5 minute read
TANULOM AZ ÉLETEM
Körmöczi-Kriván Péter
TANULOM AZ ÉLETEM
Körmöczi-Kriván Péter interjút készít saját magával
Szia Péter! Elégedettnek tűnsz.
Már ebbe az irányba halad az életem. A legfontosabb viszont, hogy ezt nem egyedül értem el.
Brezovai Gáborra gondolsz, a mentorodra és tanítódra?
Igen, bár első helyre nem ezeket a látványos címkéket teszem. Gábor elsősorban a barátom.
Nem mindig volt így?
Valójában már az első találkozásunk óta működik a kémia közöttünk. Könnyű volt rá bízni az életem, amit 5 éve még semmire sem tartottam.
Furcsa, hogy ezt mondod, hiszen akkoriban még mosolygós színpadi emberként működtél. Üzleti mesékkel szórakoztattad a vállalkozói réteget.
Jól emlékszel és eleinte élveztem is, hogy olyan dolgot művelek, amire nem volt példa Magyarországon. De az akkori képletemben megjelent az akarás, hogy minél gyorsabban sikeres legyek és dőljön a lóvé. Minden a pénz meg a hiánya körül forgott. Azt hittem, akkor leszek boldog, ha a bankszámlámon folyamatosan csilingel a bevétel, amiből jön a menő ház, autó, utazás, minőségi ételek és ruhák. A külsőségekben mértem az értékességem és mindenkinek meg akartam felelni.
Mit csinált Gábor, hogy mindez meg tudott fordulni benned?
Először is nem vett komolyan, mármint az akkor még „lúzernak” tartott önmagam. Együttérzés nélkül hallgatta végig az elképzelt drámáimat.
Elképzelt? Én úgy tudom, hogy 5 éve még az is gondot okozott, hogy ételt vegyél magadnak.
Mivel ez volt a fejemben, létre is hoztam magamnak. Amikor elkezdtem Gáborhoz járni, tényleg éheztem, hogy legalább a Páromnak és a három Fiamnak tudjak venni valami harapnivalót. Persze a tréningre járóknak azt volt a fedősztorim, hogy „víznapokat” tartok és azért koplalok. Gáboron kívül mindenki bedőlt a mesének. Finoman fogalmazva totál káosz volt az életem és gyakran fantáziáltam a saját temetésemről. Nem volt bennem semmi élet, csak rengeteg indulat, kétségbeesés és ujjal mutogatás mások felé. Ez volt a remény korszaka. Kívülről vártam a megoldást, hogy majd jön valaki, aki egy varázsütésre megoldja a házasságomat, a gyermekeimmel és szüleimmel való kapcsolatomat, a pénzügyeimet és ad valami magasztos életcélt, hogy végre tudjak örülni a tükörképemnek.
Nehéz elképzelni, hogy még a válás gondolata is megfordult benned, hiszen külső szemmel gyönyörű pár vagytok.
Mindig is szerettem Gyopárkát. Az első pillanattól fogva csodálatos embernek, nőnek és édesanyának tartom. Mégis éveken át társas magányban éltem mellette és már azt is bebeszéltem magamnak, hogy „csak a három fiunk miatt” vagyok vele. Ennek az őrületnek elsősorban én voltam az oka, ezért nekem kellett változtatni. Meg kellett értenem, egy boldogtalan hologramhoz senki sem tud jó érzéssel kapcsolódni. Nem tudtam magamra férfiként tekinteni. Azt se tudtam, mit jelent az, hogy férfi.
Gábor megmutatta?
Nem. Gábor nem mutatja a dolgokat, hanem éli őket gyakorlatban. Ezért hívja magát tapasztaltató trénernek, nem pedig tanítónak vagy gurunak. Nem szereti a nagy szavakat, inkább az eredményeket figyeli, ahol a valódi változás mérhetővé válik. Gábor egyszerű emberként tekint magára, aki nem tökéletes. Képtelen megjátszani magát és ha „bal” lábbal kel fel, akkor azt is felvállalja. Ebből sem csinál ügyet. Nekem ezzel a nézőponttal rengeteget adott, mert így le tudtam tenni a régi maximalista törekvéseimet, hogy minden pillanatban tökéletesnek kell lennem.
Mit értesz azalatt, hogy Gábor egy tapasztaltató tréner? Még nem hallottam ilyen hivatásról. Vagy módszerről beszélünk?
Nem hivatás és nem módszer. Inkább életforma, melyben Gábor átadja az élet működését és rávezeti a résztvevőket a gyakorlati alkalmazására. Ő nem old meg semmit, ezzel is igazolva, hogy az ember nem tanítható, csak tanulni képes. Egy tanító végtelen bölcsességet adhat át a tanítványoknak, de az csakis akkor válhat tudássá, ha a figyelmes tanítvány dönt és tapasztalattá formálja az információt. Én hosszú éveken át tankoltam magamba a spiri könyveket, hanganyagokat, és a fejlődés szándékával jártam különféle önfejlesztő programokra. Mégsem következett be a nagy bummm, ahol megszületik a boldog Péter.
Mi volt a fordulópont?
Az, hogy abbahagytam az elméleti boldogságot. Azzal, ha csak gyártom a fejemben a szebbnél szebb jövőalakító víziókat, a külső világomban még nem történik változás. Gábor felnyitotta a szemem és begyakoroltatta velem, hogy konkrét elmozdulásokat hajtsak végre az életemben.
Mint például?
Az első nagy lépésem az volt, fogtam egy üres lapot és elkezdtem felírni rá az értékeimet. Először teljesen lefagytam és bambultam az üres papírra. Nem volt könnyű szummázni az értékeimet, lévén az önszeretetem a nullához konvergált. De folytattam a kutatómunkát és elkezdte magát felfedni mindaz a csoda, ami bennem van.
Ahogy ezt mondod, még én is értékesnek érzem magam.
Mert az is vagy és amúgy mindenki az, csak mindenki más OK-nál fogva. A második nagy lépésem az volt, hogy hivatást váltottam és felhagytam a színpadi szereplésekkel, ami legalább minimális jövedelmet jelentett. Ez a „lenullázás” elsőre félelmetes volt, de bíznom kellett Gábor szavaiban, hogy megjön a lehetőség, ami már rólam szól és nem a görcsös akarásról.
Mivel érte ezt el, hogy három fiú mellett ilyen őrült lépésre vedd rá magad?
Nem vett rá semmire. Minden lépésemet szabad döntésből teszem. Óriási hatással volt rám, amikor Gábor az első coachingunkon közölte velem, hogy jegyzeteljek szorgosan, mert a tőle kapott információkból könyvet fogok írni.
Ez miért olyan furcsa? Hiszen író vagy és szellemíró!
Most már én is tudom, de akkor még nem volt hozzá bátorságom, hogy ezt felvállaljam. Ráadásul akkor még Gábor sem tudta rólam, hogy az írás az életem.
Csak kijött belőle? Azáltal, hogy rád érzett?
Szó szerint.
Térjünk vissza picit a régi életedre? El akartál válni, el voltál adósodva, a fiaid azt látták, hogy a földhöz vágod a laptopodat, mert nem tudtad másképp feldolgozni az érzelmeidet, a szüleidet képtelen voltál szeretni és tele voltál félelemmel. Hogyan jöttél ki belőle?
Egyrészt úgy, hogy mindent, amit Gábort mondott, mutatott, tanácsolt, elkezdtem fokozatosan és következetesen az életembe építeni. Másrészt elkezdtem magamra lehetőségként tekinteni. A régi Péter napjai problémahalmazok voltak, melyeket meg kellett oldani. A változtatásaim mentén azonban elkezdtem élvezni az életem és láss csodát, az új belső állapotommal a külső világom is megváltozott.
