Issuu on Google+


Magyar Nemzeti Bank (Látogatás a pénz birodalmában) Egy bank belső világa, a benne folyó tevékenység mindig izgalmas téma, ami nem is csoda, hiszen itt minden a pénzről szól, amit mindnyájan szeretünk. Bár egyesek szerint a pénz nem boldogít, de nem árt, ha jó sok van belőle. Egy régi dalszöveg pedig így szól: "Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. A másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal." Mielőtt bemegyünk a nemzet bankjába, nem árt néhány fogalmat felidézni. Sokat hallottunk már a „fiskális” és a „monetáris” pénzügyi politikákról. Mit is jelentenek ezek? Nagyon leegyszerűsítve a fiskális politikát a mindenkori pénzügyminisztérium irányítja a költségvetésen keresztül, a monetáris politika befolyásolása a Nemzeti Bank feladata, melynek legfőbb eszköze a mértékadó kamatszint meghatározása. (jegybanki alapkamat) A két politikának egymással szoros összhangban kell működni. Természetesen, a fentieken kívül még számos eszköz áll rendelkezésre a gazdaság irányítására. Az MNB-nek kizárólagos joga van a bankjegy- és érmekibocsátásra, s ezen keresztül egyedül ez az intézmény szabályozhatja a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Védi a nemzeti fizetőeszköz értékállóságát az árfolyampolitikán, valamint a deviza- és aranytartalék képzésén keresztül. Az arany pénzfedezetként történő alkalmazása megszűnt, ennek ellenére sok állam devizájának fedezetéül napjainkban is tartalékol aranyat. Árfolyamát a kereslet és a kínálat határozza meg.


A Magyar Nemzeti Bank főépülete Budapest jelentős építészeti emlékei közé tartozik. Az eredetileg is jegybanknak készült épületet 1905 tavaszán adták át az akkori megrendelőnek, az Osztrák-Magyar Banknak. Az építész, Alpár Ignác, kiváló munkát végzett, a legmesszebbmenőkig figyelembe véve a jegybanki munka sajátos követelményeit. Minderről mi sem tanúskodhat jobban, mint az, hogy a ház máig a jegybanknak ad helyet, miközben az épített örökség lehető leghűbb formában maradt fenn.


Sajnos az épület, érthető okokból csak kivételes alkalmakkor látogatható, de a modern látogatóközpontban megismerhetjük a pénz történetét.

A kiállításon megtekinthetjük a pénznek, mint fizetőeszköznek a történetét, láthatjuk, hogy az ember a történelmi fejlődés során, folyamatosan kereste a nehézkes cserekereskedelem egyszerűsítésének lehetőségét, hiszen ki tudná megállapítani, hogy egy tehén hány pár csizmát ér, különösen, ha csak egy párra van szükségem, mekkora részt kell levágni a tehénkéből. A cserék lebonyolításának eszköze volt só-tégla, teatégla, kenguru fog, majd kaori kagyló.


A sokféle árupénz közül a csere feltételeinek leginkább megfelelő tulajdonságai miatt előbb-utóbb a nemesfémek, azok közül is elsősorban az arany és az ezüst vált általánosan elfogadottá. A nemesfémekből készített pénzérmék egyszerűbbé tették a kereskedelmet, hiszen az érmékkel ki lehetett fejezni a különböző áruk értékét.


Természetesen itt is adódtak nehézségek, ezt szó szerint is vehetjük, hiszen az arany még az ólomnál is nehezebb, tehát nagyobb mennyiségű érme szállítása nem volt egyszerű. A megoldás a papírpénzek bevezetése volt. Eleinte a kereskedők adtak ki váltókat a fizetési ígéretük hitelesítésére, később a bankok bocsátottak ki ezeket és innentől bankjegyeknek neveztek. Az ország fizetőeszközének egységesítésére végül az állam vette kézbe a bankjegykibocsátás egyedüli jogát. Lényeges volt az államnak az a garanciavállalása, hogy a bankjegyek nemesfémre válthatók át. Innen származik az angol pénz neve is: Az angol font ('£') az a pénzegység volt, mely egy ún. bástya-fontnyi valódi ezüstöt ért – ezért hívják az angol pénzt Font Sterlingnek (angol: „valódi”). Ez az aranyszabvány rendszere a világon csaknem mindenütt elterjedt és legtovább az Egyesült Államokban maradt fenn, 1971-ig. Magyarország ezeréves pénztörténetét az MNB ötvenezer darabos bankjegy- és érmegyűjteményére alapozva tárja a látogatók elé. A gyűjtemény legjelentősebb értékei között szerepelnek a középkori magyar pénzverés emlékei, az első magyar király, Szent István Lancea Regis feliratú ezüst dénára, Károly Róbert, Nagy Lajos arany- és ezüstpénzei, Mátyás király aranypénzei, Székely Mózes 5 dukátosa, erdélyi 10 dukátosok, II. Rákóczi Ferenc fejedelem rézpénzei. A papírpénzek közül említhetjük a Kossuth-bankót, a korona- és a pengőbankjegyeket, a forint összes hivatalos változatát a bankjegytervekkel együtt.


A forint a nevét Firenze városáról kapta. Ennek a pénznek a latin neve ugyanis florentinus, azaz „firenzei” volt, és ebből származik többek között a magyar forint neve is (régi alakja: florint). Az elnevezés az olasz fiorino, illetőleg fiore, vagyis virág jelentésű szóra utal. Az Anjouk a firenzei liliom képét verették pénzeikre. Erre a virágdíszes korszakára emlékezik a mi forintunk neve is.


A kiállításon láthatunk korabeli, arannyal telezsúfolt páncélszekrényt, és régi katonai zsoldszállító ládát is.


A játékos kedvű látogatók különleges mérleget is kipróbálhatnak, amelyre ráállva a látogatók megtudhatják, testsúlyuk hány millió Ft-ot ér aranyban, forintban, euróban. Egy igazi aranyrúd megemelésével azt is megtapasztalhatják, hogy a filmekben zsáknyi aranytömbbel menekülő tolvajok vagy erőművészek, vagy nem aranyból készült, amit elloptak. Egy aranyrúd súlya ugyanis több mint 10kg. Ha jól válaszolsz a pénzzel kapcsolatos különféle kérdésekre, akkor nem mondhatod, hogy a tudásod egy fabatkát sem ér.

Ha elfogyott az aprópénzed készíthetsz magadnak néhány tallért.

Nézzünk meg egy videót a látogatásról: http://www.youtube.com/watch?v=kYrsiHb88YE

2013 Február



A pénz beszél