Az abszolút festészet egy példája?

Serfőző György

Az abszolút festészet egy példája?

Az abszolút festészet egy igen hangzatos jelző, úgy hangzik, mint valami, amin belül az egész művészeti ágazat egyszerre foglaltatik. Olyasféle kifejezés, ami az érintett művet mezőnyének non plus ultrájává emeli. Valami mérhetetlenül komplex és sokatmondó dologra utal, amit mindenekelőtt kell említeni és elismerni. De a dolgok nem mindig ilyen egyértelműek. Abszolút festészet az a festmény, mely nem áll másból csak is színekből és formákból. Miért olyan nagy dolog ez? Ritkaság a természetben fellelni valamilyen anyagot tiszta formában, a nemes és egyéb fémek tisztításra szorulnak. Hogyan szennyeződhet egy művészeti műfaj?

Nos, nem igazán a szennyeződés a legjobb szó erre, ugyanis nem feltétlen romlik az egyik minősége a másik jelenlététől, inkább betolakodás, befolyás történik. Ha a zenébe, mint műfajba - persze rendkívül tágan értelmezve - betolakodik az irodalom, megkapjuk az operát. Ha a festő plasztikát, tömeget kíván ábrázolni, akkor a szobrászat gyakorolta hatás érvényesül benne.

A 19. században terjedt el a zeneesztétikában az abszolút zene fogalma, azokra a zeneművekre vonatkoztatva, amikben csak és kizárólag a zenei esztétika van jelen, mindenféle narratív vagy funkcionális elemtől mentesen. A festészet szempontjából az abszolút jelző arra utal, hogy a kép szín és formavilágán kívül nem hordoz mást, a néző pedig saját maga értelmezi a látottakat. Ebből a szempontból igen könnyedén asszociálhatnánk az absztraktra. Nem is volna nagy tévedés az absztrakt, vagyis a nonfiguratív festészetet az abszolút festészet halmazába sorolni, mint átfogó esztétikai értelmezési tartományba. Ide sorolható ebben az esetben az expresszionizmus, kubizmus, futurizmus szélsőséges alkotásai is. Azonban ez igencsak átfogó és elhamarkodott lépés volna. Az abszolút festményt inkább egy értékjelzőként, technikai csúcsként alkalmaznám. Hovatovább a szubjektív hatás is vizsgálható volna, ami meghatározó tényezőként megmaradt a nonfiguratív festészetben, ezt a hatást viszont az érzelmek horribilis száma és iránya szerint lehetne tagolni. Maradjunk ezért a minőségnél. Az abszolút hatás letaglóz, megrémít és ámulatba ejt, nem kell hozzá semmilyen történeti tudás. Olyasmi, mint amit Caspar David Friedrich tájképei keltenek bennünk, az ember apróságát és tehetetlenségét éreztetve a természet nagysága előtt. Az abszolút festmény hasonlóan, de sokkalta kevésbé konkrétan kavarja fel a nézőjét.

Jó és új példák erre Udvari Boglárka festményei. A 2023-ban diplomázott fiatal kortárs képzőművész tanulmányai végén hosszan kísérletezett az anatómiai izomtan és a naturális természeti formák összemosásával. Ezek a nagyméretű rajzok - még színek nélkül - erőteljes térhatást gyakoroltak és erősen utaltak a koncepció gyökereire. Ezeket a munkákat vette elő az elmúlt hónapok során, kvázi kényszer hatására. Bogi szobrászként végzett, ám ezt a szakmát igen körülményes végezni, ha nem áll azt ember rendelkezésére elég tér. A szűkös műtermi viszonyok okán vette elő a korábban említett rajzokat. Ekkor került ez az önmagában konceptuális projekt egy teljesen új dimenzióba. A fekete fehér rajzok szolgáltak inspirációként az új, színekkel felépített festményeknek. Az első darab nem sokkal a december 3-i kiállítás előtt készült el, mely a Bak Antik & Modern Galériában került megren-

dezésre. Szerencsére az első Stomach, (vagyis gyomor, illetve hasüreg) című munkáját sok másik követte a galériába. Ezek a munkák uralták a teret, teljesen és ellentmondást nem tűrve vonták magukra a figyelmet. Habár címük és előképük elvonhatta volna a figyelmet, ezek fel sem merültek bennem. A színhatásuk bár plasztikát kívántak teremteni, elsősorban a formák lüktetését idézik elő. Minden előzményei ellenére ezek a festmények nem ábrázolnak, inkább élnek és mozognak a vásznon, kiindulási formáik egyáltalán nem tematizálják őket. Pillanatokra ugyan asszociálhat az ember gyökerekre, de ezt hamar ledobják magukról az élő, lélegző és vibráló organikus testek, amik a vásznon lebegnek és ki-kilógnak a térbe. Egyszerre rémisztő és felkavaró látni, akár az ember és természet előtti, vagy éppen utáni képződmények képviselői, ugyanakkor nyugodt és méltóságteljes érzetet is hordoznak magukban. Görcsös vonaglásra vagy kényelmes nyújtózásra emlékeztető mozdulataik egymást váltják.

Hatásában véleményem szerint az abszolút festészetre nyújt kiváló példát, ráadásul esztétikailag átfogóan jellemezhető. Nem fordul a szubjektív értelmezés tipizálhatatlanul sokféle értelmezési irányába, ami számomra a fogalom kapcsán egy kardinális tényező.

Talán rájátszhat a dolog pikantériájára, hogy ezt a kifejezetten magas festészeti értéket képviselő munkát nem egy kortárs festő, hanem épp egy szobrász álmodta vászonra. Mivel magam is szobrászati tanulmányokat folytatok, továbbá az alkotó is megerősítette, tudom, hogy ez csupán egy kísérleti fázis. Ennek a projektnek az alakulását és Boglárka munkásságát érdemes követni és kíváncsian várom további kiállításait.