Üzbegisztán A sejtelmes selyemúton
Egy kis történelem A következő úti cél, a hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán főbb városai / Taskent Samarkand, Khíva, Bukhara/, az egykori kánok birodalma Ázsia közepén. A népszerű kereskedelmi útvonalhoz számos kalandos történet is fonódott. Mesés kincsekről, selymekről, különleges szőnyegekről, ízes fűszerekről szóltak ezek a történetek. Marco Polo leírása szerint a Selyemút karavánjai biztonságosan és gyorsan haladnak, a sűrűn telepített pihenő állomásoknak köszönhetően, ahol élelemmel és friss lovakkal látták el az utazókat. Itt mondta meséit a szultánnak Seherezádé, itt élt a furfangos Naszreddin hodzsa.
Üzbegisztán, nem arab dominanciájú, iszlám köztársaság, a lakosság 80 % a muzulmán vallású. Az üzbégek Timur Lenk-et tartják államalapító vezérüknek, ma is nagy szeretettel emlékeznek rá. Ott jártunkkor ünnepelték születésének a 675-ik évfordulóját, virágokkal halmozva el szobrait. Timur Lenk a mai Shakhrisabz-ban született, itt látható egyik monumentális szobra, és hatalmas palotája kapujának romjai.
Timur egy kicsiny nomád csapat vezéreként kezdte a pályafutását, majd fortéllyal és fegyveres erővel a XIV. század közepére az Amu-Darja és a Szir-Darja folyók közötti egész területet uralma alá hajtotta. A csatákban a mozgékonyságra és a meglepetésre építő nomád taktika volt legfőbb fegyvere. Timur a hadjárataira egy hatalmas, edényszerű kő kutat is magával cipeltetett, melyet csata előtt színültig megtöltetett gránátalma-lével, mert úgy vélte, ennek fogyasztása növeli a harci kedvet. Indulás előtt minden katona merített egy kupával a harci löttyből. Csata után újra teletöltötték az edényt, és ismét ihatott mindenki egy kupával. Ez nem csak bonusz ital volt, hanem praktikus mérőeszköz is, ugyanis most kevesebb fogyott, mint korábban, és a különbségből a hadvezér bölcsei, kiszámították a harci veszteséget. Kína-ellenes hadjáratot szervezett, de a Szir-Darja folyó partján megbetegedett és meghalt. Szamarkandban, a Gúr-i Emír síremlékben temették el, miután kihirdették végakaratát és figyelmeztetését: senki ne merészelje megzavarni végső nyugalmát, mert tette nagy háborút von maga után. A monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót. Fiai rögtön háborúskodni kezdtek az utódlásért, de a Timurida dinasztia a testvérharc ellenére is még egy egész századig fönnmaradt Közép-Ázsiában.
Külön érdekesség, hogy a lónak csak egyik lába van a levegőben, ami azt jelzi, hogy nem csatában halt meg, hanem hadjárat során. Akkor is így szokták ábrázolni, ha valaki a csatában szerzett sebesülésébe, később hal bele.
A mai Üzbegisztán, az Aral tó medencéjétől a Tien-San-ig húzódik. Északon Kazahsztán, délen Türkmenisztán, Afganisztán és Tádzsikisztán, keleten, pedig Kirgizisztán határolja.
Őseink is megfordultak ezen a területen. Egyes kutatók a mai Türkmenisztán területén lévő turáni alföldet teszik meg a magyar nyelv kialakulási helyének. Szerintük ez a terület az, ahonnan az összes török nyelvű nép származik, és a magyarságot ezek egyikének gondolják. A "türk" elnevezés alatt a magyarok ősei is itt éltek. Az ősi Szogdia, Üzbegisztán területén volt, és Szogdia története fontos adatokat szolgáltat arra nézve is, hogy őseink mikor és miért hagyták el ezt a területet. Bíborban Született Konstantin bizánci császár, a magyarokat még türknek hívta. A türkök népe minden háborúban együtt harcolt a kazárokkal. Kazária fejedelme, a vitézségükért és szövetségükért, egy nemes kazár nőt adott feleségül a magyarok első vajdájának, Levedinek és ahol Kazária mellett letelepedtek, a földet, első vajdájuk nevéről Levediának nevezték el. Amikor a türkök és a besenyők közt háború ütött ki, a türkök vereséget szenvedtek, a magyarok, vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra mentek lakni, egy Etelküzü nevezetű helyre. Érdekes a mondavilág hasonlósága is.
Timur Lenk sírkövén látható arab nyelvű felírat szerint Dzsingisz kán és Timur Lenk egy szeplőtlen fogantatású közös őstől származnak. A monda szerint „Alankuv” ősanyát, a mennyei kapun áthatoló napsugarak termékenyítették meg. A magyarok mondája szerint az égből alászálló turulmadár megtermékenyítette Emesét, a magyar ősasszonyt, aki az Árpád-nemzetség szülőanyja. Az ókori és a keleti népek mitológiájában szereplő mondák szerint, egy népnek uralkodója nem természetes nászból születik, hanem létrejöttében valami csodálatos történés játszik közre. A burjátok mondavilágában az első táltos olyan nőtől születik, akit egy sas ejt teherbe. A turul (toghrul) neve megjelenik a török Oszmán dinasztia eredetmondájában és Bogd Gesser a híres mongol kán, anyja ugyanazt éli át álmában, amit Emese. Ugyanez a gondolat az egyiptomi mitológiában is megjelenik, amint a halott Ozíriszt Ízisz sólyomalakban termékenyíti meg, így születik meg Hórusz. Tulajdonképpen ehhez hasonló történt meg a keresztény vallásban Szűz Máriával is, akit a Szentlélek termékenyített meg, és ebből a "nászból" született Jézus Krisztus, csak ennek megtörténését a keresztény vallás dogmává merevítette.
Emese álma / Varga Tibor festménye/
Üzbegisztán jelképei:
Az üzbég zászlóban, az iszlám országok zászlóihoz hasonlóan, a zöld a szent szín, a fehér az ártatlanság színe, míg a kék a végtelen égboltot jelképezi. A címerben a szent madár, a semurg kiterjesztett szárnyait búza és gyapotkoszorú övezi. A félhold az új iszlám köztársaság szimbóluma. A csillagok a tizenkét hónapos üzbég naptárra utalnak. A nomád üzbég törzseknek nem volt írásbeliségük, először a kalligrafikus arab írás terjedt el, majd az orosz hatás érvényesült. Jelenleg egy kevert írásmódot alkalmaznak. Ahhoz, hogy jobban megértsük és megismerjük egy iszlám országban élő emberek életét, kultúráját, néhány dolgot meg kell említeni az iszlám vallásról. Az iszlám vallást Mohamed alapította a 600-as évek elején. Már fiatal korában érdeklődött a vallási kérdések iránt, és magányos elmélkedései közben, megjelent Gábriel (Dzsibril) arkangyal az isteni igékkel. Látomásai alapján született meg az iszlám szent könyve, a Korán, melyet nem ő írt, hiszen sem írni sem pedig olvasni nem tudott, az őt körülvevő tudós emberek jegyezték fel az isteni sugallatokat. A Korán-t csak Mohamed halála után 660-ban írták le, hat példányban. Mohamed azt állította, hogy rajta keresztül az egyetlen Isten, Allah adott egy végleges és megváltoztathatatlan kinyilatkoztatást. A Koránt 114 fejezet (szúra) alkotja, amelyek rövid versekből (ája) állnak. A szúrák sorrendje nem fejez ki kronológiai vagy fontossági sorrendet. Az iszlám vallás nem egységes, két nagy ága van, a „siita” és a „szunnita”. A siita, az iszlám legnagyobb vallási kisebbsége, mely ma a muszlimok 10-20%-t egyesíti. A síiták Mohamed halála után vejét és unokatestvérét, vagyis vér szerinti rokonát, Alit tartották törvényes utódnak. A szunniták szemében a kalifa csak egy ember és nem Allah kiválasztottja.
A későbbiekben a két irányzat között egyéb ellentétek, így nemzetiségi különbségek is felmerültek. A szunnita iszlám általában az arabsághoz kapcsolódik, míg a síita iszlám a nem arab muszlimokat jelöli. Európában elterjedt megnevezés a mohamedán, de ezt ők nem tartják helyesnek mivel az iszlám alapvető elve Allah kizárólagossága - így helytelen egy ember nevéhez kötni. Érdekesség például, hogy a muszlimok prófétaként tisztelik Jézust, de tagadják, hogy Istennek fia lenne. Taskent: Taskent régi település már az I. században lakták, jelenlegi nevét a XI. században kapta, jelentése kőváros (üzbégül tosh =kő), 1924 óta főváros, ma több mint két millió lakosa van. 1966-ban a város központját egy 7,5-ös erősségű földrengés, szinte megsemmisíti, az ezt követő újjáépítés alakította ki a város mai arculatát. A hivatalos jelentések csak 8 halálos áldozatot említettek, de a pusztítás mértékéből nagyságrenddel többre lehet következtetni.
A kettéhasadt kocka mutatja a rengés időpontját és erejét.
A földön végig futó repedést a monumentális szobor állítja meg, jelképezve az erőt, elszántságot és összefogást az újjáépítésre. Az akkori Szovjetunió minden tagköztársaságából jöttek az önkéntesek segíteni, sokan házasság révén itt is maradtak. Az újjáépített modern Taskent széles sugárútjaival, hatalmas parkjaival jó levegőjű, élhető város, de sikerült megőriznie néhány szép emléket a múltból. Taskent 2007. évben elnyerte az “iszlám kultúra központja” címet, ekkor épült a modern városrész impozáns mecsete.
Az új központi mecset
A függetlenségi emlékmű
Timur Lenk vigyáz a békés polgárokra
séta taskentben Ismerkedés a taskenti óvárossal:
Itt, a Khast Imam mecsetben őrzik a legrégebbi fennmaradt Koránt, mely 665-ből származik, névadója, a meggyilkolt Uthman kalifa vérével pecsételve. A Koránt Timur Lenk vitte Szamarkandba, majd az oroszok hadizsákmányként Szentpétervárra, s csak 1924-ben került vissza Üzbegisztánba.
Barak kán Medresze
A medresze, modern szóhasználattal élve, olyan közép és felső szintű oktatási intézmény, mely az iszlám tudományok tanítására szolgál. A medreszék, tulajdonképpen iszlám egyházi mecsetiskolák, ahol a tanulók először elsajátítják az arab nyelvet, majd ennek ismeretében megtanulják a Korán szúráit. A tehetségesebbek tovább tanulnak filozófiai, vallási és egyéb tudományokat, a kevésbé kiemelkedő tanulók szakmai képzést kapnak. A medreszek többsége, ma is működő iskola. A városközpont egyik legszebb épülete a Romanov palota. A nagyherceget, az orosz koronaékszereket is érintő gyanús ügyei miatt száműzték Taskentbe. Rezidenciája ma a külügyminisztérium egyik épülete.
Taskent, modern főváros, szép szállodákkal, tiszta utcákkal, terekkel, jó közbiztonsággal, barátságos emberekkel.
Khiva: A város, az Amu Darja folyó partján terül el, délről a Kara-Kum, a Fekete homoksivatag, észak felől a Kizil-Kum, a Vörös homoksivatag szegélyezi. A legendák szerint Sém, Noé fia több mint 1 napnyira eltávolodott törzse férfitagjaival az életet adó Amu-Darjától, s rettentő szomjukban kutat próbáltak ásni. Ásásuk nyomán meglepően friss és édes víz tört a felszínre, a szomjazó nomádok „Khei –vakh” kiáltásokkal, örömkönnyek közepette ünnepelték szerencséjüket. A Khei-vakh (Áldott elégedettség) kifejezésből született Khiva neve. A város tehát az írott idők hajnala óta létezett. A kétezer-ötszáz évvel ezelőtt alapított város városfalai ma is állnak, s a 18. század óta sem sokat változott a környék. A város leghíresebb látnivalója az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Itchan Kala műemlékvárosrész, ahol egy valóságos időutazást tehetünk a falakon belül.
Az Itchan Kala erőd
Az óváros, valójában város a városban, a képen is láthatóak az óriási kontrasztok. A falak sivatagi homok és tevetej és némi teveürülék keverékéből készült. Még mondja valaki, hogy ….-ból nem lehet várat építeni. A város különleges, múltidéző atmoszférájával, gyakorlatilag olyan, mint egy szabadtéri múzeum. Érdekes kettősség figyelhető meg a skanzen jelleg mellett a külső részben, de még a falakon belül sokan újra beköltöztek, így az erődítmény ismét tele van élettel. Elborzasztó még belegondolni is, hogy ahol ma a turisták bámészkodnak, és kattogtatják fényképezőgépeiket, a múlt században még embereket végeztek ki, vagy adtak el rabszolgának. A hajdani agresszivitásra csak néhány árus rámenőssége utal. Vámbéri Ármin, Marco Polo után 600 évvel először járta meg európaiként ezt a vidéket. Mások is eljutottak ugyan erre fele, de fej hiányában, az élményeikről már nem tudtak otthon beszámolni. Vámbéri dervisnek álcázva magát, egy zarándokcsoporthoz csapódva hónapokig gyalogolt a sivatagban, mire eljutott Khivába. Bár a város a selyemúton feküdt, inkább rabszolga-kereskedők, gyilkosok búvóhelye volt, mint kereskedelmi központ.
Az oroszok a XVIII-XIX. században többször is megpróbálták elfoglalni, de a kánok hatalmát végül csak az 1920-as években sikerült megtörni. A „Big Game”-ként ismertté vált orosz-brit gyarmati versengés következtében a még független közép-ázsiai kánságokban gyanakvással figyelték a nagy-ritkán Európából idekeveredett idegeneket. Az európaiak elleni egyetlen védekezést a teljes elzárkózásban látták. A központi téren egy hatalmas, bizarr formájú kék torony áll a „mindössze” 26 méter magas Kalta Minor, egy befejezetlen minaret. A történet szerint a város kánja az iszlám világ legmagasabb tornyát akarta itt felépíttetni. Több variáció is közszájon forog, miért nem épült fel teljesen. A csonka minaret így is a város dísze. a.) elfogyott a pénz /lehet, hogy nálunk is meg kellene nyitni a 4-es metrót a turisták előtt/ b.) az építést elkezdő kán meghalt, és utódja nem folytatta a művét, mert rájött, hogy a minaretből tökéletes rálátás lenne a háremére, s így a müezzin állandóan a toronyban tartózkodna. c.) főépítész titokban a bukharai emírnek még magasabb tornyot ígért, és ezért azonnal ledobták saját műve tetejéről.
A befejezetlen minaret és Mohammed Amin Khan medresze
A legrégebbi épület a X. században alapított Djuma mecset. A falakkal körülvett épületegyüttesnek négy kapuja van, az északi oldalon a 52 méter magas minaret. A csarnokban 215 fa pillért láthatunk, ima idején a padlót szőnyegekkel borítják le.
Itt láthatjuk a sokoldalú Mohamed Pahlavan mauzóleumát is, aki híres költő, veretlen profi birkózó, és elismert gyógyító volt. Sírját még ma is nagy tisztelet övezi Üzbegisztánban. Ez a legnagyobb kupola Khivában kék mázas cseréppel borított a tetején csillogó aranyozott csúcsdísszel. A kép elején sírok láthatóak. Aki a városban halt meg, azt ott is kellett eltemetni.
Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi, matematikus, híres tudós, az algebra atyja Khiva városában született. Neki köszönhető a helyi értéken alapuló, a nullát is tartalmazó számrendszer felismerése és elterjesztése. Maga az algebra szó is tőle származik, az arab eredetű "al-jabr" szót ő használta először egy értekezésében.
Bukhara: Khivából a Kizil-Kum sivatagon keresztül juthatunk el Bukharába. Az út rendkívül rossz minőségű, szinte csak lépésben lehet haladni, ráadásul néhány helyen hófúváshoz hasonlóan beborítja a sivatagi homok. Elég nagy a kamionforgalom is, mert erre viszik Afganisztánba a segély (fegyver?) szállítmányokat is. A sivatag tele van csenevész bokrokkal és eldobált szeméttel. A távolban látható az ókori Oxus, a mai Amu Darja folyó. Az ötezer éves múltra visszatekintő város történelmi központja, ma a Világörökség része. Marco Polo apja és nagybátyja voltak az első európaiak, akik itt jártak. Bukhara egykor a Selyemút egyik legfontosabb állomása volt, forgalmas kereskedelmi központ. Rengeteg árú cserélt itt gazdát, selyem, porcelán, elefántcsont, fűszerek stb. A karavánok nem mentek végig a Selyemúton, egy-egy nagyobb város karavánszerájában lerakták az árut és elcserélték az ellenkező irányból érkező karavánokkal. A városfallal körülvett település kapuit esténként bezárták, így a napszállta után érkező a karavánszerájokban éjszakáztak. Érdekes módon, a város szűk utcái miatt, tevék nem mehettek be a városba. A Kalyan mecset és a minaret, vagy Halál-torony a város egyik jelképe. Itt végezték ki a bűnözőket, egyszerűen lehajították őket a mintegy 45 méteres toronyból. A nagyszerű építmény még Dzsingisz kánt is lenyűgözte, aki leromboltatta a város épületeit, a minaretet azonban épen hagyta, a monda szerint, amikor felnézett a minaret tetejére, leesett a sapkája, és mai szóhasználattal azt mondta, hogy az építmény előtt le a kalappal.
A városban sok szép mecsetet és medreszét találhatunk, a városközpontban jelenleg nagyszabású felújítási munkák folynak.
Itt láthatjuk Ismail Samoni mauzóleumát is, aki több mint 40 évig uralkodott, sőt a legenda szerint, még halála után is. Ha az emberek szerettek volna bajaikra megoldást találni, eljöttek a mauzóleumba, imádkoztak, és letették a sírra a probléma leírását. A következő napon megkapták a választ a megoldásra. Ez Közép-Ázsia legöregebb épülete.
A dzsámiba már imához készülődtek, de mi bemehettünk, mert az idegenvezető ismerte a készséges egyházfit, aki néhány évet ideiglenesen hazánkban állomásozott, és nagyon megszerette a magyarokat.
Az egyik legszebb épületkomplexum az „Ark”, a fellegvár. Az erődítmény jellegű épület az emír téli palotája volt. Lovon csak az emír mehetett be a palota kapuján. A trónusán ülve fogadta a látogatókat, akik hátrálva távoztak, mert nem volt szabad hátat fordítani az uralkodónak.
A nyári palota melletti háremhez tartozott egy fürdőmedence, ahol a háremhölgyek meztelenül fürödtek. Az emír a kerti pavilonból figyelte őket, miközben almát eszegetett. Akit kiválasztott éjszakai partnerének, annak dobott egy almát, és ha a lány beleharapott az almába, a program le volt fixálva. Olyan állítólag nem fordult elő, hogy valamelyik lány ne élt volna a felkínált lehetőséggel, sőt versenyeztek, hogy ki kapja el az almát.
Mai üzbég lányok. Te kinek dobnál almát?
A leendő emírt mindig hordszéken vitték be a palotába a koronázásra. Ha útközben megbillent a hordszék, az rossz előjel volt, arra utalt, hogy az uralkodása sem lesz stabil. A nyári palota helyét úgy választották ki, hogy az erőd négy kapuján kiterelték a birkákat, és megnézték, hogy hová gyűlnek össze, mert az a legjobb hely a pihenésre. Meglátogattuk a Jób forrást /Csasma ’Ajjúb/, mely ma is a legtisztább vizet adja a városnak. A monda szerint a helyiek sokat szenvedtek a vízhiánytól, Jób leszúrta a botját, melynek nyomán bővizű forrás fakadt. Ma az emlékhely szomszédságában a helyi vízművek található.
Itt a Nádir Divánbegi khánaka (dervisszálló)-ban szállt meg annak idején Vámbéry Ármin, aki dervisnek öltözve merészkedett ide. A kitűnő álcázásnak, na és a tökéletes nyelvtudásának köszönhetően még az emír is fogadta, és nem fejvesztve távozott a palotából. Bukharában élt a bölcs Naszreddin hodzsa (tanító), akit több Közép-Ázsiai nemzet is a saját fiának tart. A hodzsa (tanító, mester; tiszteletre méltó férfi, aki járt már Mekkában).
Nasreddin Hodzsa szellemes történeteivel a népet szórakoztató tréfamester, akit még ma is szívesen idéznek. Naszreddin történetei humorosak, és általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában. Nasreddin mindig szamárháton közlekedett, előszeretettel ábrázolják úgy, hogy fordítva ül a szamáron, utalva ezzel a furfangos megközelítésű példázataira. Nasreddin néhány története: A hodzsa két, szőlővel teli kosarából kóstolót ad a gyerekeknek. Kivesz egy fürtöt, s minden gyereknek ad egy-egy szőlőszemet. „Olyan sok szőlőd van, de alig adsz belőle” – méltatlankodnak a gyerekek. „Semmi különbség, ha egy teli kosár szőlőd van, vagy csak egy szemed, mert az íze ugyanaz” – hangzik a Hodzsa válasza. Panaszkodik egy ember a hodzsának, hogy sose lát napot a háza. - Hát a meződ láte napot? - kérdi tőle a hodzsa. - Persze hogy lát, - feleli az ember. - Akkor vitesd a mezőre a házad, - feleli a hodzsa Azzal állít be egy paraszt a hodzsához, hogy rühes lett a kecskéje. - Hodzsa efendi, - mondja a paraszt, - azt javallják a szomszédaim, hogy kátránnyal kenjem be a kecskémet. Ha megtennéd, hogy ráolvasnál, attól hamarabb gyógyulna meg. Azt feleli neki a hodzsa: - Szívesen megteszem a te kedvedért, ráolvasok a betegedre. De ha azt akarod, hogy egészen kigyógyuljon a kecskéd, a ráolvasás előtt még egy kis kátránnyal is kend be.
Generációkon keresztül szájról szájra terjedtek Naszreddin történetei, melyek beépültek a helyi folklórba. Még néhány bukharai építmény:
Chor Minor, a négy minaret
Az erőd fala
Szamarkand A több mint 2700 éves város nevét, a "szamar" (termékeny) és a "kand" (település) szavakból alkották. Szamarkand az ősi Selyemút központi települése volt, a karavánutak itt találkoztak, itt cseréltek gazdát a drága kelmék, selyemszőnyegek és prémek, továbbá rabszolgák Európából és a misztikus Ázsiából. A népszerű kereskedelmi útvonalhoz számos kalandos történet is fonódott. Mesés kincsekről és ízes fűszerekről szóltak ezek a történetek. Marco Polo leírása szerint a Selyemút karavánjai biztonságosan és gyorsan haladnak, a sűrűn telepített pihenő állomásoknak köszönhetően, ahol élelemmel és friss lovakkal látták el az utazókat. Szamarkand a „zöld város” Timur Lenk városa volt. A hadvezér 1370 körül foglalta el a várost és kinevezte szultanátusa legfontosabb városának. Timur Lenk (a Lenk melléknév sántát jelent), Dzsingisz kán szellemi követőjének tekinti magát, szüntelenül háborúzik, és szinte az egész iszlám világot meghódítja. Uralkodása idején Szamarkand a mongol világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a "Kelet paradicsomává" vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A "kelet varázsát idéző" várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek. Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált. A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok. Szamarkand ma, Üzbegisztán második legnagyobb városa, 1924-ig fővárosa is volt. A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A Registan három óriási medreszéje e korszaknak állít emléket. Impozáns méretei, gazdag díszítése, művészi mozaikjai és pompázatos, kék cserepei mind az egykori gazdagságot szimbolizálják.
Itt található a Timur unokája Ulug-bek medresze is. Apja, Sáh Ruh tovább folytatta Timur hódító politikáját, és még egy évszázadon keresztül biztosította a Timuridák hatalmát. Ulugh-bek különösen fogékony volt a tudományra és a művészetekre. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább, mint csillagász alkotott maradandót. Csillagvizsgálójának romjai ma is láthatóak a városban. Csillagkatalógusát, Oxfordban is kiadták. Jellemző a korra, hogy saját fia ölette meg, mert szerinte apja, tudományos tevékenysége miatt, elhanyagolta a hódításokat.
A téren található másik két épület a Tigris mecset „Ser Dor” és az arannyal bevont Tilja Kori mecset. Az épületek részben megtekinthetők, de egy része ma is vallásos iskolaként működik.
Az egyik medresze homlokzatán a Korán tanításaival ellenkező állatábrázolást láthatunk. Itt is megtalálták a kiskaput, a törvények megkerülésére. A képen a tigrisnek és az oroszlánnak sajátos keresztezését láthatjuk, és erre azt mondják, hogy ezt lehet ábrázolni, mert ilyen állat nincs. A szarvasokra meg azt találták ki, hogy már nem élnek, tehát bemutathatóak.
Szamarkandban van Timur Lenk sírja is, a Gur Amir, (jelentése: királysír). A mauzóleum külsejében is lenyűgöző. A palotaszerű építmény fő részét henger alakú dob koronázza, ezen foglal helyet a 34 méter magas dinnye formájú kupola. Timur Lenk mellett, tanítójának, Mir Sayyid Barakának, fiainak, Mirán Sáhnak és SáhRuhnak és unokáinak, Mohamed szultánnak és Ulugh-beknek is végső nyughelye is. Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: ”Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”
Bibi Khanum mecset: Építésének legendája több változatban is fellelhető. Egy aranyos verzió: A szépséges Bibi Khanum, Timur első felesége, elhatározta, hogy férje, a rettegett hadvezér tiszteletére építettet, egy csodálatos mecsetet, aminek nincs párja az egész világon. Eleinte gyorsan haladt a munka, de az utolsó boltív nem akart elkészülni. Történt ugyanis, hogy a főépítész beleszeretett Bibi Khanumba, és csak egy csókért lett volna hajlandó befejezni a munkát. Hosszas huzavona után végül engedett az asszony, de az építész csókja égő nyomot hagyott az arcán. Timur azonnal észrevette a csók nyomát, kerestette az építészt, de az nyomtalanul eltűnt. Ekkor rendelte el a kötelező fátyolviselést a nők számára.
A Shakhi Zinda nekropolis: Szamarkandban találjuk a Shakhi Zinda nekropolist, ahol a legenda szerint, az „Élő Királyok sírjainál” Mohamed próféta unokatestvérét, Kusam ibn-Abbast temették el itt először, s ezt követően minden iszlám hitű uralkodó igyekezett itt örök nyughelyet találni. Őt, állítólag ima közben ölték meg, de nem halt meg, hanem kézbe vette levágott fejét, és leereszkedett abba a mély kútba, ahol, ma is a sírja van. A kút mélyén egy csodálatos kert várta, és ma is ott él boldogan, hiszen, aki a hit terjesztése közben esik el, örökéletű lesz. Sáh-i Zinda, ma a muzulmán vallás egyik jelentős zarándokhelye, ha háromszor ellátogatsz ide, az felér egy mekkai zarándoklattal. Minden látogatásról külön igazolást kapsz, egy az iszlám szimbólumát ábrázoló kitűző formájában. A nekropolisz monumentális, mégis színpompás épületei, a festői látványt nyújtó mauzóleumok, paradox módon, az élet örömét sugározzák ebben a temetői környezetben. A művészi kézműves munkával kialakított csipkeszerű kerámia fülkék a mohamedán építészet remekei.
Egyéb érdekességek: A mozaikokban sokszor olvashatjuk Allah és Mohamed nevét.
Afrosijáb, Szamarkand ókori városa. Az egykori Szogdiána emlékei, színes freskói és régészeti emlékei kerültek elő a feltárások során.
Szamarkand kulturális és tudományos központ is volt. Az utazók itt cserélték ki
tudományos ismereteiket és filozófiai gondolataikat. Kr. u. 751-ben szamarkandi mestereknek sikerült egy kínai eljárás nyomán papírt előállítaniuk, és kézzel írott szótárakat, enciklopédiákat és orvostudományi műveket exportáltak a világ minden részére, köztük az üzbég Ibn Szína híres orvosi kézikönyvét is. Szamarkandnak nem csak a múltja gazdag, ma is élénk, nyüzsgő egyetemi város, a Világörökség része. Az iszlám szent színe a zöld. Vajon mi lehet az oka? Azt tudjuk, hogy az emberek azt tisztelik, szeretik és értékelik a legjobban, miből kevés van, és ami sok munkával állítható csak elő. Gondoljunk csak az aranyra, melynek értékét az elérhetőségéhez szükséges rendkívül sok munka adja, és az örök életet szimbolizáló napra emlékeztet aranysárga színével. Az arabok mindig sivatagos vagy félsivatagos területeken éltek, ahol a ”zöld oázis” ritka természeti kincsnek számított, és az életet jelentette számukra. Az iszlám térhódítása, elsősorban az erőszakos arab törzsekhez kötődik. A bejárati ajtókon két kopogtató van, külön a férfiaknak és külön a nőknek. A háziasszony csak nő látogatót engedhet be, férfit nem. Bár biztosan van hátsó ajtó is. Bukharában megfigyeltük, hogy egy kettős kopogtatóval felszerelt kapun egy férfi be akart menni, kíváncsian néztük, hogy melyik koppantót használja. Mit gondolsz mi történt? Nem fogod kitalálni, megnyomta a csengőt. Az iszlámhívők, név nélkül születnek, azaz a születés pillanatában névtelenek. Ha meghalnak, nem írnak semmit a sírjukra. Csak a kiemelkedő hittudósok, és államférfiak neve szerepel a sírköveken. A „dzsámi” a nagymecsetet jelenti, ahol a pénteki imádságokat tartják. Ez a fő imádság ideje, ezért ezt a legnagyobb mecsetben tartják. Egyébként a péntek a heti szabadnap, természetesen a többi napokon is kötelező a napi ötszöri ima, de ilyenkor kisebb mecsetekben imádkoznak. A gazdagság külső megjelenítésének több formája is említésre méltó a nők körében. A legszembetűnőbbek az aranyfogak, az embernek az az érzése egy ilyen „aranyos mosoly” láttán, hogy minden foguk felül van, olyan sok látszik. Természetesen a férfiaknál is előfordul, de sokkal ritkábban.
A másik megjelenítési forma a viselt ruhák mennyisége. Több zsákszerű ruhát magukra vesznek, de hogy látsszon is a felöltött ruhák mennyisége, az ujjak nem egyforma hosszúak. A válás nagyon egyszerű, de rendkívül férfi centrikus. Elég, ha a férj háromszor egymás után azt mondja: „talak”, azaz elválok, akkor a törvény szerint, az asszonynak üres kézzel kell elhagyni a házat. Persze az iszlám nők sem mennek a szomszédba némi rafinériáért. Állítólag már SMS-ben is el lehet küldeni a bűvös szavakat, hiába, a fejlődés megállíthatatlan. Amikor a férj még nagyon szerelmes, az asszony mindig csak ékszereket kér ajándékba, drágaköveket, aranyat, ezüstöt. Mint tudjuk, a szerelmes ember elhalmozza kincsekkel az asszonyát. Ha kezd elmérgesedni a helyzet, mielőtt a férj háromszor kimondaná a bűvös varázsigét, az asszony bemegy a budoárjába, és magára ölti az összes drága ékszert, hogyha távozni kell, a törvénynek eleget téve, üres kézzel menjen el, nyakában a vagyont érő ékszerekkel. Az üzbég pénz, a szum (CYM), szép kivitelű bakjegyekből áll, de rendkívül rossz az árfolyama. Egy dollár, ma 2000 szumot ér, amivel még nem lenne semmi baj, ha létezne nagyobb papírpénz az ezresnél, sőt leggyakrabban még kisebb címleteket adnak a beváltásnál. Eszedbe ne jusson övtáskát vinni, hiszen 50$ beváltásához is már egy kisebbfajta hátizsák kell.
Beváltottunk 20$-t, és már költöttünk belőle Vásárlás: Az üzbég bazárokban szinte mindent kapni, óriási a választék, a gyógynövényektől és egzotikus fűszerektől kezdve az ékszerekig és a kézzel szőtt szőnyegekig, nem is beszélve a selyemárukról. A hímzett faliszőnyegek és a hagyományos üzbég kalap, az arany vagy ezüsthímzéssel díszített tubetejka is népszerű a turisták körében. Az emberek gyönyörű, kézzel szőtt ruhákat és cipőket viselnek, a házak falát színes, hímzett szőnyegek díszítik. A nők többnyire népviseletben vannak, még a földeken is így dolgoznak.
A taskenti Chorsu bazár
Üzbegisztánban még nincs túl sok turista, de az alkalmi árusok (kufárok) mindenhol megtalálhatóak, még a múzeumokban és a műemlék templomokban is. Állítólag azért nem tiltják, mert komoly adót fizetnek a kormánynak, melyet műemlékvédelemre fordítanak. Nem is kell keresni őket, jönnek és kínálják a portékájukat, bár még nem olyan erőszakosak, mint az arabok. Fizethetsz a helyi pénzzel, de jobban örülnek a dollárnak, az eurót is elfogadják, de a dollár a népszerű valuta. Alkudni kötelező, általában a kínált ár 60%-ért meg tudott venni a kiválasztott árut. A sikeres alku után a vásárló tenyerébe csapnak, ez jelenti, hogy az üzlet megköttetett. Gasztronómia: A mindennapi kenyér itt a lipioshka, amelyet kovász nélkül készítenek, és kerek formájúra gyúrják, a tetejét még díszítik is különféle mintákkal, és esetenként édesköménnyel is ízesítik. Ezt nyugodtan fogyaszthatod a piacokon, bár kell némi szerencse is, hogy elkerüld a fertőzést, mivel láttunk olyat is, ahol egy piszkos ronggyal fényesítették a kenyeret.
A helyiek étkezésnél egy emelvényre helyezett asztalkát ülnek körbe, általában törökülésben.
Előszeretettel fogyasztanak különféle húsos batyukat, lepényeket, melyek közül a legérdekesebb az „üzbég hamburger”, a „somsa”, amely bárányhússal, hagymával és különféle fűszerekkel van töltve, és egy vályogkemence oldalához tapasztva sütnek meg.
Egyéb: A feltárt földgázvagyon biztosítja az ország anyagi függetlenségét, a helyi felhasználás is sokrétű, itt például egy gázüzemű teherautó látható.
Szorgalmas, dolgos nép, minden talpalatnyi földet megművelnek, a nehéz agyagos talajon is próbálnak élelmiszert termelni. Földjeiket rendszeresen öntözik, a nagy folyók vízét csatornákban vezetik a földekre. Sajnos a túlzott öntözésnek az Aral tó látja a kárát, hiszen nagyon kevés víz, ér el odáig, ezért megkezdődött a kiszáradás és az elszikesedés. A Pamír hegységben eredő Amu-Darja korábban az Aral tóba ömlött, ma már azonban az intenzív öntözés miatt nem éri el a zsugorodó tavat és korábbi deltájának ágai eltűnnek a sivatagban. Próbálják megállítani a kedvezőtlen folyamatokat, egyelőre kevés sikerrel.
Hajóroncs a kiszáradt mederben
Nosztalgikus, de nem éppen kellemes érzéseket kelt, a szovjet időket idéző országúti ellenőrző pontok, valamint az elnököt dicsőítő őt a nép atyjaként, bölcs vezéreként bemutató útmenti óriásplakátok látványa.
A külföld diktátornak tartja, de az országban csak jókedvű, elégedettnek tűnő embereket láttunk, akiknek van munkájuk, szerény, de biztos megélhetésük. Nem éreztük, hogy szenvednének bármilyen korlátozástól. Sok az építkezés, egyre több az új típusú személyautó, az iskolás gyerekek idegen nyelvet tanulnak. Ha ez a diktatúra, lehet, hogy nálunk is sokan választanának egy ehhez hasonló berendezkedést. Tádzsikisztán közelségét a Pamír hegység havas csúcsai jelzik. Annak idején a legmagasabb 7000méter feletti csúcsot „Kommunizmus” csúcsnak nevezték, talán már akkor sejtették az elérhetetlenségét. Ma a hegycsúcs Ismail Samani-nak a nevét viseli, akit a tadzsikok a tadzsik nép atyjának tartanak. befejezés: Az üzbég nép élete nagyon sokat változott a történelem során, hiszen elborzasztó még belegondolni is, hogy 1920-ig itt még rabszolgaság volt. Vámbéry Ármin, 150 évvel ezelőtt leírt tapasztalatihoz képest óriási a változás. Az akkori középkori állapotokat, a hagyományok megőrzése mellett, mára sikerült teljesen megszüntetni. Üzbegisztán, szorgalmas népének, és ásványi kincseinek köszönhetően, egyenletesen fejlődő, élhető ország, természeti adottságai, fantasztikus műemlékei, egyre több látogatót vonzanak a világ minden tájáról.
Timur Lenk és szeretett országa Üzbegisztán