A karma kérdéskörei - Ki vagyok és kihez fordulhatok?

Fényhalmi Beatrix

A karma kérdéskörei

Ki vagyok és kihez fordulhatok?

Mi Vagyok? Fény vagy Lélek?

Aki Vagy, az túl van mindenen, a Tudat maga Vagy. Nem fény vagy, sem pedig lélek. A lélek a karmikus csomagok, emlékek összességéből fakad, így ezeket sosem a lélek oldja fel, hanem az, Aki Rálát Minderre. A lélek csak a saját szintjén képes kezelni a dolgokat. A lélek és a fény vagyok még a játszótéren van vagy a játszótértől kicsit távolabbi padon, ami rálát már dolgokra. De nem láthatod a játszóteret, amíg csúszdázol, mászókázol vagy valahol a padon ülsz. Felülről láthatod meg teljesen. Aki Rálát a lélekre, Az Vagy. Csak azt láthatod igazán, azt Tudhatod, amit magasabb nézőpontból nézel, a 9. síkra csak a 10-ről fogsz rálátni, míg a 9-ről a 8-ra és az alatta lévőkre. A Tudaton belül van az összes sík, Minden, Ez Vagy. Ezért nem lehetsz fény sem, hiszen a fény is megjelenik valamiben és mi van a fény hiányával? Az is ugyanabban jelenik meg. Egy bizonyos szinten ez biztat, táplál, feltölt. Kisebb felelősség azt hinni Fény vagy, mint tapasztalni, hogy Minden Te Vagy és Benned van. Miért mégis ez a hiedelem? Mert a fény a tisztább és tiszta tudat mellékterméke, mint a tisztánlátás, a Tudás, az üdvösség és sok más is. De ez nem Az, csupán Annak a velejárója. Így egy békésebb, elmétől felszabadultabb lénye, energiája fényesebb, átáradóbb. De nem összekeverendő a Fény azzal, Aki Ő Valójában. Mikor ezt felismertem pár éve jól elvoltam a Fény Vagyok tudatosságomban, de a felismerés annyira nagy horderejű volt, hogy jött vele sokkal több felelősség és tudás. Számomra ez egyszerre volt felfoghatatlan, természetes és riasztó. Nem kell elhinni, csak Tudd, talán még mindig nincs igazad, így képlékenyebb lesz a hitrendszered ezzel kapcsolatban.

Halál, élet és a Lét

A halál a formák összeomlása csupán, mely bizonyítja, hogy semmit sem birtokolsz, a testet sem. De ugyanúgy forma a gondolat, érzés, az énkép is.

Minden nap meghalsz, mikor alszol és akkor is, mikor Felébredsz a Tiszta Pillanatokban. Aztán újra reinkarnálódsz gondolataidban, a történetedben.

Az Ébredésig mind az életed és halálod is álom csupán, hisz, ha az életben nem vagy Itt, a halálodban sem leszel. Az elme mindig máshol jár, a fejeddel máshol vagy, akárcsak éjszaka, az álom bardójában. A haláltól való félelem, az Élettől való félelem, magától a Létezéstől. Halj meg, mielőtt meghalnál, így eggyé válsz az Élettel. Itt vagy és akkor is Itt leszel, a hétköznapi értelemben vett élet és halál átmeneti állapotok csupán. Az Élet, a Van-ság örök.

Az adakozás gyakorlásával és a nem halmozással ráérezhetsz, hogy neked valójában semmid nincs és mikor ez örömmel tölt el, békével, akkor megjelenik mellette a minden.

Az egoisztikus világkép része a dualitás, ez teremti meg. A különálló énkép teremti meg a többi poláris, különálló érzéseket, fogalmakat, helyeket és mindent, ami a világról elmondható. Ahogy a karma is így keletkezik és szerves részét képezi az élet-halál körforgása, ami addig tart, míg az egoisztikus rész fel nem oldódik az Egészben. A feloldódás után Lét van, melyen belül található az élet-halál. Utóbbi egy belső körben lévő jinjang, de ez egy nagyobb körben van, ami nincs felosztva. A bolygó eltűnése után is Létezünk, az igazi Élet megy tovább velünk vagy nélkülünk. Egy pontként lebegve az űrben viszonyítási pontok nélkül elveszítjük önmeghatározásunkat, de Létezünk. Fizikailag átmehetünk a halál folyamatának bardóján úgy, hogy valójában nem haltunk meg, hiszen a szenvedésünket visszük tovább, mint a jó karmamagokat is. Így újra születünk. De a test halála előtt is meghalhatunk, így a fizikai halál csupán egy folyamattá válik, egy újabb átmeneti állapottá. Bárhol is legyen egy lélek, testben, test nélkül, mindig átmeneti állapotban van, egyik sem örök. Viszont az én halálával a felébredett választja meg a kilépés menetét és idejét is, sodródás mentesen, tisztán. Míg egy haldokló, nehéz ego struktúrával tovább él és sodródik a bardókban.

Hitelesség és a mester, tanító, gyógyító

Legelső fontos tényező, megnézem, kivel akarok kapcsolatba kerülni! Mindegy miről van szó: állás, ismerkedés… Utána nézek-olvasok a neten vagy ismerősök által, nálam a hangból vagy egy képből minden átjön a másik emberről, ami számít, rögtön tudom lapozzak-e vagy ne. Ha külsőleg nincs harmóniában, a teste amorf, torz, nem kicsit beteg, elhízott, durva vonású, akkor nem lehet hiteles. A test tükrözi a tudatot! Aki rendben van belül, avagy sokkal jobban rendben van másoknál belül, az kívül is látszik, hiszen a test folyamatosan változik, a tudat mozgása alakítja. Persze a megfelelő pi arányú test sem jelenti azt, hogy belül éppen nem elmebeteg vagy üres az illető, mint a legtöbb szépnek látott ember. A külső-belső harmóniára kell ráérezni. Aki nem tette még magát annyira sem rendbe, hogy a testtudata harmóniában legyen, ahhoz nem kellene elmenni, hiszen mit várunk egy beteg embertől? De a hasonló hasonlót vonz szerint, éppen azért járnak és tapadnak a hiteltelenebb emberekre, emberekhez, mert sármos, kedves, hiába nem bölcs, hiába csak összeolvasott tudása van, mert ő csak kicsivel van a hozzá kapcsolódók előtt. Az még belefér az egonak, hiszen olyan emberi. Sok egyezést érzel, mert nincs elhaladva messzire előtted, hanem még a látómezőben van. Sokunknak ez a hiteles, számomra ez édeskevés. Aki másképp él, érez, gondolkodik és cselekszik attól, amit kifelé mutat előadásokon, videókon, tanfolyamokon és minden máson, aki szemetel, nem figyel, belebeszél, nem hallgat végig, meg akar győzni, agresszív az előadásmódja vagy tolakodó, azok nem hitelesek, még ha magukról éppen az ellenkezőjét hiszik is. Az ilyenek legombolnak rólad sok pénzt és nem indít meg benned semmi változást, semmit, mely közelebb vinne Magadhoz vagy ingyen adják a semmit, amivel még inkább értéktelenítik magukat és másokat. Ami ingyen van, azt a mai világban nem becsülik, mert Hitelesség és a mester, tanító, gyógyító akkor biztosan nem ér semmit. Ez sok esetben tévedés, de hát amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ez volt a felszín, amit bárki megláthatna, ha használná a szemét és akkor nem lenne az a sok átverés, csalódás, kiábrándulás.

Dilemma a pénz is, hogy ami mindenkiben ott van, az miért nincs ingyen? Nincs ingyen? Valóban? A legtöbb ember éppen azért nem hajlandó felébredni, együttérezni, magába nézni, mert Ingyen van, és mindig Ott van. Túl egyszerű és túl félelmetes út. A valóság következő szintjén pedig valóban ott van? Elérhető benned ez a tudás? Nem! Különben nem lenne segítőre, mesterre, tanítóra szükséged, hanem ezek nélkül ébredne fel a tudat az elme álmából. Ha továbbra sem tesz semmit magáért, élete végéig beteg, szenvedő, idióta maradhat az ilyen felfogású ember, aki önmagát és mást sem tisztelve, idejét sem tisztelve elvárja, hogy ingyen legyen. Akkor hajrá! Valaki hozzáfér a bölcsességhez, látáshoz, valaki nem. Amíg nem fér hozzá, de van rá igénye, akkor igenis becsülje meg azt, hogy a másik jóval tapasztaltabb és segít neki.

Az Igaz mester, gyógyító, tanító nem követeli meg a tiszteletet, nem hoz létre kötésekkel és avatásokkal függőségeket, nem tart rendszeresen tanfolyamokat, avatásokat, mert nem akar többet, mint ami Van, nem versenyzik senkivel és nem akarja megmenteni a világot.

Tudja, hol tartasz, így “megválogatja” kivel foglalkozik és kivel nem, még több pénz felajánlásával se lehet lefizetni egy avatásért, tanfolyamért. Ha nincs ott a helyed egy tanfolyamon, mert nem vagy rá érett, akkor megmondja és nem engedi, hogy hozzá menj.

Nem mondja meg senki, aki Igaz, hogy mikor fogsz felébredni, se napra, se évre pontosan, nemhogy szóban vagy írásban felébredetté nyilvánítana! Hisz ez csak tőled függ, minden pillanatban “közelebb” vagy “távolabb” kerülsz az Önvalótól. Egy mester vagy angyal se fogja elterelni a figyelmedet önmagadról valami ellen védekezve. (Sötét erők, démonok, szegénység stb.) Az Egy állapotban, a Csendben nincs senki/semmi, amivel foglalkozni kellene. De amíg a dualitást éled, tudatszinttől függetlenül, mindig lesz harc, védekezés, manipuláció és ezekre tereled a figyelmed. Amíg van okod megvilágosodni, addig ne várd, hogy kopogtasson. Ha azért szeretnél megvilágosodni, hogy ne legyenek problémáid, akkor igen tévesen értelmezed az útjelzőket. Egy valóban felébredett se fogja hangoztatni magáról, hogy ő Az, mert nincs ott az, akit ez érdekelne. Észre se veszi vagy nem érdekli, csupán az Igazságra figyel. Sokan vannak, akik a megtévesztés útján járnak, “felébredettnek, avatárnak, lámának, beavatottnak” nyilvánítva magukat, félrevezetve a nyiladozó embereket! Minden leellenőrizhető Önmagadban, ha Csendben vagy. Azzal tennél önmagadnak a legtöbbet, ha nem olvasnál, nem hallgatnál semmit összevissza és nem rohangálnál egyik tanfolyamról/mesterről a másikra. Ettől csak káosz lesz odabent és elveszíted azt a kis hitedet is, ami maradt. Csupán intuitíven a belső vezetésre figyelnél. Persze ehhez türelem kell és sok más, de bármikor tudsz tudatos lenni, ha ezt választod.

Könnyen lehet olyan ember is hiteles, akinek nem volt, vagy csak kevés bepillantása volt az Igazságba; de mivel hisz magában és azt éli, amit tanít, amiről beszél, így hitelessé válik, mert nem kérdőjelezi meg önmagát és tele van bizalommal, örömmel. Mindegy, hogy gyógyít vagy kristálygömbből olvas, netán angyalokat hívogat állandóan. Ha úgy él, lélegzik, amit kifelé is mutat és van benne Figyelem; az hitelessé válik és a hasonló tudatszintű embereknek segítség lesz. Ilyen hiteles lehet egy idős bácsika is, aki nincs tudatában a tudatosságának, sem ezeknek a fogalmaknak, mégis egy a léttel és ragyogó a tekintete, mert a szív szintjén világosság van benne.

/Lélekajtók a Tudatosságba az Ön-Ismeretig/