9 minute read
MIK AZ ÉRZÉSEK, AZ ÉRZETEK ÉS AZ ÉRZELMEK?
Landgraf Arnold
MIK AZ ÉRZÉSEK, AZ ÉRZETEK ÉS AZ ÉRZELMEK?
Nekünk embereknek van egy csodálatos iránytűnk, ami képes elvezetni bennünket ebben a mára már eléggé káoszossá vált világban. Ezek pedig az érzéseink. Az érzések egy összefoglaló fogalom, ami magába foglalja az érzelmeket és az érzeteket egyaránt. Azonban sokan tévesen csak az érzelmekkel azonosítják ezt a fogalmat.
Testünk egy műszer, amely az érzeteken keresztül jelez felénk. Csak mi ezt az érzékeny műszert nem tanultuk meg leolvasni. Ahhoz, hogy megértsük testünk ilyen irányú működését, néhány fogalmat és folyamatot érdemes megnézni, ami ilyenkor lejátszódik bennünk.
Testünket alapvetően kétféle behatás éri, aminek következtében testérzetek jelennek meg benne:
1. Fizikai vagy anyagi szinten, amikor anyag találkozik az anyaggal, vagyis testünk öt érzékszervünkön keresztül (a látás, a hallás, szaglás, az ízlelés és a tapintás) találkozik a fizikai világgal és azt érzékelve kivált valamilyen ingert (elektromos impulzust), amit mi testérzetként érzékelünk. Ezek a testérzetek különböző intenzitásúak, ezért sok esetben tudatosan nem is érzékeljük őket, ráadásul a különböző érzékszervi érzékenységünktől függően egyénileg másképp és másképp figyelünk rájuk oda. Az öt érzékszervünket legtöbbször külön-külön vagy párban használjuk, mint például a térbeli tájékozódáshoz a látást és a hallást. Azonban egy étel megismeréséhez akár három érzékszervünket is használjuk, a látást, a szaglást és az ízlelést. De gyermekkorunkban a fizikai világ megismeréséhez a tapintást és az ízlelést is használjuk, hiszen miután a kezünkbe vettünk valamit, utána rögtön a szánkba is vesszük. Aminek nemcsak a fizikai megismeréshez, hanem a biokémiai megismeréshez is köze van, hiszen a szánkba vett dolgok felületén millió számra vannak baktériumok, melyek a testünkbe kerülve szervezetünk megtanulja felismerni és utána beazonosítani azokat. Így készítve fel védekezési mechanizmusunkat, az immunrendszert.
És bár az információk 85-%-át a világról a szemünkön keresztül fogadjuk be, mégis a tapintásnak vagy inkább érintésnek, az érzelmek kifejezésében sokkal nagyobb jelentősége van.
Ugyanakkor szintén fizikai érzetet válthat ki testünkből, annak nem megfelelő fiziológiai és biokémiai működése is. Gondolok itt a fájdalomra, hányingerre, hasmenésre, lázra stb. melyeket egységesen tüneteknek is nevezhetünk.
2. Lelki vagy energetikai szinten, amikor valami megmagyarázhatatlan módon, valamely eseményre vagy történésre adott érzelmi válaszunk szintén testérzetet vált ki belőlünk. Ám ez eltér a fizikai testi érzékeléstől, mert más a működési mechanizmusa, mint az érzékszervi érzeteknek. Az érzelmek a testünkben a hormonok, melyeket belső elválasztású mirigyeink választanak ki. Ezek a mirigyek pedig energetikailag csakráinkhoz kapcsolódnak. Így a minket érő energetikai behatások – melyeket a csakrákon keresztül érzékelünk –, a belsőelválasztású mirigyek hormonkiválasztásán keresztül válik testünk számára érzetté. Ugyanis – a folyamatot leegyszerűsítve – a hormonok „kulcsként” működnek a szervezetünkben és egy adott hormon, egy adott sejt működését képes megváltoztatni, amit mi testérzetként érzékelünk. Így jelenik meg a különböző élethelyzetekben a torokszorító érzés, a nehézlégzés, a gyomorgörcs vagy akár a sírhatnék. Ily módon érzelmeink rendkívül változatos módon tudnák segíteni felfedezni és megismerni a világot, ha hagynánk és így megtanulnánk megfogalmazni és megismerni az érzelmeinket. Az érzelmek lelkünk útjelző táblái is egyben, amik figyelmeztetnek arra, hogy mikor merre kéne haladnunk az életben. Ám ezeknek a lelki „KRESZ tábláknak” a jelentését nem tanultuk meg. Vagyis nem tanították meg nekünk, mert mára sajnos már a lélek létezését is sok esetben tagadják. Így térkép és iránytű nélkül, sok esetben még vakon is (ha tagadjuk a lélek létezését) próbálunk tájékozódni az életben.
A fentiekben leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy a különböző történések az életünkben mind fizikai szinten, mind lelki (energetikai) szinten kiválthatnak bennünk testérzetet. Ezeket azonban meg kell tanulnunk megkülönböztetni.
Első lépésben javasolt a fizikai és érzelmi testérzetek szétválasztását megtanulni. Ha ez már működik, akkor elkezdhetünk foglalkozni az érzelmekkel. Először érdemes szétválasztani őket jó és rossz érzelmekre, majd nevet adni nekik. Ugyanis több, mint 200 féle érzelmünk – érzésünk (az interneten rá lehet keresni érzések listája címen) van, melyeket minél jobban meg tudunk különböztetni, annál jobban ki tudjuk fejezni az érzelmeinket, ami fontos kapcsolataink javításában és egyéni fejlődésünkben egyaránt. Mondjuk ki (legalább magunkban), amikor éppen dühösek, frusztráltak, irigyek vagy csalódottak vagyunk. A kimondás segít tudatosítani, hogy mit érzünk és hogy amit érzünk, a saját érzelmünk vagy valaki másé, aki nem képes kezelni érzelmeit és másokra vetíti. Érzelmeink megnevezése még abban is segít, hogy megtanuljuk kezelni és elfogadni azokat, mert az sem jó, ha elfojtjuk és az sem, ha felfokozzuk őket. Érzelmeink elfogadása jelentősen képes csökkenteni azok erejét, így azok nem irányítják cselekedeteinket és nem késztetnek olyan dolgokra, amit később megbánnánk.
Érzelmeinknek és az ezzel együtt járó testérzeteknek minden esetben van egy külső és egy belső oka. A külső inger az életünkben valamilyen esemény vagy történés, ami nem jó és nem rossz, hanem csak megtörténik. Az, hogy ez bennünk kivált-e érzelmet és hogy milyet, az csak és kizárólag azon múlik, hogy a történéssel kapcsolatban van-e bennünk ellenállás vagy nincs. Ha van bennünk ellenállás, akkor valamilyen negatív érzelem jelenik meg bennünk. Ha nincs bennünk ellenállás, akkor vagy egy jó érzés (érzelem) jelenik meg bennünk vagy semlegesek maradunk és érzelmi megnyilvánulás nélkül vagyunk képesek átélni az adott eseményt.
Ha érzelmeink, vagyis önmagunk megismerésében és kezelésében már egy magasabb tudatosságot élünk, akkor az ún. belső csend állapotában képesek vagyunk az érzelmeinktől függetlenül szemlélni az eseményeket és érzelmeink tényleg csak a korábban említett jelzőtábla szerepét töltik be életünkben.
Ahhoz, hogy érzelmeinket minél jobban megismerhessük, érdemes Paul Ekman érzelemkutató (az Agymanók című filmek egyik tanácsadója) csoportosításába betekinteni. Az ő kutatásai szerint 6 alapérzelemmel születünk: az öröm, a bánat, a düh, a meglepődés a félelem és az undor. A többi érzelmet tanuljuk. Még a szeretet érzését is, mert ha Kedves Olvasó megfigyeli az egyes embert, rájöhet, hogy mindenki a saját felnövekedése alatt tanulja meg, hogy mi a szeretet, attól függően, hogy hogyan látta azt a szüleitől. Tudom, hogy ez első hallásra mellbevágó, de ha jól belegondolunk, mindenki másképp szeret, mert más és más feltételek mentén tanultunk meg szeretni. Ráadásul azt várjuk el a másiktól is, ahogy mi szeretünk és nem tudjuk, hogy a másiknak mit jelent az, hogy szeretni. Ez a párkapcsolati konfliktusok egyik legfőbb forrása.
Egy másik csoportosítás szerint az alapvető pozitív érzelmek: a bizalom, a nyugalom, a figyelem, a boldogság, a játékosság és az energikusság. A negatív érzelmek pedig: az üresség, az unalom, az undor, a düh, a szomorúság, a zavarodottság és a szorongás. Azonban a szerteágazó emberi kapcsolatok és viszonyok folytán nagyon sok ún. összetett érzelem alakul ki, mint pl. a szégyen, a megvetés, az önbizalomhiány, a lelkiismeret furdalás, az irigység és a bűntudat.
Nagyon fontos még itt megemlíteni, hogy vannak ún. álérzelmek, melyek jellemzője, hogy a mondat általában így kezdődik: „Úgy érzem …”. Majd ezek után rendszerint minősítünk, ítélkezünk vagy összehasonlítunk és sok esetben egy másik ember is szerepel benne. Vagyis nem a saját belső érzelmi állapotunkat fogalmazzuk meg, hanem pl. az alábbiakat mondjuk: becsapott, félreértett, jelentéktelen, méltatlan, megalázott, megbántott, megcsalt, hátba támadott, manipulált, elnyomott stb.
De maradjunk még az érzelmeknél egy kicsit. Az ember alapvetően egy érzelmes (emocionális) lény, aki képes az elméjével és racionális gondolkozásával felülírni az érzéseit. Ám ezzel együtt mégis döntéseink 90%-át érzelmi alapon hozzuk meg, amit jól képzett politikusaink és a marketing szakemberek, az újságírók, valamint a média és ezen keresztül a reklámok minden esetben ki is használnak. Sőt még mi magunk is ezt tesszük, amikor érzelmileg zsaroljuk a másikat, hogy azt tegye, amit mi szeretnénk. Csakhogy a döntés minden esetben a miénk. Ám saját, valamint terapeutai tapasztalataimból tudom, hogy ugyan megpróbálhatjuk az akaratunkkal és a számító gondolkodásunkkal szembe menni az érzéseinkkel és így megtartani azt a falat, amit a szívünk (érzelmeink) köré építettünk, azonban előbb vagy utóbb megjelenik egy érzés. Egy érzés, ami azt mondja, hogy valami nem jó, nem úgy működnek a dolgok, ahogy kéne. Egyre kimerültebbek és fáradtabbak leszünk, már alig okoz örömöt valami, vagyis kiégünk. Pontosabban a lelkünk ég ki. Ilyenkor a testünk a legkülönbözőbb testi tünetekkel és betegségekkel nemet mond az ÉLET-re. Vagyis a lélek „megbetegíti” a testet és a következőre figyelmeztet bennünket: „Ezt már egyszer eljátszottad. Biztos, hogy újból meg akarod tapasztalni?” Vagy, ahogy a magyar mondja: „Nem visz rá a lélek”.
Ekkor, ha összeszedjük bátorságunkat és szembenézünk önmagunkkal, akkor rájöhetünk, hogy mi nem csináltunk valamit úgy, ahogy azt a szívünk diktálta. Ilyenkor érdemes tudatosan gyógyítani a lelkünk „égési sérüléseit”. Álljon itt néhány dolog, a teljesség igénye nélkül, ami gyógyítja a lelkünket: önmagunk szeretete, kedves szavak, megértés, mély–őszinte beszélgetések, rendszeres mozgás, természetjárás, megbecsülés, nagy séták, egy jó zene, elismerés.
A fentieken túl azonban vannak olyan érzések, melyek megmagyarázhatatlanul törnek ránk. Úgy, mint a megérzések, melyek leginkább jövőbeni eseményekkel vagy történésekkel kapcsolatosak. Ám legtöbbször elhessegetjük őket és csak akkor tudatosul bennünk, amikor beigazolódott a megérzésünk. Ilyenkor azonban általában a fejünket csapkodva mondjuk: „Bárcsak hallgattam volna a megérzésemre”. Vagy rövidebben: „TUDTAM!” De a megérzéseken túl ott vannak a beleérzéseink és a ráérzéseink is, ami szintén ebbe a kategóriába tartozik. Sőt sokszor képesek vagyunk kiérezni a másik hangjából, hogy ha nincs valami rendben, vagy másról beszél, mint az igazság. Ezek az érzések túllépnek a fizikai és lelki szinten. Én azt szoktam mondani, hogy ilyenkor az Isteni részünkkel, a szellemünkkel kapcsolódunk, még ha csak rövid időre is. Viszont nem véletlenül nevezik ezeket a jelenségeket is érzéseknek, hiszen amikor ezekre az érzésekre tudatosak leszünk, felfedezzük, hogy a megérzéseink, a ráérzéseink, a beleérzéseink és az átérzéseink is valamilyen testérzetet váltanak ki belőlünk. Ugyan rendkívül finom és sokszor alig érzékelhető testérzetet, de kiváltanak. Ezek azonban mindenkinél mások és mások. Ám jellemzően egyfajta borzongás, tágulás érzés és sokszor érzelmi megnyilvánulásként jelentkeznek.
Igen érezni és az érzéseket megérezni, tudatosítani és az így kapott információt megfelelő helyen és időben az életünkben felhasználni nem egyszerű dolog. Sokkal könnyebb elnyomni érzéseinket, mert akkor nem kell vele foglalkozni. Azonban testünk minden velünk történt dologra emlékszik és őrzi annak energetikáját az izomzatban és a fasciában. És minden alkalommal újra és újra jelez az érzeteken, érzelmeken és az érzéseken keresztül, hogy ha nem a jó úton járunk.
Igen, tudom, hogy érezni néha fájdalmas érzés és hogy már sokszor éltünk át fájdalmat az életünk során. Azonban, az életünkben megjelenő kihívások és nehézségek egy-egy lehetőség arra, hogy megismerjük az érzelmeinket és az érzéseinket és ezen keresztül felfedezhessük, hogy mennyire színes és változatos ez a világ körülöttünk. A mi kezünkben van a döntés, hogy akarunk-e, tudunk-e, merünk-e érezni. Viszont, ha nem adjuk meg magunknak az esélyt, hogy megismerjük az érzéseinket, akkor elveszítjük annak a lehetőségét, hogy új módon legyünk képesek megismerni akár az érzékszerveink számára érzékelhető, akár a nem látható világot. És így eljuthassunk ahhoz a felismeréshez, hogy kik is vagyunk valójában.
