KOVÁCS BRIGITTA EFI
csak-az-igazán-nagyokelég-nagyok-ahhozhogy-kicsik-legyenek... Rédai Dorottyával, a Labrisz Egyesület tagjával, gender és oktatáskutatóval, a Meseország mindenkié című mesekönyv projekt koordinátorával beszélgettem a nemrég megjelent könyv kapcsán. Amikor időpontot egyeztettünk, még nem sejtettük, hogy ez az apró mesekönyv ekkora felbolydulást fog okozni. Magyarországon eddig még nem született magyar nyelven olyan gyűjtemény, amelyben a főszereplők direkt valamilyen szempontból megRédai Dorottya különböztetett csoportokhoz tartozók lennének. Azt látjuk, hogy ellenségesség és kirekesztés van jelen a mai magyar társadalomban. Fontos lenne a gyerekekkel már korán elkezdeni beszélgetni erről a témáról, hogy ne úgy nőjenek fel, hogy lehet bárkit bántani, utálni, és hogy mindenki rossz, aki nem olyan, mint ő. Mivel mi többek között oktatással és irodalommal foglalkozunk, adta magát, hogy jó lenne egy mesekönyv, a megkülönböztetés fajtáinak tágabb keretet adva. Nálunk európai szinten is nagyon alacsony azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy ők már találkoztak melegekkel, miközben arányaiban nézve ugyanannyi meleg van nálunk is, mint bármely más európai országban. Magyarországon a melegek között nagy a rejtőzködés. Nagyon sok meleg fél attól, hogy mi fog történni, ha előbújik: mi lesz 26 CsPM
a családjával, elfogadják-e a munkahelyén, az iskolában, stb. Ezért sok olyan ember, akinek vannak a környezetében melegek, nem tud róluk. Azt mondják a gyakorló pedagógusok és gyermekpszichológusok, hogy kisgyermekkorban még nincsenek jelen a megkülönböztető, kirekesztő érzések, ill. ha mégis, akkor azt valahonnan tanulják: a családból, pedagógusoktól, a médiából, ill. a normatív klisékből, amelyek rögzítik, hogy pl. a királylány ilyen, a királyfi olyan. A királylány magatehetetlen, segítségre szorul, akit a királyfi megment. Így kerek a világ. Egy idő után, ha a gyerek nagyon sok ilyen klisét lát, akkor elkönyveli, hogy ez a norma, és aki ebbe
