mások gondolnak rólad?

Mentális egészség

TÉNYLEG AZ VAGY, AMIT MÁSOK GONDOLNAK RÓLAD?

Mindenki találkozhatott már azzal a jelenséggel, amikor olyan szerepet tükrözött vissza számára a környezete, melyet nem érzett magáénak, vagy éppen oly gyakran szembesült a személyéről kialakult képpel, hogy végül már önkéntelenül is kezdett megfelelni annak.

A közvetlen környezetben kialakult negatív vagy éppen pozitív kép befolyásolja személyiségünket. A minket körülvevő emberek ítéletére és elvárásaira támaszkodunk. Ha negatív képet tükröznek viszsza, egy idő után ez az egyén személyiségébe épülehet. „Ha a gyermekeknek túl sokat mondjuk, hogy ügyetlen, a legjobb mozgású gyermek is néhány hét múlva tör, zúz, elejt. (…) Az Énkép – amely a környezet visszajelzései nyomán alakul – beépül a kognitív struktúrák közé, ennek nyomán orientálódik a viselkedés, és ezért őrizni kezdi a maga stabilitását – akár kedvező, akár kedvezőtlen.” (Popper, 1979) A gyermek tudatában rögzülhet magáról egy negatív kép és a későbbiekben már nem is igyekszik kitörni ebből a „rossz gyermek” szerepből.

Mi is ez pontosan?

A Pygmalion-effektus egy láthatatlan, gyakran nem egyértelmű jelenség. Smith, Mackie és Claypool (2016) azt a folyamatot nevezi önbeteljesítő „jóslatnak”, mely során az egyén elvárásai azáltal válnak valódivá, hogy kiváltják az elvárásokat megerősítő viselkedést. A Pygmalion-effektus az életünk számos területén megjelenhet. A kifejezés a görög mitológia egyik inspiráló históriájából

ered. Pygmalion, Kréta királya sokáig nőtlenül élte életét, megvetette a női nemet, de tehetséges szobrászként megalkotta a számára tökéletes női alakot. Alkotása oly élethűre sikeredett, hogy beleszeretett, hús-vér emberként viszonyult hozzá. Olyannyira megszerette remekművét, hogy elvesztette az eszét, ruhát öltött alkotására, ajándékokkal halmozta el. De mind hiába, a szobor nem viszonozta érzelmeit. Aphrodité megszánva szerelmes szobrászát élővé varázsolta Pygmalion remekművét, így a király szerelme beteljesítéseképp nőül vette az eszményi nőt.

Az ókori mítosz máig velünk él

Találkozhatunk vele az iskolapadban, a munkahelyen, minden emberi és segítő kapcsolatban. Biztosan előfordult már az életben Veled is, hogy maga a kedves viszonyulás, pozitív feltételezés, „Meg tudod csinálni, én bízok benned!” jelentett mindent, jobb teljesítményre sarkallt és kiutat mutatott akár egy szorult vagy borús helyzetből, vagy lehetőséget adott egy jobb életre. Több kísérlet is bizonyítja a jelenség létét. 1968-ban Rosenthal és Jacobson kísérlete egy kaliforniai kisváros iskolájában mutatta meg, hogy milyen ereje van a prekoncepcióknak. Az iskola tanulóinak 20%-át véletlenszerűen kiválasztották. A pedagógusokkal olyan eredményeket közöltek, mellyel a kiválasztott tanulók intellektuális kivirágzását predesztinálták. A tanulmány megerősítette, hogy azok a tanulók, akiket „kivirágzóként” ítéltek meg, jobb eredményeket értek el, mint társaik, akik ily módon nem lettek kiválasztva. Tehát, ahogy a kutatások is igazolják, személyiségünket az egyéb más tényezők mellett, a külső visszajelzések is rendkívüli módon csiszolják és alakítják. Társas kapcsolatainkban nagy jelentősége van az építő jellegű visszacsatolásoknak, hiszen általuk fejlődhetünk és még jobban megismerhetjük önmagunkat. Ahogy Danka Bianka a Mindset Pszichológia cikkében is fogalmazott: „Ha szárnyakat adsz neki, repülni fog”.

Burai-Békési Mónika