Csallóköz DUNASZERDAHELY > KOMÁROM > GALÁNTA > VÁGSELLYE
Žitný ostrov 2012. szeptember 18., 38. szám
Regionális hetilap | Regionálny týždenník
www.csallokozonline.sk
Vadászat, mint kulturális érték
Egy történelmi pillanat
Újabb csallóközi játékos külföldön
Nevelő, pedagógiai és erkölcsi jelentőséggel is bír
Bemutatásra került a Dunaszerdahelyről szóló monográfia
Lengyelországban rúgja a bőrt a tehetséges középpályás
3. oldal
5. oldal
31. oldal
Nézőpont Rajkovics Péter
Ára: 0,65 €
Ötödik parancsolat: Ne ölj!
Füttyszó Foci. Szeretem. Már nem a rózsaszín fellegek közt repdesve, a romantikus egymásra találás óta eltelt idő ugyanis átalakította kapcsolatunkat. Ennek ellenére jelen van mindennapjaimban, így vagy úgy. Világbajnoki selejtezőket nézek. A magyar és a szlovák gárda egyaránt vegyesen teljesít, s a fiatal Weiss fiú végül beszól a nézőknek. Állítólag nem tetszik neki a fütyülés. Pedig a jóval gyengébb csapat elleni teljesítményt elnézve nem csak a stadionba kilátogató pozsonyiak vártak volna többet. A tetoválások mennyiségében már európai színvonalú srácoknak viszont nem tetszik a nézői ítélet. Pedig az volna a dolguk, hogy színházi élményt nyújtsanak a gyepen. Ezért vesznek jegyet a nézők, akiknek köszönhetően magasabb a fizetésük, mint a topmenedzsereké. A maradandó pillanatok helyett azonban üres perceket kapunk, két gólt, s kimaradt helyzetek tömkelegét. Mondhatnánk, volt már ennél rosszabb is, de a munkanélküliségtől egyre erőteljesebben sújtott országban a drága belépőért többet vár a néző. Lehetnénk persze megértők, hiszen a játékosoknak sem megy mindig, és szükségük van a biztatásra. Arról viszont a szlovák átlagbér százszorosánál is többet kereső labdarúgóknak sem szabadna megfeledkezniük, hogy számukra ez munka, s amennyiben mi a „napi nyolc órá”-ban rosszul teljesítünk, nem csupán néhány füttyszót kell elviselnünk.
Fogas Ferenc illusztrációs felvétele
Régiónkat az utóbbi hetekben valósággal megrázta a rövid időn belül egymást követő három gyilkosság – egy Dunaszerdahelyen, a kettősgyilkosság pedig Nyárasdon. Társadalmunkban, kiindulva a keresztény alapelvekből (Ne ölj!), normális ember számára a gyilkosság áthághatatlan tabu kellene hogy legyen. Ennek ellenére gyakran előfordul. Legyen szó háborús öldöklésről, maffia bérgyilkosságokról, elborult elméjű lövöldözőkről, akiknek egyetlen célja, hogy minél több embert ki-
irtsanak, rablógyilkosságokról, vagy akár szerelemféltésről. Minden esetben két pólusa van az eseménynek: az áldozat, aki nem akart meghalni, és az elkövető. Az ismert klinikai pszichiáterrel, Hunčík Péterrel beszélgettünk a gyilkosság lélektanáról. Valójában mi játszódik le és történik olyasvalaki fejében, aki képes elvenni embertársa életét? – Ha tudnám a választ, nem ülnénk itt együtt. Ennek a szakterülete az ún. forenzikus pszichiátria, az igazságügyi szakértők asztala, akik ezt igyekeznek feltárni. Néha sikerül nekik, máskor nem.
Mégiscsak egy bizonyos határ átlépéséről van szó... – Minden bizonnyal. Méghozzá a legélesebb határról, hiszen élet és halál kérdése van kockán. A gyilkosság áldozatának véget ér az élete. Bizonyos értelemben beszélhetünk az öngyilkossággal való párhuzamról. Jean-Paul Sartre filozófus szerint a filozófia legfontosabb kérdése az öngyilkosság, vagyis az, hogy eléggé értékes és értelmes-e az élet ahhoz, hogy az embernek egyáltalán érdemes legyen a leélését vállalni. Természetesen a gyilkossághoz mérten számos különbség van. Folytatás a 9. oldalon
Figyelem! Nyári előfizetői játékunk nyerteseinek névsorát a jövő heti számunkban olvashatják!