A karma kérdéskörei - Mester és képességek

Fényhalmi Beatrix

A karma kérdéskörei

Mester és képességek

Kell, hogy legyen mestered?

A keleti misztikusok, tanítók, guruk szerint elengedhetetlen a megvilágosodáshoz, de ez az ő hagyományukon és megfigyeléseiken alapszik. Valóban, én is úgy látom, hogy a legtöbb embernek kell egy mester, akire példaként nézhet, aki visszatükrözi mindazt, ami benne van, hogy felismerje belső zavarodottságát, blokkjait és félelmeit. Kell, aki megmondja neki mit hogyan csináljon, mert önmaga nem képes rájönni. Sok esetben egy megvilágosodott mester segít rámutatni, megláttatni azt, amivel éppen áltatod magad, felismeri melyik folyamatban vagy, aszerint vezet, támogat. Támogatás lehet, ha kihúzza alólad a széket, mert erre van szükséged, ez zökkent ki vagy éppen az elfojtott haragodat hozza fel. Ez Tőled és Tőle függ.

Viszont nem kell mindenkinek mester, tanító, vezető, mert Önmaguk mesterei. Alapvetőleg mindenki önmaga mestere, de hogy idáig eljusson, kellenek mások, akik kitaposták az utat. Néhányunknak nincs erre szükségünk, mert kellő bölcsességgel és őszinteséggel születtünk. Akik eleve ilyen tudatossággal születtek, azok mindig saját maguk jönnek rá mindenre. Mindig magukban találnak rá a válaszokra, viszonylag rövid idő alatt; tisztában vannak hiányosságaikkal, meglévő mintáikkal, feladataikkal, őket nem kell figyelmeztetni, inteni, mert Tudják. Maguktól képesek a Figyelemre. A belső hanggal szoros kapcsolatban állnak és hallgatnak rá. Ebből lesznek az újítók, univerzális gyógyítók- tanítók, mert megkapnak belülről minden információt, ami gyógyításhoz, asztrálutazáshoz, telepátiához, előadáshoz, bármihez kell, időtől függetlenül. Minden tudásuk valós, amit más mesterek vissza is igazolnak.

De sok egónak ez tetszeleg és mindenki ilyennek hiszi magát. De ez gőg! Okosnak, tudálékosnak hiszi magát és gőgös, hogy neki ne mondja meg senki mit tehet, mit nem és hogyan. Olykor lenézi a tanítókat, hisz ő a mindent tudó. Ez veszélyes tud lenni, mert nincs Valós önkontroll, Valós önismeret, hogy mik a határaik, mik az univerzális szabályok, mik a földi szabályok és azon belül is ki hol tart éppen. Ehhez elengedhetetlen az őszinteség önmagunkkal, hogy ne akarjunk másnak látszani, erősebbnek, spiribbnek, mint vagyunk, mert ebből nagy pofonok lehetnek, akár halál is. Ha önmagad mestere vagy, akkor nem olvasol, hallgatsz össze mindent, nem szaladgálsz egyik tanfolyamról, mestertől, látótól, jóstól, előadásról a másikra, nincs egy halom okleveled és biztos, hogy meg fogják neked mondani visszaigazolásként. Az elején és néha még utána is kívülről várjuk a visszacsatolást, hogy jól éreztük-e, jól gondoljuk-e; de alapjáraton nem kérdéses számunkra ki a mesterünk vagy kell-e külső mestert keresni. Mindegy melyikhez tartozol. Az egyedüli út nehezebb, hiszen neked kell a bozótvágóval bemenni a dzsungelbe, új utat törve magadnak. Még nehezebb, ha barátaid és családod sincs, akikhez mehetnél, ha épp sz@rul festesz. Mikor nincs kinek kibeszélni, nincs kitől bármit is várni. Ebből lehet a legnagyobb csoda.

Időnként jönnek segítők, katalizátorok, de a magány elviselhetetlenné tudja nőni magát, amíg rá nem találsz az egyedüllétre. Akinek van külső mestere, az csoportba jár és a közösség tagjaival együtt haladva nem kell a magány bugyrait megismerni, hanem tudatilag lazábban, de mégis kötöttebben, szabályokat betartva kell együttműködni.

Hogyan kezeld a képességeidet és hogyan vedd észre, hogy azok vannak?

Gondolat és energiamező olvasása

Ezt észrevenni nem könnyű, mivel eleinte nem tudod különválasztani magadtól. Csupán ránézel valakire, akár beszélsz vele, akár nem és egy halom gondolat, érzés megy át feléd, amivel nem tudsz mit kezdeni vagy Tudod, kitől jön és ezért haragra gerjedsz, hibáztatsz, büntetsz. Hogy megértsd ennek mélységét és összetettségét a saját példámon keresztül magyarázom el neked, de ehhez kell egy kis történet rólam.

Gyerekkorom óta előre tudok minden fontosabb eseményt, születést, halált, balesetet, de sokszor kisebb dolgokat is; hogy mondjuk jövő héten egy kedves ismerősöm nagyon nehezen éli majd meg az influenzát és stb. Ez nem csak az ismerőseimmel működik, hanem bármikor-bárhol információhoz tudok jutni a földön zajló és Univerzumban zajló dolgokról is. Ez nem valami hókusz-pókusz, csak ráhangolódás. Nem látok a szemeimmel másképp, mint ahogy azt sokan képzelik. Számomra olyan, mintha minden rezegne és amire ránézek, arról Tudom milyen a színe, formája, aurája, blokkja és mindene, ami lenyomatként benne van. Ezt először Tudom, aztán ha akarom, látom. De mivel már inkább befelé figyelek, mintsem kifelé, így ezek már kevésbé fontosak és csak arról tudok, amiről kell, de az épp elég. Ez nem egy szemüveg, amit átkapcsolok. Ez egy Tudás, amivel Tudsz- Látsz- Hallasz. Természetesen időnként a bekapcsoló minták még beleszólhatnak a látás minőségébe, ezért is fontos, hogy ismerjük ezeket.

Nos, nálam a sok képesség és parajelenség mellett ez a minőség csak 25 évesen tudatosult, addig pedig gyakran konfliktusokat okozott. Sok emlékem van, amit nagyon sérelmeztem, leginkább anyukám felől és akárhányszor beszéltünk róla többen, az érintettekkel is, mindegyik ellene volt az én verziómnak, hogy nem úgy volt. Úgy éreztem teljesen ellenem működnek, hogy kiidegeljenek. Anyukám rengeteget sírt és kérdezte miért büntetem állandóan; de ennek is mindig veszekedés lett a vége. Szöget ütött a fejembe, hogy egy negatív emlékemet se támasztják alá az ismerőseim, rokonaim és mindenkitől a „miért büntetsz” kérdést kapom. Persze azért van jó oldala is, hogy tudom, ki mit enne-inna, hova szeretne menni és stb. Így könnyen meglepetést tudok okozni. De többnyire a sok összetűzés és meg nem értettség lehet a legnagyobb jele a vizsgálatnak. Ehhez kellesz Te és egy olyan drága lény, aki feltétel nélkül szeret és elfogad téged, akit te is így szeretsz. Aki nem mártír, nem elnyomó, nem kér számon, aki Ott van Veled és nem elbeszél melletted. Ha ennek a képességnek birtokában vagy, akkor ilyen ember is van vagy lesz hamarosan a közeledben, hisz a segítőid ott vannak. A karmának igenis van humorérzéke.

Konkrétum:

Volt kedvesemmel őrült sok veszekedésünk volt és nem értette miért hibáztatom és büntetem olyanért, amit nem tett meg. Ez a kapcsolatunk első évében hetente 3-4-szer lezajlott és a szenvedésünk már elviselhetetlenné nőtte ki magát. Mindemellett a munkahelyemen akkor több százan dolgoztak és majd megőrültem attól a sok vetítéstől, ami másokból jött. Ezt megelégelve odaálltam a legirritálóbbak elé és megkapták az igazság nyilát, ami nagy döbbenetet, félelmet és hitetlenkedést keltett, hiszen mindig azt mondtam, amiről senki nem tudhat, még talán az illető sem. Sokan depresszióba estek, vagy nagyon lenyugodtak, de voltak, akiket megütött ez az egész lehetetlen dolog és önelemzésre késztette őket, fejlődésre. Hogy miként van erre egy embernek joga vagy hatalma? Nagyon-nagyon kevés embernek van ehhez képessége, amivel jó adag negatív karmát is be lehet gyűjteni és veszélyes, tehát csak az kapja, aki érett és bölcsességéből fakadóan kezelni tudja, mindamellett, hogy rájön, erre semmi szükség.

Visszatérve a történethez, ezek mindennaposak voltak életemben, úgy éreztem, hogy az az 1 ember, aki megért, még se ért, hisz tagadásban van. Ekkor úgy döntöttünk, hogy kevesebbet találkozunk és ez be volt tartva. Könnyen ráhangolódtunk egymásra és erre a problémára, hogy mi a fene az egész. Egyik nap volt kedvesem elém állt:

„Bogaram, figyelj most Rám, Csak Figyelj! Tudjuk milyen vagy, tudjuk Ki Vagy, nem lehet, hogy ez is Az? A gondolataimra és bennem lévő folyamatokra reagálsz így, de én meg még elfelejtem azokat és nem tudom összekapcsolni?”

Na, ezen kiakadtam, hogy nehogy már ezért is én legyek a hibás. Megígértük egymásnak, hogy innentől ő figyeli önmagát és a reakciómat, amit - mivel nem beszéltünk és nem találkoztunk napokig, sms-ben kapott meg. Nem telt bele 2 nap, hogy dührohamot kaptam attól az energiacsomagtól, amit távolról éreztem belőle. Nyakon öntöttem sms-ekkel, mire azonnal felhívott, hogy átjön, beszélnünk kell. Ledöbbenve és fülig érő mosollyal agyonölelgetett, hogy ugye-ugye. Elmesélte milyen rossz napja volt a munkahelyen és a mi ügyünk is eszébe jutott, így arra gondolt ő már nem bírja tovább ezt a vesédig beléd látok dolgot és megfordult fejében a szakítás, menekülés. De azon nyomban megkapta tőlem az üzeneteket, így ideje sem volt elfelejteni a gondolatait. Szóval Ő ismerte fel az egészet, ahogy átbeszéltük, kioldódott kettőnk közt minden feszültség; de a neheze ezután jött, ez pedig a Gyakorlat!

Megkért, hogy amikor elönti ez a sok dolog a testemet, fejemet és éppen írnék neki vagy felhívnám egy üvöltözésre, akkor azonnal vegyem ezt észre és vizsgáljam meg, nézzem meg a gondolatokat, érzéseket és az energiát, honnan jön, kié, ő pedig figyeli tovább önmagát is. Így tettünk. És soha többé nem volt hibáztatás, büntetés, számonkérés, se veszekedés. De ehhez meg kellett tanulnom kb. 1 hónap alatt a megkülönböztetést! Amihez folyamatos figyelem kell! Bátran fel kellett keresnem rokonokat, ismerősöket, régi sebeimet feltépve, hogy ki miként emlékszik az adott dologra és milyen gondolatok, érzelmek voltak benne. A legtöbben képesek voltak tisztán, indulatmentesen emlékezni, ebből mindenki döbbenetére kiderült, hogy valóban olvasok mindent távból is, de így a negatív emlékeim fele nem is igaz, hiszen nem öntött formát szavakban, viselkedésben, tettekben. De én úgy éreztem, hogy amit gondolsz, azt megtetted.

Ennek átértékeléséhez 6 hónap kellett. Ex-párom ezt mondogatta: „Bogaram, olyanért nem büntethetsz, nem vonhatsz kérdőre, amit meg se tettem és ki se mondtam! Értsd ezt meg.” Én meg ezzel jöttem: „de megtetted, mert gondoltad, érezted!” Annyira beépült előtte mindenki energiacsomagja a valóságomba, hogy kőkemény volt ezt felismernem, miért nem lehet?

folytatás következik

/Lélekajtók a Tudatosságba az Ön-Ismeretig/