_helyszín

A helyszínválasztásnál egy izgalmas urbanisztikai jelenség adaptálása lebegett a szemünk előtt. Ekler

Dezső Tértörténetek című könyvében az átjáróházasítás fogalmát megalkotva a negyed sűrű beépítésén lazít, szövevényesebbé varázsolja azt. Ez célzottan a Gozsdu udvar tervezése során valósult meg, azonban egy ettől független, napjainkban is jelenlévő szabályozás szintén izgalmas képet mutat. A sűrű tömböket átszelve több helyen nyílt gyalogos út is található amik két utcát kötik össze a bérházak udvarain keresztül. Ezeken az átjárókon a köztér és privát tér elmosódása érzékelhető, amelyet tanulmányunkban részletesen körüljártunk.

A választott helyszínnél tehát fontos szempont volt a két utcát összekötő telekpár. A Belső- Erzsébetváros központjában lévő Klauzál tér közelében, a Csányi utca és Kis Diófa utca által közrezárt tömbben találtunk két üresen álló, önkormányzati tulajdonban lévő foghíjtelket, amelyek beépíthető területként vannak nyilvántartva.

A koncepcióalkotás előtt megvizsgáltuk a tömb épületállományát, amelyből kiderült, hogy számos műemlékvédelem alatt álló épület, és több bontásra ítélt, beépíthető telek is van a tárgyalt területen. A bontásra ítélt területek a Kis Diófa utcai telek közvetlen szomszédságában állnak, így felmerült eleinte a telekös zszevonás gondolata. Az összevonás ellen a Csányi utcai telek geometriája szólt, hiszen a nyelestelekhez hasonlítható L alak beépíthetősége megkérdőjelezhető. Ebből kifolyólag a mi feltételezésünk tehát az érintett telekösszevonásokkal (hrsz. 34121-22, hrsz. 34123-34111) tervezett beruházás.

Mindkét telek utcával párhuzamos oldalszélessége hat méteres raszterre illeszthető, és ezek egy teljes raszterszélességben kapcsolódnak egymáshoz. Ez a közel száz méter hosszú és hat méter széles keskeny sáv a terv fő koncepcionális eleme, amelynek közepén található a két telek határa. A tervezés további fázisaiban a két telek közötti kapcsolat fontos elemként jelenik meg. A beépítés során különféle verziókat vizsgáltunk, amelyek az átjáró funkcióját, és a gangos belső udvarok intim hangulatát egyaránt leképezik. Végül az általunk megálmodott kanyon-szerű bemetszés gondolata, - ami a két telek összekötése révén jött lére, nem csupán az átjárhatóság funkcióját teljesíti, hanem a közösségi élet, a funkciók kitelepülésének egyik legfontosabb színteréül szolgál. A tömegalkotás során az elsődleges szempont az így létrehozott közösségi térrel való kommunikáció volt. A szomszédos épületek magasan húzódó tűzfalaira a kanyon egyik oldalán eltartással, míg a másik oldalon szoros rátapadással reagáltunk, ezzel a belvárosi közegben elvárt fontos szempontot, - a maximális beépíthetőségre való törekvést- kielégítve.

A közös munka, a kollaboráció szellemében a két épülettömeget egy közös platformmal kötöttük össze, ami a kanyon részeként, a közösségi élet színtereként jelenik meg. Ez az összeköttetés biztosítja az átjárást a különböző műhelyek között. Az egész koncepció a tömbön keresztül megjelenő átvágásra helyezi a hangsúlyt, amely az épületek belső homlokzatát, mint egy metszet vágja ketté, ahol a szerkezet struktúrája és anyagszerűsége kirajzolódik, miközben az utcai homlokzatok tömörségükkel, homogenitásukkal idomulnak a belvárosi utcaképbe.

PRIVÁT / ÁTJÁRHATÓ

FÉLPRIVÁT / ÁTJÁRÓ

KÖZTÉR / UTCA