Az a bizonyos szexuális kincs

Gyurkovics Eszter

Az a bizonyos szexuális kincs

Pont egy éve, a tavaly augusztusi lapszámba írtam Nagyboldogasszony ünnepéről és Szűz Máriáról. Védőszentünkkel kapcsolatban kikerülhetetlen a szüzesség témaköre, és a cikkírás során nagyon figyelnem kellett arra, nehogy ebbe az irányba kanyarodjon el a mondanivalóm. Akkor határoztam el, hogy a szüzességről, mint külön témakörről is írni fogok, és addig érlelgettem magamban ezt az ötletet, hogy eltelt egy év, és ismét Szűz Mária ünnepét üljük. Lehetne ennél aktuálisabb apropója? Ami azt illeti, lehetne. Nyáron, a rövidszárú nadrágok, mélyen dekoltált fölsők és az épphogy valamit takaró bikinik évszakában többen veszítik el a szüzességüket, mint a másik három évszakban. Fiatalság, bolondság, szabadság, nincs iskola, nincs felelősség, buli buli hátán, a szituáció eleve adott. Több apropó már nem is kell a cikkhez.

Téves megítélés

A hatalmon lévő rendszer nemcsak a nők méhében szeret turkálni, baba után kutatva, hanem a nők hüvelyében is, szűzhártya után kutatva. Határozott véleményt alkot arról a tizennégy évesről, akinek már nincs meg, és arról a harmincévesről, akinek még megvan. Nyilvános ügyet csinál egy intim dologból, holott ez normál (tehát erőszakmentes) esetben egy személyes döntés, amihez senkinek semmi köze, legfeljebb a partnernek.

És hogy már megint miért csak a nők a főszereplők? Azért, mert egy szőke hajú, kék szemű, angyalarcú, huncut mosolyú kisfiúra büszkén azt mondjuk, hogy felnőttkorában mennyi nőt fog elszédíteni a kinézetével, míg egy ugyanezen paraméterekkel rendelkező kislánynak azt, hogy meg kell őt tanítani elhessegetni az udvarlókat, az apukájának meg azt, hogy élesítheti a fegyvert a fiúk távoltartására. Mintha (csinos) lánynak lenni eleve bűn lenne. A fiúk körében dicsőség a szüzesség minél korábbi elvesztése, és az ezt követő aktív szexuális élet, míg a lányoknál szégyen és gyalázat. Fordítva mondhatnánk úgy is, hogy a szüzesség a fiúknak teher, a lányoknak kincs.

A bigottan katolikus beállítottságú országok és az ilyen elveken nevelkedett generáció sara ez. Ők ezeket a merev tanításokat adják tovább a gyerekeiknek, ahelyett, hogy tiltás és tabusítás nélkül elbeszélgetnének velük erről. Mégsem teszik, mert az iskolára és a szexuális felvilágosítóórára bízzák ezt a fontos dolgot. Ahol azt hallja a nemileg épphogy éledező tízéves gyerek, hogy a szex rossz, a szex veszélyes, mert fertőző betegségeket lehet kapni, és nem tervezett baba lehet belőle. A nemileg elkülönített órákon meg a lányoknál legfeljebb a menstruációról, a fiúknál a merevedésről van szó, ez utóbbi is olyan értelemben, hogy nehogy bedugd bárkibe, mert teherbe ejted.

A tinikor a nemi érésben is egy nagyon érzékeny időszak, a nemileg szeparált alkalmakat a túlzott zavarba jövés miatt vezették be, és így kevésbé szégyelli magát a diák, ha kérdeznie kell valamit. Ám az elkülönítéssel azt a téves üzenetet is közvetítjük, hogy a szex is egy nemileg szeparált folyamat, holott a testiség párbeszéd kéne, hogy legyen, és pár felvilágosítóóra meg koedukált.

A szexualitás (nem csak a felvilágosítóórákon) még mindig annyira fekete-fehér, annyira végletekben megjelenített, annyira bűnös fennhangú, megfélemlítő és távolságtartó. A szerelemről és érzelmekről miért nem beszél senki? A hormonális változásokról és a szexuális vágy igényszerű megéléséről miért nem hallani? Egy fülig szerelmes fiúnak miért nem ad a védőnő tanácsot arról, hajhúzás helyett hogyan kell udvarolni egy lánynak, vagy hogy egy lány hogyan hívja fel magára „illendően” a figyelmet?

Mert ezekről nehéz beszélni, mondhatnád. Valóban az, de egy tízéves gyerek esetében nem kell a Teremtés Könyvénél kezdeni. Éppen annyit kell elmondani neki, amire kíváncsi, ami érdekli, amiről kérdez. Jobb esetben pedig nem akkor kezdődik a szexuális nevelés, amikor a gyerek érdeklődni kezd, hanem sokkal előbb. A szülők azzal is információt közvetítenek, ahogyan egymással és a gyerekkel viselkednek. Ha a szülők gyakran fejezik ki apró testi gesztusokkal szerelmüket, abból a gyerek tanul. Ha a szülők nem kapják el pironkodva a kisfiuk kezét a fütyijétől, miközben felfedezné azt, abból is. Az egészséges testkép kialakítása otthon kezdődik, nem a felvilágosítóórán. Ha ennek az alapját megkapta a gyerek a szüleitől, bátrabban kérdez, és nem a pornóhoz menekül, amiből csak hamis tájékoztatást kap. (A pornó rengeteg káros hatása is kitenne egy cikket.)

A szüzesség szinonimái

A Biblia elég költőien fogalmaz, természetesen csak nők esetében: „a nő, akit még nem érintett férfi”, „a nő, akit férfi még meg nem ismert”, „a nő, aki még nem hált férfival”. Vagyis ez a nő érintetlen, sőt tovább megyek, ártatlan. Az Értelmező Szótár szerint ártatlan az, aki bűntelen, tiszta, erkölcsileg romlatlan. Továbbá olyan személy, aki nem követett el rosszat, nem oka semminek. Melléknévi formában pedig ez egy olyan megnyilatkozás, ami senkinek, semminek kárt, bajt, zavart, sérelmet nem okoz; nem ártó szándékú.

Ennek értelmében, aki elvesztette a szüzességét, mindezek ellentéte: bűnös, vétkes, mocskos, bajt követett el, megbántott valakit. Az ilyen (nő) meg van pecsételve. És sajnos nem ez a cikk fogja szétoszlatni ezt az ősrégi, berögzött gondolkodást.

Az „érintetlen” szót nem kell értelmeznünk ahhoz, hogy érezzük a csúsztatást. Ez a szó azt feltételezi, hogy az a nő, akihez hozzáértek, már el is vesztette a szüzességét. Ez régen talán így volt, de a szexuális forradalom után felfedezték az előjáték, a petting, a szexuális ismerkedés és ráhangolódás intézményét, amely fázis a fiatal, vagy újonnan megismerkedett párok esetében hetekig, hónapokig is eltarthat. Innen nézve az a nő, akit megcsókoltak, kényeztettek, manuálisan vagy orálisan kielégítettek, valóban érintetlen lenne? Még akkor is, ha esetleg került egy-két ujj a hüvelyébe? Biológiailag még akkor is szűz maradt?

Újabb rokon értelmű szó a tisztaság, amihez a Tisztasággyűrű jelenségét köthetjük. Ez egy, a szülőknek és Istennek tett fogadalom arról, hogy az illető megőrzi magát az esküvőig, és ennek jelképeként visel egy bizonyos gyűrűt.

Ez a hullám Amerikából indult a 2000-es években, és sok híres sztár is reklámozta, ám, mint ahogy a legtöbb jó szándékú kezdeményezéssel ez lenni szokott, a tisztasággyűrű mögöttes tartalma nagyon a visszájára fordult. A fogadalom ugyanis eredetileg csak a szüzesség megőrzéséről szól, vagyis csupán a klasszikus értelemben vett szeretkezést tiltja. A fogadalmukhoz hű, ám a kevés önfegyelemmel rendelkezők rögtön kiskapukat kerestek, és rájöttek, hogy a tisztasággyűrű az önkielégítést, az orális és az anális szexet nem tiltja, hiszen így nem veszthető el a szüzesség.

A fiatalok ennek nevében bátran nekifogtak a nemi érintkezés minden válfajának, a közösülést kivéve. Ennek az lett az eredménye, hogy a szexuális ingerlésnek az extrább, intenzívebb verzióihoz szoktak hozzá, és mire eljutottak az esküvőig és a „sima” szexig, az már nem kellett nekik. A partner meg nem győzött rácsodálkozni választottjának szexuális aberráltságára. Ez nemhogy rengeteg válást eredményezett, de még több perverziót. A tisztasággyűrűs fiatalok életében ugyanis kimaradt a szexuális fokozatosság, összekeveredtek a mérföldkövek, felborult az érési sorrend. Elnyomták testük igazi vágyait, más tevékenységekre vetítették ki, és felnőttkorukra egyedül maradtak velük.

Megéri ilyen áron szűznek maradni? Tisztának, ártatlannak nevezhető az ilyen személy egyáltalán?

Ezen a ponton javasolnám a biológiai és az elvi szüzesség közti különbségtételt. Az előbbi a tisztasággyűrűsök kiváltsága, mikor a sok szexuális kaland ellenére a szűzhártya érintetlen marad, az elvi szüzesség pedig az érintetlenség szinonimája lehetne, vagyis az illetőhöz még nem ért hozzá senki, nem rendelkezik nemi tapasztalattal.

Női és férfi szüzesség

Szándékosan nemtelen szöveggel igyekeztem dolgozni az előbbiekben, hiszen nemcsak egy nőnek van szüzessége, hanem egy férfinak is. Ugyan ő nem rendelkezik biológiai értelemben vett szűzhártyával, de az első ilyen élmény a fiúk számára is mérföldkő. Csak számukra nem egy irracionálisan túlmisztifikált, megfoghatatlan csodavalami, hanem egy belépőkártya abba a macsó viselkedésmódba, amit a társadalom elvár tőlük: szállj virágról virágra, szórd el a magjaidat.

A fiúknál az a jellemző, hogy minél hamarabb túl akarnak esni a beavatási szertartáson, hogy legyen mit gyakorolniuk. Általában kíváncsiságból, és nem szerelemből teszik, a helyszín ritka esetben a puha ágy, és épphogy a partner keresztnevére, ha emlékeznek. A leggyakoribb mentségük, hogy nem akarnak felsülni, ha jön az igazi. Ugyanis, ha tényleg a szerelmükkel fekszenek le először, és a szeretett lánynál vallanak kudarcot, az a rossz élmény az egész későbbi szexuális életükre hatással lehet. Persze ez a lány reakciójától és korábbi szexuális tapasztalataitól függ, ha van neki.

A lányok esetében meg a szüzesség egy túl magas piedesztálra állított csodagrál, amire vigyázni kell, óvni kell, mert azt csak egyszer lehet odaadni valakinek. Ők jobban odafigyelnek, kinek. Nekik szerelem kell, érzelmek kellenek, gyertyafény és előjáték. Ők a lelkükkel is szeretkeznek, nemcsak a testükkel.

Érzések szintjén is megfigyelhető a két véglet: a fiúknak túl hamar lesz túl jó, a lányok meg fájdalmat élnek át. A fiúknak azt kell megtanulniuk, hogyan tartsák fenn több ideig az izgalmukat, a lányoknak meg azt, hogyan kell élvezniük a szexet.

Ebben kivételesen nem az egyház, hanem a természet a hibás: a férfi csak úgy tudja szórni a magjait, ha az számára egy élvezetes tevékenység, míg a női test az utód kihordására és megszülésére van programozva. A szexuális aktus és a szülés a nő és a magzat védelme érdekében fájdalmas: az anyának és a gyerekeknek biológiailag több esélyük van a túlélésre, ha egy apa, egy férfi felel értük. A természet azt akarja, hogy a nő csak gyermeknemzés céljából feküdjön le férfival, ezért alkotta meg számára fájdalmasnak az aktust. Az egyház ezt a szemléletet vitte tovább, és erőltette rá ezt a nőkre, a férfiakra meg a házasság intézményét, mondván, a magszórás úgy is élvezetes, ha az mindig ugyanazzal a nővel történik.

Ám a szexuális forradalom után, a fogamzásgátlás és a születésszabályozás mellett előtérbe került a női test ismerete, és a női orgazmus fogalma, amit sokáig csak az örömlányok kiváltságának hittek. A nők rájöttek, hogy a szex élvezetes is lehet, védekezéssel még a nem kívánt terhesség miatt sem kell aggódniuk, az óvszerrel pedig a szexuális úton terjedő betegségek is elkerülhetők. Ezek olyan hatalmas lépéseknek számítottak a nők életében, amik teljesen átírták számukra a szexualitás fogalmát. Szabadon rendelkezhettek a testükkel, a vágyaikkal, és a méhükkel.

Ennek az átalakulásnak az utóhatását a mai napig tapasztalhatjuk. Még jócskán léteznek a régi generáció tagjai, akik mereven ragaszkodnak a régi értékekhez, ugyanakkor a forradalom generációjának a gyerekei most lettek felnőttek, most alapítottak családot, és ők már egy másik értékrend szerint fogják nevelni a gyerekeiket.

Én személy szerint nem szeretem a végletekben gondolkodást. Mind ismerjük azt a pszichológiai jelenséget, hogy minél inkább tiltunk valamit, az annál kívánatosabb lesz. A szexszel ugyanez a helyzet. A tabusítással, tiltással, büntetéssel, mesterséges elrettentéssel csak bűntudatot keltünk a természetes nemi vágyak kialakulásában. A tininek tanács és őszinte válasz kell. Az én szüleim bizalmat szavaztak nekem, amivel sosem éltem vissza. Csak annyi kérésük volt, hogy legyek szerelmes az illetőbe, és hogy mondjam el nekik, ha megtörtént. Így is tettem.

Az első alkalom

Egy ember életében sok első létezik, de az első szexuális élmények valahogy kiemelkedőbb helyet foglalnak el annál, mint pl. első munkanap, vagy az első közös nyaralás a párunkkal. Méghozzá azért, mert az első szex hasonlóan maradandó emlékeket hoz létre, mint a gyermekkori tapasztalataink. A szexualitáshoz való viszonyunkat ugyanis nagyban befolyásolják ezek a korai emlékek. Ha egy lány az első szerelmének adta oda a szüzességét, és ha a partnere figyelmesen, gyengéden viselkedett, akkor ennek a lánynak megfelelő viszonyulása lesz a szexhez. Míg, ha egy lánytól erőszakkal vették el a szüzességét, akkor ő vagy bizalmatlan lesz a férfiakkal, vagy elmegy a kedve az egésztől, vagy tévesen azt hiszi, a férfiak így fejezik ki a szeretetüket, és továbbra is erőszakos partnert keres.

Fiúk esetében is számít az első alkalom. Gátlásokat adhat nekik a kudarcélmény, és a rájuk jellemző személytelen szex után joggal hihetik azt, hogy minden lánnyal szenvtelenül, önzőn és kapkodva kell viselkedniük, amely minta egy párkapcsolatban problémákhoz vezethet.

Az is számít, hogy az illető egy szűz vagy már nem szűz partnerrel volt együtt először. A szűz fiú hajlamos sürgetni a szűz lányt, holott a lány még nem áll készen erre, a nem szűz fiú képes kevésbé gyengéd módon hozzáérni a lányhoz, mintha ő is tapasztaltabb lenne. Mindkét eset maradandó lelki károkat okozhat a lányban. A tapasztaltabb lányok számára ínyencfalat egy fiú szüzességének elvétele, és remélhetőleg nem maradnak meg a fentebb említett személytelen szex szintjén, hanem pár taktikát és érzelmet is belevisznek az alkalomba.

Jöhetnék itt statisztikákkal, hogy ki hány éves korában lépte meg ezt a szexuális mérföldkövet, de szándékosan nem teszem, ugyanis az ideális időpontot nem a számok döntik el, hanem a partnerek. Ha minden elképzelt és vágyott körülmény passzol, ha a kapcsolat és a felek érzelmi szintje megérett ehhez a lépéshez, akkor kívülállóként nem kéne beleszólni ebbe a döntésbe.

A szüzesség elvesztésének időpontja egyébként is egyre inkább a korai tinikor felé tolódik el. Erről nem csak a szexuális tartalmú reklámok és a pornó könnyű elérhetősége tehet, hanem a hormontartalmú készítmények, élelmiszerek, termékek is, amelyek fogyasztása miatt hamarabb menstruálnak a lányok, hamarabb érnek a fiúk. E cikk megírásakor jómagam is fiatalokat képzelek magam elé, és a „fiú” meg a „lány” megnevezéseket használom. Ám a társadalom itt kettős mércével dolgozik: ha túl fiatalon esik át valaki a tűzkeresztségen, akkor elítéli, de ha túl „későn”, akkor is, nemtől függetlenül. Ezért is hagynám inkább a statisztikákat, az ideális időpont megállapítását és az összeesküvés-elméleteket.

Mi a helyzet azokkal, akik egymásra várnak az esküvőig? Intim, összekapcsoló és kapcsolatformáló erő lehet, ha együtt fedezik fel egymást és saját testüket, bár ma már ritkaságszámba megy az, ha valaki nem ismerkedik a saját igényeivel az első szex előtt. Ahogyan az említett eset is ritka, de még létezik.

Ezen a ponton szót ejthetnénk a várakozás öröméről és az önfegyelemről is, de ugyanolyan fontos kérdés, hogy mi történik akkor, ha már a házasság után derül ki, hogy a partnerek nem illenek össze szexuálisan? Ennek a jelentőségét nem szabad alulbecsülni, a szexualitás ugyanolyan fontos része egy kapcsolatnak, mint a kommunikáció és a bizalom. És mint ahogy ezeken, a jobb és kielégítőbb szexen is lehet ugyan dolgozni, de a siker nem garantált. Előfordulhat, hogy az egyik fél rossz az ágyban, más igényei vannak, eltérő intenzitással szeretne összebújni stb. A partner a hiányosságokat elkezdi másban keresni, és a megcsalásból akár válás is lehet.

Ez persze a legrosszabb forgatókönyv. Nem bíztatom a szűz olvasókat arra, hogy ennek kiküszöbölésére szegjék meg a fogadalmukat. A házasság eleve egy kockázatos döntés, és valakinek bejön, valakinek nem. Én csak azt javaslom, hogy a kapcsolatnak ezen részét ugyanúgy érdemes átbeszélni, mint a leendő közös kasszát és az értékrendeket, és akkor kevesebb meglepetés érheti a feleket.

A nő legnagyobb értéke a szüzessége?

Emlékszünk az Ace Ventura 2. részének befejező jelenetére? A törzsfőnök fia dühtől tajtékozva robban ki a sátorból, mikor megtudja, hogy friss felesége nem szűz. Mindenki Ace-re néz, és elkezdik üldözni. A jelenet vicces, a mögöttes tartalom viszont annál idejétmúltabb. (Na jó, a film is 1995-ös.)

A meglévő kapcsolatok legnagyobb része szexuálisan tapasztalt emberek között jön létre, és ezt a tényt manapság a felek nem ítélik el. A jegyesoktatást tartó papok is tartanak annyira lépést a korral, hogy elfogadják, hogy a házasulandó feleknek már akadt korábbi partnere. Ahogy a világ változik, a szüzesség megítélése is változik. A nyugati társadalmak megengedőbbek a női szüzesség kérdésében, a hagyománytisztelő nemzetek kitartanak az álláspontjuk mellett.

Én úgy gondolom, hogy a mai szexuálisan túlingerelt világunkban a szüzesség nemhogy érték, hanem a ritkasága miatt egy provokálóan kirívó tulajdon. Ugyanakkor az egyén saját tulajdona, és egyedül ő dönt róla, kinek és mikor akarja odaadni. A döntésében persze segítségére lehetnek a barátai, és elsősorban a szülei. Tiltás helyett arra kéne törekedni, hogy a gyermeknek ez a bizonyos első egy kellemes emlék legyen, ne pedig egy bűntudattal átitatott hatalmas vétek, amit a fiatal nem mer elmondani, holott csak a természetes ösztöneit követte.

Az én nyelvész-ösztönöm is kitörni készül belőlem ezen a ponton (is): feltűnt valakinek, hogy egyetlenegy pozitív jelentéstartalmú szavunk sincs a szexuálisan aktív nőre? Akinek egy kicsivel több partnere volt annál, mint amit a társadalom még elnéz (szándékosan nem írok számot itt sem!), azt már lekurvázzuk, leribancozzuk, nem is sorolom tovább. A „kiéhezett” is olyan lenéző, lealacsonyító, ami azt feltételezi, hogy a nő nem tud uralkodni magán. De ha egy férfi él aktív szexuális életet, ő bezzeg lehet kanos, macsó, a falu bikája, latin lover, csődör meg szexgép. Pedig a nemi hormonok nemtől függetlenül ugyanúgy működnek. Jobban megnyomorítjuk szerencsétlen lányokat a régimódi berögződésekkel, amely nevében nem engedjük őket felfedezni, mintha csak leülnénk velük a szex szépségéről és a védekezés fontosságáról beszélgetni.

Emberek vagyunk, bizonyos testi igényekkel. Ha éhesek vagyunk, eszünk, ha szomjasak vagyunk, iszunk, ha szexuális vágyat érzünk, kielégítjük azt (megfelelő megfogalmazás?). És, mivel emberek vagyunk, ezt az állatokkal ellentétben mértékkel tesszük. Továbbá olyan beszédszervekkel rendelkezünk, amelyekkel meg tudjuk fogalmazni a vágyainkat, egyezséget és kompromiszszumot tudunk kötni, arany középutat találni. A szüzesség téves megítélése és agyonbonyolítása helyett inkább az első alkalom megfelelőségére kéne törekedni. Ne feltétlenül a szüzességünket védjük minden áron, hanem a lelki épségünket.