Ez már történelem!
Hova tűnnek a gólyák télen? Az utóbbi száz-százötven év tudományos, gazdasági, politikai és oktatási eredményeinek fényében Európában hétköznapivá váltak olyan, korábban ritkaságszámba menő események, mint a béke, a napi ötszöri étkezés, az egészség, a minőségi szórakozás, valamint a világ rejtélyeit szolgáló valódi válaszok megszerzésének lehetősége.
A néphagyományok tömve vannak mende -mondákkal. Hiszen régen még nem állt nyitva az emberek előtt a világűr, az óceánok mélye, nem ismerték a tőlük távoli kultúrákat, a vírusok és baktériumok helyett démonok és rossz erők hozták a betegségeket, az időjárástól tényleg az életük függött. Számunkra hihetetlen módon ki voltak szolgáltatva a náluk hatalmasabb erőknek, amiket varázslatos módszerekkel igyekeztek befolyásolni. Egy a lényeg: a világ, alig két évszázaddal ezelőtt, korántsem volt az a viszonylag barátságos és megismerhető hely, mint manapság. Sokáig például azt sem tudták Európában, hogy hová tűnnek a gólyák télen? Ez egy olyan evidencia napjainkban, amit szinte még az óvodás gyermekek is tudnak. Nem így az őseink! Abban a világban, amiben évekig tartott körülutazni a Földet, még a gólyák költözése is csodaszámba ment. Tudósok generációi próbálták – gyakorlati ismeretek híján – hipotetikus úton, a rendelkezésükre álló ismeretek és hiedelmek segítségével, megoldani a rejtélyt: hová tűnnek a gólyák télen?
Arisztotelész például, az ókori görög tudós, akit évszázadokon keresztül utolérhetetlen szellemi óriásnak tartottak, azt feltételezte, hogy a gólyák, más madárfajokkal együtt, télen hibernálják magukat a tenger mélyén. Mások azt gondolták, hogy a fecskék a mocsarakban a nádat maguk alá gyűrve alszanak téli álmot. Szinte hihetetlen, de még 1703-ban is érvelt egy röplap amellett, hogy a madarak télen a Holdra repülnek! Végül 200 évvel ezelőtt, 1822. május 21én a németországi Mecklenburg városától nem messze elejtettek egy gólyát, amelynek a nyakából egy 80 cm hosszú közép-afrikai nyíl állt ki. Ez a csoda, aminek köszönhetően a madár két kontinenst repült át nyíllal a nyakában, segített a tudósoknak megérteni, hogy merre is járnak a gólyák. Ugyanis akkor már ismerték azt a fegyvert, tehát tudták, hogy honnan származik. Így végre fény derült egy évezredes rejtélyre. A lenyilazott állatot kitömték és ma a Rostocki Egyetem zoológiai gyűjteményében tekinthető meg. Az utóbbi két évszázadban 25 hasonló esetet regisztráltak. Seres László
4
