Scandinavia

Ahol a földkerekség fáradtan véget ér, ott élnek a vikingek

Vincze Péter Antal

Skandinávia a vikingek őshazája, egy régió Észak-Európában. A „Skandinávia” kifejezés alatt általában Norvégia, Finnország, Svédország és Dánia országokat értjük, de egyes értelmezések szerint Izland is ide tartozik. Nevét a déli részén található Skane tartományról kapta.

Személyes élményeim alapján összeállított útikönyvem ajánlom minden érdeklődőnek, akik szeretik ezt a különleges világot vad szépségével, égbenyúló sziklaszirtjeivel, füstölgő vulkánjaival és meglepően dús vegetációval. Az északi fény vibráló zöldes fényével tarkított hosszú, hideg telek depressziós sötétsége félévente váltakozik a teljes napvilággal.

Az itt élő emberek örökös harcot folytattak a természet erőivel a fennmaradásukért, a megélhetésükért. Ez persze nem gátolta őket a szomszédos törzsekkel, majd országokkal vívott szinte állandó háborúkban. Az északi országok történelme már a kezdetektől összefonódott.

De, kik is voltak a vikingek?

Nem beszélhetünk egy egységes nemzetről, a viking szó eredetét többféleképpen származtatják, de a legvalószínűbb, hogy a vik(öböl) szóból keletkezett, mivel öbölmenti emberek voltak.

A viking törzsek maguk választották a vezetőiket a vér vagy a tett jogán. Sokrétű navigációs eszközökkel rendelkeztek és emellett kitűnő hajóépítők és vakmerő felfedezők voltak. Kezdetleges iránytűik mellett az utazásokhoz hollókat is vittek magukkal, melyek szárnyra kapva, a legközelebbi föld felé repültek. Már jóval Kolumbusz előtt kikötöttek Amerika partjainál.

Külön érdekesség, hogy a sagák (skandináv mondavilág) szerint a vikingek egyik amerikai útján részt vett egy Tyrker nevű ember, aki valószínűsíthetően magyar volt, hiszen ebben a korban a magyarokat is türköknek nevezték Európában.

A vikingek hódításait a felfedezések mellett egyfajta gazdasági kényszer is motiválta. A skandináv tájak zord szépsége mellett, a kevés művelhető föld miatt gyakori volt az éhínség. Előfordult, hogy a lánycsecsemőket meg sem tartották, ezért nemsokára jóval több volt a férfi, mint a földterület és a feleségül vehető nő. A viking szó hallatán az ember képzeletében félelmetes öltözékű, vérszomjas, vad harcosok hajói jelennek meg. Az elrettentést fokozó kétszarvú sisakok azonban a valóságban nem léteztek, a történetírók szerint Wágner operáinak jelmeztervezője találta ki, a skandináv utódoknak annyira megtetszett, hogy futball mérkőzéseken ezzel riogatják az ellenfél szurkolóit.

Kalandozásaik során vikingek hatalmukba kerítették Észak-Franciaországot, Angliát és Írország nagy részét és eljutottak a mai Ukrajna területére is. A történészek által vitatott, hogy a vikingek közül került ki a későbbi Orosz Birodalom első cári dinasztiája a Rurik dinasztia.

A skandináv országok évszázadokon keresztül háborúztak egymással, mára beköszöntött a béke és a jólét, mint tudjuk még a Mikulás (Santa Claus) is itt telepedett le Lappföldön, északi sarkkör vidékén. A szinte érintetlen természet és az aurora borealis csodája csábítja a látogatókat.

Finnország Helsinki, a finn főváros Helsinki, a Finn-öböl partján fekvő város, az európai kontinens legészakabbra fekvő fővárosa, a helyiek nyelvén Helsingin. Lakossága alig éri el a hatszázezret.

A „Balti tenger leányának” is becézik a várost. A város történelme nem túl régmúltra tekinthet vissza, I. Gusztáv svéd király alapította a Vantaa folyó torkolatánál, a rivális Hansa város, Tallinn ellensúlyozására.

A városalapítás nem volt túl sikeres, a kis városkát sokáig szegénység, betegségek és harcok sújtották. 1643-ban a város a jelenlegi helyére, délebbre költözött, biztonságosabb és kényelmesebb kikötőt nyújtva a hajósoknak.

Helsinki stratégiailag fontos ponttá vált a környék svéd-orosz, német-balti háborúi miatt. A svédek és az oroszok többször is elfoglalták egymástól a várost.

1748-ban a kezdték el építeni a svédek a Helsinki előtti tengerrészen a Suomenlinna, "az észak Gibraltára" erődszigetet, mely nagyban javított a város biztonságán.

Később Finnországot a győztes Oroszországhoz csatolták, mint független Finn Nagyhercegséget. I. Sándor orosz cár 1812-ben Turku helyett Helsinkit tette meg a Finn Nagyhercegség fővárosául, a svéd befolyás csökkentése érdekében. A belvárost neoklasszicista stílusban építették újjá Szentpétervár mintájára.

A város sok apró félszigetre, szigetre tagozódva szinte tenger része, egyfajta természetes bejárat a tengerből az „ezer tó” országába.

Már gyermekkoromban kedvenc városommá vált, hiszen itt nyerték sportolóink a legtöbb, szám szerint 16, olimpiai aranyérmet 1952-ben, és itt élt a finn csodafutó, Paavo Nurmi is, akinek még életében szobrot emeltek, és operát is írtak a tiszteletére.

A kép hátterében látszik az Olimpiai stadion, a magyar sikerek színhelye. A stadion mellett találjuk a híres finn zeneszerzőről, Sibeliusról elnevezett parkot. A 600 rozsdamentes acélcsőből készült műalkotás nem aratott osztatlan sikert. A látogatók Sibeliust hiányolták, ezért az alkotó utólag odabiggyesztette a zeneszerző fejét is.

Sibelius a finn nemzeti zene atyja, Finlandia című szimfonikus költeménye, a finn függetlenségi törekvések jelképe, Finnország második nemzeti himnusza lett.

A lakosság döntő többsége az evangélikus egyházhoz tartozik. Helsinki egyik legszebb épülete, a Székesegyház, melynek lépcsőjéről gyönyörű kilátás nyílik a városra. A belső kialakítás, a vallásra jellemzően, meglehetősen puritán. A székesegyházat végül 1852-ben szentelték fel. Csak egy kupola készült el, mert attól tartottak, hogy a 83 m magas torony súlyát a falak nem bírják el, ezért négy kis tornyot emeltek a falak megerősítésére. A harangok a torony helyett a bal oldali pavilonban kaptak helyet.

A templom előtt áll a finneknek is igen kedves II. Sándor “minden oroszok cárja” kikötő felé néző szobra, aki egyike volt azon kevés orosz uralkodóknak, akiket a finnek szerettek. /a fején lévő sirály nem része az alkotásnak/

Az Elnöki Palota eredetileg só-raktár volt, a gyönyörű épületet 1837-ben vette meg Helsinki városa, és cári palotává alakították át. Itt tartották az országgyűlés megnyitó ünnepségét, amelyen az akkori kormányzó képviselte a cárt.

A Sziklatemplom, (Temppeliaukion kirkko), a modern finn építészet egyik legérdekesebb alkotása. Eredetileg egy parkolót terveztek ide, de a munkálatok közben gránitfalakba ütköztek és kihasználva a természeti adottságot, a Suomalainen testvérek megépítették a kitűnő akusztikájú Sziklatemplomot.

A város másik ékessége, hatalmas sziklatömbre épített Uszpenszkij székesegyház, hagymakupolás tornyocskáival, mely Észak-Európa legnagyobb ortodox temploma.

Az építési költségeket teljes egészében adakozásokból fedezték, II. Sándor cár 20 000 rubelt ajándékozott a templom építésére.

A Kauppatori, Helsinki legendás piactere Tavasztól őszig óriási a forgalom, az árusok kis pavilonokban vagy csak egy asztalkán kínálnak, frissen sült finomságokat, friss élelmiszereket és jellegzetes ajándéktárgyakat. A szabadtéri kávézókban finom húsos tésztákat (lihapiirakka) és süteményeket is kóstolhatunk. Itt található, a jellegzetes, vörös téglás vásárcsarnok, melyben finom tengeri herkentyűket, és más különlegességeket kínálnak eladásra, és helyi fogyasztásra egyaránt.

A piactér mellett láthatjuk Helsinki jelképét, Havis Amanda szökőkútját.

A pályaudvar főbejáratának két oldalán két óriás áll, kezében gömb alakú lámpatesttel. Ez a látvány is egyik jellegzetessége Helsinkinek.

Helsinki sok érdekességet és szépséget kínál a látogatóknak, de javasolt a nyári időszakra ütemezni az utazást, mert a -10-15° C hőmérséklet jelentősen csökkenti az érdeklődést.

Lappföld Lappföld, Finnország egyik tartománya, de a teljes Lappföld négy országra kiterjedő földrajzi terület.

Lappföld éghajlata a Golf-áramlat által szabályozott kontinentális, jellemzően havas telekkel és egészen meleg nyarakkal. Az évszakok váltakozásai meglehetősen nyilvánvalók és erőteljesek. Az évszakok: tavasz, nyár, ősz, kaamos (téli alkony) és kb. 6 hónap tél. Januárban ½ 10 körül kezd világosodni, és délután 3 óra után már alkonyodik. Ez az időszak nem ajánlott a depresszióra hajlamosaknak.

Rovaniemi Lappföld fővárosa, és egyben legnagyobb városa az északi sarkkör mellett, a Kemijoki és Ounausjoki folyók találkozásánál. Kiterjedésre, Európa 12. legnagyobb városa, alig 60 ezer lakossal. A város a II. világháború ütközőzónájában volt, és a váltakozó irányú támadások, szinte porig rombolták. Ma, hatalmas erdőkkel körülvett, modern, egyetemi várost találunk, lüktető kulturális és sportélettel.

Ha megérkezel Rovaniemibe, a repülőtérről kilépve, ez a gyönyörű kép fogad.

A Rovaniemi szót a számi nyelvből eredeztetik. "Roavve" számi nyelven dombot jelent, vagy régi tűzrakóhelyet. A települést a finn Lappföld szíveként hirdetik, bár inkább a Lappföld kapujának mondhatnánk, mert a várost átszeli az” Artic circle”, az északi sarkkör. Érdemes ellátogatni az Arktikum Múzeumba, ahol az egyik kiállítás Rovaniemi történetét és lakóinak életét, eszközeit, valamint a rénszarvas-tenyésztés körülményeit mutatja be. A másik kiállításon a tájék élővilágát, természeti érdekességeit fedezheted fel, interaktív módon. Egy helyen egy eltévedt turistát kellet kivezetni a hómezökről, ami olyan jól sikerült, hogy feliratkozhattunk az alkalmi dicsőségtáblára is.

Ugye milyen szelíd, szinte a kezedből eszik (vagy a lábadból)

Az északi fény Ezen időszak érdekes jelensége a sarki fény (Aurora Borealis vagy Northern Lights).

A legenda szerint ilyenkor tűzróka halad át az égen, és nyomában különleges, színes csillagpor keletkezik.

Mondják, hogy amikor sarki fény tündököl az égbolton, a nők nem mehetnek ki kendő nélkül, mert e különös jelenség a hajuknál fogva azonnal elragadja őket.

A múzeumban látványos bemutató keretében gyönyörködhetsz ebben a különleges természeti jelenségben. Januárban és februárban látható leginkább tiszta égbolt és kisebb-nagyobb napkitörés szükségeltetik a fényjelenséghez, ami tulajdonképpen egyfajta elektromágneses sugárzás. A szállodákban, külön kérésre „északi fény” ébresztőszolgálat működik.

Santa Claus Village Minden év december elején, közeledve a Mikulás naphoz, jelentősen megélénkül a sarkköri főváros élete.

Rovaniemi elsődleges turistacélpontja, a Télapó falu, ahol a Mikulás, vagy ahogy itt nevezik, Joulupukki, előzetes bejelentés alapján fogadja a látogatókat. Készítenek rólad közös fotót, videót a nagyszakállúval, aki készségesen igazolja, hogy tagja lettél az Északi Sarkkör Klubnak. Természetesen közben sűrűn kell a kasszához járulnod. Az egész egy óriási giccsparádé, a gyerekek örülnek, visonganak, a szülők meg fizetnek, de mindenki jól érzi magát, és ez a lényeg. Csak ne lenne olyan hideg! A téli időszakban a várható nappali csúcshőmérséklet -15 és -30° C között van.

A finnek nagyszerű üzleti érzékkel keltették életre az örök hó birodalmában élő, a jó gyerekeket, /és a rosszakat is/, megajándékozó Mikulás figuráját, építettek számára egy mesébe illő palotát, és elnevezték Joulopukkinak.

Mit gondolsz, mi volt előbb, a sarkkör kijelölése, vagy a Mikulás? Igazad van ez nem a 100 ezer Ft.-os kérdés, még telefonos segítség sem kell hozzá, hogy tudjuk a

Mikulás legenda és a Mikulásfalva egy nagyszerű Télapó marketing. A legenda újjászületett, de semmi köze az eredeti Szent Miklóshoz, aki a mai Törökországban élt, és ott viszonylag kevés a rénszarvas. A téli időszakban több Joulopukki hasonmás is járja a világot, hozzánk is minden évben ellátogat egy.

A rénszarvasok Lappföld szimbóluma, a természeti környezet szerves része, a rénszarvas. A rénszarvasok az időjárásnak megfelelően változtatják legelőiket. Tavasszal és nyáron főleg a mocsaras területeken vannak, ősszel a fenyveseket szeretik jobban.

A nyár folyamán szénát és füvet, valamint a bokrok leveleit eszik, télen, pedig a fenyőerdőkben található zuzmó és moha a fő táplálékuk.

Kb. 200 ezer rénszarvas él Lappföldön, többnyire ridegtartásban, hatalmas farmokon. A tulajdonosok az állatok fülén elhelyezett speciális jellel tudják azonosítani őket.

A tenyésztés és a hasznosítás tudománya apáról fiúra száll, bár a mai felnőttek panaszkodnak, hogy a fiatalokat már nem érdekli ez a munka.

A rénszarvas a megélhetés alapja: élelem, ruházat, szállítóeszköz, és nem utolsó sorban a turisták kedvence.

Mi is kipróbáltuk a rénszarvasszánkózást, kicsit izgultunk, de megnyugtattak, hogy ezek jámbor állatok, és „turistfriend” beállítottságúak. Indulás előtt elmagyarázták, hogyan kell irányítani a szánt. Mi másodiknak indultunk, és az addig egykedvűen álldogáló „süsü”, őrült vágtába kezdett, hiába próbáltuk a gyeplővel visszafogni.

Eleinte abban reménykedtünk, hogy csak az előttünk indult szánt akarja utolérni, de megkergült szarvasunk mindenáron előzni akart, megrémítve ezzel a másik szán utasait is, mivel a fák között csak egy nyomtáv volt. A legveszélyesebb rész, egy

külső kanyarnál volt, ahol a szánkónk, a rally versenyeken látott módon „ broadside-” olt és féltünk, hogy legurulunk a domboldalról.

Mikor az őrült rohanás után visszaértünk, a” fenevad” újra felvette a bamba pofát, és úgy álldogált mintha mi sem történt volna. Később a tulaj megemlítette, hogy ez a Forma-1-es versenyzője.

Hősies helytállásunk elismeréseként, 5 évre érvényes rénszarvasszán vezetői igazolványt kaptunk.

A hatalmas farmok az állattenyésztés mellett a népi építészet, ruházkodás, a tradicionális használati tárgyak továbbélését is biztosítják.

Mint említettem a rénszarvasokat tenyésztik, tehát van tulajdonosuk, vadászni csak a ló méretű jávorszarvast lehet.

Aki elsőre kitalálja, hogy a képen lévő kis házikó milyen célt szolgál, az méltán pályázhat kreatív igazgatói címre, vagy már járt Lappföldön. Nem, nem madáretető, ez a lappok energiatakarékos mélyhűtője, itt tartják a fagyasztott húsokat.

Vannak helyi vadásztársaságok, melyek tagjai szinte minden vadon élő állatot puskavégre kapnak és elfogyasztanak, sőt feldolgozzák szaláminak, vagy kereskedelmi forgalomba nem kerülő konzervnek.

Amikor Finnországban élő fiunkat a finn kislány szülei megkínálták medvehússal, a kérdésre, hogy milyen íze van a Papa azt válaszolta, hogy olyan, mint a hódnak.

Világos, nem? Vadásznak még borzra, hiúzra, farkasra, hófajdra, de mondhatnám azt is mindenre, ami az erdőben él és mozog.

A rozsomák / Wolferine/, ez a kisebb medvéhez hasonló állat még az emberre is veszélyes. Mi torkosborz-ként is ismerjük.

A népviselet Lappföldön mindennapos ruha a népviselet. Az égitestek színeit jelképezi, mert a számik a nap és a hold lányainak, fiainak tartják magukat. A lappok népviseletére sárga-kék-piros összeállítás a jellemző.

A finn gasztronómia Egy mondás szerint a lapp ember egynapi tápláléka: egy szem krumpli, egy szál répa és egy rénszarvas.

A rénszarvasból készült ételek, felvágottak, füstölt áruk, megtalálhatóak szinte minden étterem választékában, de tengeri, illetve tavi nép lévén rengeteg halféleség is kerül az asztalra.

Korábban a finnek sós ételeket ettek, de az egészség-megőrző programjaik száműzték a sót és az egyéb fűszereket is az ételekből, ezért bátran mondhatjuk, hogy a macesz egy túlfűszerezett étel a rénszarvas steak-hez viszonyítva.

Rénszarvaspörkölt Az összegyűjtött bogyókból, édes likőröket készítenek, de a férfiemberek inkább vodkát isznak.

Sokféle füstölt halat fogyasztanak hidegen, a kylmäsavustettu lohi, hideg, füstölt lazacot jelent. A füstölésnek egyébként nagy hagyományai vannak, rengeteg füstölt húsfélét is kínálnak, a palvikinkku füstölt sonkát jelent.

Készítenek kisméretű húsgolyókat, / lihapullat / ,melyek alapja marha-, sertés- vagy rénszarvashús, illetve ezek keveréke, amit tejjel átitatott zsemlemorzsával és finomra vágott hagymával kevernek össze, de készítik medvehúsból is. Én az utóbbit kóstoltam meg, szerintem jellegtelen volt, de lehet, hogy csak a magyaros fűszerezés hiánya miatt.

Garnírungnak különleges füstízű krumplit kínálnak, ami isteni finom. A desszerthez előszeretettel használják a mocsári hamvas szedret. Jók a finn sörök a Karhu sör szaunázás után ajánlott. A rénszarvas minden részét hasznosítják, az egyik étterem jurta alakú különtermének mennyezet borítása rénszarvas bendőből készült.

A toaletteknél alkalmazott jelképek lehetetlenné teszik a tévedést.

Egyéb érdekességek Az északi emberek számára az eszkimó szó, sértő, ez egy rájuk ragasztott név, melynek jelentése „nyers húst evő”. Ők, Inuit-nak nevezik magukat, a szó jelentése „emberek”.

A havat nem próbálják meg sóval felolvasztani, egyszerűen a havas, jeges úton közlekednek, de még a bicikliken is szöges gumi van. Egyébként a -20 fokban vidáman bringáznak, nekünk meg le akart fagyni az arcunk.

A házak, üzletek elé kis lámpácskákat, mécseseket tesznek, melyek egész nap égnek, hiába, kell egy kis pótfény a téli sötétségben. A gyerekjátékok kint vannak a házak előtt a hóban, ott várják a tavaszt.

Néhány helyi közlekedési tábla:

A vidék nyáron még gyönyörűbb lehet, de most a téli Rovaniemi képével búcsúzunk Lappföldtől.

A jégbezárt város

Nyár Lappföldön Lappföldre gondolva, képzeletünkben mindig havas tájak, kutyaszánok, jégkunyhók és rénszarvasok jelennek meg.

A többméteres hó általában május végére olvad el jelentős árvizeket okozva, hiszen itt, Rovaniemiben egyesül a két nagy folyó, a Ounasjoki és a Kemijoki.

De milyen az élet a nyári hónapokban a Sarkkörön?

A természet megújulása errefelé robbanásszerű, hiszen kevés az idő. Az egész táj a zöld különféle árnyalataiban pompázik. A hőmérséklet gyakran még a 20°C-t is meghaladja, az emberek örülnek a jó időnek.

Esténként megtelnek az éttermek, a városban sokan sétálnak élvezve, hogy a nap nagyon későn megy le. Tegyünk egy sétát a folyóparton, ahol sok kis sziget és több holtág várja a kirándulókat és a pihenni vágyókat!

Kirándulás az Oulanka Nemzeti Parkba Az Északi-sarkkör déli oldalán fekvő, az orosz határon is áthúzódó, érintetlen rezervátum. A hatalmas erdőkkel borított vad vidéken, kanyonok, zuhatagos hegyi folyók völgye felett átívelő függőhidak, kisebb-nagyobb vízesések és meredek szurdokok váltogatják egymást.

A Nemzeti Park igazi turistaparadicsom, a Medve-ösvény, pedig a leghíresebb túraútvonal, melynek a nagy köre 80km. a kisebb pedig 12 km. hosszan kanyarog.

Pieni Karhunkierros Trail (Small Bear Trail) – a kis Medve ösvény bejárata.

Az ösvény a Juuma parkból indul.

Az igényesen kialakított erdei út az Oulanka folyó mentén vezet. Az árnyékos ösvényre fénycsíkokat vetít a magas fák koronáin átszüremlő napsugár. Az erdőben, a nyílt területeken különleges virágokat, gombákat láthatunk, hallgatva a madárcsicsergést, melyet időnként elnyom a folyó zúgóinak sistergő hangja. Mégis, az erdő neszezése mellett szinte tapintható a csend.

A kanyon természeti szépsége, a folyóvölgy fölé hajló erdős lejtők és a vöröses sziklafalak alatt habzó folyó, a nemzeti park legszebb látnivalója. Az erdei ösvény meredekebb részeit falépcsőkön mászhatjuk meg, a szurdokokon függőhidak ívelnek át. Egy tisztásra érve, rendezett tűzrakóhely fogad, a fedett fáskamrában előkészített fahasábokkal, fejszével, kissé távolabb erdei illemhellyel.

Itt meg lehet pihenni egy kicsit és megkóstolni a finn módra készített kávét.

A finnek rengeteg kávét isznak, napi 7-8 adag legalább a norma. Kirándulásunk alkalmával, vadnyugati módon a folyóból merített vízből, szabad tűzön, feketére égett főzővel készült a kávé. A forró vízre finn kávéport szórnak, majd némi várakozás után, „megijesztik”. Mit jelent ez? A habzó kávét néhányszor odacsapják az asztalhoz, és a zacc ijedtében az aljára merül. Így már iható a nomád kávé.

Test-lelki kikapcsolódás egy „mökkiben” Minden finn ember vágya, hogy legyen egy „mökkije”, azaz egy kis nyári lakja, ahová el tud menni egy kis szellemi feltöltődésre.

A mökki a természet közelségének jelképe, a finn ember itt érzi szabadnak magát.

Ezek a „kis házikók” általában rönkfából készülnek, a nagyobb ház mellett mindig találunk egy kisebbet is, ez a szauna, melyből egy kis ösvényen szaladhatunk le a tóhoz. A mökki 6-8 fő részére kényelmes elhelyezést biztosít, a jól felszerelt nappali mellett két szoba, és tetőtér is tartozik hozzá. Természetesen van fürdőszoba is egy belső szaunával. Itt lehet igazán élvezni a csöndet, és csodálni a természet színeit.

A finn szauna Az köztudott, hogy szinte minden házban és lakásban van szauna. A finn szaunázási módszer nálunk úgy honosodott meg, hogy rákvörösre hevítjük a testünket a forró gőzben, majd beleugrunk a hideg vízbe, és ha túléljük, akkor nagyon egészségesek vagyunk. Mit is mondanak az orvosok minden strandidény

előtt? „Felhevült testtel ne ugorjunk bele a hideg vízbe, mert szívbénulást kaphatunk!” Természetesen vannak edzett, sportos emberek, akik fokozatosan hozzászoktatták magukat ehhez a sokkhatáshoz.

A finnek nagy része nem ezt teszi, főleg a sarkkörön. Ha a farkasordító hidegben, csontig átfagyva hazaér, akkor az első dolga, hogy a szaunába menjen egy kicsit kiolvadni, tehát a sorrend fordított. Így néz ki egy igazi finn mökki és a hozzá tartozó különálló szauna.

A tóparton találhatunk egy csónakot is, és engedély nélkül horgászhatunk, de nem szabad orsóval ellátott botot használni. A mi tavunkban csak kisebb halakat fogtunk.

Itt minden eszköz, szerszám rendelkezésre áll és szabadon használható, az elvárás az, hogy csinálj rendet magad után. Itt szinte minden fából készül, asztalok, székek, de még a belső csillár is, kivéve a TV-t.

Lappföld területén a hatalmas erdőségek láncolatát csak a számtalan kisebbnagyobb tó szakítja meg. Finnországot az ezer tó országának szokták nevezni, de valójában közel 200 ezer tó található itt.

Az erdők magánkézben vannak, de vadászni, bogyókat gyűjtögetni mindenkinek szabad, de nem kereskedelmi mennyiségben. Vigyázat, az ország jelképe, a rénszarvas nem vadászható, no nem a szimbólum jelleg miatt, hanem mert minden rénszarvasnak van gazdája.

A szabadon kószáló rénszarvascsordák egyfajta ridegtartásban élnek, előszeretettel legelésznek az autóutak mentén, de gyakran az úton is szembejönnek. Évközben akár száz kilométert is elkóborolnak, de a párzási időszakra hazaballagnak.

Azt mondják a helyiek, hogy a rénszarvasoknak több joga van, mint egy embernek.

Nem lehet őket semmivel sem zavarni, mert a stresszes rénszarvas húsa rágós lesz.

Lehet, hogy nekem is engedélyt kellett volna kérni, hogy lefényképezhessem őket?

Velük ellentétben a közepes termetű lóhoz hasonlító jávorszarvas szabadon vadászható. Hatalmas méretük miatt a közlekedésre is veszélyesek, erre jelzőtábla hívja fel a figyelmet. Ha ilyennel találkozol, és elkerülhetetlennek tűnik az ütközés, jobban jársz, ha a hatalmas monstrum helyett az út-menti árkot választod.

Ranua Wildlife Park Használjuk ki mi is a jó időt és látogassunk el Ranuába, a hatalmas parkban fekvő állatkertbe, ahol az állatokat, a természetes élőhelyeikhez hasonló környezetben láthatjuk.

Már az odavezető úton is megcsodálhatjuk a buszmegállókban épített, bájos házikókat.

A sétányon mókus szalad szembe, amikor megállunk egy tájékoztató táblánál, amely mellett egy furcsa kis műanyag lapátot látunk. Mit gondolsz mire való?

Szabad a gazda? Télen ezzel a kis eszközzel kell lekaparni a havat és a jeget a tábláról, hogy el tudd olvasni.

A jegesmedvék ebédidejére érkezünk, és érdeklődve figyeljük, hogy milyen élvezettel falják a vegetáriánus kaját. Lehet, hogy kevés a fóka?

A szarvasok és az őzikék békésen legelésznek, a ragadozó madarak egykedvűen bámulnak a távolba.

Az állatkert egy erdő közepén van, valós természeti környezetben, de az emberektől elzárva. Sajnos az irdatlan mennyiségű szúnyogra ez nem vonatkozik.

Egyéb érdekességek A lappföldi sámán Egy szigeten él a rejtélyes varázsló, aki egy különleges folyadéktól transzba esve megmondja a jövendőt.

A recept: A rénszarvasokkal etess meg egy csomó gyilkos galócát, ez nekik nem árt, mivel a szervezetük kiválasztja a méreganyag jelentős részét, csak annyi marad a vizeletükben, ami a sámán kábulatához szükséges. Egyszerűsítve a sámán a rénszarvas pisitől látja a jövőt. Állítólag, ki is lehet próbálni a mágikus italt, de mi nem vállalkoztunk erre, de most, hogy hónapok óta nincs ötös a lottón, talán érdemes lett volna megfontolni.

A rákivászat: A sarkvidéki nyár egyik látványos eseménye.

Nem sajtóhiba, és nem turmixolják össze a rákokat. Egyszerűen arról van szó, hogy rákocskákat esznek, és hozzá vodkát isznak, később a rákocskákra már nincs is szükség. Nem tudom, hogy mi az első díj, de valószínűleg egy nagy üveg vodka vagy ingyenes detoxikálás.

A finn spitz vadászkutya: Az elegáns megjelenésű, vöröses bundájú kutyával elsősorban siketfajdra vadásznak.

A kutya vadász előtt haladva keresi meg és követi zsákmányát, egészen addig, amíg a madár egy fára nem telepedik. Szegény siketfajd a fán ülve biztonságban érzi magát, csak a folyamatosan ugató kutyát figyeli némi kárörömmel, így nem

veszi észre a közeledő vadászt. Ugató madarászkutyának is hívják, mivel a vadon élő madarak, kifejezetten a fajdok ügyes vadásza. Északon még hivatalos ugató versenyeket is tartanak, a győztes az ugatók királya, a "King of the Barkers" címet nyeri el. Bár elsősorban szárnyasra vadásznak vele, rénszarvasra és medvére is használják, ami a kutya méretét tekintve lenyűgöző teljesítmény.

Egyéb Finnországban rengeteg különféle bogyó terem szabadon, az erdőkben. Thaiföldről jönnek vendégmunkások, akik a bogyószedésből támogatják az otthoniakat, és még a repülőútra is telik, annyira megéri.

Nagyon kifizetődő a gombaszedés is. Hatalmas telepeket lehet találni, néhány perc alatt három étkezésre valót szedtünk, négy főre.

Az erdőben járva, kis menedékházakat is vannak, melyhez fáskamra és illemhely is tartozik. Az erdőjáró turisták nyugodtan eltölthetnek itt egy-két éjszakát, de aki szereti a kihívásokat, a szabadban is éjszakázhat.

Lappföldre érdemes ellátogatni a rövid nyári időszakban is, a szinte érintetlen természet látványa megér minden fáradságot.

Az itt élő emberek a látszólagos zárkózottságuk ellenére, barátságos, vendégszerető emberek, szívesen fogadják a látogatókat.

Tampere Számos védekezési mód kínálkozik az izzasztó kánikula enyhítésére.

Csobbanhatunk, ihatunk hideg sört, sőt ezt a kettőt egyszerre is tehetjük vagy helyben járunk a párakapuk alatt. Mi egy északi utazás mellett döntöttünk, nem gondoltuk, hogy Finnországban, közelebbről Tamperében is hőhullám dühöng.

A helyiek rövidnadrágban, ujjatlan pólókban sétálnak az utcán.

Ha előbukkan a nap, érdekes módon a 20-21° C-ig is felkúszó hőmérséklet nagyon forrónak tűnik. Itt azért óvakodni kell a sörivástól, mert 5€ alatt nem nagyon kapsz egy korsóval. Gondoltad volna, hogy a finnek szaunázással védekeznek a hőség ellen, azt mondván, ha kijönnek a forró szaunából, a kinti levegő egész kellemes. A kikötőben még szaunahajó is bérelhető.

Ennyi előzetes után ismerkedjünk meg a várossal is.

A terület már az ókorban is lakott volt, a két nagy tó és az őket összekötő folyó partja kedvezett a település kialakulásához. A falusiak a mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek. A folyó nagyszerű lehetőségeket kínált a halászathoz, különösen a lazac fogásához.

A várost III. Gusztáv svéd király alapította Tammerfors néven, mely a XVIII. század végére jelentős kereskedelmi központtá vált. Finnországhoz csatolva, Tampere hamarosan az ország egyik legnagyobb piacának és ipari központjának számított, a textil és a vasipar volt a meghatározó. Az ipari termelés mintegy felét itt állították elő, jellemzően „Északi Manchesternek” nevezték.

A Näsijärvi és Pyhäjärvi tavak közötti 18 méteres szintkülönbség következtében, a gyorsfolyású Tammerkoski folyó energiájának a felhasználásával villamos erőművet építettek.

A város számos területen úttörő szerepet játszott, napjainkban az informatika és a távközlési ipar a meghatározó. Az egyik városrészt, „Finnország Szilíciumvölgyének” is nevezik. A városképet ma is uralják a vörös téglás gyárépületek, melyekben éttermek, mozik és egyéb szórakoztató intézmények működnek.

Tampere, 200 ezer fő lakosságával (agglomerációval együtt 300 ezer), az ország második legnagyobb városa. A település legszembetűnőbb látnivalója a Näsijärvi tó partján lévő „Nasinneula” kilátótorony, mely 168 méteres magasságával Skandinávia legmagasabb építménye. Tengerszint feletti magassága 278 méter. A tetején kilátó és forgó étterem található. A torony liftjei 30 mp alatt visznek a látogatószintre, ahonnan teljes panorámájában nézheted a várost.

A kilátótorony, a Särkänniemi szórakoztató park része, delfináriummal, hullámvasúttal és ezerféle más szórakoztató eszközzel. A hurokkal és csavarokkal megtűzdelt, Tornado névre keresztelt hullámvasút résztvevőinek sikítása már messziről hallatszik. Szem és gatya nem marad szárazon.

Üljünk fel egy kisvonatra és ismerkedjünk a várossal.

Bár nem egyszerű rátalálni a kisvonat megállóhelyére. Négy helybelit is megkérdeztünk, mindenki nagyon készséges volt, egyikük még bement a sarki ABCbe is érdeklődni, de nem tudtak segíteni. Tanácstalanul bámészkodtunk egy buszmegállóban, amikor észrevettem a kis táblát.

Kiderült, hogy a megállótól kb.20 méteres körzetben érdeklődtünk. Úgy látszik a helyi lakosok nem utaznak a kisvonattal. Álljunk meg Tampere első szabadtéri szoborcsoportjánál, ugye nem baj, ha nem írom ki a finn nevét?

A park tele van kisebb-nagyobb szobrokkal. A legmeghatóbb Yrjö Liipola emlékszobra, a „Kuru” nevű hajó áldozatairól. A parttól 1 km.-re futott zátonyra és 138 tengerész veszett hullámsírba.

Nézzük meg a Városházát!

A politika és a történelem iránt érdeklődőknek ajánlható a Lenin Múzeum, melyet azon a helyen létesítettek, ahol Lenin és Sztálin találkozott 1905-ben.

Lenin és én! Viszem Pétervárra, nehogy lemaradjon a forradalomról.

A Lenin múzeum melletti sétányon látható a polgárháború emlékműve. Gondolom, azt jelképezi, ha háborúzol, nem marad se inged, se gatyád.

A város egyik leghíresebb és legszebb temploma a Tampere Katedrális, melyet Lars Sonck tervezett a nemzeti romantika stílusában. Építését 1907-ben fejezték be.

A székesegyházban Hugo Simberg színes freskóit láthatjuk.

Látogassunk el a piacra is, és kóstoljuk meg a híres helyi különlegességet, a mustamakkarát, amit mi egyszerűen csak véres hurkának hívunk. Érdekes, hogy a kisebb gyümölcsöket és zöldségféléket literben mérik.

Nézzünk meg néhány szép épületet:

Élénk a kulturális élet, most rendezték meg a Tammerfest-et, mely népszerű zenei fesztivál.

Vesilahti városka Tampere mellett fekszik az erdőkben, tavakban és ligetekben bővelkedő Vesilahti városka, melynek ékessége egy földesúri kastély, a „Laukko Manor”. Vesilahti Finnország legrégebben lakott területe. Az első telepesek a jégkorszak után érkeztek ide, körülbelül nyolcezer évvel ezelőtt. Számos kő és kerámia tárgy őrzi a korszak emlékét.

A Laukko kastély írott története az 1400-as évekből származik. A kastély középkori urainak leghíresebbje Klaus Kurki volt. A település címerében egy daru látható, utalás a földesúr nevére, mert a finn kurki szó, magyarul darut jelent.

A kastély területén felfedezett ékszerek, kardok és egyéb fegyverek bizonyítják az őskori életet. Találtak itt egy különleges, egyedi ékszert is, a háromfejű Laukko sast, más megközelítések szerint a háromfejű sólymot. A vaskorból származó függőt a Pohdonsaari szigeten találták. A kis Pohdonsaari-sziget a Laukko-tó közepén helyezkedik el. A rituális ékszert fémkeresővel találta meg egy régész, azóta a finnek szorgalmasan kutatják a területet, hátha szerencséjük lesz.

Egy ősi legenda szerint a Pohdonsaari volt az a hely, ahol a Pirkanmaa kapitánya, Matti Kurki párbajozott Novgorod hőse, Pohto ellen. A győztes párbaj után Svédország királya Kurkinak adományozta a Laukko kastélyt.

A népi legenda szerint Klaus Kurki, eszeveszett dühében felgyújtotta ártatlan feleségét Elinát, akit hűtlenséggel vádolt. Az „Elinan Surma" az egyik leghíresebb finn népi ballada., melyet a lenfonó lányok énekeltek a szaunákban. Az eset történelmileg nem bizonyított. A valóságban Klaus Kurki békésen élt nemesi születésű feleségével, Elin Stenbocktal. Leszármazottjaik egészen az 1800-as évekig éltek Laukkóban.

A kastélyt gyönyörű park veszi körbe kiszolgáló épületekkel, színpompás virágokkal és ősfákkal. Élnek itt fehérfarkú szarvasok is, mi csak bambinak ismerjük őket a klasszikus mesefilm alapján. Ehhez is érdekes történet fűződik.

1934 augusztusában hét fiatal vadon született szarvast utaztattak Minnesotából Laukko felé. Az utazás Virginia-ból New York-ba, majd az Atlanti óceánon keresztül zökkenőmentes volt, de a Balti-tengeren erős viharba kerültek és két szarvas elpusztult. A többi szerencsésen megérkezett a kastély parkba, ahol ideális körülmények között gyorsan növekedett a számuk. Ma benépesítik a nagy területen fekvő Vesilahtit és az egész környéket. A kastélyt viharos történelme során többször

kellett újjáépíteni, a jelenlegi neoklasszicista épület az 1930-as években készült el. Elsősorban múzeumként működik, de rendeznek itt különféle kiállításokat is.

Megcsodálhatjuk az egyedi művészeti és régiséggyűjteményeket.

Sétáljunk egyet a birtok hatalmas kertjében!

Élénk a kulturális élet, hangversenyeket, színházi előadásokat tartanak, májustól szeptemberig szombatonként nyári piac van, ahol bemutatják és értékesítik a helyi kézműves termékeket.

Hallottál már a finn erdei golfról?

A finn törvények szerint mindenki élvezheti a természet adottságait. Az erdei golfot teniszlabdákkal és frisbee segítségével is lehet játszani. A játékban a győztes az, aki a legkevesebb dobással eldobja a labdát a kosárba helyezett lyukba.

Képzeljük el, hogy az erdő mélyén a nyár közepén éjjel-nappal golfozhatunk. Ha télen játszunk, elfagyott testrészeinket felmelegíthetjük a pályához tartozó szaunában Milyenek a finnek? +15°C: - Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak.

- A finnek kifekszenek napozni. +10°C: - A franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést.

- A finnek virágokat ültetnek a kertben. +5°C: - Az olasz kocsik nem indulnak.

- A finnek még kabriókat használnak.

0°C: - Megfagy a desztillált víz.

- A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.

-5°C: - A kaliforniaiak a fagyhalál küszöbén állnak.

- A finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.

-10°C: - A britek fűteni kezdenek.

- A finnek hosszú ujjú pólót vesznek.

-20°C: - Az ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.

- A finnek Szentiván éjt ünneplik. Beköszönt az ősz.

-30°C: - A görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről.

- A finnek elkezdenek házon belül mosni.

-40°C: - Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.

- A finnek sorban állnak a Hot Dogos standok előtt.

-50°C: - A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.

- A finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát, mert enyhe az idő.

-60°C: - Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.

- A finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.

-70°C: - A pót-télapó délre költözik. A finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot.

-300°C: - Befagy a Pokol.

A finnek megnyerik az Eurovíziós táncdal fesztivált.

Dánia, Koppenhága A város jelképe, a „kis hableány”, Andersen bájos mese-hőse. A kis hableány egy koppenhágai balett-táncosnő arcvonásait tükrözi, míg az alakot a szobrász saját felesége után mintázta, remélhetőleg csak deréktól felfelé.

Sajnos ez a város sem mentes a vandáloktól, előfordult, hogy lefűrészelték a fejét, vagy leöntötték festékkel.

A helyiek nagyon szeretik, minden évben megünneplik a szülinapját.

A 90. szülinapja, alkalmából, a kis sellőt a dán flotta tűzoltó alakulata óriási vízsugarakkal köszöntötte. Összehívták a város 90 legszebb leányát, akik a hideg tengervízben úszva formálták meg a születésnapot ábrázoló 90-es számot.

A városban mindenki vidáman ünnepelte a vízi király legkisebb gyermekét, csak ő ült továbbra is szomorúan a koppenhágai öböl közepén. Látogatásunk idején, a 93. szülinapjára virágkoszorút kapott.

A város nevének eredeti jelentése: (Kobenhavn) vásári kikötő (Koben – vásár, Havn – kikötő). Koppenhága Skandinávia egyik legnagyobb és legpezsgőbb városa.

Egy hét is kevés lenne ahhoz, megismerkedjünk valamennyi történelmi nevezetességével, műemlékével, a kikötő hangulatával.

Koppenhága érdekes látnivalói Magyar lángos, megérkezésünkkor, amint feljöttünk a reptéri vonat aluljárójából, az első kép, amit láttunk, az egy lángosos volt.

Természetesen megkóstoltuk, ha nem is azonnal. Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, az itthoni sokkal jobb. Nyilván az ízlésvilágunk különbözőségéből is adódik. A dánok imádják a szendvicset, a nemzeti ételük, a smørrebrød, ami egy gazdagon megrakott rozskenyér szendvics, többnyire zöldségekbe ágyazott tengeri herkentyűkkel, esetleg sonkával.

Rundetaarn, a Kerek torony A legenda szerint Nagy Péter cár koppenhágai látogatása idején, a cár lovon, míg neje hintón ment fel, a henger alakú, 36 méter magas toronyba. Lehetséges, hogy így történt, ugyanis lépcsőház nincs, a legfelső szintre egy széles, csigavonalas tekervényút vezet.

Felérve, gyönyörű, panoráma tárul elénk, feltéve, ha nincs ködben vagy párában, de ez ritka. A tetején van Európa legrégebbi, működő csillagvizsgálója.

Öresund híd Az Öresund szoroson átívelő szuperhíd, amely Dániát köti össze Svédországgal. A dán fővárosból a svéd Malmőbe vezető, 16 kilométer hosszú hídon négysávos autóút és két vasúti sínpár fut. Az új híd 10-12 percre rövidíti a komphajóval háromnegyed óráig tartó átkelést.

Egy alkalommal, amikor még nem volt híd, hivatalos kiküldetésből utaztunk haza Malmőből, de köd miatt nem szállt fel a repülő és átirányítottak a komphoz.

Aki volt régen hasonló kiküldetésben, az tudja, hogy soványka napidíjunkat a hazautazás idejére már régen feléltük, némi apró csörgedezett csak a zsebünkben.

Arra számítottunk, hogy majd a repülőgépen kapunk enni. Ezt szóvá is tettük az SAS-nél, erre adtak néhány kupont, hogy majd a kompon beváltják.

A kompra felszállva találtunk egy büfét, de nem fogadták el a kuponjainkat. A komp felső, panoráma fedélzetén volt egy szuper étterem, a pincér úgy nézett ki, mint egy ellentengernagy, és arra gondoltunk, hogy maradék pénzünkért talán ihatunk ott egy sört, majd kérünk hozzá négy poharat.

Beóvakodtunk és mutattuk szegényes vagyonkánkat, amikor a pincér észrevette a kezünkben a kuponokat. Az aprót visszaadta, hozott aperitifet, sört, előételnek lazacot, és még a fene tudja mi mindent. Sajnos hamar megérkeztünk Koppenhágába, így nem is tudtunk mindent megenni és meginni.

Az ország legnagyobb része a Jütland-félsziget-n fekszik, de a főváros az ország legnagyobb szigetén, a Sjaellandon található. A legenda szerint, a svéd király annyi földet ígért Gefion istennőnek, amennyit egy éjszaka körül tud szántani.

Az istennő négy fiát bikákká varázsolva egy éjszaka alatt felszántotta a tengert, és létrehozta Sjaelland szigetét.

Ennek szép emlékeként a kikötőben egy kis anglikán templom mellett megleljük azt a lépcsős szökőkutat, melynek tetején az istennő korbáccsal hajszolva a bikákat végrehajtja dicső tettét. Ide is lehet aprópénzt dobálni, mint nagyon sok más szökőkútba világszerte.

Radhuspladsen, a város központi tere, itt áll a vörös téglából épült, reneszánsz stílusú Városháza. A több mint száz méter magas tornyából gyönyörű a panoráma.

A tornyot, a XII. században élt városalapító, Absolon püspök szobra díszíti. Az épületben találhat Jens Olsens híres "Világórája". Az óra 300 év alatt késik 1/2 másodpercet! A téren, a nagy meseíró, Andersen szobra áll.

Nyhavn , a kikötőnegyed s város egyik nevezetes pontja, ennek a Kongens Nytorv térbe torkolló csodaszép öbölnek az árnyékos oldalán szinte nincs élet, míg a másik partján kocsma, kocsmát követ, kávézók és sörözők tucatjai várják a turistákat, a horgonyzó hajók és a nyílt tenger festői látványát kínálva az egyébként igen finom hideg dán sör mellé.

A halárus szobra mellett élőben is láthatjuk, a korabeli viseletbe öltözött asszonyt, halat árulni.

Stroget, állítólag a világ leghosszabb bevásárló utcája, a város szívében található, ahol csaknem két kilométer hosszan áruházak, elegáns boltok, butikok, éttermek, kávézók várják a látogatókat hívogató portálokkal, elrettentő árakkal.

A Rosenborg kastélyban őrzik a koronaékszereket, a kőoroszlánoknak itt van foguk és nyelvük is. Természetesen mások is vigyáznak a kincsekre.

Az Amalienborg Királyi Palota 1794 óta a királyi család otthona. A palota négy szinte különálló rokokó kastélyból áll. Margit királynő lakhelyét, déli 12 órakor érdemes felkeresni. A palota előtt ekkor zajlik az őrségváltás parádéja. A ceremónia olyan

bonyolult, hogy csak a résztvevők tudják, ki kivel cserél helyet, merre kanyarodnak.

A királyi palota tornyán lobogó zászló, pedig azt jelzi, hogy a királynő otthon van.

Margitot nagyon szeretik a dánok. Egyszerűsége, közvetlensége miatt népszerű, limuzinja ugyanúgy megáll a lámpa piros jelzésére, mint a többi autósé, gyakran látni a városban bevásárolni minden nagyobb kíséret nélkül. Még azt is elnézik neki, hogy láncdohányos.

A királyi korona és őrzője A Vor Fresels Kirke (a Megváltó temploma) csigalépcsővel körülvett különös tornyából pompás kilátás nyílik a belső kikötőre és Koppenhága központjára. A Frederikskirke (Márványtemplom) a világ egyik legnagyobb réz kupolájával dicsekedhet.

A tőzsde a város egyik legérdekesebb látványossága, a tornyán, a három, kőből álló sárkányfarok csavarodik egymásba, ami a skandináv egységet jelképezi.

Tivoli, a város világszerte ismert, híres szórakoztató parkja, valóságos meseváros.

Egyéb A kikötőben megtekintheted a királyi öntvény gyűjteményt, ahol a világ minden híres szobrának a másolata fellelhető. A királynak ezzel a gyűjteménnyel az volt a célja, hogy otthon tartsa a dánokat, hiszen minek drága pénzen utazni, amikor itt mindent megnézhetsz Az időjárás meglehetősen változatos. Az esős és napos időszakok negyedóránként váltakoznak, de ehhez is hamar hozzá lehetett szokni. A helyiekre egyébként

jellemző, hogy nem nagyon érdekli őket, ha elkezd szemerkélni az eső, skandináv higgadtsággal üldögélnek tovább a sörözők fedetlen teraszain. Esernyőt meg szinte senkinél nem látni.

Skandináviában azt mondják, van fehér tél és zöld tél, de hallottam azt is, hogy az idei nyár keddre esett.

"A city that never sleeps" (város, mely sosem alszik), állítják városukról büszkén a koppenhágaiak, s nagyjából igazuk van, bár ez a mottója Las Vegasnak és New Yorknak is.

A számtalan kocsma, bár, zenés szórakozóhely közül sok hajnalig nyitva tart.

Szendrey Juliának szobra van Koppenhágában. Petőfi Sándor özvegye fordította magyarra Andersen meséit.

Norvégia A Norvégiába látogatóknak nem árt jóban lenni esőistennel, a trollokkal és a felhők istenével, ha van ilyen. A páratlan természeti adottságokkal megáldott ország vadregényes hegyei, völgyei, festői falvai és fjordjai gyakran olyan sűrű ködfelhőbe burkolóznak, hogy szinte semmit nem látni a gyönyörű tájból. Nézzük meg a két végletet!

Bárhol is jársz esőre mindig számítani lehet. A norvégok azt mondják, hogy nem az időjárás kedvezőtlen, te öltöztél fel rosszul, azaz nincs rossz idő, csak rosszul öltözött ember.

Tiszta gyapjúból készül és kellemes meleg az általánosan ismert "norvég mintás pulóver", állítólag már kapható olyan változat is, ami nem szúr. Apropó! Tudod, hogy kötik a norvég pulóvert? „ Egy sima – egy fjordított”.

Hol is van ez az ország? A régi mondás szerint, ahol a földkerekség fáradtan véget ér, ott élnek a vikingek. A Skandináv félsziget fjordokkal tagolt nyugati része Norvégia.

Nemzeti mottójuk: „Alt for Norge” – Mindent Norvégiáért -.

A fjordok, a tenger által elárasztott mély, jég vájta völgyek, ahol keveredik az édesvíz a tengervízzel, a fjellek, a kopár fennsíkok, a vad rengetegben megbújó trollok hazája ez, itt él a „Nord man”, az Északi ember.

Egy kis történelem „Széphajú Harald” király 872-ben alapította meg Norvégiát. A történelem folyamán hol Norvégia hódított, hol őt foglalták el a dánok vagy a svédek. A napóleoni háborúk lezárásakor az ország elszakadt a vesztes hatalmak közé tartozó Dániától és kimondta függetlenségét, ám nem sokáig örülhetett, mert Svédország uralkodója felállította ágyúit a Kaledóniai fennsíkon, és ultimátumot adott: vagy behódolnak, vagy romhalmazzá löveti az országot. Végül 1905-ben nyerte el a függetlenségét Norvégia.

Egy érdekes történet a svéd- norvég királyról: Az 1880-as évek elején, amikor XIII. Károly fia meghalt, a svéd országgyűlés külföldön keresett egy energikus uralkodót, akitől azt várták, hogy visszahódítja Finnországot. A választásuk Jean Baptiste Bernadotte-ra, Napóleon egyik tábornokára esett.

A későbbi sikeres uralkodónak magas volt a vérnyomása, és az akkor divatos terápia szerint az udvari orvos eret vágott a felséges karon, és mai szóhasználattal, majdnem dobott egy hátast, amikor meglátta a király tetoválását: „Mort aux rois”, azaz, halál a királyokra.

Bernadotte II. János Károly néven lett norvég király is, ma szobra ott áll az oslói királyi palota előtt, és a város egyik főutcáját is róla nevezték el. Érdekes, hogy a függetlenség elnyerése után a norvég kormány Carl dán herceget kérte fel az uralkodásra, aki VII. Haakon néven lett norvég király.

Ma Peer Gynt országa, kristálytiszta levegőjével, zúgó vízeséseivel a természetkedvelők paradicsoma.

A fjordok országa Ez az északi ország, melyet a fjordok földjének is neveznek, páratlan szépségű természeti látnivalókat kínál az utazóknak. A fjordok a világ egyik legnépszerűbb látványosságai, amelyek az UNESCO Világörökség részét képezik.

Mi is a fjord?

A fjordok magas, sokszor szinte függőleges sziklafalakkal körülölelt tengeröblök, melyek medrét a gleccserek eróziója vájta ki évszázadok alatt, és a tenger elárasztotta ezeket az úgynevezett teknővölgyeket. Mélységük sokszor az 1000 métert is meghaladja. Gyakran olyan sűrű a ködfátyol, hogy csak a kontúrja rajzolódik ki a meredek hegyeknek.

A Geiranger fjord Norvégia ezernél is több fjordja közül a Bergentől északkeletre fekvő Geiranger fjord talán a legszebb. A mesébe illő vadregényes táj a hófedte hegycsúcsaival, a zúgó vízeséseivel és mélykék vizével Norvégia egyik legnépszerűbb turista látványossága. Sajnos a gyakori eső és köd miatt sokszor rejtve marad a szépsége.

A Romsdal-hegység 2000 méter magas hegyei között mintegy 16 kilométer hosszan kanyargó fjordot több fantasztikus vízesés is táplálja. Leghíresebb látványossága a Hét nővér-vízesés. A lezúduló víz fehér permetfelhőbe burkolózva, több mint 400 méter magasból, fehér fátyolként omlik le a hegy oldalán.

A Sogne fjord Norvégia leghosszabb fjordja, több mint 200 km hosszúságú, legnagyobb mélysége 1309 méter. Ez a világon a második legnagyobb fjord. Ha végighajózol, a fedélzetről hófödte hegycsúcsokban, a vízesésekben és színes házikókban gyönyörködhetsz, miközben körülölel a csend és a nyugalom.

A Hardanger fjord 179 km.-es hosszúságával Norvégia második legnagyobb fjordja Bergentől délre.

Minden évben itt rendezik meg a „Fjordtól a csúcsig” fél-maratoni futóversenyt, amely tengerszintről indul és a Dalsnibba hegy 1497 méter magas csúcsán van a cél. A hegyet borító sok hó miatt „Futás a nyárból a télbe” néven is nevezik a versenyt.

Összkomfort a fennsíkon.

A Briksdal gleccser Norvégiában egymást érik a magas hegyekről vadul lezúduló vízesések és az Észak üzenetét hordozó gleccserek.

A Jostedalsbreen Nemzeti Parkban található Briksdal gleccser a látogatók számára viszonylag könnyen megközelíthető.

A Briksdal gleccser a Briksdals-brevatnet nevű kis tóba torkollik, az átlagos folyási sebessége mintegy 100 méter évente.

Mi is az a gleccser?

A tavalyi hóból kialakult jégtömeg a hó saját súlyának nyomására, a terepviszonyoknak megfelelő, lassú, folyamatos csúszó mozgást végez. A gleccserek nem a napsütés hatására olvadnak, a Föld hője folyamatosan melegíti a jégtömböt. A gleccserek folytonos mozgásban vannak, mozgásuk vagy 8-10 milliószor lassúbb, mint ugyanolyan tömegű vízé.

A gleccser mozgásának sebessége a jég tömegétől és hegyvidéki lejtők meredekségétől függ. A csúszáson kívül még képlékeny mozgása is van, mivel a jég nem egyetlen összefagyott tömb, hanem hóból van összepréselve. A jégkristályok alakja és összetétele miatt a fényspektrum kék színe tükröződik vissza.

A „kék jég” elnyeli a spektrum vörös fénysugarait, és kizárólag a kék fényt veri vissza.

Egy liter palackozott gleccservíz közel 2000 Ft.- ba kerül.

A gleccserhez vezető út nagyobbik részét kis „troll” autókkal tehetjük meg. Ha szerencsénk van, és nem burkolózik felhőbe az egész völgy, akkor indulhat a karaván.

Ha nem szemerkél az eső, akkor is gondosan fel kell készülni, mert a gleccserhez közeledve, a jég alól vad morajlással kirobbanó óriási víztömeg permete mindent beborított.

Szem nem maradt szárazon, még a szemüveg mögött sem.

A vízfüggöny mögül előbukkan a Briksdal gleccser jégtömbje, a jégár alól jövő olvadékvíz fokozatosan harsogó, kisebb vízesésekkel tarkított gyorsfolyású folyóvá bővül, a vadvízi evezősök nagy örömére.

A hegyoldalt a gleccser súlya simára csiszolta, hatalmas vándorköveket görgetve maga előtt.

Az időjárás változásait a gleccser méretén is szemléletesen követhetjük.

Hasonlítsuk össze a mai állapotot egy néhány évvel korábbival! Szembetűnő a változás, látható a globális felmelegedés hatása.

Oslo Norvégia fővárosa A fővárost a skandináv Snorre saga szerint III. Harald norvég király alapította 1049ben. A „sagák” tulajdonképpen a korabeli történésekről szóló elbeszélő költemények.

V. Haakan volt az első király, aki uralkodása (1299-1319) alatt ide telepítette teljes udvartartását, és Oslo-t fővárossá emelte. Évszázadokon keresztül megtartották az Oslo nevet, majd 1624-ben IV. Keresztély dán és norvég király átkeresztelte a várost Christianiának. A történelem folyamán Norvégiát hosszú időn keresztül uralták a dánok vagy a svédek, ilyenkor a főváros Koppenhága vagy Stockholm volt.

Miután 1814-ben Norvégia elszakadt Dániától, a város nevét Kristianiára változtatták, mert ez norvégosabb hangzású. A városi polgárság azonban visszakövetelte az Oslo elnevezést, melyet 1924-ben a norvég parlament véglegesített. A város elkezdte visszanyerni vezető szerepét a kereskedelem és a kultúra terén, sorra épültek a mai arculatot meghatározó épületek. A város az Oslofjord torkolatánál fekszik csodálatos környezetben. A hatalmas terület nagy részét erdők, parkok és csillogó tavak teszik ki. Az alig több mint 600 ezer lakosú Oslo a világ egyik legdrágább városa, vásárlás helyett érdemes a természet szépségeit csodálni.

A Városháza A monumentális városháza 1933 és 1950 között épült, hatalmas tömbjei uralják a városképet. Az Oslo fjord felől érkezők elsőnek ezt az épületet pillantják meg, mely a város szimbólumává vált. A két magas torony középen található Európa egyik legnagyobb órája. Itt működik a főváros tanácsa, a főváros közigazgatási hivatala és több kulturális szervezet. A nagyteremben kerül sor a Nobel Békedíj ünnepélyes átadására, minden év december 10-én.

Az óriási méreteknek megfelelően a belső terek is hatalmasak, amelyeket az ország legjobb művészeinek freskói és képei díszítenek, melyek Norvégia történelmét, kultúráját és művészetét mutatják be

A városháza előtt szökőkúttal díszített szabad tér nyílik a tengeröböl partjáig.

Itt adják át a Nobel Békedíjat. A tudományos és a kulturális Nobel Díjak átadása a stockholmi városházán történik.

Egy kis visszatekintés Nobel Alfréd életére: Mint tudjuk Nobel hírnevét és vagyonát a dinamit feltalálása alapozta meg. Állítólag véletlenül jött rá, hogy a könnyen robbanó nitroglicerint kovafölddel kell felitatni, így ütésre nem robban. Persze ez sem ment simán, néhányszor felrobbantotta a szomszédait, ezért kísérleteit csak egy bárkán folytathatta.

Nobel végakarata szerint, a díjak odaítélésénél, az ötletek eredetiségét, a kreativitást kell értékelni. A rossz-nyelvek még azt is mondják, hogy Nobel csak a négy alapműveletet ismerte. Mindenesetre a találmányának kirobbanó sikere volt.

Még egy kis pletyi: a fáma szerint a matematikusokat azért nem lehet a díjban részesíteni, mert egy matematikus elszerette Nobel kedvesét.

Az Akerhus erőd A vár meredek, sziklás dombon fekszik, védve a kikötőt. A város az erőd köré épült a XI.-ik században Az erődöt magas tornyok védték, külső részeit földalatti folyosókon lehetett megközelíteni. Egy hatalmas középkori tűzvészben az erőd is megrongálódott, ezért később reneszánsz stílusban átépítették, de hadászati jelentősége csökkent. Az évszázadok során volt királyi lakhely, gabonaraktár, katonai bázis és börtön is. Ma állami fogadásokat tartanak itt, illetve múzeumként működik.

Királyi palota A Királyi Palota (Det Kongelige Slott) 1825 és 1848 között épült Károly János uralkodó megbízásából. A palotát hatalmas park veszi körül.

A Vigeland park Gustav Vigeland norvég szobrász életműve látható az impozáns parkban. Több mint 150 szobor van kiállítva. Vigeland az élet minden fázisát ábrázolta a kisgyerekkortól az öregségig. Varázslatos és hátborzongató alkotásai meglehetősen monumentálisak, a szocreál stílusra hajaznak. A szoborcsoport csúcsa, az egy tömbből faragott monolit. A teljes park jóval nagyobb a szoborparknál, kávézók, pavilonok tarkítják.

A Székesegyház Az Oslói székesegyház (Domkirke) J. Wigger tervei alapján épült és 1697-ben szentelték fel, majd a későbbiekben kibővítették és átalakították, a múlt század közepén nyerte el mai formáját. A templom belseje gazdagon díszített barokk stílusú.

A modern Operaház A jellegzetes formavilágú, szögletes épület a tengerből kiemelkedő jéghegy formáját mintázza. Az épület kialakításából adódóan, hogy nyugodtan felsétálhatunk a lejtős tetőre, ahonnan remek kilátás nyílik a kikötőre és a városra.

A Nemzeti Színház Az épület előtt áll a híres norvég író Henrik Ibsen és a kevésbé híres, de irodalmi Nobel-díjas Bjornswtierne Bjornson szobra. Érdekes, hogy még egy norvég írónő, Sigrid Undset is kapott Nobel-díjat, a világhírű Ibsen pedig nem.

A Fram Múzeum A múzeum a sarkkutatás történetét, jelentős eseményeit és eszközeit mutatja be. A Fram az Északi-sark felfedezésére épített hajó neve, jelentése: „Előre.”

Amundsen eredetileg az Északi-sarki expedícióra készült, de mivel Peary időközben elérte az Északi-sarkot, Amundsen titokban a Déli-sark felé indult.

A sarkkutató szkúnert teljesen be lehet járni, közelről láthatjuk a fedélzetet, a kormányállást, a vezérlőt, Amundsen kapitány kajütjét és a hajó többi részét.

Néhány szó a Déli-sark felfedezéséről.

Amundsen 1911. december 14-én éri el elsőként a Déli-sarkot, Scott 1912. január 17-én. A vontatás módja sorsdöntő volt a felfedezők életében. Scott végzetes hibát követett el, amikor motoros szánokat és pónikat vitt magával, mert a motorok lefagytak, a pónik pedig elpusztultak a szélsőséges időjárásban.

Amundsen eszkimó szánhúzó kutyáinak nem okozott nehézséget a hóviharokkal nehezített út. Scott és csapata lelkileg összetörve pillantotta meg a norvég zászlót a sarkon, a kimerültség, a csalódottság és az éhség végzett velük a visszafelé tartó úton.

Amundsen a Gjöa nevű hajóval az Északnyugati-átjárón keresztül eljutott az Atlanti óceánról a Csendes óceánra.

A Viking Hajók Múzeuma A gyűjteményben számos híres és díszes viking hajót állítottak ki, amelyek közül a leghíresebb az 1903-ban talált Osebergit. Érdekes, hogy a hajót temetkezési célra építették, nem hajózásra szánták. Az Osebergit közel egy évezredig pihent egy agyagdomb alatt és tele volt gyönyörű korabeli faragott tárgyakkal.

Képek a városról Az első fotó az a szökőkutat ábrázolja, ahol egy nagy mutatóujj jelöli ki azt a pontot, ahol az 1624-es óriási tűzvész után IV. Keresztély király parancsára, újjá kellett építeni a várost. Érdekesség, hogy a szoborra kiírt pályázatot egy magyar művészházaspár nyerte meg, így az ő alkotásuk látható a régi városháza előtti téren. A „The Giant Pointing Finger Fountain"

Ålesund (ejtsd óleszün) Ez a kis városka Norvégia egyik ékszerdoboza. A szecessziós stílusú gazdag színvilágú városközpontjáról ismert festői települést 2007-ben egy szavazáson a norvégok, 2009-ben pedig a brit The Times választotta Norvégia legszebb városának.

A régészeti kutatások szerint a terület már 9000 évvel ezelőtt lakott volt, de csak az 1500-as években említik először az Alesund nevet. A hegyekkel övezett városka három kis szigetre épült, melyeket a tenger alatt húzódó alagutak kötnek össze. A város történelmének tragikus éve volt 1904, amikor a hajnalban keletkezett tűzben néhány óra alatt több mint 800 ház égett porig, és tízezer ember vált hajléktalanná.

A fiatal norvég építészek bevonásával megvalósított újjáépítés a szecesszió stílusát ötvözte a nemzeti romantika és az európai kortárs építészet jegyeivel.

A városka festői látványát akkor élvezhetjük teljes pompájában, ha 418 lépcsőfokon felmászunk az Aksala hegyre. Az elénk táruló látvány minden fáradságot megér, hiszen beláthatjuk egész várost szigeteivel és a környező hegyeket a fjordokkal.

Bergen Norvégia második legnagyobb városát a fjordok kapujának is nevezik. A tengerparti város színes faházaival, festői rakpartjával népszerű turisztikai célpont. A látogatókat még a szinte állandóan zuhogó eső sem riasztja el, nevezik az „esernyők városának” is.

Egy kis történelem A várost III. Olaf király alapította 1070-ben, régi neve Bjørgvin volt. A kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően a skandináv kikötőváros a középkori Norvégia fővárosa volt. A XIII. században a német a Hanza szövetség itt nyitotta meg újabb európai központját. Ebben az időben vált fontos exportcikké az északi partokról érkező szárított tőkehal. A halászat ma is meghatározó a város életében.

A Hansa városrész: Bryggen vagy Tyskebryggen (norvégül „A rakpart” vagy „A német rakpart”) Bergen régi rakpartja, a Hansa szövetség virágkorában épült. Az épületegyüttes emlékeztet a város fontos szerepére a középkorban. Az élénk színekben pompázó régi kereskedőházak átvészelték az évszázadokat, és 1979 óta a világörökség részét képezik.

A keskeny házak egy valóságos labirintust rejtenek. A szorosan egymás mellé épített házak belsejében át lehet menni egyikből a másikba. egy háztömbben több család is élt. Az egymás mellett álló házakat keskeny sikátor választja el a többitől.

Majdnem minden ház homlokzatán különleges cégéreket láthatunk. Ma a házak földszintjén üzletek, éttermek és kávézók találhatóak.

A színes faházaktól csak pár lépés, a halpiac. A bőséges kínálat a látogatókat is kóstolásra csábítja. Bergenben nem csak a halak harapnak, a halpiacon mi is haraphatunk valamilyen tengeri csemegét. A már említett szárított tőkehal mellett, ehetünk kagylót, rákot és kaviárt, sőt még bálnahúst is. Szaláminak feldolgozva jobban ízlett, mint a jávorszarvas. A minőségre a kis trollok vigyáznak. Bármilyen meglepő is, hazai termesztésű friss gyümölcs is kapható. Nagyon finom.

Bergenben télen sincs igazán hideg. A Golf-áram hatására a fjordokat nem fedi jégtakaró. Mint annyi más város Bergen is hét dombra épült. A belvárosból induló panorámasiklóval alig néhány perc alatt feljuthatunk a Fløyen hegyre, ahonnan festői panoráma tárul elénk.

Bergen a térség kulturális centruma, leghíresebb szülötte Edvard Grieg. A róla elnevezett múzeumban megismerhetjük a híres zeneszerző életútját. Itt élt Ole Bull is, akit virtuóz hegedűjátéka miatt Schumann „észak Paganinijének” nevezett.

Gyakran koncertezett együtt Liszt Ferenccel is, akivel jó barátok voltak.

Bergen rengeteg látnivalót kínál. Kedves, barátságos város, érdemes idelátogatni.

Egy helyi mondás: Bergenben azért esik mindig, mert ez Isten kedvenc városa, így minden nap tisztogatja, fényesíti, csiszolgatja.

A trollokról A trollok, a skandináv mondavilág mesebeli manói, akik mindenhol és mindenben ott vannak. Bármikor és bárhol ki tudnak tolni veled, leginkább olyankor, amikor nem számítasz rá.

Alapvető céljuk a bosszantás, többnyire furfangos módon próbálnak rászedni. Már az emberek közötti viselkedésre is jellemző lett a trollkodás.

A vizeknek külön szellemeik voltak, ezek a mondabeli szirénekhez hasonlóan, zeneszóval, vagy, gyönyörűen énekekkel csalogatták a hajósokat.

A vízesések trolljai arról is híresek, hogy ha valaki a vízesés vizébe egy pénzdarabot vagy más ajándékot dob, akkor a szellem viszonozza a kedvességet: egyik éjjel álmában látogatja meg az illetőt és zenei tehetséggel áldja meg őt.

Svédország - Stockholm Mi jut eszedbe Stockholm nevének hallatán: talán a Nobel-díj, esetleg az ABBA, ma már örökzöldnek számító zenéje vagy az IKEA lapraszerelt csodabútorai, és még ezernyi más, amit hallottunk erről a gyönyörű városról.

Nevezik az Észak Velencéjének is, több más északi várossal együtt, mi magyarok, régen Istókhalma-ként emlegettük, bár a Stockholm név a "rönkfa", és a "domb" szavak egymás mellé tételéből származik, utalva az első települést körülvevő, földből és rönkfákból épített védőfalra.

Stockholm, a világ egyik legszebb fővárosa, természeti szépsége lenyűgöző.

A város 14 szigetre épült, amelyeket 53 híd köt össze, az aluljárókat nem számoltam meg. Itt keveredik a Mälaren tó édesvize, a Balti-tenger sós vizével.

Soknemzetiségű város, a szolgáltatási szférában csak elvétve találsz szőke kékszemű svédeket, a taxis arab, a szobalány kínai, és az éjszakai portás sem az idén barnult le. Az angol a közös nyelv, azt szinte mindenki beszéli. Az általános iskolában már kötelező az angol, de például, az angol nyelvű filmeket nem szinkronizálják, ezzel is elősegítve az idegen kiejtés megértését.

Stockholmban minden évszaknak megvan a maga varázsa, bár némi iróniával azt is mondják, hogy náluk kétféle tél van: „a fehér tél és a zöld tél”.

Téli látkép Egy kis történelem Az első települést, Birka várost a vikingek alapították, és Észak-Európa legnagyobb kereskedelmi központja volt. Később Stockholm lett az új főváros, amely kezdetben a Mälaren-tó és a tenger találkozásánál lévő kis szigetre épült.

Itt telepedtek meg az első lakosok, itt épített palotát a király is. A kis sziget, a Gamla Stan (óváros) házai a XV. század hangulatát őrzik, a királyi palota, többszöri átépítés és egy hatalmas tűzvész után végleges formáját 1697-ben nyerte el.

A Királyi Palota Az óváros szigetén álló palota ma, múzeum, és a király munkahelye. Gyermekei születése után az uralkodó kiköltözött a Mälaren-tó partján épült gyönyörű Drottningholm palotába. Megnézheted a király dolgozószobáját, és ha szerencséd van, megláthatod a néha biciklin érkező királyt.

Az őrségváltás mindig látványos ceremónia, sok embert vonz a királyi palota előtti térre. A turisták persze minden még közelebbről akarnak látni, ilyenkor egy-egy őr díszlépésben odamasíroz az emberekhez, és a fekete vonal, a „black line”, mögé tereli őket, de mire visszaér már újra előrenyomult a tömeg.

Az őrök azért nem olyan merevek, mint például Angliában. Itt odamentem a bejáratnál álló poszthoz, kérdeztem valamit, először kizavart a vonal mögé, majd udvariasan válaszolt. Azért az meglepő volt, hogy a király testőrségben van kínai és afro katona is.

Érdekes volt, amikor egy alkalommal, éppen körül sétáltuk a Királyi Palotát, kinyílt egy oldalkapu, és kihajtott egy hintó, melyben ott ült a király a feleségével. Közben a közlekedési lámpa pirosra váltott, a kocsi szépen megvárta, amíg zöld lesz, majd pattintott egyet ostorával, és tovább indultak.

A svéd király Drottningholmban lakik, ami annyit jelent, a Királynő szigetecskéje. A kastély parkjának egy részében szabadon lehet sétálni. Egy másik része el van kerítve a látogatók elöl.

Még egy királyi történet. Egyik stockholmi utamról hazafelé, korán kiértünk a repülőtérre, és mivel abban az időben a cégem még finanszírozta az I. osztályt, így az első sorban ültem, Sylvia, svéd királynő testvére, Christina hercegnő mellett.

Nagyon elegáns, királykék (milyen lehetne más?) kosztümben volt, koronás címerrel díszített, arany gombokkal. Váltottunk néhány udvarias mondatot, de sajnos ő csak Amszterdamig utazott. Kollegám jobban felkeltette a figyelmét, aki szintén az első sorban, de a folyosó másik oldalán ült, és az ebéd felszolgálás után addig igazgatta hosszú lábait, amíg az összes kaját és italt magára nem borította. A menü biztos jól mutatott volna a hercegnői kosztümön.

Stockholmi séta Djurgarden szigetén látható a híres 60 m hosszú „legyőzhetetlen” Wasa nevű hadihajó, amely 1628 augusztusában a vízrebocsátása során, többszáz tengerésszel a fedélzetén hullámsírba süllyedt a városi kikötőben.

Ma is sokat vitatkoznak a hozzáértők, hogy mi lehetett az oka a katasztrófának, de az igazi okot nem sikerült megtalálni.

A korabeli polgárok Isten büntetésének tartották, a háború miatt. 1956-ban, a szinte sértetlen állapotú hajót a felszínre hozták.

Ma Stockholm egyik nevezetessége.

A restaurált hadihajó mellett gazdag bemutató várja az érdeklődőket, a korabeli hajóséletről.

A Vasa múzeum és a hajó

Itt találjuk az első szabadtéri múzeumot, a Skanzent, mely a svéd falu múltját eleveníti fel. Mintegy 150, Svédország több tájegységről odaszállított házzal és gazdasági épülettel, állatkerttel, hangulatos bemutatókkal várja a látogatókat.

Djurgarden szigetén megnézhetünk egy csodálatos akváriumot is, a tenger élővilágával.

A belváros A Kultúra Háza Stockholm centrumában a Sergels téren látható. Színházak, kiállítások éttermek stb. találhatóak itt. A tér közepén van egy üveg obeliszk, ami nappal piszkos-szürke, de az esti kivilágításban csodálatos látvány. Itt található az Ahlens City Stockholm legnagyobb áruháza, melynek rengeteg kijárata van, egy pillanat alatt el tudsz tévedni.

A város talán legismertebb épülete, a Városháza, itt rendezik a Nobel díjasok bankettjét minden évben.

Nobel Múzeum A múzeum az óvárosban, a Gamla Stan-ban található, a bejárattal szemben a Nobel díjasok láthatóak. Mint tudjuk Nobel hírnevét és vagyonát a dinamit feltalálása alapozta meg. Állítólag véletlenül jött rá, hogy a könnyen robbanó nitroglicerint kovafölddel kell felitatni, így ütésre nem robban.

A múzeumban láttunk egy filmet, ahol a világhírű fizikusok kidolgozták a nukleáris robbantás terveit. A munkában annyi magyar tudós vett részt, hogy a korabeli anekdota szerint, amikor Oppenheimer kiment pisilni, a többiek magyarul beszéltek.

Millesgarden Feltétlenül érdemes meglátogatni Carl Milles a világhírű svéd szobrász házát és kertjét, ami 1937- óta múzeum. A csodálatos, olaszos hangulatú, légies szobrokkal díszített, teraszos kert, a Millesgarden őrzi a világhírű művész legjelesebb alkotásait, és gyűjteményeit. Aki már járt Caprin észreveheti a hasonlóságot Axel Munthe, svéd orvos San Michele villájával.

Mit esznek és isznak a svédek Stockholmban rengeteg kiváló étterem található, a nemzeti sokszínűségnek, meg talán az alábbiakban bemutatott svéd ételeknek köszönhetően, szinte minden világtáj ételkülönlegességei fellelhetőek. Rengeteg az olasz étterem, de indiaitól mexikóiig minden fellehető.

A jellegzetes svéd ételek szinte kivétel nélkül a burgonya, a hagyma és a hering alkotórészeiből készültek, csupán az összekeverés sorrendjében különböztek egymástól. Kevés fűszerrel, számunkra mondhatni ízetlenül főznek.

A svédek által csípősnek hitt ízek leginkább az áldozási ostya „fűszerezésére” emlékeztetnek.

A fokhagyma egyenesen tabu, szerintük napi egy gerezd fokhagyma elűzi az orvost, két gerezd, pedig elűz mindenkit. Jellegzetes svéd étel a pácolt, hagymás, mustáros vagy kapros hering, amelyet héjában főtt krumplival és vajas-sajtos keménykenyérrel (knäckebröd) esznek.

Hagyományos svéd étel "Jansson megkísértése" (Janssons frestelse), vagyis a tejföl és tojás helyett tejszínnel és szardellával készült rakott krumpli.

Janssons frestelse – engem nem hozott kísértésbe A surströmming - savanyú hering - a bátrak eledele, illata több mint iszonyatos.

Mivel régen hiánycikk volt a só, az élelmiszert szárítással és erjesztéssel tartósították. A májusban kihalászott nagy mennyiségű balti-tengeri heringet híg sós lébe tették pácolódni. A hordókat eleinte a napon tartották, majd az erjedés beindulása után hordóstul beásták a földbe.

A strömming nyár végére megerjedt, és irtózatosan büdös lett. Ezt a tulajdonképpen rothadt halat ünnepi ételnek tartják.

A szakértők a borkóstolásra emlékeztető ceremóniával és igényességgel vizsgálják a surströmming minőségét, miközben a szomszédban becsukódnak az ablakok, és még a sokat-próbált kikötői macskák is fejvesztve menekülnek a környékről. Főtt krumplival, hagymával és tejföllel összekeverve vajjal megkent vékonykenyérbe (tunnbröd) göngyölik, minden teketóriázás nélkül bekapják, és egy pohár snapsszal öblítik le.

Felejthetetlen élmény, még két-három nap múlva is érzed az ízét a szádban.

Surströmming konzervet csak az ellenségednek vigyél ajándékba, ha te akarod megkóstolni, csak a szabadban, kellően szélfutta helyen tedd.

A klasszikus svédasztal, azaz a smörgasbord kínál pácolt heringet, mustáros heringet, marjesillt (fiatal pácolt heringet) tejföllel, pácolt, ecetes balti heringet, marinírozott, nyers balti heringet, tojássárgáját, svéd kaviárral, hering- és céklasalátát, füstölt sós heringet, szeletelt lilahagymát, tejfölt, ecetes hagymát, főtt krumplit, barna kenyeret, fehérkenyeret, vajat és sajtot.

Ha még van hely, akkor válogathatunk pácolt, nyers lazacot (gravlax), füstölt lazacot, garnélarákot, kagylót, osztrigát, tojásos garnélarákot, majonézt, lazacmártást.

Az italfogyasztást a svéd állam magas adókkal próbálja visszaszorítani, ezért minden szeszes ital, még a svéd árakhoz viszonyítva is nagyon drága. A svédek, és általában a skandináv emberek, próbálnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ezért külföldön csordultig töltik magukat alkohollal, otthon, pedig keverik az italok sorrendjét, hogy hamarabb megártson.

Ha Svédországba utazol, a legbecsesebb ajándék, amit vihetsz, egy-két vagy több üveg whisky, vagy egyéb erős szesz. A sör svédül „öl”, ami németül olajat jelent, de ezzel nyugodtan olajozhatjuk a torkunkat, még attól sem kell félni, hogy hamar megárt, mert minden sör csak 3,5%-os alkohol tartalmú. Az nem derül ki, hogy a Heineken vagy a Guiness a svédeknek külön készíti ezt a gyenge sört, vagy helyileg vizezik fel.

Egyéb érdekességek Stockholmban az emberek többsége gyalog jár, vagy tömegközlekedéssel. Az agglomerációban alvóvárosok alakultak, a módosabb családok két-háromszintes faházakban laknak. A város levegője a tengerpart közelségének is köszönhetően nagyon tiszta. A víz is annyira tiszta, hogy nyáron nyugodtan lehet benne fürödni, persze csak, ha szereted a 15-16 fokos vizet.

Minden év szeptember15-től Stockholmban vége a nyárnak, a múzeumok nagyrésze zárva, a kirándulóhajók is ritkán közlekednek, pedig az idő még szép. Ha

szállodát foglalsz, feltétlenül írd rá, hogy a szobának legyen ablaka, mert három csillagos szállodában is simán betesznek egy ablaktalan cellába.

Van egy svéd törvény, Allemannsratten, /minden ember joga/ ez azt jelenti, hogy a természet mindenkié, oda mehet, ahová akar, még ha magánterület , akkor is, persze kárt semmiben sem tehet. Gyümölcsöt, növényt, bogyót szedhet magának, persze módjával. Vízpartot, ha a farmerek bekerítik, kaput kell hagyni, hogy mindenki bemehessen. / harapós kutya nincs / Az ajándékboltokban gyakran lehet piros és ritkábban kék falovacskákat látni. Ezek a hagyományosan fából faragott szobrocskák Dalarna tartományból származnak.

Régen ezek közkedvelt gyerekjátékok voltak, melyeket a hosszú téli estéken készítették, de mára nem csak Dalarna, hanem az egész Svédország jelképévé váltak.

Az épületek ablakait más skandináv országokhoz hasonlóan itt sem függönyözik be.

A szokás, a hajózó időkből származik, az otthonmaradt feleség így is demonstrálta hűségét.

A múzeumokban a ruhatár teljesen önkiszolgáló, van egy kis szekrényed, abba teheted a csomagod, a kabátod, pedig egy pánttal tudod rögzíteni egy kis zárószerkezethez. Természetesen előtte be kell dobnod 5 vagy 10 koronát.

Egyébként mindenhol és mindenért pénzt kérnek, nem is keveset. Egyetlen ingyenes és ötletes megoldás, hogy a bejáratnál találsz összecsukható székeket, és vihetsz egyet magaddal, ha elfáradtál, le tudsz ülni.

Azt már megszoktuk itthon is, hogy a bankokban sorszámot kell húzni, és ha kiírják a számodat, akkor mehetsz a pulthoz. Itt ezt túlzásba viszik, az ABC-k hentespultjánál 10 dkg. parizerért is számot kell húzni.

Magyarokkal sok helyen találkozhatsz, amikor a királyi kastélyt meglátogattuk, szinte csak honfitársakkal találkoztunk, de a millesgardeni recepciós is egy magyar fiú volt.

A közlekedési lámpák zöld jelzésnél „tak-tak”hangot adnak, segítve a vakok átkelését. Az külön érdekesség, hogy „tak” magyarul: kösz. A svéd emberekről vegyes benyomásokat szereztem, egyrészt udvariatlanok, még a két mankóval

felszálló nőnek sem adta át senki a helyét, másrészt készséggel útbaigazítanak, ha látják, hogy tanácstalanul nézegeted a térképet.

Sok a svéd gyerek, általában 3-5 gyerek van egy családban, akiknek a neveléséhez keményen igénybe veszik a nagyszülőket is. Érdekes módon a bevándorlóknál kevesebb a gyermekáldás. Az idősekről is gondoskodik a svéd állam, sok otthont láttunk, még játszótérrel felszereltet is.

A mai Stockholm jelképe lehetne a daru, annyi építkezés van, hogy minden felvételedbe belelóg egy-két daru. Az utcákon lépten-nyomon szobrokat lehet látni, melyek a humort sem nélkülözik.

A felirat szabad fordításban: parkfenntartás Sajnos, az magyar sajátosság, hogy szívesen leszóljuk az itthoni körülményeket, sokszor hallottam, hogy milyen piszkos Budapest, bezzeg a…..A képet Stockholm „Váci utcájában” készítettem.

Izland Már évek óta szerettem volna ellátogatni Izlandra. Érdekeltek a föld geotermikus tevékenységének megfigyelhető elemei, a jég és tűz ellentmondásos birodalma, a vikingek által meghódított föld látnivalói. Itt találjuk az amerikai és európai kőzetlemezek közötti hasadékot, ahol szinte belelátni a Föld gyomrába. Mit mondjak…..félelmetes látvány. Verne Gyula is ide képzelte az utazást a Föld középpontja felé.

Izland térképe:

Az izlandi címer

A bazalt talapzaton álló címer közepén látható kék pajzson, egy ezüsttel keretezett vörös kereszt van, amely így az izlandi zászlót jelképezi. Ezt négy mondabeli alak veszi körül: Egy óriás, egy bika, egy sas és egy sárkány.

Egy kis történelem Izland történelme a vikingekkel és az ír szerzetesekkel fonódott össze: az ír, skót és viking népek keveredéséből jött létre az északi izlandi nép. 930-ban itt hozták létre az első parlamentet, az Alsinget, mert nem akartak királyságot. Az izlandiak történetét a „sagák”-ban örökítették meg, ezek tulajdonképpen elbeszélő költemények a korabeli történésekről. A hosszú téli estéken egy családtag olvasta fel a többiek okulására és szórakoztatására. Érdekes módon, a hagyományos és nagyon kellemes téli elfoglaltságnak kevésbé hódolnak, hiszen a népesség növekedése 0,5 % körüli csak. Nálunk, ha van egy kis áramkimaradás, máris megugrik a születések száma. A 60-as évekbeli New York-i áramszünet után 9 hónappal, közel 40-szer több volt a születések száma, mint egyébként. Ott történt, hogy egy liftben bennragadtaktól kérdezték a mentők, van-e köztük terhes nő, mire egy férfihang válaszolt, nincs, még csak ismerkedünk.

Az első benyomások Izland európai ország, bár ezt első pillantásra nehezen hiszed el. A neve, Jégországot /Iceland/ jelent, de inkább holdbélinek látja a tájat az ember, egy gőzölgő, lávafolyamokkal, feltörő gejzírekkel és vízesésekkel tarkított, és a valószínűtlenül kék tengerrel körülölelt igazi jégsziget, a jégbezárt tűz országa.

A táj annyira holdbéli, hogy űrutazásuk előtt itt gyakoroltak az amerikai asztronauták, a Holdon már szinte ismerősként mozogtak, csak az eltérő tömegvonzás volt szokatlan.

Ha a fekete, a szürke és a barna is színek, akkor az izlandi táj néhány fakó- zöld fűcsomóval, mohával megbolondítva, színpompásnak mondható. A lávakövek hawai típusú „au-au” kövek. Ez hangutánzó szó, ilyen hangokat adnak ki a bennszülöttek, ha mezítláb lépnek a kövekre.

Egy kis geológia Izland az amerikai és az eurázsiai kőzetlemezek találkozásánál fekszik, ezek a lemezek a tektonikus erők hatására, szétszakadtak és eltávolodtak egymástól, lehetővé téve, hogy a hasadék mentén a föld hője, vulkánok, és gejzírek formájában a felszínre törjön.

Naponta átlagban 50-100 kisebb földrengés van a szigeten.

Gyakoriak a kisebb nagyobb vulkán kitörések, a gejzírek működésének, pedig a szemtanúi lehetünk. Egyesek szerint a Hekla tűzhányó 2000. évi kitörését a helyi turisztikai hivatal rendelte meg, mert özönlöttek a katasztrófaturisták a helyszínre.

Mivel a kitöréseknél 10 éves periodicitással számolnak, várhatóan idén is sok látogatója lesz az országnak.

Az izlandiak hozzászoktak a természet erőinek tobzódásához.

Jó példa erre, hogy amikor a Westman szigetek egyikén nagy vulkánkitörés volt, a helyi lakosok hajón menekültek el a lávafolyam elől, majd később újra visszatelepültek, és a föld melegével állítanak elő melegvizet, és azzal is fűtenek. A kitörés során létrejött egy új sziget is, melyet Surtsey-nek neveztek el és csak kutatók léphetnek a felszínére. Érdekes, hogy már az első években 170 különböző rovarfajt találtak a szigeten. Gyakorlatilag a sziget kialakulása után szinte azonnal

megjelentek a madarak is, míg az első ott is fészkelő madár, a sarki sirály három évvel a vulkáni aktivitás megszűnése után telepedett le.

A hasadék egyik oldalán állva Amerikában vagyunk, és átkiabálhatunk a másik oldalra, Európába. A kőzetlemezek minden évben 20 mm-el távolodnak egymástól.

Izland történetének legnagyobb katasztrófája egyben a Föld északi féltekéjére kiható légköri, gazdasági válságsorozatot is eredményezett. A dél-izlandi Laki nevű vulkán 1783. június 8-án tört ki először, amikor kb. 130 krátere szinte egyszerre robbant fel.

A tűzhányó októberig folyamatosan aktív maradt, az utolsó kitörésre 1784 tavaszán került sor. A kitörések ereje egyedülálló volt. Egy fortyogó, pokoli üsthöz hasonlóan, folyamatos bugyogás, és a mélyből feltörő sátáni hangok kíséretében több láva tört a felszínre, mint bármely más vulkán esetében a történelem során.

Tíz köbkilométer láva ömlött ki, a Föld légkörébe pedig hatalmas mennyiségű mérgező hidrogénfluort és kéndioxidot tartalmazó gáz került a 15 kilométer magas vulkáni füstoszlopból, nyolcvanszor annyi, mint a Saint Helens kitörésekor 1980ban.

Izland lakosságának negyede pusztult el a szerencsétlenségben. Sokan a mérgező gázoktól, mások a kitörést követő éhínségben, ugyanis a sziget állatállományának 50-80%-a is áldozatául esett a katasztrófának.

A kitörésnek jelentős hatása volt a Föld időjárására is.

Európát és Észak-Amerikát július elejére teljesen beborította a mérgező, ködszerű gázfelhő, amely a Napot is elhomályosította. Több helyütt a világvége eljövetelét látták az eseményben A 1783-84 tele a megváltozott légköri viszonyok miatt rendkívül hideg és csapadékos volt, ami a tél vége felé soha nem látott jeges áradásokat okozott, majd ennek következtében az éhínség szedte az áldozatait.

Ottjártunk után egy hétre, kitört az Eyjafjallajökull gleccser alatt található vulkán.

A kitörést egyébként több mint háromezer kisebb földrengés előzte meg Epicentrumuk a vulkán kráterében volt, de többet a környező településeken is érezni lehetett.

Egy szemtanú a kitörésről azt írta, hogy egy 500 méter hosszú szakaszon, 15-16, legalább száz méter magasra kilövellő lávasugarat látott. A vulkán kitörése olyan áradást okozhat, amely miatt le kell majd zárni az egyetlen utat, amely körbefutja a szigetországot, és több mint félezer embert kell evakuálni.

Izlandon a természeti erők labilis egyensúlyát a jég és a magma nyomáskülönbsége biztosítja. A gleccserek jégtömegének a súlya nem engedi felszínre törni a mélyben feszülő izzó lávatömeget. Ezért nagyon veszélyes a globális felmelegedés, mert folyamatosan csökken a gleccserek vastagsága, és előbb-utóbb eléri a kritikus szintet, amikor a nyomás kiegyenlítődik.

Blue Lagoon (Kék laguna) A Keflavik-i nemzetközi repülőteret elhagyva, lávamezőkön keresztül vezet az út.

A fővárost is magába foglaló Reykjanes-félsziget ad otthont az egyik legismertebb turistaattrakciónak, a 37-39 fokos vizével messziről gőzölgő „Kék lagúnának".

Az ásványi sókban gazdag, tejszerű víz, szilícium-dioxidot tartalmazó fehér iszapja, a vízben lévő algákkal, ásványi sókkal együtt jótékony hatású.

A turisták szorgalmasan kenik is az arcukat, hiszen itt ingyen van az iszap, de a benti shop-ban meglehetősen drága.

A fürdő modern beléptető rendszerrel ellátott, a fogadó rész és az üzletek vásárlásra csábítanak, amíg meg nem látod az árakat. A belső rész már eléggé lepusztult, megérdemelne egy felújítást.

Az épülettől a szabadtéri medencéig mindenki gyorsan szedi a lábát, hogy azután belemerüljön a finom meleg, kékesfehér vízbe.

A lagúna vize, közvetlen összeköttetésben van a tengerrel, a vize sós. A felszálló pára miatt, ha valaki néhány méterre eltávolodott már el is tűnt szem elől. A hőforrások közelében még melegebb volt a víz, időnként kicsit túl forró is.

Reykjavik Izland fővárosa, a világ legészakibb fővárosa, aminek neve „füstös öblöt” jelent, utalva az állandóan gőzölgő hőforrásokra. Egész Izland lakossága 300 ezer fő körüli, aminek több mint a fele Reykjavikban és vonzáskörzetében él.

A házakat és a tetőket általában élénk színűre festik, mert a színek vidámabbá teszik a településeket, ellensúlyozzák a téli sötét időszak egyhangúságát.

A belváros lakásai, de még a járdák is geotermikus energiával vannak fűtve. A forró vizet a város egy magaslati pontján hatalmas tartályokban gyűjtik össze, innen biztosítják a város melegvíz ellátását is.

A tartályok közé falakat, tetejére kupolát építettek, ez a Perlan, melyben éttermeket, múzeumot és még egy mesterséges gejzírt is láthatunk. A melegvíznek kicsit kénes szaga van, fürdés után úgy érzed, mintha most jöttél volna ki a Hévízi tóból. A kagyló formájú épülethez tartozik még egy körpanorámát biztosító kilátóterasz is

Általában egész Izlandon hasonló a fűtés és a vízellátás, a hideg víz kezeletlenül, vegyszermentesen kerül a hálózatba, mivel a patakok, és a folyók vize nem igényel tisztítást.

Egyébként itt szinte minden bio, hiszen itt, nincs vegyszeres növényvédelem, nincsenek kártevők, sőt még szúnyogok sem. A tej is kiváló ízű és minőségű.

A reykjaviki repülőteret csak belföldi gépek használják, az egyik főút kereszteződésében a közlekedési lámpák oszlopaira szerelt kiegészítő lámpák szolgálnak jelzőfényként a leszállópályához.

A modern városrészben találjuk, a rendkívül látványos Hallgrimskirkja templomot, mely az izlandi tájra jellemző láva csúcshoz hasonlít. A toronyból csodálatos panoráma tárul a városra. Ugyancsak itt találjuk a viking felfedezőnek, Leifur Eirikssonnak emlékművét is, aki Kolumbuszt megelőzve hajózott el Amerika partjaira.

A modern, de jellegtelen városháza egy rendkívül koszos vizű kis tó partján található. Belül egy óriási makett is található, mely méretarányosan mutatja Izland domborzatát.

A parlament bazalt épületének szürkeségét, ellensúlyozza a mellette lévő Domkirkjan templom, Reykjavik lutheránus katedrálisa.

Kirándulások Valódi, érintetlen természetet csak a kirándulások során láthatunk: nemzeti parkok, vad vulkanikus táj, kristálytiszta tavak, hőforrások, dübörgő zuhatagok, ez Izland.

A Pingvellir (Thingvellir) nemzeti park Itt találjuk a korábban már említett, évente néhány mm-el táguló hasadékot, mely jelzi az Európa és Amerika közötti geológiai törésvonalat.

Ennek a hasadéknak a kiszélesedésénél tartották az izlandiak 930-tól kezdődően a parlamenti üléseiket. Itt döntötték el, hogy áttérnek a katolikus hitre.

A törzsfők kiválasztottak egy okos embert, aki állatbőrökbe burkolózva, egy éjszakán keresztül gondolkodott, majd azt mondta, „térjünk át, de ha valaki pogány akar maradni, majd nem nézünk oda.” Ez, ma is jellemző izlandi mentalitás.

Van itt egy kis templom és néhány házikó, állítólag az egyik a mindenkori izlandi miniszterelnök hivatalos helyisége. (A másik Reykjavikban egy volt börtönépületben van.) Jelképes, nem?

A Gullfoss(Arany) vízesés Izland a vízesések országa, és az óriási vízhozamú Gullfoss, a vízesések királynője.

Az irdatlan mennyiségű víz, párafelhőbe burkolózva zuhan a mélybe. Napsütéses időben szivárványhíd övezi, innen ered az elnevezése is.

A gejzír övezet, egy nagy kiterjedésű geotermikus mező, ahol kénes szag terjeng a levegőben. Itt találjuk Izland legnagyobb működő gejzírét, a Strokkur-t, mely 10-15 percenként tör ki és 30-35 méter magasba is kilövelli a forró vizet és vízgőzt. Az öreg gejzír, amiről a jelenség a nevét kapta már ritkábban működik, állítólag naponta csak háromszor tör ki. Hiába, így van ez az öregeknél. A területen sok kis gejzírt is láthattunk, és fortyogó, bugyborékoló, forró vízzel telt gödröket Félelmetes látvány!

A Kerid kráter, egy kis tóval feltöltött szinte teljesen szabályos kör alakú kráter, gyönyörű természeti képződmény.

A Skálholt-i templom igazából az ország vallási kegyhelye, a középkorban itt volt az izlandi egyház székhelye.

Vik városa A Dél-Izlandi település 297 lakosával már városnak számít. Időnként több a turista, mint a helyi lakos.

Vik városát elhagyva, a háttérben ott tornyosul a Myrdalsjökull gleccser jégtömege, alatta bújik meg a Katla nevű, működő vulkán, melynek régóta esedékes a kitörése.

Egy esetleges kitörés, olyan áradást okoz a gleccser megolvasztásával, ami elsodorhatja az egész várost, melynek a templomát egy dombra építették, ide lehet menekülni.

A mondavilág Izland, az ősi viking monda és szellemvilág földje is, erősen hisznek Thor istenben, a troll-okban, elf-ekben, szakértők foglalkoznak a manókkal, koboldokkal, a „láthatatlan néppel”. Egy felmérés szerint az emberek több mint fele ma is hisz a létezésükben. Az útépítés során gyakran kikérik a szakember véleményét, nehogy megzavarják az árnyékvilág nyugalmát.

Az épületek mellé, a trolloknak is készítenek kis házikókat, hogy őrizzék a ház népét.

Az időjárásról A helyi időjárás rendkívül változékony, egy napon belül lehet napsütés, eső, köd, jég, a szelet nem említve, mert az állandóan fúj. Ezért van az, ha egy téli nap hőmérséklete fagypont körüli, a hőérzeted -10 fok. Jellemző, hogy júniusban Reykjavikban átlagosan egy esőmentes nap van, szélmentes nincs. Érdekes módon a téli hőmérséklet magasabb, mint nálunk, ez a Golf áramlat hatása.

Akik hajlamosak a depresszióra, ne költözzenek ide, mert nagyon hosszú a tél, és csak alig van fenn a nap, de egyébként is elég sötét van, mert sokszor felhős, és sokszor esik az eső is.

Ilyenkor az izlandiakat a „skammegisthunglyndi”-nek nevezett téli depresszió gyötri Én már attól depressziós leszek, ha ki kell mondanom a nevét. Június és július az éjféli nap, a fehér éjszakák időszaka, még a világítótornyokat is kikapcsolják.

Nálunk, ha kicsit csepereg az eső, mindenki azonnal esernyő alá bújik, Izlandon, az embereknek nincs is esernyőjük, hiszen ami függőlegesen esik az a vízesés vagy gejzír, ami, pedig vízszintesen az eső.

A téli időszak egyhangúságát, a viszonylag ritkán látható „Északi fény”/aurora boreális/ töri meg.

Rendszeresen szerveznek borsos árú „Északi fény” néző túrákat, de szinte nulla a valószínűsége, hogy ebben a gyönyörű látványban részed legyen, melyet a Föld mágneses terébe bekerült, és a felső légkörrel kölcsönhatásba lépő napszél okoz.

A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, mely fénykisugárzással jár. A kibocsátott fény az adott atomra vagy molekulára jellemző színű.

Az állat és növényvilág Fákat nem nagyon látni, a sagák szerint a szigetet egykor erdők borították, melyeket az első betelepülők nyilván kivágtak, és felhasználták építkezésre és fűtésre. Most próbálnak új erdőket telepíteni, erre van a helyi mondás, „ha eltévedsz az erdőben, állj fel és nézz körül”. Előszeretettel gyűjtik a tenger által kihordott uszadékfát, és ezt használják építkezésre. A tengeráramlatok Szibériából sodornak hatalmas fatörzseket, a Keflavik-i öbölbe. A város neve, egyébként „Uszadék-fa Öböl”. Érdekes, hogy a növények között egyaránt megtaláljuk az észak-európai és az észak-amerikai eredetű populációkat. A kéthónapos nyár tarka virágszőnyeget borít a talajra, de a lávás részeken a moha és a zuzmó a jellemző. Az izlandi zuzmó a népi gyógyászat egyik legkedveltebb orvossága.

Az állatok közül a legjellegzetesebb a sarki róka, melynek télen hófehér a bundája.

Bálnales Izlandi utazás nem lehet teljes bálnanézés nélkül. Az izlandiak felismerték a nagyszerű üzleti lehetőséget, és a bálnavadászat ma már kamerával történik. Bár, ma sem hagytak fel teljesen a cetek üldözésével, állítólag csak tudományos céllal vadásznak le néhányat, de érdekes módon a „bálnasteak” azért szerepel az éttermek kínálatában.

A szervezett program mintegy három órás, de függ a kapitány türelmétől is, aki mindent megpróbál, hogy megmutathassa az északi tengerek főemlősét a kíváncsi turistáknak.

A kikötőben robosztusnak tűnő hajó, a nyílt vízen igen csak hánykolódik. A több méteres hullámok hatására, szinte mindenki sápadtan, félig átfagyva kapaszkodik, kezében a kék egészségügyi zacskót szorongatva, és bálna helyett a „sarki rókát” emlegetik.

Bálna sehol, csak delfineket láttunk a hajó közelében, de azok is többnyire víz alatt voltak, csak az uszonyuk látszott ki, pedig a kapitány igazán kitett magáért,

halradarral kémlelte a tengert, körbe-körbe táncoltatva a hajót. Több bálnalessel foglalkozó cég felajánlja, hogy amennyiben nem sikerül cetet látni, ingyen részt vehetsz a következő bálnanézésen, de eddig még nem volt jelentkező.

A lunda, Izland nemzeti jelképe, galamb nagyságú, mulatságos kinézetű madár, úgy néz ki, mint a papagáj és a pingvin keresztezése.

Az izlandi lovak biztosan nem az örökké ficánkoló telivérek leszármazottai. Órákon keresztül állnak bambán egy helyben, volt, amelyik lehajolt a szénáért, de abbamaradt a mozdulat, biztosan elfelejtette mit akart, mert amikor délután újra arra jártunk, még mindig abban a pózban állt.

Egyéb érdekességek Izlandon, klasszikus vezetéknevek nincsenek. Az én nevem, mivel a papámat Antalnak hívták: Péter Antalson, a lányomat Hajnalkának hívják, így az ő neve, Hajnalka Péterdottir lenne. Érdekes, nem? Egyébként a telefonkönyvben a nevek, keresztnév szerint vannak felsorolva, nem könnyű eligazodni rajta.

Izland, viszonylag zárt közösség, és külön érdekesség, hogy az ország egész lakosságára kiterjedő géntérképet állítottak fel, amelynek kapcsán sok jogi, etikai és orvosi kérdés is felvetődik, a belterjes házasságok elkerülésétől, a betegségek gyógyításán keresztül, egészen az orvosilag „kitenyésztett” emberig. Érdekes, de számomra kissé félelmetes jövőkép sejlik fel.

Izlandon nincs katonaság, az ország védelméről, nemzetközi megállapodás alapján a NATO gondoskodik.

Vidéken, több helyen láttunk nagy üvegházakat, benne primőr zöldségekkel, gyümölcsökkel és virágokkal.

A farmépületek skandináv módra, funkcionális egyszerűséggel vannak berendezve.

A régi házak oldala és teteje fűvel borított, természetes padlófűtéssel ellátva, hiszen a birkákat a házak alá terelték be, így hasznosítva az állatok által leadott meleget.

Izlandi pénzre nincs szükség, mindenhol lehet kártyával fizetni, még a legapróbb tételeket is. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az örömlányok hol húzzák le a kártyát.

Egy izlandi mondás szerint, azért csúnyák az angol nők, mert a viking hódítás korában elhozták az összes szép lányt Angliából.

Egy kis nyelvészkedés A „vik” szó jelentése: öböl. Mint már korábban említettem, innen eredeztetik a hódító, kalózkodó vikingek elnevezését is, mivel egy-egy öbölben megbújva lestek a prédára.

Nagyon gyakori a „foss” szó, ami nem felszólítást jelent, hanem a vízesés elnevezése, és mivel vízesésből itt rengeteg van, szókapcsolatokban is alkalmazzák. Egy hotellánc elnevezése is „Fosshotel”. Azért nem mindig tudjuk figyelmen kívül hagyni a magyar jelentést, hiszen a „Gyerekek vízesése” úgy hangzik, hogy „barnafoss”. De ha már témánál vagyunk, a süti izlandi neve: kaka.

A lávát a népművészetben is felhasználják díszítőelemként.

A közlekedésről Kitűnő minőségű, jól járható, többnyire lávazúzalékból készült útjaik vannak. Kötött pályás közlekedés, vonat, metró, a gyakori földrengések miatt nincs, országszerte buszjáratok közlekednek, de nagyon népszerű és viszonylag olcsó a belföldi repülés. Régen, a szigetet átszelő utakat kőhalmokkal jelezték, a vándorok mindig tettek rá újabb köveket, mert ha valaki elvett belőlük, azt a trollok megbüntették.

A kirándulásokhoz, előszeretettel használnak hatalmas terepjárókat, melyeknek nem akadály az izlandi terep sem.

Gasztronómia Izlandon a főzés is könnyebb, hiszen a szabadban, a föld melegét felhasználva készítik el az ételeket. A tojást elég beledobni a fortyogó vízbe vagy iszapba, néhány perc múlva kész a főtt tojás. Az edényeket beássák a talajba, és úgy fő meg bennük az étel. A forró talajba süllyesztve sütik a gejzír kenyeret.

Az izlandi konyha bővelkedik különlegességekben, de ezek megkóstolását csak sokat próbált gurmandoknak ajánlom.

A bálnazsír, a bálna steak, a fókahús és a jávorszarvas orrából készült kocsonya még nem is hangzik annyira durván, de a hat hónapra elásott cápahús már gyomor próbáló.

A hákarl-lal (rohasztott cápahús), csak a kínai 100 napos tojáson edződött, és a svéd surströmming-en (rohasztott hering) már gyomorgörcs nélkül túljutott ínyencek kísérletezzenek.

A cápák kiválasztó szervrendszere elég fejletlen, a vizeletét a bőrén keresztül adja le, ezért a húsa erősen az ammónia szagú, ezt próbálják rohasztással csökkenteni, de a rothadt hús bűze, húgyszaggal vegyítetve, egyszerűen borzasztó. A rothasztott húsnak fehér és vörös változata is létezik, ez utóbbitól, finoman fogalmazva, gyakrabban ásítanak egy színeset, pedig az izlandiaknak edzett a gyomruk.

Aki még ezek után is további gasztronómiai kalandra vágyik, kóstolja meg a hrútspungurt (aludttejben érlelt koshere). A kényes gyomrúak számíthatnak rá, hogy idejük javarészét a jól felszerelt izlandi toalettekben töltik.

Szerintem az ilyen ételeket nevezik búvárkajának, „lemegy, körülnéz és visszajön”.

Ha szerencsésen sikerült legyűrnöd, akkor is napokig érzed a szádban, a vizeletben párolt rohadt hal ízét, amire feltétlenül inni kell.

Az izlandiak nemzeti itala, a Brennivín, jelentése: égetett bor. Krumplipüréből készül, de köménnyel ízesítik. Úgy tűnik az északi népek, szeretik a kömény ízét, mert a dánok kedvelt pálinkája is ezzel van ízesítve (Aquavit).

Ezt az égetett szeszt a cápahús elfogyasztása után isszák, hogy elnyomja a rohadó ammóniás hús bűzét, de szerintem nincs olyan ital a világon, ami erre képes lenne.

A boltokban csak alacsony alkoholtartalmú sörök kaphatóak (2,25%). Az igazi sört csak 1989. március elseje óta lehet kapni, Izlandon ez a „Sör napja”, amit nagyszabású ivászattal ünnepelnek.

Egyébként nagyon érdekes a viszonyuk az alkoholhoz. Ha hét közben étkezéshez megiszol egy sört vagy egy pohár bort, egyszerűen alkoholistának tartanak, hiszen hétköznap iszol. A hét végén szinte eszméletlen részegre isszák magukat, és ezt természetesnek tartják, hiszen hétvége van. Sajnos ez a nőkre is igaz.

Az is érdekes, hogy 23 év alattiak nem fogyaszthatnak alkoholt, de 18 éves kortól már házasságot köthetnek, így az a paradox helyzet állhat elő, hogy nem koccinthatsz a saját esküvődön. Általában az italaik borzasztó ízűek, de ezek közül is kiemelkedik az „Opal” fantázianevű, medvecukor likőr.

Az izlandiak örök optimisták. Azt mondják, lehet, hogy a gazdasági helyzetünk csapnivaló a jelenben, de akármi is történjen, egy szép országunk /“awsome country“/ mindig lesz.

Az izlandi emberek Érdekes történeteket lehet olvasni az izlandiakról, melyekben nyilván van némi túlzás, de a mentalitás az jellemző.

Az északi emberek szeretik a férfias dolgokat. Előfordul, hogy kilométereket úsznak a jeges vízben, egyik kezükben fáklyát tartva. Még az is előfordulhat, hogy közben éneklik a himnuszt.

Néhány story Egy halász éppen a zsákmányát pakolta ki a partra, amikor meglátta, hogy az öbölbe beúszott egy cápa. Gondolt egyet, nekivetkőzött anyaszült meztelenre, / nehogy nedves legyen a ruhája, még a végén náthás lesz /majd beugrott a jéghideg vízbe, és a fogai közé kapott egy késsel és megölte a cápát.

Egy balesetnél egy kamion belerohant egy autóbuszba. A buszvezető kirepült a szélvédőn, de a lábai térdből leszakadtak, és a buszban maradtak. Amikor a mentők odaértek, a súlyos sérült buszvezető nyugodtan cigarettázott, és mondta a mentősöknek, hogy milyen szerencse, hogy a cigi az igének a zsebében volt.

Az izlandi partoktól mintegy 10 km.-re elsüllyedt egy halász a csónakjával, de nem esett pánikba és kiúszott a partra majd besétált egy kocsmába. Kérdezték tőle, hogy mi történt, a válasz pedig lakonikus egyszerűséggel a következő volt: “Elsüllyedt a csónakom, kiúsztam, hol a söröm?”

Külföldi turisták az izlandiak beszédét hallgatva, tapasztalhatják, hogy többször is emlegetik a „sex” szót. Szó sincs sexfüggőségről vagy valamiféle inuit pajzánkodásról, egyszerűen a hatos szám neve: sex.

A kiszámítható, nyugodt életvitel ellenére, szinte kórosan vonzódnak az alkoholhoz.

A Helsinki komppal ezrével érkeznek Tallinnba a finn és más skandináv iszákosok, akik szinte pillanatok alatt eszméletlenre isszák magukat. Az olcsó észt vodka, sör és egyéb pia mágnesként vonzza a részegeseket, még a figyelmeztető táblák sem riasztják el őket.

Befejezés Utazási élményeim alapján próbáltam bemutatni a Skandinávia történelmét, az itt élő emberek mindennapi életét és szokásaikat. A vikingek leszármazottjai büszkék ősi történelmükre, szeretik és óvják a természetet, de hasznosítják az általa kínált lehetőségeket.

Vincze Péter Antal