Havas hétvégi pihenés

Havas hétvégi pihenés

Képzeljük el, hogy egy reggel arra kelünk, hogy kint megváltozott a táj. A hideg nem éri el a szobánkat, az ablakon át mégis érződik a kinti hideg.

Nyújtózkodunk egy picit, bele is szédülünk, de aztán erőt veszünk magunkon és elkészítünk egy csésze kávét. Kicsit nézzük a tv-t, de aztán elhatározzuk: Enni kell valamit!

Kilépünk a szobából Egy rövid lépcső vezet lefelé, ahogy leérünk, azonnal az étteremhez érünk. Tágas ablakokon árad be a fény, körös-körül karácsonyi díszek, valahonnan lágy zene szól. A pulton félkörívben végig ínycsiklandó tálalással sorakozik a reggeli. A pincér illedelmesen köszön, nem tolakodóan, de odalép. Segíteni szeretne.

A reggeli csodás. Minden olyan nyugodt. Meleg van. Kitekintünk az ablakon, kint havas a táj. Hihetetlen. Mindjárt karácsony. Megint eltelt egy év.

Gondolkodunk. Tavaly volt hó? Valami volt. Vagy idén? Mindegy is.

Visszatérünk a szobába, olvasunk egy kicsit. Barátokkal lesz később közös program. Ők is itt vannak. Pincelátogatás. Borkóstolás. Kint hideg van, de a pincesor pár percnyire van. Ideális.

Valamit addig is kellene csinálni... Háromszor futunk neki az olvasásnak, de akármilyen izgalmas is a könyv, mindig bele-bele alszunk. Aztán egyszer csak megszólal a telefon, a vonal végén a barát: Nem megyünk szaunázni?

Pár perc múlva már a melegben ülünk. Évtizedes párbeszéd indul, amit csak mi értünk és mindig eljátszunk: Milyen levest főztél? Citromfű. De van borsmenta is.

Akkor szedjél. És szedünk. Lassan csorog a víz a kövekre. Megáll az idő. Elindul az izzadás.

Később a pincesoron minden pont az ellentéte. Nyüzsgés, pörgés. Emberek, idegenek, barátok.

Zene és zaj keveredik. A pörgésből azonnal kiszakít, hogy a kezünkbe nyomják a forralt boros poharat. Meleg, fahéjas. Nem túl édes. Jól esik. Nevetünk.

Este az étteremben folytatás. Finomabbnál finomabb ételek, selymes borok. Jókedv. Nevetés. Másnap indulás.

A barátoktól a búcsú csak ideiglenes. Valakivel már holnap összefutunk. Van, akivel majd csak nyáron. Egy biztos. Jövünk még Hercegkútra, a Hotel Kőporosba!

(x)