FI
LM
SZÁSZ DÁVID
SA
RO K
Az új kezdet, azaz újra tudjuk kezdeni a régi hibák megismétlése nélkül?
NE NÉZZ FEL!
Elengedtük a régi évet, bizakodva nézünk az új elébe. Fogadalmakat teszünk, ezúttal majd másképp lesz. Tanultunk a hibáinkból, az óesztendő hadd menjen amerre lát, az újesztendőben pedig minden várakozásunkat felülmúló csodákban lesz részünk minden tavalyi kínunkért cserébe. Persze, hogy így érezzük, és ezt szeretnénk. De valóban megtanultuk a leckét? Akár mint független individuum, akár mint emberiség? Adam McKay rendező húsbavágó, sci-fi komédiának álcázott, de véresen komoly szatírája az ünnepélyes újrakezdés fennkölt jelenetét egy groteszk és cinikus végkifejlettel csapja agyon a film legvégén, de hogy ne spoilerezzünk, ezt a frappáns kis finálét meghagyom azoknak, akik még nem látták ezt a remekművet. Amit kapunk, egy rendkívül alapos és kegyetlen görbe tükör a modernkori létünk - és tegyük
hozzá az igazságosság kedvéért, hogy elsősorban a nyugati urbánus lét - mindennapjairól. Kapunk celebeket, hazug és képmutató tévéműsort, felszínes és érdekeken alapuló kapcsolatokat, közönyt, idétlenséget, és felelőtlen, csakis a pillanatnak élő hurráoptimizmust, miközben a valós veszély feketén-fehéren (vagy inkább stílszerűen színes, szélesvásznú valójában) ott araszol felénk a világűrből, csak épp senki nem akarja komolyan venni. CsPM 39
