Az éjszakázás tudománya Egyetlen egyetemistának sem ismeretlen az a szituáció, amikor a nap nagy része már eltelt, és holnap reggel nyolckor van egy ZH - aminek az anyagát még nem tudjuk - vagy egy beadandó határideje. Ilyenkor szokott az lenni, hogy alvás helyett megpróbálunk reggelre végezni a tanulnivalóval, vagy megkíséreljük megírni a befejezetlen házit. Persze azt sem akarjuk, hogy az alvás-deficit miatt rosszul teljesítsünk, szóval hol van a határ? Mikor éri meg fent maradni éjszaka tanulni, mikor jobb inkább kipihenni magunkat? Esetleg a korán kelés a nyerő? Van pót-ZH? Épülős a tantárgy? Csiki
Energiamenedzsment
Kezdjük a legelejétől. Az 1950-es években Nathaniel Kleitman alváskutató vette észre, hogy az ember teste a nap 24 óráját 90-120 perces ciklusokra szereti felbontani, úgynevezett ultradián ciklusokra. Ezek ugyanazok a ciklusok, amik az alvást is különböző fázisokra osztják fel, napközben pedig az emberek éberségi időszakait adják meg. Körülbelül 90 perces időintervallumban egy harangingagörbét követ az ember energia szintje, majd 20 percig regenerálódik az agy; ilyenkor alacsony a koncentrációs képesség, aztán az egész kezdődik újra. Biztosan mindenkinek volt már olyan, hogy egy 1 órás feladat felett 5 órán keresztül ült, szóval érdemes a tanulást úgy időzíteni, hogy az beleessen abba a 90 percbe, amikor van energiánk és akaraterőnk tanulni. Észrevehető és kutatások is alátámasztják, hogy ultradián ciklus
ide vagy oda, egy napra levetítve reggel a legaktívabb az ember, egészen 13:00-14:00-ig. Délutánra kifárad az agy, majd kora este ismét éberebbek vagyunk néhány óráig, amíg el nem kezd készülni a szervezet az alvásra. Ezt a legtöbben a saját bőrükön is érezhetik, hogy délig lényegesen könnyebb koncentrálni, mint délután, még ha a „kajakómát” is kivesszük a képletből. Éjszaka sincs másképp, 20-21 óra elmúltával ismét lelankad az ember ébersége; nem szívesen fektetünk be nagyobb szellemi energiát semmibe sem. Alacsony figyelmi szintnél érdemes olyan feladatokat elvégezni, amik monotonak, nem kívánnak sok gondolkodást, de azért mégis időbe kerülhetnek. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy reggel fogékonyabb az agy újabb információk befogadására, míg az éjszakai tanulás a már megtanult koncepciók memóriába integrálására az ideális.
