYHÁZ

csányi utca // kis diófa utca _KOLLEKTÍV MŰHELYHáz

TANULMÁNYFÜZET

MONLNÁR CSENGE VIRÁG _ témavezető: SZABÓ LEVENTE

SOMLÓI-FAZEKAS LUCA _ témavezető: FÁBIÁN GÁBOR

2022 DIPLOMATERV

MÁNI’M

ELŐSZÓ

2020-ban készített közös TDK tanulmányunkban a Belső-Erzsébetváros mai arculatának kialakulását vizsgáltuk, ismertük meg. A negyed jellegzetessége a belvárosi bérházak udvarainak újrahasznosítása, a kapualjak zárt helyzetének feltárása egy kényszerhelyzetből adódó megoldás tömeges jelensége. A több mint húsz éve megjelenő első beköltözés mára egy igazán sajátos atmoszférát teremtett a teljes negyedben, elmosódni látszanak a közterület és privát terek határai, a gyalogos és kerékpáros közlekedés átveszi a hatalmat a gépjárművek felett, és a nyüzsgő utcák képe is újfent általánossá vált.

Azonban a szórakoztató iparágon kívül az itt lakó közösségről sem szabad megfeledkezni. A pandémia alatt kialakult helyzet átalakította a negyed megszokott rutinját, az itt lakók váltak az elsőszámú jelenlévőknek. A megváltozott világszemlélet hatással volt a népszerű városrész életére, lehetőség nyílt a minőségbeli változás elérésére. Diplomamunkánkban a negyedről szerzett tudásunkra és a jelenlegi társadalmi igé -

nyekre reagálva törekedtünk egy olyan hely létrehozásában, amely részben a terület kultúrában gazdag

hagyományaira alapoz, részben pedig olyan közösségformáló szereppel rendelkezik, amely a belvárosban való élet előnyeire világít rá.

_a negyed története

A XVIII. században Pesten 4 országos vásárt tartottak évente, többségében Óbudáról vagy akár messzebbről is érkező zsidó, görög, szerb, román kereskedőknek. A vásár helyszíne a városfalon kívüli mai Erzsébet tér volt, mivel a pesti magisztrátus konkurenciát látott ezekben a kereskedőkben, így nem szívesen látta őket a város falain belül. Ekkor kezdődött a mai Király utca országúti végének beépítése, ami a városfalon kívül szállást biztosított estére a kereskedőknek.

Az 1838-as pesti árvíz idejére a mai Belső-Erzsébetváros Pest egyik legzsúfoltabb negyedévé vált. Az árvíz pusztításai kezdeményezték a többnyire klasszicista és ritkábban romantikus stílusú egy- és kétemeletes házak építését, melyek ma a terület legértékesebb épületállományát képezik. Az 50-es évek végére (1859) felépült a Dohány utcai zsinagóga, és mintegy 15 évvel később, 1873-ban a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga úgyszintén. A könyvkereskedésekkel, kávéházakkal, éttermekkel és egyéb vendéglátóhelyekkel teletűzdelt városrészt pezsgő kulturális élet jellemezte.

A világháború és az azt követő szociális katasztrófák, a gettó és a holokauszt borzalma megpecsételik a Belső-Erzsébetváros sorsát. A történelem, az épületek, az utcák máig őrzik lenyomatát. A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék képét mutatta, a kétezres évekig ugyan voltak próbálkozások a terület rehabilitálására, de a törekvések ellenére a házak állapota nem javult, a tulajdoni helyzet kaotikussá vált. Az évtizedek alatt végbemenő romlás hatására 2000-es évekbeli Budapesten számos ház állt üresen vagy alig kihasználatlanul.

Ezek az üresen álló, néhol már-már omladozó épületek indították be azon bérlők fantáziáját, akik meglátták a kialakult helyzetben rejlő potenciált. A katalizátorként megjelenő első belakások a mai napig meghatározó elemét képezik a Belső-Erzsébetváros szövevényes utcáinak.

bérházak közösségépítő szerepe

Budapest örökségének egyik legértékesebb épülettípusa a századforduló környékén tömegesen létrejött belsőudvaros bérház. Építészeti koncepciójukból adódóan azonos, de stílusukban és apró részleteikben mind különböző karakterek. Ezeknek az épületeknek és belső udvaraiknak bő száz évvel később egy más olvasatával találkozunk.

Manapság rengeteg olyan példát látunk a belvárosban, ahol az eredeti lakófunkciót „köz”-terek váltják fel. De felmerül a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy ez az egyedi építészeti tipológia, és annak közösségi célú használata ilyen vonzóvá vált a nagyközönség számára az elmúlt évtizedekben? Mi az oka annak, hogy az udvarok belakásának mára divattá alakult tendenciája a mai napig töretlen?

A gangok tömegesen megjelenő, fantáziadús hasznosításának érdekes jelensége a Belső-Erzsébetvárosban tudott a legjobban kiteljesedni, a negyed történeti múltjának okán. A megüresedő házakat az új tulajdonosok egyelőre nem tudták, esetleg még nem is akarták felújítani. Így egy mindkét fél számára előnyös megoldás vált általánossá: a tulajdonosok nyomott áron bérbe adták tulajdonukat a jövőbeli felújításig, minimális hasznot húzva abból, amíg a bérlő alacsony szintű beruházási költség mellett kreatív berendezéssel, alacsony bérleti díj fizetése mellett a központi elhelyezkedésű helyen profitot termelő funkciót tud megvalósítani. Ennek az egyszerű ingatlan mentési akciónak köszönhető az egyedi arculat. Az ideiglenesnek induló ötlet tartós belakásokká váltak szerte a negyedben. Ez sajnos nem minden esetben jelenti az épületállományok tartós javulását, mivel sok esetben a romos hangulat kifejezett előnyt jelent a beköltöző funkcióknak.

// „Sokan nem is tudják, hogy ez a belvárosban szinte egyeduralkodó épülettípus, jellegzetesen budapesti jelenség, ilyen számban egyetlen más európai nagyvárosban sem jellemző” // Zöldi Anna: Gangos ház karantén idején, Építészfórum, 2020.05.13.

_Belső- Erzsébetváros Nolli térkép

// Intimitás, nyugalom, védettség, egyediség, sérthetetlenség, meghatározó építészeti karakter...//

A bérházak építészeti kialakításának köszönhetően létrejövő belső udvar lehetőséget ad egy saját hangulati világ kialakítására, a közterek pótlására egy sűrűn beépített város szívében, mely képes kizárni az utcán történő események sokaságát. Az udvar méretéből adódóan a gyerekzsivaj és barkácsolás békésen megfér egymás mellett, de akár az intimitásnak is teret biztosít az ajtó előtt lehelyezett asztal, két kis székkel karöltve. Ha belegondolunk, hogy a vidéki parasztházak tornáca és a bérház gangja milyen szerepkört tölt be, akkor párhuzamot vonhatunk e két jelenség között. A funkciójuk ugyanaz: átmeneti tér a kint és bent között, amely alkalmat ad interakciókra. Mikor belép az ember egy ilyen házba, azt érezheti, mintha egy sajátos „város a városban” szituációba csöppenne. Nem számít, hogy kert, tér, kocsma, étterem vagy egyéb funkció lakik benne, varázsát az ott kialakult funkció eseményei, történetei, az ott megforduló közeg fogják biztosítani és formálni. A romkocsmák kialakítása az elhagyatott épületekben, szedett- vedett bútorokkal berendezve, vagy az igényes belsőépítészettel rendelkező kulturális intézmények egy-egy, általuk létrehozott világba repítenek el bennünket. A középen elhelyezkedő udvar, mint központi tér és az azt körülölelő épülettömb folyosói és lépcsőházai mintha egy utcahálózatot alkotnának, ami arra vár, hogy felfedezzék.

//...Az épületek között megbújt foghíjakon kialakított közterek, a kapubejárókon keresztül megközelíthető belső udvarok és a szűk kis utcák a fokozatos felfedezés élményét nyújtják számunkra. A zsidó kultúra lenyomatai megnyilvánulnak intézmények, emlékművek vagy akár egy tradicionális kóser pékség formájában. Ezek a különböző rétegek adják meg és őrzik a ma kialakult negyed karakterét, identitását...//

ELŐSZÓ

Az egykor futótűzként terjedő szórakoztatóipari egységek bezárása a turizmus hirtelen eltűnéseével

2019-ben óriási bizonytalanságokat generált. Az egymás hegyén-hátán sorakozó éttermek, kávézók, bárok sorra zárták be ajtajaikat. Nyílvánvalóvá vált, hogy a lakók által kedvelt és látogatott helyek mellett sok hasonló profillal rendelkező szolgáltatás nyílt az évek során, amik kifejezetten a külföldi embertömegekre fókuszáltak. A lezárások lehetővé tették és egyben előidézték, hogy az eltorzult belvárosi képben a helyiek igényei, érdekeik meghallgatásra és megoldásra találjanak.

_bemutatás

2021-ben a KÉK - Kortárs Építészeti Központ megrendezte a Nyitva! -Kiadó üzletek fesztiválját Budapest hetedik kerületében. Az esemény célja az üresen álló üzlethelyiségek belakása, problémájának megoldása. A kutatáshoz a kerület lakosait, dolgozóit és a környéket gyakran látogató személyeit kérték fel különböző korosztályokból, hogy válaszolják meg a primer kutatáshoz összeállított kérdőívet. A kérdéssorozat a teljes kerületet vizsgálva a következő témákat érintette: legkedveltebb és legkevésbé kedvelt közterületek; jelenlévő szolgáltatóipari egységek; hiányzó szolgáltatások; lakhatást érintő kérdések. A diplomamunka kapcsán számunkra a megfogalmazott igények és a hiányzó szolgáltatások voltak hasznos, a funkcióválasztást megalapozó informácók.

_alapvető probléma

Mivel a felmérés fókuszában az üresen álló üzlethelyiségek álltak, így leginkább a szolgáltatóipari egységek helyzete lett alaposan körüljárva. A hetedik kerületre legjellemzőbb probléma a Belső és Külső-Erzsébetváros differenciálódása. Míg a Külső-Erzsébetvárosban az állandó lakók a jellemzők, addig a Belső-Erzsébetvárosban a rövidtávú bérlés, turizmus igényeinek megfelelő szállás funkció kap helyet. Ez alapjaiban átrendezi a kerület struktúráját, hiszen a kétféle „lakosságnak” merőben más igényeik vannak a mindennapokban. A kerületről általánosságban elmondható, hogy amíg a Külső-Erzsébetvárosban zömében élelmiszerboltok és kisiparos egységek találhatóak, addig az egykori Zsidónegyedben inkább a gasztronómiai és szórakoztatóipari egységek dominálnak. Az általános kerületi áttekintés után továbbiakban a Belső-Erzsébetváros helyzetét tárgyaljuk.

_Zsidónegyed problémája

A fent leírtak alapján a negyed legnagyobb kihívása a kizárólagosan turizmusra alapozott szolgáltatások intenzív jelenléte. A külföldi látogatók számára tömegesen megnyíló bárok, és éttermek kiszorulásra kényszerítik a lakosság számára hasznos cikkek megtelepedését. Ez a tendencia végül ahhoz vezetett, hogy elnyomta az értelmiségi réteget kiszolgáló kulturális és művészeti intézményeket a területen. A lakosság és az önkormányzat egyértelmű célja, hogy a mai “szórakoztató” negyedet élettel teli, virágzó kulturális városnegyeddé formálja át, melynek értelmében olyan kulturális programok létrejöttét segítik elő, melyek minden korosztály számára vonzóak.

_javaslatok a lakók részéről

_olyan intézkedésekre lenne szükség, ami a kreatív fiatalokat a kerületbe vonzza

_szívesen látnának kulturális szervezetet, illetve kulturális intézményt a kerületben (olyan egyesületeket, művészeket, akik előadásokat tartanak, galériákat, műtermi munkákat szerveznek)

_sokan hiányolják a helyieknek szóló üzleteket, szolgáltatásokat, termelői termékeket elérhető árakon

_több kulturális / oktatási intézményt

_helyeket, amely szubkultúrának, kreatív közegnek biztosítanak helyet, emellett igényes és egyedi tevékenységével a helyi lakókat is célozza

_napi szolgáltatások, a kisiparos mesterek, a zöldséges, valamint a kulturális helyszínek, illetve kreatív műhelyek jelentenek nagy hiányt

“Kidolgozzuk Erzsébetváros kultur ális koncepcióját, melynek alapján a ker ületben még több, a minőségi

kultúr át és magas m ű vészeti értéket képviselő közösség, program verhet gyökeret.” - Polgármester

ELŐSZÓ

Ahogy azt a Nyitva! kutatás eredménye is mutatja, társadalmunk szerte a világon rávilágít a túltelitettség fogalmára bizonyos témakörök kapcsán. Az egyik legfontosabb, a köztudatban leginkább jelenlévő ilyen kérdéskör a digitalizáció. Az elmúlt évtizedek alatt megszokottá vált a digitális, gyors, hatékony és olykor vagy sok esetben pazarló életforma, amely mára ,az emberiség egy részében, ellenszenvet és nem tetszést vált ki. Ezen csoportok megpróbálnak a gyökerekhez, a régmúlt hagyományaihoz visszanyúlni valamilyen formában. Ezek értelemszerűen a mai világ keretrendszerenén belül, újraértelmezett „hagyományokként” jelennek meg.

A nagyvárosokban szinte divatszerűen megnőtt az igény a természetes alapanyagokból, helyi erőforrásokból származó, kézműves termékek iránt. A fogyasztói szokások átalakulása mellett az alapvető létformák, szokások is változóban vannak, így például a művészet, a kulturális időtöltés is egészen más spektrumon mozog. Megjelentek az úgynevezett daytime események, amelyek különböző tematikára épülő, a gasztronómiát, kézművességet bekapcsolva a városban való élet pozitívumaira erősítenek rá könnyed hangvételű eseménysorozatokkal.

Design, kultúra, közösség. Ennek a három fogalomnak a kapcsolatrendszere generálja azokat az új tendenciákat, amelyek alulról szerveződő, közös érdeklődéssel rendelkező csoportjai által nagy hatást gyakorolnak Budapest alternatív városi kultúrájára.

_a design feladata

A leghíresebb designikonok általában azokból a tervekből születnek, amelyek a legkreatívabban és leghatékonyabban reflektálnak az adott kort és társadalmi közeget foglalkoztató kérdésekre. Olyan tárgyak ezek, amelyek kiállják az idő próbáját, és a folyamatosan változó divathullámokkal szemben jellegzetesen időtlen megjelenésükkel és letisztult funkcionalizmusukkal hódítanak. Az elmúlt évtizedeket meghatározó fogyasztói kultúra, és az ahhoz kapcsolódó túltermelés és túlfogyasztás mostanra az ökológiai katasztrófa szélére sodorta a bolygót, ezért a design legfontosabb feladata jelenleg olyan új anyagok, tárgyak és rendszerek kialakítása lenne, amelyek segítségével az említett folyamat hatása mérsékelhető. A fenntarthatóság, a tárgyak életciklusának növelése, valamint széles társadalmi rétegek életminőségének javítása.

_alkotói közeg Budapesten

Amíg Nyugat-Európában évszázados múltra visszatekintő bútorgyárak, divatházak és elektronikai termékeket előállító vállalatok működnek, amelyek folyamatosan kutatnak a fiatal tervezőgeneráció legtehetségesebbjei után, Magyarországon ez a tendencia nem indult még el.

A hazai designerek legtöbbször magányos hősökként küzdenek egyfajta légüres térben. Számottevő állami támogatás és jelentős hazai fizetőképes kereslet hiányában alulról jövő kezdeményezések, összefogások és kooperációk határozzák meg a hazai design működési mechanizmusait és hálózati térképét. Azonban az alkotók bizonytalan egzisztenciális helyzete különösen változékony designközeget eredményez Budapesten. Akár egy év leforgása alatt is alapjaiban rendeződik át a város designtérképe: üzletek, stúdiók, közösségi terek szűnnek meg, költöznek új helyre, vagy újabb együttműködések mentén folytatják más felállásban.

// A design egy különösen izgalmas, interdiszciplináris terület, a mérnöki tudományok, a társadalomtudományok, művészetek, tárgy- és rendszeralkotó folyamatok határterülete, de éppúgy részét képezheti a filozófia és pszichológia tárgyköre is. Egy összetett, megoldásorientált gondolkodásmódként írható le, amelyben a designer, a fent említett eszköztárát felhasználva keres hatékony megoldásokat fogyasztói igényekre, társadalmi, szociális problémákra, annak érdekében, hogy megkönnyítse, élhetőbbé, boldogabbá tegye a felhasználók mindennapjait.//

_new craft

Nagynevű trendkutatók már tíz évvel ezelőtt vizionálták az új kézművesség (craft, new craft) reneszánszát, amely már hozzánk is elért. A digitális túltelítettség automatikusan vezet vissza minket a kézzel készített, kis szériás egyedi tárgyak, a lassú életmód, a lassú design értékeihez, illetve a vásárlói tudatosságunkra is hat.

A slow törekvések és a környezettudatos szemlélet helyi alapanyagokból és erőforrásokból, természetbarát gyártástechnológiák alkalmazásával elő állított egyedi, fenntartható termékek fogyasztását preferálja, amelyek tudatos fellépést jelentenek a túlfogyasztás és az eldobhatóság kultúrájával szemben. Ehhez a trendhez kapcsolódnak a kreativitást és kézművességet ösztönző workshopok, kielégítve a sokakban megfogalmazódott igényt, hogy a digitális kultúra kellős közepén visszatérjenek a kézzel alkotás élményéhez. A kreatív elmék vonzzák egymást: ennek köszönhető az európai nagyvárosokban jellemző úgynevezett „design disctrictek”, kreatív negyedek kialakulása. Budapesten ez a folyamat most válik láthatóvá.

Hoffmann Petra // “A budapesti designéletben mintha párhuzamos valóságokként élnének egymás mellett az állami szereplők által életre hívott kezdeményezések és az alulról jövő, legtöbbször tervezői együttműködésekből születő projektek. Ennek ellenére az új kézművesség virágzik Budapesten, és egy új designnegyed körvonalai rajzolódnak ki éppen.” //

_kultúra a közösségben // közösség a kultúrában

Az európai alternatív kultúra központjai nem csak kulturális rendezvényhelyszínek: közösségi térként fontos összetevői annak a városi szövetnek, amely képes találkozásokat elősegíteni, emberek aspirációit és ambícióit összekapcsolni, új ötleteket és kulturális teljesítményeket generálni.

A fizikai terek létfontosságú, hosszú távon nélkülözhetetlen elemei a közösségeknek, a társadalmi kohéziónak és a kulturális cserének: a közösségi terek alapvető intézményei a “közös városnak”, amely – ellenállva a privatizáció vagy az intézményesített elitművészet nyomásának – képes hasonló lehetőségeket biztosítani különböző társadalmi csoportoknak. Ezen helyek jelentősége túlmutat kulturális erejükön: amikor új szolgáltatásokat hoznak létre helyi csoportok számára, illetve elkezdik átalakítani környezetüket, szociális és urbanisztikai tényezővé válnak.

_hazai kivetülések

Budapesten hosszú hagyománya van a közösségi infrastruktúrák civil szférában való helyettesítésének: az alternatív kulturális helyszíneket létrehozók sokáig a fokozatosan eljelentéktelenedő hivatalos, állami vagy városi fenntartású művelődési házak újrafogalmazásának igényével indokolták meg elköteleződésüket. Szoros, összetartó közösségek hozták őket létre a hivatalos kulturális intézményrendszeren kívül, és hogy üres, használaton kívüli vagy alulhasznosított épületeket alakítottak át a maguk céljaira.

Azok az önkormányzatok, amelyek – leggyakrabban kedvezményes bérleti díj fejében – átengedtek egy-egy ingatlant innovatív kezdeményezéseknek, általában sikertörténeteket hoztak létre: a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház a főváros egyik üres iskolaépületében, a Hellóanyu! családbarát közösségi tér egy évtizede kiadatlan VII. kerületi üzletben, az Eleven Blokk műtermei a XI. kerület üres helyiségeiben mind új tereket nyitottak a kreatív ipar és a társadalmi vállalkozások számára.

A hosszú távú jelenlét képessé tesz egy kulturális helyet arra, hogy komolyabb kapcsolatot építsen a környékével és finomabban formálja azt. A közösségi terek ereje ugyanis gyakran túlnő a falaikon: egy városnegyedben vagy azon túl is szervező erővé válhatnak, új kapcsolatok és együttműködések létrehozói lehetnek. lyen kulturális ökoszisztémák önkormányzati beavatkozások eredményei is lehetnek.

Barcelona önkormányzata elkezdte felmérni, hogy a város különböző pontjain működő közösségi helyszínek mennyi feladatot és szolgáltatást vállalnak át az önkormányzattól, kiderült, hogy minden, a kulturális-közösségi helyekbe fektetett euró többszörösen térül meg. A barcelonai közösségi mérleg pontosan mutatja meg a kulturális-közösségi helyek központi jelentőségét egy jól működő, befogadó és igazságos városban: itt az idő, hogy Budapesten is komolyabban vegyük őket.

Tűzraktér KÉK Impex Lumen Müszi Auróra

Storefrontot Bétonsalon Les Grands Voisins WUK

Packhaus ZK/U Officine Zero SCUP ExSniat

New York Párizs Bécs Berlin Róma

A Bartók Béla út kulturális városnegyeddé fejlesztése az önkormányzati tulajdonú boltok alacsony bérleti díjú kulturális hasznosítása által több, mint egy évtized alatt érett be. Azóta ez a modell más városrészek megújulását is inspirálta, például a Margit-negyedét.

Az elmúlt évtizedek nagyipari termelésének negatív hatására újra megnőtt az értéke a kézzel készített tárgyaknak és azoknak a mesterségeknek, amik által limitált számú, sok esetben sokkal jobb minőségű termékhez juthatunk. Ráadásul ezekhez érzelmileg is jobban kötődünk, hiszen sok esetben egy emberi történet kapcsolódik hozzájuk. Nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor már a régi mesteremberek kezdtek kiöregedni, a műhelyek pedig kikopni, Budapesten megjelent egy fiatal generáció, akik kicsit modernebb köntösben, sok esetben a design oldaláról megközelítve, szembemenve a túlfogyasztás kultúrájával, saját műhelyt nyitottak vagy márkát alapítottak.

A 2019-ben indult projekt a Budapesten jelen lévő kortárs kézművesség alkotóit, design üzleteit térképezte fel szerte a városban. Készült róluk kiadvány, valamint számos interjú, ahol érdekes beszélgetéseket készítenek a kreatív ipar népszerűsítése érdekében. A város különböző pontjain havi rendszerességgel tartott vásárokon együtt találkozhatunk velük.

megálmodói

A projekt létrehozói és a kiadvány készítői egytől egyig kreatív alkotók, gondolkodók:

_Boldizsár Károly Bomo Art Budapest papírmanufaktúra alapítója,

_Hoffmann Petra, designteoterikus

_ Rácmolnár Milán, fotográfus

_ Bárdy Anna, tervezőgrafikus

_célkitűzés

A készítők célja egy-egy alkotóterület minél szélesebb spektrumú bemutatása volt. Egy viszont mindenkiben közös: a tradicionális, hagyományőrző alapanyagok és megmunkálási eljárások, a kortárs designszemlélet és a gyártástechnológia ötvözése és a kísérletező kedv. A könyv többek között rá szeretne világítani a kézi munka és a mesterségbeli tudás értékére is, ugyanakkor benne van a fenntarthatóságra való törekvés és kulturális hagyományaink megőrzésének szándéka.

“A közösségi terek ereje túlnő a falakon”

ELŐSZÓ

Diplomatervünk alapgondolata, hogy a jellemzően alulról szerveződő, önerőből létrehozott összművészeti és kreatív “telepek” számára egy olyan építészeti válasszal reflektáljunk, ami táptalajt tud biztosítani ezeknek a csoportoknak az általunk definiált módon. A helyszínválasztás, a funkciócsoport meghatározása és a koncepcióalkotás a kutatásban leírtak alapján a negyed történelmi múltjára és jelenlegi igényeire reagál. A közös TDK kutatásnak és a téma iránti erős érdeklődésünknek köszönhetően a tervezés teljes folyamata egyaránt a közös munkára alapult az első gondolatoktól a végleges építészeti döntésekig.

Az épületegyüttes általános elnevezése a Kollektív Műhelyház címet kapta az együttműködés alapvető elvét hangsúlyozva. Számtalan példát említettünk már (kiemelve a KOMOK design studiot),amik alapján jól látszik, hogy a társulások, közös munka és az egymást segítő hozzáállás nagy értéket képvisel a hos zszútávú kapcsolatok révén.

A Zsidónegyed múltját az itt élők kultúrájából és életvitelükből adódóan pezsgő mindennapok jellemezték, a bérházak földszinten kialakított portáljait üzletek és műhelyek gazdagították. Az általunk megálmodott „funkciókörök” a negyed kulturtörténetéhez visszanyúlva a kézművességhez leginkább kötődő kisiparos mesterségek. Az egyes műhelyek más-más helyigénnyel, szerszámokkal és kellékekkel rendelkeznek, ennek fényében igyekeztünk különböző adottságú munkatereket létrehozni. A programban helyet kaptak nagyobb létszámot igénylő, állandó műhelyek, valamint rövidebb időszakra bérelhető, egy-egy alkotó által használt terek is.

A kollaborációban részt vevő kisiparos mesterségek közül az alábbiakra gondoltunk:

varroda textiles bőrdíszműves ékszerész keramikus

makramés alternatív bútortervező virágkötő kertműhely

Célunk a lehető legszínesebb kisiparos paletta összeválogatása volt, amelyek egymással együttműködve, segítve, társulva egy új, egyedi és izgalmas vonalat képviselhetnek a kreatív piac világában. A külső szemlélők számára a kreatív munkába való bekapcsolódás lehetőségére úgynevezett nyitott műhelyeket alakítunk ki, amelyek közös alkotótérként funkcionálnak. Emellett olyan kiszolgáló funkciókat társítunk az alapfelvetésünkhöz, amely egyrészt közvetetten kapcsolódik a kézművesség fogalmához, valamint megteremti azt a közeget, ahova a hétköznapi ember is szívesen ellátogat egy-egy esemény, program keretében. Ide tartozik a cukrászműhely, a kávézó és kiállítótér, a bisztró és gasztroműhely.

A terv a kézműves múlthoz szorosan kötődve a MÁNI’M fantázianevet kapta a latin manus (olasz mano) szó alapján, melynek jelentése kéz.

_helyszín

A helyszínválasztásnál egy izgalmas urbanisztikai jelenség adaptálása lebegett a szemünk előtt. Ekler

Dezső Tértörténetek című könyvében az átjáróházasítás fogalmát megalkotva a negyed sűrű beépítésén lazít, szövevényesebbé varázsolja azt. Ez célzottan a Gozsdu udvar tervezése során valósult meg, azonban egy ettől független, napjainkban is jelenlévő szabályozás szintén izgalmas képet mutat. A sűrű tömböket

átszelve több helyen nyílt gyalogos út is található amik két utcát kötik össze a bérházak udvarain keresztül. Ezeken az átjárókon a köztér és privát tér elmosódása érzékelhető, amelyet tanulmányunkban részletesen körüljártunk.

A választott helyszínnél tehát fontos szempont volt a két utcát összekötő telekpár. A Belső- Erzsébetváros

központjában lévő Klauzál tér közelében, a Csányi utca és Kis Diófa utca által közrezárt tömbben találtunk két üresen álló, önkormányzati tulajdonban lévő foghíjtelket, amelyek beépíthető területként vannak nyilvántartva.

A koncepcióalkotás előtt megvizsgáltuk a tömb épületállományát, amelyből kiderült, hogy számos műemlékvédelem alatt álló épület, és több bontásra ítélt, beépíthető telek is van a tárgyalt területen. A bontásra ítélt területek a Kis Diófa utcai telek közvetlen szomszédságában állnak, így felmerült eleinte a telekös zszevonás gondolata. Az összevonás ellen a Csányi utcai telek geometriája szólt, hiszen a nyelestelekhez hasonlítható L alak beépíthetősége megkérdőjelezhető. Ebből kifolyólag a mi feltételezésünk tehát az érintett telekösszevonásokkal (hrsz. 34121-22, hrsz. 34123-34111) tervezett beruházás.

Mindkét telek utcával párhuzamos oldalszélessége hat méteres raszterre illeszthető, és ezek egy teljes raszterszélességben kapcsolódnak egymáshoz. Ez a közel száz méter hosszú és hat méter széles keskeny sáv a terv fő koncepcionális eleme, amelynek közepén található a két telek határa. A tervezés további fázisaiban a két telek közötti kapcsolat fontos elemként jelenik meg. A beépítés során különféle verziókat vizsgáltunk, amelyek az átjáró funkcióját, és a gangos belső udvarok intim hangulatát egyaránt leképezik. Végül az általunk megálmodott kanyon-szerű bemetszés gondolata, - ami a két telek összekötése révén jött lére, nem csupán az átjárhatóság funkcióját teljesíti, hanem a közösségi élet, a funkciók kitelepülésének egyik legfontosabb színteréül szolgál. A tömegalkotás során az elsődleges szempont az így létrehozott közösségi térrel való kommunikáció volt. A szomszédos épületek magasan húzódó tűzfalaira a kanyon egyik oldalán eltartással, míg a másik oldalon szoros rátapadással reagáltunk, ezzel a belvárosi közegben elvárt fontos szempontot, - a maximális beépíthetőségre való törekvést- kielégítve.

A közös munka, a kollaboráció szellemében a két épülettömeget egy közös platformmal kötöttük össze, ami a kanyon részeként, a közösségi élet színtereként jelenik meg. Ez az összeköttetés biztosítja az átjárást a különböző műhelyek között. Az egész koncepció a tömbön keresztül megjelenő átvágásra helyezi a hangsúlyt, amely az épületek belső homlokzatát, mint egy metszet vágja ketté, ahol a szerkezet struktúrája és anyagszerűsége kirajzolódik, miközben az utcai homlokzatok tömörségükkel, homogenitásukkal idomulnak a belvárosi utcaképbe.

PRIVÁT / ÁTJÁRHATÓ

FÉLPRIVÁT / ÁTJÁRÓ

KÖZTÉR / UTCA

_szerkezet, mint tervezési irányelv

A szerkezetválasztásnál több szempontot kiemeltünk: a funkcióból kiindulva fontos volt számunkra az egybefüggő, nagy belmagasságú és alakítható terek, műhelyek létrehozása, amelyek alkalmasak a különböző kisiparos mesterségek befogadására. A másik fontos szempont a belvárosi közegben való építkezésekkel szemben állított elvárás, a magas minőség és a precíz kivitelezés volt. Mindezekre az előregyártott rendszer alkalmazása újító megoldásnak bizonyult. Külföldi példák igazolják (pl.:Wohnregal, Berlin) hogy az előregyártás nemcsak az ipari építészetben, hanem akár lakó- és középületeknél is egyaránt alkalmazható, napjainkban ismét egyre népszerűbb technológia újragondolt kontextusban. A pillér-gerenda-födémpalló szerkezeti rendszert a különböző telekadottságokhoz igazítva alkalmaztuk.

_összegző gondolatok:

Diplomatervünk egyik célja, a főként kutatásban kifejtett, majd építészeti funkcióba átültetett hazai kulturréteg jelentőségének és jelenlétüknek hangsúlyozása. A számukra tudatosan létrehozott platform, ahogy azt a barcelóniai példa is mutatja, és az itt kialakuló közösség a társadalom mozgatórugójaként képes működni.

Másik kiemelt szándékunk a Belső-Erzsébetváros lehetőségeinek kiaknázása, az ott megjelenő tendenciák tudatos beemelése a tervbe. Budapestnek ezen része izgalmas fejlődésen ment keresztül, és számos további ambíció látszik megmutatkozni, mint például Budapest kulturális negyedének létrehozása, vagy a jövőben tervezett autó-mentes övezet kialakítása, ami Nyugat-Európában már egy jól ismert fogalom.

A terv tudatosan olyan (önkormányzati) telkekre tervezett, és valós problémákra és felvetésekre épített válaszreakció, amik mind a megvalósíthatóság gondolatát engedik feltételezni.

SZERKEZETI RENDSZER

kapcsolatok

körüreges födémpalló

e.gy. gerenda

e.gy. pillér

Ekler Dezső: Tértörténetek, L’Harmattan Kidaó,2018

Perczel Anna: Pest régi zsidónegyede, tanulmány, 2004

A zsidónegyed történelme, Haver Alapítvány

http://zsidosag.haver.hu/negyed/a-zsidonegyed-tortenelme/

Balázs R., Bozsik B.,Borbély E., Kiss D., Böjthe E., Szőke T.:NYITVA! Erzsébetváros, primer kutatás, 2021

Hoffmann Petra: Utat tör az új kézművesség, Alt Budapest

https://terkep.alternativbudapest.hu/index.html

Polyák Levente: A közösségi terek ereje túlnő a falakon, Alt Budapest

https://terkep.alternativbudapest.hu/index.html#unbanisztika

Makers of Budapest

https://makersofbudapest.com/pages/makers-market-budapest

KOLLEKTÍV MŰHELYHÁZ / DIPLOMA / 2022 / TAVASZ