Páli Patrícia

End(o)station - Beach body készül

Lélegzem.

Demarkációs vonalon innen és túl ez az egyetlen, mi most összeköt a testem elidegenülten lekapcsolódott részeivel.

Mikor a feje tetejére áll a világ a kizökkent perspektíván keresztül, minden oly furcsán idegen lesz, hogy red flagek hosszú sora lepi el a felleget, hirdetve a folyamatos veszély közelgő jelenlétét.

Van az a pillanat, amikor a talpon álló emberből fejjel lefelé logó ember lesz, amikor tengelye körül megfordulva hirtelen ugyanonnan, de mégis nagyon más perspektívát szemlélve tekint a világra.

Innen nézve Új - Zélandon fejjel lefelé lógva léteztem, talaj - és kontrollvesztetten egy számomra addig ismeretlen perspektívából megélt alien testben.

Azt tudtam, hogy a Föld többi részétől és egymástól is egy világ választja el ezt a helyet, ami tektonikus lemezek állandó mozgásának bizonytalanságán nyugszik, ahol folyamatos a veszély, hogy a most még inaktívan szunnyadó vulkán egyszer csak kitör és mindent letarol. Emlékszem, ott a múzeumban aztán a vulkán kitörést szimuláló szobában miniatűr változatban át is élhettem, hogy milyen, amikor a lábam alól kicsúszik a föld és kontrollvesztetten sodródom csak a testem fölött minden uralmat elveszítve.

Az átrendeződő erőviszonyok okozta bizonytalanságra talán fel voltam készülve, de a folyamatos kétely és félelem uralta korlátokra határozottan nem.

Az egyetlen, amire emlékszem, hogy átlépve Új-Zéland határát, olyan távirati stílusra váltott minden. Olyan szigorú szabályok szerint működő hely ez az elszigetelt kis ország, ahol a kontrollt kezedből kivéve a "Lép. Stop. Tesz. Stop. Cselekszik. Stop lendülettől és gördülékeny létezést kockásan koppanós darabokra felszabdaló mikroszakaszosság menetrendje működik.

Töltsd ki. Stop. Koszos, mosd le. Stop. Jeges út jön. Stop. Mutasd a tachométered nehogy túl vezess. Stop.

Stop. Stop. Stop.

Amolyan finoman burkolt csomagolásba bújtatott tiltások sora volt mindenfelé... a helyen, ahol innen nézve fejjel lefelé lógva léteztem hiszen Budapestnek Új - Zéland az antipodes-e, azaz, ha itt kitartó ásásba kezdek, akkor, ha minden réteget szorgalmasan szétbontogatok, akkor áthaladva a Föld középpontján 180 fokos tengelyem körüli fejre állós megfordulást eszközölve átáshatok egészen a Csendes-óceánig, ahonnan az első elszigetelt szigetcsoport Új-Zéland lesz.

A hely, ami a talpamról tengelyem körül megforgatva a fejemre állított.

A hely, ahol ugyanott voltam, ahol lenni szoktam, de mégis egy világ választott el minden addig megszokottól.

Ahol a demarkációs vonalat átlépve megforgatva tengelyem körül talpam alól a földet kihúzva fejemre állított ez az ismerősen ismeretlen hely.

Én csak arra emlékszem, hogy ez a mindentől elszigetelt hely - minek más anyafölddel nincs már kapcsolata - szigorú szabályokat hozott a hozzá való közeledésemnek.

Egyoldalú szabályoknak kellett megfeleljek, hogy egyáltalán a közelébe mehessek, s megérinthessem felszínét, hogy jelen lehessek.

Mit hoztál magaddal. Stop. Fedd fel csomagod. Stop.

S maradhatott nálam minden, ami szabályszerű volt és landolt a szelektív kukában minden, amiről veszélyt sejtettek az anyaföldre nézve.

Csúszik az út. Stop. Lassíts le. Stop.

Késztetett megfontoltabb menetre az időjárást előre jelző szín kód skála, aminek veszélyt jelző nyila meredeken kanyarodott a rémségeket előre jelző irányba.

Viharos lesz az átkelés. Stop. Jobb, ha nagyon kapaszkodsz. Stop

Rivallt a hirdetmény a Cook - straitnél éppen az óceánra kifutni készülő kompnak az orránál, a kompnál, ami északot és délt, a két összetartozó, de mégis egymástól oly távol álló szigetet összekötötte az összetartozás egységét ezzel megteremtve.

Állj be mögém. Stop. Vihar közeledik ott a hegyi utakon. Stop.

Nem haladhatsz saját utadon, mert az nem biztonságos. Majd én nagy szakértelemmel elguideollak, hogy biztonságosan juss előre. Magadat tapasztalatlanságod folytán ne sodord veszélybe, majd én mutatom az utat és adom a tempót, ott foglak vezetni téged, ahol a legoptimálisabb neked.

Stop. Stop.

Miközben fikció és valóság határán lebegtünk a világ nyolcadik csodájának számító Milford Sound felé, hirtelen a semmiből rendőr lépett buszunk elé tachográf korongot kérve határozott szavakkal magának.

Nehogy törvényt sértsen. Stop. Veszélybe ne sodorja utasait. Stop

Mert biztonságban kell megérkezni a csodás helyre. Még egy csodáért sem szabad megkockáztatni felelőtlen hozzáállással a testi épséget.

Sok van, mi csodálatos az életben, s van, hogy egészen messzire kell utaznia az embernek, hogy rájöjjön, a csoda ott volt testközelben, hogy benne élt egy tökéletesre alkotott csodában.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testemet.

Ahogy minden nap megküzdök vele és érte.

Ahogy a mozgás örömével endorfinban és gyöngyöző izzadságban fürösztöm testemet és lelkemet.

Ahogy a tükörben egy ismerős test köszön vissza, amit a közös munka edzett formássá.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testemet.

Ahogy minden nap meghozok egy döntést, hogy teszek-e érte valamit, vagy egyszerűen veszni hagyom.

Ahogy minden nap lábamra húzom a futó cipőmet és hátat fordítok a lustaságra csábító kanapénak.

Ahogy bőrömön érzem a levegő puhaságát.

Ahogy futás közben megszűnik a világ, s maradok én és a tempósan megtett lépteim.

Ahogy testem tudja a dolgát.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testem.

Ahogy ismerem működését és reakcióját.

Ahogy van benne valami megnyugtató kiszámíthatóság.

"Idegen testben ébredtem"

Volt benne valami csodálatos és megnyugtató, de egy hosszú út után arra ocsúdtam, hogy elvágtak önmagamtól.

A kerek egészen belül magányos sziget-pár lett, tektonikus lemezek földrengés veszélyes, kiszámíthatatlan, folyamatosan a mélyben zajló láthatatlan mozgásával.

Van az a pillanat, amikor a talpon álló emberből fejjel lefelé logó ember lesz, amikor tengelye körül megfordulva hirtelen ugyanonnan, de mégis nagyon más perspektívát szemlélve tekint a világra.

Innen nézve ott a műtőben fejjel lefelé lógva léteztem, talaj - és kontrollvesztetten egy számomra addig ismeretlen perspektívából megélt alien testben.

Azt tudtam, hogy a Föld más részeitől és egymástól is egy világ választja el ezt a helyet, a műtők titkos világa ez, ahova csak ritkán teszi be lábát az ember, de néha megesik, hogy egy hosszú utazás után mégis megérkezik oda.

Emlékszem, ott a műtőben tiszta tudatomnál töltött utolsó pillanatokban miniatűr változatban át is élhettem, hogy milyen, amikor a lábam alól kicsúszik a föld és kontrollvesztetten sodródom csak, a testem fölött minden uralmat elveszítve.

Az átrendeződő erőviszonyok okozta bizonytalanságra talán fel voltam készülve, de a folyamatos kétely és félelem uralta korlátokra határozottan nem.

Az egyetlen, amire emlékszem, hogy átlépve a műtő ajtaját olyan távirati stílusra váltott minden. Olyan szigorú szabályok szerint működő hely ez az elszigetelt kis hely, ahol a kontrollt kezedből kivéve a "Lép. Stop. Tesz. Stop. Cselekszik. Stop lendülettől és gördülékeny létezést kockásan koppanós darabokra felszabdaló mikroszakaszosság menetrendje működik.

Töltsd ki. Stop. Vedd be. Stop. Vedd át. Stop. Mutasd a leleteidet. Stop.

...aztán hosszú téli álommá nőtt alvásomból arra a tényre ébredtem, hogy szebb napokat látott testem hirtelen teljesen amorf formát öltött, egy számomra ismeretlen és idegen alakot.

...a ragtapasz biztonságos távolságot képez köztem és a hegem között, megóvva a szembesülés első pillanataitól, időt adva az újrarendeződés ismeretlen folyamatához.

...mert majd valamikor újra meg kell, hogy ismerkedjek elidegenülten lekapcsolódott testemmel...

Amolyan finoman burkolt csomagolásba bújtatott tiltások sora volt mindenfelé... amit hegem vonala, mint demarkációs vonal képviselt.

A heg, ami a talpamról tengelyem körül megforgatva a fejemre állított.

A heg, ami után ugyan ott voltam, ahol lenni szoktam, de mégis egy világ választott el minden addig megszokottól.

Ahol a demarkációs vonalat átlépve megforgatva tengelyem körül, talpam alól a földet kihúzva fejemre állított ez az ismerősen ismeretlen hely, amit úgy hívok, a hegvonalam alatt meghúzódó elidegenülten lekapcsolódott része testemnek.

Én csak arra emlékszem, hogy ez a mindentől elszigetelt hely - ami nem is oly régen még egységet alkotott azzal, mit testemnek hívtam és tudatos kontrollom alatt tartottam - aminek más anyafölddel kapcsolata nincsen már, szigorú szabályokat hozott a hozzá való közeledésemnek.

Egyoldalú szabályoknak kellett, hogy megfeleljek, hogy egyáltalán a közelébe mehessek, s megérinthessem felszínét, hogy jelen lehessek elidegenülten lekapcsolódott testemben.

Lassíts. Stop. Óvatosan az oldalamra fordulok. Könyökömmel stabilizálom magam, miközben felső lábamat szép akkurátus nyugalommal előre nyújtom és miközben könyökömmel felfelé nyomom felsőtestem, addig lábamat szépen leeresztem a föld felé, hogy biztonságos talajfogást követően egy utolsó lökést adva felsőtestemnek, karizomból ülő helyzetbe küzdjem fel addig fekvő helyzetben pihenő testemet.

Csúszik az út. Stop

Veszélyesen sikamlós utak jönnek.

S sebemet óvva védő enyhén meggörnyedt háttal induljak útnak...

...egy igen megfontolt tempóban kerülve minden megrázkódtatást hozó objektumot.

A körülöttem lévők vigyázzák lépéseimet és rendezik tisztára és veszélymentesre környezetemet.

Szélárnyékukba felsorakozva haladhatok előre, mintegy díszfelvezetést kapva tőlük minden lépésemhez.

Nem hajlongva, nem gyors tempót diktálva, nem manőverezve a környezetemben elfekvő tárgyak és út blokkok között.

Fedd fel a csomagod. Stop.

Nem mindegy mit veszel magadhoz - úgy kint, mint bent.

Enni most legbiztonságosabb a rénszarvas alakú jeget, amihez stílusosan mindent elfedő és sok helyet biztosító túlméretezett ruhaszett passzol. A lényeg, hogy sehol - se kint, se bent - semmi, de semmi ne gyakoroljon túl nagy nyomást a testedre. Semmi de semmi - úgy kint, mint bent, azaz testen kívül és belül - ne akarjon túl nagy nyomást gyakorolni heged uralta testedre.

Nehogy rosszat tegyél magaddal! Stop.

Új hegközpontú testedet nem ismered.

Nem tudod mi lenne számára a legjobb, ezért jobb, ha hegspecialistára bízod!

Dóra keze ment meg az ismeretlen területen elkövetett bizonytalan mozdulatok veszélyt sejtető rémétől.

Dóra keze ment meg attól, hogy önnön magamnak kelljen demarkációs vonal átlépős nyílt támadást indítanom köztem és a hegem között.

Dóra keze ment meg attól, hogy önnön magamnak kelljen a mindent elfedő ragtapasz alá néznem, hogy farkasszemet nézzek közvetlen a sebemmel és mindenfajta taktikai tervezés nélkül átlépjek lekapcsolódott testem idegen területére, hadat üzenve a hegem mögött meghúzódó idegen világnak.

Mert valakinek ki kell mentenie téged a téged a saját testedben rabul ejtő ismeretlen entitás rémséges és ismeretlen hatalma és uralma alól. Mert ami testemtől elidegenülve lekapcsolódott, az magától nem fog visszaintegrálódni - a régi kapcsolati egységet újradefiniálva és egészen új alapokra helyezve van kiút.

Szerző: Rákosi Dóra, a Császárvonal alapító gyógytornásza https://csaszarvonal.hu

10+1 jótanács az első 3 hónapra egy hasi műtét után

A hegszövet egy kevésbé rugalmas részünk, hiszen ő stabilizál - ez a szupererőnk! Viszont gyengéd terelgetésre is szüksége van, hogy műtét után ez a terület is jól elmozdítható legyen, mint a testünk többi része. Amikor hegkezelésről beszélünk, egy dolog lebeg a szemünk előtt: a cél a jó keringés, a jó érzékelés helyreállítása, ezeken keresztül pedig az, hogy a heg területe, a hasunk újra a "mi részünk" legyen.

Az első 3 hónap időszaka a műtét után az alapozásé, ezt nem érdemes átugrani. Utána tudsz tovább építkezni - csak a már stabil alapokra. Ha mindezt egy idővonalon nézzük, tovább vihetjük visszafelé is: számít az is, hogy mit csinálsz, hogy élsz, mennyire vagy aktív a műtét előtt. A gyakorlatban ez annyit tesz: ha tervezett a műtéted, készülj rá, mozogj, tornával, bármivel, amit szeretsz, legyenek mozgásgazdagok a mindennapjaid, gyalogolj, lépcsőzz, guggolj, használd a tested, hisz mozgásra vagyunk kitalálva! Az alábbiakban pedig 10 pontban praktikusan összegyűjtöttük, hova is érdemes helyezni a fókuszt a műtét utáni időszakban.

Kapcsolódj!

A jó kapcsolat sok mindennek az alapja. Igaz ez a hasunkkal-hegünkkel való kapcsolódásra is. Ha műtét után - akár már a kötésen keresztül - ráteszed tenyeredet a hegedre, jó indulás lehet a közös utatokon. Ez azért hasznos, mert ha a műtéti terület kap érintést, az idegrendszer jobban tudja majd irányítani azt a részt. Jelen esetben a hasunkat.

Lélegezz!

Minden egyes légvétel - lassú, mély légzésfelér egy hasűri masszázzsal. Lassan, zárt szájjal, orron keresztül lélegezz néhányat naponta 2-3x.

Mozogj!

Az első pillanattól kezdve. Minden mozgás számít. A torna is és a hétköznapi mozgás is. Számít az, hogy kiegyenesedsz a műtét utáni napokban, a bokakörzés, a fenékemelés az ágyban. Számít a séta a kórházban is, aztán otthon is. A mozgás segít a jó keringésben, ami biztosítja a tápanyagokat a gyógyuláshoz, fájdalomcsillapító hatása is van.

Figyelj a tested jelzéseire, értelmezd azokat!

Mozgás közben is figyelj magadra: amit csinálsz, az jólesik vagy fogszorítva megy? Találd meg a középutat, ami előre visz. Az, hogy picit húzódik, vagy kellemetlen érzetek jelentkeznek, az belefér egy műtét után. Az is lehet, hogy egyik nap tele vagy erővel, lendülettel, a másik nap pedig kevésbé van kedved tornázni.

Masszírozd!

Ahogy leestek a sebek a hegről, teljesen zárt, nem nedvedzik sehol, el tudod kezdeni a hegmasszázst. Lehet a heg körül messzebbről kezdve, bátorságot gyűjtve, lassan közelítve, ha így neked komfortosabb. Ez finom, simító mozdulat, nem erős fogás.

Beszélj róla!

Sorstársakkal, vagy szakemberrel, vagy családtaggal, barátokkal. Találd meg az embered, vagy kezdj el írni, magadnak, ha úgy érzed, ez jobban esik. Nem gondolok feltétlen mélyvízbe ugrásra, inkább hagyd, hogy az egész eseménysor, a megélések átfolyjanak rajtad a maguk ütemében.

Fokozatosság

Mindenben. Ne viszonyítsd magad másokhoz, és ne siettesd a folyamatokat. Csak biztos alapokkal lehet haladni, a lépcsőket egyesével véve.

Tápanyag

Fontos, hogy mit viszel be. Abból építkezik a tested, a heged is. Minél kevesebb a gyulladás a testedben, annál jobban tud a jó minőségű heggyógyulásra koncentrálni. Józan ésszel válogasd, mi kerül a tányérodra! Nézd meg, eddig mit, hogyan ettél, mi az a változás, ami belefér az életedbe ezen a téren, haladj apró lépésenként. A folyadék (víz), a rost- és a fehérjebevitel kiemelkedően fontos. Cink, D-vitamin, kollagén, glutamin a hívószavak még.

Wc-helyzet

Műtét után főleg, de ettől függetlenül is, sokat segíthet egy fellépő a lábunk alá kakilás közben. Így ellazul egy izmunk a végbél környékén, nem kell nyomás ellen préselni a székletet. Próbáld ki!

Türelem

A gyógyulás nem feltétlen egyenes vonalú. Nem vagyunk gépek. Sok minden hat ránk közben, a testünk részei nem függetlenek egymástól, minden összefügg. Az idegrendszeri egyensúlyunk, a mozgás, a táplálkozás, a környezetünk, a szociális hálónk...

Relax

A műtét maga - és az azt megelőző helyzet -, illetve az életvitelünk is az idegrendszeri egyensúlyunkban okoz kilengést, inkább a "harcolj vagy menekülj" van porondon, mint a lassulós, lenyugvós részünk. A bolygóidegünk ennek a lassulós részünknek a fő karmestere, érdemes ápolgatni, ingerelni, dúdolással, gargalizálással, jógázók "ohm"-jával, mély légzésekkel!

Viharos lesz az átkelés. Stop.

Nem érheti víz testemet míg újra beach bodyvá nem formálom, amíg a világ előtt fel nem vállalhatom.

Nem záporozhat hegem felé sem víz, sem gyorsan pergő érzés és gondolat, mert most óvni kell, hogy gyógyuljon...

Testem elidegenülten lekapcsolódott hegközpontú életformát alakít ki magának. Időt, energiát és sok - sok figyelmet követel meg magának... mert gyógyulni akar.

Hagyom most, hogy gyógyuljon a test, hogy aztán lelkem is gyógyulhasson.

10 szétvágott és 3 összevarrt réteg.

Cukorvarratokkal összeöltött új életem...

10 rétegben szakadt szét a testem, s 3 rétegben lett újra összeöltve.

De mi ennek a 10 rétegnek a valódi története nekem, élő és lélegző embernek?

Hogy jutott el oda a lelkem, hogy testemet felhasználva egy betegség formájában adjon hangot fájdalmának?

Hány rétege van a betegségemnek testet adó lelki fájdalmamnak?

Mit kell szétvágni majd újra varrni sok rétegben, hogy minden seb begyógyulhasson?

Cipőfűzős futócipőmet egyszerű bebújós cipőre cseréltem, hogy abba csak belebújtatni kelljen lábam, ami szapora léptek helyett csak enyhén púposra görnyedt hátú testemet viszi lassan megfontolt sétára... valahova előre.

Egyedül csak az idővel tudok most versenyt futni, mielőbbi gyógyulásom érdekében.

...de mennyi idő adatott meg testemnek, hogy erőre kapjon, s hogy lelkem gyógyulásának teret adjon?